Hibaüzenet

Deprecated function: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls menu_set_active_trail() függvényben (/var/www/clients/client1/web449/web/includes/menu.inc 2404 sor).

Mesterséges meteorzáport hozhat egy NASA-küldetés?

Kategória: 

2021-ben indul el az a DART nevű NASA-küldetés, amelynek célja egy földközeli aszteroida eltérítése – egyelőre csak tesztként.

A DART (lándzsahegyet jelentő betűszó: Kettős Aszteroida Eltérítő Teszt) szonda 2022-ben ér el a (65803) Didymos nevű kis aszteroidához, amelynek egy még kisebb holdacskája is van. Az aszteroida 780 m átmérőjű, a kísérője 163 méteres, és ez utóbbi a küldetés célpontja: A szonda semmilyen tudományos műszert nem visz, csupán a navigációhoz szükségesek vannak a fedélzetén, s a kettőshöz érkezvén a kisebbiket veszi célba. Egészen egyszerű módon becsapódik a kis holdacskába, s a kutatók a Földről meg fogják mérni ennek a hatását.

FORRÁS: NASA

Az elméleti számítások szerint a kb. 500 kg tömegű űrszonda 6 km/s sebességgel csapódik a holdacskába, s annak sebességét másodpercenként 0,4 milliméterrel megváltoztatja. Ez ugyan meglehetősen apró hatás, ám az idő múlásával egyre nagyobb pályaeltéréshez vezet majd, s ez lenne az az alapelv, amellyel egy esetlegesen veszélyt jelentő kisbolygót is megpróbálhatunk majd eltéríteni.  A Didymos, bár csillagászati értelemben közel jár hozzánk, pályája alapján gyakorlatilag kizárt, hogy találkozzon a Földdel.

Radarméréssel készült felvételek a Didymos és a holdacskája kettőséről
FORRÁS: NASA

Egy nemrégiben megjelent kutatás azonban a becsapódás során kiszabaduló porszemcsékkel kapcsolatosan más eredményre jutott. A The Planetary Science Journal szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban a kanadai Western Ontario Egyetem csillagásza, Paul Wiegert kiszámította, hogy a becsapódáskor képződő szemcsék bizonyos esetben elérhetik bolygónkat is. A szakember, aki maga is számtalan kisbolygó felfedezője arra jutott, hogy ez lehet az első, emberi közreműködéssel kialakult meteorzápor majd, ám ehhez sok tényezőnek kell teljesülnie.

Nem ez az első becsapódásos űrmisszió, volt már egy üstököst elérő küldetés, a Deep Impact, amely 2005-ben a 9P/Tempel 1 üstököst trafálta telibe, ám ez az égitest egy nagyságrenddel távolabb járta útját, mint a most becélzott kisbolygó, így az akkor keletkezett törmelék nem érhetett el hozzánk. A Didymos azonban csupán 6 millió km minimum távolságban járja égi útját, többek közt emiatt is választották ki, mivel így a Földről megfigyelhető lesz majd a becsapódás hatására bekövetkező változás.

Fantáziarajz a Didymos kisbolygóról és a bal oldalán látható aprócska holdjáról.
FORRÁS: NASA / NAIDU ET AL., AIDA WORKSHOP, 2016

A becsapódáskor egy várhatóan 10 (extrém esetben 100) méteres kráter keletkezik, s az ebből kiszabaduló, jó eséllyel 1 centisnél kisebb törmelék jó része a kettős kisbolygó rendszerében marad, sebessége nem haladja meg a helyi szökési sebességet, és előbb a Didymos körül kering, majd apránként a két égitest valamelyikének felszínére fog visszahullani. A törmelék azon része, amelynek elég nagy a sebessége, kiszabadul a kettős gravitációs fogság, ám a lassabbak e csoporton belül a Didymos pályáját követik majd a Nap körül. A leggyorsabbak lesznek a számunkra is érdekes szemcsék!

A megfigyelhetőség miatt a becsapódás várhatóan 2022 októberében várható, amikor a Didymos legközelebb lesz bolygónkhoz, Így ebből az időpontból kiindulva végezte el a kanadai csillagász a számításait. Arra jutott, hogy 15-30 nap alatt elérhetik bolygónkat a becsapódás során keletkezett szemcsék, azzal a feltétellel, hogy a kiindulási sebességük eléri a másodpercenkénti 6 kilométert. A lehetőség elsősorban elméleti, mivel nem számítanak a DART küldetés tervezői ilyen sebességgel megszökő szemcsékre. A becsapódás során kisebb sebességgel kiszabadult törmelék majd csak évezredes időtartamot követően kerülhet bolygónk közelébe.

Bár a Didymos esetében meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy „mellékhatásként” kialakuljon egy hozzánk is eljutó meteorzápor, felkészülni mindenképp érdemes rá, és a megfigyelésére is. Azt is érdemes tudni, hogy a kiszabadult szemcsék nemcsak a földi légkörben jelenhetnek meg felizzó meteorokként, hanem a Földtől távolabb keringő űrszondák, vagy épp a tervezett James Webb űrtávcső pályáját is elérhetik, és elméletben akár problémákat is okozhatnak, azonban ennek rendkívül kicsi az esélye is.

Forrás: 
NatGEO