ParaHIR.HU

Subscribe to ParaHIR.HU hírcsatorna
Frissítve: 22 perc 40 másodperc

Extrém ultraibolya sugárzást kibocsátó galaxist fedeztek fel

2020, augusztus 24 - 21:03
CsillagászatKategória: Mainstream

Felfedezték az első galaxist, amely extrém ultraibolya sugárzást bocsát ki magából. Ez segíthet jobban megérteni, hogyan végződött az univerzum "sötét korszaka" több mint 13 milliárd évvel ezelőtt.

Az ősrobbanás után egy ideig teljes sötétség uralkodott, majd mintegy 13 milliárd évvel ezelőtt megjelentek az első csillagok és galaxisok, amelyek ismét fényt hoztak a világűrbe. Később ezek ionizálták az intergalaktikus tér összes gázatomját úgy, hogy ellopták tőlük az elektronjaikat.
"Sohasem leszünk azonban olyan helyzetben, hogy ezt a jelenséget közvetlen megfigyeléssel igazoljuk" - mondta Daniel Schaerer, a Genfi Egyetem csillagászati tanszékének kutatója. Több információ szerzéséhez a kutatóknak az ősgalaxisokhoz hasonlatos,

közeli ultraibolya galaxisokat kell megfigyelniük, amelyek elegendő ionizált fotont sugároznak ki és ezek el is érik a Földet. 

A Tejút. A képet a Csendes-óceán déli részén elhelyezkedő Cook-szigetekhez tartozó Mangaia-szigeten készítették

Csak nemrég fedeztek fel a csillagászok néhány tucatnyi ultraibolya sugárzású galaxist. Ezek azonban vagy nagyon közel vagy nagyon távol vannak a Naprendszerhez. Az Indiából 2015-ben felbocsátott AstroSat műhold UVIT ultraibolya teleszkópja azonban kezdetben csak a közepes távolságra lévő ultraibolya galaxisok felkutatását tette lehetővé. Így a tudósok most fedezték fel ezen a területen az első galaxist, amely extrém mértékű ultraibolya sugárzást bocsát ki. Eredményeikről a Nature Astronomy című tudományos lapban számoltak be.
Az AUDFs01 nevű galaxis mintegy 30 milliárd fényévnyire található a Naprendszertől.Az ehhez hasonló további galaxisok felfedezése lehetővé tenné az univerzum ionizációs periódusának alaposabb megismerését - vélik a tanulmány szerzői.

Forrás: MTIKapcsolódó: Az eddigi legtávolabbi galaxist találták megA Tejút fele távoli galaxisokból származikA Naprendszert kétmilliárd év múlva kilökhetik a galaxisábólA legtávolabbi galaxiscsoportot fedezték fel csillagászok
Kategóriák: UFO

Különös villanásokat látott a Jupiterhez közel repülő szonda

2020, augusztus 21 - 18:31
CsillagászatJupiterKategória: Mainstream

Különleges, úgynevezett "sekély villámokat" figyelt meg a Jupiteren a NASA Juno űrszondája. Ezek az elektromos kisülések alapvetően különböznek a földi villámoktól - nem vízből, hanem ammónium-víz oldatból álló felhőkben jönnek létre. Az is kiderült, hogy a vad villámlások közben ammóniában gazdag jégdarabok keletkeznek, amiket pépes állaguk miatt "kásalabdáknak" (mushballs) neveztek el a kutatók. A szakértők úgy gondolják, a kásalabdák csapdába ejtik a felsőlégköri ammóniát és vizet, majd azokat az atmoszféra alsóbb rétegeibe szállítják.

Naprendszerünk legnagyobb bolygójának villámait először a Voyager-küldetés űrszondája pillantotta meg, ám ekkor még úgy vélték, ezek az égi jelenségek földi megfelelőikhez hasonlóak, és olyan viharokban keletkeznek, ahol a víz minden halmazállapotban (folyékony, gáz, jég) megjelenik. Ilyen körülmények a Jupiter látható felhői alatt, 45-65 kilométer mélyen vannak, ahol a hőmérő higanyszála éppen csak eléri a 0 Celsius-fokot. A feltételezést erősítették korábbi műholdak megfigyelései is. A Juno műszere azonban a Jupiter sötét oldalán olyan villámokat fedezett fel, amik cáfolják, hogy a planéta elektromos kisülései vízfelhőkben jönnének létre.

A szonda nagyon közel merészkedett a Jupiterhez, így örökíthette meg a megszokottól eltérő kisebb, sekélyebb villámokat. Ezek olyan magasan keletkeztek, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak a kutatók. 

Szokatlanul nagy magasságban kialakuló villámok illusztrációja. A kép a Juno űrszonda mérési adatai alapján készült

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/SWRI/MSSS/GERALD EICHSTÄD

Magyarázat a furcsa villámokra

Heidi Becker, a NASA Sugárhajtású Laboratóriumának (Jet Propulsion Laboratory) munkatársa ugyanakkor kidolgozott egy elméletet, ami magyarázza a fenti megfigyelést. Eszerint a Jupiteren tomboló viharok a vízjég kristályokat a bolygó légkörének magasabb részeire, 25 kilométerre a vízfelhők fölé repítik, ahol ammóniapárával találkoznak. Az ammónia megolvasztja a vízjeget és így új ammónium-víz oldat keletkezik. Ezen a helyen a hőmérséklet rendkívül alacsony - mindössze - 88 Celsius-fok -, ami lehetetlenné teszi a folyékony halmazállapotú tiszta víz létezését. 

Ebben a magasságban úgy tekinthetünk az ammóniára, mint fagyásgátlóra, ami lejjebb viszi a víz olvadáspontját, és lehetővé teszi a folyékony ammónium-vízből álló felhők megjelenését"- magyarázta Becker.Új állapotában a lezuhanó ammónium-víz cseppek összetalálkozhatnak a felfelé szálló vízjég kristályokkal, az ütközés pedig elektromosan feltölti a felhőket. Ez a megfigyelés hatalmas meglepetés volt számunkra, hiszen ammónium-víz felhők nem léteznek a Földön"- tette hozzá a kutató. 

Nem tudták, miért változik az ammónia mennyisége a légkörben

A sekély villámok alaposabb megismerése a Jupiter légkörének egy másik fontos rejtélyére is fényt deríthet.A Juno mikrohullámú radiométerének adatai alapján az ammónia a gázóriás atmoszférájának legnagyobb részéből hiányzik. Ennél is megdöbbentőbb volt látni, hogy a légkörben felfelé haladva az ammónia mennyisége változik. 

A kutatók az ammónia hiányát nem tudták pusztán az ammónium-víz eső létezésével magyarázni. A szilárd halmazállapotú jégeső viszont jelentős mennyiségű ammóniát tud a légkör mélyebb rétegeibe vinni.

Amikor Heidiék felfedezték a sekély villámokat, egy csapásra nyilvánvalóvá vált, hogy az atmoszféra felső részében az ammónia elegyedik a vízzel, így a villámok kulcsfontosságúak voltak a rejtély megoldásában"- mondta Scott Bolton, a Juno küldetésének vezetője.

A JunoCam felvételének közepén egy fényesebb, jól kivehető alakzat látható. Ez olyan felhők teteje lehet, amik a sekély villámok kialakulásáért felelősek

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/SWRI/MSSS/KEVIN M. GILL © CC BY

A kásalabdák összetétele

A kásalabdák 2/3 rész vízből, 1/3 rész ammóniagázból állnak. A labdák magja rendszerint ammónia, a belső pépes-jeges rétegek pedig ammónia és víz keverékéből állnak. Ezt az egészet egy vastagabb vízjég burok fogja össze, ami a bolygó légkörében fel-le haladva egyre nagyobbra nő - hasonlóan ahhoz, ahogy a földi jégeső cseppjei keletkeznek.

