UFO

Élőbb lehet a Mars, mint eddig gondoltuk

ParaHIR.HU - 2019, február 13 - 19:38
CsillagászatKategória: Mainstream Korábbi kutatások kimutatták, hogy a marsi jégsapkában akár folyékony víz is lehet, egy friss tanulmány viszont azzal érvel, hogy ha ez így van, akkor valamilyen mélyebb hőforrásnak is kell lennie a bolygó felszíne alatt. A legnagyobb esély jelenleg a vulkanikus aktivitásra mutatkozik, de egyelőre csak a számításokon alapul a felvetés.  

Tavaly nyáron folyékony vízből álló víztömeget véltek felfedezni a Mars déli jégsapkája alatt az Olasz Űrügynökség munkatársai. A víztömeget az Európai Űrügynökség Mars Express szondáján található Mars Advanced Radar for Subsurface and Ionosphere Sounding (MARSIS) nevű eszköz segítségével fedezték fel. Persze egyelőre még korántsem száz százalék, hogy a jégsapka alatt valóban folyékony víz rejtőzik, de ha mégis, akkor az rengeteg kérdést felvet – ezek közül egyikre válaszolt csak a Geophysical Research Letters tudományos folyóiratban megjelent tanulmány.

Az Amerikai Geofizikai Unió kutatása szerint kell egy felszín alatti hőforrásnak lennie akkor, ha valóban folyékony víz van a jégsapka alatt, a legvalószínűbb pedig az, hogy ezt vulkanikus aktivitás biztosítja. Ha viszont nincs ehhez hasonló hőforrás a felszín alatt, akkor nagyjából lehetetlen, hogy a fagyott jégréteg alatt folyékony víz legyen.

Az elgondolás tovább táplálja a gondolatot, hogy a Mars geológiai szempontból sokkal élőbb bolygó, mint ahogy eddig gondoltuk. A jégréteg alatti víz, és az ebben esetlegesen megtalálható élőlények lehetősége egyre inkább foglalkoztatja a kutatókat, főleg azért, mert

ha tényleg élet van a bolygón, az szinte biztos, hogy a felszín alatt, a sugárzástól védve tengeti a napjait.

„Ha még mindig vannak magmamozgások a felszín alatt, a közelmúltban talán még aktívabbak voltak, és több bazális olvadást hozhattak magukkal” – írta a sajtóközleményben Ali Bramson, az Arizonai Egyetem kutatója. „Ez a felállás pedig sokkal jobb körülményeket biztosíthatna a folyékony víz, és ezzel az élet kialakulásának is.”

A Marson két óriási sarki jégtábla található, mindegyik néhány kilométer vastag. A Földön gyakori, hogy ilyen jégtáblák alatt folyékony víz legyen, hiszen a bolygó belső hője megolvaszthatja alulról is a jégtömeget. Mivel a Mars sokkal hidegebb, mint a Föld, fel kéne tárni, hogy milyen folyamatok vezethetnek ilyen folyékony víz megmaradásához a jégréteg alatt – egyelőre a tavalyi kutatás ezzel nem foglalkozott.

A Mars egyik jégsapkája – fotó: ESA/DLR/FU Berlin/Bill Dunford

A mostani tanulmány szerzői abból indultak ki, hogy ha tényleg van víz a megjelölt területen, akkor milyen folyamatoknak kellett lejátszódniuk ahhoz, hogy lehetővé tegyék a jelenséget. Számításba vették azt is, hogy ha elég sós a Mars jege, akkor az lejjebb viheti a víz fagyáspontját, így alacsonyabb hőmérsékleteken is nagyobb eséllyel marad folyékony a víz – de a modell még így sem magyarázta meg a helyzetet, csak valamilyen extra hőforrás mellett lehet elképzelhető egy ilyen jelenség. Ehhez párosították a vulkanizmus lehetőségét.

