UFO

Űrhajósokkal hajt végre tesztrepülést a SpaxeX Dragon űrhajója

ParaHIR.HU - 2019, február 7 - 18:52
SpaceXUSAKategória: Mainstream

Júliusban tesztrepülést fog végrehajtani a NASA űrhajósaival a SpaceX magáncég visszatérő űrhajója, a Dragon.

A NASA űrsiklóprogramjának 2011-es befejezése óta ez lesz az első alkalom, hogy űrhajósokkal amerikai űrhajót állítanak földkörüli pályára. Az amerikai űrkutatási hivatal illetékesei szerdán jelentették be, hogy március 2-án végrehajtanak egy űrhajósok nélküli tesztrepülést a Dragon űrhajóval.Ha ez a repülés sikeres lesz, júliusban űrhajósokkal a fedélzetén indítják útnak próbarepülésre a Dragont.

A Boeing cég áprilisban fogja próbarepülésre küldeni Starliner űrhajóját személyzet nélkül. Űrhajósokkal legkorábbra augusztusra tervezik az első Starliner-próbarepülést - tették hozzá az illetékesek. Kathy Lueders, a NASA űrhajósokkal végzett űrrepülési programjának igazgatója elmondta, az asztronauták nélküli repülések azt szolgálják, hogy "nemcsak a hardvert teszteljék, hanem a földi irányító személyzetet is felkészítsék arra, hogy készen álljon az űrhajósokkal a fedélzeten végrehajtandó próbarepülésekre".

FORRÁS: AFP/ROBYN BECK

A NASA Elon Musk SpaceX vállalkozásával és a Boeing céggel kötött szerződést visszatérő űrhajók megépítésére, hogy az űrkutatási hivatal új űrhajók és űrrakéták fejlesztésére összpontosíthasson, amelyek képesek lesznek űrhajósokat szállítani a Holdra és a Marsra. A SpaceX teherűrhajói 2012 óta szállítanak terhet a NASA megbízásából a Nemzetközi Űrállomásra.

A bejelentés a SpaceX óriás hordozórakétája első indulásának egyéves évfordulóján hangzott el, az űrjármű fedélzetén volt Elon Musk Tesla gépkocsija, amelyet Nap körüli pályára állítottak, bizonyítva a rakétakísérlet sikerét és reklámozva Musk vállalatait.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Február hatodikán indul a SpaceX óriás Mars-rakétájaJövőre újabb forradalmat indítana a SpaceX a rakéták világábanKökorszaki de látványos videó a SpaceX Grasshopper 250m rakétéjárólLélegzetelállító videó készült a SpaceX hordozórakétájának landolásárólLélegzetelállító videó készült a SpaceX hordozórakétájának landolásárólMűvészeket vinne magával a SpaceX Hold körüli utazásának első ügyfele
Kategóriák: UFO

Rögzítették egy haldokló csillag utolsó leheletét

ParaHIR.HU - 2019, február 6 - 16:33
CsillagászatKategória: Mainstream

A halovány, mulandó fényű ESO 577-24 katalógusjelű planetáris köd csak rövid ideig, mintegy 10 ezer évig fog látszani — szempillantásnyi idő ez csupán a csillagok életéhez viszonyítva. Az ESO Nagyon Nagy Távcsövével készítették ezt a felvételt a planetáris köd ionizált gázgömbjéről. A ledobott héj a középen látható forró haldokló csillag utolsó lehelete. A planetáris ködöt alkotó gázhéj tágulásával és ritkulásával fénye lassan láthatatlanná enyészik.

A felvétel egy múló csillagászati pillanatot örökít meg; az ESO 577-24 jelű planetáris köd csupán átmenetileg létező, ragyogva fénylő, táguló gázhéja látható rajta. A köd egy halott óriáscsillag maradványa, ami levetette a külső rétegeit, és csupán egy kicsiny, rendkívül forró fehér törpecsillagot hagyott hátra önmagából. A kis maradvány fokozatosan ki fog hűlni, és el fog halványulni a régi hatalmas csillag puszta árnyékaként.

A vörös óriások a csillagok életének végső fázisát jelentik. Hidrogén üzemanyaguk kimerült már a magjukban, és a mag a gravitáció ellenállhatatlan szorításában egyre zsugorodik. Az összehúzódás révén fellépő hatalmas nyomás alatt a magban újabb energiatermelő atommag-reakciók indulnak be, minek következtében a külső rétegek erőteljes csillagszél formájában lefúvódnak az égitestről. A haldokló csillag izzó magja erős ionizáló hatású ultraibolya fénnyel világítja meg a levetett rétegek gázanyagát, ami ettől fényleni kezd. E folyamat eredményét szemlélhetjük meg a felvételen egy planetáris köd formájában. Nem más ez, mint a néhai csillag mulandó emlékműve.

FORRÁS: ESO

Ezt a káprázatos planetáris ködöt az 1950-es években fedezték fel a National Geographic Society  — Palomar Observatory Sky Survey égboltfelmérő program keretében. Az égitest 1966-ban került be az Abell Planetárisköd-katalógusba. A Földtől mintegy 1400 fényévre lévő, kísértetiesen ragyogó ESO 577-24 köd csak erős távcsővel figyelhető meg. A fehér törpe hűlésével a táguló köd is egyre halványodni fog, míg végül teljesen belevész a világűr sötétjébe.

Az ESO 577-24-et ábrázoló felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek (Cosmic Gems) programjának keretében készült. Ennek a tudomány-népszerűsítő és ismeretterjesztő kezdeményezésnek érdekes és látványos égitestek megörökítése a célja. A program az ESO távcsöveit használja ki olyankor, amikor a körülmények nem alkalmasak tudományos munkára. Ennek ellenére a felvételek később esetleg tudományos kutatásokban is felhasználhatóak lehetnek, ezért ezeket az ESO a Tudományos Archívumában megőrzi, és minden csillagász számára elérhetővé teszi.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Haldokló csillag által keltett lökéshullámokat figyeltek megRejtélyes plazmakilövellések egy haldokló csillag felől
Kategóriák: UFO

Száguldó hulladék lehet a csillagközi vándor

ParaHIR.HU - 2019, február 5 - 18:24
CsillagászatKategória: Mainstream

Számtalan elmélet látott már napvilágot az Oumuamua, a Naprendszer első „csillagközi bevándorlója” eredetét és származását illetően. Egy új elmélet szerint a különleges formájú égitest egy szétesett csillagközi üstökös hulladékfelhőjének maradványa lehet.

Zdenek Sekanina, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory híres csillagásza szerint az üstökös még az előtt esett szét, hogy elérte volna pályája Naphoz legközelebbi pontját, a perihéliont, és egy szivarformájú sziklás kőzettöredéket hagyott hátra – írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

A tudós szerint a 2017 októberében észlelt égitest csupán töredéke az eredeti objektumnak, amely abban az évben belépett a Naprendszerbe. Sekanina kutatásában John E. Bortle szintén elismert kutató vizsgálatára hivatkozik, amely szerint a szinte parabolikus pályán mozgó halvány üstökösök, amelyek a Naphoz egy csillagászati egységnél (1 AU) közelebb kerülnek, hajlamosak hirtelen szétesni röviddel az előtt, hogy elérnék a perihéliont. 1 AU a Nap és a Föld átlagos távolságának felel meg.

Sekanina szerint korábbi kutatások bizonyították, hogy néhány esetben méretes töredék maradhat hátra. A tudós tanulmányában kifejti: ez a töredék hasonlíthat „laza kötésű porszemek száraz összességére, mely különleges formát ölthet, különleges rotációs tulajdonságokkal rendelkezhet, szélsőségesen porózus lehet, mindez a szétesési folyamat eredményeként”. Ez a leírás pedig tökéletesen illik az Oumuamuára.

FORRÁS: AFP/M. KORNMESSER

A Naprendszerbe lépett Oumuamuát észlelő csillagászok pedig az elsők között az égitest különösen furcsa alakjára figyeltek fel. A Nagyon Nagy Teleszkóp (Very Large Telescope - VLT) adatai alapján a tudósok megállapították, hogy az Oumuamua egy sziklás anyagból álló, hosszúkás formájú objektum.
Ezt követően megállapították, hogy az Oumuamua forgása kaotikus. A kutatócsoport akkor azt állapította meg, hogy ez múltbéli összeütközések okozzák. Sekanina értékelése szerint azonban ezt az eredeti objektum szétesése is okozhatja.

Sekanina összehasonlításokat végzett két olyan üstökössel, amelyek szétestek, amikor elérték a perihéliont. Mindkét esetben robbanás történt, majd hatalmas porfelhő szabadult fel. Ebből a csillagász arra következtet, hogy az Oumuamua nem bocsát ki gázokat és a Napból érkező sugárzás hatása alatt áll.

A tudós szerint további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy meghatározzák, hol és mikor esett szét az üstökös, amelyből az Oumuamua „született”. A Hawaii Egyetem csillagászai 2017. október 19-én észlelték a Naprendszeren nagyon nagy sebességgel áthaladó objektumot. A kutatók Oumuamuának, hawaii nyelven "elsőként érkező távoli üzenetnek" nevezték el az égitestet. Felfedezése után mintegy 2,5 hónapon át volt látható nagy teljesítményű, földi bázisú teleszkópok segítségével. A kutatók folytathatták a munkát az összegyűjtött információk alapján, de a szivar-alakú égitestet nem láthatják többé.

2018-ban hivatalosan üstökösnek nyilvánították az Oumuamuát.

Forrás: MTIKapcsolódó: Kettős csillagrendszerből szökhetett el az 'OumuamuaLehetséges magyarázatot találtak az Oumuamua alakjáraMégse idegen űrhajó az OumuamuaMesterséges rádiójelek igazolhatják, hogy idegen űreszköz az Oumuamua
Kategóriák: UFO

Több mint tízezer fémben szegény csillagjelöltet találtak

ParaHIR.HU - 2019, február 4 - 19:25
CsillagászatKategória: Mainstream

Több mint tízezer, fémben szegény csillagjelöltet találtak kínai csillagászok. Ez segíthet megismerni a korai univerzumot és az első csillagok és galaxisok kialakulását.

