Rejtelyekszigete.blogger.hu

Subscribe to Rejtelyekszigete.blogger.hu hírcsatorna
Frissítve: 50 perc 18 másodperc

Dr. Steven Greer: "Megkezdték az apró földönkívüli tetem genetikai vizsgálatát"

2013, február 12 - 20:57

Dr. Steven Greer a földönkívüliekkel kapcsolatos kormányzati adatok nyilvánosságra hozataláért küzdő, úgynevezett Disclosure Project atyja. Végzettségét tekintve orvos, de már hosszú ideje kizárólag a szabad energiákkal és az idegenekkel kapcsolatos kutatásokban vesz részt. Évek óta készíti sokak által várt és ígérete szerint hamarosan bemutatásra is kerülő 'Sirius' című dokumentumfilmjét, amelyben egyértelmű és megcáfolhatatlan bizonyítékokat ígér a földönkívüliek létezésére vonatkozóan.

Greer az utóbbi időben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy saját állítása szerint a birtokába került egy golyóstollnál alig valamivel nagyobb lény teteme, amelyet eredetileg egy, a chilei Concepcion városa közelében nyaraló család gyermeke talált meg egy bokor alján fekve. A lány szerint a pici humanoid ekkor még élt, bár igen rossz fizikai állapotban volt. Felvette a földről, egy darab papírba bugyolálta és hazavitte, ahol azonban, nyolc nappal később a gondos ápolás ellenére is elhunyt.

Az egykori orvos több ma is praktizáló kollégáját kérte fel, hogy vizsgálják meg a földönkívülinek vélt teremtmény földi maradványait. Ezek a vizsgálatok immár fél éve tartanak, de azok eredményeiről alig lehet konkrétumokat tudni. Ezek egyike, hogy a sokak által emberi magzatnak vélt, mindössze tizenöt centiméter hosszú tetem a halálakor hozzávetőleg 5-7 éves lehetett.

A hallgatást most maga Dr. Greer törte meg, aki február ötödikén azt írta blogjában, hogy egy szakmai körökben világszerte ismert és elismert genetikus (a nevét egyelőre nem tudni), megkezdte az apró lény mumifikálódott testének genetikai elemzését. A vizsgálatokat végző orvos szerint ez legalább 3-4 hetet vesz majd igénybe.

A hírzárlat legfőbb oka nyilván az, hogy a pici tetemmel kapcsolatos kutatási eredmények kiemelt szerepet kapnak majd Dr. Steven Greer több éve készülő 'Sirius' című dokumentumfilmjében. A sokak által nagyon várt egész estés mozi készítője azt ígéri, olyan bizonyítékokat tár majd a nézők elé, amelyek minden kétséget kizáróan tanúsítják, hogy a földönkívüliek léteznek.

A film másik fő témája is szorosan kapcsolódik Dr. Greer munkásságához. Az egykori orvos az utóbbi közel két évtizedben főként az úgynevezett nullponti energiával kapcsolatos kísérletekkel foglalkozott. Greer szerint napjainkra minden adott ahhoz, hogy felhagyjunk a fosszilis energiahordozók égetésével és átálljunk a minden szempontból jóval kedvezőbb szabad energiák használatára.

Úgy véli, a földönkívüliek létezését már rég nem azért titkolják a kormányok, mert a társadalom nem tudná feldolgozni a tényt, hogy nem vagyunk egyedül, hanem azért, mert egy jóval fejlettebb civilizáció létezésének beismerésével együtt járna az általuk használt technológiák megismerése is, ez pedig nem áll érdekében a rendkívül nagy politikai befolyással bíró nemzetközi olaj-, gáz-, és szén lobbiknak.

A Sirius bemutatóját ez év tavaszára ígéri a kutató, addig is kedvcsinálónak megnézhetik a film legújabb (magyar feliratos) előzetesét, amelynek végén először látni mozgó képet az apró termetű lényről:

Forrás:ittvannak.hu

Kategóriák: UFO

A tiszta lap az egyetlen alap

2013, február 12 - 19:23

Írta: Spirituális UFO-kutató

Valamikor 1877 elején, Custer tábornok legyőzése után, a sziú vezetők már látták, hogy népük pusztulása elkerülhetetlen. És ekkor történt, hogy az egyik vezető, Tasunka Vitko ( Crazy Horse, Szilaj Ló ), aki népének 2000 tagjával megszökött az őt üldöző katonaság elől, és dermesztő hidegben élelem és lőszer nélkül vándorolva végül meg kellett adnia magát, a rezervátumba vonulás tényével szembesülve mély fájdalommal ezt kiáltotta : "Ez nem valóság, ez a világ nem létezik!"

Native

És teljesen igaza volt! Az ilyen mértékű lelki szenvedés tapasztalata eleve nem lehet valóság.

Ám ennél a történetnél is jól látszik, hogy a valódi metafizikai felismerések téridőkeretét általában nem az egyetemek kellemesen kávéillatú filozófiai tanszékei adják, hanem olyan élettapasztalat, amely elől mind a tömeg, mind az értelmiséginek mondott vezetői minden másodpercben menekülnek.

A mai ember ugyanis állandóan a narkózist keresi, hogy a teljesen lepusztult valóságának a tényét mind önmaga, mind mások előtt vagy letagadja, vagy legalábbis a szőnyeg alá söpörje.

Ez a narkózis vagy kábítás pedig a születés pillanatától elkezdődik, mikor is a család és a társadalom az újszülöttet valóban "újnak" kezeli, és nem egy olyan öreg léleknek, aki csak bizonyos tapasztalat miatt inkarnált ide, mivel a tudása eleve megvan!

A régi misztériumok ezért nem véletlenül kábulatnak, részegségnek is nevezték a tudatlanságot, ami akkor áll elő, ha az ember elveszti a spirituális emlékezetét. Ködös téli estéken pedig minden ember személyesen is átélheti, hogy mit jelent, amikor a tudatlanság köde vagy kábulata ereszkedik rá a lélekre, az ezzel összefüggő beszűkült, azaz félelmet gerjesztő érzékszervi tapasztalattal együtt.


Ám ez nem a valóság!

Mert valóságról, és éppen ezért valódi emberi életről csak akkor beszélhetünk, ahol a megvilágosodott tudat fénye világít.

De ki is nézne egy újszülöttet megvilágosodottnak, egy Buddhának!!? Mikor még testileg teljesen tehetetlen.

A tudatlanság ( a család és a társadalom ) természetesen mindent önmaga szintjére akar lehúzni ösztönösen, így a testi tehetetlenség tényéből és a verbális kommunikációs képesség hiányából ( tudatlanul ) azt a következtetést vonja le, hogy akkor semmilyen tudással sem rendelkezhet az újszülött.

Így aztán a növekvő gyermeket tanítani kell!

Ám ez egy alapvető tévedés, sőt, a modern emberiség legalapvetőbb tévedése, melyből gyakorlatig minden társadalmi-természeti katasztrófa természetszerűleg következik!

 

Az emberiség, miután az atlantiszi korszaka tragikusan véget ért, a teljes amnézia, vagyis a lelki halál állapotába süllyedt le. Ám mivel a világegyetemben nincs olyan, hogy "nulla", "semmi", kitöltetlen tér ( pl. ezért a Vénuszon még a nulla számjegyet sem használják ), hanem mindig van "valami", ami kitölti az adott tudat által generált téridőt, ezért a teljes tudatosság elvesztésével párhuzamosan azonnal megjelentek a sötét erők, hogy a milliárd éves ősemlékezetétől megfosztott emberiségnek számukra megfelelő új gondolati formákat adjanak. Először a vallás területén - mely minden más mítosz alapja, így a modern tudományos mítoszoknak is!

Valójában a modern tudományos elméletek hátterében is van egy mögöttes gondolat : a "bűn" metafizikai fogalma! Amely miatt pl. minden természettudományos elméletet úgy csűrik-csavarják, hogy igazolja a korlátozott tudatra süllyedt emberiség 3D-s érzékszervi illúzióját. Korábban a vallás ezt az érzékszervi észlelés-szintet vagy idealizálta ( keleti vallások ), vagy dogmatizálta ( nyugati vallások ), de az igazi elme-bebörtönzöttség korszaka akkor jött el, amikor ezt a súlyos fogyatékosságot már nem "isten teremtette", hanem a hivatalos tudomány az anyag "a priori" tulajdonságaként kezdte magyarázni, melyet aztán metafizikailag az egész világegyetemre is kiterjesztett.


Mert már, mondjuk, akárcsak egy 4 dimenziós térben ( nem az einsteini téridőben! ) lehetne-e beszélni "bűnről", kedves Barátaim? Lehetne-e beszélni társadalmi korlátozottságról, vagyis egyetlen bolygóhoz kötött, átlag 70-80 évig tartó primitív életről, mely után a vallás még isteni törvényszékkel is fenyeget?

Vagy lehetne-e beszélni pl. a kvantummechanika gyerekes trükkjeiről, amivel minden áron ki akarja játszani azt az egyszerű tényt, hogy az elektronok legalább egy 4 dimenziós térben élnek és mozognak, és csak ezért látszanak egyszer részecskének, másszor hullámnak, mert mozgásuk 3D-s vetületét akarják mindenáron egyetlen realitásként értelmezni. Mivel azonban az elméleti fizikusok így azonnal ellentmondásba is kerülnek az önmaguk által felállított "metafizikai" szemléletmódjukkal, ezért ezt az ellentmondást úgy akarják kijátszani, hogy itt atomi szinten feloldják a logikus magyarázat létjogosultságát, persze mi mással megint, mint egy újabb törvénnyel, a határozatlansági törvénnyel ( amely megint egy ellentmondás ), de hozzá teszik, hogy ez a szabadságfok,mellyel az elektron rendelkezik, már nem érvényes a makroszkopikus szinten! ( Mert akkor pl. a tudat teremtő erejét is el kellene ismerniük, amely viszont eleve ellentmond a legfőbb tudományos dogmának, a megmaradási törvényeknek stb... stb... )

Látható tehát, hogy a vallás és tudomány mindig is kéz a kézben jár annak érdekében, hogy az emberi tudatot rabságban tartsa, éppen ezért, hogy még véletlenül se gondoljon az ember a szabadság lehetőségére!

Az olyan jelenségek pedig, mint a repülő csészealjak tömeges földi megjelenése 20. század közepétől, szintén nagy kihívást jelentett a sötét erőnek, mivel ezen földönkívüli járművek puszta mozgása is olyan szabadságfokot mutat, mely már egyetlen másodperc alatt nevetségessé teszi a dogmatikus természettudomány egész eddigi 300 éves erőlködését, hogy mindenáron 3D-s durvaanyagi denzitás súlyos korlátozottságát fogadtassa el az egyetlen valóságnak.

UFO enthusiasts admit the truth may not be out there after all

Ám ez nem a valóság!

A valóság multidimenziós, sőt, az igazi valóság még efölött áll!

Mert : az igazi valóság van, és nem volt vagy lesz!

És ez a "van" egy újszülöttnél jön elő a legtisztábban - szó szerint, mert a legtisztább biológiai testtel rendelkezik, ahogy legtisztábbak a finomanyagi testei is, melyek még nincsenek teleszemetelve a teljesen erre a földi élet önfenntartására irányuló társadalom érzelmi és mentális rögeszméinek elementál-fantomjaival.

Ezek az elementálok aztán - melyeket ahogy nő az ember a nevelés és oktatás teremt meg -, elkezdik a szokásos óra mutató járása szerinti keringésüket az aurikus térben, ami miatt kialakul az identitás, az én-azonosság, annak is legprimitívebb foka, a testtel való azonosság - mint az állatoknál!

Azonosság-illúziót pedig pusztán a folyamatos keringés tartja fenn, elsősorban a mentális fantomok millióinak folyamatos keringése! Mely miatt aztán a modern ember folyamatos megszállottság alatt áll, állandó gondolkozási kényszer alatt, mivel az aurikus terét a múltról és jövőről alkotott, ciklikusan keringő mentális képek uralják.

Ráadásul ezen mentális képek ( elementál-fantomok ) legtöbbjének az energiája is nagyon alacsony, mert a félelem teremtette meg őket. ( A félelmen, azaz önfenntartáson alapuló társadalomban ez másképp nem is történhet. ) És mivel a teremtett mindig a teremtőjéhez fordul energiáért, a modern társadalom felnőtt embere nagyon hamar egy zárt aurikus rendszer lesz, akit mentális szokásai mókuskerekéből már csak a fizikai halál eseménye tudja kiszakítani! ( Vagyis az az esemény, amikor a lélek rádöbben, hogy nem azonos a testével. )

Az újszülött tiszta aurikus tere tehát a nevelés és oktatás révén fokozatosan elszennyeződik és a felnövekvő ember minden másodpercben távolabb kerül attól a lelki alaphelyzettől, hogy megújítsa magát, azaz megtisztítsa a tudatát. Ezért volt a korábbi korszakokban a fizikai halál eseménye az egyetlen lehetőség arra, hogy a fokozatosan elszennyeződő, majd mentális szokásaiba megmerevedő lélek az újraszületés lehetőségével megújuljon.


És mivel a földi társadalom vezetői és tekintélyei az idősebb korosztályból kerülnek ki, akik általában azzal szerzik meg a tömegek elismerését, hogy nagyon "okosak" ( bár legtöbbször csak nagyon ravaszak ), így a 'vak vezet világtalant'-alapon, a földi emberiség újabb katasztrófája, sőt teljes megsemmisülése már akkor borítékolható volt, amikor kb. Kr.e. 500 körül mindenüt a mediterráneumban a "demokráciák" kezdtek uralomra jutni, azaz amikor a hideg spekulatív ész felülírta a korábbi mágikus kultúrákat, és egy olyan élet- és természetidegen társadalom alapjait teremtette meg, amelyben mind a mai napig pl. a római jog szemlélete az egyik uralkodó alapelv.

Ám nemcsak a tiszta gondolkozáshoz kell tiszta aurikus szféra, hanem a tiszta érzékeléshez is!

Vagy talán azt gondolják, hogy egy aurikusan súlyosan szennyezett földi ember - minden ember, kivétel nélkül -rendelkezhet egyáltalán valós érzékszervi képességgel? Amikor ilyen állapotában csak a saját mentális szokásainak sötétségét, azaz a szemét eltakaró gererendák árnyékait veheti csak észre!

És hozzájuthat-e az ilyen ember bármilyen kozmoszról, életről vagy emberről szóló valós ismerethez? - Ez kizárt dolog. Mert ugyan a valós ismeret mindig ott van az ember mellett/mögött/előtt/felett, de a sötétségben mindig titkon fénylő világosságot a nevelés és oktatás által kondicionált agy sötétsége nem fogadhatja be.

Mert a sötétség csak a sötétséget tartja az egyetlen világosságnak! ( Ha nem csak azt tartaná, akkor nem lenne jelen a világunkat meghatározó negativitás! ) Azt a mátrixot tehát, amelyet most a földi ember mindennapokban egyetlen realitásként ész-lel ( vagyis amit a biológiai agy érzékel ). És éppen az "egyetlen realitás"-illúzió miatt van az, hogy nem veszik észre, hogy egy olyan mesterséges világban élnek, amelyetvalakik készítettek és tartanak fenn nap mint nap!

Ezért reménytelen pl. minden társadalmi reform, forradalom, népfelkelés is addig, amíg ezt egy mátrix, egy Truman-show keretei között akarják véghezvinni! Mert éppen a legfontosabb tényt hagyják figyelmen kívül! Azt ugyanis, hogy ők is a mátrix szereplői, és itt minden történés csak a mindent látó rendező engedélyével történhet!


Vegyük ehhez példának az űrkutatást.

Az ötvenes évek spirtuális kontakta-kapcsolatai egyértelműen bizonyították, hogy a Naprendszerünk más bolygóin is van élet ( amit egyébként már a 19. század végi csillagászat is észrevett ), sőt, nem is akármilyen élet!

Ezért az akkor induló hivatalos űrkutatás vezetőinek ( is ) alapvető érdeke volt, hogy hiteltelenítsék ezeket a reményt adó tudósításokat, mivel a földönkívüli élet elfogadásának a tudata az emberiséget előbb-utóbb a mátrix elhagyására ösztönözheti! Így a sötét hatalom fokozatosan egy halott Naprendszer mátrixát teremtette az emberiség fölé. Ezt megtehette, mivel az egykézben lévő űrkutatás ( orosz-amerikai ellentét ugyanis sohasem volt ) szondákról bejövő adatait úgy hamisították meg, ahogy akarták ( mint most is ).

Mert ne feledjük : egy mátrix valódiságának 100%-os illúzióját csak 100%-os hazugságokkal lehet fenntartani! Olyan hazugságokkal, melyeknek már az ellenkezője sem igaz.

Az űrkutatás, a tudományos intézetek, az oktatás, a médiák stb-k erős központosítása, pontosabban a mátrix-irányítók kemény diktatúrája és cenzúrája ezen intézmények felett már önmagában biztosíték volt arra az ötvenes évek végétől kezdve, hogy olyan Naprendszer és világegyetem képét mutassák be az emberiségnek, ami az irányítók szándékainak legjobban megfelelt.

És ehhez talán a legjobb példát a hatvanas évek Vénusz-szondáinak meghamisított adatai szolgáltatták.

Mert semmitől sem féltek jobban a "valóság-show rendezői", mint attól, hogy kiderül az igazság a két legközelebbi bolygónkkal, a Vénusszal és a Marssal kapcsolatban! Az első lépésként tehát a Vénusz-szondák adatait hamsították meg, mégpedig annyira durván, hogy az akkor közölt kb. 500 C felszíni hőmérsékletet 100 atmoszféra légköri nyomást, mint standard vénuszi adatot még manapság is minden kisiskolás kivülről fújja, annyira az "általános műveltség" része lett.

Ám azt kevesen tudják, hogy ezek az adatok már akkor "készen voltak", mielőtt még a szondákat elindították volna! És ki is lenne más, aki "megálmodta" ezeket a paramétereket, mint az egykor agyonsztárolt Carl Sagan! Nézzük, mit ír erről a Wikipédia :

"Sagan központi alakja volt a Vénuszon uralkodó magas hőmérséklet felfedezésének. Az 1960-as években senki sem tudta, milyenek lehetnek a körülmények a Vénuszon. Sagan egy listában összegezte a saját elgondolásait, miszerint a bolygó száraz és rendkívül forró. A bolygó felől fogott rádióhullámok vizsgálatából jutott a forró felszíni hőmérséklet teóriájáig (és állította, hogy ott 500 °C fok hőmérséklet uralkodik). Mint vendégtudós, alkalma volt a NASA Jet Propulsion Laboratory munkájában és a Naprendszer bolygóihoz indított Mariner szondák tervezésében is részt venni. 1962-ben a Mariner–2 aztán méréseivel igazolta is Sagan feltevését.


A Vénusszal kapcsolatban további ösztönös megérzései is voltak a bolygó légkörének forróságára és roppant nyomására vonatkozólag. A Vénuszon természetes módon lejátszódott globális felmelegedés katasztrofális hatásait párhuzamba állította a Földön, az ember által előidézett hasonló folyamattal, felhívva az emberiség figyelmét az éppen csak elkezdődött folyamat veszélyeire, az üvegházhatású gázok elszabadulásának katasztrofális következményeire."

Gondoljunk csak bele : akkor, 1960-61-ben, egy 26-27 éves fiatal hirtelen előjön a semmiből és csak úgy az egyik napról a másikra legfőbb tudományos tekintély lesz a Naprendszerkutatásban, akinek minden szavát mind a média, mind a tudományos világ szinte isteni kinyilatkoztatásnak veszi egészen haláláig,1996-ig!

Ám mi van akkor, ha a mátrix-vezetőség által nem támogatott vélemények is napvilágot látnak a Naprendszerrel kapcsolatban? Vajon ezeket mennyire veszi komolyan egy átlagos "mátrix-állampolgár"? Például John Lear 2008 áprilisi Project Camelot-interjúját? Részlet ebből az szövegből :

 

...Kérdező : Jól van, bázisaink vannak ott ( megj: mármint a Holdon és a Marson ) Ez tényleg azt...

John Lear : Semmi kétség afelől! Bázisaink vannak a Marson.Tudod, van ez a Titkos Asztronauta Testület, amely minden bolygóra eljutott, vagy legalábbis a legtöbbjére.

K: Minden bolygóra???

J: Sokkal több bolygóra, nem csak az itteniekre. Más naprendszerekbe is eljutottunk. Ám amikor az emberek ezt a témát hallják, csak legyintenek : "Ó, a Vénuszon nagyon meleg van, marhaságot beszéltek!"

Nézd, a Nap nem más, mint egy elekromágneses szféra. Egyáltalán nem magfúziós reaktor. És nem is sugároz meleget vagy ehhez hasonlót. Elektromagnetizmust sugároz. Mindenegyik bolygónak pedig megvan a saját szűrőrendszere. Így ezek a bolygó körüli szűrőrendszerek határozzák meg a hőmérsékletet is. Ezért a Földünkhöz nagyon hasonló hőmérséklet van a Vénuszon, a Marson, a Plutón, de a Merkuron is. Minden egyes bolygón pedig ugyanolyan emberek élnek, mint amilyenek mi vagyunk!

Hallunk aztán olyan óriás gázbolygókról is, mint a Szaturnusz és a Neptunusz... Azonban csak egyetlen gázóriás létezik a Naprendszerünkben, ez a NASA ( a kérdező nevet ) Más gázóriásról nem tudunk. Mert a gázóriásnak nevezett bolygókon is ugyanolyan emberek élnek, mint a többi másikon...

Ehhez pedig még hozzátehetnénk pl. Dana Howard, George Adamski, Howard Menger, Omnec Onec, Willaru Huayta vagy Luis Fernando Mostajo Maertens tudósításait is a Vénusz valódi állapotáról, mind fizikai szinten, mint pedig asztrális szinten. ( John Lear a fenti interjúban a Vénusz fizikai szintjéről beszélt, mely hasonló egy földi félsivatagos tájhoz, mind flórájában, mind faunájában - épp úgy, ahogy a fizikai Mars is. )

Nos, nem furcsa, hogy mind a spirituális tapasztalatok révén, mind a fizikai kontakták személyes bolygólátogatásai által, mind a titkos földi programok kiszivárogtatóin keresztül ugyanarról az egyszerű, mégis hihetetlen tényről értesülünk? Mármint arról, hogy nem csak a Naprendszerünk minden bolygóján földszerűviszonyok vannak, hanem ráadásul minden egyes bolygón még emberhez nagyon hasonló lények is élnek civilizációkat alkotva!

Az ilyen tudósításokat olvasva azonban a Truman-show rendezője eléggé feszenghet, mivel az ő mesterséges Napjában, Holdjában és csillagaiban akkor ki fog hinni??? Mert ha megrendül a hit a mátrix-univerzumában, akkor a mátrix szereplői azonnal el is szeretnék hagyni azt, vagyis minden veszélyt vállalva ( melyet persze a "nagy rendező" állít fel nekik, mert a mátrixon belül minden lát ) el akarnak jutni a mátrix határáig, hogy megtalálják az átjárót egy szabad világ felé!

És bizony a "nagy rendező", vagyis a NASA most elég nehéz helyzetben van, mivel az utóbbi 20-25 évben eléggé felgyorsult ennek a földi mátrixvilágnak a területvesztesége, és  2012. dec. 21. után pedig már csak egy nagyon vékony réteg maradt a Föld felületén ( jóllehet az eredeti terv szerint a mátrixnak már 2012 tavaszán már kellett volna szünnie ), egy nevetségen kicsi és jelentéktelen látszatvalóság, még a Föld bolygóhoz képest is!

Ám ezt az alapvető jelentéktelenséget és lényegtelenséget a mátrix szereplői, vagyis az egész emberiség addig nem veszi észre, míg a rendszeren mint "egyetlen valóságon" belül tartózkodik és amely "egyetlen valóságot" aztán a földi vallás és a tudomány roppant komolyan és tekintélyt parancsolóan még meg is erősiti neki!

Mégis most már talán megérthetjük, hogy mi az emberiség teljes megújulásának, azaz szabad életének a kulcsa :a tiszta lap!

Az emberiségnek ugyanis választania kell :

1. elhagyja a mátrixot - és most már tudjuk, hogy ez mit jelent : vállalnia kell a teljes mezitelenséget, azaz azt, hogy az eddigi mátrixban töltött mentális, érzelmi és cselekedeti élete nem képezheti az alapot egy új, magasabb dimenziós, megszentelt életre, vagy

2. a mátrixban marad - most már egy másik bolygóra telepítve, még sűrűbb denzitásban, vagyis még többet szenvedve, hogy egy asztrológiai ciklus alatt megérjék a mátrix elhagyására!

A fenti elválasztás, vagyis az interdimenzionális hasadás pedig 2012. december 21. után még könnyebben és még gyorsabban végbemegy, mert a mátrixon kívüli Föld már a 4. dimenzióban van!