A marsi vulkanikus aktivitás nem új dolog, a felszínen is vannak erre utaló jelek, de a legfiatalabbak is több millió évesek. Ennek ellenére nem elképzelhetetlen, hogy valóban van még felszín alatti vulkanizmus.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigéntA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraMarsi mintákat szállítana a Földre a NASA és az ESAMarsi mintákat szállítana a Földre a NASA és az ESA
Kategóriák: UFO

A Naprendszer legtávolabbi tagja furább, mint gondolták

ParaHIR.HU - 2019, február 12 - 19:05
CsillagászatKategória: Mainstream

Sokkal laposabb az Ultima Thule nevű égitest, mint eddig vélték a tudósok, akik az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) New Horizons űrszondájának legutóbb továbbított felvételeit vizsgálva már nem hóemberhez, inkább mézeskalács-figurához hasonlónak tartják az alakját - írta a BBC News.

A képeket a New Horizons akkor készítette, amikor január elsején elrepült a Naprendszer eddig vizsgált legtávolabbi égitestje, a 2014 MU69, nem hivatalos nevén Ultima Thule kisbolygó mellett.

A képeken a kisbolygó sötét, csak az egyik oldalának egy keskeny sávját világítja meg a Nap. A tudósok azonban meg tudják határozni, a háttérben hunyorgó csillagok fényéből, hogy merre vannak az égitest körvonalai Korábban azt mondták, az Ultima Thule két egymáshoz kapcsolt gömbszerű test, a hétvégén a Twitterre feltöltött video azonban laposnak mutatja a kisbolygót.

A New Horizons tudósai most úgy vélik, az égitest nagyobbik fele, az Ultima becenevű gigászi palacsintára hasonlít, a kisebbik rész horpadt dióra.

Ultima Thule

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

Tudományos rejtély, hogy jöhetett létre ilyen alakú test. Sosem láttunk ilyesmit a Nap körül keringeni"- mondta el a BBC-nek Alan Stern vezető kutató.

A New Horizons űrszondát 2006. január 19-én indították útnak, elsődleges feladata a Pluto kutatása volt, 2015. július 14-én haladt el a törpebolygó mellett, miden eddiginél közelebb jutva hozzá. Az Ultima Thulét 2014-ben a Hubble teleszkóp fedezte fel, a NASA 2015-ben döntött úgy, hogy a New Horizons misszióját kiterjesztik a kisbolygó vizsgálatára.

Forrás: MTIKapcsolódó: Félúton van a Pluto és következő úti célja között a New HorizonsRejtőzködő holdakat keres a New HorizonsSaját holdja lehet a New Horizons űrszonda új célpontjánakÚjabb képet küldött a Plútóról a visszatért New Horizons
Kategóriák: UFO

Ekkor ütközik össze a Tejútrendszer egy másik galaxissal

ParaHIR.HU - 2019, február 11 - 16:32
CsillagászatgalaxisokKategória: Mainstream

Egy új, a Gaia űrtávcső adatainak felhasználásával végzett kutatás szerint a Tejútrendszer a vártnál tovább kerülheti el az egyik közeli galaxist – számol be a Space.com. A szakértők többsége egy ideje úgy véli, hogy a távoli jövőben galaxisunk összeütközik majd az egyik közeli rendszerrel, az Androméda-galaxissal. A friss tanulmány szerint a találkozás mintegy 4,5 milliárd év múlva, a vártnál nagyjából 600 millió évvel később fog bekövetkezni.

Ez a felfedezés kulcsfontosságú a galaxisok fejlődésének és interakciójának megértésében

– nyilatkozta Timo Prusti, a Gaia csapatának tagja.

Az űreszközt 2013-ban bocsátották fel, és missziója kezdete óta nagyban hozzájárult a Tejútrendszer alaposabb feltérképezéséhez a különböző objektumok megfigyelésével. A Gaia által vizsgált csillagok többsége a mi rendszerünkben kering, de akadnak olyanok is, amelyek közeli galaxisokban fekszenek.

Az új kutatásban a szakértők olyan égitesteket tanulmányoztak, amelyek a 2,5 millió fényévre fekvő Andromédában, illetve a 3 millió fényévre található Triangulum-galaxisban helyezkednek el. Roeland van der Marel, a Baltimore-i Űrteleszkóp-tudományi Intézet munkatársa és a vizsgálat vezetője szerint elemzésükben az űrszonda 2018 áprilisában közzétett adatait használták fel.