A csillagászok fémnek a hidrogénnél és héliumnál nehezebb anyagokat nevezik. Ez a megnevezés eltér a szilárd fém szokásos fizikai definíciójától - mondta Hajning Li, a Kínai Tudományos Akadémia Állami Csillagvizsgáló Intézetének (NAOC) munkatársa.

A csillagászok szerint az univerzumban lévő, a hidrogénnél és héliumnál nehezebb anyagok többsége a csillagok magjában alakult ki azok formálódása során. Az idők során a csillagszelek és a szupernóvák hatására a fémek kikerülnek a környezetbe, gazdagítva a csillagközi teret és anyagot biztosítva az új csillagok születéséhez.

Ezek szerint minél alacsonyabb egy csillag fémtartalma, annál öregebb a csillag az univerzumban.
A fémben szegény csillagok kutatása segít megérteni a korai univerzumot, az elemek eredetét, valamint a csillagok és galaxisok első generációjának kialakulását és fejlődését. Ugyanakkor a fémben szegény csillagok nagyon ritkák és megfigyelésük bonyolult - mondta el Li.

FORRÁS: N.R.FULLER/NATIONAL SCIENCE FOUNDATION

A NAOC Kína Hopej tartományában lévő LAMOST (The Large Sky Area Multi-Object Fiber Spectroscopic Telescope) teleszkópja által gyűjtött adatok alapján a csillagászok több mint 10 ezer olyan, fémben szegény csillagjelöltet találtak, melyek fémtartalma kevesebb, mint a Napban lévő fém egy százaléka. A LAMOST több mint 4000 égitestet tud megfigyelni egyszerre. Ennek segítségével készítették el kínai csillagászok a világ legnagyobb csillagászati adatbankját.

A tudósok felfedezéseiket az Astrophysical Journal Supplement Series szaklapban mutatták be.

Forrás: MTIKapcsolódó: 200 ezer csillag fér el a TESS első fotójánA medveállatkák lehetnek az első csillagközi utazókA Tejútrendszer leggyorsabb csillagai a szomszédból szöktek megA valaha észlelt legkisebb csillagra bukkantak brit csillagászokAusztrál csillagászok szerint kannibál volt nagy Magellán-felhő
Kategóriák: UFO

Porózusabbak a Mars sziklái az eddig véltnél

ParaHIR.HU - 2019, február 3 - 13:38
MarsCuriosityKategória: Mainstream

Porózusabbak és kevésbé kompaktak a Mars sziklái az eddig véltnél a NASA Curiosity nevű marjárójának adatai szerint - közölte az Arizonai Állami Egyetem (ASU).

 

 

Csaknem a felével kisebb a kőzetek térfogatsűrűsége

Egy kutatócsoport megmérte a Marson lévő, 154 kilométer széles Gale-kráter kőzetrétegeinek sűrűségét. Eredményeiket a pénteken megjelent Science tudományos folyóiratban mutatták be.

A Sharp-hegység lejtője. A távolban a Gale-kráter pereme látszik

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/MSSS

A felfedezés révén új technikát tudnak kidolgozni a kutatók,

amelynek segítségével a marsjáró folytatni tudja útját a kráteren át,

majd fel a közepében lévő, 4,8 kilométer magas Sharp-hegyre - olvasható a szakértők közleményében. "Meg tudtuk mérni a Gale-kráterben lévő anyag térfogatsűrűségét" - mondta el Travis Gabriel, az ASU végzős diákja.

A Gale-kráter

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/ESA/DLR/FU

A NASA kémiai és ásványtani műszere szerint a sziklák ásványi anyagban bővelkednek, az ez alapján végzett korábbi becslések szerint az anyagsűrűség köbméterenként 2810 kilogramm.

Azonban az új kutatás által megállapított térfogatsűrűség sokkal kevesebb, köbméterenként 1680 kilogramm.

-  fejtette ki Gabriel. A kisebb számok arra utalnak, hogy kisebb sűrűségűek a kőzetek, valószínűleg porózusabb voltuk miatt.

A Curiosty a különleges Sharp hegy felé vette az irányt

A csillagászok régóta vitáznak a Sharp-hegy eredetéről. Az új leletek szerint a hegy alacsonyabb rétegei csak 1-2 kilométernyi anyagból állnak.

A Curiosity utolsó szelfije a Vera Rubin hegyvonulatánál

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/MSSS

Még mindig sok a megválaszolatlan kérdés arra, hogyan formálódott a Sharp-hegy, de ez az új kutatás fontos darabbal egészíti ki a kirakóst

- mondta Ashwin Vasavada, a Curiosity-projekt tudósa, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory munkatársa. A nukleáris energiával üzemelő Curiosity 2012 augusztusában landolt a Marson a Gale-kráterben és 2014-ben érte el a Sharp-hegy lábát.

A nemrég készült felvétel, amelyen újra látható az Opportunity marsjáró

FORRÁS: NASA

Azóta változatos területeken haladt át, amelyeken víz és szél nyomaira is bukkant.

A marsjáró 2017 szeptembere óta a Vera Rubin hegyvonulatnál végzett kutatásokat és a napokban indult tovább egy agyagos terület felé a Sharp-hegytől délre lévő völgyben.

Marsi porvihar. A vörös bolygón megszokottak a viharok

FORRÁS: NEWS NATION

A Marson 2018 nyarán kitört porvihar a Curiosityval ellentétben a napelemmel működő Opportunity marsjárót elnémította, nem érkeznek tőle jelzések.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  A Curiosity búcsút vett a Vera Rubin hegyvonulattólBekapcsolták a Curiosity tartalék agyátMost már bármire lőhet lézerrel a CuriosityA Marson még hamarabb is lehetett élet, mint a FöldönA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára
Kategóriák: UFO

Újra nyomoznak a legnagyobb szovjet rejtély ügyében

ParaHIR.HU - 2019, február 2 - 18:20
SzovjetúniótörténelemKategória: MainstreamA Gyatlov-rejtély minden kétséget kizáróan a hidegháborús éra egyik legnagyobb megoldatlan kísértettörténete: a kilenc, kifejezetten furcsa körülmények között elhunyt túrázó esetével kapcsolatban milliónyi összeesküvés-elmélet született már, ami nem is csoda, hiszen nagyjából sehogy sem áll össze a történet. Az oroszok most újra megnyitják a szovjetek által titkosított aktákat, és nyomozni kezdenek.  

60 évvel ezelőtt történt a hidegháborús Szovjetunió egyik legrejtélyesebb tragédiája: az Urál-hegység északi részén kilenc túrázó vesztette életét több, mint furcsa körülmények között. Az összeesküvés-elméletek a KGB által eltitkolt akción keresztül a jetitámadáson át a földönkívüliek látogatásáig terjednek, és egyre több az elmosott, kitalált vagy felnagyolt részlet is a történetben. Az is rejtély, hogy miért gondolta úgy az orosz legfőbb ügyészség, hogy több mint fél évszázad távlatából majd jól megoldják az ügyet, de az biztos, hogy megpróbálják: az Index szúrta ki, hogy a szovjetek által korábban titkosított aktákat most újra leporolják, és három lehetséges magyarázatra kezdik el a nyomozást.

A SZOVJET X-AKTÁK

A Gyatlov-rejtélyt egyébként szokták hidegháborús X-aktákként is emlegetni, ami nem is csoda: 1959-ben a kilenc szóban forgó túrázó nagyon gyanús, sőt, inkább kifejezetten megmagyarázhatatlan körülmények között vesztette életét. Ha a történetet nagy vonalakban elmeséljük, sehogy sem áll össze: a teljesen profi, gyakorlott túrázók sátrat vertek egy hágónál, éjszaka viszont kivágták a sátruk oldalát, nagy részük szinte ruha nélkül, rendezett sorokban elsétált a közeli erdőig, ott tüzet gyújtott, majd lassan megfagyott.

A csapat másik felét teljesen más irányban, nagyjából 750 méternyire találták meg szétzúzva, de valószínűleg ők sem a sérüléseikbe, hanem inkább a hideg okozta kihűlésbe haltak bele. A sátorban minden érintetlenül, rendezetten maradt, idegen lábnyomokat a nyomozók nem találtak, és vadállat-támadásra utaló nyomokat sem. A helyzet még furcsább, ha tudjuk, hogy

két embernek radioaktív sugárzást mértek a ruháján,

az egyik áldozatnak pedig egész egyszerűen valami kitépte a nyelvét. Így, a részletek nélkül valóban inkább UFO-támadásnak tűnik a dolog, mint megmagyarázható, logikus katasztrófának.

Akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha ismerjük a történet részleteit. 1959. január 23-án kelt útra Szverdlovszkból egy csapat túrázó, akkor még tízen: Zinaida Kolmogorova, Jurij Dorosenko, Ljudmila Dubinyina, Alekszandr Kolevatov, Jurij Jugyin, Rusztyem Szlobogyin, Georgij Krivinyiscsenko, Nyikolaj Thibeaux-Brignolles és Igor Zolotarjov. Jurij Jugyin később betegség miatt visszafordult, ezzel ő az egyetlen, aki a hírhedtté vált túrát élve megúszta.

A csapat mindegyik tagja gyakorlott túrázó volt. Az expedíciót Igor Zolotarjov szervezte meg, aki az Uráli Műszaki Főiskola végzős diákja volt. Meghívta maga mellé nyolc egyetemista társát, valamint egy túravezetőt. A fiatalok nekivágtak az útnak, ami a tervek szerint 350 kilométert és 16 napot ölelt volna fel, közben pedig vonattal, lovasszánnal és gyalog haladtak volna. Február 1-jéig minden tökéletesen rendben is ment, ekkor azonban elérték a Holatcsahl-hágót, ami a helyi őslakos manysik nyelven annyit tesz: halottak hegye. Az immár 9 fősre fogyatkozott csapatra ráesteledett, ezért nem egy szélvédett helyen, hanem egy erdőtől nem messze ütötték le a sátrukat.

Fotó: Artur Andrzej / WIkipedia

SZINTE MEZTELENÜL A -30 FOKBAN

A túrázóknak február 12-én kellett volna megérkezniük Vizsajba. Az egyetem, ahová Zolotarjovnak üzenetet kellett volna küzdenie, pár napig nem aggódott, hiszen a betegség miatt visszafordult Jugyin elmondta, hogy némi csúszásban voltak. Február 20-án azonban már sejteni lehetett, hogy baj van, ezért egy önkéntes, diákokból és tanárokból álló csapat elindult felkutatni a túrázókat, később pedig katonai gépekkel a hadsereg is nekiindult a keresésnek.

