ParaHIR.HU

Subscribe to ParaHIR.HU hírcsatorna
Frissítve: 18 perc 40 másodperc

Rövid idő alatt kipusztul a Föld

2021, október 22 - 18:29
FöldföldtörténetKategória: Mainstream

Jelen pillanatban Földünk egy paradicsomi hely az élet számára, nem lesz ez azonban mindig így: egy bizonyos idő elteltével a légkör összetétele megváltozik, és az ősi atmoszférához hasonlóan ismét a metán válik dominánssá, míg az oxigénszint erősen visszaszorul. Ez a forgatókönyv szerencsére nem a közeljövőben valósul meg, de rövid idő alatt fog végbemenni – írja egy nemrég megjelent tanulmány, amit a Nature Geoscience című szaklapban publikáltak.

Az oxigén jelenlegi formájában mintegy 2,4 milliárd éve jelent meg a légkörben az úgynevezett nagy oxidációs esemény során, a Föld az ezt megelőző állapotába fog visszazuhanni néhány milliárd év múlva. Az új tanulmány azt is kimutatta, hogy az oxigénben gazdag atmoszféra a lakható bolygók esetében csupán átmeneti, ez a megállapítás pedig valószínűleg befolyásolni fogja az életre alkalmas világok kutatását is.

A kutatók részletes modelleket készítettek a Föld bioszférájáról, amelyben figyelembe vették a Nap fényességének változásait, valamint az ezzel járó szén-dioxid-szint csökkenést. Az egyre erősebbé váló napsugárzás ugyanis lebontja a gázt, amiből így kevesebb lesz a légkörben.

A CSÖKKENŐ SZÉN-DIOXID AZT IS JELENTI, HOGY A FOTOSZINTETIZÁLÓ NÖVÉNYEKNEK KEVESEBB ERŐFORRÁSBÓL KELL GAZDÁLKODNIUK, AMI ÉRTELEMSZERŰEN AZ OXIGÉNTERMELÉS VISSZAESÉSÉVEL JÁR MAJD.

A szakértők korábban már kimutatták, hogy az erősödő napsugárzás 2 milliárd éven belül elpárologtatja az óceánokat, ám az újabb szimulációk szerint bolygónk már az ezt megelőző időszakban lakhatatlanná válik majd az oxigénszint extrém csökkenése miatt.

Az oxigén visszaesése nagyon-nagyon drámai lesz, gyakorlatilag a mai szint milliomod része marad csak az atmoszférában"
– magyarázta Chris Reinhard, a Georgia Institute of Technology kutatója a New Scientist magazinban. A tudós szerint az eredmények hatással lesznek a lakható bolygók keresésére is.

Napjainkban egyre nagyobb teljesítményű teleszkópokkal lehet fürkészni a távoli bolygókat, már csak azt kellene kideríteni, pontosan milyen jeleket kell keresni, hogy megállapítsák, egy adott planéta élhető-e vagy sem. Az egyik ilyen kutatóprogram a NASA NexSS, amelyben maga Reinhard is részt vesz. Könnyen lehet, hogy az oxigén mellett más bioszignatúrákat (életre utaló jeleket) is keresni kell majd a bolygók légkörében.

Nem minden élőlény függ ugyanis az oxigéntől, az úgynevezett anaerob életformák például kiválóan megvannak nélküle. Valószínűleg ezek az organizmusok az oxigén nagy részének eltűnése után is fennmaradnak a Földön.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 800 millió éve hatalmas aszteroidák bombázták a FöldetA Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)A Föld valójában két bolygóból áll
Kategóriák: UFO

Újabb napvihar csaphat le pénteken a Földre

2021, október 17 - 18:36
NapnapkitörésKategória: Mainstream

Hétfőn már megtapasztalhattunk egy geomágneses vihart, akkor az Egyesült Királyság, és Észak-Amerika egyes részein az északi fénynek nevezett jelenséget is észlelni lehetett. Az előrejelzések szerint a péntekre várható napkitörés nem lesz ilyen látványos hatással bolygónkra, fényjelenséget is legfeljebb csak az Északi-sarkvidéken láthatunk.

A Spaceweather.com cikke szerint a koronakidobódás – amely az AR2882 katalógusjelű napfolthoz köthető – még október 12-én tört ki, ennek „törmeléke" azonban csak október 15-én, pénteken érheti el a Földet.

A koronakidobódás (angolul coronal mass ejection, rövidítve CME) a naptevékenység egyik megnyilvánulása: a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe. Magától is bekövetkezhet, de általában a napkitörések többi "hozzávalójával" jár együtt: a flerrel és az eruptív protuberanciával. A napkitörések a Föld felé is irányulhatnak, és a Napból kiszakadó anyag telibe találhatja bolygónkat. Ilyenkor a Föld mágneses pajzsa kissé benyomódik, és geomágneses viharok alakulhatnak ki, ami problémát okozhat például az áramellátásban, kommunikációban, navigációban.

Egy napkitörés képe a látható fény tartományában

FORRÁS: NASA/SDO/AIA/GODDARD SPACE FLIGHT CENTER

1989-ben Kanadában egy különösen erős kitörés kilenc órára teljesen kiütötte a teljes elektromos hálózatot. A szakértők szerint hasonló eseménytől most nem kell tartani.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A 2016-os év eddigi legnagyobb napkitöréseA Földre is hatással volt az elmúlt 12 év legnagyobb napkitöréseHatalmas ősi napkitörés árnyéka vetül a leendő Mars-misszióraMilliók is áldozatul eshetnek egy igazán brutális napkitörésnekMeg fog nőni a napkitörések száma, és ez hatással lesz a Földre
Kategóriák: UFO

Rémisztő jövő: üstökösök fogják bombázni a Földet

2021, október 13 - 18:39
CsillagászatföldtörténetKategória: Mainstream

Néhány tízezer év múlva az emberiség űrszondái megérkeznek a legközelebbi csillagokhoz, a Naprendszerben pedig megnövekedhet a veszélyes becsapódások száma. Ezek ellen akkor talán lehet már védekezni, hosszabb távon azonban nincs esély a Földön maradásra. Bemutatjuk, mire számíthat az emberiség a távoli jövőben.

Mi lesz a Föld, a Naprendszer és a Tejút sorsa a mai csillagászati ismeretek alapján? Íme, a legvalószínűbb forgatókönyv, amelyben az időadatok csak hozzávetőlegesek, az egyes események azonban jó eséllyel bekövetkeznek valamikor. A sor végén egy teljesen sötét, hideg és majdnem üres világegyetem áll.

10-15 ezer év múlva: látványos robbanás
Látványos jelenség lesz az égbolton, amikor felrobban az eta Carinae nevű hatalmas, közeli csillag. A nagy tömegű égitest már ma is instabil: alkalmanként nagyobb gáztömegeket dob le külső rétegeiből. A robbanásnak a csillagászok szerint nem lesz káros hatása a Földre.

22 ezer év múlva: Csernobil ismét biztonságos hely lesz
A radioaktív sugárzás ismét eléri a normális szintet, az eredeti épületek, persze, rég eltűnnek - más helyekhez hasonlóan már Csernobilra sem lehetne ráismerni akkoriban.

35 ezer év múlva: veszélyes szomszéd
A Ross 248 jelű vörös törpecsillag lesz a Napunkhoz legközelebbi csillag, megelőzve a Proxima Centaurit, amely jelenleg 4,2 fényévre van a Földtől. Jelentős hatása akkor még nem lesz bolygónkra, azonban amint egyre közelebb kerül, megnövelheti a Naprendszerben történő üstökösmagok és kisbolygók becsapódásainak gyakoriságát.

42 ezer év múlva: űrhajó a csillagokban
A Voyager-1 űrszonda megközelíti az AC+79 3888 jelű törpecsillagot. A szonda ekkor már bizonyára nem fog üzemelni, így az eseménynek csak elvi jelentősége van. Talán ez tekinthető az első pillanatnak, amikor egy emberkéz alkotta űreszköz megközelít egy Naprendszeren kívüli objektumot - ha az addig rendelkezésre álló bőséges idő alatt, fejlettebb és gyorsabb űreszközöket nem fejleszt ki az emberiség. Utóbbi esélye a technikai fejlődés ütemét tekintve könnyen elképzelhető.

100 ezer év múlva: a legnagyobb szupernóva
Felrobban a VY Canis Majoris csillag, látványos szupernóvaként. Valószínűleg ez lenne a legfeltűnőbb szupernóva-robbanás, amelyet utódaink az addig eltelt idő során megfigyelhetnek.

