Rejtelyekszigete.blogger.hu

A TÁJÉKOZTATÓ FORRÁSA

Az Reagan tájékoztató legépelt szövegét 2007. október 27-én hozta nyilvánosságra, egy önmagát Anonymus-nak nevező, állítólagos egykori kormányzati alkalmazott, aki - saját állítása szerint - az Amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökség (US Defense Intelligence Agency – DIA) nyugalmazott tisztje. Első e-mailjében azt írja, hogy nem egyedül szivárogtatja ki a különféle titkos információkat, ebben öt társa segíti, akik közül hárman még ma is fontos beosztásokban vannak a DIA-nál, de Anonymus a szóvivőjük.

A Reagan tájékoztató leirata, csupán egy nagyon kicsi része annak a hatalmas mennyiségű információhalmaznak, amelyet már eddig is nyilvánosságra hoztak és a szivárogtatás a mai napig tart. Ezekben a további anyagokban bővebb leírás olvasható többek között az elnöki tájékoztatón elhangzott állítólagos kozmikus csereprogram részleteiről, az abban résztvevők sorsáról, a Serpo bolygó földrajzi adatairól, de újabb részletek derülnek ki belőle az ebeniek további földi látogatásairól is.

Az intelligens földönkívüli élet és az UFO-k kutatóinak nagy része egyébként, nem igazán akar állást foglalni az írás valódiságát illetően. Ennek fő oka, hogy nem tudja senki bizonyító erejű érvekkel cáfolni a benne foglaltakat, ugyanakkor kevés az olyan adat, amely megerősítené a benne elhangzottakat. A józan szemléletű kutató ezért, a konkrét hangfelvétel híján inkább kellő óvatossággal közelít a témához.

Ennek ellenére van benne olyan információ, amely már más forrásból megerősítést nyert. Hogy csak a legutóbbit említsük, az elmúlt hetekben egy korábbi amerikai ezredes, Richard French azzal állt a nyilvánosság elé, hogy Roswell mellett nem egy, hanem két űrhajó zuhant le a negyvenes évek végén, ahogy az a Reagan tájékoztatóban is olvasható.

A sok-sok kétség ellenére azonban, már több nemzetközi konferencián is téma volt tájékoztató tartalma, de érdekes módon abból nem annyira a csereprogramot, vagy az ebeniekkel való egyéb kapcsolatot emelték ki, hanem azt a kormányzati eljárást, amellyel manipulálni, befolyásolni, félretájékoztatni, összezavarni igyekeznek a közvéleményt, illetve az elnök különleges érdeklődését a földönkívüliekkel irányában.

ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK

A szkeptikusok leginkább a tudományos részek elnagyoltságát hozzák fel ellenérvként. Állításuk szerint a leírt különböző csillagászati, fizikai adatok és információk alapján a szöveget egy, a témát még kisiskolás szinten is alig kapizsgáló őrült UFO rajongó is készíthette, aki egy kicsit utánajárt bizonyos témáknak.

Más részről viszont vannak dolgok, amelyek történelmileg egyeznek, bár nem nagy utánajárással egy esetleges hamisító ennek is könnyen utánanézhetett. 1981 márciusának elején Reagan valóban eltöltött néhány napot Camp Davidben, ezt akkori tudósításokból tudni. Ugyanakkor a szöveg valódisága mellett szól az is, hogy azok, akik közelről ismerték Ronald Reagant, kiemelték, hogy a tájékoztatóban neki tulajdonított egyes szófordulatokat, kifejezéseket, ugyanígy használta a néhai elnök is. Szerintük a humora alapján is rá lehet ismerni, amelyet főleg azok tudhattak, akik sokat voltak a közelében. Ez viszont nem kevés ember, tekintve, hogy elnökké választása előtt hollywoodi filmsztár volt.

Természetesen nem feledkezhetünk meg a Reagan elleni merényletről sem, amely 1981. március 30-án történt, tehát mindössze három héttel az állítólagos tájékoztató után. Adja magát és sokan fel is vetik annak lehetőségét, hogy az idegenek iránt közismerten nagy érdeklődést mutató Reagan, talán nyilvánosságra akart hozni egyes titkos információkat és ebben csak így tudták megakadályozni. Többek szerint a tettes későbbi vallomása is csak merő dajkamese. Ő ugyanis utólag azt közölte, hogy élete nagy szerelme Jodie Foster, és a nem sokkal korábban bemutatott Taxisofőr című filmben látottakhoz hasonlóan, csak meg akarta őt védeni, és ezért tört az elnök életére. Érdekes adalék, hogy az elkövetőt kóros elmeállapota miatt nem ítélték el, hanem elmegyógyintézetbe zárták, ahol azóta is éldegél, de különleges privilégiumként, a zárt intézményből rendszeresen, olykor hetekre is felügyelet nélkül eltávozhat. Ez egy elnöki merénylő esetében legalábbis furcsa.

Ronald Reagan különös érdeklődése az UFO-k iránt, elnökké választása után is elkísérte. Ez talán abból fakad, hogy korábban maga is látott már azonosítatlan repülő tárgyat.

REAGAN UFO ÉSZLELÉSEI

Az egykori amerikai elnök saját állítása szerint életében kétszer is látott UFO jelenséget. Mindkettő akkor történt, amikor ő még Kalifornia 33. kormányzója volt (1967-1975).

Az első észleléskor, Reagan egy esti partira volt hivatalos, melyet William Holden, hollywoodi színész tartott, ám a házaspár nem érkezett meg az előre meghirdetett kezdési időpontra, ezért a házigazda addig nem is akart kezdeni, míg ők oda nem érnek. Utólag a jelenlevők közül ketten is, Steve Allen, komikus és Lucy Ball, színésznő is elmesélték Reagan első UFO észlelésének történetét.

A Reagan házaspár végül jó egy órás csúszással toppant csak be, és az elmondások szerint a kormányzó láthatóan rendkívül feszült volt. Egy ezt firtató kérdésre válaszolva Reagan elmesélte, hogy amint a parti úton jöttek Los Angeles felé, megláttak egy UFO-t az égbolton. Hogy jobban megfigyelhessék, félre is húzódtak és kiszálltak az autóból. Egy harmadik személy azt is tudni vélte, hogy a házaspár látta, ahogy az ismeretlen repülő tárgy leszállt a távolban.

A másik észlelése 1974-ben történt, amikor már a második kormányzói ciklusa a végéhez közeledett. A történetet az amerikai Légierő ezredese, Bill Paynter mesélte el, aki nyugállományba vonulása után a Kalifornia állam mindenkori kormányzóját szállító Cessna Citation típusú gép pilótája lett. A repülőgéppel mintegy 8000 méteres magasságban utaztak Modesto felett, amikor a későbbi elnök hirtelen arra hívta fel a pilóta, Bill Paynter figyelmét, hogy egy "nagy fény" követi őket. Reagan arra kérte a pilótát, hogy próbáljon közelebb menni hozzá, hogy jobban meg tudják nézni. A pilóta utóbb azt mondta, hogy egy ideig tőlük néhány száz méterre haladt az állandó, fehér fényű jelenség, majd hirtelen elkezdett gyorsítani, míg végül 45 fokos szögben hatalmas sebességgel elrepült az ég felé.

- Az UFO teljesen váratlanul elképesztő sebességre váltott. Ha egy repülőgépnek hirtelen "padlógázt" adsz, az akkor is csak jóval lassabban növeli a sebességét. Reagan kormányzó egyszerűen le volt nyűgözve. Én mondtam a többieknek, hogy fogalmam sincs mi lehetett az, ami ilyen hihetetlen manőverre képes. Végül nem jelentettük az UFO-t, mert azokat a pilótákat, akik hasonló észleléseket jelentenek, általában elmeorvoshoz küldik kivizsgálásra. – mondta később Bill Paynter.

REAGAN ÉS AZ ’E.T.’ BEMUTATÓ VETÍTÉSE

Sokáig anekdota volt csupán, hogy Ronald Reagan 1982-ben, az 'E.T., a földönkívüli' című film Fehér Házban rendezett elővetítése után odasúgta a rendezőnek, Steven Spielbergnek, hogy "kevesen tudják ebben a teremben, hogy amit most láttunk, az mennyire közel áll az igazsághoz."

Tavaly nyáron azonban a világhírű rendező, egy erre irányuló újságírói kérdésre a következőket válaszolta: - A Fehér Ház vetítőtermében történt. Számos prominens személyiség is részt vett a vetítésen, egyebek mellett Sandra Day O’Connor, az amerikai Legfelsőbb Bíróság újdonsült elnöke és több egykori űrhajós is. Ha jól emlékszem, még Neil Armstrong is ott volt, de ebben már nem vagyok száz százalékig biztos. A film végén felállt Reagan, szembe fordult velünk és azt mondta, "szeretném megköszönni neked, hogy elhoztad nekünk E.T.-t, nagyon élveztük." Majd alaposan végignézte a hallgatóságát és hozzátette: „És sokan vagyunk most ebben a helységben, akik tudjuk, hogy minden, amit a vásznon láttunk, az igaz.” Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta Reagan, mindenki hangosan nevetni kezdett, egyedül csak az elnöknek maradt komoly az arca.

REAGAN IDEGEN INVÁZIÓRÓL BESZÉL

Nemcsak az elnököt érdekelték az UFO-k, de a családjához is közel álltak a természetfeletti dolgok. Nagy visszhangja volt, amikor kiderült, hogy Nancy Reagan, az elnök felesége rendszeresen asztrológussal konzultál, a lánya pedig azt állította, éjszakánként a Fehér Házban, rendszeresen látja Abraham Lincoln szellemét.

Egy biztos, Ronald Wilson Reagan volt az első amerikai elnök, aki egy világűrből érkező esetleges földönkívüli invázió lehetőségéről nyíltan beszélt. Ráadásul nem is egyszer.

Először 1985. december 4-én, a Marylandben található Fallston Középiskolában, tartott beszédében hozott szóba egy esetleges idegen fenyegetést. Fiatal hallgatóságának a Gorbacsov szovjet főtitkárral történt genfi megbeszélését elevenítette fel: - Milyen könnyű feladatunk lenne ezeken a találkozókon, ha hirtelen egy másik világból érkező idegen faj fenyegetné az emberiséget. Nyomban elfelejtenénk a népeink közti apró különbségeket.

A következő eset 1987. február 17-én történt, szintén Genfben, amelyet később Gorbacsov maga is megerősített a Szovjet Központi Bizottságnak, a Kremlben: - Az USA elnökével történt genfi megbeszélésünk során, Reagan azt mondta, hogy egy földönkívüli invázió esetén a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyesítené erőit és úgy venné fel a harcot a külső veszéllyel. Én nem vitattam ezt a hipotézist, bár azt hiszem korai még ezen aggódni. – mondta Gorbacsov.

Azt pedig, az alábbi, magyar feliratos videón, önök is láthatják, hallhatják, mit mondott Ronald Reagan a harmadik ilyen témájú felszólalásában, 1987. szeptember 21-én, New Yorkban, az ENSZ rendes ülésén.

Forrás: ittvannak.hu

1.rész

1981. március 6. és 8. között, két hónappal azután, hogy Ronald Reagant az USA 40. elnökévé választották, a CIA akkori igazgatója és még néhány úgynevezett "tanácsadó" az elnöki nyaralóban, Camp Davidben állítólag elképesztő dolgokról tájékoztatta Reagant.

A tájékoztatóról hangfelvétel is készült, és a beszélgetés legépelt szövegét az Amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökség (US Defense Intelligence Agency) egy magát ANONYMOUS-nak nevező volt vezető tisztje elküldte e-mailban egy UFO kutatónak. A tájékoztatót William J. Casey, a CIA akkori igazgatója vezette, de fő szervezőjét és lebonyolítóját a felvételen csak úgy említik, hogy a 'GONDNOK' (The Caretaker).

A képen: Ronald Reagan és William J. Casey

- (WILLIAM CASEY): Jó reggelt, elnök úr. Ahogy azt már februárban említettem önnek, a következő tájékoztatón néhány, a legszigorúbban titkos információ fog elhangozni. Én nem akarok beleszólni, önnek kell eldöntenie, hogy ki lehet jelen a tájékoztatón, elnök úr. Követni sem lesz egyszerű az elhangzottakat, időrendben fogunk haladni a kezdetektől egészen napjainkig. Bízom benne, hogy sikerült az események kronológiai sorrendjének megfelelően összeállítani a tájékoztató anyagát. Abban pedig biztos vagyok, hogy az elnök úrnak közben rengeteg kérdése lesz.

Felkértem A GONDNOKot, hogy vezesse le ezt a tájékoztatót. Ő, a CIA szerződéses alkalmazottja és a jelen tájékoztatónk témájául szolgáló információk kezelője. Vehetjük úgy, hogy aki itt van, az részt vehet a tájékoztatón?

- (REAGAN ELNÖK): Nos, ez teljes egészében magán áll, Bill. Azt hiszem, mindenkinek megfelelő átvilágításon kell átesni, hogy hozzá juthasson a következő információkhoz, így van?

- (WM CASEY): Nos, úgy tűnik mindenki át is esett, bár ahogy azt látni fogja elnök úr, ez a csapat a „tápláléklánc” legtetején van. Mi úgy nevezzük őket, hogy "ATS" (Above Top Secret - A Szigorúan Titkos minősítést meghaladó). Olyannyira, hogy saját minősítési és titkosítási protokolljaik vannak. Különleges tárolók, speciális nyomtatók és másolók állnak a rendelkezésükre. Az ebben a témában elhangzó minden egyes szót különleges papírra nyomtatunk, majd pedig speciális tokba helyezzük őket. A GONDNOK további különleges intézkedései pedig biztosítják az információk megfelelő védelmét és megelőzik azt, hogy akár szándékosan, akár véletlenül illetéktelenekhez kerüljenek.

Ugyanakkor ezeket az anyagokat emberek egy különleges csoportja is védi. Az információk és a hozzá kapcsolódó egyéb anyagok védelmének vezetésével a GONDNOK van megbízva. Jobban szeretném elnök úr, ha ön döntené el, kit szeretne, hogy maradjon ebben a helységben. De ne feledje, ez az anyag szigorú őrizet alatt áll. Habár a történet lényege nagy vonalakban már évek óta ismert a nyilvánosság előtt, a valódi igazságnak azonban csak nagyon kicsi része került ki. Ráadásul, az azokat kiszivárogtatók utólag el is lettek hiteltelenítve.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben Bill, akkor maradjon TANÁCSADÓ #1, maga, TANÁCSADÓ #3 és Caspar. TANÁCSADÓ #2 és Michael pedig inkább távozzon.

- (TANÁCSADÓ #2): Elnézést elnök úr, de én szeretnék is távozni. Nem szeretnék tudni az itt elhangzásra kerülő információkról. Tudja, úgy adott esetben hihetőbben tudok tagadni.

- (MICHAEL DEAVAER): Elnök úr, én úgy teszek, ahogy azt ön óhajtja. Igazából érdekelne a dolog, de vajon nekem tudnom kellene minderről? Nem hinném.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, azt hiszem ezzel megvolnánk.

- (WM CASEY): Köszönöm elnök úr, akkor ezennel átadom az irányítást a GONDNOKnak.

- (TANÁCSADÓ #3): Elnök úr és igazgató úr, én már átestem a most következő tájékoztatón. Maradhatok, de akár távozhatok is. Weinberger miniszter urat és engem néhány hete már tájékoztattak a témáról.

- (WEINBERGER MINISZTER): Elnök úr, ahogy azt ön is tudja, van néhány függő ügyünk Berlinben a szovjetekkel összefüggésben. Azt hiszem, hogy mi most foglalkozhatnánk ezzel. TANÁCSADÓ #3-mal inkább távoznánk, hogy minél kevesebben legyenek jelen.

- (REAGAN ELNÖK): Oké, Casp., azt hiszem, hogy ön és TANÁCSADÓ #3 távozhatnak. Köszönöm, hogy eljöttek.

- (WM CASEY): Rendben, elnök úr, így - nagyon helyesen - jelentősen megcsappant a hallgatóság.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, már alig várom, hogy halljam, fogjunk is hozzá.

- (A GONDNOK): Jó reggelt, elnök úr! Mindenekelőtt, had mondjak néhány szót magamról. De még ezelőtt annyit elnök úr, hogy ha a tájékoztató közben bármilyen kérdése lenne, nyugodtan vágjon közbe. Szóval az elmúlt 31 évben a CIA alkalmazásában álltam. E projektben a gondnoki felkészülésemet még 1960-ban kezdtem, egy 'Hatos Csoport' (Group 6) nevű, különleges emberekből álló csapat tagjaként, akik ezen információk kezelésével vannak megbízva.

- (REAGAN ELNÖK): Jó reggelt, remélem, illetve bízom benne, hogy lesznek kérdéseim. Bill tájékoztatott még januárban, de nem vagyok benne biztos, hogy… szóval, részleteket nem hinném, hogy... Oké, nos biztos vagyok benne, hogy Bill nem mondott el mindent, mivel alig egy óránk volt.

- (WM CASEY): Elnök úr, akkor csak egy gyors eligazítást kapott a Nemzetbiztonsági Döntési Direktívákról (NSDD), amelyeket szeretnénk egybeépíteni a mai tájékoztató tárgyával kapcsolatos általános cselekvési direktívákkal. TANÁCSADÓ #3, Caspar és én is sokkal több információval rendelkezem január óta. A legutóbbi elnöki adminisztráció nem igazán akart tájékoztatni minket ezekről a novemberi és a decemberi eligazításon.

- (REAGAN ELNÖK): Nos, egy keveset én is tudtam ezekről a dolgokról. Még 1970-ből. Nixonnak sok jó dologra volt rálátása és meg akarta azokat osztani néhány barátjával. Még bizonyos iratokat is mutatott. Azt nem tudom pontosan, hogy kitől származnak, de... Új-Mexikóról és más helyekről volt szó bennük. Nixon,... hogy is mondjam, igencsak odáig volt tőlük. Valamilyen tárgyat, vagy eszközt is mutatott, ami az egyik járművükből származott. Az új-mexikóbeli szerencsétlenség helyszínéről. Nem tudom,… tudjuk, hogy mi lehetett az? Nem hinném, hogy tudtuk, vagy akár most, tizenegy évvel később tudhatnánk.

- (A GONDNOK): Elnök úr, válaszolhatok a kérdéseire, akarja, hogy ezzel kezdjem?

- (REAGAN ELNÖK): Nos, ez milyen szint is? Vagy, hogy is nevezték, már nem emlékszem?

- (WM CASEY): Elnök úr, kódszó. Úgy nevezzük, szigorúan titkos kódszó. Ezek az információk meghaladják a 'szigorúan titkos' minősítés szintjét. Saját titkosítási rendszere van, amely egy rendkívül tagolt rendszer.

- (REAGAN ELNÖK): Nos, gondolom ez a legkevesebb. Rögzítjük ezt a tájékoztatót?

- (A GONDNOK): Elnök úr, nem, hacsak nem szeretné.

- (WM CASEY): De igen, rögzítjük. Már csak azért is, hogy elébe menjünk az esetleges félreértéseknek. TANÁCSADÓ #4-nek is maradnia kellene, hiszen már ő is kezelője ezeknek az információknak.

- (REAGAN ELNÖK): Nos, nem szeretném, ha bárki is kiszivárogtatná az itt elhangzottakat. Én nem tudom, miről lesz szó, úgyhogy Bill, azt hiszem, ebben önnek kell döntenie. Felőlem maradhat TANÁCSADÓ #4 is,...de ezt döntse el ön, Bill.

- (WM CASEY): Rendben, akkor TANÁCSADÓ #4 itt marad.

- (REAGAN ELNÖK): Akkor előbb kérnék néhány perc szünetet. Előbb együnk valamit. Mennyi ideig fog tartani...mondjuk egy óráig?

- (A GONDNOK): Elnök úr, úgy számolom, hogy egy óra elég lesz, legalábbis az első rész egy órát fog igénybe venni. A tájékoztató tárgya rendkívül bonyolult és összetett. Egy óra elég lesz, de az esetleges kérdéseivel akár tovább is tarthat.

- (REAGAN ELNÖK): Értem, akkor most tartsunk egy kis szünetet, aztán kezdhetjük.

 

(szünet)

 

- (A GONDNOK): Oké, elnök úr, készen állunk?

- (REAGAN ELNÖK): Igen, kezdjük.

- (A GONDNOK): Elnök úr, ahogy azt már korábban is hangsúlyoztam, ennek a tájékoztatónak a témája az amerikai kormányon belül a legmagasabb szintű titkosítással van ellátva. Egy diasorozat vetítésével fogom kezdeni. Szinte a teljes tájékoztató rajta van ezeken a diákon, de van egy ebből készült vázlat is, amelyet már korábban kiosztottunk.

- (REAGAN ELNÖK): Oké, oké, akkor... közben figyelhetnénk ezt a vázlatot?

- (A GONDNOK): Persze, elnök úr, figyelje a vázlatot, ami maga előtt van.

- (REAGAN ELNÖK): Köszönöm.

- (A GONDNOK): Az Amerikai Egyesült Államokat 1947 óta rendszeresen látogatják földönkívüli lények. Erre bizonyítékunk van. Bár, arra nézve is vannak bizonyítékaink, hogy a földönkívüliek több faja, már több ezer éve látogatja bolygónkat. Elnök úr, az egyszerűség kedvéért a továbbiakban őket csak E.T. néven fogom említeni. 1947 júliusában jelentős esemény történt Új-Mexikóban. Egy vihar során két E.T. űrhajó zuhant le a Földre. Az egyik az új-mexikóbeli Coronától délnyugatra, a másik pedig szintén az új-mexikóbeli Datil közelében. Az amerikai hadsereg végül felderítette mindkét helyszínt és elszállította a roncsokat, illetve az egyik helyszínen talált egyetlen túlélő idegent is. Ezt az élő idegent a továbbiakban nevezzük úgy, hogy "EBE-1".

- (REAGAN ELNÖK): Ez mit jelent? Valamiféle speciális terminológia, vagy kód?

- (A GONDNOK): Elnök úr, az EBE azt jelenti: földönkívüli biológiai élőlény (Extraterrestrial Biological Entity). Ezt a rövidítést a hadsereg kifejezetten erre a lényre nézve találta ki és alkalmazta akkoriban. Ez az élőlény ugyanis nem ember, így el kellett neveznünk valahogy. Végül a tudósok nevezték el a lényt EBE-1-nek. De "Noah"-ként is emlegetjük. Akkoriban a hadsereg és a hírszerzés különböző terminológiát használt.

- (REAGAN ELNÖK): Ezek szerint több is volt, vagy van? Mert az 1-es szám erre utal?

- (A GONDNOK): Igen, többen is voltak. Ekkor még csak EBE-nek nevezték, sorszám nélkül. Majd elmagyarázzuk, hogy a többi hogyan jutott a tudomásunkra.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, elnézést, csak tovább gondolkodtam, de a tájékoztató nyilván erre is ki fog terjedni, úgyhogy kérem, folytassa.

- (A GONDNOK): Az elsőként lezuhant űrhajó roncsainak minden darabját, illetve az összes ott talált EBE-t az új-mexikóbeli Roswell Légi Bázisra szállították. Mivel az élő EBE kisebb sérüléseket szenvedett, átszállították a los alamos-beli Nemzeti Laboratóriumba, amely a legbiztonságosabb és legjobban védett hely a világon. Kifejezetten az EBE számára átalakítva. A roncsokat végül az Ohioban található Daytonba szállították, a Légierő külföldi technológiákat kutató bázisára. A másodikként lezuhant űrhajó roncsait viszont csak 1949-ben találták meg helyi farmerek. Ott nem találtak élő idegen lényt, a roncsokat pedig az Albuquerque-ben lévő Sandia Katonai Bázisra szállították.

- (REAGAN ELNÖK): Oké, egy kérdésem lenne: az első helyszínen hány idegen volt az űrjárműben?

- (A GONDNOK): Öt halott és egy élő idegen. Az elhunyt idegenek testeit Los Alamos-ba szállították, ahol különleges konténerekben lefagyasztották őket. A második helyszínen pedig négy halott idegent találtunk, de a testük addigra erősen oszlásnak indult, ami nem csoda, hisz már két éve hevertek ott a sivatagban. Az állatok és az idő kikezdte a testüket. A maradványaikat először a Sandia bázisra, majd végül Los Alamos-ba szállították. Megállapítottuk, hogy a két lezuhant űrhajó nagyon hasonló konstrukció és az idegenek is ugyanolyanok voltak. Pontosan ugyanúgy néztek ki. Ugyanakkora volt a magasságuk, a súlyuk és a többi fizikai jellemzőjük. Tessék, itt vannak a róluk készült fényképek.

(rövid szünet)

 

- (REAGAN ELNÖK): Be tudjuk sorolni őket? Úgy értem,,.. be tudjuk sorolni bármilyen földi osztályba?

- (A GONDNOK): Nem, elnök úr. Nincsenek közös jellemvonásaik az emberekkel, kivéve, hogy van szemük, fülük és egy szájuk, a belső szerveik teljesen mások. A bőrük, a szemeik, a füleik és a légzőszervük is különbözik a miénktől. A vérük nem piros és az agyuk is teljesen eltér az emberekétől. Egyik idegent sem tudjuk az emberekkel közös osztályba sorolni. Van vérük és bőrük, még ha az teljesen más is, mint az emberi bőr. A szemüket pedig két szemhéj fedi. Talán mert a szülőbolygójuk túlságosan is világos, fényes.

- (REAGAN ELNÖK): Talán picit elébe megyek a tájékoztatónak, de tudjuk, hogy honnan jöttek? A Marsról, a Naprendszerünkből vagy máshonnan?

- (A GONDNOK): Igen, elnök úr, tudjuk, honnan jöttek. Áttérhetünk most arra, vagy haladhatunk tovább és majd eljutunk oda is a tájékoztató során.

- (REAGAN ELNÖK): Nem, nem kérem, folytassa, megvárom, míg odaérünk.

- (A GONDNOK): Köszönöm, elnök úr. Tehát az EBE egészen 1952-ig életben volt. Ez idő alatt rengeteget tanultunk tőle. Bár az EBE-nek eredendően nincsenek olyan hangképző szervei, mint az embernek, az orvosok elvégeztek rajta egy műtétet, amelynek segítségével már képes volt kommunikálni. Az EBE hihetetlenül intelligens volt. Szinte csak az ő védelmére és segítésére kihelyezett katonai személyzetet hallgatva nagyon gyorsan megtanult angolul.

Az EBE a Los Alamos-ban található Sandia bázis egy speciális körzetében lakott. Annak ellenére, hogy a rengeteg különféle katonai orvos, tudós és a néhány kiválasztott civil folyamatosan tanulmányozta, sosem volt ingerült, vagy dühös. EBE segített nekünk a két lezuhant űrhajó működését is megérteni. Megmutatta, hogy működnek a különböző részei, így például a kommunikációs egység, de több különböző eszköz működésébe is beavatott.

- (REAGAN ELNÖK): Elnézést, de jól értettem, hogy az imént arra célzott, hogy hímnemű egyedről volt szó? [A „He” az angolban mindig hímnemű egyedre utal]

- (A GONDNOK): Elnézést, elnök úr, valóban, hímnemű egyed volt. Az EBE fajon belül ugyanúgy vannak hímnemű és nőnemű egyedek is.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, köszönöm, kérem folytassa.

