ParaHIR.HU

Subscribe to ParaHIR.HU hírcsatorna
Frissítve: 1 perc 19 másodperc

Mégsem haldoklik a Jupiter Nagy Vörös Foltja

2019, november 26 - 17:06
JupiterKategória: Mainstream

Egyes megfigyelők évtizedek óta aggódnak a Jupiter talán legikonikusabb ismertetőjegyéért, a deréktájon tomboló vihar keltette Nagy Vörös Foltért. A legújabb kutatások ugyanakkor cáfolni látszanak a folt lassú megszűnésétől félők aggodalmait.

Bár a folt némely felvételeken valóban zsugorodni látszik (és teszi ezt már az 1800-as évek óta), a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatói úgy találták, hogy a foltot okozó vihar továbbra is erősen tombol a bolygó légkörében. Az amerikai fizikai társaság folyadékdinamikával foglalkozó konferenciáján elmondták, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a felhőformációt létrehozó örvény gyengülne.

A Jupiter nagy vörös foltjának örvénylése

A Jupiter nagy vörös foltjának örvénylése

Fotó: NASA

Az idén tavasszal és nyáron a vörös foltról készített amatőr és szakmabeli felvételek valóban azt mutatták, hogy a foltról nagy vörös darabok forgácsolódtak le, és ez a jelenség tovább tüzelte azokat a vélekedéseket, miszerint a vihar kimúlóban van, és belátható időn belül meg fog szűnni.

Phillip Marcus, a kutatás vezetője megjegyezte, hogy a május-júniusi vörös felhőleválások egy közeli, kisebb viharral való kölcsönhatás következményei voltak. Legalább annyi felhő került át ennek során az óriásvihar örvényébe, amekkora leszakadt róla. Az fizikus szerint ez teljesen normális, egészséges viselkedés,

NEM KELL AGGÓDNI A FOLT EGÉSZSÉGÉÉRT.

A jelenlegi ismereteink alapján tehát úgy tűnik, hogy hacsak nem történik valami kataklizmaszerű esemény a Jupiteren, akkor az óriásvihar, és vele együtt a Nagy Vörös Folt meghatározatlan ideig is fennmaradhat. Marcus azonban semmit sem garantálhat:

Persze simán lehet, hogy épp most kapta meg tőlem a halál csókját, és a jövő héten darabokra fog hullani. De hát így működik a tudomány.

Forrás: IndexKapcsolódó: Csodálatos örvények rejlenek a Jupiter felhői alattElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)Először figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös FoltjátÉrkeznek az első döbbenetes felvételek a Jupiter vörös foltjáról
Kategóriák: UFO

Nagyon komoly áttörést érhettek el magyar tudósok a fizika területén

2019, november 25 - 20:02
tudományKategória: Mainstream

Komoly áttörést érhetett el az Atommagkutató Intézet az ötödik alapvető természeti erő létezésének bizonyításában, írja a CNN. A nemrég publikált eredmények szerint sikerült kimutatniuk az eddig csak elméleti szinten bizonyított X17-es részecske létezését. A Krasznahorkay Attila vezette kutatócsoport hélium atomok gerjesztett magjának (4He*) elektron-pozitron párok kibocsátása közben azt figyelte meg, hogy a részecskék olyan viselkedést tanúsítanak, amely a jelenlegi fizikai ismereteinkkel nem megmagyarázhatók.

Krasznahorkay Attila és munkatársai 2016-ban a rangos Phisical Review Letters folyóiratban megjelent cikkükben arról számoltak be, hogy amikor a berillium atom szívében elhelyezkedő atommagot (8Be) gerjesztették, és annak vizsgálták az elektron-pozitron pár kibocsátását, akkor az erre vonatkozó elméleti leírástól határozott eltérést, anomáliát figyeltek meg. Az anomália csak egy új részecske feltételezésével volt magyarázható. Az irodalomban ezt a részecskét X17-nek nevezték el. Az X17 létezését azonban a részecskefizika széles körben elfogadott „standard modellje” nem tudta értelmezni. Természetes is volt a fizikusok kételkedése, akik arra gyanakodtak, hogy a megfigyelt anomáliát valamilyen kísérleti hiba okozhatta.

Krasznahorkay Attila

Krasznahorkay Attila

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI  

Jonathan Feng, a Kaliforniai Egyetem professzora elmondta, hogy évek óta követi a magyar csapat munkáját, és véleménye szerint közel járnak hozzá, hogy egy mindent alapjaiban megváltoztató áttörést érjenek el. 

Ha sikerül reprodukálni az eredményeket, akkor az egyértelműen Nobel-díjat jelent

- mondta Feng.

Mások nem ennyire optimisták, egyesek szerint pusztán mérési hibáról van szó, azonban Feng a kezdetek óta nagyon lelkes a magyar csapat eredményei kapcsán. Az amerikai tudós a saját kutatócsoportjával bele is kezdett a megfigyelés elméleti hátterének kidolgozásába, még a 2016-os korábbi eredmények alapján.

Krasznahorkay Attila a CNN kérdésére elmondta, hogy az idei új publikációjukban a hélium atom magját (4He) gerjesztették, és hasonló kísérleteket végeztek, mint korábban a 8Be-al. Megfigyeltek egy másik anomáliát, amit ugyanazzal az X17 részecskével tudtak értelmezni. Természetesen nagyon boldogok voltak. Most már két különböző, rendkívül jelentős eredményük van, amelyek alátámasztják az X17 részecske létezését. Így bizonyították, hogy a megfigyelt anomáliákat nem a spektrométerük műszaki problémái okozták.

Véleményük szerint egyértelmű, hogy a megfigyelések a fizikában már Einstein óta feltételezett, de eddig még nem bizonyított ötödik természeti erő irányába mutatnak, amely a kulcs lehet az egyesített mezőelmélet (unfied field theory) kidolgozásában. Utóbbi koherens magyarázatot adna az összes természeti erőre, a galaxisok kialakulásától kezdve a legapróbb részecskékig bezárólag.

Forrás: IndexKapcsolódó: Mi ez, csak nem egy új természeti erő?
Kategóriák: UFO

Nem várt potyautasokat hoztak a Földre az űrsziklák

2019, november 23 - 15:44
CsillagászatMeteorKategória: Mainstream

Kutatók egy csoportja az élet kialakulásához nélkülözhetetlen cukormolekulákat talált két meteoritban. A felfedezés megerősíti azt a vélekedést, miszerint a cukrok meteorokkal érkeztek a bolygónkra, írja a NASA közleménye.

Az egyik cukor ráadásul az RNS felépítésében résztvevő ribóz.

Mivel az eredmények alapján ez a fontos építőmolekula az űrből érkezett, tovább bonyolódik az élet kialakulásának már így is eléggé komplex kérdése.

Kizárták a hibalehetőségeket

A kutatók természetesen szerették volna kiküszöbölni a fals eredményeket, ezért alaposan ellenőrizték, a cukrok nem földi szennyeződések révén kerültek-e a meteoritokra. Kiderült, a cukormolekulákban található szénatomok különböznek a bolygónkon találhatóktól, így az űrbéli eredet megerősítést nyert. A felfedezést bővebben a PNAS tudományos folyóiratban ismertették.

A kutatás következő lépése az lesz, hogy a Ryugu kisbolygóról származó mintákban is vizsgálni fogják a cukormolekulák jelenlétét.

