ParaHIR.HU

Subscribe to ParaHIR.HU hírcsatorna
Frissítve: 24 perc 18 másodperc

Megaműholdflották lepik el az eget, háborognak a csillagászok

2020, március 8 - 18:37
CsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok egyre gyakrabban fejezik ki aggodalmukat a megaműholdflották tudományos kutatásra gyakorolt hatása miatt. Azért, hogy jobban felmérhessék a csillagászati megfigyeléseket befolyásoló hatásukat, az ESO tudományos igényű vizsgálatot indított, amely elsősorban az ESO távcsöveivel a látható és infravörös tartományokban végzett mérésekre összpontosít, de más obszervatóriumokkal is foglalkozik. A SpaceX, az Amazon, a OneWeb és más cégek 18 reprezentatív, összesen több mint 26 ezer műholdat magába foglaló flottáját elemző tanulmányt most fogadta el közlésre az Astronomy & Astrophysics.

A tanulmány megállapítja, hogy a nagy teleszkópok, mint például az ESO Nagyon Nagy Távcsöve (VLT), vagy a már épülő Rendkívül Nagy Távcső (ELT) működését „mérsékelten érintik" a fejlesztés alatt álló flották. Legnagyobb hatást a hosszú (kb. 1000 másodperces) expozíciójú felvételekre gyakorolhatják, amelyeknek akár 3%-át is tönkretehetik szürkület idején, hajnal és napkelte, illetve alkonyat és napnyugta között.

A rövidebb expozíciós idejű felvételek kisebb veszélynek lesznek kitéve, az ilyen észlelések kevesebb mint 0,5%-a esik a veszélyzónába. Az éjszaka többi részében végzett megfigyelésekre szintén kisebb hatást gyakorolnak majd a műholdak, lévén ekkor a Föld árnyékába merülnek, így nem éri őket fény. Az észlelések tudományos/szakmai tartalmától függően a hatás tovább csökkenthető az ESO-távcsövek üzemeltetési ütemtervének változtatásával, bár ez nyilván költségekkel jár. Az ipari szereplők részéről a műholdak fényvisszaverő képességének csökkentése lenne a hatékony lépés a zavaró hatások mérséklésére.

A tanulmány azt is megállapítja, hogy a legnagyobb hatást a nagy látómezejű felmérések szenvedhetik el, főleg azok, amelyeket nagy távcsövekkel hajtanak végre. Attól függően, hogy az év melyik időszakában és az éjszaka melyik órájában készülnek, illetve mennyire érvényesek rájuk a tanulmány egyszerűsítő feltételei, például az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapjának (NSF) Vera C. Rubin Teleszkópja által rögzített felvételek 30-50%-a lehet „komolyan veszélyeztetett".

A kép az ESO Paranal Obszervatóriumának éjszakai égboltját mutatja szürkület táján, kb. 90 perccel napkelte előtt. A kék vonalak a horizont feletti azonos magasság körei

FORRÁS: ESO/Y. BELETSKY/L. CALÇADA

Az ESO távcsöveinél alkalmazható hatáscsökkentő technológiák ezen obszervatórium esetében nem használhatók, ezért aktívan keresik az egyéb lehetőségeket. További vizsgálatok szükségesek az így bekövetkező adatvesztés tudományos következményeinek és adatelemzési folyamataikat bonyolultabbá tévő hatásainak alapos felmérésére. A Rubin Obszervatórium távcsövéhez hasonló nagy látómezejű felmérőteleszkópok az égbolt nagy területeit tudják gyorsan átvizsgálni, így rendkívül fontos szerepet játszanak a rövid idő alatt lejátszódó jelenségek, például szupernóva-robbanások detektálásában, vagy a potenciálisan veszélyes kisbolygók azonosításában. Mivel nagyon nagy adathalmazokat képesek gyorsan előállítani, ezzel pedig sok más obszervatórium számára célobjektumokat kijelölni, a csillagászközösség, illetve a támogató szervezetek Európában és világszerte is a jövőbeni csillagászati fejlesztések legfontosabb területének gondolják a nagy látómezejű felmérőtávcsövek építését.

A szakcsillagászok az amatőrcsillagászokkal karöltve kifejezték aggodalmukat a mega-műholdflottáknak az éjszakai égbolt látványára gyakorolt hatását illetően is. A tanulmányban kimutatták, hogy egy közepes földrajzi szélességen elhelyezkedő obszervatórium horizontja felett a flották kb. 1600 tagja lesz látható egyszerre, többségük alacsonyan, a horizonttól kevesebb mint 30 fokra. Ezen magasság felett – ahol egyébként a csillagászati észlelések nagy része zajlik – minden pillanatban kb. 250 flottatag lesz.

A diagram azt illusztrálja, hogy egy közepes földrajzi szélességen elhelyezkedő megfigyelő a Föld körül keringő flották műholdjainak csak egy töredékét látná. Számára a műholdak akkor válnak láthatóvá, ha a horizontja fölé kerülnek és a Nap meg is világítja azokat. A legtöbb műhold a horizont alatt helyezkedik el és/vagy a Föld árnyékába merül, amely az éjszaka előrehaladtával adott észlelő elől az égbolt egyre növekvő részét takarja el

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA

Napkeltekor és napnyugtakor a Nap megvilágítja őket, az éjszaka előrehaladtával azonban egyre inkább a Föld árnyékába merülnek. Az ESO-tanulmány mindegyik műhold fényességére feltesz egy értéket. Ez alapján a szürkületi órákban akár száz műhold is elegendően fényes lehet ahhoz, hogy szabad szemmel is látni lehessen, és ezek közül kb. tíz 30 foknál is magasabban lesz. Ezek a számok gyorsan csökkennek a sötétedéssel, amint a műholdak a Föld árnyékába kerülnek. Összefoglalva: az új műholdflották nagyjából megdupláznák az égbolton 30 fok feletti magasságban szabad szemmel is látható műholdak számát.

A számok nem foglalják magukba a közvetlenül a felbocsátás után látható „műholdszerelvényeket". Bár látványosak és fényesek, nem sokáig maradnak együtt, csak röviddel napkelte után vagy napkelte előtt, és – bármely időpontban – csak a Föld nagyon behatárolt területéről láthatók.

Az ESO-tanulmány egyszerűsítéseket és feltevéseket használ a hatások mértéktartó becsléséhez, amelyek a valóságban akár kisebbek is lehetnek, mint a cikkben kiszámoltak. A valódi hatások sokkal pontosabb számszerűsítéséhez jóval kifinomultabb modellre lenne szükség. Ugyan az ESO-távcsövekre összpontosít, de a tanulmány eredményei a szintén a látható és infravörös tartományban működő, hasonló műszerezettségű és tudományos feladatú, nem az ESO kötelékébe tartozó távcsövekre is alkalmazhatók.

A kép az ESO 2025 végén átadni tervezett Rendkívül Nagy Távcsövének (ELT) építési helyszíne feletti égboltot mutatja. A háttérben a közeli Nagyon Nagy Távcső (VLT) lézeres vezetőrendszerének nyalábja látható

FORRÁS: ESO/M. ZAMANI

A műholdflottáknak a rádió- és a milliméteres/szubmilliméteres tartományban működő obszervatóriumokra is lesz hatásuk, beleértve az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) és az APEX (Atacama Pathfinder Experiment) antennáit is. Ezt a hatást további tanulmányokban vizsgálják majd.

Az ESO más obszervatóriumokkal, a Nemzetközi Csillagászati Unióval (IAU), az Amerikai Csillagászati Társasággal (AAS), a brit Királyi Csillagászati Társasággal (RAS) és egyéb szervezetekkel együttműködve azon dolgozik, hogy a problémára a globális fórumok, például az ENSZ Világűrbizottsága (Committee on the Peaceful Uses of Outer Space, a Világűr Békés Célú Felhasználásával foglalkozó Bizottság, röviden Világűrbizottság) és a Rádiócsillagászati Frekvenciák Európai Bizottsága (European Committee on Radio Astronomy Frequencies, CRAF) figyelmét is felhívja.

Ezzel párhuzamosan az űripari cégekkel együtt keresik azokat a gyakorlati megoldásokat, amelyek biztosíthatják a legkorszerűbb földi bázisú csillagászati infrastruktúrák létrehozásába és fejlesztésébe fektetett hatalmas összegek megfelelő hasznosulását. Az ESO támogatja azon szabályozási keretek kidolgozását is, amelyek lehetővé teszik az alacsony Föld körüli pályán megvalósuló ígéretes technológiai fejlesztéseket, ugyanakkor nem rontják az emberiség Világegyetem megfigyelésére és megértésére irányuló törekvéseinek feltételeit.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A jövő elkezdődött: robotok javítják a műholdakatKémműholdakat örököl a NASA
Kategóriák: UFO

Az élet nyomaira bukkanhattak a Marson

2020, március 6 - 19:31
MarsCuriosityKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja azokat a szerves molekulákat elemezte, melyeket a Marson található Gale-kráterben azonosított egy marsjáró – írja a ScienceAlert. A kutatók arra jutottak, hogy az anyag akár biológiai eredetű is lehet.

