Rejtelyekszigete.blogger.hu

Subscribe to Rejtelyekszigete.blogger.hu hírcsatorna
Frissítve: 33 perc 42 másodperc

Költözés

2013, szeptember 2 - 23:25

Kedves Olvasók!

A Rejtélyek szigete elköltözött!

Az oldal új elérhetősége:

http://rejtelyekszigete.com/

 

Jelenleg még nem sok mindent találtok ott, de az új cikkeket már oda fogom kitenni.

Találkozzunk az új Szigeten is!

Galactus

 

Kategóriák: UFO

UFO-k : az ismeretlen mindenség csodái

2013, augusztus 28 - 18:55

Írta: Spirituális UFO-kutató

Végre közkinccsé lehet tenni ( majd' egy évtizednyi utánajárás és munka után! ) egy olyan magyar nyelvű ufós dokumentumfilmet, amiben szinte semmi negativitás sincs. Mind a téma, mind a képanyag, mind a zene általában spirituális rezgést hordoz, amely megfelel az ötvenes években megalapozott és a mai napig tartó spirituális kontakta-kapcsolatok rezgésszintjének - még akkor is, ha a filmben megjelenő különböző tudósok, írók és ufó-kutatók még nem mind érik el ezt a rezgésszintet!


Ennek a filmnek az eredeti angol nyelvű másfél órás változatát még 1992-ben készítették, vagyis egy 21 éves filmről van szó, melynek a magyar verzióját a kilencvenes évek végén megvágták, megrövidítették és magyar szinkronnal látták el.

Ugyanakkor jól érezhető, hogy ez a film még egy olyan szerencsés téridő-pillanatban készült ( a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évek elejéig tartó reményteli várakozások korszakában ), amikor még tömegek voltak kiéhezve itthon is, külföldön is a spiritualitásra, mivel ekkor a félelmet keltő, negatív, ufó-elrablásos, vagyis teljesen a szürkék befolyása alatt álló lélektagadó álufókutatók még nem játszottak domináns szerepet! (Nézzünk szembe a tényekkel : gyakorlatilag minden "magyar" hivatalos/félhivatalos ufókutató és látnok a szürkék energiáiból él és dolgozik mind a mai napig!)

És a film alapvető spirituális szemléletmódjából következik az is, hogy a pozitív civilizációkkal kapcsolatba került küldöttekre és kontakszemélyekre nagy hangsúlyt helyez, akiket aztán - hogyan is lehetne másképp? - a későbbi ufótematikájú filmekből módszeresen kihagytak.

( A film eredetileg egy VHS-kazetta nem egészen tökéletes felvételéről lett digitalizálva )

Forrás:www.spiritufo.ditro.hu

Kategóriák: UFO

Hatalmas lábnyomokat és egy UFO-t ábrázoló sziklavésetet találtak Indiában

2013, augusztus 28 - 09:57

Két pár hatalmas lábnyom, közvetlenül mellettük pedig egy csészealj alakú repülő tárgy látható azon a sziklán, amelyre a minap bukkantak egy pici indiai falucska mellett. A Jharkahnd régióban fekvő Piska Nagri mélyen hívő lakóit teljesen lázba hozta különleges lelet.

Elsőként az Epoch Times nevű helyi lap számolt be a felfedezésről, amelynek tanulmányozására máris a helyszínre érkezett egy geológus. Nitish Priyadarshi elmondta, a két lábnyom egyenként 30 cm hosszú, 12 cm széles és körülbelül egy cm mélyen süllyed bele a sziklába.

A falubeliek szerint a lenyomatok valódi lábaktól származhatnak, amelyek fából készült szandált viseltek és minden kétséget kizáróan bizonyítják a Védákban foglaltakat, miszerint annak idején az istenek megvetették lábukat a település közelében. Az indiai mitológia szerint ugyanis, Rama és Lakshmana istenek hosszabb időt töltöttek a környéken, amikor Rama feleségét, Sitát keresték.

Priyadarshi azonban úgy véli, az ábrákat inkább belevéshették a kemény gránittömbbe.

"Valószínűleg a helyeik kézzel véshették bele a lábnyomokat, hogy így állítsanak emléket a látogatóknak" - mondta a geológus. "A lábnyomok és a repülő objektum egymás mellett, ugyanazon a sziklán találhatók. Talán azért helyezkednek el így, hogy megörökítsék az utókornak, hogy a két istenség egy repülő tárggyal érkezett oda."

engraved flying

A geológus a sziklavésetek állapotából, a szikla anyagából és a környéken uralkodó időjárási viszonyokból azt is meg tudta becsülni, mikor készülhetett az ábrázolás: "Mindezeket figyelembe véve úgy vélem, a karcolatok több ezer évesek lehetnek."

"Mi már egy technikailag hihetetlenül fejlett korszakban élünk, ennek ellenére továbbra is hatalmas rejtélyek várnak megoldásra körülöttünk. Ősi helyek, misztikus lények, elsüllyedt világok és kultúrák, szimbólumokkal átitatott tájak, megmagyarázatlan jelenségek és évezredekkel ezelőttről származó hihetetlen leletek előtt állunk tanácstalanul. Hiába a magas szintű technikai háttér, az emberiség történelmének számos kérdésére a felkészült és intenzív kutatómunka ellenére még a mai napig sincs válasz."

Fotók: Nitish Priyadarshi.

Forrás: ittvannak.hu / yahoo.com

Kategóriák: UFO

Elhunyt Ifjabb Jesse Marcel

2013, augusztus 27 - 07:42

A Roswell Incidens egyik kulcsfigurája, Idősebb Jesse Marcel őrnagy egyetlen fia hetvenhét esztendős korában, 2013. augusztus 26-án, hétfőn, az elsődleges vizsgálatok szerint szívroham következtében hunyt el.

Néhány hete még arról számoltunk be, hogy a modernkori UFO kutatás origójának számító 1947-es események egyik utolsó élő szemtanúja, a történtek után hatvanhat évvel visszatért Új-Mexikóba, arra a helyre, ahol állítólag a földbe csapódott egy idegen űrhajó, majd ellátogatott abba a házba is, ahol felnőtt és ahol annak idején az édesapja megmutatta neki a lezuhant jármű roncsainak több darabját.

Idősebb Jesse Marcel őrnagy 1947 júliusában, Mac Brazel, helyi farmer bejelentése után elsőként érkezett ki arra a területre, ahol az UFO lezuhant. Marcel a nagy területen szétszóródott roncsok közül több kisebb darabot is magához vett, hogy bevigye őket a Roswelli Légi Bázisra (RAAF).

Előtte azonban még hazaautózott és megmutatta azokat a feleségének és az akkor tizenegy esztendős fiának. Ifjabb Jesse Marcel elmondása szerint a darabok nagyon furcsa anyagból készültek, fémszerűek voltak, mégis szokatlanul könnyűek, az egyiken pedig furcsa, az egyiptomi hieroglifákhoz hasonló írásjelek látszottak.

Ifjabb Jesse Marcel nem követte édesapja pályáját. Orvosi diplomát szerzett, majd évtizedeken át sebészként dolgozott, de egész életében lelkes támogatója maradt a földönkívüliek létezésének beismeréséért küzdő civil mozgalmaknak. Ő maga is számtalanszor megosztotta saját tapasztalatait a közvéleménnyel, legutóbb idén május elején, a washingtoni ál-közmeghallgatáson. Történetéről könyvet is írt The Roswell Legacy (A Roswell hagyaték) címmel, amelyben az édesapjától és az események más szemtanúitól szerzett részletes információk alapján próbálta meg rekonstruálni a lezuhant űrhajó és utasainak sorsát.

Az eseményeket máig átható, sokak szerint mesterségesen keltett és fenntartott ellentmondásosság ellenére Marcel mindvégig sziklaszilárdan ragaszkodott a saját igazához. A vele történteket mindig ugyanazzal, a jó értelemben vett gyermeki lelkesedéssel, nyílt és tiszta szavakkal mesélte el, ahogy tizenegy évesen megélte, és sokak szemében éppen ez kitartó és őszinte elkötelezettség bizonyította, hogy igazat beszél.

Halálával az egyetemes UFO kutatás emblematikus alakja, a Roswell mellett történt események egyik utolsó élő szemtanúja távozott el közülünk, aki élete végéig azért harcolt, hogy az Egyesült Államok kormánya ismerje be, 1947 júliusában egy földönkívüli civilizáció képviselőinek űrhajója járt szerencsétlenül Új-Mexikóban.

Nyolc gyermeke és számos unokája a következő szavakkal búcsúzott szeretett rokonától:

"Habár, édesapánk, nagypapánk, nincs többé velünk,...de a Roswell hagyaték mindörökké élni fog"

/ittvannak.hu/

Kategóriák: UFO

Hogyan viselkedjünk, ha a földönkívüli civilizációkkal találkozunk?

2013, augusztus 24 - 08:12

Többek között ez volt az egyik fő témája annak a különleges konferenciának, amelynek a múlt héten adott otthont az egyesült államokbeli Dallas nagyvárosa. A Csillagközi Kongresszus (Interstellar Congress) az emberi történelemnek azt a jövőbeni korszakát vette górcső alá, amikor a világűrt meghódító és a Naprendszerből kilépő emberiség már maga is csillagközi civilizációvá vált.

A több napon át tartó tudományos tanácskozás valamennyi résztvevője egyetértett abban, hogy ha évszázadokban, pláne évezredekben gondolkodunk, akkor távolról sem a tudományos-fantasztikum világa, hanem evolúciós törvényszerűség, hogy az emberiség egyre távolabbra fog eljutni a világűrben, ezért rendkívül fontos lenne erre előre felkészülni és egy idegen fajjal való találkozás esetére vonatkozóan etikai alapszabályokat, viselkedési normákat meghatározni - olvasható a vitasorozatról tudósító Discovery.com internetes oldalon.

Tegyük fel, hogy az emberiség sikerrel tesz eleget az ehhez leginkább szükséges kihívásnak és olyan meghajtó technológiákat tud előállítani, amellyel már képes a csillagközi utazásra. Amennyiben ez megvalósul, minden bizonnyal egy új, intergalaktikus gyarmatosítási folyamat veszi kezdetét, főként, ha minden kétséget kizáróan kiderül az is, nem vagyunk egyedül az univerzumban. Látnunk kell ugyanis, hogy az élet mindössze kémiai folyamatok eredménye, ezért megfelelő körülmények között a biológiai élet bárhol létrejöhet - fogalmaz a Discovery.com.

De vajon mit tennénk, ha szemtől szembe találnánk magunkat kozmikus szomszédainkkal? Pontosabban fogalmazva, mit kellene tennünk?

A csillagközi utazásról szóló több napos konferencia egyik leginkább elgondolkodtató panelét augusztus 16-án tartották, amelyen a különböző szervezetek képviselői, egy idegen civilizációval történő kapcsolatfelvétel etikai következményeit mérlegelték. Vajon miként reagálnánk, ha úgymond intelligens földönkívüliekkel találkoznánk? És miként, ha az adott bolygón az élet még csak az evolúció hajnalán tart és csupán egysejtű mikroorganizmusok formájában létezik? Másként állnánk hozzá egy esetleges gyarmatosításhoz?

A panel résztvevői egyetértettek abban, hogy egyfajta etikai keretet kellene kijelölni egy esetleges kapcsolatfelvétel esetére, vagyis az idegenekkel való találkozáskor tanúsított viselkedés erkölcsi alapjait le kellene fektetni, amely független kell legyen attól, hogy az adott idegen faj az egyedfejlődés milyen szintjén áll.

A Discovery.com beszámolójából kiderül, az egyik első hozzászóló ennek kapcsán nagyon érdekes összehasonlítást tett a Star Trek sorozatban alkalmazott és ott egyfajta igazodási pontnak tekintett úgynevezett Elsődleges Direktívák kapcsán, amelyek a sci-fi alkotói által megálmodott univerzumban arra szolgálnak, hogy megelőzzék a fejlett Föderáció és a más, esetenként teljesen eltérő kulturális és szociális alapokon nyugvó idegen társadalmak közötti összeütközéseket. De vajon lehetne a való életben is alkalmazni a Star Trek direktíváit? Egyáltalán szükség van erre?

Les Johnson, a Tennessee Valley Interstellar Workshop elnöke és egyben a NASA Fejlett Koncepciók Hivatalának helyettes vezetője felvázolt három logikai kritériumot, melyekről úgy vélte, majdani csillagközi leszármazottaink számára irányadók lehetnek, ha földönkívüli életre bukkannak.

1. Tudj meg róla mindent, amit csak lehet, mielőtt bármit is kockáztatnál.

2. Ha úgy tűnik, hogy valóban életre bukkantál, inkább hagyd békén.

3. Óvakodj attól, hogy mintákat hozz haza a saját bolygódra, mert könnyen lehet, hogy az száz százalékban inkompatibilis a szülőbolygód ökoszisztémájával.

A Johnson által felvázolt első két kritériummal sem értett egyet mindenki a fórumon megszólaló tudósok közül, a harmadikat azonban többen is erősen vitatták, köztük Jim Benford, a Microwave Sciences Inc. (Mikrohullámú Tudományok) elnöke, aki úgy vélte, talán nem kellene túlságosan tartani az idegen mikrobák okozta esetleges fertőzésektől, mert egyáltalán nem biztos, hogy ezek az élőlények bármilyen módon is sértenék a biológiai felépítésünket: "Nagyon valószínű, hogy hasonló a biológiai felépítésünk, ezért ilyen értelemben valószínűtlen, hogy negatív hatással lennénk egymásra. Ráadásul egy idegen világgal való találkozás esetén elkerülhetetlen lenne, hogy egy "emberi előörs" tudományos vizsgálatokat végezzen" - fogalmazott.

Les Johnson válaszában azonban a földi természetből vett példákkal mutatott rá, hogy az invazív fajok egyes veszélyeztetett régiókban milyen hatalmas károkat tudnak okozni és kiemelte, a ragadozók hiánya, illetve a környezeti korlátok együttesen segíthetik elő azt, hogy egy újonnan bekerült földönkívüli faj akár a túlélésünket is fenyegethetné. Éppen ezért úgy vélte, egyáltalán nem jó ötlet egy földönkívüli biológiai egyedet visszahozni a Földre.

Kevin Long, a brit székhelyű Institute for Interstellar Studies (Csillagközi Tudományok Intézete) speciális csillagközi irányelvek lefektetését látná indokoltnak egy esetleges földönkívüli kapcsolatfelvétel esetére. Bár úgy vélte, a távoli jövőben már sokkal kevésbé leszünk rászorulva a Föld, vagy bármelyik másik bolygó természeti kincseire, mert idővel a világűrben létrehozott hatalmas, mesterséges létesítményekben fogunk élni és jóval kevésbé kötődünk majd egy-egy bolygóhoz. Ebből következően egy-egy újonnan felfedezett "élő bolygó" már sokkal inkább csak a tudományos érdeklődésünket fogja felkelteni és nem úgy fogunk ránézni, mint egy gyarmatosítandó planétára:

"És itt nem a természetnek arról a morálisan elfogadott rendjéről van szó, hogy a túlélésre alkalmasabb fog megmaradni és tovább élni, hanem arról, hogy a társadalmunk olyan szintre fejlődik, amelynek többé nincs szüksége (őshonos életformákkal) való versenyre" - mondta Long.

