UFO

Hálóval kapott el egy visszahulló rakétadarabot a SpaceX (+videó)

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 10 - 11:31
SpaceXKategória: Mainstream

A SpaceX múlthét kedden sikeresen felbocsátott egy Falcon 9 rakétát a floridai Cape Canaveral légibázisról, a Spacecom AMOS-17 műholdját. A küldetés egy eddig nem látott mozzanat miatt érdekes: sikerült elkapni a rakéta egy újabb elemét, hogy azt is újra fel lehessen majd használni – írja az Engadget.

Maga a rakéta már a harmadik útjára indult, de a SpaceX azzal még csak mostanában kísérletezik, hogy az orrkúpburkolatot is újra fel tudják használni. Ez az az elem, amely a nyomás és a hő ellen védi a rakétát a felbocsátás során, de amint a rakéta elhagyja az atmoszférát, ez az pajzs kettéválik és visszahullik az Atlanti-óceánba. Ha viszont ezt is sikerülne elkapni és újra szolgálatba állítani, a cég alkalmanként 6 millió dollárt (1,75 milliárd forintot) tudna spórolni.

A sikeres manőverről Elon Musk cégvezér osztott meg egy videót. Ezen látszik, ahogy az egyik elem egyenesen egy óriási háló közepébe ejtőernyőzik:

Egyelőre viszont még csak kísérleteznek ezzel a manőverrel. Az első tesztek során még helikopterről dobták le a darabokat, és ahogy az akkori videókon is látszik, nem mindig sikerült azokat el is kapni. Múlt hónapban már sikerült egy éles küldetés után az elemek begyűjtése, de ez a mostani az első alkalom, hogy ezt videón is láthatjuk.

Forrás: IndexKapcsolódó: Jövőre újabb forradalmat indítana a SpaceX a rakéták világábanLélegzetelállító videó készült a SpaceX hordozórakétájának landolásárólSikerrel tesztelték a SpaceX Mars-rakétáját (+videó)
Kategóriák: UFO

Közel négyszázmillió éves erdőségre bukkantak

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 10 - 11:24
földtörténetKategória: Mainstream

Ázsia legrégebbi fosszilizálódott erdejét találták meg kínai kutatók; a felfedezés új ismeretekkel szolgálhat arról, hogyan fejlődtek ki az ősi fák, amelyek végül szénné váltak.

 

Hatalmasra nőtt korpafüvekből állt a devonkori erdő

A kutatók a Current Biology című szaklapban számoltak be arról, hogy megtalálták azt a legnagyobb ázsiai erdőfoltot, amely a devon földtörténeti időszakban, 419-359 millió éve növekedett.

A föld képe a világóceánnal és a szárazulatokkal nagyjából 380 millió éve, a devon-időszak derekán

A mintegy 250 ezer négyzetméternyi fosszilizálódott erdőterület a Kína keleti részén lévő Anhuj tartományban, Hszinhang város közelében található. A növények a Lycophyta törzsbe, vagyis a korpafüvek közé tartoznak.

Devon időszaki tájkép

A megkövült erdőben talált korpafüvek a mai pálmákhoz hasonlatosak voltak,

amelyek az áradásra hajlamos partvidéki területeken növekedtek. Átlagosan 3,2 méternél alacsonyabbak voltak, de legnagyobb példányaik 7,7 méterre is megnőttek.

Elképzelhető, olyan volt az őskori erdő, mint a mai mangrovemocsarak

Az óriás lycophyták elsősorban a devont követő időszakban terjedtek el, és a ma bányászott szén egy nagy részét adják.

Devon időszaki növénytakaró, korpafű-félékkel zsurlókkal és harasztokkal. A növényzet a devonban kezdte meghódítani a tengertől távolabbi szárazföldi területek

A hszinhangi erdőben látható az a korai gyökérzetrendszer, amely lehetővé tette,

hogy a fák magasabbra nőhessenek

a devonra következő karbon földtörténeti korban (359-299 millió évvel ezelőtt).

A felfedezés segíthet annak megértésében, hogyan következett be a légköri szén-dioxidszint csökkenése és a partvidék stabilizálódása abban a korszakban.

A karbon időszakban a meleg nedves éghajlatnak köszönhetően, hatalmas és buja ősi növényekből álló erdőségek borították el a kontinenseket

Elképzelhető, hogy a hszinhangi lycophytaerdő olyan lehetett, mint a mangroveerdők, mivel hasonló környezetben éltek és hasonló ökológiai szerepet töltöttek be

- mondta Vang Deming, a Pekingi Egyetem kutatója. Korábban csak két devoni erdőt találtak az Egyesült Államok és Norvégia területén.

Forrás: MTIKapcsolódó: Új földtörténeti korszakban élünk Ősi kontinens nyomait találták meg az Atlanti-óceánbanA Biblia segítségével azonosították a legkorábbi ismert napfogyatkozást
Kategóriák: UFO

Érdekes jelenség zajlik a Naprendszer legerősebb viharzónájában

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 10 - 11:15
JupiterCsillagászatHubbleKategória: Mainstream

Különleges felvételt küldött a Jupiter Nagy Vörös Foltjáról a Hubble űrteleszkóp: a június 27-én készített felvétel a bolygó turbulens légkörében keringő felhők korábbiaknál intenzívebb színpalettáját mutatja be. A színek és változásaik fontos információkkal szolgálnak a Jupiter atmoszférájában játszódó folyamatokról.

 

A Nagy Vörös Folt a naprendszer legnagyobb vihargóca

A Jupitert jellemző sávok a különböző vastagságú és magasságú ammónia jégfelhők eltéréseiből adódnak. A világosabb sávokban magasabban lévő és vastagabb felhők helyezkednek el, mint a sötétebbekben.

A Hubble űrtávcső félvétele a Jupiterről. A bolygó bal alsó felén látható a Nagy Vörös Folt

A bizonyos szélességi körökön eltérő irányban áramló rétegek különböző légköri nyomásra vezethetők vissza.

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA honlapján közzétett felvétel egyik legfontosabb látványosságai a híres Nagy Vörös Folt felé áramló felhőrétegek.

A Jupiter felhősávjai a nagy Vörös Folttal

A Nagy Vörös Folt a Naprendszer legnagyobb vihara, felette a felső légkör több száz fokkal forróbb,

mint bárhol máshol a Jupiteren. A vihar 22 ezerszer 12 ezer kilométernyi területen tombol a Jupiter légkörének alsó rétegeiben.

A Nagy Vörös Foltról készített közeli felvétel

Két felhősáv között forog az óramutató járásával megegyező irányban. A felette és alatta lévő felhősáv két különböző irányba halad.

Hatszáz kilométeres sebességgel tomboló szélvihar

A Jupiter minden felhősávját olyan szelek választják el egymástól, amelyek mindegyike elérheti az óránkénti 644 kilométeres sebességet.

Jupiter "felkelte" az Ió felszínéről nézve (Fantáziarajz)

A Nagy Vörös Folt "esküvői torta alakú", amelynek felső szintje több mint 5 kilométerrel emelkedik a többi terület felhői fölé.

A gigantikus struktúra, amelynek átmérője a Földénél nagyobb, egy anticiklon,

vagyis magas nyomású felhőrendszer, amely az 1800-as évek óta lassan és fokozatosan leépül.

A Nagy Vörös Folt a naprendszer legkiterjedtebb és legerősebb viharzónája, amely már több évszázad óta létezik

A változás oka egyelőre ismeretlen.

A Nagy Vörös Folt alatt észlelhető egy ciklon, az alacsony légnyomású területek körüli örvény, amely a folthoz képest ellenkező irányú.

A Föld és a Nagy Vörös Folt méretét ábrázoló grafika

A kutatók a bolygó egész területén megfigyeltek különböző megjelenésű ciklonokat.

Kezdenek kitisztulni a mélyen fekvő felhők

Érdekes információkkal szolgált a Jupiter egyenlítőjénél lévő széles öv színének megfigyelése. A fényes narancssárga szín annak jele lehet,

hogy a mélyebb felhők elkezdenek kitisztulni,

ezáltal az ezeket takaró párában láthatóvá válnak a vörös részecskék.

A Nagy Vörös Folt mélyén lévő felhők elkezdtek kitisztulni, de még nem ismert, hogy miért

Az új kép látható fényben készült az OPAL (Outer Planets Atmospheres Legacy) program részeként, amelynek keretében  a Hubble évente készít felvételt a Naprendszer külső bolygóiról, hogy megfigyeljék a viharokban, szelekben és felhőkben bekövetkező változásokat.

A rendkívül sok szolgálatot tett Hubble-űrtávcső

A Hubble kamerája akkor rögzítette a Jupiter képét, amikor az a Földtől 643 millió kilométer távolságban, szinte teljesen a Nappal szemben helyezkedett el az égbolton.

