Hírolvasó

CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Az Eseményhorizont Távcső (EHT) képességeit mutatja, hogy általa sikerült bemutatni az első felvételt egy fekete lyukról. De a berendezés nem csak erre jó.

Az Eseményhorizont Távcső (Event Horizon Telescope, EHT) rendszer segítségével kutatók soha nem látott szögfelbontással készítettek képeket a nagyon távoli, J1924-2914 jelű blazárról, így a különös objektum szerkezetének eddig ismeretlen részleteit is sikerült megfigyelni – áll az EHT oldalán megjelent közleményben.

Az Eseményhorizont Távcső egy rádiótávcsövekből álló globális hálózat. Ennek segítségével vált elkészíthetővé az emberiség első fotója egy fekete lyukról. Az az objektum a Szűz csillagképben lévő Messier 87-es óriásgalaxis közepén helyezkedik el, nagyjából 55 millió fényévnyire a Földtől. A tömege 6,5 milliárdszor akkora, mint a Napé.

Az EHT-t persze nem csak ide irányítva működtetik, hiszen másfajta munkára is alkalmas – mint azt a mostani eredmény is igazolja. A szóban forgó objektum, a blazár egy olyan aktív, és egyben nagyon fényes galaxismagot jelent, amiben szupermasszív fekete lyuk található. A rádiótávcsövek előnye, hogy ezeket akár több milliárd fényév távolságból is megfigyelhetik a kutatók.

A most megosztott képen az objektum magjából távozó, töltött részecskékből álló plazmanyaláb (jet) látható. A megfigyeléshez a szakértőknek több eszközt összehangolva kellett dolgozniuk, de a befektetett idő és energia nagyon is megérte – ezzel ugyanis sikerült láthatóvá tenni az objektum körül zajló (a többi közt mágneses) folyamatokat.

A csillagászok úgy vélik, hogy az eredmények további megfigyelésekhez is felhasználhatók.

Forrás: HVGKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukról

CsillagászatKategória: Mainstream

Különféle rádiójeleket már többször befogtak a kutatók, de ami az Abell 3266 környékéről érkezett, azt egyelőre megérteni sem sikerült.

A csillagászokat régóta foglalkoztatják az űrből érkező rádiójelek, mivel általuk különféle objektumok viselkedését lehet tanulmányozni. Az eltelt években több ilyen rádiójelet is sikerült befogni, noha a forrást nem minden esetben lehetett lokalizálni. Tudósok egy csoportja most is ebben a témában kutat, és rögtön akadályba ütköztek.

A témában publikált tanulmányt Tessa Vernstrom, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem, és Christopher Reisely, az olaszországi Università di Bologna kutatója dolgozta ki. A szakértők egy tőlünk mintegy 800 millió fényévre lévő galaxishalmaz, a déli égbolton lévő Abell 3266-ot tanulmányozta. Ennek során olyan objektumokat sikerült detektálniuk, amik rádiójelek sorozatát bocsátják ki. A kutatók rádió- és röntgenteleszkópok segítségével kiderítették, hogy az objektumokból három van, és mind a három igen nagy. Az ilyen típusú objektumok szerintük viszonylag ritkák.

Mivel mindhárom objektum túl halvány volt ahhoz, hogy észlelni lehessen, a kutatók egy bonyolult algoritmust használva elemezni kezdték a galaxishalmazról készült felvételeket. Ennek során megtalálták a galaxishalmazt létrehozó szupermasszív fekete lyuk ősi maradványait. A kutatók minden kérdésükre azonban így sem kaptak választ, mert a hullámok egyikének szokatlan, fordított íve van, amire az ilyen munkához használt modellek sem tudtak magyarázatot adni.

Lehet, hogy valamilyen új fizika zajlik ott, amit még nem értettünk meg teljesen”

– mondta az ABC Australianak Tessa Vernstrom.

Forrás: HVGKapcsolódó: Akkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukról15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisbólA sötét anyag megöli a galaxisokat

tudományfizikaKategória: Mainstream

Az ATOMKI szakértőinek közreműködésével egy nemzetközi kutatócsoport kimutatta a négy neutronból álló, proton nélküli atommag létezését – írja az MTI az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleményére hivatkozva. A Nature folyóiratban publikált tanulmány segít jobban megérteni az atommagokat összetartó erős kölcsönhatást, valamint a neutroncsillagokban működő erőket.

A debreceni ELKH Atommagkutató Intézet (ATOMKI) munkatársainak részvételével végzett kísérletek során a szakértők úgynevezett hiányzótömeg-spektroszkópia alkalmazásával kimutatták, hogy létezik négy neutronból álló, pozitív töltésű proton nélküli „atommag”, vagyis tetraneutron. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a gravitációs, hanem az atommagot alkotó protonok és neutronok között fellépő erős kölcsönhatás is képes összetartani tiszta neutronanyagot.

Az anyagi világ egykor legkisebbnek gondolt építőkövei az atomok, amelyekről a 20. század folyamán kiderült, hogy tovább oszthatók: a pozitív töltésű protonokból és semleges neutronokból álló atommagot a negatív töltésű elektronok felhője veszi körül. Az atommagfizika egyik régóta megválaszolatlan kérdése a töltés nélküli magfizikai rendszerek keletkezésére vonatkozik, vagyis hogy létezhet-e atommag pozitív töltésű proton nélkül.

Tisztán neutronokból álló rendszerek mai tudásunk szerint csak neutroncsillagokban keletkezhetnek, ahol a neutronok sokaságát a gravitáció tartja össze, illetve préseli nagy sűrűségű anyaggá. Egyes számítások alapján létezhet tetraneutron, azaz mindössze négy neutronból álló rendszer, azonban számos elméleti fizikus az ilyen struktúra létezésének lehetőségét elvetette. A kísérletek célja ennek az ellentmondásnak a feloldása volt.

Az ATOMKI munkatársainak részvételével zajló vizsgálatok eredményei alapján kimutatták, hogy ha csak nagyon rövid ideig is, de létezik a tetraneutron.

A kísérleteket a feladat nagysága miatt két nagy kollaboráció összefogásával, a japán RIKEN kutatóintézetben végezték. Az ATOMKI kutatói a mérőberendezések, elsősorban a neutrondetektor összeállításában és működtetésében vettek részt, mindkét együttműködés tagjaként.

