UFO

Idegen világból származó különleges ásvány csapódott a Földbe

ParaHIR.HU - 2019, szeptember 8 - 15:01
CsillagászatMeteorKategória: Mainstream

Az ausztrál Wedderburn mellett talált meteoritot még 1951-ben fedezték fel, ám most kiderült, összetételét tekintve egészen egyedülálló kődarab a Földön.

A most megjelent tanulmány vezető szerzője, Chi Ma mineralógus (Caltech) szerint a meteorit egy úgynevezett edscottit nevű anyagot tartalmaz; ez egy olyan típusú vaskarbid ásvány, amit korábban sosem láttak a természetben előfordulni.

A Wedderburn-meteoritot felfedezése óta töretlenül vizsgálták. Ez annyira megviselte az űrből érkező „látogatót", hogy az eredeti kődarabnak csupán az egyharmada maradt épen. Az intakt részt jelenleg az ausztrál Viktória Múzeum geológiai gyűjteményében őrzik.

FORRÁS: VICTORIA MUSEUM

A meteorit többi darabját felszeletelték, majd hosszasan elemezték. Találtak benne ritkább ásványokat (kamacit, taenit, troilit, schreibersit), valamint gyakoribb fémeket (vas, arany), és most ezek mellett a már említett edscottitot is kimutatták. 

Az Edward Scott meteorit-szakértőről elnevezett ásvány különlegessége az atomszerkezetében rejlik, korábban ugyanis a vaskarbid e formájával csak az iparban, a vasolvasztás folyamata közben találkoztak, a természetben soha nem fedezték fel – egészen mostanáig. 

Napjainkig 500 000 – 600 000 féle ásványt fedeztünk fel laboratóriumi körülmények között, a természetesen formálódott ásványok száma ennél jóval kisebb, kevesebb, mint 6000

– szemléltette az eredmény jelentőségét Stuart Mills, a Viktória Múzeum kurátora.

Hogy miként keletkezhetett a kőzet, arról egyelőre csak találgatnak a szakemberek; a legvalószínűbb elmélet alapján egy ősi bolygó forró magjában jöhetett létre. 

Ebbe a bolygóba aztán egy idegen égitest csapódhatott, ami egyenesen a Föld irányába lökte a magból az ásványt. 

A kutatást részletesebben az American Mineralogist című szakfolyóiratban ismertették.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 60 millió éves meteoritot fedeztek fel SkóciábanA világ legkülönlegesebb kristályát találták meg egy meteoritbanAzt hitte, hogy aranyrögöt talált, ám egy szuper ritka meteorit voltFéldrágakőre bukkantak az antarktiszi meteoritban
Kategóriák: UFO

Ismeretlen eredetű jeleket fogtak a világűrben

ParaHIR.HU - 2019, szeptember 7 - 18:26
CsillagászatKategória: Mainstream

A NASA NuSTAR műholdjának feladata az, hogy érzékelje az űrből érkező nagy energiájú röntgensugarakat, illetve azok forrását. A jelek rendszerint szupermasszív fekete lyukakból vagy szupernóvákból származnak, a közelmúltban azonban olyan röntgenforrást találtak, amelyre egyelőre nincs magyarázat – írja az IFLScience.

A nagyjából 22 millió fényévre fekvő NGC 6946 jelű galaxisban olyan eseményt azonosítottak, amely kevesebb mint három héten alatt egyszer csak felbukkant, majd rövidesen el is tűnt. A megfigyelés alatt a jel megközelítőleg tíz nap alatt alakult ki, majd szívódott fel. A rendszerben eddig három ultrafényes röntgenforrást (ULX) ismertek, a mostani, az ULX-4 a negyedik.

Hannah Earnshaw, a Caltech munkatársa és a csapat vezetője szerint tíz nap nagyon rövid idő egy ilyen fényes objektum kialakulásához. Mivel a NuSTAR hosszabb megfigyelésre készült, nem tudtak ilyen rövid periódus alatt elegendő adatot gyűjteni.

A kutatók két elmélettel is előálltak, hogy magyarázatot adjanak a furcsa jelenségre.

Lehetséges, hogy egy olyan fekete lyukra bukkantak, amelyik épp egy csillagot falt fel. A fekete lyukak körül a gravitáció elég erős ahhoz, hogy az erő széttépje a környező objektumokat. Ahogy a széteső égitest darabjai a fekete lyuk felé áramolnak, extrém hőmérsékletet érnek el, ez pedig látványos röntgenkibocsátással járhat.

Kép: NASA/JPL-Caltech

A másik lehetőség, hogy egy neutroncsillag áll a háttérben. Ezek az objektumok bizonyos csillagok pusztulását követően alakulnak ki, viszonylag kis méretűek, tömegük azonban óriási. A neutroncsillagok erős mágneses térrel is rendelkeznek, amely képes csapdába ejteni, majd felhevíteni az anyagot. Néha az anyag nem éri el a felszínt, a mágneses mező gyors módosulása miatt viszont ebben az esetben hirtelen mégis lezuhanhatott, ezt pedig nagy energiájú röntgensugár-felszabadulás kísérhette.

A szakértők azt tervezik, hogy tovább figyelik a galaxist, hátha újabb adatokat tudnak gyűjteni az ULX-4-ről.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósokAzonosították a titokzatos rádiókitörések forrásátMegtalálták egy gyors rádiókitörés származási helyétFöldönkívüliek üzenhetnek a titokzatos rádiójelekkel
Kategóriák: UFO

Marsi lavinát fotózott a NASA szondája

ParaHIR.HU - 2019, szeptember 6 - 16:40
CsillagászatKategória: Mainstream

A lavinák nem számítanak ritkaságnak a Marson, bár fényképfelvétel nem sok született még róluk. Az Arizonai Egyetem kutatója, Candy Hansen, az egyetem honlapján közöl fotót magyarázva leírta, hogy a Nap minden tavasszal a Mars Északi-sarkán lévő üledékrétegek oldalát süti.

Lavina a Marson

Fotó: NASA

Ettől azok felmelegszenek, a hő pedig destabilizálja a rájuk rakódott jeget. A részlegesen felolvadó jég nagy tömbökben csúszik le a hegyoldalakról, lavinát okozva. Amikor a jégtömbök a több mint 500 méter magas sziklafal aljára érnek, ott hatalmas porfelhőt kavarva csapódnak a földbe.

Lavina a Marson

Fotó: NASA

A képeket a Mars Reconnaissance Orbiter készítette, amely 2006 óta kering a Mars körül, soha nem látott részletességű képeket lőve nap mint nap.

Forrás: IndexKapcsolódó: A marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónA marsi élet nyomaira bukkanhattak a magyar kutatókElveszett marsi tengerre bukkantakMarsi meteoritokban is találtak metánt
Kategóriák: UFO

Hamarosan készen állhatunk a veszélyes aszteroidák kivédésére

ParaHIR.HU - 2019, szeptember 5 - 18:53
NASAAszteroidaKategória: Mainstream

A NASA és az Európai Űrügynökésg (ESA) egy összefogás keretében azon dolgozik, hogy védelmet biztosítsanak a Földet potenciálisan fenyegető aszteroidákkal szemben – írja a ZDNet. A cél az, hogy olyan űreszközt hozzanak létre, mellyel eltéríthetik a bolygónk felé tartó objektumokat.

A szakértők régóta tudják, hogy a meteoroidok, üstökösökök és aszteroidák valódi fenyegetést jelenthetnek a Földre. A nem is olyan távoli múltban jelentős becsapódásra is volt példa, 2013-ban az oroszországi Cseljabinszk felett robbant fel egy objektum. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy az emberiség felkészüljön egy égitest esetleges érkezésére.