Forrás: MTIKapcsolódó: A Hubble belepillantott egy kozmikus vihar belsejébeLátványos kép készült a Jupiter viharairólA Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttCsodálatos örvények rejlenek a Jupiter felhői alattElőször figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös Foltját
Kategóriák: UFO

Ez lehet minden idők legfélelmetesebb megfigyelő gépezete

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 10 - 11:04
tudománymegfigyelésKategória: Mainstream Az amerikai hírszerzés és hadsereg már ma is bővelkedik a globális megfigyeléshez szükséges eszközökben, és ez csak egyre inkább így lesz. Eddig titkosított, a közelmúltban azonban nyilvánosságra hozott dokumentumokból egy mesterséges intelligenciára épülő új műholdas rendszer képe bontakozik ki. A titkos projektről még mindig keveset tudni, de annyi biztos, hogy példátlan megfigyelő gépezet jöhet létre, ha egyszer elkészül. Hogy ez mit jelent a személyes adatokra nézve, illetve hogy sikerül-e kiküszöbölni az adatokban rejlő torzítások átöröklését, még a szakértők is csak találgatják.   Közben magáncégek már ma is meghökkentően kifinomult műholdas megfigyelőrendszerekkel rendelkeznek, ráadásul jóval kevesebb megkötéssel. És az ő adataik is könnyen az államnál köthetnek ki.   Képzeljenek el egy rendszert, amely műholdakkal figyeli a Földet, ömlenek bele a milliónyi forrásból származó, legkülönfélébb adatok, és ezeket olyan kifinomult módon képes feldolgozni, hogy megérti a múltbeli trendeket, sőt ezek alapján képes előrejelezni bizonyos jövőbeli történéseket is. Aztán képzeljék el, hogy ezt a rendszert az amerikai hírszerzés már évek óta fejleszti. Aztán képzeljék el, hogy

MINDEZ A VALÓSÁGBAN IS ÍGY VAN, ÉS ENNEK A RENDSZERNEK A NEVE SENTIENT.

A globális amerikai megfigyelésről és adatgyűjtésről általában az NSA vagy a CIA jut az emberek eszébe, de az Egyesült Államok Hírszerző Közösségébe tartozó 17 szerv között vannak olyanok is, amelyek jóval kevésbé ismertek és kevésbé kétes hírűek, de szintén fontos munkát végeznek. Ilyen a Nemzeti Felderítő Hivatal (National Reconnaissance Office, NRO) és a Nemzeti Térinformatikai Hírszerző Ügynökség (National Geospatial-Intelligence Agency, NGA) is. Az NRO felderítő műholdakat működtet, az ezekkel begyűjtött adatokat pedig továbbítja a társügynökségeinek. Például az NGA-nak, amely a feldolgozást és elemzést végzi. És ez a két ügynökség közösen fejleszti a Sentient (“érző”, “érzésekre képes”, itt leginkább "öntudattal bíró") nevű rendszert is.

Ennek a létezéséről egészen mostanáig csak elvétve tett utalásokból lehetett tudni. De most eddig titkosított, nemrég közzétett dokumentumok némi betekintést engednek a program fejlesztésére és céljaira is.

Összegyűjt, feldolgoz, jósol, javasol

A Sentienthez köthető kutatások már legalább 2010 óta tartanak. Az első nagyobb kutatás-fejlesztési mérföldkövet 2013-ban érték el, de hogy ez mi volt, az még a feloldott dokumentumokban is kitakarva maradt. Legközelebb 2016-ban lehetett hallani a programról, amikor egy képviselőházi bizottsági meghallgatás során elhangzott róla egy rövid összefoglaló. Majd legutóbb 2018-ban került nyilvánosságra egy prezentáció, amely szerint már abban az évben élesedett volna a rendszer. A most nyilvánossá tett iratokról először beszámoló Verge-nek ezzel szemben azt mondta az NRO képviselője, hogy a Sentient még jelenleg is fejlesztési fázisban tart. Ennél többet viszont nemzetbiztonsági okokra hivatkozva nem árult el, hiszen maga a program továbbra is titkosított.

Robert Cardillo, az NGA vezetője 2016-os washingtoni meghallgatásán szeptember 27-én

Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images Hungary

Még a titkosított iratok feloldása előtt, egy Colorado Springsben tavasszal rendezett űrkonferencián a közönség egy tagja arról kérdezte a pódiumon ülő katonai és hírszerzési vezetőket, hogy mikor lesz a hadseregnek olyan fejlett, automatizált térinformatikai rendszere, amely közel valós idejű stratégiaalkotást és műveletirányítást tesz lehetővé. Válaszként először kényelmetlen fészkelődést kapott, majd a jelenlévő NGA-s vezető annyit mondott erre, hogy a kérdés ugyan remek, a válasz viszont minősített információ, de “ha nem most, akkor nagyon hamar” rendelkezésre fog állni ilyen rendszer. Bár nevet nem említett, feltehetően a Sentientre utalt.

Az azóta nyilvánosságra hozott dokumentumok ellenére sokkal okosabbak ma sem vagyunk azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogyan fog működni a rendszer.

A Sentient nagy mennyiségű adatot nyel el és dolgoz fel. Katalogizálja a normális mintázatokat, felderíti az anomáliákat, és segít előrejelezni és modellezni az ellenségek potenciális cselekedeteit

– nagyjából ennyit árult el a működéséről az NRO.

Annyi biztos, hogy a műholdak képein túl ma már jóval több minden számít térinformatikai adatnak: gyakorlatilag minden, amihez idő- és térkoordináták rendelhetők, például időjárási, pénzügyi, szállítmányozási adatok, akár egy felcímkézett Facebook-bejegyzés vagy egy elcsípett csetüzenet is. Vagyis olyan elképesztő mennyiségű adat áll rendelkezésre, amelyet emberi erővel képtelenség feldolgozni. Itt jön a képbe a gépi segítség, azaz a mesterséges intelligencia, amellyel a Sentient automatizálja az adatfeldolgozást és segít összekötni különféle adatokat, illetve felfedezni bennük az összefüggéseket és trendeket, hogy az emberi elemzők mindig tudják, hova és mire kell figyelni, hogy a lényegre tudjanak összpontosítani.

A műholdas megfigyelés aranykora

Az első amerikai műhold az 1958-ban indult Corona program keretében fényképezte az űrből a Földet, de ezek a fotók még úgy jutottak vissza hozzánk 1960-ban, hogy a szonda konkrétan lepottyantotta a tekercset, hogy a kutatók összeszedhessék. Ezeket a reptereket és más katonai létesítményeket ábrázoló képeket néhány nappal később maga Edwin Land, a Polaroid akkori vezérigazgatója terítette ki Dwight Eisenhower elé az Ovális Iroda padlójára. Az amerikai elnöknek pedig tetszhetett, amit látott, mert a következő évben létrejött az NRO. Ma már több mint 150 (ismert) amerikai katonai műhold figyeli a Földet, ezeknek a harmadát az NRO üzemelteti. De ennél jóval nagyobb a megfigyelő műholdak száma, és ezek egy részét nem is államok, hanem magán hírszerző cégek működtetik.

Corona által készített szatelitkép a Szovjetunióról 1960. augusztus 18-án

Fotó: NRO

Ezt persze az állami hírszerző szervek se nézték ölbe tett kézzel: az NRO és az NGA 2016-ban elindította a Commercial GEOINT Activity nevű közös programot, amelynek a keretében felvásárolják ezektől a cégektől az értékes adataikat. A programban egészen mostanáig csak egy cég, mai nevén a Maxar vett részt (ebbe olvadt bele a Google-ös együttműködése miatt ismertebb nevű DigitalGlobe is 2017-ben), de júniusban az NRO bejelentette, hogy 2020-tól bővítik a programot, és két további cég, a BlackSky és a Planet is bekerül majd, sőt már idén egyéves szerződést kötöttek velük, hogy addig is tanulmányozhassák a működésüket.

AHHOZ, HOGY A KÉSZÜLŐ KATONAI-HÍRSZERZÉSI RENDSZER MŰKÖDÉSÉT JOBBAN EL TUDJUK KÉPZELNI, ÉRDEMES MEGNÉZI A BLACKSKY MÁR MŰKÖDŐ MEGOLDÁSÁT.

Ez a cég 25 műholdról, 70 ezer hajóról és repülőgépről, 100 millió mobileszközről, több ezer internetre kötött okoseszközről, 5 ezer környezeti szenzorból, 40 ezer hírforrásból és 8 közösségi oldalról származó adatot kezel és összesít, és a jövőben 60 saját műholdat tervez hadrendbe állítani.

