Hibaüzenet

Deprecated function: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls menu_set_active_trail() függvényben (/var/www/clients/client1/web449/web/includes/menu.inc 2404 sor).

UFO

10 millió csillagot vizsgáltak át idegeneket keresve, megvan az eredmény

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 9 - 18:42
IdegenekKategória: Mainstream

A SETI az ausztrál Murchison Widefield Array (MWA) segítségével több mint 10 millió csillagot és azok környezetét vizsgálta meg, de még mindig nem talált semmilyen jelet a földönkívüli életre – írja a CNet. A Publications of the Astronomical Society of Australia tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a 4096 MWA-antenna, amely az ország nyugati részén helyezkedik el, és rádiójeleket fog fel az űrből, nem talált úgynevezett „technoaláírást” (technosignatures), amely arra utalhat, hogy valamely távoli csillag körüli bolygón értelmes élet fejlődött

A szakértők a vitorla csillagkép körül nézelődtek, ez a terület tudományos szempontból azért különösen érdekes, mert rengeteg csillag robbant fel errefelé, ami ideális környezetet jelent új csillagok keletkezéséhez.

Szupernóva a vitorla csillagképben. Fotó: NASA

A csillagászok 17 órán keresztül „hallgattak bele” a csillagképben, és az akörül található csillagokba, nem jártak sikerrel. Képesek voltak beazonosítani 10,3 millió csillagot, és körülöttük megtaláltak 6 ismert exobolygót is a jelek alapján, intelligens életre nem utalt semmi. A szakértők azonban azt is megjegyezték, hogy ez csak egy nagyon kis szelete a világűrnek: nagyjából olyan, mintha egy óceánból csak egy medencényi területet vizsgálnának.

Az ilyen technológiára utaló jeleket azért is nehéz keresni, mert már maga a folyamat is azt feltételezi, hogy ugyanolyan technológiáról beszélünk, mint a miénk. Könnyen lehet, hogy ha léteznek földönkívüliek, teljesen másfajta berendezéseket használnak, mint mi, amiket a saját műszereinkkel nem lehet érzékelni.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Rejtélyes jelet fogott a SETI - idegen civilizáció üzenhetett? Azért nem válaszolnak az idegenek, mert már halottak?Egy kozmológus szerint átlagosan 300 kilogrammot nyomnak az idegenekAz idegenek már kereshetnek minket
Kategóriák: UFO

Magyar műszer repülhet a Jupiterhez

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 8 - 18:37
CsillagászatJupiterMagyarországKategória: Mainstream

Két tápegységet is fejlesztett a Wigner Fizikai Kutatóközpont Űrtechnikai Kutatócsoportja ahhoz a PEP plazmafizikai műszeregyütteshez (PI Stas Barabash, IRF, Kiruna, Svédország), amelynek első repülőpéldányának integrálása augusztus elején kezdődött a Berni Egyetemen. A PEP 2022 májusában indul kilenc éves útjára egy Ariane rakétán, az ESA Juice projektje keretében.

Nagy János és Rynö Jouni (FMI, Helsinki) a nagy tisztaságú laborban dolgoznak. Kép: Wigner Fizikai Kutatóközpont

A projekt célja a Jupiter és holdjainak kutatása.

A Nagy János vezette magyar csoport által fejlesztett két tápegység az NU_DCC és a JDC_DCC nevet kapta, feladatuk pedig 2 processzorkártya és 4 szenzor tápellátásának biztosítása. Az integrálás a NU_DCC három kiszállított kártyájának keretbe történő beszerelése után kezdődött,  a tesztek alapján eddig minden eszköz megfelelően működik.

Kép: Wigner Fizikai Kutatóközpont

Az integrálás szeptember végéig tart, addig tesztelik a PEP-et, melynek feladata a Jupiter magnetoszférája és holdjai kölcsönhatásának, valamint a napszél hatásának vizsgálata lesz a Jupiter körül.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttElképesztő fotók érkeztek a JupiterrőlÉrkeznek az első döbbenetes felvételek a Jupiter vörös foltjárólElőször figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös FoltjátElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)
Kategóriák: UFO

Aranyat kerestek, de valami sokkal izgalmasabbat találtak

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 6 - 16:27
MeteorKategória: Mainstream

Százmillió éves meteoritkráterre bukkantak aranyásás közben Nyugat-Ausztrália távoli vidékén. A becsapódási krátert Ausztrália harmadik legnagyobb aranybányász cégének egyik földbirtokán fedezték fel - olvasható a The Guardian című brit napilap online kiadásában.

Nagyjából 5 kilométeres átmérőjével az Ora Banda kráter - így hívják a települést, amelynek szomszédságában felfedezték -, az egyik legnagyobb meteoritkráter a Földön.

A szakemberek modern technikákat, köztük elektromágneses vizsgálatot alkalmazva térképezték fel a szabad szemmel egyébként nem látható krátert.

Jayson Meyers geológus és geofizikus jelentősnek és váratlannak nevezte a felfedezést. A szakember szerint a krátert egy rendkívül sík vidéken fedezték fel és azért maradhatott láthatatlan, mert az idők folyamán feltöltődött.

Valószínűleg még van egy pár ilyen odakint. Feltehetőleg több aszteroidával ütköztünk, mint eddig gondoltuk"- jegyezte meg Meyers, hozzátéve, hogy további kráterek felfedezése segítheti a kutatókat annak jobb megbecslésében, hogy legközelebb mikor csapódik meteorit a Földbe.

Az Ora Banda kráter

FORRÁS: SUPPLIED

Meyers elmélete szerint ahhoz, hogy ekkora krátert okozzon, a meteoritnak nagyjából 100-200 méter átmérőjűnek kellett lennie.A szakember szerint a talaj gyakorlatilag besüppedt a nyomástól, ám aztán visszaemelkedett, mint egy rugó.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Aszteroidabecsapódástól fél egy cseh kutatócsoportGigantikus becsapódás nyomaira bukkantakMeteoritbecsapódás hozta el a dinoszauruszok uralmátTudod melyik a legnagyobb becsapódási kráter a Földön?
Kategóriák: UFO

Kozmikus torzszülöttet találtak a csillagászok

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 5 - 18:23
CsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok most először találtak közvetlen bizonyítékot arra, hogy több tagú csillagrendszerek szétszaggathatják a körülöttük létrejövő bolygókeletkezési korongot, amiből így egy eltorzult, ferde gyűrűkkel tagolt képződmény jöhet létre. A kutatócsoport friss tanulmánya arra utal, hogy akár különleges, a Csillagok Háborújának Tatooine bolygójához hasonló égitestek is létrejöhetnek egy csillagrendszer körüli meghajlított korongban. Ezek az érdekes új tudományos eredmények az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsöve (ESO VLT), valamint az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) megfigyelésein alapulnak.

Naprendszerünk meglehetősen lapos, a nagybolygók mind közös síkban keringenek. Ám ez nem minden bolygórendszerre igaz, különösen, ha a bolygókeletkezési korong központjában nem egyedülálló csillag, hanem egy több csillagból álló rendszer található. Ilyen a most bemutatásra kerülő égitest, a GW Orionis is. A tőlünk kicsivel több mint 1300 fényévre, az Orion csillagkép irányában található rendszer középpontjában három csillag is van.Ezek eldeformálták és szétszaggatták az őket körülölelő korongot.

„A felvételeinken egy szélsőséges eset bontakozik ki, ahol a korong egyáltalán nem lapos, hanem görbült, és a korongról levált, ferde gyűrű is található" – kezdi Stefan Kraus, az Egyesült Királyságbeli Exeteri Egyetem asztrofizikaprofesszora, a Science szakfolyóiratban megjelenő tanulmány vezető szerzője. A ferde gyűrű a korong belső részén, a három csillag közelében húzódik.

A friss vizsgálat azt is feltárta, hogy ez a belső gyűrű mintegy 30 földtömegnyi poranyagot tartalmaz, ami már bolygók létrejöttéhez is elegendő mennyiség lehet.Ha a ferde gyűrűben kialakul egy bolygó, az a csillagok körül meglehetősen ferdén hajló pályán fog keringeni. Emiatt arra számítunk, hogy a jövőbeli képalkotó bolygóvizsgálati programokkal – például az ELT segítségével – számos, a központi csillagtól távoli, ferde pályán keringő bolygót fognak felfedezni"– folytatja Alexander Kreplin, a kutatócsoport egy másik tagja, szintén az Exeteri Egyetemről, utalva az ESO Rendkívül Nagy Távcsövére (Extremely Large Telescope), ami a tervek szerint az évtized végén kezdi majd meg működését. Minthogy a csillagok legalább fele egy vagy több kísérőcsillag társaságában születik, ez a lehetőség izgalmas kilátásokkal kecsegtet.Létezhet egy ismeretlen bolygópopuláció, amelynek tagjai távoli és meglehetősen ferde pályákon keringenek a centrum körül.