A tetraneutron létezésének kimutatása és életidejének pontos meghatározása kulcsfontosságú az atommagot alkotó protonok és neutronok között fellépő, azokat összetartó erős kölcsönhatás tulajdonságainak jobb megértéséhez, és további ismereteket nyújt a neutroncsillagokban működő erőkről. A válaszok pontosítása céljából a kutatók további kísérleteket és méréseket terveznek.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A marsi élet nyomaira bukkanhattak a magyar kutatókA Nap rejtélyes hullámait figyelték meg magyar kutatókIdegen galaxist vizsgál a magyar kutatócsoport a Kepler-űrtávcsővelMagyar kutatók is vizsgálják majd az idegen bolygókat

CsillagászatKategória: Mainstream

Csupán egy-két napon át látható, ha két neutroncsillag összeütközik, egy új teleszkóppal viszont valós időben lehet megfigyelni az eseményt.

A csillagászok először észlelhetik, ha két neutroncsillag összeütközik – számolt be róla a BBC. Mindezt egy nagyteljesítményű távcső, a Gravitational Wave Optical Transient Observer (GOTO) segítségével tudják majd megtenni.

A neutroncsillagok ütközése kulcsfontosságú az univerzum megértésében. A tudósok azt feltételezik, hogy az ilyen események évmilliárdokkal ezelőtt olyan nehézfémeket hoztak létre, amelyek a Naphoz hasonló csillagok, illetve a Földhöz hasonló bolygók keletkezésében játszottak szerepet.

Mivel a becsapódás fénye csupán néhány napig látható, ezért a csillagászoknak gyorsnak kell lenniük, hogy detektálni tudják ezeket. Először 2017-ben sikerült megfigyelniük egy ilyen eseményt, de ez nagyrészt a szerencsének volt köszönhető.

A neutroncsillagok olyan sűrűek, hogy egyetlen teáskanálnyi anyag négymilliárd tonnát nyom. A szakemberek a GOTO-val nemcsak az ütközést detektálhatják, de azt is megnézhetik, mi van a csillag „belsejében”.

Amikor két ilyen csillag összeolvad, a fényük felragyog, a világegyetemben pedig gravitációs hullámot hoznak létre. Ez mindent megmozgat a világegyetemben, még a bennünket alkotó atomokat is. Amikor a hullámot észlelik a Földön, a távcsővel azonnal keresni kezdik a forrást.

A rendszer először felvételt készít az égboltról, majd eltávolít róla minden olyan fényforrást, ami az előző éjszaka is rajta volt. A különbség megmutathatja, hol van a két neutroncsillag. A feladat általában napokat vagy heteket vehet igénybe, most azonban néhány órán, de akár perceken belül is meglehet az eredmény.

Ha megtalálták a forrást, más, sokkal erősebb teleszkópokkal is vizsgálni kezdik az eseményt, hogy tanulmányozni tudják. A szakemberek azt remélik, ezzel többet megtudhatunk majd arról, hogyan épül fel a világegyetem.

Forrás: HVGKapcsolódó: Ez a szupermasszív neutroncsillag nem kerülheti el a végzetétMegfigyelték, ahogy a fekete lyuk "felfal" egy neutroncsillagotMegvan a neutroncsillagok maximális tömegeMegvan az eddigi legnagyobb tömegű neutroncsillag

James WebbCsillagászatKategória: Mainstream

A friss, még hivatalosan nem kiadott felvételeken a bolygó holdjai is láthatók.

A James Webb űrtávcsövet működtető tudóscsapat már nyilvánosságra hozta az első, színes felvételeket, amik valóban lenyűgözően sikerültek  – ide kattintva ön is megnézheti őket. 

Vannak viszont olyan képek is, amik még nem jutottak el a nyilvánossághoz, legalábbis nem mindenkihez. A Sky News szerint ezek közé tartozik két, a Jupiterről készített felvétel is, amik ugyan nem olyan látványosak, mint a minap publikáltak, de azért így is érdemes megnézni őket:

A 75 másodperces expozíciós képeken látható egyrészt a planéta Nagy Vörös Foltja, és néhány holdja is. A képeket a berendezés közeli infravörös kamerája (azaz a NIRCam) rögzítette, még az üzembe állítás időszakában.

Forrás: HVGKapcsolódó: Sikeresen tesztelte 18 tükörszegmensét a James Webb űrteleszkópVégre felbocsátották a James Webb-űrteleszkópot

CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Az S4716 kódjelű csillagnak négy évbe telik, mire megkerüli a Sagittarius A*-t, eközben rekordsebességgel halad.

A Tejútrendszer közepén lévő szupermasszív fekete lyukról nemrég sikerült egy fotót készíteni, aztán egy videóval is előálltak a csillagászok, most pedig egy újabb érdekességet osztottak meg az objektummal kapcsolatban a kutatók. A The Astrophysical Journal folyóiratban közzétett tanulmányból kiderül, megtalálták azt a csillagot is, amely rekordnak számító gyorsasággal kerüli meg a Sagittarius A*-t.

A S4716 kódjelű csillag számításaik szerint nagyjából négy földi év alatt járja körbe a fekete lyukat, ez évekkel rövidebb keringési időt (azaz nagyobb sebességet) jelent, mint az eddig ismert leggyorsabb csillagé. A szakemberek szerint az S4716 legközelebbi pontján 15 milliárd kilométerre van a Sagittarius A*-tól, és másodpercenként 8000 km-t tesz meg az S4716.

Florian Peissker, a Kölni Egyetem munkatársa szerint a felfedezés bizonyos szempontból váratlan, ugyanis nem gondolták, hogy egy csillag képes stabil pályán maradni ilyen közel és ilyen nagy sebességgel keringve egy fekete lyuk körül.

Mindez a szakember szerint rámutat a hagyományos teleszkópos megfigyelés korlátaira.

A kutatók 20 évnyi adatot gyűjtöttek össze, hogy pontos információkat kapjanak az S4716-ról. Ehhez öt teleszkópot használtak, melyek közül négy összekapcsolva, egyetlen nagy teleszkópként működött.

Forrás: HVG.huKapcsolódó: A szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAz eddig ismert legközelebbi fekete lyukat fedezték felBiliárdgolyóként száguldoznak a fekete lyukak a galaxisok központjában

CsillagászatNapKategória: Mainstream

Egy G1-es osztályú geomágneses vihar érte el a Földet múlt szombaton, és fényes sarki fényt okozott Kanada felett – jelentette a Newsweek. A jelenséget a tudósok néhány pillanattal annak megtörténte előtt érzékelték, ami szokatlan.

A múlt hét elején egy napfolt, az AR3038 óriásira nőtt, majd pedig egy erőteljes koronakidobódást (CME) is észlelni lehetett a napfelszínen. A szakértők emiatt egy nagyobb napviharra számítottak, de nem voltak benne biztosak, hogy a jelenség eléri majd a Földet. A mostani eset azonban megmutatta, hogy a csillag a napfelszín folyamatos tanulmányozása ellenére is okozhat meglepetéseket.