Mindegyik adattípusból más-más hasznos információ nyerhető ki: a hírekből személyek, szervezetek, helyek, események, más kulcsszavak; a képekből a helyszínek változásai, például amikor a képfelismerő algoritmusok kiszúrják, hogy felszállt egy katonai repülőgép a légibázisáról, vagy hogy megrongálódtak-e az épületek egy földrengés után; és így tovább. A cég rendszere ezeket a már feldolgozott, de még mindig különálló információmorzsákat igyekszik összekötni, hogy értelmet adjon nekik. Ha például eltűnt egy orosz vadászgép a bázisról, az a normális működési mintázata része-e (gyakorlatozik vagy másik bázisra szállították), vagy szokatlan esemény; utóbbi esetében van-e a közelben olyan történés, amely indokolhatja ezt, stb. Majd az így felfedezett összefüggések alapján döntéseket hoz, például a potenciálisan érdekes irányba állítja a műholdakat, illetve riasztja az emberi elemzőket, hogy munka van.

Amikor például június közepén megsérült két tankerhajó az Ománi-öbölben, még el se ült a füst körülöttük, a cég műholdjai már arra néztek és fotózták az incidenst, mert a hajók jeladójának szokatlan mintázata és helyi híradások alapján a rendszerük azonnal jelezte, hogy figyelemre érdemes esemény zajlik a Hormuzi-szorosban. (Aztán az Egyesült Államok meg is vádolta Iránt a hajók megtámadásával, amit az tagadott, de azóta lelőttek egy amerikai drónt, lefoglaltak egy brit tankerhajót, majd egy másik hajót, és a helyzet azóta is rendkívül feszült.)

Az EU Sentinel 2 műhold által készített felvétel az Ománban megsérült tanker hajóról 2019. május 12-én

Az EU Sentinel 2 műhold által készített felvétel az Ománban megsérült tanker hajóról 2019. május 12-én

Fotó: Sentinel data 2019 / esa

Hasonló elven képzelhető el a Sentient is, csak ha az egyszer működésbe lép, a BlackSky és a többi partnercég adatai is szépen befolyhatnak a rendszerbe a saját gyűjtésből és más forrásokból származó többi adattal együtt. Hogy ez mikor valósulhat meg, azaz milyen fázisban tart ez a fejlesztés, na ezt egyelőre a világon nagyon kevesen tudják, és ők nem bőbeszédű emberek.

Kockázatok és mellékhatások

A kockázatok viszont már elöljáróban látszanak. Például az, hogy nincs látható garancia arra, hogy egy ilyen érzékeny területen működő rendszer elég nagy pontossággal fog-e dolgozni. Márpedig a fals pozitív riasztásoknak végzetes következményei is lehetnek – némileg a harci drónok által kiválasztott célpontok esetéhez hasonlóan.

A rendszer tanításához felhasznált adatokkal is azért kell különösen vigyázni, mert bár a mindennapokban az is épp elég nagy hiba, ha egy képfelismerő rendszer gorillának hiszi a feketéket vagy egy fordítóprogram azt sulykolja, hogy a nőnek a konyhában a helye, de ezeknél jóval komolyabb következményei lehetnek annak, ha egy katonai rendszer követ el ilyen szintű melléfogásokat. Közelebbi analógiát szolgáltatnak erre a statisztikák szerint a kisebbségeket aránytalanul negatívan megítélő prediktív rendőrségi rendszerek.

Az NRO azzal hessegeti el ezeket a veszélyeket, hogy az emberi felügyeletet eszük ágában sincs kiiktatni, a manuális kontroll végig meglesz a rendszer fölött, így monitorozható a teljesítménye és felül lehet bírálni, ha szükséges.

Edward Snowden óta különösen érzékeny kérdés az is, hogy egy ilyen program pontosan milyen adatokra terjedhet ki, illetve terjed ki a valóságban. Ahogy általában az amerikai hírszerzési programok esetében, itt is az a főszabály, hogy amerikai állampolgárok után nem kémkedhetnek a saját szolgálataik. Bár az elmúlt években többször kiderült, hogy ezt a szabályt rugalmasan kezelik, ha a helyzet úgy kívánja, a Sentient program szerencséje, hogy az ismertebb társügynökségeivel szemben az NRO még egy nagyobb megfigyelési botrányban sem volt érintett.

Érdekesség, hogy a magáncégek műholdas adatgyűjtése kevésbé szigorúan szabályozott terület, mint az állami ügynökségeké, így elvileg nem kizárt, hogy ha az állam mégis amerikai földön nézne körül, csak a saját műholdjai odairányítása helyett kiskapuként egyszerűen kereskedelmi úton szerzi be ezeket az adatokat.

A Verge-nek nyilatkozó szakértők szerint aggodalomra adhat okot, hogy nem tudjuk, ezekre a kérdésekre ki és hogyan, illetve milyen választ fog adni. Persze lehet, hogy az is csak évekkel később derül majd ki, ha a program addigra már rég működésbe lépett.

Forrás: Index
Kategóriák: UFO

Megvan az óriási hatásfokú napelemek titka

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 10 - 10:56
tudományKategória: Mainstream

Az amerikai Rice Egyetem kutatói kifejlesztettek egy módszert arra, hogy a napelemek a fény mellett a termikus sugárzást is hasznosítani tudják, és ezáltal jelentősen megnövekedjen az áramtermelő képességük. Gyakorlatilag elkapják azt a hatalmas hőmennyiséget, amely egyébként csak a légkörbe kerülne.

Mindenki ismeri az infravörös hőkamerát: az általa rögzített képen a forró testek úgy néznek ki, mintha ragyognának. A forró felületeknek ez a sugárzása nagyon széles spektrumú, ám amikor a fényből állítunk elő elektromos áramot, az átalakítás csak akkor hatékony, ha csak egy keskenyebb sávban történik. 

A Rice tudósai Gururaj Naik és Junichiro Kono vezetésével erre a sávszűkítésre találtak ki egy módszert. A megfelelő irányba elrendezett nanocsövek elnyelik a hulladékhőt, és keskenysávú fotonokká alakítják, vagyis a hőből nem közvetlenül keletkezik elektromos áram, hanem egy közbeiktatott lépéssel.

AZ ELŐZETES BECSLÉSEK SZERINT A NAPELEMEK HATÁSFOKA A MOST ÁTLAGOSNAK MONDHATÓ 22 SZÁZALÉKRÓL AKÁR 80 SZÁZALÉKRA IS FELVIHETŐ.

Innnetől már csak az a kérdés, hogy miként oldható meg a nanocsövek nagyüzemi gyártása, hogy a világ könnyen át tudjon állni a megújuló energiára. A paranoiásak pedig amiatt kezdhetnek el aggódni, hogy a rengeteg pénzzel kitömött hadseregek és hatóságok az eddig csak filmekben látott apró kémeszközöket is meg tudják majd hajtani napenergiával, és sokkal könnyebb lesz lehallgatni az emberek tömegeit.

Forrás: IndexKapcsolódó: Feltérképezték a fényenergia eloszlását a Tejútrendszerben
Kategóriák: UFO

Negyvenezer éves település nyomaira bukkantak 3500 méteren

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 10 - 10:50
történelemKategória: Mainstream

Kevés levegő, erős UV-sugárzás, extrém hőmérséklet-ingadozások és művelhetetlen talaj: az élet a magashegységek szélsőséges körülményei között igencsak megterheli az emberi szervezetet. A kutatók emiatt sokáig úgy vélték, hogy az emberiség csupán nem olyan régen kezdett el 2500 méter feletti magasságban letelepedni. Az elmúlt évek régészeti felfedezései azonban azt mutatják, hogy a magashegyi területeken való letelepedés az eddig véltnél korábbra nyúlik vissza.

Etiópiában ugyanis a világ eddig ismert legkorábbi, több mint negyvenezer éves magashegyi „településének” a maradványait tárta fel egy nemzetközi kutatócsoport, írja a swissinfo.ch-ra hivatkozva az MTI. A Science című folyóiratban is publikált eredmények szerint kőkorszaki vadászok lakhattak közel 3,5 ezer méteres magasságban.

Különböző régészeti anyagok radiometrikus kormeghatározása alapján ez a hely a legkorábbi magashegységi település a világon, amiről tudunk

– mondta Götz Ossendorf, a Kölni Egyetem régésze az etiópiai felfedezésről. Ossendorf volt a kutatócsoport vezetője, a kutatásban pedig a kölnin kívül a Berni és a Marburgi Egyetem kutatói is részt vettek. 

Az etiópiai Bale-hegységben található Fincha Habera nevű sziklás menedékhelyen kőkorszaki csontok és tűzrakóhelyek maradványait találták meg a tudósok, valamint olyan tárgyakat is, amiket alacsonyabb fekvésű helyekről hozhattak fel ide, írja a Scinexx

A helyszín, ahol a település nyomaira bukkantak

Fotó: Götz Ossendorf Egyetem  

A Berni Egyetem kutatói rekonstruálták a térség évezredekkel ezelőtti környezeti és éghajlati viszonyait. Ehhez kőzetmintákat gyűjtöttek a hegység völgyeiben lévő morénákból, majd elemezték őket, és meghatározták a korukat. A kutatók szerint a magaslati menedéket a 47 és 31 ezer évvel ezelőtti időszakban többen is lakhatták, az viszont nem egyértelmű, hogy tartósan éltek-e itt emberek a kőkorszakban. 