Mark Millis, a Tau Zero Alapítvány alapítója az emberi természetből kiindulva szintén elgondolkodtató oldalát világította meg egy esetleges kapcsolatfelvételnek: Annak ellenére, hogy egy nagy csillagközi faj nyilvánvalóan képes más létformákkal is kommunikálni, egy adott etikai irányelvet egymástól teljesen eltérő módokon is lehet interpretálni és értelmezni, ezért nagyon valószínű, hogy - hasonlóan a földi felfedezésekhez - a csillagok közé lépve is számos ilyen jellegű kisebb-nagyobb hibákat fogunk elkövetni: "Minden bizonnyal lesznek nem kívánatos események, amelyek egyszerűen elkerülhetetlenek" - mondta.

Richard Obousy, az Icarus Interstellar elnöke és társalapítója azonban a csillagközi térbe lépve, minden másnál fontosabbnak érzi az emberiség szempontjait figyelembe venni, amely akár önzőségnek is tűnhet: "Én a pro-emberiség alapelvet helyezem előtérbe."

Obousy ugyan egyetértett azzal, hogy bizonyos szilárd etikai elveket ki kell terjeszteni a galaxisra is és "kellő együttérzéssel kell kezelni mindenféle új élet felfedezését a világűrben", ugyanakkor mindent egybevetve ő azt látná ildomosnak, ami az emberiség számára adott esetben a leginkább hasznos, vagyis "nem szabad, hogy egy bolygó erőforrásainak kiaknázását egy őshonos létforma puszta jelenléte meghiúsítsa." Természetesen egy földönkívüli létformának is lehetnek érzelmei, amelyre kellő figyelmet kell fordítani, de szerinte a kapcsolatfelvételt csak akkor szabad kezdeményezni, ha az feltétlenül szükséges.

Ami pedig az őshonos életformáktól hemzsegő idegen világok gyarmatosítását illeti, szerinte nagyon valószínűtlen, hogy egy ilyen helyen sokáig szeretnénk időzni: "Egy gravitációs szakadék mélyén élünk" - mondja Obousy - "és nem vagyok meggyőződve arról, hogy az egyik gravitációs szakadékból a másikba szeretnénk költözködni. Nem hinném, hogy szükségünk lenne más bolygókon, vagy holdakon való megtelepedésre.”

A panelen részt vett Armen Papazian, pénzügyi közgazdász is, aki hozzászólásában rámutatott, a politika és a történelem alaposan elferdítette a gyarmatosításra és felfedezésre vonatkozó koncepcióinkat.

"Ez egyrészt nyelvi, másrészt történelmi kérdés" - mondta Papazian. "Amikor azt mondjuk, hogy gyarmatosítás, az a Föld különböző részein mást és mást jelent attól függően, hogy a hódítók vagy a meghódítottak szemszögéből nézzük." Papazian mindent egybevetve amellett érvelt, hogy először is tisztáznunk kell, mit keresünk a galaxisban és ha ehhez megfelelően felvilágosult szemlélettel közelítünk, akkor megtaláljuk a megfelelő módszereket is: "Vajon kölcsönös tisztelettel közelítünk, vagy csak ki akarjuk őket használni? A gazdasági hiányosságainkat akarjuk pótolni, vagy élvezni szeretnénk a kozmosz bőségét?" - tette fel a kérdést.

Végül Joe Ritter, a Hawaii Egyetem mérnöke a kérdést saját tapasztalatai alapján közelítette meg. Mint született Maui lakos elmondta, a mesterségesen betelepített fajok, számos problémát okoztak a pici csendes-óceáni szigeten. Ami szent a helyieknek, azt nem feltétlenül tudja megérteni, elfogadni egy kívülálló, emiatt kétségét fogalmazta meg arra vonatkozóan, hogy az ember képes lehet zavarok nélkül, megfelelő szimbiózisban együtt élni egy idegen életformával (és környezetével), tekintet nélkül arra, hogy az értelmes-e, avagy sem.

"Véleményem szerint, ha eléggé felvilágosultak lennénk, békén hagynánk őket...de vajon az emberek így tennének? Valószínűleg nem." - tette hozzá Ritter.

A Discovery.com tudósításából egyértelműen kiderül, hogy az alapkérdés, "vajon találkozunk-e intelligens földönkívüli civilizációkkal", nem képezte vita tárgyát a Csillaghajó Konferencián, ezt szinte evidenciaként értékelték a résztvevők. Ugyanakkor azzal is egyetértettek a konferencia résztvevői, hogy ennek valószínűsége elenyészően kicsi. Ezzel együtt a látszólag határtalan univerzumban élhetnek akár nálunk sokkal fejlettebb létformák is, akikkel ha összeakadunk, egyáltalán nem mindegy, hogyan viselkedünk, hiszen egy ilyen jellegű találkozás esetén is az első benyomás a legmeghatározóbb - zárja tudósítását a Discovery.com.

Forrás:ittvannak.hu

Kategóriák: UFO

Búcsú az egyiptomi örökségtől

2013, augusztus 22 - 17:46

Az elmúlt két és fél évben havonta, ám olykor hetente jelentek meg aggasztóbbnál aggasztóbb hírek Egyiptomból. A fáraók országának öröksége komoly csorbát szenvedett a 2011. februári forradalom óta: tucatnyi múzeum égett le, régészeti kincsek százait lopták el, illegális ásatások ezrei veszélyeztetik az ősi emlékeket.

Összeállításunkban a vandalizmus azon mozzanatait mutatjuk be, amelyek miatt jó néhány egyiptomi emlék örökre eltűnt, vagy legalábbis a fejetlenség következtében jó darabig elérhetetlen lesz a helyiek és a turisták számára.

Malawi Nemzeti Múzeum: a legújabb áldozat

„Egyiptom kivételes kulturális öröksége nem csupán a múlt hagyatéka, gazdag és szerteágazó történelme a jövő generációi számára is érték, megsemmisítése komolyan gyengíti az egyiptomi társadalom alapjait” – így reagált néhány napja Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója a legutóbbi egyiptomi kulturális sokkra. A felső-egyiptomi Minya városában lévő Malawi Nemzeti Múzeum a tüntetések újabb hullámának esett áldozatul.

A legutóbbi puccs során a hatalomból eltávolított Mohamed Murszi hívei a rendőrséggel történő összecsapások alkalmával hatoltak be a múzeumba és a közeli városházára. A vandálok a múzeum belső kapuját bedöntve törtek be a csarnokba, ahol a biztonsági kamerák leverése után hatalmas károkat okoztak, s távozáskor több féltve őrzött kincset is magukkal vittek.

Minyai Antinopolis: elhordják a romokat

Szisztematikusan rombolják az egyik legnagyobb egyiptomi lelőhelyet, a minyai Antinopolist – hívta fel a figyelmet idén márciusban egy egyiptomi archeológus. Monica Hanna szerint a helyszínen dolgozó régészek arról számoltak be, hogy a római kori Antinopolis – amely ma Sheikh Abada néven ismert – komoly veszélyben van. A hírek szerint a II. Ramszesz temploma melletti területet teljesen ledózerolták, ahogy a város északnyugati részét is a földdel tették egyenlővé, hogy mezőgazdasági művelés alá vegyék.

A pusztításért főleg a helyiek a felelősek, akik egyszerűen lerombolják a romokat és a sártéglából készült római kori temetőket, kifosztják, majd bevetik a területet. Az egyiptomi Régiségügyi Minisztérium egyelőre képtelen a helyzetet kezelni, pedig Antinopolis komoly értéket képvisel: számos maradvány maradt fenn a predinasztikus korból, valamint a Ptolemaioszok idejéből is. A lelőhely igazából a római uralom idején vált ismertté, miután Hadrianus császár Antonio Polis néven új várost alapított, templomokkal, színházakkal, iskolákkal és egyéb történelmi épületekkel.

Dahsúr piramisai: temetővé alakították

Illegális temető kialakításába kezdtek helyiek 2013 elején a Kairó közelében fekvő Dahsúr piramisainak tövében, régészek és értelmiségiek szerint veszélybe sodorva a történelmi építményeket. A piramisok közül a leghíresebb Sznofru fáraó tört falú piramisa, ez az első piramis, amelyről biztosan tudni, hogy saját nevet kapott: Déli felragyogó. Sosem használták temetkezésre, kultuszhelyként működött. Lapértesülések és egyiptomi források szerint úgy tűnik, a helyiek nem sokat törődnek azzal, hogy lábaik alatt az ókor legcsodálatosabb emlékei rejtőznek. A Dahsúr közelében lévő falvak lakói közül kétszázan láttak neki januárban, hogy temetőt alakítsanak ki a fáraók korából származó piramisoknál ásva.

Az ácsként dolgozó Ahmed Rageb számára ez logikus választásnak tűnt. „El akartuk temetni halottainkat” – közölte az unokaöccsét nemrégiben elveszítő férfi. „A régi temető megtelt, és már nem volt máshol hely” – fűzte hozzá. Ezzel csak egy probléma van: az újonnan kialakított sírok veszélyesen közel vannak a dahsúri piramisokhoz, amelyek bár nem annyira ismertek, mint gízai „testvéreik”, de elvileg ugyanúgy védettséget élveznek – pontosabban: élveznének, ha nem épült volna legalább ezer síremlék január óta a helyen. Az illegális temetkezések szervesen illeszkednek abba a folyamatba, amit a Hoszni Mubarak egyiptomi elnök megbuktatása indított el Egyiptomban: eddig több mint ötszáz illegális ásatást végeztek a 2011-es felkelések óta Dahsúr területén.

  • Fajjúm-oázis: illegális ásatások
  • Nem jobb a helyzet a Fajjúm-oázisban található Abusir al Melek nekropolisznál sem. A halottak városát még i. e. 3200 körül, azaz a fáraók uralmának megszilárdulása előtt hozták létre, s egészen az i. sz. 7. századig állt fenn.
  • A nekropolisz az újabb rezsimeknek köszönhetően fokozatosan elvesztette jelentőségét, de még így is kevés olyan terület található a világon, amely a történelem bizonyos korszakait ennyire leképezi. „A jelenleg uralkodó káosz miatt a rendőrség nem működik megfelelően” – mondta még februárban egy egyiptomi régészeti felügyelő. Azóta, az újabb puccs után a helyzet még rosszabb lett, s a nekropoliszban is megnőtt az illegális ásatások száma. Sokak szerint régészeti szempontból a legrosszabb helyzet itt van Egyiptomban.
El Hibeh: szemétlerakó lett

2012 júliusában érkezett a hír, hogy El Hibeh régészeti helyszínt is megtalálták a fosztogatók. A kutatók által adott helyzetértékelés – „nagyon rossz” – még így sem állja meg pontosan a helyét. Amikor a régészek bő egy évvel a Mubarak bukását elhozó forradalom után visszatértek El Hibehbe, igencsak elszomorodtak a látványtól. A rablók több száz gödröt ástak, a sírokat felforgatták, a falakat lerombolták, a múmiákat feldarabolták, így a terület most egy nagy szemétlerakóra emlékeztet.


  • El Hibeh korántsem az egyetlen olyan helyszín, amely komoly károkat szenvedett a forradalom óta, de kétségkívül az egyik legfontosabb, kiváltképp azért, mivel ez (volt) az egyik legkevésbé megbolygatott ásatási terület a harmadik átmeneti kor (i. e. 1076-712) idejéből. A települést i.e. 1070 körül alapították luxori magas rangú papok, s 1700 éven keresztül lakott volt.
Kairói Egyiptomi Intézet: porrá égett

Az Egyiptomi Intézet az egyiptomi tüntetők és a rendvédelmi erők összecsapásai közepette gyulladt ki 2011 decemberében. Az épület teljesen kiégett, a teteje is beomlott, csupán a falai állnak. Az Intézetet még Napóleon 18. század végi egyiptomi expedíciója idején alapították. Számtalan páratlan munkát őrzött, többek között a 24 kötetes Description de l'Egypte (Egyiptom leírása) című kézirat egy példányát, amelyben a XIX. század elején több mint 150 francia tudós foglalta össze Egyiptom múltját és akkori jelenét a kulturális, történelmi emlékek és a természettudományok szempontjából. A kézirat feltehetően javíthatatlanul megrongálódott a tűzben.

  • A 12 órán át pusztító lángok a gyűjtemény javát hamuvá égették. A tűzoltók vízzel próbáltak oltani, ami csak fokozta a károkat. Az önkéntesek 16 teherautónyi, mintegy ötvenezer – köztük sok valószínűleg restaurálhatatlan – kéziratot mentettek ki az üszkös romok közül.
Kairói Egyiptomi Múzeum: kirabolták

A 2011-es fosztogatási hullám első áldozatai közé tartozott Kairó híres Egyiptomi Múzeuma, az ország legnagyobb gyűjteménye. A tolvajok a Tahrír téri kormányellenes tüntetéseket kihasználva elvittek két Tutanhamont ábrázoló aranyozott szobrot. Eltűnt egy mészkőből készült, Ehnaton fáraót ábrázoló szobrocska, valamint egy másik, amelyet feleségéről, Nofertitiről (Nefertitiről) mintáztak. Nyoma veszett egy amarnai írnokot ábrázoló szobornak, elvitték a XVIII. dinasztia egyik udvaronca, Juja 11 temetkezési szobrocskáját, továbbá egy skarabeusz formájú amulettet is, ami ugyancsak Jujáé volt.

  • A régészek és a régiségek védelmével foglalkozó hatóságok elszörnyedve álltak az esetek előtt, s igyekeznek mindent megtenni a csempészet megelőzése érdekében, miközben az európai és amerikai aukciós házak árverésein egyre több egyiptomi tárgy jelenik meg. A zűrzavaros hatalomváltások során a kairói Egyiptomi Múzeumból történő műkincslopások szerencsére nem tartottak sokáig, ami azonban nem a hatóságoknak, a rendőrség vagy a minisztériumok közreműködésének köszönhető, hanem egyiptomi fiatalok, diákok tömegeinek, valamint a Régiségek Legfelsőbb Tanácsa fiatal ellenőreinek mondhat köszönetet a világ, ők védték meg a múzeumot, a karnaki templomot és az alexandriai könyvtárat is.
  • Forrás: Múlt-kor történelmi portál

Kategóriák: UFO

Amikor Vágó István nem hitt a szemének

2013, augusztus 21 - 17:35

Lejegyezte: Galactus - Írta: Sebestyén Balázs

Körülbelül négy-öt éve kezdtem el tanításokra járni, lámákkal találkozni. Nem hívott közéjük senki - egyszerűen volt bennem egy hiányérzet, ami odavonzott ebbe a közegbe.


