UFO

Két kutató állítja, idegen űrhajó léphetett a Naprendszerbe

ParaHIR.HU - 2018, november 6 - 18:45
CsillagászatKategória: Mainstream

Tavaly nagy szenzációnak számított, amikor egy másik csillagrendszerből származó égitest belépett a Naprendszerbe. Az Oumuamua névre keresztelt objektumról heves viták folytak, nehéz volt eldönteni, hogy aszteroidának vagy inkább üstökösnek számít-e. Volt azonban egy érdekes felvetés, miszerint az objektum egy idegen civilizáció űrhajója, vagy annak roncsa lehet. Bár ezt sokan elvetették, és a vizsgálatok is cáfolták, két kutató továbbra is kitart a sci-fibe illő elmélet mellett.

A két kutató - Shmuel Bialy és Avi Loeb, mindketten a Harvard Smithsonian Center for Astrophysics munkatársai - úgy véli, az égitestet több olyan különös tulajdonság jellemzi, ami miatt újra elő kellene venni az űrhajó-teóriát.

A kutatók szerint az Oumuamua akkor kezdett igazán különösen viselkedni, amikor a Napot elhagyta, úgy tűnt, mintha szabályszerűen felgyorsított volna. A legtöbb szakértő ezt a jelenséget annak tulajdonítja, hogy az égitesten lévő anyagot a napsugárzás felhevítette, és amikor az elpárolgott, egyfajta hajtóműként funkcionálva lökést adott az üstökösnek.

Bialy és Loeb ugyanakkor vitatja ezt, mivel szerintük ebben az esetben a 400 méter hosszú, szivar alakú objektumnak plusz forgómozgást kellett volna végeznie, ami nem történt meg. Ehelyett azt gyanítják, hogy az égitest inkább egy napvitorlás űrhajóként funkcionálhatott, és a meghajtás a napsugárzás nyomásával magyarázható.

Az Oumuamua

FORRÁS: ESO

Ha valóban a fénynyomás volt a gyorsító erő, az Oumuamua egy korábban nem ismert keskeny csillagközi matéria, amely vagy természetes körülmények között jött létre vagy egy idegen faj kezeinek munkája"– írták a kiadott közleményben.

A napvitorlás gondolatával már Stephen Hawking is foglalkozott, aki a Breakthrough Starshot projekt keretében próbálta elképzelését a gyakorlatba ültetni.

Amennyiben tényleg űrhajóról lenne szó, kérdés, hogy szándékosan küldték-e a mi rendszerünkbe vagy csak véletlenül sodródott felénk. Nem kizárható, hogy már csak roncsként vetődött ide, egy nagyon távoli, 16 000 fényévre található csillagrendszerből. Mivel az Oumuamua már nagyon messze jár, nem lehet tanulmányozni, így pontos mibenlétét nagy valószínűséggel örök homály fogja fedni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Kettős csillagrendszerből szökhetett el az 'OumuamuaLehetséges magyarázatot találtak az Oumuamua alakjáraMégse idegen űrhajó az Oumuamua
Kategóriák: UFO

Gigantikus fekete lyuk tombol galaxisunk közepén (+videó)

ParaHIR.HU - 2018, november 5 - 16:16
CsillagászatFekete lyukKategória: MainstreamKutatók egy csoportja az eseményhorizont felé közeledő anyagot vizsgálva igazolta, hogy valóban egy hatalmas fekete lyuk helyezkedik el a Tejútrendszer szívében.  

A nemzetközi kutatócsapat az új vizsgálatban az Európai Déli Obszervatóriumhoz (ESO) tartozó Very Large Telescope (VLT) egyik műszerét hívta segítségül – írja az IFLScience. A szakértők a berendezéssel a Tejútrendszer közepén található feltételezett szupermasszív fekete lyukat, a Sagittarius A*-t tanulmányozták.

A GRAVITY nevű műszer a VLT négy teleszkópjának fényét használja fel, hogy egy hatalmas virtuális távcsövet hozzon létre. Az így létrejött teleszkóp 130 méter átmérőjű.

A műszerrel a kutatók infravörös kitöréseket figyeltek meg a Sagittarius A* feltételezett helyén. A szakértők úgy vélik, hogy a jelek a fekete lyuk eseményhorizontja körül található gáztól származnak. (Az eseményhorizont az a határ, melyen túl a gravitáció olyan erős, hogy még a fény sem képes elszökni a tömegvonzás elől.)

A feltételezések szerint a fekete lyuk körüli anyag elképesztő gyorsasággal, a fénysebesség harmadával száguld.

Elképesztő a fénysebesség 30 százalékával keringő anyagot látni egy nagy tömegű fekete lyuk körül

– nyilatkozta Oliver Pfuhl, a Max Planck Földön Kívüli Fizikai Intézetének munkatársa és az új tanulmány társszerzője. A kutató hozzátette, a GRAVITY lehetővé tette, hogy példátlan részletességben, élő időben figyeljék meg a felhalmozódási folyamatot.

A csapat szerint új adataik azt bizonyítják, hogy a Sagittarius A* valóban egy fekete lyuk.

A szakértők úgy gondolják, hogy a gáz az S2 jelű csillagtól származik, mely égitest 16 évente közelíti meg a fekete lyukat. A kutatók remélik, hogy módszerükkel a jövőben más hasonló objektumokat is elemezni tudnak majd.

Nem a friss kutatás az egyetlen projekt, mellyel a Sagittarius A*-t figyelik. Az objektumot tanulmányozó Eseményhorizont Teleszkóp csapatának célja például az, hogy elkészítsék az első felvételt egy fekete lyukról.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukFekete lyukak vetnek véget a ma ismert univerzumnakFelfedeztek egy fekete lyukat 13 milliárd fényévnyire a Földtől
Kategóriák: UFO

Mesterséges intelligencia, ami a Facebook arcfelismerőjével figyeli az űrt

ParaHIR.HU - 2018, november 4 - 14:14
CsillagászatKategória: Mainstream

Távoli galaxisok felkutatására fejlesztettek ki mesterséges intelligenciát ausztrál tudósok: a Facebook közösségi oldalon használt arcfelismerő programot fejlesztették tovább arra, hogy a távoli űrben felismerjen galaxisokat, így segítve az univerzum felkutatását.

A program átkutatja a rádióteleszkópok által készített képeket és felfedezi az olyan galaxisokat, amelyek a középpontjukban lévő szupernagytömegű fekete lyukból érkező nagyon erős dzseteket, vagyis anyagsugarakat bocsátanak ki – közölte a Nyugat-Ausztráliai Egyetem. A dzsetek az idő előrehaladtával hosszan kinyúlnak galaxisukból, ami a hagyományos számítógépek számára megnehezíti annak megállapítását, hol található a galaxis.

A programot a Microsoft és a Facebook tárgyfelismerő szoftvere egy nyílt forráskódú verziójából fejlesztették ki, hogy emberek helyett galaxisokat ismerjen fel – fejtette ki Chen Wu adatszakértő. "A programozók új generációja ideje 99 százalékát azzal tölti, hogy összeállítja a legjobb minőségű adatkészleteket, majd mesterségesintelligencia-algoritmusokat képez ki a maradék optimalizálására. Ez a programozás jövője" – tette hozzá.

A hagyományos számítógépes algoritmusok képesek azonosítani a források 90 százalékát, tehát még mindig marad tíz százalék, vagyis hétmillió bonyolult galaxis, amelyeket szerkezetük komplexitása miatt emberi szemnek kell felismernie.

Forrás: MTI
Kategóriák: UFO

285 milliót ér egy darab a Holdból

ParaHIR.HU - 2018, november 3 - 18:19
holdKategória: MainstreamEgy közelgő New York-i aukción izgalmas tételt, egy adag holdmintát fognak értékesíteni. A becslések alapján a minta mintegy 1 millió dollárért (nagyjából 285 millió forintért) kelhet el.  

Az egyetlen ismert, magánkézben lévő és dokumentált eredetű holdmintát 1970-ben gyűjtötték be a Mare Crisium nevű régióban – írja a Barrons. Miután elszállították a Földre, a mintát Nina Ivanovna Korolevának, Szergej Pavlovics Koroleva özvegyének adták át. Szergej Koroleva a szovjet űrprogram korábbi igazgatója és főtervezője volt.

A minta 1993-ban egy New York-i aukción cserélt először gazdát 442 500 dollárért, azaz mintegy 126 millió forinttért. Az új, ismeretlen nevű tulaj 25 éven át őrizgette kivételes kincsét, mielőtt felkínálta volna aukcióra.

A becslések alapján a minta 700 000 – 1 millió dollárért, azaz nagyjából 199-285 millió forintért kelhet el a november végén induló liciten.

A holdminták általában állami tulajdont képeznek. A mintákat a szovjetek és az amerikaiak gyűjtötték be a hidegháború alatt, az Egyesült Államok azonban utóbb elajándékozott néhány darabot más országoknak.

A novemberi aukción a minta mellett különböző amerikai és szovjet űrprogramokból származó tárgyakat, például űrfotókat és szkafandereket is el fognak adni.

  Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?
Kategóriák: UFO

Halottak napján nyilvánította halottnak újabb űrszondáját a NASA

ParaHIR.HU - 2018, november 2 - 17:03
NASAKategória: Mainstream

"Halottnak" nyilvánította a Dawn űrszondát az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) az után, hogy a héten teljesen megszakadt a kapcsolat vele, és a kutatók már nem tudtak kommunikálni a Vesta aszteroidát, majd a Ceres törpebolygót kutató űreszközzel.

 

A hét elején vettek búcsút a Kepler-űrtávcsőtől

A NASA kutatói a hét elején vettek búcsút a kilencéves Kepler űrteleszkóptól, amelynek szintén elfogyott az üzemanyaga.

A Kepler-űrtávcső forradalmasította az exobolygók kutatását

FORRÁS: NASA AMES/JPL-CALTECH/T. PYLE

A 2007 szeptemberében a floridai Cape Canaveralból útnak indított Dawn szonda misszióját

eredetileg kilenc évre tervezték.

A Dawn 2015-ben a világon elsőként érte el egy törpebolygó röppályáját, azóta keringett a Ceres körül.