298 ezer év múlva: űrhajó a Szíriusznál
A Voyager-2 űrszonda megközelíti a Szíriuszt, az égbolt legfényesebb csillagát.

1,4 millió év múlva: üstökösök bombázása
A Naprendszerhez közeledő Gliese 710 nevű csillag a Naprendszer peremvidékén lévő Oort-felhő üstököseinek mozgását erősen megzavarja. Sok égitestet végleg elszakít a Naprendszerről, de jó néhányat a bolygók irányába indít el. Ettől jelentősen megnövekedhet a becsapódások gyakorisága a Föld térségben is, de ennek a "veszélyesebb" időszaknak hossza is több 100 ezer évben mérhető.

7,6 millió év múlva: szétrobban a Mars egyik holdja
A Phobos hold szétdarabolódik a Mars árapályereje révén. A kis Mars-hold ugyanis olyan közel mozog bolygójához, hogy gyorsabban kering, mint ahogyan a Mars forog. Emiatt a két égitest között ébredő árapályhatás nyomán fokozatosan egyre közelebb jut a Marshoz, és végül anyaga feldarabolódik, majd még később be is csapódik a felszínbe, jó néhány nagy krátert létrehozva az égitest egyenlítői vidékén.

10 millió év múlva: újabb nagy gyűrű születik a Naprendszerben
A Phoboshoz hasonló sors vár a Triton nevű Neptunusz-holdra is. Utóbbi szintén szétdarabolódik, és töredékei látványos gyűrűt alkotnak az órásbolygó körül. A gyűrű azonos távolságból nézve feltűnőbb lenne, mint a Szaturnusz hasonló ékessége - azonban a Neptunusz nagy távolsága miatt a Földről feltehetőleg nem lesz annyira feltűnő egy távcsőben figyelve.

50 millió év múlva: bezárul a Földközi-tenger
Afrika összeforr Európával, és egy új, a mai Himalájához fogható hegylánc születik.

250 millió év múlva: új szuperkontinens
Minden szárazföld egyesül, a szuperkontinenst egyetlen óceán övezi.

600 millió év múlva: nem lesznek teljes napfogyatkozások
A Holdnak a Földtől mérhető lassú távolodása miatt többé már nem következnek be teljes napfogyatkozások. Az egyre messzebb keringő Hold látszó mérete az égen ugyanis kisebb lesz, mint a napkorongé - ezért csak gyűrűs fogyatkozások lesznek: a Nap felszíne a Hold pereme mentén körben megfigyelhető marad a fogyatkozás maximuma idején is.

1 milliárd év múlva: elpárolognak az óceánok
A Föld átlaghőmérséklete már túl magas lesz ahhoz, hogy a folyékony víz tartósan előforduljon rajta. Az óceánok anyaga a légkörbe párolog, és forró, párás levegőként veszi körül bolygónkat. A folyamat lassan, fokozatosan következik be. Pontosan nem tudni, miként reagál minderre bolygónk és rajta a bioszféra - de a körülmények feltehetőleg egyre kellemetlenebbek lesznek az élővilág számára.

3 milliárd év múlva: ütközés az Andromédával
Az egyre közelebb kerülő Androméda-galaxis peremvidéke a Tejúttal ütközik. A jelenség során egyes csillagok feltehetőleg nem találkoznak egymással, azonban a csillagközi felhők összenyomódása révén új, aktív csillagkeletkezési zónák jöhetnek létre.

5 milliárd év múlva: pokollá válik a Föld
A Nap vörös óriássá fúvódik fel, elnyeli a Merkúrt és a Vénuszt. A Föld talán elkerüli ezt a sorsot, bár ebben még eltérnek az egyes modellek előrejelzései. Az élet azonban ekkor már biztosan lehetetlen lesz bolygónk felszínén, amelynek nemcsak légköre és vízburka veszik az űrbe, de felszíni kőzetei is halványan izzani fognak a hatalmasra puffadt és közeli napfelszín intenzív sugárzásától. Ha az élet és értelem eddig fennmarad a Földön, valószínűleg el kell költöznie.

1000 milliárd év múlva: sötétedik az Univerzum
Általánosan alacsony szintre csökken a csillagkeletkezés gyakorisága a galaxisokban, egyre kevesebb lesz az új égitest, amelyek egyre kevesebb fényt bocsájtanak ki a Világegyetemben.

20 000 milliárd év múlva: véget ér a csillagok korszaka
Az utolsó vörös törpecsillagok is kihunynak, véget ér a csillagok korszaka az Univerzumban. A Világegyetem sötét, hideg és kis sűrűségű hely lesz.

Az utolsó lépésekkel kapcsolatban nagy a bizonytalanság. A Világegyetem jövője olyan kozmológiai törvényszerűségektől is függ, amelyek még kevéssé ismertek. Ilyen például a sötét energia hatása, amelytől jelenleg egyre gyorsabban tágul az Univerzum, és ez elősegíti a sötét, hideg, egyre inkább üres Világegyetem kialakulását.

Az, hogy az élet, az értelem és a civilizáció sorsa mi lesz ebben az Univerzumban, jelenleg még jobbára a tudományos-fantasztikus irodalom témája.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld valójában két bolygóból áll
Kategóriák: UFO

Megerősítve: a Jezero-kráter egykoron tó volt a Marson

2021, október 9 - 18:28
MarsKategória: Mainstream

Az amerikai űrkutatási hivatal Perseverance marsjárója által a vörös bolygón készített felvételek első tudományos elemzése megerősítette, hogy a Jezero-kráter - amely ma száraz és szél által lekoptatott mélyedés - egykoron egy nyugodt tó volt, amelyet egy kicsiny folyó táplált mintegy 3,7 milliárd évvel ezelőtt.

A felvételeken arra is bizonyítékot találtak a kutatók, hogy a tómedernek villámárvizeket kellett kiállnia, amelyek olyan erőteljesek voltak, hogy több tíz kilométerre fekvő szikladarabokat sodort és rakott le a tómederbe, ahol ma is megtalálhatók.

A Science című tudományos folyóiratban közzétett elemzés a kráter nyugati oldalán elterülő felszíni kőzetekről készült felvételeken alapul.

KORÁBBI MŰHOLDFELVÉTELEKBŐL MÁR KIDERÜLT, HOGY EZEK A LEGYEZŐSZERŰEN KIEMELKEDŐ LERAKÓDÁSOK A FÖLDÖN LÉVŐ FOLYÓK DELTÁJÁRA HASONLÍTANAK.

A Perseverance új felvételei, amelyeket a kráterben készített, megerősítették, hogy valóban egy folyódeltáról van szó. Az üledékrétegek elemzése alapján úgy tűnik, hogy a folyódelta táplált egy tavat, amely egész létezése alatt nyugodt volt, mígnem a klímában bekövetkezett drámai változás epizódszerű áradásokat idézett elő a tó életének vége felé.

Ha megnézzük ezeket a felvételeket, tulajdonképpen egy lakatlan tájat látunk; ez a legelhagyatottabb hely, amelyet valaha felkereshetünk
– mondta Benjamin Weiss professzor, az Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) földtudományi karának bolygótudományi professzora, a felvételeket elemző NASA-csoport tagja. – Sehol egy csepp víz, és mégis, bizonyítékot találtunk arra, hogy múltja nagyon más volt. Valami nagyon mélyreható ment végbe a bolygó történetében.

A kutatók remélik, hogy a kráter feltárásának folytatásakor a Perseverance további támpontokat ad számukra a bolygó klímájának fejlődéséről, és

REMÉLIK AZT IS, HOGY AZ ÜLEDÉKEKBEN FELLELHETIK AZ ŐSI VÍZI ÉLET NYOMAIT.

A Perseverance olyan helyeket fog keresni, ahol üledékmintákat gyűjthet és tárolhat be, amelyeket majd a Földre hoznak. Lehetőségünk van arra, hogy kövületek után kutassunk. Időbe telik, amíg megszerezzük ezeket a kőzeteket, amelyektől reméljük, hogy megmutatják az élet nyomait.
– mondta Tanja Bosak, az MIT adjunktusa.

A Perseverance marsjáró február 18-án landolt a Jezero-kráterben, alig több mint 1,8 kilométerre a nyugati részén talált legyezőszerű felszíni lerakódásoktól.

HÁROM HÓNAPIG NEM MOZDULT LANDOLÁSI HELYÉRŐL, MERT A NASA MÉRNÖKEI TÁVOLRÓL ELLENŐRIZTÉK MŰSZEREIT.
 