Meteorok csapódnak az ősi Földbe

Az első közvetlen bizonyítékok

Habár DNS-t alkotó cukrokat nem találtak, RNS-t alkotó ribózt igen. Egyes elméletek szerint az evolúció során a ribonukleinsav jelenhetett meg először, megelőzve a dezoxiribonukleinsav kialakulását. (Erről részletesebben korábbi cikkünkben írtunk.) 

A ribóz szerkezete, valamint a meteorit, amiben megtalálták

Kutatásunk az első közvetlen bizonyítéka a ribóz űrbéli eredetének, valamint annak, hogy a cukrok meteoritokkal érkezhettek a Földre

– írta a kiadott közleményben Yoshihiro Furukawa, a Tohoku University munkatársa.

A földön kívüli cukor hozzájárulhatott az RNS kialakulásához a prebiotikus Földön, ami valószínűleg az élet megjelenéséhez vezetett

– tette hozzá a tudós.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Marsi meteoritokban is találtak metántFéldrágakőre bukkantak az antarktiszi meteoritbanA világ legkülönlegesebb kristályát találták meg egy meteoritban60 millió éves meteoritot fedeztek fel Skóciában
Kategóriák: UFO

Saját magából csinált hülyét az elismert kutató

2019, november 22 - 16:15
CsillagászatKategória: Mainstream

Az év legmeredekebb tudományos elméletével állt elő a héten William Romoser, az Ohiói Egyetem munkatársa. A szakértő a marsjárók nyilvános képeit elemezve arra jutott, hogy a vörös bolygón rovarok és egyéb állatok kövületei láthatóak, sőt még ma is van komplex élet az égitesten.

Romoser kijelentései gyorsan nagy vitát kavartak, nem sokkal a publikálás után pedig eltávolították a kutatásról beszámoló közleményt az egyetem oldaláról – írja a Futurism. A cikket az egyik legnagyobb tudományos híroldalról, az EurekAlert!-ről is törölték.

A rovarkutató bizarr elméletét rövid idő alatt rengetegen támadták meg. David Maddison, az Oregoni Állami Egyetem biológusa szerint Romoser pareidoliát tapasztalhatott. A kifejezés azt az illuzórikus érzetet jelenti, melynek során az ember bizonytalan és véletlenszerű ingereket konkrétnak és tisztán kivehetőnek érez. A pareidolia egyik ismert példája az, amikor a felhőkben állatokat látunk.

Maddison szerint a Romoser által bemutatott állítólagos bizonyítékok egyáltalán nem meggyőzőek.

A NASA külön közleményben cáfolta a kutató felvetését, a szervezet szerint a Marson nem adottak a körülmények a komplex élet fennmaradásához. A NASA-nál ettől függetlenül nem zárják ki, hogy egykor valóban volt élet a vörös bolgyón, egyes szakértők pedig attól az ötlettől sem zárkóznak el, hogy a bolygó felszíne alatt bizonyos egyszerűbb létformák még ma is élhetnek.

Korábban sok amatőr vélt felfedezni állatokat a Marson, a mostani észlelés különlegessége, hogy egy ismert szakértő számolt be róla. Romoser több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, és a rovarkutatás egyik kimagasló alakja. Kérdés, hogy hajmeresztő felvetése milyen hatással lesz karrierére.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Rovarok élnek a Marson egy kutató szerint
Kategóriák: UFO

Hatalmas robbanásokat észleltek az űrben

2019, november 21 - 21:38
CsillagászatKategória: Mainstream

Különleges teleszkópok, a H.E.S.S. és a MAGIC távcsövek segítségével sikerült azonosítani az univerzum legnagyobb robbanásaiból származó nagy energiájú gammasugarakat – írja az MTI. A szakértők korábban műholdakkal tanulmányozták a gammakitöréseket, ez az első alkalom, amikor földi gammasugár-teleszkópokkal is sikerült felfedezni a jelüket. Eddig nem volt ismert, hogy az óriási robbanások kibocsátanak-e gammasugarakat nagyon nagy energiájú tartományban is.

Éveken át próbáltak észlelni egy gammakitörést a Cserenkov-teleszkópokkal, majd váratlanul, 2018 nyara és 2019 januárja között két nemzetközi csillagászcsoport először észlelt a Földről gammasugarakat két óriási kitörésből.

Olyan gyorsan rá tudtunk mutatni a származási régióra, hogy a robbanás kezdeti észlelése után mindössze 57 másodperccel elkezdhettük a megfigyelést. A megfigyelés első 20 percében sok ezernyi fotont észleltünk a gammakitörésből”

– mondta Cosimo Nigro, a MAGIC kutatócsoportjának tagja.

A MAGIC 200 és ezer milliárd elektronvolt (0,2-1 teraelektronvolt) energiájú gammasugárzást mért.

Ezek messze a legnagyobb energiájú fotonok, amelyeket valaha egy gammasugár-kitörésből észleltek”

– nyilatkozta Elisa Bernardini, a MAGIC-kutatócsoport vezetője. Összehasonlításként: a látható fény 1-3 elektronvolt közötti értékű.

A kutatók megállapították, hogy a 190114C gammakitörés több mint négymilliárd fényévnyire történt. A másik nagy esemény, a 180720B még távolabb, hatmilliárd fényévnyire zajlott.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Brutális robbanást örökített meg a NASAA hónap videója - egy szupernóva robbanás testközelből (videó)A hónap videója - egy szupernóva robbanás testközelből (videó)Az ősrobbanásban kialakult gázfelhőt azonosítottakFényes robbanást láttak Arizona felett (+videók)
Kategóriák: UFO

Rovarok élnek a Marson egy kutató szerint

2019, november 20 - 18:36
MarsKategória: Mainstream

Hajmeresztő állítást fogalmazott meg egy amerikai rovarkutató – írja a ScienceAlert. A szakértő szerint a Marson már meg is találtuk az élet bizonyítékát, de nem mikroorganizmusok, hanem rovarok formájában. William Romoser, az Ohiói Egyetem munkatársa a marsjárók nyilvánosan elérhető képeit elemezve bukkant rovar- és egyéb állatfosszíliákra emlékeztető kőzeteket.

Volt, és még mindig van élet a Marson

– állítja a kutató, kiemelve, hogy a vörös bolygó rovarfaunája változatos, több földi fajra emlékeztető állat is élhet a Marson. Romoser az elérhető felvételek átfogó vizsgálatát követően lábakat, szárnyakat, csápokat vélt felfedezni. A szakértő olyan bizonyítékokat is bemutatott, melyek alapján egyes állatok még mozognak is a felszínen.

Romoser elméletét minden bizonnyal komoly szakmai kritika fogja érni.

Nem ez az első alkalom, amikor a marsi kőzetekben élőlényeket ismertek fel. Az észlelés hátterében a pareidolia nevű illuzórikus érzet áll, melynek lényege, hogy az ember véletlenszerű ingereket tisztának és konkrétnak érez. A pareidolia egyik példája az, amikor az állatokat látunk a felhőkben.