Kategóriák: UFO

Olajfinomító felett megjelent UFO-k miatt fújtak riadót Indiában

2013, február 11 - 19:13

Az esztendő első hónapjában három napon belül kétszer is azonosítatlan repülő objektumok jelentek meg a világ legnagyobb olajfinomítója felett. Az ország északi részén található hatalmas nyersolaj feldolgozó üzemet egyébként is folyamatosan egy 250 főből álló különleges kommandós egység őrzi, az események hatására azonban, most fokozott készültségbe helyezték az indiai hadsereg környező egységeit is.

Az első eset ez év január 24-én este történt, amikor a sötét égboltot hirtelen egy rejtélyes, erősen fénylő objektum ragyogta be, amely berepült a Jamnagar olajfinomító légtérébe. Az UFO tett néhány kört az indiai Gujaratban található komplexum felett, majd amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnt - közölte az Indian Express nevű távol-keleti hírportál.

Három nappal később a repülő tárgy ismét megjelent a létesítmény felett, ezúttal röviddel pirkadat után és ekkor a finomítót üzemeltető Reliance Industries Ltd. folyamatellenőrző kamerái már néhány felvételt is készítettek róla. A képeket nem hozták nyilvánosságra, de források szerint a rajtuk látható tárgy szokatlanul fényes és gömb alakú volt.

A cég nyomban jelentette az incidenseket az indiai kormánynak, melyekhez csatolta a biztonsági kamerák felvételeit is. P.M.S. Prasad, a létesítmény ügyvezetője január 30-án kelt levelében a következőket írta M. Veerappa Moily, olajügyi miniszternek: "2013. január 24-én este 20:30 körül, a becslések szerint egy röplabda nagyságú azonosítatlan fényes tárgy tűnt fel és lebegett a finomító felett. Szemtanúk szerint négy kört tett meg a komplexum felett, majd eltűnt."

"Eleinte egyszeri eseményként kezeltük az incidenst, csakhogy január 27-én, reggel 6:30 és 7:00 között megismétlődött a dolog, mivel szemtanúk szerint ugyanaz a tárgy tért vissza. Ekkor már a létesítmény folyamatellenőrző kameráinak képmezejébe is bekerült a jelenség, amelyet így néhány felvételen sikerült megörökíteni."

Prasad levelében rámutatott, "a helyi erők képességeit meghaladja egy olyan esetleges támadás kivédése, amely a legmodernebb technológiákkal van felvértezve." Ezért arra kérte felettesét, járjon közbe a Védelmi-, illetve a Belügyminisztériumnál, hogy erősítsék meg a stratégiai fontosságú létesítmény huszonnégy órás védelmét, valamint, hogy "az incidens kivizsgálása, kapjon teljes prioritást".

Ennek nyomán a Légierőt, a Haditengerészetet és a parti őrséget is készenlétbe helyezték, a Védelmi Minisztérium pedig utasítást adott a finomító védelmének megerősítésére.

Az incidenseket ugyanakkor szigorú titokként kezelik, de a teljes hírzárlat ellenére egy magát meg nem nevező forrás szerint eddig még csak feltételezés sincs arról, hogy honnan és miért érkezhettek a rejtélyes repülő tárgyak.

Forrás:ittvannak.hu, Indian Express

Kategóriák: UFO

A magyar Stonehenge rejtélyei - A pákozdi ingókövek nyomában

2013, február 11 - 10:29

Budapesttől nem messze, a Velencei-hegységben, Pákozd mellett különös kőalakzatok magasodnak. E furcsa, egymáson egyensúlyozó sziklák "természetellenesen" billegő elhelyezkedésükről kapták nevüket: ingókövek. Keletkezésükre tudományos és mitikus-misztikus-történelmi magyarázat is létezik, így ki-ki kedvére válogathat, melyiket hiszi inkább.

Egy azonban vitathatatlan: az óriási gránitkövek látványa lenyűgözi az arra járót.
Az ember hosszú évezredek óta vonzódik a különféle rejtélyes eredetű, furcsa alakú, hatalmas kövekhez. Őseink babonás félelemmel tekintettek rájuk, rituális tisztelettel viseltettek irántuk, és használták oltárkőként, dolmenként, felruházva természetfölötti, isteni erővel.

A különös tárgyakban rejlő titkos erők sejtése, fetisizálása a természet erőinek, jelenségeinek megszemélyesítése a természeti népek sajátja - tartja a hagyományos történetírás, mondván, a természet erőinek kiszolgáltatott, attól időnként rettegő ősember-elődeink könnyebben legyőzték félelmeiket, ha elképzelték, megszemélyesítették, istenként tisztelték e jelenségeket.

Energiavonalak hálójában

Nem ritkaság azonban az a vélemény sem, miszerint bizony a tojás volt előbb, nem is a tyúk: lehetséges, hogy a történelem-előtti időkben élők valóban érzékelték, használták azt a bizonyos természetfeletti erőt, amely e különös helyeken, kövekben megnyilvánult. Ma már széles körben elfogadott nézet, hogy a Földnek is vannak különleges kisugárzású pontjai, pontosabban pozitív kisugárzású energiapályái, energiavonalai (Sárkány-vonalak, Szent György-vonalak, Ley-vonalak). Bár tudományosan nehéz bizonyítani, ezen energiakiáradások jó hatással vannak a szervezetünkre, javítják a rossz kedélyállapotokat, betegségeket gyógyítanak azáltal, hogy e pozitív hatású, függőlegesen sugárzó energiavonalakban olyan rezgéstartományok jönnek felszínre, amelyek az agyunkon keresztül hatnak a testünkre is.
A Föld energiáját kisugárzó Szent György-vonalak találkozási pontjában fekszik például Dobogókő a Pilisben, sokan egyenesen úgy vélik, hogy itt található Európa szívcsakrája, vagyis - mint ahogy a Dobogókő név is utal rá - itt dobog bolygónk szíve. Hasonló energiapályák mentén és kereszteződéseiben állítottak korai elődeink szerte a világban úgynevezett megalitokat (eleink a Kárpát-medencében mén-híreket), jelezvén e helyek szakrális jelentőségét.

Megalitikus emlékek világszerte

E nézet szerint tehát a pákozdi ingókövek nem természetes képződmények, azokat egy korai civilizáció állította, csakúgy, mint hasonlókat szerte a világban, például Máltán a megalitikus templomokat, a franciaországi Bretagne-ban a megalitikus kőmezőket, vagy Angliában a Stonehenge-et. Ez utóbbi cirkuláris elrendezésben kialakított kőkör szintén nem egyedülálló jelenség: az olasz Piccolo San Bernardo-ban, vagy a skóciai Cullerlie-ben is találtak már ilyen, feltehetően csillagászati-vallási céllal alkotott építményeket. Persze Magyarországon is számos kőkört találhatunk, többek között Balatonmagyaródon, Hódmezővásárhely-Gorzsán vagy Endrődön.

Az évszázadok sodrásában, a keresztény vallás terjedésével - mely nem tűrte a pogány szokások megtartását és a különféle tárgyakba, helyekre "kivetített" isteni erő tiszteletét - ezek az egykor fontos szakrális helyek jobbára elveszítették jelentőségüket, s ma már a legtöbben pusztán érdekes, furcsa jelenségekként tekintenek rájuk. Régen azonban, állítólag úgy Mátyás király koráig, vagyis a XV. századig ezekhez az úgynevezett "pogánykövekhez", mint szent helyekhez időnként elzarándokoltak az emberek, tüzet raktak, szertartásokat tartottak, ettek-ittak, s az isteneket élő létezőként tisztelték. 

A pákozdi, illetve a sukorói ingóköveknek egyébként van alföldi változata is, ezek a híres kunhalmok: a síkvidéki pozitív kisugárzású helyeken őseink halmokat emeltek, "kun-halmokat", ezek egyesek szerint öregebbek még az egyiptomi piramisoknál is. De a legjelentősebb mégis a pákozdi pogánykő volt, mely ezen alternatív történelmi nézetek szerint feltehetően szakrális központként működött. E nem akadémiai történelemfelfogás Európa egyik legnagyobb (a Stonehenge-hez hasonló) naptemplomát feltételezi a Velencei-hegység békés lankáin, ahol több építményt, köztük nap-kapukat és ingókő-kapukat is emeltek a pozitív energiakisugárzású vonalak mentén.


Az őseink táltos vallását, szokásait ma is ápoló hagyományőrzők teliholdkor például égő nyilakat lőnek a Hold felé, hogy kívánságaik, vágyaik teljesülnek. S mielőtt azt gondolnánk, ez valami különös, téveszméken alapuló hóbort, jó tudni, hogy a világ más, hasonlóan rejtélyes építményeinek ugyanígy vannak "rajongói", akik e mai napig szakrális jelentőségűnek tartott helyeken szintén gondozzák, tisztelik, életben tartják elődeik vallási hagyományait.

Geológusok pro és kontra

Persze nem csak történészek állnak szembe egymással, ha a pákozdi vagy a sukorói ingókövek keletkezéséről esik szó: a geológusok éppígy eltérő nézeteket vallanak. Egyesek szerint majd száz kilométeres körzetben még csak hasonló összetételű kő sem található, tehát azokat vélhetően ide kellett szállítani valahonnan. Mások úgy gondolják, hogy az ingókövek lehettek ugyan ősi szakrális helyek, mindazonáltal kialakulásukra geológiai magyarázat is van.

Forrás:Világjáró utazási magazin,szerző:Etédi Alexa

Kategóriák: UFO

Szemfényvesztés UFO videóval

2013, február 11 - 09:54

2012 októberének közepén egy középkorú férfi a munkája végeztével, autójával hazafelé vezet. Már csupán néhány kilométernyire van az amerikai kisváros, ahol lakik, amikor a lemenő nap fényének látványa annyira megfogja, hogy úgy dönt, bekapcsolja a mobilja kameráját és megörökíti a tájat. Néhány pillanattal később azonban, olyan dolog történik, amelyet soha életében nem fog elfelejteni.

Tőle jobbra, egy sosem látott formájú azonosítatlan repülő tárgy tűnik fel az égen, amely másodpercekkel később, szinte némán átrepül felette. Azonnal félreáll, kiugrik az autójából és tovább filmezi a szerkezetet, amely még egy kört tesz az autója felett, majd az út mentén sorakozó villanyvezetékek közelébe érve lelassít, mire hirtelen a semmiből előtűnik egy óriási anyahajó, amely beszippantja az UFO-t és a következő pillanatban, ahogy jött, úgy el is tűnik az égboltról.

Akár így is szólhatna annak az észlelésnek a beszámolója, amelyről az alábbi hihetetlenül látványos kisfilm tanúskodik, csakhogy a négy hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott felvételről két napja a készítője, egy Aristomenis Tsirbas nevű hollywoodi filmes bevallotta, hogy szándékos hamisítvány.

- A videóval két dolgot szerettem volna bebizonyítani. Először is, hogy nem mind arany, ami fénylik, vagyis nem kell feltétlenül mindent elhinni, amit az ember a video megosztókon lát, másrészt  pedig, hogy az animáció is tud teljesen természetes és ezáltal igen meggyőző lenni -mondta a kanadai filmes, aki korábban több Star Trek sorozat digitális trükkjeinek elkészítésében is részt vett.

Kétségtelen, hogy naponta találkozunk látványosnál látványosabb UFO felvételekkel, amelyek ugyancsak megnehezítik a valóban releváns videók kiszűrését. Hol van már az a korszak, amikor egy Super 8-as filmkamera és egy vékony damilon lógó csésze alja kellett egy hamis felvétel előállításához. Ma már bárki számára könnyedén elérhetők a legfejlettebb digitális filmes eszközök, amelyek ugyancsak megkönnyítik az erre fogékonyak dolgát, hogy lenyűgöző földönkívüli űrhajókat tudjanak "lencsevégre kapni".

Az alábbi 38 másodperces felvétel is egy olyan szoftverrel készült, amelyet bárki beszerezhet, a kezeléséhez szükséges tudást pedig világszerte oktatják, így - ahogy annak az eredményeit rendszeresen látni - valóban csak a képzelet és a jóérzés szab határt a csalóknak.

Csakhogy ennek a rövid klipnek van egy további különlegessége, amely még a "vájt szemű" nézőnek sem tűnik fel, hiába nézi végig többször is a videót.

Mindenki azt hinné ugyanis, hogy a kézből készült felvételbe, amelynél végig tapasztaljuk a kézremegést és az automata élesség bizonytalanságait, utólag szerkesztették bele az UFO-t. Csakhogy ezen a videón, a világon semmi sem valódi, valójában minden egyes képkockáját számítógéppel állították elő, vagyis a valóságban nem létezik sem az autó, sem a telefon, sem az égbolt, sem a felhők, sem a villanyvezetékek.

- Mindenki, aki megnézi a felvételt, azt gondolja, hogy az autó és a háttér valódi, az UFO viszont valószínűleg hamis, főleg, amikor a végén megjelenik az anyahajó is és elnyeli a kicsit. Aztán, amikor elárulom, hogy mindent számítógéppel csináltam, nem akarják elhinni, ezért mindig meg kell mutatnom nekik az anyag vonalas vázszerkezetét is, hogy bebizonyítsam, az egészet én csináltam - mondja a filmes szakember.

Tsirbas ugyanakkor hozzátette, az autó és a környezet létrehozása sokkal nehezebb volt és jóval több időt vett igénybe, mint az UFO megrajzolása és beillesztése a felvételbe: - Majdnem négy hónapig tartott ennek a picivel több, mint fél perces videónak az elkészítése, de ebből az UFO-k beillesztése csupán néhány napot vett igénybe.

És, hogy mennyire jól sikerült, azt fényesen bizonyítja, hogy a legnagyobb videó megosztón az elmúlt hónapokban a hozzászólók közül többen is valódinak vélték az egyébként igen meggyőző felvételt, vagyis valóban nagyon oda kell figyelni és megfelelő óvatossággal kell kezelni minden dokumentált észlelést, mert bedőlni egy szándékos félrevezetésnek, amellett, hogy muníciót adhat a szkeptikusoknak, a hitelesség rovására is mehet.

Forrás:ittvannak.hu, movies.com

Kategóriák: UFO

A tudatalatti és a média

2013, február 10 - 13:59

Írta:Balogh Béla

Korunk egyik veszélye - bár kevesen tekintik annak -a televízió által sugárzott adások programozó erejében rejlik. Amikor tájékozódni szeretnénk bizonyos adások tartalma felől, megnézzük a rádió-, vagy a TV-műsort.

Külföldön TV programnak hívják. Nicsak, már a nevében is benne van, hogy micsoda!Először Svédországban figyeltem fel néhány különös dologra ezzel kapcsolatban. Azt vettem észre, hogy kivétel nélkül minden este, a híradóban bemondtak egy gazdasági természetű hírt, amelynek az volt a lényege és a nézők számára továbbított üzenete, hogy holnaptól az életed anyagi szempontból drágább, és ezzel együtt bizonytalanabb lesz. Az ilyen és ehhez hasonló tartalmú hírek, nap nap után ismételve,elvégzik az ember tudatalattiján a munkát, ugyanakkor azonban megakadályozzák azt is, hogy - ha csak néhány pillanatra is - felemeljük fejünket, és az anyagi dolgok helyett a spiritualitás-sal foglalkozzunk.A híreknek egy másik csoportja - amire szintén Svédországban figyeltem fel - a bevándorlók által elkövetett törvénysértések, és azok bemutatási módja.

Svédországban ugyanis - elméletileg - nincs diszkrimináció, és az embert nem a bőrének a színe alapján ítélik meg. Ezzel szemben,valahányszor bevándorlók által elkövetett törvénysértésről volt szó a TV Híradóban, a háttérben mindig egy vagy több sötét alak körvonala kísérte a bemondott szöveget. A tudatalatti hosszú távon ezt úgy értelmezi,hogy a bevándorló egy sötét alak, sötétbőrű, gyakran bűnöző,és semmilyen körülmények között sem tekinthető egyenrangúnak velem, a szőke, kékszemű, becsületes svéddel.Egyetlen oka van annak, hogy idejött, és az csakis gazdasági lehet. Kultúrája rendkívüli módon eltérő a miénktől,részesülni szeretne a svéd jólétből, de közelebb áll hozzá a bűnözés, mint másokhoz általában. Ismétlem, ez nem a tudatos gondolkodásra jellemző, hanem arra, ami a képi programozás útján a mélytudatra hat.Amikor 1987-ben megérkeztem Svédországba, és bekerültem Alvestára, a menekülttáborba, még nem voltam tisztában azzal, hogy a svéd lakosság tudatalattijában milyen program fut a bevándorlókkal kapcsolatban. Ezért aztán rendkívüli módon meglepődtem, amikor odaérkezésünk napján ágynemű osztáskor megkérdezte tőlem a tábor alkalmazottja, hogy láttam-e már ágyneműt, és tudom-e,hogyan kell használni? A kérdés jóindulatúan, barátságosan,segítőkészséget sugallva hangzott el. Ezzel együtt olyan volt számomra, mint egy jól irányzott pofon.

Amikor egy évvel később munkát kerestem, fogadott egy nagy építkezési vállalat helyi főnöke. Kifaggatott, hogy honnan jövök, milyen nyelveket beszélek, miért jöttem, és milyen iskolát végeztem. Miután elmondtam - természetesen svédül - hogy Kolozsváron végeztem a Műszaki Egyetem Út-,Híd- és Vasútépítő szakán, és beszélek magyarul, románul,angolul, és valamennyit konyítok a franciához, azt kérdezte:- Olvasni tudsz?

Mindezt csak azért írom le, hogy érthetőbbé tegyem,milyen hatalmas erővel dolgozik az emberben a tudatalattijába rögzült kép vagy meggyőződés, és milyen mértékben képes ez a meggyőződés eltakarni a szem elől is azt, aminek bizonyos esetekben nyilvánvalónak kellene lennie.Amikor 1999-ben úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom Skandináviát, és Budapesten fogok letelepedni, kész felüdülés volt bekapcsolni a TV-t, és meghallgatni a híradót.Azonnal feltűnt, hogy hiányzik belőle az a módszeres mélytudat-szennyezés, amit svédországi tartózkodásom idején nap mint nap tapasztaltam.

Hat év alatt azonban nagyot változott a helyzet.Ha más tekintetben nem is, ebből a szempontból nemcsak hogy sikerült utólérni a nyugati világot, de alaposan magunk mögött is hagytuk. Ma már nálunk is rendszeresen lefelé, az anyagiak és az anyagi világ felé terelik a lakosság figyelmét,azzal a különbséggel, hogy a napi egy - bizonytalanság érzetet keltő - hír helyett mindennap legalább kettőt-hármat jelentenek be.

A stratégia lényegében egyszerű. A lakosságot egyrészt olyan fogyasztási cikkek megszerzésére kell ösztönözni,amelyeknek fenntartása és üzemeltetése időben meghaladhatja az eredeti termék árát is.Másrészt a lakosság nagy részét el kell adósítani. Ez a lakásvásárlás kapcsán megy a legegyszerűbben.így könnyen elérhető, hogy mindazok, akik ebben a mókuskerékben vannak, figyelmüket főként az anyagi világ felé fordtítsák, és teremtő gondolataik erejét ne használják másra, mint a földi léten való átvergődésre.

Ilyen helyzetben nagyon könnyű ijesztgetni és irányítani az embert.A mélytudat-szennyezés másik szomorú példája a terrorizmus és a terrorizmus elleni harc. Amióta nemzetközileg összefogtunk a terrorizmus ellen, nagyon bizonytalanná vált a világ. Elméletben mindenki tudja, hogy az erőszak erőszakot szül, és tanítással, együttműködéssel sokkal többre lehet jutni, mégsem ezt tesszük. Úgy tűnik, ellenségre nagy szüksége van - a fegyveriparnak.Az arabok pedig szinte hivatalból terroristának tekintendők, olyannyira, hogy még magas politikai pozícióban lévő vezető is akadt, aki nyilvánosan „elszólta"magát, és a szaúdi focistákat terroristáknak nevezte. Pedig nem tehet róla. A tudatalatti program átírja a józan ész döntéseit, és ez mindenkivel így van. Komoly és rendszeres erőfeszítésbe kerül, ha valaki nap mint nap újra tudatosítani szeretné magában, hogy egy megszállt ország védekező lakossága túlnyomó többségben nem terroristákból, hanem szabadságukat, életüket és életmódjukat védő, és ezért nem ritkán életüket feláldozó hazafiakból áll, akik szívvel lélekkel hisznek az ügyben, amiért harcolnak. Ezt a hitet és belső meggyőződést nem írja felül a katonai jelenlét és a haditechnika.A média által közölt hírek másik - szintén bizonytalanságot keltő és sugalló csoportja - a halálos balesetekről történő beszámoló. Nem tudom, észrevették-e a nézők, hogy bizonyos típusú balesetek mindig csoportosan jelentkeznek.Ha a médiában szárnyra kap egy hír egy repülőgép lezuhanásáról, azt rövid időn belül másik három vagy négy hasonló típusú, de mindenképpen repüléssel kapcsolatos baleset követi.

Ha autóbusz szerencsétlenségről számolnak be a hírek, szinte biztosra vehetjük, hogy hasonló balesetek egész sorozata következik. Ha pedig netán egy vonattal történik valami, akkor bizonyos időszakon belül a vasúti szerencsétlenségek lesznek a hírek főszereplői.Vajon miért?

Tudott dolog, hogy a hírügynökségek ellátják egymást híranyaggal, és kisebb-nagyobb eltéréssel minden csatornán ugyanazok a hírek kerülnek bemutatásra. Nem csak az országon belül, de nemzetközi viszonylatban is.Na már most, ahova a gondolat megy, oda energia megy,mégpedig nem is kevés. A gondolatnak pedig teremtő ereje van. Ha a média egy bolygó lakosságának nagy részét eléri egy repülőszerencsétlenség hírével, nagyon sok ember fog repülőszerencsétlenségre gondolni.És ennek meg is lesz a hatása.Nyilván nem arról van szó, hogy bizonyos emberek halálát,vagy a földi létből való távozását mi közösen idézzük elő,hiszen a test elhagyásának időpontját a felsőbbrendű Én kezeli. A baleset módjára viszont - közös gondolati erővel -óriási hatást gyakorolunk anélkül, hogy ezzel tisztában lennénk.Ezért áldásos hatást gyakorolna a világra, ha a média közös gondolatainkat a szépnek, a jónak, a humoros dolgoknak és az építőjellegű dolgokank az irányába terelné.

És - ha valaki azt kérdezné, hogy egy ilyen irányváltáshoz mi szükséges - a válasz az, hogy egyénileg és kollektíven felül kell tudnunk emelkedni a gyökércsakra irányításán, túl kell lépnünk a halálfélelem okozta korlátainkat, és sokkal több teret kell engednünk mindannak ami szép, ami jó az életben.A pozitív gondolkodás nem csupán divatos fogalom.Gondolataink nyomán szavak és cselekedetek születnek. Az egész bolygó átalakításának, kiépítésének - vagy mértéktelen kizsákmányolásának, és az ezzel együtt jelentkező klímaváltozásnak - a hátterében a gondolataink ereje áll.Igyekeznünk kellene hát szépet és jót gondolni, mert az építő gondolatok, az egymást segítő, bátorító gondolatok ugyanúgy megvalósulnak, mint a negatív,félelemkeltő vagy a környezet kárára történő, mértéktelen meggazdagodást célzó gondolataink.Ugyanakkor jó volna végre felismerni, hogy bizonyos gondolatok csak az egyéni érdekek fényében tűnnek szépnek és hasznosnak, miközben a közös jót figyelembe sem veszik,vagy egyszerűen csak szem elől tévesztik.A bolygó változik. Ezt ma már mindenki beláthatja. A klíma változik. A felszín változik.Mi is változunk. Ha önszántunkból nem, hát a kényszerítő körülmények hatására. De nem mindegy, hogy milyen irányba változunk.A legtöbben úgy szeretnének élni, hogy az nekik jó legyen.Ez ma már nem elég. Nem tudjuk függetleníteni magunkat a világ eseményeitől. Bárhol következne be valami komolyabb katasztrófa, szinte azonnal kihat a Föld minden lakosára, akár felismerjük ezt, akár nem.Összetartozunk, és ahhoz, ami a bolygóval és velünk történik, gondolkodásunk révén nap mint nap mindannyian hozzájárulunk.Jó volna felismerni, hogy a tartós jót csak akkor érhetjük el, ha egymást támogatva és segítve úgy szeretnénk élni, hogy az mindenkinek jó legyen.

/A tudatalatti tízparancsolata/

Kategóriák: UFO

Levitáció a keleti világban

2013, február 9 - 15:39

Írta: Száraz György

India, Tibet, Kína annak az egzotikus és misztikus Keletnek a spirituális nagyhatalma, ahol az ősi tradíciókat a mai napig megőrizték a beavatottak. Honnan származik a különféle kultúrák levitációs tudása? Egy mágikus titok megnyilvánulásának vagy szimpla szemfényvesztésnek vagyunk a részesei?

Jógi Pullavar, vagy más néven Subbayah Pullavar, egy olyan indiai ember volt, aki 1936. június 6-án egy 150 fős tömeg előtt négy perce a levegőbe emelkedett. A mutatványra fényes nappal, kitűnő látási viszonyok között került sor. Az Illustrated London News jelentette meg P. T. Plunkett-nek, az eseményen jelenlévő szemtanúnak, a beszámolóját és a különféle szögekből készített fotóit.