Ezalatt is készítettek Mastcam-Z és RMI (SuperCam Remote Micro-Imager) kamerái felvételeket környezetéről, köztük a Kodiak nevű szikláról. Anélkül, hogy eltávolodott volna bárhova, a rover képes volt megoldani az egyik legnagyobb ismeretlent, azt, hogy a kráter egykoron tó volt.
– tette hozzá Weiss. – Ez megoldatlan kérdés maradt volna, ha nem itt landolunk és nem erősítjük meg, hogy valóban tó volt.

A Mars-misszió célja az ősi élet jeleinek, például megkövesedett mikrobák nyomainak kutatása a kőzetben, a vörös bolygó földrajzának alaposabb megismerése céljából.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A szokatlanul puha talaj miatt nem sikerült a Perseverance mintavételeCsütörtökön landol a NASA marsjárója, a Perseverance a vörös bolygón
Kategóriák: UFO

Eddig nem látott felvételeket tettek közzé a Merkúrról

2021, október 3 - 19:58
CsillagászatMerkúrKategória: Mainstream

Elküldte első felvételét a Merkúr felszínéről az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrügynökség (JAXA) által 2018-ban közösen indított BepiColombo űrszonda, mely szombatra virradó éjszaka repült el először a bolygó felett mintegy 199 kilométerre.

Az Európai Űrügynökség honlapján közzétett felvétel a bolygó északi féltekéjét ábrázolja, látható rajta a Merúr egyenetlen, rücskös felszíne, egyebek között a 166 kilométer széles Lermontov-kráter.

A Merkúrt kutató misszió célja, hogy minél többet tudjunk meg a bolygóról, amely csak kicsit nagyobb, mint a Földet kísérő Hold, és hatalmas vasmaggal rendelkezik.

A BEPICOLOMBO MÉG ÖTSZÖR FOG ELREPÜLNI A MERKÚR FELETT, EHHEZ AZONBAN AZ SZÜKSÉGES, HOGY A BOLYGÓ GRAVITÁCIÓS EREJÉNEK HATÁSÁRA LELASSULJON.

A következő években történő elhaladások eredményeképpen idővel stabil pályára fog állni a bolygó körül. Ez 2025 végén következik be.

A szonda ekkor kétfelé válik: a Bepi elnevezésű része alacsony, bolygó körüli pályára áll, a Milo elnevezésű része pedig, amely a Japán Űrkutatási Hivatalban készült, nagyobb távolságról gyűjt a planétáról adatokat.

Az ESA 1,3 milliárd euróból készült űrszondája rendkívüli küldetést hajt végre. A Merkúron extrém hőmérséklet uralkodik, nagyon erős a Nap vonzása, és a napsugárzás is pokoli feltételeket teremt.

Mindkét szondát arra tervezték, hogy kibírják a 430 Celsius-fokos hőmérsékletet, amely a bolygó Nap felőli oldalán jellemző, és a mínusz 180 Celsius fokos hideget is a Merkúr árnyékos oldalán.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Merkúrba csapódik a NASA űrszondájaIdegen űrhajót sejtenek a Merkúr kráterébenOktóberben elindulhat az új űrszonda a MerkúrhozSzombat hajnalban indul Európa a Merkúrra - magyar segítséggel!
Kategóriák: UFO

Szünetelteti marsjárói földi irányítását a NASA

2021, szeptember 29 - 19:09
MarsNASAKategória: Mainstream

Október közepéig szüneteltetni fogja a kommunikációt a vörös bolygón lévő marsjáróival a NASA a bolygók együttállása miatt, amikor a Nap a Föld és a Mars között tartózkodik - jelentette be az amerikai űrkutatási hivatal (NASA).

Bár a mérnökök nem fognak utasításokat küldeni, a missziók folytatják az adatgyűjtést a Marson a bolygók együttállása idején is, amely kétévente következik be.

A bolygók együttállása idején a Napból kilövellt gázok zavarhatják a rádiójeleket, amikor a mérnökök megpróbálnak kommunikálni a marsjárókkal. Ez elronthatja az utasításokat és az űreszközök "váratlan magatartását" eredményezheti - közölte a NASA bolygókutató intézete (JPL).

"Bár marsmisszióink nem lesznek olyan tevékenyek ebben a néhány hétben, állapotukat tudatni fogják velünk. Mindegyik misszió kapott tőlünk házi feladatot, amelyet meg kell csinálniuk, amíg nem hallanak felőlünk" - mondta Roy Gladden, az intézet marsi jelfogóhálózatának igazgatója.

A Perseverance és a Curiosity marsjárók jegyezni fogják egyebek között az időjárási és sugárzási adatokat, a kicsiny Ingenuity helikopter pedig jelenlegi landolási helyén marad.

Az InSight marsszonda használni fogja a marsrengéseket érzékelő szeizmométerét.

A NASA Mars körül keringő szondái, az Odyssey, a Mars Reconnaissance Orbiter és a MAVEN fognak továbbítani bizonyos adatokat a földi irányítóközpontba, miközben folytatják saját kutatásaikat.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A szokatlanul puha talaj miatt nem sikerült a Perseverance mintavételeCsütörtökön landol a NASA marsjárója, a Perseverance a vörös bolygón
Kategóriák: UFO

Felfedeztek két ősi galaxist

2021, szeptember 26 - 18:58
CsillagászatgalaxisokKategória: Mainstream

Új megfigyelési módszerek segítségével fedeztek fel két ősi galaxist csillagászok. A Chilében lévő ALMA obszervatórium segítségével nyertek betekintést a 13,8 milliárd éve keletkezett univerzum korai kozmikus időszakába.

A galaxisok korábban rejtve maradtak, mert az eddigi megfigyelési módszerekkel nem lehetett áthatolni a kozmikus porból álló átláthatatlan felhőn. Az egyik galaxis a valaha megfigyelt legtávolabbi, por rejtette galaxis - olvasható a Genfi Egyetem szerdai közleményében.

A korábbi optikai vagy infravörös teleszkópokkal ellentétben a chilei Atacama sivatagban található ALMA obszervatórium sokkal hosszabb hullámhosszon képes érzékelni milliméteres tartományban. Ezáltal sikerült áthatolni a gáz- és porfelhőn és megfigyelni az ott rejtőző galaxisokat.

Két ilyen több mint 13 milliárd éve kialakult galaxis létezését tudta kimutatni egy nemzetközi kutatócsoport a Genfi és a japán Vaszeda Tudományegyetem, valamint a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium vezetésével, az ALMA adatai segítségével.

A felfedezés nyilvánvalóvá tette, hogy a korábban észlelt galaxisok száma még nem teljes - írják a kutatók a Nature című tudományos folyóiratban bemutatott tanulmányukban.

Fudamoto Josinobu, a tanulmány vezető szerzője elmondta: "ezek az új galaxisok nem azért maradtak eddig észrevétlenek, mert annyira ritkák, hanem csak azért, mert teljesen beborította őket a por". A kutatók nagy reményeket támasztanak az új James Webb űrteleszkóphoz, amelyet a NASA december 18-án indít a világűrbe. A NASA első igazgatójáról, James Webbről elnevezett űrtávcső a Földtől mintegy másfél millió kilométerről, a Föld-Nap rendszer L2 Lagrande-pontjából fogja megfigyelni a Naprendszer objektumait és mintegy 5-10 éven keresztül készít korábban elérhetetlen érzékenységű és felbontású felvételeket. Teljesítménye százszor nagyobb lesz, mint a Hubble űrteleszkópé, így nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2 billió galaxisból áll az univerzumA legtávolabbi galaxiscsoportot fedezték fel csillagászokA sötét anyag megöli a galaxisokatA Tejút fele távoli galaxisokból származik
Kategóriák: UFO

Tízmilliárd éve történt robbanás fog ismét feltűnni az égen

2021, szeptember 19 - 18:38
CsillagászatKategória: Mainstream

A Szupernóva Requiemnek nevezett robbanás egy ősi csillag tízmilliárd ezelőtti megsemmisülése, aminek fénye először 2016-ban jutott el hozzánk, akkor a Hubble űrteleszkóp észlelte az eseményt. A jelenséget 2037-ben ismét meg lehet majd figyelni, ez a furcsaság pedig az úgynevezett gravitációs lencsének köszönhető – írja a Live Science.

Ahhoz, hogy e távoli szupernóva-robbanás fénye elérje a Földet, galaxishalmazokon kell keresztülhaladnia.

A galaxishalmazok a világegyetem legnagyobb tömegű képződményei, amelyek olyan erős gravitációs vonzást fejtenek ki, hogy meghajlítják maguk körül a téridőt, és kozmikus lencsékként viselkednek, amelyek képesek felnagyítani, eltorzítani és elhajlítani a mögülük jövő fényt. Ezt a jelenséget Einstein általános relativitáselméletével lehet magyarázni.