A kutatásnak köszönhetően a csapatnak sikerült meghatároznia a két rendszer rotációs arányát, illetve hogy merre mozogtak a múltban, és hogy milyen irányban haladhatnak tovább. A friss eredmények alapján a Tejútrendszer és az Androméda összeolvadása a véltnél később fog bekövetkezni, és a vártnál kevésbé lesz mozgalmas.

Bár az Androméda nagy valószínűséggel találkozni fog rendszerünkkel, a Nagy Magellán-felhő törpegalaxissal már korábban, nagyjából 2,5 milliárd év múlva egybeolvadhat a Tejútrendszer.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Óriási halót detektált a Hubble az Androméda-köd körül15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisbólA Hubble kiszúrta az eddigi legtávolabbi galaxistA sötét anyag megöli a galaxisokatA Naprendszert kétmilliárd év múlva kilökhetik a galaxisából
Kategóriák: UFO

Űrállomást építenének aszteroidák belsejébe

ParaHIR.HU - 2019, február 10 - 17:20
tudományKategória: Mainstream

Az űrbéli bányászatot tervező, vagy legalábbis arról elmélkedő mérnökök elgondolkoztak azon, hogy vajon miként lehetne állomást építeni az űrben száguldozó sziklagolyók belsejébe. Az egész úgy hangzik, mintha egy mozifilm forgatókönyvébe olvastunk volna bele, de a Bécsi Egyetem kutatói egészen komolyan gondolják a dolgot, mert több előnnyel járna:

  • kiszámolták, hogy a gravitáció miatt sokkal hatékonyabban működnének a bányászati berendezések, amelyekkel értékes ásványi anyagokat szeretnének beszerezni 
  • a sziklaréteg védelmet nyújtana az űr veszélyeivel, az életveszélyes sugárzással szemben

Számítógépes modelljükben a bécsi kutatók egy 500×390 méteres aszteroidát vizsgáltak, mert ekkora űrsziklákat már észleltek párat. Ilyenek például a 3757 Anagolay, a 99942 Apophis és a 3361 Orpheus nevű objektumok.

Egy valódi űrbázis kiépítéséhez természetesen sokkal többet kell tudni ezekről az égitestekről, a méreteken kívül az ásványi összetétel és a belső struktúra is fontos tulajdonság. Végül is el kell bírniuk egy épített szerkezetet. Ez utóbbiakat viszont legkönnyebben úgy lehet kideríteni, ha valamilyen leszállunk az említett objektumokra, és elkezdünk lefúrni a mélybe.

Ha megfelelő az aszteroida felépítése, akkor maga a szikla lehet az űrállomás, nem kell falakat és átjárókat építeni - idézi a Science Alert tudományos lap Thomas Maindl asztrofizikust, a lehetőséget vizsgáló kutatócsoport egyik tagját. A gravitáció szempontjából az lenne az ideális, ha az aszteroida percenkét 1-3-szor forogna körbe a tengelye körül.

Az is biztos, hogy a bányászati művelet során is végig figyelni kell az aszteroidát, nehogy annyira szétfúrják, hogy ettől instabillá váljon, és darabokra essen szét.   

Forrás: IndexKapcsolódó: A jövő nagy reménysége az aszteroidabányászatAszteroidákból faragnának űrhajókat
Kategóriák: UFO

Meggörbült a Tejútrendszer

ParaHIR.HU - 2019, február 9 - 11:45
CsillagászatTejútKategória: Mainstream

Meggörbült a Tejútrendszer, legalábbis a szélein - derült ki egy amerikai és kínai kutatók által bemutatott tanulmányból.

A kutatók a Tejútrendszerről készítettek egy háromdimenziós térképet, a galaxis alakjának megformálásához 1399 pulzáló csillag adatait használták fel. A csillagok a Napnál nagyobb és fényesebb újonnan katalogizált, fiatal égitestek.

Minél távolabb van a középponttól, annál jobban meg van csavarodva vagy görbülve a Tejútrendszer külső hidrogéngázlemeze. A kutatók szerint a csavarodott mintázatot valószínűleg a nagy tömegű belső csillaglemez forgatóereje okozza.

A spirális galaxisokra általában teljesen lapos alakzatokként gondolunk, mint amilyen az Androméda, mely könnyen észlelhető teleszkópon keresztül"- mondta Richard de Grijs, a Macquarie Egyetem kutatója.