Ha Nepálról vagy Tibetről olvastam, mindig elfogott egy érzés, hogy nekem ehhez a helyhez, ehhez a kultúrához közöm van, én itt valamikor már jártam. Mint amikor egy kedves arcot látsz, egy ismerős hangot hallasz, s bár nem tudod, kicsoda az illető, legbelül érzed, hogy jó a közelében lenni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy azonnal, első szóra és minden kritika nélkül elfogadtam mindent, amit a pránanadi tanítóitól hallottam. Amikor példáil egyikük azt állította, hogy a tanítások révén meg tudom majd gyógyítani magam, azt mondtam, hogy ez hülyeség.

Talán néha tiszteletlen, de egészséges kétkedéssel viszonyultam hozzá. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - ma már meggyőződéssel állítom: amit kezdetben hitetlenkedve hallgattam, minden valóság. A reinkarnációs utazások, a gyógyítás, a mindnent átható energia - egytől-egyig működő dolgok.

Láttam például a magyar mestert, aki a két ujja között egy aprócska követ hozott létre. Nem volt benne semmi trükk. Anyaggá sűrítette az energiát.

Ezt az utóbbi élményt Vágó Istvánnal is meg tudtam osztani. Amikor közösen vezettünk vetélkedőt, gyakran szóba elegyedtünk. Mindenki tudja róla, hogy kételkedik a tudományon túli jelenségekben. Kicsit talán bosszantja is a létezésük.

Erre összehozza a sors egy olyan sráccal, aki a pránanadi tanításait követi. Mit mondjak, érdekes beszélgetéseink voltak. Amikor elmeséltem neki az energia anyaggá sűrítését, láttam a szemén, mit gondol az egészről. Felajánlottam, hogy összehozok egy találkozót a gyógyítóval egy helyen.

István azonnal igent mondott, és hamarosan ott ült a mester előtt. Nagyjából két órát beszélgettünk, majd a tanító ujjai között néhány perc alatt egy kis színes kavics formálódott. Mikor átadta, figyelmeztetett:

"Vigyázz, István! Ennek a kőnek olyan sűrű az energiája, hogy egy kicsit meg is égette a kezed."

Odanéztünk, és tényleg! Egy kis ponton elszíneződött a bőr. Vágó először nem akart hinni a szemének. Meglepődve mondta: igen, ebben lehet valami. Kis idő múlva aztán újra felülkerekedett a gyanakvása, és kijelentette, hogy ez szerinte csupán illúzió..

Akkor a pránanadi mester elmosolyodott:

"Nincs semmi baj, István. Neked ezzel még nincsen dolgod."

Ez az élmény számomra igazi katarzist jelentett. A kövecske megszületése, a kétely, a vád és a nyugodt válasz. Ott, abban a pillanatban én is rádöbbentem, hogy nem az a fontos, ki mit lát.

Vágó István számára talán még nem jött el az idő, amikor kinyithatja a szemét. Egyszerűen nem állt készen rá. Neki van egy hite, aminek központi eleme az, hogy amit most látott, az valójában nincs.

Ha akkor beismeri, hogy a meggyőződése téves, olyan világnézeti alapokat veszít el, amelyekre évtizedeken át, aprólékos gonddal felépítgette saját világát. Összeomlott volna körülötte minden, neki pedig újra fel kellett volna építenie az egész univerzumát. Vágó e helyett inkább becsukta a stemét, befogta a fülét, és nem vett tudomást valamiről, ami pedig ott volt az orra előtt.

A mester mindezt egy pillanat alatt átlátta, s tisztelte annyira Istvánt, hogy nem akarta sem meg-, sem pedig legyőzni. Ehelyett inkább elővett egy gyertyát, meggyújtotta, és azt mondta:

"Figyeljetek, most megmutatom nektek, mire képes az emberi tudat!"

Leült három méterre az égő gyertyától, és mi azt láttuk, hogy először megnő a láng, majd lassan össszezsugorodik, kisvártatva pedig újra magasan lobog! Közben - tán mondanom sem kell - mindannyian visszatartottuk a lélegzetünket, a levegő sem rezdült.

Vágó István a végén elkérte a gyertyát, mondván, hadd vihesse el megvizsgálni, mert biztosan el van benne vágva a kanóc. A kívánsága teljesült, arról viszont nem hallottam, hogy utólag bármit is felfedezett volna.

Forrás: Sebestyén Balázs: Szigorúan bizalmas

Kategóriák: UFO

3 darabból áll az ISON üstökös?

2013, augusztus 20 - 16:54

Érdekes képek az ISON üstökösről. Vajon ez tényleg üstökös - és 3 darabból áll - vagy VALAMI más? Döntsétek el ti.

Az alábbi linken bárki megnézheti:

http://hla.stsci.edu/cgi-bin/display?image=hlsp_ison_hst_wfc3_130430_f606w_v1&autoscale&title=Ison+130430+WFC3+F606W
  1. Ha nem találod az üstököst, akkor kicsinyítsd a képet (- gombbal). A felső részen keresd. A kép betöltése beletelhet pár percbe. A lighter és a darker gombbokkal lehet világosítani és sötétíteni a képet. Így láthatóvá válik a 3 rész ugyanígy, mint ahogy a képeken és a videón is látod.

Forrás:fenyorveny.hu

Kategóriák: UFO

A térhajtóműről Harold White-tal

2013, augusztus 20 - 14:23

A gyors csillagközi utazás megvalósítása érdekében a NASA kutatói a tér-idő manipulálását tervezgetik. A New Scientist munkatársa, Anne-Marie Corley az egyik vezető hajtómű kutatóval, Harold White-tal beszélgetett.

Hogyan lépjünk át azon az elhanyagolhatónak nem nevezhető apróságon, miszerint semmi nem haladhat gyorsabban a fénynél? White az általános relativitás két "szokásos" kiskapujával, a féreglyukkal és a térhajlítással válaszolt, személy szerint ő az utóbbit kutatja. Az alapelv egyszerűnek hangzik, a tér bármilyen sebességen nyújtható és zsugorítható, a térnek ugyanis nincs tömege és rugalmas, mivel mérhető ütemben tágul az ősrobbanás óta.


Hogyan nézne ki egy térhajtóművel felszerelt csillaghajó? "Képzeljünk el az egyszerűség kedvéért egy amerikai futball labdát, ami egy pilonokkal csatlakoztatott gyűrű vesz körül. A 'labdában' helyezkedik el a legénység és a robotrendszerek, míg a gyűrű egy egzotikus anyagot, úgynevezett negatív vákuum energiát tartalmazna" - magyarázta, hozzátéve, hogy a gyűrű, illetve az egzotikus anyag biztosítaná a warp-trükk alkalmazásához szükséges matematikát és fizikát.

Maga az utazás is különleges élmény lenne, a kezdősebesség eléréséig egy hagyományos űrutazást élhetne át a legénység, a negatív vákuum energiájú gyűrű beindításával azonban fokozódna a sebesség. A tér összehúzódik az űrhajó előtt, mögötte pedig kitágul, az utazók a meghajlított téren keresztül sokkal gyorsabban szelik át az adott távolságot, maga az élmény olyan lenne, mintha gyors előretekerésben néznének egy filmet az utazók.

A warp-sebesség elméleti mivoltán túl jelentős gátat jelentett a megvalósításhoz szükséges energia mennyisége. Amikor az elméletet 1994-ben először felvetették, akkora negatív vákuum energia mennyiséget számítottak ki, ami teljesen kizárta a megvalósíthatóságot, azóta azonban újabb megoldások is napvilágot láttak. "2011-ben és 2012-ben dolgoztam a témában a 100 Éves Csillaghajó szimpózium keretében és több módszert is felfedeztem, melyek nagyságrendekkel csökkenthetik az energiaszükséglet" - tette hozzá White.


Azt maga is elismeri, hogy mindez sokkal inkább tudományos, mintsem műszaki síkon mozog, azonban elmondta, több konkrét és kontrollált lépés is tervben van a koncepció igazolására, mellyel bizonyíthatják, hogy pontosan ismerik és alkalmazzák a hajtóműhez szükséges matematikát és fizikát. "Ennek érdekében megpróbáljuk megalkotni egy warp-buborék mikroszkopikus megfelelőjét a laboratóriumban, ahol méréseket végezhetünk rajta" - összegzett.

A laboratóriumi kísérlet óriási lépést jelentene, ugyanakkor még számtalan egyéb lépcsőfokot kell majd leküzdeni, mire eljutunk egy csillagközi küldetésig és a kapitány kiadhatja az utasítást térhajtómű bekapcsolására.

Forrás:Balázs Richárd, sg.hu

Kategóriák: UFO

Hangok a semmiből

2013, augusztus 18 - 14:58

Ha beazonosíthatatlan eredetű, mások által nem észlelt hangokat hallasz, nem biztos, hogy megőrültél. A helyzet az, hogy szerte a világon több millióra tehető azoknak a száma, akik időről időre hallanak olyan zümmögésszerű hangot, melynek eredetére nincs elfogadható magyarázat.


Ráadásul a fültanúk általában nincsenek egyedül: volt, hogy egyszerre több százan hegyezték a fülüket zavartan, akár napokon keresztül, ám magyarázattal senki nem tudott szolgálni. Az első jelentés a Hum néven ismertté vált alacsony frekvenciájú zajról az 1960-as évek közepéről származik, amikor az Egyesült Királyság egyik városában, Bristolban tettek bejelentéseket emberek tucatjai arról, hogy rendkívül szokatlan, a dízelmotor alapjáraton való működésekor hallható hangokat hallanak, melynek azonban soha nem sikerült megtalálni az eredetét, forrását. A legelső, mondhatni koncentrált HUM-észlelések földrajzi behatároltsága okán nevezték el a jelenséget Bristol Hum-nak, ami szinte azonnal igen élénk érdeklődést váltott ki a helyi lakosságból és mivel a zaj rendkívül nyugtalanító volt azok számára, akik azt észlelték, hamarosan igen nagy port kavart a sehonnan nem származó búgó hangok rejtélye.


A titokzatos eredet


Azokat, akik hallották ezt a nyugtalanító zajt, olyannyira megviselte ez az állandóan érzékelhető folyamatos zörej, hogy afféle érdekvédelmi csoportot alakítottak, majd felkérték a Chelsea Kollégium Fizika Tanszékének szakértőit arra, hogy eredjenek a rejtély nyomába. A helyzet azonban az, hogy még a szakértők sem tudtak mit kezdeni az ismeretlenségében már önmagában dermesztő testetlen jelenséggel, a kiterjedt kutatások, mérések sem hoztak szinte semmiféle kézzelfogható eredményt, így a Hum-érzékelők magyarázat nélkül maradtak. Egészen megdöbbentő módon a fizika tanszék professzorai csak annyit tudtak kideríteni, hogy a zaj 36 hertzen „ketyeg”, végső elkeseredésükben pedig megpróbáltak építeni egy olyan sisakot, amely kizárja a zajforrást, így a szenvedő alanyok némileg megnyugodhattak volna. Ez a próbálkozás azonban nem vezetett eredményre, és később kiderült, hogy a Hum-ot nem állítja meg semmilyen eszköz, legyen az füldugó, vagy bármi más módszer. A Bristolban tapasztalt zaj olyannyira nyugtalanította az embereket, hogy a szakértői nyomozómunkát követően a helyi önkormányzat és a város parlamenti képviselője, Alex Palmer is önálló vizsgálatokat indítottak.


Csakhamar igen érdekes fordulatot vett az egész ügy, hiszen Palmer rövid nyomozás után kijelentette, hogy a Hum forrása nagyon is jól behatárolható, arra azonban egészen döbbenetes módon már nem volt hajlandó, hogy információit megossza a nagyközönséggel. Csupán annyit mondott, hogy a zajt egy kormányzati projekt működése keltette, de most már vége van, mindenki megnyugodhat. Ez a kijelentés azonban nem bizonyult igaznak mivel Bristolban továbbra is érkeztek bejelentések a titokzatos hangról. Egy hetvenes évek közepén készített helyi felmérés szerint a bristoli lakosok mintegy tíz százaléka hallotta a hangot kisebb-nagyobb rendszerességgel és intenzitással. 1992-ben közvetlenül a brit kormány adott felhatalmazást a Salford Egyetem munkatársainak arra, hogy vizsgálják ki az ügyet, a projekt támogatására pedig 50 ezer fontot különítettek el az államkasszából. Ez utóbbi tényt azért fontos megemlíteni, hogy lássuk: A kormány rendkívül komolyan vette az ügyet, a jelenség létezését elismerte, ennél fogva máris kizárhatjuk a Bristolban tömegesen élő, hallucináló elmeháborodottak primitív teóriáját. Végül a vizsgálat két évig tartott, értékelhető eredményt azonban ez sem hozott: A kutatócsoport vezetője egy alapvetően rendkívül konzervatív, az alternatív jelenségekkel szemben meglehetős ellenérzéseket tápláló J. W.Sargent befolyása megtette a kellő hatást, és a bizottsági jelentésben egy szinte már felháborítóan szkeptikus összegzését adták az ügynek: A Hum valójában nem létezik, negyvenegy esetből csupán hat olyat találtak, amelyekben kizárhatóak voltak a pszichológiai, illetve könnyedén azonosítható környezeti hatások. (Kérdésünk: Ha a Hum nem létezik, mit hallhatott az a hat ember?)


Mr. Sargent és csapata azonban nem igazán vett figyelembe bizonyos, időközben felmerülő extra körülményeket, tényszerűségeket, a legnagyobb hibát – azon kívül, hogy alapvetően elutasítóan álltak hozzá a jelenséghez – akkor követték el, amikor vizsgálódásaik során csupán Bristolra koncentráltak, holott ekkorra már másutt is egyre gyarapodtak a bejelentések erről a nyugtalanító, testetlen, lenyomozhatatlan zajról. 1976-ban Oregon államban, később pedig az Új-Mexikói Taos városában szaporodtak meg a búgással szorosan összefüggésbe hozható ügyek száma. Itt is, ahogyan Bristolban, ezrek és ezrek számoltak be arról, hogy az időszakonként meglehetősen differenciált intenzitású hang szép lassan az idegeikre megy, ám senki nem tudta megmondani, hogy egyesek miért hallják ezt a zümmögő búgást, mások pedig miért nem.