A geomágneses vihar érkezéséről a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) űridőjárás-előrejelző központja (SWPC) adott ki figyelmeztetést – június 25-én este, vagyis közvetlenül a vihar érkezése előtt. Az SWPC a geomágneses vihart G1-osztályúként kategorizálta. Ez a vihar ereje és hatása szempontjából a legalacsonyabb besorolás, de így is komolyan kell venni: a jelenség gondot okozhat a műholdak működésében, és hatására ingadozás állhat be az elektromos hálózatban. Az ilyen események során bekövetkező energiaátadások látványos sarki fényeket is produkálnak, amelyek láthatóak az éjszakai égbolton. Kanadában pedig meg is történt.

Még ha a geomágneses vihar nem is okozott igazán váratlan eseményeket, a jelenség arra késztette a szakértőket, hogy átnézzék az adatokat, hátha választ kapnak belőlük, miért nem értesültek hamarabb a vihar érkezéséről. Ekkor derült ki, hogy a jelenséget az úgynevezett együtt forgó interakciós régió (CIR) okozhatta. Ez a napszél lassú és gyors mozgású áramlatai közötti átmeneti zóna. Ilyenek azonban sokkal ritkábban alakulnak ki, és nehezebben is észlelhetők.

Forrás: HVGKapcsolódó: A Földet is megsemmisítené ez a NapkitörésHatalmas ősi napkitörés árnyéka vetül a leendő Mars-misszióraKifigyelték, hogyan alakul ki egy napkitörésMilliók is áldozatul eshetnek egy igazán brutális napkitörésnek

MarsKategória: Mainstream

A Curiosity, a Perseverance és más űreszközök a felszínen kutatják az egykori potenciális marsi élet nyomait, egy új tanulmány alapján ugyanakkor érdemes lenne mélyebbre ásni – írja a Science Alert. A szakértők szerint ha voltak egykor létformák a bolygón, az azoktól fennmaradt aminosavak legalább 2 méterrel a talajszint alatt vannak.

Ennek oka az, hogy az égitestnek nincs mágneses tere, légköre pedig igen ritka, így rengeteg kozmikus sugárzás éri el a felszínt.

A kutatók egy ideje tudják, hogy az ilyen típusú sugárzás képes károsítani az aminosavakat. Alexander Pavlov, a NASA Goddard Űrközpont munkatársa és kollégái most arra jutottak, hogy a folyamat geológiai szempontból a véltnél gyorsabban zajlik. Pavlov szerint a jelenlegi marsjárók nagyjából 5 centiméterre fúrnak le, ebben a mélységben az aminosavak viszont már 20 millió év alatt megsemmisülhetnek. Amennyiben volt élet az ősi Marson, az ennél jóval korábban létezett.

A sugárzás egyébként komoly aggodalomra ad okot a vörös bolygóra tervezett missziók kapcsán is. Az égitesten megfelelő védelem nélkül az űrhajósok óriási veszélynek lennének kitéve.

A távoli múltban a Marsnak valószínűleg volt globális mágneses mezeje, illetve a földihez hasonló, vastagabb atmoszférája. Arra utaló bizonyítékokat is találtak, hogy a bolygó felszínén nagy mennyiségű víz volt: óceánok, tavak és folyók terülhettek el rajta. Sok kutató úgy véli, hogy egy ilyen környezetben mikrobák is kifejlődhettek, az organizmusok egyik lehetséges bizonyítékát pedig az aminosavak adhatják – igaz, az ilyen anyagok nem feltétlenül biológiai eredetűek.

Pavlovék vizsgálatuk során a marsi talajt helyettesítő ásványi keverékhez adtak aminosavakat, a mintákat a vörös bolygó körülményeit szimuláló kémcsövekbe helyezték, majd 80 millió évnyi sugárzásnak tették ki őket. Az eredmények alapján a talaj hozzájárulhat az aminosavak roncsolódásához.

Érdekes módon a csapat kimutatott aminosavakat egy olyan kőzetben, az RBT 04262 jelű meteoritban, amely az égitestről származik. Mivel a marsi meteoritok jellemzően 1 méteres mélységből válnak ki, elképzelhető, hogy az RBT 04262 esetében éppen a mélység segített az aminosavak konzerválódásában.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 300 méter mély folyó volt a MarsonA felszín közelében találtak jeget a MarsonA Hold egy darabja üldözi a MarsotA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygón

CsillagászatKategória: Mainstream

Kínai kutatók szerint földön kívüli civilizációk jeleit foghatta az ország hatalmas rádióteleszkópja, a Five-hundred-meter Aperture Spherical Radio Telescope (FAST) – írja a Live Science. A Pekingi Tanítóképző Egyetem munkatársai egy, a tudományos és technológiai minisztérium lapjában publikált jelentésben arról számoltak be, hogy több potenciális technológiai nyomot is észleltek. Ezek akár idegen fajoktól is származhatnak.

A publikációt utóbb törölték.

A FAST a világ legnagyobb rádióteleszkópja. A távcsővel 2019-ben kezdték el a lehetséges földön kívüli intelligencia nyomait vizsgálni, 2020-ban pedig már két ígéretes jelet is kimutattak. 2022-ben aztán az ismert exobolygók célzott megfigyelése során egy harmadik jelet is találtak.

A kibocsátások keskenysávú rádiójelek, ezeket bolygónkon főként repülőgépek és műholdak használják. Ez persze nem jelenti azt automatikusan, hogy az ilyen kibocsátások mesterséges eredetűek. Csang Tongcsie, a csapat tagja szerint folytatják az adatok elemzését, a hitelesítés pedig hosszú időbe telhet. Könnyen elképzelhető, hogy a jelek hátterében valójában rádióinterferencia áll.

Az új beszámoló híre hamar terjedni kezdett a kínai Weibo mikroblog oldalon, és több állami sajtóorgánum is átvette. Azt nem tudni, hogy miért törölték később a cikket.

Nem ezek az első izgalmas keskenysávú rádiójelek, amelyeket detektáltak. A legismertebb példa a máig megmagyarázatlan, úgynevezett Hűha! jel, amelyet 1977-ben dokumentáltak.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kína virágot termesztene a Hold túlsó felénKomoly tudományos eredményt értek el a japán és kínai csillagászok

CsillagászatKategória: Mainstream

Június 17-28. között a Naprendszer összes bolygója látható lesz a hajnali égbolton egymás után sorakozva. A ritka együttállásra legutóbb több mint ezer éve került sor – írja az MTI.