A kutatás

A kutatók a GW Orionis több mint 11 éven át tartó vizsgálatával jutottak ezekre a következtetésekre. A megfigyeléseket Chiléből, az ESO VLT Interferométerének AMBER nevű műszerével kezdték még 2008-ban, majd a GRAVITY műszerrel folytatták. Ez az eszköz a VLT több távcsőegységéből származó fényt kombinálja, és az ezzel elérhető nagy felbontás feltárta a három csillag egymás körüli gravitációs táncát, lehetővé téve pályáik feltérképezését. „Megfigyeltük, hogy a három csillag nem egy síkban kering, pályáik dőlnek egymáshoz és a koronghoz viszonyítva is" – mondja el Alison Young, a kutatócsoport harmadik tagja, az Exeteri és Leicesteri Egyetemek munkatársa.

A csillagászok továbbá az ESO VLT SPHERE műszerével és az ESO partnerségével működtetett ALMA rádiótávcső-hálózattal is megfigyelték ezt a különleges rendszert, így sikerült képet alkotniuk a belső gyűrűről, megerősítve annak ferdeségét.A SPHERE felvételeken, a világon elsőként, még ennek a gyűrűnek a korong többi részére vetett árnyékát is megpillantották.Ez segített a gyűrű és a korong térbeli elrendezésének rekonstruálásában.

A GW Orionis belső gyűrűje: modellezés és SPHERE mérések

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA, EXETER/KRAUS ET AL.

A nemzetközi kutatócsoport Egyesült Királyságban, Belgiumban, Chilében, Franciaországban, Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban dolgozó tagjai a részletes megfigyeléseket számítógépes szimulációkkal is kiegészítették, hogy megértsék, mi és miért történik ebben a rendszerben. Most először sikerült a megfigyelt ferde orientációt egyértelműen megmagyarázni a „koronggyűrő hatás" elméletével. Ez az elmélet vetette fel annak lehetőségét, hogy a különböző síkokban keringő központi csillagok versengő gravitációs hatásai összességében képesek meggörbíteni és szétdarabolni a körülöttük kialakult korongot.

A számítógépes modellezés igazolta, hogy a három csillag ferde pályája különálló gyűrűkre szabdalhatja a korongot, és pontosan ez látható a megfigyeléseken. A belső gyűrű megfigyelt alakja is egyezik a matematikai modellezés előrejelzéseivel.

Érdekes módon egy, ugyanezt a rendszert szintén az ALMA hálózattal tanulmányozó másik kutatócsoport szerint még egy további dolog is szükséges a GW Orionis megértéséhez. „Úgy gondoljuk, hogy a korong szétszakadását csak egy, a gyűrűk között keringő bolygóval tudjuk megmagyarázni" – fűzi hozzá Jiaqing Bi, a kanadai Victoria Egyetem munkatársa, egy másik, a GW Orionisról a The Astrophysical Journal Letters szakfolyóiratban ez év májusában megjelent tanulmány vezető szerzője. Jiaqing Bi csapata három porgyűrűt azonosított az ALMA megfigyelések segítségével, melyek legtávolabbika a valaha megfigyelt legnagyobb bolygókeletkezési gyűrű.

Az ESO ELT és más műszerek jövőbeli megfigyelései segíthetik majd hozzá a csillagászokat a GW Orionis tulajdonságainak részletesebb megismeréséhez, valamint annak kiderítéséhez, hogy valóban vannak-e fiatal bolygók is ebben a rendszerben.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Kis tömegű szupernóva indíthatta el a Naprendszer keletkezésétMegkérdőjeleződhet minden, amit a bolygók keletkezéséről tudunkŐsi csillagpor vall az első csillagok keletkezéséről és halálárólAz évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátAzonosították azokat a bolygókat, ahol élet lehet
Kategóriák: UFO

Rozsdásodik a Hold, derítette ki egy új tanulmány

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 4 - 19:55
CsillagászatholdKategória: Mainstream

Rozsdásodik a Hold, derítette ki egy új tanulmány. Még vizsgálják, mi okozza a jelenséget.

Az indiai Csandraján-1 holdszonda adatai szerint a Hold pólusainál a kőzet összetétele más, mint az égitest többi részén. A Hawaii-i Egyetem kutatója, Shuai Li a sarkvidékekről visszaverődő fény alapján meg tudta állapítani, hogy az eltérés a pólusoknál felhalmozódó hematitnak köszönhető.

A hematit egy vas-oxid, tulajdonképpen rozsda. Az érdekesség, hogy a rozsda keletkezéséhez elengedhetetlen az oxigén jelenléte. Márpedig a Hold nem dúskál oxigénben.A felfedezés minket is elgondolkodtatott, a Hold ugyanis egyáltalán nem ideális környezet a hematit képződéséhez"– nyilatkozta Li, aki a NASA kutatóinak segítségével vizsgálta meg a kérdést.

A szakértők több elmélettel próbálják magyarázni a felfedezést. Az egyik, hogy a Holdat folyamatosan porszemcsék bombázzák, ezek a becsapódó szemcsék pedig vízmolekulákat szabadítanak ki a felszín alól, amik érintkeznek a vassal, beindítva a rozsdásodást.Egy másik lehetőség, hogy Föld légköréből – bolygónk mágneses mezejének közvetítésével - oxigén kerül át a Holdra.Utóbbi teóriát támasztja alá az a megfigyelés, hogy a hematit legnagyobb mennyiségben a Hold felénk néző részén van jelen.

Annyi biztosnak tűnik, hogy a hematit megjelenéséhez egy nagyon hosszú, több milliárd éves folyamat vezetett. Az eredményeket részletesebben a Science Advances tudományos folyóiratban lehet olvasni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a HoldbólA holdaknak is lehet saját holdjuk, amiket holdholdaknak hívhatunkAz első amerikai űrhajósok eltévedtek a HoldonAz oroszok elkezdték építeni a Holdra utazó űrhajójukatAnnyi jeget találtak a Holdon, amennyi elég lehet egy bázisnak
Kategóriák: UFO

Azt hitték, aszteroida tart a Föld felé, aztán jött a meglepetés - videó

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 2 - 23:45
CsillagászatKategória: Mainstream

Eleinte kisebb aszteroidának hittek egy Föld felé tartó objektumot, csak közvetlenül a légkörbe lépés előtt derült ki, hogy egy régóta nem működő NASA-műholdról van szó. 

 

A műhold szombat éjjel lépett be az atmoszférába, ahol teljesen elégett.

Az OGO-1 néven ismert szatellitet 1964 szeptemberében bocsátották fel az űrbe, fő feladata a planéta légkörének és magnetoszférájának tanulmányozása volt, valamint annak megfigyelése, miként hat a Nap a Föld környezetére. 

A műhold 5 évig gyűjtötte az adatokat, majd miután több meghibásodás is történt, 1969 novemberében készenléti állapotba került. 1971 novemberében végleg használaton kívül helyezték.

Az ezt követő évtizedekben a 487 kilogrammos űrszemét excentrikus pályán egyre közelebb sodródott a bolygóhoz, végül szombaton a légkörbe lépve megsemmisült. Ugyanez lett a sorsa az OGO műholdflotta többi tagjának is. 

Forrás: ORIGOKapcsolódó: "Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a Jupiteren túlCsóva nélküli üstököst találtakA Hubble végigfényképezte egy üstökös szétesésétElhúzott mellettünk két üstökös, és alig vettük észre
Kategóriák: UFO

Ősrobbanásból származó fekete lyukak ütközhettek

ParaHIR.HU - 2020, szeptember 2 - 23:37
CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

A Virgo és a LIGO egy szokatlanul nagy tömegű összeütköző kettős rendszer megfigyelését jelentette be: két, 66 és 85 naptömegű fekete lyuk észlelését, melyek ütközésével egy 142 naptömegű fekete lyuk keletkezett. Az összeütközésből keletkezett fekete lyuk a legnagyobb tömegű, amelyet eddig gravitációs hullámok segítségével megfigyeltek, és ez olyan tömegtartományba esik, amelyen belül még soha nem történt fekete lyuk észlelés sem gravitációs hullámokkal, sem elektromágneses megfigyelések segítségével.

Mindez segíthet megmagyarázni a szupermasszív fekete lyukak kialakulását.

Ezen felül a kettős rendszer nagyobb tömegű komponense a csillagok evolúcióelmélete által tiltott tömegtartományba esik, és megkérdőjelezi a nagy tömegű csillagok életének utolsó időszakára vonatkozó ismereteinket.

A gravitációshullám-eseményt a globális detektorhálózat három interferométere 2019. május 21-én figyelte meg. A hullámjelet (GW190521 néven) elemző kutatók a forrás luminozitási távolságát körülbelül 17 milliárd fényévre becsülik. A felfedezésről és annak asztrofizikai következményeiről beszámoló két tudományos cikk ma jelent meg a Physical Review Letters és az Astrophysical Journal Letters folyóiratokban.

„A tavaly május 21-én megfigyelt jel nagyon összetett, és mivel az észlelt rendszer nagy tömegű, a hullámjelet csak rövid ideig, kb. 0,1 másodpercig figyeltük meg” – mondja Nelson Christensen, a Virgo együttműködés tagja, a CNRS kutatási igazgatója az ARTEMIS-nél Nizzában.

