ParaHIR.HU

Subscribe to ParaHIR.HU hírcsatorna
Frissítve: 4 perc 2 másodperc

A Nap rejtélyes hullámait figyelték meg magyar kutatók

2021, május 11 - 18:56
CsillagászatNapKategória: Mainstream

Egy magyar-olasz vezetésű nemzetközi kutatócsoportnak elsőként sikerült közvetlen megfigyelésekkel torziós mágneses plazmahullámokat felfedeznie a Nap felszínén. Az Alfvén-hullámok a Napon legnehezebben megfigyelhető hullámoknak számítanak, jelentőségüket az a képességük adja, hogy nagyon nagy távolságra tudnak energiát és információt szállítani.

Az Alfvén-hullámok napfelszínen történő közvetlen észleléséről a Nature Astronomy című folyóiratban számoltak be a kutatók hétfőn.

A hullámok létezését elméleti alapon már 1947-ben előre jelezte Hannes Alfvén, aki úttörő felfedezéséért 1970-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. Annak megértése, hogy milyen szerepet játszanak e hullámok a szuper-nagytömegű fekete lyukak körül zajló részecskegyorsításban, magfúziós folyamatokban és számos ipari alkalmazás tekintetében (például metallurgia, lézerplazmák), ma is igen izgalmas kutatási területet jelent. Ezek a különös hullámok jelentős hatást gyakorolhatnak számos kutatási területre, beleértve például a neutrínófizikát vagy a csillagközi anyag fizikáját. 

A TITOKZATOS HULLÁMOK JELENTŐSÉGÉT AZ A KÉPESSÉGÜK ADJA, HOGY TISZTÁN MÁGNESES TERMÉSZETÜK JÓVOLTÁBÓL NAGYON NAGY TÁVOLSÁGRA TUDNAK ENERGIÁT ÉS INFORMÁCIÓT SZÁLLÍTANI. 

Korábban a napszélben és a bolygóközi térben, még a Földhöz igen közel is észleltek hasonló, a Napból eredeztethető hullámokat.

Az Alfvén-hullámok energiaszállító kapacitása a nap- és plazma-asztrofizika egyik alapkérdése, mivel a naplégkör és a csillaglégkörök extrém magas - akár néhány millió fokos - hőmérsékletre történő fűtése immár több mint egy évszázada megmagyarázatlan rejtélyt jelent. 

Minél magasabbra emelkedünk ugyanis a Nap fotoszférának nevezett felszíne fölé, annál forróbbá válik a naplégkör, míg végül a napkoronában, vagyis a naplégkör legkülső rétegében a hőmérséklet akár az 1-3 millió fokot is eléri" 
- magyarázzák a kiadott közleményben az ELTE kutatói.

A Nap légkörét mágneses terek járják át, melyek "kötegekben" figyelhetőek meg. Ezeket gyakran mágneses fluxuscsövekként értelmezik. 

ÖSSZENYOMHATATLANSÁGUK MIATT AZONBAN AZ ALFVÉN-HULLÁMOK A NAPON LEGNEHEZEBBEN MEGFIGYELHETŐ HULLÁMOKNAK SZÁMÍTANAK. 

Ezek a mágneses hullámok nem "láthatók", csupán azokat a zavarokat tudják mérni, amelyeket a mágneses- és sebességterek egyes speciális komponenseiben kiváltanak.

A csaknem fél évszázada megjósolt antiszimmetrikus torziós hullámok létezését a Nap mágneses fluxuscsöveiben a naplégkör nagy tér- és időbeli felbontású spektropolarimetriai megfigyelését lehetővé tevő IBIS műszernek köszönhetően sikerült most megfigyelni.

A hullámokat a kutatók olyan hatékony mechanizmusként azonosították, amely a Nap fotoszférájából hatalmas mennyiségű energiát képes kivonni, amit aztán elszállíthat a naplégkör felsőbb rétegeibe, vagy akár továbbvihet a bolygóközi térbe is. A kutatók emellett korszerű, 3 dimenziós numerikus szimulációkat is készítettek, hogy további betekintést nyerjenek a különös mágneses hullámok keletkezésének folyamataiba.

A nemzetközi kutatócsoportot Erdélyi Róbert, az ELTE professzora, a Sheffieldi Egyetem Napfizikai és Űrplazma Kutatóközpont (SP2RC) vezetője, a Magyar Napfizikai Alapítvány kuratóriumának elnöke és Marco Stangalini, az Olasz Űrügynökség (ASI) munkatársa vezeti. A kutatásban további 7 kutatóintézet és egyetem tudósai vettek részt. 

Az, hogy sikeresen azonosítsuk ezeknek a Világegyetemünk anyagának negyedik halmazállapotában jelenlévő, roppant különös mágneses hullámoknak a rejtélyes nyomait, igen ritka lehetőség" 
- idézi a közlemény Erdélyi Róbertet.

"A kutatók között éles nemzetközi verseny folyik azért, hogy torziós Alfvén-hullámokat találjunk a természetben. Ez sok vezető kutatásfinanszírozó ügynökség, köztük az ESA, a NASA, a STFC (Egyesült Királyság) és a JAXA (Japán) számára is stratégiai kutatási területnek számít, hiszen 

ezek a mágneses hullámok akár 30 millió fokra is képesek felfűteni a plazmát. 

Ha egyszer végre teljes egészében megértenénk, hogyan zajlik ez a fűtés, lemásolhatnánk a természetet, és ingyenes, zöld energiához juthatnánk, hogy megmentsük a bolygót" - magyarázza a csillagász.

"A kutatás arra irányult, hogy végre közvetlen bizonyítékot találjunk a tisztán mágneses hullámok jelenlétére. Ez a csillagászatnak és a plazma-aztrofizikának egy fantasztikus területe, mely roppant gyorsan fejlődik az egyre jobb és jobb detektoroknak köszönhetően" - mondta Korsós Mariann kutató.

A felfedezés az első lépés e mágneses hullámok kapacitásainak és adottságainak teljes kihasználása felé. Napjainkban további lehetőségek is rendelkezésre állnak az Alfvén-hullámok kutatására. Ilyen például a Solar Orbiter műhold, vagy a 4 méteres rekesznyílású földfelszíni Daniel K. Inouye Solar Telescope (DKIST), illetve a jövőbeli Európai Naptávcső (European Solar Telescope, EST) is.

A közelmúltban munkába állított berendezések olyan tér- és időbeli felbontást biztosítanak, melyek segítségével Napunk alapvető titkainak további részleteit deríthetik fel. A Magyar Napfizikai Alapítvány gyulai központjának egyik stratégiai kutatási területe a napmágnesesség megértése. Hamarosan működésbe lép egy új műszerhálózat, a Solar Activity Monitor Network (SAMNet), amely segíteni fogja a mágneses tér tulajdonságainak vizsgálatát nemcsak a Nap fotoszférájában, hanem fölötte, a kromoszférában is.

Az ELTE-n az asztro- és részecskefizika területén folyó kutatásokat a Frei Zsolt vezette Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program (FIKP) támogatja.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2050-re jelentősen lehűlhet a NapA Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződménytA Nap koronájába merült a NASA űrszondája
Kategóriák: UFO

Becsapódtak a kínai hordozórakéta darabjai

2021, május 9 - 18:40
KínaműholdKategória: Mainstream

Az Indiai-óceánba csapódtak vasárnap hajnalban a Hosszú Menetelés 5B nevű hordozórakéta darabjai a kínai állami média közlése szerint. A kínai űrkutatási hivatalra hivatkozva hozzátették, hogy az űreszköz jelentős része a Föld légkörébe érve elégett.

A koordináták alapján a becsapódás helyszínét Indiától és Srí Lankától délnyugatra határozták meg. Korábban attól tartottak, hogy a rakéta darabjai lakott területre zuhannak.

A Global Times kínai napilap kínai űripari illetékeseket idézve szerdán arról írt, hogy nincs ok a pánikra a rakéta visszatérése miatt.

A Hosszú Menetelés 5B nevű rakéta felbocsátása április 29-én

FORRÁS: AFP/STR

A legtöbb törmelék el fog égni a légkörbe visszatérve (...), csak egy nagyon kicsi részük eshet a földre, valószínűleg távol lakott területtől, vagy az óceánba

- idézte a lap Vang Jan-ant, az Aerospace Knowledge szakfolyóirat főszerkesztőjét.

A hordozórakétával Kína április 29-én juttatta a világűrbe leendő állandó űrállomásának főmodulját, a Tian-he-t (Mennyei Harmónia), ám később az irányítóközpont elvesztette az ellenőrzést felette.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kína nem szórakozik: felküldtek az űrbe egy röntgenteleszkópotKínai kutatók megdöntötték a teleportálás rekordjátKözös holdbázist építene Oroszország és Kína
Kategóriák: UFO

Kísérteties hangok jönnek a Vénuszról

2021, május 6 - 19:54
CsillagászatVénuszKategória: Mainstream

2020 júliusában a NASA Parker űrszondája valami egészen különlegeset észlelt a Vénusznál; a bolygó felszínétől mindössze 833 kilométerre a műszerek alacsony frekvenciájú rádióhullámokat fogtak. Mindez azt jelenti, hogy a kutatóeszköz érintette az égitest légkörének felső részét, az ionoszférát - írja a Science Alert tudományos portál.