Ezeken látható, amint a jógi a levegőbe emelkedik és vízszintes pozitúrában lebeg a föld felett kb. hat lábbal, közben egyik kezét egy ruhával fedett pálcán pihenteti. A szemtanúk szerint nem támaszkodott különösebben a pálcára, sokkal inkább csak viszonyítási pontként használta.

Mivel a jógi hozzájárult, hogy a levitációját alaposan megvizsgálják, így elhihetjük, hogy a szkeptikus érdeklődők szerint sem használt semmiféle kelléket: zsinórt, cölöpöt, támasztékot stb. Ugyanakkor feltűnt, hogy a jógi enyhén himbálózott a levegőben, majd lassan ereszkedett a földre. A levitáció befejeztével a jógi mély transzban feküdt a talajon. A végtagjai eleinte nem hajlottak, így a segítőinek egy kis vizet kellett rá locsolniuk, majd meg kellett dörzsölniük azokat, hogy a jógi teljesen visszatérhessen a transzállapotból. Kb. 5 perc elteltével már újra tudta mozgatni a kezeit és a lábait.

Bizonyos parapszichológusok úgy vélik, hogy az átlagon felüli Yang energia beszívása és elraktározása által jön létre az a lebegő állapot, amit a fakírok és a jógik alkalmaznak.

Maharishi Mahesh jógi tanította is a levitáció fortélyait Európában. A technika elsajátítása éveket és rengeteg gyakorlást igényel, de a hallgatók szerint sokan képesek elsajátítani, ha kellő önfegyelem és kitartás van bennük. Lehetséges, hogy tényleg úgy lettünk megalkotva, hogy képesek legyünk levitálni, telepatikusan kommunikálni, aurát látni és tárgyakat mozgatni a gondolataink erejével?

A hagyomány szerint az atlantiszi időkben még teljesen természetes és bevett szokás volt a gravitációs erő szabályozása és manipulációja. Az atlantiszi lények a harmadik szemükön keresztül uralták a természeti erőket és olyan projekciókat hoztak létre, amelyek megváltoztatták a környezetüket, gyakorlatilag a valóságot. Ez a tudás még a kontinens elsüllyedése előtt átkerült Egyiptomba és eljutott a Kelet számos tőkultúrájába: Indiába, Tibetbe és Kínába. De mára csak a beavatottak, a jógik, a guruk és a mágusok emlékeznek e tudás töredékeire.

Tibetben komoly aszketikus processzus vezet el a levitációig. A mágikus koncentráció tökélyre fejlesztése semlegesítheti a föld tömegvonzását. Az aszkéta vagy naljorpa az extázis elérését a magasabb testei által realizálja.

Egy kínai alkimista, Liu An, i. e. 2. században olyan főzetet tudott készíteni, amelynek a segítségével el lehetett érni a súlytalanság állapotát. Az ősi kínai írásokban állítólag találkozhatunk annak a leírásával, hogy speciális narkotikus hatású anyagokkal olyan állapotba lehet hozni az embert, amely képessé teszi a levitációra.

A para­pszic­hológia ismer olyan pszichedelikus szereket is, amelyek rásegítenek a mágikus képességek aktivizálódására, ha ugyan ki nem váltják azokat. (Ez nem összetévesztendő a manapság már népbetegségnek számító drogfogyasztással.) Az érzéki észleleteket megváltoztató növényi kivonatok és eszenciák nem csak illúziókat idézhetnek elő, hanem belső világunkba vezető tudati kapukat is kinyithatnak. A sisakvirág például a szakirodalom szerint súlytalanságot válthat ki.

A hagyomány szerint a levitációt a földönkívüli látogatók tökéletesen ismerték és rutinszerűen használták és használják jelenleg is. Honnan tudjuk mindezt? Az 1990-es években kínai kutatók a Lhászai palotában olyan szanszkrit írásokra bukkantak, amelyeknek a lefordítására a dr. Ruth Reyna-t a Csandigar Egyetem kutatóját kérték fel. Ezek az ősi iratok csillagközi űrhajók építéséhez adnak iránymutatásokat. Ezen repülő szerkezetek a lagimának nevezett antigravitációs erővel működtethetők, amely állítólag megegyezik a jógik által a levitációra használt energiatípussal.

A hinduizmus ismer olyan tattva-gyakorlatokat, amelyek az energiaáramlásokra alapozódik. Indiában sziddhiknek nevezik azokat a mágikus képességeket, amelyek előhozzák az ember természetfeletti, avagy okkult képességeit. Meditációs és a légző gyakorlatok segítségével a jóga tanulója a laghima sziddhi segítségével képes a lebegésre. Azonban, nem csak függetleníteni tudja magát a nehézségi erőtől, hanem földhöz tudja kötni magát, ha a helyzet úgy kívánja. Vagyis ezzel a képességgel meg tudja növelni a gravitációs vonzást. A többi szuperképességet majd egy másik alkalommal részletezem.

Végül egy hihetetlen misztikus történettel zárjuk ezt a kis felsorolást. Az Új-Kaledónia-i Nouméa szigetén a mítosz szerint a bennszülöttek születésüktől fogva tudnak lebegni. Az információ a közeli szigetek lakóitól származik, akik azt mesélik, hogy a halászatból élő őslakosok kihajózás után a víz fölé lebegnek és megvizsgálják, hogy hol van kilátás a legjobb fogásra. Ilyenkor nem mindennapi látvány tárul a szemtanú elé, ugyanis a kb. egy méterrel a víz felett lebegő bennszülöttek teljesen magától értetődő természetességgel kezelik ezt a velük született képességet többek között a halvadászatra.

Olyan beszámolókról is hallani a kíváncsi szomszédoktól, hogy nem csak az óceán, hanem a sziget felett is láttak már levitáló embereket, akik éppen a kókuszdiókat szüretelték le a pálmafákról ezzel a bizarr módszerrel.

Külön érdekesség, hogy a nők és a férfiak egyaránt fel tudnak emelkedni a levegőbe, viszont a gyermekek és az aggastyánok nem. A fáma szerint arrafelé a felnőtté válás egyik próbatétele a megfelelő minőségű levitáció bizonyítása.

A legelgondolkodtatóbb és egyben a legmisztikusabb a szigetlakók mitológiája, amely elmeséli, hogy valaha elődeik találkoztak néhány repülő szerkezeten közlekedő, égből érkezett idegenekkel, s tőlük kapták ezt a különleges tudást. Ez arra enged következtetni, hogy a képesség nem genetikai adottság, hanem egy „technikai” kérdés, amelynek köze van a koncentrált akarathoz. Igen ám, de a bennszülöttek féltve őrzik titkukat, s szóba sem állnak idegenekkel. Hiába ígértek fűt-fát a csodára áhítozó külföldiek, a nép képviselői nem bocsátották áruba a spirituális tradíciójukat.

/boldognapot.hu/

Kategóriák: UFO

Folyamatosan nő az UFO észlelések száma Texas-ban

2013, február 8 - 12:06

- Ha akkor este maga is itt lett volna velünk és látja mindazt amit mi, most maga is azon tűnődne, hogy talán mégis léteznek UFO-K? - fogalmazott Penny Farrell az ABC riporterének. Az egyik Eagle Ford környéki farmon lakó középkorú hölgy tavaly novemberben férjével együtt volt szemtanúja egy villogó fényeket kibocsátó azonosítatlan repülő objektumnak, amely közvetlenül a házuk mögött jelent meg.


Az Eagle Ford környéki olajmezőkről is egyre több bejelentés érkezik a MUFON helyi tagjaihoz, melyek kivétel nélkül furcsán mozgó, pulzáló fényekről számolnak be. Ezeket a jelenségeket az olajfúrótornyokon dolgozó munkások többször is videóra vették, de a biztonsági kamerák is fotóztak furcsaságokat.

David MacDonald, a Mutual UFO Network, amerikai UFO kutató hálózat egyik igazgatója megerősítette, hogy valóban nőtt az észlelések száma:

- Ha az egész Egyesült Államokat nézzük, akkor is Texas-ban történik a legtöbb UFO észlelés, csakhogy ezek száma az utóbbi hónapokban tovább nőtt. Jelenleg is több kutatónk vizsgálja ki a bejelentéseket, melyeknek a jelentős része azonban könnyen megmagyarázható. Az észleléseknek csak mintegy tíz százalékában mondhatjuk azt, hogy bizony minden lehetséges magyarázatot kizárhatunk, vagyis ezekben az esetekben mi is értetlenül csóváljuk a fejünket.

Ilyennek számít a Penny Farrell és férje által tapasztalt jelenség is, amely nagyon mélyen megérintette őket:

- Sosem foglalkoztam UFO-kkal, még annyira sem érdekelt, hogy bolondságnak tartsam az egészet, egyszerűen nem törődtem vele. Tavaly november óta azonban minden megváltozott. Éjszakánként a legkisebb zajra is felébredek, mert attól félek, hogy visszajönnek és én nem tudok védekezni ellenük.

Forrás:ittvannak.hu

Kategóriák: UFO

Georgia Guidestones – az USA legbizarrabb emlékműve vagy az amerikai Stonehenge?

2013, február 7 - 16:20

Írta: Száraz György

A világ egyik legfélelmetesebb enigmájával állunk szemben, amikor a Georgia állambeli Elbert County-ban található kis dombon megpillantjuk a monumentális gránitból készült emlékművet, melynek üzenetei olyanok, mintha egy közelgő apokalipszis túlélőinek szánt útmutatások lennének.

Vajon kik és milyen céllal építették Amerika egyik legfurcsább emlékművét? Milyen utalásokat találunk rajta az apokalipszissel kapcsolatban? Miért okoz hihetetlen fejtörést ez az enigma a tudósok és az ezoterikus kutatók számára? Ezekre a kérdésekre keressük a lehetséges válaszokat.

Öt darab, egyenként 20 tonnát nyomó, csillagformába rendezett, gránitoszlop álldogál a dombtetőn. Sokan viccesen az amerikai Stonehenge-nek keresztelték el. Az emlékmű becsületes neve: Georgia Guidestones. De egyelőre hiába is keresnénk az alkotóit, mivel a kilétükre nem találunk teljesen megbízható forrásokat – erről ugyanis gondoskodtak, mint majd hamarosan látni fogjuk. Ennél fogva nagy rejtély, hogy pontosan kiknek a fejéből pattant ki a páratlan ötlet.

Ha közelebbről is szemügyre vesszük a monolitokat, akkor egy kis emléktáblát találunk, amelyen néhány asztronómiai vonatkozású útmutatással, illetve az építőre, a szponzorokra és egy időkapszulára vonatkozó információval találkozhatunk. Csakhamar az is feltűnik, hogy összesen nyolc nyelven találunk írásokat a fényezetett gránitba gravírozva.

Egyébként a gigantikus alkotás teljes magassága 5,87 méter, össztömege 107 840 kg.

Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a konstruktőrök nem lehettek hóbortos műkedvelők, akik passzióból áldoznak ennyi energiát egy páratlan munkára. Ráadásul, ha szóról-szóra értelmezzük a sorokat, akkor egy komplett filozófiai rendszer bontakozik ki a sorok mögött, ami megint csak megalapozott, konzisztens szándékra utal. De ne siessünk ennyire előre, előbb ismerjük meg a Georgia Guidestones homályba burkolózó történetével.

A Georgia Guidestones históriája azzal vette kezdetét, hogy 1979 júniusában az Elberton Granite Finishing vállalatnál megjelent egy őszes halántékú ember, aki egy kicsiny csoport képviselőjeként mutatkozott be, amelyet hűséges amerikaiak alkotnak. Robert C. Christian-nak nevezte magát és egy kőből készült emlékművet szeretett volna felállítani. Meg is bízta Joe Fendley-t az „Elberton Granite Finishing” vállalat elnökét a munkálatokkal. Elmagyarázta neki, hogy ez az építmény időmérőként és iránytűként fog funkcionálni, s azért kellene olyan hatalmasaknak lennie és gránitból készülnie, hogy egy közelgő katasztrófát is túléljen. A többnyelvű írásra pedig azért van szükség, hogy a túlélők majd ezen útmutatásokat használva tudják visszaállítani a civilizációt.

Utólag egyébként a munkálatok vezetőit poligráfos vizsgálódásoknak vetetették alá, ám a hazugságvizsgálat csupán a fenti tényeket tudta kideríteni, illetve megerősíteni. Vagyis bebizonyosodott, hogy az emlékmű körüli rejtélyek valódiak.

A jelek arra mutatnak, hogy ez a csoport, noha állítólag 20 éven át a legnagyobb titokban tervezte az emlékművet, örökre meg akarta őrizni az anonimitását. A készíttetőt ugyanis írásban kötelezték arra, hogy az emlékmű elkészülte után a projekt minden dokumentációját semmisítse meg. Miután a megfelelő tervek és a kívánt pénzösszeg is rendelkezésre állt, tulajdonképpen nem volt akadálya a kivitelezésnek. Így a vállalat nekilátott a nem mindennapi kihívás előkészítésének.

Ezután következhetett az emlékmű színhelyének a kiválasztása, ami viszonylag könnyen ment. (Elbert County, Georgia, USA)

Időközben Fendley rájött, hogy nem tudja a köveket egyedül a helyükre illeszteni, hacsak nem kér meg egy képzett csillagászt. A köveket ugyanis a Nap éves vándorlásának megfelelően kellett betájolniuk.

Néhány említésre méltó érdekesség a tájolással kapcsolatban:

  • Minden nap délben a napsugarak az adott dátumra mutatnak, tehát kiváló naptár.
  • Az építményt a napéjegyenlőségekhez és a napfordulókhoz tájolták.
  • Lokalizálni lehet általa a Sarkcsillagot, konkrétan a Polarist a középső oszlopban található lyukon keresztül.

További kihívást jelentett a „tíz parancsolat”, amelyeket a kövek oldalába kellett faragniuk, ráadásul nyolc nyelven, hogy ne legyen egyszerű. Így angolul, spanyolul, oroszul, kínaiul, arabul, héberül, hindi és szuahéli nyelven.

A fedőkő oldalaiba egyiptomi hieroglifák, ógörög, szanszkrit és babiloni ékírásos vésetek kerültek.

Most pedig ismerkedjünk meg a legnagyobb vihart kavaró sorokkal!

A Georgiai Guidestones-ba vésett Új Tízparancsolat (szabad fordításban):

  1. Gondoskodj arról, hogy az emberiség 500 millió fő alatt maradjon a természettel folyamatos egyensúlyban.
  2. Irányítsd bölcsen az utódnemzést – tökéletesítsd az állóképességet és a sokféleséget.
  3. Egyesítsd az emberiséget egy új élő nyelvvel.
  4. Szabályozd a szenvedélyt, a hitet, a hagyományt és minden dolgot nemesített okkal.
  5. Oltalmazd az embereket és a nemzeteket igazságos törvényekkel és pártatlan bíráskodással.
  6. Engedd, hogy a nemzetek belülről irányítsák magukat, és hogy vitás ügyeiket a nemzetközi bíróságon orvosolják.
  7. Kerüld a felesleges törvénykezést és a haszontalan bürokráciát.
  8. Tartsd egyensúlyban az állampolgári jogokat a társadalmi kötelességekkel.
  9. Becsüld meg az igazságot, a szépséget és a szeretetet, miközben a végtelennel való harmóniára törekszel.
  10. Ne légy rosszindulatú daganat a föld testén. Nyiss utat/Hagyj helyet a természetnek. Adj teret a mindenségnek.

A kolosszális gránitemlékmű 1980 márciusa óta látogatható. Az embereket és a kíváncsi érdeklődőket erősen megosztja az emlékmű létezése és különösen az egyes sorok burkolt értelme.

Nézzünk néhányat a leggyakoribb hipotézisekből és teóriákból:

  • Földönkívüliek leszállóhelye az ufó-hívők szerint.

  • Egy csillagkapunak a helyszíne.
  • A Rózsakeresztesek alkotása – megemlékezésképpen a Rend megalapításáról (Furcsa egybeesés, hogy C.R.C. volt a monogramja Rózsakeresztes Krisztiánnak, a rend 15. századi megalapítójának is, miként ugyanez a három betű alkotja Robert C. Christian monogramját is, aki a megbízást adta. Utóbbiról kiderült, hogy álnév volt.)
  • Egy titkos társaság állíthatta, amely a 26 000 éves napciklusok alapján számolva most egy váltást prognosztizált. Ez a napkitörésekkel állhat összefüggésben e teória képviselői szerint
  • Talán okkult, sátánista rituálékra szolgáló emlékmű – emiatt többen meg akarták már semmisíteni.
  • A globalista és luciferiánus Új Világrend új tízparancsolata szerepel a köveken.
  • Egy úgynevezett időkapszulát is elhelyeztek a műemlék alatt 6 lábbal, ami további találgatásokra adhat okot.

A legfelkavaróbb és aligha félreérthető sor a föld népességszámának drasztikus korlátozására vonatkozik, mely egy kívánatos felső limit meghatározására és a népességszabályozásra utalhat. Főleg ez a gondolat ad okot az összeesküvésekre és az emlékmű rossz hírére.

A közös nyelv felvetése és a nemzetek közötti viszályok nemzetközi elbírálása pedig sokak szemében jól megalapozza a globalista törekvéseket.

Mindazonáltal a felesleges formaságok kiiktatása, a környezetvédelem, az alapvető erkölcsi értékek, az egyén és a társadalom szerepének hangsúlyozása, valamint egy újszerű spirituális látásmód pozitív jövőképet sejtet.

Mindezek tükrében mindenki döntse el maga, hogy számára egy pozitív vagy egy negatív felhangú Új Világrend felállítását szorgalmazzák ezek a sorok.

/boldognapot.hu/

Kategóriák: UFO

Csak a győzelem számít? - Íme a fair play bajnoka!

2013, február 7 - 09:19

A Facebookon terjed az a történet, amelynek során egy spanyol atléta győzelemhez segíti figyelmetlen ellenfelét. Egy olyan történet részese ugyanis a baszk atléta, amely manapság már szinte elképzelhetetlen a sport világában.

Nagyon keveset beszélnek erről, pedig jó lenne, ha az élsport világában még ma is helye lenne az ilyen cselekedeteknek...

December 2.–án egy baszk atléta Iván Fernández Anaya egy nemzetközi versenyen vett részt Navarre, Burlada városában. Második volt, lemaradva néhány méterrel Abel Mutai mögött aki bronzérmes volt a Londoni Olimpián a 3000 méteres akadályfutásban. Egy ideje már üldözte a színes bőrű sportembert, de megelőzni nem tudta.

Ahogy a célegyenesbe értek, meglátta a kenyai futót -a verseny egyértelmű győztesét- aki tévedésből megállt 10 méterrel a célvonal előtt, mert azt hitte, hogy áthaladt már felette.

Fernández Anaya gyorsan felzárkózott, de ahelyett hogy kihasználta volna Mutai tévedését és elszáguldva mellette egy valószínűtlen győzelmet arasson, inkább mögötte maradt, és mutogatással elvezette a kenyait a célig és hagyta elsőként átlépni.

Ivan Fernandez Anaya egyébként tehetséges 24 éves baszk futó, aki előtt nagy jövő áll, a verseny után azt nyilatkozta, „Még ha el is mondták volna, hogy ha megnyerem a versenyt akkor helyet kapok a spanyol csapatban az Európai Bajnokságokra, akkor sem cselekedtem volna másként. És azt gondolom, hogy sokkal nagyobb nevet szereztem magamnak azzal, hogy azt tettem amit, mintha megnyertem volna a versenyt. Fontos dolog ez a mai világban, látva azt ahogy a dolgok vannak a körökben, a fociban, az atlétikában, a társadalomban, a politikában, ahol szinte semmi sem számít, az őszinteség egy ilyen példája jól jön.”

Az verseny utáni interjú elején azt mondta: „Sajnálatos, hogy szinte semmit sem mondtak erről a gesztusról. ez szégyen. Véleményem szerint jó lenne a gyerekeknek ezt elmagyarázni, hogy megtanulják, hogy a sport az nem az amit a TV-ben látnak, nem csak agresszív rúgásokból, bekiabálásokból, és az ellenfélnek a középső ujjunk felmutatásából áll...”

„Kiabálni kezdtem neki, hogy még van pár méter. Nem értett. Az edzőm ordított, támadjak, előzzem meg. Használjam ki, hogy ez a fiú már pezsgőt bontott. Hogy tehettem volna?” – írta később a baszk futó a blogjában.

A sportember azt mondja, ezt kellett tennie, mert az egész versenyen a kenyai futó volt jobb. Azóta Baszkföldön - és ugyebár a Facebookon is - a csapból is az ő története folyik, ésteljesen kiérdemelten!

Pozitív Nap/ Sport24 / Facebook

Kategóriák: UFO

A 100. majom elmélete és a mindent összekötő energiamezők

2013, február 4 - 14:06

Létezik valami olyasmi az emberekkel kapcsolatban is, amiről eddig nem volt tudomásunk. Az ausztrál bennszülöttek már hosszú ideje ismerik ezt az "ismeretlen" részünket. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy mindannyiunkat összefűző energiamező.

″A 100. majom″ elmélet egy 30 évet felölelő, a japán makákó majmon végzett megfigyelésen alapul.

Ezt a metaforát Lyall Watson alkotta a kritikus tömeg meghatározására (Életfolyam: a tudattalan biológiája). Később, ilyen címmel jelent meg Ken Keyes (A századik majom című) könyve, melyben magát a megfigyelést is leírja, és a 100. majom kifejezést metaforaként használja.

A Csendes-óceán Japán délnyugati partjainál lévő egy részét Hyūga-nada-tengernek nevezik. Itt (Miyazaki megyében) található Kōjima (japán írásmóddal: 幸島) sziget, a Kushima nevű település van hozzá legközelebb. Ez a sziget elsősorban a vadon élő japán makákó kolóniáiról ismert. Az állatok megfigyelése 1947-ben kezdődött, és 1952-től minden egyedet megjelölnek, hogy a szaporodást, az egyedek családi szálait nyomon lehessen követni.

A japán makákó (Macaca fuscata) igen értelmes faj, "hómajom"-nak is nevezik. Fürdőzésre használja a vulkánok melegítette kellemes hőmérsékeltű tavakat, illetve hógolyókat formál saját szórakoztatására. A Kiotói Egyetem Főemlős-kutató Intézete a főemlősök nemzeti kutatási központja is tanulmányozza az itt élő állatokat. A megfigyelések az állatok csoportos viselkedési szokásaira irányulnak, illetve kísérletek is zajlanak.

Az alábbi megfigyeléseket 1952 és 1958 között jegyezték fel (ezt a megfigyelést tartalmazza Ken Keyes könyve):

A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Az „Imo-nak nevezett tizennyolc hónapos nőstény megmosta a burgonyákat, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította. Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit, de csak a gyermekeiket utánzó felnőttek tanulták meg ezt a viselkedést. 1958 őszén az eképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, a szám nagyságrendjét Dr. Watson 100 egyedben határozta meg. Ekkor csaknem az összes, a szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre csak mosni kezdte a burgonyákat.

Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához. Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással.

Ez volt az első eset ilyen megfigyelésre. Feltételezték, hogy léteznie kell valamiféle, ezekre a szigetekre kiterjedő morfogenetikus struktúrának vagy mezőnek, amelyen keresztül a majmok képesek voltak egymással kapcsolatba lépni.


Sok embert gondolkodtatott el ″a századik majom″ jelensége. Néhány évvel később egy brit és egy ausztrál kutatócsoport azon tűnődött, hogy vajon az ember is rendelkezik-e a majmokéhoz hasonló hálóval. 1987-ben Sheldrake közreműködésével elvégeztek egy kísérletet. Készítettek egy fényképet, melyen emberarcok százai szerepeltek. Kicsik, nagyok, arcok a szemekben stb. A képen minden ezekből az arcokból épült fel. Első pillantásra csupán hat-hét arcot lehetett könnyedén felfedezni rajta, rendszerint valakinek meg kellett mutatnia, hogy hol rejtőzik a többi.

Elsőként Ausztráliába vitték a képet, és ott folytattak tanulmányokat a mezővel kapcsolatban. A népesség egy adott spektrumából kiválasztottak bizonyos számú embert, majd mindegyiküknek megmutatták a fotót, meghatározott időt hagyva a megtekintésére. A kiválasztott személy elé tartották a képet, majd feljegyezték, hogy hány arcot tud felfedezni a fényképen. A rendelkezésre álló idő alatt az alanyok általában hat, hét, nyolc, kilenc, esetleg tíz arcot láttak. Kevés ember ismert fel csak ennél többet.

Amikor néhány száz ember szerepelt már statisztikai kimutatás listáján, egy pár kutató átment Angliába, – a föld túlsó oldalára – és a képet bemutatták a BBC egyik kábeltelevíziós állomásán, amely kizárólag Anglia területén sugározza adását. Gondosan megmutattak a képben rejlő minden egyes arcot. Néhány perccel később a többi kutató Ausztráliában új alanyokkal megismételte az eredeti kísérletet. Az emberek hirtelenjében könnyedén fel tudták fedezni az arcok többségét.