Ez nem igazán úgy néz ki, mint egy hagyományos »chirp« jel, amit általában észlelünk: inkább valami olyasmi, ami »durran«,

és az azt létrehozó rendszer a legnagyobb tömegű, amit a LIGO és a Virgo eddig észlelt.” A jel elemzése, amely a legkorszerűbb számítási modelleken alapul, számos információt tárt fel az ütközés különböző szakaszairól.

A Virgo és a LIGO megfigyelési időszakok tömegrekordjának megdöntése csak egyike azoknak a különlegességeknek, amelyek ennek a kivételes összeütközésnek a megfigyelését példátlan felfedezéssé teszik. Egy fontos szempont, ami az asztrofizikusok figyelmét különösen felkeltette az az, hogy a maradvány az úgynevezett „közepes tömegű fekete lyukak” osztályába (száz és százezer naptömeg között) tartozik. Az ebbe a populációba tartozó fekete lyukak iránti érdeklődés az asztrofizikusok és kozmológusok részéről az egyik legizgalmasabb és legnagyobb kihívást jelentő rejtvényhez kapcsolódik: a szupermasszív fekete lyukak eredetéhez. Ezek a hatalmas, a Napnál milliószor, milliárdszor nehezebb szörnyek, amelyek gyakran a galaxisok középpontjában vannak, a „kisebb” közepes tömegű fekete lyukak ütközéséből alakulhatnak ki.

A Virgo madártávlatból.

Kép: The Virgo collaboration/CCO 1.0

Eddig nem azonosítottak bizonyíthatóan közepes tömegű fekete lyukakat elektromágneses megfigyelésekkel, és a GW190521 ütközés után kialakult fekete lyuk az első ilyen megfigyelés gravitációs hullámok segítségével. Még érdekesebb, hogy a maradvány tömege 100 és 100,000 naptömeg közé esik, ami

sok éven át egyfajta „feketelyuk-sivatagot” jelentett

az eseményjelöltek ezen a tartományon belüli kevés számának köszönhetően.

A GW190521 összeütköző kettős rendszer komponensei és dinamikája rendkívüli asztrofizikai következtetésekre ad lehetőséget. A nagyobb tömegű komponens további kérdéseket vet fel azokkal a modellekkel kapcsolatban, amelyek a nagy tömegű csillagok fekete lyukakká történő összeomlását írják le életük végén. Ezen modellek alapján a nagy tömegű csillagokat teljesen szétszakítja a “pár-instabilitási” folyamat miatt bekövetkező szupernóva-robbanás, ami mindössze gázt és kozmikus port hagy maga után. Ennek következtében az asztrofizikusok nem várnak fekete lyuk megfigyeléseket a nagyjából 60 és 120 naptömeg közé eső tartományban: pontosan abban a tömegtartományban, amelyben a GW190521 jelet kibocsájtó kettős rendszer nagyobb tömegű komponense található. Ezért ez a megfigyelés új távlatokat nyit a nagy tömegű csillagok és szupernóvamechanizmusok tanulmányozásában.

„Számos forgatókönyv jósolja meg fekete lyukak kialakulását az úgynevezett »pár-instabilitási tömegtartományban«: kisebb fekete lyukak összeolvadásából, (több) nagytömegű csillag ütközéséből vagy akár egzotikusabb folyamatokból is származhatnak” – állapítja meg Michela Mapelli, a Padovai Egyetem professzora, az INFN Padova és a Virgo együttműködés tagja. „Azonban az is lehetséges, hogy felül kell vizsgálnunk a csillagok életének végső szakaszáról alkotott képünket és az ebből eredő korlátozásokat a kialakuló fekete lyukak tömegére. Akárhogy is legyen, a GW190521 jelentősen hozzájárul a fekete lyukak kialakulásának tanulmányozásához.”

Kép: LIGO / VIRGO

A GW190521 megfigyelés rávilágít az idáig nem észlelt vagy váratlan feketelyuk-populációk létezésére, és ezáltal érdekes, új kérdéseket vet fel kialakulásuk mechanizmusával kapcsolatban. A jel szokatlanul rövid időtartama ellenére, ami korlátoz minket abban, hogy a forrás asztrofizikai tulajdonságaira következtethessünk, a legfejlettebb elemzések és a jelenleg rendelkezésre álló modellek azt sugallják, hogy

a kezdeti fekete lyukaknak nagy spinjei voltak, vagyis a komponensek gyorsan forogtak.

„A jel a precesszió, azaz a keringési sík elfordulásának nyomait mutatja, amelyet nagy magnitúdójú és egyedi szögállású spinek hozhattak létre” – fejti ki Tito Dal Canton, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) franciaországi Orsayban működő IJCLab laboratóriumának kutatója és a Virgo együttműködés tagja. „A hatás gyenge, és nem állíthatjuk, hogy határozottan jelen van, de ha igaz, akkor ez alátámasztaná azt a hipotézist, miszerint a fekete lyuk elődök (progenitorok) egy nagyon zsúfolt kozmikus környezetben keletkezhettek és élhettek, például egy sűrű csillaghalmazban vagy egy aktív galaxismag akkréciós korongjában.”

Továbbra is számos eltérő forgatókönyv egyeztethető össze a kapott eredményekkel. A kutatók még azt az elképzelést sem vetették el, hogy az összeütköző objektumok esetleg ősi, az ősrobbanásból származó fekete lyukak lehetnek. Becsléseink szerint ez az összeütközés körülbelül 7 milliárd évvel ezelőtt, az Univerzum korai időszakában történt.

Illusztráció egy fekete lyukról.

A megfigyelt GW190521 jel nagyon rövid időtartamú és nehezebben elemezhető a korábbi gravitációshullám-észlelésekhez képest. A jel bonyolultabb jellege miatt az eddigiektől eltérő, különleges forrásokat is figyelembe vettek, és ezeket a lehetőségeket egy kísérő publikáció ismerteti. Ezek a lehetőségek azonban kedvezőtlen megítélésűek abban a tekintetben, hogy a forrás egy összeütköző fekete lyuk kettős volt.

„A Virgo és a LIGO észlelései a korai Univerzum eddig ismeretlen régióiba engednek betekintést és egy új kozmikus tájképet mutatnak meg” – állapítja meg Giovanni Losurdo, a Virgo szóvivője és az Olasz Nemzeti Nukleáris Fizikai Intézet (INFN) kutatási vezetője. „Most ismét bejelentünk egy mind ez idáig példátlan felfedezést. Folyamatosan fejlesztjük a detektorainkat, hogy növeljük a teljesítményüket, és egyre távolabbra nézhessünk az Univerzum mélyébe.”

A LIGO-Virgo együttműködések munkájában három magyar kutatócsoport is részt vesz, és a fentihez hasonló eredmények eléréséhez járul hozzá. A Dr. Vasúth Mátyás vezette, a Wigner Fizikai Kutatóközpontban működő Gravitációfizikai Kutatócsoportja 2010-től a Virgo együttműködés tagja. Az Eötvös Gravity Research Group (EGRG) az Eötvös Loránd Tudományegyetemen működik Dr. Frei Zsolt vezetésével, ami 2007 óta az LSC tagja. Szintén a LIGO együttműködés tagja a Szegedi Tudományegyetem gravitációs hullámok kutatásával foglalkozó, Dr. Gergely Árpád László vezette kutatócsoportja, mely 2009-től az ELTE csoport külső tagjaként, 2014-től pedig önállóan vesz részt a kutatásokban. A három magyarországi kutatócsoporton kívül is vannak magyar résztvevői az együttműködésnek, Bartos Imre a Floridai Egyetem, Márka Szabolcs és Márka Zsuzsa pedig a Columbia Egyetem kutatójaként vesz részt a kutatásokban.

„Annak ellenére, hogy a LIGO és a Virgo már több tucat ütközést észlelt, a GW190521 az első, ahol az ütközés módjáról is információt kapunk. Ráadásul ez a mód nagyon érdekes és meglepő!” – mondta Bartos Imre, a Floridai Egyetem professzora, aki a LIGO es Virgo együttműködések közepes tömegű fekete lyuk kutatócsoportját vezeti. Az ütközést a Floridai Egyetemen kifejlesztett keresőalgoritmus találta meg a legnagyobb érzékenységgel.

„A megfigyelt hullámjel nagyon rövid ideig tartott, de ez nem volt akadálya annak, hogy a forrásáról nagyon sok fontos részletet tudjunk meg. A detektorok érzékenységének növekedésével több hasonló megfigyelésre is számíthatunk” – mondta Vasúth Mátyás a Wigner Virgo csoport vezetője.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólElnevezték a megörökített fekete lyukatElőször találtak szökött fekete lyukat
Kategóriák: UFO

Váratlan helyről érkezhetett az egyik legnagyobb csapás a Földre

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 29 - 22:54
CsillagászatKategória: Mainstream

Képzeljük el, hogy egy felrobbanó csillag fénye világítja meg az éjjeli égboltot. Páratlan látvány lenne, ami akár katasztrófához is vezethet; ha ugyanis elég közel van, akár egy tömeges kihalási esemény előidézője is lehet. Kutatók egy csoportja szerint a szupernóvák legalább egyszer már csapást mérhettek a földi életre. 