A negyvenezer évvel ezelőtti vadászok obszidiánból készíthettek maguknak eszközöket, és óriási földikutyákon élhettek – sőt, ezeket valószínűleg meg is sütötték, ugyanis faszénmaradványok is a felszínre kerültek. Vízforrásnak pedig a gleccserek megolvadt vizeit használták, amiből viszont egy odalátogatónak nem látszik semmi: ezek a hegyek ma már jégmentesek.

A meglepő afrikai felfedezés nem csak azt mutatja meg, hogyan éltek sok ezer évvel ezelőtt az emberek, de azt is, milyen jól tudtak már akkor is alkalmazkodni a zordabb körülményekhez: „Ezek a nyomok és a velük való vizsgálat rendkívül jól mutatja azt, mennyire alkalmazkodóképes tud lenni az ember nem csak fizikailag, de kulturálisan és stratégiailag is az élőhelyéhez”, mondta Ossendorf.

Forrás: IndexKapcsolódó: Őskori sziklarajz, ami egy titokzatos objektumhoz vezetIsmét egy ősi lelet, amely átírhatja az emberiség történetét
Kategóriák: UFO

Rejtély, miért tartja életben az erdő a különös zombifát

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 10 - 10:44
tudományKategória: Mainstream

Kutatók egy csoportja bizonyítékot talált arra, hogy egyfajta „szuperorganizmust" létrehozva az erdei fák képesek egymást életben tartani azáltal, hogy vizet és más erőforrásokat osztanak meg egymással. A módszerrel a látszólag kiszáradt fatuskók úgy is képesek életben maradni, hogy tulajdonképpen egyáltalán nincs lombozatuk.

Sebastian Leuzinger és Martin Bader ökológusok egy új-zélandi erdőben szúrták ki a szemlátomást kimúlt déli kaurifenyő tuskóját. Legnagyobb meglepetésükre kiderült, hogy a halottnak tűnő növény valahogy mégis életben lehet, mivel nedvkeringést tapasztaltak benne.

A vízáramlást a tuskóban és a közeli fákban egyaránt megmérték, végül azt találták, hogy annak mértéke közel azonos az élő és az „élőholt" növényekben. Egyértelművé vált tehát, hogy a többi fa életben tartja a tuskót, azt azonban nem tudták megmondani, pontosan mi érdekük fűződik ehhez. 

A tuskó számára egyértelműek az előnyök – az oltványok (graftok) nélkül halott lenne, mivel nincsen saját zöld szövete

– mondta Leuzinger – 

Az azonban nagy kérdés, miért éri meg a nagyon is élő, zöld fáknak életben tartaniuk a tuskót, ha cserébe – legalábbis látszólag - nem kapnak semmit tőle? 

Leuzinger és kollégái úgy vélik, a fatuskó és az élő fák gyökerei egymásba nőttek, így természetes oltványokat hoztak létre. Ez egyébként megfigyelhető akkor, ha több fa él egymás mellett, ilyenkor a növények hajlamosak megosztani egymással az erőforrásokat a túlélés érdekében. 

Arra azonban nincs válasz, hogy egy halott fa mit tud biztosítani az élőknek. 

Ahhoz, hogy a víz a gyökerektől felfelé áramoljon a fában, olyan erőkifejtésre van szükség, amit a levelek párologtatása biztosít. Ez a halott fák esetében nem lehetséges, ám a kutatók által megvizsgált tuskóban mégis ezt tapasztalták, hála társainak.

FORRÁS: SEBASTIAN LEUZINGER

Mit tud biztosítani egy halott fa az élőknek?

Ugyan válasz nincs a kérdésre, néhány teória azért akad. Az egyik, hogy a halott fa még életben volt, amikor a kapcsolatrendszer kialakult, és ez – dacára annak, hogy a növény azóta már elpusztult – továbbra is fennmaradt. 

A másik, hogy az elhalt fa gyökereit a többi fa továbbra is tudja használni, így megkönnyítik saját tápanyagfelvételüket. 

Bár a kutatás tovább folytatódik, a felfedezés bizonyítja, hogy a fák között sokkal komplexebb összeköttetések vannak, mint azt a tudósok eddig sejtették.

A tanulmány az iScience folyóiratban jelent meg.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Növények teremnek a HoldonMit keresnek növények és rovarok a Hold sötét oldalán?
Kategóriák: UFO

Láthatatlan galaxisok tömegeit fedezték fel

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 9 - 16:19
CsillagászatJapánKategória: Mainstream

Harminckilenc, korábban láthatatlan, hatalmas ősi galaxist fedeztek fel japán kutatók. Ez az első eset, hogy ennyi galaxist fedeznek fel egyszerre.

 

 

Ez az első alkalom, hogy nagy tömegű galaxisok létét ilyen nagy számban sikerült megerősíteni a 13,7 milliárd éves univerzum első 2 milliárd évéből. Ezek a galaxisok korábban láthatatlanok voltak számunkra

- fogalmazott Vang Tao, a Tokiói Egyetem kutatója, az Atomenergia-bizottság és a Japán Nemzeti Csillagvizsgáló munkatársa, a felfedezésről a Nature tudományos lapban szerdán megjelent tanulmány szerzője.

Ez a felfedezés szembemegy a jelenlegi modellekkel, amelyek a kozmikus evolúció ezen szakaszára vonatkoznak, és segít megérteni bizonyos részleteket, melyek eddig hiányoztak

- tette hozzá. A szupernagy tömegű fekete lyukakkal és fekete anyaggal összeköttetésben lévő galaxisoknak az ilyen mértékű elterjedtsége ellentmond az univerzum jelenlegi modelljének.

Korukból és távolságukból adódóan ezek a hatalmas tömegű galaxisok rejtve voltak, mivel fényük gyenge és elnyújtott. Ilyen távolságból ugyanis a fény infravörössé válik, ráadásul az univerzum is tágul, ami miatt nő a távolság.

Ezeknek a galaxisoknak a fénye nagyon halvány és nagy hullámhosszú, láthatatlan a szem számára és nem érzékelhető a Hubble által sem

- mondta Kohno Kotaro, a Tokiói Egyetem tudósa. Ezért az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózatot (ALMA) használták, amely ideális az ilyen jellegű objektumok megfigyelésére.

A galaxisok tanulmányozása több információt szolgáltat a szupernagy tömegű fekete lyukakról is.
"Minél nagyobb tömegű egy galaxis, annál nagyobb tömegű a szívében lévő szupernagy tömegű fekete lyuk. Tehát a galaxisok fejlődésének tanulmányozása révén többet megtudhatunk a szupernagy tömegű fekete lyukakról" - mondta Kohno.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Komoly tudományos eredményt értek el a japán és kínai csillagászokOlyasmit láttak japán csillagászok, amit ember még sohaSötét titkot rejtenek az ősi galaxisok magjaiIzgalmas árnyékszelfit lőtt magáról a japán űrszondaJapán embert küld a Holdra
Kategóriák: UFO

Élet juthatott a Holdra

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 8 - 17:15
holdIzraelKategória: Mainstream

Medveállatkák kerülhettek a holdfelszínre, miután idén áprilisban az égitestbe csapódott a Berésít izraeli űreszköz – írja az MTI. Az apró állatok űrbe juttatásáért felelős Arch Mission Foundation szerint az élőlények valódi túlélők.

A Berésít áprilisban leszállás közben zuhant a Hold felszínére. Nova Spivack, az Arch Mission Foundation alapítója szerint nagy a valószínűsége, hogy az ütközés ellenére a medveállatkák életben maradtak, igaz, az élőlények nyugalmi állapotban lehetnek, hiszen a misszió előtt dehidratálták őket.

Az egy milliméternél is kisebb élőlények rendkívül ellenállóak. Szélsőséges mértékű sugárzásnak, hőségnek és hidegnek is ellenállnak, és évtizedeket képesek átvészelni táplálék nélkül. Túlélik a 150 Celsius-fokos forróságot és az abszolút nulla, vagyis a mínusz 273,15 Celsius-fokos hideget is is.

A különleges élőlények évtizedekkel dehidratálásuk után is képesek visszatérni az életbe, ha vízzel érintkeznek. Amikor kiszáradnak, behúzzák a fejüket és nyolc lábukat, apró labdává zsugorodnak, szinte minden vizet kiválasztanak a szervezetükből, anyagcseréjük a normális állapot 0,01 százalékára lassul.

Az azonban, hogy a medveállatkák fel is éledjenek a Holdon, az ott uralkodó körülmények miatt szinte lehetetlen, még ha a szonda robbanását túl is élték. Ahhoz, hogy újra aktív állapotba kerüljenek, növekedjenek és szaporodjanak, vízre, oxigénre és táplálékra van szükségük”

– mondta William Miller, az amerikai Baker Egyetem kutatója.