- (A GONDNOK): Köszönöm, elnök úr. Szóval az EBE a katonai orvosok szerint természetes okok miatt hunyt el, bár nem hinném, hogy pontosan meg tudnánk mondani, mi volt a halálának a közvetlen kiváltó oka. Habár öt évünk volt tanulmányozni, mégis képtelenek voltunk általános orvosi megfigyelésekkel az EBE testének működésére vonatkozó standardeket felállítani. Nehéz volt elfogadni az elvesztését, hiszen ő volt a legérdekesebb dolog, amelyet az emberiség valaha tanulmányozhatott. Egy látogató egy másik bolygóról,... egy másik világból. EBE elmagyarázta azt is, hol élnek a világegyetemben. Mi azt a csillagrendszert Zeta Reticulinek nevezzük, amely mintegy 40 fényévnyire (38,42) van a Földtől. Az EBE bolygója ezen a naprendszeren belül található.

- (REAGAN ELNÖK): Merre van ez ahhoz képest, amit mindannyian ismerünk?

Hogyan tudná ezt érzékeltetni egy mindenki által ismert dologhoz képest?

- (A GONDNOK): Nos, elnök úr, a hozzánk legközelebbi csillag 4 fényévnyire van. Meg tudom mutatni a csillagképet, amelyben található. [Alfa Centauri, egy sárga csillag, amely a Kentaur csillagkép legfényesebb csillaga, mintegy 4,3 fényévnyire van tőlünk]

- (REAGAN ELNÖK): Sajnos nem sokat értek a csillagászathoz. Csak gondoltam valahogy érzékeltethetné a távolságot. Mennyi ideig tartana az út oda űrhajóval?

- (A GONDNOK): Nos, elnök úr, most is elmondhatom, vagy megbeszéljük egy másik tájékoztató alkalmával. Ahogy azt már Casey úr is említette, ez igen bonyolult kérdés, mert rengeteg összetevője van. Ez a tájékoztató csak a Földünket látogató egyik konkrét fajjal kapcsolatos alap információkra korlátozódik.

- (REAGAN ELNÖK): Nos,...akkor...jól értem, hogy...ez nem egy teljes körű tájékoztató?

- (WM CASEY): Elnök úr, ezek egymásra épülő dolgok. Ha összekeverjük őket, akkor az egyrészt értelmetlennek tűnne, másrészt a délelőtt rendelkezésre álló idő nem is lenne rá elég. Tudom, hogy szigorú napirendje van mára.

- (REAGAN ELNÖK): Csakhogy mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke, tudnom kéne mindenről, vagy nem? Feltételezem, minden lényeges részét kellene hallanom. Úgy vélem ez sokkal fontosabb, mint néhány más találkozó a naptáramban. De talán csak elhamarkodom. Ha tényleg van olyan, amiről nem kellene tudnom, jelezze, kérem.

- (WM CASEY): Nem, nem elnök úr, nem úgy értettem, hogy erről nem kellene tudnia. Csak arra utaltam, hogy szépen sorban kellene haladnunk, de semmit sem akarunk eltitkolni ön elől.

- (REAGAN ELNÖK) TANÁCSADÓ #1-hez szólva: Mit gondol? Maga tud minderről?

- (TANÁCSADÓ #1): Igen elnök úr, én már számtalanszor kaptam tájékoztatást erről. És ahogy CASEY igazgató úr állította, ez egy valóban nagyon összetett témakör. Nekem is egy évembe telt, mire átláttam az egészet. Ugyanis különböző területek vannak. Az először lezuhant űrjárműtől kezdve, a nyomozási szakaszon, és egyfajta kapcsolatfelvételi kísérleten át egészen a szándékos félretájékoztatási eljárásig, amelyre az egész témakör védelme érdekében volt szükség.

- (REAGAN ELNÖK): Eddig nem is hittem, hogy ez ennyire összetett. Persze számomra ezek teljesen új információk. Ugyanakkor nagy a felelősségem az ország irányába, hiszen csakis jól megfontolt, a tanácsadóim mindenre kiterjedő tájékoztatásain alapuló döntéseket szeretnék hozni. A továbbiakban nem fogom megzavarni a tájékoztatót és remélem ettől kezdve az önök által meghatározott ütemben tudunk majd tovább haladni. Elnézést, hogy eddig is megzavartam, de mostantól várok a végéig a kérdéseimmel.

- (WM CASEY): Elnök úr, kérem nyugodtan kérdezzen közbe. Ön az Egyesült Államok elnöke. Mi nem azért vagyunk itt, hogy a tájékoztatás mikéntjéről vitázzunk önnel. Csakhogy néhány dolog olyan magas szinten titkosított, hogy bizonyos válaszok előtt néhány jelenlévőnek lehet, hogy el kell majd hagynia a helységet.

- (TANÁCSADÓ #1): Elnök úr, minden amit tudunk az idegenek földi látogatásairól, az tizenhat hatalmas irattömbben van összegyűjtve. Ezek az irattömbök több ezer oldalnyi információt tartalmaznak. Önnek bármit a rendelkezésére bocsátunk, de ahogy CASEY igazgató is említette, adott esetben át kell értékelnünk a hallgatóságot, mielőtt válaszolunk a kérdéseire.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, most már minden világos. Kérem, folytassák, ahonnan akarják, én pedig majd kérdezek.

- (WM CASEY): Rendben elnök úr, akkor így fogjuk csinálni. Egyébként még én sem látom át a teljes képet. Nagyjából az egytizedét olvastam el egyetlen irattömbnek és nekem is vagy ezer kérdésem lenne.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben folytassuk.

- (A GONDNOK): Elnök úr, köszönöm a megértését. Ígérem minden kérdésére válaszolok, ha tudok. De ha az adott kérdése meghaladja ezt a szintet, akkor CASEY igazgató úr fog dönteni.

- (REAGAN ELNÖK): Mindent értek, kérem folytassák.

- (A GONDOK): Szóval, az EBE űrhajó kilenc földi hónap alatt teszi meg a közel 40 fényévnyi távolságot. Ebből láthatja, hogy az EBE űrjármű a fénynél is nagyobb sebességre képes. Csakhogy innentől kezdve kezd kicsit tudományossá válni a dolog. Az űrhajóik ugyanis valamiféle "űr alagutak" segítségével képesek "A" pontból "B" pontba eljutni, ezáltal gyorsabban tudnak utazni, mint ahogy a fény halad. Én sem pontosan értem ezt, de sok vezető tudósunk már pontosan tudja a dolog működését.

- (REAGAN ELNÖK): Nos, a tudománynak ez a szintje számomra is felfoghatatlan. Ez esetleg valamiféle fekete lyuk?

- (A GONDNOK): Igen, olyasmi, de annál sokkal bonyolultabb.

- (REAGAN ELNÖK): És ide jöttek...? (nem érthető) Nem számít, folytassa.

- (WM CASEY): Elnök úr, biztosíthatom, hogy értjük a működési elvét, csakhogy még nem tudjuk magunk megcsinálni.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben (többen egyszerre beszélnek)

- (A GONDNOK): Akkor egy kis történelem. Az eredeti projekt még 1947-re nyúlik vissza és úgy hívták "PROJECT GLEEM" (Fénysugár projekt). Ez a projekt olyan információkat tartalmazott, amelyeket az UFO-k, illetve a már azonosított idegen űrhajók, más néven "IAC" (Identified Alien Craft) utáni nyomozások során gyűjtöttünk. A projektet valójában eredetileg az ötvenes évek elején alapította Truman elnök, majd később már Eisenhower utasítására, a Nemzetbiztonsági Tanács felügyelete alá került. Truman elnök felállított egy csapatot is, hogy gondozzák a projektet. Ezt a csapatot úgy hívták: "Majority 12", röviden "MJ-12".

Aztán 1966-ban a projekt nevét "Aquarius"-ra változtatták. A működéséhez szükséges anyagi források titokban a hírszerzés költésgvetéséből lettek átcsoportosítva. Ezeknek az idegen űrhajóknak az elemzése egy kiterjedt program része volt, amely azt volt hivatott kivizsgálni, vajon az idegenek jelentenek-e közvetlen fenyegetést a nemzetbiztonságunkra. Ahogy arra talán ön is emlékszik elnök úr - hisz a nyilvánosság előtt történt - országunk először "Grudge", majd "Sign" végül "Blue Book Projekt" (Kék könyv) néven gyűjtötte és vizsgálta az UFO jelenségeket.

A Légierő programjának eredeti feladata volt összegyűjteni és elemezni minden UFO-val kapcsolatos észlelést és egyéb incidenst, illetve megvizsgálni, hogy a jelenség jelenthet-e fenyegetést az Egyesült Államok nemzetbiztonságára. Az így nyert információk egy része adta az ötletet, hogy a vizsgálat során nyert adatokat használjuk fel a saját űrtechnológiánk fejlesztése és űrprogramjaink kidolgozása során.

A Légierő által a "Kék Könyv Projektben" megvizsgált körülbelül 12.000 esemény mintegy 90%-a végül egyéb légköri jelenségnek, vagy csillagászati objektumnak bizonyult. A maradék tíz százalékról viszont bebizonyosodott, hogy valóban földönkívüli eredetű az észlelés vagy az incidens. Bár, nem minden UFO észlelés vagy incidens került be a három projekt valamelyikébe.

1953-ban a Gleem Projekt elkezdte a saját nyomozásait és bizonyos észleléseket már közvetlenül a Gleem projekt dolgozott fel a többi helyett. A Gleem projekt tehát - amely 1966-ban az "Aquarius" nevet vette fel - egy, az UFO jelenségeket rendszerező, a többivel egyidejűleg működő jelentési rendszer volt.

Az "Aquarius Projektben" csak a valóban idegen űrhajó észleléseket és a bármilyen módon az idegenekkel létrejött kontaktusokat gyűjtöttük össze. Két idegen űrhajót derítettünk fel Új-Mexikóban. A járműveket a tudósaink technológiai csodaként ámulták, mi több a megoldásaik számunkra megfejthetetlenek voltak. A két űrhajót különleges biztonsági intézkedések mellett egy nyugati hangárba helyeztük el. Hatalmas mennyiségű technológiai adathoz jutottunk általuk.

A nyilvánosság előtt is ismert "Kék Könyv Projekttel" egy időben a Légierő és a CIA kérésére néhány független tudományos vizsgálat is elkezdődött a jelenségekkel kapcsolatban. Az "MJ-12" végül úgy döntött, hogy hivatalosan a Légierőnek be kell fejeznie az UFO jelenségek vizsgálatát. A döntést az NPNN 1966-os tanácskozásával egy időben hozták. A döntésnek két fontos oka volt. Először is az Egyesült Államok kommunikációs kapcsolatba lépett az idegenekkel.

- (REAGAN ELNÖK): Egy pillanat, oké...nos, Bill, nem...felejtse el, kérem folytassa.

- (WM CASEY): Elnök úr, a kommunikációs témakör már magasabb szintű védelmet igényel. Javaslom, ezt folytassuk, és ha lesz időnk, akkor rátérhetünk arra is.

- (REAGAN ELNÖK): Oké, most maga irányít, Bill.

- (A GONDNOK): Az Egyesült Államok viszonylag biztos volt abban, hogy az idegenek nem agresszív, nem ellenséges szándékkal érkeztek a Földre. És az is biztosnak látszott, hogy a jelenlétük nem jelent közvetlen fenyegetést a nemzetbiztonságra. Másodszor pedig a közvélemény elkezdett egyre jobban hinni az idegenek létezésében. A Nemzetbiztonsági Tanács attól tartott, ha mindent nyilvánosságra hozunk, amit az UFO-król és az idegenekről tudunk, az széleskörű pánikot eredményezhet. Ezzel azonban egy magasabb védettségű témakörhöz értünk az idegen látogatóinkkal kapcsolatban, úgyhogy CASEY igazgató úrnak kell eldöntenie, hogy most folytassuk, vagy inkább később térjünk rá vissza.

- (WM CASEY): Várjunk még ezzel. Egyelőre én sem tudok még mindent a dologról, úgyhogy magam is tájékozódni szeretnék, mielőtt az elnök urat is beavatnám.

- (TANÁCSADÓ #1): Egyetértek CASEY igazgató úrral. A tájékoztató ezen része igen összetett és ahhoz, hogy teljes képet tudjunk adni, egy egész nap szükséges.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, ahogy azt az előbb is mondtam, most Bill a főnök.

- (A GONDNOK): Szóval, azt érezték, hogy a titkos információk nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné az USA űrprogramját. Ezen kívül pedig az UFO-k és az idegenek földi látogatásainak beismerésével általános pánikot idéznénk elő a világ vallási vezetői körében is. Mindezek miatt az "MJ-12" úgy döntött, hogy egy, az UFO jelenségeket elemző független tudományos tanulmány kielégítené a nyilvánosság érdeklődését.

Végül az UFO jelenségekkel foglalkozó utolsó hivatalos tanulmányt a Légierővel kötött szerződés alapján a Coloradoi Egyetem végezte. Ebben megállapították, hogy nem áll rendelkezésünkre olyan adat, amely szerint az UFO-k fenyegetést jelentenének az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve. Ez végül a kormányt is kielégítette és lehetővé tette, hogy a Légierő hivatalosan befejezze az UFO jelenségek kutatását.

Természetesen ez biztonsági okokból megengedhetetlen lett volna. Így azért, hogy az UFO jelenségekkel és incidensekkel kapcsolatos nyomozás tovább folyhasson, többek közt a CIA és az "MJ-12" nyomozóit jelölték ki katonai nyomozó csoportokhoz, hogy tovább vizsgálják az UFO-kal és a már azonosított idegen űrhajókkal kapcsolatos észleléseket. Ezek az ügynökök jelenleg is különböző amerikai és kanadai helyszíneken dolgoznak. Minden jelentés közvetve, vagy közvetlenül az "MJ-12" csoporthoz kerül és ezek az ügynökök főleg olyan észleléseket gyűjtenek, amelyek kényes kormányzati létesítmények közelében történnek.

Ugyanis rengeteg észlelés történt nukleáris fegyvereket tároló bázisok közelében. Az idegenek részéről a nukleáris fegyvereink iránt tanúsított érdeklődés csak annak tulajdonítható, hogy egy esetleges földi atomháború, hatással lenne a világűrre is. A Légierő ezért intézkedéseket foganatosított a nukleáris fegyvereink védelmében attól tartva, hogy az idegenek esetleg elvihetik vagy megsemmisíthetik azokat. Az "MJ-12" meg van győződve arról, hogy az idegenek békés céllal érkeztek a Naprendszerünkbe. Habár arra nézve is vannak információink, és ez megint egy magasabb szint, hogy nem csak egy faj látogatja rendszeresen a Földet.

- (REAGAN ELNÖK): Nos, ez most így hirtelen kicsit sok. Rengeteg kérdést írtam fel magamnak, de előbb tartsunk egy rövid szünetet és aztán folytassuk.

 

(Szünet)

2.rész

Az első részben megismertük az elnöki tájékoztató résztvevőit. A beszélgetést, egy GONDNOK fedőnevű CIA alkalmazott vezette, aki akkor már huszonkettedik éve volt kezelője a tájékoztató alapjául szolgáló információknak. Aktív résztvevője volt a beszélgetésnek  William J. Casey, a legújabb kori amerikai történelem egyik igen ellentmondásosan megítélt szereplője, aki 1981-től, 1987-ben bekövetkezett haláláig az Egyesült Államok teljes hírszerzési tevékenységét felügyelte a CIA igazgatójaként. Továbbá a dokumentum szerint ott volt még két, sorszámokkal ellátott 'Tanácsadó' fedőneveken említett beavatott is, akik szintén ismerői a témának.

A Gondnok által vezetett tájékoztató első harmadában az amerikai elnök tudtára hozták, hogy több földönkívüli civilizáció is rendszeresen látogatja a Földet, közülük az egyik faj két űrhajója, rajtuk összesen tíz idegennel, 1947-ben lezuhant Új-Mexikóban. Egyetlen földönkívüli élte túl a szerencsétlenséget (EBE-1), ő az USA legjobban őrzött bázisán élt egészen 1952-ben bekövetkezett haláláig. A tájékoztató szerint ezen idő alatt rengeteget segített a tudósoknak, többek között megérteni az idegenek technológiáit. Elmagyarázta azt is, honnan és miképpen érkeztek.

A Gondnok végül röviden összefoglalta az USA földönkívüli civilizációkkal kapcsolatos nyilvános és titkos projektjeit, egészen 1947-től kezdődően, érzékeltetve, hogy már az első pillanattól kezdve tudatosan zajlott a közvélemény szándékos félrevezetése. A tájékoztató harmadánál Reagan elnök kis szünetet kért. Itt szakítottuk meg mi is a beszélgetés közlését, és most innen is folytatjuk:

 

(Szünet)

 

- (REAGAN ELNÖK): Azt hiszem, most már folytathatjuk.

- (A GONDNOK): Köszönöm, elnök úr, akkor folytatom. Az "MJ-12" csoport 1976-os jelentésében azt írja, hogy az idegenek technológiai fejlettsége évezredekkel a miénk előtt jár. Tudósaink úgy vélik, hogy amíg a technológiai fejlődésünk nem közelíti meg az idegenekét, az űrhajójukból nyert információk jelentős részét egyszerűen képtelenek leszünk megérteni, felhasználni. Ekkora fejlődéshez viszont még segítséggel is több száz évre lehet szükségünk.

Az elsőként elindult projektünk közben, amelyet az idegenek űrhajójának tanulmányozására hoztunk létre, továbbiak is elindultak. Az első még 1949-ben, a célja pedig a túlélő idegennel, EBE-1-gyel kapcsolatos orvosi információk összegyűjtése és rendszerezése volt. Ez a projekt orvosilag vizsgálta EBE-1-et és a kutatóink számára rengeteg, az evolúciós elméletekkel kapcsolatos kérdésre szolgált válasszal.

A következő projekt 1954-ben még a "Gleem Project" része volt, csak 1966-ban vált ki belőle. A feladata az volt, hogy kommunikációs kapcsolatot létesítsen az idegenekkel. Ez pozitív eredménnyel zárult, ám ezt majd egy másik szinten fogjuk megvitatni. Két másik projekt egyike pedig egy idegen űrhajóval végzett tesztrepülésekre, illetve az EBE-1-től szerzett információk alapján az idegenek technológiájának a mi űrprogramunkban való hasznosítására irányult.

- (WM CASEY): Nos, elnök úr, akkor most áttérhetünk a kérdéseire, vagy lépjünk egy szintet. Melyiket szeretné?

- (REAGAN ELNÖK): Rengeteg kérdésem lenne, úgyhogy feltennék néhányat, aztán haladhatunk tovább. Talán az idegenek élethosszával kezdeném, milyen idős volt az EBE-1?

- (A GONDNOK): Elnök úr, azt az idegen civilizációt, ahonnan EBE-1 érkezett úgy hívjuk, Eben Közösség. Ezt a nevet mi adtuk nekik, ők nem így hívják magukat. A várható élethosszuk nagyjából 350-400 földi év.

- (REAGAN ELNÖK): Az idő ugyanaz az ő bolygójukon, mint a Földön?

- (A GONDNOK): Nem elnök úr, az idő teljesen más az Eben bolygón, amelynek mellesleg a neve: SERPO. Egy napjuk hozzávetőlegesen 40 óráig tart. Ezt a két napjuk mozgásából mérik. A SERPO naprendszere tehát bináris, vagyis velünk ellentétben nekik két napjuk van.

- (REAGAN ELNÖK): A válasza újabb kérdéseket vet fel bennem. Rendben, ha jól értem, a bolygójuknak két napja van, de ebből nem az következne, hogy az a bolygó rendkívül forró? És azt hiszem, ez magyarázhatja, miért van két szemhéjuk.

- (A GONDNOK): Igen elnök úr, az ő napjaik nem úgy kelnek és nyugszanak, mint a miénk. Csak nagyon rövid és ritka időszakokra van picit sötétebb, amikor mindkét napjuk egyszerre érinti a horizontot.

- (REAGAN ELNÖK): És milyen az élet a Serpicon?

- (A GONDNOK): Elnök úr, a neve SERPO, betűzve S-E-R-P-O. Úgy vélem erről bővebben majd egy más szintű tájékoztatón beszélünk. Igazgató úr!

- (WM CASEY): Igen elnök úr, most nagyot ugrottunk előre. Mindent tudunk a látogatóink bolygójáról, de ez majd egy másik tájékoztató tárgya lesz.

- (REAGAN ELNÖK): Oké, ezek a szintek. Azt hiszem,...ezt még meg kell szoknom. Minden titkos információ ezeken a különböző szinteken van titkosítva?

- (WM CASEY): Ez hasonló a SIOP-pal kapcsolatos (Single Integrated Operational Plan – az atomfegyverek használatára vonatkozó szabályok) tájékoztatóhoz, amelyet januárban kapott. Különböző szintű engedélyeink vannak.

- (REAGAN ELNÖK): Nem, én ezt pontosan értem, Bill. Pontosan tudom, mit jelentenek a különböző szintű titkosítások. Úgy értem, mi a helyzet a szovjetekkel? Például a szovjeteknél dolgozó kémeink az idegenekről szóló információkhoz viszonyítva, ugyanolyan titkosítási szinten vannak?

- (WM CASEY): Nem, elnök úr. Ezek az információk a legmagasabb szinten titkosak, míg a kémtevékenységünk a Szovjetunió területén hasonlóan titkos, de mégis másképp.

- (REAGAN ELNÖK): Oké, értem, a körtét az almával. Azt hiszem, ehhez tényleg több időre lenne szükség. És mi a helyzet az utazással a SERPO-ról a Földre?

- (A GONDNOK): Nos, elnök úr, a távolság a Föld és a SERPO között nagyjából 40 fényév. Ők ezt a távolságot körülbelül kilenc földi hónap alatt teszik meg. Én nem vagyok tudós, de ahogy azt már korábban is említettem, ők ilyen hatalmas távolságokra egyfajta űralagutakon keresztül utaznak. Úgy tűnik képesek meghajlítani a teret, így jutva el egyik pontról a másikra. De hogy ezt hogyan csinálják, az már tudományos magyarázatot igényel.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, ez nagyon érdekes. A fizika törvényei az ő bolygójukon ugyanazok, mint itt a Földön?

- (A GONDNOK): Nem egészen. Úgy tűnik, vannak kisebb különbségek, főleg a két napjuk mozgásának bolygójukra kifejtett hatásai miatt. A tudósaink sem igazán értik, ugyanis néhány közülük a mi fizikai törvényeinkkel ellentétes.

- (REAGAN ELNÖK): Nukleáris, vagy valamilyen más energiával hajtják meg azokat az űrhajókat?

- (A GONDNOK): Elnök úr, nagyon keveset értünk a meghajtási technikájukból. Úgy tűnik két különböző meghajtási rendszerük van. Az egyiket a Föld atmoszférájában használják, a másikat azon kívül. Nukleáris energiát viszont nem használnak. A meghajtási rendszerük ugyan kibocsát némi nagyon alacsony szintű sugárzást, de közel sem annyit, ami veszélyt jelentene ránk nézve. Ugyanis csak hasonlít a mi nukleáris sugárzásunkhoz, ezért mi így is hívjuk, de a valójában a Földön ehhez még csak hasonló sincs.

- (REAGAN ELNÖK): Ezek az idegenek más helyeket is meglátogattak a Földön?

- (A GONDNOK): Elnök úr, megint azt kell mondanom, ez egy másik szintű beszélgetés tárgya.

- (REAGAN ELNÖK): Kezdem unni ezt a választ, de megértem.

- (WM CASEY): Elnök úr, a Szovjetunió szintén kapcsolatban van ezekkel az idegenekkel. Megbízható forrásból származó információnk van, hogy nekik is megvolt a maguk "Roswell Incidensük", hogy úgy mondjam. Nagyjából ugyanazt tudják, amit mi. Valamikor az ötvenes évek végén jutottak hozzá néhány testhez, de a hírszerzésünk szerint azok egy másik idegen fajtól származnak.

- (REAGAN ELNÖK): Oké, nos akkor Bill, kezdek teljesen összezavarodni. Azt állítja, hogy több különböző faj is látogatja a Földet egy időben?

- (WM CASEY): GONDNOK válaszoljon a kérdésre.

- (A GONDNOK): Igen elnök úr, de az okokat kétlem, hogy most kellene kifejtenem, inkább majd egy másik találkozón.

- (REAGAN ELNÖK): Csak arra az egyszerű kérdésre válaszoljon, hogy hány konkrét fajról van szó. Hagyja a részleteket, eleget hallottam ma már, hogy ez egy más szintű tájékoztató tárgya kell legyen.

- (A GONDNOK): Sajnálom elnök úr, hogy felidegesítettem...

- (REAGAN ELNÖK): Nem, Gondnok, ne érezze így. Nem vagyok ideges, dehogy. Önök mind a tanácsadóim, nekem pedig elnökként oda kell figyelnem magukra és a tanácsaikra. Nem vagyok ideges. Sajnálom, ha azt érzi. Meg tudja tehát mondani, hogy hány faj látogat minket?

- (A GONDNOK): Igazgató úr?

- (WM  CASEY): Gyerünk, Gondnok, feleljen az elnöknek.

- (A GONDNOK): Legalább öt.

- (REAGAN ELNÖK): Valamennyien barátságos szándékúak?

- (A GONDNOK): Igazgató úr?

- (WM CASEY): TANÁCSADÓ #1, akar maga válaszolni?

- (TANÁCSADÓ #1): Elnök úr, erre nagyon nehéz válaszolni. Rengeteg paramétert számításba veszünk, hogy felmérjük az esetleges fenyegetést. Habár az ötből négy esetében nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre. Sok-sok adatunk van az ebeniekről...ők minden kérdésünkre válaszoltak. És ők segítettek megérteni a többi négy fajt is. Picit félek így kimondani és elnök úr kérem, ne is értse félre, de úgy hisszük az egyik idegen faj ellenséges.

- (WM CASEY): Elnök úr szeretné, hogy folytassuk, vagy esetleg?

- (REAGAN ELNÖK): Az Isten szerelmére, én vagyok az Egyesült Államok elnöke. Tudnom kell róla, ha veszély fenyeget minket a világűrből. Ha tudnak bármit arról, hogy ez az idegen faj veszélyt jelent ránk nézve, hallani akarom.

- (WM CASEY): Elnök úr, értesüléseink szerint ennek az idegen fajnak a képviselői embereket rabolnak el a Földről, majd tudományos és orvosi teszteknek vetik alá őket. Legjobb tudomásunk szerint eddig még nem öltek meg senkit. De - ahogy az TANÁCSADÓ #1 állította - az értesüléseink nagy része szemtanúktól származik és még nem igazán dolgoztuk fel őket.

Viszont elfogtunk egyet az ellenséges idegenek közül. Ez azonban megint igen érzékeny terület elnök úr. Javaslom, fejezzük be ezt a megbeszélést, legyünk túl az esetleges kérdésein, aztán utána visszatérhetünk erre. De attól tartok e pillanatban konkrét válaszokkal nem igazán szolgálhatok.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, de elvárom, hogy amint lehet, azonnal tájékoztassanak. Mindent tudni akarok ezekről az ellenséges idegenekről, úgyhogy...vagy újraírjuk a szabályokat, hogy hozzájuk férhessek, vagy... TANÁCSADÓ #1, van előkészített háborús stratégiánk erre az esetre?

- (TANÁCSADÓ #1): Igen elnök úr, az országot fenyegető minden veszélyre nézve létezik háborús stratégiánk.

- (REAGAN ELNÖK): Kérem, ne feledkezzünk meg a Föld többi részéről sem. Bármelyik országot támadnák is meg, nekünk segítenünk kell.

- (TANÁCSADÓ #1): Elnök úr, semmilyen bizonyítékunk nincs arra nézve, hogy ez a faj megtámadni készülne akár az Egyesült Államokat, akár bármelyik másik országot.

- (REAGAN ELNÖK): Azt hiszem most tényleg eltértünk az eredeti tárgytól, de minden fenyegetésről tudni akarok. Semmit se titkoljanak előlem, ez érthető?

- (WM CASEY): Igen uram.