A mintákat a Curiosity nyerte ki évekkel ezelőtt a kráter egyik iszapdarabjából. 2018-ban egy tanulmányban mutatták be az anyag elemzésének adatait, a szakértők többek közt olyan molekulákra, tiofénekre is bukkantak, melyek a Földön a biológiai eredetű nyersolajban is megtalálhatóak.

A tudósok akkor azt feltételezték, hogy az anyagok nem az élet nyomai. Dirk Schulze-Makuch, a Washingtoni Állami Egyetem munkatársa és kollégái most azt próbálták felderíteni, hogy pontosan milyen módokon alakulhattak ki a marsi tiofének.

A szakértők több olyan biológiai keletkezési útvonalat is feltártak, melyek valószínűbbek lehetnek a kémiai kialakulásnál.

Fontos kiemelni, hogy így is rengeteg olyan nem biológiai folyamat létezik, mellyel megjelenhettek a molekulák. Az anyagok például becsapódások segítségével is eljuthattak a felszínre, de akár vulkáni aktivitás hatására is létrejöhettek.

Kép: Pixabay

Schulze-Makuch-ék szerint ugyanakkor a biológiai eredet sem kizárható. 3 milliárd évvel ezelőtt a Mars még sokkal barátságosabb hely lehetett, és akár az élet is kialakulhatott rajta. A baktériumok például előállíthatták a tioféneket. A kutatók bíznak benne, hogy a különböző marsjáróknak köszönhetően idővel megtalálhatják az egykori marsi élet egyértelmű nyomait is.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  A Curiosity búcsút vett a Vera Rubin hegyvonulattólA Curiosity kilenc hónapja egy percbenBekapcsolták a Curiosity tartalék agyátFöldszerű panorámát fotózott a Curiosity a MarsonHolnap reggel landol a Curiosity
Kategóriák: UFO

Óriási aszteroida fogja megközelíteni a Földet

2020, március 4 - 20:11
CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

A NASA szerint április végén egy hatalmas aszteroida fogja megközelíteni bolygónkat – számol be az Independent. Az objektum 1,7-4 kilométer széles, és magyar idő szerint április 29-én, délelőtt 11 körül lesz a legközelebb, ekkor nagyjából 6,4 kilométerre jár majd.

A 1998 OR2 jelű égitestet 1998-ban fedezték fel, azonosításakor a NASA kutatói bejelentették, hogy elég nagy ahhoz, hogy becsapódva globálisan érzékelhető hatásokat okozzon.

Az objektum a potenciálisan veszélyes aszteroidák közé tartozik, ide olyan égitesteket sorolnak, amelyek képesek megközelíteni a bolygót, méretük alapján pedig egy esetleges ütközéssel károkat idézhetnének elő. Az 1998 OR2-t ugyanakkor nem jegyzik azon objektumok között, amelyek egyszer ténylegesen a Földbe csapódhatnak.

Bár egyelőre a tudomány nem ismer olyan aszteroidát, amely bizonyítottan bolygónk felé tartana, a kutatók szerint csak idő kérdése, hogy egy nagyobb égitest eltalálja a Földet.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákról6 kilométeres aszteroida fenyegeti a FöldetA tudósokat is megdöbbentette a Földre legveszélyesebb aszteroidaAszteroida csapódott be Ausztráliánál
Kategóriák: UFO

Rájöhettek, hogyan közelíthetjük meg a fénysebességet

2020, március 3 - 16:32
fizikatudományKategória: Mainstream

Ahhoz, hogy csillagközi utazást tervezgessünk, még mindig nincs meg a technológiánk – sokat segítene például, ha képesek lennénk elérni a fénysebességet, ami jelenleg elég lehetetlen feladatnak tűnik. A Harvard Egyetem kutatói azonban elméletben már összeraktak rá egy megoldást: Manasvi Lingam és Abraham Loeb szerint a csillagközi űreszközök kihasználhatnák a szupernóva-robbanások keltette hullámokat, nagyjából úgy, mint ahogyan a földi hajók kihasználják a szél erejét – írja a Science Alert.

Az univerzumban már ismerünk olyan objektumokat, amelyeket képes meglökni egy szupernóva-robbanás:

ilyenek például a hipersebességű csillagok vagy azok a meteorok, amelyeket felgyorsítanak az ilyen jelenségek. A harvardi professzorok szerint egy kellően fejlett civilizáció (ezek egyelőre nem mi vagyunk) ki tudná aknázni a szupernóva-robbanás keltette energialökéseket arra, hogy relativisztikus sebességre gyorsuljon. A relativisztikus sebesség olyan sebesség, ami a fény sebességéhez annyira közel van, hogy annak tudományos analízise esetén figyelembe kell vennünk Einstein speciális relativitáselméletének befolyását.

Az űreszköznek ehhez szolárvitorlát vagy mágneses vitorlát kellene alkalmaznia, mindkettőt kutatják már elméletben asztrofizikusok. Az elméletekben az űreszközök a Napból eredő elektromágneses sugárzást használnák ki, így nem lenne szükség extra hajtóanyagra. Mivel a hajtóanyag az egyik legdrágább része egy űrhajónak, és rengeteg kell belőle egy kilövéshez, ez a módszer olcsóbb, az űreszközök pedig könnyebbek, mint a most használt megoldások.

Ha az elképzelés ismerősnek tűnik, az nem véletlen: hasonló koncepció alapján kutatják és készítik a Breakthrough Starshot projektet is, aminek a célja apró űreszközök fellövése lesz, amelyek lézerek segítségével érik el a fénysebesség 20 százalékát. A cél az Alpha Centauri rendszer, amit így 20 éven belül el lehetne érni.

A titok annyiban rejlik, hogy a szupernóvák sokkal fényesebbek, mint a Nap, így a lekutatott technológia akár segítségükkel sokkal nagyobb sebességre is gyorsulhat. Az eszköznek azonban nagyon kicsinek kellene lennie, és kevesebbet kellene nyomnia, mint négyzetméterenként fél gramm, viszont a robbanás akkor is képes lenne így felgyorsítani, ha az eszköz millió kilométerre lenne tőle.

Kép: Getty Images

Persze ez az egész még szigorúan csak elméletben létezik, a technológiánk pedig még nem tart ott, hogy ilyen eszközöket gyártsunk, és a kutatók tanulmányát sem vizsgálta még meg független tudományos testület, ezért csak az arXiv szerveren tudott megjelenni. Ennek ellenére érdekes gondolatkísérlet, és könnyen lehet, hogy egyszer segít majd relativisztikus sebességre gyorsulni egy ember készítette űreszköznek.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az űrutazás örökre megváltoztatja az asztronauták testétJelentős mérföldkőhöz érkezett az űrutazás
Kategóriák: UFO

Felrobbant a Starship újabb prototípusa - videó

2020, március 2 - 18:54
NASAKategória: Mainstream

Felrobbant a Starship amerikai bolygóközi űrhajó újabb kísérleti prototípusa szombatra virradóra a texasi Boca Chica melletti űrközpontban.

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA saját Youtube-csatornáján tett közzé rövid felvételt a SpaceX űrhajózási vállalat kísérleti űrhajójával szombatra virradóra történt balesetről. A hozzáfűzött rövid kommentárból kiderül, hogy a robbanás akkor történt, amikor töltötték fel kriogén üzemanyaggal (cseppfolyós nitrogénnel) az űrhajó tartályait. Az első robbanás következtében az űrhajó megemelkedett, majd a deformálódott hajótest a földnek csapódott és felrobbant.

Tavaly novemberben is felrobbant a Starship (Csillaghajó) korábbi, MK1 kódjelű prototípusa. A NASA szerint a szombatra virradóra balesetet szenvedett űrhajó összeszerelésénél olyan változtatásokat eszközöltek, amelyek megakadályozzák az újabb balesetet. Az SN1 kódjelű prototípussal a közeljövőben kellett volna végrehajtani tesztrepülést.

Elon Musk, a SpaceX alapítója többször hangsúlyozta, hogy azért alapította 2002-ban a vállalatát, hogy hozzásegítse az emberiséget a Mars benépesítéséhez. Ezért határozta el a száz fő szállítására alkalmas Starship megépítését.

Musk tavalyi szeptemberi bemutatója alkalmával azt mondta, hogy az űrhajó a Naprendszer más helyszíneire, így a Holdra is eljuthat, és nem csak egyszer lehet majd használni. A vállalatalapító akkoriban fogadkozott, hogy a Starship várhatóan egy-két hónapon belül megteszi első útját, közel húsz kilométeres magasságba emelkedik, majd visszatér a Földre. A két baleset miatt azonban Musk tervei halasztást szenvednek.