A szakértők szerint elméletileg lehetséges, hogy a Holdra került medveállatkákat begyűjtsék, visszahozzák a Földre, felélesszék őket, illetve megvizsgálják, hogy milyen hatással volt rájuk az idegen égitest környezete.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Űrhajót tervez a Holdra juttatni Izrael 2019-ben
Kategóriák: UFO

Hatalmas cunami pusztíthatott az ősi Marson

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 7 - 20:15
MarsCsillagászatKategória: Mainstream

Két, egymástól független kutatócsoport 2016-ban a Mars felszínét tanulmányozva kidolgozott egy teóriát, mely szerint a távoli múltban egy óriási, 300 méteres cunami jelent meg az égitesten. Most egy vizsgálat újabb részleteket tárt fel a feltételezett eseményről – írja a Live Science.

Francois Costard, a Francia Tudományos Kutatási Központ munkatársa, aki az elsők között vetette fel az elméletet, a hullám terjedését követte nyomon a felszínen. Célja az volt, hogy megtalálja azt a pontot, ahonnan az ár elindult.

Costard és kollégái tíz olyan krátert azonosítottak, melyek méretük és elhelyezkedésük alapján a becsapódás helyét jelölhetik. Végül a szakértők arra jutottak, hogy a 150 kilométer átmérőjű Lomonosov-kráternél történhetett az ütközés. A cunamival nagyjából egyidős mélyedés széle erodálódott, ez a visszavonuló víz nyoma lehet.

A kutatók szerint a becsapódás idézhette elő a hatalmas hullámot, ugyanakkor egyértelműen még nem sikerült igazolni az eseményt. Mikor a feltételezett ütközés történt, a Marson már jóval kevesebb víz volt, mint az azt megelőző időszakban. Ahhoz, hogy alátámaszthassák a hipotézist, további vizsgálatokra lesz szükség.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: Ilyen az ősi Mars vizzelÉlet lehetett az ősi MarsonMetánkitörések melegíthették az ősi Marsot
Kategóriák: UFO

Máshol építhetik fel a hawaii vulkánra tervezett óriásteleszkópot

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 6 - 21:13
CsillagászatKategória: Mainstream

A hawaii Mauna Kea vulkán csúcsára tervezett óriásteleszkóp építtetői a spanyol Kanári-szigetektől kértek engedélyt az obszervatórium megépítésére, mivel az eredetileg tervezett helyszínen továbbra sem tudják megkezdeni a munkálatokat a tiltakozók miatt.

Az óriásteleszkóp építését ellenző őslakosok, akik szerint egy újabb építkezés tovább gyalázná a már így is tucatnyi obszervatóriumnak otthont adó szent földjüket, több mint három hete hátráltatják az építkezési munkálatok kezdetét. A TMT program vezetője, Ed Stone hétfői közleményében aláhúzta, hogy továbbra is a Mauna Keán akarják megépíteni a teleszkópot, ám szükség van egy tartalék tervre is, amelyet La Palma, a spanyol Kanári-szigetek egyik szigete jelent.

A tiltakozók vezetői pozitív előrelépésként értékelték a spanyolországi építési engedély kikérését, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez még nem elegendő számukra ahhoz, hogy megszüntessék a vulkáni csúcsra vezető utak lezárását. A Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet vezetője, Rafael Rebolo hétfőn megerősítette az AP hírügynökségnek, hogy levélben értesítették arról, miszerint a TMT projekt vezető testülete a közelmúltban úgy döntött "továbbmegy az építési engedély kikérésének folyamatában" La Palma szigetére vonatkozóan.

A mi álláspontunk az, hogy itt vagyunk, ha a TMT projektnek szüksége van ránk

- tette hozzá Rebolo a telefonos interjúban.

Az óriásteleszkóp (TMT) fantáziarajza

Több évnyi tiltakozás és jogi csatározás után a hawaii legfelső bíróság 2018 novemberében jóváhagyta a Mauna Kea vulkán csúcsára tervezett óriásteleszkóp építési engedélyét, megnyitva az utat a terv megvalósítása előtt. A projekt vezető testülete már 2016-ban alternatív lehetőségként jelölte meg La Palmát. Az 1,4 milliárd dolláros óriásteleszkóp nemzetközi - amerikai, kanadai, japán, kínai és indiai - együttműködésben valósul meg. A jelenlegi csillagászati teleszkópoknál jóval nagyobb TMT 30 méter átmérőjű főtükre 492, egyenként 1,4 méteres szegmensből fog állni.

A tudósok egyebek között az első galaxisok születését és a csillagvárosok evolúcióját tanulmányozhatják segítségével, valamint azt, hogy ezek milyen kölcsönhatásban vannak a fekete lyukakkal.

A 4205 méter magas vulkánon már számos teleszkóp működik, mivel a csillagászok szerint ez a legalkalmasabb helyszín a világűr megfigyelésére száraz, hideg klímája, tiszta levegője és optimális atmoszférája miatt.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Zöld utat adnak a hawaii óriásteleszkóp megépítésénekAz Alpha Centaurinál keres bolygókat a chilei óriásteleszkóp
Kategóriák: UFO

Fémes légkörű, ovális bolygót fedezett fel a Hubble

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 5 - 18:06
CsillagászatHubbleKategória: Mainstream

Földünktől 900 fényév távolságban lévő exobolygót vizsgált a Hubble űrteleszkóp egy 20 távoli bolygót érintő megfigyelési sorozatban. Ennek során a kiválasztott bolygókat több hullámhossztartományban is megfigyeli az űrteleszkóp, amint azok elvonulnak az anyacsillaguk előtt, e mérésekből többek közt a bolygók légköréről lehetett információt gyűjteni. Ez utóbbi szempontból különösen kedvező helyzetű volt a WASP-121b jelű, a mi Jupiterünknél kissé nagyobb tömegű égitest. A bolygó légköre elképesztően forró, a csillaga által megvilágított oldalán a 2500 Celsius-fokot is meghaladja a hőmérséklet, ám távolról sem ez a legfurcsább tulajdonsága.

Az ún. forró Jupiter kategóriába sorolható exobolygók általában még elég „hűvösek” ahhoz, hogy a légkörük alsó rétegeiben lévő fémek kicsapódjanak, a WASP-121b esetében azonban már annyira forró a légkör, hogy a magnézium és a vas a légkör legkülső rétegében is megtalálható. Több esetben láttak már fémeket a forró Jupiterek légkörében, de eddig minden esetben azok alsó rétegeiben. Ezzel szemben a mostani megfigyelésekből egyértelműen az derült ki, hogy olyan régióban vannak a bolygó körül e gáz állapotú fémek, ahol a bolygó gravitációja már nem köti őket, s kiszabadulnak a légköréből, számolt be a NASA.
A mérések alapján ez annak köszönhető, hogy a csillag a Napunknál jóval erősebb ultraibolya sugárzást bocsát ki, s ez forrósítja fel a bolygó felső légkörét annyira, hogy a fémek kiszabaduljanak belőle. Könnyen lehet, hogy e fémek forrósága adja magának a felső légkörnek is a rendkívüli hőmérsékletét.

A bolygó olyan közel kering a csillagához, hogy annak gravitációja hatására fellépő árapály erősen eltorzította a bolygó alakját, s így az sokkal inkább hasonlít egy, a csillag irányában megnyúlt, ovális amerikai futball labdára, mint gömbre, a csillag pedig folyamatosan tépi le a bolygó légkörét.

A forró Jupiterek leginkább hidrogénből állnak, s a Hubble különösen jól érzékeli e gáz jelenlétét, így alkalmas e bolygók légkörének vizsgálatára, s ezekből tudjuk, hogy e bolygók igen könnyen el is veszítik a légkörük hidrogénjét. Minél közelebb van a bolygó az anyacsillagához, annál könnyebben távoznak a légkörét alkotó gázok is, a WASP-121b esetében a hidrogén szinte folyamként ömlik ki a légkörből, s a forróság miatt magával rántja a külső légkörben lévő fémeket is, így a bolygó folyamatosan veszít a tömegéből. A Hubble megfigyeléseiből megismerhetjük azokat a folyamatokat, amelyekben a bolygók a kialakulásuk során összegyűjtött gázokból álló őslégkörüket elveszítik.

A WASP-121b a majdani James Webb Űrteleszkóp számára is izgalmas célpont lesz, ez a távcső az infravörös tartományban észlelheti majd a légkörét, így a Hubble mostani méréseit kiegészítve a bolygó teljes légköréről képet kapnak majd a csillagászok.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: A Hubble belepillantott egy kozmikus vihar belsejébeA Hubble kiszúrta az eddigi legtávolabbi galaxistElőször dokumentálta vihar keletkezését a Neptunuszon a HubbleLenyűgöző fotót készített a Hubble két galaxis összeolvadásárólPillantás a jövőbe: egymásba gabalyodó galaxisok a Hubble képén
Kategóriák: UFO

Hatalmas denevért fotóztak az űrben

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 4 - 18:16
CsillagászatKategória: Mainstream

Tőlünk kétezer fényév távolságban, az Orion csillagkép egyik legsötétebb szegletében megbújva terjeszti ködös szárnyait a csillagközi térbe az Űrdenevér. Bár a magjában elhelyezkedő fiatal csillagokat átlátszatlan porfelhők rejtik el előlünk, azok ragyogó sugárzása még így is megvilágítja a ködöt. Ahhoz túlságosan halvány, hogy szabad szemmel megpillanthassuk, azonban az ESO VLT távcsőegyüttesének ez idáig legrészletesebb felvételén az NGC 1788 felfedi lágy színeit.