- (TANÁCSADÓ #1): Igen uram. Elnök úr, soha nem fogunk semmilyen, a világunkat fenyegető veszélyt eltitkolni ön előtt. Napi tájékoztatást fog kapni ezzel kapcsolatban.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, folytassuk. Hány korábbi elnök kapta meg ugyanezt a tájékoztatást?

- (A GONDNOK): Elnök úr, személyesen én tájékoztattam Nixont, Fordot és most magát. Carter elnök sosem kapta meg a teljes tájékoztatást. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy miért nem.

- (REAGAN ELNÖK): Hát, ismerve a fickót, valószínűleg egy kukkot sem értett volna belőle, ami nem is csoda, hisz Georgia államból származik. De ez persze csak vicc... (nevetés hallatszik a szobában).

- (TANÁCSADÓ #1): Elnök úr, most tájékoztatnám egy, még 1970-ben a Szovjetunióban történt incidensről.

- (WM CASEY): Biztos, hogy ennek most van itt az ideje?

- (TANÁCSADÓ #4): Mondhatok valamit igazgató úr?

- (WM CASEY): Tessék, TANÁCSADÓ #4, parancsoljon.

- (TANÁCSADÓ #4): Azt hiszem, ez a konkrét eset remekül példázza majd az elnök úrnak, hogy mire számíthat a világunk a jövőben. Képtelenek vagyunk megakadályozni, hogy az idegenek idelátogassanak a Földre. Néhány csillagász szerint nehéz elhinni, hogy ezek az idegenek csak úgy rábukkantak a Földünkre. Saját galaxisunknak is a szélén helyezkedünk el. A mi Napunkon kívül sok százezer hasonló csillag található csak a galaktikus értelemben vett szomszédságunkban. Csakhogy az ebeniek megtaláltak minket, megtalálták a Földet. És nem a miénk az egyetlen ország, amelyet rendszeresen látogatnak.

Ami a többi négy fajt illeti, tudjuk, hogy a múltban is rendszeresen felbukkantak és a jövőben is látogatni fognak minket. Olyanok, vagyunk számukra, mint az univerzum egy petri csészéje. Változatos bolygó a miénk, ezért is nagyon érdekes más földönkívüliek számára. Egészen biztos vagyok abban, hogy a világegyetem különböző intelligens életformái kommunikálnak egymással. Talán így terjedt el köztük, hogy a Földön van intelligens élet. És talán éppen ezért látogatnak minket.

Visszatérve TANÁCSADÓ #1-hez, tekintettel a szovjet incidensre, elnök úr, rengeteg hasonló észlelésről számolnak be világszerte. Meg kell értenünk, hogy oda mennek, ahova csak akarnak, anélkül, hogy bármit tehetnénk ellene. Nekem meggyőződésem, hogy fel kell készülnünk arra, hogy egy nap talán egy ellenséges életforma úgy dönt, elfoglalja a Földet. Erre készen kell állnunk. Remélem az elnök úr is megérti, miért mondom ezt.

- (REAGAN ELNÖK): Igen, hogyne, TANÁCSADÓ #4, teljesen igaza van, egyetértek önnel. Talán azok az észlelések,...amelyek valódiak...talán a látogatásaik, csak az első fázis.

- (WM CASEY): Igen elnök úr, lehetséges.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben TANÁCSADÓ #1, kérem folytassa, közbevágtunk.

- (TANÁCSADÓ #1): Köszönöm, elnök úr. Szóval, 1970-ben egy hét leforgása alatt több incidens is történt. Hírszerzési adataink vannak a Szovjetunió területén belülről és kívülről egyaránt. Elfogtunk rádióbeszélgetéseket szovjet légvédelmi pilóták és az irányítótorony között, amelyek nagy számú UFO-król szólnak, melyeket a szovjet pilóták üldöztek. Az incidens Közép-Szerbiában kezdődött és a Fekete Tenger fölött ért véget.

Szó szerint szovjet polgárok ezrei látták az UFO-kat és legalább húsz különböző pilóta üldözte őket. Két alkalommal is megpróbálták lelőni őket, de mindhiába. Valószínűleg ez a legjobb bizonyíték arra nézve, hogy ezek a dolgok a Szovjetunió felett is megtörténnek. Úgy véljük, hogy ez esetben az ellenséges faj tagjairól lehetett szó. Ellenségesnek hívjuk őket, mert leszállnak, embereket rabolnak, vizsgálatokat végeznek rajtuk, majd végül elengedik őket. Az űrhajóik máshogy néznek ki, mint az ebeniek járművei.

- (REAGAN ELNÖK): Egy pillanat, TANÁCSADÓ #1, ezzel arra céloz, hogy van a birtokunkban ilyen űrhajó? Vagy esetleg más bizonyíték erre nézve?

- (TANÁCSADÓ #1): Elnök úr, fényképeink vannak a hajóikról. Ez kicsit kezd bonyolult lenni, mert néhány információnk az ebeniektől származik.

- (REAGAN ELNÖK): Úgy érti, az EBE fickótól?

- (TANÁCSADÓ #1): Igen, de más forrásból is, ami az ebeniekhez köthető.

- (WM CASEY): Elnök úr, megint ki kell mondanom az önt idegesítő szavakat...magasabb szint, ha úgy tetszik.

- (REAGAN ELNÖK): Nem, nem,...rendben,...előbb legyünk túl ezen a tájékoztatón, a magasabb szintűeket későbbre ütemezzük.

- (TANÁCSADÓ #1): Egyszerűen mondva, tudjuk mi a különbség az ebeni és az ellenséges idegenek űrhajói között.

- (REAGAN ELNÖK): Elnevezték őket valahogy...úgy értem az ellenségeseket?

- (A GONDNOK): Közbeszólhatok, elnök úr?

- (WM CASEY): Egy pillanat, azt hiszem megint előre szaladtunk.

- (REAGAN ELNÖK): Nos... (itt többen beszélnek egyszerre, ezért a beszélgetés egy részét nem lehet érteni.)

- (A GONDNOK): Rendben,...(Itt ismét nem érthetők a szavai.)

- (WM CASEY): Igen, kezdje GONDNOK.

- (REAGAN ELNÖK): Nem, nem akartam megzavarni.

- (A GONDNOK): Köszönöm elnök úr. Szóval, az ellenséges idegeneket egyszerűen csak úgy hívjuk HAV (Hostile Alien Visitors = ellenséges idegen látogatók). Az "MJ-12" nevezte el így őket még az ötvenes években.

- (WM CASEY): Rendben, ha már belekezdtünk, mondjuk el az elnök úrnak, mit tudunk a többi fajról.

- (TANÁCSADÓ #1): A neveiket? Tessék? (néhány mondat nem érthető) Rendben, technikai, vagy micsoda?

- (WM CASEY): (Nem érthető), rendben, azt hiszem ez technikai dolog.

- (REAGAN ELNÖK): Azt akarja mondani, hogy ezek a HAV-k már az ötvenes évek óta látogatnak minket és rabolják az embereket?

- (A GONDNOK): Igen elnök úr, azóta itt vannak. Casey igazgató!

- (WM CASEY): Elnök úr, vannak arra vonatkozó információink, hogy már egy ideje csinálják. De nagyon körültekintően kell fogadni a jelentésekben olvasható bizonyítékokat különös tekintettel a szabad forrású (bárki által elérhető) információkra. Mindig vannak emberek, akik feltűnési vágyból össze-vissza hazudoznak, míg másokat valóban elraboltak és a vizsgálataik tárgyai voltak. Ezeket szelektálnunk kell és kizárólag a valódi emberrablások bizonyítékait kell számba vennünk. De abban teljesen biztosak vagyunk, hogy az ebeniek ilyet soha nem tennének. Hihetetlenül békés teremtmények, egyetlen élőlénynek sem tudnának ártani.

- (TANÁCSADÓ #1): Akkor javaslom, hogy haladjunk tovább ebbe az irányba és mondjuk el az elnök úrnak, amit tudunk róluk.

- (TANÁCSADÓ #4): Egyetértek.

3.rész

A Reagan tájékoztató második részéből megtudhattuk, hogy az egyik, Földünket látogató idegen faj képviselői a tőlünk mintegy negyven fényévnyi távolságra található Zeta Reticuli csillagrendszerben keringő, SERPO néven említett bolygóról érkeztek hozzánk. Kiderült továbbá, hogy a hidegháború időszaka alatt a Szovjetunió is tudott a felvételen ebeniekként emlegetett idegen civilizációról.

Ezen kívül elhangzott még, hogy - a GONDNOK állítása szerint - az ebeniek nagyon barátságosak, egyáltalán nem jelentenek fenyegetést az emberiségre, azonban nem ők az egyetlen földönkívüli faj, amely rendszeresen látogat minket. A tájékoztatót vezetőknek rajtuk kívül további négy civilizációról van tudomásuk, és közülük az egyiküknek ellenségesek a szándékaik.

És akkor következzen a harmadik, befejező rész:

 

- (WM CASEY): Rendben, árulja el az elnök úrnak a nevüket, GONDNOK.

- (A GONDNOK): A nevüket? A technikai nevüket?

- (WM CASEY): Igen. Oké (nem érthető) arról, hogy (nem érthető) tudok élni vele, de biztosnak kell lennünk abban, hogy nem jut ki információ. Nem engedhetjük meg, hogy kiszivárogjon...(nem érthető).

- (A GONDNOK): Rendben, köszönöm. Elnök úr, az öt említett fajt a következőképpen nevezik: ebeniek (Ebens), archquliodok (Archquloids), quadloidok (Quadloids), heplaloidok (Heplaloids) és trantaloidok (Trantaloids). Ezeket a neveket a hírszerző közösség, név szerint az MJ-5 adta nekik. Az ebeniek barátságosak, a trantaloidok pedig az a bizonyos ellenséges faj.

- (REAGAN ELNÖK): Te jó ég, már csak a nevüket hallgatva igazán lenyűgözőek. Melyik fajból fogtunk el példányokat?

- (WM CASEY): Elnök úr, van egy trantaloidunk, de már nem él. Még 1961-ben, Kanadában fogtuk el és egészen az 1962-ben bekövetkezett haláláig volt a fogságunkban. Tudunk róla fotót mutatni...GONDNOK?

- (A GONDNOK): Igazgató úr, most nincs nálam, de majd hozatok egyet.

- (WM CASEY): Elnök úr, a holnap reggeli találkozónkig itt lesz.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben.

- (WM CASEY): (nem érthető)...a történet része, ahol...(nem érthető)...de visszatekinthetünk.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, folytassuk.

- (A GONDNOK): Elnök úr, visszatérve az én prezentációmhoz, az általunk összegyűjtött valamennyi információt biztonságban tároljuk több helyszínen.

- (REAGAN ELNÖK): Ne mondják el, nem akarom tudni a konkrét helyszíneket. Ezt hagyom, hogy intézzék az ügy gondnokai. Egyelőre nem akarom tudni,...talán majd később.

- (A GONDNOK): Rendben elnök úr, akkor erről csak általánosságban beszélek, de biztosíthatom, hogy minden információ, adat biztonságos, védett helyen van, ugyanígy a tárgyi eszközök, beleértve az űrjárművet is.

- (REAGAN ELNÖK): Jól gondolom, hogy az egyik ilyen hely Kaliforniában található?

- (A GONDNOK): Egyes eszközöket Livermore-ban teszteltünk és repültünk az Edwards Légitámaszpont körül, de alapvetően Nevadában őrizzük őket.

- (REAGAN ELNÖK): Igen, még februárban tájékoztattak arról, hogy ha jól emlékszem,...Las Vegas-tól nyugatra kényes katonai létesítményeink vannak.

- (A GONDNOK): Így van, elnök úr, úgy hívjuk: "Groom Lake Complex".

- (REAGAN ELNÖK): Igen, erről tájékoztattak. Ez az a hely, ahol a szovjet vadászrepülőket is őrzik?

- (A GONDNOK): Igen, ez ugyanaz a hely. Folytathatom?

- (REAGAN ELNÖK): Igen, mindenképpen.

- (A GONDNOK): Annak érdekében, hogy titokban tarthassuk ezeket az információkat és a tényt, hogy az Egyesült Államok kormányának bizonyítéka van arra nézve, hogy bolygónkat földönkívüliek látogatják, az évek során egy igen hatékony védelmi programot dolgoztunk ki. Ezt úgy hívjuk, hogy "Project Dove" (Galamb Projekt). Ez a katonai hírszerző ügynökségünk által a közvélemény felé kiszivárogtatott dezinformációk sorozatára épül. Ahogy azt ön is tudja elnök úr, van néhány igen titkos légi járművünk.

Hogy ezeket a járműveket titokban tartsuk, időnként igyekszünk elhitetni a közvéleménnyel, illetve a sajtóval, hogy amit adott esetben látnak az valójában UFO és nem pedig a mi tikos repülőgépünk egyike, még akkor is, ha némely esetben valóban UFO is volt az észlelés tárgya. Ahogy azt már említettem, ez egy igen összetett dolog, ugyanakkor egyfajta kémelhárítás is egyben. Bizonyos valós információkat kiszivárogtatunk, aztán hagyjuk, hogy a hír szárnyra kapjon. A többit már elvégzik ők.

Az első ember, aki a segítségünkre volt ebben a félretájékoztatási programban, az George Adamski volt, még az ötvenes évek elején, de használtuk az UFO-kkal kapcsolatos mozifilmeket is. Ezek segítettek a téma iránti figyelmet fenntartani, míg egyúttal nagy hasznunkra voltak abban, hogy a titkos repülőinket eltitkolhassuk a nyilvánosság elöl. Köztük olyan repülő járműveket is, amelyeket az ebeniektől kaptunk kölcsön.

- (REAGAN ELNÖK): Mindig is tudtam, hogy van valamiféle titkos együttműködés a kormányunk és a filmipar között. Folyamatosan pletykáltak erről,...még akkor is, amikor én már ott dolgoztam.

- (A GONDNOK): Nos, elnök úr, az első film, amely az együttműködésünk eredményeként jött létre, az a "The Day The Earth Stood Still" (A nap, mikor megállt a Föld - Magyarországon hivatalosan sosem mutatták be) volt. Ez volt az Egyesült Államok Légierejének és a Filmiparnak az első közös munkája.

- (REAGAN ELNÖK): Az a film, a "Harmadik típusú...", szintén egy ilyen együttműködés eredménye? Gondolom a "Bonzo" mozik nem voltak ezen együttműködés részei. (Hangos nevetés hallatszik) [Bonzo egy csimpánz volt, aki Reagannel játszott több filmben]

- (WM CASEY): Nem (nevet), elnök úr, gondolom felesleges lenne mondanom, hogy "Gonzo" nem az űrből érkezett hozzánk! (Nevetés)

- (REAGAN ELNÖK): Nem, de néhányan azt képzelték.

- (A GONDNOK): Igen, elnök úr, annak a filmnek (Harmadik típusú találkozások) az alap tartalma tőlünk származik.

- (REAGAN ELNÖK): Valós eseményeken alapul?

- (WM CASEY): Elnök úr,...

- (REAGAN ELNÖK): Oké Bill, ne is folytassa, tudom, mit akar mondani, felejtse el, hogy kérdeztem.

- (WM CASEY): Rendben, GONDNOK folytassa.

- (A GONDNOK): Köszönöm elnök úr. 1949-ben Truman elnök létrehozott két titkos bizottságot. Ezek a bizottságok úgy tanácskoztak, hogy az ott elhangzottak egyáltalán nem kerültek rögzítésre. A bizottságok kódnevei: "Adam" és "Eve" (Ádám és Éva). Az első bizottság, az "Ádám" feladata az volt, hogy tanulmányozza a lehetőségét és az esetleges következményeit annak, ha bizonyos információkat nyilvánosságra hoznánk a UFO-kkal és a két incidenssel kapcsolatban.

Az "Adam" bizottság végül a következő megállapításra jutott: "Ebben a kérdésben a közvéleményt, mint igen nagy jelentőséggel bíró tényezőt kell figyelembe venni, még akkor is, ha tisztán pozitív hatása lenne az amerikai népre, hogy eléjük teszünk egy ilyen alapvető történelmi jelentőségű morális kérdést, főleg a mi időnkben, amikor a teljes biztonság kérdése még nem nyilvánvaló. Ha ezt a döntést meghozzuk az amerikai nép felé, akkor be kell ismernünk, hogy valóban léteznek földönkívüliek, akik rendszeresen látogatják a Földünket. Más szóval, az amerikai nép csak akkor fog hinni az idegenek létezésében, ha az amerikai kormány kézzel fogható bizonyítékkal szolgál."

Ez szó szerinti idézet volt egy 1949. december elsején kelt titkos dokumentumból. A második bizottság, az "Eve" azt vizsgálta, hogy vajon az idegenek esetleges támadása esetén bevethetünk-e atomfegyvereket? Ami végül is érdekes, hogy a bizottság munkája után hozott megállapítása eredményeként Truman elnök úgy döntött, hogy fel kell gyorsítani a világűrben is bevethető atomfegyverek fejlesztésének ütemét. A bizottság számításai szerint az Egyesült Államoknak erre tíz évre lenne szüksége. Truman elnök viszont azt szerette volna, ha ez öt év alatt sikerülhet.

Valójában 1959-ben az első Atlas hordozórakétát a távoli világűrbe szánták. A SIOP (Az USA általános lépéseinek tervei atomháború esetére) valójában egy, a világűrből érkező földönkívüli invázió esetére lett kifejlesztve. David Lilienthal, az első atomenergia bizottság elnöke volt megbízva azzal, hogy egy bármekkora idegen invázió elhárításához szükséges mennyiségű atomfegyver álljon készenlétben. A bizottság megbízta egy olyan szállítórendszer kifejlesztésével is, amely képes a Mark-3 atomfegyver világűrbe juttatására.

1948-1949 tájékán kevesebb, mint ötven atomfegyverünk volt, ráadásul azok sem voltak összeszerelve. A Mark-3 plutónium bomba összeszerelése - amilyet Nagasaki ellen is bevetettünk - 39 ember kétnapi munkáját igényelte. Ráadásul nagy és nehéz is volt, hiszen közel ötezer kilogrammot nyomott, ezért olyan szállítóeszközt kellett kifejleszteni, ami képes ezt a világűrbe juttatni. Az "Eve" Bizottság munkájának eredményeként a nukleáris fegyverek gyártása rekord ütemre gyorsult.

Persze a fegyverkezési ütemünk ilyen mértékű gyorsulása egybeesett a Szovjetunió fegyverkezési ütemének növekedésével. Nem volt tehát nehéz meggyőzni az amerikai népet arról, hogy a mi lépésünkre azért volt szükség, hogy lépést tartsunk a Szovjetunióval.

Elnök úr, 1964-ben már képesek voltunk leszervezni a személyes kapcsolatfelvételt az ebeniekkel. De előbb had mondjak néhány szót ennek hátteréről. EBE egy műszerész volt, nem pedig tudós. De képes volt arra, hogy valamennyit tanítson minket ebeni nyelven. A nyelvészeink csak nagyon nehezen tudták tanulni a nyelvüket, ugyanis az nem szavakból, hanem hangokból áll. Habár néhány alapszót képesek voltunk lefordítani.

EBE megmutatta nekünk a kommunikációs eszközüket is. Egy nagyon különös formájú szerkezet volt, ami három fő részből állt. Egyszer összeraktuk és az eszköz a mi morze kódunkhoz hasonló jeleket kezdett küldeni, de volt vele némi probléma. Az 1947-es lezuhanás után ugyanis a kommunikációs rendszer egy része tönkrement. És EBE mindaddig képtelen volt megjavítani, amíg a mi tudósaink nem találtak valamit, amivel helyettesíteni tudták a tönkrement részt. Miután a kommunikációs eszközt rendbe hoztuk, EBE elküldte az üzenetünket. Meg kellett bíznunk EBE-ben, hogy valóban olyan tartalmú üzenetet küld, amelyet mi szerettünk volna.

Képzelheti, hogy a katonai parancsnokainknak mi volt erről a véleménye. EBE küldhetett volna egy segélykérő üzenetet is, aminek a vége akár még invázió is lehetett volna. De erre természetesen sosem került sor. EBE egészen a haláláig folyamatosan küldte az üzenetet. Csakhogy miután meghalt, magunkra maradtunk, és csak felületesen értettünk az eszközhöz. A következő hat hónapban különböző üzeneteket küldtünk, de választ egyikre sem kaptunk.

- (REAGAN ELNÖK): Elnézést, EBE kapott válasz üzenetet?

- (A GONDNOK): Elnök úr, akkor visszatérve az üzenetekhez, EBE összesen hat üzenetet küldött. Az egyikben tudatta a szülőbolygójával, hogy életben van, de a társa meghalt. Egy másikban a két lezuhanásról tájékoztatott, a harmadikban kérte, hogy jöjjenek érte. A negyedikben javasolta, hogy az ő vezetőik találkozzanak a mieinkkel, az ötödik üzenet pedig egyfajta csereprogramot indítványozott a két faj között.

- (WM CASEY): Elnök úr, erre majd később kitérünk.

- (REAGAN ELNÖK): (nem érthető)...a csereprogram?

- (WM CASEY): Igen elnök úr, erre a témakörre külön néhány órát szánunk majd.

- (REAGAN ELNÖK): Van nálunk ilyen?

- (WM CASEY): Beszélhetek önnel bizalmasan, elnök úr?

- (REAGAN ELNÖK):Igen, persze...(nem érthető)...úgy érti most?

- (WM CASEY): Akkor ezt most tegyük félre és a tájékoztató későbbi részében visszatérünk rá.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben.

- (A GONDNOK): Elnök úr, szerintünk nem tette meg, de ebben nem vagyunk teljesen biztosak. Viszont a következő 18 hónapban a tudósaink erőfeszítései végül sikerrel jártak és végül 1955-ben elküldtünk két üzenetet, amit meg is kaptak. Ugyanis kaptunk válaszüzenetet. De csak nagyjából az üzenetük harminc százalékát voltunk képesek lefordítani. Ezért néhány hazai és külföldi egyetem nyelvész specialistáihoz fordultunk segítségért, amelynek eredményeként már szinte a teljes üzenetet meg tudtuk érteni. Ezután úgy döntöttünk, hogy angolul válaszolunk, hátha ez ebeniek könnyebben megbirkóznak a mi nyelvünkkel, mint mi az övékkel.

- (REAGAN ELNÖK): És mi volt az üzenetben? Mármint amit az ebeniek küldtek? Akkor gondolom EBE üzenetét nem kapták meg? Vagy ilyen sokára érkezett meg a válasz? Persze, hisz EBE már nem élt, mikor megjöttek a válaszüzenetek, felejtse el ezt a kérdésemet.

- (A GONDNOK): Elnök úr, az első üzenetben, amit kaptunk, közlik, hogy vették az üzenetünket, majd a két eltűnt űrhajójuk legénysége után érdeklődtek. Az üzenet továbbá számok sorozatát tartalmazta, amelyek szerintünk valamilyen koordináták.

- (REAGAN ELNÖK): Oké, szóval azokra a koordinátákra voltak kíváncsiak, ahol lezuhant a két űrhajójuk? Megértem, hogy tudni akartak a társaikról. Azt elmondtuk nekik, hogy az egyikük túlélte a zuhanást? Nem is, várjunk csak, biztos vagyok benne, hogy ez volt az EBE első hazaküldött üzenete. Az EBE katonai alkalmazott volt, vagy micsoda?

- (A GONDNOK): Elnök úr, meggyőződésünk, hogy EBE vagy a légierejüknél, vagy pedig a mi NASA-nkhoz hasonló szervezetüknél állt alkalmazásban.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, folytassa.

- (A GONDNOK): Köszönöm elnök úr. Végül az üzenetek nagy részét le tudtuk fordítani. Ahogy mondtam, úgy döntöttünk, hogy angolul válaszolunk. Nagyjából négy hónappal később kaptunk egy választ tört angolsággal. Az üzenet csak főneveket és mellékneveket tartalmazott, igéket egyáltalán nem. Ennek megértéséhez szintén hónapokra volt szükségünk. Ezután az ebenieknek egy sajátos angol leckét küldtünk, adatlapok sorozata formájában.

Anélkül, hogy belemennénk az ebeniek kommunikációs eszközeinek technikai leírásába, olyan volt, mint egy televíziós képernyő és egy billentyűzet, amely különböző ebeni karaktereket tartalmazott, attól függően, hogy az adott billentyűt hányszor nyomtuk le. Ezután képesek voltunk betáplálni az angol írású szavainkat az eszköz második részébe, amely hasonlatos volt a mi fakszimile adatátviteli rendszerünkhöz (későbbi FAX). Némi időbe telt a tudósainknak tökéletesíteni, de működött. Hat hónappal ezután újabb angol nyelven írt üzenetet kaptunk. Ezúttal már tisztább volt, de még mindig nem elég tiszta. Az ebeniek összecserélték a szavakat, amitől továbbra is értelmetlen volt a mondat.

- (REAGAN ELNÖK): Én folyton ezt csinálom (nevetés hallatszik). Csak egyszerűen képtelen vagyok felfogni, egy idegen faj, hogyan képes megbirkózni a mi nyelvünkkel. Itt a Földön több ezer idegen nyelv létezik, míg nekik ott a SERPO bolygón valószínűleg csak egy. Ez igazán bámulatos.

- (A GONDNOK): Igen elnök úr, számomra is felfoghatatlan, milyen lehet egy olyan bolygón élni, ahol mindenki ugyanazon a nyelven beszél. De mi képesek voltunk az angol nyelvet alap szinten elsajátíttatni velük, hogy tudjunk kommunikálni egymással. Ami ugyan időbe telt, de észrevették az erőfeszítéseinket. Az egyik üzenetükben aztán, kaptunk tőlük egy listát, amelyen egyesével rajta voltak az ebeni írásjelek, illetve azok, az angol ábécében használt megfelelői. A nyelvészeinknek nem kis idejükbe tellett rájönni. Az írott ebeni nyelv egyszerű karakterekből és szimbólumokból áll, a tudósainknak mégis hosszú munkával sikerült csak egyeztetni a kettőt egymással.

A következő öt esztendőben sikerült annyira tökéletesítenünk az ebeni nyelv megértését, hogy szinte mindent le tudtunk fordítani és az ebeniek is egyre többet megértettek az angolból. Aztán akadt egy nagy probléma. Próbáltuk megadni nekik a földi leszállásuk pontos koordinátáit és időpontját. Hiába értettünk már alapszinten az ebeni nyelvet, ők pedig a miénket, fogalmunk sem volt az ő idő-, és tájékozódási rendszerükről, ahogy nekik sem a miénkről. Elküldtük nekik a Föld mozgására, forgására és az ezzel összefüggő időszámításunkra vonatkozó adatainkat.

Az ebeniek azonban ezt valamiért sohasem értették meg. Válaszként az ebeniek szintén elküldték az ő hasonló adataikat, amely azonban a mi tudósaink számára volt megfejthetetlen, ugyanis semmilyen információnk nem volt a bolygójukról. Az ebeniek ugyanis semmilyen adatatot nem küldtek a SERPO és rendszereinek csillagászati adataira vonatkozóan. Végül úgy döntöttünk, hogy küldünk nekik képeket a Földről és jellegzetes földi tereptárgyakról, illetve egy, az időszakokra vonatkozó egyszerű számozási rendszert. Azonban nagy nehézségekbe ütköztünk, amikor képet akartunk küldeni a fakszimile rendszerükkel, és abban sem lehettünk biztosak, hogy miután mégis sikerült elküldenünk, ők valóban meg is kapták azt.