A NASA legkorábban a 2030-as évek közepén tart megvalósíthatónak egy Mars-missziót.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Új fotók a SpaceX Starship űrhajójárólÚjabb részleteket árult el Elon Musk a Starship űrhajórólElőször indítottak SpaceX rakétát a tavalyi kudarc ótaJövőre újabb forradalmat indítana a SpaceX a rakéták világábanLélegzetelállító videó készült a SpaceX hordozórakétájának landolásárólSikeresen tesztelte Mars űrhajója prototípusát a SpaceX
Kategóriák: UFO

Felfedeztek egy új holdat a Föld körül

2020, február 29 - 13:57
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy új kicsiny hold kering a Föld körül, a gépkocsi méretű égitest azonban nem sokáig fogja kísérni bolygónkat amerikai kutatók szerint.

A mintegy 1,9-3,5 méter átmérőjű égitestet Kacper Wierzchos és Teddy Pruyne, az arizonai Catalina Sky Survey kutatói figyelték meg február 15-én éjszaka a Tuscon közelében lévő Lemmon-hegy obszervatóriumának távcsövével.

Az azóta tartó megfigyelésekkel a tudósok kiszámolták a pályáját, és 

február 25-én a Kisbolygó Központ (MPC) bejelentette a 2020 CD3 jelű objektum felfedezését, 

és megerősítette, hogy az ideiglenesen kering a Föld körül. 

A körülbelül 3 éve a Föld pályájára lépett objektum pályájának diagramja

A 2020 CD3 tulajdonképpen az aszteroidák osztályának egy kicsiny tagja, amelynek pályája keresztezi a Föld pályáját.
A csillagászok szerint felfedezése "nagy dolog", mivel ez csupán a második aszteroida, amelyről közismert, hogy a Föld körül kering. A szintén a Catalina Sky Survey által felfedezett 2006 RH120 jelű volt az első, amely 2006 szeptembere és 2007 júniusa között keringett a Föld körül.

Áprilisig kísér bennünket az aszteroida

Pályája alapján a csillagászok úgy vélik, hogy három éve állt Föld körüli pályára. A Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium Kisbolyó Központja, amely a kisbolygókról, aszteroidákról gyűjt adatokat, közölte, hogy a "pályailleszkedés alapján ez az objektum csak ideiglenesen kíséri a Földet".

Az egyik kép a 2020 CD3 aszteroidáról

A Föld új szomszédjának nincs stabil pályája bolygónk körül, és nem valószínű hogy sokáig fogja kísérni a bolygót. "Most, amikor beszélünk 

már távolodik a Föld-Hold rendszertől, 

és valószínűleg áprilisban el is tűnik onnan" - mondta Grigori Fedorets, a belfasti Queen's Egyetem kutatója a New Scientist folyóiratnak.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a Holdból47 éve érintetlen holdkőzetmintát nyitott fel a NASAA Hold déli sarkán landol a következő expedícióA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA holdaknak is lehet saját holdjuk, amiket holdholdaknak hívhatunk
Kategóriák: UFO

Rögzítették az univerzum eddigi legnagyobb robbanását

2020, február 28 - 18:38
CsillagászatősrobbanásFekete lyukKategória: Mainstream

Az univerzum ősrobbanás utáni legnagyobb explózióját észlelték csillagászok, mely egy szupernagy tömegű fekete lyukból származott – írja az MTI.

A tudósok közlése szerint a Földtől 390 millió fényévnyi távolságra lévő galaxishalmaz fekete lyuka volt a kiindulópont. A robbanás olyan nagy volt, hogy akkora krátert hozott létre a csillaghalmaz körüli forró gázban, mely átmérője másfél millió fényévnyi, tehát a fény másfél millió év alatt jutna egyik feléről a másikig – mondta Simona Giacintucci, az amerikai haditengerészeti védelmi laboratórium (Naval Research Laboratory) kutatója.

Az esemény ötször akkora volt, mint az eddigi legnagyobb robbanás.

A tudósok a NASA Chandra nevű röntgencsillagászati műholdjának, valamint földi teleszkópoknak a segítségével fedezték fel a jelenséget. Úgy vélik, a robbanás a több ezer galaxist magába foglaló Ophiuchus galaxishalmazban történt, ahol a középpontban lévő egyik nagy galaxis egy óriási tömegű fekete lyukkal rendelkezik.

A fekete lyukak nemcsak elnyelik az anyagokat, hanem anyagot és energiát tartalmazó sugarakat lövellnek ki.

Az Ophiuchus galaxishalmaz. Kép: NASA

A hatalmas robbanásra utaló első jeleket 2016-ban észlelték. A tudósok régóta úgy gondolták, hogy történt valami különös az Ophiuchus galaxishalmazzal, mely több ezer önálló galaxist tartalmaz, keveredve forró gázzal és fekete anyaggal. A röntgensugaras teleszkópok szokatlan íves peremet fedeztek fel rajta.

Úgy vélték, hogy ez egy olyan „üreg” fala lehet, melyet a központi fekete lyukból kiáramló anyag formált a gázba. Ezt az elméletet azonban elvetették az üreg gigantikus mérete miatt, mivel ennek alapján a feketelyuk-robbanásnak elképesztően hatalmasnak kellett lennie. A teleszkópok által gyűjtött adatok azonban végül alátámasztották az elméletet – írja a BBC.com.

Úgy vélik, a robbanás mostanra véget ért: nincs arra utaló jel, hogy a fekete lyuk anyagsugarakat lövellne ki. Más hullámhosszokon további megfigyelésekre van azonban szükség ahhoz, hogy jobban megérthessék, mi történt – fejtették ki a tudósok.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Egy második ősrobbanás hozza el a világegyetem pusztulásátMi volt az ősrobbanás előtt? Hawking szerint tök mindegyFekete lyukak vetnek véget a ma ismert univerzumnakAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyuk
Kategóriák: UFO

Fények tűntek fel a Mars egén, miközben rengett a bolygó

2020, február 25 - 16:32
MarsKategória: Mainstream

Szeizmikus aktivitást mutat a Mars belseje a rengések megfigyelése alapján, a 2018-ban landolt NASA űrszonda, az InSight első eredményei szerint. A műszerek emellett az égbolt fénylését is rögzítették.

 

 

Eddig összesen 450 marsrengést figyeltek meg, melyek információval szolgálnak a bolygó belsejéről. Ezek közül eddig 174-et értékeltek ki, melyek a misszió első tíz hónapjában történtek. Az eredmények azt mutatják,

hogy a Mars egy szeizmikusan aktív bolygó, melynek lemezmozgásai elsősorban a Cerberus Fossae régióra jellemzőek. Ez jól passzol a régióban látható vetődésekhez

- foglalta össze Günter Kargl, az Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) Űrkutató Intézetének (IWF) munkatársa.

"Összességében a Mars aktívabb, mint ahogyan sokan várták, de az adatok egybevágnak a modellek becsléseivel, melyeket a misszió tervezésekor végeztünk" - tette hozzá. Az eddig kiértékelt marsrengések közül 24-nek volt 3 és 4 között a magnitúdója - közölte a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH).

Ezeknek a rengéseknek a hullámai a Mars köpenye által terjednek szét. A többi 150 rengés kisebb magnitúdójú volt, a rengéseik központja nem volt olyan mélyen, a hullámok pedig magasabb frekvenciájúak voltak, melyek aztán csak a bolygó kérgében terjedtek szét.

A marsrengések hasonló tulajdonságúak, mint amilyeneket az Apollo-missziók korában a Holdon megfigyeltek. Tíz-húsz percig tartanak, mivel hullámaik a Mars kérgének tulajdonságai miatt erősen szétszóródnak

- mondta el Domenico Giardini, az ETH kutatója.

A szakértő feltételezése szerint a szeizmikus aktivitás a Marson nemcsak a lehűlés és ezzel a bolygó zsugorodásának következménye, hanem tektonikus feszültségek is okozzák. A Marson felszabaduló teljes szeizmikus energia mennyisége a Földre és a Holdra jellemző érték között van.

A misszió SEIS nevet viselő szeizmométere még a HP3 nevű mérőműszer, az InSight robotvakondja kalapálását is rögzítette. Az IWF kutatói ennek a műszernek az adatait értékelték ki. Elemezték a mérési eredmények alapján a talajmechanikai tulajdonságokat is.

A közvetlenül a SEIS alatti talajréteg fizikai tulajdonságait sikerült meghatározni. Eszerint az InSight egy vékony, néhány méter mély homokos rétegen landolt, mely egy 20 méter átmérőjű, régi becsapódási kráter közepén található.

Az ETH kutatói szerint nagyobb mélyégben a Mars kérgének tulajdonságai a Föld kristályos szerkezetű, úgynevezett alaphegységeinek jellemzőivel egyezhetnek, de a kéreg erősen széttöredezettnek tűnik.

Izzó égbolt

Az InSight műszereivel fényeket is észlelt a vörös bolygó felett.