Február 26-án sikerült megtalálni a sátrat, és az első 5 holttestet. A vékony hóréteggel bevont sátor oldalát kivágták, benn a felszerelés tökéletes rendben állt. A közeli erdős részen azonban két, alsónadrágban és vékony pólóban megfagyott áldozatot találtak, egy kezdetleges tábortűz mellett, egy olyan fa előtt, amelynek letörték az alsó ágaikat. Három holttestet, szintén hiányos öltözetben, ettől nem messze találtak, a fák és a sátor közötti úton. Két hónappal később a 4 másik túrázó élettelen teste is meglett: ők olyan sérüléseket szenvedtek, amit a halottkém autóbalesethez hasonlított, és kizárta, hogy másik ember tehette volna.

Ebből a csoportból hiányzott az egyik nő nyelve.

VANNAK AZÉRT LOGIKUS MAGYARÁZATOK

Jelenleg két reális magyarázat létezik az eseményre: az egyik az úgynevezett Kármán-féle örvényhez kapcsolódik, ami erős hóviharban jöhet létre, igaz, elég ritka esemény. Óriási hangzavarral jár, és olyan infrahanggal, amit ugyan az emberi fül nem hall, de érzékel, és pánikrohamot, szürreális viselkedést válthat ki.

A másik magyarázat a sátorban található, összeácsolt kályhához kapcsolódik, ami rengeteg különös eshetőséget megmagyarázhat. Először is, indokolja, hogy miért volt szinte mindenki lenge öltözékben, másrészt azt is, hogy miért kellett olyan gyorsan elhagyni a sátrat, hogy nem volt idő megkeresni a kijáratot: ha esetleg elzáródott a kimeneti nyílás, a zárt helyiségben akkora füst alakulhatott ki, hogy gyorsan kellett lépni. Az alulöltözött túrázók közül ráadásul többen nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztottak, valószínűleg nem gondolták át, hogy a nagyjából mínusz 30 Celsius-fokos hidegbe másznak ki.

Emiatt lehetett, hogy az erdő széle felé vezető nyomok nem futásra vagy káoszra utalnak, hanem rendezett sétára: a túrázók valószínűleg elindultak menedéket keresni, tábortüzet rakni, fa után kutatni. A később megtalált négy elhunyt valószínűleg belecsúszott a folyószurdokba, és itt szétzúzta magát. Ez ráadásul megmagyarázza azt is, hogy miért találhatók enyhe égési sérülések néhányuk testén.

Az egyetlen kérdőjeles itt még mindig a hiányzó nyelv, és a radioaktív ruhák – bár az elsőre nincs meggyőző magyarázat (vadállatokat emlegetnek leggyakrabban, de furcsa volna, ha csak a nyelvet szakították volna ki), a második egybevág azzal, hogy a tulajdonosaik korábban radioaktív anyagokkal dolgoztak.

Ehhez képest az oroszok most három olyan szcenárióra kezdenek el vizsgálódni, ami a rejtélyesebb részletek egyikét sem magyarázza meg:

a lavinára, a hócsuszamlásra és a hóviharra.

Utóbbi legalább egybeeshet a Kármán-örvény megjelenésével, de a másik kettőnek nem sok realitása van – miért ne mentek volna vissza a sátorba az alulöltözött túrázók, ha egyszer rájöttek, hogy nincs lavina a környéken? És miért nem mentek ki egyszerűen a sátor ajtaján ahelyett, hogy tönkretették volna az egyetlen menedéküket?

Még mindig több a kérdés, mint a válasz a történettel kapcsolatban, a Szovjetunió pedig 1959-ben mindössze három hónap alatt lezárta a nyomozást. A végkifejlet az maradt, hogy a túrázók halálát “ismeretlen kényszerítő erő” okozta – jelentsen ez bármit is. Valószínűtlen, hogy 60 év távlatából bármi új információ is kiderülne az egészről.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Sosem derült ki az igazság a legdurvább szovjet X-akták-sztoribanUFO történetek a volt Szovjetunióból - válogatás a KGB titkos aktáibólA TASZSZ jelenti: Ufók a Szovjetunió felett
Kategóriák: UFO

Érthetetlenül hideg a Hold túloldala

ParaHIR.HU - 2019, február 1 - 18:26
KínaholdKategória: MainstreamAz eddig véltnél hidegebb az éjszaka a Hold távoli oldalán: a Csang'o-4 kínai űrszonda adatai szerint mínusz 190 Celsius-fokra csökken éjjel a hőmérséklet a Hold Földről nem látható oldalán.  

Ez az első alkalom, hogy kínai kutatók első kézből származó adatokat kaptak a Hold éjjeli felszíni hőmérsékletéről. A Csange-4 leszállóegységét és a holdjárót a napfény ébresztette hosszú „álmából” a Holdon töltött első extrém hideg éjszakája után – közölte a Kínai Nemzeti Űrügynökség.

A gravitációs árapály-hatás következtében a Hold forgási ritmusa megegyezik a keringési ritmusával, ezért mindig ugyanazon oldala fordul a Föld felé – írja az MTI. Ezért nevezzük a számunkra láthatatlan oldalt a Hold túlsó, sőt, néha sötét oldalának, annak ellenére, hogy azt is éri napfény, csak mi nem látjuk.

„A Csange-4 mérései szerint a Hold Földtől távol eső oldalán a talaj sekély rétege alacsonyabb hőmérsékletű, mint a Földhöz közelebbi oldalon, amelyet annak idején az amerikai Apollo misszió mért” – mondta He Csang, a Kínai Űrkutató Akadémia (CAST) munkatársa, a Csange-4 projekt vezetője. E mérések alapján a „Föld felöli” oldalon -160 fokig süllyed a hőmérséklet a hosszú holdi éjszakán.

A különbséget valószínűleg a talajösszetétel eltérései okozzák a Hold két különböző oldalán. De további elemzésekre van szükségünk.

A Holdon egy nap 14 földi napnak felel meg, egy holdi éjszaka szintén 14 földi napon át tart. A Csange-4 a napenergia hiánya miatt váltott alvó módozatba a holdi éjszaka során. A Hold nappalának és éjszakájának hőmérséklete között hatalmas az eltérés. Korábban a kínai tudósok nem rendelkeztek pontos adatokkal arról, milyen hideg is az éj.

2013 végén Kína útnak indította aCsange-3-at, az ország első űrszondáját, amely leszállást hajtott végre a Holdon. A holdjáró tudományos műszerei pedig még mindig üzemelnek, az elmúlt öt évben több mint 60 holdi éjszakát éltek meg. „Ez siker volt, de a Csange-3-at külföldi hőmérsékleti adatok alapján tervezték” – mondta Csang.

Fotó: Kínai Nemzeti Űrügynökség

A Hold nappala és éjszakája közötti hőmérsékletkülönbség megállapítása segíti a tudósokat abban, hogy megbecsüljék, mi jellemezheti a Hold talaját. A leszállóegység és a holdjáró egy rádióizotópos hőforrást is vitt magával, ennek segítségével tartja magát melegen a szonda a holdi éjszaka során.

A holdjárót egy izotópos termoelektromos cellával és hőmérsékleti adatokat gyűjtő tucatnyi műszerrel szerelték fel. Az izotópos termoelektromos cella olyan energiaellátást biztosít, amely nem függ a napfénytől és nem befolyásolja a környezetben lévő homok és por, amelyek a NASA Opportunity és a Spirit holdjárójának a munkáját nehezítik.

„Ezt a technológiát kell alkalmaznunk, ha el akarunk jutni a Hold sarkvidéki régióiba vagy a világűr távoli, Jupiteren túl lévő részeibe, ahol a napenergia nem használható elsődleges áramforrásként”

– fejtette ki Szun Cö-csou, a Csange-4 vezető tervezője.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdPályára állt a Hold "sötét oldalát" kutató kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kína missziót tervez a Hold sötét oldaláraKína virágot termesztene a Hold túlsó felén
Kategóriák: UFO

A Curiosity búcsút vett a Vera Rubin hegyvonulattól

ParaHIR.HU - 2019, január 31 - 19:01
MarsKategória: Mainstream

A Curiosity marsjáró elkészítette utolsó szelfijét a vörös bolygó Vera Rubin hegyvonulatánál, és elindult a Sharp-hegy irányában lévő agyagos terület felé – közölte a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory.

A szonda a robotkarja végén lévő Mars Hand Lens Imager kamerát használva készített el január 15-én egy 57 felvételből álló képsorozatot, amelyből összeállt a szelfi. A hegyvonulat több mint egy éve volt az autóméretű marsjáró otthona, mialatt új mintákat gyűjtött a kutatók számára.

Az utolsó, 19. mintavételt december 15-én végezte el a Rock Hall nevű hegygerincen. A furat a marsjáró mellett, balra lent látható a felvételen a missziót irányító csapat szerint. A táj helyi porviharok miatt jóval porosabbnak tűnik, mint amennyire az évnek ebben a szakában megszokott.

A Curiosity utolsó szelfije a Vera Rubin hegyvonulatánál

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/MSSS

A Curiosity 2017 szeptembere óta végez kutatásokat a hegyvonulatnál. Most egy agyagos terület felé tart a Sharp-hegytől délre lévő völgyben. Az agyagásványok több információval szolgálhatnak azokról az ősi tavakról, amelyek a Sharp-hegy alacsonyabban fekvő területeinek formálásában szerepet játszottak.

A nukleáris energiával üzemelő Curiosity 2012 augusztusában landolt a Marson a Gale-kráterben és 2014-ben érte el a hegy lábát. Azóta változatos területeken haladt át, amelyeken víz és szél nyomaira is bukkant.