A Dawn-űrszonda

FORRÁS: NASA/JPL

Korábban a szonda összesen 470 millió dolláros missziója keretében már meglátogatta a Vesta aszteroidát. Ezzel a teljesítményével ez az eddigi egyetlen szonda, amely két Földön kívüli objektum körül is keringett.

Elbúcsúztatták, de nem szomorúak

A Dawnt három ionhajtómű működtette, a kutatók már hetek óta tudatában voltak annak, hogy hamarosan kifogy egyik kulcsfontosságú üzemanyagából, az iozinból,

és akkor már nem fognak tudni kommunikálni vele,

ám még évtizedeken át a Ceres törpebolygó körüli jelenlegi pályáján marad.

Egy 2015-ben készült közeli felvétel a Ceres törpebolygó felszínéről. A felvétel mintegy 130 km magasságból készült, a megközelítés során a Dawn 50 km-re halad el a Ceres felszíne felett

FORRÁS: NASA/JPL

Marc Rayman, a Dawn-program igazgatója csütörtökön közölte, bár elbúcsúztak a Dawntól, nem szomorúak.

A Vesta kisbolygó felszíne óriáskráterekkel

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/UCLA/MPS/DLR/IDA

"Nagyon örülök annak, hogy az űrszonda olyan fantasztikusan és termékenyen működött. Minden szempontból látványos siker volt a program" - emelte ki közleményében.

Tizenegy éve indult el hosszú útjára

A Dawn űrszonda a NASA Discovery-programjának kilencedik űrszondája volt. 2007. szeptember 27-én indult a Földről, hogy közelről vizsgálja a Vesta kisbolygót és a Ceres törpebolygót.

A Dawn startja, 2007-ben

FORRÁS: NASA/JPL

2011 júliusában állt pályára a Vesta körül,

és csaknem ötmilliárd kilométer megtétele és hét és fél évnyi utazás után 2015 márciusában érkezett a Cereshez.

Akkor azt tervezték, hogy mintegy 16 hónapon át vizsgálja azt, ám a missziót többször meghosszabbították.

Részlet a Ceres felszínéről, a Dawn felvételén

FORRÁS: NASA/JPL

2015 októberében a Dawn felvételei segítségével a kutatók a törpebolygó legrészletesebb térképét készíthették el.

A Haulani-krátera Ceres törpebolygó felszínén. A felvételt a Dawn-űrszonda készítette

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/UCLA/MPS/DLR/IDA

A Ceres csaknem ezer kilométeres átmérőjével a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóöv legnagyobb égiteste. 1801-ben fedezték fel, és a földművelés római istennőjéről nevezték el.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA meghosszabbította a Dawn űrszonda missziójátAz élethez kulcsfontosságú anyagokat találtak a CeresenEgy halom fura fényes folt van a CeresenEgyre részletesebben képek a titokzatosan fénylő Ceresről
Kategóriák: UFO

Több mint 2600 exobolygót köszönhetünk a most nyugdíjba vonuló Keplernek

ParaHIR.HU - 2018, október 31 - 15:40
KeplerCsillagászatKategória: Mainstream

Több mint 2600 exobolygót fedezett fel és segítette a Földön kívüli életet kutatását 9,5 éves missziója során a nyugdíjba vonuló Kepler űrteleszkóp.

A NASA amerikai űrhivatal közlése szerint a Johannes Kepler (1571-1630) asztronómusról elnevezett, 2009-ben Föld-körüli pályára állított űrteleszkópot "nyugállományba" küldik, ugyanis a várakozásoknak megfelelően elfogyott az üzemanyaga, s ezért már nem tud adatokat küldeni, vagy fogadni.

Jelenleg a Földtől 156 millió kilométer távolságban kering a Nap körül, majd egyre távolabb kerül, amikor a misszió mérnökei kikapcsolják rádióadóit. A teleszkóp feltárta a Tejútrendszert lakó bolygók sokszínűségét, felfedezései azt sugallják, hogy a távoli csillagrendszerekben bolygók milliárdjai létezhetnek.A Kepler segített felfedezni az első, a Naprendszeren kívüli ismert holdat.

Az elmúlt két évtizedben dokumentált 3800 exobolygó, vagyis Naprendszeren kívüli bolygó közül 2600-at a Kepler fedezett fel. Charlie Sobeck, a NASA kaliforniai Ames Kutatóközpontjának rendszermérnöke a Kepler "nyugdíjaztatásáról" elmondta:Bár ez lehetne egy szomorú esemény is, semmi esetre sem vagyunk elégedetlenek ennek a csodálatos gépnek a teljesítményével. A Kepler 9,5 éven át tartó útja több mint kétszer hosszabb volt a tervezettnél".

Egy Földhöz hasonló exobolygó illusztrációja

FORRÁS: LEEMAGE/©RON MILLER/NOVAPIX/LEEMAGE/RON MILLER

Az űrteleszkópot 2009. március 6-án indították útnak, hogy kiderítse, ritkák, vagy gyakoriak-e a Földhöz hasonló, az élet lehetőségét rejtő bolygók. A küldetése alatt többször léptek fel műszaki nehézségek, 2013 óta a Kepler már csak korlátozott üzemmódban működött. "Alapvetően a Kepler indította el az emberiséget a kozmosz felfedezésének útján" - hangoztatta William Borucki kutató.

A Kepler által gyűjtött adatok segítségével új módszert dolgoztak ki annak megállapítására, hogy egy bolygó felszíne szilárd, mint a Földé és a Marsé, vagy gáz halmazállapotú, mint a Jupiter és a Szaturnusz. A Kepler utódját áprilisban indították útjára. A NASA arra számít, hogy több ezernyi, korábban ismeretlen világot tár fel a TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite), amely - ahogyan azt korábban a Kepler is tette -, az úgynevezett tranzitmódszerrel vizsgálja az egész égboltot. A fedélzetén működő detektorok a csillagok fényességét mérik, és azt az átmeneti elhalványodást keresik, ami akkor következik be, amikor a csillag körül keringő bolygó éppen a csillag előtt halad át.

Forrás: MTIKapcsolódó: A Kepler-űrtávcső kezd kifogyni az üzemanyagából1284 új exobolygót talált a Kepler-űrteleszkópA Kepler lefilmezte a Neptunuszt (+videó)Idegen galaxist vizsgál a magyar kutatócsoport a Kepler-űrtávcsővelSzupernóva-robbanások első pillanatait figyelte meg a Kepler-űrtávcső (+videó)Új élhető bolygót találtak? - Fontos Kepler-bejelentésre készül a NASA
Kategóriák: UFO

Minden eddiginél közelebb jutottunk a Naphoz

ParaHIR.HU - 2018, október 30 - 16:42
CsillagászatNapKategória: MainstreamA NASA Parker Solar Probe nevű űrszondája minden eddigi űreszközhöz képest közelebb került a Naphoz.  

A Parker hétfőn döntötte meg a Helios-2 amerikai-német űrszonda 1978-os rekordját, a 43 millió kilométeres távolságot a Naptól. És még közelebb fog kerülni a csillaghoz, mivel annak külső légkörébe, a koronába fog merülni a jövő héten, a Nap felszínétől 24 millió kilométerre fog elhaladni. A szondát a Nap légkörének tanulmányozására bocsátott fel a NASA augusztus elején.

A következő hét évben 24-szer fogja megközelíteni a Napot, a csillag felszínétől mért legkisebb távolsága 6 millió kilométer lesz.

Az autó méretű űrszondát olyan vastag hőpajzssal borították be, hogy kibírja a hatalmas hőt és sugárzást. A NASA kutatói szerint a 2025-ig tervezett misszió révén információkat szereznek a Nap működéséről, az összegyűjtött adatok pontosíthatják a jövőbeli időjárás-előrejelzéseket. Fontos célja, hogy megfejtse a napszél gyorsulásának titkát, illetve feltárja a napkorona irdatlan magas hőmérsékletének okát.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Magyar híradós neve is rajta lesz a Naphoz induló űrszondán
Kategóriák: UFO

Két szellemholdja van a Földnek

ParaHIR.HU - 2018, október 29 - 16:11
CsillagászatKategória: Mainstream

Két porból álló szellemhold kering a Föld körül, nagyjából 400 ezer kilométerre tőlünk, és ezek létét az ELTE kutatói igazolták. A rendkívül halovány felhőket először Kazimierz Kordylewsky lengyel csillagász vette észre még 1961-ben, de a létüket azóta is vitatták - írta a brit Royal Astronomical Society weboldala, amelyen a magyar kutatók munkáját publikálták.

 

EZEK A FELHŐK ELKÉPESZTŐEN NEHEZEN ÉSZLELHETŐK, ÉS A CSILLAGÁSZOK NEM IGAZÁN FOGLALKOZNAK VELÜK

A Kordylewski-felhőkként ismert porfelhők az ötös számú Lagrange-pontnál (L5) gyűltek össze. Ez egyike annak az öt pontnak a Nap és a Föld rendszerében, ahol az objektumok többé-kevésbé nyugalomban, a Földhoz képest fix helyzetben maradhatnak.

A Kordylewski-felhő az éjszakai égbolton

A Kordylewski-felhő az éjszakai égbolton

Fotó: G. Horváth / ELTE

A Horváth Gábor (ELTE) által vezetett kutatócsoport egy korábban megjelent tanulmányban modellezte a Kordylewski-felhők formálódását, hogy miként lehet észlelni azokat. A kutatókat érdekelte, hogy miként tudnák polarizált szűrők segítségével megtekinteni a felhőket, úgyhogy Slíz-Balogh Judit Badacsonytördemicen lévő magánobszervatóriumában nekiláttak a keresésnek.

A csillagos ég fantáziaképe a Föld-Hold rendszer L5 Lagrange-pontja környékén lévő Kordylewski-porholddal, a Földdel, a Holddal és a NappalFORRÁS: ELTE

Képeiken megjelent a porról visszaverődő polarizált fény, és a megfigyelt mintázat megegyezett azzal, amit a kutatók a korábbi tanulmányukban előrejeleztek, valamint Kordylewski évtizedekkel korábbi észlelésével. A csoport ki tudta zárni az optikai hibák jelenlétét, magyarán biztos, hogy a keresett felhők jelenlétét észlelték. 