Ettől a pillanattól kezdve biztosak voltak abban, hogy létezik valami olyasmi az emberekkel kapcsolatban is, amiről eddig nem volt tudomásunk. Az ausztrál bennszülöttek már hosszú ideje ismerik ezt az „ismeretlen″ részünket. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy mindannyiunkat összefűző energiamező.

Rupert Shaldrake

Rupert Sheldrake hasonló kísérletet végzett szintén emberekkel. Azt vizsgálta, hogy mennyi idő alatt tanulják meg olyan emberek a morze ábécét, akik korábban semmit nem tudtak arról. A használatban lévő morze ábécé mellé készített egy olyant is, amelynél a betűkhöz más jeleket rendelt. A vizsgált csoportban az emberek a használatban lévő ábécét lényegesen rövideb idő alatt tanulták meg, mint a kitalált ábécét.

Magunk is megfigyelhettünk olyan eseteket, hogy valaki a bolygó egyik felén feltalált valamilyen bonyolult dolgot, s szinte ugyanabban a pillanatban, ugyanazoktól az alapelvektől és ötletektől vezérelve, másvalaki a Föld túlsó oldalán felfedezte ugyanazt. Mindkét feltaláló azt állíthatta: „Elloptad tőlem. Az én ötletem volt. Én találtam meg először.” Számtalanszor megesett már ez.

Valami kétségkívül összekapcsol valamennyiünket! Nevezhetjük úgy is, hogy morfogenetikus mező ...

 

Forrás: A nyúl ürege, fenyportal.hu

Kategóriák: UFO

Rejtélyes lila golyók

2013, február 4 - 10:55

Egy látogató fedezte fel a bizarr, lila jelenést a tusconi botanikus kertben. Geradine Vargas férjével tett látogatás a sivatagi kirándulóhelyen, mikor különös látvány tárult eléjük – írja a Daily Mail. A pár egy lila göbökből álló tóra lett figyelmes.

Vargas azonnal lefilmezte a rejtélyes jelenséget és otthon feltöltötte az internetre. Mivel a botanikus kert dolgozói sem tudták megmagyarázni a golyókat, a netezők találgatásokba bocsátkoztak.


A jelenséget biológusok és tudósok is vizsgálják, azonban ezidáig senkinek nem sikerült megfejtenie sem azt, hogy honnan érkezhettek a lila gömbök, sem azt, hogy miből lehetnek.


/Daily Mail/

Kategóriák: UFO

Az evolúciós csalás - 3.rész

2013, február 3 - 18:27

Forrás:Adnan Oktar:Evolution Deceit - Utómunkálatok:Galactus

Evolúciós hamisítások

Nincs olyan konkrét lelet, ami azt a „majomember” képet támogatná, amelyet a média és az evolucionista tudományos körök folyamatosan sulykolnak a köztudatba. Ecsettel a kézben az evolucionisták képzeletbeli lényeket hoznak létre, de a tény, hogy ezeknek a rajzoknak egyáltalán nincs megfelelőjük a leletek között, kissé mégis zavarja őket. Az egyik érdekes módszer, amelyeta probléma áthidalására alkalmaznak az, hogy „legyártják” azokat a leleteket,amelyeket nem találnak. A piltdowni ember, az egyik legnagyobb botrány, enneka módszernek a tipikus példája.

Piltdowni ember: orángután-állkapocs és emberi koponya!

Egy jól ismert orvos és amatőr paleoantropológus, Charles Dawson állt elő a felfedezéssel 1912-ben, hogy egy állkapcsot és egy agykoponya-töredéket talált Piltdownban, Angliában. Bár az állkapocs inkább majoméhoz hasonlított, a fogak és a koponya olyanok voltak, mint egy emberé. A példányt „piltdowni embernek” neveztékel. Azt állították róla, hogy 500 ezer éves, és több múzeumban az emberi evolúció kétségbevonhatatlan bizonyítékaként állították ki. Több mint 40 éven keresztül rengeteg tudományos cikket írtak a piltdowni emberről, rekonstrukciókat és rajzokat készítettek, és a leletet az emberi evolúció fontos bizonyítékaként tálalták.A témáról ötszáznál is több doktori disszertáció született. A híres amerikai paleoantropológus, Henry Fairfield Osborn mondta, amikor 1935-ben meglátogatta a British Museumot: „újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a Természet tele van paradoxonokkal, és hogy ez lenyűgöző lelet a korai emberről.”1949-ben a British Museum paleontológusa, Kenneth Oakley kipróbálta a leleten a „fluoros vizsgálatnak” nevezett eljárást, amely segítségével a leletek korát lehet megállapítani. Megdöbbentő eredményre jutott. A teszt során kiderült, hogya piltdowni ember állkapcsa egyáltalán nem tartalmaz fluort, ami azt jelenti, hogy néhány évnél tovább nem lehetett a földbe temetve. A koponyáról, amelyben csak kevés fluor volt, kiderült, hogy legfeljebb néhány ezer éves.Az újabb kronológiai vizsgálatok szerint a fogakat az állkapocsban, amely eredetileg egy orangutáné volt, mesterségesen csiszolták le, hogy régebbinek tűnjenek.A csontok mellett talált „primitív eszközök” pedig egyszerű hamisítványok, amelyeket acéleszközökkel élesítettek meg. Weiner részletes elemzéseinek köszönhetően ez a csalás 1953-ban végérvényesen kiderült. A koponya egy ötszáz évvel korábbanélt emberé, az állkapocs pedig egy nemrégiben elpusztult majomé volt! Afogakat sorba rendezték és bereszelték, hogy az emberi fogakra hasonlítsanak.Majd a darabokat kén-bikromát segítségével színezték be, hogy réginek tűnjenek.De sav hatására ez a színezés eltűnt. Le Gros Clark, aki benne volt a hamisítást leleplező csapatban, nem tudta elrejteni megdöbbenését, és azt mondta: „A mesterséges beavatkozás nyomai azonnal szembeszökők voltak. Annyira egyértelműen látszottak, hogy meg is kérdezhetnénk: miként kerülhették el ilyen sokáig mindenkifigyelmét?” Amikor mindez kiderült, a „piltdowni embert” sietve eltávolítottáka British Museumból, ahol a korábbi több mint 40 évet töltötte.

Wikimedia CommonsA piltdowni ember koponyájának rekonstrukciója (a sötét részek a megtalált darabok másolatai)

A nebraskai ember: disznófog

1922-ben Henry Fairfield Osborn, az Amerikai Természettudományi Múzeum igazgatója bejelentette, hogy Nyugat-Nebraskában, a Kígyó-patak közelében egy pleisztocén korból származó őrlőfogat talált. Ez a fog állítólag ötvözte az ember és a majom fogának jellemzőit. Átfogó tudományos vita bontakozott ki, amelyben egyesek a Pithecanthropus erectus, mások a mai emberhez közelebb álló ős fogának tartották a leletet. A heves vitát kiváltó lelet a „nebraskai ember” nevet kapta.Rögtön kapott „tudományos” elnevezést is: „Hesperopithecus haroldcooki”.Számos szaktekintély támogatta Osbornt. Ennek az egyetlen fognak az alapján megrajzolták a nebraskai ember fejének és testének rekonstrukcióját.Sőt, a nebraskai embert még felesége és gyermekei társaságában, teljes családi körben is ábrázolták.És ez mind egyetlen fogból bontakozott ki. Az evolucionista körök olyan mértékben elismerték ennek a „kísértetnek” a létezését, hogy amikor egy kutató, William Bryan felemelte a szavát az ellen, hogy ilyen önkényes következtetéseket vonjanak le egyetlen fogból, számos durva kritikát kapott.1927-ben a csontváz további részeit is megtalálták. Az újonnan felfedezett leletek szerint a fog nem emberé és nem is majomé volt. Rájöttek, hogy egy kihalt amerikai vaddisznófaj, a Prosthennops fogáról volt szó. William Gregory „Hesperopithecus:Úgy tűnik, nem ember, és nem is majom” címen írt cikket a Science folyóiratba, amelyben bejelentette a tévedést. A „nebraszkai emberről” és családjáról készült rajzokat sürgősen eltávolították az evolúciós szakirodalomból.

A kép egyetlen fogdarab alapján készült és az Illustrated London News című napilaptette közzé 1922. június 24-i számában. Nagy csalódást okozott azonban az evolucionistáknak,amikor kiderült, hogy a fog sem majomszerű lényé, sem emberé nem volt,hanem egy kihalt disznófaj egyik egyedének foga

Ota Benga: az afrikai a ketrecben

Miután Darwin Az ember származása című könyvében felvetette az elméletet,hogy az ember majomszerű élőlényekből fejlődött ki, elkezdett leleteket keresni,amelyek alátámaszthatták volna ezt a kijelentést. Egyes evolucionista tudósok azonban azt is hitték, hogy a „félig ember, félig majom” teremtmények nemcsaka régészeti leletek között, hanem a világ távoli tájain még elevenen is megtalálhatók.A huszadik század elején az „élő átmeneti alakok” keresése sajnálatos eseményekhez vezetett, amelyek közül a legkegyetlenebb az Ota Benga nevű pigmeusé volt.Ota Bengát 1904-ben ejtette fogságba Samuel Verner evolucionista kutató Kongóban. Ota Benga neve a saját nyelvén azt jelenti, jó barát. Felesége és két gyereke volt. Láncra verve, ketrecben szállították az USA-ba, ahol az evolucionista tudósok a majmok között állították ki őt a St. Louis-i Világkiállításon, mint „az emberhez legközelebbi átmeneti alakot”. Két évvel később a bronxi állatkertbe vitték, ahol „az ember ősei” között került bemutatásra, néhány csimpánz,a Dinah nevű gorilla és a Dohung nevű orangután társaságában. Az állatkert evolucionista igazgatója, dr. William T. Hornaday hosszan beszélt arról, milyen büszke rá, hogy az ő állatkertjének tulajdonában van ez az egyedülálló „átmeneti alak”, és a ketrecbe zárt Ota Bengát közönséges vadállatként kezelte. Ota Benga végül nem bírta tovább a bánásmódot és a körülményeket,és öngyilkosságot követett el.

Piltdowni ember, nebraskai ember, Ota Benga. Ezek a botrányos események mind azt bizonyítják, hogy az evolucionista tudósok nem haboznak felhasználni bármilyen módszert, hogy az elméletüket bizonyítsák. Ha ennek tudatában vizsgáljuk az „emberi evolúció” mítoszának állítólagos bizonyítékait, szintén hasonló helyzettel állunk szemben: teljesen valótlan történet és egy sereg önkéntes,aki mindent képes megtenni azért, hogy ezt a történetet alátámassza.

Kategóriák: UFO

A Mary Celeste rejtélye

2013, február 2 - 17:51

Minden idők leghíresebb kísértethajója a Mary Celeste. Amikor megtalálták, az Atlanti-óceánon hánykolódott, életnek semmi jelét nem mutatta. Több mint egy évszázaddal azután, hogy felbukkant sem tudta senki megfejteni a titkait.

A Mary Celeste, a négyszögletes vitorlájú brigantin, 1872 november 4-én, a New York-i East Riverről indult az olaszországi Genova felé, alkoholt szállított. Fedélzetén volt a hajó 37 éves amerikai kapitánya, Benjamin Spooner Briggs, első tisztje Albert Richardson, és a hét tagu  legénység. Az alsó fedélzeten tartózkodott még a kapitány felesége, Sarah és kétéves kislánya, Sophia.

November 24-én jegyezte be Briggs a hajónaplóba, hogy meglátta az Azori-szigeteket. Az időjárás viharos volt. A hajónapló utolsó bejegyzése november 25-ei.

Tiz nappal később a Dei Gratia britt brigantin vette észre a céltalanul sodródó Mary Celeste-t. David Moorehous kapitány három emberét küldte át a hajóra, akik sem élő, sem halott embereket nem találtak. A kapitány kabinjában látták Mrs.Briggs paliszanderfából készült harmóniumát, rajta egy kottával - mintha valaki egy darab lejátszása közben hagyta volna ott a hangszert. A varrógép az asztalon állt. A kis Sophia játékait gondosan elrakták... A legénység szálláshelyén kiteregetett ruhák lógtak a szárítókötélen, de ruhák hevertek a priccsen, szárazon és összehajtogatva. A hajó konyhájában pedig látták a reggeli előkészületeit.

Mary Celeste rejtélye

Moorehouse kapitány Gibraltár felé vontatta a Mary Celeste-t, miközben különböző elméleteket gyártott. Gondolt arra, hogy egy vihar miatt menekült el a legénység, ennek azonban ellentmondott a fedélzeten tapasztalt idilli rend. Talán lázadás történt? Semmilyen kűzdelemre utaló jelet nem találtak, ráadásul a lázadók miért hagyták volna el a hajót? Találtak kilenc érintetlen alkoholos hordót, a tizediket csapra verték - lehet,hogy a legénység tivornyába kezdett? De mindenhol rend volt... Pánikra vagy rémületre sem utalt semmilyen jel. Briggs kapitány egyik - talán - utolsó cselekedete az lehetett, hogy főtt tojásának a tetejét levágta. De a tányérján érintetlenül hagyta.

És mind közül a legrejtélyesebb kérdés: hogyan lehetséges az, hogy a Mary Celeste 5 napon át és tíz mérföldön keresztül megtartotta eredeti útvonalát? Amikor ugyanis a két hajó találkozott, Moorehous kapitány balcsapáson vitorlázott, a Mary Celeste-et pedig jobbról érte a szél. Elképzelhetetlen tehát, hogyan tarthatta az útvonalat a rejtélyes hajó,ha vitorlái ebben a helyzetben álltak. Vagyis a hajónapló utolsó bejegyzése után is kellett valakinek a hajón tartózkodnia...

They were off it

Moorehouse kapitány december 13-án vontatta be a Mary Celeste-t Gibraltár kikötőjébe. A történtek kiderítésére indított vizsgálat nem hozott eredményt, a kapitány és a legénység megkapta megérdemelt jutalmát. A hajót rendbe hozták és eladták.

De a balsors tovább üldözte. A tengerészek nem akartak rajta szolgálni, úgy hitték: a hajó el van átkozva. A Mary Celeste tizenhétszer cseréltgazdát, míg végül 1884-ben Haiti közelében korallzátonyra futott és elsüllyedt...

/anna.hu/

Kategóriák: UFO

A kristálykoponyák nyomában 15.rész - A kristályentitás

2013, február 2 - 13:34

Írta: Chris Morton és Ceri Louise Thomas - Utómunkálatok: Galactus

Mialatt Chris felkereste a rekonstrukciós művészt, én "Agyroham professzort" látogattam meg. A férfit valójában Harry Oldfieldnek hívják, és olyan tudós, aki számtalan kísérletet végzett már a kristályokkal,bár néha meglehetősen vitatott eredményeket ért el.

Nyilvánvalóan nem tartozott a tudóstársadalom fő áramába, én mégis gyakorta eltöprengtem rajta, hogy ő talán tudna olyan eszközöket javasolni, melyekkel megtudhatjuk az igazságot a kristálykoponyákról.Nem voltam ugyan túlzottan bizakodó, de úgy éreztem,nincs mit veszítenünk. Így vagy úgy, de elhatároztuk magunkat,hogy felderítjük a kristálykoponyák rejtélyét.

Dr Harry Oldfield

Amikor megérkeztem Harry Oldfield "elektrokristály-terápiai" központjába, az északnyugat-londoni Ruislipben, egy, az 1930-asévek ikerházaiban helyet kapott klinikára bukkantam, mely zsúfolásig volt olyan betegekkel, akik elektródákkal hozzájuk kapcsolt dobozokat tartogattak. Harry elektromosan feltöltött kristályokat használt azon betegei gyógyítására, akiket az orvosi szakma már leírt. Bár jómagam szkeptikus voltam a kristályok gyógyító hatásával kapcsolatban, korábban már számos olyan embertől hallottam,hogy a kristály jótékony hatással van a szervezetére, akiknek a tulajdonában kristálykoponyák álltak. Mégis lehetséges tehát, hogy a kristály közvetlen hatást gyakorol az emberi szervezetre? Valamiért vonakodtam elfogadni a lehetőséget, hogy a kristály, nem is beszélve a kristálykoponyákról, birtokában lenne bármiféle gyógyerőnek.Talán azért voltam képtelen hinni mindebben, mert a kristályokra csak mint kövekre gondoltam, melyek irányában magatartásomat leginkább közömbösként lehetne jellemezni.Hajlamos voltam egyetérteni az akadémikus Dr. Linda Schelével, aki a kristálykoponyákat a "XX. század ereklyéinek" hívta. A halott szentek testrészeihez hasonlította őket, melyeknek a középkorban gyógyító hatalmakat tulajdonítottak. Kétségtelen,hogy ezeknek az ereklyéknek jelentős hányada hamis volt, az emberek mégis szilárdan hittek benne, hogy azok képesek a gyógyításra.Bizonyított, hogy amikor az emberek hisznek benne, valami segíteni fog rajtuk, akkor az gyakorta segít is. Ez a "placeboeffektus" kellőképpen dokumentált, és én mindig úgy gondoltam,hogy a koponyák egyedül ezen az elven fejthetnek ki bármiféle hatást.

Most azonban olyan kutatási eredményekbe botlottam, melyek alapjaiban kérdőjelezték meg eddigi fenntartásaimat. A kristályok esetleges gyógyító hatásaival kapcsolatos tudományos tanulmányt az Egyesült Államokban C. Norman Shealy végezte el, aki tapasztalatait közzé is tette, Csodák pedig történnek című könyvében.Shealy megvizsgálta a kristályok depresszióra gyakorolt hatásait.Az előre kiválasztott 141 krónikus depresszióban szenvedő betegnek egy darab üveget, illetve egy darab kvarckristályt adtak, hogy azt a nyakukban viseljék. Az alanyokkal nem közölték, mit adtak nekik. Két hét elteltével az alanyok 85 százalékának esetében lehetett javulásról beszámolni, minden valószínűség szerint a "placebo-effektus" eredményeképpen. Hat hónap után azonbanmár csak az üveget viselők 28 százaléka érezte úgy, hogy jobban van; ugyanakkor azok 80 százaléka, akik a kristályt viselték, még mindig jobbnak ítélték meg saját állapotukat. Tehát, legalábbis a depresszió esetében, a kristály többnek bizonyult egyszerű placebónál.De mi a helyzet azokkal az állításokkal, melyek szerint a kristály hatást gyakorol a fizikai kondícióra is?

Harry Oldfield állítja, hogy a kristály gyógyító erejét segítségül híva sikeresen kezelt többféle olyan megbetegedést is, mint a rák,a szívbetegségek vagy az ízületi gyulladás. A férfi erőteljes kézszorítással üdvözölt. Bár a negyvenes évei közepén járhatott, meglehetősen kisfiús volt a megjelenése. Elmagyarázta, hogy érdeklődése a kristályok iránt csak kerülőutakon át érett meg.Mint egy nyüzsgő londoni általános középiskola tanára, Harry mindig arról álmodott, hogy tudomány iránti rajongását diákjaiba is beoltsa, ezért egy napon bemutatott egy aura-fényképezőgépet is az osztályában.Az aura-fényképezőgép a testet körülvevő elektromágneses energiahullámokat jeleníti meg különböző színek formájában a "Kirlian-fényképezés" technikáját felhasználva, melyet még az 1930-as években találtak fel, a Vasfüggöny mögött. A keleti filozófia és az alternatív gyógyászat felismerte, hogy a test különböző energiacentrumokból áll, melyeken keresztül elektromágneses energia áramlik, bár ezt a feltevést a Nyugat legtöbb tudósa minda mai napig elveti. Visszaemlékeztem azonban Dorland teóriájára,hogy a test hihetetlenül finom energiamezőt hoz létre, és ezt a kristállyal való kontaktus képes befolyásolni. Pontosan ugyanez az elmélet Harry Oldfield munkájának alapja is.

Visszatérve az osztályterembe, Harry diákjai kipróbálták a Kirlian-féle fényképészeti technikát, és felfigyeltek rá, hogy apróbb eltérések figyelhetőek meg azoknak az energiamezőiben,akik influenzásak. Harry azonnal felismerte a Kirlian fényképezőgépben egy diagnosztikai eszköz lehetőségét, és kifejlesztette annak videón alapuló változatát, melyet PIP, vagyis "poly contrastinterface" fényképezésnek nevezett el; és ennek segítségével képes volt kimutatni az energiamezőben mutatkozó zavarokat. Ezek a zavarok előbb megmutatkoztak, mint az adott betegség fizikai tünetei,a különféle mintázatok ráadásul utaltak az egészségügyi probléma gócpontjának elhelyezkedésére is.Bár Harry kezdetben szoros kapcsolatban állt az orvosi szakmával,hamar ráébredt, hogy a szakma gyakorlói már kevésbé lelkesedtek,amikor a diagnózis helyett rátért a gyógyítás gyakorlatára.Harry korábban, miután diagnosztizálta a pácienst, javaslatot tett annak kórházi kezelésére is, de egyre inkább úgy érezte, hogy a konvencionális gyógymódok az olyan betegségek esetében, mint amilyen a rák is, gyakorta nem célravezetők. Úgy tartotta, hogy a szokványos "kivágni és kiégetni" megközelítés túlságosan is nyers eljárás a test számára, és nekilátott, hogy kidolgozza a gyógyítás szelídebb módozatát.Harry egy olyan berendezés kifejlesztésébe fogott, mely a test saját természetes energiafrekvenciáival működik együtt. Rengeteg munkát ölt az eljárás kidolgozásába, de úgy érezte, valami még mindig hiányzik.

Egy barátja volt az, aki javasolta, hogy talán kristályt kellene használnia. Harry kísérletezni kezdett, és rájött, hogy valóban ez a kirakójáték hiányzó darabja.Harry elektromos áram segítségével stimulálja a kristályokat és a rezgést a páciens testébe vezeti. Szerinte a kristályokat kézzel is működésre lehet serkenteni, ugyanakkor még a legjobb kristálygyógyász sem lehet mindig csúcsformában. Harry meg van róla győződve, hogy amikor egy kvarckristályt stimulál, a test saját elektromos erőit használja fel a gyógyításra. Úgy tekint munkájára,mint a test egyensúlyának visszaadására, és szereti ahhoz a zongorahangolóhoz hasonlítani magát, aki "egy lehangolódott Steinway pianínót hangol fel". A kristályok szolgálnak beállítóeszközök gyanánt. Ahogy Harry mondja: - Nem teszek mást, mint meghúzom a húrokat, egyeseket egy kicsit tovább feszítek, másokat visszaeresztek, a többit békén hagyom, és minden oké.Harry azt is kifejtette, hogy a kristállyal történő gyógyítás nem új dolog; az őslakos amerikaiak ezer éve ismerik már. Állítása szerint egy olyan felfedezést is sikerült tennie, mely igazolta azt a tradicionális ősamerikai hitet: a kristályok valójában nem mozdulatlan tárgyak, hanem tartalmaznak egy élő jelenlétet.Harry a továbbiakban részletesen is felidézte a felfedezését,melyet a videorendszer kifejlesztése során tett. Egy napon a kamera éppen egy páciens energiamezőjének változásait rögzítette,amikor a tekintetét az a kristály vonta magára, amit a nő a kezében tartott.

Egy különös, fehér, éteri anyag szivárgott elő belőle.Szabad szemmel ugyan nem volt látható, de a videorendszer képernyőjén feltűnt. A kristály felszíne mentén mozgott, és olyannak tűnt, mint egy kosárból kiemelkedő kígyó.- Szentséges isten, ezt nézd meg! - kiáltott fel Harry, mire a"jelenlét" elenyészett. Harry ezt hívja "kristályentitásnak"; a lénynek,mely a kristályban él. Miután először megfigyelhette a jelenséget,számos más alkalommal is látta, és több videofelvétellel is rendelkezik róla.Számomra hihetetlennek tűnt az egész, de Harry hívott, hogy nézzem meg a saját szememmel is. Leültem, ő pedig kiválasztott egy nagyobb kristálydarabot a számomra. Az entitást sehol sem lehetett látni. Tartottam a kristályt, mialatt Harry elindította a kamerát. Figyeltem a képernyőt, mely engem mutatott, kezemben a kristállyal. Miután néhány perc eltelt, és a kristály mozdulatlanul feküdt a kezemben, egy különös, kígyószerű formát láttam kiemelkedni a kristályból. Bár mindebből semmit sem láttam, amikor lepillantottam a kezemre, a képernyőn én is láthattam egy fehér,félig áttetsző alakot, szinte mint egy füstfoszlányt.Ahogy ott ültem, mozdulatlanságba dermedten, az ősi maja faragvány jutott eszembe, melyen Xoc úrhölgy a kígyó alakú látomásra mered, mely egy koponyából bújik elő. Ez volt az, amit ő is látott? Ez volt az a látomás? Ez az elektromos szerkezet lehetővé tette számomra, hogy azt lássam, amit rendes körülmények között csak egy megváltozott tudati állapotban láthattam volna? Vagy ez semmi más, csak kifinomult videotrükk?Kissé megmozdítottam a kezem. Bármi is volt az, amire idáig meredtem, abban a pillanatban eltűnt, szinte mintha visszahúzódott volna a kristályba.- Szeretik az emberi kéz melegét, de nem szeretik a mozdulatokat- magyarázta Harry lelkesen.Letettem a kristályt. Mégis mit keresek én itt?

