Az ESO VLT távcsőegyüttesének MUSE műszerével végzett mélyészlelések távoli galaxisok körüli hatalmas kozmikus hidrogénraktárak létezésére utalnak. A MUSE kivételes érzékenysége lehetővé tette a halvány hidrogénfelhők Lyman-alfa-sugárzása utófényének közvetlen detektálását, csaknem az egész égbolt láthatatlan izzásának felfedését.

Egy nemzetközi csillagászcsoport az ESO VLT távcsőegyüttesének MUSE műszerével a hidrogén Lyman-alfa-sugárzásának váratlan többletét fedezte fel a Hubble Ultramélyvizsgálati Mezőben (Hubble Ultra Deep Field, HUDF). A detektált sugárzás csaknem az egész látómezőt lefedte, ez alapján pedig a csoport azt feltételezi, hogy gyakorlatilag az egész égbolt a korai Univerzum láthatatlan Lyman-alfa sugárzásának utófényében tündököl.

A csillagászok számára már nagyon régóta nem szokatlan, hogy az égbolt különböző hullámhosszakon nagyon eltérően néz ki, a Lyman-alfa-emisszió utófényének kiterjedése azonban mégis meglepte őket.A felismerés, hogy a távoli hidrogénfelhők Lyman-alfa-sugárzásának észlelésekor az egész égbolt szinte »parázslik« az optikai tartományban, szó szerint szemünket felnyitó meglepetés volt"– magyarázta Kasper Borello Schmidt, a kutatócsoport egyik tagja.

Az ESO VLT távcsőegyüttesének MUSE műszerével végzett mélyészlelések távoli galaxisok körüli hatalmas kozmikus hidrogénraktárak létezésére utalnak. A MUSE kivételes érzékenysége lehetővé tette a halvány hidrogénfelhők Lyman-alfa-sugárzása utófényének közvetlen detektálását, csaknem az egész égbolt láthatatlan izzásának felfedésétFORRÁS: ESA/HUBBLE & NASA, ESO/ LUTZ WISOTZKI ET AL.

Nagyon különleges felfedezés!"– tette hozzá a csoport egy másik tagja, Themiya Nanayakkara. „Ha legközelebb felnézel a Hold nélküli éjszakai égboltra, a csillagokat csodálva jusson eszedbe az Univerzum alapvető építőkövének, a hidrogénnek egész égboltot beragyogó láthatatlan sugárzása."

A csoport által letapogatott HUDF egy amúgy szinte figyelemre sem méltó régió a Fornax (Kemence) csillagképben, amelyet az tett ismertté, hogy a NASA/ESA Hubble-űrtávcsöve – minden addiginál messzebb tekintve az űr mélységeibe – több mint 270 órányi megfigyeléssel 2004-ben alaposan feltérképezte a területet.

A HUDF-észlelések felfedték, hogy az ég egyébként szinte teljesen sötétnek tűnő foltját galaxisok ezrei népesítik be, megrázóan érzékeltetve jelentéktelenségünket az Univerzum méretéhez képest. A MUSE kimagasló képességeinek köszönhetően most azonban még messzebbre tekinthettünk.A Lyman-alfa-sugárzás utófényének detektálása a Hubble Ultramélyvizsgálati Mezőben az első alkalom, hogy a csillagászok megpillanthatták a legelső galaxisokat övező gázburkok ezen halvány emisszióját.A címkép az ikonikus HUDF-képre montírozva mutatja a Lyman-alfa-sugárzás utófényét.

MUSE

A MUSE műszer, amellyel a megfigyeléseket végezték, az egyik legkorszerűbb látómező-integráló spektrográf, az ESO Paranal Obszervatóriuma VLT távcsőegyüttesének 4. egységén működik. Az észlelések során a MUSE képes a detektora minden egyes pixelére eső fény spektrumát előállítani. A csillagászati objektumokról érkező fény teljes színképének vizsgálatával pedig mélyebb betekintést nyerhetünk az Univerzumban zajló asztrofizikai folyamatokba.

A MUSE-észlelések a korai Univerzum galaxisait övező diffúz »gázgubók« teljesen új képét tárják elénk"– mutatott rá a csapat egy másik tagja, Philipp Richter.