FORRÁS: NASA/VICTOR TANGERMANN

A jelenséget vélhetően a légkörben lejátszódó fotokémiai reakciók idézik elő.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónA Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződménytA NASA szakértője a marsi élet felfedezése miatt aggódikFurcsa marsi kőkör a Curiosity felvételénFurcsán kéklő foltok a marsi kráterekbenLassan lemondanak az új marsi-űrszondáról
Kategóriák: UFO

Döbbenten figyelik a csillagászok, ahogy kialszik az égi világítótorony

2020, február 23 - 19:36
szupernovaCsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok az ESO Nagyon Nagy Távcsövével (Very Large Telescope – VLT) készítettek felvételt a jelenleg példátlanul halvány Betelgeuse vörös szuperóriás csillagról az Orion csillagképben. A csillag felszínét megmutató friss felvételen nemcsak a halványulás, de az égitest alakváltozása is megfigyelhető.

A Betelgeuse világítótoronyként segíti a csillagnézők eligazodását az éjszakai égbolton. A csillag azonban az elmúlt év vége felé szokatlan halványulásba kezdett. E sorok írásakor fényessége mindössze 36%-a korábbi fényerejének. Ekkora fényváltozás már szabad szemmel is könnyen észlelhető. Mind az amatőrcsillagászok, mind a hivatásos kutatók különleges érdeklődéssel igyekeznek többet megtudni a példátlan esemény hátteréről.

A belga Leuveni Egyetemen dolgozó Miguel Montargès csillagász által vezetett kutatócsoport december óta figyeli a szuperóriás csillagot az ESO Nagyon Nagy Távcsövével, hogy megfejtsék a halványulás pontos okát. A megfigyelési kampány egyik első felvétele egy lenyűgöző, friss felvétel a Betelgeuse felszínéről, amelyet tavaly rögzítettek a távcső SPHERE műszerével.

Az Orion csillagkép. A vörösen világító csillag a Betelgeuse

A kutatócsoport történetesen 2019 januárjában, a halványulás kezdete előtt is készített felvételt ugyanerről a csillagról ugyanezzel a műszerrel, így egy előtte-utána felvételpárral is rendelkeznek a csillagászok. A látható fény hullámhossztartományában készült képek megmutatják a csillag fényessége mellett az alakjában bekövetkezett változásokat is.

A halványuló Betelgeuse

A csillagászat iránt érdeklődő nagyközönséget leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy ez a halványulás vajon a Betelgeuse előbb-utóbb mindenképp várható felrobbanásának előjele-e. Mint minden vörös szuperóriás, egy nap a Betelgeuse is szupernóvaként fogja végezni. Ám a csillagászok szerint most még nem ennek a kataklizmának a kibontakozását látjuk. A csillagászok kevésbé szenzációs magyarázatokat tartanak valószínűnek a SPHERE felvételeken is látható fényesség- és alakváltozásokra. „A jelenleg vizsgált két lehetséges forgatókönyv egyike szerint a felszín egy különösen erős csillagaktivitás miatt halványul. A másik magyarázat szerint egy, az irányunkba kidobott porfelhő nyeli el a csillag fényének jelentős részét" – magyarázza Montargès. – „Természetesen még nem tudunk mindent a vörös szuperóriás csillagokról, és a vizsgálataink is folyamatban vannak, így bennünket is érhetnek meglepetések."

A Betelgeuse a halványodás előtt (balra) és a halványodás után

Montargès és csapata a chilei Cerro Paranal-hegyen működő VLT segítségével vizsgálják a tőlünk 700 fényévre lévő csillagot, és keresik a halványulás okát. „Az ESO Paranal Obszervatóriuma egyike azon kevés létesítménynek, ahonnan lehetséges a Betelgeuse felszínének lefényképezése" – teszi hozzá Montargès. Az ESO VLT műszerei a látható és közeli infravörös fényben is működnek, így nemcsak a Betelgeuse felszínét, de az azt körülvevő anyagfelhőt is vizsgálhatják velük a kutatók. „Csak így deríthetjük ki, mi is történik valójában a csillaggal."

A VLT VISIR műszerével is készítettek egy új felvételt 2019 decemberében, amely láthatóvá teszi a Betelgeuse körüli anyagfelhő infravörös fénykibocsátását. Ezeket a megfigyeléseket a franciaországi Párizsi Obszervatóriumban dolgozó Pierre Kervella vezetésével készítették. Kervelláék ezzel a műszerrel a hőkamerák által is érzékelt hullámhossztartományban készítettek képeket. A VISIR felvételén látható, lángnyelvekre emlékeztető porfelhők akkor keletkeztek, amikor a csillag anyagának egy részét visszajuttatta a csillagközi térbe.

Az Orion és a Nagy Kutya csillagkép csillagai

„A csillagászatot népszerűsítő szövegek gyakran hangsúlyozzák, hogy 'mindannyian csillagporból vagyunk', de vajon honnan jön ez a csillagpor?" – vezeti be mondandóját Emily Cannon, a Leuveni Egyetem doktorandusz hallgatója, aki vörös szuperóriás csillagok SPHERE felvételeit elemzi. – „Életük során a Betelgeuse és a hozzá hasonló vörös szuperóriások hatalmas mennyiségű poranyagot hoznak létre és szórnak ki a világűrbe, már jóval azelőtt is, hogy szupernóvává válnának. A modern megfigyelési technikáink több száz fényév távolságból is lehetővé teszik ezeknek a csillagoknak a minden korábbinál részletesebb vizsgálatát. Ez lehetőséget nyújt a számunkra a tömegvesztést kiváltó, ma még ismeretlen okok feltárására."

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Így fog ragyogni a nappali égbolton a szupernóvaként felvillanó BetelgeuseFelfalhatta társcsillagát a Betelgeuse
Kategóriák: UFO

Ilyen bolygó a fizika törvényei szerint nem is létezhetne

2020, február 22 - 12:35
CsillagászatKategória: Mainstream

Csillagászok megtalálták a saját csillagához valószínűleg legközelebb keringő bolygót: az NGTS-10b mindössze 18,4 óra alatt kerüli meg központi csillagát, ami éppen csak az úgynevezett Roche-határon kívül van. A szakértők szerint a bolygó egyre közelebb kerül a csillaghoz, ami néhány millió év múlva teljesen szét fogja szaggatni – írja a Sicence Alert.

A Roche-határ vagy más néven Roche-sugár egy csillag vagy bolygó gravitációs középpontjától mért kritikus távolság, amelyen belül a gravitáció által összetartott kísérőt az árapályerők keltette feszültségek feldarabolnak, mert azok túllépik a kísérő gravitációját. Az NGTS-10b ugyan még nem lépte át ezt a vonalat, de a csillagászok számításai szerint 38 millió év múlva olyan közel kerül majd a csillaghoz, hogy darabjaira esik.

Kép: NASA, ESA and G. Bacon

Az NGTS-10b egy óriás Jupiter fajtájú gázóriás, ami hasonlít a Jupiter-típusú bolygókra, csak olyan közel kering a csillagához, hogy maximum tíz nap alatt tesz meg egy teljes kört körülötte. A tudomány jelenlegi állása szerint a forró Jupiterek még csak nem is létezhetnének, a bolygóformáció törvényei szerint ugyanis ilyen közel a csillaghoz a gravitáció, a sugárzás és az erős napszelek miatt nem állhatna össze a gáz. Mégis,

a most ismert négyezer exobolygó közül valószínűleg akár 337 is forró Jupiter lehet.

Bár sokat nem tudni a keletkezésükről, szakértők szerint úgy jönnek létre, hogy a csillaguktól messzebb születnek, majd lassan közelednek felé. Az NGTS-10b 1,2-szer nagyobb, mint a mi Jupiterünk, de 2,1-szerese a tömege a Naprendszerünk gázóriásának.

Bár 38 millió évet még várni kell ahhoz, hogy az NGTS-10b elérjen a Roche-határon belülre, már most húzhatja annyira a csillaga gravitációja, hogy ellaposodik, és megváltozhat az alakja.

A Gaia adatai szerint a forró Jupiter 1060 fényévnyire lehet a Földtől.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Akkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneMegoldódott a vízben szegény forró jupiterek rejtélyeMinden eddiginél forróbb bolygót találtakNégy új szuperforró exobolygót fedeztek fel
Kategóriák: UFO

A Vénuszt, az Iót és a Tritont célozná meg a NASA

2020, február 21 - 16:38
CsillagászatNASAKategória: Mainstream

A NASA kiválasztotta a Discovery Program következő négy küldetéstervét. A program kutatóknak és mérnököknek hirdet pályázatot új kutatási tervek kidolgozására. A legutóbbi pályázatok közül négy olyan projektet választottak ki, amelyek egyenként 3 millió dollárt kapnak. A kidolgozásukra 9 hónap áll rendelkezésre. A küldetések közül valószínűleg nem valósul meg mindegyik, a végső döntést jövőre hozzák meg.

A NASA Discovery Programjának kiválasztott projektjei:

DAVINCI+ (Deep Atmosphere Venus Investigation of Noble gases, Chemistry, and Imaging Plus)

A projekt célja a Vénusz légkörének vizsgálata – annak megértése, miként alakult ki, hogyan fejlődött, és megtudjuk, voltak-e valaha a planétán óceánok. Az űrszonda egészen a felszínig behatol a bolygó légkörébe, hogy megmérje annak pontos összetételét. A műszereket egy leszállógömb védi majd meg a Vénusz környezeti hatásaitól. A program nevében a + jel arra utal, hogy mind a leszálló, mind a keringő egység kamerákkal lesz felszerelve a felszín megfigyelésének céljából.