Romoser 45 éves tapasztalattal rendelkezik, ezért sokkal könnyebben felismeri a rovarokat, mint egy átlagos ember. Fontos azonban kiemelni, hogy az érintett képeket rengeteg geológus is elemezte már, akik pedig épp a kőzetek tanulmányozásában járatosak. A tudományos konszenzus az, hogy a felvételeken nem fosszíliák, hanem kőzetek láthatóak

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónA Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigént
Kategóriák: UFO

Rovarok élnek a Marson egy kutató szerint

2019, november 20 - 18:31
MarsKategória: Mainstream

Hajmeresztő állítást fogalmazott meg egy amerikai rovarkutató – írja a ScienceAlert. A szakértő szerint a Marson már meg is találtuk az élet bizonyítékát, de nem mikroorganizmusok, hanem rovarok formájában. William Romoser, az Ohiói Egyetem munkatársa a marsjárók nyilvánosan elérhető képeit elemezve bukkant rovar- és egyéb állatfosszíliákra emlékeztető kőzeteket.

Volt, és még mindig van élet a Marson

– állítja a kutató, kiemelve, hogy a vörös bolygó rovarfaunája változatos, több földi fajra emlékeztető állat is élhet a Marson. Romoser az elérhető felvételek átfogó vizsgálatát követően lábakat, szárnyakat, csápokat vélt felfedezni. A szakértő olyan bizonyítékokat is bemutatott, melyek alapján egyes állatok még mozognak is a felszínen.

Romoser elméletét minden bizonnyal komoly szakmai kritika fogja érni.

Nem ez az első alkalom, amikor a marsi kőzetekben élőlényeket ismertek fel. Az észlelés hátterében a pareidolia nevű illuzórikus érzet áll, melynek lényege, hogy az ember véletlenszerű ingereket tisztának és konkrétnak érez. A pareidolia egyik példája az, amikor az állatokat látunk a felhőkben.

Romoser 45 éves tapasztalattal rendelkezik, ezért sokkal könnyebben felismeri a rovarokat, mint egy átlagos ember. Fontos azonban kiemelni, hogy az érintett képeket rengeteg geológus is elemezte már, akik pedig épp a kőzetek tanulmányozásában járatosak. A tudományos konszenzus az, hogy a felvételeken nem fosszíliák, hanem kőzetek láthatóak

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónA Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigént
Kategóriák: UFO

Izgalmas bejelentést tett a NASA, élet is lehet a közeli holdon

2019, november 19 - 17:30
EuropaJupiterNASAKategória: Mainstream

A NASA Goddard Űrközpontjának kutatói megerősítették: valóban vízpárát észleltek a Jupiter holdja, az Europán jeges felszíne felett. Megnőtt az esélye annak, hogy idegen létformákat találhatunk az égitesten.

 

Habár tudósaink nem közvetlenül folyékony vizet találtak, a második legjobb dologra bukkantunk: vízgőzre

– írta a kiadott sajtóközleményben Lucas Paganini, a NASA bolygókutatója. A Nature Astronomy folyóiratban megjelent publikáció szerint annyi víz távozott a felszín alól, ami egy egész olimpiai méretű úszómedencét megtöltene.

A hawaii W. M. Keck Obszervatórium összesen 17 vizsgálatot végzett. A kutatóeszköz spektográffal elemzi más bolygók légkörének kémiai komponenseit, vagyis azt nézi, mennyi infravörös fény nyelődik el vagy verődik vissza az égitesten. E módszerrel sikerült a vízgőz nyomára bukkanni.

Úgy hisszük, korábbi becsléseinkkel ellentétben a víz párolgása az Europa alacsonyabb szintjein megy végbe, és ritkább, lokális, ám igen erős aktivitású eseménynek tekinthető

– részletezték a kutatásban.

Az Europa gejzírjeinek művészi ábrázolása

Évek óta sejtették

Már évek óta sejtik, hogy víz található az Europa felszínén, ezt a vélekedést pedig számos megfigyelés is erősítette. Több mint két évtizede az amerikai űrkutatási hivatal Galileo szondája elektromosan vezető folyadékot detektált a hold felszínén, majd 2018-ban jött a hír, hogy valamilyen anyag gejzírként tör fel az égitest mélyéből. A gejzírek létét a Hubble adatai is alátámasztották.

Mindent megtettünk annak érdekében, hogy a földi megfigyeléseket zavaró tényezőktől megszabaduljunk. Ennek ellenére feltétlenül az Europára kell mennünk, hogy megtudjuk, mi is történik ott

– nyilatkozta a Goddard Űrközpont munkatársa, Avi Mandell.

A holdat tüzetesebben a NASA Europa Clipper műholdja fogja tanulmányozni 2023-ban. Az űrszonda – fedélzetén kamerákkal, spektográffal és radarral - 45-ször repüli körbe majd az Europát és a jégtakaró vastagságának mérése mellett a felszín alól feltörő vízgőzt is elemezni fogja.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA életet keres az EuropánAz Europa jobban hasonlíthat a Földre, mint gondoltákElkészítették a Jupiter Europa holdjának hőtérképétFutóáramlatokat hoz létre a Jupiter az Európa óceánjában
Kategóriák: UFO

NASA: rejtélyes mozgást észleltünk a Neptunusznál

2019, november 18 - 17:21
CsillagászatNeptunuszKategória: Mainstream

A Neptunusz két holdja nem úgy mozog, ahogyan azt az asztrofizikusok várnák, derítette ki egy új kutatás.

A szóban forgó két égitest a Naiad és a Thalassa, mindkettő 100 kilométer átmérőjű. Keringési pályájuk síkja egymáshoz képest 5 fokos eltérésű –

a nagybolygóhoz közelebbi hold, a Naiad keringési idejének felét a Thalassa felett, másik felét a társhold alatt tölti, ez a cikkcakkos pályamintázat pedig ismétlődik.

Ilyenfajta mozgást még sosem figyeltek meg az amerikai űrkutatási hivatal dolgozói.

„Erre az ismétlődő mintázatra rezonanciaként hivatkozunk" – mondta Marina Brozovic fizikus, a NASA sugárhajtású laboratóriumának munkatársa, aki szerint a különböző égitestek számos módon „táncolhatnak" a bolygók körül, ilyen kozmikus „lötyögést" azonban idáig nem figyeltek meg.

A két hold pályája mindössze 1850 kilométeres távolságra van egymástól, koreográfiájuknak köszönhetően mégsem ütköznek. A Naiad 7, a Thalassa 7,5 óra alatt kerüli meg a Neptunuszt.

Ha a Thalassa felszínén tartózkodnánk, és onnan követnénk figyelemmel a Naiad mozgását, azt látnánk, hogy a belső hold cikkcakkos mozgásának mintázata minden alkalommal ismétlődik, ha a Naiad négy körrel a Thalassa előtt jár.

A kutatók szerint ez a manőverezés az, ami stabilan tartja a keringési pályákat.

FORRÁS: NASA

A kutatócsoport a Voyager-2 űrszonda, a földi teleszkópok, valamint a Hubble 1981 és 2016 között gyűjtött adatait tanulmányozta. A Neptunusz körül összesen 14 hold kering. A Naiad és a Thalassa valószínűleg a Triton hold befogása során keltett gravitációs zavar révén került a gázóriás közelébe. Az új adatok segítségével a Neptunusz holdjainak összetételét is sikerülhet feltárni.

Az eredményeket az Icarus című folyóiratban közölték.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Kepler lefilmezte a Neptunuszt (+videó)Az Uránuszon és a Neptunuszon gyémántok hullanak az égbőlElőször dokumentálta vihar keletkezését a Neptunuszon a HubbleElőször figyeltek meg hatalmas vihart a NeptunuszonFurcsa azonosítatlan objektum a Neptunuszon túl
Kategóriák: UFO

Mi történne, ha beleesnénk egy fekete lyukba?