 


Globális szellemhangok


Az Egyesült Államokban is felállítottak egy vizsgálóbizottságot, a kutatásba bevonták a Légierő érdekeltségébe tartozó Philips Laboratóriumot, de Los Alamosból is verbuváltak tudósokat annak érdekében, hogy kissé jobban megismerhessék ennek a testetlen zajnak a természetét, eredetét. A fokozott kormányzati és tudományos aktivitás nem volt véletlen, hiszen Oregon állam és Taos városa mellett a világ számtalan más pontján felütötte a fejét ez az egyre félelmetesebb jelenség. 2004-től kezdődően Hawaii-ról érkeztek az első jelentések arról, hogy a lakosság igen nagy része – mintegy 15%-a - hallja ezt az alacsony frekvenciás búgó zörejt, 2006-ban pedig az Új-Zélandi Auckland lakói kezdtek folyamatosan panaszkodni ugyanerre. 2008-ban a jelenség megjelent Észak-Németország egyes városaiban, majd még ugyanebben az évben bejelentések sorozata érkezett Olaszország több településéből, amik egyértelműen ugyanazt a problémát és annak lassan globalizálódó jellegét világították meg. Az utóbbi időben több vizsgálat indult, ám igazán figyelembe vehető, komoly eredmények a mai napig nem születtek a tárgykört illetően, csupán olyan elméleteket ismerünk, amik vajmi kevéssé vehetőek komolyan akkor, ha a semmiből érkező zaj minden egyes jellemzőjét figyelembe vesszük. Az egyik legelső felvetés szerint ez a hang nem más, mint egyszerű fülzúgás. Ez természetesen egy tökéletesen nevetséges felvetés, ami egyáltalán nem tartható, hiszen mint írtuk, a zaj egyik napról a másikra embertömegeket érintve üti fel a fejét, és a klasszikus fülzúgással ellentétben itt nincs semmiféle módszer arra, hogy ezt az anomáliát lecsökkentsék, vagy semlegesítsék. Ráadásul a zajt több esetben mérték meg műszerekkel, így aztán ez a teória tényleg nem ér semmit magyarázatként.


Mások szerint ez az egész felhajtást egy triviális jelenség okozza, ez pedig a spontán otoakusztikus kibocsátás, amelyet meglehetősen gyakran észlelhetünk mi magunk is: Cseng a fülünk, esetleg halk zúgást hallunk. Orvosi tény, hogy az emberek 30%-a meglehetősen gyakran észlel ilyen hangokat a fülében, az elmélet gyártói szerint most sincs másként. Csakhogy a spontán otoakusztikus kibocsátás szintén nem mérhető vagy érzékelhető műszerekkel, ráadásul inkább akkor lép fel, amikor az ember egy rendkívül csendes környezetbe kerül. A búgás esetében azonban ez nem áll fent, hiszen ez a zörej bármilyen élethelyzetben észlelhető, ráadásul hol kisebb, hol nagyobb erősséggel. No meg ugye megint itt van a megkerülhetetlen tény, hogy általában egész tömegek esnek áldozatául ennek a hangnak. Egy harmadik, némiképp egzotikusabb elmélet szerint a búgás eredete nem más, mint az… óceán! Komoly tudósok meglehetős komolysággal igyekeznek elhitetni velünk, hogy a búgás valójában az óceánokon egymásba rohanó és összecsapó hatalmas hullámok keltette infrahangok afféle szellemképei, amelyek több ezer kilométereket utazva vesznek célba a világ számos pontján településeket és miután rátaláltak a több száz potenciális áldozatra, éveken keresztül ostromolják azok idegrendszerét.

Az agymosás-program

A helyzet az, hogy nincs valódi magyarázat erre az igazán nyugtalanító és rejtélyes jelenségre. Az összeesküvés-elméletek rajongói szerint az USA kormányának egyik titkos szervezete folytat világszintű agymosás-programot, ennek egyik mellékhatása a testetlen zaj, ám erre éppen annyi bizonyítékkal tudnak szolgálni, mint az UFO-hívők, akik szerint láthatatlan csészealjak és szondák bocsátják ki magukból ezeket a búgásokat. Az viszont tény, hogy a jelenség létezik és a jelek szerint egyre terjed.


Élettani hatások

A tapasztalatok azt mutatták, hogy a hangot sehogyan sem sikerül kiküszöbölnie annak, aki azt egyszer már érzékelte. Próbálkoztak a klasszikus, füldugós módszerrel, egyesek megpróbálták magukat izolálni a külvilágtól – például bezárkóztak a pincéjükbe –, ám ez esetekben a zajforrás erőssége nem hogy csökkent volna, inkább tovább növekedett. Az a tény, hogy úgy tűnik, ettől a zajtól lehetetlen megszabadulni, meglehetősen aggasztó, főképpen akkor, ha tudjuk, hogy ez a jelenség komoly egészségügyi zavarokat is okozott már az érzékelők csoportjának igen nagy százalékában. A legjellemzőbb élettani hatások, melyeket a Hum-észlelők körében kimutattak: állandósuló erős fejfájás, hányinger, illetve állandósuló általános fáradtságérzet, de mindezeken kívül gyakran előfordulnak igen komoly, pszichológiai jellegű problémák, mint az álmatlanság, de ismerünk eseteket, amikor az áldozat végső elkeseredésében öngyilkosságot követett el. A búgás az eddigi ismertté vált esetek 26%-ban okozott valamilyen balesetet, illetve tett beteggé embereket, akiket a legkülönbözőbb élettani zavarokkal kellett kezelni.


Forrás:  ifj. Körösztös György, Hihetetlen

Kategóriák: UFO

Szíriusz (teljes film magyar felirattal)

2013, augusztus 17 - 15:39

Kategóriák: UFO

A CIA elismerte, valóban létezik az 51-es Körzet!

2013, augusztus 16 - 11:53

Többé senki nem mondhatja, hogy a világ legtitkosabb katonai támaszpontjaként emlegetett kísérleti komplexum csak az összeesküvés-elméletek gyártóinak agyszüleménye, ugyanis a CIA egy tegnap nyilvánosságra hozott dokumentuma egyértelműen bizonyítja, a nevadai sivatag közepén valóban ott áll az 51-es Körzet.

Az amerikai kormányzati szervek gyakorlatilag az 1950-es évek óta minden adódó alkalmat kihasználtak, hogy a híres katonai létesítménynek a puszta létét is tagadják. Olykor még attól sem riadtak vissza, hogy megpróbálják elhitelteleníteni, nevetségessé tenni azokat a szemtanúkat, akik ki merték mondani, létezik a kísérleti támaszpont.

2013. augusztus 15-től azonban nem kérdés többé, hogy hosszú évtizedeken át nem a titkos információkat kiszivárogtató alkalmazottak hazudoztak, hanem a kormányzati szervek nem mondtak igazat, a George Washington Egyetem Nemzetbiztonsági Archívuma ugyanis nyilvánosságra hozott egy CIA dokumentumot, amelyen többek között az 51-es Körzet sematikus térképe is látható.

Az irat nyilvánosságra hozatalát még 2005-ben kérte egy Jeffrey T. Richelson nevű férfi, az információ szabadságáról szóló törvényre hivatkozva, de a dokumentum csak ez év június 25-én kapta meg a CIA engedélyét a közzétételre és végül tegnap mutatták be.

Ebben ugyan nincs szó földönkívüliektől szerzett technológiáról, de kiderül belőle, hogy a Las Vegas-tól mintegy kétszáz kilométerre, észak-nyugatra található katonai komplexumot valóban a legújabb technológiák tesztelésére építették: Az ötvenes-hatvanas években az amerikai kormány az U-2 és az OXART névre hallgató, légi megfigyelő programjaival kísérletezett az 51-es Körzetben.

A most bemutatott dokumentum nyilvánosságra hozatalát még 2005-ben kezdeményező Jeffrey T. Richelson a CNN-nek elmondta"Remélem, az irat közzététele azt jelzi, hogy a kormány a jövőben egyre nagyobb hajlandósággal fogja felfedni a hírhedt katonai bázisról szóló aktáit, és hamarosan még több információhoz juthatunk az 51-es Körzetben folyó munkával kapcsolatban is."

Forrás:itvannak.hu

Kategóriák: UFO

Világok közötti átjáró

2013, augusztus 15 - 08:56

Bolívia és Peru határán, a Titicaca-tó közelében, a civilizációtól elzárt felföldön található a világ egyik csodája, amelyet azonban kevesen ismernek. Egy sziklába faragott, keletre néző, hatalmas, hét méter magas kapu, ami látszólag nem vezet sehová.

A kapu az indiánok szerint egy Mu nevű helyről származó pap építette valaha rég, és a Hét Fénysugár Templomának része volt. A főpap átlépve a kapun eltűnt a sziklában, ahová senki sem tudta követni őt. Sohasem tért vissza, de megígérte, hogy egy napon a kapun túlról eljönnek majd az istenek és megváltoztatják a világot…

A Titicaca-tó környéke csodákkal terhes vidék. A közel négyezer méter magasan elterülő felföld, az Altiplanó Bolívia lakosságának közel felét tartja el, ez az ország legsűrűbben lakott része, holott az egész nem több kietlen pusztaságnál, ahol lámák és alpakák legelészik a gyér növényzetet. A tó déli partjaitól húsz kilométernyire fekvő ősi romváros, Tiahuanaco 27 méterrel épült a tó vízszintje felett, pedig egykor kikötőváros volt. A víztől való távolsága (vízszintesen és függőlegesen egyaránt) ma az egyik legnagyobb titok. Sokan úgy gondolják, hogy valaha a tó kiterjedése jóval nagyobb volt, és a víz szintje is 27 méterrel magasabban lehetett, ám ez lehetetlen, mert ekkora víztöbblet egyszerűen nem férne el a fennsíkon; a víz egyszerűen lezúdulna a széleken… Tiahuanaco egyetlen módon lehetett régen kikötőváros; ha maga az óceán vize hullámzott a mainál négyezer (!) méterrel magasabban, de ez szintén hihetetlennek tűnik.

A városban hatalmas épületek romjait találjuk, amelyek egyszerűen nem emberi lépték szerint készültek. Használóiknak 3-4 méteres óriásoknak kellett lenniük, már amennyiben valóban használták az épületeket. Tiahuanaco legismertebb régészeti emléke a több mint tíz tonna súlyú, egyetlen, zöldesszürke andezittömbből kifaragott, domborművekkel gazdagon díszített Napkapu. Sokan igyekeztek már megfejteni titokzatos ábráit és jeleit, de egyértelmű eredmény máig nem született.

A Napkapuhoz hasonló különös építmény a Titicaca-tó keleti partja mentén is található, Peruban. Puno városától (neve maga is fennsíkot jelent) alig negyven kilométernyire, mégis elhagyatottan, ismeretlenül fekszik Puerta de Hayu Marca, ahol valaha régen egy 16 méter hosszú, hét méter magas kapu alakját faragták a sziklába. Akárcsak a jordániai Petra városában, azzal a különbséggel, hogy ott a kapuk a kőbe vájt helyiségekbe nyílnak, így jól látható rendeltetésük van. Itt, az Andokban viszont a kapu mögött nincs semmi, csak a tömör szikla, azaz a kapu sehová sem vezet. Így van ez annak ellenére, hogy a felvételeken is jól látszik, a kapu nem kizárólag istenek vagy óriások számára készült, hiszen emberi méretű része is van. Az alapvonal közepén ugyanis egy második, mélyebb bevágás látható, akárcsak az ipari csarnokok kapuján az apró személyzeti bejáró. Ez a kiskapu nyilvánvalóan emberek számára készült, mert két méter magas és egy méternyi szélességű. Mintegy fél méterrel beljebb is vágták a sziklába, mint a környezetét, de persze ez sem vezet sehová, hacsak nem tud valaki átgyalogolni a kövön.

A kapuról sokáig nem tudott a külvilág, noha a helyiek életében és legendáiban fontos szerepet játszik. A környékbeliek például rendszeresen álmodnak vele, állítja José Luis Delgado Mamani, aki először vitt turistákat az építményhez.


„Hosszú évek óta álmodtam valami hasonló dologról – nyilatkozta Mamani újságíróknak –, álmaimban azonban a kapuhoz vezető út vörös márvánnyal volt kirakva, két oldalán szobrok sorakoztak, és a középső kis kapu egy alagútba nyílt, melyből kékes színű fény derengett. Családunk más tagjai is álmodtak a kapuval, de mások is a környéken már évszázadok óta. A valóságban azonban sokáig nem találtuk meg a sziklák közt, de álmainkból tudtunk a létezéséről…”


Ma már tudjuk, hogy Mamani víziója nem minden alap nélküli. Paul Damon, egy lelkes újságíró kiderítette, hogy számos környékbeli hagyomány és legenda kötődik a kapuhoz. Az általános hit szerint a kapun keresztül jönnek majd el ismét az istenek a Földre. Azok az istenek, akik az ősidőkben egy Mu nevű helyről érkeztek az Andokba, és akik a későbbi spanyol hódítók, a konkvisztádorok elől a csillagok közé távoztak. A legendák szerint a kapu egykor a Hét Fénysugár Templomának része volt és egy aranykorong szolgált hozzá kulcsként. Ez az aranykorong nyitja meg a tömör sziklában azt az évezredeken és dimenziókon át vezető alagutat, melyen az istenek és kiválasztottaik közlekednek. Ilyen kiválasztott volt a Hét Fénysugár Templomának utolsó főpapja is, aki távozásakor átadta az aranykorongot valakinek a helyiek közül, ám hogy kinek, azt ma már senki sem tudja. Mi több, természetesen az eltelt évszázadok alatt maga a kulcs is elveszett, így amíg valaki vissza nem tér a kapun túlról, addig erről az oldalról senki sem tudja használni azt. Hogy mégis működik a helyszínen valamiféle természetfeletti erő, azt sokan érzik ma is.


Feljegyzések készültek az utóbbi évek turistáinak tapasztalatairól, s közülük többen számoltak be furcsa élményekről. Volt, aki elájult, és önkívületi állapotában a halálközeli élményen átesettekhez hasonlóan ragyogó fehér fényt vélt látni, mások furcsa hangokat hallottak, melyek mintha a sziklából szóltak volna. Egy amerikai látogató, bizonyos Heiler Jerry Wills azt mondja, a kapu előtt térdelve percekre elveszítette tér- és időérzékét, és úgy érezte, mintha eltűnne a Földről…

Ezeket az élményeket természetesen magyarázhatjuk a látogatás által kiváltott felfokozott érzelmi állapottal, esetleg az átlagosnál élénkebb fantáziával, de a rejtélyeknek ezzel még nincs vége. Két svájci régész érdeklődését is felkeltette a rom, ezért igyekeztek utánajárni eredetének. Valentin Nusbaumer és Ivan Bonetti először légi felvételek alapján elemezték a környéket, és rájöttek, hogy a kapu valóban egy nagyobb épületegyüttes része lehetett, amely valaha az egész hegycsúcsot és a körülötte fekvő fennsíkot is magába foglalta. Egy természeti katasztrófa (valószínűleg egy földrengés) azonban teljesen lerombolta a többi részt, és úgy átalakította a felszínt, hogy az pusztán egymásra dobált sziklák összességének tűnik.