Az ESO VLT távcsőegyüttesével is megörökítették az Orion (Vadász) csillagkép legsötétebb szegletében rejtőzködő, NGC 1788 katalógusjelű éteri ködöt, ismertebb nevén az Űrdenevért. Maga a denevért formázó reflexiós köd nem bocsát ki fényt, csak a magjában megbújó, a porfelhőkön keresztül csak homályosan sejthető fiatal csillagok halmazának fényét veri vissza.

Az NGC 1788 első leírása óta a műszerek nagyon sokat fejlődtek, a VLT-vel készített kép a valaha rögzített legrészletesebb felvétel az objektumról.

A kozmikus "denevér"

Bár úgy tűnik, hogy a kísérteties köd az Orion többi objektumától elszigetelt, a csillagászok mégis úgy vélik, hogy alakját a mögötte elhelyezkedő nagy tömegű csillagok intenzív csillagszele formálta. A nagyon forró plazmaáramok a légkörük külső részéből indulnak ki hihetetlenül nagy sebességgel, az Űrdenevér születő csillagait csapdába ejtő formára alakítva a ködöt.

Az NGC 1788-at elsőként a német–angol csillagász, William Herschel írta le, aki felvette az objektumot arra a listájára, amely később alapjául szolgált a mélyég-objektumok egyik legfontosabb katalógusának, az NGC-nek (New General Catalogue, Új Általános Katalógus). A kicsi és halvány ködről korábban már az ESO La Silla Obszervatóriumában működő MPG/ESO 2,2 méteres teleszkóppal is készült gyönyörű felvétel, az újhoz képest azonban az – ahogyan szokták mondani – a kanyarban sincs. Az Űrdenevér időtlenné merevedett poros szárnyainak legapróbb részleteit is megörökítő felvétel az ESO egyik legsokoldalúbb műszerével, az éppen húszéves FORS2-vel (Focal Reducer and low dispersion Spectrograph 2) készült.

A műszerek svájci bicskája

A FORS2 a Paranal Obszervatórium VLT távcsőegyüttese egyik 8,2 méteres egységének (Antu) műszere, amelyet az, hogy képes az égbolt nagy területének kivételes részletességű leképezésére, az ESO csúcstechnológiájú műszerflottájának egyik legkapósabb tagjává tett. A 20 évvel ezelőtti első fény óta a FORS2 a „műszerek svájci bicskája" néven vált ismertté. Az elnevezés alapja működési módjainak széles skálája. A FORS2 sokoldalúsága a tisztán tudományos célú felhasználáson túlra vezet – képessége a kiváló minőségű, gyönyörű felvételek készítésére különösen alkalmassá teszi a nagyközönség elérését célzó tevékenységre is.

A VLT

A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek programjának keretében készült, amelynek célja, hogy az ESO távcsöveivel érdekes, vizuálisan látványos objektumokról rögzítsenek az oktatási és népszerűsítő tevékenységben felhasználható képeket. A program során azokat az időszakokat használják ki, amikor a körülmények miatt a távcsövek nem tudnak tudományos célú észleléseket végezni, és – a FORS2 segítségével – ilyenkor lélegzetelállító felvételeket rögzítenek az éjszakai égbolt legérdekesebb objektumairól, mint például erről az összetett reflexiós ködről. Nem kizárt azonban, hogy az ekkor gyűjtött adatok tudományos célokra is alkalmasak lehetnek, ezért azokat az ESO archívumán keresztül a szakcsillagászok számára is elérhetővé teszik.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Hubble belepillantott egy kozmikus vihar belsejébeEgy lépéssel közelebb a kozmikus füttyszó forrásáhozIdegen űrhajókat hajthatnak a rejtélyes kozmikus felvillanásokKozmikus falat találhattak több milliárd fényévreKozmikus tűzijáték jelzi két galaxis összeolvadását - képen az ütközés pillanata!
Kategóriák: UFO

Újabb aszteroida suhan el a Föld mellett a jövő héten

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 3 - 18:11
CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

A 2006 QQ23 jelű aszteroida, amely várhatóan augusztus 10-én halad el a bolygó mellett, a becslések szerint 570 méter átmérőjű és a Földtől csaknem 8 millió kilométerre található.

 

Több mint 900, egy kilométernél nagyobb aszteroida kering a Föld közelében

Lindley Johnson és Kelly Fast a NASA szakértői elmondták, hogy az ilyen "földközeli objektumoknak" nevezett égitestek, mint az aszteroidák és üstökösök a bolygókkal együtt a Nap körül keringenek.

A 2006 QQ23 jelű aszteroidáról készített fantáziakép

A 2006 QQ23 aszteroidához hasonló objektumok évente nagyjából féltucatszor suhannak el a Föld mellett

- mondta Johnson. Ez az aszteroida ugyan csak 570 méter átmérőjű, a Nap körül keringő legnagyobb eddig ismert hasonló objektum azonban 33 kilométeres.

A 2006 QQ23 aszteroidáról készített fotó

A Naprendszerben mintegy 900 olyan aszteroida kering a Föld közelében, amelynek átmérője több mint egy kilométer - olvasható a CNN amerikai hírtelevízió honlapján.

Országnyi területet pusztítana el egy ekkora objektum becsapódása

A szakemberek szerint a Föld pályáját metsző aszteroidák közül a legkisebbeket a bolygó légköre elégeti. Ez azonban még nem mindig azt jelenti, hogy ezek ne okozhatnának kárt.

A cseljabinszki meteor füstcsóvája az égen 2013. február 15-én

2013-ban egy 17 méter átmérőjű aszteroida lépett be a Föld légkörébe az oroszországi Cseljabinszk felett. Bár becsapódás nem történt, a robbanás így is több mint ezer embert megsebesített.

Ha egy a 2006 QQ23 aszteroidához hasonló méretű objektum csapódna be a Földbe, az országnyi területet rombolna le.

Egy a 2006 QQ23 jelű aszteroidához hasonló méretű kozmikus objektum becsapódása országnyi terület pusztulását okozhatná

A becsapódás azonban meglehetősen ritka, 200-300 évente lehet ilyen eseményre számítani - mondta Johnson.

Folyamatosan figyelemmel kísérik a földsúroló aszteroidákat

A NASA rendelkezik azzal a technológiával,

amelynek segítségével nyomon követhetik ezeket az úgynevezett földsúroló aszteroidákat,

és pontosan ki tudják számítani, hogy mikor haladnak el a Föld közelében.

A 2006 QQ23 pályáját ábrázoló grafika

A 2006 QQ23 aszteroida pályájának adatait 1901 óta rögzítik és már egészen 2200-ig meghatározták az aszteroida pályaelemeit.

A 2006 QQ23 pályaelemeit egészen 2200-ig meghatározták

Ha azonban olyan aszteroida közelítené meg a Földet, amely közvetlen veszélyt jelenthet, a NASA missziót indítana az objektum pályájának eltérítésére.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákrólA jövő nagy reménysége az aszteroidabányászatAszteroida csapódott be AusztráliánálAszteroida lépett a Föld légkörébe, de megsemmisültAszteroidákból faragnának űrhajókat
Kategóriák: UFO

Szuperföldre bukkantak a szomszédban

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 2 - 19:17
NASACsillagászatKategória: Mainstream

A GJ 357 törpecsillag körül keringő GJ 357 d nagyjából hatszor nagyobb a Földnél – írja a USA Today. Az exobolygó 55,7 nap alatt kerüli meg gazdacsillagát. Lisa Kaltenegger, a Cornell Egyetem Carl Sagan Intézetének munkatársa szerint ha a GJ 357 d atmoszférája kellően vastag, felszínén fennmaradhat folyékony állapotban a víz. Ez azt jelenti, hogy akár az élet is jelen lehet az égitesten, melynek jeleit rövidesen kimutathatják az új generációs távcsövek.

A NASA számításai alapján amennyiben az objektumhoz nem tartozik számottevő légkör, felszínén mínusz 64 Celsius-fok lehet. Ebben az esetben, ha van is víz a bolygón, az bizonyosan fagyott.

Kép: NASA's Goddard Space Flight Center/Chris Smith

Kaltenegger és kollégái 2019 elején a Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) űrszonda adatait elemezve vizsgálták GJ 357 b-t, egy Földnél jóval forróbb exobolygót. A kutatás során aztán további égitesteket találtak a rendszerben, többek közt a GJ 357 d-t. Mivel az objektum csillaga lakható zónájában fekszik, ezért elvileg fennmaradhat rajta a folyékony víz.