A NASA és az ESA mérnökei olyan hűtőgép nagyságú űrszondát akarnak tervezni, amely becsapódva képes elterelni a bolygónk felé száguldó aszteroidákat.

A Double Asteroid Redirection Test (DART) programmal tehát nem az Armageddon című filmben látható robbantásos technikát alkalmaznák, ehelyett csak új pályára terelnék a veszélyes égitesteket.

A DART első célpontja a Didymos kettős aszteroida lesz, a Didymos A 780, míg a B 160 méter széles. A rendszer tesztjét 2022-ben hajthatják végre. Bár a páros objektum mai tudásunk szerint nem jelent fenyegetést, jó jelöltnek tűnik a módszer kipróbálására.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Készen kell állnunk a becsapódó aszteroidák kivédésére
Kategóriák: UFO

Már több mint 719 napja kering az űrben a rejtélyes amerikai űrhajó

ParaHIR.HU - 2019, szeptember 4 - 17:08
NASAKategória: Mainstream

Már több mint 719 napja az űrben tartózkodik egy személyzet nélküli, napelemekkel működő űrhajó. Az X-37B az amerikai légierő tulajdonát képezi, ez az ötödik küldetése. Hogy pontosan mi célból tartózkodik az űrben, senki sem tudja.

Az űrhajó ezzel minden korábbi rekordot megdöntött, előző küldetése során 717 napot, 20 órát és 42 percet töltött föld körüli pályán.

Hogy mi is az űrjármű pontos küldetése, senki sem tudja, a légierő pedig természetesen semmilyen érdemleges információt nem szivárogtat ki a jármű feladatáról. Hivatalosan csak annyit közöltek: jövőbeni űrhajós küldetésekre szánt újrahasznosítható technológiát tesztelnek és értékelnek. Ami biztos, hogy az X-37B kísértetiesen hasonlít a NASA által korábban használt űrsiklókra, tulajdonképpen azok kicsinyített mása. Az is ismert még, hogy a légierő két további, napelemek által működtetett légi járművel is rendelkezik, mindkettőt a Boeing építette.

X-37BFORRÁS: UNITED LAUNCH ALLIANCE/BOEING

Az X-37B jelenleg is tartó ötödik küldetése 2017. szeptember 7-én kezdődött, ekkor küldték fel a SpaceX vállalat Falcon 9-es rakétájával. Pontos visszatéréséről sem tudni semmit.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 600 napnál tart a rejtélyes katonai űrhajó küldetése
Kategóriák: UFO

Azonosítatlan gélszerű anyagot találtak a Hold túlsó oldalán

ParaHIR.HU - 2019, szeptember 3 - 18:32
holdKínaKategória: Mainstream

A kínai Csango-4 holdszonda furcsa színű, gélszerű anyagra bukkant a Hold túlsó oldalán. A szondából kigördülő rover, a Yutu-2 (Jáde Nyúl-2) a nyolcadik holdon töltött napján botlott az anyagba, amely arra késztette a kutatókat, hogy elhalasszák a korábban eltervezett célpontok megközelítését, és arra utasították a szondát, hogy tüzetesebben vizsgálja meg az ismeretlen masszát.

A nyolcadik holdnap kezdete július 25-re esett. Egy holdnap az az időtartam, amíg a Hold egyszer megfordul tengelye körül. Ez egybeesik a Hold Föld körüli keringési idejével, hossza 29 földi nap. A Yutu-2 éppen egy ösvényen haladt, melyet mindkét oldalról kisebb-nagyobb meteorbecsapódásokból visszamaradt kráterek szegélyeztek.

Július 28-án éppen arra készültek a földi irányítók, hogy szunyókálni küldjék a Yutut, amelyet a holdnapok közepén így védenek a túlmelegedéstől és megnövekedett sugárzástól. Az egyik irányító éppen a rover fő kamerája által készített fotókat ellenőrizte, amikor az egyik közeli kráterben megpillantott valami furcsa színű anyagot, amely markánsan különbözött a környező - szó szerint - holdbéli tájtól.

A Yutu-2 felvétele egy közeli kráterről

Fotó: China Lunar Exploration Project   Az izgatott irányítók gyorsan konzultáltak kollégáikkal, és úgy határoztak, hogy elhalasztják a rover nyugati irányú továbbhaladását, és inkább arra utasítják az eszközt, hogy vizsgálja meg jobban az anyagot. A rover a látható és a közeli infravörös fénytartományban üzemelő spektrométerrel is megvizsgálta az anyagot. A Yutu-2 felvételi saját keréknyomáról

A Yutu-2 felvételi saját keréknyomáról

Fotó: China Lunar Exploration Project

Mindeddig ennyit tudhat a közvélemény az anyagról, a kínai űrügynökség több információval nem szolgált. Az adatokhoz hozzá nem férő, független kutatók azt valószínűsítik, hogy az anyag talán a meteorbecsapódás alkalmával megolvadt üveg lehet. Közelebb vihetnének a megoldáshoz a spektroszkópos mérések eredményei, de a kínaiak ezekről sem árultak el semmit

Forrás: IndexKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdKína missziót tervez a Hold sötét oldaláraKínának már nem elég a Hold
Kategóriák: UFO

Új anyagra bukkantak egy űrből érkezett kőben

ParaHIR.HU - 2019, szeptember 2 - 20:01
MeteorKategória: Mainstream

Az ausztrál Wedderburn városának közelében 1951-ben egy különös objektumra, egy meteoritra bukkantak – írja a ScienceAlert. A szakértők évtizedek óta elemzik a 210 grammos kőzetet, teljes összetételét viszont még mindig nem sikerült felmérni.

Chi Ma, a Kaliforniai Műszaki Egyetem munkatársa csapatával a közelmúltban átfogó vizsgálat alá vetette az objektumot. Az analízis során egy korábban ismeretlen vaskarbid ásványra bukkantak a meteoritban, melyet edscottitnek neveztek el.

Az eddigi kutatások során már rengeteg anyagot kimutattak a kőzetben, így aranyat és vasat, illetve ritkább, meteoritokra jellemző ásványokat is.

Az új anyagot Edward Scottról, a Hawaii Egyetem meteoritszakértőjéről nevezték el.

A szakértők az edscottit atomszerkezetével valójában már korábban is találkoztak, de csak mesterséges körülmények, vasolvasztás közben. Ez az első alkalom, amikor az egyedi struktúrát a természetben is azonosították. A felfedezésnek köszönhetően az anyag a Nemzetközi Ásványtani Szövetség hivatalos listájára is felkerült.

A kutatók úgy vélik, hogy a wedderburni meteorit egy ősi bolygó forró mélyén jöhetett létre, majd egy ütközés során kiszakadt, és elindult a Föld irányába.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Sosem látott ásványokat tartalmaz egy Egyiptomban azonosított kő
Kategóriák: UFO

Sikeresen tesztelte Mars űrhajója prototípusát a SpaceX

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 31 - 18:32
SpaceXMarsKategória: Mainstream

Sikeresen tesztelte Starhopper nevű űrhajója prototípusát a SpaceX amerikai űrkutatási vállalat, amivel a tervek szerint a jövőben embereket és ellátmányt szállítanának a Holdra és a Marsra.

 

A Starhoppert helyi idő szerint kedd délután indították a texasi Boca Chicában található SpaceX-létesítmény területéről - közölte Elon Musk vállalata a Twitteren.