A sekély villámok (balra) és kásalabdák (jobbra) kialakulásának folyamatát bemutató ábra

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/SWRI/CNRS

A hiányzó ammónia rejtélyének megoldása

Ezek a kásalabdák bizonyos idő elteltével annyira nagyra nőnek, hogy a feláramlások már képtelenek magasan tartani őket, végül lejjebb, az atmoszféra melegebb tartományaiba zuhannak, ahol teljesen elpárolognak. A folyamat ammóniát és vizet juttat a Jupiter alsó légköri rétegeibe, ami egyúttal magyarázza, miért lát a Juno műszere csekély mennyiségű ammóniát az atmoszféra felső régiójában. 

Az ammónia tehát nem tűnt el, csak álcázza magát, mikor vízzel keveredik. Az ammónium-víz oldat a mélyebb, melegebb rétegekbe esve elpárolog, ezt azonban a műszerek a technikai korlátok miatt már képtelenek észrevenni. 

A Jupiter időjárásának megismerésével a Naprendszer többi bolygójának, és az azon túli planétáknak (exobolygóknak) a légköri dinamikája is feltérképezhető lesz.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: "Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a Jupiteren túlCsodálatos örvények rejlenek a Jupiter felhői alattÉlet lehet a Jupiter holdjánElképesztő fotók érkeztek a Jupiterről
Kategóriák: UFO

Haldokló csillag pusztíthatta el a földi élet nagy részét

2020, augusztus 20 - 18:13
CsillagászatKategória: Mainstream

Az idők során a földi élet több kihalási hullámot is tapasztalt, ezek során viszonylag rövid idő alatt a fajok jelentős része eltűnt. Ilyen volt 359 millió évvel ezelőtti a késő devon kihalási esemény is. Egy friss tanulmány alapján a folyamat hátterében egy Naprendszeren kívüli jelenség állhatott – írja a ScienceAlert.

Brian Fields, az Urbana-Champaigni Illinois-i Egyetem munkatára és kollégái úgy vélik, a tömegkihalást egy távoli, haldokló csillag idézhette elő.

Egyes kihalási eseményeket földi okokra vezetnek vissza, heves vulkáni aktivitásra vagy klímaváltozásra, míg más kihalási hullámok hátterében földön kívüli tényezőket sejtenek – gonduljunk csak a dinoszauruszokat feltételezhetően kiirtó aszteroidára. Fields szerint tanulmányuk azt igazolja, hogy a földi élet nem izolációban létezik: a hatalmas kozmosz lakói vagyunk, amely időnként beavatkozik életünkbe.

A szakértők arra jutottak, hogy a késő devon kihalási eseményhez fűződő ózonszint-csökkenés hátterében nem állhatott vulkanizmus vagy éghajlatváltozás. Ehelyett azt állítják, hogy a tömegkihalást egy csillagászati jelenség, egészen pontosan egy szupernóva sugárzása idézhette elő. Fieldsék arra gyanakodnak, hogy egy nagyjából 65 fényévre fekvő, haldokló csillag csökkenthette a földi ózonszintet. Életciklusuk végén a nagyobb csillagok óriási detonációt tapasztalnak, ez az úgynevezett szupernóva-robbanás.

A kutatók már az 1950-es években is felvetették, hogy a szupernóvák előidézhetnek tömegkihalást, de ez az első alkalom, amikor egy ilyen eseményt a késő devon kihalási hullámhoz kötnek. A csapat szerint a szupernóva ionizáló részecskéi elég erősek lehettek ahhoz, hogy átalakítsák az ózonpajzsot, így sodorva veszélybe a földi fajokat.

Fieldsék két olyan izotópra, a szamárium-146-ra és a plutónium-244-re alapozzák feltevésüket, melyek alapból nem fordulnak elő bolygónkon, ehelyett kozmikus robbanások révén érhették el a Földet. Fontos kiemelni, hogy a szupernóva okozta tömegkihalás is csak egy hipotézis, melyet további bizonyítékokkal kell alátámasztani.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 447 éve robbant fel a szupernóva - mindig fantasztikus látványt nyújtA hónap videója - egy szupernóva robbanás testközelből (videó)Először észleltek szupernóvát alig pár órával a csillagrobbanás utánEgy lépéssel közelebb a szuperfényes szupernóvák megértéséhezKis tömegű szupernóva indíthatta el a Naprendszer keletkezését
Kategóriák: UFO

Idegen űrhajót sejtenek a Merkúr kráterében

2020, augusztus 18 - 17:01
MerkúrUFOKategória: U.F.O.

Ufóvadászok szerint egy idegen civilizáció űrhajója van a Merkúr egyik kráterének mélyén.

A képződményt az UFO Sightings Daily nevű oldal egyik szerzője, Scott C. Waring vette észre a NASA egyik műholdjának felvételén. A szokatlan szerkezet Waring szerint 2,5 kilométer átmérőjű és 2,5 kilométer magas lehet, továbbá három részre különíthető el.

A legvalószínűbb természetesen az, hogy egy nagyobb kőtömböt nézett a lelkes ufóvadász űrhajónak. A szkeptikusokat szintén érdekli, hogy mi van a képen, így szakavatott szemek is alaposabban megvizsgálják a képződményt.

FORRÁS: UFO SIGHTINGS DAILY

A gyanús kráter koordinátái itt érhetők el.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Merkúrba csapódik a NASA űrszondájaHétfőn lesz megfigyelhető a Merkúr-átvonulás MagyarországonOktóberben elindulhat az új űrszonda a MerkúrhozTöpörödik a Merkúr
Kategóriák: UFO

Különös, ősi galaxisra bukkantak

2020, augusztus 16 - 18:07
CsillagászatKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja a korai univerzumot vizsgálva egy olyan fiatal galaxist azonosított, amely sokban emlékeztet a Tejútrendszerre – írja a Space.com. Az SPT0418-47 jelű rendszer rendkívül távol fekszik tőlünk, így a kutatók 12 milliárd évvel ezelőtti állapotát figyelhették meg a chilei Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat segítségével. Az univerzum ekkor még csak 1,4 milliárd éves volt.

A felfedezés komoly meglepetést okozott a szakértőknek.

A világegyetem kezdetén a csillagok gyorsan formálódtak, ekkor általános káosz volt jellemző. Ennek ellenére a SPT0418-47-nél jól kivehető a galaxiskorong és dudor. Hasonló szerkezete van a Tejútrendszernek is, a kutatók szerint ráadásul eddig ez a legtávolabbi galaxisdudor, amelyet valaha megfigyeltek.

Bár a két rendszer több szempontból hasonlít egymásra, az ősi galaxisnak nincsenek olyan spirálkarjai, mint a Tejútrendszernek. A szakértők arra gyanakodnak, hogy a SPT0418-47 idővel egy elliptikus galaxissá fog alakulni.

A kutatók szerint a rendszer vizsgálata sokat elárulhat arról, hogy miként fejlődtek a galaxisok az idők során. Francesca Rizzo, a Max Planck Asztrofizikai Intézet munkatársa és a csapat tagja szerint a felfedezés azt jelenti, hogy a Tejútrendszerben és a közeli spirálgalaxisokban látható struktúrák már 12 milliárd éve is léteztek. A szakértők bíznak benne, hogy a későbbi teleszkópokkal még több adatot gyűjthetnek a hasonló, ősi rendszerekről.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 2 billió galaxisból áll az univerzumA barna törpék - az univerzum máig megfejtetlen rejtélyeÁtírhatja az univerzumról alkotott ismereteinket egy új számításAz univerzum legrégebbi oxigénforrására bukkantak csillagászokAz univerzum újabb titkára derülhet fény
Kategóriák: UFO

Megtalálták a Tejútrendszer leggyorsabb csillagát

2020, augusztus 13 - 18:42
CsillagászatKategória: Mainstream

A galaxisunk középpontjában egy frissen felfedezett, S4714 nevű csillag kering a Sagittarius A* fekete lyuk körül – most kiderült, hogy ez a leggyorsabb csillaga a Tejútrendszernek, a fénysebesség 8 százalékával halad – írja a Science Alert. Ez másodpercenként 24 ezer kilométert jelent.