Kaltenegger szerint 2021-2025-ben két új teleszkópot is üzembe helyeznek, melyekkel már keresni kezdhetik az életre utaló nyomokat az exobolygókon. Mivel a GJ 357 d meglehetősen közel található, valószínűleg sok kutató fogja majd vizsgálni.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: 20 új földszerű exobolygóra bukkanhattak1284 új exobolygót talált a Kepler-űrteleszkópEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívülFöldihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónak
Kategóriák: UFO

Kibontotta vitorláját a jövő űrhajója

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 1 - 18:24
űrkutatásKategória: Mainstream

A napenergiával hajtott Lightsail 2 műhold saját erejéből magasabb Föld körüli pályára emelkedett - jelentette a projektet elindító kaliforniai magánvállalkozás, a Planetary Society.

A cipónyi méretű Lightsail 2-t júniusban indították Föld körüli pályára. Sikerült kibontania alufóliaszerű napvitorláját, mely a Napból sugárzó apró fényrészecskék, a fotonok mozgását használva löki előre a műszert.

A technológia gyakorlatilag kimeríthetetlen forrást ígér az űrhajózás számára. Helyettesítheti a rakéta-üzemanyagok véges készletét, amelyre az űrhajók jelenlegi generációja a repülés során, manőverezés közben támaszkodik.

Boldogan jelentjük be, hogy a Lightsail 2 misszió sikeres"- mondta Bruce Betts programmenedzser, miután közölték, hogy a műhold 1,6 kilométerrel magasabban lévő pályára emelkedett a Napból érkező fény nyomása alatt vitorlázva.

Bill Nye, a Planetary Society elnöke szerint ez a módszer leginkább a rakományok űrbe juttatásában játszhat szerepet, vagy olyan kis műholdak esetében, melyeknél még elegendő hely van a nagyobb és erőteljesebb napvitorlák szállítására.

FORRÁS: THE PLANETARY SOCIETY

Hiszünk abban, hogy a Lightsail 2-höz hasonló missziók demokratizálják az űrt, a világon egyre több embernek, több szervezetnek teszik lehetővé, hogy űrhajót küldjenek a Naprendszer izgalmas és fontos pontjaira. Ez pedig segíthet megválaszolni a kérdést, hogy honnan jöttünk"- fogalmazott Nye.

A Lightsail projekt még az 1990-es években kezdődött, az első, Cosmos 1 nevet viselő prototípus azonban egy hibás kilövéskor megsemmisült egy orosz rakétán 2005-ben. Második prototípusát, a Lightsail 1-et a Planetary Society 2015-ben juttatta az űrbe, technikai problémák miatt azonban nem tudott elég magasra jutni, hogy a napfény energiáját használja a mozgásra.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 600 napnál tart a rejtélyes katonai űrhajó küldetéseA jövő magánűrhajóiAszteroidákból faragnának űrhajókatAz oroszok elkezdték építeni a Holdra utazó űrhajójukat
Kategóriák: UFO

Három új bolygót fedezett fel a NASA planétavadásza

ParaHIR.HU - 2019, július 31 - 19:19
CsillagászatNASAKategória: Mainstream

Egy szomszédos törpecsillag körül keringő három új bolygót fedezett fel az amerikai űrkutatási hivatal exobolygóvadász űrszondája. A TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) által felfedezett TOI-270 nevű csillagrendszerben lévő három exobolygó, vagyis Naprendszeren kívüli planéták egyike szilárd felszínű és valamivel nagyobb a Földnél, míg a másik kettő gáz halmazállapotú és méretét tekintve nagyjából kétszerese a Földnek.

A Nature Astronomy című folyóirat online kiadásában elérhető tanulmány szerint a kisebb bolygó az úgynevezett lakható zónában található - ez azt a távolságot jelenti egy csillag körül, ahol a hőmérséklet lehetővé teszi, hogy a víz folyékony halmazállapotú maradjon a bolygó felszínén -, maga a TOI-270 csillag pedig olyan közel van a Földhöz, hogy sokkal fényesebbnek látszik, mint a hasonló rendszerek gazdacsillagai.

A halvány, hideg törpecsillag méretét és tömegét tekintve is nagyjából 40 százalékkal kisebb a Napnál, felszíni hőmérséklete pedig csaknem egyharmaddal hűvösebb a központi csillagunkénál. Emellett "csendes" is, ami azt jelenti, hogy ritkán jelentkezik flerjelenség, így a kutatók könnyebben megfigyelhetik a csillagot és a körülötte keringő bolygókat.

Nagyon kevés ilyen planétát találtunk eddig lakható zónában, és ezek közül is csak néhányat egy csendes csillag körül, szóval ez egy ritka felfedezés"- mondta Stephen Kane, a Kaliforniai Egyetem riverside-i campusának munkatársa. Hozzátette: "a Naprendszerünkben nincsen ehhez hasonló bolygó".

"A TOI-270 lehetővé teszi számunkra a Föld-típusú bolygók és a gázok dominálta mini-Neptunuszok közötti +hiányzó láncszem+ tanulmányozását, mivel ebben a rendszerben mindegyik előbb említett típus megtalálható" - magyarázta Maximilian Günther, a Massachusettsi Műszaki Egyetem Kavli Asztrofizikai és Űrkutatási Intézetének kutatója.

Alaposabb megfigyelések révén hamarosan képesek leszünk meghatározni ezeknek a bolygóknak az összetételét, továbbá azt, hogy van-e légkörük és azt milyen gázok alkotják"- fejtette ki Günther.

Az új bolygók távolsága a csillaguktól. A Föld ilyen távolságra lenne a törpétől

Kane szerint a tervezett megfigyelések révén meg lehet mondani, hogy egy bolygón volt-e valaha folyékony halmazállapotú víz, és, hogy a planéták valamelyikén alkalmasak-e a körülmények a földi értelemben vett élet támogatására.

A csillagrendszer a Földtől nagyjából 73 fényévre található a Festő (Pictor) csillagképben, ami csillagászati léptékkel közelinek számít, ám a gyakorlatban olyan messze van, hogy élő ember valószínűleg soha nem fog eljutni oda.

Günther szerint a TESS-t egyébként kifejezetten az ilyen rendszerek, vagyis az inaktív gazdacsillag előtt elhaladó kisméretű bolygók felkutatására tervezték. A TESS az úgynevezett tranzitmódszerrel vizsgálja az égboltot. A fedélzetén működő detektorok a csillagok fényességét mérik, és azt az átmeneti elhalványodást keresik, ami olyankor következik be, amikor a csillag körül keringő bolygó éppen a csillag előtt halad át.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 200 ezer csillag fér el a TESS első fotóján1284 új exobolygót talált a Kepler-űrteleszkóp20 új földszerű exobolygóra bukkanhattakEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életElőször azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörében
Kategóriák: UFO

Három nap nyugszik le egyszerre a közeli bolygó egén

ParaHIR.HU - 2019, július 30 - 18:57
CsillagászatKategória: Mainstream

A szakértők a NASA TESS műholdjának adatait elemezve találták meg a LTT 1445Ab jelű égitestet – írja a Space.com. Az exobolygó egy hármas csillagrendszer egyik objektuma körül kering, a csillagok mind vörös törpék. A rendszer viszonylag közel, mintegy 22,5 fényévre fekszik.

Jennifer Winters, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa és a csapat tagja szerint ha az ember a bolygó felszínén állna, három napot is láthatna, igaz, ezek közül kettő igen távoli. A TESS adatai alapján a kutatók úgy vélik, hogy az égitest egy kőzetbolygó, és nyolc földtömegű.

Az objektum felszínén elképesztő forróság uralkodhat, az átlaghőmérséklet a 160 Celsius-fokot is elérheti. A LTT 1445Ab rendkívül közel kering gazdacsillagához, nagyjából öt nap alatt kerüli meg.

Az exobolygó egyik fő különlegessége légköre lehet, melyet egyelőre nem tudtak tanulmányozni. Az égitest viszonylag közel található a Földhöz, a bolygó pedig a keringése során, a Földről nézve, elhalad a csillagok előtt, ez jó lehetőséget biztosít arra, hogy atmoszféra-vizsgálatot folytathassanak. A szakértők bíznak benne, hogy felmérhetik majd, hogy milyen gázok is alkotják a bolygó légkörét.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: Kettős csillagrendszerből szökhetett el az 'OumuamuaMagyar kutató vezetésével azonosítottak egy négyes csillagrendszertNASA-műszerekkel lesték ki egy csillagrendszer titkait magyar kutatók Szokatlan csillagrendszert találtak a tudósok
Kategóriák: UFO

Ismét igazolták Einstein elméletét

ParaHIR.HU - 2019, július 29 - 18:45
tudományfizikaFekete lyukKategória: Mainstream

A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatói a Tejútrendszer közepén fekvő szupermasszív fekete lyuk körül keringő csillag vizsgálatával igazolták Albert Einstein 1915-ös relativitáselméletét – írja az MTI. A kutatók az SO-2 jelű, tíz naptömegű égitestet elemezték, amint ellipszis alakú pályáján 16 év alatt megkerüli a Sagittarius A*-t.