A SZUPERNÓVA REQUIEM ESETÉBEN AZ MACS J0138 GALAXISHALMAZ A CSILLAGROBBANÁS FÉNYÉT FELERŐSÍTI, MEGSOKSZOROZZA, ÉS ÚGY TORZÍTJA, MINTHA ELTÉRŐ IDŐKÖZÖNKÉNT KÜLÖNÁLLÓ SZUPERNÓVÁKAT LÁTNÁNK AZ ÉGBOLT EGYES RÉSZEIN.

A csillagászok először 2016-ban fényképezték le a Szupernóva Requiemet a Hubble űrteleszkóp segítségével.

A SZUPERNÓVA A GALAXISHALMAZ PEREMÉNÉL EGYSZERRE HÁROM HELYEN JELENT MEG.

A szupernóva-képek fényessége eltérő volt, ami azt jelentette, hogy a torzító hatásnak köszönhetően a robbanás három eltérő fázisát lehetett megfigyelni.

A 2019-es vizsgálatok során mindhárom fénypont teljesen kihunyt, ami megerősítette azt az elméletet, hogy a gravitációs lencse miatt a három, látszólag különböző csillagrobbanás ugyanannak a szupernóvának a tükörképe volt.

A megsemmisült csillag a becslések szerint 10 milliárd fényévre volt tőlünk, vagyis nem sokkal az ősrobbanás után pusztulhatott el.

Ismét fel fog bukkanni

A MACS J0138 galaxishalmaz tanulmányozása nem fejeződött be, a kutatók az új megfigyelések alapján arra számítanak, hogy a hatalmas tömeg a gravitációs lencse révén még mindig „manipulálhatja" a robbanás fényének terjedését, így az néhány év múlva ismét felvillanhat.

A Hubble által készített 2016-os és 2019-es felvétel a Szupernóva Requiemről
FORRÁS: NASA/ JOSEPH DEPASQUALE

Egy most publikált kutatásban – ami a Nature Astronomy folyóirat szeptember 13-i számában jelent meg – a szakértők számítógépes program segítségével modellezték a galaxishalmaz tömegének jelentős részét adó sötét anyag eloszlását. Ez a láthatatlan, titokzatos anyag tartja egyben a hatalmas galaxisokat, és rendezi őket csoportokba. A kapott „térkép" segítségével a csillagászok megnézték, a Szupernóva Requiem fénye miként juthat el bolygónkig, és érkezését hogyan befolyásolja a galaxishalmaz sötét anyaga.

AZ EREDMÉNYEK ALAPJÁN A FÉNY A HALMAZ KÖZPONTI RÉGIÓJÁN HALAD KERESZTÜL, EZEN A TERÜLETEN A LEGNAGYOBB A SÖTÉT ANYAG SŰRŰSÉGE. A SZÁMÍTÁSOK SZERINT 2037 KÖRÜL LEHET ISMÉT MEGFIGYELNI A JELENSÉGET.

A szupernóva 2042-ben ismét felbukkanhat, ekkor azonban már olyan halvány lesz, hogy valószínűleg egyáltalán nem fogják detektálni a műszerek.

A 2037-es felfénylés vizsgálatával a kutatók remélik, alaposabban megérthetik majd a sötét anyag természetét.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénA legtávolabbi galaxiscsoportot fedezték fel csillagászok447 éve robbant fel a szupernóva - mindig fantasztikus látványt nyújtElőször észleltek szupernóvát alig pár órával a csillagrobbanás utánKis tömegű szupernóva indíthatta el a Naprendszer keletkezését
Kategóriák: UFO

Titokzatos rádiójel érkezik a galaxis közepéből

2021, szeptember 12 - 19:31
CsillagászatKategória: Mainstream

A jelenleg ismert potenciális források kizárhatók. A Sydney Egyetem csillagászai titokzatos rádiójelet találtak. Közlés előtt álló tudományos publikációjuk szerint az ASKAP J173608.2-321635 jel forrása egyelőre nem ismert, valószínűleg egy eddig ismeretlen típusú égitestről származik.

A jelet az Australian Square Kilometer Array Pathfinder (ausztrál négyzetkilométeres pathfinder antenna, ASKAP) obszervatórium észlelte 2019-ben. A dél-afrikai MeerKAT rádióteleszkóp idén februárban megerősítette a felfedezést.

A rádiójel hetekig fogható, majd három hónapra eltűnik. E tulajdonságai alapján kizárható, hogy változó csillag, páros csillag, pulzár, szupernova a forrás.

A jel ugyanakkor hasonlóságokat mutat a kétezres években felfedezett rádiójelek csoportjával, amelyeket galaktikus központi rádió tranzienseknek (GCRT) neveznek. Ilyenekből eddig hárommal találkoztak, de ezek egyelőre tudományos alapossággal sem megerősíteni, sem megmagyarázni nem sikerült.

Forrás: IndexKapcsolódó: 1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósokFöldönkívüliek üzenhetnek a titokzatos rádiójelekkelMesterséges rádiójelek igazolhatják, hogy idegen űreszköz az OumuamuaRábukkantak a rejtélyes rádiójelek forrására a Tejútrendszerben
Kategóriák: UFO

A tervezettnél jóval több repülést hajtott végre az Ingenuity

2021, szeptember 7 - 19:27
MarsKategória: Mainstream

A kicsiny helikopter a Perseverance marsjáró állandó partnere a vörös bolygó kutatásában. A marsjáró feladata olyan kőzetmintákat gyűjteni, amelyek a földi értelemben vett élet nyomaira utalhatnak a bolygó múltjából. Ezalatt azokra az adatokra és felvételekre támaszkodik, amelyeket a helikopter gyűjtött és készített.

Már tizenkét repülést hajtott végre a NASA Ingenuity helikoptere a Marson, holott csak ötöt terveztek az amerikai űrkutatási hivatal szakemberei. A sikeren felbuzdulva a NASA határozatlan időre meghosszabbította az Ingenuity misszióját.

Minden jól megy. A vártnál jobban teljesítünk a vörös bolygó felszínén

- közölte Josh Ravich, az Ingenuity mérnökcsoportjának tagja.
 

Amikor lehetőségem nyílt a helikopterprojekten dolgozni, ugyanaz volt a reakcióm, mint mindenkinek: lehetséges ez egyáltalán?

- idézte fel Ravich.

Kezdeti kétségei érthetők voltak, hiszen a Mars levegője nagyon ritka, a felszíni légnyomás mindössze 0,75 százaléka a földinek. Egy helikopter repülése a Marson olyan, mintha nagyon sűrű levegőben, a Földtől 30 kilométerre kellene repülnie.

Nem volt könnyű eljuttatni sem a helikoptert a vörös bolygóra. Először át kellett vészelnie a rakéta földi indítását, majd a leszállást a vörös bolygóra hét hónapnyi repülés után a világűrben. Az 1,8 kilogramm súlyú helikopter a Perseverance marsjáróhoz erősítve érkezett meg a Marsra, majd április 3-án vált le a roverről a tesztrepülések számára kijelölt 10-szer 10 méteres területen, a Wright Brothers Field névre keresztelt "űrrepülőtéren".

Hozzá kellett szoknia új környezetéhez, túlélni a hideg marsi éjszakákat, amit napelemei melege biztosított, majd nappal feltölteni az elemeket. És a kommunikáció a földi irányítóközponttal is nehézkes, mivel valós időben nem, csak 15 perces késéssel valósul meg. Első repülését április 19-én hajtotta végre az Ingenuity mint az első motorizált légi jármű egy másik bolygón, és azóta minden várakozást felülmúlt.

A vártnál jobban tudtunk megbirkózni a marsi szelekkel

- magyarázta Ravich az AFP francia hírügynökségnek. "Úgy vélem, hogy már a harmadik repüléskor teljesítettük minden mérnöki célunkat, és megszereztünk minden információt, amelyben reménykedtük" - tette hozzá a NASA bolygókutató központjának (JPL) mérnöke.

Egyedül az Ingenuity hatodik útján voltak problémák, időzítési navigációs hiba miatt ugyanis nehezen volt kormányozható, ide-oda billeget a helikopter, ám sikerült biztonságban talajra tenni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Jeleket küld a Marsról az Ingenuity helikopter is
Kategóriák: UFO

Több tucat csillag robbanhat fel a Föld közelében

2021, szeptember 3 - 19:19
CsillagászatKategória: Mainstream

Rengeteg olyan égitest lehet a Föld közelében, melyek életük végén hatalmas robbanás kíséretében megsemmisülhetnek. Millió évbe is telhet, mire egy túlhízott fehér törpe forgása eléggé lelassul, hogy összeroskadjon, és ettől felrobbanjon.