Az S4714 csak az egyike azoknak a frissen felfedezett csillagoknak, amelyek a Sagittarius A* körül keringenek. Ezek bizonyítékai egy korábban csak elméletben létező csillagfélének: annak, amely olyan közel kering egy szupermasszív fekete lyukhoz, hogy a benne munkálkodó erők hatnak rá is. Ezek létezését nagyjából 20 évvel ezelőtt írták le, és úgy nevezték el őket, hogy „squeezar”, vagyis nagyon csúnya tükörfordításban nyomárok: az összenyom és a kvazár szavak összeolvadásából.

Évekig úgy gondolták, hogy az S2 nevű csillag kering a legközelebb a fent említett fekete lyukhoz: ez 16 év alatt tette meg egyszer a pályáját, és 18 milliárd kilométernyire közelítette meg a Sagittarius A*-ot. Ez a fénysebesség 3 százalékára gyorsította fel. A Kölni Egyetem kutatói tavaly találtak egy még közelebb keringő csillagot, a S62-t. Ez már csillagászati szempontból szinte súrolja a fekete lyukat: 9,9 éves pályáján 2,4 milliárd kilométerre is kerül tőle. Ez közelebb van, mint a Nap és az Uránusz átlagos távolsága.

A Chandra röntgenteleszkóp képe az Sgr A*-ról

A Chandra röntgenteleszkóp képe az Sgr A*-ról. Kép: NASA

A kölni kutatók azonban nem nyugodtak, és az elmúlt egy évben újabb csillagokat fedeztek fel a fekete lyuk körül: már tudjuk, hogy ugyanott kering az S2 – S4711, S4712, S4713, S4714 és az S4715 is.

Az S4714-en kívül az S4711 is kitűnik még a többi közül, méghozzá azzal, hogy neki van a legrövidebb pályája: 7,6 földi évébe kerül, hogy megkerülje a fekete lyukat. Az S4714-nek ez 12 évig tart, viszont a pályája is különleges: annyira ovális, amennyire csak egy stabil pálya az lehet.

A kutatók szerint a S4714 szinte biztos, hogy squeezar (nem biztos, hogy a nyomár kifejezést el kellene terjeszteni), az S4711-ről ez még kérdéses. A kutatásról készült tanulmányt a The Astrophysical Journal tudományos folyóiratban jelentették meg.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Tejútrendszer leggyorsabb csillagai a szomszédból szöktek megA Tejútrendszer leggyorsabban forgó csillagát fedezte fel egy kutatóEgy lépéssel közelebb kerültünk a Tejútrendszer feltérképezéséhezElképesztően hatalmas a Tejútrendszer galaktikus korongjaElveszett galaxisra bukkantak a Tejútrendszerben
Kategóriák: UFO

Jeleket küldtek a Hold felé, az egyik váratlanul visszaérkezett

2020, augusztus 12 - 18:31
holdKategória: Mainstream

A NASA holdszondája, a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) 2009-ben állt Hold körüli pályára. Az eltelt több mint 10 év alatt a kutatók lézerrel lőtték annak tükrét, abban reménykedve, hogy a küldött fényjelek egyike egyszer visszaérkezik a Földre. Hosszú idő elteltével törekvéseiket siker koronázta. Az új eredmény nemcsak a Holddal kapcsolatos méréseket teheti precízebbé, de egyúttal azt is megtudjuk, milyen környezeti tényezők roncsolják az égi kísérőnkön hagyott eszközöket.

Az Apollo program keretében 1969 és 1972 között rendszeresen indultak a Holdra emberes missziók. A küldetések során az asztronauták számos fontos műszert hagytak az égitesten, köztük szeizmométereket, illetve speciális, csillagászati célra használt tükröket, úgynevezett lézerreflektorokat. A szovjetek holdjárók fedélzetén szintén küldtek a Holdra lézerreflektorokat.

Mire való a lézerreflektor?

Segítségével precízen – akár milliméteres pontossággal - meghatározhatjuk a Föld-Hold távolságot. Ehhez erős lézerrel kell meglőni a Holdon hagyott tükröket. A lézerimpulzus kibocsátása és a visszaverődés közötti időkülönbség megismerésével pontos adatokat kaphatunk az égitestek közötti pillanatnyi távolságról. 

Sőt, nemcsak azt tudjuk meg, milyen messze van a Hold, hanem azt is, milyen a mozgása; 

a forgás pontos megismerésével derült ki, hogy a Holdnak folyékony magja van, amelyen belül létezik egy nagyjából 240 kilométer átmérőjű szilárd mag is. A lézeres mérések alapján tudjuk azt is, hogy a Hold évente 3,8 centiméterrel távolodik a Földtől.

„Azzal, hogy 50 éve gyűjtjük az adatokat, olyan tendenciáknak vagyunk tanúi, amiket egyébként máshogy nem láthattunk volna" – írta a kiadott közleményben Erwan Mazarico, a NASA Goddard Űrközpontjának munkatársa. 

A lézeres méréseken alapuló tudományos munka egy türelemjáték 

– tette hozzá a szakértő.

Az Apollo-küldetések során több lézerreflektort is a Holdon hagytak

FORRÁS: NASA

Miért fontos eredmény az, hogy a szonda paneljéről visszaverődött a lézerfény?

A Holdon hagyott reflektorok hatékonysága idővel valamiért romlott, és most 10 százalékkal kevesebb fényt vernek vissza, mint amikor először kezdték használni őket. 

Azt gyanítják, a holdpor a bűnös; ugyan az égitesten nincsenek szélviharok, amik felkavarnák, de a becsapódó meteoritok képesek lehetnek annyira felröpíteni a szemcséket, hogy azok betakarják a reflektorokat. 

Itt jönnek képbe az LRO tükrei – a holdszonda reflektora és a holdfelszíni tükrök által visszavert fény erősségét összevetik, és ezekből az adatokból modellezik, miként romlik a Holdon hagyott reflektorok teljesítménye. A teljesítményromlás azt is megmutatja, mennyire van kitéve az égitest a mikrometeoritok záporának, és ezek az űrkavicsok pontosan mennyi port vernek fel.

A Lunar Reconnaissance Orbiter szonda illusztrációja

FORRÁS: NASA

A nehézségek és a megoldás

A fent vázolt kísérlet kivitelezése csak papíron tűnik egyszerűnek, megvalósítása jóval bonyolultabb feladat. A lézer visszaverődését akadályozzák a Föld légkörének zavaró hatásai, ráadásul az LRO esetében még az is problémát okoz, hogy reflektora kicsi (15x18x5 centiméter), nagyon gyorsan mozog és átlagosan 384 400 kilométerre van a Földtől. Nem a legideálisabb célpont.

A kutatók kezdetben látható, zöld fénnyel próbálták eltalálni a reflektort, a próbálkozás azonban kudarccal végződött.

Először látható tartományban működő lézerrel próbálták eltalálni az LRO reflektorát

FORRÁS: NASA

Végül a francia Université Côte d'Azur munkatársai egy olyan infravörös lézert fejlesztettek ki, ami már sikerrel hatol át a különböző gázokon. 

A holdszonda felől érkező első sikeres visszaverődést 2018. szeptember 4-én rögzítették a franciaországi Grasse lézeres méréssel foglalkozó kutatóállomásán. 

Az eredményt később két alkalommal – 2019. augusztus 23-án és 24-én – is reprodukálták, ezúttal azonban a kutatók már nem a véletlenre hagyatkoztak, hanem a Föld felé forgatták a szonda reflektorát.