A csapat arra jutott, hogy a fekete lyuk óriási gravitációs vonzását elkerülő csillagfény viselkedése egybevág azzal, amit Einstein elmélete alapján várni lehet.

Bár Einstein elméletét teljesen alátámasztja az égitest megfigyelése, Andrea Ghez, a UCLA munkatársa szerint maga a hipotézis nem ad teljes magyarázatot arra, hogy mi történik a legszélsőségesebb gravitációs körülmények között.

A kutatók 24 éven át figyelték meg a csillag mozgását. Eközben kimutatták az úgynevezett gravitációs vöröseltolódás jelenségét is, ez az általános relativitáselmélet jellegzetessége. A fekete lyuk szélsőségesen nagy gravitációs ereje vörösessé alakítja a csillag fényét, Einstein szerint ugyanis a fény a hatalmas gravitációval szemben a fekete lyuk közelében extra nagy munkát végez, és eközben hullámhossza a vörös tartományba tolódik.

Einsteinnek igaza van, legalábbis most. Teóriája azonban határozottan sebezhető. Nem tudja teljesen megmagyarázni egy fekete lyuk gravitációs erejét, és valamikor ki kell alakítani egy Einstein elméletén túlmutató, átfogóbb gravitációs elméletet, amely megmagyarázza, mi is egy fekete lyuk”

– mondta Ghez.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Cáfolja Einstein elméletét utolsó munkájában HawkingEinstein azt mondta, lehetetlen, most megcsináltákEinsteinnek megint igaza voltGigantikus galaxisgyűrű kérdőjelezi meg Einstein elméletét
Kategóriák: UFO

Szabályosan csuklik az öregedéstől egy vörös óriás

ParaHIR.HU - 2019, július 28 - 17:53
CsillagászatKategória: Mainstream

Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársainak sikerült az öregedés jeleit kimutatniuk egy vörös óriáscsillagnál. A kutatók által vizsgált Kis Medve csillagképben található égitest hamarosan 1,2 milliárd éves élete végére ér, és éppen utolsó nukleáris "csuklásait", termális pulzusait éli át.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján olvasható beszámoló szerint a csillagok élete nagyon lassan telik, a legtöbbször túl lassan ahhoz, hogy emberi léptékkel észlelhető legyen az idő múlása egy-egy égitestnél. Ez alól legfeljebb a szupernóva-robbanások kivételek, de a legtöbb csillag sosem válik szupernóvává. A Naphoz hasonló csillagok jóval csendesebben érik el életük végét: néhány milliárd év után vörös óriáscsillaggá, majd végül planetáris köddé válnak, egy apró fehér törpecsillagot hátrahagyva. Ezt a történetet a csillagászok sok-sok különböző korú csillag megfigyeléséből és csillagmodellek kiszámolásából állították össze. Ugyanakkor nagyon nehéz ténylegesen is bebizonyítani, hogy egy-egy csillag valóban követi-e ezt az "átlagos" életutat.

A CSFK Csillagászati Intézetének munkatársai, Molnár László és Kiss László, az Australian National University posztdoktor kutatójával, Meridith Joyce-szal közös munkájukban azonban bizonyítékot találtak erre, kihasználva a kisebb csillagok életének vége felé zajló események láncolatát.

A T Ursae Minorishoz hasonló haldokló vörös óriás

Mint írják, a vörös óriástól a fehér törpe fázisig tartó, utolsó néhány millió év során a csillag már nem termel stabilan energiát. Időnként lökésszerűen megugrik a belsejében a magfúzió: ezek a "csuklások", a termális pulzusok jelentős változásokat okoznak a csillag méretében és fényességében is, ráadásul nagyon gyorsan, évszázadok-évezredek alatt lezajlanak. Vagyis egy-egy ilyen termális pulzus akár észre is vehető néhány emberöltő alatt, ehhez azonban tudni kell hol és hogyan keressék a nyomait.

Az azonosításban nagy segítséget jelent, hogy ezek az öreg csillagok egyben változócsillagok is. A bennük gerjesztődő hanghullámok hatására pulzálnak is, vagyis ciklikusan összehúzódnak és tágulnak, egy év körüli periódusokkal. Ezeket a lassú, de nagyon feltűnő fényváltozásokat számos változócsillagban, köztük a T Ursae Minoris (T UMi) nevűben is már több mint egy évszázada nyomon követik profi és amatőr csillagászok. A névbeli hasonlóság ellenére két különböző jelenségről van szó, és a pulzáció az a nyomjelző, ami elárulhatja a termális pulzus beindulását. Ahogy ugyanis a csillag zsugorodni kezd, a hanghullámok hamarabb átérnek rajta, lerövidítve ezeket az éves ciklusokat.

A T UMi sokáig egy volt a számtalan másik változócsillag közül, de aztán, az 1980-as években rohamosan elkezdett csökkenni a periódusa. Ezt a gyors változást már a 2000-es évek elején összefüggésbe hozták egy esetleges termális pulzussal szegedi csillagászok, Szatmáry Károly, Kiss László és Bebesi Zsófia, de csak az utóbbi években jelentek meg olyan csillagfejlődési modellek, amelyek már alkalmasak arra, hogy segítségükkel a kutatók kellő pontossággal végigszámolhassák az eseményeket.

A magyar kutatók már régóta tervezték, hogy újabb adatok és fejlettebb eszközök segítségével ismét megvizsgálják a csillagot. Az utóbbi tíz évben gyűjtött megfigyelések kulcsfontosságúnak bizonyultak: kiderült, hogy egy második pulzáció is megjelent a csillagban. A két különböző hanghullám és elhangolódásuk megfigyelése a csillag zsugorodása során lehetővé tette, hogy sokkal pontosabban meghatározhassák, milyen csillaggal is van dolguk.

A részletes fizikai modellezés kivitelezéséhez csatlakozott Meridith Joyce. Az együttműködés keretében a rendelkezésre álló legfejlettebb csillagfejlődési és pulzációs numerikus kódok segítségével reprodukálták a T UMi viselkedését. A feladat bonyolultságát jól mutatja, hogy a csillagmodelleket arra találták ki, hogy a csillagok évmilliárdokban mért fejlődését kövesse végig, azt viszont 5-10 éves pontossággal kellett meghatározni, pontosan mikor számolják ki ez alatt az idő alatt a pulzációs periódusokat.

A T Ursae Minoris fényváltozásai az elmúlt közel egy évszázad során. A színskála a ciklusok periódusát jelzi: a csillag lényegében változatlanul működött kb. 1980-ig, majd a fényváltozás periódusa gyors csökkenésbe kezdett, a 2000-es évekre pedig már teljesen más formát öltött

De a modellszámítások végül sikeresen igazolták, hogy a T UMi éppen egy termális pulzuson megy át, és az is kiderült, hogy a csillag a Nap tömegének kétszeresével született meg 1,2 milliárd évvel ezelőtt. Ez idáig messze a legpontosabb kor- és tömegbecslés egy ilyen, élete vége felé járó, egyedülálló csillagra.

A részletes modelleknek köszönhetően pedig nemcsak a csillag múltját, hanem a közeljövőjét is meg lehet jósolni: a kutatók arra jutottak, hogy a pulzus miatti zsugorodás összesen 80-100 évig, tehát még további 40-60 évig fog tartani, mielőtt a csillag mérete újra növekedni kezdene.

Ráadásul a csillag vélhetően már az utolsó termális pulzusainál jár, és néhány tíz- vagy százezer éven belül fehér törpévé fog válni.

A termális pulzus közvetlen megfigyelése nem csak azért fontos, hogy tesztelni lehessen a csillagok fejlődését leíró modelleket. Ezek az események ugyanis az egész univerzumot gazdagítják. Több könnyű és nehéz elem, mint a szén és nitrogén vagy az ón és ólom, nem szupernóvákban, hanem a T UMi-hoz hasonló, öreg csillagok mélyén keletkezik. Onnan egy-egy termális pulzus során keveredik fel a csillag felszínére, majd pedig apró porszemekké összeállva tud távozni a csillagszéllel. Ezek a porszemek később bekerülhetnek a csillagok következő generációjának építőanyagába, amiből a csillagok körüli bolygók keletkezhetnek, és azokon szénalapú élet is létrejöhet - olvasható a pénteken közzétett beszámolóban.

Az eredményeket bemutató szakcikk az Astrophysical Journal szakfolyóiratban jelent meg, szabadon olvasható változata elérhető az arXiv dokumentumgyűjteményben.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Így fortyog egy vörös óriáscsillag a Daru csillagképben
Kategóriák: UFO

Oldalak