2019, november 17 - 18:39
CsillagászatFekete lyukKategória: MainstreamNem túl életszagú felvetésről van szó, hiszen egyelőre a Mars elérése is vágy csupán, a legközelebbi feltételezett fekete lyuk, az A0620-00 pedig a vörös bolygónál is jóval távolabb, 3 ezer fényévre fekszik. Mégis érdekes eljátszani a gondolattal: mi történne, ha belezuhanna egy ember egy fekete lyukba?  

A Csillagok között egyik legizgalmasabb jelenete, mikor a Matthew McConaughey által alakított Joseph Cooper a Gargantua nevű fekete lyukba hullik. Sci-fi alkotásról lévén szó, ami ezt követően történik, az a fantázia szüleménye, a tudomány jelenlegi állása szerint mégis hasonlíthat a valóságra.

Mai ismereteink szerint a fekete lyukak a világegyetem legsűrűbb objektumai, olyan égitestek, amelyekben a hatalmas gravitáció kifejezetten kis régióba tömörül. Az óriási tömegvonzás miatt a fekete lyuk sorra nyeli el a környező anyagot, az objektumból még a fény sem tud kilépni.

Sokan úgy képzelik el, hogy egy fekete lyukhoz érve az elképesztő erők szétnyomnák vagy széttépnék a testet, a valóság viszont ennél is extrémebb.

Ha egy ember belépne a fekete lyukba, a valóság kettéválna: az egyikben azonnal szétégne, a másikban pedig sértetlenül haladna tovább az objektumban.

Egy fekete lyukban a fizika általunk ismert törvényei nem élnek, a szélsőséges gravitáció miatt a téridő meghajlik. A fekete lyuk határát eseményhorizontnak nevezik, erről nemrég sikerült felvételt készíteni. Ettől a peremtől kezdve minél beljebb jutunk az objektumban, annál jobban görbül a téridő.

A fekete lyuk felé zuhanó ember a külső szemlélő számára hol összezsugorodna, hol kitágulna, és lassítva haladna. Az eseményhorizonthoz érve aztán megmerevedne, majd elemésztené a forróság.

Belülről viszont másként festene a folyamat: az ember szabadesésben hullana, nem érezné a gravitációt, de élne.

Az eseményhorizonton túl az idő és a tér szerepe megcserélődik, a fekete lyukból az ember nem képes szabadon kilépni, az időben viszont kedve szerint utazhat.

Az ember a fizika ismert törvényei alapján tehát egyik formájában megsemmisülne, az eseményhorizonton túl viszont korábbi önmagának másolata fennmaradhatna. Mindez Einstein relativitáselméletének tudható be: a fekete lyukon kívülről és belülről teljesen más tapasztalható.

Fontos kiemelni, hogy mindez a tudomány mai ismeretei alapján feltételezhető. Egyelőre nem sikerült belülről megvizsgálni egy fekete lyukat, és úgy tűnik, hogy felesleges is lenne, hiszen az eseményhorizontból nem tudna kilépni az összegyűjtött információ.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukrólAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukFekete lyukak vetnek véget a ma ismert univerzumnak
Kategóriák: UFO

Mi történik a Marson? Váratlan felfedezést tett a NASA robotja

2019, november 16 - 13:51
MarsNASAKategória: Mainstream

Először mérik a légkört alkotó gázok szezonális változásait a marsi Gale-kráterben. Az eredmények döbbenetes felfedezéshez vezettek: az oxigén – ami a legtöbb földi élőlény számára nélkülözhetetlen – viselkedése a vörös bolygón jelenleg egyetlen ismert kémiai folyamattal sem magyarázható.

A Curiosity marsjáróra szerelt kémiai labor (SAM) három marsi éven keresztül (ami 6 földi évnek felel meg) gyűjtötte az adatokat, ezek elemzése alapján mára tudjuk, hogy a felszíni atmoszféra pontosan milyen gázokból is tevődik össze:

  • 95 százalék szén-dioxidból,
  • 2,6 százalék molekuláris nitrogénból,
  • 1,9 százalék argonból,
  • 0,16 százalék molekuláris oxigénből
  • és 0,06 százalék szén-monoxidból.

Arról is van információnk, hogy a légnyomás évenkénti változásával a légkör felépítése hogyan módosul. Amikor beáll a tél, és a szén-dioxid a pólusoknál kifagy a légkörből, a légnyomás csökken; a tavaszi, nyári olvadás során azonban a gáz visszakerül az atmoszférába és a légnyomás ismét növekszik. Ugyanezt a szezonálisan változó mintázatot követi a nitrogén és az argon szintje is.

A kutatók arra számítottak, hogy az oxigén sem fog máshogy viselkedni, ám mégsem ez történt:

az említett gáz szintje tavasszal és nyáron 30 százalékkal megemelkedett, majd a tél beálltával ismét lecsökkent.

Ez a jelenség, kisebb változásokkal ugyan, de minden tavasszal megismétlődött, ami arra utal, hogy

valami oxigént állít elő, majd von ki a légkörből.

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/MSSS

Amiket eddig kizártak

Amikor először felfigyeltünk erre, nagyon megdöbbentünk

– nyilatkozta Sushil Atreya, a Michigani Egyetem kutatója, aki a Journal of Geophysical Research: Planets című folyóiratban megjelent publikáció társszerzője is egyben.

A szakértők először nem is nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel. Alaposan megvizsgálták az egyes műszereket, de azok hibátlanul működtek. Aztán arra gondoltak, hogy a szén-dioxid, vagy a vízmolekulák szétesésével kerül az extra oxigén a levegőbe, de ez az elmélet sem stimmelt több okból:

egyrészt ehhez ötször több vízre lenne szükség, mint ami a légkörben van, és a szén-dioxid bomlása is túl lassú folyamat ahhoz, hogy ilyen gyorsan, ennyi oxigén kerüljön az atmoszférába.

Mi a helyzet az oxigén szintjének csökkenésével? Vajon a Nap által kibocsájtott sugárzás atomjaira bontja az oxigénmolekulákat, amik így eltávoznak az űrbe? A tudósok szerint erre sincs sok esély, mivel a folyamat teljes lejátszódásához legalább 10 évre lenne szükség.

Az oxigén szezonális változásainak grafikonja

Az oxigén és a metán kapcsolata

Egy biztos: az oxigén viselkedése kísértetiesen hasonlít a metánéhoz. A metán átlagosan 0,00000004 százalékos arányban van jelen a Gale-kráterben, ami olyan kevés, hogy még a legkifinomultabb műszerek is csak nehezen képesek kimutatni. Az eddigi vizsgálatok azt találták, hogy a metán szintje évszakonként változik, és

megmagyarázhatatlan módon nyaranta drámai, 60 százalékos kiugrást produkál.

A kutatók most arra gyanakodnak, hogy bármi is okozza a metán változásait, ugyanez a tényező felelős az oxigén viselkedéséért is. Alkalmanként úgy tűnik, a két gáz szintjének fluktuálása egyszerre történik.

Biotikus vagy abiotikus forrás?