Az eseményről a cég egy rövid videót is közzé tett, amelyen a masszív, tartály alakú, négy vezérsíkkal rendelkező űrhajót lehetett látni, amint 150 méteres magasságba emelkedik majd alig egyperces repülést követően száz méterre indulási helyétől a földre ereszkedik.

Musk szintén a Twitteren gratulált csapatának a sikeres tesztet követően.Egy nap ez az űrhajó a Mars rozsdaszínű homokfelszínén fog landolni"- írta a cégalapító.

FORRÁS: SPACE X

A kilenc méter átmérőjű Starhopper építési munkálatai 2018 decemberében kezdődtek.

Musk már korábban felvetette a Mars benépesítésének ötletét. 2016-ban ismertetett elképzelése szerint az első emberek már 2025-ben elérhetik a vörös bolygót. A NASA amerikai űrkutatási hivatal ugyanakkor legkorábban a 2030-as években tart megvalósíthatónak egy Mars-missziót.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Február hatodikán indul a SpaceX óriás Mars-rakétájaHálóval kapott el egy visszahulló rakétadarabot a SpaceX (+videó)Jövőre újabb forradalmat indítana a SpaceX a rakéták világábanKökorszaki de látványos videó a SpaceX Grasshopper 250m rakétéjáról
Kategóriák: UFO

Vulkánok lehetnek ezen a furcsa holdon

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 30 - 17:16
CsillagászatKategória: Mainstream

A bolygó és holdja a Naprendszeren kívül, a Földtől 550 fényévnyi távolságra található a Berni Egyetem munkatársai szerint – írja az MTI.

A hold a Jupiter Ió nevű holdjának, a Naprendszer vulkanikusan legaktívabb égitestjének szélsőséges változata – véli a kutatócsoport. „Egy veszélyes vulkanikus világ lehet lávából álló olvadt felszínnel” – mondta Apurva Oza kutató. A Wasp 49-b nevű exobolygó, mely körül a hold kering, pontosan három nap alatt kerüli meg anyacsillagát.

A Nyúl csillagképben található Wasp 49-b bolygónál szokatlan mennyiségű nátriumgáz jelenlétét észlelték a kutatók. „A semleges nátriumgáz annyira távol van a bolygótól, hogy nagy valószínűséggel nem csillagszélből származik” – mondta Oza. Kutatók már 2006-ban megállapították, hogy az exobolygók esetében a nagy nátriummennyiség egy rejtett holdra vagy anyaggyűrűre utalhat.

Fotó: Berni Egyetem

A számítások, valamint a Jupiter és Ió nevű holdjának összehasonlítása alapján a nemzetközi kutatócsoport arra az eredményre jutott, hogy egy Ióhoz hasonlatos hold kielégítő magyarázatul szolgálhat a nagy mennyiségű nátriumra. „A nátrium pontosan ott van, ahol lennie kell” – mondta Oza.

A The Astrophysical Journal című folyóiratban közölt írásukban a kutatók megállapították, hogy egy szélsőségesen vulkanikus kis kőzethold több nátriumot és káliumot bocsáthat ki az űrbe, mint egy nagyobb gázbolygó.

Százszázalékos biztossággal azonban a tudósok nem jelenthetik ki, hogy a Wasp 49-b közelében egy vulkanikus aktivitású hold van, még ha ez meg is magyarázná a megfigyeléseket. Az is elképzelhető, hogy az exobolygót egy ionizált gázból álló gyűrű veszi körbe. Ezért további információkra és megfigyelésekre van szükség – mondta a kutató.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Jégvulkánok lehetnek a Naprendszer két távoli törpebolygójánSzokatlan vulkánt találtak a Ceresen
Kategóriák: UFO

Ilyen bolygót még sosem láttak a kutatók

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 29 - 16:23
CsillagászatKategória: Mainstream

A Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) csapata parittyaszerű mozgása alapján fedezett fel egy óriási tömegű exobolygót – írja az MTI. Az objektum háromszor nagyobb, mint a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter.

A HR 5183 b jelű égitest tojásdad alakú pályán kering csillaga körül. Sarah Blunt, a csapat vezetője szerint

ilyen mértékű excentricitással nem találkoztak az eddigi exobolygóknál.

A szakértő hozzátette, a csillaguktól távol észlelt más bolygók általában kis excentricitásúak, röppályájuk inkább kör alakú.

Ez a bolygó azonban ideje nagy részét a csillaga naprendszerének külső részén tölti lassan mozogva a nagyon nagy excentricitású pályán, majd elkezd gyorsulni és parittyaszerű mozgással kerüli meg a csillagot”

– mondta Andrew W. Howard, a Caltech munkatársa. A kutató hozzátette, a parittyamozgás alapján biztosak lehetnek abban, hogy valódi bolygóról van szó, még ha nem is látták a teljes keringési pályáját.

A bolygót az úgynevezett radiálissebesség-mérés módszerével fedezték fel. Ezzel az anyacsillagnak azt az imbolygását észlelik, amelyet a bolygók gravitációs vonzása idéz elő. Ezeknek az adatoknak az elemzése ugyanakkor általában megkívánja a bolygó teljes pályájának megfigyelését. Azoknak a bolygóknak, amelyek távolra jutnak a csillaguktól, akár évtizedekbe vagy évszázadokba is telhet, mire befejeznek egy teljes kört.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Ritka felfedezés - Három óriás bolygó két csillag körülA Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttAz Alpha Centaurinál keres bolygókat a chilei óriásteleszkópFoltos Antares: így néz ki egy vörös szuperóriás csillag felszíne
Kategóriák: UFO

A földinél is gazdagabb élet virulhat valahol az Univerzumban

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 28 - 16:44
CsillagászatKategória: Mainstream

Egyes exobolygókon – vagyis a mi Naprendszerünkön kívüli, messzi bolygókon – a földinél is kedvezőbbek lehetnek az élet feltételei.

Mivel a bolygóknak nincs saját fényük, kifinomult módszerek kellenek a létezésük kimutatásához, a felszíni jellemzőik kifürkészéséről nem is beszélve. Így nem meglepő, hogy az első exobolygót csak 1992-ben fedezték fel; azóta viszont több mint 4000-et vettek lajstromba. Legközelebbi szomszédunk közülük a Proxima Centauri b, amely 4,25 fényévnyire van tőlünk. Az élet nyomait leginkább azokon az exobolygókon keresik, amelyek az ún. lakható zónában találhatók, vagyis olyan távolságban keringenek csillaguktól, hogy felszíni hőmérsékletük lehetővé teszi a földi élet szempontjából oly nélkülözhetetlen folyékony vízóceánok létrejöttét.

Az utóbbi évek kutatásának fényében egyre inkább úgy tűnik, hogy egyes exobolygókon 

nemcsak hogy teljesülhetnek az élet minimumfeltételei, de ezek a messzi világok akár a mi Földünkénél is kedvezőbb viszonyokat biztosíthatnak az élet virágzásához. 

„Ez elég meglepő következtetés – ismerte el Dr. Stephanie Olson, a Chicagói Egyetem kutatója a Goldschmidt Geokémiai Konferencián tartott összefoglaló előadásában. – Úgy tűnik ugyanis, hogy egyes kedvező óceáni cirkulációs mintázatokkal rendelkező exobolygók alkalmasabbak lehetnek az életre, s így ott a földinél bőségesebb vagy aktívabb élővilág jöhetett létre."