Io Volcano Observer (IVO)

Az IVO a Jupiter Io nevű holdját vizsgálná meg azzal a céllal, hogy megtudjuk, hogyan formálják az árapály-erők az égitesteket. A Naprendszer legaktívabb vulkáni tevékenységgel bíró holdját a Jupiter gravitációja fűti. Pontos jellegzetességeiről keveset tudunk, így például arról, hogy létezik-e a belsejében magmaóceán. Az űrszonda a hold megközelítései során méri fel, hogy miként tör ki rajta a magma. A küldetés eredményeképp új ismereteket szerezhetünk a kőzetbolygók kialakulásáról és fejlődéséről, Naprendszerünk jeges óceánnal borított világairól, valamint az exobolygókról is.

TRIDENT

A Neptunusz egyedülálló és rendkívül aktív jeges holdját, a Tritont vizsgáló űrszonda célja, hogy megértsük a Naptól távoli, lakható világok kialakulását. A NASA Voyager-2 űrszondájának hála tudjuk, hogy a Triton felszíne aktív, és kitörések szabdalják. Tekintve, hogy ionoszférájában megvan a lehetőség szerves anyagok kialakulása, és valószínűleg rendelkezik egy belső óceánnal, a Triton izgalmas célpont, ha arra vagyunk kíváncsiak, miként fejlődhetnek ki lakható világok a Naprendszerben. Elhaladva a Triton mellett a Trident feltérképezné a holdat, megfigyelné a rajta zajló folyamatokat, és kiderítené, hogy létezik-e a felszín alatti óceán.

VERITAS (Venus Emissivity, Radio Science, InSAR, Topography, and Spectroscopy)

A VERITAS a Vénusz felszínét vizsgálná, hogy megismerjük a bolygó geológiai történetét, és megtudjuk, miért fejlődött annyira eltérően, mint a Föld. Az űrszonda feltérképezné a bolygó teljes felszínét, és a kutatók az adatokból létrehoznák annak háromdimenziós rekonstrukcióját. Így megtudhatnánk, hogy léteznek-e olyan aktív folyamatok a Vénuszon, mint a lemeztektonika vagy a vulkanizmus.

Az 1992-ben létrehozott Discovery Program már több mint 20 küldetés tervezését és végrehajtását támogatta. A most kiválasztott projektek a kilencedik felhívás győztesei.

Forrás: csillagaszat.huKapcsolódó: A Nap koronájába merült a NASA űrszondájaBámulatos fotók az űrszondáról, amelyik leszállt egy aszteroidáraElindult a Nap felé a NASA különleges űrszondája (+videó)Elindult az űrszonda, hogy megcsapoljon egy aszteroidát
Kategóriák: UFO

Vizet találtak a Jupiter légkörében

2020, február 20 - 18:28
CsillagászatJupiterKategória: Mainstream

Az MTI szerint az amerikai űrkutatási hivatal Juno nevű missziójának információi az első arra utaló adatok, hogy a gázóriás vízben „bővelkedik”. A NASA 1995-ös Galileo missziója még arra jutott, hogy a Jupiter szélsőségesen száraz lehet a Naphoz képest. Az új eredmények szerint azonban legalább háromszor annyi víz van a légkörében, mint a Napéban

– az összehasonlítás alapját nem a folyékony víz jelenti, hanem alkotóelemeinek, az oxigénnek és hidrogénnek a jelenléte.

A csillagászok évtizedek óta igyekeznek meghatározni a Jupiter légkörében található víz pontos mennyiségét, ez az információ ugyanis a Naprendszer kialakulására vonatkozó adatkirakós kritikus, ám hiányzó darabja.

A Jupiter valószínűleg az első kialakuló bolygó lehetett, így vélhetően a legtöbb olyan gázt és port tartalmazza, amely nem olvadt be a Napba.

A Jupiter kialakulására vonatkozó főbb elméletek a bolygó által magába foglalt víz mennyiségén alapulnak. A vízbőség fontos tényező a Jupiter időjárása és belső szerkezete szempontjából is.

A Voyager és más űrhajók is észleltek már villámlást a Jupiteren, ez az alapvetően nedvesség előidézte jelenség egyértelműen víz jelenlétére utal. A légkör pontos víztartalmát azonban továbbra sem sikerült megállapítani.

A Juno kutatócsapata az űrhajó által akkor gyűjtött adatokat elemezte, amikor nyolcszor elrepült a Jupiter mellett.

„Éppen, amikor arra gondolunk, milyen sok dologra rájöttünk már, a Jupiter emlékeztet arra, milyen sokat kell még tanulnunk” – mondta Scott Bolton, a misszió munkatársa, a San Antonió-i Délnyugati Kutatóintézet vezető kutatója, utalva arra, hogy a Galileo 1995-ben tízszer kevesebb vizet talált, mint most a Juno.

A jelenség hátterében valószínűleg az áll, hogy a Galileo éppen egy különösen száraz területről gyűjtött mintát.

Forrás: 24.huKapcsolódó: "Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a Jupiteren túlA Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)Először figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös FoltjátÉrkeznek az első döbbenetes felvételek a Jupiter vörös foltjáról
Kategóriák: UFO

Először találtak molekuláris oxigént a Tejútrendszeren kívül

2020, február 19 - 19:10
CsillagászatKategória: Mainstream

Dacára annak, hogy az oxigén a világegyetem harmadik leggyakoribb eleme a hidrogén és a hélium után, a molekuláris formájára egyáltalán nem könnyű rábukkanni a világűrben. Annyira nem, hogy egészen eddig sosem észlelték a Tejútrendszeren kívül, egy kínai kutatócsoport azonban most bizonyítékot talált arra, hogy egy másik galaxisban meglepően nagy számban lehet jelen – írja a Science News.

 

A The Astrophysics Journal nevű szaklapban publikált tanulmányban a kutatók a tőlünk 560 millió fényévre található Markarian 231 névre hallgató galaxist vizsgálták meg, ami a benne található kvazár miatt már eleve érdekes. Most még egy fokkal izgalmasabbá vált a csillagászok számára, a mostani kutatásban ugyanis Spanyolországban és Franciaországban található rádióteleszkópok segítségével 2,52 milliméteres hullámhosszú sugárzást mértek, ez pedig a kutatók szerint

EGYÉRTELMŰ BIZONYÍTÉKA AZ O2  JELENLÉTÉNEK.

Junzhi Wang, a kutatás vezetője elmondta, hogy ez az első alkalom, hogy molekuláris oxigénre bukkantak egy, a Tejútrendszeren kívüli galaxisban, a felfedezés azonban nem csak ezért fontos. Korábban a csillagászok a Naprendszere kívül csak az Orion-ködben és a Rho Ophiuchi-ködben észlelték a molekulát, ahol a csillagok születésekor a fagyott víz átmenetileg ki tud szabadulni, az oxigénatomok pedig molekulákká állhatnak össze.

A dolog elég ritka, az Orion-ködben például hidrogénmolekulából egymilliószor több van, a Markarian 231 azonban ezen a téren is okozott meglepetést, a kutatók szerint itt több mint százszor annyi oxigénmolekula található, mint a csillagködben.

Ez rettentően magas szám. Semmivel nem lehet megmagyarázni, hogy miért van ennyi molekuláris oxigén a galaxisban.

– mondta Gary Melnick asztrofizikus, aki nem vett részt a kutatásban, hozzátéve, hogy szerinte a kutatóknak egy másik hullámhosszt is kéne keresniük a molekulából, hogy megerősíthessék, tényleg oxigénről van szó.

Ez persze nem egyszerű feladat, ugyanis számos más molekulának is ugyanekkora a hullámhossza, a kutatócsoport pedig a mostani eredményig is úgy jutott el, hogy végigmentek ezeken, és egyesével kizártak mindent, amit még sosem észleltek a világűrben. Emiatt az egész elég furcsának tűnhet, azonban a nagy mennyiségű oxigénmolekulára létezik logikus magyarázat.

A Markarian 231 százszor gyorsabban termeli a csillagokat, mint a Tejútrendszer, és évente 700 Napnyi gázt termel, így nincs kizárva, hogy itt az Orion-ködben is észlelt oxigénképződés élénkebb formája zajlik. Az oxigén aztán katalizátorként is hathat: az általa kibocsátott sugárzás segít lehűteni a gázt, ami még több csillag kialakulásához vezet.

