Meg se próbálja elképzelni, valójában mekkora a Jupiter óriásvihara

Egy nemzetközi tudóscsoport mondott néhány számot arról, hogy milyen mélyre nyúlik a Nagy Vörös Folt, de ettől még nem lesz sokkal könnyebb befogadni a jelenség valódi erejét.

Azt eddig is tudtuk, hogy a Naprendszer legnagyobb bolygójának viharai emberi ésszel szinte felfoghatatlan méretűek, most azonban újabb információk láttak napvilágot arról, hogy ez mennyire így van.

Egy a Science című patinás folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Jupiter körül 2016 óta keringő Juno űrszondát felügyelő csoport arra jutott, hogy a Nagy Vörös Foltként is ismert, több száz éve létező nagynyomású anticiklon 350–500 kilométerrel nyúlik a légnemű felszín alá. Összehasonlításul: a Földön „érdemi” sűrűségű levegő körülbelül a felszíntől számított összesen 100 kilométeres magasságig található, itt húzható meg az úgynevezett Kármán-vonal, amelyet a világűr határának is szoktak nevezni. A földi légkör teljes vastagságánál tehát legalább háromszor magasabb/mélyebb a Jupiter híres vihara. (Igaz, a mi bolygónk felszínétől ennél jóval távolabb, akár 10 ezer kilométerre is akadnak olyan gázrészecskék, amelyeket a Föld „magával visz”, és így az atmoszféra részeként foghatók föl, de ezek annyira ritkásan helyezkednek el, hogy az már szinte vákuumnak tekinthető. Olyannyira, hogy az űrjárműveket sem zavarják, a Nemzetközi Űrállomás például csak mintegy 400 kilométeres magasságban kering.)

Mindez persze semmi a Nagy Vörös Folt felszíni kiterjedéséhez képest. Az amatőr távcsővel is jól látható anticiklon legrövidebb átmérője is több mint 10 ezer kilométer hosszú, a leghosszabb (kelet-nyugati irányú) pedig 24 és 40 ezer kilométer között változik. Ismét egy összehasonlítás: a Föld átmérője mintegy 12 ezer kilométer.

A kutatók azért kaphattak most pontosabb képet a jupiteri jelenségekről, mert a Junón egy mikrohullámú radiométer nevű eszköz is helyet kapott, amellyel adatok gyűjthetők arról, hogy mi folyik a bolygó felszíne alatt. Ez olyasmi, mintha háromdimenziós képet alkotnának a viharokról. Így derült ki az is, hogy a gázóriás jellegzetes sávjai – képzavarral élve – csak a jéghegy csúcsát jelentik, az azokat kialakító futóáramlások (jet streamek) sokkal mélyebbre nyúlnak, mint korábban hinni lehetett, és máshogy is működnek a felszín alatt.