Az exobolygók felfedezése nagyban felgyorsította a Naprendszeren kívüli élet keresését. Mivel azonban e bolygók óriási távolságban találhatók tőlünk, nincs rá reményünk, hogy űrszondákkal elérjük őket, ezért a tudósok távcsövekkel és egyéb közvetett eszközökkel próbálják felmérni a különböző exobolygókon uralkodó viszonyokat. E nagy messzeségből jövő megfigyelések értelmezéséhez a bolygók klimatikus viszonyait és fejlődését leíró kifinomult modellekre van szükség, amelyek segítenek a tudósoknak azonosítani, mely távoli bolygók nyújthatnak az élet számára kedvező feltételeket.

Nem minden óceán egyformán barátságos

Az idén Barcelonában megrendezett geokémiai találkozón Olson ennek a keresőmunkának az állásáról adott összegzést. „A NASA programja, amely a világegyetem más vidékein létrejött élet keresésére irányul, az ún. lakható zóna bolygóira összpontosít, ugyanis ezekben a világokban van esély a folyékony vízóceánok kialakulására. 

De nem minden óceán egyformán barátságos: a bennük zajló globális vízkeringési mintázatok egyeseket kedvezőbbekké tesznek az élet szempontjából, mint másokat

 – foglalta össze a kutató.

Olson csapata a NASA Goddard Űrkutatási Intézete (Goddard Institute for Space Studies) által kifejlesztett ROCKE-3D nevű szoftvert használta a különböző típusú exobolygók viszonyainak modellezéséhez. A program az exobolygók vélhető éghajlatát és óceáni élőhelyeit szimulálta. „Célunk az exobolygókon fellelhető olyan óceánok azonosítása volt, amelyek a leginkább képesek lehetnek globális elterjedésű, bőséges és aktív életet magukban hordani – mondta el a csoportvezető. – A földi óceánok esetében az élet a fölfelé irányuló áramlásoktól függ, amelyek az óceán sötét mélységeiből tápanyagokat szállítanak vissza a napfénytől átjárt, fotoszintetikus szervezetekkel benépesített felszíni vizekbe. 

Minél intenzívebb a feláramlás, annál több tápanyag érkezik ide, és annál nagyobb lesz az élővilág aktivitása. Pontosan ilyen viszonyok után kell kutatnunk az exobolygókon.

Óceánnal borított exobolygó illusztrációja

Milyen a tökéletes bolygó?

Egy sor különféle exobolygótípus modellezésével körül tudták írni, melyik fajta bolygón lehet a legnagyobb esélye egy virágzó bioszféra kialakulásának és fennmaradásának. „Óceáni cirkulációs modellek segítségével szűkítettük le a bolygók körét azokra, ahol a feláramlás a leghatékonyabb, így az óceáni környezet a lehető legkedvezőbb az élet számára. 

Eredményeink szerint a nagyobb sűrűségű légkör, a lassabb tengely körüli forgás és a kontinensek jelenléte mind kedvez a feláramlásoknak.

 E következtetések továbbgondolása pedig oda vezet – fűzte hozzá Olson –, hogy a Föld talán nem is a létező világok legjobbika. Hogy talán lehet valahol egy bolygó, ahol az élet sokkal jobban kivirágzott, mint nálunk."

„A technológiai lehetőségeink mindig korlátozottak lesznek, így csaknem biztosra vehetjük, hogy az élet az univerzumban gyakoribb, mint amennyit bármikor is ki tudunk mutatni. Ennek megfelelően, amikor az élet jelei után kutatunk a világegyetemben, a lakható bolygóknak arra a részhalmazára kell koncentrálnunk, ahol a legesélyesebb kiterjedt és globálisan aktív bioszférát találnunk, mert ez élet jelenlétét ezeken a bolygókon igazolhatjuk a legkönnyebben – és a hiánya ezeken a bolygókon lesz a legbeszédesebb" – mondta el Olson, hozzátéve:

egyelőre nincsenek olyan teleszkópjaink, amelyekkel azonosíthatnánk a feltéteknek megfelelő exobolygókat, és ellenőrizhetnénk a feltevések helyességét.

Viszont ez a munka iránymutatást ad a jövőbeli távcsövek tervezéséhez, így biztosítva, hogy a tervezett LUVOIR és HabEx teleszkóprendszerek rendelkeznek majd a szükséges képességekkel. Már tudjuk, mit kell keresnünk, úgyhogy elkezdhetünk nézelődni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Az évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívülHogyan keressünk többsejtű létformákat exobolygókon?
Kategóriák: UFO

Földönkívüli-szerű koponyákat fedeztek fel Horvátországban

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 26 - 18:08
régészetföldönkívüliKategória: Mainstream

Archeológusok egy csoportja három ősi koponyát fedezett fel Horvátországban, ezek közül kettő annyira deformált volt, mintha földönkívüliek maradványai lettek volna. Minden egyes koponyát egyedi módon formáltak meg, ezzel is hangsúlyozva, hogy az elhunytak eltérő kulturális közegbe tartoztak.

A koponyacsont mesterséges deformálása nem volt szokatlan a régi világban, gyakorolták többek között Eurázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában is. Az újszülötteknél a koponya még plasztikus, formálható, amit az egykor élt emberek ki is használtak: fejfedőkkel, kötéssel vagy más eszközökkel alakították ki a kívánt formát. A ma már barbárnak tűnő tevékenységet eltérő okokból folytatták: vagy az illető társadalmi státuszát szerették volna kiemelni vagy egyszerűen csak szebbnek gondolták a hagyományostól elütő fejformát. A legrégebbi, mesterségesen formált koponyákra a mai Kína területén bukkantak, ezek kora elérte a 12 000 évet. Nem világos, hogy a szokás innen terjedt-e el, vagy kínai hatástól függetlenül jelent meg a világ eltérő pontjain.

A horvát koponyákat a kutatók még 2013-ban találták meg a Hermanov vinograd nevű ásatási helyszínen. Az emberi maradványok vizsgálata 2014 és 2017 között zajlott; a régészek többek között DNS-analízist végeztek, a koponyák belsejét pedig radiográfiával igyekeztek alaposabban tanulmányozni.

Az eredmények alapján az elhunytak életkora 12 és 16 év között volt. Mindannyian alultápláltnak számítottak, a halál oka mégsem ez volt. Valószínűleg valami gyors lefolyású betegség végezhetett velük, mivel a csontokon nem találtak sérülésre utaló nyomokat. A halottak mellé nem temettek semmilyen tárgyat.

FORRÁS: PLOS ONE

A vizsgálat azt is kiderítette, hogy a gyerekek 415 és 560 között éltek. Ez a nagy népvándorlások kora volt, ami röviddel a Római Birodalom bukása után zajlott. Ekkor Európát kulturálisan sokszínű népcsoportok árasztották el, akik keveredtek a már itt élőkkel. Összeolvadásukkal jöttek létre a későbbi korokban a mai modern európai nemzetek.

Ami a most vizsgált halottakat illeti, nyugat-eurázsiai, közel-keleti és kelet-ázsiai gyökerekkel rendelkeztek. 

A közel-keleti és a kelet-ázsiai gyermek koponyáját eltérő módon deformálták, míg a nyugat-eurázsiai fiú koponyáján nem találták külső beavatkozás nyomát. 

Mario Novak archeológus szerint a koponyák átalakításával azt akarták hangsúlyozni, hogy a személyek eltérő kulturális közegből érkeztek. Novak és kutatótársai most hasonló deformált koponyacsontokat keresnek Európában.