Részletes és nagyszabású ásatásokra volna szükség a terület rekonstruálásához, ehhez azonban hiányzik az elegendő anyagi erőforrás, és a biztonság is. Az utóbbi évtizedekben Peruban egyáltalán nincsenek biztonságban a külföldi turisták, mert a kokainbárók és a különböző forradalmár- és terrorista csoportosulások a fővárostól távolabb előszeretettel vadásznak az idegenekre. Ezért aztán a régészek helyi ásatások híján könyvtárakban és levéltárakban kutatva igyekeznek a kapu nyomára bukkanni. Végül a Perutól északra fekvő Ecuador fővárosában, a quitói katolikus egyetemen jártak sikerrel, ahol egy XVI. századi spanyol hittérítő atya emlékirataiban megtalálták egy Hernando de Guzman nevű konkvisztádor történetét. A kalandor élete alkonyán beszélte el élményeit a papnak, aki szerint de Guzman elméje aligha lehetett már tiszta, mert egy ördögi városról mesélt, mely valahol a Titicaca-tótól keletre terült el, s melynek évszázados ura Nekht Semerkehtnek hívta magát.


De Guzman saját bevallása szerint személyesen járt a városban (melyet nem volt hajlandó megnevezni), igaz, csak annak pusztulása után. A helyi indiánok meséltek neki egy gonosz istenről, aki a sziklába faragott kapun át érkezett hozzájuk, miután Mu nevű országa elpusztult, és ugyanezen kapun keresztül távozott, mikor hírét vette a fehér bőrű, szakállas hódítóknak. A spanyol állítása szerint látta a kaput, amely nem vezetett sehová, hiszen a tömör sziklába faragták. Látta a gonosz isten szobrát is a Hét Fénysugár Templomában. Szerinte maga a Sátán volt az; óriási és rút alak, feje egyszerre emlékeztetett egy disznó és egy szamár koponyájára, és valami megfoghatatlan rosszindulat áradt belőle. (Az indiánoknak erről más volt a véleményük, ám ez nem érdekelte de Guzmant.) A spanyol közel egy évtizedet töltött a környéken nemesfémek után kutatva, de első látogatása után gondosan elkerülte az elhagyott várost. Az indiánok az ősi isten utódját látták benne, és ő ennek megfelelően uralkodott felettük, amíg egy földrengés el nem pusztította a környéket. Ekkor dőlt romba végleg a kapu temploma is, és de Guzman szerint azon az éjszakán a sziklák közt támadt repedések közül kék színű füst gomolygott elő, amely egy köpenyébe burkolózott szamárfejű férfit mintázott, amint az ég felé tárja karjait…

Napjaink kutatói ebben a látomásban ugyan nem hisznek, de megjegyzik, hogy Nekht Semerkeht neve az egyiptomi Széth istenségre utalhat, bár nem tisztázott, hogy ez esetben miért gondolták az indiánok, hogy istenük Mu földjéről érkezett. Sőt, az sem bizonyítható, hogy az Andokban ugyanezt az elsüllyedt földrészt értették Mu neve alatt, amelyre manapság gondolunk. Talán az indiánok és istenük így nevezték az ősi Egyiptomot, hiszen néhány mai kutató is az elpusztult Mu utódjának tartja a fáraók földjét, közvetlen kapcsolatot látva a két birodalom közt. Csakhogy az egyiptomi istenkirályok kora (kb. Krisztus előtt 4 ezer évvel) és a dél-amerikai indiánbirodalmak közt túl nagy az időkülönbség. Már amennyiben elfogadjuk a régészek hivatalos álláspontját, amely szerint a Titicaca-tó környékén a legkorábban Kr. e. két-háromszáz évvel alakulhatott ki fejlett kultúra. Persze akik dimenziókaput vélnek látni Puerta de Hayu Marcán, azok szerint a lény oda-vissza tetszés szerint mozoghatott az időben, és a XVI. századi Dél-Amerikából a kapun át visszatérhetett az ókori Egyiptomba is, tehát előbb élt Peruban, aztán a Nílus mentén. Ez persze színtiszta spekuláció, de mint néhányan rámutattak, a legendák leginkább ezt a feltételezést támasztják alá. Legalább annyi értelme van, mint kaput faragni a tömör sziklába.


Forrás:Hihetetlen magazin

Kategóriák: UFO

A rettegés foka: gömbvillám a szobában

2013, augusztus 14 - 21:43

Hiedelmek tucatjai kötődnek a gömbvillámhoz - nem érdemtelenül, hiszen az egyik legtitokzatosabb jelenségről van szó.

Matat a ménkű

Számos feljegyzés őrzi a gömbvillám látogatását az emberek által lakott terekben, ahol ez a jelenség különös módon viselkedik. A matató ménkű elnevezést is éppen ezért kapta, mert megjelenése után akár fél percig is képes rettegésben tartani a helyiségben tartózkodó embereket - és nemcsak a puszta jelenlétével, hanem mozgásával is. Úgy tűnik, mintha a gömbvillám gondolkodna, és keresne valamit vagy valakit. Keres, kószál benn a térben, hozzá-hozzá ér tárgyakhoz, néha az emberekhez is. Érintését pedig sérülések vagy akár pusztulás, halál is kísérheti. A cseppet sem veszélytelen látogatás után aztán egyszercsak eltűnik, csak az égésnyomok (ha vannak) és valami különös, nagyon erős szag marad utána.

A történelmi időkben is felfigyeltek a veszélyes jelenségre, bár ahogy ma is, csak találgatni tudták a tűzgömbökkel kapcsolatos igazságot.
A Törökországban tartózkodó Mikes Kelemen is beszámol egy találkozásról, amikor is egy narancsszínű tűzgolyó belibbent az ablakon, és az asztalnál sorban ülő hölgyek közül kiválasztott egyet, akit alaposan megperzselt a szoknyája alatt. Bár a beszámoló vidáman ecseteli a találkozást, azért sokan nem voltak ennyire szerencsések, és halálra égette őket a gömbvillám.

Kísértetek nincsenek?

Sokan például a megmagyarázhatatlan önégések hátterében is a gömbvillámok létezését, megjelenését vélik. Feltételezik, hogy a gömbvillám "láthatatlan" módon is képes megjelenni, nem feltétlenül libben be az ablakon színes "öltözetben", nem feltétlenül kíséri hang és szaghatás a jelenlétét. Láthatatlan is lehet, és egy pillanat alatt végezhet "áldozatával". Mások szerint a kísértethistóriák magyarázatául szolgálhat az energiajelenség.

Mini űrhajók

A parajelenségek magyarázatán túl viszont olyan elképzelés is napvilágot látott, hogy nem természeti jelenség a gömbvillám, hanem valamilyen földönkívüli életnek a felderítő eszköze. Azért kutat, mert millió adatot szerez és közvetít a környezetében lévő tárgyakról és személyekről. Az elviselhetetlen, halálos erősségű energia pedig a mozgásához szükséges mennyiség vagy védőpajzs, hogy ne tudjunk ártani neki.

A gömbvillámnak van agya?

Mások szerint nem tárgyról, hanem "élőlényről" van szó. Hiszen a gömbvillám mozgására nincs jobb szó, mint hogy "viselkedik". Nagyon is úgy tűnik, mintha mindaz, amit tesz, tervszerű lenne, és megjelenésének nincs más oka, mint hogy kapcsolatba szeretne lépni velünk. Ám ezt az eltérő "biológia" megakadályozza. Így közeledési kísérletei rendre meghiúsulnak, mi több, olykor tragédiába torkollnak.
Még azok az emberek sem tudnak ésszerű magyarázatot adni a titokzatos matatására, akiknek nem lódult meg a képzeletük, és objektíven igyekeztek beszámolni a gömbvillámmal való találkozásról.

Csaba, 26 éves, autószerelő:


"Vihar után voltunk néhány perccel, a feleségem és a két gyerekem már asztalnál ült, vacsorához készülődtünk. Én kézmosás után léptem be a konyhaajtón. Ahogy betettem a lában a helyiségbe, abban a pillanatban belebegett egy tűzgömb a konyhaablakon. Vagy olyan volt, mintha bejött volna, de hát zárva volt az ablak. Mindenesetre a konyhában megjelent egy narancs és kék színű, körülbelül 10 centiméter átmérőjű labda, ami ijesztően sercegett. Megdermedtünk a félelemtől, én különösen, mert azonnal tudtam, hogy gömbvillámmal van dolgunk, és azt is tudtam, a vele való találkozás nagyon veszélyes. A félelem mellett azonban magával ragadott a gömb viselkedése. Olyan volt, mintha 'szaglászott' volna. Lebegett, megállt, továbblebegett. A gyerekeket kikerülte, de a feleségem feje fölött 'ácsorgott' egy ideig. Azt hittem, lángra kap a haja, de szólni se mertem. Aztán a feleségemet otthagyta és engem vett szemügyre. Az ökölbe szorított vizes kezemhez közelített, és csak arra tudtam gondolni, hogy istenem, csak hozzám ne érjen. Nem vagyok fizikus, de az azért beugrott, hogy a vizes kezemnek nem tenne jót, ha azzal az iszonyatos erejű feszültséggel találkozna, ami a gömbvillámban sűrűsödött. Aztán egy pillanat alatt vége volt a dolognak. Mintha lobbant volna egyet és eltűnt."

Egy fórumbejegyzés gyerekkori élményt idéz, ahogy a ház teraszán hirtelen megjelent a gömbvillám:


"Mi gyerekek megszeppenve lestük, de anyánk seprűt ragadott és óvatosan elterelgette a közelünkből azt. Anyánk azt mondta utána, hogy alattomos az a 'ménkű', mert még a falakat is átrakja, ha úri kedve úgy találja."

Nincs titok többé?

A gömbvillám azonban még véletlenül sem városi legenda, olyannyira nem, hogy tavaly ausztrál fizikusok egy csoportja végre megfejtették a titkát. Legalábbis először a világon sikerült leírni a gömbvillám keletkezésének matematikáját. Az elmélet szerint gömbvillám akkor jöhet létre, ha egymástól elszigetelt térben (tökéletes példa erre egy ablak két oldalán elhelyezkedő tér), az egyik oldalon nagyon erősen ionizált mező jön létre, amely a másik oldalon oly módon képes gerjeszteni a levegő molekuláit, hogy azok gömb alakra ugranak össze és kisülnek. A kutatás vezetője azonban elárulta, hogy mindaddig, amíg a gyakorlatban nem képesek modellezni, létrehozni a gömbvillámot, addig ez a megfejtés is csupán teóriának tekinthető. Még akkor is, ha messze a legtetszetősebb vagy leghihetőbb az összes eddigi megközelítéshez képest.

Forrás:life.hu

Kategóriák: UFO

A Belügyminisztérium egykori osztályvezetője: "A Naprendszer gyarmatosítására készülnek a földönkívüliek" (a TV2 videójával)

2013, augusztus 13 - 13:32

2013. március elején a Magyar Ufószövetség memorandummal fordult hazánk miniszterelnökéhez és a honvédelmi tárca vezetőjéhez, amelyben azt kérték, a világ más országaihoz hasonlóan, Magyarország is hozza nyilvánosságra azon titkosított dokumentumait, amelyek a hazánk légterében észlelt azonosítatlan repülő tárgyakról, ismeretlen eredetű fényjelenségekről tanúskodnak.

A Honvédelmi Minisztérium április 30-án kelt hivatalos válaszlevelében azonban úgy fogalmazott: "a Magyar Honvédség nem rendelkezik UFO tevékenységgel kapcsolatos dokumentációval, valamint arra utaló információkkal, hogy az ország területén, illetve légterében azonosítatlan repülő eszközök kerültek volna megfigyelésre", tehát nincsenek ilyen jellegű titkos akták, így nincs is mit nyilvánosságra hozni.

A BM egykori osztályvezetője a műsorban (Forrás: TV2)

Ennek kapcsán, a TV2 'Mokka' című közéleti műsorának vendége volt kedden reggel Pataky Attila előadóművész, aki egyike annak a tizenöt személynek, akik aláírásukkal személyesen is támogatták a kormányfőnek és a miniszternek címzett memorandumot, illetve Dr. Opál Sándor, a Magyar Hadtudományi Intézet alapítója, aki évekkel ezelőtt a Belügyminisztérium parajelenségekkel foglalkozó titkos osztályát is vezette.

Opál Sándor mindenekelőtt leszögezte, nem tartja magát ufológusnak, nem tagja egyetlen ezzel foglalkozó társaságnak sem és nem is rajong az UFO-kért. Szakmai pályájáról annyit közölt, hogy tizenhárom éven keresztül előbb helyettes vezetőként, majd osztályvezetőként dolgozott a Belügyminisztérium egyik önálló osztályán, ahol kizárólag Kádár Jánosnak tartozott beszámolóval.

Ezzel párhuzamosan viszont az úgynevezett "X-aktás ügyek osztályát" is irányította. Elmondása szerint ez a tisztsége annyira titkos volt, hogy még a közvetlen munkatársai sem tudtak róla. Az itt keletkezett dokumentumok főként a parapszichológia tárgykörébe tartoztak, ám a mai napig államtitoknak minősülnek.

"Ha valóban azt válaszolta a honvédelmi miniszter úr, hogy itt nincsenek ilyen akták, akkor engedjék meg, hogy azt mondjam, nagyon büszke vagyok erre a válaszra" - nyilatkozta Opál Sándor a kedd reggeli műsor vendégeként. A BM egykori osztályvezetője szerint ez ugyanis azt bizonyítja, hogy annak idején sikerült olyan különleges módszerekkel titkosítani ezeket az információkat, hogy azok megfejtése még ma is egyenlő a lehetetlennel. Másrészről viszont úgy véli, a jelenlegi miniszternek nem is feltétlenül kellene tudnia ezekről az aktákról.

"Biztos vagyok benne, hogy a miniszter úr nem akarta önöket félrevezetni. Az utóbbi évtizedben, amióta nemzetközi egyezmények szabályozzák az űrkutatást valóban megszűntek Magyarországon ezek a fajta UFO jelenségek."

"Kevesen tudják, hogy a hidegháború legnehezebb éveiben a ma G8-aknak nevezett nagyhatalmak és még néhány ország nemzetközi megállapodást kötött a Föld lakosságának érdekében, a valódi földönkívüliekkel szembeni védekezés céljából, mert mindkét részről folyik a Naprendszer gyarmatosítása. Egyrészt az emberiség részéről, amihez nem a G8-ak tartoznak, hanem az úgynevezett el nem kötelezett országok egy része, másrészt pedig a valódi földönkívüliek részéről, de én nem nevezném ezeket civilizációknak" - fogalmazott az egykori osztályvezető.

"Ez a gyarmatosítási folyamat már régóta folyik, és ezek a földönkívüliek nagyon sok gondot okoztak a Szovjetuniónak" - folytatta az egykori osztályvezető, aki szerint maga az ufológia kifejezés is a legnagyobb kommunista országból származhat, mivel a hatvanas évek végén a szovjet állam "szenvedett a legtöbbet az UFO támadásoktól". Emiatt később a szovjet Össz-szövetségi Tudományos Akadémián létre kellett hozni egy különálló UFO Főosztályt is.