A sok-sok próbálkozás során rengeteg hiba nehezítette a munkánkat. Aztán egy fura üzenet érkezett válaszként az ebeniektől, amelyben gyakorlatilag azt kérdezték, hogy mit küldtünk nekik a képen. Ekkor úgy döntöttünk, hogy a jövőbeni leszállási helyszínként azokat a helyeket fogjuk megjelölni, ahol a két űrhajójuk Új-Mexikóban lezuhant. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy ezeket a helyszíneket ismerhetik, mivel biztosak voltunk abban, hogy az EBE hazaküldte a koordinátákat halála előtt. Ugyanis mindkét lezuhant járműben találtunk néhány csillagtérképet...vagyis...mi legalábbis így hívjuk őket.

A csillagászaink segítségével kikövetkeztettük a térképekről azokat a pontokat, ahol az EBE által leírt űralagutak voltak, méghozzá úgy, hogy összehasonlították egymással a különböző csillagtérképeket és megtalálták azokat a helyeket, ahol a térképek nem voltak egymással folytatólagosak. Ez azt jelenti, hogy egy csillagtérkép az univerzum egy részét ábrázolja, a következő pedig már egy, az otthonukhoz közelebbi részt. A tudósaink arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos pontok a térképen, azokat a helyeket jelölik, ahol hirtelen át tudnak vágni, le tudják rövidíteni az utat a világűr egy másik pontjához. Néhány vezető csillagászunkat is bevontuk a programba, hogy tanulmányozzák a térképeket. Viszont csak minimális mennyiségű információt kaptak a feladathoz.

- (REAGAN ELNÖK): Oké, ez nekem így túlságosan elvont. Nos, rengeteg kérdésem lenne, de attól tartok még várnom kell velük. Most lenne némi elintéznivalóm, úgyhogy tartsunk egy kis szünetet és innen folytathatjuk.

- (WM CASEY): Elnök úr, mennyi időre van szüksége?

- (REAGAN ELNÖK): Nos, Bill, had lássam. (hosszabb szünet). Fel kell hívnom néhány embert más ügyben. Kérnék tizenöt percet, rendben?

- (WM CASEY): Rendben elnök úr, addig mi itt megvárjuk.

- (REAGAN ELNÖK): Feszülten figyeltem az önök tájékoztatóját. Sok kérdésem lenne, ami viszont a titoktartást több szinten is sértheti. Én nem is akarnám ezeket a szinteket összekeverni, de látom, a kormányzati bürokrácia működésének mikéntjét. Azt hiszem ez egy olyan dolog, amelyet elnökként majd meg tudok változtatni. Bill, ugorjunk a következő szintre.

- (WM CASEY): Elnök úr, akarja, hogy ugyanazok az embereket vonjuk be?

- (REAGAN ELNÖK): Persze, csak folytassuk.

- (WM CASEY): Rendben, GONDNOK, vegye át.

- (A GONDNOK): Köszönöm. Amíg még EBE életben volt két eszközt mutatott nekünk. Az egyik volt a kommunikációs rendszer, a másik pedig az energiaszolgáltató berendezés. A kommunikációs rendszer nem működik az energiaszolgáltató berendezés nélkül. Végül egy Los Alamos-ban dolgozó tudós fejtette meg a két rendszert és kapcsolta őket össze egymással. Miután EBE meghalt, képesek voltunk jeleket küldeni, ahogy azt már korábban említettem. EBE erős baráti kötődést alakított ki egy amerikai őrnaggyal, aki a védelmezőjének volt kirendelve.

Ők ketten döntöttek úgy, hogy az ebenieknek küldött egyik első üzenetben felvetnek a két faj között egy katonai csereprogramot. Emlékszik, hogy hat üzenetről beszéltem. A hatodik a földi leszállási koordinátákat tartalmazta. Ez az információ azonban akkoriban nem volt teljesen dokumentálva. Nem igazán tudjuk pontosan az események pontos láncolatát EBE és az őrnagy között. De ahogy említettem, végül képesek voltunk kommunikálni az ebeniekkel.

Néhány év elteltével aztán képesek voltunk információkat küldeni és fogadni. Végül egy döbbenetes üzenetet kaptunk az ebeniektől. El akarnak látogatni a Földre, hogy elszállítsák társaik maradványait és hogy találkozzanak a földlakókkal. Megadták az időt és a helyszínt is. Rájöttünk, hogy az ebeniek folyamatosan látogatják bolygónkat és valószínűleg már fel is térképezték azt. Habár az időpont nagyjából nyolc évvel későbbi volt, a katonaságunk úgy gondolta, hogy talán hiba történt és az ebeniek felcserélhették a földi időt a sajátjukkal. Végül üzenetváltások sora után tisztázódott, hogy az ebeniek 1964 április 24-én fognak leszállni a Földön.

- (REAGAN ELNÖK): Hogy tudtuk kideríteni az időpontot?

- (A GONDNOK): Az üzenetek több éven keresztül jöttek-mentek. Addigra már mind nekünk, mind pedig nekik használható ismereteink voltak a másik időszámításáról, ami egyrészt a Föld mozgásán alapult, amiből ki tudták kalkulálni a mi idő periódusainkat, illetve mi is tudtuk, hogy náluk egy nap negyven földi óráig tart. Persze ők egy picit okosabbak voltak nálunk, hiszen képesek voltak megérteni mind a nyelvünket, mind pedig az idő periódusunkat.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, ezt értem, de...(nem érthető)...az idegenek?

- (A GONDNOK): Elnök úr, csak keveset vagyunk képesek megérteni a nyelvükből, alap szavakat, szimbólumokat. Ők sokkal jobban értik a miénket, mint mi az övéket.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben és azután mi történt?

- (A GONDNOK): Nos,...

- (WM CASEY): Elnök úr, itt kezd csak igazán érdekes lenni a dolog.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, várok...(nem érthető).

- (A GONDNOK): A kormány, illetve az "MJ-12" titokban hozzálátott az események megtervezéséhez. A menet közben hozott döntéseinken rengetegszer változtattunk. Attól számítva, hogy megkaptuk a találkozóra vonatkozó üzenetet, nagyjából 25 hónapunk volt arra, hogy felkészüljünk az érkezésükre. Néhány hónappal a tervezés megkezdése után Kennedy elnök jóváhagyta azt a tervet, mely szerint egy különleges katonai csapat cserelátogatásra mehet a bolygójukra. A USAF (United States Air Force - Amerikai Légierő) lett megbízva az ügynökség vezetésével.

A Légierő szakértői néhány civil tudós segítségével fogtak hozzá ennek megtervezéséhez és a csapat kiválasztásához. A csapat tagjainak kiválasztása bizonyult a legnehezebbnek. Több terv is készült, de sorra módosítgatták őket. Több hónapig tartott csak azoknak a kritériumoknak a meghatározása, amely alapján kiválasztásra kerültek az utazó katonák. Végül úgy döntöttek, csakis nőtlen, gyermektelen és megfelelő elhivatottsággal rendelkező katona utazhat. Különböző készségeiket kellett fejleszteni.

- (WM CASEY): GONDNOK, kérem térjen az általános részre, nem hinném, hogy az elnök urat minden perc érdekelne.

- (REAGAN ELNÖK): Nos, ha lenne időnk, nagyon is érdekelne. (Nem érthető)...de megértem.

- (A GONDNOK): Elnök úr, végül tizenkét férfi került kiválasztásra. Habár éppen ez idő alatt halt meg Kennedy, ami egész népünket sokkolta...

- (REAGAN ELNÖK): Igen, mindenkit sokkolt és el tudom képzelni ez milyen hatással lehetett az egész projektre.

- (A GONDNOK): Johnson elnök folytatta a programot és mire elérkezett a találkozó ideje, teljesen készen álltunk. A leszállás Új-Mexikóban történt. Mindent előkészítettünk. Volt egy hamis leszállási helyszínünk, arra az esetre, ha valami kiszivárogna. Megtörtént a leszállás és üdvözöltük az ebenieket. Habár történt egy kis félreértés. Ők nem számítottak és így nem is készültek arra, hogy mindjárt akkor megtörténik a csereprogram. Ezért ezt a dolgot jegeltük és végül 1965-ben, amikor az ebeniek Nevadaban szálltak le, ekkor adtuk át neki a mi tizenkét katonánkat és ők ezért cserébe átadtak nekünk egyetlen társukat.

- (REAGAN ELNÖK): Csak egyet? Miért csak egyet?

- (WM CASEY): Elnök úr, sajnos erre nem tért ki az a jegyzőkönyv, amelyet olvastunk.

- (REAGAN ELNÖK): Egy...akkor ő valamiféle nagykövet volt?

- (WM CASEY): Nos, valami olyasmi. Őt úgy neveztük el EBE-2-nek. De erre később még visszatérünk.

- (A GONDNOK): Elnök úr, a mi tizenkét fős csapatunk tizenhárom évre utazott el az Eben bolygóra. Habár eredetileg tíz évre szólt a küldetés, az ottani fura idő periódusok miatt a csapat további három évig ott maradt. Nyolcan 1978-ban visszatértek. Ketten meghaltak ott a bolygón, ketten pedig úgy döntöttek, tovább maradnak.

- (REAGAN ELNÖK): Ez elképesztő. Ez volt abban a filmben is, ami megtörtént események alapján készült. Én is láttam, tizenketten elmentek, köztük Richard Dreyfuss. [Harmadik típusú találkozások, 1977]

- (WM CASEY): Igen elnök úr, az a mozi nagyon hasonló volt a valóságban történtekhez, legalábbis a film utolsó jelenetei.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, ezt még meg kell emésztenem. Most inkább térjünk át az ellenségesekre.

- (TANÁCSADÓ #1): Elnök úr, akkor átvehetném a szót?

- (REAGAN ELNÖK): Természetesen, kezdje.

- (TANÁCSADÓ #1): Nos, elnök úr, az ellenséges idegen faj felelős néhány ember elrablásáért. Egyértelmű bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy mintegy 80 amerikait raboltak el 1955-től egészen napjainkig. Az utolsó ismert eset tavaly [1980] júliusban történt. Egy különleges katonai hírszerző csoport foglalkozik ezekkel az elrablásokkal, de ha kell, a segítségünkre vannak az FBI ügynökei, az NSA (National Security Agency - Nemzetbiztonsági Ügynökség) és bizonyos esetekben a CIA emberei.

Sajnos nem áll rendelkezésünkre olyan technológia, amellyel jelezni tudnánk, mikor készülnek bárkit is elrabolni. Csak annak megtörténte után vannak ezekről információink. Elbeszélgetünk az áldozatokkal és hipnotikus állapotba helyezzük őket. Egyes áldozatok mindenre emlékeznek hipnózis nélkül is, míg másoknál szükséges a transz állapot, hogy fel tudják idézni a történteket. Azonban eddig nem találtunk egyetlen olyan halálesetet sem, amelynek közvetlenül az ellenséges idegenek lennének az okozói. Habár az elrablások következményeként voltak, akik mégis meghaltak,...öngyilkosok lettek. Öt ilyen esetről tudunk.

Csakhogy elnök úr, ezek azok az esetek, amelyekről van tudomásunk. Fogalmunk sincs arról, összesen hány ilyen elrablás történik hazánkban, vagy az egész világon. Ezek az ellenséges idegenek igencsak trükkösek. Képesek egyik pillanatról a másikra fel-, majd pedig eltűnni, ami számunkra technikailag egyelőre felfoghatatlan. És úgy tűnik képesek legyőzve a gravitációs erőt, egyszerűen lebegni. Valódi fénykép felvételeink vannak róluk, miközben lebegnek. Egy katonai hírszerző rögzített egy klasszikus elrablást 1979-ben egy katonai bázis közelében.

- (REAGAN ELNÖK): Hol?

- (TANÁCSADÓ #1): Új-Mexikóban.

- (REAGAN ELNÖK): Mi van ott Új-Mexikóban? Úgy tűnik, az idegenek nagyon szeretik azt az államot. Tudjuk, hogy miért?

- (A GONDNOK): Elnézést, beszélhetek?

- (REAGAN ELNÖK): Persze, GONDNOK, hallgatom.

- (A GONDNOK): Új-Mexikó nagyon hasonlít az ebeniek szülőbolygójához. Azt viszont még nem tudjuk, hogy a trantaloidok honnan jönnek...

- (WM CASEY): Egy pillanat,...TANÁCSADÓ #4?

- (TANÁCSADÓ #4): Azt hiszem tudjuk. Méghozzá az ebeniektől. Ismerjük a csillagrendszert. Közel van a mi Naprendszerünkhöz, legalábbis csillagászati értelemben. Úgy 20-25 fényévnyire, tehát valójában közelebb vannak, mint az ebeniek.

- (REAGAN ELNÖK): Ez akkor azt jelenti, hogy ők ugyanúgy képesek utazni, mint az ebeniek? Úgy értem, azoknak a fekete lyukaknak a segítségével, vagy hogy nevezik őket?

- (TANÁCSADÓ #4): Igen elnök úr, ugyanúgy utaznak, mint az ebeniek, bár az ő elmondásuk szerint a trantaloidok más típusú meghajtást használnak. Olyan, mint az anyag kontra antianyag.

- (REAGAN ELNÖK): Ami, mit is jelent?

- (TANÁCSADÓ #4): Elnök úr, a fizikai alapja...

- (WM CASEY): Elnök úr, szeretné, ha belemennénk ennek a fizikai hátterébe?

- (REAGAN ELNÖK): Nem, nem, nem hinném, hogy bármit is megértenék belőle.

- (TANÁCSADÓ #4): Csak azt akartam mondani, hogy tudjuk, amikor anyag mellé antianyagot helyezünk, hatalmas energia szabadul fel. Ha ezt valaki képes lenne mondjuk egy meghajtó rendszerhez felhasználni, az nagyszerű dolog lenne, de mi erre képtelenek vagyunk.

- (REAGAN ELNÖK): Van birtokunkban űrhajójuk?

- (A GONDNOK): Igen, részben, egy lezuhant űrjármű.

- (REAGAN ELNÖK): Egyáltalán meg vannak hozzá a technológiai ismereteink, hogy megérthessük?

- (WM CASEY): Nem, elnök úr, nincsenek.

- (REAGAN ELNÖK): Szóval, tudunk atombombát építeni, el tudunk jutni a Marsra, de a tudományukat nem vagyunk képesek megérteni?

- (WM CASEY): TANÁCSADÓ #1?

- (TANÁCSADÓ #1): Elnök úr, a technológiai megoldásaik nagyjából ezer évvel járnak a mi legfejlettebb technikáink előtt...vagy talán még távolabb. Eleve más anyagokkal dolgoznak, mint mi. Ezek némelyike például a Földön nem is létezik.

- (REAGAN ELNÖK): Ezt hogy érti, például a vas, vagy az elemek?

- (TANÁCSADÓ #4): Igen elnök úr, sok olyan fémet és egyéb anyagot találtunk, amelyek a mi bolygónkon nem fellelhetők. Talán nekik 104-nél több elemük van, vagy esetleg mások, mint nekünk.

- (REAGAN ELNÖK): Az ellenségeseknek, vagy az ebenieknek?

- (TANÁCSADÓ #4): Elnök úr, ez igaz mindkét fajra, bár az ebenieknek azért vannak a mieinkhez hasonló elemeik is. De a trantaloidok különleges anyagokkal,...semmilyen, a Földön létező anyaghoz nem hasonlíthatókkal rendelkeznek. Ők ugyanis képesek felvenni az ember alakját. Képesek szőke emberi alakot ölteni annak ellenére, hogy nem szőkék, sőt visszataszító rovarszerű testük van.

- (REAGAN ELNÖK): Jól értettem, hogy rovart mondott?

- (TANÁCSADÓ #4): Igen, van róluk magánál fényképe?

- (A GONDNOK): Igen, egy pillanat.

- (REAGAN ELNÖK): Hát, elég könnyű lenne őket kiszúrni.

- (TANÁCSADÓ #1): Nem elnök úr, ahogy mondtam, képesek emberi alakot ölteni.

- (REAGAN ELNÖK): Hogy az ördögbe csinálják? Még nekem is rengeteg sminkre volt szükségem, hogy valahogy kinézzek a filmjeimben. (Hangos nevetés hallatszik)

- (TANÁCSADÓ #4): Nos, elnök úr, biztosíthatom, hogy ők nem használnak sminket, legalábbis olyan értelemben, ahogy mi. Képesek megváltoztatni a testüket. Ahogy az előbb mondtam, legalább ezer évvel előttünk járnak technológiai tudásban és valószínűleg a többi tudományágban is.

- (REAGAN ELNÖK): El lehet őket pusztítani?

- (TANÁCSADÓ #4): Igen, hozzánk hasonlóan az ő testüket is hús és vér alkotja, tehát el lehet őket pusztítani, bár az űrhajóikat erőtér védi. Le lehet őket lőni, de nem olyan egyszerű.

- (WM CASEY): Elnök úr, egy picike nukleáris töltettel ellátott rakéta kell hozzá, bár igazából még egyet sem lőttünk le. Az elfogott és Nevadában őrzött űrhajójukon kísérleteztük ki.

- (REAGAN ELNÖK): Te jó ég, remélem nem kellett atomrakétát használnunk. Ez mit jelent? Nekem kell kiadnom a parancsot?

- (TANÁCSADÓ #1): Elnézést, de elnök úr nem, még sosem használtunk atomfegyvert, hogy lelőjünk bármilyen idegen űrjárművet. Szerintem TANÁCSADÓ #4 és az igazgató úr úgy értette, hogy szükség esetén le tudnánk lőni vele...mondjuk, ha egy csapat ilyen űrhajóval megtámadnának minket.

- (REAGAN ELNÖK): Van ennek bármilyen valószínűsége?

- (TANÁCSADÓ #1): Nem, én nem hinném.

- (REAGAN ELNÖK): Le tudjuk hallgatni a rádióbeszélgetéseiket? Egyáltalán értjük a nyelvüket?

- (TANÁCSADÓ #1): Fel tudjuk ismerni a nyelvüket, mivel az teljesen eltér az ebeniek által használt nyelvtől. Nagyon magas sávú rádiórendszert használnak, és különböző frekvenciáik vannak, ezért a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek nehéz bemérni őket.

- (REAGAN ELNÖK): Talán szólnunk kéne Kirk kapitánynak?! (hangos nevetés) Egy kis humor mindenkor jól jön. (újabb nevetés)

- (TANÁCSADÓ #1): Oké, elnök úr, akkor szólok Scottynak (nevetés).

- (REAGAN ELNÖK): Igen, talán Roddenberry tudja! [Kirk kapitány és Scotty a Star Trek sorozat szereplői, míg Gene Roddenberry, a Star Trek sorozat megalkotója].

- (TANÁCSADÓ #1): A légvédelmünk maximálisan fel van készülve a faj bármilyen jellegű támadására.

- (REAGAN ELNÖK): És mégis hogy csináljuk? Úgy értem, a pilótáink, ők tudják?

- (TANÁCSADÓ #1): Nem egészen, viszont van kidolgozott védelmi rendszerünk minden eshetőségre.

- (REAGAN ELNÖK): Ez egy háborús terv?

- (TANÁCSADÓ #1): Ahogy már korábban is mondtam, igen, elnök úr, van háborús tervünk ezekre az eshetőségekre.

- (REAGAN ELNÖK): Rendben, nos, azt hiszem ennyi elég is lesz egy napra. Bill, készüljön fel a holnapra úgy, hogy be tudjuk fejezni.

- (WM CASEY): Rendben, elnök úr, TANÁCSADÓ #2-vel és Michaellel [Michael Deaver, Reagan elnöksége idején a Fehér Ház helyettes kabinetfőnöke] megcsináljuk.

- (REAGAN ELNÖK): Szeretném mindenkinek megköszönni az igen alapos tájékoztatót, nem hittem volna, hogy ilyen dolgokról fogok tudomást szerezni. Azt hiszem, ezek után más szemmel fogok felnézni az égre.

 

(FELVÉTEL VÉGE)

 

Ez volt tehát, az úgynevezett Reagan tájékoztató teljes szövege magyar nyelven. Köszönjük mindenkinek, aki vette a fáradságot és nem sajnálta rá az időt elolvasni.

Forrás: ittvannak.hu

Nemsokára joggal merülhet majd fel a kérdés - lehet egy erdőnek öntudata? Érzései? Hangulata? Érezhetnek a növények, vagy azok csoportjai félelmet, fájdalmat, örömöt vagy szimpátiát?

A Kaliforniában élő tudós, Clive Bakster a CIA kötelékében kezdte meg még 1966-ban poligráffal (hazugságvizsgálóval) kapcsolatos kutatásait, amelyet később, pusztán kíváncsiságból kiterjesztett a növényekre is. Elméletileg ez lehetséges, hiszen a poligráf olyan hiperfinom elektromos, ill. elektrokémiai váltzásokat is képes érzékelni, amelyek szinte azonosan zajlanak az emberi bőrön, ill. egy levél felszínén. Ugyanakkor a tudomány jelenlegi állása (vagyis a legtöbb tudós által elfogadott nézet szerint) a növényeknek nincsen a miénkhez hasonló idegrendszere, így nem lehetnek gondolataik, érzelmeik, és nem érezhetnek fájdalmat sem.

Clive Bakster ettől függetlenül rákapcsolta a hazugságvizsgáló egyik érzékelőjét egy kiválasztott levélre, azzal az elhatározással, hogy a növény egy másik (távolabbi) levelét öngyújtóval felperzseli. Állítása alapján - nem kis megdöbbenésére - a poligráf hatalmas kilengést mutatott, de nem akkor, amikor meggyújtotta a lángot, hanem jóval korábban - méghozzá már akkor, amikor eldöntötte, hogy mit fog tenni néhány másodperc múlva, és melyik levéllel. Clive Bakster ennek alapján meg van róla győződve a mai napig, hogy a növények képesek telepatikus kapcsolatba kerülni más élőlényekkel - így akár emberekkel is.
Az egyik népszerű ismeretterjesztő csatornán vetített "Mythbusters" (Mítoszrombolók) c. sorozatban félig komolyan, félig mókásan megpróbálták lemásolni a kérdéses kísérleteket, amelyek először mutattak is értékelhető eredményeket, de miután a kivizsgálók eltávolodtak a növényektől és szeparált konténerbe zárták őket, a jelenség nem volt többé kimutatható.

A gondolkodni képes, öntudattal rendelkező növények számtalan tudományos-fantasztikus filmben és egyéb képzőművészeti alkotásban megjelentek már, de ennek a felvetésnek - eddig - nem volt szinte semmiféle tudományos alapja. A kritikusok leginkább azt emelték ki, hogy a növényeknek nincsen a fejlettebb élőlényekéhez hasonlítható idegrendszere (szinoptikus összeköttetések hálózata), amely lehetővé tenné ilyen, magasabb rendűnek tekintett funkciók kialakulását. Most viszont, hogy bizonyítékunk van arra, hogy növények egyes sejtjei - térbeli és talán időbeli távolságtól függetlenül - kvantumfizikai kapcsolatban állnak egymással, már nem lehet teljes képtelenségnek tekinteni az ehhez hasonló felvetéseket.

Miért ne létezhetne összefonódás (vagy összefonódások egész hálózata) a növény egészen távoli részei között? Miért kellene lehetetlennek tekintenünk, hogy az összefonódások egy ilyen, feltételezett hálózata akár még egy magasabb rendű élőlény idegrendszerhez is hasonlíthat? Vagy, ha önmagában egy példány nem is képes erre, akkor miért ne lehetne mindezt kiterjeszteni a növények egy kolóniájára? Elképzelhető, hogy 10-15 év múlva egy újabb kutatócsoport bizonyítja, hogy ugyanilyen kvantumfizikai összefonódás létezik nem csak egy egyed levelén belül, de például egy erdő vagy páfrányos egymástól távolabb élő példányainak leveleiben található molekulák között. És ha ez megtörténik (ami immár nem kizárható), akkor joggal merül majd fel a kérdés - lehet egy erdőnek öntudata? Érzései? Hangulata? Érezhetnek a növények, vagy azok csoportjai félelmet, fájdalmat, örömöt vagy szimpátiát?

Forrás:idokep.hu, fenyportal.hu

A furcsa lelet Vlagyivosztokban került elő, egy helyi lakos szúrta ki a fűtésre szánt szén között - írta a napokban Huffington Post a Komsomolskaya Pravdára hivatkozva.

A leletet tanulmányozva a kutatók arra jutottak, hogy az a szénbe préselődött, és mivel a régióban található szén nagyjából háromszázmillió éves, a fogasléc, vagy fogas rúd darabkájára hasonlító lelet pedig egyidős lehet a tüzelőanyaggal. Tovább is mentek: úgy vélik: a széndarabból előkerült 98 százalék alumínium és 2 százalék magnézium összetételű fémdarab mesterséges eredetű.A The Voice of Russia hírportál szerint létezik nem földi eredetű 26-os alumínium (az alumínium radioaktív izotópja), amelynek felbomlása után 26-os magnézium (a magnézium egyik izotópja) keletkezik. A magnézium két százaléka bizonyíthatja a tárgy földönkívüli eredetét, de a cikk szerint a tudósok nem akarnak megalapozatlan következtetéseket levonni, további vizsgálatok szükségesek az elmélet bizonyításához. Forrás: Pécsi STOP/Huffington Post/The Voice of Russia

A Davosban a héten kezdődött Világgazdasági Fórum napirendjéről kiszivárgott hír szerint Medvegyev orosz miniszterelnök tájékoztatni fogja Obama elnököt, hogy eljött az ideje, hogy a Világ megtudja az igazságot a Földönkívüliekről, és ha az Egyesült Államok nem akar részt venni ennek bejelentésében, akkor a Kreml ezt megteszi saját maga.

A Világgazdasági Fórum egy svájci non-profit alapítvány, mely Genfben mutatkozott be mint független nemzetközi szervezet, mely elkötelezett a világ állapotának javításában azáltal, hogy üzleti, politikai, tudományos és más vezetői a társadalomnak nyíltan beleszólhassanak a helyi, és a világot érintő események alakulásába.

A fórum legismertebb találkozóhelye Davosban van, egy hegyi üdülőhelyen található Graubünden-ben, Svájc keleti Alpok régiójában. A találkozóra mintegy 2500 üzleti felsővezető, nemzetközi vezető, kiválasztott értelmiségiek és újságírók érkeznek, hogy megvitassák világunk legégetőbb problémáit, például az egészségügy és a környezetvédelem helyzetét.

Az idei fórumot Medvegyev fogja megnyitni, ahol több mint 50 állam- és kormányfő lesz jelen, köztük Angela Merkel német kancellár és David Cameron brit miniszterelnök is részt vesznek az ötnapos ülésen, mely január 23-án kezdődik.

Fontos megjegyezni az idei fórum 2013-as összefoglalójából, hogy többek közt olyan témákban várható vita és párbeszéd, mint az X tényezők a Természetben kategóriában, mely magában foglalja a "földönkívüli élet felfedezését", mely kimondja: "A bizonyíték arra, hogy máshol is létezik élet a világegyetemben, mély lélektani és hitrendszerbeli következményekkel járhat".

Ugyanitt fontos megjegyezni, hogy miután Medvegyev 2012 december 7-én befejezte Moszkvában a tévében újságíróknak adott interjúját, továbbra is reagált az újságírói kérdésekre adáson kívül, anélkül, hogy tudta volna, a kamera és a mikrofon még mindig veszi. Arra az újságírói kérdésre, hogy "az elnök megkapja a földönkívüliekről szóló titkos információkat az orosz nukleáris kódokat tartalmazó táskával együtt? "
Medvegyev a következőt válaszolta:

"A nukleáris indítókódokkal együtt az elnöknél vannak a "top secret" dossziék is. Ezekben minden benne van a bolygónkat látogató idegenekről. Ezeket a jelentéseket az a titkos ügynökség készíti, amelyik az országunkban tarózkodó földönkívüliek feletti ellenőrzést végzi. Az elnöki ciklus végén két mappát, és a nukláris indítókódokat tartalmazó kis bőröndöt megkapta az új elnök. De sokkal részletesebb információkat kaphat, ha megnézi a Men in Black című dokumentumfilmet."