A 359 millió évvel ezelőtti késő-devon kihalási esemény egyike volt a Föld élővilágát ért öt legnagyobb kihalási hullámnak, egyes becslések szerint az akkor élt fajok 79 százaléka odaveszett. Idáig a kutatók nem tudták megmondani, mi okozta a katasztrófát, most azonban az Urbana-Champaigni Illinois-i Egyetem munkatársai fontos nyomra akadtak;a devon és a karbon időszak között keletkezett kőzetekben olyan spórák őrződtek meg, amiket nagyon erős uv-sugárzás égethetett meg.Ez arra utal, hogy az ózonréteg valami miatt összeomlott. De mi pusztíthatta el bolygónk védőpajzsát? 

Devon időszaki növénytakaró, korpafű-félékkel zsurlókkal és harasztokkal

FORRÁS: ZDENEK BURIAN

Pusztító sugarak

Habár a vulkanizmus és a globális felmelegedés is a végletekig roncsolni tudja az ózonréteget, a kutatók nem találtak bizonyítékot arra, hogy ezek bármelyike meghatározó esemény lett volna a devon végén. Szintén valószínűtlen, hogy meteoritbecsapódás, napkitörés, vagy gammakitörés okozta volna a problémákat.Ezek az események gyorsan véget érnek, és nehezen elképzelhető, hogy olyan tartós ózoncsökkenést okoznának, ami a devon periódus végét jellemezte"- mondta Jesse Miller, a PNAS tudományos folyóiratban megjelent publikáció társszerzője.

A szakértők ehelyett inkább arra gyanakszanak, hogy egy nagyjából 65 fényévre lévő csillag felrobbanása rombolta le az ózonpajzsot. 

A közeli szupernóva kettős csapást jelentett. Először pusztító UV-, röntgen- és gammasugarakkal szórta meg a Földet, majd nagyon hosszú ideig kozmikus sugárzásnak tette ki a bolygót. A planétát és az ózonréteget pusztító folyamatok akár 100 000 évig is eltarthattak.

A szupernóva nagyon hosszú ideig kozmikus sugárzásnak tette ki a bolygót

FORRÁS: MGA/AFP

Ez bizonyíthatná, hogy szupernóva a tettes

A fosszilis bizonyítékok szerint a biodiverzitás 300 000 éven át csökkent, vagyis több katasztrófa történhetett, és nem csupán egyetlen csillag semmisült meg.Ez teljesen elképzelhető. A masszívabb csillagok általában csoportokban találhatók meg, így a robbanást akár egy másik szupernóva is követhette"- magyarázta Miller.

Szupernóva-robbanás során kidobódó törmelék

FORRÁS: GREG STEWART, SLAC NATIONAL ACCELERATOR LAB

Fontos megemlíteni, hogy egyelőre csak elméletről beszélünk, létezik azonban egy módszer, ami bizonyíthatná, hogy szupernóva roppantotta meg a földi életet. Ehhez két izotópot kellene a kőzetekben és fosszíliákban azonosítani:plutónium-244-t és szamárium-146-t. 

Normál esetben ezek egyike sem található meg a Földön, csakis kozmikus robbanásokkal kerülhetnek ide 

mondta Zhenghai Liu, aki társszerzőként vett részt a tanulmány elkészítésében.

A következő lépés az lesz, hogy a kutatók plutónium-244-t és szamárium-146-t fognak keresni a devon és karbon közötti időszakból származó rétegekben.

Ami a jövőt illeti, a legközelebbi csillag, ami hamarosan szupernóvaként fog megsemmisülni, a Betelgeuse 600 fényévre van tőlünk - szerencsére túl messze ahhoz, hogy kárt okozhasson.

A Betelgeuse képe

A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a földi élet nem elszigetelve létezik. Egy nagyobb kozmosz polgárai vagyunk, és a kozmosz hatással van az életünkre - gyakran észrevétlenül, de néha nagyon durván"- summázta a kutatás lényegét Brian Fields, a tanulmány vezető szerzője.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 447 éve robbant fel a szupernóva - mindig fantasztikus látványt nyújtElőször észleltek szupernóvát alig pár órával a csillagrobbanás utánGigantikus szupernóvák és az univerzum tágulásának rejtélye
Kategóriák: UFO

Ez a baktérium képes lehet a bolygóközi utazásra

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 27 - 19:07
CsillagászatMarsKategória: Mainstream

Japán kutatók bizonyítékot találtak a pánspermium elméletére, mely szerint az egyszerű életformák, így egyes baktériumok képesek eljutni egyik bolygóról a másikra, és túlélhetik a világűr szélsőséges körülményeit – írja az MTI. A szakértők a radioaktivitásnak igen ellenálló Deinococcus radiodurans baktériumot helyezték a Nemzetközi Űrállomáson külsejére. A világűr extrém környezete, a nagy hőingadozás, a mikrogravitáció és az erős UV-sugárzás ellenére egyes mikroorganizmusok három évvel később is életben voltak.

Jamagisi Akihiko, a tokiói Gyógyszerészeti és Élettudományi Egyetem munkatársa és a csapat vezetője a laboratóriumban végzett kísérletek miatt tudta, hogy túlélheti a baktérium, mégis megkönnyebbült, amikor az űrben is életben maradtak a mikroorganizmusok.

Mindenki úgy gondolja, hogy az élet a Földön kezdődött, de az új eredmények azt mutatják, hogy más bolygókon is keletkezhetett az élet

– mondta a szakértő. Jamagisi kollégáival hasonló kísérletet akar végrehajtani a Van Allen sugárzási övön kívül is, ahol még nagyobb sugárzásnak lennének kitéve a baktériumok.

A kutatók úgy vélik, hogy több mint 3 milliárd évvel ezelőtt a Mars sokkal melegebb volt, mint manapság, a bolygó felszínén folyók és tavak is voltak, és a körülmények kedvezőek lehettek az egyszerű organizmusok számára. A Deinococcus radioduranshoz hasonló létformák némi segítséggel, például aszteroidákkal, talán képesek voltak megtenni a Mars és a Föld közötti utat.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Baktériumok tehetik lehetővé, hogy az ember megtelepedjen a MarsonHalálos szuperbaktériumokat küldenek a Nemzetközi Űrállomásra
Kategóriák: UFO

Idegen szerkezet haladhatott át a Naprendszeren

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 26 - 18:24
UFOKategória: U.F.O.

2017 októberében észlelték az első csillagközi objektumot a Naprendszerben: ez a 400-800 méter hosszú ‘Oumuamua, amelyet felfedezése óta rengeteg vita övez. Ennek fő oka az, hogy ugyan üstökösként mozgott, de nem hagyott hátra jellegzetes kómát. Egy friss tanulmány alapján továbbra sem zárható ki, hogy az objektumot egy idegen civilizáció hozta létre – írja a Space.com.

A megfigyelések alapján az ‘Oumuamua hosszúkás és vékony, formája egy szivaréra hasonlít. A későbbi adatokból az is kiderült, hogy az objektum, egy egyelőre szintén vitatott okból, egyre gyorsult.

Avi Loeb, a Harvard Egyetem világhírű, de sokat kritizált fizikusa már korábban felvetette, hogy az ‘Oumuamuát egy idegen civilizáció alkothatta meg.

A kutatók többsége ugyanakkor úgy véli, hogy természetes folyamatok hozták létre, illetve hajtották az objektumot. Az egyik legnépszerűbb magyarázat alapján a felszínéről láthatatlanul távozó hidrogén miatt gyorsult fel. Az elmélet szerint az objektum részben vagy egészben molekuláris hidrogénből állhat, amely a Naphoz közeledve észlelhetetlenül párologni kezdett, így növelve a sebességet.

 

Loeb és Thiem Hoang, a Koreai Csillagászati és Űrtudományi Intézet munkatársa friss tanulmányukban azt írják, a hidrogén hipotézise a valóságban nem állja meg a helyét. Éppen ezért úgy gondolják, hogy továbbra sem szabad kizárni a földön kívüli civilizációhoz köthető eredetet. Loeb és Hoang kiemelték, hogy a fagyott hidrogén még az űr legsötétebb régióiban is túlságosan felmelegedne ahhoz, hogy egy ekkora objektumot hozzon létre. Az sem tűnik túl valószínűnek, hogy egy ilyen repülő hidrogénjéghegy képes legyen kellően nagy távokat megtenni.

Loeb továbbra is fenntartja, hogy az ‘Oumuamua egy idegen civilizáció alkotása lehet. A szakértőnek egyébként 2021 januárjában fog megjelenni egy könyve, amelyben a földön kívüli intelligencia első feltételezett nyomait mutatja majd be. A kötet az Agave Kiadó jóvoltából jövőre már magyarul is olvasható lesz.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Kettős csillagrendszerből szökhetett el az 'OumuamuaLehetséges magyarázatot találtak az Oumuamua alakjáraMégse idegen űrhajó az OumuamuaMesterséges rádiójelek igazolhatják, hogy idegen űreszköz az Oumuamua
Kategóriák: UFO

Extrém ultraibolya sugárzást kibocsátó galaxist fedeztek fel

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 24 - 21:03
CsillagászatKategória: Mainstream

Felfedezték az első galaxist, amely extrém ultraibolya sugárzást bocsát ki magából. Ez segíthet jobban megérteni, hogyan végződött az univerzum "sötét korszaka" több mint 13 milliárd évvel ezelőtt.