A Svábhegyi Csillagvizsgáló oldalán közzétett cikk szerint amennyiben június 17-28. között hajnalban, napkelte előtt a keleti égbolt felé fordulunk, a Naptól való távolságuk sorrendjében, öt fényes bolygó is feltűnik majd:

egy sorban lesz látható a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz.

Ráadásként a folyamatosan fogyatkozó Hold végig is halad a bolygók mellett a napok múlásával, így minden egyes hajnalban más-más arcát mutatja a bolygósor.

Az említett bolygók mellett, további két bolygó, az Uránusz és a Neptunusz, valamint a Pluto, és a legfényesebb kisbolygó, a Vesta is beáll a sorba. Azonban ezek az égitestek kizárólag távcsővel pillanthatóak meg. Ez a sor szinte egész júniusban látható, a Merkúr azonban csak a hó második felében csatlakozik a „bolygóvonathoz”.

Az együttállás meglehetősen lazának számít, a nyolc bolygó 105 fokos látószögű egyenes mentén sorakozik az égen. A Jupiter-Mars-páros 12 fokra, a Merkúr és a Vénusz 10 fokra lesznek egymástól. A bolygósor így szabad szemmel mutatja a legszebb látványt.

Aki szabad szemmel és binokulárral szeretné megfigyelni a bolygókat, érdemes még szinte teljes sötétségben, 3 óra körül elkezdenie. Az együttállás 3 óra 30-kor lesz a legszebb, ekkor a pitymallat már megvilágítja az eget. A cikk szerint azonban mindenképp érdemes 4 óráig várni, hogy a Merkúr is becsatlakozhasson.

A különleges égi jelenségre legutóbb 947-ben volt példa, és legközelebb 2492. áprilisában lesz lehetőség a megfigyelésére.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Megismétlődik a Jézus születését jövendölő együttállás

CsillagászatKategória: Mainstream

Ausztrál csillagászok egy egyelőre semmihez nem fogható rádiójelet fogtak be. Az űrből jött, és nagyon-nagyon messziről.

Bár még sok dolog nem tisztázott, úgy tűnik, egy igen különös rádiójelet sikerült beazonosítaniuk ausztrál kutatóknak; a jel az eddigi információk alapján egy másik galaxisból érkezhetett – olvasható a Phys.org-on megjelent bejegyzésben.

A Nyugat-Sydney-i Egyetem csillagásza, Joel Balzan azt közölte: a rádiójelet (teljes nevén a J054149.24–641813.7-et) az NGC 2082 spirálgalaxis vizsgálatakor fogták be.

Az NGC 2082 mintegy 60 millió fényévnyire van a Földtől.

Bizonyos objektumok általában nagy mennyiségben bocsátanak ki rádióhullámokat, és korábban több alkalommal észleltek már ilyeneket. A kutatók szerint rádióhullámokat bocsáthatnak ki a pulzárok, azaz a gyorsan forgó neutroncsillagok, a csillagködök (nebulák), de a kvazárok is.

A szóban forgó objektumot az Australian Square Kilometre Array Pathfinder (ASKAP), az Australia Telescope Compact Array (ATCA) és a Parkes nevű eszközökkel vizsgálták.

Az első elemzések arra utalnak, hogy a rádióforrás nem egy pulzár vagy szupernóva-maradvány lesz, az eredete inkább termikus. A legvalószínűbb lehetőség, hogy a J054149.24-641813.7 egy extragalaktikus háttérforrás, rádiógalaxis vagy aktív galaxismag. De biztosat csak később tudnak mondani.

Forrás: HVGKapcsolódó: Rejtélyes jelet fogott a SETI - idegen civilizáció üzenhetett? Tudományos áttörés: az univerzum legelső csillagainak jelét foghatták

PentagonUFOKategória: U.F.O.

Az Apache helikopterről felvett pillanatra egyelőre nem született magyarázat.

Az amerikai hadsereg pilótái több alkalommal érzékeltek már a légtérben ufókat, azaz: olyan tárgyakat, amik repültek, ám nem tudták megmondani, mivel is volt dolguk pontosan.

A The Debrief egy újabb ilyen esetre derített fényt. A cikkben mutatnak is egy videót, ami a mexikói határ közelében készült, még 2018-ban. A felvételt egy Apache helikopterről rögzítették, éjjellátó módban.

A helikopter egy kiképzési repülésen vett részt, amikor a pilóta három fényes pontra lett figyelmes az égbolton. A felvétel szerint a pilóta alaposan meglepődött a látottakon.

A The Debrief idézte Chris Lehto-t, az amerikai légierő korábbi vadászpilótáját, aki arról számolt be, hogy a három pont mozgása kifejezetten érdekes, ő pedig még soha nem látott ehhez foghatót.

Többek úgy vélik, hogy a videón csak madarak, esetleg denevérek láthatók.

Forrás: HVGKapcsolódó: Bombaként ható beismerés: a Pentagon ufók után kutatottUfójelentés közzétételére kényszerítenék a PentagontKannibál műholdat épít a PentagonUfótámadástól tartanak az Egyesült Államokban, rendkívüli kongresszusi ülést hívtak össze

CsillagászatKategória: Mainstream

Egy ritka kozmikus esemény nyoma lehet az a meteorit, amelyet 1996-ban fedeztek fel a Szahara egyiptomi részén – írja a Live Science. Jan Kramers, a Johannesburgi Egyetem munkatársa és kollégái új tanulmányukban a Hypatiaként ismert kő kémiai összetételét elemezve arra jutnak, hogy olyan port és gázt tartalmaz, amely egy elpusztult csillagot vett körbe.

Az Ia típusú szupernóvák általában olyan rendszerekben figyelhetők meg, amelyek egy összeomlott csillagmagból, egy úgynevezett fehér törpéből, illetve egy nagyobb, fiatalabb csillagból állnak. A kisebb és sűrűbb objektum folyamatosan szívja társa anyagát, míg végül a fehér törpe szupernóva-robbanást nem tapasztal, amely aztán elpusztítja a rendszert.

A szakértők úgy vélik, hogy a Hypatiában található por és gáz évmilliárdokon át vándorolhatott, míg végül a Naprendszer születésekor az anyag össze nem állt egy nagyobb égitestté.

Az objektum a Naprendszer pereméről aztán befelé indult el, eltalálta a Földet, a légkörbe belépve pedig darabokra vált szét.