Az eredményeket a Plos One című tudományos folyóiratban közölték.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Újabb rejtélyes kép a vörös bolygóról! - Ősi koponyát talált a mars­járó? (+videó)Egymilliárd éves leletek írják át az életről alkotott képetIsmét egy ősi lelet, amely átírhatja az emberiség történetétÚjraírhatja az emberiség történetét egy 9,7 millió éves lelet
Kategóriák: UFO

Ha volt élet a Marson, a por segíthette a fennmaradását

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 25 - 18:17
MarsKategória: Mainstream

Armando Azua-Bustos, a chilei Tudományos Kutatási Legfelsőbb Tanács munkatársa és a csapat vezetője kollégáival azt vizsgálta, hogy a mikroszkopikus létformák, például a baktériumok és gombák miként képesek nagy távolságot megtenni a szálló por segítségével, így vészelve át a szélsőséges körülményeket – írja a CNET.

A kutatók a sivatagban hat területen helyeztek el a mikroorganizmusok számára tápanyagként szolgáló anyaggal teli edényeket. A tálakat több tíz kilométer hosszan rakták le, majd felmérték a felgyülemlő porban lévő fajokat.

Bár az Atacama-sivatag nem annyira szeles és poros, mint a Mars, a szemcsék így is nagy távolságokat képesek megtenni a régióban. Az elemzést követően a szakértők arra jutottak, hogy a part menti baktériumfajok egészen a sivatag közepéig képesek eljutni.

Két baktériumról a kutatók korábban is tudták, hogy a levegőben fordul elő. Az érintett mikroorganizmusok eredetileg Indiából és Kínából származnak, az élőlények tehát óriási távolságot utazhattak.

A csapat úgy véli, hogy amennyiben van, illetve volt élet a Marson, az hasonló módon mozoghatott az égitesten. Bár napjainkban a bolygó felszínén nagy valószínűséggel nincsenek létformák, a távoli múltban a szélnek köszönhetően az extrém körülmények közt is fennmaradhattak bizonyos mikroorganizmusok.
Mindez természetesen csak feltételezés, hiszen egyelőre nem sikerült bizonyítékot találni a marsi életre.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: A marsi élet nyomaira bukkanhattak a magyar kutatókA Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződménytElveszett marsi tengerre bukkantakFurcsán kéklő foltok a marsi kráterekben
Kategóriák: UFO

Megfigyelték, ahogy a fekete lyuk "felfal" egy neutroncsillagot

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 23 - 20:28
CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Először figyelhették meg tudósok, amint egy feketelyuk "felfal" egy neutroncsillagot. A kozmikus esemény feltehetőleg mintegy 900 millió éve történhetett, de a Földön a LIGO és Virgo gravitációshullám-obszervatóriumok csak augusztus 14-én észlelték a jeleit - adta hírül a space.com hírportál.

Lehetséges, de túl korai, hogy biztosan mondjanak

Az első feltételezések és a további vizsgálatok nyomán a tudósok úgy vélik, hogy a hullámokat egy fekete lyuk és egy neutroncsillag egybeolvadása okozta.
A tudósok azt megerősítették, hogy

a LIGO és a Virgo egy gravitációshullám-jelöltet érzékelt 

- mondta Christopher Berry, a LIGO kutatócsoport tagja, az Északnyugati Egyetem fizikusa a space.com-nak. "Kezdeti becsléseink szerint úgy tűnik, hogy egy potenciális neutroncsillag-feket lyuk binerről van szó" - hangoztatta.

Egy művész elképzelése, ahogy egy fekete lyuk lenyel egy neutron csillagot.

2015-ben - mintegy száz évvel az után, hogy Albert Einstein először feltételezte a gravitációs hullámok létét - az Egyesült Államokban lévő LIGO obszervatórium először észlelt ilyen hullámokat. Azóta a tudósok rendszeresen észlelnek gravitációs hullámokat.

Egy neutroncsillag művészi ábrázolása

Azonban még nagyon bonyolult és időigényes meghatározni, hogy milyen jellegű kételemes összetevő egyesülése okozza azokat a "trillázó" jeleket, amelyeket a LIGO és az olaszországi Virgo észlel - mondta Berry.

Korábban érzékelték már két fekete lyuk egybeolvadását és két neutroncsillag egyesülését.

Még soha nem erősítették meg azonban feketelyuk-neutroncsillag-rendszer észlelését. Ebben a rendszerben a fekete lyuk "megeszi" a neutroncsillagot.

Két fekete lyuk összeolvadását már megfigyelték

A kutatók szerint e rendszer objektumai neutroncsillagok, amelyek háromszor nagyobbak lehetnek a Nap tömegénél, valamint feketelyukak, amelyek legalább ötször nagyobbak a Nap tömegénél. Mivel azonban

még soha nem figyeltek meg ekkora méretű feketelyukat és neutroncsillagot,

a kutatók nem tudják, mekkora lehet a feketelyuk minimális tömege és a neutroncsillag maximális tömege.

Két keringő fekete lyuk által keltett gravitációs hullámok illusztrációja

2016 februárjában jelentették be Washingtonban, hogy 2015. szeptember 14-én a LIGO tudósainak két fekete lyuk összeolvadása révén

sikerült először közvetlenül megfigyelniük a gravitációs hullámokat

egy a Földtől 1,3 milliárd fényévnyire lévő galaxisban. Ezzel végre közvetlen bizonyítékot találtak az Albert Einstein által 1916-ban megjósolt gravitációs hullámok létezésére, vagyis a téridő görbületének hullámszerűen terjedő megváltozására.

Albert Einstein 1921-ben, a fizikai Nobel-díj elnyerésének évében. Einstein már 1916-ban, az általános relativitáselmélet publikálásakor megjósolta a gravitációs hullámok, a téridő hullámszerű fodrozódásainak létét

A felfedezésért a LIGO három tudósa, Barry C. Barish, Kip S. Thorne és Rainer Weiss fizikai Nobel-díjat kapott 2017-ben.

Azóta a LIGO/Virgo detektorok hálózata felfedezett kilenc további feketelyuk-egybeolvadást és két neutroncsillag robbanásszerű összeütközését.

Művészi illusztráció ütköző fekete lyukakról

A LIGO Tudományos Együttműködésben több mint ezer ember vesz részt 83 intézményből és 15 országból, Magyarországról a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a debreceni MTA Atommagkutató Intézet összefogásában működő Eötvös Gravity Research Group (EGRG), valamint a Szegedi Tudományegyetem LSC csoportja és az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont.

A gravitációs hullámok megértéséhez egészen Isaac Newton almáiig kell visszamennünk

A gravitációs hullámok felfedezése tudománytörténeti jelentőségű esemény volt, új korszakot nyitott a világűr kutatásában: eddig nem látott kozmikus események és objektumok váltak megfigyelhetővé.

Az első videón két fekete lyuk összeolvadását, a másodikon haldokló neutron csillagok ütközése által keltett fény robbanás és gravitációs hullámok láthatók.

Forrás: MTIKapcsolódó: Megvan a neutroncsillagok maximális tömegeMegvan az eddigi legnagyobb tömegű neutroncsillagA fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukrólAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukról
Kategóriák: UFO

Van, aki már a Marsra is atomot dobna

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 22 - 16:52
Elon MuskMarsKategória: Mainstream

Elon Musk Twitter-oldalán posztolt hajmeresztő Nuke Mars projektjéről – írja a Space.com. A SpaceX alapítója és vezérigazgatója először egy 2015-ös előadása során vetette fel az ötletet, miszerint apró robbantások segítségével olvasztaná el a Mars jégsapkáit, élhetőbbé téve az égitestet az emberiség számára. Mostantól akár Nuke Mars feliratú pólókat is vásárolhatnak a terv rajongói.