Az oxigén és a metán két módon keletkezhet: termelhetik organizmusok vagy a légkörbe kerülhet abiotikusan (azaz geológiai folyamatok révén). A kutatók mindkét lehetőséget számításba veszik, de sajnos a Curiosity műszerei nem fogják tudni egyértelműen megválaszolni a kérdést. A szakértők jelen pillanatban az abiotikus magyarázat mellett teszik le a voksukat, de természetesen semmi sem zárható ki teljesen, így egyelőre a mikrobiális eredetet sem vetik el.

A kutatócsoport egy része szerint a marsi talaj tavaszi kiolvadásával kerülhet oxigén a légkörbe. Ezt arra alapozzák, hogy évtizedekkel ezelőtt a Viking űrszonda kimutatta, hő és nedvesség hatására oxigén szabadulhat fel a marsi talajból.

E régi kísérletet ugyanakkor nem a tavaszi időszakban végezték el, hanem egészen más körülmények között, ráadásul számos probléma mellett nem magyarázza az oxigénszint drasztikus visszaesését sem.

A Viking leszállóegység felvétele

Megint nem opció, hogy a nagyenergiájú sugárzás szabadítaná ki a talajból az oxigén molekulákat; több millió évre van szükség ugyanis ahhoz, hogy annyi oxigén gyűljön össze a talajban, ami egyetlen tavaszi kiugrást előidéz. Márpedig ez a hatalmas oxigénszint-emelkedés minden tavasszal megtörténik.

A SAM tehát tovább gyűjti a légköri adatokat, a tudósok pedig ezzel párhuzamosan keresik a lehetséges forrást. A szakértők a későbbi marsi expedícióktól is sokat remélnek.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigéntA NASA NAGY BEJELENTÉSE: Folyékony, sós víz van a MarsonAlagútfúrással kezdődhet az élet a MarsonAz élet bölcsőjére bukkanhattak a MarsonBaktériumok tehetik lehetővé, hogy az ember megtelepedjen a Marson
Kategóriák: UFO

Titokzatos öltönyösök töröltették az UFO-észlelés adatait

2019, november 15 - 18:34
CsillagászatKategória: Mainstream

Több amerikai tiszt is arról számolt be, hogy a hírhedt 2004-es Nimitz UFO-észlelést követően ismeretleneknek kellett átadniuk a rögzített adatokat – írja a Live Science. A Nimitz hordozóhajó 2004 novemberében több napon át észlelt radarjeleket egy gyorsan mozgó, 12 méter hosszú, időnként felragyogó, azonosítatlan repülő objektumból Karolina déli partjainál.

Végül repülőgépeket küldtek az objektumhoz, amelyet sikerült megörökíteni. Máig nem lehet tudni, hogy a 2017-ben nyilvánosságra hozott videón mi látható.

A közelmúltban öt egykori tengerésztiszt a Popular Mechanicsnak árult el részleteket az esetről. Az egyik veterán, Gary Voorhis, aki a közeli Princetonon volt, azt nyilatkozta, hogy nem sokkal a rádiójelek rögzítése után egy helikopterrel két férfi érkezett, majd 20 perccel később felsőbb utasítást kaptak:

az adatokat át kellett adniuk az ismeretleneknek.

Sőt, a hajón rögzített egyéb információkat törölniük is kellett. Patrick Hughes korábbi repülőgép-műszerész is arról számolt be, hogy a gép merevlemezeit át kellett adnia.

David Fravor, az egyik pilóta ezzel szemben egészen mást mondott. A veterán szerint senki sem vette át a videókat, egyszerűen eltűntek egy időre az adminisztrációban.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Visszatért a Földre az amerikai légierő titkos űrrepülőgépeKét különböző repülőgép pilótája is látta a titokzatos ufót (+videó)Az "angliai Roswell" rejtélyének egy szemtanúja 36 év után kitálalt
Kategóriák: UFO

Meglepő folyamatot észleltek a Marson

2019, november 14 - 18:48
MarsKategória: Mainstream

A metán után újabb életre utaló gáz, az oxigén értékében is furcsaságokat mértek a Marson – írja a Space.com. A Curiosity marsjárónak köszönhetően már korábban kiderült, hogy a vörös bolygón található Gale-kráterben nyaranként nő a metán koncentrációja. Egy friss tanulmány alapján a robot az oxigén esetében is hasonló jelenséget figyelt meg.

Sushil Atreya, az Ann Arbor-i Michigani Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint összefüggést lehet felfedezni a metán és az oxigén szintje között a marsi év alakulása során.

A szakértők egyelőre nem tudják, hogy mi is állhat a folyamat hátterében.

Az új tanulmányban a szerzők a Curiosity 2012-2017 közötti légköri adatait elemezték. Az eredmények alapján a Gale-kráterben az atmoszféra 95 százaléka szén-dioxid, 2,6 százaléka molekuláris nitrogén, 1,9 százaléka argon, 0,16 százaléka molekuláris oxigén, 0,06 százaléka pedig szén-monoxid. Meglepő módon az oxigén szintje nem igazodik a szezonális változások alatt a többi gázéhoz, és a vártnál jobban emelkedik tavasszal és nyáron.

Elképzelhető, hogy a jelenség hátterében a szén-dioxid vagy a víz molekulákra történő szétválása áll, a gáz azonban nem bomlik elég gyorsan, vízből pedig nincs elegendő ahhoz, hogy megmagyarázza a folyamatot. Éppen ezért egyelőre a metánszint változásához hasonlóan az oxigénkoncentráció alakulásának hátterét sem ismerik.

Az sem zárható ki, hogy mikrobiális létformák állnak a háttérben, de sokkal valószínűbb, hogy egy egyelőre feltáratlan geofizikai folyamat okozza a változásokat.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 300 méter mély folyó volt a MarsonA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónA marsi egyenlítőhöz küldhetik az ExoMars űrexpedíció kutatórobotját
Kategóriák: UFO

Lehetetlennek gondolták a létezésüket, most mégis rájuk találtak

2019, november 13 - 17:46
CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Fekete lyukak egy egész új osztályát fedezték fel, amelyek kisebbek, mint amit lehetségesnek hittek a fizikusok.

A fekete lyukak nagyon fontos részét képezik annak a modellnek, amellyel az asztrofizikusok megpróbálják leírni a világegyetem működését, így érthető, hogy a tudósok célul tűzték ki: legalább közvetlen szomszédságunkban, a Tejútrendszerben szeretnének teljes katalógust felvenni e rejtőzködő objektumokról. Ám e lajstrom a jelek szerint még távolról sem teljes: 

a legfrissebb kutatási eredmények szerint lehet a fekete lyukaknak egy egész osztálya, amelynek a létezéséről sem vettünk eddig tudomást. 

A Science folyóirat legújabb számában csillagászok új módszert javasolnak a fekete lyukak keresésére, és rámutatnak arra a lehetőségre, hogy apró fekete lyukak sokasága vehet minket körül, amelyek méretben mind alulmúlják az eddig ismert legkisebbeket. 

Megmutatjuk, milyen jelek utalnak arra, hogy létezhet egy egész populáció, amelynek a létét még bizonyítanunk kell a fekete lyukak utáni további kutatás során

 – nyilatkozta Todd Thompson, az Ohiói Állami Egyetem csillagászprofesszora és a tanulmány vezető szerzője. – Régóta próbáljuk megérteni a szupernova-robbanásokat: hogy miként robbannak fel a szupermasszív fekete csillagok, és miként formálódtak az elemek ezekben a szupermasszív csillagokban. Ha rálelnénk a fekete lyukak egy egész új népességére, az még többet elmondana nekünk arról, mely csillagok robbannak fel és melyek nem; melyekből lesznek fekete lyukak, és melyekből neutroncsillagok. 