- Hányan vannak?
-Erre nem válaszolhatok, mert általános pánik törne ki."

Nyugati hírforrások a Medvegyev által elhangzott sokkoló mondatokat a földönkívüliek jelenlétéről csupán viccnek állították be, ahogy a Men In Black 1997-es sci-fi vígjátékra való hivatkozást is szándékosan tették, melyben két titkos ügynök küzd az idegenekkel az Egyesült Államokban.

Medvegyev azonban nem az amerikai filmre utalt, hanem a híres orosz dokumentumfilmről, a Men In Black-ről beszélt, mely részletezi a számtalan UFO és idegen anomáliát.

Amikor a nyugati hírforrások Medvegyevet idézték, aki azt mondta "Részletesebb információkat kaphat, ha megnézi a Men in Black című jól ismert filmet" helyett a tényleges válasz így hangzott: "De sokkal részletesebb információkat kaphat, ha megnézi a Men in Black című dokumentumfilmet." melynek ugynaz a címe.

Nyilvánvaló, hogy a nyugati propaganda hírügynökségek szándékosan torzítva adták elő Medvegyev szavait, és az egyik erről szóló cikk címe is jól bizonyítja ezt : "Az orosz elnök Dimitrij Medvegyev megtörte a hallgatást az idegenekről, és a konspirátorok azonnal elvesztették az eszüket".

Ha valaki "elvesztette az eszét" a földönkívüliekkel kapcsolatban, akkor meg kell állapítani, hogy az nem Oroszország, hanem a Vatikán, amely 2009 novemberében bejelentette, hogy "készül a földönkívüli élet nyilvánosságra hozatalára".


Ugyanúgy "elvesztették az eszüket" az Egyesült Államok kormányzatának hivatalnokai is, ahogy a korábbi Pentagon tanácsadó Timothy Good, az Above Top Secret: The Worldwide U.F.O. Cover-Up ( a világszintű UFO felfedésről) című könyv szerzője, aki 2012-ben kjelentette, hogy Dwight Eisenhower korábbi elnök három alkalommal is találkozottt földönkívüliekkel, akik kinézetre északi típusúak voltak, és ahol paktumot írtak alá, hogy a Földön tartózkodásukat titokban tarják.

A legfrissebb vlagyivosztoki felfedezés, ahol egy 300 millió éves fogaslécet találtak, a tudósok , asztronauták és videómegosztók használói által terjedő megfigyelések, hogy a Holdon nagyon furcsa dolgok történnek, az Európai Űrügynökség jelentése az ezer körüli folyóról a Marson, a brit és srí-lankai tudósok által hangoztatott "kőkemény bizonyítékok az idegen életről" miután fosszilis algákat találtak meteoritban, ezek mind azt bizonyítják, hogy igazán a nyugati országok "vesztették el az eszüket", különösen az amerikai propagandisták, akik évtizedek óta próbálják eltitkolni az emberi történelem legfontosabb tényét, hogy "nem vagyunk egyedül".

Hogy Medvegyev képes lesz-e meggyőzni az Obama rezsimet, hogy mondják el végre az igazságot az UFO-król és az idegenekről, nem tudhatjuk. Amit tudunk az az, hogy vagy az Egyesült Államokkal, vagy nélküle a Kreml biztosan el fogja kezdeni a folyamatot, mely feltárja az igazságot arról, amiről jó ideje tudjuk, hogy igaz.

Forrás:ujvilagtudat.blogspot.hu

Az a tény, hogy a Holdon létezik egy emberek által vagy más  idegen civilizáció által épített holdbázis, már nem új keletű.

Egy megdöbbentő videó került fel az internetre, mely bemutatja, hogy igenis létezik az a bizonyos holdbázis. 

A Disclose TV azt állítja, hogy ez egy kínai szatelit felvétele, más kutatók pedig azt mondják, hogy ezek a NASA titkos képei, melyeket eddig titkoltak.

Ezt a területet soha nem hozták fotók tekintetében nyilvánosságra, a NASA részéről, mivel mindig ki volt takarva, vagy valami időjárási anomália fedte azt el.

A kutató-tudósok szerint a képen és a videón talált objektum több épületből és toronyból áll.

/hir.ma/

A cikket lejegyezte és szerkesztette: Galactus - Készült, Pierre Franckh:A rezonancia törvénye című könyve nyomán

"Egészen addig csalónak minősülnek azok, akiknek van egy jó ötletük, amíg az ügyük érvényre nem jut."  /Mark Twain/

Gyakran felmerül a kérdés, hogy mások rezgésterét vajon szándékosan is befolyásolhatjuk-e? Rávehetünk-e gondolataink erejével másokat arra, hogy viselkedésükön változtassanak?

Nemrégiben látható volt a televízióban egy nagyon érdekes kísérlet arról, hogy mennyiben vannak hatással az előítéletek a későbbi teljesítményre. A kísérlet a szőke nők problémamegoldására irányult. Valóban rosszabbul teljesítenek, mint a többi nő? Igazolják azt az előítéletet, miszerint a szőke nők együgyűek, sőt buták? Vagy ugyanolyan jó, sőt esetleg jobb eredményeket fognak elérni?

(Mielőtt tovább olvasnál, próbálj meg magadtól választ adni a kérdésre!)

A kísérlet eredménye meglepő, ám egyértelmű volt:ha a kísérleti alanyokat előzőleg nem befolyásolják, ugyanolyan jó eredményt érnek el, mint bárki más. Ám ha mindjárt a kísérlet kezdetén feltesznek egy részrehajló kérdést, például azt, hogy "Ön szőke vagy barna?", és a választ be kell ikszelni, nyomban felelevenítik azokat az előítéleteket, amelyeket az illető korábban hallott vagy elszenvedett, s ez erősen rányomja bélyegét a pillanatnyi viselkedésére.

Ebben az esetben azok a szőkék, akiket ily módon szembesítettek a szőkékkel szembeni előítélettel, valóban gyengébb teljesítményt nyújtanak, mint a barnák vagy a feketék, de még azoknál a szőkéknél is rosszabbul szerepelnek, akiket ilyen kérdéssel nem bizonytalanítottak el.

Még nyilvánvalóbban bebizonyosodott az előítéletek hatása abban az amerikai kísérletben, amelyben a fekete bőrű résztvevőknek a teszt első kérdésénél be kellett ikszelniük, hogy feketék vagy fehérek. Ezek a személyek később sokkal rosszabbul teljesítettek, mint azok a sötét bőrűek, akiknek nem tették fel ezt a kérdést.

Már az előítélet említésére is saját csapdájába esik az ember, hiába igyekszik figyelmen kívül hagyni, elutasítani vagy leküzdeni az ellene irányuló káros elfogultságot. Ilyenkor egy csapásra rátelepszik mindaz, amit évtizedekig hallgathatott. Vagyis azonnal reagálunk az előítéletre:nyomban alárendeljük magunkat a feltételezéseinek.

Tudatosan vagy öntudatlanul mindig afelé közelítünk, amit állítanak rólunk.

Ugyanez a kísérlet azt is bebizonyította, hogy ha a szőkéket megerősítik mindabban, amit jól tudnak, sokkal odaadóbban és jobban végzik feladatukat, mint korábban.

Ha jól akarunk szerepelni egy vizsgán vagy másféle megmérettetésen, nagyon fontos, hogy ne csak mi erősítsük meg magunkat abban, hogy jók vagyunk és minden menni fog, hanem a környezetünk is tegye ugyanezt!

Fogadd el barátaid vagy családod mentális támogatását!

Szintén kimutatták, hogy az előítéletek akkor is hatnak, ha ki sem mondják, ki sem mutatják őket. Elég, ha csak magunkban alkotunk ezek alapján képet valakiről.

Nemrégiban olvastam az egyik magatartáskutató intézet kísérletéről. Egy iskolás fíúnak kellett számtan példákat megoldania. Az első kísérlet előtt azt mondták az őt felügyelő számtantanárnak, hogy a fíú egy zseni. A tanár ezután mindvégig igen nagy jóindulattal volt a fíú iránt. A fíú pedig remekelt, s agya az elektródákkal történt mérés tanúsága szerint kimondottan jó teljesítményt nyújtott.

A második kísérletre másik tanárt küldtek be, a fíú ugyanaz maradt. Ennek a tanárnak előzőleg azt mondták, hogy a kísérlet alanya olvasási zavarokkal küzd. Alighogy a fíú átlépte a küszöböt, az agyára kapcsolt elektródák máris zárlatot jeleztek, csupán annak a ténynek a hatására, hogy a tanár előítéleteket táplált magában vele szemben. Az elektródák minden kétséget kizáróan jelezték, hogy az agy hirtelen kisebb teljesítménnyel kezdett működni. Ez pedig a fíú teljesítményében is tükröződött.

Az előítéletek valójában erőteljes, célzott meggyőződések, amelyek elég erősek ahhoz, hogy befolyást gyakoroljanak a másik emberre - akár kizárólag energetikai hatásuk által.

A róla alkotott véleményünkkel segíthetünk vagy akadályozhatunk egy másik embert.

Tanfolyamaim során gyakran bemutatok én is egy kísérletet, amely megmutatja, milyen nagy hatású lehet a másokról alkotott vélemény. Ez tulajdonképpen egy kineziológiai mérés, amelyet a német futball-bajnokcsapat mentáltrénere is előszeretettel alkalmaz, hogy a játékosoknak megmutassa, mekkora hatással van véleményük a csapattársaikra.

A kísérlethez felkérek valakit a teremben ülők közül, hogy jöjjön előre, és karját vízszintesen nyújtsa előre. Előszőr az illető erőnléti állapotát mérem fel. Ehhez erőteljesen fel kell emelnie a karját, miközben én igyekszem lefelé nyomni. Ez többé-kevésbé sikerül is, aszerint, hogy az illető milyen erőben van.

Ezt követően a kísérleti alany mögé állok, hogy ne lásson, és a teremben ülőknek elmutogatom, hogy mit gondoljanak a kiválasztott személyről:ha a hüvelykujjamat felemelem, mindenkinek csupa jót kell gondolnia; ha lefelé tartom, a legrosszabbakat kell feltételezniük róla.

Ami ezután történik, az minden alkalommal meglepi a résztvevőket:ha hüvelykujjammal felfelé mutattam - a kísérleti alany háta mögött - , és mindenki a legjobbakat gondolta róla, az illető karja fent marad, és én a legnagyobb igyekezettel sem bírom lenyomni. Ám ha a hüvelykujjamat lefelé tartottam, akár két ujjal is lenyomom a karját. Elillan minden ereje.

Ha jót gondolunk valakiről, erősítjük az illetőt. Ha rosszat gondolunk róla, gyengítjük.

Ennek a felismerésnek ma már az élsportban is hasznát veszik. A bajnokcsapat mentáltrénere egyszer egy tévéadásban mutatta be, milyen erős hatással van a teljesítményre a játékosok egymásról alkotott véleménye. Ha az egyik játékosról a többiek azt hiszik, hogy fogadni tudja a passzt, vagy meggyőződésük, hogy vezetni tudja a labdát vagy gólhelyzetben van, akkor ez a játékos teljesítményében is megmutatkozik. Már a többiek véleményének hatására is bizakodóbbá, erősebbé és ügyesebbé válik.

A pozitív előítéletek tehát általában jótékony hatásúak. Sokat segít például, ha bízunk társunk vagy gyermekünk képességeiben, sikerében. Színlelni azonban itt is hiábavaló. A rezgésteret nem lehet megjátszani. Erőt csak azzal öntünk másokba, ha valóban hiszünk bennük és a képességeikben.

Ha bízunk gyermekünk erejében, ő is hinni fog a saját képességeiben.

Ha bizalommal vagyunk párunk iránt, ő is jobban bízni fog a saját képességeiben.

Ha mindezt csak színleg tesszük, éppen az ellenkezőjét érjük el.

Rajtunk áll, hogy megváltoztatjuk-e környezetünket. Már a róla alkotott véleményünkkel is hatást gyakorolunk rá.

Gondold végig, kit tisztelsz meg a bizalmaddal?

Kit segítesz a gondolataiddal?

Kit akadályozol a megvetéseddel vagy a bizalmatlanságoddal?

Vedd szemügyre a környezetedet! Hogyan járulhatnál hozzá a javulásához? Vagy éppen így felel meg a tudattalan elvárásaidnak?

Környezetünk alakításában sokkal nagyobb szerepet játszanak a meggyőződéseink, mint gondolnánk.

Ha szeretnéd megváltoztatni szeretteidet, változtasd meg a róluk alkotott véleményedet. Ha családi egyetértésre vágysz, higgy benne, hogy mindannyian egyetérthettek. Ha ez sugárzik belőled, látni fogod, hogy embertársaid másképpen is reagálhatnak, nem csak a beidegződött minták szerint. Ha megváltoztatod róluk a véleményedet, más oldalukról is megmutatkozhatnak.

Mindenekelőtt azonban rólad lesznek más véleménnyel. Hiszen hasonló hasonlót vonz. A hasonló rezgésterek kiegészítik egymást. Egyszeriben átjár téged is a többiek bizalma és ereje.

Minél többet adunk, annál többet kapunk.

Miért ne használnánk hát jóra az előítéletek erejét?

Szerző:Peter Moss - Tóth Judit - Utolsó simítások: Galactus

Takács Gizella Hatvanban lakott... egészen 1989 végéig,amikor is hiába kerestük, hogy idegeket borzolóan félelmetes históriájának részleteiről érdeklődjünk. Levelünkre a ház új lakója válaszolt, és közölte velünk, hogy Gizella elköltözött, a címe pedig ismeretlen. Őszinte döbbenetünkön túl számtalanszor feltettük magunkban a kérdést:vajon van-e valami összefüggés hirtelen eltűnése és hajmeresztő története között?

1950-ben, amikor Gizella 17 éves volt, nővérével és nagyanyjával élt egy jászkiséri házban. Ez volt az az év,amikor megmagyarázhatatlan dolgok kezdődtek az ominózus épületben... Egy februári éjszakán arra riadt a három nő, hogy idegen jár a házban. Tisztán hallották, hogy az illető kopogtat a konyha falán. Rémületük ellenére kilopakodtak a folyosóra, majd óvatosan kinyitották a konyhaajtót. Abban a pillanatban azonban, hogy felkapcsolták bent a villanyt, a kopogás abbamaradt.

Meglepetten körbenéztek a helyiségben, de az természetesen üres volt. Mivel mindhárman úgy gondolták, magyarázatot kell találniuk a rejtélyre, elhitették magukkal, hogy bizonyára csak képzelődtek, vagy az utcáról szűrődött be a zaj. Lekapcsolták tehát a villanyt, s már indultak volna vissza a hálószobába, amikor a titokzatos kopogás újfent elkezdődött... Ezúttal azonban már azt is lehetett hallani,hogy valaki vígan kacarászik a konyhájukban.Rémülettel töltötte el őket az a tudat, hogy mégis van valaki odabenn, s valószínűleg csak azért nem vették észre, mert elbújt előlük. S ez a titokzatos alak ráadásul most nem átallja kinevetni őket.

Persze az, hogy éppen paranormális jelenségek tanúi lettek, valószínűleg eszükbe sem jutott. Pedig így állt a dolog. Hiába kapcsolták fel a villanyt immár másodszor és forgattak fel mindent a konyhában, a rejtélyes idegenre nem sikerült rábukkanniuk.És persze valahányszor kitették a lábukat a helyiségből,a kopogás és a kacarászás folytatódott tovább. Éjféltől hajnali négy óráig zajongott és viháncolt a láthatatlan betolakodó, majd elnémult a ház.Mindhárman őszintén remélték, hogy bárki járt is náluk az éjjel, nem fog visszatérni. De a következő éjszakán ugyanúgy megismétlődött minden. Egy idő után - egyéb magyarázat nem lévén - el kellett fogadniuk, hogy kísértet jár a házban.Tűrték is egy jó darabig, hogy a szellem minden áldott éjjel ott dübörög a konyhában, sőt olykor-olykor magában nevetgél, de a nagymama néhány hónap (!) elteltével megsokallta a dolgot, és elpanaszolta a helyi plébánosnak,mi folyik a házban. Egyben megkérte, hogy tartson ördögűzést náluk. A papot valószínűleg meglepte a nem mindennapi kérés, de hamarosan megérkezett, elmondta imáit, és megöntözte a konyha padlóját szentelt vízzel.

A család megnyugodott. Ügy gondolták, hogy ezután már nem történhet semmi baj, és a kísértet soha többé nem fogja háborgatni őket. 9 napig csend is volt... A tizedik éjszakán azonban iszonyatos csattanás verte fel őket álmukból.Azonnal kiszaladtak a konyhába. A vízzel teli üvegkancsót, melyet vacsora után az asztalon hagytak, ott találták millió darabra törve a mozaikpadlón... Ez volt a kezdet. Nagyon úgy tűnt, hogy az ördögűzés nemhogy használt volna, hanem csak még jobban felbőszítette a kísértetet, aki ezután mindent lesodort a konyhaasztalról,amit éjjelre rajta felejtettek.Gizelláéknak hozzá kellett szokniuk, hogy házuknak kísérteties társbérlője akadt, aki kétségkívül remekül érezte magát, mert sehogy sem akart eltakarodni a konyhából...Ahogy az óra elütötte az éjfélt, biztosak lehettek benne,hogy valami történni fog. S bár a szellem valójában a légynek sem ártott, egyáltalán nem bánták volna, ha minél előbb megszabadulnak tőle.

Ez azonban nem ment olyan könnyen, sőt úgy tűnt, a kísértet egyre merészebb lesz. Két hónap elteltével ugyanis egy még hihetetlenebb incidens történt.Egyik éjjel, amint mindhárman az igazak álmát aludták és nyugalmukat gyanúsan hosszú ideig semmi sem zavarta meg, hirtelen arra ébredtek, hogy szokatlanul erős fény tűz be az ablakon. Ahogy kinéztek, alig akartak hinni a szemüknek. A kertben ugyanis egy világító lámpa sétálgatott...Azonnal felismerték a kis kézilámpást, amely - mióta csak az eszüket tudták - a padláson porosodott, és soha senki sem használta. Most pedig ott lebegett az udvar közepén, és vígan világított. Egészen hajnalig sétálgatott a lámpás a kertben, majd fénye kialudt és a földre potytyant.

Amikor a két lány elmesélte a szomszédoknak, miféle dolgok zajlanak éjjelente a házban, mindenki csak nevetett rajtuk... egyetlen embert kivéve. A közvetlen közelükben lakó tűzoltó, aki munkájából kifolyólag gyakran járt-kelt az éjszaka közepén is, megerősítette a sétáló lámpás esetét, mondván, hogy saját szemével látta a jelenséget,de eddig nem mert említést tenni róla.Még egy teljes évig folytatódott Gizelláék üldöztetése a régi házban, akkor azonban úgy érezték, cselekedniük kell. Eladták az épületet, és egy másikba költöztek, ahol végre nyugalmat találtak. Nem úgy a gyanútlan vevők,akik boldogan vették birtokukba a kísértetházat...

Ők ugyanis hamarosan rádöbbentek, hogy valami nagyon nincs rendjén új otthonukban. Beköltözésük után többször is meglátogatták Gizelláékat, és nagyon nehezményezték,hogy senki sem figyelmeztette őket, miféle gonosz erők garázdálkodnak a házban. Elmesélték, hogy éjszakánként képtelenek lehunyni a szemüket, akkora zajt csap a kísértet. A konyhából csúfondáros vihorászás hallatszik,és majd megőrülnek az állandó csörömpöléstől és kopácsolástól. De a padláson is járkál valaki, tisztán lehet hallani a lábdobogást.Az új lakókat annyira megviselték az események, hogy csupán egy évig laktak a házban, majd eladták az épületet egy szolnoki ismerős családnak. Bár előre figyelmeztették a vevőket, hogy kísértet van a házban, őket nem lehetett egykönnyen megijeszteni.

Már a kezdet kezdetén elhatározták, hogy lesz ami lesz, kiűzik a szellemet, és mivel a velük együtt lakó nagymama öccse történetesen jezsuita szerzetes volt, őt hívták segítségül.A férfi el is jött, és megtartotta az épület történetében immár a második ördögűzést. Befejezésül fogta a Bibliát, kinyitotta egy meghatározott oldalon, és a konyhaasztalra helyezte. Ezután betámasztotta a konyhaajtót egy seprűvel,s mint aki jól végezte dolgát, távozott. Biztosra vette,hogy ügyködése sikerrel járt, mint ahogy a család is remélte,hogy a haszontalan kísértet hanyatt-homlok elmenekült...

Másnap reggel első útjuk a konyhába vezetett. Már az ajtó előtt rá kellett döbbenniük, hogy a kísérlet mégsem sikerült olyan jól, mint várták. A söprű ugyanis ott hevert a küszöbön, darabokra törve... Amikor aztán összeszedték minden bátorságukat és beléptek, az elébük táruló látvány még jobban meglepte őket. A kinyitott Biblián egy emberi (?) jobb kéz lenyomata díszelgett, és pontosan 13 lapot égetett keresztül...

Egy évvel később ők is megsokallták az éjszakai csinnadrattát.Lebontották az épületet, hogy a helyére újat építsenek.Az új házat aztán eladták, és a fővárosba költöztek.Gizella semmit sem tud az új házról, de azóta csend van a környéken.Érdemes még felidézni a régi épület történetét. A ház valamikor egy 1848-as huszártiszt tulajdona volt. Gizella annak idején nagyanyjától hallotta, hogy amikor a huszár meghalt, testét kőkoporsóba tették, és a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra. Csaknem száz évvel később azonban, amikor a temetőt már csak legelőként használták,az állatok kikaparták a koporsót. Ezért kísértett tehát a néhai huszártiszt egykori lakhelyén...

Természetesnek tűnik, hogy ha valamit nem értünk, megpróbálunk többé-kevésbé hihető magyarázatot keresni.Az is igaz azonban, hogy világszerte elterjedt az a hit, miszerint a megbolygatott sírok tulajdonosai bosszút állnak,vagy nyugalmat nem találva kísértenek a környéken.A történetben azonban leginkább az a meglepő, hogy,amint Gizella írja: „...amikor eladtuk a házat, egy időre megszabadultunk ugyan a kényelmetlen éjjeli vendégtől,de évek múlva a különös jelenségek új otthonunkban is megismétlődtek, csak más formában...”.

Izgalmas lenne tudni, mi következett ezután, de Gizella hirtelen elköltözése meggátolt minket abban, hogy erre fényt derítsünk.Ha új otthonukban is történtek hasonló jelenségek, joggal feltételezhető, hogy kopogó szellemről van szó, ám megfejthetetlen,hogy a huszártiszt házában miért folytatódtak elköltözésük után is a kísérteties események. Ha pedig nem egy személyhez kötődtek a jelenségek, akkor mi a magyarázat?

Ki kísértett az ominózus épületben, és ki üldözi talán még ma is Gizellát?Mindez éppoly érthetetlen, mint Gizella hirtelen eltűnése.

/forrás:Találkozott már kísértetekkel?/

Kutatási anyag 2005-ből

Az alábbiakban egy igaz történetből közlünk részleteket. A sorsnak olykor egészen különös útjai vannak, mint a jelen esetben is: az idegenek egy 10 fényévnyire élő faja a közismert hollandiai üzletembert kereste fel, akivel közölték, már régóta megfigyelés alatt tartják a Földet, és őt választották ki kapcsolattartóként a tapasztalatcserére.

Stefan Denaerde

Beszámolóját 1969-ben adták ki először Hollandiában, a munka azóta 11 utánnyomást élt meg, és sok-sok tízezer példányban kelt. A szerző „tudományos-fantasztikus regényként” kategorizálta munkáját, hiszen az abban foglaltakról úgy érezte, bármennyire is megtörtént és igaz eseményeket dolgoz fel, mégsem hinné el neki senki. Az első kiadás óta számos kísérlet történt az anyagban szereplő kijelentések igazolására, sikerrel.

A szerző magasan képzett műszaki mérnök, ám az építészetben is otthonosan mozog. Európában számos multinacionális cégnél tölt be vezető szerepet, jó néhány vállalatnak tulajdonosa. Magánéletének védelme érdekében az idegenektől kapott álnevét használja: Stefan Denaerde (Stef van den Earde)

190 cm magas, 115 kg-os izmos férfi, aki konzervatív és rendkívül drága öltönyöket visel, szívélyes és nyitott, mindig azt mondja amit gondol és azt gondolja, amit mond. Keveset beszél magáról, és akivel éppen tárgyal, mindig a szemébe néz. Nem a fantáziájáról ismerik, éppen ellenkezőleg. Megbízhatóságáról és szavahihetőségéről.

Hága elit részében lakik, több százezer dolláros, parkkal övezett villában. Nincs szüksége népszerűségre, nem tart előadásokat az idegenekkel való találkozásairól, nem ír cikkeket, nem ad interjút.

Tapasztalatai valósak és ellenőrzöttek! Az Iarga-beliekkel való találkozásai során igen sokat foglalkoztak az emberiség valós történelmével, a „honnan jöttünk, hová megyünk” kérdéskörrel. Megtapasztalta írott történelmünk pontatlanságát, a mindenkori hatalmi csoportok saját szájízük szerinti formálását. Megmutatták neki, milyen jövőbeli eseményekhez vezet, ha az emberiség nem változtatja meg útját, azt is, hogyan élhető túl a jövő a megfelelő intézkedések időben való meghozatalával. Meglehetősen elkeseredett az érdektelenség láttán, azon, hogy a forradalmian új információk mennyire hidegen hagyják az érzéketlen, önmaga pusztulásába rohanó emberiséget.

A Iarga-beliek összehasonlították társadalmi rendszerüket és életfelfogásukat a miénkkel, leírták fejlett technológiájukat, az ember helyét a szélesebb Világegyetemben, és azt, hogy mit rejteget számunkra mindez a jövőben. Az első találkozások után a kommunikáció más formáját választották az idegenek Az információt egy űrhajó fedélzetén felállított mechanikus szerkezet közvetlenül továbbította Stefan Denaerde tudatába.  Egyszer, nem tudni mi módon, a NATO kommunikációs szakértői valamiképpen észlelték a bejövő jeleket, és igencsak érdeklődővé váltak a csak Hága közelében fogható, szélessávú és szokatlan karakterisztikájú jelek forrása iránt. A NATO hírszerzők attól tartottak, hogy a bejövő jelek valamiképpen interferálhatnak rendkívül költséges berendezéseikkel és ezért komoly dollár ezreket költöttek annak kiderítésére, mit is történik valójában.

A különös jelek sugárzása délután négykor kezdődött, és egy órán át, vagy olykor tovább is eltartott, a hétnek akár több napján is.

A kezdetek.

Stefan Denaerde a Iarga-beliekkel egy hajóútja során került kapcsolatba, amikor iránytűje elromlott és egy közeli kikötőbe igyekezett. Egyszer csak a kikötő jelzőfényein kívül koromfekete sötétségbe kékes-fehéres ragyogás vegyült, és zümmögő hang hallatszott. Hatalmas lapos tárgy lebegett a víz színén, a fény forrása. Valaki a vízbe esett róla, s ő reflexszerűen megmenteni igyekezett. Idegen űrhajóra került. Pánikszerű félelem töltötte el a Iarga-beli asztronauták láttán. A korong-alakú szerkezet mint valami platform úszott a víz felszínén, rajta lassú léptekkel közeledtek feléje a másfél méter magas, rövid törzsű, térdig érő kezű, szkafandert és sisakot viselő földönkívüliek. Az idegenek angol nyelven szólították meg és beszédbe elegyedtek vele. Hálájuk jeléül különleges dolgot adtak neki ajándékba, a gyémántnál sokkal keményebb, viszont könnyebb, rétegesen szupravezető, szupermágnesessé tehető fémet.