Az ősrobbanás után egy ideig teljes sötétség uralkodott, majd mintegy 13 milliárd évvel ezelőtt megjelentek az első csillagok és galaxisok, amelyek ismét fényt hoztak a világűrbe. Később ezek ionizálták az intergalaktikus tér összes gázatomját úgy, hogy ellopták tőlük az elektronjaikat.
"Sohasem leszünk azonban olyan helyzetben, hogy ezt a jelenséget közvetlen megfigyeléssel igazoljuk" - mondta Daniel Schaerer, a Genfi Egyetem csillagászati tanszékének kutatója. Több információ szerzéséhez a kutatóknak az ősgalaxisokhoz hasonlatos,

közeli ultraibolya galaxisokat kell megfigyelniük, amelyek elegendő ionizált fotont sugároznak ki és ezek el is érik a Földet. 

A Tejút. A képet a Csendes-óceán déli részén elhelyezkedő Cook-szigetekhez tartozó Mangaia-szigeten készítették

Csak nemrég fedeztek fel a csillagászok néhány tucatnyi ultraibolya sugárzású galaxist. Ezek azonban vagy nagyon közel vagy nagyon távol vannak a Naprendszerhez. Az Indiából 2015-ben felbocsátott AstroSat műhold UVIT ultraibolya teleszkópja azonban kezdetben csak a közepes távolságra lévő ultraibolya galaxisok felkutatását tette lehetővé. Így a tudósok most fedezték fel ezen a területen az első galaxist, amely extrém mértékű ultraibolya sugárzást bocsát ki. Eredményeikről a Nature Astronomy című tudományos lapban számoltak be.
Az AUDFs01 nevű galaxis mintegy 30 milliárd fényévnyire található a Naprendszertől.Az ehhez hasonló további galaxisok felfedezése lehetővé tenné az univerzum ionizációs periódusának alaposabb megismerését - vélik a tanulmány szerzői.

Forrás: MTIKapcsolódó: Az eddigi legtávolabbi galaxist találták megA Tejút fele távoli galaxisokból származikA Naprendszert kétmilliárd év múlva kilökhetik a galaxisábólA legtávolabbi galaxiscsoportot fedezték fel csillagászok
Kategóriák: UFO

Különös villanásokat látott a Jupiterhez közel repülő szonda

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 21 - 18:31
CsillagászatJupiterKategória: Mainstream

Különleges, úgynevezett "sekély villámokat" figyelt meg a Jupiteren a NASA Juno űrszondája. Ezek az elektromos kisülések alapvetően különböznek a földi villámoktól - nem vízből, hanem ammónium-víz oldatból álló felhőkben jönnek létre. Az is kiderült, hogy a vad villámlások közben ammóniában gazdag jégdarabok keletkeznek, amiket pépes állaguk miatt "kásalabdáknak" (mushballs) neveztek el a kutatók. A szakértők úgy gondolják, a kásalabdák csapdába ejtik a felsőlégköri ammóniát és vizet, majd azokat az atmoszféra alsóbb rétegeibe szállítják.

Naprendszerünk legnagyobb bolygójának villámait először a Voyager-küldetés űrszondája pillantotta meg, ám ekkor még úgy vélték, ezek az égi jelenségek földi megfelelőikhez hasonlóak, és olyan viharokban keletkeznek, ahol a víz minden halmazállapotban (folyékony, gáz, jég) megjelenik. Ilyen körülmények a Jupiter látható felhői alatt, 45-65 kilométer mélyen vannak, ahol a hőmérő higanyszála éppen csak eléri a 0 Celsius-fokot. A feltételezést erősítették korábbi műholdak megfigyelései is. A Juno műszere azonban a Jupiter sötét oldalán olyan villámokat fedezett fel, amik cáfolják, hogy a planéta elektromos kisülései vízfelhőkben jönnének létre.

A szonda nagyon közel merészkedett a Jupiterhez, így örökíthette meg a megszokottól eltérő kisebb, sekélyebb villámokat. Ezek olyan magasan keletkeztek, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak a kutatók. 

Szokatlanul nagy magasságban kialakuló villámok illusztrációja. A kép a Juno űrszonda mérési adatai alapján készült

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/SWRI/MSSS/GERALD EICHSTÄD

Magyarázat a furcsa villámokra

Heidi Becker, a NASA Sugárhajtású Laboratóriumának (Jet Propulsion Laboratory) munkatársa ugyanakkor kidolgozott egy elméletet, ami magyarázza a fenti megfigyelést. Eszerint a Jupiteren tomboló viharok a vízjég kristályokat a bolygó légkörének magasabb részeire, 25 kilométerre a vízfelhők fölé repítik, ahol ammóniapárával találkoznak. Az ammónia megolvasztja a vízjeget és így új ammónium-víz oldat keletkezik. Ezen a helyen a hőmérséklet rendkívül alacsony - mindössze - 88 Celsius-fok -, ami lehetetlenné teszi a folyékony halmazállapotú tiszta víz létezését. 

Ebben a magasságban úgy tekinthetünk az ammóniára, mint fagyásgátlóra, ami lejjebb viszi a víz olvadáspontját, és lehetővé teszi a folyékony ammónium-vízből álló felhők megjelenését"- magyarázta Becker.Új állapotában a lezuhanó ammónium-víz cseppek összetalálkozhatnak a felfelé szálló vízjég kristályokkal, az ütközés pedig elektromosan feltölti a felhőket. Ez a megfigyelés hatalmas meglepetés volt számunkra, hiszen ammónium-víz felhők nem léteznek a Földön"- tette hozzá a kutató. 

Nem tudták, miért változik az ammónia mennyisége a légkörben

A sekély villámok alaposabb megismerése a Jupiter légkörének egy másik fontos rejtélyére is fényt deríthet.A Juno mikrohullámú radiométerének adatai alapján az ammónia a gázóriás atmoszférájának legnagyobb részéből hiányzik. Ennél is megdöbbentőbb volt látni, hogy a légkörben felfelé haladva az ammónia mennyisége változik. 

A kutatók az ammónia hiányát nem tudták pusztán az ammónium-víz eső létezésével magyarázni. A szilárd halmazállapotú jégeső viszont jelentős mennyiségű ammóniát tud a légkör mélyebb rétegeibe vinni.

Amikor Heidiék felfedezték a sekély villámokat, egy csapásra nyilvánvalóvá vált, hogy az atmoszféra felső részében az ammónia elegyedik a vízzel, így a villámok kulcsfontosságúak voltak a rejtély megoldásában"- mondta Scott Bolton, a Juno küldetésének vezetője.

A JunoCam felvételének közepén egy fényesebb, jól kivehető alakzat látható. Ez olyan felhők teteje lehet, amik a sekély villámok kialakulásáért felelősek

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/SWRI/MSSS/KEVIN M. GILL © CC BY

A kásalabdák összetétele

A kásalabdák 2/3 rész vízből, 1/3 rész ammóniagázból állnak. A labdák magja rendszerint ammónia, a belső pépes-jeges rétegek pedig ammónia és víz keverékéből állnak. Ezt az egészet egy vastagabb vízjég burok fogja össze, ami a bolygó légkörében fel-le haladva egyre nagyobbra nő - hasonlóan ahhoz, ahogy a földi jégeső cseppjei keletkeznek.

A sekély villámok (balra) és kásalabdák (jobbra) kialakulásának folyamatát bemutató ábra

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/SWRI/CNRS

A hiányzó ammónia rejtélyének megoldása

Ezek a kásalabdák bizonyos idő elteltével annyira nagyra nőnek, hogy a feláramlások már képtelenek magasan tartani őket, végül lejjebb, az atmoszféra melegebb tartományaiba zuhannak, ahol teljesen elpárolognak. A folyamat ammóniát és vizet juttat a Jupiter alsó légköri rétegeibe, ami egyúttal magyarázza, miért lát a Juno műszere csekély mennyiségű ammóniát az atmoszféra felső régiójában. 

Az ammónia tehát nem tűnt el, csak álcázza magát, mikor vízzel keveredik. Az ammónium-víz oldat a mélyebb, melegebb rétegekbe esve elpárolog, ezt azonban a műszerek a technikai korlátok miatt már képtelenek észrevenni. 

A Jupiter időjárásának megismerésével a Naprendszer többi bolygójának, és az azon túli planétáknak (exobolygóknak) a légköri dinamikája is feltérképezhető lesz.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: "Üstökösbölcsőt" fedeztek fel a Jupiteren túlCsodálatos örvények rejlenek a Jupiter felhői alattÉlet lehet a Jupiter holdjánElképesztő fotók érkeztek a Jupiterről
Kategóriák: UFO

Haldokló csillag pusztíthatta el a földi élet nagy részét

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 20 - 18:13
CsillagászatKategória: Mainstream

Az idők során a földi élet több kihalási hullámot is tapasztalt, ezek során viszonylag rövid idő alatt a fajok jelentős része eltűnt. Ilyen volt 359 millió évvel ezelőtti a késő devon kihalási esemény is. Egy friss tanulmány alapján a folyamat hátterében egy Naprendszeren kívüli jelenség állhatott – írja a ScienceAlert.