A Marson 2018 nyarán kitört porvihar a Curiosityval ellentétben a napelemmel működő Opportunity marsjárót elnémította, nem érkeznek róla jelzések.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A "Sas" leszállt! Célba ért a Curiosity!A Curiosity kilenc hónapja egy percbenFöldszerű panorámát fotózott a Curiosity a MarsonMost már bármire lőhet lézerrel a CuriosityÚj fúrótechnikával gyűjt mintát a Mars kőzetéből a Curiosity
Kategóriák: UFO

Azonosítatlan, zsákszerű objektum kering a Föld körül

ParaHIR.HU - 2019, január 30 - 17:15
CsillagászatKategória: Mainstream

Titokzatos, „szemeteszsákra" emlékeztető objektum kering a Föld körül – írja a The Independent. A különös test több méter széles, viszont rendkívül könnyű, állítják az objektumot megpillantó asztronauták.

Habár egyelőre nem sikerült azonosítani, többen úgy vélik, egy régebben felküldött rakéta egyik darabkája kering az űrben. Az objektumot az A10bMLz katalógusjel jelöli. Nemcsak a test, hanem mozgása is meglehetősen szokatlan, pályája magas elliptikus – van, amikor mindössze 600 kilométerre van a Földtől, máskor a Hold-Föld távolság 1,4-szeresére kering tőlünk.

Mivel a test tömege nagyon kicsi, ki van téve a sugárzási nyomásnak, ez is felelős lehet azért, hogy a pálya meglehetősen kaotikusan változik. Nagyon nehéz megbecsülni, merre is repül, a szakértők szerint olyan, mintha egy műanyagzacskó sodródna a szélben.

Az objektum néhány hónapon belül beléphet a bolygó atmoszférájába, de az sem kizárható, hogy tovább sodródik az űrben.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Tényleg léteznek a titokzatos kazah Nazca-vonalak Titokzatos objektumot találtak az űrben15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisbólAlaposabban megfigyelték a Föld titokzatos kísérőjétEgy titokzatos bolygó keringhet a Naprendszerben
Kategóriák: UFO

Megkezdte második Nap körüli körét a Parker űrszonda

ParaHIR.HU - 2019, január 29 - 19:07
CsillagászatKategória: Mainstream

A tervezett 24-ből második körét kezdte meg a Nap körül az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Parker Solar Probe napszondája, közölte a NASA hétfőn. A Parker január 19-én, fellövése után 161 nappal fejezte be első körét, elérve az apheliont, vagyis a pálya csillagtól legtávolabbi pontját. Második perihelionjára, azaz pályája Naphoz legközelebbi pontjára április 4-én jut el. Küldetése hét éve alatt 24 kört ír le a Nap körül.

Január elsején az űrszonda mind a négy műszerkészlete munkába állt, azóta folyamatosan küldi az adatokat a Földre a NASA Deep Space Network nevű űrkommunikációs hálózatán keresztül. Az űrkutatók eddig több mint 17 gigabit tudományos információt töltöttek le, a Nap körüli első kör teljes adatkészletét áprilisra kapják meg.

A Parker sebessége és helyzete január 28-án

A Parker sebessége és helyzete január 28-án

Fotó: NASA

"Lenyűgöző volt az első Napkör, sokat tanultunk belőle arról, hogyan működik az űrszonda, hogyan reagál a Nap körüli környezeti viszonyokra"

- mondta Andy Driesman, a Johns Hopkins Egyetem fizikusa, a Parker-misszió projektmenedzsere.

A következő kör Naphoz legközelebbi pontja a tervek szerint 24 millió kilométerre lesz, hasonlóan az első, novemberi perihelionhoz, ami alig több mint fele a korábbi rekordnak, melyet a Helios 2 állított fel 1976-ban. A Parker sebessége is rekordot döntött, elérte az óránként 375 ezer kilométert. A korábbi leggyorsabb űrjármű nagyjából legfeljebb 250 ezer kilométeres óránkénti sebességgel haladt.

Az autóméretű űreszközt augusztus 12-én bocsátotta fel a NASA a Nap koronájának, vagyis a légkörének tanulmányozására. A korona különös módon forróbb, mint a csillag "felszíne". Nem tudni pontosan, milyen mechanizmus okozza ezt a jelenséget.

2018. november 8-i fotó a Parkertől a Nap koronájának egyik kilövelléséről

2018. november 8-i fotó a Parkertől a Nap koronájának egyik kilövelléséről

Fotó: Naval Research Laboratory/Parker Solar Probe / NASA

A Parker Solar Probe csaknem 12 centiméteres hőpajzsának köszönhetően hatalmas hőt és sugárzást képes elviselni. A szonda segítségével olyan közelről tanulmányozzák majd a Napot, ahonnan ember alkotta objektum még nem végzett kutatásokat. Berepül a Nap koronájába, 6,1 millió kilométerre közelítve meg a felszínt, és ezzel hétszer közelebb jut, mint bármely korábbi szonda. (A Nap és a Föld átlagos távolsága 150 millió kilométer.) A NASA szerint a 2025-ig tervezett misszióval összegyűjtött adatok pontosíthatják a jövőbeli űridőjárás-előrejelzéseket. 

Forrás: MTIKapcsolódó: A Nap koronájába merült a NASA űrszondája
Kategóriák: UFO

Megvannak a földönkívüliek: mi vagyunk azok

ParaHIR.HU - 2019, január 28 - 18:46
földönkívülitudományemberiségKategória: Mainstream

Egy széles körben elfogadott elmélet szerint a Hold úgy született, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy másik égitest a Földnek csapódott, majd az így keletkezett törmelékből összeállt Földünk égi kísérője. Egy most megjelent vadonatúj tanulmány azt állítja, nem csak a Holdat felépítő anyagot, hanem az élethez szükséges alapvető hozzávalókat – szenet, nitrogént, ként - is megkaptuk a kozmikus karambolnak köszönhetően.

A texasi Rice Egyetem kutatócsoportja több kísérlettel és szimulációval is tesztelte, hogy ezek az illékony – alacsony forráspontú – elemek, származhatnak-e egy óriási erejű ütközésből.

Először szenet, nitrogént és ként tartalmazó ötvözetet tettek ki hatalmas, 7 GPa (gigapascal) nyomásnak, valamint 1800 Celsius-fokos hőmérsékletnek, hogy reprodukálják az extrém viszonyokat.

A betáplált adatokkal nagyjából egymilliárd szimulációt futtattak le különböző illékonyságú objektumokkal a főszerepben.

Azok a szimulációk, amiknek eredményei leginkább egybevágtak a kísérleti megfigyelésekkel és földtörténeti feljegyzésekkel, azt mutatták,

Földünknek egy olyan Mars-nagyságú objektum ütközött, amelynek anyaga bőségesen tartalmazott szenet és nitrogént, magja pedig gazdag volt kénben.

Nagy valószínűséggel a becsapódó test egy másik illékony összetevőt, vizet is hozott magával

– nyilatkozta a kutatócsoport egyik tagja, Rajdeep Dasgupta. Azok a bolygók, amik ennél is markánsabb becsapódást szenvedtek el, még nagyobb eséllyel hordoznak életet.

Vannak viszont olyan szakemberek is, akik nincsenek meggyőződve a szimuláció által szolgáltatott információk helytállóságáról.

Egyetlen gigantikus becsapódással is idehozhatjuk ezeket az illékony anyagokat, de sokkal valószínűbb, hogy ez fokozatosan, kisebb ütközésekkel valósult meg

– mondta Richard Greenwood, az Open University munkatársa.

Az új kutatásról bővebben a Science Advances tudományos folyóirat legújabb számában lehet olvasni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Hatalmas veszélyt jelenthet az emberiség a földönkívüliekreA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraEzer évet ad az emberiségnek Stephen HawkingIsmét egy ősi lelet, amely átírhatja az emberiség történetétÚjraírhatja az emberiség történetét egy 9,7 millió éves lelet
Kategóriák: UFO

Lehet, hogy a Földről származott a Holdon talált egyik kőzetminta

ParaHIR.HU - 2019, január 26 - 12:11
holdFöldKategória: Mainstream

A Holdról származó kőzetminták vizsgálatával foglalkozó ausztrál kutatócsoport szerint az egyik kőzetmintáról összetétele alapján erősen feltételezhető, hogy valójában a Földön képződött. Véleményük szerint elképzelhető, hogy a kőzet akkor került a Holdra, amikor egy aszteroida becsapódott a bolygóba több milliárd évvel ezelőtt.

Aszteroida-becsapódás révén kerülhetett a Holdra a kőzet

Korábban találtak már vélhetően aszteroida-becsapódás révén a Földre került holdkőzetet, az ellenkezőjét azonban eddig nem figyelték meg.

Krátermező a Hold déli sarkvidékén

FORRÁS: NASA

A nyugat-ausztráliai Curtin Egyetem kutatói az 1971-es Apollo 14 holdmisszió által gyűjtött és az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) által kölcsönadott kőzetmintákat tanulmányozták a Svéd Természettudományi Múzeum, az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Houstonban lévő Holdkutató és Planetáris Intézet szakértőivel együttműködve.

FORRÁS: SPACE.COM

Alexander Nemchin, a Curtin Egyetem tudósa pénteken elmondta: felfedezték, hogy

az egyik 1,8 grammos minta kőzettani hasonlóságot mutat a Földön gyakori, a Holdon azonban meglehetősen ritka gránittal.

"A minta kvarcot is tartalmaz, amely még ritkább a Holdon. Ráadásul ebben a mintában a cirkon kémiája nagyon különbözik a holdkőzetmintákban valaha elemzett cirkonszemcsékétől és jelentős hasonlóságot mutat a Földön talált cirkonokéhoz" - tette hozzá Nemchin.

A Föld a Hold túlsó oldaláról nézve

FORRÁS: NASA

 

Valószínűleg víz jelenlétében jöttek létre a kőzetminták

A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a minták alacsony hőmérsékleten formálódtak, valószínűleg víz jelenlétében és oxidálódott körülmények között. Ez még jobban valószínűsíti, hogy inkább alakult ki a Földön, mint a bolygó legnagyobb természetes kísérőjén.
A kutatók elmélete szerint az ősi kőzetdarab egy nagyjából akkora aszteroida becsapódása során lökődhetett ki a Földről, amekkora kiirthatta a dinoszauruszokat.

Egy nagy aszteroida becsapódása robbanthatta ki azt a közetdarabot, ami eljutott a Holdra

FORRÁS: NASA

A tudósok úgy vélik, hogy a Hold mintegy 4,5 milliárd éve alakult ki a Föld és egy másik, nagyjából Mars méretű csillagászati égitest összeütközésének eredményeként. A Hold ugyanakkor saját geológiai jellegzetességekkel formálódott,

így kőzete könnyen megkülönböztethető a Föld kőzetétől.