A vizsgálat alapján a meteorit szilícium-, króm- és mangántartalma szokatlanul alacsony, míg vas-, kén-, foszfor-, réz- és vanádiumszintje igen magas. Kramers szerint az összetétel nem illeszkedik Naprendszerben előforduló objektumokéhoz. A további tesztek még nagyobb meglepetést okoztak: úgy tűnik, hogy a kő még csak nem is galaxisunk azon karjából származik, ahol a Föld van. Az anyagok arról árulkodnak, hogy az objektum nem egy II típusú szupernóva-robbanással jött létre.

A csillagadatok átfogó elemzése és a modellezés után a csapat arra jutott, hogy csak egy Ia típusú szupernóva adhat magyarázatot a Hypatia eredetére. Kramers szerint amennyiben hipotézisük helyes, úgy a kő lehet az első kézzelfogható földi bizonyíték egy ilyen eseményre.

Érdemes hozzátenni, hogy a meteoritban az alumínium, a foszfor, a klór, a kálium, a réz és a cink szintje nincs összhangban azzal, amit egy Ia típusú szupernóvától elvárnának. Lehetséges, hogy ezeket az anyagokat a fehér törpe társától örökölte.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 200 ezer csillag fér el a TESS első fotóján63 év múlva látványos csillagászati jelenség lesz láthatóA medveállatkák lehetnek az első csillagközi utazókA NASA elkapott egy vámpír csillagot

UFOKategória: CímlapU.F.O.

Nyilvános meghallgatást tart kedden az amerikai kongresszus hírszerzési bizottsága az UFO-észlelések lehetséges nemzetbiztonsági fenyegetéseiről – jelentette a Fox News. A Republikánus Párthoz közel álló hírtelevízió történelminek nevezi az ülést, kiemelve, hogy a testület legutóbb ötven éve foglalkozott azonosítatlan repülő tárgyak ügyével.

Legutóbb több mint 50 éve, 1968-ban a kongresszus tudományos és űrkutatási bizottsága tartott meghallgatást a kérdésben.

–Számos rejtélyes légi jelenség van. Nem tudjuk, mik ezek és nem lehet egyszerűen időjárási jelenségnek, léggömbnek, vagy valami másnak tulajdonítani. Kész rejtély - fogalmazott Adam Schiff kaliforniai demokrata párti képviselő, a képviselőház hírszerzési bizottságának elnöke. André Carson, indiana demokrata párti képviselője, a képviselőház terrorelhárításért, kémelhárításért és tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáért felelős albizottságának vezetője kijelentette, hogy a kormányzatnak komolyan kell elemeznie minden lehetséges nemzetbiztonsági fenyegetést, és választ is kell találnia különösen olyan esetekben, amelyeket még nem teljesen értünk.

Kedden Ronald Moultrie hírszerzési és biztonsági ügyekért felelős védelmi államtitkárt, valamint Scott Brayt, a haditengerészeti hírszerzés igazgató-helyettesét is meghallgatta a testület. Egyelőre nem világos, hogy hajlandóak lesznek-e a nyilvános fórumon minderről beszélni. A Fox News megszólaltatta Brent Sadlert, a konzervatív Heritage Alapítvány tengeri hadviseléssel és korszerű technológiákkal foglalkozó szakértőjét, aki azt fejtegette, hogy amennyiben egy idegen ország áll a rejtélyes jelenségek mögött, akkor minden valószínűség szerint ezek célja a hírszerzés és ez nemzetbiztonsági fenyegetésként értékelhető. Hozzátette, hogy ha a jelenségek nem is köthetők idegen államhoz, akkor is kockázatot jelentenek a katonák, különösen a pilóták számára, ha nem tudják ezeket időben észlelni, vagy megfelelően reagálni rájuk.

A hivatalosan „rejtélyes légi jelenségekkel” (UAP) foglalkozó bizottsági meghallgatást annak nyomán tűzték ki, hogy tavaly nyáron egy amerikai hírszerzési jelentésből kiderült, amerikai katonák az utóbbi években több, mint száz olyan légi jelenséget észleltek, amelyeknek eredetét a védelmi és hírszerzési elemzők nem tudták azonosítani. Különböző kormányzati források összesen 144 esetet jelentettek 2004 óta, többségében az amerikai haditengerészet részéről. Ebből 80 megfigyelést több érzékelő is megerősített. A jelentésben leírt esetek között vannak olyanok, amelyekről videófelvétel is készült: ezeken olyan rejtélyes meghajtású légi járművek láthatók, amelyeknek sebessége és manőverezése meghaladja a jelenleg ismert repüléstechnológiák határait.

A témával foglalkozó hírszerzési jelentés fordulópontnak volt tekinthető annyiban, hogy az amerikai hadsereg évtizedeken át cáfolta és hiteltelenítette az UFO-észlelésekről, „repülő csészealjakról” szóló jelentéseket. 

Forrás: NépszavaKapcsolódó: A CIA több mint 1.500 UFO-aktát hozott nyilvánosságraBeismerték: titokban UFO-k után kutatott a PentagonHárom ufóvideót tett közzé a Pentagon (+videó)Nem zárja ki az idegenek létezését a Pentagon ufójelentése

Fekete lyukCsillagászatKategória: Mainstream

Áttörést jelentő új tudományos eredményt jelentettek ma be a csillagászok a világ több helyszínén egyszerre, köztük az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) garchingi központjában. A kutatók a sajtótájékoztatón bemutatták az első felvételt a Tejútrendszerünk középpontjában megbújó szupernagy tömegű fekete lyukról. Ez a megfigyelés kétséget kizáróan igazolja, hogy a galaxisunk közepén található hatalmas tömegű képződmény valóban egy fekete lyuk. A felvételek emellett bepillantást engednek ezeknek az óriási, a feltételezések szerint a legtöbb galaxis középpontjában megtalálható objektumoknak a működésébe is. A felvételt a csillagászok rádiótávcsövek egy globális hálózatával, a nemzetközi együttműködés keretében üzemeltetett Eseményhorizont Távcső (Event Horizon Telescope – EHT) nevű műszeregyüttessel készítették.

A galaxisunknak pontosan a középpontjában rejtőző óriási tömegű égitestet ábrázoló felvétel elkészültét egyaránt nagyon várták már a szakemberek és a nagyközönség is. A csillagászok már korábban megfigyelték, miként keringenek a Tejútrendszer központi régiójának csillagai egy láthatatlan, nagyon sűrű, de ugyanakkor hatalmas tömegű vonzáscentrum körül. Már ezek a megfigyelések is erősen utaltak rá, hogy ez a Sagittarius A* (röviden Sgr A*) jelű égitest nem lehet más, mint egy fekete lyuk. A ma nyilvánosságra hozott közvetlen felvétel azonban kétséget sem hagy afelől, hogy ez valóban így van.