Brian Fields, az Urbana-Champaigni Illinois-i Egyetem munkatára és kollégái úgy vélik, a tömegkihalást egy távoli, haldokló csillag idézhette elő.

Egyes kihalási eseményeket földi okokra vezetnek vissza, heves vulkáni aktivitásra vagy klímaváltozásra, míg más kihalási hullámok hátterében földön kívüli tényezőket sejtenek – gonduljunk csak a dinoszauruszokat feltételezhetően kiirtó aszteroidára. Fields szerint tanulmányuk azt igazolja, hogy a földi élet nem izolációban létezik: a hatalmas kozmosz lakói vagyunk, amely időnként beavatkozik életünkbe.

A szakértők arra jutottak, hogy a késő devon kihalási eseményhez fűződő ózonszint-csökkenés hátterében nem állhatott vulkanizmus vagy éghajlatváltozás. Ehelyett azt állítják, hogy a tömegkihalást egy csillagászati jelenség, egészen pontosan egy szupernóva sugárzása idézhette elő. Fieldsék arra gyanakodnak, hogy egy nagyjából 65 fényévre fekvő, haldokló csillag csökkenthette a földi ózonszintet. Életciklusuk végén a nagyobb csillagok óriási detonációt tapasztalnak, ez az úgynevezett szupernóva-robbanás.

A kutatók már az 1950-es években is felvetették, hogy a szupernóvák előidézhetnek tömegkihalást, de ez az első alkalom, amikor egy ilyen eseményt a késő devon kihalási hullámhoz kötnek. A csapat szerint a szupernóva ionizáló részecskéi elég erősek lehettek ahhoz, hogy átalakítsák az ózonpajzsot, így sodorva veszélybe a földi fajokat.

Fieldsék két olyan izotópra, a szamárium-146-ra és a plutónium-244-re alapozzák feltevésüket, melyek alapból nem fordulnak elő bolygónkon, ehelyett kozmikus robbanások révén érhették el a Földet. Fontos kiemelni, hogy a szupernóva okozta tömegkihalás is csak egy hipotézis, melyet további bizonyítékokkal kell alátámasztani.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 447 éve robbant fel a szupernóva - mindig fantasztikus látványt nyújtA hónap videója - egy szupernóva robbanás testközelből (videó)Először észleltek szupernóvát alig pár órával a csillagrobbanás utánEgy lépéssel közelebb a szuperfényes szupernóvák megértéséhezKis tömegű szupernóva indíthatta el a Naprendszer keletkezését
Kategóriák: UFO

Idegen űrhajót sejtenek a Merkúr kráterében

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 18 - 17:01
MerkúrUFOKategória: U.F.O.

Ufóvadászok szerint egy idegen civilizáció űrhajója van a Merkúr egyik kráterének mélyén.

A képződményt az UFO Sightings Daily nevű oldal egyik szerzője, Scott C. Waring vette észre a NASA egyik műholdjának felvételén. A szokatlan szerkezet Waring szerint 2,5 kilométer átmérőjű és 2,5 kilométer magas lehet, továbbá három részre különíthető el.

A legvalószínűbb természetesen az, hogy egy nagyobb kőtömböt nézett a lelkes ufóvadász űrhajónak. A szkeptikusokat szintén érdekli, hogy mi van a képen, így szakavatott szemek is alaposabban megvizsgálják a képződményt.

FORRÁS: UFO SIGHTINGS DAILY

A gyanús kráter koordinátái itt érhetők el.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Merkúrba csapódik a NASA űrszondájaHétfőn lesz megfigyelhető a Merkúr-átvonulás MagyarországonOktóberben elindulhat az új űrszonda a MerkúrhozTöpörödik a Merkúr
Kategóriák: UFO

Különös, ősi galaxisra bukkantak

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 16 - 18:07
CsillagászatKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja a korai univerzumot vizsgálva egy olyan fiatal galaxist azonosított, amely sokban emlékeztet a Tejútrendszerre – írja a Space.com. Az SPT0418-47 jelű rendszer rendkívül távol fekszik tőlünk, így a kutatók 12 milliárd évvel ezelőtti állapotát figyelhették meg a chilei Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat segítségével. Az univerzum ekkor még csak 1,4 milliárd éves volt.

A felfedezés komoly meglepetést okozott a szakértőknek.

A világegyetem kezdetén a csillagok gyorsan formálódtak, ekkor általános káosz volt jellemző. Ennek ellenére a SPT0418-47-nél jól kivehető a galaxiskorong és dudor. Hasonló szerkezete van a Tejútrendszernek is, a kutatók szerint ráadásul eddig ez a legtávolabbi galaxisdudor, amelyet valaha megfigyeltek.

Bár a két rendszer több szempontból hasonlít egymásra, az ősi galaxisnak nincsenek olyan spirálkarjai, mint a Tejútrendszernek. A szakértők arra gyanakodnak, hogy a SPT0418-47 idővel egy elliptikus galaxissá fog alakulni.

A kutatók szerint a rendszer vizsgálata sokat elárulhat arról, hogy miként fejlődtek a galaxisok az idők során. Francesca Rizzo, a Max Planck Asztrofizikai Intézet munkatársa és a csapat tagja szerint a felfedezés azt jelenti, hogy a Tejútrendszerben és a közeli spirálgalaxisokban látható struktúrák már 12 milliárd éve is léteztek. A szakértők bíznak benne, hogy a későbbi teleszkópokkal még több adatot gyűjthetnek a hasonló, ősi rendszerekről.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 2 billió galaxisból áll az univerzumA barna törpék - az univerzum máig megfejtetlen rejtélyeÁtírhatja az univerzumról alkotott ismereteinket egy új számításAz univerzum legrégebbi oxigénforrására bukkantak csillagászokAz univerzum újabb titkára derülhet fény
Kategóriák: UFO

Megtalálták a Tejútrendszer leggyorsabb csillagát

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 13 - 18:42
CsillagászatKategória: Mainstream

A galaxisunk középpontjában egy frissen felfedezett, S4714 nevű csillag kering a Sagittarius A* fekete lyuk körül – most kiderült, hogy ez a leggyorsabb csillaga a Tejútrendszernek, a fénysebesség 8 százalékával halad – írja a Science Alert. Ez másodpercenként 24 ezer kilométert jelent.

Az S4714 csak az egyike azoknak a frissen felfedezett csillagoknak, amelyek a Sagittarius A* körül keringenek. Ezek bizonyítékai egy korábban csak elméletben létező csillagfélének: annak, amely olyan közel kering egy szupermasszív fekete lyukhoz, hogy a benne munkálkodó erők hatnak rá is. Ezek létezését nagyjából 20 évvel ezelőtt írták le, és úgy nevezték el őket, hogy „squeezar”, vagyis nagyon csúnya tükörfordításban nyomárok: az összenyom és a kvazár szavak összeolvadásából.

Évekig úgy gondolták, hogy az S2 nevű csillag kering a legközelebb a fent említett fekete lyukhoz: ez 16 év alatt tette meg egyszer a pályáját, és 18 milliárd kilométernyire közelítette meg a Sagittarius A*-ot. Ez a fénysebesség 3 százalékára gyorsította fel. A Kölni Egyetem kutatói tavaly találtak egy még közelebb keringő csillagot, a S62-t. Ez már csillagászati szempontból szinte súrolja a fekete lyukat: 9,9 éves pályáján 2,4 milliárd kilométerre is kerül tőle. Ez közelebb van, mint a Nap és az Uránusz átlagos távolsága.

A Chandra röntgenteleszkóp képe az Sgr A*-ról

A Chandra röntgenteleszkóp képe az Sgr A*-ról. Kép: NASA

A kölni kutatók azonban nem nyugodtak, és az elmúlt egy évben újabb csillagokat fedeztek fel a fekete lyuk körül: már tudjuk, hogy ugyanott kering az S2 – S4711, S4712, S4713, S4714 és az S4715 is.

Az S4714-en kívül az S4711 is kitűnik még a többi közül, méghozzá azzal, hogy neki van a legrövidebb pályája: 7,6 földi évébe kerül, hogy megkerülje a fekete lyukat. Az S4714-nek ez 12 évig tart, viszont a pályája is különleges: annyira ovális, amennyire csak egy stabil pálya az lehet.