Becsapva érezzem magam, vagy valóban láttam ezt az "entitást" a kristály belsejéből?Harry hevesen gesztikulálva beszélt. Láthatóan izgalomba hozta saját felfedezése. - Mindenki odakint keresi az idegen életformákat,mikor pedig itt van előttünk - mondta. - Olyan életforma ez, melyhez nincs hasonló ezen a bolygón. Nem a szénen alapul.Vajon Harry valóban azonosított egy nem szén alapú életformát,vagy csak túl élénk a képzelőereje?

Amikor magam mögött hagytam Ruislip fagyalsövényeit és rózsabokrait, még mindig nem tudtam eldönteni. Az őslakos amerikaiak valóban azt hitték, hogy a kristály valamiképpen él? Ez olyan különösnek tűnt. Visszagondoltam Star Johnsen-Moserre, és találkozására a koponyán belüli jelenléttel". Ez volt tehát a kristály entitása? Vagy az egész csak a tudományos fantasztikum témakörébe tartozik?

 

Kategóriák: UFO

Létrehozhatja-e az agy a gondolatokat?

2013, február 1 - 16:43

Írta: Balogh Béla - Utómunkálatok: Galactus

Bármilyen nehéz dolog is gondolkodásmódunkon változtatni, a tudományos kutatásnak ez az ára.Nem tűnik veszélyesnek, és talán könnyen elfogadható gondolat, hogy esetleg létezhetnek magasabb kozmikus energiák, amiket még nem sikerült mérnünk.

Az a feltételezés azonban, hogy magasabb energiaszinteken létezhet élet, sőt mi több, saját életünk sem csupán a földi létre korlátozott, már merőben más természetű.Annyi bizonyos, hogy csodálatos fantáziával rendelkezünk. Ha el tudjuk képzelni a magasabb szférákat, akkor ezek létezhetnek. Ez persze szigorú feltételhez kötött dolog. Ahhoz, hogy egy magasabb szférát el tudjunk képzelni, léteznie kell bennünk valaminek, ami ennek a magasabb szférának megfelel, azaz rendelkeznünk kell olyan magasabb energiaszintű testtel, ami egy magasabb energiaszinten létező szférához tartozik. Egy kétdimenziós lény nem képes fogalmat alkotni egy háromdimenziós világról, mert az a bizonyos harmadik koordináta az ő „agyában" nem létezik.

Balogh BélaBalogh Béla

Ugyanígy mi sem tudnánk elképzelni magasabb kozmikus szférákat, ha létünk a földi világ hullámtartományára lenne korlátozva.Az emberi agy rendkívül bonyolult, de végső soron viszonylag alacsony energiaszintű, egyszerű, „földi" anyagokból áll. Amennyiben létünket és lehetőségeinket agyunk viszonylag alacsony frekvenciái, azaz az agyunkat alkotó anyag határozná meg, akkor egyáltalán nem nyílna lehetőségünk arra, hogy bármit is felfogjunk, vagy feltételezzünk ezen a frekvenciasávon kívül. Az anyag leírható állóhullámok halmazaként, és érzékelésünk számára ezek frekvenciája a látható fény és a gammasugárzás felső határa között van. Ha bennünk nem léteznének ennél magasabb energiaszintek és frekvenciák, akkor az olyan energiákat, mint a kozmikus sugárzás, sem mérni, sem vizsgálni nem tudnánk, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy puszta létükről sem volnánk képesek fogalmat alkotni.Ez persze rendkívül izgalmas és érdekfeszítő kérdéshez vezet: vajon valóban megfelel a valóságnak az az elképzelés, miszerint gondolatainkat az anyagból álló agy hozza létre?

E=mc2. Einstein képletének értelmében az anyag is energia. Ezért is tudunk anyagot energiává alakítani, és fordítva. Az egész Világegyetem, a bolygókat, csillagokat, galaxisokat, pulzárokat, quazárokat és misztikus fekete lyukakat beleértve, nem más, mint energia. Semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a gondolat esetleg valami más lenne.Csakhogy amennyiben a gondolat is energia, léteznie kellene valamilyen hozzárendelhető frekvenciának. Más szóval: amit az anyagi világ bocsát ki, annak anyagi műszerekkel mérhetőnek kellene lennie.A gondolattal viszont nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a kozmikus sugárzással. Csak közvetett hatásai alapján tudjuk mérni, közvetlen módon nem. Amennyiben gondolatainkat „agyunk termékének" tekintjük, a gondolatoknak megfelelő elektromágneses hullámokat műszereink segítségével meg kellene találnunk valahol a rádióhullámok és a gammasugárzás felső határa közötti intervallumban.Az agyműködés mérésénél az EEG (Elektro-Encefalo-Gram) adja az eddig elért legjobb eredményt. A műszert elektródák segítségével a fejbőrhöz kapcsolják, és ezek az elektródák regisztrálják az agy elektromágneses hullámainak változását. Az eredményt aztán egy kiíró szerkezet grafikus formában jeleníti meg.Ki lehet-e olvasni ebből a grafikonból, hogy ki mire gondol?Szó sincs róla. A gép jelzi, hogy van valami aktivitás, de hogy a vizsgált személy egérre, vagy elefántra gondol-e, azt csak ő tudja.Az utóbbi években orvosokkal együttműködő fizikusok kifejlesztettek egy „hazugságvizsgáló" gépet, aminek segítségével nagy valószínűséggel megállapítható, hogy valaki igazat mond, vagy hazudik. A műszer azonban félrevezethető, ezért sok bíróság nem is fogadja el bizonyíték gyanánt.

Arról pedig, hogy a műszer kimutatná, ki mire gondol, még csak szó sincs.Gyakran találkoztam azzal a nézettel is, hogy a gondolatok rendkívül kis energiájú elektromágneses hullámok, és még nem sikerült kifejlesztenünk olyan érzékeny műszert, ami ezek regisztrálására képes. Ez engem is kíváncsivá tett, vajon valóban így van-e?„Már az 1800-as évek vége felé is feltételezték, hogy a gondolatok az agy által kibocsátott információhordozó elektromágneses hullámok. A 30-as években szovjet kutatók, Leonid Vassíliev fiziológus vezetésével, gondosan ellenőrizték ezt a hipotézist. (Természetesen az 1930-as évekről van szó. A szerző megj.) Három kísérleti alannyal dolgoztak, akiket távolról, telepatikus szuggesztió révén hipnotikus álomba tudtak hozni, és ugyancsak telepatikus parancs segítségével a hipnózist fel is tudták oldani. Miután ez az úgy nevezett „hypnogén" módszer sorozatosan sikeresnek bizonyult, az adót is, a vevőt is ólomkamrába zárták, ami egy Faraday-kalitkához hasonlóan arra volt hivatott, hogy a feltételezett elektromágneses hullámok útjába akadályt állítson. Nagy meglepetésükre a kísérletek továbbra is sikeresnek bizonyultak. Ezeket az eredményeket először 1959-ben, a politikai enyhülés idején hozták nyilvánosságra. Az érdeklődés hallatlanul nagy volt, annál is inkább, mert a kutatók olyan sikeres kísérletekről is beszámoltak, ahol az adó és a vevő között 1700 km-es távolság volt (Sebastopol és Leningrád között). A szovjet kutatók igazolták ezzel egy bizonyos pszichikai távhatás létét, amit ők , "bioinformációnak" neveztek, de kihangsúlyozták, hogy ők, mint materialisták, a gondolatátvitelt kizárólag, mint valamilyen energetikai folyamatot tudják elképzelni. Azt azonban beismerték, hogy az a hipotézis, miszerint az agy rádióként működik, ki van zárva. Röviddel az után, hogy a kutatók nyilvánosságra hozták eredményeiket, a leningrádi egyetemen alakult egy bioinformáció-tanszék, ahol azt kutatták, lehet-e a telepátiát információ átadására használni.

Ezzel a gyakorlati kérdéssel foglalkozott az Apolló 14 kapitánya, dr. Mitchell is, aki telepatikus adóként négy Chicagóban lévő érzékeny személynek próbált gondolatokat közvetíteni." A szovjet kutatók kísérletei szerint a gondolat áthalad az ólomkamrák falán, és az 1.700 km távolságra lévő „vevőt" is eléri. Az Apollo 14 esetében, dr. Edgar D. Mitchell kísérleteiben az áthidalt távolság 250.000 km volt.

Ólomkamrát jelen időkben nagy energiájú radioaktív sugárzás elleni védelemre használnak.Amennyiben a gondolat ezen áthatol, az vagy lényegesen alacsonyabb energiaszintre utal, pl. infravörös sugárzás, azaz hő, ami viszont nem elegendő az 1700 km távolságra lévő „vevő" eléréséhez, vagy a radioaktív sugárzásnál lényegesen magasabb energiaszintről van szó. Az a feltevés, miszerint a gondolatok gyenge, kis energiájú elektromágneses hullámok lennének, ezennel végérvényesen kizárható. A gondolati hullámokat bárminek nevezhetjük, csak gyengéknek nem.Így nem marad más hátra, mint módszeresen átvizsgálni az általunk ismert elektromágneses spektrum minden szegmensét, hogy lássuk, melyik is az, ami a gondolatok frekvenciáinak megfelel.— A szovjet kutatók eredményeinek alapján kizárható a spektrum alsó része, tehát a rádió, TV- és radarhullámok szegmense, mert ezek nem képesek áthatolni az ólomkamra falain. Amennyiben a gondolatok frekvenciái mégis ebben a szegmensben volnának, akkor valószínű, hogy már sikerült volna valamilyen műszerrel érzékelni, majd hanggá és képpé alakítani, ugyanúgy, ahogy azt a rádió és TV-adásokkal tesszük. Ebben a szegmensben sajnos nem sikerült a gondolataink mérésekkel bizonyítható nyomára bukkanni.— A következő szegmens az infravörös fény, vagy hősugárzás területe. Ugyanarról az infravörös fényről van szó, amit elektronikus készülékeink távirányítóiban is használunk. Ha gondolataink ebben a hullámsávban helyezkednének el, talán sikerülne pusztán a gondolat erejével TV csatornát váltani, vagy legalábbis megzavarni a távirányítót. Az persze igaz, hogy a gondolkodás együtt jár az agy bizonyos részeinek hőfejlesztésével. Ugyanúgy a számítógépek processzorai is hőt fejlesztenek, amint feladatokkal terheljük meg őket. A kisugárzott hőből viszont lehetetlen megállapítani, hogy a processzor, vagy az agy milyen feladaton dolgozik.— Mi a helyzet a látható fény hullámsávjával?

Nos, ez az. Látható. Mégsem látunk egyetlen gondolatot sem.— Amennyiben a gondolatok az ibolyántúli hullámsávban helyezkednének el, talán soha nem kellene napoznunk ahhoz, hogy bőrünk csokoládébarna legyen. Másrészt ezt a hullámsávot ma már nagyszerűen tudjuk mérni és fényképezni, de a gondolatoknak itt sem akadtunk a nyomára.— A röntgensugárzást Geiger-Müller mérővel, sőt más módon is mérni tudjuk, de agyunk nem bocsát ki radioaktív sugárzást. A röntgensugárzás káros az élő szervezetre, így talán különös is volna, ha az agy olyan frekvencián hozna létre gondolatokat, amik az élő anyagot, tehát végső soron önmagát rombolják.— A gammasugárzás szintén káros lehet a szervezetre, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy az agy ilyeneket hozzon létre.Az anyagnak tekintett állóhullámok komplex halmaza tulajdonképpen egybeesik azzal a szegmenssel, ami a látható fénytől a gammasugárzás felső határáig terjed. Ezt is ki lehet zárni, hiszen ellenkező esetben gondolatainknak szilárd anyagi tárgyakként kellene távozniuk agyunkból.— A kozmikus sugárzás energiája magasabb annál, amit mi hétköznapi értelemben anyagnak tekintünk. A Földön egyetlen olyan elem sincs, ami képes lenne kozmikus sugárzás kibocsátására. Nevetséges dolog lenne azt feltételezni, hogy az agy képes olyan frekvenciák kibocsátására, ami bizonyos esetekben még a csillagok képességét is meghaladja.Nos, ha valaki titokban szeretné tartani gondolatait, annak semmi akadálya. Ha a gondolatok mérhetőek lennének, ugyan mi szükség volna kínvallatásra, vagy igazságszérumra?

A gondolat viszont létezik, még akkor is, ha minden erre vonatkozó mérési kísérletünk csődöt mond. Nem holmi homályos, zavaros belső eszmélés, hanem részletekben és színekben gazdag belső képek, briliáns megoldások formájában jelentkezik, amik aztán könnyedén tárgyakká, gépekké, irodalommá, művészetté és filozófiává alakíthatók. Mindezt kifejezésre tudjuk juttatni, ha akarjuk. Különben úgy tűnik, nincs rá lehetőség, hogy minden kétséget kizáróan megállapítsuk, ki mire gondol.A gondolat kutatásának során a tudósok már minden frekvenciasávot végigpásztáztak, nem utolsó sorban katonai célokból. Minden általunk ismert szegmens nagy biztonsággal kizárható.Milyen irányban kutathatnánk tovább? Merre keressük a gondolat forrását? Úgy vélem, egyetlen lehetőség marad, éspedig az, hogy a gondolat magasabb frekvencián létezik, mint amit mérőműszereink segítségével el tudunk érni. Valószínű, hogy a szovjet kutatók helyesen fogalmaztak, amikor azt mondták, hogy a telepatikus információátadás valamilyen fajta energetikai folyamat, hiszen amit ismerünk, az mind energia. A gondolat mérésére tett sikertelen kísérletek viszont arra utalnak, hogy a gondolatot - mint szervező, irányító, rendszerező erőt - az általunk ismert elektromágneses spektrumon kívül kellene keresnünk.Kíváncsi voltam, milyen eredményre jutottak az orvosok és agykutatók, így hát átböngésztem néhány agykutatással foglalkozó szakkönyvet. Mérnökként hozzászoktam a precíz számításokhoz. Ha kiszámoltam egy híd tartóelemeinek teherbírását, soha nem mertem volna azt mondani, hogy „talán elbírja" ezt vagy azt a megterhelést. Minden bizonnyal ennek tulajdonítható, hogy nagyon meglepődtem az agykutatásról szóló könyvekben talált, állandóan ismétlődő talán, esetleg, valószínűleg, még nem tudjuk, de a kutatás folyik megfogalmazás láttán. Lassan persze megértettem, milyen hatalmas feladatot vállaltak magukra a kutatók, amikor megkísérelték feltárni az agy működési módját.

Lars Olsson professzor, a stockholmi Karolinska egyetem neurobiológusa az alábbi módon vélekedik az agykutatásról:„Módszereink, amivel az agy struktúráját, biokémiáját és működését vizsgáltuk, elég durvák voltak. Mindezt egy rádióhoz lehetne hasonlítani. Képzeljük el, hogy első alkalommal kerül a kezünkbe egy rádió, és mi úgy próbálnánk megvizsgálni, ahogy azt az aggyal tesszük. Egy biokémikus darabokra törné, és finom porrá őrölné, hogy megállapíthassa, mennyi rezet, vasat, alumíniumot, szilikont, műanyagot, stb. tartalmaz. Egy fiziológus belenyomna egy telefonpózna-vastagságú elektródát és az elektromágneses zavarokat vizsgálná. Én hisztológus vagyok, azaz szövettani kutató. Én talán megtölteném a rádiót parafinnal, mikrométer vékonyságú szeletekre vágnám, és ezeket mikroszkóppal vizsgálnám meg. Biztos, hogy a közös munka eredményeként sokat tanulnánk, de aligha érthetnénk meg, hogy a rádió kívülről kapja az információt, hullámok formájában, és ezeket alakítja át beszéddé és zenévé." Nos, úgy tűnik, másokban is felmerült már a gondolat, hogy az agy „kívülről" kapja az információt. Miért ne működhetne úgy, mint egy antenna? Ebből a szempontból Lars Olsson professzor hasonlata zseniális. Persze ebben az esetben körülbelül akkora eséllyel találhatnánk meg a gondolatok forrását az agyban, mint magát a rádióriportert egy vevőkészülék antennájában.Az agykutatás szinte naponta új eredményekkel és új hipotézisekkel gazdagítja a tudományt. Annak ellenére, hogy sok olyan kérdés van, amiben a kutatók még nem egyeztek meg, úgy tűnik, van néhány olyan terület, ahol teljes egyetértés uralkodik:— Jelen idejű tudományos álláspont szerint a gondolat az agyban nem lokalizálható. Csupán aktívabb vagy kevésbé aktív területek kijelölése lehetséges. (Luria, Alexander Romanovich: Higher Cortical Functions in Man. 25. old. Consultants Bureau Enterprises, 1980)— Nem lehet azt állítani, hogy az agy bizonyos részei bizonyos testi funkciókat irányítanak. Nem létezik az idegrendszernek olyan része, ami önmaga látna el egy bizonyos funkciót. Bizonyos körülmények között az egyik idegszövet részt vehet egy egészen más funkció irányításában. Azt mondják, az agyi struktúrák átfedik egymás funkcióit. Sérülés esetén az épen maradt rész gyakran át tudja venni a sérült rész szerepét. (Filimonov, I. N.: Localization of functions in the cerebral cortex and Pavlov's theory of higher nervous activity. 1951,; Hess, WR.: Diencefalon; Automatic and Extrapyramidal functions. Monnographs in Biology and Medicine. No. 3., Grune & Stratton; 1954; Luria, 1980;)— Az agysejtek bizonyos kor után nem szaporodnak. Húszéves kor után nem alakulnak ki újabb sejtek, amik az elpusztult sejteket helyettesíthetnék. Egy emberi agy 50 év alatt mintegy 200 grammot veszít eredeti, kb. 1.400 g-os súlyából. (Kb. 14%)— Az agysejtek számát tízmilliárdra becsülik. Ebből minden nap nullától 50.000-ig terjedő számú neuron pusztul el. A pusztulás fiatal korban lassúbb, idős korban gyorsabb. 70 éves korunkra a neuronoknak mintegy 90%-a marad életben. (Sjöden, Stellan: Hjárnan; Brain-books AB, Malmö, 1995.)A neuronok pusztulása napi átlag 25.000 agysejt pusztulását jelenti, azaz mintegy kilencmillió agysejtünk pusztul el évente. Mégsem felejtjük el nevünket vagy lakcímünket. Ha az információt az agy tárolná, akkor minden bizonnyal pótolhatatlan hiányok mutatkoznának, valahányszor egy sejt elpusztul.

Tálán hétköznapi dolog lenne, hogy valaki, aki pl. a 17 szám alatt lakik, hirtelen és végleg elfelejt egy számjegyet, és az l-es, vagy a 7-es szám alatt keresné otthonát. Lehet, hogy ez nem a helyes megközelítési mód, de ettől függetlenül, ha az információ olyan sejtekben tárolódik, amik elpusztulnak, akkor nem volna lehetőség arra, hogy később mégis felidézzük a kiesett információt. Persze létezhetnek „biztonsági másolatok", vagyis tételezzük fel, hogy ugyanaz az információ több helyen is elraktározható. Ez sok mindent megmagyarázna. Az információ költöztetése, mentése és az egészséges sejtekbe való áttelepítése feltételezi egy magasan fejlett szervező-program jelenlétét. (A számítógépek világában már létezik hasonló.) Ez sem kizárt, viszont feltételezi, hogy az agy önmaga írja meg a „rendfenntartó programot", amit aztán végrehajt azért, hogy önmagát és az egész fizikai testet a lehető legjobb állapotban tartsa.Ha most megpróbálunk nem elveszni a részletekben, és nagy vonalakban áttekinteni az egész materialista világnézet által felvázolt folyamatot, az alábbi képet kapjuk:Élettelen anyagból a véletlen és az evolúció hatására létrejön az élet, ami aztán olyan komplex sejtegyüttesekké fejlődik, mint például az emberi agy. Ez az agy megírja saját programjait, sőt végre is hajtja őket. Fejlődik, gyarapodik, de bizonyos idő elteltével furcsa módon lebontja magát és elpusztul. Más szóval egy önfejlesztő rendszerrel állunk szemben, ami a termodinamika második alaptételével, az entrópia princípiumával ellentétes irányban halad. Mindezt csak azért, hogy egy idő után „meggondolja magát", alávesse magát az entrópia törvényének és elpusztuljon.Ha valószínűségek alapján számolunk, talán elfogadhatónak tűnik, hogy az élet élettelen anyagból szerveződik élő sejtekké. Az is elfogadható, hogy ez a fejlődés ellentmond az entrópia princípiumának, azzal a kitétellel, hogy mindez az Univerzumban csak helyi megnyilvánulás, és az egységes egészre egyáltalán nem jellemző. Sőt mi több, az élet ilyen fajta megjelenésének esélyét valószínűség-számítással ki is lehet számítani.Csakhogy itt is akad egy-két probléma.

Még a legegyszerűbb, primitív szaporodási móddal rendelkező egysejtű életformában is fellelhető egy dupla DNS-spirál, ami mintegy 100.000 nukleotidából áll. Minden nukleotidát precíz rend szerint elhelyezkedő 30-50 atom alkot. Hozzá jön még néhány protein, ami a táplálék felvételéhez szükséges, valamint egy kettős sejtfal.Egy ilyen eredmény eléréséhez nagyszámú kémiai reakció szükséges, ami minden alkalommal a rendetlenség csökkenéséhez, a nagyobb rend kialakulásához vezet, és ily módon állandóan csökkenti a rendszer belső entrópiáját. Ha mindezt a véletlen irányítja (hiszen mindaddig, amíg a sejt nem jött létre és nem vált működőképessé, nehéz volna önfejlesztésről beszélni) feltehetjük a kérdést:- Mekkora a valószínűsége annak, hogy egy ilyen sorozat kémiai reakció a véletlen hatására ilyen pontos sorrendben végbemenjen? Matematikusok és fizikusok szerint rendkívül csekély. Fred Hoyle* szerint: „Annak a valószínűsége, hogy élettelen anyagból egy élő sejt alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen, és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet." (Fred Hoyle, rádióinterjú, 1980)

Az a feltételezés, hogy az élet élettelen anyagból és a véletlen hatására jön létre egyrészt nem bizonyított, másrészt igen csekély valószínűséggel rendelkező premissza. Giuseppe Sermonti* olasz biológus szerint a további építmény is gyanús, hiszen alig hihető, hogy a véletlen és a természetes kiválasztás dinoszauruszt alakíthatna ki egy amőbából.De ez még nem minden. Fogadjuk el egyelőre ezt a premisszát, hogy az élő sejt a véletlen hatására is létrejöhet, és lássuk, hova vezet az út?Minden élő szervezet belső rendje egyetlen sejtből alakul ki, ami osztódik. Ezek az osztódó sejtek elérhetik a szervezettségnek és rendnek azt a fokozatát, amit mi emberi agyként csodálunk. Ma azt tanítják, hogy minden információ a sejt DNS-struktúrájában van kódolva. Az élettelen anyag élő szervezetté állt össze, kifejlődött, és kialakult az öntudata, tehát olyan valami, ami az alkotóelemekből hiányzik. Az élőlény kialakított egy életösztönt is, hiszen nem létezik olyan élőlény, ami meg szeretne halni.És most szembe kell néznünk egy rejtéllyel!Hogy létezik az, hogy ennek a csodálatos struktúrának, aminek sikerült elhagyni az élettelen anyag stádiumát, és önmagát az agy és a fizikai test komplexitásáig eljuttatni, időben nem sikerül fenntartania ezt a komplexitást?


Az anyagot alkotó állóhullámok nem ismerik az öregedés fogalmát. Az öregedés titkát tehát a szervező princípiumban, a létfenntartó programban kell keresnünk. Az élni akarás és az életösztön ellenére minden élőlény megöregszik és elpusztul! Egy öntudattal, erős életösztönnel és halálfélelemmel rendelkező lény miért nem programozza magát örök életre? Ha nem is sikerülne minden egyednek ez a bravúr, de legalább itt-ott mégiscsak fel kellene bukkannia néhány - ilyen szempontból sikeresen alkalmazkodó - lénynek.Persze lehet, hogy mindezt nem az egyed határozza meg, hanem a kialakuló ökológiai rendszer, a közösség és a társadalom. Csakhogy akkor léteznie kell egy olyan „parancsnoki hídnak" ami az egyén érdekei fölött áll, olyan átfogó gondolati irányításnak, aminek az egyedek nincsenek tudatában (tisztelet a kivételnek).Mindent egybevetve, úgy tűnik, az evolúció elmélete - legalábbis mai formájában - elég bizonytalan alapokon áll.Ugyanakkor jelenségek hosszú sora utal arra, hogy a tudat nem anyagtól függő, és nem anyaghoz kötött jelenség. Ide tartozik pl. a telepátia, a hipnózis, és a távolbalátás.Ahhoz, hogy ezek a jelenségek megtapasztalhatók legyenek, feltétlenül magas energiaszint szükséges. Ezekhez egyszerűen nem elég az az energia, ami az agyban lejátszódó kémiai folyamatok következtében szabadul fel.A hipnózis jól ismert jelenség. Hivatkozhatnék orvosokra, vagy pszichológusok leírásaira, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rendelkezem egyéni tapasztalatokkal.