A vállalkozó szerint kisebb nukleáris bombákkal mesterséges napokat hozhatnánk létre, felmelegítve a bolygó jégpáncélját radioaktív mellékhatások nélkül.

A milliárdos közösségi oldala vitatérré változott a poszt után, ahol szakemberek, így az asztrofizikus Scott Manley és az űrkutató Dennis Wingo is különféle ötletekkel és megoldásokkal rukkoltak elő.

A Mars meghódítása nem is tűnik olyan távoli célnak, a SpaceX jelenleg is egy százfős űrhajó megalkotásán dolgozik, amit egy óriás rakéta, a Super Heavy fog szállítani. Az újrahasznosítható űreszközök a terv szerint már 2021-től próbafelszállásokat végezhetnek, és ha minden igaz, 2023-tól akár embereket is szállíthatnak az űrbe.

Míg Elon Musk koncepciói idővel változhatnak, legfőbb céljában biztos: már a SpaceX indulásakor is kiemelte, hogy a Marsot élhetővé szeretné tenni az emberek számára.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Egymillió embert juttatna el a Marsra Elon MuskElon Musk nagy bejelentése: Egy óra alatt bárhova eljuthatnánk a Földön új rakétájukkalElon Musk törvényekkel szabályozná a mesterséges intelligenciátElon Musk: Gépek lehetnek a Mars első telepesei
Kategóriák: UFO

Egy exobolygó felszínére pillantott a Spitzer űrtávcső

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 21 - 18:35
CsillagászatKategória: Mainstream

A LHS 3844b jelű exobolygó 48,6 fényév távolságban van tőlünk, 11 óránként kerüli meg a Napnál 60 százalékkal kisebb átmérőjű csillagát, maga a bolygó a Föld méretének 1,3-szorosa. A TESS exobolygó-kutató műhold akkor bukkant rá a bolygóra, amikor keringése során éppen elvonult az anyacsillaga előtt, ilyenkor a csillag fényében egy kis csökkenés észlelhető. A felfedezést követően, 2019 februárjában a Spitzer űrtávcsővel vizsgálták a bolygót, s annak infravörös tartományú megfigyeléseiből a bolygó felszínének tulajdonságaira derült fény a NASA beszámolója alapján.

A bolygó mérési adataiból az következik, hogy valószínűleg kötött keringésű, vagyis, a mi Holdunkhoz hasonlóan állandóan ugyanaz a fele néz a csillaga felé. A felszínének hőmérséklete a csillag felé eső oldalán eléri a 770°C-ot, a megvilágítatlan oldala ezzel szemben rendkívül hideg, ebből kiderül, hogy a bolygónak nincs légköre, ami elősegíthetné a hőmérséklet-különbségek kiegyenlítődését. Ez az első alkalom, hogy megbizonyosodhattak róla a kutatók, valóban nincs légköre egy kőzet-exobolygónak. A kapott adatok egybecsengenek azzal, amit az elméletek jósoltak a hasonló típusú távoli világokra. A csillagáról tudjuk, hogy egy M-típusú törpecsillag, s ezek fiatal csillagként igen heves, főként ultraibolya tartományú kitöréseket produkálnak, amelyek a bolygóik kialakulóban lévő légkörét könnyedén megsemmisítik.

A vizsgálatokról a Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerzői ennél is érdekesebb következtetéseket vontak le, természetesen csak feltételezésként. Az LHS 3844b felszínének fényvisszaverését felhasználták arra is, hogy a felszínt alkotó kőzetekről szerezzenek információt, különböző kőzetekből álló ismert égitestek adatai alapján. Arra jutottak, hogy a bolygót valószínűleg olyan bazaltos kőzet boríthatja, mint amilyet a Holdunk „tengereiben” vagy a Merkúr felszínén látunk. Az ilyen kőzetborítást kiterjedt lávaárra járó vulkáni tevékenység hozhatja létre. Ha a vulkánkitörések juttatnak is gázokat a bolygó felszínére, azokat a csillagból eredő részecskék igen hamar lesodorhatják, így az LHS 3844b, optimálisabb esetben is csak rövid időre birtokolhat egészen ritka légkört.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: 20 új földszerű exobolygóra bukkanhattakAz évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátElőször azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörébenElőször találtak felhőmentes atmoszférát egy exobolygónHamarosan indul a NASA következő nagy exobolygó-vadásza
Kategóriák: UFO

Tudományos válság - Az univerzumnál idősebb csillagot fedeztek fel

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 20 - 15:34
CsillagászatKategória: CímlapMainstreamA tankönyvek szerint az univerzum kora nem több, mint 13,8 milliárd év. A belga fizikus, Georges Lemaître 1927-ben javasolt ősrobbanás-elmélete szerint ekkor világegyetemünk egy végtelen kicsi pontból a másodperc töredéke alatt kitágult. A jól elfogadott modell azonban nemrég újra mikroszkóp alá került, miután kutatók egy csoportja 2013-ban olyan csillagot fedezett fel, amely a kozmosznál is idősebbnek tűnik.  

A "Matuzsálem csillag", vagy tudományosan a HD 140283 néven ismert csillag mintegy 200 fényév távolságra van tőlünk, alacsony vastartalma alapján pedig feltehetően 14,5 milliárd éves, azaz körülbelül 0,7 milliárd évvel idősebb, mint maga az univerzum.

A szakértők 2019 júliusában találkozót hívtak össze. A Kaliforniában megrendezett konferencián a rejtély megoldása érdekében tanácskoztak, ám az eddigi kérdések csak újabb kérdéseket vetettek fel.

Az ügy akár "tudományos forradalomhoz" is vezethet - mondta Robert Matthewsbrit fizikus a The National-nek.

Matthews szerint az őselmélet hibája két dologban is gyökerezhet. Az egyik a sötét energiával kapcsolatos - a titokzatos anyaggal, amely a gravitációval ellentétes hatást fejt ki. A másik magyarázat pedig az univerzum tágulási sebességének rossz számítása, lehet melyből visszavezetve az egyenletet, hibás értéket kaptak a "kezdetek kezdetére". Megoldást ez esetben a tágulás sebességének ismételt meghatározása jelentheti, továbbfejlesztett és pontosabb tudományos eszközökkel.

Idén júliusban a Nature Astronomy folyóirat közzétette a kozmikus tágulási sebesség legújabb becslését, melyet egy 2017-ben észlelt csillagászati esemény gravitációs hullámai alapján mértek, ám ez továbbra sem adott magyarázatot (nem volt alkalmas) a Matuzsálem csillag paradoxonjára.

Forrás: csillagaszat.huKapcsolódó: A világegyetem végéről írt Stephen Hawking utolsó tanulmányábanEgy második ősrobbanás hozza el a világegyetem pusztulásátLáthatatlan fénytől izzik a világegyetemMár épül a gigateleszkóp, ami megválaszolhatja a nagy kérdést: egyedül vagyunk a világegyetemben?Masszív csillagokkal van tele a világegyetemMegtalálták a világegyetem hiányzó anyagának nagy részét
Kategóriák: UFO

Frontális bolygóütközés lehetett a Naprendszerben

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 19 - 18:25
JupiterKategória: Mainstream

A Jupiter a Naprendszer első évmilliói idején, nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt ütközhetett egy kialakulóban lévő bolygóval, ez magyarázhatja azokat a meglepő adatokat, melyek szerint a Jupiter magja a vártnál kevésbé tömör és nagyobb kiterjedésű.