"Ez egy nagyon nagy energiájú formálódási folyamat, nem olyan, mintha csak letört volna egy darab, ami csendesen arrébb került és ebből lett a Hold."

A növekvő holdsarló teleszkópos képe

FORRÁS: SPACE.COM

Ez egy elég erőteljes folyamat, amelynek eredményeképpen megváltozik a kémia" - magyarázta Nemchin. Nemchin hangoztatta: ő és kollégái

nem állítják 100 százalékos bizonyossággal, hogy a minta a Földről származik, de a bizonyítékok erre utalnak.

"Lehetséges, hogy néhány szokatlan, az adott helyszínre rövid ideig jellemző körülmény eredményeként alakult ki ez a kőzet és a minta a normálistól való rövid eltérés eredménye."

Ugyanakkor egyszerűbb magyarázat az, hogy ez a darab a Földön alakult ki, és meteoritként került a Hold felszínére, amikor egy aszteroida a Földnek csapódott négy milliárd évvel ezelőtt és kőzetanyagot lökött ki az űrbe és a Holdra" - fejtette ki Nemchin.

Forrás: MTIKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a HoldbólA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?
Kategóriák: UFO

Soha nem néztünk még ilyen mélyre a világűrben

ParaHIR.HU - 2019, január 25 - 18:09
CsillagászatHubbleKategória: Mainstream A Hubble űrteleszkóp megint új rekordot döntött: a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet kutatóinak sikerült több millió, eddig nem látott csillag fényét visszahozniuk az eszköz fotójáról.  

Az eddigi legtávolabbi kép a világűrről még 2012-ben készült, szintén a Hubble űrteleszkóppal: az XDF (eXtreme Deep Field) az univerzum korábban nem ismert mélységeibe engedett betekintést, és 13,2 milliárd évvel repített minket vissza az időben is. Ennél most még távolabbi és régebbi helyekre kerülhetünk, ha megnézzük a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet (Instituto de Astrofísica de Canarias, IAC) által elemzett és újra életre hívott képet. Alejandro S. Borlaff és kutatócsapata a korábbi fotókat vizsgálta át, és

előhívta olyan csillagok fényét is, amelyekét korábban nem sikerült.

A kutatók a nyers képeket vizsgálták át, és újrakombinálták őket modernebb, pontosabb módszerekkel. A kép ezért is néz ki ilyen furcsán: a szürke plecsnik mutatják az új csillagok helyét a fotókon. Sikerült annyi csillagot felfedezniük a kutatóknak, hogy néhány korábban is megfigyelt galaxisról kiderült: kétszer akkorák, mint eddig gondoltuk.

Fotó: NASA / ESA / Hubble

A Wide Field Camera 3 (WFC3), amellyel ezeket a képeket készítették, már régóta a Hubble része, de csak 2009 májusában egészítették ki vele az űrtávcsövet, amikor az már 19 éve működött – írja az IAC weboldalán.

A spanyol kutatók bárki számára elérhetővé tették az adatokat, így csillagászok nyugodtan dolgozhatnak velük.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Látványos felvétellel ünnepli a NASA a Hubble születésnapjátA Hubble belepillantott egy kozmikus vihar belsejébeA Hubble benézett a Tejút csomópontjábaA Hubble kiszúrta az eddigi legtávolabbi galaxistA Hubble végigfényképezte egy üstökös szétesését
Kategóriák: UFO

Trump lehetetlen küldetéssel akarta megbízni a NASA-t

ParaHIR.HU - 2019, január 24 - 20:34
TrumpUSAMarsKategória: Mainstream2017-ben Peggy Whitson, a NASA asztronautája megdöntötte az űrben eltöltött idő rekordját. Azon a napon, amikor felállította az új csúcsot, egy videohívást kapott Donald Trumptól. Az amerikai elnök a beszélgetés során azt mondta, már 2020-ra szeretne embereket juttatni a Marsra.  

Egy új, Donald Trump Fehér Házát bemutató könyvből, a Team of Vipersből (A viperák csapata) most újabb részletek derülnek ki a videohívásról – írja az IFLScience. A könyv szerzője Cliff Sims, a Fehér Ház korábbi üzenetstratégiai igazgatója.

Az amerikai elnök a beszélgetés során ígéretet tett arra, hogy korlátlan forrásokat biztosít a NASA-nak ahhoz, hogy 2020-ig asztronautákat küldjenek a Marsra.

A beszélgetésben Robert Lightfoot Jr. is részt vett, aki akkor a NASA megbízott igazgatója volt.

Sims szerint Lightfoot elmagyarázta Trumpnak, hogy az elnök által aláírt javaslat szerint a NASA-nak 2020-ig robotizált, a 2030-as években pedig emberes missziót kell küldenie a vörös bolygóra. Trump erre megkérdezte, hogy lenne-e lehetőség már 2020-ban asztronautákat juttatni a Marsra.

Lightfoot erre azt válaszolta, hogy rendkívül bonyolult lenne megvalósítani ezt a tervet, mire az elnök felajánlotta a korlátlan forrásokat. Az űrhivatal megbízott igazgatója azt mondta, így sem teljesíthető az elképzelés.

A Föld és a vörös bolygó mintegy 225 millió kilométerre fekszik egymástól, ez 590-szer nagyobb távolság, mint amilyen messze ember valaha jutott. Az út két évig tartana, ráadásul még rengeteg technikai fejlesztésre van szükség egy ilyen küldetéshez.

  Forrás: 24.huKapcsolódó: Hold körül keringő űrállomást akar TrumpStephen Hawking: Trump a szakadék szélére sodorta a FöldetTrump amerikai űrhaderőt állítana felTrump azt akarja, hogy a NASA ne támogassa tovább a Nemzetközi Űrállomást
Kategóriák: UFO

Rejtélyes óriásgyűrű lehet a Naprendszerben?

ParaHIR.HU - 2019, január 23 - 19:38
naprendszerCsillagászatKategória: Mainstream

Tudósok egy csoportja úgy gondolja, nem a Naprendszer kilencedik bolygója, hanem egészen más okozza több, Neptunuszon túli objektum mozgásának furcsaságait.

Miután a Plutót visszaminősítették törpebolygóvá, Naprendszerünkben mindössze nyolc bolygó maradt. 2016-ban azonban két csillagász - Konstantin Batygin és Michael E. Brown – bejelentette, hogy bizonyítékaik vannak egy kilencedik bolygó létezésére.

Ezek a bizonyítékok nem megfigyelésen, hanem matematikai modelleken alapulnak. Batygin és kutatótársa olyan gravitációs nyomot fedezett fel, ami arra enged következtetni, hogy egy hatalmas égitest van a Naprendszer külső részén.

Ez a feltételezett objektum a tudósok szerint hatással van a Kuiper-öv számos tagjának mozgására. A Kuiper-öv a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygóöv, jelenleg körülbelül 800 objektumát ismerik a csillagászok.

Egy most megjelent új tanulmány azonban vitatja a Naprendszer rejtőzködő planétájának létét – azt feltételezi, a Neptunuszon túli objektumoknál tapasztalt anomáliákat nem egy szuperföld, hanem számos kisebb jeges égitest idézheti elő. Ezek össztömege tízszerese lehet a Föld tömegének.

A kilencedik bolygó illusztrációja

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

„A kilencedik bolygó hipotézise egészen lenyűgöző, de ha létezik is, ez idáig elkerülte a figyelmünket" – mondta az új kutatás egyik társszerzője, Antranik Sefilian (Cambridge's Department of Applied Mathematics and Theoretical Physics). –Meg akartuk vizsgálni, hogy létezik-e egy kevésbé drámai, és talán természetesebb magyarázat azokra a pályákra, amiket egyes Neptunuszon túli objektumoknál láttunk."

Anyaggyűrű a Naprendszer peremén

Sefilian és munkatársai úgy gondolták, ahelyett, hogy egy kilencedik bolygó különös keletkezésére és pályájára keresnének görcsösen magyarázatot, inkább a Neptunusz pályáján túli kisebb testekből összeálló gyűrű gravitációs hatásait veszik górcső alá. Ha számításaik beigazolódnak ezek is magyarázhatják a Kuiper-öv objektumainak szokatlanul elliptikus pályáját.

Eredményeik alapján az anyaggyűrű gravitációs ereje nagyon is képes a tapasztalt pályaformák kialakítására.

„Ha a kilencedik bolygót kivesszük a modellből, és nagy területen szétszóródó, kisebb objektumokat teszünk a helyére, a köztük lévő vonzóerő összessége képes olyan excentrikus pályák kialakítására, amiket egyes Neptunuszon túli objektumoknál tapasztaltunk" – magyarázta Sefilian.

Az új modellel a kutatók az anyagkorong tömegét, alakját, valamint orientációját is meg tudták határozni.Ahhoz, hogy az elmélet helytálljon, a korongot alkotó égitestek össztömegének el kell érnie legalább a 10 földtömeget.

Természetesen sem az anyagkorong, sem a kilencedik bolygó létezéséről nem léteznek még megfigyelésen alapuló bizonyítékok. Sőt, azt sem tartják a csillagászok kizártnak, hogy mindkét teória végül helyesnek bizonyul. Ehhez azonban újabb Neptunuszon túli objektumok felfedezésére és leírására lenne szükség.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Naprendszeren kívülről származhat a kilencedik bolygóEgy új kutatás szerint nincs bizonyíték a kilencedik bolygó létezéséreHa nem létezik a kilencedik bolygó, sok jelenséget nehéz lesz megmagyarázniÍgy nézhet ki a rejtélyes kilencedik bolygóKözépkori feljegyzések igazolhatják a kilencedik bolygó létezésétÚjabb bizonyítékot találtak a titokzatos kilencedik bolygó létezésére
Kategóriák: UFO

Mégis tele lehet a világegyetem élhető bolygókkal

ParaHIR.HU - 2019, január 21 - 17:01
CsillagászatÉletföldönkívüliKategória: Mainstream

Az MTA CSFK Csillagászati Intézet munkatársai csaknem 400 csillag spektrumadatait vizsgálva statisztikai adatokat gyűjtöttek a Napon egyébként jól ismert jelenségről. Eredményeik alapján elképzelhető, hogy az eddig véltnél nagyobb az élet kialakulásának esélye az exobolygókon.