Forrás: IndexKapcsolódó: A Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigéntAz univerzum legrégebbi oxigénforrására bukkantak csillagászokHoldporból nyernének ki oxigént az ESA kutatóiOxigén lehet egy távoli kőzetbolygó légkörében
Kategóriák: UFO

Nitrogénszeleket vet a Pluto szívverése

2020, február 18 - 18:32
CsillagászatKategória: Mainstream

Vajon miben hasonlít a Föld és a Pluto? A Föld egy vibráló, élő planéta, míg a Pluto hideg és élettelen. Mégis van bennük valami közös: a nitrogén. A földi légkör 78%-a nitrogén, és a Pluto légkörének fő összetevője is az, bár a pontos arányt nem ismerjük.

A Pluto felszíni hőmérséklete -231 Celsius-fok körül van, így ott a nitrogén nagy része fagyott. Egy új tanulmány szerint a fagyott nitrogén szeleket vet a Plutón, amelyek a felszínt is formálják.

Azelőtt, hogy a NASA New Horizons űrszondája megérkezett volna a Plutóhoz, nem sokat tudtunk a felszínéről. A szonda 2015 júliusában érkezett meg a törpebolygóhoz, és meglepve tapasztaltuk, hogy a Pluto sokkal aktívabb, mint hittük. A másik meglepetés a hatalmas, világos színű Tombaugh-régió volt.

A New Horizons küldetésvezetői Tombaugh-régiónak nevezték el a Pluto szív alakú felszíni képződményét Clyde Tombaugh csillagász emlékére, aki felfedezte a törpebolygót. A szív formájú terület fényes, nyugati felét pedig informálisan Szputnyik-síkságnak hívják. Fölötte balra olyan felszíni képződmények láthatók, amelyek eltérő színe egy-egy komplex földtani és éghajlattani történetről mesél. (Forrás: NASA/JHUAPL/SwRI)

A Tombaugh-régió különös hely. Formája egy szívre hasonlít, így előfordul, hogy úgy utalnak rá, mint a Pluto szívére. A szív nyugati fele a Szputnyik-síkság, ahol vízjégből álló, 6200 méter magas hegyek és egy hatalmas, nitrogénjéggel borított síkság található.

A Szputnyik-síkság déli részéről készült, jegyzetekkel ellátott felvétel jól szemlélteti a terület komplexitását, ideértve a Pluto sokszög-formájú jeges síkságait, a két hegységet és egy ősi, kráterekkel tarkított területet, amelyen valószínűleg sokkal fiatalabb, jeges lerakódások vannak. A középen látható hatalmas kráter nagyjából 50 kilométer széles. (Forrás: NASA/JHUAPL/SwRI)

Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a Szputnyik-síkság hatalmas nitrogénraktára kelti a Pluto szeleit, és alakítja a törpebolygó felszínét. A tanulmány, amelynek vezető szerzője Tanguy Bertrand (NASA Ames Research Center), a Journal of Geophysical Research című folyóiratban jelent meg.

A Pluto légköre főként nitrogénből, valamint kevés szén-dioxidból és metánból áll. A Szputnyik-síkságon nagy mennyiségű fagyott nitrogén terül el, amelynek egy része nappal szublimál, és a nitrogéngáz a légkörbe kerül. Éjjel a folyamat megfordul, a nitrogén megfagy, és a felszínre hull. A ciklus minden nap megismétlődik, és a hatása olyan, mint egy pumpáé vagy szívverésé, ami a planéta körül pumpálja a nitrogénszeleket.

A szél a törpebolygó forgási irányával ellentétes irányba fúj, és valószínűleg ennek köszönhetőek a felszín szokatlan képződményei. Ahogy a nitrogénben gazdag szél fúj a felszín felett, hőt és jégszemcséket szállít. Sötét szélcsíkokat és sötét területeket is létrehoz az északi és északnyugati régiókban.

„Ez rávilágít arra a tényre, hogy a Pluto légköre és szelei – annak ellenére, hogy a légkör alacsony sűrűségű – hatással vannak a felszínre.” – mondta Bertrand.

A Tombaugh-régióról készült, nagyfelbontású képekből álló mozaikon látszanak a Norgay Montes jeges hegyláncai és a Szputnyik-síkság. Az összeállítás a New Horizons űrszonda LORRI képalkotójának a 2015. július 14-i közelítés során rögzített nagyfelbontású képeiből, valamint a Tombaugh-régióról készült nagyobb látószögű, alacsonyabb felbontású felvételéből készült. (Forrás: NASA/JHUAPL/SWRI/ Marco Di Lorenzo/Ken Kremer/kenkremer.com)

A Pluto szívének bal oldala, a Szputnyik-síkság alacsonyabban fekszik, mint a törpebolygó többi része, és itt található a nitrogén nagy része. Az 1000 kilométeres jégréteg egy 3 kilométer mély medencében terül el. A szív jobb oldalán főként fennsíkok és nitrogéngleccserek vannak.

A Pluto hatalmas nitrogénjég síkságát Szputnyik-síkságnak hívják. Ez a Pluto szívének nyugati fele. (Forrás: NASA/JHUAPL/SwRI)

A Pluto légköre leheletvékony. Nagyjából százezerszer vékonyabb, mint a Földé. Hogyan alakíthatja a felszínt a szél egy ilyen ritka légkör esetén?

Bertrand csapata a New Horizons adatai alapján felállított egy időjárás-előrejelző modellt, amellyel szimulálták a nitrogénszeleket. A kutatócsoport úgy találta, hogy a 4 kilométer magasság feletti szelek a Pluto forgási irányával ellentétes irányban fújnak. A Tombaugh-régió fagyott nitrogénje az északi területeken szublimál, majd délen újra megfagy, és ez a folyamat indítja be a nyugati irányú szeleket. Ez valószínűleg egyedi a Naprendszerben, talán csak a Neptunusz holdja, a Triton jelent kivételt.

A kutatók egy másik áramlást is találtak. Egy erős, nagy sebességű szelet a felszín közelében, ami a Szputnyik-síkság medencéjének nyugati peremén fúj. Hasonló, a táj kontúrjait követő szelek a Földön is fújnak.

Alig 15 perccel a Pluto 2015. július 14-i megközelítése után a NASA New Horizons űrszondája visszanézett a Nap irányába, és lefotózta a robusztus jéghegyeket és a Pluto horizontjáig nyúló jeges síkságokat. A kép jobb oldalán terül el a Szputnyik-síkság, balra a 3500 méter magas hegyláncok, köztük a Norgay Montes és hátrébb, a láthatáron a Hillary Montes. (Forrás: NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Southwest Research Institute)

A tanulmány szerint a szelet a kifagyó nitrogéngáz kelti. A Szputnyik-síkság magas szirtjei a medencében csapdába ejtik a hideg gázt, ami ott keringve fejti ki a hatását.

Ha a Pluto nitrogén-szívverése kelti ezeket a szeleket, akkor ez megmagyarázhatja a szélcsíkokat és a Szputnyik-síkságtól nyugatra eső sötét síkságokat. Ha a szél elég hőt szállít a felszín felmelegítéséhez, akkor létrejöhetnek hasonló képződmények. Az általa mozgatott köd sötétebbé teheti és erodálhatja a jeget. Ha pedig a szél ellentétes irányba fúj – vagyis a Pluto forgásával megegyező irányba, akkor a táj nagyon más lehet.

„A Szputnyik-síkság éppolyan fontos lehet a Pluto éghajlatára nézve, mint az óceánok a Földön.” – mondta Bertrand. „Ha eltüntetnénk a Szputnyik-síkságot, a Pluto szívét, nem létezne ez az áramlás.”

A Pluto legismertebb képződménye az úgynevezett Bladed Terrain: a területet felhőkarcoló méretű jéghegyek borítják, amelyeket főként metánjég alkot. Az egyenlítő közelében helyezkednek el, magasan fekvő felszínen. Elképzelhető, hogy ezeket is a Pluto nitrogénszívének köszönhetjük?

A Pluto jéghegyei, ahogy a New Horizons űrszonda 2015 júliusában látta. (Forrás: NASA/JHUAPL/SwRI)

A tanulmányban a kutatók azt írják: „… a CH4 (metán) jég egyenlítői felhalmozódásakor a retrográd forgás és a Szputnyik-síkságról származó, hideg N2-gazdag levegő gáznemű CH₄-et szállíthat és nyomhat nyugat felé, és ez kedvez a CH₄-jég felhalmozódásának a nyugati hosszúságokon (vagyis a Szputnyik-síkságtól keletre), ami a Bladed Terrain kialakulásához vezet.”

Egyelőre bizonytalan, hogy a nitrogénszelek hozhatták-e létre a jéghegyeket. A kutatócsoport célja most ennek kiderítése. Annyi azonban bizonyos, hogy a Pluto időjárása sokkal aktívabb, mint bárki gondolta.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Az eddigi legjobb képek érkeztek a PlútórólDobog a Pluto jeges szíveEgy fizikus szerint élet lehet a Plútó felszín alatti óceánjaibanFélúton van a Pluto és következő úti célja között a New Horizons
Kategóriák: UFO

Milliókat kaphat, aki tervez egy marsi várost

2020, február 17 - 16:38
MarsElon MuskKategória: Mainstream

A nonprofit Mars Társaság nemzetközi versenyt hirdetett, melynek célja egy egymillió lakosú marsi városállam megtervezése – írja az IFLScience. A szám nem véletlen, Elon Musk SpaceX-vezér januárban jelentette be, hogy 2050-ig egymillió embert juttatna el a vörös bolygóra.