Egy egészen új kutatási terület nyílhat meg ezzel. 

Képzeljünk csak el egy népszámlálást, amelyből minden 175 cm alatti ember kimarad – sőt, képzeljük el azt, hogy a számlálók még csak nem is tudják, hogy léteznek ennél alacsonyabb emberek. 

Egy ilyen cenzus nyilvánvalóan hamis eredményt adna, hiszen pontatlanul képezné le a leírni kívánt népességet. 

Thompson szerint mindmáig pontosan így jártunk el a fekete lyukakkal.

Fekete lyukak és neutroncsillagok

Pedig a csillagászok régóta kutatnak a fekete lyukak után, amelyek arról nevezetesek, hogy legyűrhetetlen gravitációs vonzásukból semmi – sem anyag, sem sugárzás – nem szökhet meg. Fekete lyukak olyankor keletkeznek, amikor egyes csillagok az életük végén összezsugorodnak, ettől felforrósodva anyaguk részét gigantikus robbanásban levetik, megmaradó magjuk pedig tovább összeroppanva elképesztő sűrűséget ér el. Ugyanilyen régóta érdeklődnek a tudósok a neutroncsillagok iránt, amelyek szintén kiégett és összeomlott csillagok apró és sűrű hátrahagyott maradványai.

Mindkét objektumfajta érdekes információkat tartogat a csillagok életéről és haláláról, valamint arról, miként alakultak ki a világegyetem története során a Földet alkotó nehéz elemek. 

De a fekete lyukakról értelemszerűen csak úgy nyerhetünk információt, ha előbb kitaláljuk, hol vannak – ehhez pedig tudnunk kell, mit is keresünk pontosan. 

Némi kapaszkodót nyújt, hogy a fekete lyukak gyakorta úgynevezett bináris rendszerekben keresendők: olyan csillagpárosok tagjaként, amelyeket a gravitáció egymás körüli keringésre kényszerít. Amikor egy ilyen páros egyik tagja bevégzi csillagsorsát, a másik továbbra is folytatja keringését a távcsövek számára láthatatlan halott társa körül, amely közben neutroncsillaggá vagy fekete lyukká zsugorodott.

FORRÁS: UNIVERSE TODAY

Azoknak a fekete lyukaknak a tömege, amelyekről a csillagászat mindezidáig tudott, nagyjából 5 és 15 naptömeg közé esett. Az eddig ismert neutroncsillagok tömege pedig nem haladta meg a 2.1 naptömeget, ami nem véletlen, hiszen a számítások szerint, ha 2.5 naptömegnél nehezebbek volnának, fekete lyukká roskadnának össze. Aztán 2017 nyarán a gravitációs hullámok mérésére kifejlesztett LIGO obszervatórium segítségével csillagászok megfigyelték, ahogy egy körülbelül 1.8 millió fényévnyire lévő galaxisban két fekete lyuk összeolvad egymással, és ezek a fekete lyukak jóval nagyobbak voltak a szokásosnál: 31, illetve 25 naptömegnyiek. 

Ez annyira látványos dolog volt, egyszeriben mindenki felkiáltott, hogy 'hűha!' 

– meséli Thompson. – És nemcsak azért, mert a megfigyelés igazolta, hogy a LIGO működik, hanem mert a becsült tömegek ilyen hatalmasak voltak. Ekkora fekete lyukakat találni nem semmi –nem láttunk ilyet azelőtt."

Igazi kép egy fekete lyukról FORRÁS: EHT COLLABORATION

Thompson a többi asztrofizikussal együtt már régóta gyanította, hogy akadhatnak fekete lyukak az ismert mérettartományon kívül is, és a LIGO felfedezése bizonyította a szokásosnál nagyobb fekete lyukak létezését. Betöltetlen maradt még azonban a legnagyobb neutroncsillagok és a legkisebb ismert fekete lyukak közötti méretablak, úgyhogy Thompson elhatározta, hogy utánajár ennek a rejtélynek. Tudóstársaival együtt elkezdte átfésülni az APOGEE (Apache Point Observatory Galactic Evolution Experiment) kísérlet eredményeit, amelyben Tejút-szerte mintegy 100 ezer csillag sugárzási spektrumát vették fel.

Árulkodó spektrumok

Thompson rájött, hogy a spektrumok árulkodhatnak arról, ha egy csillag egy másik égitest körül kering: a spektrum időbeli ingadozásai, például a rövidebb hullámhosszak felé, majd a hosszabb hullámhosszak felé történő váltakozó eltolódás utalhat arra, hogy egy csillag egy láthatatlan társ körül rója útját. Olyan csillagok után kutatott hát a kísérlet adatbázisában, amelyek ilyesfajta váltakozást mutatnak, hiszen ezek potenciálisan egy fekete lyuk látható párjai lehetnek. Az APOGEE adataiban való hosszas böngészés után a 200 legérdekesebbnek tűnő csillagra szűkítette a kört, s ezek adatait átadta egy fiatal kollégának, Tharindu Jayasinghénak, aki minden szóban forgó bináris rendszerről képek ezreit hívta le az ASAS-SN adatbázisból. Az ASAS-SN (All-Sky Automated Survey for Supernovae) egy automatizált keresőrendszer, amely a teljes égboltot átfésülve szupernóvák után kutat, és azokról felvételeket készít.

Kitartó kutatásuk eredményeképp ráleltek egy vörös óriásra, amely szemlátomást kering valami körül, 

de ez a valami a számításaik szerint jóval kisebb, mint bármely ismert fekete lyuk a Tejútrendszerben, ugyanakkor messze nagyobb a legtöbb ismert neutroncsillagnál. 

További számítások elvégzése és más mérési eredmények figyelembevétele után arra a következtetésre jutottak, hogy amit találtak, az egy extra kicsi, mindössze 3.3 naptömegnyi fekete lyuk.

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

Nemcsak kidolgoztunk egy új módszert a fekete lyukak keresésére, de azonosítottunk egy olyan objektumot, amely a csillagászok előtt eddig ismeretlen alacsony tömegű fekete lyukak egész új osztályának első képviselője lehet

– foglalta össze Thompson.

A tömeg márpedig lényeges, mert sokat elmond az égitestek kialakulásáról és fejlődéséről, és úgy általában a természetükről.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálHawking szerint másik univerzumokba vezetnek a fekete lyukakLélegzetelállító videó arról, hogy mekkorák is valójában a fekete lyukakMegfejtették, hogyan nyelik el a fekete lyukak az anyagot
Kategóriák: UFO

Megmagyarázhatatlan jelenséget találtak az űrben

2019, november 12 - 19:28
CsillagászatKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja olyan galaxisokat azonosított több millió fényévre, amelyeket példátlan intergalaktikus struktúrák kötnek össze – írja a Futurism. A távoli rendszerek olyan módon vannak összehangolódva, amit az asztrofizika mai ismeretei alapján nem lehet megmagyarázni.

A kutatók szerint a felfedezés alapján érdemes lehet átgondolni az univerzumról kialakított képet.