Ezen a képen a fényes vörös pixelek jelzik a Kordylewski porfelhőt, az L5 az ötös számú Lagrange-pont helyét, míg a sötét vonalak műholdak pályáit jelölik

Ezen a képen a fényes vörös pixelek jelzik a Kordylewski porfelhőt, az L5 az ötös számú Lagrange-pont helyét, míg a sötét vonalak műholdak pályáit jelölik

Fotó: J. Slíz-Balogh / ELTE

A felhők alaposabb vizsgálata még fontos lehet, hiszen a kevés számú Lagrange-pontnak nagy jelentősége van az űrkutatásban, a Naprendszer meghódításában, és jó volna tudni, hogy ez a por jelent-e bármilyen veszélyt az űrhajózásra.

Forrás: ORIGOIndexKapcsolódó: A Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraEddig ismeretlen holdat fedeztek fel magyar kutatókMagyar kutató vezetésével azonosítottak egy négyes csillagrendszertMagyar kutatók azonosították a legnagyobb, név nélküli égitestetMagyar kutatók oldhatják meg az Univerzum nagy rejtélyétMagyar kutatók szerint két bolygó is lakható lehet a TRAPPIST-1 rendszerében
Kategóriák: UFO

Elkészítették a Jupiter Europa holdjának hőtérképét

ParaHIR.HU - 2018, október 28 - 15:56
CsillagászatEuropaKategória: Mainstream

Amerikai csillagászok elkészítették az első globális hőtérképet a Jupiter Europa nevű holdjáról az ALMA rádiótávcső-rendszer által készített felvételsorozat segítségével.

A négy új felvétel körülbelül 200 kilométer felbontású, ami elegendő annak tanulmányozására, milyen a kapcsolat a hold nagy geológiai jellemzői és felszínének hőváltozása között.

A kutatók összevetették az ALMA új megfigyeléseit a Galileo űrszonda megfigyelésein alapuló hőmodellel. Ez az összehasonlítás tette lehetővé, hogy elemezzék a hőmérsékletváltozásokat és megalkossák az Europa hold hőjellemzőinek első globális térképét. Az új adatok felfedték, hogy a hold északi féltekén létezik egy titokzatos hideg hely - olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

"Az ALMA felvételei igen érdekesek, mert az Europa hőkibocsátásának első globális térképét nyújtják nekünk. Mivel az Európát borító jégkéreg alatt óceáni világ van lehetséges geológiai aktivitással, a hold felszínének hőmérséklete fontos számunkra, mivel megjelölheti az ilyen aktivitás helyeit és nagyságát"

- magyarázta Samantha Trumbo, a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) bolygókutatója, az Astronomical Journal című folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője.

Az Europa hold hőtérképe

FORRÁS: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO), S. TRUMBO ET AL.; NRAO/AUI NSF, S. DAGNELLO; NASA/HUBBLE

Az Európának viszonylag fiatal a felszíne, csupán mintegy 20-180 millió éves, amit azt jelzi, hogy még mindig léteznek termál- és geológiai folyamatok. Az optikai teleszkópokkal ellentétben, amelyek csak az égitestek által tükrözött napfényt érzékelik, az Atacamai Nagyméretű Milliméteres Hálózathoz (ALMA) hasonló rádiótávcső-rendszerek képesek érzékelni a Naprendszerben lévő viszonylag hideg objektumok, a kisbolygók, holdak és üstökösök által kibocsátott hő "sugárzását". A megfigyelések szerint az Europa felszínének hőmérséklete soha nem emelkedik mínusz 160 Celsius-fok fölé.

"Az Europa hőjellemzőinek tanulmányozása páratlan eszközöket biztosít felszínének megértéséhez"

- hangsúlyozta Bryan Butler, az új-mexikói Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium munkatársa.

Az Europa feltérképezése még a kezdeteknél jár. A NASA a 2020-as évek elejére tervezi a Clipper nevű misszió indítását a Jupiter-holdra. A Jupiter körberepülésekor tucatnyi alkalommal fog a szonda elszállni az Europa előtt, nagy felbontású kamerájával megfigyeli a felszínt és lehetséges leszállóhelyeket keres. A vízkitörések felett elemzi a kilökődő anyag összetételét, radarjával meghatározza a jég vastagságát. Vélhetően a 2030-as években juthat el egy holdjáró a jég alá.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA életet keres az EuropánAz Europa jobban hasonlíthat a Földre, mint gondoltákÉlet lehet a Jupiter holdjánMár tudjuk, hol érdemes keresni az életet a Jupiter holdján
Kategóriák: UFO

Fura képződmény jelent meg a Mars felett

ParaHIR.HU - 2018, október 26 - 15:26
MarsKategória: Mainstream

Egészen furcsa felhő jelent meg a Mars felett – szúrta ki az európai fejlesztésű Mars Expressz űrszonda. Annyi biztos, hogy a felhő már szeptember 13. óta látható az Arsia Mons vulkán térségében, írta az Európai Űrügynökség (ESA) a kiadott sajtóközleményben.

A szervezet szerint az, hogy a tűzhányó környékén látható a képződmény, csak a véletlen műve, a vulkán 50 millió éve nem működik, így biztos nem annak aktivitása produkálta a felhőt.

A Mars Express, valamint elődei már három alkalommal is észleltek hasonló felhőket az évnek ugyanebben az időszakában; a jelenlegit nagyrészt vízjég alkotja, amit a légáramlás lesöpör a vulkán oldaláról.

A Mars Express felvétele

FORRÁS: ESA/GCP/UPV/EHU BILBAO

A kutatók megfigyelték, hogy a felhő mérete terebélyesedik, és a marsi egyenlítő felé terjeszkedik. A méretnövekedés mögött valószínűleg annak a marsi porviharnak a szemcséi állnak, ami még az év elején tombolt a vörös bolygón.

Forrás: 24.huKapcsolódó: NASA négy évtizede éve véletlenül (?!) megsemmisíthette a marsi élet nyomaitÓriási fotó - itt a marsi élet bizonyítéka?300 méter mély folyó volt a MarsonA Marson még hamarabb is lehetett élet, mint a FöldönAz élet bölcsőjére bukkanhattak a Marson
Kategóriák: UFO

Komolyabb élet lehet a Marson, mint sokan gondolták

ParaHIR.HU - 2018, október 25 - 18:12
MarsKategória: MainstreamA vörös bolygón dolgozó marsjárók már több olyan bizonyítékot is találtak, melyek azt sugallják, hogy volt élet, sőt, még manapság előfordulhatnak bizonyos létformák az égitesten. Most szakértők egy csoportja korábbi adatokat felhasználva újabb bizonyítékot mutatott fel a marsi élet létezésére.  

A NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársai korábbi adatokat vizsgáltak – írja a BGR. Eredményeik alapján elképzelhető, hogy a Marson még mindig van élet, igaz, nem a felszínen, hanem a mélyben érdemes keresni.

A közelmúltban több műszer is oxidálódott kőzeteket mutatott ki a felszínen, azt pedig már korábban felvetették a tudósok, hogy a Marson felszín alatti tavak várhatnak felfedezésre. A kutatók úgy vélik, hogy a mélyben található sós vizek alkalmas lehetnek az egyszerűbb létformák ellátására.

Valami nagyon érdekesre bukkantunk: rengeteg sós víz lehet a Mars különböző pontjain. Teljesen elegendőek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az aerob légzést a mikrobák, és akár a szivacsok számára, melyek a legegyszerűbb állatok

– nyilatkozta Vlada Stamenkovic, a csapat vezetője.

Amennyiben valóban vannak organizmusok a vörös bolygó mélyén, úgy azok evolúciós szempontból vagy a közelmúltban fejlődtek ki, vagy azon ökoszisztéma maradványai, amely évmilliárdokkal ezelőtt a felszínt foglalta el.

Mivel a távoli múltban a Marson rengeteg folyékony víz volt, és jelentős atmoszférával is rendelkezett, az égitesten valósággal hemzseghettek a különböző fajok. A probléma az, hogy egyelőre nem sikerült ezen feltételezett földön kívüli élővilág maradványait felfedezni.

Remélhetőleg a jövő misszióival, például a Mars 2020 rover küldetésével megtalálhatjuk majd az egykori élőlények nyomait.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigéntA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA Marson még hamarabb is lehetett élet, mint a Földön
Kategóriák: UFO

Szelfizne a világűrben? Ez sem lehetetlen a NASA alkalmazásával

ParaHIR.HU - 2018, október 23 - 15:04
NASAKategória: Mainstream

Egy hivatalos és vicces NASA app lehetővé teszi, hogy olyan szelfit készítsen, mintha a világűrben lenne.

Ha már unjuk az olyasfajta elcsépelt szelfiket, amelyeknél naplemente, vízpart, hegy vagy egy híd a háttér, akkor tegyünk egy próbát a NASA Selfies nevű appal. Az ingyenes alkalmazást a NASA Jet Propulsion laboratóriumában fejlesztették – Androidra és iOS-re egyaránt elérhető. Az app a Spitzer űrtávcső fellövésének (2003. augusztus 25.) 15. évfordulója előtt tiszteleg.

© App Store/Jet Propulsion Laboratory

Az alkalmazás letöltése, majd megnyitása után először egy szelfit kell készítenünk az app beépített kamerájával, és a végeredményül kapott fotón azonnal űrruhába bújtatva láthatjuk magunkat. Az app egy véletlenszerűen választott űrhátteret ad szelfink mögé, de ha ez nem tetszik, másikat választhatunk, méghozzá több mint 30 nagyfelbontású űrfotóból. Valamennyi háttér mellé rövid leírást is kapunk.

Amennyiben tetszik, amit látunk, a Save gombra kattintva menthetjük el fényképeink közé. Kár, hogy ilyenkor is megmarad a rövid leírás az űrháttérről.

Forrás: HVGKapcsolódó: 25 év után ismét bekapcsolódhat a NASA az idegen intelligencia keresésébeA Földön kívüli élet kutatására kell a NASA-nak koncentrálniaA NASA cáfolja, hogy gyerekrabszolgákat vinnének a Marsra
Kategóriák: UFO

Több hold fog felragyogni a kínai égbolton

ParaHIR.HU - 2018, október 23 - 14:52
KínaKategória: Mainstream

Mesterséges holdakkal helyettesítenék 2020-tól az utcai lámpákat, és csökkentenék az energiaköltségeket a délnyugat-kínai Csengtu városában.