A Mars Társaság pénzzel is igyekszik ösztönözni a nevezést,

a versenyen az első és ötödik helyek között végzők 10 000-500 dollár (3 millió-154 000 forint) jutalomban részesülnek.

A résztvevőknek olyan várost kell tervezniük, amely önellátó, helyben állítják elő az élelmet, a ruházatot, az energiát, a járműveket, a gépeket és a fogyasztói termékeket, és csak nagyon ritka esetben kapnak utánpótlást a Földről. A településnek emellett védelmet is kell nyújtania lakóinak. A nevezőket arra biztatják, hogy koncepciójukban robotokat, mesterséges intelligenciát, 3D nyomtatást és egyéb modern technológiákat is használjanak.

Tavaly a Mars Társaság már indított egy hasonló pályázatot, 2019-ben ezer fő számára kellett települést tervezni. Az akkori versenyt George és Alekszandros Lordosz nyerték – előbbi az MTI PhD-hallgatója, utóbbi pedig a Ciprusi Egyetem munkatársa.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Egymillió embert juttatna el a Marsra Elon MuskElon Musk: Gépek lehetnek a Mars első telepeseiÚjabb részleteket árult el Elon Musk a Starship űrhajórólElon Musk nagy bejelentése: Egy óra alatt bárhova eljuthatnánk a Földön új rakétájukkalElon Musk törvényekkel szabályozná a mesterséges intelligenciát
Kategóriák: UFO

Káprázatos kép a Jupiter koronájáról

2020, február 16 - 18:38
JupiterCsillagászatKategória: Mainstream

Koronának hívjuk azt az optikai jelenséget, amelyet a fényes objektumokról, mint pl. a Napról, egyéb csillagokról, a Holdról és a fényes bolygókról jövő fény diffrakciója okoz a Föld légkörében található víz és jégkristályok által.

A csillagokat ún. korona veszi körül, ami a plazma egy diffúz kipárolgása a csillagok körül. A Nap koronáját leginkább teljes napfogyatkozás idején láthatjuk, amikor is a Hold elvonul a Nap előtt és kitakarja csillagunk arcát. A napkorona ilyenkor fényes gyűrűként jelenik meg az elfedett Nap körül. Az 1999-es teljes fogyatkozáskor megörökített napkorona ezen a képen látható.

Napkorona napfogyatkozáskor

FORRÁS: ESO

Ugyanakkor koronának hívunk egy optikai jelenséget is, amelyet a fényes objektumokról, mint pl. a Napról, egyéb csillagokról, a Holdról és a fényes bolygókról jövő fény diffrakciója okoz a Föld légkörében található víz és jégkristályok által. Ez történik ezen a szokatlan képen is, ahol a Jupiter ritka koronája látható a chilei Atacama-sivatag felett. Az ég gyönyörű vörös és zöld színeit a légköri fény, egy másik fényhez kötödő optikai jelenség okozza. A légköri fényről részletesebben ebben az ESOcastban olvashatnak.

A Jupiter koronája

FORRÁS: ESO/P. HORÁLEK

Ezt a képet Petr Horálek készítette a Chajnantor-fennsíktól kb. 100 km-re délre, amely otthont ad az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) számára.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: "Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a Jupiteren túlA Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttAlvilági lávajáték a Jupiter tüzes holdjánElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)Először figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös Foltját
Kategóriák: UFO

Elküldte az első fotóját a bolygóvadász űrszonda

2020, február 15 - 16:30
űrszondabolygókCsillagászatKategória: Mainstream

Tavaly december 18-án lőtték fel az Európai Űrügynökség bolygóvadász űrszondáját, a CHEOPS-ot (CHaracterising ExOplanets Satellite), amelynek fő célja, hogy olyan exobolygókat vizsgáljon, amelyekről tudjuk, hogy közeli, fényes csillagok körül keringenek. Az olyan exobolygókra fókuszál, amelyeket csak a tranzitmódszerrel tudunk megfigyelni, vagyis a csillaguk előtti elhaladásuk során, amikor a csillag fénye periodikusan elhalványul. A teleszkóp január 29-én nyitott ki teljesen, és most elkészítette az első fotóját, ami jobb lett, mint amit a kutatók vártak tőle.

„Az első képek nagyon fontosak voltak számunkra, mert ezekből tudjuk, hogy az eszköz optikája jó állapotban vészelte-e át a kilövést” – idézi a Space.com Willy Benzt, a Berni Egyetem asztrofizika professzorát, aki részt vesz a CHEOPS-projektben. „Amikor az első csillagok megjelentek a fotókon, már tudtuk, hogy működő teleszkópunk van.”

Az első kép. Fotó: ESA

A képek ráadásul jobbak is lettek, mint amilyeneket a laboratóriumi tesztekből számoltak, és már most rengeteg adatot ki tudnak nyerni belőlük. Laikus szemnek életlenek lehetnek, de ez okkal van így: a fény így több pixel távolságra ki van nyújtva, így több mindent lehet vizsgálni. Így, bár a kép nem éles, de nagyon precíz, és már most sokat elárul a kutatóknak.

A következő hónapok még arról szólnak majd, hogy a különböző eszközöket és a kamerát is állítgatják a kutatók, és megvizsgálják, hogy mennyire precízek pontosan az adatok.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  A Naprendszer határához közeledik a Voyager-1 űrszondaA megsemmisítő nagy ugrás felé tart a Cassini űrszondaBámulatos fotók az űrszondáról, amelyik leszállt egy aszteroidáraElindult a Nap felé a NASA különleges űrszondája (+videó)Elindult az űrszonda, hogy megcsapoljon egy aszteroidát
Kategóriák: UFO

Megkérdőjeleződött mindaz, amit a Naprendszerről tudunk

2020, február 14 - 16:05
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy távoli kis égitest adatainak elemzése alapján csillagászok megállapították, hogy a Naprendszer bolygóinak kialakulását nem ütközések idézték elő.

Az uralkodó nézet szerint nagy erejű összeütközésekből alakult anyaghalmazok formálódtak a mai bolygókká. Az új eredmények arra utalnak, hogy a folyamat kevésbé volt katasztrófajellegű, a bolygók anyaga ennél békésebben állt össze - írták a tudósok a Science tudományos lap új számában. Tanulmányukat a Természettudományok Haladását Támogató Amerikai Egyesület (American Association for the Advancement of Science, AAAS), a Science kiadója éves konferenciáján, Seattle-ben is bemutatták.

Az 1960-as évek végétől vált uralkodóvá a nagy erejű összeütközések elmélete, és nemrég merült fel egy másik teória a békés anyaghalmozódásról. Az első most megsemmisült, csak a második maradhatott állva. Ritkán fordul ez elő a bolygókutatásban, de most rendeztük a kérdést

- mondta el a BBC-nek Alan Stern, a tanulmány vezető kutatója.

A döntő adatok a Naprendszer legkülső, úgynevezett Kuiper-övének egy Arrokoth nevű égitestjéről származnak.

Az objektum a Naptól több mint hatmilliárd kilométerre van, és annak az időnek az emlékét őrzi, amikor a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtt kialakult.

Az Arrokothról az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) űrszondája, a New Horizons gyűjtött adatokat, amikor egy évvel ezelőtt elrepült mellette. A felvételek és az adatok először kínáltak lehetőséget a tudósoknak, hogy megállapítsák, durva ütközések vagy békésebb folyamatok alakították ki a bolygókat.

Stern és kutatócsoportja nem talált összeütközések nyomaira. Se törések, se becsapódások nem mutatkoztak, ami azt jelenti, hogy az objektumok békésen torlódtak össze.

Egyértelmű bizonyítékot kaptunk egyetlen csapással: az Arrokoth melletti elrepülés eldöntötte, melyik teória a helytálló

- magyarázta. A Kuiper-öv égitestjei a Naprendszer kialakulása óta nagyrészt változatlanok maradtak, a letávolabbi idők fennmaradt kövületeinek számítanak.

FORRÁS: NASA

A békés kialakulás elméletét 15 éve dolgozta ki Anders Johansen, a svéd Lundi Obszervatórium kutatója még PhD-hallgató korában. Az elmélet számítógépes szimulációk közben merült fel. Mint a BBC-nek elmondta, eleinte azt hitte, hibás volt a kódolás, vagy a számítást rontotta el. Az Arrokothot hat éve fedezték fel, akkoriban 2014 MU69-ként emlegették. Két, egymással érintkező lapos korongból áll, bár eleinte úgy tűnt, egy kisebb és egy nagyobb labdából épített hóemberre hasonlít inkább.

Eleinte nem hivatalosan Ultima Thule néven emlegették, végleges nevét annak az amerikai indián törzsnek egy szavából alkották, amelynek a területén a felfedezés eszköze található. Az Arrokoth a póhatan-algonkin indiánok nyelvén égboltot jelent. Az Arrokoth a legtávolabbi égitest, amely mellett űreszköz elrepült.