A Napunkhoz hasonló, viszonylag kis tömegű csillagok életük végén, nukleáris üzemanyaguk elfogyta után összehúzódnak, és fehér törpék formájában maradnak fent. Egy ilyen objektum mindössze Föld méretű és igen tömör. 1,4 naptömeg alatt stabil, de ha tömege meghaladja ezt az értéket, anyaga összeroskad, és az égitest felrobban.

Az 1,4 naptömegnyi határt akkor lépheti át egy fehér törpe, ha például találkozik és összeolvad egy másik ilyen csillaggal, vagy ha olyan kettős rendszer tagja, amelyben a másik csillagról (jellemzően egy vörös óriásról) anyag áramlik át rá.

AZ ILYENKOR FELLÉPŐ, ÚGYNEVEZETT IA-TÍPUSÚ ROBBANÁSOKAT GYAKRAN SIKERÜL MEGFIGYELNI TÁVOLI GALAXISOKBAN.

Ekkor a csillag robbanása pillanatában azt a hidrogén- és héliumgázt is érzékelni kellene, amely a törpe felé mozgott, de még nem hullott rá - ilyet azonban csak ritkán sikerül megfigyelni.

A Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics intézet által korábban bemutatott modell szerint az átáramló anyag a fehér törpére hullva annyira felgyorsítja annak forgását, hogy a centrifugális erő miatt külső rétegei nem nehezednek eléggé a belső anyagra - így a csillag nem hajlamos az összeroppanásra, és 1,4 naptömeg fölé hízhat. Ha pedig később a csillag forgása - az öregedésével párhuzamosan - fokozatosan lassul, összeroskadhat, és Ia-típusú szupernóva-robbanás következhet be.

KÖNNYEN ELKÉPZELHETŐ, HOGY SOK EZER ILYEN KETYEGŐ IDŐZÍTETT BOMBA VAN A TEJÚTRENDSZERBEN.

A becslések alapján ezerévente átlagosan három Ia-típusú szupernóva lángolhat fel galaxisunkban. Ha a felpörgött fehér törpe lassulása néhány millió évet igényel, akkor több tucat ilyen objektum lehet ezer fényévnél kisebb távolságra a Naptól, azaz viszonylag közel hozzánk.

Ezek kimutatása nehéz, de a nagy égboltfelmérő-programok segítségével talán nem lehetetlen.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Földre is hathatnak a kozmikus robbanásokA hónap videója - egy szupernóva robbanás testközelből (videó)Brutális és robbanásszerű csillagszületést sikerült megfigyelniÉgi robbanás pusztíthatta el az ősi településtEgy második ősrobbanás hozza el a világegyetem pusztulását
Kategóriák: UFO

Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélén

2021, augusztus 30 - 19:24
CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Egy friss tanulmány alapján rengeteg magányos szupermasszív fekete lyuk vándorolhat az univerzumban – írja a Space.com. A szakértők szerint az ilyen objektumok a világegyetem összes feketelyuk-tömegének mintegy 10 százalékát adhatják.

Csak a mi galaxisunk, a Tejútrendszer peremén 12 hasonló behemót rejtőzhet, a galaxishalmazok halójában azonban a számuk a több ezret is elérheti.

A szupermasszív fekete lyukak akár több millió naptömegűek is lehetnek. Az objektumok egyfajta horgonyként szolgálnak azon gázok, porok, bolygók és csillagok hosszú szálai számára, amelyek körülöttük fekszenek. Az anyag a fekete lyukak körül egyre gyorsabban kering, felforrósodik, és táplálja az objektumot, miközben jelentős kibocsátást okoz.

A szupermasszív fekete lyukakat tömegük általában egy-egy galaxis közepére köti. Bizonyos esetekben, például két rendszer összeolvadásakor azonban az égitestek kilökődhetnek galaxisukból.

Angelo Ricarte, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa és kollégái most olyan szimulációt futtattak, melybe a fekete lyukak viselkedésével kapcsolatos szabályokat táplálták be. Az eredmények alapján az univerzum kezdetén, mintegy 13,7-11,7 milliárd éve a kozmikus ütközések elég elszabadult objektumot hoztak létre ahhoz, hogy azok mennyisége felülmúlja a galaxisok közepén lévő szupermasszív fekete lyukak számát. Később a magányos objektumok egy része más szupermasszív fekete lyukkal találkozva ismét galaxisokba került, igaz, így is szép számmal maradtak vándorló égitestek.

A kutatók következő célja az, hogy olyan módszereket azonosítsanak, amelyekkel megtalálhatják a magányos objektumokat.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálAz eddig ismert legközelebbi fekete lyukat fedezték felBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyuk
Kategóriák: UFO

Japán már 2029-ben talajmintát hozna a Földre a Mars egyik holdjáról

2021, augusztus 24 - 19:22
JapánMarsKategória: Mainstream

Japán már 2029-ben talajmintát hozna a Földre a marsi régióból - közölték a héten a kelet-ázsiai ország űrhivatalának kutatói. A JAXA szakemberei úgy vélik, hogy a Phobosz felszíni talajának nagyjából 0,1 százaléka a Marsról származik.

A japán űrkutatási ügynökség (JAXA) azt tervezi, hogy 2024-ben indít missziót a Phoboszra, a vörös bolygó egyik holdjára, és még az évtized vége előtt,

2029-BEN A FÖLDRE SZÁLLÍTJA AZ ÉGITEST FELSZÍNÉRŐL BEGYŰJTENDŐ 10 GRAMMNYI TALAJMINTÁT.

Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Perseverance marsjárója jelenleg a Jezero-kráterben gyűjt kőzetmintákat, amelyeket az Európai Űrügynökséggel (ESA) együttműködésben fognak a Földre szállítani 2031-ben. Kína májusban ünnepelte, hogy második országként juttatott űreszközt a Marsra, ahonnan a tervek szerint nagyjából 2030-ban szállítja haza a mintákat.

A Mars déli pólusa az ESA felvételén
FORRÁS: ESA/DLR/FU BERLIN / BILL DUNFORD

A JAXA SZAKEMBEREI ÚGY VÉLIK, HOGY A PHOBOSZ FELSZÍNI TALAJÁNAK NAGYJÁBÓL 0,1 SZÁZALÉKA A MARSRÓL SZÁRMAZIK.

Uszui Tomohiro professzor szerint a Phobosz talaját valószínűleg a hold saját és a vörös bolygó anyagának keveréke alkotja, amelyet homokviharok szórtak szét. A szakember úgy véli, hogy

A PHOBOSZ KÜLÖNBÖZŐ PONTJAIRÓL VALÓ MINTAGYŰJTÉS NAGYOBB ESÉLLYEL SZOLGÁLTATHAT BIZONYÍTÉKOT AZ ŐSI MARSI ÉLET NYOMAIRA, MINT A VÖRÖS BOLYGÓ EGYETLEN HELYSZÍNÉRŐL TÖRTÉNŐ MINTAVÉTEL.

Bármely életforma, amely a Marsról kerülhetett a holdjára, nem élhette túl az erős nap- és kozmikus sugárzást.

A NASA- és az ESA-missziók a Jezero-kráter - a tudósok úgy vélik, hogy évmilliárdokkal ezelőtt egy mély tó terült el a területén -, térségének potenciális életformáira és evolúciójára fókuszálnak.

A PHOBOSZRÓL SZÁRMAZÓ - ÉS FELTEHETŐLEG MARSI TALAJT IS TARTALMAZÓ - MINTÁK ELEMZÉSÉTŐL A KUTATÓK AZT REMÉLIK, HOGY MEGISMERHETIK A MARSI BIOSZFÉRA EVOLÚCIÓJÁT.

A szakember szerint a vörös bolygó kráterének bizonyos pontjairól vett minták és a Phobosz tanulmányozása kiegészíthetik egymást és segíthetnek a marsi élettel - amennyiben létezik - kapcsolatos kérdések megválaszolásában.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Ryugu magas hőjének forrását vizsgálják japán tudósokIzgalmas árnyékszelfit lőtt magáról a japán űrszondaJapán embert küld a HoldraOlyasmit láttak japán csillagászok, amit ember még soha
Kategóriák: UFO

Sikeres volt a kínai szonda Mars-küldetése

2021, augusztus 18 - 20:02
KínaMarsKategória: Mainstream

A kínai Csu-zsung marsjáró a terveknek megfelelően teljesítette felderítési feladatait a Mars felszínén - közölte kedden a Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA).