Az Oosterscheldt-öböl, ahol az 1960-as évek végén Stefan Denaerde találkozott az idegenekkel.

Ezután Stefan Denaerde kérdéseket tehetett fel az idegeneknek. Tudatták vele, hogy az emberi kultúra jelenlegi állapotában messze nem alkalmas arra, hogy kozmikus civilizációként működjön. Ebben leginkább saját kultúrája és viselkedésrendszere gátolja meg. Megemlítették az indiánok, a négerek és az ázsiai népek ellen irányuló népirtásokat. Közölték, hogy galaktikus törvényeket sértenének meg, ha bármilyen technikai információt adnának át, hiszen azt úgyis önmagunk és mások ellen fordítanánk.

A Iarga-beliek lehetővé tették számára, hogy néhány napot az űrhajójukon töltsön. Figyelmeztették, ettől boldogabb nem, de mindenesetre bölcsebb lesz. Előtte azonban lehetőséget kapott családja értesítésére, hogy ne keressék. Később minden a megbeszéltek szerint történt.

A Iarga űrhajó fedélzetén

Amikor Stefan Denaerde ismét a fedélzetre lépett, a Iarga-űrhajó a víz felszínén lebegett, az öbölben. Inkább pózna volt fokokkal, mint létra, melyen lemászott a belsejébe. Egy kisebb terembe ért, ahol hihetetlen bonyolult berendezések hálózták be a falakat és a mennyezetet. Az egyetlen felismerhető berendezési tárgyat orsók és hengerek jelentették, valamint a padló vonalában egy egészen földinek ható fémajtó, rajta nyitógomb. Az egyik sarokban íróasztalszerű valami, felette hatalmas képernyő. Helyet foglalt mellette.

Egy tipikus Iarga-beli emberszerű lény

 

Elmagyarázták neki, a nyelv, melyet használnak, a Világegyetem közös nyelve. Pontosan ugyanaz a nyelv, melyet a sumérok is használtak, illetve őseik és leszármazottaik. Stefan Denaerde nem fogja érteni a szavak jelentését a maguk valójában, de megérti a tudata segítségével.Eleinte személyes jellegű kérdéseket tettek fel neki. Az idegenek nem voltak közvetlenül jelen, mert Stefan Denaerde attól tartott, jelenlétük sokkolni fogja őt. Azonban a képernyőn keresztül bepillanthatott a szomszédos, mintegy 15 méter átmérőjű, három méter magas navigációs terembe. Különös módon a legtöbb berendezés és kezelőpanel a padlón volt fölhalmozva, keskeny átjárókat hagytak köztük a közlekedésre, itt-ott pedig a plafonig érő fémszerkezetek látszottak. Szinte minden sötétkék volt, majdnem fekete. Éles kontrasztot teremtve a színes, majdnem fehér, fluoreszkálva világító kezelőgombokkal.

A boltozat fényéből Stefan Denaerde arra következtetett, hogy talán üvegből készült.Lenyűgözte a technika e szokatlan összeállítása, és észre sem vette, hogy tulajdonképpen senkit sem lát. Amikor felkapcsoltak egy erősebb fényforrást, hogy végre megpillanthassa őket, egy tárgyalóasztal körül üldögélő nyolc Iarga-beli lény látványa szinte sokkolta a félelemtől. Leginkább a hipnotikus tekintetüktől rémült meg. Fizikai felépítésükből arra következtetett, hogy még egy felbőszült gorilla elől sem térnének ki. Hajuk rövid és különböző színű volt, a sötétbarnától a fehérig. Gyorsan és könnyedén mozogtak, helyváltoztatásuk tükrözte hatalmas erejük. Kék, selyemből készült egyenruhát viseltek, háromnegyedes ujjal, mély V-alakú kivágással. Alatta régies, magas nyakú fehér inget. Derekukon aranyszínű öv, molekula-szerkezet jellegű formákkal,A kezdeti kérdések után 3D-s filmeket vetítettek a hatalmas képernyőre. Innen az ismeretek nagy része. Először a Iarga csodálatos képe jelent meg, ahogy a kozmoszból látszik…

A Iarga

A Iarga kicsit több, mint tíz fényévre található a Földtől. Habár lakosainak eredete és fizikai felépítésük jellege pontosan azonos a földlakókéval, jelentős különbségek vannak mégis köztünk, melyek bizonyára az eltérő planetáris adottságokból adódnak.A Iarga kékes színben pompázik, ahol központi csillagának fénye képes mélyebbre hatolni a felhők között, ott rózsaszínes foltok bukkannak fel. Legszembetűnőbb jellegzetessége a két hatalmas, koncentrikus gyűrű, mely övezi. Tengelyforgása jóval lassabb a Földénél, ezért a nálunk megszokott váltakozása az éjszakáknak és a nappaloknak nem olyan mérvadó. A mienkével összevethető nagyméretű és felszíni adottságú hold keringett körülötte. .

A bolygót behálózó torpedóvonat-rendszer vázlata

 

A Iarga nagyobb a Földnél, a nehézségi erő majdnem 3g, a légköri nyomás megközelíti a 7 atmoszférát, némileg magasabb nitrogén és ammónia tartalommal, mint a mi légkörünkben. Az átlagos szélsebesség jóval nagyobb, mint nálunk, a sűrűbb légkör, a nehéz esők, a légköri áramlások olyan erős viharokat produkálnak, melyeket egy védtelen ember nem tudna túlélni. Amikor kiderült, hogy a másfél méternyi csapadékot adó eső nem is olyan ritka, akkor mindjárt érthetővé vált az egész.

Az egyik legfontosabb különbség, hogy a bolygó felszínét szinte teljes egészében víz borítja. Lentről, a sűrű légkör miatt, sohasem látják a holdjukat és a csillagokat. A légkör magasabb részeiben állandóan köd terjeng, ami megszűri a napfényt. A kék és a zöld csak a köd időszakos ritkulásakor bukkan fel, talán ezért a vonzalom e színek iránt.

Egy tipikus Iarga-beli gyűrűház metszete

 

A szárazföldet mindössze különböző szigetek sorozata adja, ezek összterülete alig haladja meg Ausztráliáét. A kevéske szárazföldet is sűrűn rázzák meg a földieknél sokkal erősebb rengések. A szigeteket magas oszlopokra épített hidak kapcsolják össze. Ezekben cső alakú csatornákban hatalmas sebességgel száguldanak a vonatok.

A szigeteken hatalmas pályaudvarok és ipari létesítmények találhatóak. A terület nagyjából 6-10 km-es alapélű háromszögekre van osztva. A hegyoldalakat is beépítik, teraszos technikával. A házak gyűrű alakúak, üvegből épültek, a gyűrűk közepén a természet ellen védett, fűtött, közösségi kerttel. Egy-egy apartman mérete 20 x 20 x 6 méter. A házak átmérője 300 méter, magasságuk 135 m. Hasonló gyűrűházak a tengereken lebegve is megtalálhatók.  Harminchat ház – egy háromszögben. Körülbelül 10.000-en laknak benne egyenként. A népsűrűség 6000 fő/négyzetkilométer.

Egy Iarga család. Igen magas szintű náluk a csoportszellem..

Ilyen szűkös szárazföldi terület - a mi jelenlegi ismereteink szerint - messze nem elég milliárdnyi egyedből felépülő társadalom táplálására. Élelmiszertermelésük elképesztő hatékonysága jelenleg nem elérhető a földi tudomány számára.

A földihez képest rendkívül nagy népsűrűség erősen túlszocializált társadalmi rendszer megteremtését igényelte.  Csak az a társadalom, mely folyamatosan igényli mentális képességei fejlesztését, miközben az összes agresszív megnyilvánulást túlhaladja, lesz csak alkalmas arra, hogy elérje a kapcsolat ilyen szintjét szülőbolygójával. Az emberiségnek jelenleg nincs meg ez az adottsága.

A Iarga-beliek

A természeti körülmények miatt alacsonyak, igen fejlett izomrendszerrel, különösen a lábaikon. Különösen védett a koponyájuk, szemeik mélyen ülnek. Járás közben gyakran megállnak pihenni, miközben csak a fejüket mozgatják. Óvatosan és aprókat lépnek, mintha jégen járnának.

Antigravitációs repülőgép

Eredetük szerint kétéltűek és erősen kötődnek a vízhez. Testük áramvonalas mint a fókáké, rövid szőrzet fedi. Kezük és lábuk nagy és széles, ujjaik között úszóhártyák feszülnek. Igazából nincs összehasonlítási alapunk földi, úszó lényekkel. Kisebb, bálnaszerű állatokat is képesek megölni, torpedóként nekiúszván, hogy aztán a csoport többi tagja segítségével partra vonszolják.

Szexuális motivációik jóval kisebbek az emberénél, talán mert kevesebb örömet találnak benne. A szexuális vonzóerő növelését szolgáló praktikákat nem alkalmaznak; fülbevalót, arcfestést, mellnagyobbítást, stb. Ezért nem szükséges testüket sem úgy beborítani, ahogy mi tesszük. A szaporodási indíttatás náluk a szerelemből következik, és nem a hirtelen megkívánásból. Ebből a szempontból mi abnormálisnak tűnünk a számukra.

A népességnövekedés lassú.

Gyenge pontjuk az individuális fejlődés.

Iarga-beli városkép madártávlatból

Gazdasági-ipari élet

Világukban ismeretlen a pénz fogalma. Semmi mással össze nem hasonlítható egyetemes kozmikus gazdasági rendszerük van. A tökéletességet kétféleképpen lehet megvalósítani: mindenki ugyanannyit birtokol, illetve senki sem birtokol semmit. Ez utóbbi sokkal hatékonyabb. Csak egy önző ember hiheti azt, hogy jobb olyan világban élni, ahol létezik diszkrimináció. Hiszen valamennyien tudjuk, a föld 6 milliárd lakója által megtermelt összes javak 90%-a mindössze 30 család kezében összpontosul. Láthatjuk mit érünk ezzel! És hova jutunk…?

Egy tipikus mezőgazdasági gép

A termelés és elosztás kisszámú csoport kezében van. Ezeket trösztöknek hívják. Sok millió alkalmazottjuk van. Vannak elsődleges trösztök, ezek közvetlenül a felhasználókat látják el, míg a másodlagos trösztök az alapanyagokat állítják elő. Semmiért nem kell fizetni a Iargán, csak regisztrálni. A számítógépes rendszerek összeköttetésben állnak egymással. Nem lehet mindent megvásárolni. A nagy és értékes dolgokat, mint pl. egy ház, autó, vagy műtárgy, csak bérelhető. Az olcsó eszközöket nem kell lehet bérelni, mert az nem lenne hatékony. Regisztrálni kell őket. De mivel a regisztráció életfogytig szól, ezért majdnem olyan, mintha a tulajdonosa lenne az illető. Halál esetén a tulajdonlás visszaszáll a trösztre. A szervízellátások és szolgáltatások is regisztrálásra kerülnek, de ezek tulajdonképpen a megrendelőé lesznek.

Kisebb távolságra használt Iarga űrhajó

Mivel minden és bármikor elérhető, ezért nincsen szükség arra, hogy a lakosok készleteket halmozzanak fel otthon.

Gyáraik többnyire csillag alakúak, nagyjából 1 km átmérőjűek,  torpedóvonat-pályák százai vezetnek az épületbe. A kontrolszobában tevékenykedőkön kívül alig negyven ember irányítja a termelést.

Tipikus városkép

És miként építenek házakat? Először megépítenek egy komplett gyárat, majd ez a gyár elkészíti a házak elemeit, aztán összerakják az épületeket, végül felszámolják a gyárat.

A mezőgazdaság teljesen automatizált. Mintegy 20 gép dolgozik szorosan egymás mellett a 250 m széles és 10 km hosszú földdarabokon. Egy-egy szerkezet 100 méternél is szélesebb, folyamatosan mozog a parcella fölött. A fertőtlenítő- és táplálószerek a központi szállítóvonalon érkeznek, tartályokban. A gép berakodja önmagába a tartályokat, és kiszórja a megfelelő anyagokat a megfelelő időben. A talajt halálos sugarakkal teljes egészében sterilizálják, mielőtt elültetik a magokat. A hatékonyság így maximális.

A tengeri halászat is hasonló hatékonysággal működik.

A Iarga társadalom

Szinte mindent csoportosan végeznek. Közösen gondolkoznak és betű szerint engedelmeskednek szociális törvényeiknek. Barátságban és szeretetben élnek a csoportban és a csoportért. Mindig szoros családi közösségben tartózkodnak, és így is élnek.

A magas szintű kultúra megteremtéséhez három dologra volt szükségük: szabadságra, igazságosságra és hatékonyságra. A hatékonyság már-már vallásos fogalommá vált körükben. Kellő hatékonyság nélkül világuk pillanatok alatt összeomolna. Az utak a teljes terület mindössze 5%-át foglalják el, így marad elég tér a mezőgazdasági termelésre, de az erdők számára is, melyek a regenerálódást szolgálják, de egyben oxigénforrások is.

Iarga anyaűrhajó

A tömegközlekedést és a szállítást teljesen automata, kb. 400 km/órával haladó  torpedóvonatokkal bonyolítják le. A pályáik nyílegyenesen futnak át a tengerek és szárazföldek fölött. A pályát tartó tornyok a már viszonylag nyugodtabb vízben lebegő bójákhoz vannak rögzítve. Személyszállítást szolgáló repülőgépeik nincsenek, hiszen az már egyrészt megosztaná a társadalmat, másrészt messze nem olyan hatékony, mint a vonat. Meglehetősen kedvelt szórakozás a hotel-vonatozás, amikor úgy 25-en összefognak, ellátják magukat mindenféle enni- és innivalóval, és nekiindulnak a nagyvilágnak, mintegy véletlenszerűen, amikor aztán elérnek egy nagyobb csomópontot, pár napot ott töltenek, majd mennek tovább.

Nagyon ritkán használnak gépkocsikat. Általában akkor, ha egy-egy család felkerekedik valamelyik regenerációs központba.

Legfontosabb alapelvük a tökéletes szabadság. Senki sem hirdethet szabadságot úgy, hogy egyik kezében fegyver van... Nekik nincs. Van mit tanulni tőlük.

A Iarga leszállóegység távozása

 

/aranyilaci.freeweb.hu/

A cikket lejegyezte és szerkesztette: Galactus - Készült, Pierre Franckh:A rezonancia törvénye című könyve nyomán

"Tényeket nem lehet azáltal kiiktatni a világból, hogy semmibe vesszük őket"  /Aldous Huxley/

Régóta tudjuk, hogy érzelmeink erős hatással vannak a testünkre. Erről számos tudományos és orvosi dokumentáció látott napvilágot. A DNS azonban az eddigi felfogás szerint megváltoztathatatlannak számított.

De vajon csakugyan az?

A HeartMath Institute 1992 és 1995 között azt kutatta, milyen hatást gyakorolnak DNS-ünkre a tiszta érzelmek. Glen Rein és Rollin McCarty kutatók ehhez az emberi DNS-t vették górcső alá. A DNS-t a kísérlethez először is elkülönítették egy főzőpohárban, majd a különböző szellemi és érzelmi technikákat alkalmazó kísérleti személyek segítségével erős érzelmeknek és indulatoknak vetették alá.

Az eredmények abszolút meggyőzőek voltak. Habár a tudósok kételkedtek abban, hogy az érzelmek hatással lehetnek a DNS-re, most olyasmit figyelhettek meg, ami ellentmondott a fizika addigi törvényeinek: miközben a kísérleti személyből erős érzelmek áradtak, az örökítő anyagon egyértelmű elektromos reakció volt mérhető! Vagyis az emberi érzelmek hatást gyakoroltak a főzőpohárban lévő DNS-molekulákra.

Az emberi érzelmek hatással vannak a DNS alakjára.

Értelmünk számára ez nehezen felfogható. A tudomány eddigi állása szerint a DNS megváltoztathatatlannak számított: vele születünk és a súlyos, erőteljes beavatkozásokon kívül semmi sem lehet rá hatással, nem változtathatja meg, sem a testen belül, sem abból kiemelve. Most azonban tapasztalnunk kell, hogy a DNS igenis megváltoztatható, sőt az igen finom energetikai rezdülésekre is reagál!

Kísérletsorozatában a HeartMath Institute még egy lépéssel tovább ment, és megvizsgálta az emberi placenta DNS-ének reakcióit is. Ez a DNS legtisztább alakja.

A kísérlethez huszonnyolc, placentából származó DNS-t helyeztek egy-egy főzőpohárba, s adták át huszonnyolc kutatónak, akik arra is ki voltak képezve, hogy erőteljes érzelmeket gerjesszenek.

Ebben a tesztben is bebizonyosodott, hogy a DNS alakja a kutató érzelmeinek megfelelően változik:az elismerés, szeretet és hála érzésének hatására a DNS fellazul, a láncok felnyílnak, vagyis a DNS-lánc megnyúlik. Ám ha a kutató aggodalmat, félelmet, dühöt vagy feszültséget árasztott magából, a DNS rövidebb lett, sőt jó néhány kódját ki is kapcsolta! A negatív érzésekre tehát azzal reagált, hogy összehúzódott.

Most már érthető, miért vágnak el minket a negatív érzések a világ többi részétől. Ha dühösek vagy rosszkedvűek vagyunk, úgy érezzük, hogy elszigetelődünk és kizökkenünk a helyes kerékvágásból. És csakugyan ez történik - csakhogy mi zökkentjük ki saját magunkat! A DNS-kódok kikapcsolása mindenesetre csak addig tartott, amíg a kutató el nem kezdett ismét örömet, elismerést, hálát és szeretetet érezni. Ettől a kódok ismét bekapcsolódtak - mintha a villanyt kapcsolták volna fel.

A DNS-en mért változások egyébként sokkal nagyobbak és átfogóbbak voltak, mintha például elektromágnessel váltották volna ki őket.

Azok, akik képesek mélyen szeretni, megváltoztathatják DNS-ük alakját.

Végül HIV-fertőzöttekkel is elvégezték a kísérletet, s ennek során kiderült, hogy az elismerés, a hála és a szeretet hatására a beteg ellenálló ereje a 300 000-szeresére nőtt azokéhoz képest, akik nem voltak képesek ilyen érzésekre.

Vélhetőleg ebben keresendő az egészség nyitja. Mindenképpen ajánlatosnak tűnik az öröm, a szeretet, a háládatosság és az elismerés érzését gyakorolni, hiszen ilyen módon sokszorosára növelhetjük ellenálló erőnket.

Ha kitartunk a pozitív érzések mellett, biztosan útját állhatjuk néhány betegségnek, mert ezzel megerősítjük immunrendszerünket. De nem lennénk-e képesek ennél többre is? Talán még az egészségünket is visszanyerhetnénk! Számtalan sikertörténetet ismerünk.

Nekem is megvannak a magam tapasztalatai az öngyógyító erőkkel, amelyek - ha az orvostudománynak hihetünk - ilyesmit végképp nem produkálhattak volna:

Húszesztendős voltam, és erős hátfájás gyötört. Rögtön egy szaktekintélyhez küldtek. Az első vizsgálat alapján adott diagnózis lesujtó volt: Bechterew-kórban, a gerincoszlop gyulladásos betegségében szenvedtem. Semmi kétség, a laboreredmények mind ezt mutatták.

Megállapodtunk, hogy egy hét múlva, ha az első megrázkódtatást kihevertem, megbeszélhetjük a további kezeléseket. Egyvalami biztos volt:ez a betegség gyógyíthatatlan, színészi pályámnak tehát vége. Gerinccsigolyáim rövid időn belül annyira összenőnek, mintha egyetlen csontot alkotnának. A hátam pedig úgy meggörbül, hogy a földön kívül egyebet nem fogok látni.

Eltelt a hét - életem legnehezebb heteinek egyike. Akkor még mit sem tudtam a sikeres kívánságokról vagy a kvantumfizikáról; nem tudtam, hogy gondolatainak erejével az ember akár a DNS-ét is megváltoztathatja; csupán egyvalamit tudtam: "Egészséges vagyok. Tökéletes a hátam. Szeretem a hátamat. Erős, eleven és mozgékony vagyok." Egy évre előre feliratkoztam teniszedzésre, de nem kétségbeesésemben, hanem azért, mert annyira örültem, hogy így fel lettem rázva; mert tudtam, milyen jó egészségesnek lenni! Jót nevettem a világegyetem tréfáján, megköszöntem a figyelmeztetést, felébredtem, és éreztem, hogy vagyok, hogy élek, és hogy egészséges vagyok. Egészséges vagyok és voltam. Éjjel-nappal, minden percben, minden pillanatban arra a csodára összpontosítottam, ami bennem történt.

Környezetem őszinte bámulatára. Senki sem tudta, miért van ilyen jó kedvem, mitől vagyok ennyire boldog, miért szeretek ennyire mindenkit és mindent. Táncoltam, énekeltem, hálás voltam, egyben voltam. Mérhetetlen háládatossággal és elismeréssel töltött el az addigi életem.

Pierre Frankch

 

Eljött az újabb orvosi vizsgálat, az újabb laboreredmények napja. Az orvos csodálkozott mosolygó, jó kedvű betegén - és akkor robbant a bomba. Megmagyarázhatatlan. Felfoghatatlan. Ilyen még nem történt. A tévedés kizárt. Egy hebegő orvos állt előttem. A reumatikus gyulladás, a gerincoszlop, a beteg keresztcsonti és csípőizület, hiszen olyan egyértelműnek látszott, és most... Ezt még egyszer meg kell vizsgálnunk. De az orvos, a szaktekintély három nap elteltével sem tudott mit mondani. Meggyógyult. Vége. Nem látni semmit, nem találtak semmit. A vérkép teljesen normális, sehol egy betegséghordozó gén, semmi csigolyagyulladás, nagyon sajnálja, nem, igazán örül, de hát...

Szinte azt hittem, jobban örülne, ha minden a maga rettenetes módján történt volna, csak hogy az ő élete az addigi szabályos kerékvágásban futhasson tovább. De így csak kézfogás, hitetlenkedő fejcsóválás. Emlékszem, ahogyan vigasztalóan megöleltem, és biztosítottam róla, hogy helyesen járt el; ahogyan csókot nyomtam az asszisztensnő arcára - aztán elkezdtem teniszezni.

Ma már tudom mi történt akkor. Ma már mélyen meghat énem és gondolataim erejének ajándéka. De mitől voltam akkor olyan biztos a dolgomban? Nem tudom. Visszatekintve azonban látom, hogy ebből az esetből merítettem azt a szilárd bizonyosságot, amely még ma is eltölt. Ez a tapasztalat és sok más esemény megtanított arra, hogy saját egészségünk is a mi kezünkben van - sokkal inkább, mint gondolnánk. Ez szilárd meggyőződésem.

És te, mit hiszel? Hited a mindent eldöntő erő. Döntsd, és alakítsd annak megfelelően az életed!

November első napján jöjjön a szokásos összefoglaló az előző havi látványosabb UFO-észlelésekből.

A spárgarugás királya, Jean-Claude Van Damme a 22 éves lányával, Bianca Bree-vel forgatott U.F.O. címmel egy B kategóriás inváziós sci-fit, ami első pillantásra nem is néz ki olyan nagyon rosszul.

Van Damme egy shotgun-os zsoldost alakít a filmben, a lánya pedig egyike lesz a lenge ruhás, profin kisminkelt tinédzsereknek. Bianca az 52 éves akciósztár második gyereke, az anyja pedig Van Damme harmadik felesége, a testépítő Gladys Portugues, akivel  1987 és 1992 között volt együtt, aztán egy pár évnyi Darcy LaPier-nél való vigasztalódás után 1999-ben újra feleségül vette. Ez volt Van Damme ötödik esküvője.

Van Damme és lánya, Bianca

Az 1990-es születésű Bianca már a 2000-es évektől szerepelt az apja filmjeiben, ilyen például a 2008-as A törvény erejével, a 2010-es The Eagle Path, a 2011-es Assassination Gamesben és az idén ősszel debütáló 6 Bullets, sőt, az utóbbi kettőnek ő maga volt a producere is! A dögös színésznőt az U.F.O. után jövőre újabb Van Damme-filmben, a Welcome to the Jungle-ben csodálhatjuk meg.

/cinestar.hu/

A világ egyik legkülönösebb geológiai képződménye. Az Ördögtorony Nemzeti Emlékmű az Egyesült Államokban, Wyoming állam észak-keleti részén található, Crook Country területén.

A tornyot és a hozzá tartozó mintegy 550 hektárnyi területet Teddy Roosevelt elnök 1906-ban avatta az Egyesült Államok első nemzeti emlékművévé.

Ha azt mondjuk Ördögtorony, sokan nem tudják, miről van szó. A helyet az egész világon Steven Spielberg tette ismertté, aki a Harmadik Típusú Találkozások című mozifilmben ezt a helyet tette a földön kívüli kapcsolat helyévé. De sajnos nem leszállópálya van a másik oldalon.

A tudósok véleménye szerint az Ördögtorony egy ősi vulkán magja, amely hosszú évmilliókon keresztül volt kitéve az eróziónak és a Belle Fourche folyó sodrának. Ez a folyó a torony alapja körül kígyózik, több mint 400 méterrel a csúcs alatt.

183 méter magas. Az alapot alkotó törmelékes kőzetek a jura korszakban keletkeztek. A torony bazaltoszlopokból áll, amelyek alul vastagabbak, felül pedig elvékonyodnak.
Az Ördögtorony hegymászók, természetjárók és családok kedvelt célpontja, évente kb. 450.000 embert dönt úgy, hogy ellátogat ide. Felnőttek és gyerekek egyaránt élvezik a szabadon élő őzek, antilopok és prérikutyák látványát, megcsodálhatják őket természetes környezetükben. Érdekesség, hogy a viszonylag sík terepből egy ilyen monumentális oszlop tör az ég felé, mintha valaki szándékosan építette volna. Sokan egyébként valóban azt hiszik, hogy mivel emlékmű, ez egy mesterséges építmény.

De az indián eredet-legendák sokkal izgalmasabbak. ŐK Mateo Teepe-nek nevezik.
A kajova indiánok szerint: Valamikor két kislány játszott a réten, messze a falutól. Váratlanul medvék támadtak rájuk. Ráugrottak hát egy nagy lapos kősziklára és imádkozni kezdtek a szikla szelleméhez, hogy mentse meg őket. A kőtömb növekedni kezdett, s végül teteje elérte az eget. A kislányok csillaggá változtak. Belőlük lettek a Plejádok, vagyis a Fiastyúk csillagkép, az ördögtorony oldalán található függőleges barázdák pedig a medvék karmait őrizték meg.

A sájen indiánok szerint:Élt régen hét testvér, a Vadnyugaton. A fivérek legidősebbike, akit Ellenségesen Diadalmaskodónak hívtak, fiatalon megházasodott. Egy szomszédos törzsfőnök lányát vette feleségül, Erdők Virágát. Nagyon szerették egymást, egy nyugodt helyen éltek. Az egyik reggel, a hét fivér halászni ment a folyók partjára. Erdők Virága egyedül maradt otthon. Tett-vett a sátrak között, aztán leheveredett a fűre és elszunnyadt. Hirtelen borzalmas, mély morgás hallatszott. Egy medve állt előtte. A nő felugrott és beszaladt a sátorba. De a sátor, ahogy a medve hozzáért, azonnal összedőlt. Az asszony védekezni próbált, de a medve mancsa lecsapott rá, és elájult. Az állat pedig óvatosan állkapcsai közé fogta az alélt testet, és elindult az erdőbe.