Harminc év elteltével most először sikerült közvetlen méréseket végezni a planéta atmoszférájának felső részében. Az adatok megmutatják, hogy a napciklusok milyen változásokat idéznek elő a Föld szomszédjánál.

A Vénusz kicsit hasonlít a bolygónkra: nagyjából akkora mint a Föld, összetételükben sincs sok eltérés. 

FONTOS KÜLÖNBSÉG AZONBAN, HOGY A VÉNUSZ EGY MÉRGEZŐ, POKOLI VILÁG, AHOL NINCS ESÉLY AZ ÉLET MEGJELENÉSÉRE.  

Hogy miként vett ilyen eltérő fejlődési irányt az égitest, és mit jelent ez a távolabbi bolygók lakhatóságára nézve, azt a Vénusz további tanulmányozása tudná érdemben megválaszolni. Ennek ellenére viszonylag kevés küldetés foglalkozott a Vénusszal, nem véletlenül: a felszínre küldhető leszállóegységek nem bírnák pár percnél tovább az elképesztő hőséget (462 Celsius-fok) és nyomást.  Nincsenek könnyebb helyzetben az űrszondák sem; a Vénusz légköre rettenetesen vastag, szinte lehetetlen keresztüllátni rajta.

A napciklus és a Vénusz légköre

A jól ismert körülmények ellenére a kutatók nem adják fel a munkát, több, a Vénusz feltérképezését célul kitűző küldetés is előkészítő fázisban van. Addig viszont más missziót teljesítő űrszondák adataira lehet csak hagyatkozni.

Szerencsére jelenleg kéznél van a Parker űrszonda, ami elsősorban a Napot fogja tüzetesebben vizsgálni, ám most, hogy elhaladt a Vénusz mellett (annak gravitációs mezejét használva a manőverezéshez), lehetősége nyílt adatokat gyűjtenie a planétáról.

Az észlelt rádiójelek nagy segítséget nyújtanak a kutatóknak abban, hogy kiszámolják, milyen sűrű jelenleg a Vénusz ionoszférája. Hasonló méréseket utoljára 1992-ben végeztek a bolygókutatók. 

KIDERÜLT, HOGY AZ ELTELT KÖZEL 30 ÉV ALATT A VÉNUSZ IONOSZFÉRÁJA VÉKONYODOTT.  

A változás a napciklussal van összefüggésben. Központi csillagunk mágneses tere 11 évente átfordul, ellentétes töltésű részei helyet cserélnek: a déli pólus északra, az északi pedig délre vándorol. Még ma sem teljesen világos, pontosan mi okozza a jelenséget, azt viszont észrevették, hogy pólusváltás akkor következik be, amikor a mágneses mező a leggyengébb (szoláris minimum). Miután a pólusváltás megtörtént, a Nap mágneses tere ismét erősebbé válik, nő a csillag aktivitása (szoláris maximum).

A Vénusz ionoszférájának állapota is a ciklushoz igazodik: 

AZ 1992-ES SZOLÁRIS MAXIMUM IDEJÉN VASTAGABB VOLT, A MOSTANI SZOLÁRIS MINIMUM SORÁN VISZONT JÓL KIMUTATHATÓAN VÉKONYODOTT. 

A Parker szonda által észlelt rádiójelek is ezt a hipotézist támasztják alá.

A műszer által fogott hullámokat a NASA mérnökei hanggá alakították, a kísérteties végeredmény a mellékelt videóban hallható.

Miért vékonyabb a Vénusz felső légköre szoláris minimum alatt?

Ezt még a szakemberek sem tudják megmagyarázni, egyelőre csak elméletek léteznek: az egyik szerint ilyenkor az ionoszféra gyorsabban szivárog az űrbe, a másik teória ezzel szemben úgy véli, a nappali oldal töltött részecskéi ebben az időszakban nem tudnak az égitest éjszakai térfelére jutni, ami ott vékonyabb felső légkört eredményez.

Az igazságot a Parker űrszonda nem tudja kideríteni, ehhez a jövőben további kutatásokra lesz szükség.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA vitorlázó gépet küldene a VénuszraAminosavat találtak a Vénusz légkörébenA Vénusz közelében repült el a Solar Orbiter űrszondaEzzel az űreszközzel vizsgálhatnánk közelről a Vénuszt
Kategóriák: UFO

Világpusztító esemény történt a szomszédos csillagrendszerben

2021, május 2 - 20:40
CsillagászatKategória: Mainstream

Rekordnagyságú kifényesedést észleltek a Naphoz legközelebbi csillagnál, a Proxima Centaurinál – írja az IFL Science tudományos portál. A kozmikus kataklizmát egy kilenc teleszkópból álló távcsőhálózat rögzítette.

A Proxima Centauri egy vörös törpecsillag, tömege nyolcada a Napénak. A csillagoknál időnként megfigyelhetőek kifényesedések (szakszóval az ilyen jelenséget flernek nevezzük), a 2019. május elsején észlelt esemény azonban minden korábbinál extrémebb volt.

Az ALMA (Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat) távcsőrendszer mikrohullám tartományban vizsgálta az idegen csillagot, amelynek fényessége néhány másodperc leforgása alatt az ezerszeresére nőtt.

A TÁVOLI ULTRAIBOLYA TARTOMÁNYBAN VIZSGÁLÓDÓ HUBBLE ŰRTELESZKÓP MÉG ENNÉL IS NAGYOBB, TIZENNÉGYEZERSZERES KIFÉNYESEDÉST MÉRT.

A Proxima Centaurinál megfigyelt fler illusztrációja

FORRÁS: NRAO/S. DAGNELLO

Jelen tudásunk alapján a Proxima Centauri körül két bolygó, a Proxima b és Proxima c kering. Utóbbi egy hét földtömegű úgynevezett mini-Neptunusz, míg az előbbi egy nagyjából Föld-nagyságú kőzetbolygó, ami a csillag lakható zónájában kering, azaz elviekben folyékony víz lehet a felszínén.

A Proxima Centauri esetében azonban a lakható övezet sokkal közelebb található a csillaghoz, mint a Naprendszerben. Ennek következtében a Proxima b is sokkal közelebb kering az anyacsillagához, mindössze 11 nap alatt kerüli meg azt.

A KÖZELSÉG MIATT A PLANÉTÁT KÉTEZERSZER ERŐSEBB NAPSZELEK ÉRIK, MINT A FÖLDET, EGY MOSTANIHOZ HASONLÓ EREJŰ FLER PEDIG MINDEN BIZONNYAL NEGATÍVAN HAT A BOLYGÓ LAKHATÓSÁGÁRA.

Az ALMA és a Hubble megfigyelését az ausztrál ASKAP (Ausztrál Négyzetkilométeres Hálózati Helykereső) teleszkóphálózat, a NASA TESS exobolygóvadász műholdja, valamint az Irénée du Pont Teleszkóp is segítette.

A Proxima Centauri körülbelül olyan idős, mint a Nap, vagyis több milliárd éve bombázhatja bolygóit nagy energiájú kifényesedésekkel. Ezeket az extrém flereket több műszerrel egyidejűleg tanulmányozva megfejthetjük, milyen terhelés érte e bolygókat, és hogyan változhattak ennek hatására

– nyilatkozta dr Alycia Weinberger, a Carnegie Tudományos Intézet munkatársa.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Azonosították a titokzatos rádiókitörések forrásátEgy óriási napkitörés a sötét középkorba küldhet minketHatalmas ősi napkitörés árnyéka vetül a leendő Mars-misszióraMeg fog nőni a napkitörések száma, és ez hatással lesz a Földre
Kategóriák: UFO

Kideríthették, miért volt folyékony víz a Marson

2021, április 28 - 19:47
MarsKategória: Mainstream

Magasan szálló jégfelhők okozhatták azt az üvegházhatást, amely elég melegen tartotta a valahai Marsot ahhoz, hogy víz folyjon a felszínén.

A látvány, amelyet a NASA nemrégiben landolt Mars-szondája, a Perserverance a szemünk elé tárt, tökéletesen megtestesíti a modern űrkutatás egyik legnagyobb rejtélyét: a marsjáró egy ősi folyódelta szomszédságában álldogál egy olyan bolygón, amely napjainkban porszáraz. Ez a látszólagos ellentmondás évtizedek óta ad töprengenivalót a tudósoknak, különösen mert akkoriban, amikor a Mars felszínén még valódi folyók hömpölyögtek, a vörös bolygó kevesebb mint harmadannyi napsugárzáshoz jutott, mint amennyit mi a Földön ma élvezünk.

Edwin Kite, a Chicagói Egyetem bolygótudósa, a geofizikai tudományok tanára és a Földön kívüli világok klímájának szakértője most olyan számítógépes modellel állt elő, amely ígéretes magyarázatot kínál a rejtélyre:

A MARS EGÉT MAGASAN SZÁLLÓ, VÉKONY JÉGFELHŐRÉTEG TAKARHATTA, AMELY ÜVEGHÁZHATÁST OKOZOTT.