Ami pedig hazánkat illeti, Opál Sándor szerint 1972-től kezdve egészen a szovjet csapatok kivonulásáig Magyarországon működött a Szovjetúnió Európai Ufológiai Megfigyelő Állomása, amelynek egy Ózd melletti hegyen volt a központja.

A rendszerváltás után és a szovjet csapatok kivonulását követően, az akkor még létező Szovjetunió Össz-szövetségi Tudományos Akadémiája elküldte Magyarországra az intézményen belül működő Ufológiai Főosztály vezetőjét, hogy a további együttműködés érdekében a magyar illetékesekkel tárgyaljon, csakhogy egyetlen hivatalos szerv sem fogadta, ezért saját pénzén kibérelte a Budapest X. kerületében található Pataky Művelődési Ház egyik termét, ahová bárki bemehetett és előadást tarthatott. Itt hangzott el tőle, hogy "össze kell fognia az emberiségnek, mert rendkívüli veszélyben vagyunk."

Forrás:ittvannak.hu

Kategóriák: UFO

Megfigyelők egy másik dimenzióból - David Crow története

2013, augusztus 13 - 09:31

Egyes elméletek szerint, az idegenek, a szellemek és az árnylények egy másik idő- és térdimenzió lényei, a mi világunkon túlról. Valamilyen misztikus oknál fogva néha látogatást tesznek a mi bolygónkon. Feltűnhetnek repülő árnyként, páraszerű jelenésként, vagy furcsa jármű pilótájaként. Miért jönnek ide?

Tanulmányoznak minket, vagy csupán nézelődnek?



David Crow és két kollegája találkozott ezekkel az interdimenzionális turistákkal egy tavaszi éjjelen New York állam hegyei között. Történetét itt olvashatjátok:
„61 éves nyugalmazott seriff helyettes vagyok. Ez az esemény velem és két másik tiszttel történt egy éjjelen. Éppen nem voltunk szolgálatban, ezért horgásztúrára menttünk az Adirondack hegyekben 2004. április 18-án. Éppen kikötöttem a csónakot, amikor úgy tűnt, mintha egy kék villanást láttam volna a tavon keresztül cikázni. Felnéztem, és észrevettem, hogy a két kollega is felnézett az égre. A villám színe az UV lámpa színére emlékeztetett, a mérete pedig egy levegőbe dobott teniszlabdáéra. Amikor a tó másik partjára értünk, ez a „valami” lassítani kezdett. Bámultuk a ragyogó színes fénygömböt, jó 5-6 percig, ahogy egyre lejjebb ereszkedett egy takarmánysiló mellett.


Üldöztük a gömböt…


Mivel mindannyian rendőrtisztek voltunk, elhatároztuk, hogy nyomozunk a jelenség után. Visszaugrottunk a csónakba, és 5 perc alatt átjutottunk a tó túlsó partjára. Abba az irányba néztünk, ahol a fény volt. Nem sokáig lüktetett, egy idő után folyamatos fényt adott. A régi siló mögött volt, így hát abba az irányba mentünk, nagyon óvatosan, ugyanakkor izgatottan. Amikor a silóhoz értünk, bicskával a kezünkben megközelítettük azt az oldalát, ahonnan a fény jött. Aztán olyat láttunk, amit még sohasem…

A lények


Egy ragyogó kör vagy gömb volt, a mérete akkora volt, mint egy VW bogárhátú, még mindig UV-fényben. A gömb átlátszó volt, belsejében két humanoid lénnyel - egy férfi és egy nő, egymással szemben ültek. Nem volt látható ülés alattuk. A nőnek hosszú szőke haja volt és szürke-fekete öltözéket viselt. A férfinek középhosszú szőke haja volt, és hasonló ruha volt rajta. Néztük egy pár másodpercig, aztán majdnem egyszerre mondtuk: „Ezt most valóban látjuk?” Elkezdtük egymásnak suttogni, hogy mit látunk és elmondásunk egyezett. Ahogy ott álltunk 25-30 lábnyira ettől a tárgytól, tisztán láttuk, hogy a nő és a férfi a összeérinti a kezét, és behunyják a szemüket. A gömb elkezdett körülöttük forogni, és majdnem folyékony lett, de közben mégis szilárd volt. Van ennek valami magyarázata? Nos, nemigen tudtuk mire vélni.


”Megláttak minket”


Idegesen kihúztam egy cigarettát az ingem zsebéből. Ahogy meggyulladt az öngyújtóm, a nő megfordult és ránk nézett. Tom haverom megbökött a könyökével és ezt mondta: „Nagyszerű. Megláttak minket!” Nem éreztem félelmet, és a többiek sem. Tudom, nehéz elhinni. Még nekünk is nehéz volt elhinni, közelről látva. Miután a nő ránk nézett, nagyon kellemesen elmosolyodott, és elvette az egyik kezét a párjától. Ismét egymásra néztünk. „Ez komoly?” A kézmozdulata mintha kicsit hullámzott volna, és a férfi is így tett. A két barátom nem mozdult, csak bámult. Valamilyen furcsa oknál fogva én is felemeltem a kezemet, hogy visszaintegessek. Ahogy ezt tettem, a két lény egymásra nézett és mosolyogtak. A nő aztán kidugta a kezét a gömbből és – ha jól láttam, - némi füvet szedett fel. Aztán újra behunyták a szemüket, összeérintették a kezüket, és a gömb elkezdett egy helikopter sebességével emelkedni. Az egyetlen zaj, amit hallottunk, egy halk morajlás volt, mint valami háztartási légszűrő berendezésé.
A gömb felemelkedett 50 vagy 60 láb magasra, mi meg csak annyit láttunk, hogy a nő és a férfi lenézett ránk. Röviddel ezután a gömb villámgyorsan elszállt az Orion csillagkép irányába, mely látható volt a tiszta éjjeli égbolton - ezek után már soha nem láttuk a gömböt. Úgy tűnt, mintha pont az Orion öv harmadik csillaga felé tűntek volna el. Aztán ismét a sötétben találtuk magunkat a siló mellett. Olyan sötét lett, hogy szinte semmit nem láttunk. Egymásba kapaszkodtunk, nehogy elessünk, majd a csónak felé vettük az irányt.


Az éjszakában ültünk, és leírtuk, hogy mit láttunk. Később összehasonlítottuk jegyzeteinket, és minden egyezett. A mai napig emlékezünk rá mindhárman. Olyan igaz volt, mint bármi más, amit tapasztaltam eddig.


Kíváncsi vagyok… valami másnak volt-e hasonló tapasztalata?

Forrás:noiportal.hu

Kategóriák: UFO

Éteri szex a földönkívüliekkel

2013, augusztus 11 - 19:20

Szerelem… Felfokozott vágyak, öröm, bánat és szenvedés… Sóhajok és sikolyok, lebegés, a vágyak fizikai beteljesülése… Vajon csak itt, a Föld nevű bolygón ismerjük ezeket az érzéseket, amelyek oly mélyen összekapcsolnak bennünket, vagy univerzális fogalmak lennének az egész, általunk ismert világegyetemben?

Elképzelhetőnek tartod, hogy beleszeretnél egy földönkívülibe?


Esetleg ágyba is bújnál vele?… Szívesen megkóstolnád a kozmikus szerelem és szeretkezés ízét? Ha az idegen 190-195 centiméter magas, szép arcú és selymes bőrű, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a földi hölgyek könnyedén elalélnak a karjaik között… De mi a helyzet az intelligens, ámde meglehetősen törpe méretű kis szürkékkel?

Akik csupán három-négy láb, vagyis kilencven-százhúsz centiméter magasak. Vagyis akkorák, mint egy 5-6 éves gyermek. Sok olyan beszámoló ismert, amelyekben ezek a – néha androidnak tűnő, törékeny testű, hipnotikus tekintetű – lények meglehetősen bensőséges kapcsolatot alakítottak ki földi nőkkel. Lehet, hogy a szerelem tényleg nem ismer határokat?…

Érzéki földönkívüliek


„A Világmindenség civilizációinak egyik legerősebb motivációja az örömszerzésre irányuló szexualitás. Még a földi állatfajok némelyikénél is felfedezték a nemcsak utódnemzés céljából történő nemiséget. Én az emberszerű idegenekkel állok kapcsolatban, így nyilatkozni csak az ő szokásaikról, magatartásukról tudok.

Ők is ismerik a különböző szexuális viselkedési formákat, létezik náluk az azonos neműek szerelme, a csoportos szex, s alkalmaznak néha speciális izgató-eszközöket is. A legjellemzőbb viszont – ami számomra csodálatra méltó –, hogy a szeretkezés megszűnik, még az érzelmeken túl is, pusztán a fizikális szinten megélt eggyé válás misztériuma lenni. Mivel az idegenek érzékelik egymás rezgéseit, gondolatait, így a test összeforrásában megvalósul a transzcendens fúzió. Erre egy földi sem képes. Ez nem hasonlítható a legfelemelőbb szerelmi beteljesüléshez sem. Ez a gyönyör testi, szellemi-, és érzelmi téren is hatalmas energia-kicsatolódással jár. Léteznek egymással életközösséget vállaló párok, de ez nem vonatkozik a szexuális kizárólagosságra. A vonzalmak könnyedén manifesztálódnak létidejükben, gyakori az alkalmi örömszerzés. A földönkívüli nők ott is mindent megtesznek a hódításért.”

Ha hallunk egy ilyen pikáns történetet, akkor persze nyomban felmerül bennünk, hogy az valóban megtörtént-e, vagy csak az illető képzeletében játszódott le? Ez egy meglehetősen fogós kérdés, hiszen gyakorlatilag ugyanez a helyzet úgy általában az eltérítésekkel! Gondoljunk csak bele, ilyenkor szinte kizárólag a szemtanúk beszámolóira hagyatkozhatunk. Más szemtanúk legfeljebb a helyszín közelében feltűnő csészealj le- vagy felszállását figyelhették meg, de az eltérítés során nem voltak jelen.


Intim kapcsolatok

Manapság már sokkal kevesebbet foglalkozunk a szexuális eltérítésekkel, mint 15-20 évvel ezelőtt, de ettől a jelenség még intenzíven létezik. Csak éppen az érintettek már nem az UFO-s szaklapokban számolnak be élményeikről, hanem harsány show-műsorokban. Itt persze általában elsikkad a lényeg, hiszen a műsorba csak a legvadabb, legmegdöbbentőbb részletek kerülnek be, az előre felvett anyagból. Emellett a műsorok készítői számára semmi jelentősége sincs a hitelességnek, hiszen csak az a számít, hogy kellőképpen sokkolhassák a nézőket…

A huszonegyedik század elején az intim testi kapcsolatok a legtöbb ember számára még mindig tabu témát jelentenek, s még a legjobb barátjuknak, vagy barátnőjüknek sem számolnak be szerelmeskedéseik titkairól. Nagyon sok gátlást sikerült már levetkőznünk, mégis irigykedve figyeljük a televízióban a természeti népek nomád törzseinek fiait és lányait, akikben fel sem merül, hogy el kellene rejteni egymás elől a meztelenségüket. Egy olyan világban élünk, ahol a hálószoba selymes sötétjében egy hosszabb-rövidebb szerelmeskedés idejére elmenekülhetünk napi problémáink elől, és arra vágyunk, hogy bár sohasem érne véget az együttlétünk… Azt szeretnénk, hogy partnerünk megérezze testünk minden rezdülését, ott és akkor belelásson az agyunkba, és pontosan tudja, hogy miként juttathat el bennünket a gyönyörök csúcsára. Egy álomnőre-álomférfira vágyunk, aki a testi szerelem mellett megadja nekünk azt a bizonyos lelki pluszt, amelyre – akár elismerjük, akár nem – igenis szükségünk van. A legtöbben sajnos rádöbbennek, hogy ez az idealizált partner legfeljebb a képzeletükben létezik… Itt a Földön legalábbis csak elvétve akad egy-kettő, de sokszor még ők is eltitkolják valódi érzelmeiket…


Kozmikus kalandorok

Valószínű, hogy tényleg létezhetnek olyan földönkívüliek, akik alkalmasint csupán egy kis könnyű kaland kedvéért látogatnak el a Földre… (Ha ennyire hasonlítanak hozzánk külsőleg, akkor miért éppen ezen a téren lennének egészen mások!) Ők azok a kozmikus „kalandorok”, akik fittyet hánynak a szabályzatokra, és minden alkalmat megragadnak arra, hogy – a maguk sajátos módján – újabb és újabb földi nőket (és alkalmanként) férfiakat hódítsanak meg.

Sokszor és sok helyen leírták már, hogy az idegenek évezredek óta látogatnak bennünket, tehát elegendő idő állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy megismerjék az egymás után következő korok szexuális-emberi szokásait… Mint ahogy a „nagy fehér” hódítók sem tudtak ellenállni az Újvilág felfedezésekor a bennszülött lányok varázsának, a magas szőkék is képtelenek fegyelmezni magukat, ha érzékelik egy földi nő mentális-szexuális kisugárzását…

Elképzelhető, hogy az idegenek bolygóján már szinte csak a virtuális szex létezik, hiszen az ő számukra „hagyományos módon”, már mindent megéltek. Az aktívabb hímnemű idegenek azonban mindig is a valóságos, fizikai szexuális kapcsolatról álmodoztak. Csak éppen „otthon” ezt már senkitől sem kaphatták meg! Nem maradt más hátra, körülnéztek a világegyetemben, és néhány évezreddel ezelőtt rátaláltak a jó öreg Földre. („És az égből érkezett – szőke – óriások földi asszonyokat vettek maguknak, és gyermekeket nemzettek nekik.”) A Biblia nem tér ki a kapcsolat mikéntjére, így csak sejthetjük, hogy a nász a maga fizikai valóságában is megtörtént, nem csak virtuális vagy mentális síkon…


Lehet, hogy eddig csak rossz helyen keresték őket?…

Elképzelhető, hogy a csupa szuperlatívusszal felruházott szerelmes-szerető egy idegen világból látogat ide, hogy felsőbbrendűségét kihasználva meghódítsa a földi nők vagy férfiak szívét? Az eddigi ufológiai vizsgálatok alapján már egy évtizeddel ezelőtt is feltételezték, hogy sokkal több eltérítés történt bolygónkon, mint amennyiről tudomást szereztünk! Nagyon sokan nem merik bevallani, hogy bármilyen formában kapcsolatba kerültek a földönkívüliekkel. Csak kevesen vállalkoznak arra, hogy elmeséljék, mondjuk egy klasszikus eltérítés eseményeit, és utána ezzel a történettel még a nyilvánosság elé is lépjenek! Fokozottan vonatkozik ez a szexuális jellegű élményekre. A legtöbb nő még a legjobb barátnőjének sem merné beismerni, hogy mondjuk az éjszakát egy földönkívüli lény karjai között töltötte! Fél, hogy nevetségessé válik, és környezete bolondnak fogja tartani… Szinte biztosra vehető, hogy ha napvilágra kerül egy ilyen eset, és a hölgy munkahelyén tudomást szereznek a történtekről, akkor a lehető legrövidebb időn belül megválnak tőle…

A férfi, aki „helyt áll” a földlakókért

A legismertebb, legjobban dokumentált történet egy brazil farmerrel, egy bizonyos Antonio Villas Boas nevű úrral történt meg még a 90-es években. Boas éjszaka a földjén szántott, s ekkor megjelent a földek fölött egy vörös fényű objektum. Hamarosan egy ragyogó fényt árasztó csészealj ereszkedett le a megdöbbent farmertől alig húsz-harminc méterre. Furcsán öltözött, szkafanderes lények vették örül Boast, aki egyet le is ütött közülük… Az idegenek nem használták fegyverüket, hanem egy lépcsőn keresztül feltuszkolták a csészealj fedélzetére. Egy ovális terembe kísérték, ahol letépték a ruháit, és egész testét lemosták egy vízszerű folyadékkal. Innen átvitték egy másik helyiségbe, ahol magára hagyták. Kis idő múlva egy meztelen nő lépett a szobába. A farmer elmondása szerint rendkívül csinos és karcsú volt. Arca azonban kissé szögletesnek tűnt, arccsontja kiállt, és hatalmas szemei földönkívüli jelleget kölcsönöztek egész lényének. A nő minden bevezetés és kommunikációs kísérlet nélkül kedvesen, szexisen hozzásimult és egyértelművé vált, hogy mit akar a férfitól.