A visszavert fénymennyiség nem volt számottevő, csupán néhány fotont sikerült befogni. Ez nem elegendő arra, hogy megtudják, mi blokkolja a holdfelszín reflektorait, idővel viszont egyre több foton fog visszatérni a Földre ahhoz, hogy pontos képet alkothassanak a Holdon történtekről.

FORRÁS: AFP/EDUARD MUZHEVSKYI

A kísérlet arra is alkalmas, hogy kiderüljön, hogyan javíthatóak az csillagászati mérések infravörös lézerekkel. Szélesebb körű alkalmazásukkal a szakemberek az eddigieknél is kisebb reflektorokat tervezhetnek a jövőben.

A felfedezést az Earth, Planets and Space című csillagászati szakfolyóiratban publikálták.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?Az oroszok elkezdték építeni a Holdra utazó űrhajójukatA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műhold
Kategóriák: UFO

Hatalmas becsapódás nyomára bukkantak

2020, augusztus 11 - 13:53
CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja azonosíthatta a legnagyobb olyan formációt a Naprendszerben, amelyet egy becsapódás alakított ki – írja a ScienceAlert. A struktúra a Jupiter legnagyobb holdján, a Ganymedesen található, amely egyben a Naprendszer kilencedik legnagyobb égiteste is.

Hirata Naojuki, a Kóbei Egyetem munkatársa és csapata tanulmányukban azt írják, hogy a Voyager és a Galileo  űrszondák adatait elemezték. A szakértők azokat az árkokat vizsgálták, amelyek a Ganymedes legősibb formációi közé tartoznak, és egy 7800 kilométer széles gyűrűrendszert alkotnak.

A kutatók arra jutottak, hogy az árkok egy pont körül jöttek létre, és egy becsapódástól származhatnak.

Ha sikerül alátámasztani a mostani eredményeket, akkor a Ganymedesé lesz a Naprendszer legnagyobb becsapódási formációja.

A szakértők korábban is gyanakodtak arra, hogy az árkok egy ütközés miatt jelentek meg, Hiratáék azonban minden korábbinál részletesebben tudták felmérni a hold geológiáját. A csapat szimulációkkal vizsgálta, hogy mekkora objektum becsapódása hozhatta létre a formációt, a legvalószínűbb forgatókönyv alapján egy 150 kilométer átmérőjű aszteroida ütközött. Az esemény 4 milliárd éve történhetett, amikor a Ganymedes még igen fiatal volt.

Hasonló struktúra található a Jupiter Callisto nevű holdján. Ez a Valhalla-kráter, amelyet 3800 kilométeres átmérőjével jelenleg a Naprendszer legnagyobb ismert becsapódási formációja.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Élet lehet a Jupiter holdjánFotók a Jupiter holdját becserkésző UFO-rólKiderült, mit figyeltek meg a Jupiter holdjánMár tudjuk, hol érdemes keresni az életet a Jupiter holdjánTitokzatos anyag van a Jupiter holdjának repedéseiben
Kategóriák: UFO

Kiderülhet, létezik-e átjáró egy másik univerzumba

2020, augusztus 9 - 18:30
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy féreglyukba spirálisan belezuhanó fekete lyuk összetéveszthetetlen gravitációshullám-mintázatot produkálna – jósolják amerikai asztrofizikusok. Ha ilyen hullámokat látnánk, az bizonyítaná az eddig csak feltételezett féreglyukak létezését, amelyek akár egy másik univerzumba is vezethetnek.

A féreglyuk a relativisztikus kozmológia állatkertjének egyik legfurcsább – és egyelőre csak hipotetikus – szörnyetege. A hivatalosan Einstein-Rosen hídnak nevezett, de az asztrofizikusok között is csak féreglyukként emlegetett spekulatív képződmény a téridő egymással nem érintkező pontjai között létesít összeköttetést, és az einsteini mezőegyenletek egy speciális megoldása megengedi a létezését. 

A féreglyukat úgy képzelhetjük el, mint egy alagutat, amelynek két végpontja a téridő távoli tartományaiba nyílik, ezért aki vagy ami áthalad rajta, az akár térben, akár időben, akár egyszerre mindkettőben nagyon máshol találhatja magát, mint ahonnan indult. 

A féreglyuk két kijárata közti távolság lehet térben csak pár méter, de több milliárd fényév is, időben pedig ki tudja, mennyi. És ami még hátborzongatóbb: 

a féreglyuk túlvégén akár egy másik univerzumba is csöppenhetünk. 

Egy féreglyuk számítógépes illusztrációja

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY VIA AFP

Így aztán ha bebizonyosodna, hogy a féreglyuk nemcsak valami fura hiba a matekban, hanem fizikai realitás, azzal egyszeriben az időutazás, az intergalaktikus kaland és az idegen univerzumok felkeresése a sci-fiből a valódi lehetőségek tartományába kerülne.

Egy sajátos hullámmintázatot kell megtalálni

A Sam Houston State University és a Vanderbilt University asztrofizikusai az arXiv.org online folyóiratban azt állítják: a válasz ott van kinn, csak meg kell hallani. 

Helyesebben az olyan gravitációshullám-detektorokkal, mint a LIGO és a Virgo, egy sajátos hullámmintázatot kell keresni, amely eltéveszthetetlenül vallana a féreglyukak létezésére. 

A szerzők modellje szerint egy fekete lyuk, amely spirális vonalban belezuhan egy féreglyukba, egészen sajátos hullámokat keltene a téridő szövetében, s ezeket a gravitációshullám-obszervatóriumoknak esélye lehet felfogni. A hullámok ismétlődő módon eltűnnének, majd újból visszatérnének, ahogy a fekete lyuk ide-oda jojózik a féreglyuk két vége között.

Egy fekete lyuk illusztrációja

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

A féreglyukakra sok fizikus úgy gondol, mint egy negyedik térdimenzió „betüremlésére" a szokványos téridőnkbe, amely ily módon a kozmosz egymástól távoli pontjait, sőt, különböző univerzumokat is összeköthet. Kívülről egy féreglyuk hasonlít egy fekete lyukra, ám a viselkedésükben van egy lényeges különbség: 

ami a fekete lyukba zuhan, az örökké a foglya marad, viszont ami a féreglyukba esik, az ki tud jönni a túloldalon. 

A féreglyukak létezésére eddig nem sikerült kísérletes bizonyítékot találni. 

Ezek egyelőre csak spekulatív képződmények, nagy S-sel 

– erősítette meg William Gabella, a nashville-i Vanderbilt University fizikusa. Ha viszont léteznek, a kutatóknak most már van esélyük nyakon csípni őket, méghozzá az általuk keltett gravitációs hullámokon keresztül.

Csiripelő fekete lyukak

Gabella és munkatársai egy ötszörös naptömegű hipotetikus fekete lyukból indultak ki, amely nagyjából 1,6 milliárd fényévnyire a Földtől egy féreglyuk körül kering. Ahogy a fekete lyuk egyre közelebb hintázik a féreglyuk bejáratához, a kutatók számításai szerint egy idő után elkezd spirálisan befelé zuhanni, mintha csak egy másik fekete lyukkal alkotna párost. Az így fellépő gravitációs hullámok eleinte pont úgy néznének ki, mint egy feketelyuk-kettősrendszer szabványos hullámmintázata: a spirálisan egymás felé zuhanó fekete lyukak fokozódó frekvenciájú gravitációshullám-jelet keltenek, amit az asztrofizikusok csiripelésnek becéznek.

FORRÁS: LIGO

Azonban amikor a fekete lyuk eléri a féreglyuk középpontját – a „torkát" –, egyszeriben áthalad rajta. 

A fizikusok azt az eshetőséget vették számításba, amikor a fekete lyuk a téridő egy távoli tartományában, jelesül egy másik univerzumban bukkan fel a túloldalon. Ebben az esetben az első univerzumban keltett gravitációs hullámok hirtelen elhalnak, miközben a második univerzumban a fekete lyuk mintegy kilő a féreglyuk torkából, mielőtt spirálisan visszazuhanna oda, majd végül újból visszatér az első univerzumba.