Augusztus 15-ével bezárólag a robotjármű 90 marsi napon - nagyjából 92 földi napon - át dolgozott a vörös bolygó felszínén, ez idő alatt az összes tudományos eszköze működésbe lépett. A CNSA szerint a rover tovább halad a bolygó Utopia Planitia nevű síkságának déli részén és újabb feladatokat fog végrehajtani.

A Csu-Zsung marsjáró által készített felvétel az űrszondáról levezető rámpáról és a marsjáró keréknyomairól a Marson

A Tienven-1 űrszonda tíz hónapon át tartó utazást követően érte el a vörös bolygót, ahol leszállóegysége május 15-én hajtott végre sikeres landolást.

A kínai mitológiai egyik ősi tűzistenéről elnevezett Csu-zsung marsjáró 1,85 méter magas, súlya pedig 240 kilogramm. A járművet a Földdel kapcsolatot tartó Tienven-1-ről irányítják. A Mars légkörének és talajának vizsgálata mellett a rover képeket is készít és feltérképezi a síkság környékét.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA koronavírus a Mars-expedíciót is hátráltatja
Kategóriák: UFO

A szokatlanul puha talaj miatt nem sikerült a Perseverance mintavétele

2021, augusztus 15 - 19:08
MarsKategória: Mainstream

A szokatlanul puha, porszerű talaj miatt nem sikerült a Perseverance mintavétele a Marson a NASA szerint. Az ügynökség 35 mintát akar gyűjteni, melyek jövőbeli missziók segítségével jutnak majd le a Földre a következő évtizedben.

A marsjáró fúrója megfelelő, közel 8 centiméteres mélységig fúrt le augusztus 5-én, a furatról készült felvételek is megfelelő állapotot mutattak, a gyűjtőcső mégis üres maradt.

AZÓTA A MÉRNÖKÖK MEGÁLLAPÍTOTTÁK, HOGY A KŐZET NEM VOLT ELÉG ERŐS AHHOZ, HOGY SZILÁRD MINTÁT GYŰJTHESSEN BELŐLE A ROVER: AZ APRÓ, POROS TÖREDÉKEK ELEVE A FURATBAN MARADTAK VAGY KIHULLOTTAK BEGYŰJTÉSKOR.

Ezért a marsjáró továbbhalad a következő helyszínre, ahova a következő hónap elején fog megérkezni.

A rover és minihelikoptere, az Ingenuity felvételei szerint azon a helyen sokkal megfelelőbb lehet az üledékes kőzet a mintagyűjtésre
– mondta Louise Jandura, a Perseverance mintagyűjtő projektjének vezető mérnöke. – A hardver a parancsnak megfelelően működött, de a kőzet ez alkalommal nem volt együttműködő.

A NASA által 2021. április 8-án közreadott és a Perseverance amerikai Mars-járó SHERLOC WATSON kamerája által készített kép a járműről

FORRÁS: MTI/EPA/NASA/JPL-CALTECH/MSSS/

 

Hozzátette: ez újra emlékezteti őket a kutatás természetére; ahogy fogalmaztak, sohasem garantált az eredmény, mindegy, milyen alaposan vannak felkészülve.

A NASA 35 MINTÁT AKAR GYŰJTENI, MELYEK JÖVŐBELI MISSZIÓK SEGÍTSÉGÉVEL JUTNAK MAJD LE A FÖLDRE A KÖVETKEZŐ ÉVTIZEDBEN.

 

Az Ingenuity mindeközben a terveknek megfelelően teljesít. Végrehajtotta 11. tesztrepülését is, amelynek során már több mint két percet töltött a levegőben és légi megfigyeléseket végzett a Jezero-kráteren, amelyben a tudósok szerint 3,5 milliárd éve egy mély tó terült el, olyan környezettel, amely megteremthette a földönkívüli élet feltételeit.

A városi terepjáró méretű Perseverance is ennek területén szállt le februárban.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Csütörtökön landol a NASA marsjárója, a Perseverance a vörös bolygónSzenzáció: felszállt a NASA helikoptere a Marson (+videó)Jeleket küld a Marsról az Ingenuity helikopter is
Kategóriák: UFO

A földönkívüliek most is csevegnek, csak mi nem halljuk őket?

2021, augusztus 12 - 20:09
földönkívüliKategória: Mainstream

A tudósok évtizedek óta, különféle módszerekkel próbálnak választ találni a kérdésre, vajon egyedül vagyunk-e az univerzumban. Egy új elmélet szerint lehet, hogy rosszul közelítettünk a témához.

Bonyolult, de mégis izgalmas feltételezéssel állt elő a kvantumfizika egyik kiemelkedő alakja, az Imperial College London professzora. Terry Rudolph a Vice cikke szerint lényegében azt vetette fel, hogy az univerzum egy óriási kommunikációs csatornaként működhet, amit földönkívüli életformák (ha vannak) régóta használhatnak. Tulajdonképpen úgy, mintha egy óriási csevegőprogramban lennének.

Az elmélet alapját a kvantumfizika és a kvantuminternet adja. Rudolph maga elmélyült kutatója a témának, emellett társalapítója a PsiQuantum nevű startupnak. A cég skálázható, fotonikus kvantumszámítógép építésén dolgozik. Ez utóbbi nagyon hasonló a Google és az Intel alkalmazott kvantumeszközökhöz, de Rudolphék találmánya elsősorban fényt használ az ion-alapú rendszer helyett.

A kutató szerint ez a fajta felépítés még előnyösebb is, mint a hagyományos, ráadásul, mint egy új kutatásban levezette, akár távoli adatküldésre is felhasználható. Rudolph mindebből azt valószínűsíti, hogy a rendszer alkalmas lehet egy foton-alapú kvantuminternet kiépítésére, erre pedig (ha vannak) a nálunk fejlettebb civilizációk is rájöhettek.

A tudós ugyanakkor nem tartja valószínűnek, hogy az emberiség valaha is belehallgathatna egy ilyen kommunikációs adatfolyamba (feltéve, hogy zajlik ilyesmi), aminek épp a kvantumszámítógép, illetve az általa nyújtott internet biztonságossága az oka. A kvantumrészecskék ugyanis a legkisebb változás hatására is képesek megváltoztatni az alakjukat, illetve végeredményben az általuk hordozott információt.

Forrás: HVGKapcsolódó: A földönkívüliek már itt vannak az izraeli űrprogram volt vezetője szerintA NASA vezetője kijelentette: létezik földönkívüli életEgy brit hacker állítja: a NASA egy földönkívüli háborúra készülEzért nem hallhattunk még a földönkívüliekrőlFöldönkívüli bázist találtak Észak-Amerikában?
Kategóriák: UFO

Titokzatos struktúrát találtak galaxisunk peremén

2021, augusztus 10 - 19:11
CsillagászatgalaxisokTejútKategória: Mainstream

Hatalmas, gázból álló struktúrát találtak a Tejútrendszer külső részén – írja az IFLScience. A Macskafarok nevű struktúra a galaxismagtól mintegy 72 ezer fényévre fekszik. A kutatók egyelőre nem tudják pontosan, mire bukkantak, de elképzelhető, hogy rendszerünk egy újabb spirálkarját fedezték fel.

Egy új tanulmányban a szerzők azt írják, a kínai FAST rádióteleszkóp segítségével semleges atomi hidrogénből álló felhőket kerestek a Naptól nagyjából 4500 fényévre. Ilyen felhők a Tejútrendszer spirálkarjaiban szoktak előfordulni, igaz, nagyobb gázszálakat a Külső-Scutum-Centaurus-karon túl eddig nem figyeltek meg. A csapat most ezen a karon túl mutathatott ki egy gáztömeget.

A számítások alapján a struktúra több mint 16 ezer fényév hosszú lehet.

Lehetséges, hogy a Macskafarok csak egy óriási, gázból álló szál, ha viszont így van, akkor több tulajdonsága nem felel meg annak, amit az ilyen struktúráknál eddig dokumentáltak. A mérete és a galaxismagtól való távolsága például szokatlan, ahogy az is, hogy nem kapcsolódik egyetlen ismert spirálkarhoz sem.