„Az ősi marsi klíma szemmel látható bizonyítékai zavarba ejtő ellentétben állnak a fizikai és kémiai ismereteinkkel – nyilatkozta Kite. – Ez az elmélet jelentős lépés afelé, hogy ezt a tudásunkban tátongó rést befoltozzuk."


Illusztráció a korai Marsról
FORRÁS: ESO/M. KORNMESSER.

Sokféle magyarázattal próbálkoztak már a tudósok, de egyik sem működött igazán. Volt például, aki felvetette, hogy egy óriás aszteroidával való ütközés során szabadulhatott fel az a kinetikus energia, amely hővé alakulva felmelegítette a bolygót. Mások számításai viszont azt mutatták, hogy egy effajta hatás legfeljebb egy-két éven át állhatott volna fenn, miközben az ősi folyók és tavak nyomai a Marson arra vallanak, hogy a felmelegedés legalábbis évszázadokig kellett, hogy tartson.

 

Kite és munkatársai egy másik versenyben álló hipotézist vettek elő:

AZT, AMELYIK A MARS MELEGEDÉSÉT A FÖLDI CIRRUSZOKHOZ HASONLÓ MAGASLÉGKÖRI FELHŐKKEL MAGYARÁZNÁ.

Már egészen kevés felhő is jelentősen képes megemelni egy bolygó hőmérsékletét ahhoz hasonló üvegházhatás révén, ahogy a légköri széndioxid is visszatartja a bolygóról az űrbe visszasugárzó hőt.

Az ötlet először 2013-ban merült fel, azonban gyorsan félretolták, mert – ahogy Kite elmondta – „az akkori érvelés szerint a felhőknek egészen valószínűtlen tulajdonságokkal kellett volna bírniuk ahhoz, hogy az elmélet működjön." A modellek azt mutatták például, hogy a víznek nagyon hosszú ideig kellett volna a légkörben maradnia – sokkal hosszabban, ahogy az a Földön szokásos –, ezért az egész forgatókönyv valószerűtlennek tetszett.

A teljes bolygó légkörének háromdimenziós modelljével a tarsolyában Kite és csapata újból nekifogott a számításoknak. Mint kiderült, a hiányzó láncszem a felszíni jég mennyisége volt. Ha a Mars felszínének jelentős részét jég borította volna, az olyan felszínközeli légnedvességet idézett volna elő, ami az alacsony felhőknek kedvez. Az alacsonyan szálló felhők azonban nemhogy melegítenék, de inkább hűtik a bolygót, mert visszaverik a beérkező napsugárzást. Ha viszont csak foltokban borította a felszínt jégtakaró, például a sarkokon és a hegycsúcsokon, akkor a felszíni légrétegek jóval szárazabbak maradhattak.

AZ ILYEN KÖRÜLMÉNYEK VISZONT A MAGASLÉGKÖRI FELHŐKÉPZŐDÉSNEK KEDVEZNEK, ÉS A MAGASSÁGI FELHŐK INKÁBB MELEGÍTŐ HATÁSSAL BÍRNAK.

Az eredmények arra tanítanak bennünket, hogy meg kell szabadulnunk néhány olyan feltevéstől, amelyet a saját bolygónk alapján általánosítottunk. „A modellbeli felhők nagyon 'földietlen' módon viselkednek – figyelmeztet Kite. – Ha a földi viszonyok formálta intuíció alapján próbálunk modellt építeni, vakvágányra futunk, mert a víz körforgása egészen más lehetett a Marson, mint amilyen nálunk a Földön, ahol a víz gyorsan cirkulál a légkör és a felszín között."

Mivel a mi bolygónk felszínének csaknem háromnegyedét víz borítja, a víz gyorsan és egyenlőtlenül áramlik az óceán, a légkör és a szárazföld között: örvénylik és ellenáramokat képez, minek folytán egyes helyek, mint a Szahara, permanensen szárazak, mások viszont, mint az amazóniai esőerdő, állandóan bőséges vízellátottságúak. A Mars ezzel szemben még leglakhatóbb állapotában is viszonylag csekély folyékony vizet hordozott a felszínén. Amikor a vízpára a légkörbe került, sokáig ott is időzött.
Modellünk azt sugallja, hogy ha a víz egyszer a légkörbe került, jó sokáig – csaknem egy évig – ott is maradt, és pont ez kell a hosszú életű magaslégköri felhők kialakulásához"
– fejtette ki a kutató.

A közelmúltban landolt Perseverance marsjárónak többféle lehetősége is nyílik e feltevés ellenőrzésére. Kavicsok elemzésével rekonstruálhatná például a légköri nyomás múltbéli alakulását. A tudósok rámutatnak: ha megértjük, hogyan vesztette el melegét és légkörét a Mars, könnyebben kutathatunk más lakható világok után az univerzumban.

„A Mars azért fontos, mert ez az egyetlen általunk ismert bolygó, amelyen adottak lehettek – még ha csak időlegesen is – az élet számára kedvező feltételek – tette hozzá végül Kite. – A Föld klímájának hosszútávú stabilitása figyelemre méltó. Szeretnénk megismerni az összes lehető módját annak, ahogy egy bolygó hosszú ideig stabil klímája felborulhat, és szintén az összes lehető módját – és nem csak a Földre jellemző módját – annak, ahogy ez a stabilitás megőrződhet."

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2035-ig nem lesz ilyen közel a Mars300 méter mély folyó volt a MarsonA Hold egy darabja üldözi a MarsotA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygón
Kategóriák: UFO

Közelebb kerültünk a szellemrészecskék megértéséhez

2021, április 25 - 18:40
fizikatudományKategória: Mainstream

Német kutatók új információt derítettek ki a neutrínókról – megállapították, hogy a szubatomi részecskék nem lehetnek 0,8 elektronvoltnál nagyobb tömegűek – írja a Science News. Ez nyilvánvalóan elképesztő kicsi, csak úgy összehasonlításképp: az elektron, ami a következő legkisebb tömegű részecske, 511 ezer elektronvoltos.

A neutrínók töltés nélküli, közel tömegtelen szubatomi részecskék, amelyek mindenhol jelen vannak. Miközben ezt a cikket olvassa, az ön testén is épp rengeteg neutrínó száguld át – ezért nevezik őket gyakran szellemrészecskéknek.

Bár a neutrínók mindenhol ott vannak, a legtöbb erővel olyan gyenge kölcsönhatásban vannak, hogy kimutatásuk nem egyszerű.

A detektorokat jellemzően a felszín alá telepítik, hogy elzárják őket a kozmikus sugárzástól és az egyéb zavaró forrásoktól. A KATRIN kísérlet viszont felszíni eszköz, tulajdonképpen egy, a Karlsruhei Technológiai Intézetben (KIT) működő szerkezet, és a neutrínó tömegének meghatározását tűzte ki célul. A Karlsruhe Tritium Neutrino Experiment nevű projekt után Katrinnak hívott hatalmas szerkezet vákuumtartályának átmérője mintegy 10 méter, súlya 200 tonna. Olyan alacsony benne a nyomás, mint a Holdon.

A kísérletben tríciumot használnak, ez bomlik szét radioaktív módon, úgy, hogy elektront és a neutrínó antianyag párját, antineutrínót bocsát ki magából. Az elektronok energiájának mérésével megkapható az elszökő antineutrínók tömege, mivel az energia és a tömeg gyakorlatilag ugyanazon érme két oldala, és ha a neutrínó nagyobb tömegű lenne, az elektronnak kevesebb energiája maradna a bomlásnál.

A KATRIN korábbi adataiból azt következtették, hogy a neutrínók maximum 1,1 elektronvoltosak lehetnek, ez a szám most csökkent 0,3 elektronvolttal. Minél több az adat, annál biztosabban lehet majd megállapítani a neutrínók tömegét, és ezzel egyre többet is tudhatunk majd meg a titokzatos szellemrészecskéről.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A fizika évtizedes rejtélyét oldották meg részecskekutatókJégkockával találták meg a rejtélyes részecskék keletkezési helyétMagyarok kutatják a rejtélyes részecskétSzellemrészecskéket észleltek egy fekete lyuknál
Kategóriák: UFO

Szenzáció: felszállt a NASA helikoptere a Marson (+videó)

2021, április 19 - 19:48
MarsNASAIngenuityKategória: Mainstream

A NASA Ingenuity nevű űreszköze csupán kevesebb mint egy percet repült, az eredmény mégis történelmi az űrkutatás szempontjából.

Az Ingenuity sikerét az egyik Mars körül keringő műhold erősítette meg a Földnek - írja a BBC.

A tesztek következő fázisában az Ingenuity magasabbra és messzebbre fog repülni. Az eredmények fontos információkat fognak szolgáltatni a technológia lehetőségeiről és korlátairól. 

Most már kimondhatjuk, hogy ember alkotta forgószárnyas repülőgép repült egy másik planétán

- mondta MiMi Aung, a NASA Sugárhajtású Laboratóriumának projektmenedzsere, aki a repülőgépeket feltaláló Wright fivérek teljesítményéhez hasonlította a történelmi eseményt.