A China Daily című angol nyelvű kínai napilap értesülései szerint a délnyugat-kínai Csengtu városában fejlesztett „világító műholdak” az igazi Holddal „tandemben” fognak működni, ám nyolcszor fényesebbek lesznek a valódi égitestnél.

Az ember gyártotta első holdat a Szecsuan tartománybeli Hszicsangi Műholdindító Központból fogják fellőni 2020-ban, és ha az első teszt jól sikerül, akkor további három műholdat küldenek fel 2022-ben – mondta el Vu Csun-feng, a projektért felelős szervezet vezetője.

Mint hozzátette, noha az első fellövés csupán kísérleti jellegű lesz, a 2022-ben indítandó műholdak már élesben fognak működni, komoly kereskedelmi lehetőségeket is magukban hordozva.A Nap fényének visszatükrözése révén a műholdak képesek helyettesíteni az utcai lámpákat a városi területeken, ami a becslések szerint évente 1,2 milliárd jüan (48,7 milliárd forint) energiaköltség-megtakarítást jelentene Csengtu számára, amennyiben a műholdak 50 négyzetkilométernyi területet világítanak meg.

A Földön túlról érkező fényforrás továbbá a katasztrófa sújtotta területeken is segíthetné a mentési munkálatokat áramszünet idején.

Nem Kína az első ország, amely megpróbálja visszasugározni a napfényt a Földre. Az 1990-es években orosz kutatók állítólag hatalmas tükröket használva tükrözték vissza a fényt az űrből egy kísérleti projekt keretében. A kínai egyetemek és egyéb intézmények bevonásával fejlesztett csengtui műholdak projektjét a városban megrendezett innovációs konferencia keretében mutatták be.

Forrás: MTIKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kína nem szórakozik: felküldtek az űrbe egy röntgenteleszkópotKína virágot termesztene a Hold túlsó felénKvantumkommunikációs kapcsolatot hoztak létre a kínai műholddal
Kategóriák: UFO

Itt a bizonyíték, hogy bizonyos kísértetek márpedig léteznek

ParaHIR.HU - 2018, október 23 - 13:21
CsillagászatKategória: Mainstream

Minden minimálisan gondolkodni képes ember számára egyértelmű, hogy hétköznapi értelemben vett kísértetek nem léteznek. A világegyetem ellenben képes a laikus emberi szem számára mindenképpen különösnek tűnő fenoménokat produkálni. Ilyenfajta „szellemobjektumok” számos alkalommal megjelenhetnek az égbolton, legfeljebb csak a szemfüles kutatók veszik észre őket fejlett eszközeik segítségével. Éppen egy ilyen kozmikus fantom felbukkanását sikerült rögzítenie Casey Law csillagásznak, a kaliforniai Berkeley Egyetem munkatársának. Felfedezéséről lapunknak is mesélt.

A detektált fantom (tudományos, ám kissé bonyolult és száraz katalógusjele szerint FIRST J141918.9+394036) tulajdonképpen egy extrém módon fénylő forrás rádiójel-kibocsátása volt, amely valamikor a 90-es években „született meg”, és egészen 25 éven keresztül létezett. A rádióforrás rendkívüli fényessége alapján Law úgy véli, hogy egy masszív, nagy tömegű csillag pusztulásának utófényét tudták elcsípni. A robbanás elképesztő erejű gamma-kitörést (GRB-t) produkált, ami viszont a legtöbb földi megfigyelő számára észrevétlen maradt.

Ilyen jellegű gamma-kitöréseket csak masszív, 50 naptömeget meghaladó csillagok képesek produkálni

– nyilatkozta az Origónak Law. A felfedezés azért is különleges, mert egy olyan kitörésre utaló egyértelmű bizonyítékot találtak, amit a hagyományos, gamma-sugarakat kereső teleszkópok nem voltak képesek megfigyelni.

A FIRST J141918.9+394036 feltűnése és elhalványodása

FORRÁS: NRAO

Az árulkodó lökéshullám

„A gamma-kitörést egy rádióteleszkóppal (Very Large Array - a szerk.) sikerült meglelni. Normál esetben a gamma-kitörések összeomló csillagokból érkező, elképzelhetetlenül nagy, közel fénysebességgel haladó, gamma-sugarakból álló fénynyalábok. Ezeket csak akkor lehet megtalálni, ha pontosan a Föld felé tartanak, máskülönben szem elől tévesztjük őket” – magyarázta Law. –

Az általunk megfigyelt kitörés pont egy másik, bolygónkat elkerülő irányba haladt, de a jelenség olyan lökéshullámot produkált a csillagnál és környezetében, hogy ennek jelét detektálni tudtuk. Ez az első alkalom, hogy egy gamma-kitörést a lökéshullámok rádiótávcsöves obszervációjával tudtunk megtalálni.

A hasonló gamma-kitöréseknek sajátos szaknevük van, „árváknak” keresztelték el őket a kutatók. „Az árva gamma-kitörés jelen esetben arra utal, hogy csak a lökéshullámot láttuk, a gammasugár-emissziót nem. A kibocsátott sugarak bolygónkat elkerülő úton haladtak, vagyis a lökéshullámok nélkül egészen biztosan nem találtuk volna meg a robbanást” – mondta Law.

Az előbb említett okok miatt a NASA Fermi gammasugár-űrtávcsöve – durva becslések alapján – csak 100-ból 1 kitörés felfedezésére képes, a többi rejtve marad;

hacsak szemfüles szakemberek nem kapják el a kozmikus esemény keltette lökéshullámokat, amiknek az utófénye akár évtizedekig is fennmarad. Szerencsés körülmények között tehát bőven van idő kutatni őket.

Law és kollégáinak publikációja számos érdekességet elárult a FIRST J141918.9+394036 otthonát jelentő galaxisáról.

A gamma-kitörés forrása egy tőlünk nagyjából 280 millió fényévre lévő galaxisban volt. Ez első hallásra nagy távolságnak tűnik, mégis, a többi GRB-hez képest viszonylag közel van. A gamma-kitörések általában ennél akár több mint 10-szer távolabbi csillagvárosokból származnak

– mondta Law.

A rádióforrás az eltelt évtizedek során annyira elhalványult, hogy az égboltfelmérések már nem képesek kimutatni, de nagyobb rádióteleszkópokkal egyelőre még megfigyelhető.

Egy gamma-sugarakat kilövellő gamma-kitörés illusztrációja. Ha a nyalábok pontosan a Föld irányába tartanak, az erre a célra tervezett teleszkópok érzékelhetik a jelenséget. Ha elvétik bolygónkat, akkor a lökéshullámok még árulkodhatnak a kozmikus katasztrófáról

FORRÁS: B. SAXTON, NRAO/AUI/NSF/HTTPS://PUBLIC.NRAO.EDU/MEDIAUSE/NRAO/AUI/NSF

Gőzerővel zajlik az árvák felkutatása

Law szerint a következő cél világos mindenki előtt.

Szeretnénk még több >>árvát<< találni, egyrészt azért, hogy megértsük, mennyire könnyű vagy nehéz feladat a detektálásuk, másrészt szeretnénk világos képet kapni arról, miként formálódnak a gamma-kitörések. Még izgalmasabb annak a lehetősége, hogy a GRB egy halott csillagmaradványt, például egy igencsak sűrű neutroncsillagot hagyott hátra. Ha tényleg ez történt, akkor az eddigiektől eltérő módon is tanulmányozhatjuk a neutroncsillagot, jobban megértve keletkezésének hátterét

– vázolta fel a jövő kutatási irányát Law.

Az eredményeket az Astrophysical Journal Letters című csillagászati szakfolyóiratban közölték.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Furcsa megfigyelés: röntgensugarakat bocsát ki a PlútóMegtalálhatták a rejtélyes mikrohullámú sugárzás forrásátTávoli galaxisokból érkezik a kozmikus sugárzás
Kategóriák: UFO

Megkérdőjeleződhet minden, amit a bolygók keletkezéséről tudunk

ParaHIR.HU - 2018, október 22 - 15:08
CsillagászatKategória: Mainstream

Brit csillagászok egészen egyedülálló felfedezést tettek. Egy ifjú csillag körül négy Jupiter és Szaturnusz nagyságú gázóriás kering, hasonlót idáig nem sikerült ennyire fiatal rendszerben megfigyelni. Nemcsak a planéták együttese, hanem pályáik is igen furcsák: a napjától legtávolabb keringő bolygó ezerszer távolabb van központi csillagától, mint az ahhoz legközelebb eső égitest. Ez pedig a rendszer kialakulását illetően számos kérdést felvet.

A csillag még csupán kétmillió éves, asztronómiai szempontból egy csecsemőnek számít. Hatalmas anyaglemez veszi körül, amely főként porból, valamint jégből áll össze. Az ilyen képződményt szakszóval protoplanetáris korongnak nevezik, ebben jönnek létre a bolygók, a holdak, az aszteroidák és más csillagászati objektumok a csillagrendszer születése folyamán.

A tőlünk mindössze 500 fényévre található csillag (amit CI Tau-nak kereszteltek el) nem számít újnak a tudomány számára, már korábbról ismerik, mellette egy úgynevezett forró Jupiter – a szülőcsillagához rendkívül közel keringő masszív gázbolygó – járja "kozmikus táncát".A legújabb kutatásnak köszönhetően a gázóriásnak három, mostanáig ismeretlen testvérét is fel tudták deríteni.Az eredményekkel kapcsolatban Cathie Clarke professzort, a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézet munkatársát kérdeztük.

Illusztráció egy forró Jupiterről

FORRÁS: LEEMAGE/©RON MILLER/NOVAPIX/LEEMAGE/RON MILLER

„A rendszerben elsőként megtalált bolygóra úgy leltek rá, hogy a gázóriás (annak gravitációs hatása – a szerk.) miatt csillagának pozíciója >>imbolygott<<: ez a Doppler-jelenség révén periodikus változásokat idézett elő a kibocsátott fény hullámhosszában" – mondta az Origónak Clarke. – „Saját kutatásunkban az Atacama sivatagban felépített ALMA (Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat) nevű, számos rádióantenna együtteséből felépülő teleszkóppal alkottunk képet a csillagról.