Elképzelhető, hogy a Macskafarok egy új, külső spirálkar része, ennek ugyanakkor ellentmond formája. A kutatók úgy vélik, rengeteg vizsgálatra lesz szükség, hogy jobban megismerjék a struktúra természetét.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Tejútrendszer bekebelezett egy másik galaxistA Tejútrendszer leggyorsabb csillagai a szomszédból szöktek megA Tejútrendszer leggyorsabban forgó csillagát fedezte fel egy kutatóEgy lépéssel közelebb kerültünk a Tejútrendszer feltérképezéséhez
Kategóriák: UFO

Lakható bolygót találtak a közelben

2021, augusztus 7 - 19:07
CsillagászatKategória: Mainstream

Chilében az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövét (ESO VLT) használta egy csillagászcsoport, hogy új információkat gyűjtsön az L 98-59 katalógusjelű közeli csillag körül keringő, a Naprendszer belső bolygóira hasonlító planétákról. Közülük egyik tömege a Vénuszénak csupán fele – így ez a legkisebb tömegű exobolygó, amelyet a radiálissebesség-módszerrel észleltek –, és valószínűleg csillagának lakhatósági zónájában kering, felszínét pedig víz borítja.

A lakhatósági zónában keringő bolygónak légköre is lehet, amely megvédheti és fenntarthatja az életet rajta
– kezdi a magyarázatot María Rosa Zapatero Osorio, a madridi asztrobiológiai központ (Centro de Astrobiología, Madrid, Spanyolország) csillagásza, az Astronomy & Astrophysics folyóiratban megjelent tanulmány egyik társszerzője.

Az eredmény fontos lépés az élet nyomainak keresésében a Naprendszeren kívüli, Földéhez hasonló méretű bolygókon. Egy exobolygónál az ún. biomarkerek detektálhatósága nagyban függ attól, hogy képesek vagyunk-e tanulmányozni a légkörét, jelenlegi távcsöveink azonban nem elég nagyok az ehhez szükséges felbontás eléréséhez a kicsi kőzetbolygók esetében. A most tanulmányozott, csillaga után L 98-59 jelzéssel ellátott bolygórendszer vonzó célpontja lesz a jövő exobolygólégkörök megfigyelését célzó projektjeinek.

TÁVOLSÁGA MINDÖSSZE 35 FÉNYÉV, ÉS AZ ÚJ EREDMÉNYEK SZERINT A FÖLDHÖZ ÉS A VÉNUSZHOZ HASONLÓ KŐZETBOLYGÓI ELÉG KÖZEL KERINGENEK A CSILLAGUKHOZ, HOGY KELLŐEN MAGAS HŐMÉRSÉKLETŰEK LEGYENEK.

Az ESO VLT mérései alapján a csoport arra a következtetésre jutott, hogy

A BOLYGÓK KÖZÜL AKÁR HÁROMNAK IS VÍZ LEHET A BELSEJÉBEN VAGY A LÉGKÖRÉBEN.

Az L 98-59 rendszer csillaghoz legközelebbi két bolygója valószínűleg száraz, bár nem zárható ki kis mennyiségű víz jelenléte rajtuk, de a harmadik tömegének akár 30%-a is víz lehet, azaz egy óceánbolygóról lehet szó.

A csoport talált továbbá egy eddig „rejtőzködő" bolygót is a rendszerben, amelyet a korábbi megfigyelések nem jeleztek. Felfedeztek tehát egy negyedik bolygót, de úgy vélik, még egy ötödik is lehet a rendszerben, mégpedig éppen abban a zónában, ahol a víz folyékony állapotban létezhet a felszínén.

Az infografika az L 98-59 exobolygórendszert (fent) hasonlítja össze a Naprendszer belső részével (Merkúr, Vénusz és a Föld), kiemelve a kettő közötti hasonlóságokat

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA/M. KORNMESSER (ACKNOWLEDGMENT: O. DEMANGEON)

Arra utaló jeleket detektáltunk, hogy a rendszer lakhatósági zónájában egy Földhöz hasonló bolygó keringhet
– magyarázza Olivier Demangeon (Instituto de Astrofísica e Ciências do Espaço, Universidade do Porto, Portugália), az új tanulmány vezető szerzője.

Az eredmény technológiai áttörés is egyben: a csillagászok a radiálissebesség-módszerrel meg tudták mérni, hogy a rendszer csillaghoz legközelebbi bolygójának tömege a Vénuszénak éppen csak fele.

ÍGY EZ A LEGKISEBB TÖMEGŰ EXOBOLYGÓ, AMELYNEK EZT A PARAMÉTERÉT EZZEL A MÓDSZERREL, AZAZ A CSILLAG BOLYGÓJA GRAVITÁCIÓS „RÁNGATÁSA" MIATTI IMBOLYGÁSÁNAK KIMÉRÉSÉVEL HATÁROZTÁK MEG.

Így kutatták a bolygókat
A kutatócsoport az ESO VLT távcsőegyüttes ESPRESSO (Echelle SPectrograph for Rocky Exoplanets and Stable Spectroscopic Observations) műszerét használta az L 98-59 tanulmányozására. „Az ESPRESSO pontossága és stabilitása nélkül ez a mérés nem lett volna lehetséges" – mondja Zapatero Osorio. „Újabb lépést tettünk abba az irányba, hogy képesek legyünk meghatározni a Naprendszeren kívüli legkisebb bolygók tömegét is."

A csillagászok az L 98-59 három bolygóját először 2019-ben detektálták, mégpedig a NASA TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) űrtávcsövének mérései alapján. Ez ez űrtávcső a tranzitmódszert – a keringés során a csillaga előtt elhaladó bolygó által a csillag fényességében okozott kicsiny csökkenést – használja a bolygók detektálására, valamint méretük meghatározására. A két további bolygó létezésének kimutatását és az első három méretének meghatározását azonban csak az ESPRESSO-val és elődjével, az ESO 3,6 méteres távcsövén működő HARPS (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher) spektrográffal végzett radiálissebesség-mérések alapján tudta Demangeon és csapata elvégezni.
Ha szeretnénk megtudni, miből áll egy bolygó, legalább a tömegét és a sugarát ismernünk kell
– magyarázza Demangeon.

A csoport bízik abban, hogy a kutatást folyatni tudja a NASA/ESA/CSA közeljövőben felbocsátandó JWST (James Webb Space Telescope) űrtávcsövével is, de a chilei Atacama-sivatagban jelenleg épülő, és működését a tervek szerint 2027-ben megkezdő ESO Rendkívül Nagy Távcső (ELT) is ideális eszköz lesz ezen bolygók vizsgálatára. Az ELT HIRES műszerének felbontása elegendő lehet az L 98-59 rendszerben keringő bolygók légkörének tanulmányozásához, földi megfigyelésekkel kiegészítve így a JWST észleléseit – villantja fel a lehetőségeket Zapatero Osorio.

„Ez a rendszer jelzésértékű" – vonja le a következtetést Demangeon.
Az emberiség tulajdonképpen a csillagászat születése óta keresi a Földhöz hasonló bolygókat, ma pedig végre egyre közelebb kerülünk egy olyan földszerű bolygó detektálásához, amely csillagának lakhatósági zónájában kering, és a légkörét is tanulmányozhatjuk.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Három lakható bolygó lehet egy közeli naprendszerbenKét bolygó egy kettőscsillag körül - egyikük a lakhatósági zónában!
Kategóriák: UFO

Kiderült, tényleg víz van-e a Mars felszíne alatt

2021, augusztus 4 - 20:37
MarsKategória: Mainstream

Szinte az egész világsajtót bejárta a hír, hogy a Mars déli pólusa alatt furcsa jellegzetességek figyelhetők meg, amik akár folyékony, sós vizet tartalmazó tavak is lehetnek. Egy most napvilágot látott kutatás szerint azonban egészen más rejtőzhet a mélyben – írja a Science Alert weboldala.

Az új elemzés szerint azok a fényes foltok, amiket a bolygó körül keringő Mars Express űrszonda radarja érzékelt az égitest felszíne alatt, valójában fagyott agyagrétegek – elsősorban hidratált alumínium-szilikátok vagy szmektit ásványok – lehetnek. 

"Az összes eddig megjelent publikáció tavakkal kapcsolatos érvelése tele volt lyukakkal. A miénk az első, ami szerint egy másik anyag magyarázhatja a megfigyeléseket" 

– írta a kiadott közleményben Isaac Smith bolygókutató, a kanadai York Egyetem és Bolygótudományi Intézet munkatársa.

"Tanulmányunk az első hihetőbb, valószínűbb alternatív hipotézis, ami értelmezheti a MARSIS méréseit."

Miről van szó?