A mostani kísérlet során a marsi helikopter 3 méter magasra emelkedett. Ez nem könnyű mutatvány, tekintve, hogy a vörös bolygó atmoszférája drasztikusan eltér a miénktől, sűrűsége a földi légkör sűrűségének mindössze 1 százaléka. Éppen ezért az Ingenuityt rendkívül könnyűre tervezték, mindössze 1,8 kilogrammos, légcsavarjai percenként 2500 fordulatot tesznek meg.

A NASA által 2021. április 19-én közreadott és a Perseverance amerikai Mars-járó Mastcam-Z kamerája által április 16-án készített kép az Ingenuity nevű kísérleti marshelikopterről, miután sikeres nagysebességű felszállási tesztet hajtott végre. A február 18-án a Marson földet érő Perseverance a tervek szerint egy teljes marsi éven, azaz 687 földi napon át a mikrobiális élet nyomai után kutat a bolygón

FORRÁS: MTI/EPA/NASA/JPL-CALTECH/

Az Ingenuity a Perseverance marsjáró hasára rögzítve érkezett a vörös bolygóra, és a rover munkáját segíti majd. Alkalmas lehet sziklafalak, barlangok és mély kráterek feltérképezésére, továbbá tudományos műszerek szállítására, valamint felderítésre.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Jeleket küld a Marsról az Ingenuity helikopter isÚtnak indul a robot, ami kiderítheti, volt-e élet a Marson
Kategóriák: UFO

Jól látható nyomai vannak az OSIRIS-REx űrszonda mintagyűjtésének

2021, április 16 - 18:36
undefinedKategória: Mainstream

Jól látható nyomokat hagyott a Bennu kisbolygó felszínén az amerikai űrkutatási hivatal OSIRIS-REx űrszondájának mintagyűjtése múlt év októberében - derült ki az űrszonda által a földi irányítóközpontba küldött felvételekből, amelyeket április 7-én készített, amikor utoljára repült el az aszteroida fölött.

Az utolsó repülést azért hajtotta végre az űrszonda, hogy dokumentálja a Bennu felszínén végbement változásokat, amelyeket az október 20-i talajmintagyűjtés okozott. A Földre érkezett felvételeket csütörtökön tette közzé honlapján a NASA, párosítva azzal a 2019 márciusában készített felvétellel, amelyet még a kisbolygó feltérképezésekor készített az űrszonda.

AZ ÁPRILISI FELVÉTELEKEN LÁTHATÓ AZ A SÜLLYEDÉS, AMELYET AZ OSIRIS-REX AKKOR OKOZOTT, AMIKOR 3,4 MÉTER HOSSZÚ KARJA BEHATOLT AZ ASZTERIODA FELSZÍNÉBE.

Nemcsak a mintavétel hagyott nyomokat a Bennu felszínén: az űrszonda karja érintésének ereje szintén megbolygatta azt, továbbá a űrszondát a Bennutól eltávolító négy hajtómű is felkavarta a felszíni port és a köveket. Egy nagyjából egytonnás követ mintegy 12 méterre mozdítottak el a mintagyűjtés és az azt kísérő események. 

Az űrszonda utolsó repülésekor 5,9 órán át készített felvételeket a Bennuról mintegy 3,5 kilométerre megközelítve annak felszínét, ami a legközelebbi volt azóta, hogy októberben mintákat vett belőle.
Az OSIRIS-REx fedélzetén a begyűjtött mintákkal május 10-ig marad a Bennu közelében, amikor elindul vissza a Földre.

A TERVEK SZERINT 2023. SZEPTEMBER 24-ÉN KELL MEGÉRKEZNIE A TALAJMINTÁKKAL.

A kutatók szerint az 1999 szeptemberében felfedezett Bennu olyan építőköveket őrizhet a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának idejéből, amelyek magyarázatot adhatnak arra, hogy miként alakult ki az élet a Földön és talán máshol is.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Az OSIRIS-Rex sikeresen katapultált a veszedelmes aszteroida feléRekordközelségbe került a Bennu kisbolygóhoz az OSIRIS-REx űrszondaVizet találtak a Bennu aszteroidán
Kategóriák: UFO

Új fizikát ír egy szubatomi részecske

2021, április 13 - 18:59
CsillagászatKategória: Mainstream

A müon néven ismert részecskékkel végzett kísérletek arra utalnak, hogy olyan, a kozmosz természete és evolúciója szempontjából létfontosságú anyag- és energiaformák léteznek, amelyeket a tudomány jelenleg még nem ismer.

Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy egy apró szubatomi részecske nem engedelmeskedik a fizika ismert törvényeinek – jelentették be amerikai tudósok. Ez a megállapítás most ismét rengeteg kérdőjelet vetett fel az univerzum megértésében – írja a New York Times.

A fizikusok szerint kísérleteik eredményei arra utalnak, hogy vannak olyan anyag- és energiaformák, amelyek létfontosságúak a kozmosz természete és evolúciója szempontjából, amelyeket a tudomány eddig még nem ismer.

Ez a mi Mars-rover leszállási pillanatunk.

– állítja Chris Polly fizikus, aki a Fermi National Accelerator Laboratorynál, vagy más néven a Fermilabnál dolgozik. A Fermilag a nagy energiájú részecskefizikára specializálódott amerikai nemzeti laboratórium, amelyet a Chicagói Egyetem energiaosztálya működtet. Polly karrierje nagy részében mindig is ezen a kutatáson dolgozott.

A müon most reflektorfényben

A szóban forgó részecske a müon, amely hasonló az elektronhoz, de sokkal nehezebb, és a kozmosz szerves eleme. A müon az elektron nagyjából 200-szor nehezebb „testvére” a második részecskecsaládból. Egy elemi részecske, azon belül a leptonok közé soroljuk.

Dr. Polly és munkatársai – egy hét ország 200 fizikusából álló nemzetközi csapat – megállapították, hogy a müonok nem úgy viselkedtek, ahogy azt eddig jósolták, amikor intenzív mágneses téren keresztül lőtték át a Fermilab kísérletei során. Ez a rendhagyó viselkedés pedig a kutatók szerint határozott kihívást jelent a részecskefizika standard modelljének, amely egy olyan elektromágneses kvantumtérelmélet, amely a gyenge és erős kölcsönhatást, valamint az alapvető elemi részecskéket is leírja. A standard modell egyben felsorolja az univerzum alapvető részecskéit (a legutolsó számítások szerint 17-et), illetve azt, hogy ezek hogyan hatnak egymásra.

Ez erős bizonyíték arra nézve, hogy a müon érzékeny valamire, ami a legjobb elméletünkben eddig nem szerepelt.

– állítja Renee Fatemi, a Kentucky Egyetem fizikusa.

A Muon g-2 nevű kísérlet első eredményei megegyeztek a Brookhaveni Nemzeti Laboratórium 2001-es hasonló kutatásainak eredményeivel – utóbbiak 

AZÓTA IS ZAVARBA EJTETTÉK A FIZIKUSOKAT.

Szerdán egy virtuális szemináriumon és sajtótájékoztatón számolt be dr. Polly a kutatási eredményeikről.

A mai rendkívüli nap, amelyet nemcsak mi, hanem az egész nemzetközi fizikai közösség is nagyon várt.

– mondta Graziano Venanzoni, az együttműködés szóvivője és az Olasz Nemzeti Nukleáris Fizikai Intézet fizikusa a Fermilab által kiadott közleményben. Az eredményeket számos, szakértők által áttekintett folyóiratnak benyújtott dokumentumban is közzéteszik.

Még nem lehet hivatalos felfedezésként tekinteni rá

A méréseknek körülbelül egy a negyvenezerhez esélye van arra nézve, hogy „vakszerencse” legyen – jelentették be a tudósok, amely jóval elmarad attól az „aranystandardtól”, amely szükséges ahhoz, hogy a fizikai szabványok szerint hivatalos felfedezésnek tartsák.

Az ilyen ígéretes kutatások eredményei emiatt 

FOLYAMATOSAN ELTŰNNEK
 

a tudományban, de további kísérletek és tanulmányok is készülnek ebben a témában is. A szerdai eredmények csak az összes kinyert adat hat százalékát teszik ki, amelyet a müonkísérletek terén várhatóan el fognak érni az elkövetkező években.

A standard modellre eddig szinte „szentírásként” tekintettek

Évtizedek óta a fizikusok a standard modellre támaszkodtak, amely egyben kötötte is őket. A standard modell sikeresen magyarázza a nagy energiájú részecskekísérletek eredményeit olyan helyeken, mint a CERN „Nagy Hadronütköztetője” (Large Hadron Collider), amely a CERN 2008-ban átadott részecskegyorsítója és ütköztetőgyűrűje. Ez a modell ugyanakkor megválaszolatlanul hagy sok nagy kérdést az univerzummal kapcsolatban.

A legtöbb fizikus úgy véli, hogy az új fizikai törvények még felfedezésre várnak, csak még mélyebben és tovább kellene ásnunk magunkat a kutatásokban, hogy megértsük ezeket. A Fermilab-kísérlet további információi jelentős lendületet adhatnak a drága részecskegyorsítók következő generációjának építésére vágyó tudósok számára.