 

Rejtélyes a dolog. Arra utal, hogy történt valami, ami felkavarta a Jupiter magját, lehetséges, hogy egy gigászi ütközés volt az

– mondta el Andrea Isella, a tanulmány társszerzője.

Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Juno-missziójának adatait a Rice Egyetem és a kínai Szun Jat-szen Egyetem csillagászai tanulmányozták, írásuk a Nature tudományos lap aktuális számában jelent meg.

Lenyelhetett egy bolygókezdeményt

A bolygó kialakulásáról szóló vezető tudományos elméletek szerint a Jupiter tömör, köves, jeges bolygókezdeményként indult, később sűrű atmoszférája alakult ki az úgynevezett eredeti, gázból és porból álló korongból.

SCIEPRO / SCIENCE PHOTO LIBRARY / SKU

A kutatócsoport több ezer számítógépes szimulációt futtatott le. Azt találták, hogy a gyorsan növekvő Jupiter megzavarhatta a közeli „bolygóembriókat”, amelyek a bolygóvá válás korai szakaszában voltak. A kalkulációk tartalmazták az ütközés valószínűségének becsléseit különböző forgatókönyvek és becsapódási szögek szerint.

Minden esetben azt találták, hogy legalább 40 százalék az esélye, hogy a Jupiter az első néhány millió évében lenyelt egy bolygókezdeményt.

Mint egy lövedék

A Jupiter nagy tömegvonzása miatt a frontális ütközés esélye nagyobb lehetett, mintha csak súrolták volna egymást. Az ütközés elmélete még meggyőzőbb lett, amikor a 3D-s szimuláció megmutatta, hogyan alakíthatta át az ütközés a Jupiter magját.

Az ütköző bolygókezdemény olyan lehetett, mint a lövedék, áthatolt a légkörön és frontálisan eltalálta a magot. Az ütközés előtt a mag nagyon tömör volt, de a telitalálat felaprózta, szétszórja a darabjait – magyarázta Isella.

Sang-fej Liu, a tanulmány vezető szerzője hozzátette: „A Juno mérései szerinti sűrűségű magot csak olyan ütközés hozhatott létre, amelyben egy Földnél mintegy tízszer nagyobb bolygóembrió frontálisan rohant a Jupiterbe.”

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttAlvilági lávajáték a Jupiter tüzes holdjánElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)Elkészítették a Jupiter Europa holdjának hőtérképétElőször figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös Foltját
Kategóriák: UFO

22 ezer éven át tartott a legutóbbi mágneses pólusváltás

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 10 - 11:50
tudományföldtörténetKategória: Mainstream

Bolygónk mágneses pólusai időnként helyet cserélnek, a legutóbbi ilyen eseményre 773 ezer éve került sor. Egy új kutatási eredmény alapján meglehetősen lassú, és döcögős volt a folyamata. 

Nem teljesen értjük még a mágneses pólusváltások pontos okát és folyamatát, de az biztos, hogy időről időre az északi délre, a déli északra vándorol. A váltások közötti időszakok különbözőek, az elmúlt 83 millió év során 183 alkalommal történt meg, volt, hogy 3 millió év alatt 17 váltás volt, de volt olyan is, hogy 40 millió éven át változatlan maradt. Nem lehet tehát olyan következtetést levonni, hogy „ideje” egy újabb pólusváltásnak. Maga a váltás folyamata 2-12 ezer évet szokott átlagban igénybe venni.

Egy amerikai-japán kutatócsoport most a legutóbbi váltás időszakát tanulmányozták, mégpedig a váltás körüli évek során, az északi és a déli 60. szélesség közti területeken keletkezett átmeneti lávafolyások vizsgálatával, ezek keletkezésekor a pólus már kimozdult, de még nem érte el az új helyét. A lávában lévő mágneses tulajdonságú ásványok a megszilárdulás során magukba zárják az adott időpontban fennálló mágneses viszonyokat, így a vizsgálatukkal visszanézhetünk bolygónk mágneses múltjába. A kőzetek korát az argon izotópjai segítségével határozták meg, így pontosan követhetővé vált a pólusváltás időrendje.

Ezen legutóbbi pólusváltás korábban ismertté vált időadatait elsöprő többségben tengeri üledékmintákból nyerték ki, ám az üledékes kőzetek kevésbé pontosan őrzik meg a mágnességet, mint a vulkáni kőzetek, s az üledékképződés változó üteme is megzavarja az időrendiséget. Épp ezért a megszilárdult lávafolyások sokkal részletesebb képet adnak a folyamatról és annak idejéről is.

A mérések alapján arra jutottak, hogy a pólusváltás folyamata már 795 ezer évvel ezelőtt megkezdődött, ekkor még nem cserélődtek át a pólusok, azonban meglehetősen legyengült a mágneses tér. 784 ezer éve egy kissé visszaerősödött a földmágnesség, majd eztán ismét összeomlott, s végül 773 ezer éve érte el a jelenlegi polaritását, ekkor zárult le a pólusváltás. A legvégső szakasz 4000 évet vett igénybe, a teljes folyamat azonban 22 ezer éven át tartott, szemben a korábbi elképzelések szerinti 7000-8000 évvel. A kőzetmintákból részletek is kiderültek arról, hogy a Föld dinamója néhányszor megpróbálkozott a váltással a 22 ezer év alatt, míg végre sikerült neki.

A Föld szilárd belső magjában megőrződik a mágnesség akkor is, ha a folyékony állapotú külső mag instabillá válva már elvesztette e tulajdonságát a pólusváltási kísérlet során. A szilárd magból még néhány ezer éven át kapunk mágneses teret, s ha ez is megszűnik, akkor válik bolygónk védtelenné a kozmikus sugárzástól. A légkört elérő kozmikus sugárzás hatására keletkező berillium-izotópok mennyiségének változásán keresztül (amely szorosan összefügg a földmágnesség erejével) is követhetőek a pólusváltás fázisai, s ezt a most kapott eredményekkel egybecsengőnek találták a kutatók.

Mivel erről a legutóbbi pólusváltásról vannak a igazán ép kőzettani emlékek is, ezért a további vizsgálatuk még részletesebb adatokat is nyújthat majd. Ezek megismerése egy jövőbeli pólusváltás folyamatának megértését, s az arra felkészülést segíti majd elő.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: Katasztrófa lehet, ha megcserélődik az északi és a déli pólus
Kategóriák: UFO

Háromszáz méter magas megacunami söpört végig a Marson

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 10 - 11:44
MarsKategória: Mainstream

Egy friss kutatás szerint nagyjából három és félmilliárd éve akkora aszteroida csapódott be az egy egykor volt marsi óceánba, hogy ennek nyomán háromszáz méter magas megacunami pusztított a vörös bolygón.

 

Kiterjedt óceán terpeszkedhetett a Mars északi féltekéjén

A tudósok körében ma már általánosan elfogadott, hogy a Mars egykor sokkal nedvesebb, vízben gazdagabb bolygó lehetett, és nem az a sivár, illetve száraz égitest volt, mint amilyennek napjainkban ismerjük.

Porvihar a Marson. A vörös bolygó felszíne napjainkban rendkívül száraz és és kopár vidék

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a múltban nemcsak folyók és tavak léteztek a Marson,

hanem a vörös bolygó északi féltekéjén egy kiterjedt óceán is lehetett.