Noha a fekete lyukat magát most sem láthatjuk, hiszen az tökéletesen fekete, az azt körülölelő fénylő gáz árulkodó jeleket mutat. Egy árnyéknak nevezett, sötét központi régiót ölel körül egy gyűrű formájú, fényes alakzat. A felvételen a fekete lyuk hatalmas, a Nap tömegének négymilliószorosát kitevő tömege által eltérített fénysugarak láthatók.

„Lenyűgöző a fénygyűrű Einstein általános relativitáselméletéből kiszámított és az általunk mért valódi átmérője közötti nagyszerű egyezés” – lelkendezik Geoffrey Bower, a tajpeji Academia Sinica Csillagászati és Asztrofizikai intézetének munkatársa, az EHT együttműködési program kutatója. – „Ez a páratlan megfigyelés nagyban hozzájárul a galaxisunk középpontjában zajló folyamatok megismeréséhez, és arról is elárul valamit, hogy miként hat kölcsön a fekete lyuk a környezetével.”

Minthogy ez a fekete lyuk hozzávetőleg 27 ezer fényévre található a Földtől, így nagyjából ugyanakkorának látszik az égbolton, mint egy fánk a Hold felszínén. Ennek megörökítéséhez volt szükség a rendkívüli teljesítményű EHT távcsőhálózatra. Ez nyolc, korábban is létező, a Föld különböző tájain található obszervatórium összekapcsolásával jött létre. Így egy hatalmas, a Föld méretét kitevő virtuális távcső felbontóképessége érhető el. Az EHT-vel 2017 több éjszakáján is megfigyelték a csillagászok az Sgr A*-ot, alkalmanként több órányi adatmennyiséget összegyűjtve, hasonlóképp, mint amikor egy fényképezőgéppel rögzítenek hosszú expozíciós idejű felvételt halvány célpontokról.

Íme, a valaha készített legelső felvétel a galaxisunk középpontjában található Sgr A* jelű szupernagy tömegű fekete lyukról. Ez az első közvetlen vizuális igazolása annak, hogy ez az égitest valóban egy fekete lyuk. A felvételt a csillagászok rádiótávcsövek egy globális hálózatával, a nemzetközi együttműködés keretében üzemeltetett Eseményhorizont Távcső (Event Horizon Telescope – EHT) nevű műszeregyüttessel készítették. Az eszközök összekapcsolása révén egyetlen hatalmas, Föld-méretű virtuális rádiótávcső jött létre. A távcső az elnevezését a fekete lyuk határfelületéről kapta. Az eseményhorizont az a felület a fekete lyuk körül, amelyen belülről semmi, még a fény sem juthat ki. Forrás: ESO/EHT Collaboration.

 

Több más eszköz mellett az EHT hálózatának tagja a részben az ESO tulajdonában lévő, és az európai tagállamok megbízásából a chilei Atacama-sivatagban működtetett Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) és az Atacama Pathfinder EXperiment (APEX) rádiótávcsövek is. Európát az EHT-együttműködésben ezen kívül a 30 méteres átmérőjű spanyol IRAM, továbbá 2018-tól kezdve a francia NOrthern Extended Millimeter Array (NOEMA) rádiótávcsövek, valamint egy, a Németországbeli Max Planck kutatóintézet-hálózat Rádiócsillagászati intézetében (Max-Planck-Institut für Radioastronomie) működő szuperszámítógép is képviselik. Az EHT-program továbbá európai anyagi támogatásban is részesült az Európai Kutatási Tanács (European Research Council), valamint a németországi Max Planck Társaság révén.

„Nagy örömünkre szolgál, hogy az ESO az elmúlt évek során ilyen fontos szerepet játszott a fekete lyukak és különösen az Sgr A* titkainak feltárásában” – hangsúlyozza Xavier Barçons, az ESO főigazgatója. – „Az ESO nem csak az ALMA és APEX műszerekkel járult hozzá az EHT sikereihez, de a többi chilei obszervatóriumában korábban elért, a galaxisunk központjával kapcsolatos fontos tudományos eredményekre is szükség volt ehhez az új felfedezéshez.” [1]

Az EHT friss megfigyelési eredményei a program egy korábbi, 2019-es sikerét szárnyalják túl, amikor a Messier 87 katalógusjelű galaxis középpontjában lévő M87* elnevezésű, tőlünk az Sgr A*-nál jóval távolabb lévő óriás fekete lyukról közöltek lenyűgöző felvételt.

A két fekete lyuk megjelenése figyelemreméltóan hasonlít egymáshoz, noha a saját galaxisunk középpontjában található képződmény több mint ezerszer kisebb méretű és tömegű az M87*-nál [2]. „Két nagyon eltérő típusú galaxisban van két nagyon eltérő tömegű fekete lyukunk, ám e két fekete lyuk peremének a környezete mégis meglepően hasonlít egymáshoz” – fejti ki Sera Markoff, az EHT tudományos tanácsának alelnöke, a hollandiai Amszterdami Egyetem elméleti asztrofizikusa. – „Ez arról árulkodik, hogy ezeknek az objektumoknak a közvetlen közelében az általános relativitáselmélet az úr, és bármiféle különbség, amit a távolabbi régiók mutatnak, az a fekete lyukak környezetében található anyag különbségeiből származik.”

A ma közzétett eredmény megfigyelési anyagának feldolgozása lényegesen nagyobb technikai kihívást jelentett, mint az M87* lefényképezése, annak ellenére, hogy az Sgr A* jóval közelebb van hozzánk. Ennek okát Chi-kwan („CK”) Chan, az EHT kutatója, a Steward Obszervatórium és az Arizonai Egyetem Csillagászati tanszékének és Adattudományi intézetének munkatársa magyarázza el: „A gáz ugyanolyan gyorsan, közel fénysebességgel mozog mindkét fekete lyuk, az Sgr A* és az M87* környezetében is. Ám míg az M87* esetében napokig vagy akár hetekig is eltart, amíg az anyag megkerüli a centrumot, addig a jóval kisebb Sgr A* körül egy keringés csupán percekig tart. Így aztán az EHT észleléseinek tartama alatt a gáz fényessége és szerkezete sokkal gyorsabban változott az Sgr A* körül. Kicsit olyan volt ez a feladat, mint éles fényképet készíteni egy, a saját farkát kergető, izgő-mozgó kölyökkutyáról.”