A kutatók szerint a S4714 szinte biztos, hogy squeezar (nem biztos, hogy a nyomár kifejezést el kellene terjeszteni), az S4711-ről ez még kérdéses. A kutatásról készült tanulmányt a The Astrophysical Journal tudományos folyóiratban jelentették meg.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Tejútrendszer leggyorsabb csillagai a szomszédból szöktek megA Tejútrendszer leggyorsabban forgó csillagát fedezte fel egy kutatóEgy lépéssel közelebb kerültünk a Tejútrendszer feltérképezéséhezElképesztően hatalmas a Tejútrendszer galaktikus korongjaElveszett galaxisra bukkantak a Tejútrendszerben
Kategóriák: UFO

Jeleket küldtek a Hold felé, az egyik váratlanul visszaérkezett

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 12 - 18:31
holdKategória: Mainstream

A NASA holdszondája, a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) 2009-ben állt Hold körüli pályára. Az eltelt több mint 10 év alatt a kutatók lézerrel lőtték annak tükrét, abban reménykedve, hogy a küldött fényjelek egyike egyszer visszaérkezik a Földre. Hosszú idő elteltével törekvéseiket siker koronázta. Az új eredmény nemcsak a Holddal kapcsolatos méréseket teheti precízebbé, de egyúttal azt is megtudjuk, milyen környezeti tényezők roncsolják az égi kísérőnkön hagyott eszközöket.

Az Apollo program keretében 1969 és 1972 között rendszeresen indultak a Holdra emberes missziók. A küldetések során az asztronauták számos fontos műszert hagytak az égitesten, köztük szeizmométereket, illetve speciális, csillagászati célra használt tükröket, úgynevezett lézerreflektorokat. A szovjetek holdjárók fedélzetén szintén küldtek a Holdra lézerreflektorokat.

Mire való a lézerreflektor?

Segítségével precízen – akár milliméteres pontossággal - meghatározhatjuk a Föld-Hold távolságot. Ehhez erős lézerrel kell meglőni a Holdon hagyott tükröket. A lézerimpulzus kibocsátása és a visszaverődés közötti időkülönbség megismerésével pontos adatokat kaphatunk az égitestek közötti pillanatnyi távolságról. 

Sőt, nemcsak azt tudjuk meg, milyen messze van a Hold, hanem azt is, milyen a mozgása; 

a forgás pontos megismerésével derült ki, hogy a Holdnak folyékony magja van, amelyen belül létezik egy nagyjából 240 kilométer átmérőjű szilárd mag is. A lézeres mérések alapján tudjuk azt is, hogy a Hold évente 3,8 centiméterrel távolodik a Földtől.

„Azzal, hogy 50 éve gyűjtjük az adatokat, olyan tendenciáknak vagyunk tanúi, amiket egyébként máshogy nem láthattunk volna" – írta a kiadott közleményben Erwan Mazarico, a NASA Goddard Űrközpontjának munkatársa. 

A lézeres méréseken alapuló tudományos munka egy türelemjáték 

– tette hozzá a szakértő.

Az Apollo-küldetések során több lézerreflektort is a Holdon hagytak

FORRÁS: NASA

Miért fontos eredmény az, hogy a szonda paneljéről visszaverődött a lézerfény?

A Holdon hagyott reflektorok hatékonysága idővel valamiért romlott, és most 10 százalékkal kevesebb fényt vernek vissza, mint amikor először kezdték használni őket. 

Azt gyanítják, a holdpor a bűnös; ugyan az égitesten nincsenek szélviharok, amik felkavarnák, de a becsapódó meteoritok képesek lehetnek annyira felröpíteni a szemcséket, hogy azok betakarják a reflektorokat. 

Itt jönnek képbe az LRO tükrei – a holdszonda reflektora és a holdfelszíni tükrök által visszavert fény erősségét összevetik, és ezekből az adatokból modellezik, miként romlik a Holdon hagyott reflektorok teljesítménye. A teljesítményromlás azt is megmutatja, mennyire van kitéve az égitest a mikrometeoritok záporának, és ezek az űrkavicsok pontosan mennyi port vernek fel.

A Lunar Reconnaissance Orbiter szonda illusztrációja

FORRÁS: NASA

A nehézségek és a megoldás

A fent vázolt kísérlet kivitelezése csak papíron tűnik egyszerűnek, megvalósítása jóval bonyolultabb feladat. A lézer visszaverődését akadályozzák a Föld légkörének zavaró hatásai, ráadásul az LRO esetében még az is problémát okoz, hogy reflektora kicsi (15x18x5 centiméter), nagyon gyorsan mozog és átlagosan 384 400 kilométerre van a Földtől. Nem a legideálisabb célpont.

A kutatók kezdetben látható, zöld fénnyel próbálták eltalálni a reflektort, a próbálkozás azonban kudarccal végződött.

Először látható tartományban működő lézerrel próbálták eltalálni az LRO reflektorát

FORRÁS: NASA

Végül a francia Université Côte d'Azur munkatársai egy olyan infravörös lézert fejlesztettek ki, ami már sikerrel hatol át a különböző gázokon. 

A holdszonda felől érkező első sikeres visszaverődést 2018. szeptember 4-én rögzítették a franciaországi Grasse lézeres méréssel foglalkozó kutatóállomásán. 

Az eredményt később két alkalommal – 2019. augusztus 23-án és 24-én – is reprodukálták, ezúttal azonban a kutatók már nem a véletlenre hagyatkoztak, hanem a Föld felé forgatták a szonda reflektorát.

A visszavert fénymennyiség nem volt számottevő, csupán néhány fotont sikerült befogni. Ez nem elegendő arra, hogy megtudják, mi blokkolja a holdfelszín reflektorait, idővel viszont egyre több foton fog visszatérni a Földre ahhoz, hogy pontos képet alkothassanak a Holdon történtekről.

FORRÁS: AFP/EDUARD MUZHEVSKYI

A kísérlet arra is alkalmas, hogy kiderüljön, hogyan javíthatóak az csillagászati mérések infravörös lézerekkel. Szélesebb körű alkalmazásukkal a szakemberek az eddigieknél is kisebb reflektorokat tervezhetnek a jövőben.

A felfedezést az Earth, Planets and Space című csillagászati szakfolyóiratban publikálták.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?Az oroszok elkezdték építeni a Holdra utazó űrhajójukatA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műhold
Kategóriák: UFO

Hatalmas becsapódás nyomára bukkantak

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 11 - 13:53
CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja azonosíthatta a legnagyobb olyan formációt a Naprendszerben, amelyet egy becsapódás alakított ki – írja a ScienceAlert. A struktúra a Jupiter legnagyobb holdján, a Ganymedesen található, amely egyben a Naprendszer kilencedik legnagyobb égiteste is.

Hirata Naojuki, a Kóbei Egyetem munkatársa és csapata tanulmányukban azt írják, hogy a Voyager és a Galileo  űrszondák adatait elemezték. A szakértők azokat az árkokat vizsgálták, amelyek a Ganymedes legősibb formációi közé tartoznak, és egy 7800 kilométer széles gyűrűrendszert alkotnak.

A kutatók arra jutottak, hogy az árkok egy pont körül jöttek létre, és egy becsapódástól származhatnak.

Ha sikerül alátámasztani a mostani eredményeket, akkor a Ganymedesé lesz a Naprendszer legnagyobb becsapódási formációja.

A szakértők korábban is gyanakodtak arra, hogy az árkok egy ütközés miatt jelentek meg, Hiratáék azonban minden korábbinál részletesebben tudták felmérni a hold geológiáját. A csapat szimulációkkal vizsgálta, hogy mekkora objektum becsapódása hozhatta létre a formációt, a legvalószínűbb forgatókönyv alapján egy 150 kilométer átmérőjű aszteroida ütközött. Az esemény 4 milliárd éve történhetett, amikor a Ganymedes még igen fiatal volt.

Hasonló struktúra található a Jupiter Callisto nevű holdján. Ez a Valhalla-kráter, amelyet 3800 kilométeres átmérőjével jelenleg a Naprendszer legnagyobb ismert becsapódási formációja.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Élet lehet a Jupiter holdjánFotók a Jupiter holdját becserkésző UFO-rólKiderült, mit figyeltek meg a Jupiter holdjánMár tudjuk, hol érdemes keresni az életet a Jupiter holdjánTitokzatos anyag van a Jupiter holdjának repedéseiben
Kategóriák: UFO

Kiderülhet, létezik-e átjáró egy másik univerzumba

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 9 - 18:30
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy féreglyukba spirálisan belezuhanó fekete lyuk összetéveszthetetlen gravitációshullám-mintázatot produkálna – jósolják amerikai asztrofizikusok. Ha ilyen hullámokat látnánk, az bizonyítaná az eddig csak feltételezett féreglyukak létezését, amelyek akár egy másik univerzumba is vezethetnek.

A féreglyuk a relativisztikus kozmológia állatkertjének egyik legfurcsább – és egyelőre csak hipotetikus – szörnyetege. A hivatalosan Einstein-Rosen hídnak nevezett, de az asztrofizikusok között is csak féreglyukként emlegetett spekulatív képződmény a téridő egymással nem érintkező pontjai között létesít összeköttetést, és az einsteini mezőegyenletek egy speciális megoldása megengedi a létezését. 

A féreglyukat úgy képzelhetjük el, mint egy alagutat, amelynek két végpontja a téridő távoli tartományaiba nyílik, ezért aki vagy ami áthalad rajta, az akár térben, akár időben, akár egyszerre mindkettőben nagyon máshol találhatja magát, mint ahonnan indult. 