Hjeop Lí, a Koreai Csillagászati és Űrtudományi Intézet munkatársa úgy véli, lehetetlen, hogy mintegy 20 millió fényévvel elválasztott galaxisok közvetlenül legyenek interakcióban egymással. Éppen ezért feltételezhető, hogy valamilyen ismeretlen megastruktúra kapcsolja őket össze.

A kutatók már számos, látszólag együtt mozogó rendszert is találtak. Lí és kollégái most több száz olyan galaxist írtak le, amelyek távol vannak ugyan egymástól, mégis összehangoltan forognak. A kozmológia egyelőre csak ennél jóval kisebb mértékű szinkronizáció létezését ismeri.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisból2 billió galaxisból áll az univerzumA Földnél is fiatalabb a legközelebbi idegen galaxisA Hubble kiszúrta az eddigi legtávolabbi galaxistA Naprendszert kétmilliárd év múlva kilökhetik a galaxisából
Kategóriák: UFO

NASA: hatalmas robbanást észleltünk

2019, november 11 - 18:49
NASACsillagászatKategória: Mainstream

Elképesztő erejű termonukleáris robbanást észlelt a NASA kutatóeszköze az űrben.

A forrás vélhetően egy távoli pulzár lehetett, jelentette be az űrügynökség. A pulzárok olyan csillagok maradványai, amik szupernóvaként semmisültek meg, ám tömegük nem volt elegendően nagy ahhoz, hogy fekete lyukká váljanak. Az esemény során keletkezett röntgensugarakat a NASA egyik műszere, a Nemzetközi Űrállomásra szerelt NICER detektálta.

A robbanás során 20 másodperc alatt annyi energia szabadult fel, mint amennyit a Nap 10 nap alatt kibocsát magából.

A szakértők szerint a termonukleáris robbanás azért következett be, mert a hélium a pulzár felszíne alá süllyedt, majd atommagjai egyesüléséből szén jött létre. Ezt a hélium kirobbanása követte, ami termonukleáris tűzgolyóvá változtatta a pulzár felszínét, írták a kutatók a kiadott közleményben.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Végre! Történelmi bejelentést tett a NASAA NASA NAGY BEJELENTÉSE: Folyékony, sós víz van a MarsonFontos bejelentést tesz hétfőn a NASA az idegen élet kutatásával kapcsolatban
Kategóriák: UFO

Nem fogja elhinni, a dinoszauruszok a galaxis másik végén éltek

2019, november 10 - 19:04
tudománydinoszauruszokKategória: Mainstream

A fenti cím nem azt jelenti, hogy az őshüllők egy másik planétáról pottyantak a Földre. Sok-sok millió évvel ezelőtt szülőbolygónk még a Tejútrendszer egy másik pontján volt jelen.

A NASA egyik kutatója, Jessie Christiansen animációt készített arról, milyen elképesztően hosszú ideig uralták az őshüllők a Földet, és mi, emberek milyen rövid ideje vagyunk jelen a bolygón. Ennek szemléltetéséhez a Naprendszer Tejútrendszeren belüli mozgását modellezte.

A Nap körülbelül 250 millió év alatt kerüli meg egyszer a galaxisunk centrumát. Amikor bolygónk utoljára a jelenlegi pozícióban volt, a dinoszauruszok épp hogy megjelentek a planétán.Mire a legikonikusabb fajok – például a rettegett Tyrannosaurus rex – kifejlődtek, és teljesen meghódították a világot, a Naprendszer éppen a Tejút egy másik részén helyezkedett el.

A videó természetesen csak erősen leegyszerűsítve szemlélteti az eseményeket, a csillagok, naprendszerek mozgása ennél jóval komplikáltabb; példának okáért a Tejút belsejéhez közelebb eső bolygórendszerek sokkal gyorsabban mozognak, mint a centrumtól távol lévők, és még a keringési pályák is eltérnek. Sőt, maga a Tejútrendszer is mozog, egyre közelebb kerül az Androméda galaxishoz. Mindezek miatt csak látszólag érkezünk vissza ugyanarra a pontra, a kozmikus szomszédságunk eközben teljesen megváltozik.

Szerencsére a Naprendszer galaktikus pályája nem esik közel a Tejút centrumához, ahol erős sugárzás, és barátságtalan környezet uralkodik, ennek is köszönhető, hogy a Földön jelen lehet az élet.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Hatalmas pechjük volt a dinoszauruszoknak az óriási aszteroidávalMeteoritbecsapódás hozta el a dinoszauruszok uralmátPercek alatt pusztultak ki a dinoszauruszok
Kategóriák: UFO

A 13 000 éves űrszonda, ami minden lépésünket figyeli

2019, november 8 - 17:26
Black Knight SatelliteKategória: Mainstream

Nagyjából 120 éve látott napvilágot először az a legenda, amely szerint bolygónkat körülbelül 13 000 éve figyeli egy poláris pályán keringő, idegen lények által épített űrszonda. A manapság is népszerű mítosz többek között egy világhírű tudós felfedezésén és egy 1998-as különös fényképen alapul.

Történetünk 1899-ben veszi kezdetét. A világhírű feltaláló, Nikola Tesla éppen a vezeték nélküli energiaátvitellel kísérletezik Colorado Springs-ben létesített laborjában, amikor különös, ismétlődő jeleket észlel. A tudós meg van győződve arról, hogy a szignálok az űrből, egészen pontosan a Marsról érkeznek, és vélhetően egy idegen civilizáció küldi felénk őket. Néhány évtizeddel később, 1928-ban egy amatőr rádióüzemeltető, bizonyos Jørgen Hals hasonló jelekre figyel fel, amelyek eredete szintén sokáig kérdéses marad. Nem csoda hát, hogy hamar különféle, vadabbnál vadabb pletykák kaptak szárnyra mindenféle repülő alkalmatosságokról, dacára annak, hogy akkoriban nemigen száguldozhattak mesterséges objektumok az űrben.

Ma már tudjuk, hogy a két férfi megfigyelésire vannak logikus magyarázatok.

Tesla egy pulzár rádióhullámait, Hals pedig késleltetett rádió-visszhangokat rögzített.

Nem meglepő módon egyetlen esetben sem földönkívüli űrszonda volt a szignálok forrása. Az elmélet vélhetően el is tűnt volna a történelem süllyesztőjében, ha nincs a szenzációhajhász média.

portrait de Nikola Tesla (1857-1943) dans son laboratoiore. Ingénieur électricien et physicien croate (empire d'Autriche-. Hongrie) naturalisé américain.

©MP/LeemageFORRÁS: AFP/MP/LEEMAGE

A sajtó ismét életet lehel a „haldoklóba"

1954-ben egy hírhedt ufókutató, Donald Keyhoe azzal az információval házalt az újságoknál, hogy az Egyesült Államok légiereje két űrszonda létére figyelt fel.

A szenzációs bejelentés ott hibádzik, hogy ekkortájt még nem keringtek műholdak bolygónk körül, ráadásul Keyhoe új könyve is pont ebben az évben jelent meg, kellett tehát az ingyen reklám.

A cikket közlő lapok mentségére szóljon, hogy ők sem vették túl komolyan a hírt, igyekeztek ironizálva megírni a sztorit.

Némileg komolyabb hangnemet ütött meg a TIME magazin 1960 februárjában megjelenő írása, amelyben arról értekeztek, hogy az amerikai haditengerészet fekete objektumokat szúrt ki, és ezek valószínűleg szovjet kémműholdak lehetnek. Állításukat ugyanakkor nem sikerült hiteles bizonyítékokkal alátámasztani.