FORRÁS: AFP

Csen Hsziao-tien, a pekingi Kínai Tudományos Akadémia munkatársa szerint bonyolult meghatározni a Nap és a Tejútrendszer peremének távolságát "anélkül, hogy pontosan ismernénk a lemez kinézetét". A csillagok, melyeken a térképet készítő kutatócsoport munkája alapult, az úgynevezett Cefeida-típusú változócsillagok, melyek jelentős mérési pontosságot biztosítottak.

Mivel legalább tucatnyi olyan galaxis van, mely úgy tűnik, hogy hasonló spirális mintázat mellett görbült peremmel rendelkezik, a Tejútrendszer ezen tulajdonsága alapján nem számít különlegesnek.

A kutatók eredményeikről a Nature Astronomy című tudományos lapban számoltak be.

Forrás: MTIKapcsolódó:  Százmilliárd Föld-szerű bolygó létezhet a TejútonA Hubble benézett a Tejút csomópontjábaA Tejút fele távoli galaxisokból származikEgy lépéssel közelebb kerültünk a Tejútrendszer feltérképezéséhezElképesztően hatalmas a Tejútrendszer galaktikus korongja
Kategóriák: UFO

Egy neves csillagász szerint idegen szerkezet haladt át a Naprendszeren

ParaHIR.HU - 2019, február 8 - 16:35
CsillagászatKategória: Mainstream

Bár a szakértők többsége elveti a lehetőséget, Avi Loeb, a Harvard Egyetem csillagászati tanszékének vezetője továbbra is kitart amellett, hogy az Oumuamua egy mesterséges objektum lehet – írja a Sputnik News. A neves csillagász szerint kollégái elvesztették gyermekkori kíváncsiságukat, és túlságosan tartanak attól, hogy tévednek.

A 2017 októberében azonosított Oumuamua az első ismert csillagközi objektum, amely áthaladt a Naprendszeren. Loeb a közelmúltban egy interjúban arról beszélt, hogy ki szeretne dolgozni egy olyan egyenletet, amellyel igazolhatja, hogy az Oumuamua egy idegen űrhajóról vált le.

Felfedezése óta a kutatók több elmélettel is előálltak, hogy megmagyarázzak az Oumuamua eredetét. Nemrég mi is beszámoltunk róla, hogy Zdenek Sekanina, a NASA sztárcsillagásza szerint az objektum egy szétesett csillagközi üstökös maradványa.

Loeb viszont úgy véli, hogy az Oumuamua nem egy természetes objektum, hanem egy igen fejlett civilizáció űreszköze. A szakértő és kollégái az objektum sebességéből kiindulva jutottak arra, hogy egy üstökös vagy aszteroida nem lenne képes ilyen gyorsasággal haladni. Az Oumuamua megfigyelése során ráadásul nem azonosították rajta az üstökösök jellegzetes kómáját.

Egy neves csillagász szerint idegen szerkezet haladt át a Naprendszeren

Loeb szerint az objektum egy 1 kilométer hosszú és nagyjából 1 milliméter vastag vitorla lehet, amely a csillagok sugárzását hasznosítja energiaként.

A kutatót sok kollégája kritizálta az elmúlt időszakban az Oumuamuával kapcsolatos extrém kijelentései miatt. Egyes szakértők úgy vélik, hogy Loeb bizonyos esetekben olyan dolgokat állít, amelyeket ő maga sem hisz el, és csupán a hírverés miatt tart ki elmélete mellett. Loeb ezzel szemben azt követeli, hogy kritikusai szilárd cáfolatokkal álljanak elő.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Mesterséges rádiójelek igazolhatják, hogy idegen űreszköz az OumuamuaKettős csillagrendszerből szökhetett el az 'OumuamuaLehetséges magyarázatot találtak az Oumuamua alakjáraMégse idegen űrhajó az Oumuamua
Kategóriák: UFO

Űrhajósokkal hajt végre tesztrepülést a SpaxeX Dragon űrhajója

ParaHIR.HU - 2019, február 7 - 18:52
SpaceXUSAKategória: Mainstream

Júliusban tesztrepülést fog végrehajtani a NASA űrhajósaival a SpaceX magáncég visszatérő űrhajója, a Dragon.