Mindössze huszonhat éves voltam, amikor frissen végzett mérnökként Nagykárolyba kerültem. Itt ismerkedtem össze Busca Doru val, a velem egykorú judo-edzővel, aki - mint utóbb kiderült - nagyszerűen értett a hipnózishoz. Bizonyos idő elteltével engem is megtanított a módszereire. Először a jelenség valódiságáról győződtem meg. Később - féktelen kísérletező kedvemnek köszönhetően - a hipnózisban rejlő lehetőségekről és veszélyekről is gyakorlati tapasztalatot gyűjtöttem.Annyi bizonyos, hogy a hipnotizőr és a hipnózis alatt lévő személy közötti telepátia, vagy gondolatátvitel játszi könnyedséggel, minden kétséget kizáróan bizonyítható.A telepátia létét ma már világszerte több ezer sikeres kísérlet igazolja, és pozitív eredmények érkeztek többek között az amerikai, Princeton University kutatóitól, de más forrásokban is bőven válogathatunk.A távolbalátással kapcsolatban Harold Putthoff és Russel Targ, - a Stanford Research Institute két fizikusa - végzett sikeres kísérleteket. (Putthoff & Targ: Mind-Reach, New York, Delacorte Press, 1977)A távolbalátás jelensége az a képesség, ami egyesek számára lehetővé teszi, hogy távoli helyeket, eseményeket és személyeket érzékeljenek. Nem kell tehát rábíznunk magunkat az amatőrök állításaira, a megkérdőjelezhető médiumok ellenőrizhetetlen képességeire, hiszen ezek az eredmények egyetemi kutatólaboratóriumok ismert fizikusaitól származnak.Még ha Putthoff és Targ sikeres kísérletsorozatát valahogy sikerülne figyelmen kívül hagyni (ez általában elég jól sikerül azoknak, akik gondolkodásmódjukon nem hajlandók változtatni) akkor is ott van Edgar Cayce esete, aki precíz diagnózisaival az egész orvosi világot zavarba hozta.Edgar Cayce mindössze hat évig járt iskolába, és anatómiáról vagy orvostudományról fogalma sem volt. Álomhoz hasonló megváltozott tudatállapotban mégis képes volt a feljegyzések szerint több mint 6.000 pontos diagnózist felállítani.

Edgar Cayce

Sok esetben a kezelés módját és a szükséges gyógyszer nevét is megadta. Tette mindezt pusztán a beteg nevének és címének ismeretében. A betegek eközben több száz vagy több ezer kilométer távolságban voltak, és Edgar Cayce ezekkel a betegekkel személyesen nem is találkozott. (Stearn, Jess:Edgar Cayce, the Sleeping Prophet, Bantam Books, 1990)Putthoff és Targ kísérleteit, valamint Edgar Cayce különös képességét leszámítva rendelkezésünkre áll még több könyvre való anyag azoknak a betegeknek a beszámolóiból, akik túlélték a klinikai halál állapotát.A telepátia minden jel szerint az állatvilágra is jellemző, sőt, talán még jobban érvényre jut, mint az emberek között. Mindig szívesen néztem a tengeralatti világról készült szebbnél szebb felvételeket és dokumentumfilmeket. Nagyon csodálkoztam azon, amikor láttam, hogy több tízezer halból álló rajok képesek egyszerre, teljes szinkronban irányt változtatni. Vajon hogy sikerülhet ez nekik ilyen gyakran és ilyen precizitással? Az azért nem valószínű, hogy megbeszélik... Az is előfordul, hogy apróbb halak százai - sőt ezrei - olyan alakzatban úsznak, ami egyetlen nagy halra emlékeztet. Ezek szerint minden egyednek a tudatában ott van a védelmet biztosító „nagy hal" képe, és ezen belül minden egyednek ismernie kell a „nagy halban" elfoglalt helyét.Mindezek figyelembevételével elég egyszerűnek látszik a logikai egyenlet, ami három pontban foglalható össze:—A gondolatátvitelhez és telepátiához nem elegendő az az elektronvolt nagyságrendű, kémiai reakciókból származó energia, amit az agysejtek produkálni képesek.—Ha a gondolat magasabb energiaszintekből tevődik össze, és ezek a hullámok az anyag termékei, akkor ezt anyagi műszerekkel tudnunk kellene mérni.—Ha pedig magas energiaszintről van szó, és ezt anyagi műszerrel mérni mégsem lehet, akkor nem marad más hátra, mint feltételezni, hogy a gondolat energiája még a kozmikus sugárzás energiájánál is magasabb.

A kísérleti eredmények, a bennünket körülvevő jelenségek, valamint a logika ugyanabba az irányba mutatnak:

Sem az agy, sem más biológiai szerv nem képes gondolatot létrehozni!!!

A gondolkodás képessége és a tudat nem anyaghoz kötött. A magyarázatot - ugyanúgy, mint az anyagot alkotó állóhullámok esetében - magasabb energiaszinten, magasabb szférákban kell keresnünk.Ebben az esetben viszont az evolúcióról alkotott jelen elképzeléseink tarthatatlanná válnak, és egy meglepő fordulattal kell szembenéznünk:Ha a gondolatok és érzések nem a fizikai test termékei, akkor ezeknek a léte nem függ a fizikai test lététől, annak életétől vagy halálától! A test és az agy csupán „vevőkészülék". Az adás folytatódik akkor is, ha a vevőkészülék tönkre megy. A magas energiaszinten létező gondolat léte nem függ az alacsony energiaszinten létező agy állapotától. Gondolataink és érzéseink „túlélik" tehát a fizikai testet. Ugyanez érvényes emlékeinkre is, hiszen azok is gondolatok.Most már nem az a kérdés, hogy „ha az agy nem képes létrehozni a gondolatot, akkor ugyan mi az, ami létrehozza?"Ha alacsonyabb energiaminőség nem képes önmagától magasabb energiaminőséget létrehozni - és még emberi segítséggel is csak úgy, hogy közben az egész rendszer energiaminősége csökken -, de ez a magas energiaszint és energia-minőség mégis létezik, akkor itt mindennek fordítva kell történnie!

Ebben az esetben a magasabb frekvencia, a magasabb energiaminőség az, ami képes létrehozni az alacsonyabbat és annak változásait.Más szóval: Nem az agy képes gondolatot teremteni. Az agy csak elektromágneses hullámokat és hőt képes termelni, és ezt a műszereink segítségével fel is ismertük.Itt pontosan az ellenkezőjének kell történnie.Valójában a gondolat az, ami képes megteremteni az anyagot alkotó állóhullámokat, az anyagi világként ismert teljes elektromágneses spektrumot, és persze a fizikai testet és az agyat is.

Ennek felismerése váratlan, drámai fordulatot jelent minden anyagelvű világkép számára, hiszen egy csapásra érvényteleníti az élet véletlenszerű kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos minden elképzelésünket, sőt, az Univerzum kialakulásáról szóló elméleteink is értéktelenné válnak. Paradigmaváltás előtt állunk tehát, azaz régi elképzeléseinket és elméleteinket újabbakkal fogjuk helyettesíteni. Az ilyen jellegű változás soha nem megy könnyen, és eleinte bizonyára sokkal több ellenzője lesz, mint híve. Csakhogy ez alkalommal nem az újabb elméletek életképességének vitatásáról és bizonyításáról van szó, hanem arról, hogy az eddigiek a fizika törvényeinek értelmében tarthatatlanná válnak.De nézzük inkább a dolgokat az új szemléletből adódó lehetőségek szempontjából: ha a gondolat teremti az anyagot, akkor könnyen érthetővé válik, hogy a gondolat segítségével hatni tudunk az alacsonyabb energiaminőségekre, és alakítani tudjuk a fizikai világot. Fény derülhet a megértés mechanizmusára is. Értelmes magyarázatot kap az a jelenség, hogy egyes távolkeleti jógik képesek napokra felfüggeszteni, vagy legalábbis rendkívüli mértékben lelassítani minden életműködésüket. Szerintük is a tudat uralja a testet, és nem fordítva. A tibeti szerzetesek azon képessége is érthetővé válik, hogy olyan hőt képesek fejleszteni testükben, ami megszárít egy csupasz bőrükre terített vizes lepedőt, miközben ők mozdulatlanul ülnek a jóval fagypont alatti éjszakában.

A tudósok sokat foglalkoztak ezekkel a jelenségekkel, rádió és TV érdekességként mutatta be őket, de elfogadható magyarázattal mindeddig nem találkoztam.Érthetővé válik az is, hogy képesek vagyunk az anyag energiaszintjénél magasabb energiák létét feltételezni. Ehhez ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy létezzen bennünk valami, ami ezeknek a magas frekvenciáknak megfelel.Milyen érdekes is a világ! Kétségbeesetten kutatjuk a külső energiaforrásokat, és nem vesszük észre, nem értjük meg, milyen hatalmas erőforrás van bennünk.Nem szükséges holmi emberfeletti, természetfeletti erőnek a feltételezése, hiszen úgy tűnik, ez az erő bennünk van, és használni is tudjuk (az más kérdés, hogy hogyan és mire).A gondolatnak tulajdonképpen ott kellene lennie az anyagi világ minden manifesztációja mögött. Minden ásvány, minden élőlény és minden ember „mögött" ott kellene lennie a magasabb szférához tartozó „irányító egységnek", hiszen csak ennek a szférának az energiaszintje képes az anyagi világ megteremtésére és fenntartására.*Egy magasabb szféra - egy univerzum, ami magasabb frekvenciájú elektromágneses hullámokból áll, minden szépségével, galaxisaival, csillagaival, és bolygóival együtt - nem fikció tehát, hanem az anyagi világ létezésének szükséges és elengedhetetlen feltétele!

/Forrás:Balogh Béla: Végső Valóság című könyve/

Kategóriák: UFO

Az evolúciós csalás - 2.rész

2013, január 30 - 17:34

Forrás:Adnan Oktar:Evolution Deceit - Utómunkálatok:Galactus

Darwin képzelete

Az az ember, aki a mai formájában előterjesztette az evolúció elméletét, egy amatőr angol természetbúvár, Charles Robert Darwin volt.Darwin sohasem részesült biológiai képzésben.

Csak mint amatőrt érdekelte a természet és az élőlények kérdése. Érdeklődésearra sarkallta, hogy önkénteskéntcsatlakozzék egy expedícióhoz, amely a H. M. S. Beagle nevű hajó fedélzetén vágott neki 1832-ben, hogy öt éven át utazzék a világ különböző tájain. Az ifjú Darwint rendkívül lenyűgözték a különböző élőlények, főleg egy bizonyos pintyfaj egyedei, amelyeket a Galápagos-szigeteken látott. Úgy gondolta, hogy a madarak csőrformájában tapasztalható eltérések annak köszönhetők, hogy alkalmazkodtak az élőhelyükhöz. Ezt az ötletet tartva szem előtt, feltételezte, hogy az élet és a fajok eredete a környezethez való alkalmazkodásban keresendő.

Darwin szerint az egyes fajokat nem külön-külön teremtette Isten, hanem egyetlen közös őstől származnak, és a természeti hatások következtében különültek el egymástól.Darwin feltételezése nem tudományos felfedezésen vagy kísérleteken alapult,az idő múltával azonban megalkotta belőle megalapozatlan elméletét, amely lelkes támogatókra talált a kor materialista biológusainak körében. Az alapötlet az volt, hogy a környezetéhez legjobban alkalmazkodó egyed örökítette tovább előnyös tulajdonságait a következő generációra, és ezek az időközben felhalmozódó tulajdonságok végül teljesen különálló fajt alakítottak ki. (Hogy ezek az „előnyös tulajdonságok” honnan származtak, azt nem tisztázta.) Darwin szerint ennek a mechanizmusnak a legfejlettebb terméke az ember.

Darwin ezt a kitalált folyamatot a „természetes kiválasztódás útján bekövetkező evolúció” névvel illette. Úgy vélte, hogy megtalálta a fajok eredetét: minden faj egy másik fajból alakult ki. Nézeteit 1859-ben tette közzé, A fajok eredete természetes kiválasztódás útján című könyvében.Darwin nagyon is tudta, hogy elmélete rengeteg problémával találja szemben magát. Ezt be is vallotta A fajok eredete című könyvében, Az elmélet nehézségei(Difficulties on Theory) fejezetben. Ezek a nehézségek elsősorban a régészeti maradványok,az élőlények bonyolult szervei, amelyek egyszerűen nem jöhettek létre véletlenszerűen (például a szem), és az élőlények ösztönei voltak. Darwin remélte, hogy ezeket a nehézségeket előbb-utóbb legyőzik majd az újabb felfedezések,de ez nem tartotta vissza őt attól, hogy némelyikre saját maga elő ne álljon valami teljesen pontatlan magyarázattal.

Az amerikai fizikus, Lipson, a következő kommentárt fűzi Darwin „nehézségeihez”:

A fajok eredetét olvasva úgy találtam, hogy Darwin sokkal kevésbé biztos magában,mint ahogy azt láttatják, Az elmélet nehézségei című fejezet például figyelemreméltó kételkedést tükröz. Fizikusként különösen megragadtak megjegyzései,hogy hogyan jöhetett létre a szem.Darwin legnagyobb baja az lett, hogy a tudomány, melytől azt remélte, hogy megválaszolja tézisének problémás pontjait, valójában óriási méretűre növelte azokat. Elméletének kidolgozása közben számos evolucionista biológus volt nagy hatással Darwinra, kiváltképp a francia Lamarck.Lamarck szerint az élőlények átörökítették az életük során megszerzett tulajdonságokat, és így fejlődtek. Például a zsiráfok antilopszerű állatokból fejlődtek ki úgy, hogy generációkon keresztül egyre tovább és tovább nyújtották ki nyakukat, ahogy egyre magasabb ágakat akartak elérni. Darwin a tulajdonságok átadásának ezt az elméletét tette az élőlények fejlődésének alapvető tényezőjévé. De Darwin és Lamarck is tévedtek, mertaz ő idejükben az életet még csak nagyon primitív eszközökkel, nagyon alacsony színvonalon lehetett tanulmányozni. Sok tudományos területnek, például a genetikának és a biokémiának még a neve sem létezett akkoriban.

Elméleteik ezért teljesen a képzelet erejére hagyatkoztak.Miközben még hallatszott Darwin könyvének visszhangja, egy osztrák botanikus,Gregor Mendel felfedezte az öröklődés szabályait 1865-ben. Mendel felfedezéséről nem sokan hallottak az évszázad végéig, de az 1900-as évek elején nagyon fontossá vált. Ez jelentette a genetika tudományának megszületését. Később a gének és kromoszómák szerkezetét is megismerték. Az 1950-es évek felfedezése, a genetikai információt tartalmazó DNS-molekula nagy krízist jelentett az evolúciós elmélet számára.Ennek oka az élet hihetetlen bonyolultsága és a Darwin által előterjesztett evolúciós mechanizmus érvénytelensége volt.Mindeme fejlődésnek azt kellett volna eredményeznie, hogy Darwin elmélete eltűnik a történelem szemétvödrében. Ez mégsem következett be, mert bizonyos körök ragaszkodtak az elmélet megújításához,átdolgozásához és tudományos fórumokon való előterjesztéséhez. Ezeket az erőfeszítéseket csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy nem tudományos, hanem ideológiai szándékok rejlenek mögötte.


A neodarwinista modell, ami ma az evolúció „élvonalának” számít, azzal érvel,hogy az élet két természetes mechanizmus: a „természetes kiválasztódás” és a „mutáció” révén jött létre. Az elmélet alapja a következő: „a természetes kiválasztódás és a mutáció egymást kiegészítő folyamatok. Az evolúciós változások forrása a véletlen mutáció, amely az élőlények genetikai szerkezetében következik be. A mutáció által kialakított tulajdonságok a természetes kiválasztódás révén maradnak meg vagy tűnnek el, és ez által fejlődnek az élőlények.”Amikor közelebbről is megvizsgáljuk ezt az elméletet, láthatjuk, hogy egyáltalán nem létezik ilyen evolúciós mechanizmus, mert sem a természetes kiválasztódás,sem a mutáció nem támasztja alá azt, hogy az élőlények különböző fajai egymásból fejlődtek volna ki.

Természetes kiválasztódás

A természetes kiválasztódást, a természet egyik folyamatát már Darwin előtt is ismerték a biológusok, és úgy határozták meg: „olyan mechanizmus, amely változatlan állapotukban tartja fenn a fajokat, és megakadályozza leromlásukat”. Darwin volt az első ember, aki feltételezte, hogy ez a folyamat evolúciós erővel bír,és aztán egész elméletét erre a feltételezésre építette fel. A könyvének adott cím is mutatja, hogy a természetes kiválasztódás volt Darwin elméletének alapja: A fajok eredete, természetes kiválasztódás útján. Azonban Darwin óta egyetlen apró bizonyíték sem merült fel arra, hogy az élőlények a természetes kiválasztódás segítségével fejlődtek ki. Colin Patterson, az angliai Természettudományi Múzeum vezető paleontológusa, aki mellesleg tekintélyes evolucionista, hangsúlyozza,hogy a természetes kiválasztódásról sohasem bizonyították be, hogy lenne ereje az élőlények fejlődését előidézni:„Soha senkinek sem sikerült új fajt létrehoznia természetes kiválasztódás révén.Még csak a közelébe sem jutottak soha, és a neodarwinizmusban erről zajlik a legtöbb vita”.A természetes kiválasztódás elve szerint azok az egyedek, amelyek a legalkalmasabbak az adott környezetben való túlélésre, fennmaradnak azáltal, hogy a túlélésre képesebb utódaik lesznek, míg azok, amelyek nem alkalmasak a túlélésre,elpusztulnak.

Például ha van egy szarvascsorda, amelyet vadállatok fenyegetnek,akkor természetesen azok az egyedek fognak életben maradni, amelyek gyorsabban tudnak futni. De akármeddig is folytatódik ez a folyamat, a szarvasokat nem fogja új fajjá változtatni. Lehet, hogy gyorsabban fognak futni, de a szarvasok akkor is szarvasok maradnak.Ha megvizsgáljuk azt a néhány példát, amelyet az evolucionisták hoztak fel a természetes kiválasztódásra, akkor látni fogjuk, hogy ezek nem mások, mint puszta megtévesztési kísérletek.

„Ipari melanizmus”

Douglas Futuyma 1986-ban kiadott egy könyvet, Az evolúció biológiája címmel,amelyet az egyik olyan forrásként tartanak számon, amely a legegyértelműbben magyarázza a természetes kiválasztódás útján végbemenő evolúciót. A leghíresebb példa ebben a témában az éjjeli lepkék pigmentációja, ami jelentősen sötétebbé vált az angliai ipari forradalom során. Ezt a történetet számtalan biológia könyvben megtaláljuk, nemcsak Douglas Futuyma könyvében.A történet a brit fizikus és biológus, Bernard Kettlewell 1950-es években végzett kísérletein alapul. A beszámoló szerint, az ipari forradalom kezdetén a Manchester környéki fák kérge meglehetősen világos volt. Emiatt a fakérgen pihenő sötét pigmentációjú(melanisztikus) éjjeli lepkéket könnyen észrevették a velük táplálkozó madarak, és ezért nagyon kevés esélyük volt a túlélésre. Ötven évvel később, azokban az erdőségekben,amelyekben az ipari szennyezés kiirtotta a zuzmókat, a fák törzse sötétebbé vált,és ezért a világos színezetű lepkék kerültek nagyobb veszélybe. Ennek eredményeként csökkent a világos színű lepkék populációja, ám növekedett a sötét színűeké. Az evolucionisták szerint ez hatalmas bizonyíték az ő elméletükre. Az evolucionisták ebben a történetben keresnek menedéket, és ezt használják kirakatként annak bizonyítására,hogy a világos színű lepkékből hogyan „fejlődtek ki” a sötét színűek.

Pedig egyértelmű, hogy ezt a jelenséget nem lehet az evolúciós elmélet bizonyítékaként felhasználni, hiszen a természetes kiválasztódás nem hoz létre olyan új formát, amely nem létezett korábban. A sötét színű lepkék ott voltak a lepkepopulációban már az ipari forradalom előtt is. Csak a különböző színű egyedek aránya változott a populáción belül. A lepkéknek nem fejlődött ki új tulajdonságuk vagy új szervük, amely által új faj jöhetne létre. Ha egy lepkét valamilyen más fajjá akarnánk változtatni, például madárrá, akkor meg kellene változtatnunk a génállományát.Vagyis teljesen új genetikai programot kellene létrehozni számára,amely tartalmazza a madár fizikai jellemzőit.Ezt a választ adhatjuk az evolucionisták történetére az „ipari melanizmusról”.Van azonban a történetnek egy másik, érdekesebb oldala is: nemcsak maga a magyarázat, hanem a történet is hamis!

Ahogy a molekuláris biológus, Jonathan Wells magyarázza Icons of Evolution (Az evolúció ikonjai) című könyvében, a sötét színű lepke története, amely minden evolúciós szemléletű könyvben megtalálható,és ezért maga is az evolúció egyik „ikonjává” vált, nem tükrözi a valóságot.Wells leírja könyvében, hogy Bernard Kettlewell kísérlete, amelyet az elmélet „tudományos bizonyítékának” neveznek, valójában tudományos botrány. Ennek a botránynak néhány lényeges pontja van.Számos, Kettlewell után végzett megfigyelés bizonyította, hogy ennek a lepkefajnak csupán egy típusa pihent a fakérgen, a többség jobban szeretett kis vízszintes ágak alá húzódni.

1980 óta nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a lepkefajnak az egyedei normális esetben nem időznek a fakérgen. 25 éves kutatómunka után számos tudós, köztük Cyril Clarke és Rory Howlett, Michael Majerus, TonyLiebert, és Paul Brakefield vonta le a következtetést: „Kettlewell kísérletében a lepkéket arra kényszerítették, hogy a normálistól eltérő, atipikus módon viselkedjenek,ezért az eredmények tudományos szempontból nem elfogadhatóak”.A Kettlewell eredményeit felülvizsgáló tudósok még ennél is érdekesebb eredményekre jutottak! Jogosan várhatnánk el, hogy a kevésbé szennyezett vidéken a világos színű lepkék legyenek többségben. Ezzel épp ellenkezőleg, Anglia szenynyezetlen vidékein négyszer annyi sötét színű lepkét találtak, mint világosat. Ez azt jelenti, hogy a fatörzsek és a lepkék színe között semmiféle összefüggés nincs,hiába állítja ezt Kettlewell és csaknem minden evolucionista forrás.

A további kutatások felfedték a tudományos botrány mélyebb dimenzióit: a„fatörzsön pihenő lepkék”, amelyeket Kettlewell fotózott le, valójában nem is éltek.Kettlewell elhullott példányokat ragasztott vagy tűzött fel a fatörzsekre, ésúgy fotózta le őket. Valójában nagyon kevés esélye lett volna arra, hogy ilyen fényképeket készítsen, hiszen a lepkék nem a fatörzsön szeretnek pihenni, hanem a kis ágak és levelek alatt.Ezekre a tényekre csak az 1990-es évek végén jött rá a világ tudományos közössége.Az ipari melanizmus mítoszának összeomlása, amely addig az egyik legértékesebb forrása volt a „bevezetés az evolúcióba” témájú előadásoknak,igencsak kiábrándította az evolucionistákat. Egyikük, Jerry Coyne, meg is jegyezte:„Saját reakcióm arra a kiábrándultságra emlékeztetett, amikor hatéves koromban rájöttem, hogy az ajándékokat nem a Mikulás hozza, hanem az apám.”

Így hát a „természetes kiválasztódás leghíresebb példája” a történelem szemétdombjára került, amikor kiderült róla, hogy nem más, mint tudományos botrány.És ez elkerülhetetlen volt, mert a természetes kiválasztódás nem az „evolúció működése”, bármit állítsanak is az evolucionisták. Nem képes új szervet teremteni egy élőlényben, eltávolítani egy meglévőt, vagy az élőlényt más fajjá alakítani.

Miért nem természetes az élőlények kiválasztódása?

A természetes kiválasztódás egyáltalán nem támogatja az evolúció elméletét,mert ez a mechanizmus soha nem képes bővíteni vagy javítani egy faj genetikai információit. Arra sem képes, hogy egy fajt egy másik fajjá alakítson át: a tengeri csillagot hallá, a halat békává, a békát krokodillá, vagy a krokodilt madárrá.Az ugrásszerű evolúció legnagyobb védelmezője, Gould, az alábbiakat írta a természetes kiválasztódás zsákutcájáról:

„A darwinizmus lényege egyetlen jelmondaton alapszik: a természetes kiválasztódás az evolúció folyamatát előrevivő alkotóerő. Azt senki sem tagadja,hogy a természetes kiválasztódásnak megvan a negatív szerepe, amennyiben kiküszöböli a nem életrevaló egyedeket. A darwini elmélet feltételezi és megkívánja,hogy ugyanez az erő létrehozza az életrevalókat is.”