Újbóli feltűnésekor a fekete lyuk valószínűleg egy „anti-csiripelés" – a csiripeléssel ellentétes gravitációshullám-mintázat – kíséretében spirális pályán kifelé repülne a féreglyukból. Aztán visszaesne megint egy csiripelés kíséretében. 

És így tovább, a fekete lyuk ide-oda ingázna a két univerzum között, miközben periodikus csendekkel tagolt gravitációshullám-adagokat bocsátana ki. 

A játék csak akkor érne véget, amikor minden energiáját gravitációs hullámok formájában elveszítve a fekete lyuk végleg megállapodna a féreglyuk torkában. 

Ezt a mutatványt két fekete lyukkal nem lehet előadni, úgyhogy egy ilyen mintázat félreérthetetlenül féreglyukra vallana 

– jelentette ki a Dejan Stojkovic, a University at Buffalo in New York fizikusa, aki nem vett részt a kutatásban. – 

Ezek a hullámok úgy virítanának, mint pipacs a zöld mezőben.

Ha létezik féreglyuk, létezik negatív tömeg is

Az általános relativitáselmélet szerint, amely a gravitációt a téridő görbületeként írja le, a féreglyukak lehetségesek. Ha viszont tényleg észlelnénk egyet, az egyben bizonyíték lenne egy furcsa anyagfajta létezésére is, amit még a fizikusok sem értenek. 

Ennek az anyagnak negatív tömeggel kellene rendelkeznie, ugyanis ilyen anyag kell ahhoz, hogy a féreglyuk torka nyitva maradjon ahelyett, hogy magába roppanna. 

Ám negatív tömegű anyagot egyelőre senki sem ismer.

A LIGO detektor

FORRÁS: CALTECH/MIT/LIGO LAB

A LIGO gravitációshullám-detektor (egész pontosan: Lézer-Interferometriás Gravitációshullám-Obszervatórium) az USA-ban, a hasonló funkciójú Virgo pedig Olaszországban pásztázza a világegyetemet olyan gravitációs zavarok után kutatva, amelyeket fekete lyukak és a neutroncsillagnak nevezett szupersűrű csillagmaradványok keltenek. Ezek a nagy tömegű égitestek fokozódó iramban keringenek egymás körül, mielőtt összeolvadnának. A tudósok immár nagy tapasztalattal rendelkeznek az effajta egyesülések kimutatásában: 2015 óta több mint egy tucat bizonyított összeolvadást észleltek, és továbbiak várnak megerősítésre.

Az idő tehát megérett arra, hogy további, és még szokatlanabb hullámmintázatok után kezdjenek kutatni – vélekedik Vitor Cardoso, a lisszaboni Institute Superior Técnico fizikusa. – 

Ideje újabb furcsa, de izgalmas jeleket keresnünk.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Párhuzamos világba készül átjárót nyitni egy kutatócsoport2 billió galaxisból áll az univerzumA földinél is gazdagabb élet virulhat valahol az UniverzumbanAz eddigi legpontosabb térkép az univerzumban lévő sötét anyagrólAz univerzum nagy titka: fehér lyukak, ahol visszafelé megy az idő
Kategóriák: UFO

Különös jel érkezett a Tejútrendszer egyik csillagától

2020, augusztus 8 - 21:21
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy különös, az űrből érkező jelet, úgynevezett gyors rádiókitörést (FRB) észleltek a szakértők – írja a Live Science. A kutatók korábban is fogtak már ilyen rövid, néhány milliszekundumos jeleket, egyelőre azonban nem tudni, hogy pontosan mi is alakíthatja ki őket.

A mostani FRB-t bemutató tanulmány szerint ez az első hasonló jel, melyet a Tejútrendszer egy ismert csillagánál észleltek.

Az első FRB-t 2007-ben fedezték fel, azóta számos magyarázat született a jelenségre. Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint az FRB-ket összeütköző fekete lyukak alakítják ki, de olyan szakértő is akad, aki idegen civilizációknak tulajdonítja a jeleket.

A mostani FRB viszont más, mivel egy ismert maradványcsillagtól, egy neutroncsillagtól származik, az objektum ráadásul jóval közelebb fekszik a Földhöz, mint az eddig felfedezett FRB-k forrásai. A 30 ezer fényévre található égitest egy magnetár, az ilyen neutroncsillagok rendkívül erős mágneses térrel rendelkeznek.

Sandro Mereghetti, a milánói Olasz Asztrofizikai Intézet munkatársa és a csapat tagja szerint ez az első megfigyelés, mely során kapcsolatot fedeztek fel a magnetárok és az FRB-k között. A SGR 1935+2154 jelű objektumot 2014-ben azonosították, amikor észlelték az általa kibocsátott gamma- és röntgensugárzást. Ezt követően a magnetár egy időre elcsendesedett, április végén azonban egy erőteljes rádiókitörést produkált. A felfedezés azt sugallja, hogy bizonyos FRB-ket magnetárok alakíthatnak ki.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósokFöldönkívüliek üzenhetnek a titokzatos rádiójelekkelIdegen naprendszerből érkezett jeleket fogtunk - vajon egy idegen civilizáció üzent?Különös jelek érkeztek egy távoli galaxisból
Kategóriák: UFO

Kipróbálták az űrhajót, ami a Marsra viheti az embert

2020, augusztus 6 - 16:39
SpaceXMarsKategória: Mainstream

Elon Musk SpaceX amerikai űrkutatási vállalata Starship nevű űrhajójának prototípusa végrehajtotta első kísérleti repülését: a majdan embert Holdra és Marsra szállító űrhajó 150 méter tett meg a levegőben és sikeresen landolt.

A mintegy 45 másodpercig tartó repülés kedd éjszaka zajlott a Texas állam délkeleti részén fekvő Brownsville közelében és fontos lépés volt a Starship számára, mivel előző kísérletei sikertelenül, robbanással végződtek a kilövőállomáson.

Valósnak tűnik a Mars. Felgyorsul az előrehaladás

- írta Twitter üzenetében a kísérlet után Musk. Közölte, hogy számos ilyen rövid repülést terveznek azelőtt, hogy a Starship magasabbra repülne.

A prototípus 30 méter magas, egy acélsílóra emlékeztet alakja, amelynek tetején egy kalap van.
Musk szerint az űrhajó hosszú bolygóközi utakra akár száz embert tud majd szállítani, és többszöri repülésre lehet majd felhasználni.

Musk még tavaly ősszel úgy becsülte, hogy az űrhajót a következő félévben sikerül orbitális pályára állítani, és később már embert is szállíthat. Ezt azonban nem sikerült eddig megvalósítani.

A Starship prototípusa

FORRÁS: AFP/2019 GETTY IMAGES/LOREN ELLIOTT

Musk már korábban felvetette a Mars benépesítésének ötletét. 2016-ban ismertetett elképzelése szerint az első emberek már 2025-ben elindulhatnak a vörös bolygóra. Az amerikai űrkutatási hivatal legkorábban a 2030-as években tart megvalósíthatónak egy Mars-missziót.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Felrobbant a Starship újabb prototípusa - videóÚj fotók a SpaceX Starship űrhajójárólÚjabb részleteket árult el Elon Musk a Starship űrhajóról
Kategóriák: UFO

Kocka alakú idegen űrhajó bukkant fel a Nap előtt

2020, augusztus 5 - 20:30
NASANapKategória: U.F.O.

Az ufóvadászok olyan NASA fotókat osztottak meg, amelyek szerintük egy hatalmas, kocka alakú űrhajót ábrázolnak, amint elrepül a Nap előtt.