A felvétel tisztán megmutatta, hogy a csillagot körülvevő korongban három sötét barázda van jelen, amit saját értelmezésünk szerint három, a központi csillagtól jóval távolabb eső planéta vájt ki."

Tömegüket tekintve a két külső gázóriás a Szaturnuszra hasonlít, míg a belső bolygók a Jupiter tömegének tízszeresével bírnak.

Nem egy megszokott rendszer

Clarke szerint a nagytömegű forró Jupiter pályája közelebb van a csillagához, mint a Merkúré a Naphoz. Ebben rejlik egyúttal az egyik legnagyobb rejtély is: miként kerülhetnek a csillaghoz közel hasonló gázóriások?

Rendkívül valószínűtlen, hogy ott helyben formálódnának"

– véli a csillagász.

A CI Tau rendszerének felépítése

FORRÁS: UNIVERSITY OF CAMBRIDGE

Jelenleg számos elmélet próbálja magyarázni, hogy az efféle bolygók miként tudják ilyen mértékben megközelíteni csillagukat, és azt, hogy e folyamat vajon mennyi időt vesz igénybe. „Az egyik legnépszerűbb teória, hogy maga a protoplanetáris korong löki a forró Jupitereket a helyükre, a másik viszont a többi bolygó befolyását feltételezi a háttérben" – magyarázta Clarke.

A szakértő hozzátette, hogy egyetlen csillagrendszerben sem figyeltek még meg ekkora eltéréseket a pályasugarak tekintetében.„A csillagtól legtávolabb eső bolygó ezerszer messzebb kering, mint a napjához legközelebb eső planéta. További furcsaság, hogy a CI Tau tömege közel megegyezik a Napéval, ennek ellenére bolygórendszere drasztikusan különbözik a miénktől, mivel igen gazdagon tartalmaz méretesebb égitesteket" – hívta fel a figyelmet Clarke.

Az ALMA felvétele a CI Tau-ról. Jól megfigyelhető a csillagot körülvevő protoplanetáris korong

FORRÁS: UNIVERSITY OF CAMBRIDGE

Többféle módszerrel is tanulmányozni fogják a csillag körüli bolygókat

A kapott adatok Clarke szerint értékes információkkal látják el azokat, akik a bolygókeletkezés és -vándorlás számítógépes szimulálásával foglalkoznak. Az eddigi megfigyelések tárgyai ugyanis olyan rendszerek voltak, amelyekben a csillagok a több milliárd éves kort taposták, így a bolygók bölcséjének számító protoplanetáris korongok sem vették már körül őket.

A felfedezés azért is lényeges lépés, mert lehetőség nyílik ellenőrizni a számításainkat egy ilyen fiatal rendszer esetében is. További szimulációkat kell készíteni, hogy mely elméleteket vessük el vagy tartsuk meg

– mondta Clarke.

A kutató elmondta, hogy a jövőben várhatóan új, fejlettebb teleszkópokat vetnek be, hogy a korongba barázdákat vájó bolygókról visszaverődő fényt közvetlenül is detektálni lehessen, minden kétséget kizáróan igazolva az égitestek létezését.

Egy forró Jupiter illusztrációja

FORRÁS: LEEMAGE/©RON MILLER/NOVAPIX/LEEMAGE/RON MILLER

Becslések alapján a csillagok egy százaléka körül keringenek forró Jupiter típusú óriások, legtöbbjük azonban több százszor idősebb a CI Tau-nál.

Kiemelt feladat lesz a jövőben további fiatal csillagok körül keringő forró Jupitereket keresni, és kideríteni, hogy akárcsak a CI Tau-nál, másutt is több óriásbolygó csatlakozik-e az ilyenfajta planétákhoz

– vázolta a jövőbeni terveket Clarke.

Az eredményeket részletező publikáció az Astrophysical Journal Letters című csillagászati szakfolyóiratban jelent meg.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Naprendszeren kívüli bolygók után itt az első exoholdAz Alpha Centaurinál keres bolygókat a chilei óriásteleszkópAz évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátAzonosították azokat a bolygókat, ahol élet lehetEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívül
Kategóriák: UFO

Tűz hozza el a világ pusztulását

ParaHIR.HU - 2018, október 21 - 16:14
CsillagászatNapKategória: Mainstream

Amióta ember az ember, a kezdet és a vég foglalkoztatja leginkább. Szellemvilág, gonosz és jó erők harca, istenek, teremtés, végítélet – az évezredek során megannyi válasz született. Ma, a tudomány mindenhatóságának korában a világvége-jóslatok megalapozottabbak, de mintha fajunk ösztönös vágyat érezne a rettegésre: a pusztulás forgatókönyvei még mindig hihetetlenül változatosak.

A földi élet folyamatosan fejlődik, megújul, akár saját hamvaiból újjászületik, jelen tudásunk alapján koránt sincs benne kódolva a végzet. Még az emberi tevékenységgel együtt sem, azzal legfeljebb saját ma ismert civilációnkat semmisítjük meg, előidézzük a hatodik nagy kihalási hullámot, de magát az életet nem tudjuk eltörölni.

Ha tehát a „világvége” utáni állapotot úgy képzeljük el, mint a Mars kietlen sivatagjait vagy a Vénusz csaknem 500 Celsius-fokos felszínét – ahol ha van is bármilyen legfeljebb néhány mikroszkopikus létformára számíthatunk egy-egy védett zugban –, ahhoz valamilyen váratlan tragédiának kell történnie. Néhány példa:

Szupervulkánok kitörése nyomán a légkörben feldúsuló üvegházhatású gázok a Vénuszéhoz hasonló klímát eredményeznek.

  • Kozmikus ütközés hatására földünk kilökődik a végtelen, jéghideg űrbe.
  • Egy aszteroida becsapódása világméretű kataklizmát indít.
  • Az üvegházhatású gázok mennyiségének drasztikus lecsökkenése miatt az egész földfelszínt vastag jégpáncél borítja.

Folytathatnánk még hosszan, de ebből is látszik, hogy elméleteink szerint a globális tragédiát nem várt események, mondjuk úgy „balesetek” okozzák majd.

Egyelőre adott a mérete

Ha viszont biztosra akarunk menni, tekintetünket a Nap felé érdemes emelni. A tudomány mai állása szerint készpénznek vehetjük: csillagunk néhány milliárd éven belül elpusztítja a földi életet, a kék bolygóból nem marad más, mint egy felperzselt és halott szikladarab. Kezdjük az elején.

A computer manipulated image of solar eclipse, how earth, moon and sun come into straight line. (Picture by Avantis/Manuel Cohen)

AVANTIS / MANUEL COHEN

Az űrben kavargó gáz- és porfelhőből körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt kialakult a Nap, nem sokkal később a Föld és a többi bolygó, megszületett a Naprendszer. Csillagunk közepén a roppant nyomás hatására már ebben az első szakaszban beindult a hidrogén fúziója, amelynek során a csillag magjában lévő hidrogén atommagok összepréselődnek hélium atommagokká. Ezalatt rettentő mennyiségű energia szabadul fel, gondoljunk csak a hidrogén bombára, amely ugyanezen az elven működik.

Ez adja meg Napunk számunkra most legfontosabb paramétereit: légkörének, pontosabban fotoszférájának 6000 Celsius-fokos hőmérsékletét és az égitest méretét.

A fúzió és a gravitáció gigászi harca

A belül uralkodó csaknem 16 millió fok olyan kifelé irányuló nyomást idéz elő, amely ellensúlyozza a roppant test gravitációs erejét, magyarán a Napot saját gravitációja a mostaninál jóval kisebb gömbbé préselné, ám a magfúzióból keletkező nyomás és energia ezt meggátolja

– magyarázza a 24.hu-nak Szölgyén Ákos fizikus, az ELTE Atomfizikai Tanszékének doktorandusza.

Ám ez nem maradhat így örökre, egy idő után – körülbelül ötmilliárd év múlva – a hidrogén elfogy a Nap magjában, csökken az energiatermelés és a hatalmas gravitációs nyomás elkezd felülkerekedni. Azonban csillagunk feleszmél, hogy a magon kívül is vannak még „rejtett” hidrogéntartalékai a külsőbb rétegekben.

Ahogy a saját gravitációja egyre jobban préseli, ezek a rétegek is elkezdenek hidrogént fuzionálni, amitől csillagunk új erőre kap és szembeszállva a gravitációval felfúvódik: ezt az állapotot nevezik vörös óriásnak. Mindeközben a magban olyan elképzelhetetlen forróság kezd eluralkodni, hogy maga az égéstermék, a hélium is meggyullad, azaz elkezdődik a hélium atommagok fúziója.

A Naphoz hasonló csillagok élettartamát 10 milliárd évre teszik a tudósok, születésük után ennyivel kezdődik meg haláltusájuk, amely során többször vörös óriássá fúvódnak.

Felperzseli a Földet

A halálához közeledve, nagyjából 5 milliárd év múlva Napunk vörös óriásként olyan hatalmas lesz, hogy egészen a Föld pályájáig kitágul, felperzseli, megolvasztja majd bekebelezi a körülötte keringő bolygónkat.

Bekebelezi, de nem emészti fel: Napunk akkor egy óriási, de ritka, izzó gázgömbbé válik: a Föld pályája szó szerint a Napon „belül” lesz, de továbbra is kering, csak az űr helyett a ritka, forró gázban.

The Sun as a red giant. Earth begins to melt as the red-giant Sun swells and approaches our planet's orbit. Eventually the melting may penetrate throughout Earth's crust, leaving the planet molten from surface to core. The fate of the Earth is unclear. It may become engulfed by the Sun, or it may move to a safe orbit as the Sun sheds mass at the end of its life.