A flerek és koronaanyag-kidobódások (coronal mass ejection, CME) a csillagaktivitás talán leglátványosabb megjelenési formái. Ezek során a csillag mágneses terének gyors átrendeződésével energia szabadul fel, ami a csillag gyors felfényesedésével, majd fokozatos elhalványodásával, ún. flerekkel jár. A flereket a Napon egyes esetekben töltött részecskékből álló plazmafelhő kidobódása is követheti (ez a CME).

A Nap esetében a koronakidobódások szinte minden esetben flerekhez kötődnek. Ezek az események a földi életre is közvetlen hatással lehetnek, hiszen a kidobódott plazmafelhő és a Föld mágneses terének kölcsönhatása a szemet gyönyörködtető sarki fények mellett mágneses viharokat is okozhat, megzavarva a navigációs rendszereket vagy az áramszolgáltatást, illetve ezek károsíthatják a műholdakat is (lásd az alábbi ábrán).

Más, aktívabb csillagok esetében a kitörésekkel járó nagyenergiás sugárzás és részecskeáram megváltoztathatja a bolygók légkörének összetételét, ahogy azt a például a TRAPPIST-1 rendszer esetében is feltételezik, de hosszú távon ezek akár a csillag körül keringő exobolygók légkörének erodálásához vagy teljes elvesztéséhez is vezethetnek.

A Nap esetében a koronakidobódásokat a kutatók részletesen tanulmányozzák megfigyelések és modellezés segítségével egyaránt. Bár a Napon naponta 0,5-6 CME-t látunk (az aktivitási ciklustól függően), más csillagokon jóval nehezebb a kimutatásuk. Ez leginkább a kidobódott hidrogén Balmer-vonalainak Doppler-eltolódása segítségével történik, amihez viszonylag jó felbontású spektrumidősorra van szükség.

Koronakidobódást más csillagokon mindössze néhány esetben sikerült megfigyelni, az esetek többségében mindössze egy-egy esemény véletlenszerű észleléséről van szó, ami azonban kevés statisztikai vizsgálatokhoz.

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

Magyar kutatók a távoli koronakidobódások nyomában

Az MTA CSFK CSI kutatói Vida Krisztián vezetésével a Grazi Egyetem és a szintén Grazban működő űrkutatási intézet (Space Research Institute) munkatársaival a legnagyobb nyilvánosan elérhető adatbázisban, a Virtuális Obszervatóriumban található adatokban kerestek CME-kre utaló nyomokat.

Csaknem 400 hideg, közeli csillagról vizsgáltak meg mintegy 5500 spektrumot – ez 1200 órányi, vagyis 50 napnyi mérést jelent. A mérések és a keresett jel tulajdonságai miatt ez a vizsgálat nehezen automatizálható, ezért a keresést kézzel kellett elvégezni. A kutatók 25 csillagon 478 mérésen találtak aszimmetriákat a Balmer-vonalakon (köztük kilenc jelentősebb eseménnyel), amelyek koronakidobódásokra utalhatnak (elképzelhető más lehetséges magyarázat, pl. kromoszféra-kondenzáció is, bár ezek jellemző sebessége a Napon kisebb). Ezek alapján megbecsülték a kidobódott anyag sebességét és tömegét is.

A statisztikai elemzés arra utal, hogy ezek az események gyakoribbak azokon a hidegebb csillagokon, amelyek erősebb aktivitást mutatnak.Ez az eredmény első ránézésre kézenfekvőnek tűnik, hiszen az aktívabb csillagok eleve gyakrabban flereznek, ám egyes modellek alapján elképzelhető, hogy épp az erős mágneses tér lehet az, ami meggátolja a töltött részecskék távozását a felszínről (az ún. mágneses befagyási tétel miatt ugyanis a plazma szeret a mágneses tér mentén mozogni), és csak a legerősebb kitörésekből – a szimulációt ismertető cikk szóhasználatával CME-szörnyetegekből – lehetnek valódi CME-k.

Azokon a csillagokon, amelyeknél vonalaszimmetria volt megfigyelhető, azok gyakorisága napi 1-20 közé esett. Ez az érték kisebb, mint amit a Napon megfigyeltek alapján várható volna: 15-20 esemény lenne naponta, bár az ilyen összehasonlításokkal óvatosan kell bánni, hiszen a Napon más a megfigyelés módja, és természetesen az detektálás érzékenysége is. A mért maximális látóirányú sebességek jellemzően 100-300 km/s közé estek, vagyis az esetek túlnyomó részében, mintegy 90-98%-ban a csillagra jellemző felszíni szökési sebesség (kb. 600km/s) alatt voltak (a Napon a CME-k sebessége 250-500km/s körül van). Ezek a viszonylag alacsony sebességek adódhatnak abból, hogy a kutatók csak a látóirányú vetületet tudják megmérni, de az is elképzelhető, hogy csak az események egy korai szakaszát látják (mivel a mérések eredetileg nem ilyen vizsgálathoz készültek, nem mindig volt spektrumidősoruk a teljes eseményről), és az anyag a Napon látottakhoz hasonlóan folyamatosan gyorsul a csillagkorona alsó szakaszában. Így később ugyan elérheti a szökési sebességet, ám ekkor, mivel közben ritkul is, már nem lehet megfigyelni.

A megfigyelt események egy részénél elérhető volt a csillagokról Zeeman-Doppler-térkép is, amely rekonstruálja a mágneses tér nagy léptékű szerkezetét nagy felbontású spektropolarimetriai mérésekből. Így elsőként nyílt lehetőség arra, hogy a koronakidobódásokat a csillagok mágneses terének ismeretében lehessen tanulmányozni, például az események valódi sebességét megbecsülni.

A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy úgy tűnik, még az igen aktív csillagok esetében is viszonylag ritkák a sikeres koronakidobódások, amelyek a bolygóközi térbe juthatnak . Ez utalhat arra, hogy a csillag erős mágneses tere segíthet megvédeni a körülötte keringő exobolygókat azáltal, hogy nem hagyja „kiszabadulni" a kidobódásokat. Ennek egyik következménye, hogy a bolygó-csillag kölcsönhatások (pl. atmoszféravesztés) esetében a nagyenergiás sugárzás szerepe a koronakidobódásnál fontosabb szerepet játszik. Továbbá reménykedhetünk abban, hogy

még a fiatalabb, aktívabb csillagok is a korábban feltételezettnél stabilabb, biztonságosabb környezetet kínálhatnak, és az ilyen csillagok körül keringő bolygók légköre is nagyobb eséllyel élheti túl a csillag fiatalkori aktív életszakaszát, lehetőséget nyújtva így az élet kialakulására.

Az eredményeket ismertető szakcikk az Astronomy & Astrophysics folyóiratban fog megjelenni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Magyar kutatók szerint két bolygó is lakható lehet a TRAPPIST-1 rendszerébenKőzetbolygó a TRAPPIST-1 hóhatárán túlLehet, hogy van víz a TRAPPIST-1 bolygóinSaját csillaga rontja a TRAPPIST-1 rendszer lakhatóságátTúl öreg lehet a TRAPPIST-1, hogy élet legyen rajta
Kategóriák: UFO

Újabb részletek derültek ki Amerika titkos UFO-kutató programjáról

ParaHIR.HU - 2019, január 20 - 19:11
UFOkutatásNASAKategória: Mainstream2017-ben derült ki, hogy az Egyesült Államoknak volt olyan projektje, amelynek feladata az azonosítatlan repülő tárgyak (UFO-k) és a megmagyarázatlan légköri jelenségek (UAP-ok) vizsgálata volt. 2008 és 2011 között a teljes 600 milliárd dolláros éves védelmi költségvetéséből 22 milliót fordítottak a programra.  

Újabb részletek derültek ki az Advanced Aerospace Threat Identification Programról (AATIP) – írja az IFLScience. Az amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökség 38 olyan, 2018 nyarán benyújtott kutatási tételtmutatott be, amelyek vizsgálatával a projektet akarták megbízni.

Az ötoldalas dokumentum nem túl részletes, így a témák a címén kívül nem sok derül ki belőle. Egyes információkat ráadásul a személyes adatok védelme miatt tartanak vissza.

Annyi bizonyos, hogy az AATIP többek közt az űrutazás kérdéseivel, így az űrbarát anyagokkal, meghajtási rendszerekkel és az energiatárolás kérdésével foglalkozott.

Ezen kívül olyan témákat kutattak, mint a nagy energiájú lézerek, a térhajtómű, a sötét anyag, az extra dimenziók manipulálása, illetve a léthatatlanság. Az AATIP szakértői azon civilekkel és katonákkal is foglalkoztak, akik UFO-észlelésről számoltak be.

A titkos projekt létezésére azután derült fény, hogy a program egykori vezetője, Luis Elizondo lemondott tisztségéről. Magáról az AATIP-ről nagyjából annyit tudni, hogy egy korábbi demokrata szenátor, Harry Reid támogatta, és a költségvetése egy jelentős részét egy Las Vegas-i központú magáncég, a Bigelow Aerospace kapta. A vállalat feladata az volt, hogy felújítsa azokat az épületeket, amelyekben az UFO-kból származó anyagokat tárolják.

A program 2011-ben ért véget, miután a döntéshozók arra jutottak, hogy nem hozza az elvárt eredményeket. Egyes források szerint ugyanakkor a projekt egykori szakértői továbbra is foglalkoznak az UFO-khoz és UAP-okhoz köthető témákkal.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Beismerték: titokban UFO-k után kutatott a PentagonKannibál műholdat épít a Pentagon
Kategóriák: UFO

Eltűnnek a Szaturnusz gyűrűi

ParaHIR.HU - 2019, január 19 - 14:39
CsillagászatSzaturnuszKategória: Mainstream

A Szaturnusz gyűrűi, melyek a Naprendszer legkülönlegesebb látványosságai közé tartoznak, a NASA kutatói szerint nagyon fiatalok: 10-100 millió évesek lehetnek. Eközben maga a Szaturnusz a Naprendszer többi bolygójához hasonlóan 4,5 milliárd éves, tehát a gyűrűk kialakulása a Naprendszer történetében „a tegnapi napnak számít”.