Miután alaposan tanulmányozták azokat a képeket, amelyeket a NASA SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) napfigyelő műholdja készített és nemrég jelentette meg az amerikai űrügynökség, az idegen létformák megszállottjai arra a következtetésre jutottak, hogy egy óriási ufót vettek észre a Nap közelében.

Az ismert alienvadász, Scott Waring szerint az ufó legalább tízszer akkora, mint a Föld sugara. Mivel a Föld sugara kerekítve 6370 kilométer, így az ufó akár 63 370 kilométer hosszú is lehet.

Az ufológusok által idegen űrhajónak vélt kocka alakú tárgy a Nap felszíne előtt (a kép nem valós színű, ezért nem a megszokott narancsszínű a Nap)

FORRÁS: NASA

Waring azt is feltételezi, hogy az ufó a Nap magjából jött, ahol csillagunk hatalmas energiájából töltötte fel készleteit.

Ufo? Nem, adathiány

FORRÁS: NASA

Sajnos azonban a NASA szakemberei hamar kiábrándították a hívőket. A NASA napfizikusa, C. Alex Young elmondta, hogy ez olyan jelenség, amivel sokszor találkoznak a SOHO eredményeit elemző tudósok: egyszerű adatkimaradás. Ha a SOHO/EIT által küldött adatfolyamot valami megzavarja, akkor az elvesztett adatok helyén fekete folt látható csak.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Nem ufók miatt pislákol a titokzatos csillag A hatóságok eltussolnák: UFO körözött a családi ház fölött?A földönkívüliek is odavannak Pécsért, gyakran repkednek UFO-k a város felett"Pécs környéke az UFO-k Röszkéje" - avagy Pataky Attila ismét UFO-t kiáltott
Kategóriák: UFO

Hamarosan kiderülhet, kialakult-e az élet a Marson

2020, augusztus 4 - 11:20
MarsKategória: Mainstream

Múlt héten indult el a NASA Perseverance (Állhatatosság) nevű marsjárója. Az űreszköz egyik fő feladata az lesz, hogy előkészítse az égitesten vett mintákat a földi vizsgálatra – írja az MTI.

 

A Perseverance nevű jármű olyan mintákat készíthet elő, amelyeket a következő Mars-szondák a tervek szerint a 2020-as évtized második felében hazahozhatnak a Földre, ahol sokkal bonyolultabb laboratóriumi vizsgálatokat lehet a mintákon elvégezni. Ilyen még nem volt

– mondta Kiss László, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója az M1 aktuális csatorna hétfő délelőtti műsorában.

A szakértő szerint ezek a vizsgálatok segíthetnek annak kiderítésében, hogy kialakult-e az élet a múltban a Marson.

Kiss László hozzátette, az égitest évmilliárdokkal ezelőtt legalább annyira lakható lehetett, mint a Föld, felszínén pedig rengeteg víz volt.

„A Naprendszer korai szakaszában a Mars nem volt elég nehéz, hízott bolygó, tömege csak a nyolcada a Földének, nem tudta erős gravitációval megtartani a légkörét és folyamatosan veszti a hidrogént” – állapította meg a kutató.

A Perseverance a tervek szerint bő fél év alatt jut el a Marshoz, és 2021 februárjában fog landolni. Fő küldetése az, hogy az élet nyomai után kutasson, emellett egy speciális eszközzel szén-dioxidból oxigént is megpróbál előállítani, amelyet később a Marsra érkező űrhajósok használhatnak. A szonda nemcsak egy marsjárót, hanem egy kis helikoptert is szállít majd. Kiss László szerint utóbbiról ki fog derülni, hogy a földinél sokkal ritkább légkörben képes-e repülni. Ha a helikopter sikeres lesz, úgy a jövőben a levegőből is vizsgálhatják a Marsot.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA NASA szakértője a marsi élet felfedezése miatt aggódikKét különböző forrásból származik a marsi víz
Kategóriák: UFO

Néhány óra múlva befejeződik a történelmi űrmisszió

2020, augusztus 2 - 19:30
NASASpaceXKategória: Mainstream

Sikeresen levált a Nemzetközi Űrűállomásról (ISS) a Crew Dragon űrkapszula két amerikai asztronautával a fedélzetén, és néhány órán belül landol a Mexikói-öbölben.

Az űrbéli manőver a befejező szakasza a történelmi jelentőségű, két hónapos amerikai űrmissziónak. Az Elon Musk üzletember SpaceX magánvállalata által kifejlesztett űrkapszulában két amerikai veterán asztronauta, Robert Behnken és Douglas Hurley tartózkodik. Az előbbi 49, utóbbi pedig 53 éves.

A Crew Dragon az ISS-ről leválás után körülbelül 22 órával, közép-európai idő szerint vasárnap 20 óra 42 perckor ereszkedik le fékezőernyőkkel a Mexikói-öbölbe.

A leválás pillanatai

FORRÁS: AFP/CHRIS CASSIDY

A landolás pontos helye az időjárási körülményektől függ, a szél erejétől, a hullámok magasságától, a légköri és a látási viszonyoktól is. Az asztronauták evakuálásban több mint 40 ember vesz majd részt, két kutató-mentő hajót, két gyorsnaszádot és néhány helikoptert vetnek be.

Az űrhajósok az egyik kutató-mentő hajó fedélzetén orvosi vizsgálaton esnek át, és körülbelül négy órára rá szállítják át őket Floridába tengeri vagy légi úton.Jelen pillanatban Florida atlanti-óceáni partjaihoz közelít az Ézsaiás névre keresztelt trópusi vihar, de az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szerint a félsziget túloldalán, Pensacola partjainál kedvezőek az időjárási viszonyok a landoláshoz.

A két amerikai asztronautát szállító SpaceX űrhajót május 30-án bocsátották fel a floridai űrközpontból. Néhány perccel a start után sikeresen visszatért a Földre a Falcon 9 hordozórakéta újrahasznosítható gyorsító fokozata.

Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) által közreadott képen Bob Behnken (bal, elöl) és Doug Hurley (jobb, elöl) amerikai űrhajósok interjút adnak a Nemzetközi Űrállomáson

FORRÁS: MTI/NASA

A két amerikai asztronauta két hónapot töltött az ISS-en.

Ez volt az első alkalom az amerikai űrhajózás történetében, hogy a NASA magáncéggel együttműködve indított űrexpedíciót. Az űrsiklók "nyugdíjaztatása" óta, az elmúlt kilenc évbe az amerikai asztronauták orosz űrhajókkal jutottak el az ISS-re.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Történelmi siker: fellőtték a SpaceX óriás rakétáját (+videók)Űrhajósokkal hajt végre tesztrepülést a SpaxeX Dragon űrhajója
Kategóriák: UFO

Rábukkantak a rejtélyes rádiójelek forrására a Tejútrendszerben

2020, július 30 - 19:19
CsillagászatKategória: Mainstream

Először lokalizálták gyors rádiókitörések (Fast Radio Burst, FRB)  forrását a Tejútrendszerben, első alkalommal sikerült kapcsolatot találni két kozmikus jelenség, a magnetárok és a rádiókitörések között – közölte az MTI szerint Volodimir Szavcsenko, a Genfi Egyetem csillagászati tanszékének tudományos munkatársa.

Az intézet a Föld körül 2002 óta keringő Integral nevű műhold segítségével gyűjtött tudományos adatokat értékelte ki.

Április végén riasztottak a világ csillagvizsgálóinak megfigyelőrendszerei, a naprendszer egyik halott csillaga ugyanis egyedülállóan intenzív sugárzást bocsátott ki nagyon rövid ideig, néhány milliszekundum erejéig.

Az Integral segítségével meg tudták állapítani a rendkívül fényes rádiókitörések forrását: az SGR 1935 2154 jelet viselő, a Kis Róka csillagképben lévő magnetárból érkeztek.

Szavcsenko és a milánói INAF IASF asztrofizikai intézetben dolgozó Sandro Mereghetti vezetésével a csillagászok az Astrophysical Journal Letters című tudományos lapban számoltak be eredményeikről.