A féreglyuk két kijárata közti távolság lehet térben csak pár méter, de több milliárd fényév is, időben pedig ki tudja, mennyi. És ami még hátborzongatóbb: 

a féreglyuk túlvégén akár egy másik univerzumba is csöppenhetünk. 

Egy féreglyuk számítógépes illusztrációja

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY VIA AFP

Így aztán ha bebizonyosodna, hogy a féreglyuk nemcsak valami fura hiba a matekban, hanem fizikai realitás, azzal egyszeriben az időutazás, az intergalaktikus kaland és az idegen univerzumok felkeresése a sci-fiből a valódi lehetőségek tartományába kerülne.

Egy sajátos hullámmintázatot kell megtalálni

A Sam Houston State University és a Vanderbilt University asztrofizikusai az arXiv.org online folyóiratban azt állítják: a válasz ott van kinn, csak meg kell hallani. 

Helyesebben az olyan gravitációshullám-detektorokkal, mint a LIGO és a Virgo, egy sajátos hullámmintázatot kell keresni, amely eltéveszthetetlenül vallana a féreglyukak létezésére. 

A szerzők modellje szerint egy fekete lyuk, amely spirális vonalban belezuhan egy féreglyukba, egészen sajátos hullámokat keltene a téridő szövetében, s ezeket a gravitációshullám-obszervatóriumoknak esélye lehet felfogni. A hullámok ismétlődő módon eltűnnének, majd újból visszatérnének, ahogy a fekete lyuk ide-oda jojózik a féreglyuk két vége között.

Egy fekete lyuk illusztrációja

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

A féreglyukakra sok fizikus úgy gondol, mint egy negyedik térdimenzió „betüremlésére" a szokványos téridőnkbe, amely ily módon a kozmosz egymástól távoli pontjait, sőt, különböző univerzumokat is összeköthet. Kívülről egy féreglyuk hasonlít egy fekete lyukra, ám a viselkedésükben van egy lényeges különbség: 

ami a fekete lyukba zuhan, az örökké a foglya marad, viszont ami a féreglyukba esik, az ki tud jönni a túloldalon. 

A féreglyukak létezésére eddig nem sikerült kísérletes bizonyítékot találni. 

Ezek egyelőre csak spekulatív képződmények, nagy S-sel 

– erősítette meg William Gabella, a nashville-i Vanderbilt University fizikusa. Ha viszont léteznek, a kutatóknak most már van esélyük nyakon csípni őket, méghozzá az általuk keltett gravitációs hullámokon keresztül.

Csiripelő fekete lyukak

Gabella és munkatársai egy ötszörös naptömegű hipotetikus fekete lyukból indultak ki, amely nagyjából 1,6 milliárd fényévnyire a Földtől egy féreglyuk körül kering. Ahogy a fekete lyuk egyre közelebb hintázik a féreglyuk bejáratához, a kutatók számításai szerint egy idő után elkezd spirálisan befelé zuhanni, mintha csak egy másik fekete lyukkal alkotna párost. Az így fellépő gravitációs hullámok eleinte pont úgy néznének ki, mint egy feketelyuk-kettősrendszer szabványos hullámmintázata: a spirálisan egymás felé zuhanó fekete lyukak fokozódó frekvenciájú gravitációshullám-jelet keltenek, amit az asztrofizikusok csiripelésnek becéznek.

FORRÁS: LIGO

Azonban amikor a fekete lyuk eléri a féreglyuk középpontját – a „torkát" –, egyszeriben áthalad rajta. 

A fizikusok azt az eshetőséget vették számításba, amikor a fekete lyuk a téridő egy távoli tartományában, jelesül egy másik univerzumban bukkan fel a túloldalon. Ebben az esetben az első univerzumban keltett gravitációs hullámok hirtelen elhalnak, miközben a második univerzumban a fekete lyuk mintegy kilő a féreglyuk torkából, mielőtt spirálisan visszazuhanna oda, majd végül újból visszatér az első univerzumba.

Újbóli feltűnésekor a fekete lyuk valószínűleg egy „anti-csiripelés" – a csiripeléssel ellentétes gravitációshullám-mintázat – kíséretében spirális pályán kifelé repülne a féreglyukból. Aztán visszaesne megint egy csiripelés kíséretében. 

És így tovább, a fekete lyuk ide-oda ingázna a két univerzum között, miközben periodikus csendekkel tagolt gravitációshullám-adagokat bocsátana ki. 

A játék csak akkor érne véget, amikor minden energiáját gravitációs hullámok formájában elveszítve a fekete lyuk végleg megállapodna a féreglyuk torkában. 

Ezt a mutatványt két fekete lyukkal nem lehet előadni, úgyhogy egy ilyen mintázat félreérthetetlenül féreglyukra vallana 

– jelentette ki a Dejan Stojkovic, a University at Buffalo in New York fizikusa, aki nem vett részt a kutatásban. – 

Ezek a hullámok úgy virítanának, mint pipacs a zöld mezőben.

Ha létezik féreglyuk, létezik negatív tömeg is

Az általános relativitáselmélet szerint, amely a gravitációt a téridő görbületeként írja le, a féreglyukak lehetségesek. Ha viszont tényleg észlelnénk egyet, az egyben bizonyíték lenne egy furcsa anyagfajta létezésére is, amit még a fizikusok sem értenek. 

Ennek az anyagnak negatív tömeggel kellene rendelkeznie, ugyanis ilyen anyag kell ahhoz, hogy a féreglyuk torka nyitva maradjon ahelyett, hogy magába roppanna. 

Ám negatív tömegű anyagot egyelőre senki sem ismer.

A LIGO detektor

FORRÁS: CALTECH/MIT/LIGO LAB

A LIGO gravitációshullám-detektor (egész pontosan: Lézer-Interferometriás Gravitációshullám-Obszervatórium) az USA-ban, a hasonló funkciójú Virgo pedig Olaszországban pásztázza a világegyetemet olyan gravitációs zavarok után kutatva, amelyeket fekete lyukak és a neutroncsillagnak nevezett szupersűrű csillagmaradványok keltenek. Ezek a nagy tömegű égitestek fokozódó iramban keringenek egymás körül, mielőtt összeolvadnának. A tudósok immár nagy tapasztalattal rendelkeznek az effajta egyesülések kimutatásában: 2015 óta több mint egy tucat bizonyított összeolvadást észleltek, és továbbiak várnak megerősítésre.

Az idő tehát megérett arra, hogy további, és még szokatlanabb hullámmintázatok után kezdjenek kutatni – vélekedik Vitor Cardoso, a lisszaboni Institute Superior Técnico fizikusa. – 

Ideje újabb furcsa, de izgalmas jeleket keresnünk.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Párhuzamos világba készül átjárót nyitni egy kutatócsoport2 billió galaxisból áll az univerzumA földinél is gazdagabb élet virulhat valahol az UniverzumbanAz eddigi legpontosabb térkép az univerzumban lévő sötét anyagrólAz univerzum nagy titka: fehér lyukak, ahol visszafelé megy az idő
Kategóriák: UFO

Különös jel érkezett a Tejútrendszer egyik csillagától

ParaHIR.HU - 2020, augusztus 8 - 21:21
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy különös, az űrből érkező jelet, úgynevezett gyors rádiókitörést (FRB) észleltek a szakértők – írja a Live Science. A kutatók korábban is fogtak már ilyen rövid, néhány milliszekundumos jeleket, egyelőre azonban nem tudni, hogy pontosan mi is alakíthatja ki őket.

A mostani FRB-t bemutató tanulmány szerint ez az első hasonló jel, melyet a Tejútrendszer egy ismert csillagánál észleltek.

Az első FRB-t 2007-ben fedezték fel, azóta számos magyarázat született a jelenségre. Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint az FRB-ket összeütköző fekete lyukak alakítják ki, de olyan szakértő is akad, aki idegen civilizációknak tulajdonítja a jeleket.

A mostani FRB viszont más, mivel egy ismert maradványcsillagtól, egy neutroncsillagtól származik, az objektum ráadásul jóval közelebb fekszik a Földhöz, mint az eddig felfedezett FRB-k forrásai. A 30 ezer fényévre található égitest egy magnetár, az ilyen neutroncsillagok rendkívül erős mágneses térrel rendelkeznek.

Sandro Mereghetti, a milánói Olasz Asztrofizikai Intézet munkatársa és a csapat tagja szerint ez az első megfigyelés, mely során kapcsolatot fedeztek fel a magnetárok és az FRB-k között. A SGR 1935+2154 jelű objektumot 2014-ben azonosították, amikor észlelték az általa kibocsátott gamma- és röntgensugárzást. Ezt követően a magnetár egy időre elcsendesedett, április végén azonban egy erőteljes rádiókitörést produkált. A felfedezés azt sugallja, hogy bizonyos FRB-ket magnetárok alakíthatnak ki.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósokFöldönkívüliek üzenhetnek a titokzatos rádiójelekkelIdegen naprendszerből érkezett jeleket fogtunk - vajon egy idegen civilizáció üzent?Különös jelek érkeztek egy távoli galaxisból
Kategóriák: UFO

Oldalak