A csillagászoknak ezért új, minden eddiginél kifinomultabb módszereket kellett kidolgozniuk az Sgr A* körül mozgó gázanyag megfigyeléséhez. Míg az M87* egy könnyebb, nyugodtabb célpontot jelentett, és a róla készült felvételek lényegében mind ugyanúgy néztek ki, ez nem mondható el az Sgr A*-ról. Az Sgr A* összegzett fényképe a fekete lyukról készült egyedi állóképek átlagaként állt elő. Így tárult fel végül a galaxisunk középpontjában megbúvó óriás képe.

Ehhez az áttörést jelentő eredményhez a világ 80 kutatóintézetében dolgozó több mint 300 kutatónak a kreativitására volt szükség, akik közösen alkotják az EHT-együttműködés csapatát. A kutatócsoport tagjai azon túl, hogy bonyolult eszközöket fejlesztettek ki, amelyekkel áthidalhatták az Sgr A* leképezésének nehézségeit, szuperszámítógépeket is bevetve, több éven át dolgoztak az adatok összegzésén és analízisén. Mindeközben ráadásul még egy példátlanul kiterjedt modellgyűjteményt is összeállítottak szimulált fekete lyukakból, hogy a megfigyelés eredményeit azokkal is összevethessék.

Az asztrofizikusok különösen örülnek annak, hogy immár két, egymástól nagyon eltérő méretű fekete lyukról is van felvételük, ami lehetővé teszi a hasonlóságok és különbségek megállapítását. A friss adatok segítségével pedig már a gázok szupernagy tömegű fekete lyukak körüli viselkedésére vonatkozó elméleteket és modelleket ellenőrzik a szakemberek. Ezeket a fizikai folyamatokat még nem ismerik kellő részletességgel, ám a kutatók úgy gondolják, hogy az ilyen anyagáramlásoknak fontos szerepük van a galaxisok kialakulásában és fejlődésében is.

„Most már megvizsgálhatjuk a különbségeket a két szupernagy tömegű fekete lyuk között, ami betekintést nyithat számunkra ezeknek a meghatározó folyamatoknak a működésébe” – magyarázza Keiichi Asada, a tajpeji Academia Sinica Csillagászati és Asztrofizikai intézetének kutatója, az EHT együttműködés tagja. – „Két fekete lyukról van fényképünk, az egyik a legnagyobbak, míg a másik a legkisebbek közé tartozik a világegyetem szupernagy tömegű fekete lyukainak széles méretskáláján. Így minden korábbinál sokkal alaposabban vizsgálhatjuk a gravitáció működését szélsőséges körülmények között.”

Az EHT munkája pedig nem ér véget itt. 2022 márciusában egy újabb nagy, minden korábbinál több távcsőre támaszkodó észlelési kampány zajlott. Az EHT távcsőhálózatának folyamatos bővítése és technikai fejlesztése révén még az eddigieknél is lenyűgözőbb fényképekre, sőt mozgóképekre is számíthatunk a közeljövőben fekete lyukakról.

Forrás: csillagaszat.huKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyuk

CsillagászatKategória: Mainstream

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudósai a fekete lyuk által kibocsátott röntgensugárzást konvertálták hangokká.

A Reverberation Machine nevű eszköz segítségével sikerült nyolc visszhangzó, bináris fekete lyukat felfedezniük a Tejútrendszerben – számolt be az MIT eredményeiről a Gizmodo. A belőlük érkező röntgensugarakat azután hanghullámokká alakították. Eredményeiket az Astrophysical Journal című szaklapban publikált tanulmányban foglalták össze.

A Reverberation Machine a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén lévő Nicer teleszkóp által rögzített adatokat fésülte át. Az eszköz olyan röntgensugárzást vizsgált, amely egy fekete lyuk és egy csillag kettőséből származik.

A fekete lyukak többnyire láthatatlanok, hiszen olyan erős a gravitációjuk, hogy a vonzásukból még a fény sem tud kiszökni. Azonban amikor egy közelben lévő csillag anyagát szívja magába, az akkréciós korong felhevül és láthatóvá válik. Az innen származó röntgensugárzást egyfajta visszhangnak tekintik a tudósok, amit most hallható hanggá konvertáltak.

A szakemberek megállapították, hogy a felfedezett fekete lyukak tömege a Nap tömegének 5–15-szöröse között mozog, és mindegyik olyan csillagokból táplálkozik, ami nagyon hasonlít a Napra.

A beszámoló szerint a fekete lyukaknál először egy több hétig tartó röntgenkitörést lehetett észlelni, ezalatt majdnem fénysebességgel mozgó anyagsugarat lövelltek ki. Ezután néhány nap alatt a fekete lyukak alacsonyabb energiájú állapotba kerültek.

A röntgensugarak egy része visszaverődött az akkréciós korongról, és a kezdeti kibocsátás visszhangját hozták létre.

A kutatók a fenti videóban az alacsonyabb frekvenciájú fényből mélyebb, a magasabb frekvenciájúakból pedig magasabb hangokat generáltak.

Forrás: HVGKapcsolódó: Elkészülhet az első videó egy fekete lyukról

CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Óriási jelentőségű bejelentést készülnek tenni az Európai Déli Obszervatórium csillagászai – olvasható a szervezet weboldalán.

A felfedezésről a kiadott sajtóközlemény semmit nem árult el, csak annyit tudni, hogy az Eseményhorizont Teleszkóp (EHT) nevű projekthez kapcsolódik.

Az EHT program utoljára 2019-ben hallatott magáról, akkor viszont valóban nagy horderejű tudományos eredményt produkált: a távcsőrendszer első ízben készített fotót egy fekete lyukról, a tőlünk 55 millió fényévre található M87 galaxis központjában helyet foglaló fekete lyukat sikerült lefényképezni.

Az EHT teleszkóprendszer egyik tagja
FORRÁS: EHT

 

A fenti felfedezés arra enged következtetni, hogy vélhetően ezúttal a Tejútrendszer centrumában lévő szupermasszív fekete lyukról, a Sagittarius A*-ról sikerült fényképet készíteni. Ez persze egyelőre csak spekuláció, a részleteket a május 12-i nemzetközi sajtótájékoztatón fogják ismertetni a szakemberek.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Az első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukról Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyuk

szupernovaKategória: Mainstream

Mikronóvának hívják azt az újfajta csillagrobbanást, ami újraértelmezi a termonukleáris robbanásokkal kapcsolatos eddigi ismereteinket. A jelenség olyan, kettős csillagrendszerekben fordul elő, ahol a fehér törpe beszippantja egy másik csillag anyagát. A fehér törpén összegyűlő anyag berobbanása a mikronova.