Illusztráció egy magnetárról. Kép: Getty Images

A magnetárok rendkívül erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillagok, tömegük a Napéval megegyező, átmérőjük viszont csupán 20 kilométer körüli. Amikor aktívvá válnak, kevesebb mint egy másodperc alatt

nagy energiájú sugárzást bocsátanak ki, mely több milliárdszor fényesebb, mint a Nap.

Ezekről a gyors rádiókitörésekről kevés információval rendelkeznek a tudósok. 2007-ben fedezték fel őket, eddig azonban más műholdak segítségével nem sikerült azonosítani eredetüket a Kis Róka csillagképen belül. Az Integralnak és Ibis nevű képstabilizátorának köszönhetően azonban először sikerült forrásként az SGR 1935 2154 magnetárt azonosítani.

„Ez valóban úttörő felfedezés. Fényt derít két titokzatos jelenség, a magnetárok és a gyors rádiókitörések eredetére. Eddig még sohasem sikerült lokalizálni a Tejútrendszerben egy FRB forrását” – mondta el Mereghetti.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósokAzonosították a titokzatos rádiókitörések forrásátFelavatták a déli félteke legerősebb rádióteleszkópjátKészül a világ legnagyobb rádiótávcsöveMeghatározták kozmikus rádióhullámok kitörésének pontos helyét
Kategóriák: UFO

Megtette első lépéseit a világ legnagyobb robotja

2020, július 29 - 19:31
robotikaKategória: Mainstream

Megtette első (félig-meddig) lépéseit az a 18 méteres óriásrobot, amelyet a Gundam franchise ihletett – írja az IFL Science. Hivatalosan ez a legnagyobb robot, amit valaha létrehoztak (persze elméletileg nem zárható ki, hogy valahol van az univerzumban egy nagyobb, de ennek azért csekély a valószínűsége).

A robot még nem készült el, a tervek szerint 2020 októberében fogják bemutatni a nagyvilágnak, mire is képes – de lehet, hogy ez az időpont tolódik a koronavírus-járvány miatt.

A robotot januárban kezdték el építeni a jokohamai Gundam Gyárban, a cél az, hogy egy sétáló, saját súlyát elbíró, mozgó karokkal és ujjakkal rendelkező gép szülessen. A jelenlegi lépések egyelőre csak gyakorlás céljából születtek, nem is nevezhetők igazán lépéseknek, inkább a lábak átmozgatásának.

A monstrum jelenleg a jokohamai kikötőben áll, és a tervek szerint legalább egy évig itt is marad.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A jövő elkezdődött: robotok javítják a műholdakatIsmét fúrni kezdett a Marson a NASA robotvakondjaÚtnak indul a robot, ami kiderítheti, volt-e élet a MarsonKét robottávcső épül Magyarországon
Kategóriák: UFO

Kósza csillag miatt tűnhetett el a fekete lyuk

2020, július 28 - 18:45
Fekete lyukCsillagászatKategória: Mainstream

Egy messzi-messzi galaxis közepén egy fekete lyuk komótosan fogyasztja gázkorongját, amely úgy kavarog körülötte, ahogyan a lefolyónyílás körül a víz. A tátongó lyukba áramló gáz extrém hőmérsékletűre forrósodva olyan fényesen ragyog röntgenhullámhosszon, hogy még innen, tőlünk 300 millió fényévről is látszik. Ezeket az ultraforró, gázzal teli régiót nevezik a fekete lyuk koronájának. Fényességük akár százszorosra is nőhet vagy csökkenhet, attól függően, hogy a fekete lyuk éppen milyen intenzitással fogyasztja a körülötte levő anyagot.

A kutatók azonban értetlenül fogadták, amikor két évvel ezelőtt az 1ES 1927+654 jelű galaxis feketelyuk-koronájának röntgensugárzása teljesen eltűnt – fényessége négy nagyságrenddel csökkent körülbelül 40 nap alatt. Ezután szinte azonnal fényesedni kezdett, és mintegy 100 nappal később már 20-szor fényesebben ragyogott, mint az egész jelenség előtt. Normálisan nem látni ekkora változást az akkretáló fekete lyukak körül, így először azt gondolták, valami hiba csúszott az adatokba; később viszont bebizonyosodott, hogy a jelenség valódi.

Illusztráció egy gázkoronggal körülvett, tömegbefogó fekete lyukról. A bal oldali ábrán vöröses sáv jelzi a korongba behulló törmeléket, a kibocsátott sugárzást pedig a fehér fénysugarak. A jobb oldali képen a törmelék megzavarta a gázt, a fekete lyuk körüli területről átmenetileg eloszlatva azt, így a sugárzás megszűnt.

Illusztráció egy gázkoronggal körülvett, tömegbefogó fekete lyukról.

A bal oldali ábrán vöröses sáv jelzi a korongba behulló törmeléket, a kibocsátott sugárzást pedig a fehér fénysugarak. A jobb oldali képen a törmelék megzavarta a gázt, a fekete lyuk körüli területről átmenetileg eloszlatva azt, így a sugárzás megszűnt.

Fotó: NASA/JPL-Caltech

A fekete lyuk koronájának röntgensugárzása közvetlenül a lyukba áramló anyaggal függ össze (a fekete lyuk úgymond “táplálkozik”), így az 1ES 1927+654 elsötétülése feltehetően azt jelenti, hogy átmenetileg megszűnt a tápanyagforrás. Az Astrophysical Journal Letters nemzetközi tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány szerint elképzelhető, hogy egy elszökött csillag kerülhetett túl közel a fekete lyukhoz, széttépve azt. Ha ez történt, a csillag gyorsan mozgó törmeléke a korongba ütközve átmenetileg szétoszlathatta a gázt – írja a Csillagaszat.hu.

Szinte minden galaxis közepén szupernagy tömegű fekete lyuk található, amelynek tömege a mi Napunknál milliószor, milliárdszor nagyobb. A körülöttük keringő, akkréciós korongot alkotó gázt bekebelezve növekednek. Mivel a fekete lyukak nem bocsátanak ki és nem is verik vissza a fényt, így azokat közvetlenül nem lehet megfigyelni – csak a koronájuk, illetve a korong által kibocsátott sugárzás segítségével lehet mégis tanulmányozni.

Az új kutatási eredményeket alátámasztja az is, hogy a röntgensugárzás eltűnését megelőző hónapokban több földi obszervatórium is megfigyelte, hogy látható tartományon fényesebb lett a fekete lyuk körüli korong. Ezt okozhatta a csillag maradványainak és a korong anyagának első ütközése is.

Mélyebbre ásva

Az 1ES 1927+564 eltűnése egyedi eset, de nemcsak a drámai fényességváltozás miatt, hanem amiatt is, mennyire részletesen tudták megfigyelni. Az optikai fényesség növekedése után a Nemzetközi Űrállomásra erősített NICER (Neutron star Interior Composition Explorer) röntgenműszerrel végeztek további méréseket, és 15 hónap alatt összesen 265-ször figyelték meg a galaxist. Emellett a NASA Neil Gehrels Swift obszervatóriumával, illetve a NuSTAR (Nuclear Spectroscopic Telescope Array) és az ESA XMM-Newton távcsövével is megfigyelték.

Habár a csellengő csillag a legesélyesebb tettes, a tanulmány szerzői megjegyezték, hogy más magyarázata is lehet a különleges esetnek. A mérések egyik kiemelkedő eleme az, hogy a fényességcsökkenés nem sima volt: a NICER-rel detektált, alacsony energiájú röntgensugarak napról napra drámaian változtak, akár csupán 8 óra alatt is százszoros fényességváltozásokat produkálva. Láttunk már olyat, hogy extrém esetekben a fekete lyuk koronája százszor fényesebb vagy halványabb lesz, de ennél jóval hosszabb időskálákon. Az ilyen, hónapokon át tartó, gyors ütemű változások valóban rendkívüliek. Arra a kérdésre a választ, hogy az ilyen gyors változások vajon mennyire számítanak szokásosnak az akkretáló fekete lyukak esetében, a jövő kutatásai adhatják meg.