Idővel magyarázatokat is találhatunk azokra a kozmikus titkokra, amelyek régóta foglalkoztatják magányos fajunkat a Földön. Például mi is valójában a a „sötét anyag”, amely csillagászati műszerekkel közvetlenül nem figyelhető meg, mert semmilyen elektromágneses sugárzást nem bocsát ki és nem nyel el, és jelenlétére csak a látható anyagra és a háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból következtethetünk? Továbbá, miért van egyáltalán anyag az univerzumban? – teszi fel a költői kérdést a New York Times.

A Twitteren a fizikusok lelkesedés és óvatosság keverékével reagáltak a szerdai bejelentésre.

Természetesen fennáll annak a lehetősége, hogy új fizikáról van szó. De nem fogadnék rá.

kételkedik Sabine Hossenfelder, a Frankfurti Haladó Tanulmányi Intézet fizikusa.

Nagyon izgatott vagyok. Úgy érzem, hogy ez az apró eltérés megingathatja azokat az alapokat, amelyeket jelenleg tudunk, vagy tudni vélünk.

– tette még hozzá Marcela Carena, a Fermilab elméletifizika-vezetője, aki nem volt része a kísérletnek.

Forrás: IndexKapcsolódó: A fizika évtizedes rejtélyét oldották meg részecskekutatókJégkockával találták meg a rejtélyes részecskék keletkezési helyétSzellemrészecskéket észleltek egy fekete lyuknálÚj elemi részecske létezését sikerült bizonyítani
Kategóriák: UFO

Szokatlanul sokszínű légkört fedeztek fel egy távoli bolygó körül

2021, április 10 - 18:26
CsillagászatexobolygóKategória: Mainstream

Egy exobolygó körül szokatlanul sokszínű légkört fedeztek fel az olaszországi Galileo Nemzeti Teleszkóp (Telescopio Nazionale Galileo - TNG) segítségével.

A víz mellett öt további molekulát tartalmaz az atmoszféra a nemzetközi kutatócsoport közlése szerint. Az Osztrák Tudományos Akadémia Űrkutató Intézetének (IWF) részvételével zajlott kutatás eredményeit a The Nature címűtudományos folyóiratban mutatták be.

A tudósok azt remélik, hogy olyan bolygóra bukkannak a Naprendszeren kívül, amely hasonlatos a Földhöz és amelyen akár az élet bizonyos formái is megtalálhatók. Sok eddig felfedezett exobolygó "forró Jupiterre" hasonított.

A most vizsgált HD209458b jelű bolygó is ezek közé tartozik. Bár életre nem alkalmas égitest, légköre és keletkezési története érdekes a szakértők számára. A La Palma szigeten lévő TNG segítségével megvizsgálták a bolygó légkörét és öt szenet és nitrogént tartalmazó molekulafajtára bukkantak a víz mellett: szén-monoxidot, hidrogén-cianidot, metánt, ammóniát és acetilént találtak.


FORRÁS: NASA

Ez arra utalhat, hogy a bolygó a csillagától nagyobb távolságban jött létre, majd közelebb került hozzá - mondta Luca Fossati, a grazi intézet kutatócsoportjának vezetője, a tanulmány társszerzője.

Ez az egyik első exobolygó, melyet már 20 évvel ezelőtt felfedeztek. Mérete és tömege nagyjából a Jupiterével azonos, de 20-szor közelebb kering anyacsillagához, mint a Föld a Naphoz. Ennek megfelelően ez az Orion csillagképben megtalálható bolygó szélsőségesen forró: a tudósok becslése szerint mintegy 1800 Celsius-fokos.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 20 új földszerű exobolygóra bukkanhattakEgy exobolygó felszínére pillantott a Spitzer űrtávcsőElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívülFöldihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónakElőször találtak felhőmentes atmoszférát egy exobolygón
Kategóriák: UFO

Egy elveszett bolygó maradványait rejtheti a Föld mélye

2021, április 4 - 20:49
CsillagászatKategória: Mainstream

4,5 milliárd évvel ezelőtt egy nagyjából Mars nagyságú objektum ütközhetett a Földdel. Egyes elméletek szerint ez a kozmikus karambol vezetett a Hold létrejöttéhez. Egy most megjelent tanulmány úgy véli, a titokzatos égitest maradványai ott rejtőzhetnek a földköpenyben - írja a Science híroldala.

A széles körben elfogadott teória szerint a Föld csecsemőkorában egy Theia nevű égitest csapódhatott bolygónkba, az ütközés során keletkező kőzettörmelékből pedig kialakult a Hold.

AZ ARIZONAI ÁLLAMI EGYETEM SZAKÉRTŐI SZERINT A THEIA MARADVÁNYAI KÉT KONTINENS NAGYSÁGÚ KŐZETRÉTEGBE VANNAK ÁGYAZVA VALAHOL NYUGAT-AFRIKA ÉS A CSENDES-ÓCEÁN ALATT.

A szeizmológusok korábban megfigyelték, hogy a földrengésekből származó szeizmikus hullámok a két rétegben, az úgynevezett alacsony nyírási sebességű provinciákban (angol rövidítésben LLSVP) lelassulnak. Arra is fény derült, hogy a rétegeket alkotó kőzetek sűrűsége és kémiai felépítése markánsan eltér a földköpeny többi részétől. Össztömegük a Hold tömegének hatszorosa.

Ezek a leghatalmasabb képződmények a földköpenyben"– mondta a kutatás vezetője, Qian Yuan.

FORRÁS: AFP

Az izotópos elemzések és modellek alapján Yuan úgy véli, az LLSVP-k valójában a Theia maradványai.

Yuan szerint a becsapódást követően a Theia magja összeolvadt a Földével. Amennyiben a modell helyes, az elpusztult égitest köpenye pont ott található, ahol a két LLSVP húzódik. A szimulációk azt mutatták, hogy a Theia köpenye 1,5-3,5 százalékkal volt sűrűbb a földköpenynél, ezért is maradhatott meg ilyen jól elkülönülten.

A kutatók Izlandról és Szamoáról is gyűjtöttek mintákat, ezek elemzése alapján pedig kiderült, hogy a két LLSVP a Föld első 100 millió évében keletkezhetett, vagyis akkor, amikor a Hold is létrejött.

A fenti megállapítások alátámasztásához természetesen arra van szükség, hogy a tudósok a Hold köpenyéből is mintákat vegyenek. A keresett kőzetek Földünk égi kísérőjének déli sarkánál, egy becsapódási kráter mélyen lehetnek.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Föld valójában két bolygóból állA Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)
Kategóriák: UFO

Megtalálhatták az egyik legősibb üstököst

2021, március 31 - 20:37
üstökösCsillagászatKategória: Mainstream

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) VLT távcsőegyüttesével végzett új megfigyelések szerint a Naprendszerbe érkezettek közül eddig felfedezett két csillagközi látogató egyike, a másodikként talált 2I/Borisov a valaha megfigyelt egyik legősibb üstökös lehet. A kutatók úgy vélik, hogy soha nem járt csillag közelében, így háborítatlanul megőrizte azt a gázt és port, amelyből kialakult.

A 2I/Borisov üstököst Gennagyij Boriszov amatőrcsillagász fedezte fel 2019 augusztusában, néhány héttel később pedig azt is megerősítették, hogy a Naprendszeren kívülről érkezett. „A 2I/Borisov a valaha észlelt üstökösök legősibb példánya lehet" – mondja Stefano Bagnulo (Armagh Observatory & Planetarium, Észak-Írország, Egyesült Királyság), a Nature Communications folyóiratban ma közzétett tanulmányt megalapozó kutatás vezetője. A csoport úgy véli, az üstökös soha nem járt más csillag közelében azt megelőzően, hogy 2019-ben elrepült a Nap mellett.

Bagnulo és kollégái az ESO Chile északi részén működő VLT távcsőegyüttesének FORS2 műszerét használták, hogy polarimetriai mérésekkel részletesen tanulmányozzák a 2I/Borisov üstököst. Mivel ezt a technikát rendszeresen alkalmazzák a Naprendszer üstököseinek és kis égitestjeinek vizsgálatakor is, a kutatócsoport össze tudta hasonlítani a csillagközi látogatót a saját, helyi üstököseinkkel.

Mi a polarimetria?

A polarimetria a fény polarizációjának mérése. A fény különböző szűrőkön – például napszemüvegek lencséin – vagy adott esetben üstökösanyagon áthaladva polarizálódik. Az üstököspor szemcséi által polarizált napfény jellemzőinek tanulmányozásával a kutatók az üstökösök fizikai és kémiai tulajdonságairól szerezhetnek bővebb ismereteket.
A kutatók azt találták, hogy a 2I/Borisov polarimetriai jellemzői eltérnek a Naprendszer üstököseinek megfelelő paramétereitől, kivételt egyedül a Hale–Bopp képez. A Hale–Bopp-üstököst az 1990-es évek második felében élénk érdeklődés övezte, mivel szabad szemmel is könnyen meg lehetett figyelni, és az addig ismert üstökösök közül az egyik legősibb példány volt.