Nem tudom, hogy a fiatal brazil farmer átérezte-e, hogy most az emberiség valamennyi férfi tagjának nevében kell „helyt állnia”, hiszen az együttlét után az idegenek levonják a megfelelő következtetéseket… A szexuális aktus során a farmer egy ágyon feküdt, a nő pedig lovagló ülésben elhelyezkedve mozgott rajta. Az együttlét után a nő Boashoz fordult és először a hasára, majd az égre mutatott, jelezve, hogy a kozmikus nászból egy idegen élet fog megszületni valahol egy távoli csillagrendszer egyik bolygóján. A nő ezek után elment, a famert pedig a szkafanderes alakok visszavitték a traktorjához. Arról nem tudunk, hogy az idegenek azóta ismét felkeresték-e Boast, és megmutatták-e neki a nem mindennapi nászból született hibrid gyermeket.


Szexuális zaklatások

Nézzük, hogy milyen körülmények között zajlik le egy földönkívüli szexuális eltérítés? Érdemes megemlíteni, hogy a „legjellegzetesebb” földönkívüli szeretők más-más előnyös tulajdonságokkal veszik le a lábáról földi partnerüket. Az eltérített férfiak nem igazán keveredtek bele semmiféle érzelmi kontextusba, számukra a szexuális eltérítés gyakorlatilag a puszta nemi aktusra korlátozódott. A nők azonban sokkal bensőségesebb kapcsolatot alakítottak ki az ufonautákkal. Ők úgy élték meg a történteket, hogy az önfeledt szerelmeskedést átszőtte egy elképzelhetetlenül mély és csodálatos lelki összefonódás is. Őszintén bevallották, hogy erre egy földi férfi egyszerűen képtelen lenne, hiszen nem rendelkezik olyan mentális képességekkel, amelyekkel az ufonauták!…

Hát, a jelek szerint egy új kihívással kell szembenézniük a földi férfiaknak! Megjelentek egy másik, fejlettebb faj egyedei, és különleges képességeikkel elorozzák előlünk asszonyainkat… Ez, így első hallásra még talán szórakoztatónak is tűnhet, de valójában a későbbi kapcsolatfelvétel egyik neuralgikus pontja is lehet! Hiszen az idegenek minden szinten előttünk járnak a fejlődésben, s olyan többletet tudnak nyújtani a földi nőknek, amellyel mi, egyszerű földi halandók nem vehetjük fel a versenyt!…

Magas szőkék bűvöletében

Nagyjából két évtizede „közismert”, hogy a szexuális eltérítések főszereplői az emberszerű, magas szőke lények. Az ilyen jellegű beszámolókat két csoportra oszthatjuk. Az első kategóriába azok a történetek tartoznak, amelyek egy „hagyományos” eltérítés közben alakultak ki, a másodikba pedig azok, amelyek mentális kapcsolatfelvétellel kezdődtek, s ennek a lelki kontaktusnak a kiteljesedését koronázta meg egy földönkívüli szexuális együttlét.

Egy brit hölgy például egy autós eltérítés után eszméletlen állapotban került fel egy repülő csészealj fedélzetére. Amikor észhez tért, egy asztalon feküdt meztelenül és összekötözve. Három férfi vette körül, s úgy tűnt, orvosi vizsgálatokat végeznek rajta. Olyan 150-180 centiméter magasak lehettek, és érdekes halványkék tunikát viseltek. A hajuk színére nem tért ki a nő, arra azonban pontosan emlékezett, hogy a szemük semmilyen érzelmet nem árult el. A két lény kiment, a harmadik pedig egy tűszerű eszközt helyezett a combjára, amitől az alsó teste szinte megbénult, és akárhogy erőlködött, nem tudott egy szót sem kinyögni. Azután az idegen férfi szótlanul, érzelmek nélkül megerőszakolta. A hölgy az aktus során elájult, s amikor észhez tért, ismét a kocsija mellett találta magát. Hazament és az egész történetet elmesélte a férjének. De mi a helyzet a kis szürkékkel?

Genetikai gondok

Lehet, hogy ők tényleg nemtelenek, vagy inkább androidok? A kis szürkékről szóló történetekben soha nem esett szó nőnemű egyedekről! Egyetlen beszámolóban sem szerepelt, hogy a kis lényeken észlelték volna a (földi) elsődleges nemi jelleg bármilyen jegyeit (csípő, kebel, nemi szőrzet). Valószínűbbnek tűnik, hogy a kis szürkék genetikai elkorcsosulása a nemi ösztön eltűnéséhez vezethetett, s az utódnemzést mesterséges körülmények között hajtják végre. De lehetséges az is, hogy ők pusztán androidok, vagy biológiai robotok, akik csak a beléjük programozott feladatokat hajtják végre itt a Földön. Harmadik eshetőségként még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a kis szürkék mentális módon befolyásolják az eltérített személyeket, és így mondjuk képesek akár az a látszatot is kelteni, hogy ők valójában magas szőke ufonauták!… Vagy akár földi emberek! S az eltérített földi nő sohasem tudja meg, hogy valójában kivel is szerelmeskedett…


S most elérkeztünk a látszat kérdéséhez!


Az előbb felvázolt befolyásolási lehetőség ugyanis minden földönkívüli faj képviselőjére vonatkozik! Az általunk ismertnél lényegesen magasabb szintű hipnózissal és telepátiával tudatunk szinte tetszés szerint manipulálható! Gyakorlatilag bármelyik eltérített kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet egy földönkívüli kapcsolatfelvétel során! Az idegenek olyan emlékképeket ültethetnek az agyába, amelyek még regressziós hipnózis során sem kerülhetnek felszínre! Az ufonauták ugyanis már a legelső pillanattól kezdve birtokba veszik az eltérített személy tudatát, s így eleve egy hamis emlékkép kerül be az illető agyába. Az esetek legnagyobb részében még ezeket az emlékképeket is megpróbálják törölni a tudatunkból. Egy sikeres regressziós hipnózis során az eltérített olyan dolgokat mesél el a terapeutának, amelyet ő valóságosnak tart. A történet valóságnak és életszerűnek tűnő helyzeteket tartalmazhat, csak éppen nem igaz! Valószínű persze, hogy ez a bizonyos hamis emlékkép-beültetés nem mindenkinél alkalmazható azonos hatásfokkal. (Mint ahogy bizonyos esetekben az eltérített személyek – az ufonauták beavatkozása ellenére – regressziós hipnózis nélkül is visszaemlékeznek a velük történtekre.) Ha valaki mondjuk, erősebb akaratú, akkor feltehetőleg kevésbé manipulálható.



Az is lehetséges, hogy maga az együttlét csupán virtuális, vagy mentális síkon jön létre az idegenek és a földi emberek között. Az eltérített nő vagy otthon fekszik az ágyában, vagy mondjuk egy repülő csészealj egyik kabinjában pihen a mesterséges álom jótékony leplébe burkolódzva. Az idegenek először megszondázzák az agyát, hogy pontosan feltérképezzék szexuális szokásait, erotikus ingerzónáit, és lelki beállítottságát. Az adatokat számítógéppel kielemzik, és „megalkotják” azt az idegent, aki minden szempontból megfelel az illető elvárásainak. Érzékelőket helyeznek a nő testére, s ő a következő pillanatban elmerül az álmon belül újabb álom gyönyöreiben.

A kapcsolat "árnyoldalai"

Egy könnyed földönkívüli kalandnak azért akadnak árnyoldalai is… Mert nagyon kell vigyáznunk akkor, ha mentális szexuális kapcsolatba bonyolódunk egy földönkívülivel! Ugyanis, ha az illető mentális üzenet formájában azt állítja magáról, hogy 195 centiméter magas, széles vállú, jóképű, az IQ-ja a csillagos eget súrolja, és a galaxis minden nője bolondul utána, akkor nem árt egy kis óvatosság! Éjszaka, az izgalmasnak ígérkező hálószobai randevún ugyanis egy kis vékony, nagyfejű, alig egy méter magas lény materializálódik a hálószoba közepén, és lazán eldobja magát az egyik fotelban... Amikor közöljük vele, hogy eltévesztette a házszámot, a kis lény szemében furcsa hipnotikus tűz villan, és miközben elmerülünk egy különös, álomszerű örvényben, még látjuk, hogy vetkőzni kezd, és agyunkban tudatosul mentális kifakadása: „Majd adok én neked olyan magas szőkét!…”

Személyes megélések

Érdemes megismerni, hogy miképpen élte meg az eseményeket P. K., az egykor legismertebb hazai kontakt, akit hosszú éveken át látogattak a földönkívüliek és elmondása szerint kimondottan bensőséges kapcsolat alakult ki közöttük.

 



Tudom, hogy sok embernek elég élénk a fantáziája, de csak bizonyos korlátokon belül, azt hiszem. Több embertől hallottam, hogy biztos rengeteg UFO-s könyvet olvastam, és az hogy én azelőtt, megmondom őszintén, eléggé járatlan vagyok az azokba szereplő történeteket próbáltam meg megélni. Ez azonban egyáltalán nem igaz! Részben régebben sohasem olvastam ilyen témájú könyveket, másfelől fel sem merült bennem, hogy bárkinek hazudjak ezzel kapcsolatban! De akkor honnan vannak ezek az információk? Miért álmodok már hónapok óta ugyanarról a lényről és miért érzem úgy, hogy minden megtörtént velem a valóságban is? Ezek bizonyos értelemben „fantasztikus” álmok, de nem azért mert a fantáziám segítségével kitaláltam őket, hanem mert az álom és az ébrenlét határán megéltem azokat.

Megmondom őszintén, hiába tettem fel nekik kérdéseket, gyakorlatilag nem sokat tudtam meg tőlük. Szóval elég zárkózottak, és nem nagyon akarnak nyilatkozni. Sőt még abban sem, hogyha a jövőmmel kapcsolatban kérdezek róluk, pedig tudom, hogy ők rendelkeznek olyan készülékkel, úgynevezett kronovizórral, amiről már elég sokan hallottak. Ezáltal ők beláthatnak a jövőbe is vagy a múltba is. Erről nem nagyon akarnak nyilatkozni. Valószínű azért, mert nem akarják az embereknek nagyon befolyásolni az életét, mert ez megzavarná az itteni földi életüket, hogyha előre tudnák. Ezért sokszor mondják is, hogy a hipnózis sem jó, meg a horoszkópkészítés sem jó, mert úgysem lehet kikerülni a jövőt. És nem biztos, hogy ez jó hatással van az emberre, személyiségére meg az egész életére, hogyha tudjuk, hogy mi fog történni. Biztos, hogy mindenki tudni akarja, mikor hal meg?... Szóval, nem nagyon akarnak nyilatkozni magukról. Ezek ugyanúgy csak álomfoszlányban jöttek be, hogy tulajdonképpen ők hogyan élnek, vagy mit csinálnak az űrhajóban. 

Lényegében csak azt tudom, hogy azért nekik is vannak érzelmeik. Most nem ezekre a 120-150 cm-es kis szürkékre gondolok, hanem elsősorban a magas szőkékre. Tehát, akik hozzánk hasonlóan néznek ki. Nagyon intelligens lények, a tibeti bölcsekhez, a lámákhoz hasonlítható a viselkedésük. Tehát nagyon megfontoltak. Nagyon keveset nyilatkoznak. Tényleg csak úgy beszélnek, telepatikusan csak akkor beszélnek, ha nagyon muszáj. Ők inkább figyelik a másik lényt, de nem akarnak megnyilatkozni.


Asztrálszex

„Aludni készültem, de egyszerre különös érzés lett úrrá rajtam. A szoba atmoszféráját szinte felkavarta egy furcsa jelenlét mindent betöltő áramlata. Feszülten figyeltem, s éreztem, hogy az a valami elindul felém. Hanyatt feküdtem, lábaim terpeszben, enyhén nyitva voltak, s tisztán észleltem, mikor valami végigsimította a combomat. Teljesen olyannak tűnt, mint az emberi érintés, de senkit sem láttam. Döbbenten tapasztaltam, hogy egy láthatatlan kéz a lábam közé csúszik! A szokatlan közeledés egyre intenzívebbé vált, éreztem amint ajkak érintenek, s testem felhevült a vágytól. Az élmény mind erotikusabbá vált, s rövid időn belül elértek a bódulat forró hullámai. Észleltem a hatalmas erőt, mely szétfeszíti combomat, a stimulálást, a simító, puha érintést, de a lény tömegét, a testi ottlétét nem tapasztaltam. Inkább mintha mentálisan gerjesztették volna a fizikai megélés illúzióját. A különös még, hogy az együttlét katarzisa szakaszosan, több percen keresztül tartott, ismétlődve hömpölygött át testemen. Mindez aztán még egyszer megismétlődött. Mikor aztán ernyedten pihegtem az ágyon, próbáltam felocsúdni a különös állapotból. Felébredt bennem az aggodalommal vegyes kíváncsiság, s tudni akartam, ki által léptem be a gyönyör – eddig még – felfedezetlen tartományába. S ekkor a térben megjelent egy szőke, szakállas férfi holografikus mellképe.”