MARK GARLICK / SCIENCE PHOTO LIBRARY

Nem nehéz elképzelni, ahogy egyre melegebb lesz, a forróság megöl növényt és állatot, tüzek pusztítanak, majd elillan a légkör, elpárolog a víz, a talaj felforrósodik, míg végül a Föld az izzó gázgömbbe kerülve jókora, olvadt kőzetgolyóbissá válik. Amikor a hélium elfogy, a Nap élete is véget ér.

Végezetül Napunk ledobja az összes külső rétegét és csak az apróra zsugorodott magja marad hátra. Nagyobb tömegű csillagoknál ekkor újabb és újabb magfúzió indulhat be a kezdeti tömeg függvényében, ezek a csillagok ciklikusan gyártják le az újabb és újabb kémiai elemeket a periódusos rendszerből egészen a vasig. De a Nap erre nem lesz képes, kihűl és úgynevezett fehér törpévé válik

– mondja a szakember.

Ekkor a Föld ismét „kívülre” kerül, a halott bolygó hűségesen rója köreit halott csillaga körül.

Teljes sötétség lesz a vége

Sok milliárd év múlva a galaxis közepére „süllyedt” fekete lyukak valószínűleg összeolvadnak, a távolabb keringő objektumokat, mint a mi fehér törpénket és egykori bolygónkat a gravitáció kilökheti a végtelen űrbe, ezt nevezzük parittyahatásnak.

Később a Tejút közepén található szupernehéz fekete lyuk valószínűleg elnyeli a kisebb fekete lyukakat, és sok-sok száz milliárd év elteltével a világegyetemben kihuny minden fény, a valódi „világ végén” teljes lesz a sötétség. Nem lesznek csillagok, bolygók, gáz- és porfelhők, az univerzumot számunkra felfoghatatlan pontszerű, de elképesztő tömegű fekete lyukak alkotják majd.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2050-re jelentősen lehűlhet a Nap350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitApokaliptikus pusztítást végzett a Nap
Kategóriák: UFO

Szombat hajnalban indul Európa a Merkúrra - magyar segítséggel!

ParaHIR.HU - 2018, október 19 - 15:23
MerkúrEuropaCsillagászatKategória: Mainstream

Ha nem jön közbe sem műszaki, sem extrém időjárási akadály, akkor október 20-án, magyar idő szerint szombat hajnalban, 3:45-kor útnak indulhat a kourou-i űrközpontból egy Ariane 5 rakétán az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrügynökség (JAXA) kooperációjában készült BepiColombo.

A különleges, három fő részből – egy hordozóból és két műholdból – álló űreszköz várhatóan 2025-ben érkezik meg a Naprendszer legbelső bolygójához, a Merkúrhoz, ahol a két szonda leválik róla, hogy a szélsőségesen forró bolygó körül keringve gyűjtsön adatokat. A nagyobbik szonda, az ESA Mercury Planetary Orbiter (MPO) többek között nagy látószögű és teleobjektíves kamerákkal fényképezi majd a bolygót, lesz rajta infravörös, ultraibolya, gamma, röntgen és neutron spektrométer, valamint egy olyan teleszkóp, amivel a Földre potenciálisan veszélyes aszteroidákat lehet észlelni és megfigyelni. A kisebbik, a JAXA Mercury Magnetospheric Orbiter (MMO) nevű orbitere egyebek mellett a bolygó mágneses mezőjét tanulmányozza majd, de különféle kamerákkal is fel lesz szerelve.

A Merkúr a NASA Messenger űrszondájának felvételén

A Merkúr a NASA Messenger űrszondájának felvételén

Fotó: NASA / JHU Applied Physics Lab / Carnegie Inst. Washington

"A Merkúr a szélsőségek bolygója, és eljutni odáig egy sor különleges technikai és navigációs megoldást, valamint műveleti szakértelmet igényel" – mondta Paolo Ferri, az ESA európai űrközpontjának (ESOC) vezetője. "Miután elhagyta a Földet, az űrhajó kilencmilliárd kilométert fog megtenni hét év alatt, kilenc bolygóközeli elrepülést hajt majd végre 60 km/másodperces sebességgel, hogy végezetül elérje a naprenszer belső részének legkevésbé ismert bolygóját."

A start utáni első órák és napok lesznek a legkritikusabbak a küldetés szempontjából, ezekre készülve hajtottak végre a héten egy sor szimulációt és gyakorlatot az ESA szakemberei, mérnökei. A mérnökök ezt az időszakot LEOP-nak nevezik (Launch and Early Orbit Phase), ez idő alatt kell a hordozórakétáról leváló BepiColombót stabilan működőképes állapotba hozni és a tervezett pályára állítani, kulcsfontosságú részei – a hajtóművek, a napelemtáblák, az antennák – ekkor kell hogy aktiválódjanak. Ha minden stimmel, akkor hagyhatja el a Föld körüli pályát a bonyolult űrszerkezet, aminek első úticélja a Vénusz lesz, hogy mellette elhaladva, a parittya-hatást kihasználva gyorsuljon majd föl nagy sebességre.

Start utáni leválás a hordozórakéta utolsó fokozatáról

Start utáni leválás a hordozórakéta utolsó fokozatáról

Fotó: ESA/ATG medialab

Magyar részvétellel megy az európai űrszonda a Merkúrhoz

A BepiColombo az emberiség harmadik küldetése lesz a Merkúrhoz: a NASA Mariner 10 szondája 1974 és 1975-ben háromszor is elhaladt a bolygó mellett (az első közeli képeket a Merkúrról neki köszönhetjük), majd 2011-ben a NASA Messenger szondája bolygó körüli pályára is állt, alaposan körbefényképezve azt. A két új szondától az várható, hogy az általuk gyűjtött adatok révén a kutatók többet tudhatnak meg a Merkúr történetéről, összetételéről, és úgy általában a Naprendszer belső bolygóinak keletkezéséről.

Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont pénteki cikke részletesen bemutatja a BepiColombo küldetést, a cikkből sok egyéb mellett megtudhatjuk azt is, hogy a BepiComombóra telepített tucatnyi műszer és tudományos kísérlet közül magyar kutatók két műszer és egy szimulációs környezet kifejlesztésében vettek részt:

  • A PICAM (Planetary Ion CAMera - iontömegspektrométer) fényképezőgépként működik a töltött részecskék számára, és a felszíni ionizációs folyamatok láncolatát tanulmányozza, amelyek révén a felszínről semlegesen kirepülő atomok végül ionizálódnak és kölcsönhatásba lépnek a napszéllel. Az MPO-n dolgozó Planetáris Ion Kamerát működtető alacsony feszültségű tápegységet az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont mérnökei fejlesztették ki.
  • A PICAM szenzor beméréséhez a BepiColombo szonda adatgyűjtő és vezérlő rendszerét szimuláló földi ellenőrző-berendezést ugyancsak a MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont mérnökei fejlesztették ki, az SGF Kft. bevonásával.
  • Az MMO-n lévő PWI plazmahullám kísérletben az intelligens jelfelismerő modul (ISDM) fedélzeti szoftverét az ELTE Űrkutató Csoportja és a BL Electronics Kft. fejlesztette ki.

A BepiColombo szondáinak műszereivel a következő kérdésekre keresik a választ a tudósok, akik Naprendszerünk kialakulásának titkait kutatják:

  • Milyen összetételű volt a Naprendszer kialakulása előtti szoláris felhő?
  • Milyen folyamat során alakult ki a bolygórendszerünk?
  • Miért magasabb a Merkúr sűrűsége (a Földet leszámítva), mint a többi kőzetbolygóé?
  • Milyen arányban szilárd, illetve folyékony a Merkúr magja?
  • Tektonikusan aktív-e a bolygó?
  • Mi a belső mágneses tér eredete?
  • Miért nem észlelhető vas a bolygó exoszférájában?
  • A sarki árnyékos kráterek valóban vizet tartalmaznak, vagy ként?
  • Hogyan alakul ki a bolygó exoszférája?
  • Pontosan hogyan hat kölcsön a napszél a bolygó mágneses terével?
  • Lehetséges-e pontosítani a Merkúr perihélium vándorlásának értékét a relativitáselmélet tesztelése céljából?
Forrás: IndexKapcsolódó: Októberben elindulhat az új űrszonda a MerkúrhozA Merkúrba csapódik a NASA űrszondájaHétfőn lesz megfigyelhető a Merkúr-átvonulás MagyarországonTöpörödik a Merkúr
Kategóriák: UFO

Megtalálták a legnagyobb szuperhalmaz-kezdeményt

ParaHIR.HU - 2018, október 18 - 17:49
CsillagászatKategória: Mainstream

Az ESO Nagyon Nagy Távcsövén működő VIMOS műszer segítségével egy nemzetközi csillagászcsoport hatalmas égitest-csoportot fedezett fel a korai világegyetemben. Ezt a Hüperiónnak keresztelt galaxis proto-szuperhalmazt új megfigyelések és archív mérések alapos átvizsgálása révén mutatták ki.

Ez az eddigi legnagyobb méretű és tömegű képződmény ilyen távol és ilyen távoli múltban — mindössze 2 milliárd évvel az ősrobbanás után.

Az Olga Cucciati (Istituto Nazionale di Astrofisica, INAF, Bologna, Olaszország) által vezetett csillagászcsoport az ESO Nagyon Nagy Távcsövén (Very Large Telescope – VLT) működő VIMOS műszerrel hatalmas, keletkező galaxisokból álló szuperhalmaz-kezdeményt mutatott ki mindössze 2,3 milliárd évvel az ősrobbanás utáni időkből.

A kutatók által Hüperiónnak elnevezett égitest-együttes a legnagyobb méretű és legnagyobb tömegű ismert objektum a formálódó világegyetem ilyen korai időszakában.

A hatalmas proto-szuperhalmaz tömege a számítások szerint egymillió milliárdszorosa a Napénak. Ez hasonló a ma megfigyelhető legnagyobb égitestegyüttesek tömegéhez, ám a csillagászok mégis meglepődtek, mivel ebben a korai időszakban nem számítottak ilyen hatalmas halmazra.

