Újabb megfigyelés boríthatja fel a kozmológia törvényeit

A legújabb mérések szerint az Univerzum gyorsabban tágul, mint korábban gondolták. Ha az eredményeket megerősítik, elképzelhető, hogy át kell írni a kozmológiai törvényeket.
Úgy tűnik, hogy a sötét energia – az ismeretlen erő, amely az elméletek szerint a Világegyetem tágulásáért felelős – az idők során erősebbé vált, írja a Nature magazin híroldala.
Azt gondolom, hogy van valami a kozmológia standard modelljében, amit nem értünk”
– mondta Adam Riess asztrofizikus, a Johns Hopkins Egyetem kutatója, aki egyúttal a publikálásra váró új tanulmány vezető szerzője.

Galaxisok a Hubble felvételén
Forrás: NASA, ESA, R. Ellis (Caltech), UDF 2012 Team
Egy másik szakember, Kevork Abazajian azt nyilatkozta az oldalnak, hogy amennyiben megerősítik őket, az új eredmények átformálhatják az egész kozmológiát.
Sötét anyag és sötét energia vetélkedése
A jelenlegi teóriák alapján a Világegyetem fejlődésében két fő összetevőjének „vetélkedése” játszik főszerepet. Míg a sötét anyag lassítja az Univerzum tágulását, a sötét energia ezzel ellentétesen hat, és gyorsítja.
A korábbi megfigyelések azt találták, hogy a sötét energia „ereje” a világmindenség története során mindvégig állandó volt.
Minden, amit a tudósok tudnak a sötét energiáról és a sötét anyagról, az a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásból ered. Az ősrobbanás után nagyjából 400 000 évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, így komoly bizonyítéka az „Nagy Bumm” megtörténtének.

A Világegyetem „csecsemőkorába” az Európai Űrügynökség (ESA) Planck műholdja nyert részletesebb betekintést az elmúlt években. A kutatóeszköz mérései alapján a szakértők következtetni tudnak arra, milyen módon keletkezett az Univerzum, hogyan fejlődött, és miként tágult a története során.
Ellentmondások
Hosszú évekig ezek a következtetések ellentmondtak a Világegyetem tágulásának ütemét (a Hubble-állandót) figyelő közvetlen méréseknek. Most viszont az új eredmények annyival meghaladják a hibahatárt, hogy nem lehet őket figyelmen kívül hagyni.
A Hubble-állandó értékét úgy határozták meg, hogy megállapították, milyen gyorsasággal távolodnak a Tejútrendszertől viszonylag nem túl messze fekvő galaxisok. Ehhez az úgynevezett standard gyertyákat használták. Ez azoknak a csillagászati objektumoknak vagy jelenségeknek az összefoglaló neve, amelyek esetében nemcsak a Földön megfigyelt látszólagos fényesség határozható meg, hanem az abszolút fényességük is. Emiatt jól alkalmazhatók távolságmeghatározásra.

Riess és munkatársai kétféle standard gyertyát tanulmányoztak 18 galaxisban. A több száz órányi megfigyelést a Hubble-űrtávcső biztosította a kutatóknak.
A publikálás előtt álló cikkben azt állapították meg, hogy a tágulás sebessége 8 százalékkal gyorsabb, mint azt eddig a Planck adatai alapján feltételezték.
Erősebbé válhatott a sötét energia?
„Ha a Hubble-állandóval kapcsolatos új mérések és a Planck műhold korábbi vizsgálatai is pontosak, akkor a standard modellben valamit meg kell változtatni” – mondta Riess. Elképzelhető, hogy a sötét anyag másfajta tulajdonságokkal is rendelkezik, mint hitték, de ugyancsak elképzelhető, hogy a sötét energia az idők folyamán erősebbé vált.
Természetesen felmerül egy harmadik lehetőség is, mégpedig az, hogy a standard gyertyák mégsem megbízhatóak. Ezt már Wendy Freedman, a Chicagói Egyetem csillagásza állítja, aki jelenleg új távolságmérési metódus után kutat kollégáival.