Köpködő fekete lyukat figyeltek meg egy virtuális szupertávcsővel

A bonni Max Planck Radiocsillagászati Intézet szakértői egy anyagot köpködő fekete lyukat figyelhettek meg korábban nem látott részletességgel, a csillagászat történetének legnagyobb teleszkópjával. Így betekinthettek az úgynevezett relativisztikus jetek, azaz relativisztikus anyagsugarak működésébe, amikkel a fekete lyukak az anyaguk egy részét visszalökik a világűrbe.

A legtöbb galaxis középpontjában gigantikus méretű fekete lyuk található. Sok esetben megfigyelhetők jetek, melyekben a szinte fénysebességű plazma merőlegesen lökődik ki a fekete lyuk anyagörvényéből. Az anyagsugarak pontos kialakulásáról ma nincsenek információink.

Hogy közelebb kerüljenek a megoldáshoz, a csillagászok a Föld és a világűr több rádióteleszkópját egy virtuális, összességében 350 ezer kilométeres átmérőjű szuperteleszkóppá kapcsolták össze; ez csaknem megfelel a Föld és Hold távolságának. A RadioAstron nevű szuperteleszkóp így a csillagászat történelmének legnagyobb teleszkópja.

Az óriásteleszkóppal az NGC 1275 katalógusszámot viselő, Perseus A nevű galaxist célozták meg.

Az eredmény bámulatos volt. A jet mért szélessége jóval nagyobb volt, mint ahogyan azt a jelenleg előnyben részesített modellek alapján vártuk.

– mondta Gabriele Giovannini, az olaszországi Nemzeti Asztrofizikai Intézet (INAF) kutatója, a tanulmány fő szerzője.
 

ParaHír Könyvajánló: Nemere István: Kiléphetsz testedből?

A dokumentumjellegű könyv alcíme: "A spiritiszták titkai". A szerző ismét rejtélyes emberi képességeket boncolgat - valóban léteznek emberek, akik képesek elküldeni tudatukat bárhová, miközben testük eredeti helyén marad, és vannak olyanok is, akik megkettőzhetik önmagukat?

Érdekelne a könyv? << KATT >>

Az NGC 1275-ben lévő anyagsugár tíz éve indult újra, és még mindig a formálódási szakaszban van. Ez egyedülálló alkalmat biztosít arra, hogy egy nagyon korai szakaszában követhessük figyelemmel egy fekete lyuknál lévő jet növekedését.

– mondta Masanori Nakamura, a tajvani Academia Sinica kutatója.

A virtuális szuperteleszkóppal a 230 millió fényévnyire lévő galaxisban korábban nem tapasztalt, 12 fénynapnyi pontossággal lehetett leképezni a jet szerkezetét. Ezzel a csillagászoknak tízszer jobb felbontást sikerült elérniük, mint amekkora eddig lehetséges volt.