A brit Durham Egyetem munkatársai által megfigyelt első ilyen robbanás több száz trillió kilogramm anyagot égetett el pár óra alatt. Ez több milliárd gízai piramis tömegének vagy a Hold ezredrészének felel meg.

A fehér törpe egy halott csillag, lényegében egy élete végén felrobbanó csillag megmaradt magja, ami 1,4 Nap tömegét tartalmazza egy Föld méretű gömbben. Az ennél nagyobb tömegű csillagmagok neutroncsillaggá vagy fekete lyukká válnak.

A fehér törpék gyakran keringenek párban más csillagokkal. Bizonyos esetekben – a Tejútban 10 ilyet azonosítottak – elég közeli pályán mozognak a nagyobb csillag körül, hogy a gravitáció miatt hidrogén szivárogjon át a halott csillagra, ahol a felszínen összegyűlve a magas hőmérséklet és nyomás hatására termonukleáris robbanás következik be. Ez a nóva. A mikronóva ennek a robbanásnak a kisebb, korlátozott kiterjedésű változata.

A jelenséget a TESS exobolygó-kutató teleszkóppal ismerték fel. A TESS működésének lényege, hogy egy csillag fényének pillanatnyi halványodásából következtessen az előtte elhaladó bolygó létezésére és tulajdonságaira. Az eszköz a vizsgált fehér törpék esetében azonban halványodás helyett egymást követő rövid felvillanásokat látott.

Először láttunk példát a hidrogénfúzió helyi előfordulására

 – mondta a holland Radboud Egyetem csillagásza, Paul Groot.

A hidrogén a fehér törpe mágneses pólusainál gyűlik össze, és csak ott történik a fúzió. Mikrofúziós bombák robbannak fel egy szupernóva-robbanás egymilliomod részének erejével, ezért nevezzük mikronóvának

– tette hozzá.

A megfigyelés régóta fennálló rejtélyt oldott meg: 40 éve látnak titokzatos villanásokat fehér törpéken.

Forrás: IndexKapcsolódó: 447 éve robbant fel a szupernóva - mindig fantasztikus látványt nyújtÍgy fog ragyogni a nappali égbolton a szupernóvaként felvillanó BetelgeuseMilyen távolról lehet veszélyes egy szupernóva a Földre?Ritka lehetőség: szupernóva felbukkanása várható!

AszteroidadinoszauruszokKategória: Mainstream

Bemutatják az első dinoszauruszkövületet, ami a 66 millió évvel ezelőtti aszteroida-becsapódáshoz kapcsolható.

Egy kitűnő állapotban megmaradt, megkövesedett dinoszauruszlábról van szó, amelyen bőr is maradt, 2019-ben fedezték fel az Egyesült Államokban, Észak-Dakotában a Tanis fosszilis lelőhelyen számos más lelettel együtt. Tudósok szerint a tanisi leletek ahhoz a naphoz köthetők, amikor 66 millió évvel ezelőtt az óriási aszteroida becsapódott a Földbe, a katasztrófa vezetett a dinoszauruszok tömeges kihalásához. A láb egy thescelosaurushoz tatrozott, ennek a dinoszaurusznak a bőréről korábban nem volt adat, de a lelet bizonyítja, hogy pikkelyes volt, és nem tollas. A fosszília alapján az állat lába hirtelen szakadt le, mivel betegségnek vagy harapásnak nincs nyoma, és a dinoszaurusz valószínűleg azonnal elpusztult

A tanisi feltáráson halak maradványait is megtalálták, amelyek a becsapódás törmelékét lélegezték be. A leletek közé tartozik egy fadarabbal felnyársalt fosszilis teknős, kisemlősök maradványai, és az általuk készített odúk, egy szarvas triceratopsz bőre, egy pteroszaurusz embriója a tojásában, valamint egy darab magából a becsapódott aszteroidából is – írja az MTI.

A BBC három éven át forgatott Tanisban, a dokumentumfilmen David Attenborough számol be a felfedezésről, és számos olyan leletet is bemutat, amelyek először kerülnek nyilvánosságra. Ezek között látható majd a rendkívüli dínólábkövület is. Az már széles körben elfogadott, hogy 66 millió éve egy nagyjából 12 km átmérőjű, űrből érkezett kőzet csapódott be bolygónkba, ami a legutóbbi tömeges kihalást okozta. A becsapódás helye a Mexikói-öbölben volt, mintegy 3000 kilométerre Tanistól, de a pusztítás itt is tetten érhető.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Dinoszauruszcsontok lehetnek a HoldonMeteoritbecsapódás hozta el a dinoszauruszok uralmátHatalmas pechjük volt a dinoszauruszoknak az óriási aszteroidávalPercek alatt pusztultak ki a dinoszauruszok

CsillagászatPlutoKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja a NASA New Horizons űrszondájának képeit elemezve meglepő felfedezésre jutott – írja a Futurism. Kelsi Singer, a Boulderi Southwest Research Institute munkatársa és kollégái friss tanulmányukban egy hatalmas jégvulkánmezőt mutatnak be a Pluto felszínén.

Hasonló formációt korábban nem találtak a Naprendszerben.

Az eredmények azt igazolják, hogy a törpebolygó rengeteg titkot rejt még.

A régió egy becsapódási kráterben terül el közel ezer kilométer hosszan. A két legnagyobb formáció méretében a hawaii Mauna Loához, a Föld legnagyobb térfogatú tűzhányójához mérhető. A kutatók úgy vélik, hogy a helyi jégvulkánok geológiai értelemben nem túl régiek, és az égitest belsejéből kiáradó hő hatására jöttek létre. Singer szerint ez azt jelenti, hogy a Plutónak a véltnél több belső hője van.

A jégvulkánokból vagy kriovulkánokból magma helyett illékony anyagok, például víz és jég távoznak. A képződmények jelenléte megerősíti azt az elméletet, amely alapján az objektum felszíne alatt egy nagyobb óceán rejtőzik. A jégvulkánok azt sugallják, hogy a folyékony víz a vártnál közelebb van a felszínhez.

A vízóceán létezése még nem feltétlenül jelenti azt, hogy élet is lehet a Plutón. Singer szerint a potenciális létformáknak szükségük lenne állandó tápanyagforrásra, ha pedig a vulkáni aktivitás csak epizodikus, az nagyon megnehezítené a fennmaradásukat.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az eddigi legjobb képek érkeztek a PlútórólEgy fizikus szerint élet lehet a Plútó felszín alatti óceánjaibanFélúton van a Pluto és következő úti célja között a New HorizonsFurcsa megfigyelés: röntgensugarakat bocsát ki a Plútó