A kutatók a Cassini űrszonda által küldött adatokat elemezve jutottak erre a következtetésre. A robot még azelőtt gyűjtötte az adatokat, hogy 2017-ben kifogyva az üzemanyagból, a gázóriás légkörébe zuhanva megsemmisült. A kutatók a bolygó gravitációs mérései alapján kalkulálták a gyűrűk tömegét.

Az eredmények ellentmondanak annak az elméletétnek, mely szerint a gyűrűk nem sokkal a Szaturnusz kialakulása után alakultak ki.Mások szerint a gyűrűk sokkal fiatalabbak, eddig azonban hiányoztak lényeges – többek között a tömegre vonatkozó – adatok, melyek alapján megbízhatóan meghatározható lehet a gyűrűk kora.

Szeretem a gyűrűket és káprázatos dinamikájukat, akár fiatalok, akár idősek– mondta Luciano Iess, a római Sapienza Egyetem kutatója, a Science című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A Szaturnusz a Naptól számított hatodik bolygó, a Naprendszerben a Jupiter után a második legnagyobb. Mind a négy gázbolygó – Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz – rendelkezik gyűrűkkel, de a Szaturnusz gyűrűi a legnagyobbak és leglátványosabbak. Átmérőjük mintegy 282 ezer kilométer. A számtalan vékony gyűrű 99 százalékban jégből és egy százalékban a bolygóközi törmelékből származó szilikátrészecskékből áll.

Tömegük 45 százalékkal kevesebbnek mutatkozik, mint ahogyan korábban a NASA Voyager űrhajójának 1980-as évekbeli adatai alapján becsülték. A kisebb tömeg fiatalabb korra utal, a most is fényes gyűrűk a törmelék hatására már sötétebbekké váltak volna hosszabb időszak elteltével – közölték a kutatók.A tudósok úgy vélik, hogy a gyűrűk akkor alakulhattak ki, amikor egy nagy, jeges üstökös vagy hold túl közel került a Szaturnuszhoz, és a gravitációs erő összezúzta azt, vagy a röppályán holdak ütköztek egymásnak.A Szaturnusznak 62 ismert holdja van.

A gyűrű eredetéről és koráról nem létezik pontos válasz addig, amíg a kutatók nem tudnak a gyűrűk anyagából vett mintákat laboratóriumukban vizsgálni és a radioaktív bomlás révén meghatározni a korukat – fejtette ki Phil Nicholson, a Cornell Egyetem csillagásza, a tanulmány társszerzője. A Cassini missziója betekintést nyújtott a Szaturnusz belső szerkezetébe, ezen belül a magjába is, mely 15-18-szor nagyobb tömegű, mint a Földé.

Eltűnőben vannak a gyűrűk

A kutatócsoport kalkulációi egybecsengenek azokkal az eredményekkel, melyekre egy másik szakértői vizsgálat jutott az elmúlt hónapban.E szerint a Szaturnusz mágneses mezeje lassan felemészti a jéggyűrűket, melyek eltűnőben vannak.A „gyűrűeső” annyi csapadékot bocsát ki, amennyi fél óra alatt megtöltene egy olimpiai méretű úszómedencét.

A szakértők szerint a teljes gyűrűrendszer 300 millió év alatt eltűnik, és tekintve a bolygó egyenlítőjére hulló anyagmennyiséget, melyet a Cassini űrszonda észlelt, maguknak a gyűrűknek akár kevesebb mint 100 millió évük lehet hátra. Az apró részecskék, melyek korábban stabil helyzetben voltak a gravitációnak és saját keringési sebességüknek köszönhetően, a Napból érkező ibolyántúli fény vagy a kis meteoritbombázásokból érkező plazmafelhő hatására elektromosan feltöltődhetnek, ami drámaian megváltoztatja az egyensúlyt – olvasható a tanulmányban.

A gyűrű részecskéi így belezuhannak a Szaturnusz felső légkörébe, ahol elpárolognak, a víz pedig kémiai reakcióba lép a Szaturnusz ionoszférájával.Ez a reakció megnöveli az elektromosan töltött részecskék élettartamát. A napfény által energizált ionok infravörös fényben ragyognak.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Sarki fény ragyog délben a SzaturnuszonA felhők fölé magasodhat a Szaturnusz híres hexagonjaAranyszínűvé vált a Szaturnusz híres légköri képződményeBúcsú a Szaturnusztól: íme a Cassini egyik utolsó felvételeFelfalt égitestek maradványai lehetnek a Szaturnusz gyűrűi
Kategóriák: UFO

Kristálygömbbé fog dermedni a Nap

ParaHIR.HU - 2019, január 18 - 17:24
CsillagászatNapKategória: Mainstream

Életük vége felé fémes oxigénből és szénből álló kristállyá alakul a csillagok belseje – bizonyították elsőként brit csillagászok. A mi Napunkra is ez vár tízmilliárd év múlva.

Éppen ötven évvel azután, hogy csillagászok megjósolták a jelenséget, a Warwick-i Egyetem kutatói most először találtak közvetlen bizonyítékot arra, hogy a fehér törpék – tüzelőanyagukat elhasznált, kiégett és összeroskadt csillagok – magja valóban kristállyá szilárdul. És ez nem valamiféle egzotikum a galaxisban:az ég tele van ezekkel a megdermedt kristálygömbökkel.Mintegy tízmillárd év múlva a mi Napunk is így végzi majd.

A felfedezés fontos aspektusa, hogy a kristályosodási folyamat lassítja a lehűlést, ezért a kristályosodáson átesett csillagok évmilliárdokkal idősebbek lehetnek, mint ahogy korábban gondoltuk.A legidősebb fehér törpék, amelyek csaknem egykorúak a Tejúttal, valószínűleg majdnem teljes egészükben kristályosak.A fázisátalakulás, amely a csillagok életciklusának vége felé történik, és a szénből és oxigénből álló magot érinti, némiképp hasonló a víz fagyásához, csak sokkal magasabb hőmérsékleten és nyomáson megy végbe.

A felfedezést a Warwick-i Egyetem fizika tanszékének Pier-Emmanuel Tremblay vezette csoportja a Nature-ben publikálta, és az alapjául szolgáló megfigyelések jobbára az Európai Űrkutatási Ügynökség Gaia műholdjától származnak.

Fehér törpe kristályosodásának megindulása

FORRÁS: DR MARK A. GARLICK / SPL/ALL RIGHTS RESERVED. COPYRIGHT MARK A. GARLICK./DR MARK A. GARLICK

50 éve megjósolt kikristályosodás

Világegyetemünk legidősebb égitestjeinek némelyike a fehér törpék közül kerül ki. E csillagmaradványok rendkívül praktikusak a csillagászok számára, mert kiszámítható életciklusuknak köszönhetően nagy pontosságú kozmikus óraként használhatók az őket magukba foglaló csillagcsoportosulások életkorának meghatározásához. A fehér törpék valójában néhai vörös óriások – tüzelőanyaguk végét felemésztő, felfúvódó csillagok – visszamaradt magjai.A pusztuló vörös óriások levetik magukról külső rétegeiket, és csak lassan kihűlő magjukat hagyják hátra, amely évmilliárdok alatt fokozatosan kisugározza a benne tárolt hőt.

A csillagászok a Gaia által készített felvételekből 15000 feltételezett fehér törpét választottak ki, amelyek a Föld mintegy 300 fényéves körzetében találhatók, és elemezték a csillagok fényességét és színét. Azt találták, hogy a fényesség és szín egy bizonyos tartományában több csillag tartózkodik a vártnál, és az ilyen jellegzetességet mutató csillagok nem köthetők egyetlen mérethez vagy korosztályhoz. A csillagok életciklus-modelljével összevetve a felhalmozódás egy olyan állapotnak felel meg, amelyben a modell jóslata szerint a csillagokban nagy mennyiségű látens hő szabadul fel, ami lassítja a lehűlési folyamatot. Egyes esetekben a lassulás mértéke elérheti a 2 milliárd évet, vagyis galaxisunk életkorának 15 százalékát.

Ez az első közvetlen bizonyíték arra, hogy a fehér törpék kikristályosodnak, vagyis folyékonyból szilárd halmazállapotúba mennek át– jelentette ki Tremblay. „Pont ötven éve jósolták meg, hogy egy bizonyos fényesség- és színértéknél felhalmozódást kellene tapasztalnunk a fehér törpék körében, de most először sikerült ezt megfigyelésekkel is alátámasztani.”

Illusztráció egy fehér törpéről, a csillagmaradvány körül törmelékmező látható

FORRÁS: NASA, ESA, STSCI, AND G. BACON (STSCI)

Milliárdnyi kristálygömb

„Fejlődése valamely pontján minden fehér törpének át kell esnie a kristályosodáson, bár a nagyobb tömegűekkel ez hamarabb történik– folytatta a kutató. –Ez azt jelenti, hogy a mi galaxisunkban már milliárdnyi fehér törpe fejezte be ezt az átalakulást, így ezek lényegében kristálygömbök az égen.Maga a Nap is kristályos fehér törpeként végzi majd mintegy 10 milliárd év múlva.”

A kristályosodás az a folyamat, melynek során az anyag halmazállapota folyékonyról szilárdra vált, s ennek során atomjai szabályos szerkezetbe rendeződnek. A fehér törpék magjában uralkodó extrém nyomásviszonyok közepette az atomok annyira szorosan egymáshoz préselődnek, hogy elektronjaik szabaddá válnak, és a kvantumfizika szabályainak engedelmeskedő áramvezető elektron-gázként hatják át a pozitív töltésű atommagok alkotta folyadékot. Amint azonban a mag nagyjából 10 millió fokosra hűl, a kisugárzott energia már elég ahhoz, hogy a folyadék szilárdulni kezdjen, s belőle szénben dús köpeny által körülvett fémes mag alakul.

Egy fehér törpe belseje (illusztráció)

FORRÁS: STÉPHANE CHARPINET

Nemcsak hogy bizonyítékot találtunk a szilárdulás során zajló hőkibocsátásra, de lényegesen nagyobb hőkibocsátást kell feltételeznünk ahhoz, hogy a tényleges megfigyeléseinket megmagyarázzuk– tette hozzá Tremblay. – Úgy véljük, ez a többlet onnan származik, hogy először az oxigén kristályosodik ki, majd lesüllyed a mag mélyére, olyasformán, ahogy a földi folyók medrében lesüllyed az üledék. A mélybe szálló oxigén felfelé nyomja a szenet, és ez a szétválás gravitációs energiát szabadít fel."