A másik félrevezető módszer, amit az evolucionisták alkalmaznak a természetes kiválasztódással kapcsolatban az, hogy próbálják úgy beállítani, mintha tudatos tervező erő lenne. A természetes kiválasztódásnak azonban nincs tudata. Nincs akarata, amellyel el tudná dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz az élőlényeknek.

Ezért a természetes kiválasztódással nem magyarázható a biológiai rendszerek és szervek elképzelhetetlen bonyolultsága. Az említett rendszerek és szervek nagyszámú részegységből állnak, és ha akárcsak egyetlen egység hiányzik vagy működésképtelen, akkor használhatatlanná válnak. Ezeket a rendszereket „leegyszerűsíthetetlen komplexitás” jellemzi. Például az emberi szem nem működik, ha nincs minden részlete pontosan a helyén. Ebből következik, hogy annak az akaratnak, amely összeállítja ezeket az egységeket,előre kell tudnia a jövőt, és már kezdettől azt az előnyös tulajdonságot kell szem előtt tartania, amely a végén ki fog alakulni.

Mivel a természeti folyamatoknak nincs tudatuk vagy akaratuk, ilyesmire nem is képesek. Ez a tény, amely egyben az evolúciós elmélet alapjait is lerombolja, Darwint is aggasztotta:„Ha be lehetne bizonyítani, hogy bármilyen komplex szerv létezett,amely nem jöhetett létre számos, egymást követő apró változás útján, elméletem teljesen összeomlana”. A természetes kiválasztódás által csak a torz, gyenge vagy életképtelen egyedek tűnnek el egy adott fajból. Nem képes új fajt, új genetikai információt vagy új szerveket létrehozni. Vagyis természetes kiválasztódás útján az élőlények nem tudnak kifejlődni. Darwin elfogadta ezt az igazságot, amikor azt írta: „A természetes kiválasztódás semmit nem tehet, amíg új, kedvezőbb változatok nem bukkannakfel”. Ezért volt szükség arra, hogy a neodarwinizmus a mutációt tegye meg a természetes kiválasztódás mellett az evolúció másik fő előmozdítójának, mint„az előnyös változatok felbukkanásának okát”. Azonban, ahogy azt hamarosan látni fogjuk, a mutáció csak káros változásoknak lehet az oka.

Mutációk

A mutáció nem más, mint törés vagy hibás információ a DNS-molekulában,amely a sejt magjában található, és az összes genetikai információ hordozója. Ez a törés vagy hibás molekulaszakasz külső hatások eredménye, például a sugárzásé vagy a kémiai hatásoké. Minden mutáció véletlen, és vagy a DNS-molekula alkotórészeit károsítja, vagy a helyüket változtatja meg. A legtöbb esetben a károsodás olyan súlyos, hogy a sejt nem tudja kijavítani.A mutáció, amely mögé oly gyakran bújnak el az evolucionisták, nem az a varázspálca,amely az élőlényeket fejlettebb és előnyösebb formára alakítja. A mutációk közvetlen hatása káros. A mutáció által létrejött változások csak olyanok lehetnek,amilyeneket az emberek Hirosimában, Nagaszakiban és Csernobilban is tapasztaltak: halál, nyomorékság és torzszülöttek...Ennek oka igen egyszerű: a DNS szerkezete nagyon bonyolult, és a véletlenszerű hatások csak ronthatnak rajta. B. G. Ranganathan azt írja:A mutációk kicsik, véletlenszerűek és károsak. Ritkán fordulnak elő, és a legtöbb esetben nincs semmilyen hatásuk. Ezek a jellemzők is mutatják, hogy a mutációk nem vezethetnek evolúciós fejlődéshez. Egy magas fejlettségi fokú élőlényben a véletlen változás vagy eredménytelen, vagy káros. Ha egy óra szerkezetét véletlenszerűen megváltoztatjuk, azzal nem tudjuk jobbá tenni. A legjobb esetben semmi sem történik, de a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy elrontjuk az órát. Egy földrengés nem javít a városképen, hanem pusztulást hoz.Eddig tulajdonképpen semmiféle hasznos mutációt nem sikerült felfedezni.Minden mutáció károsnak bizonyult. Az evolucionista tudós, Warren Weawer így kommentálta a Radioaktív Sugárzás Genetikai Hatását Vizsgáló Bizottság(Committee on Genetic Effects of Atomic Radiation) jelentését, amely azzal foglalkozott,hogy milyen mutációkat okoztak a második világháborúban használt atomfegyverek:„Sokakat meglep a kijelentés, hogy gyakorlatilag minden mutáns gén káros hatású.Hiszen a mutáció az evolúció szükséges része. Hogyan származhat pozitív hatás – vagyis a magasabb rendű életformák kifejlődése – olyan mutációkból,amelyeknek gyakorlatilag mindegyike káros?”

Minden arra irányuló erőfeszítés, hogy „hasznos mutációt” hozzanak létre, kudarcot vallott. Az evolucionisták évtizedeken át kísérleteztek muslicákkal, mivel ezek az apró rovarok nagyon gyorsan szaporodnak, és a mutációk is gyorsan megmutatkoznak.Generációkon keresztül hozták létre szándékosan a mutációkat, de soha, egyetlenegy hasznos mutációt sem sikerült megfigyelni. Az evolucionista genetikus, Gordon Taylor így írt:Rendkívül meglepő dolog ez, mégis mennyire elkerüli az emberek figyelmét:hatvan esztendeje a világ minden táján tenyésztenek muslicákat a genetikusok, hogy bebizonyítsák az evolúciót. Eddig azonban nemhogy új faj, egyetlen új enzim létrejöttét sem figyelték meg.

Egy másik kutató, Michael Pitman, szintén a muslicákon végrehajtott kísérletekkudarcát kommentálja:„Számtalan genetikus szélsőséges hatásoknak, melegnek, hidegnek, fénynek,sötétnek tette ki a muslicákat, vegyszerekkel és sugárzással kezelték őket.Mindenféle mutáció előfordult a kísérleti állatok körében, gyakorlatilag a mutációk teljes skálája, a szinte észrevehetetlentől a rémálomszerűig. Ember által előidézett evolúció? Nem igazán. A genetikusok szörnyszülöttei közül nagyon kevés volt képes életben maradni a tenyésztőlombikon kívül. A gyakorlatban az összes mutáns elpusztul, terméketlen, vagy visszafajzik a tenyésztés előtti ősi típusra”. Ugyanez igaz az emberekre is. Az emberi lényeken megfigyelt valamennyi mutációnak rémálomba illő hatása van. A kérdéssel kapcsolatban az evolucionisták erősen ködösítenek, amikor még ezeket a torz mutánsokat is „az evolúció bizonyítékaként” emlegetik. Az emberek körében megfigyelhető összes mutáció deformitást jelent: olyan torzulásokat, mint a mongol idiotizmus, a Down szindróma,az albinizmus, a törpe növés vagy a rák. Ezek azok a mutációk, amelyeket az evolucionista tankönyvek az „evolúció működésére” hoznak fel példának. Szükségtelen magyarázni, hogy egy olyan folyamat, ami beteggé és nyomorékká teszi az embereket, nem lehet a „fejlődés hajtóereje” – hiszen az evolúciónak éppen az a lényege, hogy fejlettebb élőlényeket hozzon létre, amelyek alkalmasabbak a túlélésre.Három pontban foglalhatjuk össze, hogy a mutáció miért nem támogatja az evolucionisták feltételezéseit:

1. A mutáció mindig káros: Mivel véletlenszerűen fordul elő, csaknem mindig károsítja azt az élőlényt, amelyben végbemegy. A józan ész azt mutatja, hogy egy tökéletesen működő szervezetbe történő véletlen közbeavatkozás nem javít,hanem ront azon a szervezeten. A mai napig nem sikerült „hasznos mutációt” felfedezni.

2. A mutáció nem ad hozzá új információt az élőlény DNS-molekulájának szerkezetéhez: A genetikai információt hordozó alkotóelemek kiszakadnak a helyükről,eltorzulnak, vagy más helyre kerülnek. A mutáció révén egy élőlénynek nem alakulhatnak ki új szervei vagy új tulajdonságai, csak abnormitások jöhetnek létre.

3. Ahhoz, hogy a mutáció átöröklődjék a következő generációra is, az élőlény szaporítósejtjeiben kell változásnak bekövetkeznie: Egy akármilyen sejtben bekövetkező véletlenszerű változás nem öröklődik át a következő generációra.Például ha az emberi szemet megváltoztatja a sugárzás vagy valamilyen más hatás, az nem öröklődik át az utódokra.Nem lehetséges az, hogy az élőlények az evolúció által fejlődtek volna ki, mert nincs a természetben olyan erő vagy mechanizmus, ami az evolúciót előidézhette volna. Ezt alátámasztják azok a régészeti leletek is, amelyek azt mutatják, hogy az evolúció elmélete igencsak messze áll a valóságtól.

Kategóriák: UFO

Az evolúciós csalás - 1.rész

2013, január 30 - 11:03

Forrás:Adnan Oktar:Evolution Deceit - Utómunkálatok:Galactus

Az emberek gyakran nem látják a valóságot, ezáltal valamiféle „bűvölet” tartja őket hatalmában. Ugyanez a bűvölet található az evolúciós elmélet világméretű elfogadásának hátterében. Bűvölet alatt nem mást értünk, mint az oktatás általi kondicionálást.

Az emberek fejébe tanulmányaik során olyan intenzíven töltik az evolúcióelméletét, fel sem merül bennük, hogy torzításról lehet szó.Ez a sulykolás rossz hatással van az agyra, és csorbítja az ítélőképességet.

Az agy a folyamatos kondicionálás hatására nem úgy látja a tényeket, amilyenek azok a valóságban, hanem úgy, ahogy tanítják neki. Ezt a jelenséget más példákban is megfigyelhetjük. Például hipnózisban könnyedén elhitethető valakivel, hogy az ágy, amelyen fekszik, valójában egy autó, és ez a hit a hipnózis végeztével is megmarad benne. Számára logikusnak és igaznak tűnik, mert valóban úgy látja, és semmi kétsége sincs felőle. Az ilyen példák jól mutatják a meggyőzés hatékonyságát és erejét, és a tudományos irodalomban is számos bizonyítékot találunk rá,vagy olvashatunk róla a pszichológiai és pszichiátriai szakkönyvekben.Az evolúciós elméletet és az erre támaszkodó materialista világnézetet a folyamatos sulykolás, ismétlés és meggyőzés erejével ültették el a tömegek agyában.

Az emberek, akik folyamatosan az evolúció hirdetésével találkoznak az iskolában,a médiában és az úgynevezett „tudományos” fórumokon, nem veszik észre, hogy ennek az elméletnek az elfogadása voltaképpen ellentmond a józan ész legalapvetőbb elveinek.A hatás alól maguk a tudósok sem vonhatják ki magukat. A tudományos élet porondján megjelenő fiatalok egyre inkább magukévá teszik a materialista világképet.A bűvölet hatása alatt sok evolucionista tudós tudományos bizonyítékokat keres, hogy megerősítse a 19. századi irracionális és elavult evolúciós elméletet,amelyet már régen megdöntöttek a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok.De a tudósokat más erők is kényszerítik a materializmusra és evolucionizmusra.

A nyugati országokban egy tudósnak szem előtt kell tartania bizonyos normákat,ha előre akar lépni, tudományos elismeréshez akar jutni, vagy azt szeretné,hogy a cikkeit leközöljék a tudományos folyóiratok. Az első számú alapfeltétel pedig az evolúció fenntartások nélküli elfogadása. A rendszer olyan messzire megy, arra kényszeríti a tudósokat, hogy életüket és tudományos karrierjüket egy dogmatikus hit szolgálatában töltsék. Az amerikai molekuláris biológus, Jonathan Wells erről a nyomásról ír 2000-ben kiadott, Az evolúció ikonjai című könyvében:

„A dogmatikus darwinizmus úgy kezdődött, hogy a meglévő bizonyítékot egyoldalúan értelmezték, és ezt nyilvánították az egyetlen tudományos útnak. Ennek kritikusait tudománytalannak bélyegzik, cikkeiket elutasítják a jó nevű tudományos folyóiratok, amelyek szerkesztőségében túlnyomó többségben vannaka dogmatikusok. Az evolúciót kritizálókat nem támogatják az állami szervezetek,amelyek a támogatási kérelmeket a dogmatikusokhoz küldik felülbírálatra, és végül a kritikus tudósokat teljes egészében kirekesztik a tudományos társadalomból. Eközben a darwinista nézet ellen felhozott bizonyítékok egyszerűen eltűnnek, ahogy a maffia ellen tanúskodók szoktak eltűnni.Vagy a bizonyítékokat olyan, senki által sem olvasott kiadványokban temetik el, ahol csak az igazán elkötelezett kutató akadhat rá. És ha a kritikusokat elhallgattatták és az ellenbizonyítékot eltüntették, a dogmatikusok kijelentik,hogy folyik a tudományos vita a témáról, de számottevő ellenbizonyíték nem merült fel.”

Ez hát a valóság a mögött a kijelentés mögött, hogy „az evolúciót még mindig elfogadja a tudományos világ”. Az evolúció elméletét nem azért tartják életben,mert tudományos értéke van, hanem azért, mert ez ideológiai kötelesség. Nagyon kevés olyan tudós van, aki tisztában van a valósággal, és ki meri jelenteni, hogy a király meztelen.A továbbiakban az olvasó saját maga lesz a tanú rá, hogy az evolúciós elmélet tulajdonképpen csalás - olyan csalás, amelynek minden elemét meghazudtolja a tudomány,és amelyet mégis fenntartanak, hogy elleplezzék a teremtés valóságát.

Reméljük,az olvasó felébred és megszabadul attól a bűvölettől, amely a hatalmában tartja az emberek gondolkodását, elhomályosítja ítélőképességüket, és reméljük,hogy komolyan elgondolkodik majd azon, amit olvasott.Aki megszabadul a belésulykolt előítéletektől és tisztán, szabadon gondolkodik,az fel fogja fedezni a kristálytiszta igazságot. Ez a kétségbevonhatatlan igazság,amelyet a modern tudomány is minden tekintetben alátámaszt, az, hogy az élőlények nem a véletlen, hanem a teremtés következményeként jöttek létre. Azember könnyen megértheti a teremtés tényét, ha elgondolkodik saját létezésén,azon, hogy hogyan jött létre egyetlen csepp folyadékból, vagy ha szemügyre veszi a többi élőlény tökéletességét.

Folyt. köv.

Kategóriák: UFO

A Föld az idegenek nézőpontjából - 1.rész

2013, január 28 - 18:14

A történelmi háttér

Kb. 450 000 évvel ezelőtt a Föld egyfajta állatkertnek volt berendezve – a galaxis bizonyos bolygóinak növény- és állatvilágát képviselte. Természetvédelmi parknak szánták, nemcsak a növény- és állatfajok hosszú távú megőrzése miatt, hanem bizonyos földönkívüli tudós csoportoknak megadva azt a lehetőséget, hogy különböző életformákat tanulmányozzanak és fejlesszenek ki. Az  ősi forgatókönyv szerint,  egy szabad akarat-elvű univerzumban, a hüllőszerű Orion csoport látogatta meg a Földet, amelynek tagjai inkább kalózoknak, mint rosszakaróknak tűntek, és szokás szerint, ahova mentek,  mindent megkaparintottak maguknak.

Néha ellenszegültek nekik és feltartóztatták  őket, de senki nem tudta megállítani a garázdálkodásukat. Azt akarták, hogy a Földet bázisként, urán- és aranybányának használják – az atomjaira bontott arany előnyös tulajdonságokkal bír testük kémiáját tekintve. Egy idő után belefáradtak a fizikai munkába, és kieszelték a rabszolgamunkások létrehozásának ötletét – a fizikailag erős, de nem elég okos lények el tudták végezni a nehéz munkát, de nem voltak elég ügyesek ahhoz, hogy a saját kezükbe vegyék az irányítást.

A teremtett lények anunnakiknak nevezték az istenszerű mestereiket. A Nap Tanácsa betolakodóknak tartotta őket, de mivel nem tették tönkre a bolygót és nem állították meg a békés Többieket az itteni tevékenységükben, a Tanács valójában szemet hunyt a dolog felett. Senki nem tartotta a bolygót tilos területnek, így maximum annyit tehettek, hogy odafigyeltek rájuk. Az anunnakik kezdetben visszafogták magukat, míg más földönkívüliek nem jelentek meg ezeken a területeken; aztán vitába keveredtek az árjákkal India területén, és a két csoport között ez égi háborúvá fajult, amit később a Mahabharata leír. A  Paradicsom csatatérré változott, és a Tanács megpróbálta megállítani – ahogyan fontos volt közbelépniük a Mars és Jupiter közötti Marduk nevű bolygó elpusztulása után is.

A szellemi csoport tagjait, akik a Marduk megsemmisülésért feleltek, a Földre inkarnálták, hogy itt helyrehozzák a hibáikat, de mivel Atlantiszon továbbra is képtelenek  voltak elfogadni az Egység Törvényét, visszautasították az együttműködést, és majdnem elpusztították a Földet. Ezek az anunnaki- leszármazottak abban az időben az emberekhez hasonlítottak, és utca törvényei-féle életmód követői voltak. (Az eredeti anunnakik megtartották a hüllőformájukat.) A Tanács közbelépett, és elrendelte Atlantisz és a csökevényes szellemek csoportjának elpusztítását, miután Atlantiszon  rávette az Egység Rendjének követőit a menekülésre. Az anunnakikat a problémák gerjesztőinek nevezték ki a Földön, és egy sokkal régebbi és erősebb „házőrző” faj, amely néha a Nap Tanácsának is teljesít szolgálatot, elzavarta innen őket.  Bárhogyan is legyen, a Felelősségteljes Teremtés Törvénye szerint, ha a fajod képes érző életformákat teremteni, akkor te, mint tagja, felelősséggel tartozol értük, biztosítanod kell 2a megfelelő iskoláztatást, szükség esetén a védelmet, és meg kell tanulnod a gondjukat viselni. Így kb. Kr.e. 500-600-ban az anunnakik fő csoportja távozott, ahogyan a békés Többiek: a szíriusziak, a plejádok, androméda- és lantbeliek szintén elhagyták a Földet, és az ittmaradt 300-400 anunnakit Maradéknak nevezték el.

Ők az emberek számára elérhetetlen helyeken telepedtek le. Nemsokára ezután a Maradék, a Felelősségteljes Teremtés Törvényét szem előtt tartva, kapcsolatot létesített az emberekkel, a későbbiekben görög istenekként ismert lényeknek tüntetvén ki magukat. Majd római isteneknek nevezték el őket: Zeuszból Jupiter, Árészból Mars, Poszeidonból Neptun stb. lett. Megjegyzés: az anunnakik mindig harcoltak egymással és másokkal, de nem minden anunnaki vagy Orion-lény „rossz”. Ahogy nem minden plejád, lantbeli vagy szíriuszi „jó”. Jó lenne tisztán látni a dolgokat, de ez az embernél sokszor lehetelennek tűnik. De isteneket játszani valójában nem mindig működik; a Maradék két alapcsoportra oszlott, az egyik kedvelte az Embert, és többnyire csak nem tudta, mit kezdjen vele – ami a mai napig folytatódik. A szakadár Maradék pedig először el akarta az emberiséget pusztítani, hogy megszabaduljon a tőle és a leckéktől, amíg a beavatott Maradék elfogadta a felelősséget és azt, hogy egy olyan szintre emelje az Embert, ahol az felelőséget vállalhat és felnőtt módjára érintkezhet más földönkívüli csoportokkal.  (Hogyan is ment ez mostanáig?) Mivel rengeteg lélek él emberi testben, ez érző lényekké teszi őket, és az embert nem lehet csak úgy komolyabb ok nélkül elpusztítani.

Ha a Nap Tanácsa nem bünteti meg, a Karma Törvénye az utolsó cseppet is kiveri azokból, akik megsértik az Egyetemes Törvényeket. Így a Maradék teljesen a felszín alá költözött, de mivel az Ember lenyomozhatja a legtöbb felszíni helyet a Földön, és felfedezheti őket… a cél pedig az, hogy láthatatlanok maradjanak, a hatalmas tavak és óceánok alá menekültek. A Hold, ami megfelelő megfigyelési helyet biztosít, viszonylag nem forog, tehát a Hold-bázisú eszközök könnyedén nyomon követhetik a Földi tevékenységet. Az Ember soha nem volt egyedül, és ez nem az  ő bolygója, így tehát soha nem harcolt a földönkívüliekkel és soha nem „szerezte vissza”. Soha nem volt az övé, az idegenek mindig itt voltak, így az embert megfigyelés alatt tartották, egyenesen manipulálták – a vallás az egyike volt azon nagy próbálkozásoknak, hogy belenevelje az Emberbe az alacsonyrendűségének tudatát. Ezzel megegyező volt az a cél, hogy belevéssék (szükség esetén félelem segítségével) azt a vágyat, hogy rendesen viselkedjen és tiszteljen más embereket és a bolygót… Egy etikai kódex,  ahogy mondanánk, de – anunnaki-genetikát örökölvén – az Ember perverz természete miatt a vallás azon gondolatok meghatározójává vált, hogy például kinek van jobb Istene, melyik az igazi vallás stb., és ezek az ellentétek háborúba torkollottak a Földön.

Amikor megteremtették az Embert, egy erős fizikai megjelenésű egyenes humanoid formát választottak, és az anunnakik a génállomány kulcsfontosságú helyeihez hozzáadták a DNS-üket, hogy a létrehozott egyed megkapja a beszéd és tanulás képességét, de ahhoz nem eleget, hogy szembeszálljon a teremtőivel és túljárjon azok eszén. Az anunnaki vezető/isten, Enlil dühös lett a teremtett lényekre  – zajosak, garázdák, büdösek (humanoid vonások) és kicsinyesek, erőszakosak, elnézőek (anunnaki vonások) voltak, aztán később jöttek azok jellegzetességek, amelyek felerősítették a humanoid territoriális  ösztöneit, mint pl. harc az élelemért, a párzásért és az otthonért. Enlilnek igaza volt: az emberi kísérletet a Földön el kell 3pusztítani – egy sokkal jobb változat van a Plejádokon. És egy pár alkalommal megpróbálta a Suruppu-kórokozóval megtizedelni az emberiséget. (Manapság HIV-vírusként ismerik.) Megjegyzés: ez az YHWH maradványa, ami az embereket sújtotta  a Bibliában, amikor engedetlenek voltak, és ez teljesen más változata az Atra-Hasis beszámolónak, ami Enlilnek az önfejű Emberrel való bánásmódjáról szól. Az Ember változatai Fogtak egy függőleges testtartású kétlábú humanoidot, belekevertek néhány kontrollált anunnaki-DNS-t, és a sumér terminológia szerint, létrehozták Lulut.

 

Amint az várható volt, a viselkedése inkább majomszerű, mint Emberszerű lett, a második változatot Adamának hívták. Sok próba, sikertelen  és genetikailag labilis változat létezett, néhányuk nem volt termékeny. Enki a saját DNS-ét egy Adama-féle nősténybe keverte és létrehozta Adapát, az Ember emlős változatát. Ez leegyszerűsítette az utódnemzési  folyamatot, de élő szülést igényelt ellentétben a reptiliánok tojással való szaporodásával. Ahogy az Adapa-nőstény vonzó lett Igigiknek (Örzők – az édenkert örző istenei – a ford.), akik szintén kereszteződtek velük, és a genetika abban az időben kevésbé volt korlátozott, az Anunnaki-Ember hibrid ivadékok néha  egészen nagyok, kb. 2,7-4 m magasak voltak. (Gondolj a pilistinekre, a góliátokra, az anakimekre, a rephaimokra és a giborimokra.) Ahogy Enlil egyre jobban belekeveredett az emberek teremtésébe, kezdte elveszíteni a dolgok feletti hatalmát, és beleegyezett a Vízözönbe, hogy eltörölje a legtöbb aberrációt. Néhány óriás túlélte a Vízözönt – Góliát és Og király (4 m magas), a germán Teutobokh király (3 m).

