A Carina (Hajógerinc) csillagkép irányában, tőlünk 7500 fényévre van egy köd, amelyben jól megférnek egymással az éppen születő és a pusztulásuk előtt álló csillagok.A drámai események által formált Carina-köd finoman szétterülő csillagközi gáz és por dinamikusan fejlődő egysége.

A kozmikus buborék belsejét uraló nagy tömegű csillagok intenzív ultraibolya sugárzást bocsátanak ki, ez készteti fénylésre a környező gázt. Ezzel szemben a köd más részeiben sötét poroszlopok figyelhetők meg, amelyek most született csillagokat takarnak. A Carina-ködben ádáz csata dúl a csillagok és a por között, amelyet az új csillagok nyernek – nagy energiájú sugárzásuk és csillagszelük elpárologtatja és szétoszlatja a csillagbölcsőt, amelyben megszülettek.

300 fényéves méretével a Carina-köd a Tejútrendszer egyik legnagyobb csillagkeletkezési területe, sötét égbolton szabad szemmel is könnyen megfigyelhető.Sajnos az északon élők számára nem, mivel az égi egyenlítőtől 60 fokkal délre fekszik, így csak a déli féltekéről látható.

A rendkívül érdekes köd belsejében trónol a legkülönösebb csillagrendszer, az éta Carinae. A csillaggigász – egy furcsa kettős – a terület legtöbb energiát kibocsátó csillagrendszere, az 1830-as években az égbolt egyik legfényesebb objektuma volt. Élete vége felé tartva azóta drámai módon elhalványodott, de továbbra is a Tejútrendszer egyik legnagyobb tömegű és luminozitású csillagrendszere.

A nagyobb látómezőben a Carina-ködöt övező zsúfolt szomszédság még több csillaga látható. A világ legnagyobb infravörös égboltfelmérő távcsöve, a VISTA által rögzített felvételen tanúi lehetünk a lüktető csillagváros drámai fejlődésének, amelyben egymás mellett születnek és pusztulnak el a csillagok

FORRÁS: ESO/J. EMERSON/M. IRWIN/J. LEWIS

A képen az éta Carinae a porködök által formált „V" feletti fényes folt részeként figyelhető meg. Közvetlenül az éta Carinae mellett jobbra látható a viszonylag kicsi Kulcslyuk-köd – hideg gázmolekulák alkotta apró, sűrű felhő a Carina-ködön belül –, amelyben több nagy tömegű csillag is van, és amelynek kinézete szintén drámai módon megváltozott az elmúlt évszázadok során.

A Carina-ködöt az 1750-es években fedezte fel Nicolas Louis de Lacaille a Jóreménység fokáról, a csillagászati fényképezés kezdetei óta pedig rengeteg felvétel készült róla.A VISTA (Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy) különlegessége, hogy nagy területről szolgáltat példátlan részletességű képeket, infravörös képességeinek köszönhetően pedig tökéletes eszköz, hogy felfedje a Carina-köd porkígyóiban rejtőző fiatal csillagokat.

2014-ben a VISTA közel ötmillió egyedi infravörös forrást mutatott ki a ködben, ebben a hatalmas „csillagtenyészetben". A VISTA a világ legnagyobb, égboltfelmérésekre épített infravörös távcsöve, nagy tükre, széles látómezeje, rendkívüli érzékenységű detektorai lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy a déli égbolt teljesen új képét rajzolják fel.