Nagy lépést tettünk a hidegebb fehér törpék, s velük a Tejút összes öreg csillagának pontos kormeghatározása felé– foglalta össze a tudós. „A felfedezést jelentős részben a Gaia megfigyeléseinek köszönhetjük. Hála azoknak a precíz méréseknek, amelyekre ez a műhold képes, soha nem remélt alapossággal sikerült megértenünk a fehér törpék belső szerveződését. A Gaia előtt úgvy 100-200 fehér törpének ismertük a pontos távolságát és fényességét; ez a szám immár 200 ezerre gyarapodott. Ami a fehér törpékben zajlik, az egy olyan kísérlet az ultrasűrű anyaggal, amilyet földi laboratóriumban egyszerűen lehetetlen lenne elvégezni.”

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2050-re jelentősen lehűlhet a Nap350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitA Nap koronájába merült a NASA űrszondája
Kategóriák: UFO

Földönkívüliek üzenhetnek a titokzatos rádiójelekkel

ParaHIR.HU - 2019, január 17 - 18:32
CsillagászatRádióKategória: Mainstream Időről időre felbukkannak olyan hírek, amelyekben a kutatók idegen galaxisokból érkező gyors rádiókitörések észleléséről számolnak be, ami nagyon misztikusan hangzik - de vajon tényleg az is? Az igazság az, hogy egyelőre nagyon keveset tudunk a szaknyelvben csak FRB-knek nevezett kitörésekről, de az biztos, hogy olyan erőteljes forrásból kell érkezniük, amely egy ezredmásodperc alatt termel annyi energiát, mint a Nap 80 év alatt. Ez pedig, bármilyen furcsán is hangzik, még a szakma szerint is lehet akár földönkívüli civilizáció.  

Valahol, több millió, sőt, több milliárd fényévnyire tőlünk egy idegen civilizációnak sikerült rendkívül erős mágneses energiamezőt fejlesztenie, amely segítségével olyan erőteljes rádióhullámokat tudnak kibocsájtani, hogy azok még a mi Földünket is elérik. Az idegenek szeretnék megtudni, hogy egyedül vannak-e az univerzumban, ezért mindenféle irányba elindítanak ilyen ismétlődő rádiókitöréseket, hátha valaki válaszol majd rájuk, talán egy olyan fejlett társadalom, mint amilyen az övék is. A rádiójelek elindulnak a világűrben, és egyszer csak elérik a Földet, ahol a rádióteleszkópok fogják az adást.

Ez a történet nem egyszerű sci-fi: az eshetőség tényleg szerepel a csillagászok listáján, amikor arról vitáznak, hogy mi okozhatja azokat a nagy energiájú gyors rádiókitöréseket, amelyeket csak az elmúlt néhány évben kezdtünk el tömegesebben felfedezni. Ezeket a hullámokat egészen 2007-ig egyszerű anomáliaként kezelték, és senki nem is foglalkozott velük, ma viszont az űrkutatás egyik legnagyobb rejtélyeként tartják őket számon,

hiszen egyelőre fogalmunk sincs, hogy mi okozza őket. Elméletek persze azért vannak.

MINDENHONNAN JÖNNEK RÁDIÓHULLÁMOK, CSAK NEM ILYEN FURCSÁK

A gyors rádiókitörések (angolul fast radio bursts, azaz FRB-k) kozmikus rádióhullámok gyors, de nagyon erőteljes löketeit jelentik. Rádióhullámnak azt az elektromágneses sugárzást nevezzük, amelynek a frekvenciája 3 Hz-nél nagyobb és 300 GHz-nél kisebb. Egész tudományág épül az űrből érkező ilyen hullámok detektálására: a rádiócsillagászat, amely a kozmikus rádiósugárzást vizsgálja olyan forrásokból, mint például a csillagok, galaxisok, rádiógalaxisok, kvazárok, pulzárok vagy csillagászati mézerek. A rádiócsillagászatnak köszönhető a kozmikus háttérsugárzás felfedezése, amely a Nagy Bumm elmélet kialakulásához vezetett.

Landscape of Very Large Array of Radio Telescopes in New Mexico, USA.

Fotó: Thinkstock

Az FRB-k azonban még a tudományág szakértői számára is óriási rejtélyt jelentenek. A lökések mindössze néhány ezredmásodpercig tartanak, viszont rendkívül erőteljesek, egy lökésben például lehet annyi energia, amennyit a saját Napunk termel egy egész nap. Pontosan rövidségük miatt senki nem is figyelt rájuk, egészen 2007-ig, amikor a Nyugat-Virginiai Egyetem kutatója, Duncan Lorimer átnézte a Parkes rádióteleszkóp archívumát, és észrevett egy szokatlan jelet – az első FRB-t, amit valaha azonosítottak.

Korábban senkinek nem tűnt fel ilyesmi, minden jelet apró hibának vagy lényegtelen rádióhullámnak gondoltak, Lorimer viszont látta, amit más nem: a kitörések forrásai nagy energiájú asztrofizikai folyamatok kell, hogy legyenek. Azt viszont senki nem tudta, és nem tudja a mai napig sem, hogy pontosan milyen folyamatok ezek.

An FRB’s journey to Earth from ICRAR on Vimeo.

 

AZ EGYIKRŐL AZT IS TUDJUK, HOGY PONTOSAN HONNAN ÉRKEZIK

A következő néhány évben több FRB-t azonosítottak korábbi adatok átvizsgálása során, 2015-ben aztán az ausztrál Közösségi Tudományos és Ipari Kutatószervezet (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation, CSIRO) először élőben is detektált ilyen kitörést. Ennél viszont nagyobb hír, hogy kicsit korábban, 2012-ben sikerült felfedezni az első ismétlődő FRB-t, ami lehetővé tette, hogy komolyabban megfigyeljük ezeket a furcsa, nagy energiájú kitöréseket és azok forrását is.

Néhány elkapott kitöréssel ugyanis nem igazán tudnak mit kezdeni a kutatók, hiszen véletlenszerűen bukkannak fel, és teljesen különböző irányokból érkeznek a Földre. Mivel nem lehetett megjósolni, hogy honnan jön a következő, az eget kémlelő rádióteleszkópokat nem lehetett egy adott helyre irányítani, egészen 2012-ig, amikor

a Puerto Ricó-i Arecibo teleszkóp el nem fogta az azóta világhíressé vált FRB 121102 névre keresztelt, szabálytalanul ismétlődő kitörést.

Később ez az FRB lett az első, amelynek kutatók képesek voltak meghatározni a forrását. A nagy áttörés 2018 elején érkezett el, amikor a Holland Rádiócsillagászati Intézet gondozásában egy nemzetközi kutatócsoport visszavezette az FRB 121102 forrását egy távoli, hárommilliárd fényévnyire lévő törpegalaxisig. Az igazán elképesztő mégis az, hogy a kutatók meg tudták mondani, hogy ebben a nagyon messzi galaxisban milyen tíz négyzetkilométeres (!) területről érkezhetnek a jelek. A környékről ráadásul tudják a csillagászok, hogy tele van extrém mágneses forró gázokkal, amelyek gyakran találhatók meg fekete lyukak környékén. A kutatók úgy vélik, hogy az FRB 121102 egy fiatal neutroncsillag által kiadott jel lehet, amit egy korábbi szupernóva-robbanás során keletkezett gáz és por vesz körül.

2012 óta csak egyetlen másik ismétlődő FRB-t sikerült felfedezni: pár napja jelentette be a Brit Columbiai Egyetem, hogy kutatócsoportjuk 13 új rádiókitörést észlelt, közöttük egy olyat, amely az FRB 121102-höz hasonlóan szabálytalanul ugyan, de ismétlődik. A felfedezést a CHIME (Canadian Hydrogen Intensity Mapping Experiment) névre hallgató kanadai teleszkóppal tették, nagyjából 20 százalékkal megemelve a ma ismert FRB-k számát. A nem túl laikusbarát nevű FRB 180814.J0422+73 ismétlődő rádiólökés a szakértők szerint 1,5 milliárd fényévre található forrásból ered, de egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen történés következménye – a legtöbben azt gyanítják, hogy neutroncsillagokból, azaz nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagokból származhat.

MÉG NEM KELL TEMETNI A FÖLDÖNKÍVÜLI ELMÉLETET

A földönkívüliek mellett a neutroncsillagokra voksolnak egyébként is a legtöbben, ha az FRB-k forrását kell megnevezni. Amikor nem ismétlődő kitörésekről van szó, sokkal nagyobb a lehetőségek tárháza: ilyenkor két nagyon nagy tömegű objektum összeütközése is okozhat ilyen nagy energiájú rádiólöketet, de pulzárok összeomlására, Kerr-Newman fekete lyukakra, sötét anyagra, magnetárokra és szupernóvákra is voksolnak kutatók. A legegzotikusabb elképzelés, az idegen civilizáció által kibocsájtott FRB-k esélye azonban felfedezésről felfedezésre csökken, hiszen minél gyakrabban fordul elő valami a világűrben, annál kisebb az esélye, hogy mesterséges eredete legyen.

Még a földönkívülieket sem szabad kizárni a lehetőségek közül, bár egyre kisebb a valószínűségük – forrás: Pixabay

Ettől függetlenül az UFO-hívők se temessék azonnal a lehetőséget, hiszen jelenleg nagyon nincs más olyan jelenség a világűrben, amit ismerünk, és ami a földönkívüliek munkájára utalhatna – ezeken kívül. Persze nagyobb a valószínűsége annak, hogy valami olyan természetes folyamat eredményei, amely elképesztő energiákat szabadít fel – elég abba belegondolni, hogy egy ilyen kitörés forrása ezredmásodperc alatt annyi energiát generál, mint a Nap 80 év alatt.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA vezetője kijelentette: létezik földönkívüli életEzért nem hallhattunk még a földönkívüliekrőlFöldönkívüliről találtak fényképeket Arizónában?Földönkívüli vasat találtak Tutanhamon fáraó tőrjében1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósok
Kategóriák: UFO

Oldalak