A Maradék feladata volt eltávolítani ezeket a kivételeket, és a földi humanoidokat az Anunnaki isteneknél alacsonyabb testalkatúakká alakítani (akik 2,1-2,4 m magasak voltak). Ez az emberi genetika módosítását jelentette, így tehát ezek az óriások ritka kivételek voltak (Sun Mingming egy jelenlegi kínai kosárlabdás, aki 236 cm), és a fajok nem vegyülnek, és nem hoznak létre agyrémeket, ahogy Atlantisz idején. Adama egy félresikerült változatából alakult ki a neandervölgyi ember – a genetikája instabil volt, és a mai genetikusoknak és antropológusoknak egy kicsit meg kellene változtatniuk az álláspontjukat az Ember lineáris, evolucionális fejlődésével kapcsolatban. Hogy felvilágosítsalak: a neandervölgyi DNS nem fejlődik Cro-Magnonivá (Adapa), és így  ők kénytelenek voltak a buta és erőszakos neandervölgyit elpusztítani. Egy későbbi csavarral a Cro-Magnonból Homo Sapienst csináltak,  amelynek DNS-e manapság tovább gyengült a stressznek, környezetszennyezésnek, vegyszereknek és alkalmanként olyan emberekkel való kereszteződésnek köszönhetően, akinek a DNS-e negatívan mutálódott. Megjegyzés: ahogy kialakultak az aberrációk az emberi génekben, előreláthatatlan, genetikai származású viselkedésmintákat generálva és öngyilkos utódokat eredményezve, gyorsan közbe kellett lépni. (Gondolj csak Szodomára és Gomorára, Harappára, Mohenjo-Daróra… ) Ezért volt szükség az emberi gének erősebb, alkalmazkodóbb alapra helyezésére (gondoljunk az epigenetikára) és további DNS hozzácsatolására a Cro-Magnoni emberhez, létrehozva a Homo Sapienst (223 gén egyetlen más földi gerincesnél sem fordul elő), és ez a legnagyobb különbség az Ember és a majom között.

A jelenlegi helyzet A mai napig az Ember még mindig szenved az alap (lebutított) DNS miatt, amelyet Enki, a katona-tudós létrehozott, és a Nap Tanács  kérésére egy jó szándékú földönkívüli csoport a Szürke klón-munkásaival megpróbálkozott az emberi DNS kijavításával/kibővítésével békésebbé (kevesebb tesztoszteron-tartalmúvá) és spirituálisabbá/pszichikailag fejlettebbé/intuitívabbá tenni  az Embert (csillag ember/indigók/hibridek).  Ilyen tervek valósultak meg, és a Változások után, akármi is marad, az Ember az új hibridekkel fog élni, és a Föld kiegyensúlyozódik. Az Anunnakik fő csoportja többé nem jöhet vissza, és egyetlen más csoport sem, a Nap Tanácsának engedélye nélkül. A Földet az a hatalmas erejű csoport tartja karanténban, akik 2500 éve kitessékelték az anunnakikat. Még interdimenzionális látogatókat is észrevesznek és leellenőriznek: ha nem jó szándékúak, akkor elhagyásra szólítják fel, vagy kiteszik innen őket. Csak megfigyelőként maradhatnak itt. (Nem lesz  többé megengedve az Embernek vagy a Földnek, hogy elpusztuljon vagy megsemmisüljön, mivel ez megzavarja a naprendszer működését.) Így semmiféle külső földönkívüli nem okozhat semmilyen kárt a Földön. Mielőtt az Anunnakik elmentek, 2500 éve, rendszeresen jöttek és mentek a Földre, többnyire egészségi okok miatt. A Földre való visszatérésükkor nem szeretnék az embereket egyesített és szervezett civilizációkban és katonai egységekben látni, mivel így nehéz lenne őket újból az irányításuk alá helyezni. Így létrehozták az emberek egy  Káosz-csoportját, akik arra vannak beprogramozva, hogy félretájékoztassanak, hogy hamis hadműveleteket hajtsanak végre, hogy kezdeményező megmozdulásokat tegyenek tönkre – az Ember egy szemet hunyó változata. Bármit megtesznek, amivel az embereket egymással szemben bizalmatlanságban tarthatják és arra vehetik rá, hogy reménytelenül harcoljanak egymással. (Hogyan is működött ez idáig?) A ’20-as, ’30-as évek Európájában a Maradék egy arcátlan terv alapján kapcsolatba lépett az egy északi embercsoporttal, hogy létrehozzon egy új, proaktív világrendet. A Nemzetek Szövetsége megbukott, az ENSZ szintén (valójában később céltalanná vált a Káosz-csoport kezében).

Az együttműködésért cserébe fejlett technológiájú eszközöket és szerkezeteket adtak az Északiak kezébe, hogy bebiztosítsák a sikerüket az engedetlen földi emberek egyesítése és irányítása felett. A Káosz-csoport biztos volt ennek sikertelenségében, beépült az Északiak közé, és hazudott az embereknek az NWO-csoport (New Word Order – Új világrend – a ford.) valós feladatáról, hogy ez többé ne történjen meg. Az Ember saját maga legrosszabb ellensége lett az egyesítés és a fejlődés elleni harcban, a félreértések miatt, amit a Káosz-csoport befolyásolt a média által. Az alapprobléma az, hogy a jelenlegi Ember (Homo Sapiens) visszautasította azt a DNS-t, ami intuitívvá és képessé tenné arra, hogy észrevegye mit csináltak vele. Az ember új változata, az indigók, hibridek pszichikailag megfontoltak, és a csalás lehetetlen lesz a Földön – a telepátia és tisztánlátás pedig általánossá fog válni. Mindenki tudni fogja, ki hazudott és ki rabolta ki az üzletet. Ezentúl az ember fejlődni fog és különbséget fog tudni tenni a megbízható idegen fajok és a többiek között. A Nap Tanácsa és a Bevatatottak csoportja támogatja az Ember kicserélését/kifejlesztését, nyilvánvalóan a Szakadárok és a Káoszcsoport nem – és ebből a harcból származnak jelenlegi problémák a Földön. 5Mi az értelme? Miért mondod ezt? Néhány ember a Földön felteszi a kérdést: Miért nem szállnak le a jó fiúk (földönkívüliek) és miért nem lépnek kapcsolatba velünk? Bizonyára a média bejelentené, és új korszak következne a Földön…  Hadd magyarázzam el a helyzetet.

Először is: a média kontroll alatt áll – minden új hír bizonyos hírcsatornákból érkezik, mint pl.: AP, UPI stb., és a Titkos Szövetség kiadta a parancsot, hogy semmilyen hírt ne adjanak le az ufókról (amelyek valójában IFO-k – mivel ezek már régóta azonosítottak – azonosított repülő tárgyak – a ford.). Így a csoportunk szándékosan visszaforgatta a másfél órás (106 perces) filmet, amit 1997-ben Főnix fölött készítettek. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni… azt sem, hogy a korrupt vezetők kiadták a parancsot, hogy a megtévesztés érdekében tölcséreket dobjanak ki ejtőernyőkkel a megszokott területeken… És a mindenkori vezetés a teljes eseményt (az ufóészlelést) kigúnyolja (ahogyan azt már megmondta, sajnálja a dolgot). Tehát egy esemény után soha ne számíts arra, hogy a médiából a teljes igazságot fogod megtudni.

Másodszor: 1952 és 1964 között az idegenek négy földi kormánnyal kötöttek megállapodást, amit hamarosan ez utóbbiak megszegtek, mivel továbbra is követelték az ufók fegyverekkel való elpusztítását. Kétszínűeknek, alattomosaknak és erőszakosaknak tartották az embereket, és a Tanács a B-Terv szerint reagált: indigók, vándorok és csillaggyermekek születtek… a többségüket beprogramozták, de még nem tudatosak a lehetőségeiket és a jövőbeni szerepüket illetően. Ők elfogadták a 11 Egyetemes Törvényt, akárcsak a jó szándékú Idegenek. Ez a ti jelenlegi reményetek.

Harmadszor:  hogyan ismerheted fel a valós, jó szándékú idegenek  űrhajóját, ha az a háttérkormány űrhajóihoz hasonlít? És ha a leszállt űrhajóból hozzád hasonló lények szállnak ki, és földi nyelven szólalnak meg… mivel azok a Földről származnak. Azt fogják mondani, hogy megoldják a problémáidat – ha mindent rájuk bízol (és a NWO ügynökeikre). Werner von Braun a 70-es években figyelmeztetett az efféle csalásokra (Google: Carol Rosin). A békés földönkívüliek nem így dolgoznak, nyilvánvaló okokból.Azt gondoljuk, hogy felemelkedést vagy egy fajként teszitek meg… vagy nem bajlódunk többet ezzel. De vigyázat a Titkos Szövetségre;  őket a Szakadárok támogatják hatalmas pénzekkel, akik azt hiszik, hogy Drákói/Anunnaki vezetést szolgálják – akiket (karanténnal) eltávolítottak a helyszínről. A Titkos Szövetség nagy csalódottságot mutat, mert két hatalomátvételi kísérletüket meghiúsították. A Titkos Szövetség évekkel ezelőtti titkos döntése: „Rendben, ha miénk nem lehet a bolygó, másé sem!” Ezt előre láttuk. Ne idegeskedjetek! Mi nem engedhetjük meg,  hogy a Föld bolygót elveszítsük. A dolgok természetes rendje szerint a Föld megcsinálja a Felemelkedést, és sok százezer fénymunkást fog magával vinni. Nagyon rövid időn belül. Azokat, akik semmi sem látnak, megnyugtatom, hogy még nem történt meg, és el fog kezdődni (egy kemény időszak után, ami ezen idővonalon maradt a Föld számára). Sajnálom. Emlékezzetek, a ti döntésetek, hogy higgyetek vagy kételkedjetek, hogy elmenjetek vagy maradjatok. Senki nem befolyásolja, hová mentek – ezt mindenkinek a saját tudatossága (vagy spirituális szintje) határozza meg. Sok tanító van ezen a bolygón, és sok földlakó (akik az anunnaki-genetikájuknak köszönhetően) nem hallják meg a tanítókat. „Akiknek fülük van hallani…” szerint az „ősök bűne” az a genetikai hiányosság, amit átadtak a későbbi generációnak… akik nem képesek semmit sem meghallani. 6Ezért van a Zéták genetikai portyázása, hogy  helyreállítsák az emberi génállományt. A kitakarítás A Föld eléggé szenved az Ember által okozott szennyeződés, az ózonréteg kilyukasztása, a nagyobb tengerekben felhalmozott szemét miatt, a rovarok és a madarak szenvednek az EMF és mikrohullámok túlhasználása miatt, az Ember továbbra is gyilkolja tengerekben élő érző, magasabb életformákat (delfineket, bálnákat), az Ember egy halom, Föld körül keringőszemetet halmozott fel, az Ember még mindig atomfegyverekkel finomítja a gyilkolási technikáit, az Ember folytatja a mások fölötti zsarnokoskodással való pénzszerzést. A bolygó és a mások az Ember általi semmibe vétele egy folyamatos, irányíthatatlan állapotban mutatkozik meg – az Ember kivágja az összes öreg fát és bokrot (sokmillió levéllel), hogy parkolóhelyeket vagy 20 szintes lakásokat hozzon létre… Jelenleg 25%-kal kevesebb oxigén van a bolygón, mint 100 évvel ezelőtt (megnézheted a Google-ban, menj rá a National Geographic oldalára  az információért). Ezzel az  aránnyal mit gondolhatnak a befektetők, vajon mi lesz a levegővétellel, amikor erre költik a pénzüket? Megjegyzés: Mindent egybevéve, az Ember megmaradása az összes békeszerető idegennek valamiféle érdekeltsége, és ezeknek nem az  az érdekük, hogy megtámadják a Földet és rárontsanak az emberekre. Komolyabb tervük van, genetikailag helyrehozni az emberi DNS-t, és átalakítani a Buta Emberből Tudatos Emberré. Alapjában véve négy alapcsoport van a Földön, amelyek versengenek a hatalomért. Az Ember egy szellemi lény, ez az oka annak, hogy a Tanács megpróbálja védelmezni és fejleszteni ezt a szellemi potenciált, és ez az oka annak, hogy  a Szakadárok és a Káosz-csoport (Kr.e., A Titkos Szövetség) megpróbálják lebutított állapotban és csapdában tartani e bolygón. Ha egy szellem nem fejlődik és nem használja ki a képességeit, nem tud a magasabb birodalmakba emelkedni, ahol az alacsonyabbakat irányíthatja. A szellemeket nem lehet megölni, de be lehet csapni, csapdába lehet ejteni, és ez a szánalmas helyzet jelenleg itt a Földön. Most már tudod, hogyan kerültetek ebbe a helyzetbe. A jelenlegi Ember nem juthat ki az űrbe a jó szándékú földönkívüliek kísérete nélkül, mert egyedül soha nem élne túl egy találkozást  a negatív (STS) Orion-csoporttal. Ezért van a karantén. (Gondolkodj, visszamész a Holdra?) SETI a válasz?  Ők már itt vannak. És az Ember soha nem hallgatott rájuk. A gabonakörök kommunikálnak az Emberrel? Mostanában nem feltétlenül; néhány gabonakört az ember csinál – űrállomásokról – hogy félelmet keltsen: hasonló eset a 2005-ös ábra, amely a naprendszert ábrázolja, amelyből hiányzik a Föld (az STO-szövetség készítette a chilboltoni idegen arcot, a körülötte levő ASCII-üzenettel – nem megszokott gabonakör, és nem is olyan minőségű – a ford.) Ha ez mind nem elég, hogy elgondolkodtasson, akkor az Ember éhség, háború és betegség miatt elpusztul. Több mint tizenötfajta halálos járvány van a bolygón, és néhányuk nem gyógyítható, ugyanakkor néhány túlerőltetett antibiotikum manapság használhatatlan, mert a kórokozók ellenállást fejlesztettek ki azokkal szemben. Az ember tudatlanságában és kapzsiságában néhány ökológiai problémát okozott, amelyből nem tud kiszabadulni, beleértve az olajcsap megengedését a Mexikói Öbölben…

A fordulópont 1987, amikor a világ vezetői üzenetet kaptak a szennyeződések eltakarítására, vagy veszélybe kerül a környezet. (Ugyanabban az évben Reagan elnök majdnem elmondta az embereknek, mit fedezett fel az idegenekről). Az Ember általában figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetéseket, és nem értette meg Reagan célzását sem. Ne gondold, hogy a Maradék, aki még mindig itt van, nem látja ezt a helyzetet. A Maradék mindkét csoportja ugyanúgy érez az Ember bolygófelszaggató tevékenységével kapcsolatban, akárcsak egy lakástulajdonos, amikor befejezi a háza szétrombolását. Valaminek történnie kell, hogy ez megálljon. A Föld változásai a pontos időben fognak megtörténni. Mivel nincs ufórepkedés és elragadtatás/megmentés jelenleg, egy jóval drámaiabb módszer fog jönni (Változás) a juhok és a kecskék különválasztására. A Szellem sokat fog tanulni ebből, és utána újrakezdi a Földön, a  többiek beavatkozása nélkül. A jövőbeli sokkal fejlettebb test/elme-tárolókba való inkarnációk a leendő Földön az ember jobb szellemi evolúcióját fogják biztosítani – ez minden, amit tudni kell.

/www.inuaki.hu/

Kategóriák: UFO

Az Ébredés

2013, január 27 - 14:26

Ki ébreszt és mire ébreszt? Ébreszthet-e bárki bárkit bármilyen hamisságára vagy igazságára, és ha igen, az az én egyéni, belső, valódi ébredésem lesz-e? Mit jelent az ébredés, és mit jelent ébernek lenni?

Folytathatnám a kérdéseket, melyek korunk történései kapcsán ébredtek bennem. Önjelölt megváltók, tanítók, guruk, mesterek és megmondóemberek hada dolgozik mostanság azon, hogy te és én felébredjünk végre. Hogy ráébredjünk arra, hogy…és akkor itt jön minden “ébresztő” saját, egyéni, jól cizellált valóságképe, melybe szeretne beleébreszteni bennünket. Mást vártunk? A “nagy ébredést” vártuk, mely során kiderül, hogy az egész földi lét csak illúzió, csak egy mese, nem is valós, és különben is, vannak emberek, akik tudják az igazságot, nekünk már nem kell semmit sem tennünk érte, csak szépen tovább szajkózni azt a képet, amibe beleébresztenek minket.

Ami igazán elgondolkoztató az az, hogy egyre több az olyan “ébresztőember” aki úgy ígér új valóságot, hitet, eszmét, hogy közben elfeledkezik arról, hogy nem kellene új valóságot adjon neked, csupán hagyja végre hogy szokja a fényt a szemed, hogy megpillantsd azt, ami már a kezdetek óta ott vár lényed alaprétegében, az EGY-ÉNiségedben hogy végre felfedezd. Amit gyermekként még tisztán láttál, megéltél és éltél benne, és valóságát semmi és senki sem kérdőjelezhette meg. Aztán jöttek egyre másra azok az emberek, akik elmagyarázták neked, hogy a kép amit látsz, és amiben élsz az nem is valós, nem helyes, és majd ők megmutatják neked azt a képet, amit mindenkinek látnia kell.

Az előregyártott képét annak a halott valóságnak, amelyen keresztül szert tehettek minden ember belső valóságának formálására, irányítására. Amin keresztül megszabhatják, hogy mi legyen az a fix pont melyhez képest minden értelmet nyerhet az elme viszonyítási rendszerében. Mert az emberi elme már csak ilyen, szüksége van olyan merev, rögzített pontokra melyhez viszonyíthat, melyhez képest mindent értelmezhet. Jó tudni ezt, de még jobb ha te és én nem vagyunk tisztában ezzel, mert akkor könnyű elhitetni velünk, hogy ezt a pontot csak más adhatja nekünk meg. De a PONT amihez képest minden értelmet nyerhet valójában itt volt, van és lesz benned és bennem. Ez a pont Te MAGod vagy, és ez a pont egyedül csak a folyamatosan változó élő valóság megélésében oldhatja fel azt a feszültséget, mely a valóságról kialakított halott, merev kép és az Élő, folyamatosan teremtődő, változó valóság között feszül.

Az emberi elme egyszerre teremtő alakítója és része a valóságnak, egyéni és közös szinten. Folyamatosan a a múlt gondolataiból rajzolt képekben élünk és a jövőt is ebből vetítjük ki. Olyan ez, minta amikor mellettünk áll egy ember, de mi nem őt nézzük, hanem egy róla készült fényképet. Még súlyosabb, mikor már azt is elhisszük, hogy a fénykép a kizárólagos valóság, hisz az kiszámítható, változatlan, merev, nem úgy mint az állandó változásban lévő, kiszámíthatatlan, izgő-mozgó, élő, hús-vér ember. A jelen eközben kimarad a játékból, az a pont ahol találkozva a MOSTban a Valósággal, az Élővel, végre lehetőségünk nyílik a megértésre, a változásra, a cselekvésre. Ezt a ráeszmélést – a lehetőséget a lét valódi természetére való ráébredésre – utasítjuk el, mivel az emberi elme makacsul ragaszkodik azokhoz a merev pontokhoz, mely alapján felépíti a valóság illúzióját és a továbbiakban már nem kíváncsi a folyamatosan változó dinamikus, élő JELenre, a MOStra, mert az folyamatos idomulást kér az Élethez. Ily módon magát az Életet tagadjuk folyamatosan a megmerevedett nézőpontjainkkal, dogmáinkkal, eszméinkkel, hiteinkkel, nem látjuk a fától az erdőt, a fényképtől az embert.  Nem is láthatjuk meg az ÉLŐt a múlt már HALOTT, a jövő még ÉLETTELEN világába rekedt gondolataink börtönében. Az emberi elme képtelen elengedni ezeket a korlátokat mindaddig, ameddig nem képes ráeszmélni arra az egyszerű tényre, hogy a valóságról, az Életről alkotott kép soha nem lehet azonos magával az Élővel. Arról pusztán egy lenyomat lehet, mely csak részben tartalmazhat információt a teljesről, és azon belül is pusztán egy adott nézőpontból érvényesen.

Ha csak az anyagi síkban való észlelésünkre támaszkodunk, akkor a fentiek miatt folyamatosan késleltetésben vagyunk a valósághoz képest. Ez a folyamatos a fáziskésés az, ami egy állandó szakadékot, feszültséget képez az elme múltból építkező tapasztalati valóság-képzete és a folyamatosan létező, alakuló Élet valósága között. A földi létben mindig mindenre késve reagálunk, soha nem valós időben – van amikor ez a késés minimális, ezért nem tűnik jelentősnek és gyakorlatilag nem is zavaró – de a hitek, eszmék, dogmák, és az erre építkező társadalmak szintjén ez a fáziskésés az élet valóságához mérten már végzetes. Az emberi elme önmaga börtönébe záródik be amikor kikapcsol mindent ami intuitív, ami a fizikai érzékek feletti* és ami az egyedüli lehetőségünk hogy valós időben megélhessük a valóságot, az életet, a változást, a létet hogy eljuthassunk a MOSTban való létezésbe tudatilag is. A gondolataink és a gondolati rendszerek arra valók, hogy elvezessenek minket annak a felismerésére, hogy nem tagadni kell a valóságot, illúziónak bélyegezve azt, hanem megismerni annak természetét, hogy miként jön létre, miként változik és hogy miként van kölcsönhatásban a teremtő és a teremtettje. Ebben az időn túli világban minden valóság élő ami a gondolatok által életre kel, a múlt, jelen és jövő egyetlen pont nélküli pontban, EGYségben sűrűsödik be, és létezik időtlen időben. Erre a gondolatok világán túl találhat rá az Emberi Lény, amikor az elme elcsendesül, a gondolatok helyét pedig maga megfigyelő veszi át. Amikor eggyé válik a megfigyelő és a megfigyelt, és megszűnik az a fáziskésés ami a múlt és a jövő, élőtől elkülönült valóságába bezárkózott elme teremt újra és újra meg. A MOST, a JELen valójában az a pont, ahol az emberi elme kiléphet saját börtönéből, hogy találkozhasson teremtményeivel, mások teremtményeivel, a teremtett, élő, és folyamatosan változó Valósággal.

Az ÉBREDÉS, az emberi tudat valódi ébredése ezen a ponton következhet be, amikor a tudatunk kitágul a MOST, a JELen valóságának a meglátására.

Ebben az állapotban képesek leszünk az érzékeken túli látásra, eggyé válni minden létező lényegével. Az emberi tudat EGGYÉ válik önmaga forrásával, teremtményei visszatérnek önMAGába és ő is visszatér a Teremtőjébe.(* – szükségesnek tartom megjegyezni hogy valójában az anyag és a szellem EGY, pusztán a fizikai-tudati érzékelés az ami miatt képtelenek vagyunk érzékelni az egységet, a folyamatosságot, így létrejött a tudományok által definiált fizikai világ értelmezése és különvált attól amit lelki, szellemi, gyűjtőnéven érzékfeletti világnak neveztek el)

A valódi ébredés az EGY-ÉNi belső látás kezdete. Ezt senkitől nem kaphatod meg, ebbe a látásba senki nem ébreszthet bele. Impulzust, erőt, szeretetet, segítséget kaphatsz MÁS-OK-tól, de igaz ébredést, ami valóban a tied azt nem. Ha valaki azt állítja, hogy ráébreszthet a Látás művészetére, hogy megadhatja mindazt neked, akkor nyugodtan kételkedj. Egyetlen mester, guru, pap vagy próféta sem adhatja meg, Utadon a legnagyobb jóindulattal is csak értékes, szeretetteljes segítség lehet. Te kell eldöntsd, hogy szükséges-e.

Egy hatalmas pofon az Élő Valóságtól sokszor nagyobb érték az Úton a valódi EGY-ÉNi tudatra ébredésben, mint ezernyi behízelgő szó, nyájas, ezoterikus, spirituális bölcselkedés, vagy olyan ígéretek,hitek, vallások, eszmék, melyek saját utad járásának terhe alóli megváltást, feloldozást kínálnak fel.


A valódi ébredés nem arra arra ébreszt rá, amit mások mutatni akarnak neked, a valódi ébredésben ráébredsz igazi, belső ÉNedre, mely szemlélni és látni képes személyiségedet, gondolataidat, érzelmeidet, önképedet és mindazt ami rádtapadt a hitek, eszmék, dogmák, világképek másoktól kapott gönceiben. A valódi ébredésben megérted, hogy az igazságot senki nem adhatja át neked, mert az igazság ott ragyog mindenben és mindenkiben, minden látszat ellenére legmélyebb rétegünkben, melyhez ha képesek vagyunk visszajutni, ha képesek vagyunk lefejteni róla kondicionáltságunk, nevelésünk, hiteink, eszméink, dogmáink rácsait, akkor gyermeki létünk elhagyása óta talán először találkozhatunk újra vele, az EGYszerűségben. Nem kell többé senki se ráébresszen minket a valóságra, az igazságra, mert már nem a múlt halott gondolataiból táplált világunk jövőbe vetített hamis képeinek foglyaiként fogjuk élni életünket, hanem a JELen valóságában, a MOST élő valóságában leszünk Látókká.

Dobj el magadtól minden hitet, eszmét, dogmát, ha ki akarsz lépni az elme valósággal szembeni fáziskéséséből az ÉLŐ JELenbe! Engedj el minden kapaszkodót – amit az elméd saját önigazolásához keres – hogy szabad lehess, hogy életedben először megláthasd a valóságról a NAGY KÉPET, melyre MAGod belső, csalhatatlan Látása vezetett el.

Az Ébredés út az Élethez, az Éberség lét az Életben.

Szeretettel: Morgó Sapiens - Forrás:kataklizma.info

Kategóriák: UFO

Oldalak