Forrás: Hihetetlen Magazin - Richard Skyman

Kategóriák: UFO

Párhuzamos életek

2013, augusztus 10 - 16:13

A cikket lejegyezte és szerkesztette:Galactus - Forrás:Jenny Randles: Time Storms

Somerset (Nagy-Britannia), 1974

Egy somerseti férfi, Peter Williamson szerint, 1974. július 28-án, egy verőfényes napon, kerti sütögetés közben valóságot váltott.

Az előkészületeket heves elektromos vihar szakította félbe. A kutyájuk egy fa alatt lapult, talán a furcsa légköri viszonyok miatt. Peter be akarta vinni a házba az állatot, de ahogy felé tartott, egy villanás történt, és amikor vége lett, Peter eltűnt!

Kihívták a rendőrséget, Marynek, Peter feleségének nyugtatót adtak, a gyerekek pedig az ismerősökhöz mentek aludni. Alapos kutatás ellenére sem akadtak az eltűnt férfi nyomára. Azt bizonygatták, hogy egy közelben becsapódó villám hatására a vendégek elvesztették tájékozódási képességüket, így nem láthatták mi történik Peterrel, akit traumás amnézia ért a villámlás hatására. Valószínűleg elkóborolt a zűrzavarban.

Aztán három nappal később, reggel 8-kor Petert eszméletlenül találták meg a közeli bozótosban, egyik lába egy kis tóba lógott. Úgy tűnt, a semmiből pottyant oda. Semmi jel nem utalt arra, hogyan jutott be a lezárt kertbe (az őt megtaláló kertésznél volt az egyetlen kulcs). Petert napokig kezelték súlyos sokkal a kórházban, és ő nem emlékezett arra, hogy mi történt.

Aztán elkezdődtek az álmok és egyre világosabban látott mindent. Egy idő múlva Peter úgy gondolta, ez már több mint puszta képzelődés. Álmaiban egy ismeretlen kertben állt, csuromvizesen. Döbbenten és zavartan járta az utakat, aztán megtalálták és kórházba vitték. Itt teszteknek vetették alá. Emlékezett egy doktor, több nővér és az osztály nevére is.

"Valódi" életében egyiküket sem ismerte. Az álmok hosszúak és evilágiak voltak - ezért gondolta valóságosnak őket.

Időről időre "pislákolt" körülötte a kórház és a bútorok olyan helyeken tűntek fel, ahol azelőtt nem álltak. Aztán a kórterem újra a megszokott lett.

Az egész úgy hangzik, mint egy valóságváltás. Egy másik sokatmondó megjegyzés, amit Peter az álomhoz (vagy emlékhez) fűzött: amikor a kórházban a saját hangját hallotta, az nagyon furcsán hangzott - mintha "lelassítva" visszhangzott volna.

Amint javult az állapota, megengedték, hogy az ismeretlennek tűnő kórház körül sétáljon egyet. Amint az ösvényen sétálgatott, valahogy ismerősnek tűnt minden. Aztán másra már nem emlékezett, csak arra, hogy a tónál ébredt fel.

Colin Parsons kutató három napig a családdal maradt. Az álomban szereplő kórházat megtalálták. Egy közeli betegszoba volt a hozzá tartozó kórteremmel, s Peter a doktor és a nővérek nevére is helyesen emlékezett.

A doktor nem ismerte fel Petert, aki a kórházi feljegyzések szerint soha nem is járt ott! Azt állították, hogy Peter csak kitalálta az álmot olyan információ-részletek alapján, amelyek a tudatalattijában tárolódtak (talán egyszer hallott egy beszélgetést a kórházról).

---------------

Az elektromos vihar alatt Peter vajon egy párhuzamos valóságba jutott - olyanba, amely szorosan a másik mellett van?

Ha így van, akkor feltételezhető, hogy visszatérhetünk saját valóságunkba?

És mi van, ha sok hasonló valóság sok Petere tűnt el azon az estén, és az, aki visszatért a "mi" valóságunkba, nem azonos azzal, aki eltűnt?

Talán egy másik valóságban szintén van egy férfi, aki visszatért a családjához, de egy kicsit másnak látszik?

A világ tele van olyan történetekkel, amelyekben az emberek eltűnnek és soha többé nem látják őket, vagy olyan idegenek eseteivel, akik a semmiből jönnek elő, és nem tudják megmagyarázni, kik ők és honnan jöttek. Lehetséges, hogy ilyen esetekben a gyors valóságváltás eredményének a tanúi vagyunk? Dermesztő gondolat...

Kategóriák: UFO

Osho: Meditáció másképp: A futás

2013, augusztus 6 - 17:58

A cikket lejegyezte és szerkesztette: Galactus

Mozgás közben sokkal könnyebb és természetesebb dolog ébernek maradni. Amikor csendben üldögélsz, persze, hogy elalszol. Amikor fekszel az ágyadon, nehéz ébren maradni, mert ebben a testhelyzetben aludni szoktál. De amikor mozogsz, nyilván nem alhatsz; ilyenkor még éberebb vagy. Az egyetlen gond az, hogy a mozgás gépiessé válhat.

Test, elme és lélek váljon benned eggyé. Keress olyan tevékenységeket, ahol létrejöhet e három egysége.

Ez gyakran megtörténik a futókkal. Te talán el sem tudod képzelni a futást mint meditációt, de a futók olykor meditációként élik meg a futásukat. És aztán meglepődnek, mert nem erre számítottak. Ki gondolná, hogy egy futó egyszer csak Istent tapasztalja meg? Pedig ez így van. És manapság a futás egyre inkább egy újfajta meditációvá kezd válni. Futás közben megtörténhet a csoda.

Ha valaha is futottál, ha élvezted a futást kora reggel, mikor a levegő friss és üde, és az egész világ éledezik, álmából ébred, akkor ismered ezt az érzést, tudod miről beszélek. Futsz, a mozdulataid összehangoltak, a friss levegő átjárja a tüdődet, szemed elé tárul az éj sötétjéből újjászülető világ. Körülötted minden zsibong, énekel, tele vagy élettel... aztán jön egy pillanat, amikor a futó eltűnik, s már csak a futás van ott. Test, elme és lélek együtt kezd működni - egy belső orgazmus által hirtelen eggyé válsz a Mindenséggel.

A futók olykor véletlenül a negyedik, a turiya élményét is átélik, csak ennek nincsenek a tudatában. Azt gondolják, hogy azért élvezték a pillanatot, azért volt ez egy kivételes nap, azért érezte jól magát a test, azért szépült meg a világ, mert egy jót futottak: és ez csak egy múló hangulat volt. Nem igazán tulajdonítanak neki jelentőséget - de ha mégis, az én tapasztalatom szerint egy futó könnyebben jut meditatív állapotba, mint bárki más.

A kocogás nagy segítség lehet, az úszás is nagy segítség lehet. Ezeket a dolgokat mind meditációvá kell átlényegíteni.

Felejtsd el a meditációról kerengő meséket - azt, hogy meditálni annyi, mint ülni egy fa alatt lótuszülésben. Ez csak az egyik út, ami talán csak kevesek számára járható - a többségnek más kell.

Egy kisgyerek mindezt kínszenvedésként éli át. Egy fiatalnak, aki még csupa élet és vibrál az energiától, ez elfojtás, nem pedig meditáció.

Menj futni reggelente. Először csak fél mérföldet fuss, aztán egyet, s végül legalább hármat. Az egész testeddel fuss lazán; ne úgy, mintha kényszerzubbony lenne rajtad. Fuss úgy, mint a kisgyerek, aki egész testét, kezét és lábát szabadon mozgatja, mikor fut. Lélegezz mélyen, a hasból. Aztán telepedj egy fa alá, fújd ki magad, izzadj, és hagyd, hogy a hűvös szellő cirógasson. Érezd a nyugalmat. Ez nagyon hatásos.

Vagy néha csak állj mezítláb a talajon, és érezd a föld hűvösségét, lágyságát, melegét. Bármit bocsát is ki magából a föld abban a pillanatban, te csak érezd, és hagyd, hogy végigáramoljon rajtad. Hagyd, hogy energiád beivódjon a földbe. Legyen kapcsolat közted és a föld között.

Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor az élettel vagy kapcsolatban. Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor a testeddel vagy kapcsolatban. Ha kapcsolatban vagy a földdel, akkor nagyon érzékennyé és koncentrálttá válsz - és ez az, amire szükség van.

Ne légy profi futó; maradj meg amatőrnek, hogy az éberséged is megmaradjon. Ha úgy érzed, hogy futásod gépiessé vált, hagyd abba. Akkor inkább ússz. Ha ez is gépiessé válik, akkor próbálkozz a tánccal.

Ne feledd, hogy a mozgás csak egy helyzet, ami éberséget teremt. Amíg éberré tesz, addig jó - ha már inkább eltompít, akkor haszontalan. Keress egy másik mozgásformát, amely ismét éberré tesz. Sose várd meg, amíg a tevékenység automatikussá válik.

Forrás:OSHO:Meditáció

Kategóriák: UFO

Szeptember 21-én végre fény derülhet Roswell rejtélyére?

2013, augusztus 5 - 18:25

Valószínűleg nem. Annak ellenére sem, hogy ismét akadt egy amerikai szervezet, amely ezt ígéri, de lássuk miről is van szó.

Július utolsó napjaitól elérhető annak, a szeptember harmadik szombatján, az amerikai Bethesdában megrendezésre kerülő előadásnak a meghívója, amely úgy fogalmaz: több, mint hat évtizedes kutatómunka után véget ért "A nyomozási folyamat: 1947 rejtélye megoldva".


A panel felvezető tájékoztatójában a következő olvasható:

"1947 nyarán, az új-mexikóbeli Horse Springs közelében állítólag lezuhant egy földönkívüli űrhajó. A legenda szerint néhány szemtanú, köztük egy helyi tiszt talált rá a szerencsétlenül járt, korong alakú járműre és annak négy, már nem élő utasára.

Évtizedeken keresztül számtalan UFO kutató tett kísérletet arra, hogy megtalálja a becsapódás helyét, néhányuknak - saját állításuk szerint - ez sikerült is. Ők azt mondják, apró roncsdarabokra is bukkantak, amelyek nem e világból valók.

Azért, hogy a legenda végére pontot tegyünk, 2013-ban a Légköri Jelenségeket Kutató Csapat (Aerial Phenomenon Investigations Team - API) tagjai expedíciót indítottunk a katasztrófa helyszínének felkutatására. Sikerrel jártunk és az ott végzett kutatómunkát követően az API csapatának immár szilárd meggyőződése, hogy egy, s mindenkorra megoldotta a rejtélyt."

Az érdekesnek ígérkező előadást az olasz származású Antonio Paris tartja majd, akiről az API honlapja a következőket írja: A Légköri Jelenségeket Kutató Csapat (Aerial Phenomenon Investigation Team) nevű szervezet alapítója, az amerikai hadsereg egykori hírszerző tisztje, a Védelmi Minisztérium különleges hírszerző ügynöke. Az Iraki Szabadság hadművelet során végzett kiemelkedő munkájáért Bronz Csillag érdemrenddel tüntették ki.

Jelenleg egy Washingtonban székelő és tudományos kutatásokkal foglalkozó cég, a Science Applications International Corp. (ISR & Space Solutions Operation) számára végez tudományos, technológiai és mérnöki munkákat. Paris ezen felül több csillagászati egyesületnek is tagja, de ami ennél is meglepőbb, a világ legnagyobb UFO kutató szervezetében, a MUFON-ban is vezetői posztot tölt be.

De vajon mi a gond ezzel az emberrel, aki egykor nagy ívű katonai pályát futott be, ma pedig már egy maga alapította szervezet élén, a civilekkel karöltve kutatja a jelenséget?

Nos, Antonio Paris az egyik legaktívabb és legharcosabb UFO szkeptikusok egyike napjainkban, aki a számtalanszor elé tárt, minimum elgondolkodtató bizonyítékok ellenére is egyértelműen kizárja a jelenség esetleges földönkívüli eredetét. Sokak szerint éppen ezért, az általa létrehozott szervezet, az API munkáját az amerikai kormány anyagilag is támogatja.

Paris kicsivel több, mint tíz éve kezdett el érdeklődni az azonosítatlan repülő objektumokról szóló beszámolók után, de az első pillanattól kezdve kategorikusan kizárta annak lehetőségét, hogy a jelenség idegen civilizációk földi jelenlétét igazolná. Éppen ezért, a MUFON-nál betöltött vezetői beosztása egyrészt az általa hozott anyagi támogatások ellentételezéseként értékelhető, másrészt személye kifelé arról tanúskodik, hogy a szervezetben a szkeptikus vonal is helyet kap. Ezzel együtt a MUFON egyik legnagyobb kritikusa, aki egyetlen alkalmat sem hagyna ki, hogy bírálja a szervezet kutatási metodikáját, tagságának hozzáértését, vagy vezetőségét.

A júliusban tartott éves, nagy MUFON konferencia kapcsán például egy nagyobb tanulmánnyal jelentkezett, amelyben részletesen kifejti, hogy a legnagyobb UFO szervezet által végzett kutatások olyan távol állnak a tudományos megalapozottságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ebben úgy fogalmaz, hogy a MUFON és annak karosszékekből kutató ufológusai, oly módon állnak a jelenséghez, amely teljességgel elavult a 21. században, és valójában a mai napig az olyan klasszikus esetekből élnek, mint például a Roswell Incidens.

Azt persze nem felejti el hozzátenni, hogy szerinte kizárólag az Aerial Phenomenon Investigation Team rendelkezik az UFO kutatáshoz szükséges kifinomult technológiával és magas szintű szakértelemmel.

Paris úgy véli, az ufológia alapvető reformra szorul:

"A földönkívüli élet létezése, a hosszú évtizedeken át tartó kutatás ellenére továbbra is teljességgel bizonytalan. A szükséges kételyek mellett a bizonyítékok hiánya sajnos az ufológiát a nagylábú, a Loch Nessi szörny, a zombik, vagy a chupacabra szintjére süllyesztette. Az pedig, hogy ennek az egykor sokkal többre hivatott témának a nimbusza ekkorát zuhant, egyenes következménye a karosszékből kutató UFO szakértők munkálkodásának, az összeesküvés-elméletek kiagyalóinak és az alkalmi népszerűségre törekvő fotóhamisítók ténykedésének."

Ha igazán őszinték akarunk lenni, ebben sajnos van némi igazság, az viszont már koránt sem ennyire egyértelmű, hogy Paris szerint csakis a képzett UFO kutatókat a soraiban tudó API lehet a záloga annak, hogy az UFO jelenségek utáni kutatás újra megkapja az őt megillető tiszteletet.

Szavak helyett azonban sokkal többet mondanak a tettek, így mi is izgatottan várjuk a szeptember 21-ét és az előadáson elhangzottakról, amennyiben lehetőségünk lesz rá, természetesen mi is beszámolunk majd.

Forrás:ittvannak.hu

Kategóriák: UFO

Oldalak