Amikor testvérek hazaértek azonnal a nő keresésére indultak, hiszen tudták, hogy még él, vérnyomokat nem láttak sehol. Este megtalálták a medvét, amint egy barlang előtt aludt. Mellette az asszony, eszméletlenül. Férje odaugrott hozzá, és felkapta. De a medve felébredt, és elkezdte őket kergetni. Az egyik varázsolni tudó testvér, Szellemek Barátja, odahívta őket egy lapos kőre, és rázendített az énekre. Erre a kő hirtelen megmozdult a lábuk alatt, és emelkedni kezdett. A medve két mellső lábával próbálta az indiánokat a szikla tetejéről lesodorni. De a legfiatalabb fiú csak énekelt.

A Nagy Szellemet hívta segítségül, hogy mentse meg őket a medve karmai közül. Ő meghallgatta könyörgését, nagy villám csapott le az égből, s átjárta a szörnyeteg szívét. Az indiánok látták, hogy nem juthatnak le a hatalmas szikláról. Közben Erdők Virága is magához tért. A lány tudta a varázsigét, megfogta Nagy Szellem kezét és csak ennyit mondott: szeretlek. Igen, csak ez volt a varázsige ami megmenthette őket. Nagy Szellem szívét melegség járta át, olyan, amit már régen nem érzett. Jöjj hát nagy sasok fejedelme- mennydörögte. Parancsolom: vedd szárnyaidra e bátor gyermekeimet, és ezt a hőslelkű asszonyt, aki kimondta a varázsigét. Vidd őket magaddal, és vigyázz rájuk, addig, míg hozzám nem költöznek az Örök Vadászmezőkre.

Minden idők egyik legnagyobb tömeges UFO észleléseként tartják számon, az 1966 áprilisában, az ausztráliai Melbourne egyik külvárosában történteket. Több száz diák, tanár és helyi lakos látta, amint egy azonosítatlan repülő objektum előbb átrepült felettük, majd rövid időre leszállt az egyik iskola külterületén, végül pedig nagy sebességgel elszáguldott.

Amiért azonban máig is csak nagyon keveset tudni az esetről, annak az az oka, hogy a hatóságok az első perctől kezdve mindent elkövettek, hogy eltussolják az ügyet. A szemtanúkat igyekeztek elhallgattatni, vagy nevetségessé tenni, a sajtóra nyomást gyakoroltak, hogy ne foglalkozzanak az esettel, az egyik pedagógustól pedig lefoglalták a saját tulajdonú kameráját, amellyel állítása szerint az egész eseményt filmre vette. A felvételt soha nem kapta vissza.

Most azonban újult erővel indult el a 46 évvel ezelőtti eset feltárása, melyben vezető szerepet vállalt az a Rosie Jones, aki két éve díjnyertes dokumentumfilmet készített a történtekről 'Westall '66 - A Suburban UFO Mystery' (Westall '66 - Egy külvárosi UFO rejtély) címmel.

AZ INCIDENS

A Westall UFO incidens 1966. április 6-án történt, Melbourne, Westall nevű külvárosában. Délelőtt 11 óra körül az egyik középiskolai osztály diákjai éppen a suli füves pályáján tartották tornaórájukat, amikor egy hatalmas, szürkés-bíbor színű, csészealj alakúként leírt repülő objektum jelent meg felettük. Az UFO mérete a beszámolók szerint körülbelül egy családi autó kétszeresének felelt meg.

Az elmondások alapján, az objektum néhány percnyi lebegés után elkezdett ereszkedni, átrepült az iskola dél-nyugati sarka felett, dél-keleti irányban, majd úgy tűnt, hogy le is szállt a távolban, a fák vonala mögött.

Mintegy húsz perc elteltével, a tárgy - ekkor már több száz tanú szeme láttára - újra felemelkedett, majd eltűnt észak-nyugati irányba az égen. Utóbb többen is arról számoltak be, hogy az objektumot felemelkedése után követte 5 másik ismeretlen repülőgép is, amelyek körpályán mozogtak körülötte.

MÉDIA

Először a 'The Age' című Melbourne-i napilap számolt be az esetről, mindjárt a történtek másnapján, melyben rögtön magyarázatot is ajánlott az észlelésre: "Az objektum minden bizonnyal ballon volt - Egy azonosítatlan repülő tárgyat láttak a Clayton-Moorabbin körzet felett tegnap délelőtt, amely valószínűleg csak egy meteorológiai ballon lehetett. A Westall iskola több száz diákja és számos tanár is szemtanúja volt az esetnek az egyik délelőtti szünetben" - kezdődik a tudósítás.

A napilap hozzátette, hogy beszámolók szerint több kisebb repülőgép vette körül a furcsa tárgyat, ám az utólagos vizsgálatok szerint abban az időben sem a kereskedelmi-, sem a magán-, sem pedig a katonai repülők pilótái nem jelentettek semmi szokatlant abból a körzetből. A Meteorológiai Intézet viszont reggel 8:30-kor Lavertonból felengedett egy léggömböt, amely a nyugati szél miatt akár arra is sodródhatott, ahol az észlelés történt.

A 'Dandenong Journal' már címlapon plusz két oldalon hozta le a sztorit, előbb április 14-én, majd az utána szerzett információkkal kiegészítve április 21-én még egyszer.

A 'The Sun' és a 'The Herald' országos napilapok név szerint ugyan nem említették a Westall Incindenst, de közzétettek néhány rajzot, amely a repülő csészealj feltűnésére utalt.

A Channel 9 Televízió munkatársai viszont egy kisebb riportfilmet forgattak az eseményről, amelyben egy Joy Tighe nevű kisfiú mesélte el a riporternek, hogy pontosan mi történt és mit láttak a társaival. Azonban ez a felvétel később teljes egészében eltűnt. A Channel 9 szerint valaki elvihette az archívumukból.

NEM HIVATALOS NYOMOZÁS

Az állítólagos észlelés után két csapat nyomozott: Az egyik a The Victorian Flying Saucer Research Society (A Viktória Repülő Csészealj Kutató Társaság), a másik pedig a Phenomena Research Australia (Ausztrál Paranormalitás Kutató). Utóbb mindkét társaság Ausztrália legjelentősebb UFO eseteinek egyikeként értékelte az észlelést.

Az első csapat már április 8-án megérkezett a helyszínre, ahol meglátogatták az iskolát és annak környékét, illetve beszéltek több diák szemtanúval is. Brian Boyle, UFO kutató április 9-én érkezett oda, méghozzá négy katonai nyomozóval az oldalán. Boyle több napos ott tartózkodása alatt számos interjút készített a szemtanúkkal, melyeket magnóra is rögzített, és több mintát is vettek az állítólagos leszállás helyszínéről.

MI LEHETETT?

Habár, több szemtanú is Cessna típusú repülőgépeket látott az objektum körül, a kutatók nem találtak ilyen gépek feltűnésére utaló nyomokat, vagy adatokat. A Moorabbin Repülőtér légvonalban mindössze 4,76 kilométerre van a helyszíntől, de az észlelés körül onnan nem indult és nem is érkezett oda gép. Az Angol Királyi Légierő (RAAF) szintén arról tájékoztatott, hogy a megadott időben nem repültek a gépeik.

Ausztrál szkeptikusok szerint az objektum minden bizonnyal egy titkos katonai kísérleti repülőgép lehetett. Úgy vélik, az egyik repülőgép egy, a szélzsákhoz hasonló, úgynevezett célzsákot vontathatott maga után, amellyel akkoriban az Angol Királyi Légierő helyi pilótái az elfogást szokták gyakorolni.

A JELEN

A 2010-ben bemutatott dokumentumfilm feleleveníti az 1966. április 6-án történteket, amelyben Shane Ryan UFO kutató is ellátogat a különös esemény helyszínére és megszólaltatja a jelenség több, még ma is élő szemtanúját.

A Rosie és Shane páros által tett egyik legjelentősebb felfedezés az ügyben, hogy a helyszínre elsőként kiérkezett, terepmintás ruhába bújt katonák nem ausztrálok, hanem amerikaiak voltak. Rosie és Shane egyszerűen nem talált olyan hivatalos feljegyzést Ausztráliában, amely a történelem egyik legnagyobb tömeges UFO észleléseként jegyzett esetével függne össze. Ennek ellenére tovább kutatnak, de már nem csak a kontinensnyi szigetországban, hanem az USA-ban is, hiszen ha valóban amerikai katonák vették elsőként birtokukba a területet, akkor talán az erre vonatkozó információk is az Egyesült Államokban lehetnek.

/forrás:ittvannak.hu/

Írta: Spirituális UFO-kutató

Az alábbi videó tisztán és egyszerűen mutatja be a Galaktikus Flotta Földön és Föld körül való jelenlétének mindenütt-jelenvalóságát! Mely különösen a 2000-es évek utáni időszakra igaz, mikor is a negatív földönkívülieknek már el kellett távozniuk a bolygónkról.

A film jóllehet ismeretelméleti szinten nem mond új dolgokat, de nem is ez a célja, hanem az ember spirituális részének a megszólítása, és akiknél a spirituális rész már él, azok hitének további fenntartása és új erővel, azaz reménnyel való feltöltése.

Ezekben a sötét őszi napokban pedig talán ez most a legfontosabb sok szellemi munkás számára, mikor az öt érzékszervükkel még most is sokszor úgy érzékelik, hogy a környező negatív mátrixvilág erősebb, mint valaha.

A Fény Galaktikus Szövetségének látható, érzékelhető megjelenése viszont - ahogy erre már korábban sokszor utaltunk - a Végső Idők utolsó felvonásának legfontosabb jele, ahogy erről Jézus Krisztus/Tiannai Apollós is beszélt 2000 vagy Mani 1800 évvel ezelőtt.

És azért a legfontosabb jel, mert itt, ebben a sötét 3D-s világban, ahol a Fény olykor egy rövid ideig testet ölt ( Fénylények vagy Fényhajók formájában - videón néhány csodálatos felvétel van erről ), az sohasem öncélúan történik, hanem mindig Rólad szól, kedves szemlélő, a Te Fényben való feltámadásod bizonyosságának a tényéről! - Ezért okoz sok szellemi munkás számára már pusztán a látványuk is mérhetetlen belső örömöt és az új, halhatatlan élet eljövetelének belső hitét, reményét és bizonyosságát :

/spiritufo.ditro.hu/

Ezrek rémültek halálra és hagyták el pánikszerűen otthonaikat, a telefonvonalak pillanatok alatt felforrósodtak: 74 évvel ezelőtt, 1938. október 30-án Orson Welles A világok harca című H. G. Wells-mű rádiójáték-változatával megmutatta, milyen félelmetes hatása lehet a modern médiának.

Az akkor mindössze 23 éves színházi "csodagyerek" társulatával, a Mercury Theaterrel az Egyesült Államokba helyezte át Wells eredetileg Angliában játszódó science-fiction regényét, és "élő közvetítést" adott az ellenséges földönkívüliek New Jersey államban való landolásáról, majd a New York elleni sugár- és gáztámadásról.

Howard Koch, aki négy évvel később a Casablanca írójaként került be a filmtörténetbe, olyan realista forgatókönyvet írt Welleséknek - váratlan programmegszakításokkal, gyorshírekkel és különböző hanghatásokkal -, hogy rengetegen valóságosnak hitték a "tudósítást" - annak ellenére, hogy az adás előtt, majd alatta többször is felhívták a figyelmet: csupán fikcióról van szó. A pánik azonban sokkal erősebb volt annál, hogy erre odafigyeljenek. Voltak, akik menekülni próbáltak, mások a rendőrséget és a lapszerkesztőségeket bombázták telefonhívásaikkal. Arról eltérőek az adatok, hogy mennyien estek a rettegés áldozatául. A tekintélyes Princetoni Egyetem tíz évvel későbbi tanulmánya szerint legalább egymillióan kerültek így vagy úgy a műsor hatása alá.

Egy korabeli fültanú, a most 95 éves Henry Brylawski ügyvéd elmondta, hogy éppen menyasszonyához tartott gépkocsin Washingtonba, amikor hallotta a rádióközvetítést. Benne fel sem merült, hogy valóságos hírt hall, annál nagyobb volt a megdöbbenése megérkezésekor, hogy kedvese és annak nővére teljesen magukon kívül voltak. Aztán a másnapi lapokból megtudta, hogy még nagyon sokan ugyanígy élték át a rádiójátékot.

Scott O'Callaghan, a South Vermont College humántudományi professzora, aki könyvet szentelt az esetnek, úgy vélekedett, hogy a műsor hatása "kikristályosította azokat a feszültségeket és félelmeket", amelyek az amerikaiakban éltek a második világháború előestéjén. "Az idegenekkel való ellenséges találkozás perspektívája éppen elég reális volt sok amerikai számára. A rádióműsor lehetővé tette nekik, hogy egy órán át féljenek" - mondja a professzor, aki szerint A világok harca egyúttal lecke is volt a média hatalmáról. "Welles megmutatta, hogy ezt a hatalmat nem lehet félvállról venni" - tette hozzá.

Az amerikai "marslakó-invázió" után hasonló rádióadással próbálkoztak 1944-ben Chilében, 1949-ben pedig Ecuadorban. Ez utóbbinak tragikus következményei is voltak. A pánikba eső, majd kijózanodásuk után feldühödő hallgatók felgyújtották a quitói rádió épületét, és az összecsapásokban hatan életüket veszítették. 2001. szeptember 11-én viszont "A világok harca-szindróma" fordítottját élte át az Egyesült Államok és az egész emberiség: milliók hitték a CNN első New York-i képei nyomán, hogy egy új katasztrófafilm előzetését látják.

Orson Welles számára A világok harca jelentette a belépőt a film világába, és ha már megtapasztalta a modern média hatásmechanizmusát, 1941-ben megrendezte a sajtóról valaha készült legnagyobb filmet, Az aranypolgárt. Ami A világok harcát illeti, 1953-ban készítettek először filmet belőle, producere a magyar születésű George Pál volt. 1978-ban Jeff Wayne rockmusicalben dolgozta fel a témát, 1988-ban amerikai tv-sorozatban éledt újra Wells regénye. 2005-ben Steven Spielberg már az új szupermozi igényeinek megfelelő filmet készített belőle.

Részlet az eredeti, 1953-as filmből...

.....és a 2005-ben készült Spielberg-féle változatból.

A közép-amerikai ország leghíresebb aktív tűzhányója, a Popocatapetl körül rendszeresek az UFO észlelések. Csak az utóbbi években több száz esetet jelentettek a környéken élők, melyek közül néhányat videón is megörökítettek, ám a 2012. október 26-i eset talán mind közül az egyik legbizarrabb.

Az Noticieros nevű mexikói televíziós csatorna több percet szentelt híradójában a rendkívül furcsa eseménynek, melyet egy olyan tudományos céllal elhelyezett kamera rögzített, amely a napokkal azelőtt újra kitört vulkánt filmezi a nap 24 órájában.

Elemzők szerint a felvétel alapján a tárgy hozzávetőleg egy kilométer hosszú és kétszáz méter széles lehetett, a sebessége pedig jóval meghaladta egy repülőgép maximális sebességét, ráadásul a sűrű füstöt okádó tűzhányó környékének légtere most teljesen el is van zárva a forgalomtól.

A televíziós riportban megszólalt Margarita Rosado, a Nemzetközi Csillagászati Unió tagja, aki nagyon érdekesnek nevezte a vulkán közepébe zuhanó tárgyat megörökítő videót. A mexikói csillagász hölgy szerint két lehetséges magyarázata van a jelenségnek:

Az egyik eshetőség, hogy a lezuhanó tárgy valamiféle természeti jelenség, de azt kizártnak tartja, hogy az óriási objektum meteorit lett volna. A másik, szerinte sokkal valószínűbb magyarázat, hogy a felvétel hamisítvány.

/ittvannak.hu/

A cikket lejegyezte és szerkesztette: Galactus - Készült, Dr. Courtney Brown: Cosmic Voyage - A Scientific Discovery of Extraterrestrials Visiting Earth című munkája nyomán

A katonai távolbalátás éveiben a "köztesek" tanulmányozása kisebbfajta csínynek számított. Valaki olvasta az Urantia könyvet (The Urantia Book), amely a transzcendens életformák ismertetésével foglalkozik, és elhatározta, hogy leteszteli.

Az Urantia könyv szerint a köztesek másvilági lények, akik a bolygónkon élnek és dolgoznak. Senki sem tudta, érdemes-e az információt komolyan venni, de mindenki meglepetésére 4. típusú körülmények között egymás után végrehajtott kísérletek ugyanarra az eredményre vezettek: ezek a transzcendens lények valóban léteznek. Felfedezésük hírét a magasrangú katonai vezetés hitetlenkedve fogadta. Már arról sem volt könnyű meggyőzni a tábornokokat, admirálisokat, hogy a képzett távolbalátók képesek felfedezni a rakétakilővőkben elhelyezett rakétákat, ráadásul még olyan láthatatlan, mindamellett barátságos lények létezéséről is beszámoltak, akik segítik az emberek fejlődését.

Szeretném leszögezni, hogy nincs szándékomban dicsőíteni az Urantia könyvet; nem tudom, mi igaz belőle és mi nem. A saját vizsgálataim alapján állítom, hogy sok minden helytálló benne, de nem az összes adat. Téves, manipulált információt is tartalmaz valós ismeretekkel vegyítve, és csak alapos távolbalátó vizsgálatokkal lehet elválasztani a kettőt egymástól.

Mivel az Urantia könyv a földönkívüliek szemszögéből vizsgálja Ádám és Éva kérdését, megkértem az irányítómat, vegye fel a legendás emberpárt a célpontlistánkra. A könyv sok mindent megmagyaráz azzal kapcsolatban, hogy bolygónk evolúciós folyamatába miként avatkoznak be már hosszú ideje a földönkívüliek.

A téma kiválasztása hazárdjáték volt. Ezen azt értem, hogy csak korlátozott számban tarthattunk irányított üléseket, és nagyon sajnáltuk volna, ha egy kitalált történetre pazarolunk el egy foglalkozást. De mint kiderült, az Urantia könyv Ádám és Éva története alapjában véve megfelel a valóságnak. Két ülést ismertetek, mindkettő témája a híres emberpár. Az egyik 4. típusú körülmények között zajlott le, míg a másikat 1. típusúként tartottam meg. A másodikra tulajdonképpen azért került sor, hogy választ kapjak néhány, az első ülés kapcsán felmerült kérdésre.

Bizonyára van olyan olvasó, aki csodálkozva tapasztalja, hogy Ádám és Éva, a két bibliai alak egy földönkívüli civilizációkkal foglalkozó műben bukkan fel. Tulajdonképpen azért választottam ezt a témát, mert meggyőződésem, hogy az emberiség legendái jórészt történelmi alapokon nyugszanak. A mítoszok tanulmányozása a távolbalátás módszerével kapcsolatokat tárhat fel a régmúlt valós eseményei, és a róla keletkezett, időben átörökített történetek között. Az Urantia könyv egy ilyen esetet ismertet Ádámról és Éváról.

Szerettem volna feltárni egy mítosz-valóság párhuzamot, mert azt reméltem, hogy segítségével magyarázatot kapok néhány tudományos kérdésre az emberiség evoluciójában tapasztalható hirtelen ugrások kapcsán.

Az olvasó nagy valószínűséggel nem tudja, mit ír az Urantia könyv Ádámról és Éváról, de ez nem is fontos. Csak azért hoztam szóba a művet, hogy tudják, honnan jött az ötlet.

Dátum:1994. július 14.

Hely:Atlanta, Georgia

Adat: 4. típus, távolról irányított

A célpont kódja: 5328/6080

Az előzetes szakasz egészen a 3. szakasz vázlatrajzáig arra utalt, hogy a célpont egy hegy közelében lévő erdős területen található. A hegy fölött gyorsan mozgó szerkezetet fedezetem fel.

C.B.: "Valamiféle szerkezetet érzékelek, amely robbanó energiákkal hozható összefüggésbe. Gyors és korong alakú. Kanyarogva, szabálytalan röppályán mozog lefelé egy helyenként erdővel borított hegy irányába. Egy fenyőfát érzékelek. A jelből azt az AOL-t ( analytic overlay=analitikai fedőfogalom - a távolbalátó ülés folyamán hozott mentális következtetés. - Galactus) kapom, hogy a hely Új-Mexikóban, Santa Fe Baldy közelében van.

A tárgy mesterséges készítmény. Kemény és magas szinten megmunkált. Ablakok és szemlélő nyílások vannak rajta. Élőlényeket, pilótákat érzékelek a szerkezetben. Ezek a lények nem szürkék. Egy pillanat. Nem is marslakók. Az emberre hasonlítanak, de nem mai emberek."

IRÁNYÍTÓ: "Összpontosítson a nemükre."

C.B.: "Nők és férfiak is vannak köztük. Egyenruhát viselnek. A jelből érkező AOL-ként feljegyzem, hogy fejlett emberekkel van dolgom. Az az érzésem, hogy a jövő embereit látom."

IRÁNYÍTÓ: "Koncentráljon a céljukra."

C.B.: "Megfigyelés céljából vannak itt. A lakosokkal egyáltalán nem lépnek kapcsolatba, nem avatkoznak be semmibe. Közvetlenül a Föderációnak tesznek jelentést. Nem érzékelik, hogy a távolbalátás módszerével figyelem őket."

IRÁNYÍTÓ: "Mi egyebet lát az űrhajóra vonatkozóan?"

C.B.: "Leginkább a repüléshez szükséges berendezések vannak benne. Egészségügyi felszerelés is van velük, csak annyi, amennyi szükség esetén nekik kell."

IRÁNYÍTÓ: "Térjen vissza az utasokhoz. Tudja meg, kicsodák, hogyan élnek."

C.B.: "Ezek az emberek fejlettek, de nem sokkal fejlettebbek a mai embernél. Tovább vizsgálom őket. Úgy látom vegetáriánusok. Az űrhajót a bázison feltöltötték élelemmel. Az élelmiszert az űrben és a bolygókon lévő kertekből, planetáris raktárakból szerezték be szerves vegetatív formában. A Földről problémás lenne élelmiszert szerezni részben a betegségek miatt, részben, mert nem akarnak beleavatkozni az emberek életébe."

Az irányítóm utasítására áttérek a 6. szakaszra, ahol egy időskálán bejelölöm a célpont idejét. Az ülés időpontjától nem messze helyezem el. Az idő fogalmával kapcsolatban vizsgálom a lényeket.

"Nem tudnak könnyedén előre és hátra mozogni az időben, nem úgy mint a szürkék. Rendszeresen ellátogatnak a Földre megfigyelés céljából. Megismétlem, a szürkékkel ellentétben nem folyamatos a jelenlétük."

IRÁNYÍTÓ: "Jelölje be az első látogatásuk idejét az időskálán."

C.B.: "Megálljunk csak! Húha! Egy AI! (aesthetic impression=érzelmi hatás - a távolbalátás során a látottak által keltett érzelmi hatás. - Galactus) Erős AOL-ként az Ádám és Éva jelet érzékelem. Ezek a lények már időtlen idők óta el-ellátogatnak ide megfigyeléseket tenni.

Úgy látom, régebben egy földi genetikai programban vettek részt. Tudósok és technikusok. Most azt tanulmányozzák, hogy alakulnak a dolgok, de nem avatkozhatnak közbe. Már régóta részt vesznek egy földi programban."

IRÁNYÍTÓ: "Összpontosítson arra, mikor kerültek először kapcsolatba a Földdel."

C.B.: "Először nagyon naivak voltak, frissen képzettek. Volt egy kis tapasztalatuk, de nem sok. A korábbi emberi testük nem sokban különbözik a mostanitól, nem mentek kersztül látványos evolúción. Határozottan érzékelem, hogy valamiféle tudományos szervezők, technikusok.

Most egy konkrét párra koncentrálódik a figyelmem. Ádám és Éva jeléből érkező AOL tölti ki az elmém. Nem tudom, képes vagyok-e folytatni az ülést, annyira elönt ez az AOL."

IRÁNYÍTÓ: "Rendben. Befejezzük az ülést. A célpont Ádám és Éva volt."

Néhány hónap elteltével úgy éreztem, többet szeretnék tudni Ádám és Éva földi pályafutásáról. Egyszerűen szólva kíváncsi voltam, kik voltak, mit csináltak. Így aztán ömálló, 1. típusú körülmények között megtartott ülésre vállalkoztam a következő célponttal: "Ádám és Éva eredeti tevékenysége a Földön."

 

Dátum:1994. szeptember 16.

Hely:Atlanta, Georgia

Adat: 1. típus

A célpont kódja: 6957/4096

Az előzetes szakaszból kiderült, hogy a célponthoz időben hosszú út vezet. Szilárd talaj és néhány emberalkotta építmény kapcsolódik hozzá. Kellemes meleget éreztem. Szerves és emberi szag áradt. Hangokat hallottam.

Az előzetes szakasz által kijelölt úton haladva megállapítottam, hogy kellemes, leginkább száraz éghajlatú helyen vagyok. Közel-keleti, mediterrán vidéknek tetszett. Két embertípusra lettem figyelmes, világos és sötét bőrűekre.

Hamarosan hatalmas energiaforrást éreztem meg a közelben. A jelből valamiféle atomreaktor AOL-ja érkezett hozzám.

Ezzel egyidőben éreztem, hogy a közelben néhány lény boldogtalan. A jelből rabszolgatábor és elnyomás AOL-ja jutott el hozzám. Nem követtem a gondolataimmal, nem is tért vissza többé az ülés további szakaszában ez az AOL.

A helyszínen különféle kisgépek, kövek, épületek voltak. A lakosság zöme nyugodt életet élt. Válságjelek nem mutatkoztak. Békés hangulat áradt, de mégis feszültség volt a levegőben.

A feszültségre koncentráltam, és egy világító, nem fizikális lényt fedeztem fel a helyszínen. A lény katonai vezető benyomását keltette. Más transzcendens lények is voltak körülötte, mellette.

A vezérrel kapcsolatban arra asszociáltam, hogy nemrég viszály tört ki: háború AOL-ját érzékeltem. Heves vita zajlott le, és az emberek véleménye megoszlott.

Ez a bolygó az univerzum félreeső pontján van, a civilizációtól távol, és az emberek tisztában voltak ezzel. Az egyik csoport úgy vélte, saját kezükbe kell venniük a sorsukat, nem törődve a távoli felsőbb szervvel. Két táborra szakadtak. A kisebb tábor lojális maradt a messzi fennhatósághoz, és a vita során bátran kiállt a másik párttal szemben. Tétlen időszak következett, mivel a két párt megszakította egymással a kapcsolatot.

Ezután helyváltoztatást hajtottam végre, és 3 lábnyira a célpont mellett találtam magam a tengerparton. Egy férfi és egy nő volt ott. Nem messze néhány fejlett, szimpatikus embert láttam.

A férfi elméjének a mélyére hatoltam. Bizonyos fokig elszigeteltnek érezte magát. Egyedül volt, szerelmes, de nem az ártatlan, első szerelem értelmében. Érett férfi volt. A nő elméjének mélyét megvizsgálva azt tapasztaltam, hogy irányító-szervező személyiség, magas szintű munkát végez. Nagyon kötődik a férjéhez. Határozottan éreztem, hogy ösztökélnie kell a férjét az előrejutásban, vagyis a nő úgy érzi, a párja nem halad elég gyorsan előre. Ekkor a helyszín problémájára koncentráltam. A transzcendens világban zavarok álltak elő. A helyszínen lényeket érzékeltem, akik azon voltak, hogy megakadályozzák a művelet zökkenőmentes lezajlását. Amikor a vezetés fogalmára összpontosítottam, a katonai szervezet képzete, és a Lucifer-féle lázadás jelének AOL-ja tolult fel a tudatomban. Nem próbáltam követni a gondolatot, de azt érzékeltem, hogy ez a hely messze van a központi irányítástól, és a lázadás erősen megalkuvó jelleget öltött.