Egy új, a Journal of Geophysical Research Planets szakmagazinban publikált kutatás szerint nagyjából 3,5 milliárd éve egy legalább 300 méter magas árhullám söpört végig a vörös bolygó északi féltekéjén található Arábia Terra nevű régión.

Egyre több a bizonyíték arra, hogy a múltban a Mars északi féltekéjén kiterjedt óceán volt

A marsi óceán létezését igazoló egykori megacunami lehetőségét először 2016-ban vetette fel néhány kutató,

a bolygó Thumbprint Terra (Hüvelykujj Föld) elnevezésű vidékén fekvő rendkívül furcsa alakzat analízise alapján, amely az ujjlenyomathoz hasonló keskeny koncentrikus gerincek sorozatából áll.

A Thumbrint Terra koncentrikus szökőár (cunami) képződményei

Francois Costard, a Francia Tudományos Kutatások Központjának (CNRS) szaktudósa illetve kollégái ezt az elméletet támogatva 2017-től hozzáfogtak a kérdéses terület – amely az északi Arábia Terra régió része – beható tanulmányozásához.

Sikerült azonosítani a hatalmas cunamit okozó becsapódás helyszínét

Costard és kollégái közlése szerint sikerült azonosítaniuk annak az aszteroidának a nyomát, amelynek becsapódása a Thumbprint Terra területén pusztító hatalmas cunamit okozta.

A kutatók megpróbálták behatárolni azt az irányt,

ahonnan az óriási szökőár a Thumbprint Terra síkságra érkezhetett. Vizsgálódásuk először tíz becsapódási kráterre terjedt ki, majd tovább szűkítve a kört, a számítások alapján végül a Lomonoszov-kráterhez jutottak el.

A Lomonoszov-kráter

A 120 kilométer széles kráternek mind a kora, mind pedig az átmérője jól egyezik egy akkora aszteroida becsapódási nyomával,

amely a Thumbprint Terra szökőár-alakzatait létrehozhatta.

A Lomonoszov-kráter szerkezeti felépítése pedig egyértelműen azt jelzi, hogy a kráter vízzel borított területen keletkezett.

Az eróziós nyomok, illetve az alacsony kráterperem és a környezet kőzettani összetétele is egyértelműen arra utal, hogy a Lomonoszov-krátert kivájó aszteroida óceáni területre csapódhatott be

A kráter szélessége és alacsony pereme, valamint az eróziós nyomok egyaránt azt bizonyítják, hogy a Lomonoszov-krátert kialakító becsapódás egy viszonylag sekély óceáni medencét érintett.

A Lomonoszov-kráter és az egykori óceáni környezet rekonstrukciós grafikája

„ A Lomonoszov-kráter valószínűsíthető tengeri eredete,

és korának egyezősége a Thumbprint Terra képződményeinek korával erősen arra utal, hogy ez volt a szökőár forrása

- nyilatkozta Francois Costard.

A hatalmas erejű becsapódás komoly hatással lehetett a marsi északi félteke sekély óceánjának további sorsára is.

Jóval tovább létezhetett a marsi hidroszféra az eddig feltételezetteknél

A június végén publikált felfedezés új megvilágításba helyezi az egykori marsi hidroszférára vonatkozó ismereteinket.

Mindeddig az volt az általános vélemény, hogy a Mars 3,7 milliárd éve végleg elvesztette a felszíni vizeit,

de a francia kutatók vizsgálati eredménye azt mutatja, hogy 3,5 milliárd éve még létezett a vörös bolygón óceán.

Ma már bizonyított, hogy egykoron a Mars vízben gazdag bolygó volt

Az egykorvolt marsi élet lehetősége szempontjából pedig egyáltalán nem közömbös, hogy az eddigi feltételezésekkel szemben, akár még több száz millió évig létezhetett egybefüggő víztömeg a Marson. Ezzel kapcsolatosan Alexis Rodriguez, az arizonai Tucsonban található Bolygótudományi Intézet (Planetary Science Institute, PSI) Mars-geomorfológusa megjegyezte,

hogy az óceán üledékei új irányt nyithatnak az esetleges életnyomok felszín alatti kutatásához.

Még mindig nagyon sok a nyitott kérdés a múltbeli Mars víztakarójáról, és éghajlati viszonyairól.

Még mindig sok a nyitott kérdés a Mars egykori óceánjáról és éghajlatáról

Ahogyan Paul Byrne, az Észak-Karolinai Állami Egyetem bolygógeológusa elmondta:

Még távolról sem állíthatjuk, hogy teljesen ismernénk a Mars éghajlatának történetét, és az erre vonatkozó klímaelméleteket minden bizonnyal tovább fogjuk fejleszteni.

Kiterjedt víztömeg jelenlétére utaló üledékes kőzetek a Marson

Noha a Mars északi óceánjára vonatkozó bizonyítékok még korántsem teljeskörűek, de a Thumbprint Terra szökőár-képződményei

új és fontos bizonyítékot jelentenek az egykori óceán létezésére.

Mert óceán nélkül hogyan is jöhetne létre egy megacunami?

Elképesztő látványt nyújthatott a hatalmas marsi szökőár

Ami az óceánnal kapcsolatos kérdések mellett már egészen bizonyos, hogy a Mars több mint hárommilliárd éve rendkívül nedves bolygó volt, sok esővel, folyókkal, tavakkal és jelentős mennyiségű talajvízzel rendelkezett.

A korai Mars így sok szempontból sokkal inkább hasonlított a Földre, mint mostani önmagára.

A Mars ma kietlen fagyos pusztaságokkal tarkított bolygó

A bolygó akkor száradt ki, amikor – mind a mai napig kérdéses és vitatott okok miatt – a Mars elvesztette atmoszférája legnagyobb részét.

A Mars északi pólusán elterülő jégsapka

Nemrégiben arra vonatkozó jeleket találtak, hogy mélyen a felszín alatt víztartó, folyékony vizet tartalmazó rétegek vannak, és az Egyenlítő közelében fekvő néhány lejtőn a visszatérő vízszintes rétegek (RSL) jellemzői is bizonyítékul szolgálhatnak az egykori felszíni sós víztömeg jelenlétére.

A marsi óceán még három és fél milliárd éve is létezhetett, a cunaminyomok alapján

A Mars jelenlegi vízkészlete legnagyobb részt jég formájában létezik a pólusoknál,

illetve a felszín alatti rétegekben.

A vörös bolygót elért leszállóegységek illetve a roverek is megfigyelték a fagyot, a havat, és a vízgőz illetve szén-dioxid típusú felhőket, a bolygó körül keringő szondák pedig lefényképezték a kanyonokban és a mélyebb kráterekben időnként megjelenő ködöt.

A Curiosity szelfije a Vera Rubin hegyvonulatánál. A vörös bolygó felszínére jutott roverek is megörökítették a jég, a hó, a felhők, valamint a szelek jelenlétét

De a néhány milliárd évvel ezelőtti állapotához képest a Mars most sokkal szárazabb és hidegebb, mint amilyen régen volt.

Elképesztő látványt nyújthatott a marsi megacunami

Talán ezért is nehéz elképzelni azt a látványt,

ahogy a Lomonoszov-krátert létrehozó aszteroida becsapódásakor több mint negyed kilométer magas hullámfal indult el szédítő sebességgel a Thumbprint Terra akkoriban valószínűleg még korántsem kopár tájai felé.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Cunamik tombolhattak az ősi MarsonHatalmas cunami pusztíthatott az ősi Marson
Kategóriák: UFO

Oldalak