A képet az ESO VLT távcsőegyüttesének FORS2 műszerével rögzítették 2019 végén, amikor a 2I/Borisov a Nap közelében járt. Mivel az üstökös nyaktörő, 175000 km/h sebességgel száguldott, a háttércsillagok képe csíkká húzódott, miközben a távcső az üstökös pályáját követte. A csíkok diszkóhangulatot idéző színei annak következményei, hogy a kép különböző hullámhosszakra hangolt szűrőkön keresztül rögzített felvételekből összeállított montázs, a színek pedig a hullámhosszakat kódolják.

FORRÁS: ESO/O. HAINAUT

Úgy gondolták, hogy a legutóbbi perihéliumátmenete előtt mindössze egyszer járt a Nap közelében, így a napszél és a sugárzás alig hagyott nyomot rajta. Ősi volta azt jelenti, hogy összetétele nagyon hasonló annak a gáz- és porfelhőnek az összetételéhez, amelyből a Naprendszerrel együtt nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt létrejött.

A polarizációs mérések és az üstökös színadatainak elemzése alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a 2I/Borisov valójában még a Hale–Bopp-üstökösnél is régebbi. Ez pedig esetében is azt jelenti, hogy változatlan nyomait őrzi annak a por- és gázfelhőnek, amelyből kialakult.

„A tény, hogy a két üstökös ennyire figyelemreméltóan hasonló egymáshoz, azt sugallja, hogy az a környezet, amelyben a 2I/Borisov létrejött, összetételében nem nagyon különbözik a korai Naprendszertől" – teszi hozzá Alberto Cellino ( INAF – Osservatorio Astrofisico di Torino, Olaszország), a tanulmány egyik társszerzője. 

Az üstökösök és földközeli objektumok egyik szakértője, jelen kutatást azonban csak kívülállóként véleményező Olivier Hainaut (ESO, Németország) is egyetért ezzel. „A fő eredmény – miszerint a 2I/Borisov a Hale–Bopp-üstökösön kívül semmihez sem hasonlítható – nagyon fontos állítás" – mondja, és hozzáteszi,„valószínű, hogy hasonló körülmények között keletkeztek".

„A 2I/Borisov felbukkanása a csillagközi térből először teremtett lehetőséget arra, hogy egy másik bolygórendszerből származó üstökös összetételét tanulmányozhassuk, és ellenőrizzük, hogy a belőle távozó anyag különbözik-e a mi helyi üstököseink anyagától" – magyarázza Ludmilla Kolokolova (University of Maryland, Amerikai Egyesült Államok), a Nature Communications-kutatás egyik résztvevője.

Bagnulo bízik benne, hogy már az évtized végét megelőzően további, még jobb lehetőség nyílik a csillagászok előtt, hogy csavargó üstököst tanulmányozhassanak. „Az ESA 2029-ben tervezi felbocsátani a Comet Interceptor űrszondát, amellyel akár el is érhetünk egy csillagközi látogatót, ha az megfelelő pályán mozog" – utal az Európai Űrügynökség eljövendő küldetésére.

A kép a művész elképzelését mutatja arról, hogyan nézhet ki a 2I/Borisov üstökös felszíne

FORRÁS: ESO/M. KORMESSER
 

Por őrzi az eredetét

Azonban földi távcsövekkel a csillagászok űrmissziók nélkül is sok mindent megtudhatnak a 2I/Borisov üstököshöz hasonló csavargók különböző jellemzőiről. „Gondoljunk bele, mekkora szerencsénk volt, hogy egy fényévekre lévő bolygórendszerből származó üstökös egyszer csak véletlenül megjelent a »kertek alatt«" – hívja fel a figyelmet Bin Yang, az ESO chilei csillagásza, aki szintén kihasználta a lehetőséget, amelyet a 2I/Borisov Naprendszeren való áthaladása nyújtott, hogy vizsgálja a rejtélyes üstököst. Az általa vezetett kutatócsoport tanulmányát a Nature Astronomy folyóirat közli.

Yang és csoportja az ESO együttműködésével üzemeltetett ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) antennarendszer, illetve szintén az ESO VLT távcsőegyüttesével gyűjtött adatok alapján a 2I/Borisov porszemcséit tanulmányozta, hogy így következtethessen az üstökös szülőrendszerében uralkodó viszonyokra.

Megállapították, hogy a 2I/Borisov kómája – az üstökös magját övező porburok – apró, milliméter vagy annál nagyobb méretű szemcséket tartalmaz. Azt is kimutatták, hogy a szén-monoxid és a víz részaránya drasztikusan megváltozott, miközben az üstökös közeledett a Naphoz. A csoport szerint – amelynek viszont Olivier Hainaut is tagja volt – ez arra utal, hogy az üstökös olyan összetevőkből áll, amelyek bolygórendszerének különböző régióiban keletkeztek.

Yang és munkatársainak megfigyelései azt jelzik, hogy a 2I/Borisov szülőrendszerében az anyagösszetétel a csillagtól kifelé haladva jelentősen változott, vélhetően óriásbolygók miatt, amelyek erős gravitációs hatása összekeveri az anyagot a rendszerben. A kutatók úgy vélik, hogy hasonló folyamat játszódhatott le a Naprendszer történetének korai szakaszában is.

A 2I/Borisov a Naprendszeren áthaladó első csavargó üstökös volt, de nem ez volt az első csillagközi látogató. A Naprendszeren átszáguldó elsőként azonosított csillagközi objektum az ʻOumuamua volt, amelyet 2017-ben szintén vizsgáltak az ESO VLT távcsőegyüttesével. Bár eredetileg üstökösként osztályozták, a kóma hiánya miatt az ʻOumuamuát később mégis inkább a kisbolygók közé sorolták.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: "Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a Jupiteren túlAz élet építőköveit találták az üstökösönAz élethez szükséges molekulákat találtak "Csuri" üstökösönÉrdekes eredményre jutottak az üstökösport vizsgáló kutatók
Kategóriák: UFO

Kiderült, meddig tudjuk biztosan elkerülni az Apophis aszteroida becsapódását

2021, március 28 - 20:25
AszteroidaKategória: Mainstream

A Föld még legalább 100 évig biztosan nem fog összeütközni egy különösen veszélyes aszteroidával - jelentette ki az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) a legújabb teleszkópos megfigyelések alapján.

Az Apophis nevű kisbolygó a következő száz évben három alkalommal is megközelíti a Földet, 2029-ben, 2036-ban és 2068-ban. Azt már eddig is tudni lehetett, hogy az első két találkozás nem jelent veszélyt bolygónkra, a friss megfigyelések szerint azonban már biztos, hogy a 340 méteres űrszikla 2068-ban sem fog összeütközni a Földdel.

Egy 2068-as becsapódás nem tartozik többé a lehetőségek közé, és számításaink szerint még legalább 100 évig nem fenyeget ütközés veszélye

- közölte a NASA a hétvégén.

A friss kutatási eredmények nyomán az űrkutatási hivatal hivatalosan is eltávolította az égitestet a veszélyes aszteroidák listájáról.

AZ ELSŐKÉNT 2004-BEN ÉSZLELT APOPHIST MÁRCIUS FOLYAMÁN SIKERÜLT JOBBAN MEGFIGYELNI, AMIKOR A NAP KÖRÜL KERINGVE ARÁNYLAG KÖZEL, 17 MILLIÓ KILOMÉTERRE HALADT EL A FÖLD MELLETT.

A kisbolygót közelebbről is szemügyre vehetik a csillagászok 2029. április 13-án, amikor mindössze 32 ezer kilométerre lesz a Földtől.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Kizárták, hogy az Apophis kisbolygó 8 év múlva eltalálja a földet - de mi lesz 15 év múlva?
Kategóriák: UFO

Egy elveszett bolygó maradványai rejtőzhetnek a Föld mélyén

2021, március 24 - 18:49
földtörténetKategória: Mainstream

A szakértők többsége egy ideje úgy gondolja, hogy a Hold egy ősi ütközés hatására alakult ki. Nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt a fiatal Földet egy feltételezett kőzetbolygó, a Theia találta el, a két objektumból pedig kiszakadt az az anyaghalmaz, amelyből aztán összeállt a Hold.

Egy friss tanulmányban a kutatók egy, az ősi kataklizmához kapcsolódó újabb elméletet mutatnak be – írja a Science.

A csapat szerint a Theia maradványai még ma is fellelhetőek a Föld mélyén.

A szakértők úgy gondolják, hogy az egykori bolygó kőzetei két, kontinens nagyságú rétegben lehetnek jelen a köpenyben.

STOCKTREK IMAGES / GETTY IMAGES

A szeizmológusokat évtizedek óta foglalkoztatják azok a furcsa kőzettömegek, amelyek Nyugat-Afrika és a Csendes-óceán mélyén fekszenek. A rétegek úgy veszik körbe a földmagot, mint egy fejhallgató az ember fejét.

Qian Yuan, a Tempe-i Arizonai Állami Egyetem PhD-hallgatója szerint a nagyjából ezer méter vastag rétegek a legnagyobb struktúrák a földköpenyben. A rengéseket követő szeizmikus hullámok rendszeresen lelassulnak ezekben a közegekben, ami azt jelenti, hogy a rétegeket a környezetüktől eltérő sűrűségű és összetételű anyagok alkotják.