Forrás: MTIKapcsolódó: A Naprendszeren kívülről származhat a kilencedik bolygóCsillagközi objektumot találhattak a NaprendszerbenA Naprendszeren kívül is találtak vízfelhőket
Kategóriák: UFO

Ördög jelent meg a Marson

2020, február 13 - 19:03
MarsKategória: Mainstream

A porördögök a Földön tapasztaltakhoz hasonlóan a napsugárzás melegének hatására jönnek létre, azonban a vörös bolygó ritka légkörében sokkal nagyobbakra nőhetnek földi társaiknál - akár 20 kilométeres magasságba is felvihetik a felszín porát. E felkavart por jelentős szerepet kap a Mars klímájának kialakításában, hiszen a ritka légkörben lebegve csillapítja a nappalok és éjszakák közti hőingást.

Mivel elég rövid életű képződményekről beszélhetünk, nagyon nehéz lefotózni őket, ezért is számít különlegesnek a Mars Reconnaissance Orbiter fotója, amely még 2019 októberében készült, ám csak most került kidolgozásra és publikálásra.

FORRÁS: NASA/JPL/UARIZONA

Becslések szerint a porördög "magja" 50 méter széles lehetett, árnyékának hossza alapján pedig magassága elérhette a 650 métert. Impozáns méretei ellenére a legújabb képződmény eltörpül az eddigi legnagyobb porördög mellett: a rekorder magassága 20 kilométer volt.

Korábban az Opportunity is lőtt képeket porördögökről

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónA marsi egyenlítőhöz küldhetik az ExoMars űrexpedíció kutatórobotjátA Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződménytKlímaváltozás okozta a marsi vizek elpárolgását
Kategóriák: UFO

Így fog ragyogni a nappali égbolton a szupernóvaként felvillanó Betelgeuse

2020, február 12 - 19:32
CsillagászatszupernovaKategória: Mainstream

A közelmúltban több hír is napvilágot látott arról, hogy a Betelgeuse, a Naphoz legközelebbi, 640 fényév távolságra fekvő szuperméretű vörös óriás fénye rövid idő alatt drasztikus mértékben lecsökkent. Ez akár annak is az előjele lehet, hogy a hatalmasra felfújódott óriáscsillag belsejében zajló atomi folyamatok miatt elkezdődött a gravitációs kollapszus, vagyis a vörös óriás összeomlása, ami a Betelgeuse hatalmas tömege miatt bizonyosan szupernóva robbanásban fog végződni. Az még egyelőre egyáltalán nem biztos, hogy a mi életünkben bekövetkezik ez a látványos kozmikus tűzijáték, egy valósághű animáció azonban megmutatja, hogy mit fogunk látni az égbolton, ha felrobban a Betelgeuse.

Még nem volt példa ennyire gyors és drasztikus fényességcsökkenésre

Derült februári estén déli irányba fordulva a horizont felett pillanthatjuk meg a téli égbolt egyik legpompásabb csillagképét, az Oriont. A Betelgeuse-t, az Orion legfényesebb főcsillagát könnyű felismerni jellegzetes vörös színe miatt.

A téli égbolt egyik leglátványosabb csillagképe, az Orion

Közepes északi szélességekről, így Magyarország területéről is a Betelgeuse az Orion-csillagkép bal felső csillagaként látszik.

A - 5,14 magnitúdó abszolút fényességű Betelgeuse az égbolt kilencedik legfényesebb csillaga.

Múlt év decemberétől a Betelgeuse fényessége erősen csökkenni kezdett, és még soha sem halványodott el korábban annyira, mint amilyennek most látszik.

A Betelgeuse helyzete az Orion-csillagképben

Egyes csillagászok e szokatlan jelenségről azt feltételezik, hogy a szupernóva-robbanás közvetlen előzménye lehet. A Betelgeuse-ről ismert, hogy félszabályos változócsillag,

de ilyen rövid idő alatt ennyire nagymértékű fényességvesztést még sohasem tapasztaltak az égitestnél.

A vörös szuperóriások fejlődésük e szakaszában a magjukban zajló termonukleáris reakcióból felszabaduló hőt konvekció, hőáramlás útján szállítják a csillag felszínére.

A Betelgeus mérete más óriáscsillagokhoz és a Naphoz viszonyítva

A Betelgeuse felszínén kialakuló gigantikus konvekciós cellák mozgása a csillag erős mágneses tere miatt lelassulnak, ez a kiterjedt foltokban jelentkező felszíni hőmérsékletváltozás pedig a csillag fényességét is befolyásolja,

amely ezért időnként elhalványul, máskor pedig fényesebbé válik.

A csillagászok egy része ezért óvatosságra int, mert a mostani fényességcsökkenésnek akár ez is lehet az oka, bár mindenki elismeri, hogy ilyen drasztikus fényességcsökkenésre korábban sohasem volt példa.

Ha a Nap helyére tennénk, nyaldosná a Jupitert

A szupernóva állapot kialakulására több mint reális a lehetőség, mivel a Betelgeuse már az élete végén, a csillagfejlődés vörös óriás szakaszában jár.

A csillagok fejlődését ábrázoló Hertzsprung-Russel diagramon, ami a csillagok illetve a csillagcsoportok legjellegzetesebb tulajdonságait (szín, luminozitás, színképosztály, abszolút fényesség, felszíni hőmérséklet) ábrázolja grafikonszerűen, a Betelgeuse az úgynevezett szuperóriások osztályában szerepel.

A Hertzsprung-Russel diagram

Vörös szuperóriásként egyike a legnagyobb méretű ismert csillagoknak, amelynek az átmérője 1000-1200-szor nagyobb, mint a Napé. Szemléltetésként, ha a Betelgeusét helyeznénk a Naprendszer középpontjába,

a vörös szuperóriás külső héja egészen a Jupiter pályájáig érne,

és az összes földtípusú bolygót, a Merkúrt, a Vénuszt, Földünket valamint a Marst, továbbá a belső aszteroida-övet is elnyelné.

Ha a Betelgeuse lenne a nap helyén, egészen a Jupiter pályájáig érne el

A vörös szuperóriások ugyanis életük vége felé jelentősen felfúvódnak. Ebben a folyamatban elérkezik az a pillanat, amikor a folyamatos tágulás miatt a sugárnyomás annyira lecsökken, hogy a vörös óriás gravitációja a csillag összeomlását okozza.

Gigantikus termonukleáris robbanásban, szupernóvaként fog felragyogni a Betelgeuse

A magába zuhanó égitest belsejében akkora nyomás és hőmérséklet alakul ki,

hogy egyetlen gigantikus termonukleáris robbanásban, a szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső héjait,

a magban pedig felépülnek a periódusos rendszer lítiumnál nehezebb elemei, így többek között az arany is.

Így ragyogna fel az égen a gigantikus termonukleáris fáklya

Ha a december elejétől tapasztalt rendkívül intenzív fényességcsökkenés valóban az összehúzódás, a kezdődő gravitációs kollapszus jele, akkor a Betelgeuse elméletben bármikor szupernóvaként ragyoghat fel az égen. (Mivel a csillag 640 fényévre van tőlünk, lehet, hogy már fel is robbant, csak a fénye még nem ért el hozzánk.)

Szupernóva-robbanás művészi ábrázolása

Ha ez bekövetkezne, mit láthatnánk vajon? Mindenekelőtt a valaha látott legfényesebb szupernóvát.

Néhány nap leforgása alatt a Betelgeuse annyira kifényesedne, mint a telihold,

amelyhez hasonlóan éjszaka árnyékot vetne a fénye, de nappal is jól látszana az égbolton.

Úgy világítana éjjel, mint a telihold

A beágyazott animáció valósághűen bemutatja, hogy hogyan fényesedne ki a Betelgeuse szupernóvaként a fejünk felett.

A pár napig tartó maximum után lassan elkezdene veszíteni a fényességéből, három év múlva visszahalványodna a jelenlegi fényességéhez, hat év múlva pedig már annyira elhalványulna, hogy nem lehetne többé szabad szemmel látni.

Így világítana a nappali égbolton

Ez pedig mindörökre megváltoztatná az Orion-csillagkép ma ismert formáját,

hiszen eltűnne az „alfa" csillaga. A számítások szerint attól nem kell tartanunk, hogy a viszonylag közel fekvő Betelgeuse szupernóva-robbanása után pusztító gammasugárzás érje el a Földet.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Felfalhatta társcsillagát a Betelgeuse447 éve robbant fel a szupernóva - mindig fantasztikus látványt nyújtMilyen távolról lehet veszélyes egy szupernóva a Földre?Gigantikus szupernóvák és az univerzum tágulásának rejtélyeElőször észleltek szupernóvát alig pár órával a csillagrobbanás utánSzupernóva-robbanások első pillanatait figyelte meg a Kepler-űrtávcső (+videó)
Kategóriák: UFO

Oldalak