A közelmúltban a Mars Express MARSIS nevű műszere furcsa adatokat gyűjtött a bolygóról; a Mars déli pólusának jégsapkái alatt ugyanis valami erőteljesen visszaverte a radarjeleket. Ez az eszköz működtetéséért felelős kutatócsoport szerint csak egyet jelenthetett: egy felszín alatti tó jelenlétét.

A későbbi vizsgálatok feltárták, hogy nem a déli pólus az egyedüli furcsán viselkedő terület, a MARSIS a bolygó további három régiójában észlelt még fénylő foltokat. 

A FELFEDEZÉS NAGY VISSZHANGOT KELTETT, UGYANIS HA FOLYÉKONY VÍZ VAN A FELSZÍN ALATT, AKKOR OTT SZÉLSŐSÉGES KÖRNYEZETI KÖRÜLMÉNYEKHEZ ADAPTÁLÓDOTT KEMOSZINTETIKUS (AZAZ FÉNY HELYETT KÜLÖNBÖZŐ KÉMIAI REAKCIÓKBÓL ENERGIÁT MERÍTŐ) ORGANIZMUSOK IS ÉLHETNEK. 

Más kutatók azonban jóval szkeptikusabban fogadták az eredményeket. Véleményük szerint a Mars túlságosan hideg ahhoz, hogy nagy mennyiségű folyékony víztartalékai legyenek, még akkor is, ha a sós víz olvadáspontja alacsonyabb, mint az édesvízé.

Felmerült a kérdés: 

HA NEM FOLYÉKONY VIZET TARTALMAZÓ TAVAK, AKKOR MIK LEHETNEK VALÓJÁBAN A MARSIS ÁLTAL DETEKTÁLT FÉNYES FOLTOK? 

Szmektit

Smith és kutatócsoportja az elméleti modelleket összevetették a laboratóriumi mérésekkel és az űrszonda megfigyeléseivel. Ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy fagyott agyag okozhatja a visszaverődéseket. 

RÁADÁSUL BIZONYÍTOTTÁK, HOGY A SZÓBAN FORGÓ DÉLI PÓLUSNÁL IS VAN SZMEKTIT. 

A Mars déli pólusa az ESA felvételén
FORRÁS: ESA/DLR/FU BERLIN / BILL DUNFORD

A szmektit egy agyagásvány, és nagyjából a Mars felszínének közel 50 százalékán megtalálható. Legnagyobb mennyiségben a bolygó déli felföldjeinél van jelen, korábban már a Curiosity is talált belőle a Gale-kráterben.

Rengeteg bizonyíték van arra is, hogy több mint 100 millió évvel ezelőtt a Mars déli pólusánál folyékony vizet tartalmazó kiterjedt tórendszer létezhetett. Smith úgy véli, a szmektit ekkor keletkezhetett, majd később a déli-sark jégsapkái alá temetődött. Az agyagrétegből eltűnő jeget a felszíni jégsapkák és a mélyebben fekvő fagyott rétegek folyamatosan pótolják, így az a mai napig fennmaradhat.

A Curiosity
FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/MSSS

A laboratóriumi tesztek is igazolhatják az új elméletet

A kutatócsoport a hipotézisét a következő módon tesztelte: a Marson is fellelhető kalcium-montmorillonit agyagásvány mintákat hűtöttek -43 Celsius-fokra, majd megvizsgálták a fagyasztott agyag dielektromos permittivitását – vagyis azt a tulajdonságot, amit a földradarok érzékelnek. 

A KAPOTT EREDMÉNYEK ÖSSZHANGBAN VOLTAK A MARSIS RADAR ÁLTAL GYŰJTÖTT ADATOKKAL. 

A szakértők több más eltérő forgatókönyvet is megvizsgáltak, és mindig ugyanoda lyukadtak ki: a radarjelek csakis szmektitektől származhatnak.

Smith szerint felszín alatti tavak csak abban az esetben létezhetnek, ha a Mars belsejét vulkáni folyamatok fűtik, ilyenekre azonban a déli-sark mélyén nincs bizonyíték, így véleménye alapján csakis a szmektit jöhet számításba.

A most ismertetett publikáció a Geophysical Research Letters című szakfolyóiratban jelent meg.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A felszín közelében találtak jeget a MarsonA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygón
Kategóriák: UFO

Megdöbbentette a tudósokat a Jupiter holdján tett új felfedezés

2021, július 28 - 20:43
CsillagászatJupiterKategória: Mainstream

Először észleltek vízpárát a Jupiter egyik holdja, a Ganümédész légkörében. A vízpára a felszíni jég szublimációjából keletkezik, vagyis a szilárd halmazállapotú anyag rögtön légneművé válik – olvasható a NASA közleményében.

A Ganümédész a Naprendszer legnagyobb holdja. Korábbi kutatások bizonyították, hogy a felszín alatt egy sós vizű óceán található, amely méretét tekintve nagyobb, mint a Föld összes óceánja együttvéve. A Ganümédész gigászi tengere azonban száz mérfölddel a kéreg alatt helyezkedik el, így a vízpára egészen biztosan nem onnan származik, a felszínen lévő víz pedig a rendkívül alacsony hőmérséklet miatt jég formájában van jelen.

Hogyan jut akkor mégis vízpára az atmoszférába?

Különös eltérések a felvételeken

Csillagászok egy csoportja a nemrég helyreállított Hubble űrteleszkóp új és korábbi megfigyeléseit fésülte át. Az űreszközre szerelt képalkotó spektrográf először 1998-ban készített felvételeket ultraibolya tartományban a holdról. A képeken színes sávokat lehetett észrevenni, ami igazolta, hogy a holdon sarki fények vannak, és a Ganümédész gyenge mágneses térrel rendelkezik. Az UV-felvételek alapján azt is sikerült kimutatni, hogy molekuláris oxigén (O2) van a légkörben.

BIZONYOS ELTÉRÉSEKET UGYANAKKOR NEM LEHETETT PUSZTÁN A MOLEKULÁRIS OXIGÉN JELENLÉTÉVEL MAGYARÁZNI, EZÉRT A KUTATÓK AZT FELTÉTELEZTÉK, A GANÜMÉDÉSZEN NAGYOBB KONCENTRÁCIÓBAN LENNIE KELL ATOMOS OXIGÉNNEK (O) IS.

Lorenz Roth, a stockholmi KTH Királyi Műszaki Intézet munkatársa arra volt kíváncsi, pontosan mekkora mennyiségű atomos oxigén lehet a hold atmoszférájában. Ennek kiderítéséhez a Hubble Kozmikus Eredetvizsgáló Spektrográfjának 2018-as és STIS képalkotó spektrográfjának 1998 és 2020 közötti méréseit vizsgálta meg.

NAGY MEGLEPETÉSRE KIDERÜLT, HOGY A GANÜMÉDÉSZ LÉGKÖRÉBEN ALIG VAN ATOMOS OXIGÉN, VAGYIS AZ UV-FELVÉTELEKEN LÁTOTT ELTÉRÉSEKET VALAMI MÁS TÉNYEZŐ OKOZZA.

Atomos oxigén helyett vízpára

Roth és kutatócsoportja ezt követően a sarki fények eloszlását figyelte a képeken.

A Ganümédész felszínének hőmérséklete a nap során erősen ingadozik.

DÉLBEN AZ EGYENLÍTŐ KÖZELÉBEN FELMELEGEDHET ANNYIRA, HOGY A JÉG RÉSZBEN ELSZUBLIMÁLJON, ÉS KIS MENNYISÉGŰ VÍZPÁRA KERÜLJÖN AZ ATMOSZFÉRÁBA.

A vízpárával már magyarázhatók az UV-felvételek közötti eltérések.

Célkeresztben az óriáshold

Az eredmények tovább fokozzák az Európai Űrügynökség (ESA) JUICE (Jupiter Icy Moons Explorer) küldetésével kapcsolatos várakozásokat. A misszió során egy űrhajó a Jupitert és három legnagyobb holdját – köztük a Ganümédészt – fogja három éven keresztül alaposabban vizsgálni. Az űrszondát a tervek szerint 2022-ben bocsátják fel, és ha minden megfelelően alakul, 2029-ben ér a Jupiterhez. A Ganümédész feltérképezése azért fontos, mert általa megismerhető a hasonló jeges világok természete, fejlődése és potenciális lakhatósága.

A Ganümédészt jelenleg a NASA Juno szondája figyeli, az űreszköz nemrég több képet is készített az égitestről.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Élet lehet a Jupiter holdjánKiderült, mit figyeltek meg a Jupiter holdjánMár tudjuk, hol érdemes keresni az életet a Jupiter holdjánTitokzatos anyag van a Jupiter holdjának repedéseiben
Kategóriák: UFO

Oldalak