A két, úgynevezett alacsony nyíróhullám sebességű tartomány (LLSVP) eredetére az idők során több magyarázat is született. Yuan és kollégái a legújabb izotópos elemzések, illetve modellezések alapján úgy vélik, a rétegek a Theia maradványai lehetnek.

A hipotézis nem először merült fel, de ez az első alkalom, amikor egy csoportnak több bizonyítékot is sikerült találnia az elméletre. Az Izlandról és Szamoáról begyűjtött adatok már korábban felfedték, hogy az LLSVP-k nagyjából a Theia becsapódása óta léteznek, az eddigi szimulációk alapján pedig az egykori bolygó anyagának egy része beépülhetett a Földbe.

Fontos kiemelni, hogy az elmélettel nem minden kutató ért egyet, és egyéb magyarázatok is léteznek az LLSVP-k furcsa tulajdonságaira. A későbbi vizsgálatok remélhetőleg közelebb visznek majd a rejtély megértéséhez.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Új földtörténeti korszakban élünk800 millió éve hatalmas aszteroidák bombázták a FöldetA Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld valójában két bolygóból áll
Kategóriák: UFO

Magyar műholdakkal startolt el egy Szojuz teherűrhajó

2021, március 22 - 18:28
CsillagászatMagyarországműholdKategória: Mainstream

Tizenkilenc országból - köztük Magyarországról - 38 műholdat szállít Föld körüli pályára az a Szojuz-2.1.a típusú teherűrhajó, amelyet hétfőn indítottak el a kazahsztáni Bajkonurból.

Az űrhajó indítását eredetileg 2020 harmadik negyedévére tervezték, majd 2021. március 20-ra ütemezték át. Szombaton azonban a Roszkoszmosz 38 perccel az indítás előtt, műszaki okok miatt elhalasztotta a startot.

Az új időpontot előbb vasárnapban, majd hétfő reggelben határozták meg. Dmitrij Rogozin, az orosz állami űrvállalat vezérigazgatója közölte, hogy a zavar nem a hordozórakétában jelentkezett.

FORRÁS: MTI/EPA/ROSZKOZMOSZ/-

A Szojuzzal jut a világűrbe a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) hallgatóinak és oktatóinak új űreszköze, a SMOG-1 zsebműhold, amely az UNISAT-7 olasz műhold fedélzetéről áll pályára. A magyar űreszköz a világ első működő 5x5x5 centiméter (1 PocketQube) méretű kisműholdjának, a SMOG-P-nek az ikertestvére. Elsődleges küldetése a Föld körüli térségben mérhető, ember által keltett elektromágneses szennyezettség, az elektroszmog vizsgálata. Másodlagos küldetésként egy totál ionizáló dózismérő került a fedélzetre, amellyel a Napból érkező részecskék elektronikára gyakorolt hatását vizsgálja az űreszköz.

Az orosz űrhajón indult az űrbe a magyar-szlovák-japán projekt keretében készült GRBAlpha nevű kisműhold is, amelynek tervezője és projektvezetője az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja. A 10x10x10 centiméteres, gammasugárzás-detektorral felszerelt kockaműhold az első, kísérleti példánya egy nagyszabású csillagászati műholdhálózatnak, amelynek segítségével igen pontosan azonosítani lehet majd a gammakitörések forrását.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A marsi élet nyomaira bukkanhattak a magyar kutatókÁmulatba ejtő jelenséget figyelt meg a Napban egy magyar tudósEddig ismeretlen holdat fedeztek fel magyar kutatókEgy magyar csillagász 1 éven át készített egy különleges felvételt a Napról (videó)
Kategóriák: UFO

Sikerült meghatározni a Mars magjának méretét

2021, március 20 - 18:41
CsillagászatKategória: Mainstream

Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Insight marsszondája által gyűjtött szeizmikus adatokat tanulmányozva egy nemzetközi kutatócsoport kiszámolta a Mars magjának a méretét.

Eddig csak a Föld és a Hold magját sikerült megmérni

A kutatócsoport a héten virtuálisan zajló iá52. Hold- és Bolygótudományi Konferenc n mutatja be eredményeit. Simon Stahler, a csoport tagja azonban elérhetővé tette a prezentációt az érdeklődők számára. A kutatási eredményeket a közeljövőben egy tudományos folyóiratban is közlik - olvasható a Phys.org tudományos ismeretterjesztő hírportálon.

Az InSight kutatóegysége a Mars felszínén, a robotvakonddal

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

Eddig az égitestek közül csupán a Föld és a Hold magját mérték meg. Az ilyen mérésekhez a kutatók szenzorok szeizmikus adatait használják,

AMELYEK ÉRZÉKELIK A FÖLDRENGÉSEK OKOZTA MORAJLÁSOKAT.

A NASA 2018-ban indította útnak az InSight-missziót, amelynek leszállóegysége sikeresen landolt a Mars felszínen. Az űreszköz fő feladata olyan adatok gyűjtése, amelyek segítségével a szakértők jobban megérthetik az égitest belső struktúráját.

Először sikerült megmérni a Mars bolygó magjának méretét

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/SEBASTIAN KAULITZKI/SCIENCE PHOTO LIBRARY/SEBASTIAN KAULITZKI/SCIENCE PHOT

Az InSight egyik műszere egy francia szeizmométer, amely 2019. április 6-án észlelt először gyenge, de világosan érzékelhető rengést a Marson. Eddig a fedélzetén lévő szenzorok mintegy 500 marsrengés szeizmikus adatait jegyezték fel.

A Marson is létezik szeizmikus aktivitás, amit felhasználtak a méréshez

A kutatók elemzéseiből kiderült, hogy legtöbb rengés igen kicsiny a földrengésekhez képest, bár 50 közülük 2 és 4 közötti erősségű volt, elég erős ahhoz, hogy a bolygó belsejének méréseihez felhasználhassák.

A Mars északi pólusán elterülő jégsapka. A marsi rengések jóval gyengébbek a földrengéseknél

FORRÁS: NASA/JPL

EGY ÉGITEST BELSEJÉNEK MÉRÉSÉT BIZTOSÍTÓ SZEIZMIKUS ADATOK HASZNÁLATA SOK MÉRÉST KÖVETEL MEG.

A szenzorok elárulhatják, hogy hol kezdődnek és végződnek az ilyen hullámok, ami felfedi, hogy mennyi ideig tart, hogy egy hullám áthaladjon a bolygó egy adott részén. Ez teszi lehetővé sűrűségének meghatározását.

Porvihar a Marson (Fantáziakép)

FORRÁS: OUTER PLACES

Ezeket az adatokat felhasználva a kutatók képesek volt megmérni a köpeny és a mag közötti határ mélységét sok helyen,

AMI LEHETŐVÉ TETTE, HOGY KISZÁMOLJÁK A MAG MÉRETÉT,

amelynek sugara 1810 és 1860 kilométer között van, ez körülbelül fele a Föld magjáénak.Ez kissé meglepte a kutatókat, mivel korábbi kutatások azt jelezték, hogy nagyobb lehet.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2035-ig nem lesz ilyen közel a Mars300 méter mély folyó volt a MarsonA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA Hold egy darabja üldözi a Marsot
Kategóriák: UFO

Az év legnagyobb aszteroidája halad el a Föld közelében

2021, március 13 - 21:27
CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

Az év legnagyobb aszteroidája halad el a Föld közelében március 21-én - jelentette be csütörtökön az amerikai űrkutatási hivatal (NASA).

A 2001 FO32 jelzésű meteorit a potenciálisan veszélyes kisbolygók kategóriájába tartozik, de a NASA szerint nem jelent veszélyt az emberiségre, a kevesebb mint egy kilométer átmérőjű égitest mintegy kétmillió kilométerre halad el a bolygónk mellett, vagyis legközelebbi pontján is ötször olyan távol lesz a Földtől, mint a Hold.

Az aszteroida óránként 124 ezer kilométeres sebességgel száguld el a Föld mellett, az aszteroidák többségénél gyorsabban - közölte a NASA.

A kisbolygót 2001 márciusában fedezték fel, a csillagászok azóta követik az útját.

Egy aszteroida fantáziarajza

FORRÁS: ESA/NASA, M. KORNMESSER

Közepes erősségű távcsővel a déli féltekén és az északi félteke alacsonyabb szélességi köreiben az amatőr csillagászok is láthatják az aszteroidát, amelynek "látogatása" a NASA szerint kivételes lehetőséget nyújt a hivatásos csillagászoknak az égitest tanulmányozására.

Az elkövetkező 100 évben egyetlen nagyobb ismert aszteroida sem fog becsapódni a Földön, és nagyon kicsi az esélye annak, hogy a jövőben felfedezendő kisbolygók bármelyike is kárt okozna bolygónkban - közölte a NASA.

Mindazonáltal minél többet tudunk róluk, annál inkább felkészülhetünk egy esetlegesen veszélyt jelentő aszteroida elhárítására - írták közleményükben a kutatók.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2,1 kilotonna TNT erejével robbant fel egy meteor Grönland felett még júliusbanAz egész tájat bevilágította egy meteor Finnországban (+videó)Csodaszép látvány: meteor hasított át az égen Magyarország felett (+videó)Elképesztő felvételt adott ki a NASA az óriási felrobbanó meteorról
Kategóriák: UFO

Megtalálták az Angliát eltaláló objektum darabjait

2021, március 11 - 19:46
CsillagászatAngliaKategória: Mainstream

Február végén egy objektum lépett be a légkörbe az Egyesült Királyság felett, melynek töredékei a felszínt is elérhették. A közelmúltban sikerült megtalálni az égitest néhány darabját a közép-angliai Winchcombe-nál – írja a Live Science.

