Hibaüzenet

Deprecated function: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls menu_set_active_trail() függvényben (/var/www/clients/client1/web449/web/includes/menu.inc 2404 sor).

Kísérteties hangok jönnek a Vénuszról

Kategória: 

2020 júliusában a NASA Parker űrszondája valami egészen különlegeset észlelt a Vénusznál; a bolygó felszínétől mindössze 833 kilométerre a műszerek alacsony frekvenciájú rádióhullámokat fogtak. Mindez azt jelenti, hogy a kutatóeszköz érintette az égitest légkörének felső részét, az ionoszférát - írja a Science Alert tudományos portál.

Harminc év elteltével most először sikerült közvetlen méréseket végezni a planéta atmoszférájának felső részében. Az adatok megmutatják, hogy a napciklusok milyen változásokat idéznek elő a Föld szomszédjánál.

A Vénusz kicsit hasonlít a bolygónkra: nagyjából akkora mint a Föld, összetételükben sincs sok eltérés. 

FONTOS KÜLÖNBSÉG AZONBAN, HOGY A VÉNUSZ EGY MÉRGEZŐ, POKOLI VILÁG, AHOL NINCS ESÉLY AZ ÉLET MEGJELENÉSÉRE.  

Hogy miként vett ilyen eltérő fejlődési irányt az égitest, és mit jelent ez a távolabbi bolygók lakhatóságára nézve, azt a Vénusz további tanulmányozása tudná érdemben megválaszolni. Ennek ellenére viszonylag kevés küldetés foglalkozott a Vénusszal, nem véletlenül: a felszínre küldhető leszállóegységek nem bírnák pár percnél tovább az elképesztő hőséget (462 Celsius-fok) és nyomást.  Nincsenek könnyebb helyzetben az űrszondák sem; a Vénusz légköre rettenetesen vastag, szinte lehetetlen keresztüllátni rajta.

A napciklus és a Vénusz légköre

A jól ismert körülmények ellenére a kutatók nem adják fel a munkát, több, a Vénusz feltérképezését célul kitűző küldetés is előkészítő fázisban van. Addig viszont más missziót teljesítő űrszondák adataira lehet csak hagyatkozni.

Szerencsére jelenleg kéznél van a Parker űrszonda, ami elsősorban a Napot fogja tüzetesebben vizsgálni, ám most, hogy elhaladt a Vénusz mellett (annak gravitációs mezejét használva a manőverezéshez), lehetősége nyílt adatokat gyűjtenie a planétáról.

Az észlelt rádiójelek nagy segítséget nyújtanak a kutatóknak abban, hogy kiszámolják, milyen sűrű jelenleg a Vénusz ionoszférája. Hasonló méréseket utoljára 1992-ben végeztek a bolygókutatók. 

KIDERÜLT, HOGY AZ ELTELT KÖZEL 30 ÉV ALATT A VÉNUSZ IONOSZFÉRÁJA VÉKONYODOTT.  

A változás a napciklussal van összefüggésben. Központi csillagunk mágneses tere 11 évente átfordul, ellentétes töltésű részei helyet cserélnek: a déli pólus északra, az északi pedig délre vándorol. Még ma sem teljesen világos, pontosan mi okozza a jelenséget, azt viszont észrevették, hogy pólusváltás akkor következik be, amikor a mágneses mező a leggyengébb (szoláris minimum). Miután a pólusváltás megtörtént, a Nap mágneses tere ismét erősebbé válik, nő a csillag aktivitása (szoláris maximum).

A Vénusz ionoszférájának állapota is a ciklushoz igazodik: 

AZ 1992-ES SZOLÁRIS MAXIMUM IDEJÉN VASTAGABB VOLT, A MOSTANI SZOLÁRIS MINIMUM SORÁN VISZONT JÓL KIMUTATHATÓAN VÉKONYODOTT. 

A Parker szonda által észlelt rádiójelek is ezt a hipotézist támasztják alá.

A műszer által fogott hullámokat a NASA mérnökei hanggá alakították, a kísérteties végeredmény a mellékelt videóban hallható.

Miért vékonyabb a Vénusz felső légköre szoláris minimum alatt?

Ezt még a szakemberek sem tudják megmagyarázni, egyelőre csak elméletek léteznek: az egyik szerint ilyenkor az ionoszféra gyorsabban szivárog az űrbe, a másik teória ezzel szemben úgy véli, a nappali oldal töltött részecskéi ebben az időszakban nem tudnak az égitest éjszakai térfelére jutni, ami ott vékonyabb felső légkört eredményez.

Az igazságot a Parker űrszonda nem tudja kideríteni, ehhez a jövőben további kutatásokra lesz szükség.

Forrás: 
ORIGO