Ez az első alkalom, hogy ilyen hatalmas képződményt találtunk ilyen nagy vöröseltolódásnál, nem sokkal 2 milliárd évvel az ősrobbanást követő időszakban"

– húzza alá Olga Cucciati, az eredményeket ismertető szakcikk vezető szerzője. –„Ilyesféle halmazokat jellemzően alacsonyabb vöröseltolódások mellett találunk, vagyis ezek többségének létrehozásához sokkal több ideje volt a világegyetemünknek. Ezért lepődtünk meg azon, hogy egy ekkora halmaz már az univerzum korábbi időszakában is létrejöhetett."

Az ESO Nagyon Nagy Távcsövén működő VIMOS műszer segítségével egy nemzetközi csillagászcsoport hatalmas égitest-csoportot fedezett fel a korai világegyetemben. Ezt a Hüperiónnak keresztelt galaxis proto-szuperhalmazt új megfigyelések és archív mérések alapos átvizsgálása révén mutatták ki. Ez az eddigi legnagyobb méretű és tömegű képződmény ilyen távol és ilyen távoli múltban — mindössze 2 milliárd évvel az ősrobbanás után

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA & OLGA CUCCIATI ET AL.

A Szextáns csillagkép COSMOS mezejében elhelyezkedő Hüperiónt az Olivier Le Fèvre (Aix-Marseille Université, CNRS, CNES) vezetésével a VIMOS Ultra-deep Survey keretében összegyűjtött hatalmas adatmennyiség elemzésével fedezték fel. A VIMOS Ultra-Deep Survey minden korábbit felülmúló részletességű térképet alkot a távoli világegyetem több mint 10 000 galaxisának térbeli eloszlásáról.

A kutatócsoport azt is kimutatta, hogy a Hüperión szerkezete rendkívül összetett,legalább hét sűrű régió található benne, amelyeket galaxisok alkotta szálas szerkezetek, filamentumok kapcsolnak egymáshoz.A Hüperión mérete hasonló a közeli világegyetem szuperhalmazaihoz, ám szerkezete nagyon eltér ezektől.

„A hozzánk közelebb található szuperhalmazok tömegeloszlása jellemzően sokkal koncentráltabb, szerkezetük sokkal egyszerűbb" – világít rá Brian Lemaux, a University of California, Davis és LAM csillagásza, a kutatócsoport egyik tagja. –

A Hüperión tömegeloszlása ugyanakkor sokkal egyenletesebb, egy sor, egymással összeköttetésben álló csomó alkotja, amiket lazán kötődő galaxishalmazok építenek fel."

Ez a különbség bizonyára annak tudható be, hogy a hozzánk közelebbi galaxishalmazokban a gravitációnak sokkal több ideje volt arra, hogy az anyagot a sűrű központi régióba gyűjtse. Ennek a hatásmechanizmusnak a jóval fiatalabb Hüperión esetében sokkal rövidebb idő állt rendelkezésére.

Tekintve már a világegyetem korai időszakában is óriási méretét, a Hüperión feltehetőleg a Sloan Nagy Falhoz, vagy a mi galaxisunkat, a Tejútrendszert is magába foglaló Virgo-szuperhalmazhoz hasonló hatalmas struktúrává fejlődhet. „A Hüperión felépítésének, és a későbbi hasonló szerkezetekhez való viszonyának alaposabb megismerése segíthet megérteni a világegyetem múltbéli és eljövendő fejlődésének a folyamatát. A vizsgálatok továbbá lehetőséget nyithatnak a szuperhalmazok keletkezését leíró modelljeink pontosítására is" – zárja a gondolatmenetet Cucciati.

E kozmikus kolosszus felfedezése a hatalmas léptékű képződmények múltjába nyújt bepillantást a számunkra.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Ősi, gömb alakú csillaghalmazokban rejtőzhetnek a földönkívüliekÚj galaktikus szuperhalmazt fedeztek fel indiai csillagászok
Kategóriák: UFO

Még a halála előtt is fantasztikus adatokat küldött az űrszonda

ParaHIR.HU - 2018, október 17 - 16:42
CsillagászatKategória: Mainstream

A Cassini űrszonda utolsó felfedező útján a Szaturnusz gyűrűi és légköre közé látogatott, és meglepő dolgokat talált: a vártnál nagyobb kémiai változatosságot, és folyamatos anyagzáport a gyűrűkből a légkör felé.

A NASA Cassini űrszondája tavaly, mielőtt végképp eltűnt volna az emberiség szeme elől, egy látványos égi bemutatót még sikeresen elcsípett. A Science-ben most megjelent híradás szerint a Szaturnusz gyűrűinek kémiai összetétele sokkal bonyolultabb, mint bárki várta volna, s ráadásul a bolygó legbelső, „D" jelű gyűrűjéből a váratlanul komplex vegyi koktéllal borított porszemcsék a gyűrű forgása közben szédítő ütemben záporoznak a felső légkörbe. A kutatók szerint ez az állandó anyagáram hosszú időskálán nézve megváltoztathatja a bolygó légkörének szén- és oxigéntartalmát.

„Ez új elemmel gazdagítja ismereteinket a Naprendszer működéséről – nyilatkozta Thomas Cravens, a Kansas-i Egyetem fizikus-csillagász professzora és a cikk társszerzője. – Két dolog lepett meg. Az egyik a gyűrűkből lehulló anyag kémiai komplexitása: múltbéli megfigyeléseink alapján azt gondoltuk, a gyűrűket csaknem teljes egészében víz alkotja. A másik a puszta mennyiség, ami jóval meghaladja eredeti várakozásainkat. A gyűrűkből a légkörbe érkező anyagáramnak a minősége és a mennyisége egyaránt meglepetés volt."

Az űrszonda

FORRÁS: NASA

Cravens a Cassini egyik fontos elemző eszközének, az INMS-nek (Ion and Neutral Mass Spectrometer: Ion- és Semleges Tömegspektrométer) a mérési adatait kiértékelő csoportban dolgozott. A Cassini „nagy fináléja", a Szaturnusz legbelső gyűrűjébe és külső légkörébe való aláereszkedés során a szonda által hordozott tömegspektrométer különböző magasságokban mintát vett a környező anyagból.

Ahelyett, hogy puszta vízre akadt volna, az INMS azt találta, hogy a gyűrűk a vízen kívül metánt, ammóniát, szénmonoxidot, nitrogéngázt és széndioxidot is tartalmaznak. „A cikkben a belső gyűrű és a felső légkör közötti rés viszonyairól írunk, ahol bizonyos dolgokra, például a vízre eleve számítottunk – folytatja Cravens. – Arra viszont nem, hogy a tömegspektrométer metánt talál; ezt senki se sejtette előre. Kimutatott a műszer szén-dioxidot is, amit szintén nem vártunk. Azt hittük, a gyűrűket egyedül víz alkotja. Ehhez képest a jelek szerint a belső gyűrűk jelentős mennyiségű szerves anyagot tartalmaznak a jégbe zárva."

A Nagy Finálé idején végzett 22 keringés pályája. A legutolsó a Szaturnuszba vitte a Cassini szondát

FORRÁS: NASA

A Cassini tömegspektrométere azt is kimérte, hogy a Szaturnusz „D" gyűrűjének vegyi koktélja szó szerint záporozik a bolygó felső légkörébe. A légkörbe belépő részecskék nagy sebességgel érkeznek, mivel a „D" gyűrű gyorsabban kering, mint a bolygó légköre maga. „Láttuk, hogy ez történik, de még mindig nem értjük pontosan – számolt be a kansasi professzor. – Azt tapasztaltuk, hogy a benzolt is tartalmazó, nagyobb szemcsékből és porból álló anyagzápor megváltoztatja a Szaturnusz légköre legfelső rétegének összetételét az egyenlítői régióban."

Cravens szerint az új ismeretek nemcsak a saját naprendszerünk működését segítenek tisztázni, de más naprendszerekre és exobolygókra is vonatkoztathatók – és persze legalább annyi új kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. „Egyáltalán hogyan tesz szert egy bolygó gyűrűkre? Egyes bolygóknak vannak gyűrűik, másoknak nincsenek – kezdi sorolni Cravens. – Meddig él egy gyűrű? Honnan pótlódik az anyaga? Vajon volt-e idő, amikor a Szaturnusznak még nem voltak gyűrűi? És hogyan kerültek oda ezek az anyagok? A Naprendszer kialakulásának idejéből maradtak vissza, vagy esetleg még a Nap előtti anyagfelhőből, abból az anyaghalmazból, amely a csillagközi anyagból összesűrűsödve a Napot és a bolygókat kialakította?"

A Cassini űrszonda által készített kép a Szaturnusz légköréről

FORRÁS: MTI/EPA/NASA/

A kutató úgy véli, hogy a „D" gyűrűből a légkör – pontosabban annak teteje, az ionoszféra – felé kivetett anyag vártnál nagyobb mennyisége okot adhat a gyűrűk élettartamának újrabecslésére: elképzelhető, hogy a korábban számítottnál rövidebb ideig léteznek. „Most már tudjuk, hogy az anyag legalább 10-szer gyorsabban hagyja el a gyűrűket, mint ezelőtt gondoltuk. Ha nincs, ami ezt pótolja, a gyűrűk nem fognak sokáig tartani – a lyukas vödör is kiürül, ha nem töltik. Valószínűleg a Jupiternek is volt korábban gyűrűje, amiből mostanra már csak valami halvány gyűrűféleség maradt, talán ugyanezen okból. A gyűrűk jönnek és mennek. Hacsak nem tesznek szert valahogy új anyagra, fokozatosan elszippantódnak."

Cravens-t a Kansas-i Egyetem doktoranduszai és posztdoktorai segítették munkájának első fázisában, amikor a Cassini INMS berendezéséről érkező adatokat rendszerezték és tisztították. „A nyers adatok a Cassini eszközéről a NASA Jet Propulsion Laboratory (Sugárhajtás Laboratórium) mélyűri antennáin keresztül a Southwest Research Institute-ba érkeztek, ahol a cikk írója, Hunter Waite dolgozik" – ismertette a professzor, akinek a fő feladata persze nem az adatok rendbe tétele, hanem azok értelmezése volt. Figyelmének középpontjában az a kérdés állt, hogy a gyűrűkből származó anyag hogyan hat a Szaturnusz ionoszférájára. A szerzőcsoport beszámolója alapján a gyűrűkből beáramló vegyületek oly módon hatnak a bolygó egyenlítői ionoszférájának vegyi összetételére, hogy az egyatomos és háromatomos hidrogénionokat nehezebb molekuláris ionokká alakítják, s ezzel csökkentik az ionoszféra sűrűségét.