Forrás: IndexKapcsolódó: Akkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukElőször találtak szökött fekete lyukatA szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálElnevezték a megörökített fekete lyukat
Kategóriák: UFO

Amerika nem állt le az UFO-kutatással, és találtak is valami furcsát

2020, július 27 - 19:16
UFOUSAPentagonKategória: U.F.O.

Az Egyesült Államok továbbra is kitartóan próbál magyarázatot találni a pilótáival történt furcsa égi jelenségekre, e tevékenységet pedig jövőre is folytatják: egy kiszivárgott jelentés szerint az UFO-kutató kormányügynökség megkapta a szenátusi hozzájárulást, amely anyagilag is támogatja a programot. A csoport egyesek szerint bizonyítékokkal rendelkezik arról, hogy nem vagyunk egyedül.

Nem feloszlatták, csak más néven és egy másik hírszerző szervezet alá dugva működik az Egyesült Államok UFO-programja, amelyről az illetékes amerikai szervek, köztük a Pentagon határozottan azt állította: befejeződött. A The New York Times szerint az amerikai szenátus egy bizottsága már engedélyezte, hogy a csoport jövőre, vagyis 2021-ben is furcsa égi jelenségek után kutasson, e munkát pedig anyagilag is támogatják.

A titkos kormányügynökséget Unidentified Aerial Phenomenon Task Force-nak (röviden UAP-nak) nevezik. A csoport elsődleges feladata, hogy magyarázattal szolgáljon az Egyesült Államok légterében történt furcsa incidensekre, és azokról részletes beszámolót készítsen. A kormányügynökség nem kimondottan űrlényeket keres, azokat a különös objektumokat igyekeznek kivizsgálni, amelyek akár egy másik nemzet kémeszközei is lehetnek.

A The New York Times cikkére reagálva Amerika egyébként kitartott korábbi állítása mellett, amely szerint az eredeti UFO-program tényleg véget ért. Azt viszont elismerték, hogy az USA védelmi minisztériuma (Department of Defense, DOD) egy új szervezetet hoz létre (ez a már említett UAP), hogy kivizsgálja a szokatlan “találkozásokat”, és azokról rendszerint tájékoztatást adjanak. Olyan ügyeket értenek ez alatt, mint a korábban nyilvánosságra hozott UFO-videók, melyek létezését a Pentagon előbb letagadta, később viszont elismerték, hogy a felvételek valódiak.

Az eredeti programmal kapcsolatban állók, köztük Harry Reid volt demokrata szenátor azt reméli, hogy a UAP azoknak a jelenségeknek is utánajár, amelyek végre tisztázzák, egyedül vagyunk-e az univerzumban. A politikus elmondása szerint erre a kérdésre régóta tudjuk a választ, ő legalábbis hiszi, hogy vannak idegen világok, az égből pedig valóban pottyannak le tárgyak, melyeket laboratóriumokban vizsgálnak. Reid egy vele készült interjúban azt is állította,

biztos benne, hogy a tudomány már rábukkant olyan anyagokra, melyek eredetét a mai napig nem sikerült igazolni.

Az egykori szenátor szavait erősíti Eric W. Davis asztrofizikus is. A tudós hosszú éveken át dolgozott a Pentagonnak, nem egyszer pedig olyan tárgyak is a kezébe kerültek, melyekről végül egy dolgot tudott csak leírni a jelentésében: azt, hogy nem a Földről származnak. Ugyanakkor sem Dawis, sem Reid nem állt eddig elő konkrét, kézzel fogható bizonyítékokkal. Márpedig azok nélkül minden ufósztori csak egy, a sok összeesküvés-elmélet közül.

Forrás: HVGKapcsolódó: Beismerték: titokban UFO-k után kutatott a PentagonHárom ufóvideót tett közzé a Pentagon (+videó)Ufójelentés közzétételére kényszerítenék a Pentagont
Kategóriák: UFO

800 millió éve hatalmas aszteroidák bombázták a Földet

2020, július 26 - 19:05
AszteroidaKategória: Mainstream

A Hold krátereinek vizsgálata folytán megállapították, hogy 800 millió évvel ezelőtt 2 billió kilogrammnyi aszteroida csapódott a kísérő égitestünkbe. Elképzelhető, hogy az ezzel egy időben történt becsapódások jégkorszakot indítottak el a Földön.

A Föld felszínének őstörténetét nem egyszerű vizsgálni, mert a bolygónkon végbement történések (például az erózió, illetve a földi élet hatásai) lassan eltüntetnek mindenféle krátert. Ezért érdemes a Holdra tekintenünk, ha a Földet ért hatásokat akarjuk kutatni. A Hold olyan közel van a Földhöz, hogy azok az űrből érkező hatások, amelyek a Földet érik, nagy eséllyel a Holdat sem hagyják érintetlenül. 

A Hold a Naprendszer történetének tanúja. A Hold felszínén nincs erózió, így megőrzi a Föld–Hold rendszert ért becsapódások nyomait

– nyilatkozta a New Scientistnek Terada Kentaro, a japán Oszakai Egyetem asztrofizikusa. Ő és munkatársai a japán SELENE holdkutató szonda kráterfelvételeit elemezte. 59 krátert vizsgáltak meg, és közöttük nyolcat találtak, közöttük a hatalmas Kopernikusz-krátert, amelyek nagyjából ugyanakkor keletkeztek: 800 millió évvel ezelőtt.

A japán SELENE szonda

Fotó: Jaxa

A kráterek méretéből kiszámolták, hogy a Holdat 2 billió kilogrammnyi aszteroida érte. Ennek megfelelően a Földbe – a számítások szerint – 23-szor ennyi anyag csapódhatott ugyanakkor. Ez 30-60-szor nagyobb össztömegű aszteroidákat jelent, mint az, amely 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok kipusztulását okozhatta.

A becsapódások több tízmillió évig is éreztethették a hatásukat, bár akkoriban még nem voltak összetett életformák, amelyek végignézhették volna ezt. A becsapódások hatására indult valószínűleg el a kriogén korszak, amely a Föld történetének egyik legbrutálisabb jégkorszaka lehetett.

  Forrás: IndexKapcsolódó: 60 millió éves meteoritot fedeztek fel SkóciábanÍgy néz ki a Föld 100 millió év múlva - látványos videóKözel négyszázmillió éves erdőségre bukkantak
Kategóriák: UFO

Hamarosan megtudjuk, milyen hangja van a Marsnak

2020, július 24 - 19:02
MarsKategória: Mainstream

A NASA következő rovere a történelem során először visz majd mikrofont a Marsra – írja a Futurism. A Perseverance misszió roverén nem is egy, hanem kettő lesz az eszközből, így végre belehallgathatunk abba, hogy milyen hangokat hallanánk, ha a Marson élnénk.

Az első mikrofon a landolóegységben lesz, így nemcsak láthatjuk, hanem hallhatjuk is majd, ahogyan az Entry, Descent and Landing (EDL) rendszer – remélhetőleg – biztonságban leteszi a vörös bolygó felszínére a rovert. A második mikrofon a marsjáró SuperCam eszközébe épül bele.

A mikrofonok nemcsak a környezetről, de a rover állapotáról is értékes információkat nyújtanak majd a NASA csapatának, hiszen ha hallják, hogyan fúr, hogyan közlekedik a marsi talajon, rengeteg minden kiderülhet belőle.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A felszín közelében találtak jeget a MarsonA marsi élet nyomaira bukkanhattak a magyar kutatókA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA koronavírus a Mars-expedíciót is hátráltatja
Kategóriák: UFO

Oldalak