A tengerparton lévő férfira és nőre összpontosítva azt tapasztaltam, hogy tanítanak és szervező munkát végeznek. A jelet követve érzékeltem, hogy a helybeli humanoidokkal foglalkoznak. A szaporodást és a párosodást érintő, előnyösnek vélt dolgokra tanították őket. Ismereteket adtak át nekik a szaporodás iránti érdeklődés felkeltése céljából. A tanításuk mögött nem volt semmiféle negatív hátsó szándék, mégis nyugtalanítóan hatottak, ugyanis valamiféle szelekción alapuló kitenyésztésre törekedtek.

A tevékenységük céljára koncentráltam, és megértettem, hogy egy új, kivételes fajt akartak kifejleszteni. Nem vihették be a saját génjeiket az állományba, hanem a természetes folyamatok felgyorsítását tervezték. Az evolúció túlzott befolyásolása nélkül, a természetes mutációk sok generációját átugorva egyenesen a végeredményhez akartak jutni, egy csapásra elvégezve a kiválogatást, selejtezést.

A program azonban sajnos félresikolott, már a kezdeteknél hiba csúszott a számításokba. Túlságosan bíztak az egyéni lojalitásban és a józan észben. Az embereket kihelyezték a világ végére, a vadonba, ahol szellemi tévútra keveredtek.

A program céljára összpontosítva tisztán éreztem, hogy ezek az emberek Isten szerepében próbáltak fellépni. Nagyon szerették volna a nekik tetsző irányba terelni a dolgokat, de a lelkük mélyén szorongtak.

Attól tartottak, hogy Isten - mivel cserben hagyták - náluk fejlettebb evolúciós sarjjal áll elő. A vállalkozásukban volt egy kis fellengzősség, elbizakodottság. Elgondolásuk azért okozott feszültséget, mert hibás társadalmi háttér állt mögötte. Eleve helytelen volt az elképzelés, ami miatt siettetni akarták az evolúciót. Emiatt válság tört ki a lények kollektív tudatában, olyannyira, hogy a lakosság egy része megszállottan törekedett a fejlett faj minden áron történő kifejlesztésére. Ezek a személyek megbetegedtek, elfajultak, megfeledkeztek az evolúció eredeti, rajtuk túlmutató, magasabb rendű céljáról. Vagyis a társadalom beteges elemei a maguk útját tartották helyesnek, és erről meg alkarták győzni önmagukat és környezetüket is oly módon, hogy a többiek evolúcióját is a maguk irányába akarták kényszeríteni. Azt hitték, ők az evolúció tökéletes végtermékei.

Ádám és Éva egyértelműen a távoli fenséghez, lojális kisebbséghez tartoztak. A lázadás nem tartott sokáig.

VÉLEMÉNYEZÉS

Ádám és Éva az emberiséget érintő genetikai fejlesztőprogram irányítói és szervezői voltak a Földön, nem pedig a vadonban meztelenül szaladgáló egyszerű lények. A párt övező mítoszok nyilván olyan látnokoktól ered, akik született távolbalátó képességekkel rendelkeztek, de a két ember tevékenységét megfelelően fejlett intellektus hiányában nem tudták értelmezni. Így lett Ádámból és Évából az emberi faj első két tagja. Bizonyos értelemben ez igaz is, hiszen az emberi génállomány megváltoztatásán dolgoztak.

Ádám és Éva még ma is élnek, fizikai és transzcendens értelemben egyaránt. Valószínűleg a Föderáció szabályaihoz igazodva nem folynak bele a szürkék tevékenységébe, de nagy érdeklődéssel figyelik a Földön élő emberiség evolúciós pályáját. testük nyilván nem ugyanaz, mint annak idején volt, de érdekes módon nem fedeztem fel az evolúciós fejlődés feltűnő jeleit a fizikai megjelenésükön. Az volt a benyomásom, valami nem stimmelt ezzel a párral, de lehet, hogy ők élénken tiltakoznának ez ellen.

Egy azonban biztos: az emberi faj genetikai manipulációja nem újkeletű elgondolás, hanem már jóideje folyik. Lehet, hogy elsősorban ez áll annak a jelenségnek a hátterében, amit az evolúcióval foglalkozó biológusok szakaszos evolúciónak neveznek. Ez azt jelenti, hogy az evolúció viszonylag hirtelen irányt változtat. Még további - a távolbalátást és a hagyományos tudományos módszereket is felhasználó - kutatásokra van szükség a hipotézis igazolására vagy megcáfolására.

 

( Drunvalo édesanyjának halál utáni élménye )

Új-Mexikóban laktam, a Taos-tól északra található, magasabban fekvő sivatagos területen. Ha jól emlékszem, 1992-őt írtunk. Még mindig emlékszem a tiszta, kék égre, és még mindig a számban érzem a száraz, sivatagi levegőt, amint finoman és ritmusosan ki-be lélegeztem. Aznap reggel hosszabbra sikeredett a meditációm, mint általában, és ahogy szépen lassan visszatértem a testembe, valakinek a jelenlétét éreztem, közvetlenül magam előtt. Kinyitottam a szemem, édesanyám volt az.

Azelőtt soha sem láttam őt így, arany fényben csillogott. Amivel azt akarom mondani, hogy nem fizikai valóságában volt jelen. Igaz, hithű katolikus volt egész életében és soha nem hitt egyéb szellemi jelenségekben. Még az asztrális kivetülés fogalmát sem fogta fel. De ott volt előttem és egyenesen a szemembe nézett, amikor tudtam, hogy a fizikai teste Kaliforniában van. Elismerem, alig hittem el, hogy az én anyám ott van. Soha az életben nem láttam őt ezen a másik síkon tevékenykedni.

89 éves volt és finom, de biztos léptekkel naponta veszített az életenergiájából. Haldokolt.

Hónapokkal az új-mexikói eset előtt, a nővérem Nita mesélt el egy történetet nekem, anyával kapcsolatban. Egy nap, amikor meglátogatta anyánkat, nagyon fellelkesült állapotban találta őt, de nem volt hajlandó beszámolni az okáról. Aztán végül Nitának sikerült kihúzni belőle az izgalom okát. Úgy tűnt, hogy anya rájött, hogyan léphet ki a testéből és repdeshet körben a házban, ami állítása szerint évek óta a legjobb móka, amiben része volt.

A nővérem 13-as fokozatú Rózsakeresztes volt, teljesen ismerős volt számára a fogalom és az ezzel kapcsolatos tapasztalások, de meg volt döbbenve, látván a 89 éves anyánkat amint épp felfedezi a tudatosság ezen területeit. Anyám elmondta Nita-nak, felfedezte, hogy simán át tud repülni a falakon egy másik helyiségbe, ahol apánk tartózkodott és megfigyelhette, amint valamivel foglalatoskodik. Elmondta, hogy még arra is képes, hogy testét hátrahagyva a hálószobában, kimegy a konyhába tv-t nézni. Anyám tudni akarta, hogy ez így rendjén van-e? Persze Nita egyszerűen elmondta neki az igazságot, hogy ez teljesen természetes.

Nita elmondta, hogy anya halála előtt még egyszer utoljára vissza akart menni Texasba, hogy megnézze a testvére sírját. A testvérem tisztában volt vele, hogy egy ekkora útra fizikailag képtelen, tehát így szólt hozzá, „Azt tudod, hogy ki is repülhetsz ebből a házból?" Erre anya: „Tényleg?" Erre soha nem gondolt. Elmondta anyának, hogy oda repül ahová csak akar, méghozzá könnyűszerrel. Ezért biztos vagyok benne, hogy el is ment a testvére sírjához. És hova máshova repült még el anyám: egyenest az új-mexikói házamba.

Amint kinyitottam a szemem és ott állt előttem éterikusan az édesanyám, láttam ahogy a testét elönti az öröm. Engem azonnal a boldogság és nagy biztonságérzet kerített hatalmába. A szavak csak úgy maguktól hagyták el a számat, amikor azt kérdeztem, „Anya, mit csinálsz itt?" Egyszerűen így szólt „Csak meglátogatlak. Mindig is szerettelek."

Nem tudtam, hogy mit tegyek, így elkezdtem kérdéseket feltenni az otthonnal kapcsolatban. Nyilvánvalóan olyan téma volt, amit anya szeretett.

Mindenhova követett és életének a részleteiről mesélt, aztán elkezdett mindent elmesélni nekem. Arról, hogy apa is mennyire beteg volt, és hogy nem volt semmi öröm az életében, addig a pontig, amíg fel nem fedezte ezt a kis „repülős" trükköt.

Végül aztán kitért olyan napi eseményekre, amik akkor történtek, amikor még kicsi voltam, de kapcsolatban álltak a jelennel. A párbeszédek és megjegyzések szinte mindegyike rólunk, gyerekekről szólt, amikor régen még együtt lakott a család. A szüleimnek hat gyereke volt és anyám a teljes életét a családon belüli szeretetnek szentelte.

Hallgattam őt és csak ritkán tudtam egy-egy szót közbeszúrni, hallgattam ahogy úgy beszél az életről mint valami csodálatos dologról, ami csordultig van szeretettel, de az egészet a család vonatkozásában értette. Egyszer sem tett úgy említést valamiről mintha az téves vagy rossz lenne. Egyszerűen szerette az életet. Elkezdtem őt új fényben látni. Ráeszméltem, hogy milyen csodálatos lélek is ő valójában és még jobban kezdtem szeretni.

Aznap éjjel, amikor készülődtem lefeküdni, egyszerűen odaült az ágyam szélére és rám nézett, mintha csak védelmezne vagy óvna engem. Valahogy tetszett. Arra kért, hogy aludjak el és álmodjak szép álmokat.

A második és a harmadik nap úgy telt, mint az első. Anyám telebeszélte a fejemet, de mindezt a simogató szeretet és a törődés érzésével. A harmadik napon már kezdtem azt gondolni, hogy örökre velem marad, de azt mondta: „Nem, hamarosan indulok. Ne aggódj!"

Harmadnap éjszaka, olyan hajnali fél kettő körül hívott fel a nővérem, hogy anyánk egy órája halt meg. El kell, hogy ismerjem, nem voltam meglepve. Félig-meddig valami ilyesmire számítottam. Elfordultam a telefontól és ott állt anyám mosolyogva, még mindig velem volt. Ezt mondta: „Menj csak vissza és feküdj le, minden a legnagyobb rendben." És hogy láttam is, valóban minden a legnagyobb rendben, visszamentem, lefeküdtem és mély álomba merültem. Másnap reggel, amikor felkeltem, anyám még mindig ott volt. Az izgatottsága azóta csak nőtt. Így szólt: „Fiam, van arról fogalmad, hogy milyen szép is a halál? Csodaszép, minden értelemben. Miért féltem én annyira tőle, amikor még éltem? Ez életem legkomolyabb megtapasztalása!"

Egy percbe is beletelt, hogy észrevegyem, mennyire megfiatalodott és erős, egészséges aura ragyogott körülötte. De nem mondtam neki semmit. Ahogy a fejemben futtattam végig ezeket a gondolatokat, így szólt: „Fiam, benned mindenki másnál jobban megbízom, nem gond ha itt maradok veled, amíg átesek ezen a megtapasztaláson?" Mondtam neki, hogy szeretem és hogy természetesen bármit megteszek érte. Elmagyaráztam neki, hogy van bizonyos tapasztalatom a halál folyamatával kapcsolatban és úgy tudom, hogy minden elhunyt személynek át kell esni a meghalás folyamatán itt a Földön, ami 4 napig tart. Ha ennél hosszabb ideig akarna maradni, utána már nem lenne képes továbblépni a magasabb világokba. Ebben az esetben itt kellene maradnia a Földön, mint szellem vagy kísértet, ami nem egy egészséges jövőkép. A szemembe nézett és ezt mondta: „Kedvesem, teljesen megbízok benned."

Így nekiláttam, hogy felkészítsem őt az előtte álló kalandra. Tudtam, hogy olyan tiszta lélekről van szó, hogy minden kétség nélkül állíthattam, negatív karma nem terheli. Semmi, ahogy be is bizonyosodott. Nem hiszem, hogy valaha az élete során bárkit vagy bármit is megsértett volna. Nyomok nélkül járta az útját! Ez olyan valami volt, ami komoly inspirációval szolgált a saját életemre nézve.

Úgy tűnt, hogy a halálát követő napon, minden perccel egyre és egyre boldogabb lett. Ezenkívül pedig az, hogy egyre fiatalabb is lett. Az első nap végére úgy festett, mintha 45 éves lenne és az energiaszintje is ennek megfelelő volt. Nem mondtam semmit, mert soha sem volt ehhez hasonló megtapasztalásom, hogy valaki olyan távozott volna el, aki ilyen közel állt hozzám. Lehet, hogy ez így természetes.

A második nap reggelén azonban, már túlságosan is szembetűnő volt a változás, valóban megfiatalodott. Valamit mondanom kellett. Külseje és viselkedése alapján is olyan volt, mintha 30 éves lenne. Csodaszép volt, és csak úgy ragyogott az élet felett - vagy még inkább a halál felett - érzett izgatottsága miatt. Így szólt hozzám „Hogy tetszem neked ennyi évesen? Mit gondolsz, jól nézek ki?" Természetes, hogy ettől megnyílt a szívem és elmondtam neki, hogy mennyire csodálatos. De nem tudtam megállni, hogy ne kérdezősködjek a megtapasztalásával kapcsolatban. Elmondta, úgy döntött, hogy nem tetszik önmagának öregen és megfiatalította magát. Azonnal rá is vágta, „De jó, nem?" Nem volt okom arra gondolni, hogy miért is ne lenne ez jó, mondtam is neki, majd újra elmondtam, hogy milyen fantasztikusan néz ki.

A halálát követő harmadik napon, a magasabb világokról beszélgettünk, amiről szinte semmit sem tudott, kivéve azt, amit az egyház tanított. Ez a tudás pedig gyakorlatilag hasznavehetetlen, mert soha nem beszél a közvetlen megtapasztalásról, kivéve Jézussal kapcsolatban. A tibetieknek legalább ott van a Tibeti Halottas könyv, a katolikusoknak semmi. Még az ősi egyiptomiaknak is megvolt a maguk Halottas könyve, amely azt taglalta, mire számíthatunk a halál után és leírta a továbbhaladás legjobb útját. Anyám teljesen felkészületlen volt. Megtettem minden tőlem telhetőt.

A negyedik nap mondtam neki, hogy még aznap el kell hagynia a Földet. Néhányan akár 2,5 nap alatt átesnek a halál folyamatán, valakinek ehhez négy napra is szüksége van. Anyám kihasznált minden rendelkezésre álló időt.

Amikor felkeltem a negyedik nap reggelén, anyám az ágyam szélén üldögélt és nagyjából 12 éves korúnak tűnt. Emlékszem, hogy megrémültem. Tudtam, hogy anyám az, de akkor is furcsának hatott gyerekként látni őt. Mondtam neki, hogy „Mit csinálsz itt? Ez nevetséges!"

Erre azt felelte: „Egyetértek veled, ez a 12 éves korosztály túl fiatal." Így aztán az következű 2-3 órában már nem fiatalodott tovább, hanem kezdett visszaöregedni. Körülbelül a 18 éves koránál állította meg a folyamatot. Így szólt anyám: „Nézz rám! Tökéletes. Ezt a koromat szeretem."

Egyszerűen szép volt és szexi. Anyámra soha nem gondoltam így azelőtt. Úgy tűnt mintha az élete épp hogy csak elkezdődött volna. És a szó szoros értelmében így is volt. Tudtam, hogy éppen megszületőben van egy másik világba.

A negyedik nap hátralévő részében, anyám mindenhova követett, bárhová is mentem, de direkt otthon is maradtam és nem fogadtam vendégeket. Ez volt életem egyik legfontosabb momentuma és egyedül akartam maradni.

A testvérem hívott, hogy tudassa velem, anyánkat Kaliforniában éppen temetik. De mivel mindennap beszéltem Nita-val, tudta, hogy anya nálam van és teljesen megértette, hogy miért nem megyek el a temetésére. Nem hagyhattam ott anyámat, hogy elmenjek a temetésére, butaság lett volna. Anyámnak abban a pillanatban éppen ott volt rám szüksége.

Az utolsó nap anyám olyan döntést hozott, ami teljesen váratlanul ért. Azt mondta, hogy vissza akar menni, hogy még utoljára lássa apát. Azt mondta, hogy megpróbálja meggyőzni őt, hogy tartson vele. Aztán eltűnt, akkor először a hét folyamán. Egyedül maradtam.

Két órával később újra megjelent, apával az oldalán. Anyám fiatalos volt, hihetetlenül jól nézett ki, kicsattant az életenergiától, de apa öreg volt, fáradt és tele félelemmel. Ő is látott engem, de számára ez egy rendkívüli új tapasztalás volt. Annyira félt, hogy alig tudott megszólalni.

Anyám gyorsan beszélt, tele izgalommal, azt magyarázta apának, hogy a halál szép élmény és nem kell tőle félni. Anyám annyira akarta, hogy apa kövesse. De apa egyre ijedtebb lett, olyannyira, hogy még anyának sem tudott válaszolni. Végül így szólt: „Elnézést, de én ebből egy szót sem értek és most haza kell mennem. Szeretlek, de mennem kell." És ezzel eltűnt. Anyámon most először látszottak a bánat jelei, mióta nálam tartózkodott ebben az állapotában. De hamar váltott és visszatért a lelkesedése. Ezt mondta: „Egyszerűen, ez nem a megfelelő idő számára." Ahogy be is bizonyosodott, mert apa még ezután két évig élt. De nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen dolog ami életben tartotta, nem volt más, mint a halál miatt érzett félelme. Soha nem léptem olyan fajta kapcsolatra apával, mint ahogy az anyával történt. Ő csak egyszerűen elment.

Kb. egy órával azután, hogy apa meglátogatott azon a bizonyos negyedik napon, Nita hívott fel azzal a hírrel, hogy apa szélütéssel kórházba került. Igazolást nyert a tény, hogy abban az időben amikor anyával nálam járt, apám eszméletlenül feküdt. Furcsa is volt számomra, hogy hogyan sikerült anyának rávennie apát, hogy eljöjjön.

Az utolsó nap éjjelén anyámmal felkészültünk az új világba vezető útja utolsó szakaszára. Kint korom sötét volt, még a Hold sem világított, a szoba, ahol mindketten tartózkodtunk csak egyetlen gyertyával volt megvilágítva.

Csináltam egy kis oltárt az ágyam mellett, gyertyát helyeztem el rajta és egymással szemben ültünk. Becsuktam a szemem és a belső szememmel láttam az anyámat. Fölöttünk az éjszakai égbolt terült el és a csillagok csak úgy táncoltak odafent. Az űr még soha sem tűnt ilyen mélységesnek. Csendben mindketten az eget kémleltük.

Egy adott pillanatban ránéztem anyára, mert éreztem hogy itt az idő és megkérdeztem, hogy készen áll-e? Bólintott és úgy nézett rám, mint egy várakozásokkal teli kis iskoláslány. Felém nyúlt és megfogta a kezem.

Mindketten felnéztünk az égre még egyszer, és közvetlenül a fejünk felett megjelent egy fényesen ragyogó csillag, ami nagyon különbözött mindentől körülötte. Nagyon fényes volt, hideg kék színe pedig egészen a szívünkig elért. Tudtam, hogy ez az. Szóltam anyának, hogy erre a csillagra összpontosítson.

Kb. 5 perc elteltével anya aurája kezdett megváltozni és ibolya színe kezdett átmenni erős fehér színbe, arany szegéllyel. Éreztem, hogy azonnal meg fog történni. Megfordult, rám nézett és így szólt: „Most mennem kell, de vissza fogok térni, amikor idősebb leszel. Ne felejts el! Szeretlek." Ezekkel a szavakkal megfordult, az ég felé nézve arra a bizonyos csillagra összpontosított. És elkezdett felemelkedni a Földről.

Késztetést éreztem arra, hogy vele tartsak és együtt emelkedtünk felfelé, hátrahagyva a bolygót. De csak néhány másodpercig tartottam vele, mert hirtelen nagy sebességgel kilőtt és mint „hazafelé" tartó üstökös, elszáguldott mellőlem. Aztán egy vakító, fehér fényű villanás töltötte be a látóteremet. Csak egy-két másodpercig tartott, aztán minden elsötétült és egyedül maradtam.

Ahogy ott ültem egyedül a sötét szobában, elkezdett pörögni az agyam. Miért van olyan sötét? Kinyitottam a szemem és a teljesen sötét szobában találtam magam. Felkapcsoltam a villanyt, rájöttem, hogy abban a pillanatban ahogy anya felemelkedett, a szobában lévő gyertya is kialudt. Ez úgy működik, hogy amikor a gyertyaviasz fogytán van, akkor egy kis időre még fényesebben, nagyobb lánggal ég, majd kialszik. Ez volt a 3 dimenziós magyarázata annak a felvillanó fehér fénynek és az azt követő sötétségnek. Annyira jó volt az időzítés.

Mindig is szerettem anyámat, de halálában még közelebb kerültünk egymáshoz. Hiszek neki amikor azt mondja, hogy vissza fog térni, amikor idősebb leszek. Várom a pillanatot és tudom, hogy addig is a megfelelő helyen van. Teljesen nyilvánvaló, olyan hogy halál, nem létezik, csak egyfajta folyamatos emelkedés magasabb és magasabb világokba, majd Hazatérés Istenhez. Az élet és a halál is csodálatos, és egy teljes ciklus részét képezik.

/spiritufo.ditro.hu/

Az Amerikai Haditengerészet 1946-47-es antarktiszi expedíciójának valódi történetét napjainkig rejtélyek sora övezi. Az eredetileg hat hónaposra tervezett "tudományos célú hadművelet" hivatalosan az Egyesült Államok Haditengerészetének Antarktiszi Kutató Programja volt, és a 'Magasugrás'(Highjump) fedőnevet kapta, ugyanakkor a misszió haditengerészeti elemei 'Task Force 68' néven is ismertek. Ám, azon túl, hogy a hadművelet valóban megtörtént, hivatalosan gyakorlatilag semmit sem lehet tudni róla.

Egymástól független források azonban arra engednek következtetni, hogy két évvel a II. világháború lezárása után, egy addig a történelemben példa nélkül álló esemény következhetett be a legdélebben fekvő földrész közelében.

A Magasugrás Hadműveletben 4700 katona, a USS Philippine Sea nevű repülőgép anyahajó - amely korának egyik legnagyobb ilyen jellegű hadi járműve volt - továbbá a Haditengerészet számos kisebb hadihajója, illetve repülőgépe vett részt.

A tengerészeti expedíciót Richard Byrd admirális vezette, aki feletteseitől azt a parancsot kapta, hogy "az Antarktisz minél nagyobb területére terjessze ki az USA szuverenitását." A Byrd vezette expedíció azonban mindössze nyolc héttel az elindulását követően hirtelen félbeszakadt, mivel az "utazás közben számos végzetes esemény történt". Ezt azonban már nem hivatalos forrásból, hanem a chilei kikötőben partra szálló katonák által, a helyi sajtónak adott interjúkból lehet tudni.

Richard E. Byrd admirális

A katonák által elmondottak a II. világháború árnyékában igencsak nagyot visszhangoztak, ezért mindenki arra számított, hogy a dél-amerikai országban hirtelen összehívott sajtótájékoztatóján Byrd admirális szépen megcáfolja a katonái által elmondottakat, ám ehelyett mindenki meglepetésére arról számolt be, hogy "a Task Force 68 egy teljesen új ellenséggel találta szembe magát, amely hihetetlen sebességgel képes a Föld egyik sarkából a másikba repülni."

Byrd admirális állításait a chilei sajtó természetesen szó szerint le is hozta, de az amerikai hatóságok azt soha nem erősítették meg, ahogy furcsa mód, attól a sajtótájékoztatótól fogva Byrd sem beszélt többé a Magasugrás Hadművelet közben tapasztaltakról, hiába ajánlottak neki komoly pénzeket a teljes történetért.

A Szovjetunió 1991-es összeomlása után, még a KGB hozott nyilvánosságra egy korábban titkos aktát, nemrég pedig egy 1947-es titkos szovjet hírszerzői jelentés kapott publicitást, amelyek újabb részleteket tárnak fel a Byrd vezette antarktiszi katonai akció rejtélyes körülményeiről.

A Sztálin megrendelésére készült utóbbi jelentésből, melyhez az információkat az USA-ban dolgozó szovjet kémek szolgáltatták, az tűnik ki, hogy az Amerikai Haditengerészet, Task Force 68 nevű küldetésének valódi célja a nácik titkos antarktiszi bázisának felkutatása és megsemmisítése volt.

Csakhogy a célhoz közeledve, egy azonosítatlan repülő tárgyakból álló haderő támadta meg őket és a meglehetősen egyenlőtlen feltételekkel megvívott harcok közben számtalan katona odaveszett és több kisebb hadihajó mellett, jelentős számú repülőgép is megsemmisült.

Történelmi tény, hogy a náci Németország jelentős energiákat feketetett az Antarktisz feltérképezésébe és már 1938 nyarán végrehajtották első sikeres expedíciójukat a fehér kontinensre, ahol nyomban létrehoztak egy kisebb háborús előkészületi egységet is. Később sajátjuknak nyilvánítottak az Antarktiszt, majd átnevezték Neuschwabenlandnak és gyakorlatilag a II. világháború ideje alatt végig jelen voltak a területen.

Ezt egy 1943-ban kelt és Donitz admirális által megfogalmazott jelentés is alátámasztja: „A német tengeralattjáró flotta büszke arra, hogy egy vízhatlan erődöt építhetett a Führernek a világ másik oldalán, Shangri-La földjén.” Egyes források szerint a náci Németország háborús vereségét követően, tengeralattjárók segítségével vezető német tisztek és tudósok leltek biztos menedékre a vízhatlan déli sarki erődben.

A szovjet hírszerzési jelentésben szerepel két szemtanú katona vallomása is. Ezeknek a vallomásoknak a létezéséről eddig egyáltalán nem lehetett tudni. Egyikük, John P. Szehwach, a USS Brownson fedélzetén volt rádiós és vallomásában arról beszél, mennyire megdöbbentő volt, amikor 1947. január 17-én, reggel hét órakor hirtelen UFO-k emelkedtek ki a tengerből:

"A társammal a kapitányi híd mellől figyeltük perceken át az erős fényű tárgyakat, amelyek körülbelül 45 fokos szögben emelkedtek ki a vízből, méghozzá nagyon nagy sebességgel... Nem tudtuk őket beazonosítani, mert a radarunk 250 mérföldre, egyenes irányban volt korlátozva."

A következő néhány hétben - a szovjet jelentés szerint - az UFO-k többször is feltűntek a flotta közelében, és az egyik ilyen alkalommal tüzet is nyitottak az ismeretlen repülő járművekre, amelyek válaszul súlyos csapásokat mértek rájuk. John Sayerson hadnagy, aki az egyik hidroplán kapitánya volt, a következőket vallotta:

"Az a dolog függőlegesen lőtt ki a vízből hihetetlen sebességgel, mintha maga az ördög üldözte volna és olyan gyorsan röpködött a hajók árbocai között, hogy a rádió antennája alaposan kilengett a turbulenciától. Ezután az egyik repülőnket, amely csupán pillanatokkal azelőtt szállt fel, az UFO egy ismeretlen sugárral megcélozta, amitől az abban a pillanatban a mi hajónk mellett a tengerbe zuhant… Körülbelül tíz mérföldnyire onnan, a Maddox nevű torpedó hajónk gyulladt ki, majd süllyedt a mélybe… Saját szememmel láttam, hogy mindezt az az objektum csinálta, amelyik a vízből emelkedett ki. Nem tudok mást mondani, csak, hogy rémisztő volt."

(Forrás: ittvannak.hu/examiner.com)