A meteorit összetétele igen különleges, a kutatók úgy vélik, hogy a kőzet hozzájárulhat a korai Naprendszer alaposabb megismeréséhez.

A darabkák együtt nagyjából 300 grammot nyomnak.

A Londoni Természettudományi Múzeum közleménye alapján a fekete, kormos szilánokat egy kocsifeljárón találták meg, a ház tulajdonosa azonnal összegyűjtötte a töredékeket, majd értesítette az illetékeseket. Ashley King, a múzeum szakértője szerint a felfedező laikussága ellenére remek munkát végzett. A meteoritok mihamarabbi begyűjtése nagyon fontos feladat, a felszínen ugyanis könnyen beszennyeződhetnek.

Az objektum egy úgynevezett szenes kondrit, ezen meteoritok nagyon ritka aszteroidáktól származnak, amelyek a Naprendszer korai időszaka alatt alakultak ki. Az efféle objektumok elemzése sokat elárulhat a bolygók kialakulásáról, sok szakértő ráadásul azt gondolja, hogy ugyanilyen meteoritok hozták el a Földre a vizet is.

Az angliai kőzet szénszerű, de sokkal puhább és törékenyebb. A textúra arról árulkodik, hogy a meteorit agyagásványokat tartalmaz, és egykor vízjég is volt benne. Az anyag sokban hasonlít azokra a mintákra, amelyeket a japán Hayabusa-2 és az amerikai OSIRIS-REx űrszondák gyűjtöttek be aszteroidákról.

Naponta egyébként rengeteg objektum éri el az atmoszférát, a többségük azonban apró, nappal érkezik, vagy lakatlan területek, például az óceán felett éri el a Földet, ezért azonosítatlanok maradnak. Az, hogy egy objektumot észleljenek, átverekedje magát a légkörön, és még meg is találják, meglehetősen ritka.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Gigantikus becsapódás nyomaira bukkantakTudod melyik a legnagyobb becsapódási kráter a Földön?Az "angliai Roswell" rejtélyének egy szemtanúja 36 év után kitálalt
Kategóriák: UFO

Megtalálták az Angliát eltaláló objektum darabjait

2021, március 11 - 19:41
CsillagászatAngliaKategória: Mainstream

Február végén egy objektum lépett be a légkörbe az Egyesült Királyság felett, melynek töredékei a felszínt is elérhették. A közelmúltban sikerült megtalálni az égitest néhány darabját a közép-angliai Winchcombe-nál – írja a Live Science.

A meteorit összetétele igen különleges, a kutatók úgy vélik, hogy a kőzet hozzájárulhat a korai Naprendszer alaposabb megismeréséhez.

A darabkák együtt nagyjából 300 grammot nyomnak.

A Londoni Természettudományi Múzeum közleménye alapján a fekete, kormos szilánokat egy kocsifeljárón találták meg, a ház tulajdonosa azonnal összegyűjtötte a töredékeket, majd értesítette az illetékeseket. Ashley King, a múzeum szakértője szerint a felfedező laikussága ellenére remek munkát végzett. A meteoritok mihamarabbi begyűjtése nagyon fontos feladat, a felszínen ugyanis könnyen beszennyeződhetnek.

Az objektum egy úgynevezett szenes kondrit, ezen meteoritok nagyon ritka aszteroidáktól származnak, amelyek a Naprendszer korai időszaka alatt alakultak ki. Az efféle objektumok elemzése sokat elárulhat a bolygók kialakulásáról, sok szakértő ráadásul azt gondolja, hogy ugyanilyen meteoritok hozták el a Földre a vizet is.

Az angliai kőzet szénszerű, de sokkal puhább és törékenyebb. A textúra arról árulkodik, hogy a meteorit agyagásványokat tartalmaz, és egykor vízjég is volt benne. Az anyag sokban hasonlít azokra a mintákra, amelyeket a japán Hayabusa-2 és az amerikai OSIRIS-REx űrszondák gyűjtöttek be aszteroidákról.

Naponta egyébként rengeteg objektum éri el az atmoszférát, a többségük azonban apró, nappal érkezik, vagy lakatlan területek, például az óceán felett éri el a Földet, ezért azonosítatlanok maradnak. Az, hogy egy objektumot észleljenek, átverekedje magát a légkörön, és még meg is találják, meglehetősen ritka.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Gigantikus becsapódás nyomaira bukkantakTudod melyik a legnagyobb becsapódási kráter a Földön?Az "angliai Roswell" rejtélyének egy szemtanúja 36 év után kitálalt
Kategóriák: UFO

Földhöz hasonló bolygó van a közelben

2021, március 9 - 18:30
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy olyan bolygóra bukkantak a Naprendszer viszonylagos közelségében, amely remek terepet nyújt a Földhöz hasonlatos kőzetbolygók légkörének tanulmányozásához. A felfedezés segítheti a Földön kívüli élet utáni kutatást.

A Gliese 486 b bolygót a szuperföld kategóriába sorolták. A kutatók szerint nem valószínű, hogy életet rejthet, sőt, meglehetősen barátságtalan lehet: száraz és forró, mint a Vénusz, felszínén feltehetően lávafolyamokkal.

A FÖLDHÖZ VALÓ KÖZELSÉGE ÉS FIZIKAI TULAJDONSÁGAI MIATT AZONBAN NAGYON ALKALMAS ARRA, HOGY AZ ŰRTELESZKÓPOK ÉS FÖLDI TELESZKÓPOK ÚJ GENERÁCIÓJA VIZSGÁLJA A LÉGKÖRÉT.

Az első ilyen eszköz lehet a NASA James Webb-űrteleszkópja, melyet a tervek szerint októberben indítanak útnak. Olyan adatokat szerezhetnek így, amelyek segítségével más, a Naprendszertől távol lévő exobolygók légkörét is megfejthetik, olyanokét is, amelyek alkalmasak az életre.

A tudósok több mint 4300 exobolygót (Naprendszeren kívüli bolygót) fedeztek már fel, melyek közül több a Jupiterhez hasonlóan nagy gázbolygó. Mások kisebb, a Földhöz hasonló kőzetbolygók, amelyekről azt feltételezik, hogy az élet biztosítására alkalmas körülményekkel rendelkezhetnek. A jelenleg elérhető tudományos eszközök segítségével azonban keveset lehet megtudni légkörükről.

Egy exobolygónak megfelelő fizikai tulajdonságokkal és röppályával kell rendelkeznie ahhoz, hogy a légköri kutatásokra alkalmas legyen"- mondta Trifon Trifonov, a németországi Max Planck Csillagászati Intézet bolygókutatója, a Science című tudományos lapban megjelent kutatás vezető szerzője. A szuperföldek olyan Naprendszeren kívüli bolygók (exobolygók), amelyeknek tömege nagyobb, mint a Földé, ám könnyebbek, mint a Neptunuszhoz, a Szaturnuszhoz vagy a Jupiterhez hasonló gázóriások. Ez galaxisunk, a Tejútrendszer leggyakoribb bolygótípusa. Ami összetételüket illeti, egyaránt lehetnek kőzetbolygók, állhatnak gázokból, de lehetnek vegyes halmazállapotú égitestek is.

A GLIESE 486 B TÖMEGE A FÖLDÉNEK 2,8-SZOROSA, A FÖLDTŐL MINTEGY 26,3 FÉNYÉVNYI TÁVOLSÁGRA TALÁLHATÓ, EZZEL AZ EGYIK LEGKÖZELEBBI EXOBOLYGÓ.

Egy vörös törpe körül kering, amely kisebb, hűvösebb és kevésbé fényes, mint a Nap, tömege nagyjából egyharmada csillagunkénak.

Mivel a Gliese 486 b nagyon közel kering a csillagához, erős sugárzásnak van kitéve. A Földhöz hasonlóan kőzetbolygó, vélhetően fémes maggal rendelkezik. Felszíni hőmérséklete 430 Celsius-fok körül lehet, felszíni gravitációs ereje 70 százalékkal erősebb, mint a Földé.

Ilyen lehet a Gliese 486 b felszíne

FORRÁS: RENDERAREA

A Gliese 486 b nem lehet lakható, legalábbis nem úgy, ahogyan a Föld. Valószínűleg nagyon vékony légköre van, ha van egyáltalán. Ennek ellenére ideális alany a Földhöz hasonlatos bolygók légkörét vizsgáló műszerek használatához.

A légkör kémiai összetétele rengeteget elárul egy bolygóról, és arról, alkalmas-e az életre.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Egyre több szuperföldet találnak, ahol létezhet élet20 új földszerű exobolygóra bukkanhattakEgy exobolygó felszínére pillantott a Spitzer űrtávcsőElőször azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörébenFöldihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónak
Kategóriák: UFO

Oldalak