A Fekete Lovag színre lép

A hipotetikus űrszonda nevét 1973 találta ki egy skót sci-fi író, Duncan Lunan. A csillagászat iránt lelkesen érdeklődő művész hosszasan tanulmányozta Hals késleltetett rádió-visszhangjait és – nehezen magyarázható módon - arra a következtetésre jutott, hogy

a Fekete Lovag valahonnan az Epsilon Boötis csillagrendszer környékéről származik, sőt, azt is kisilabizálta valahogy, hogy a földönkívüli műhold 13 000 éve figyelheti minden apró lépésünket.

Lunan állításai hamar köznevetség tárgyává váltak, később alapvető hibákra és tudománytalan megállapításokra hivatkozva visszavonta őket. A visszakozás ellenére a Fekete Lovag képe gyökeret vert a köztudatban és még a popkultúrát is megihlette. Egy metálzenekar például dalt írt róla, de Pepsi-reklámban is szerepelt.

Az ominózus fénykép

Egyszerre dobbant hatalmasat minden fanatikus ufóhívő szíve, amikor 1998-ban végre megszülettek az első fotók a Fekete Lovagról. A távoli galaxis szülötte egy éjfekete, groteszk masina látszatát kelti. Olyanét, amit tényleg csupán egy drasztikusan másként gondolkodó űrlény fejleszthetett ki. A vad álmokat, hogy talán nem vagyunk egyedül a végtelen kozmoszban, egy amerikai asztronauta, Jerry Ross zúzta porrá.

A híres/hírhedt felvétel FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Ross elmondása szerint 1998. december 3-15. között társaival éppen az akkor még építés alatt álló Nemzetközi Űrállomáson dolgoztak. Két hőszigetelő lapot kellett a Node-1 modulra szerelniük, ám az egyik lap rögzítése nem sikerült megfelelően, így levált és elsodródott.

A lap felülete ezüstös, így kellő mértékben visszaveri a fényt, ha viszont a Földről nézzük, bizonyos pozíciókban árnyékot vet, ilyenkor feketének tűnik – pont, mint a fényképen.

Az űrben keringő alkatrész egyébként az űrszemetet számon tartó listán is szerepel 025570-ás azonosítóval.

Az objektum nem sokkal a fotó elkészítése után elégett a légkörben. Habár a hőszigetelő megsemmisült, a Fekete Lovag legendája az internetnek köszönhetően tovább él.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Black Knight Satellite - egy 13 ezer éve a Föld körül keringő műhold története (+videó)
Kategóriák: UFO

47 éve érintetlen holdkőzetmintát nyitott fel a NASA

2019, november 7 - 18:25
holdNASAKategória: Mainstream

47 év után nyitották fel az amerikai űrügynökség (NASA) szakemberei az 1972-es Apollo-17 misszió során begyűjtött holdkőzet- és talajminták egyikét, amit annak idején kifejezetten azért tettek félre, hogy később fejlettebb technológiával elemezhessék – írja az MTI.

A kedden felbontott 73002. számú mintát az Apollo-17 misszió asztronautái, Gene Cernan és Jack Schmitt gyűjtötték be, most pedig az Apollo Next-Generation Sample Analysis (ANGSA) program keretein belül nyitották fel. A NASA szerdai közleményében azt írta, hogy az érintetlenül maradt minták betekintést nyújthatnak a Hold jégsapkáinak eredetébe, és más, még felfedezésre váró potenciális erőforrásokra is rávilágíthatnak majd.

Az űrügynökség egy összehasonlító képet is közzétett, melyen felül a most készült röntgenkép, alul pedig az 1974-es látható, ez pedig jól mutatja, hogy mennyit fejlődött azóta a technológia. Az olyan technikai előrelépések, mint a non-destruktív háromdimenziós képalkotás, a tömegspektrometria és a mikrotómia a minták koordinált tanulmányozását teszik lehetővé – írta a NASA.

Fotó: NASA

Sarah Noble, az ANGSA-program kutatója elmondta, hogy a minták elemzése nemcsak garantálja, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az Apollo-programból, hanem a jövőbeli programok tervezését is megkönnyíti majd. Az Apollo-17 küldetésről van egy másik megmaradt minta is, azt jövőre nyitják majd fel a kutatók.

2024-ben az amerikaiak újra Holdra szállnának, ehhez pedig már az űrruhák is megvannak. A NASA reménykedik abban, hogy a holdkőzetminták száma a Holdra visszatérő Artemis-misszióval jelentősen megnő majd.

Forrás: IndexKapcsolódó: Lávabarlangot találtak a Hold északi pólusvidékén egy kráterbenVégre elérhetjük a rejtélyes holdi barlangokat
Kategóriák: UFO

Végre elérhetjük a rejtélyes holdi barlangokat

2019, november 6 - 18:45
holdKategória: Mainstream

Nem kis vállalást tett a brit Spacebit nevű startup a Nemzetközi Űrhajózási Kongresszus gyűlésén október végén: egyrészt bejelentette, hogy együttműködik a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség latin-amerikai és karibi regionális csoportjával, másrészt a vállalat vezérigazgatója, Pavlo Tanasyuk elmondta, a Spacebit csinálja meg az Egyesült Királyság első kereskedelmi holdjáróját. A robotokról már terveket is láthattunk: a sétáló, négylábú roverek az Astrobotic űrvállalat Peregrine nevű landerén lesznek 2021-ben, ahová a magyar Puli is felkívánkozott volna, és ami még mindig függőben lévő projekt a magyar űrvállalat számára.

A négylábú roverek azért lesznek igazán hasznosak a Spacebit – és egyébként az egész űrkutatás – számára, mert olyan helyekre is beférnek, ahová a hagyományos eszközök nem: többek között a rejtélyes holdi barlangokba és lávatölcsérekbe, amelyek előkelő helyen szerepelnek a jövőbeli emberes holdbázis építési helyszínei között. Ha ezek az üregek olyanok, mint ahogyan a kutatók gondolják, akkor tökéletesek lehetnek arra, hogy természetes módon elzárják az embereket a káros sugárzás elől.

Illusztráció: Spacebit

A Spacebit egy anyarovert akar felrakni az Astrobotic landerjére, ami összesen nyolc minirobotot visz el arra a helyszínre, ahol a felfedezni kívánt tölcsér vagy barlang van – írja a Space.com. Innentől a négylábú roverek képesek lesznek olyan területekre is bejutni, ahová az anyahajó nem tudna bemenni.

A tervezett indítás két év múlva, 2021-ben lenne, az Astrobotic a Vulcan Centaur rakétával lőné fel a rakományát, ami az első útja lenne az eszköznek. A Spacebitnek azonban hosszabb távú tervei is vannak: nem elég, hogy ők lehetnek az első privát vállalat, amely négylábú rovert küld a Holdra, később is szeretnék megtartani jó szokásukat, és több ilyen robotot is felküldeni. A roverek könnyen szállíthatók, ugyanis akkorák, mint egy cubesat, és mindössze 1,5 kilogrammot nyomnak. A Spacebit pedig később eladná a technológiáját más vállalatoknak és érdeklődő egyetemeknek is.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a HoldbólA Hold déli sarkán landol a következő expedícióA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műhold
Kategóriák: UFO

Oldalak