A Szaturnusz fényképe

FORRÁS: NASA

„Az én fő érdeklődési területem az ionoszféra volt, ez a töltött részecskékkel teli környezet – mondta el Cravens. – A beérkező koktél jó sokat felzabál az ionoszférából, megváltoztatja az összetételét, és megfigyelhető hatásokat fejt ki, amiket most próbálunk megérteni. Az adatok világosak, de a magyarázatokhoz még modellezésre van szükség, és ez el fog tartani egy darabig. Az anyag nagy sebességgel csapódik be a Szaturnusz légkörébe, mert a gyűrűk jóval gyorsabban keringenek a légkörnél. Úgyhogy nem csendes esőt kell elképzelni: ezek a részecskék úgy hasítanak, mint a saját bolygónkra visszatérő műholdak. És a műhold-sebességgel száguldó porszemcsék energiát adnak át a légkörnek. Atomra számítva elég számottevő mennyiségű energiát szállítanak, ami véleményünk szerint felmelegíti a felső légkört, és egyben módosítja az összetételét."

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Búcsú a Szaturnusztól: íme a Cassini egyik utolsó felvételeA megsemmisítő nagy ugrás felé tart a Cassini űrszondaPusztulása előtt lefényképezett valami furcsát a CassiniAz első képek a Szaturnusz gyűrűiben lubickoló CassinitőlRejtélyes ürességbe futott a Cassini
Kategóriák: UFO

Ismeretlenek távoli galaxisokból bombázzák a Földet

ParaHIR.HU - 2018, október 16 - 16:49
CsillagászatKategória: Mainstream

Ausztrál csillagászok megütötték a kozmikus főnyereményt: rövid időn belül nagy számban találtak gyors rádiókitöréseket. E hatalmas erejű kozmikus jelenségeket még ma sem értik teljesen a kutatók, az új fejlemények ugyanakkor közelebb vihetik őket a források megtalálásához és azonosításához. A jelek detektálásáról, a távolságok meghatározásának technikájáról és a kutatómunka további lépéseiről a felfedezést tevő csillagászcsoport egyik tagját kérdeztük.

A gyors rádiókitörések (FRB-k) kozmikus rádióhullámok rövid ideig tartó, nagyon erős löketei. A számítások arról árulkodnak, hogy keletkezésükhöz akkora energiára van szükség, mint amennyit a Nap 80 éves működése során termel. Felfedezésük 2007-ben valódi szenzációnak számított, azóta pedig – hála a fejlett rádióteleszkópoknak és a csillagászok kitartásának – egyre többet találnak belőlük. Kétség sem férhet hozzá, hogy a legnagyobb sikert az ausztrál Nemzetközi Rádiócsillagászati Kutatóközpont (ICRAR) könyvelheti el, amely egy év alatt 20 FRB-t dokumentált.

Az általunk felfedezett gyors rádiókitörések alig néhány milliszekundumig tartottak és nagymértékű szóródást mutattak

– mondta az Origónak dr. Jean-Pierre Macquart, az ausztrál Curtin University munkatársa, a Nature magazinban megjelent publikáció társszerzője. A szakértő szerint egyik jel sem ismétlődött, dacára annak, hogy az eddiginél modernebb technikával, átlagosan harminc napig figyelték az egyes rádiókitöréseket (az eddig felfedezett 60 FRB közül mindössze egynél figyeltek meg ismétlődést).

FORRÁS: OZGRAV, SWINBURNE UNIVERSITY OF TECHNOLOGY

Mik (vagy kik) küldhették a rádiójeleket?

Akik abban reménykedtek, hogy egy idegen civilizáció keresné a kapcsolatot velünk, sajnos ezúttal is csalódniuk kell, Macquart véleménye alapján ennek a valószínűsége a legkisebb.

Jelen pillanatban több mint 30 különféle teória próbálja magyarázni a jelenség hátterét, ezeket pár mondatban lehetetlen feladat összefoglalni.Bizonyos elméletek alapján fiatal pulzárok (gyorsan forgó neutroncsillagok) bocsájtják ki a kitöréseket, mások szerint magnetárok (hihetetlen erejű mágneses mezővel bíró neutroncsillagok) állnak a háttérben, de szóba jöhetnek még összeolvadó neutroncsillagok, és így tovább"

– magyarázta Macquart.

A kutató szerint az egyik legnagyobb eredmény, hogy első ízben sikerült képet alkotni a rádiókitörések forrásainak távolságáról, és így alaposabban megértették a kitörések energetikáját is.

Számos korábbi elmélet azt feltételezte, hogy az FRB-k viszonylag közel vannak a Tejútrendszerhez, az új ismeretek fényében viszont el kell vetni a régebbi nézeteket.

FORRÁS: OZGRAV, SWINBURNE UNIVERSITY OF TECHNOLOGY

Az ausztrál szuperteleszkóp képességei nélkülözhetetlennek bizonyultak

Az, hogy egy év alatt ennyi kitörést sikerült detektálni, az Ausztrál SKA helykereső (angolul Australian SKA Pathfinder; ASKAP) teleszkóphálózatnak köszönhető. A 6 kilométeres körzetben elterülő, 36 antennából álló kutatóeszköz olyan újfajta technológiát alkalmaz (fázisolt ellátóhálózat), aminek eredményeképpen minden egyes távcső látómezeje az eredeti harminchatszorosára növekszik. A rendszer tulajdonképpen úgy viselkedik, mintha egyetlen 6 kilométer tányérátmérőjű óriástávcső lenne, szögfelbontása is ennek megfelelően kiváló.

Ha az égbolt nagyobb részét vagy képes egyszerre tanulmányozni, több rádiókitörést fogsz fellelni

– mondta Macquart. – „Úgy hisszük, az ég egészét tekintve legkevesebb 3000 kitörést tudnánk detektálni, sajnos azonban ezek helyét és idejét képtelenek vagyunk megjósolni, emiatt csupán azt tehetjük, hogy az égbolt minél nagyobb szeletét próbáljuk egy időben tanulmányozni."

FORRÁS: OZGRAV, SWINBURNE UNIVERSITY OF TECHNOLOGY.

Honnan tudták a csillagászok, hogy milyen messziről származnak a jelek?

A távolság meghatározását az tette lehetővé, hogy a kutatók összefüggést találtak a rádiókitörések fényessége és szóródása (diszperziója) között.

Az FRB-k esetében megfigyelt diszperzió azt jelenti, hogy az alacsonyabb frekvenciájú (vörös) hullámok csak a nagyobb frekvenciájú (kék) hullámok után értek a teleszkóphoz. Az időeltérés mutatja, hogy a kitörés rádiójelének mekkora mennyiségű anyagon kellett áthaladnia a forrás és a Föld között.

A hatás különösen emlékeztet arra, amikor a kevert fehér fényt egy prizmával felbontják az azt létrehozó színekre. Ez annak köszönhető, hogy az üveg törésmutatója a különböző hullámhosszak számára más és más. Az űrben található extrém finomszemcséjű anyag törésmutatója is a hullámhossztól függ, és ez jobban lelassítja a vöröses fényt, mint a kéket.

A színszóródás jelenségét talán az alábbi animáció szemlélteti a legtökéletesebben.

Az FRB-knél tapasztalt szóródás mértéke kizárólag kétféle módon magyarázható:

  1. a forrás közvetlen közelében nagy mennyiségű anyag van jelen,
  2. vagy a diszperziót a csillagközi téren áthaladó sugárzás okozza - ebben az esetben viszont szóródás alapján közvetlenül következtetni lehet a távolságra.

A kettőt meg tudtuk különböztetni egymástól, ugyanis az elsőnél nem lenne semmiféle összefüggés a forrás fényessége és a távolság között, míg a másodiknál ennek éppen az ellenkezője várható"

– mondta Macquart. Hozzátette: fontos megjegyezni, hogy ha a kitörések valós fényessége egyforma lenne, akkor nagyon egyszerű kapcsolat állna fenn a kitörés távolsága és a szóródás mértéke között, a valóságban ugyanakkor nem ez a helyzet, az FRB-k valós fényessége rendkívül tág határok között mozog, így a fényesség-diszperzió viszonya jóval bonyolultabb, mint azt elsőre várnánk.

Az eljárás alapján kapott adatok azt mutatták, hogy még a legközelebb található forrás is több mint 270 millió fényévre van a Földtől. Ez persze csak becslés, ami annak a galaxisok közötti térben található anyagnak a mennyiségén alapul, amin a rádióhullám keresztülutazik.

Megtalálni a forrást

A kutatás következő lépése a források pozíciójának feltérképezése lesz.

A gyors rádiókitöréseket kibocsátó objektumok megtalálásához egy rádiócsillagászati megoldást, az interferometriát kell elővenni.

"A technika lényege, hogy a teleszkópokat az égbolt egy adott részére irányítjuk és közvetlenül rögzítjük az elektromos tér azon oszcillációit (periódusos változásait), amiket a beérkező jelnek tulajdonítunk".

Ahogy azt korábban említettük, az ASKAP 36 antennájával gigantikus obszervatóriumként funkcionál, ennek megfelelően az erőteljesebb gyors rádiókitörésekből származó sugárzás helyzetét még 1 szögmásodpercnél (1 fok 1/3600-ad részénél) is pontosabban képes meghatározni.

FORRÁS: ALEX CHERNEY/CSIRO

Amint sikerül az interferometriával a kitörések forrásait lokalizálni, a nekik otthont adó galaxisok vöröseltolódásából kiszámíthatjuk pontos távolságukat"

– mondta Macquart.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Azonosították a titokzatos rádiókitörések forrásátFelavatták a déli félteke legerősebb rádióteleszkópjátHallani fogjuk a világűrt: igen érzékeny "fület" szereltek fel a hatalmas rádióteleszkópraMegtalálták egy gyors rádiókitörés származási helyétÚgy tűnik, nem az idegenek üzennek nekünk a titokzatos rádióhullámokkal
Kategóriák: UFO

Oldalak