A NASA űrsiklóprogramjának 2011-es befejezése óta ez lesz az első alkalom, hogy űrhajósokkal amerikai űrhajót állítanak földkörüli pályára. Az amerikai űrkutatási hivatal illetékesei szerdán jelentették be, hogy március 2-án végrehajtanak egy űrhajósok nélküli tesztrepülést a Dragon űrhajóval.Ha ez a repülés sikeres lesz, júliusban űrhajósokkal a fedélzetén indítják útnak próbarepülésre a Dragont.

A Boeing cég áprilisban fogja próbarepülésre küldeni Starliner űrhajóját személyzet nélkül. Űrhajósokkal legkorábbra augusztusra tervezik az első Starliner-próbarepülést - tették hozzá az illetékesek. Kathy Lueders, a NASA űrhajósokkal végzett űrrepülési programjának igazgatója elmondta, az asztronauták nélküli repülések azt szolgálják, hogy "nemcsak a hardvert teszteljék, hanem a földi irányító személyzetet is felkészítsék arra, hogy készen álljon az űrhajósokkal a fedélzeten végrehajtandó próbarepülésekre".

FORRÁS: AFP/ROBYN BECK

A NASA Elon Musk SpaceX vállalkozásával és a Boeing céggel kötött szerződést visszatérő űrhajók megépítésére, hogy az űrkutatási hivatal új űrhajók és űrrakéták fejlesztésére összpontosíthasson, amelyek képesek lesznek űrhajósokat szállítani a Holdra és a Marsra. A SpaceX teherűrhajói 2012 óta szállítanak terhet a NASA megbízásából a Nemzetközi Űrállomásra.

A bejelentés a SpaceX óriás hordozórakétája első indulásának egyéves évfordulóján hangzott el, az űrjármű fedélzetén volt Elon Musk Tesla gépkocsija, amelyet Nap körüli pályára állítottak, bizonyítva a rakétakísérlet sikerét és reklámozva Musk vállalatait.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Február hatodikán indul a SpaceX óriás Mars-rakétájaJövőre újabb forradalmat indítana a SpaceX a rakéták világábanKökorszaki de látványos videó a SpaceX Grasshopper 250m rakétéjárólLélegzetelállító videó készült a SpaceX hordozórakétájának landolásárólLélegzetelállító videó készült a SpaceX hordozórakétájának landolásárólMűvészeket vinne magával a SpaceX Hold körüli utazásának első ügyfele
Kategóriák: UFO

Rögzítették egy haldokló csillag utolsó leheletét

ParaHIR.HU - 2019, február 6 - 16:33
CsillagászatKategória: Mainstream

A halovány, mulandó fényű ESO 577-24 katalógusjelű planetáris köd csak rövid ideig, mintegy 10 ezer évig fog látszani — szempillantásnyi idő ez csupán a csillagok életéhez viszonyítva. Az ESO Nagyon Nagy Távcsövével készítették ezt a felvételt a planetáris köd ionizált gázgömbjéről. A ledobott héj a középen látható forró haldokló csillag utolsó lehelete. A planetáris ködöt alkotó gázhéj tágulásával és ritkulásával fénye lassan láthatatlanná enyészik.

A felvétel egy múló csillagászati pillanatot örökít meg; az ESO 577-24 jelű planetáris köd csupán átmenetileg létező, ragyogva fénylő, táguló gázhéja látható rajta. A köd egy halott óriáscsillag maradványa, ami levetette a külső rétegeit, és csupán egy kicsiny, rendkívül forró fehér törpecsillagot hagyott hátra önmagából. A kis maradvány fokozatosan ki fog hűlni, és el fog halványulni a régi hatalmas csillag puszta árnyékaként.

A vörös óriások a csillagok életének végső fázisát jelentik. Hidrogén üzemanyaguk kimerült már a magjukban, és a mag a gravitáció ellenállhatatlan szorításában egyre zsugorodik. Az összehúzódás révén fellépő hatalmas nyomás alatt a magban újabb energiatermelő atommag-reakciók indulnak be, minek következtében a külső rétegek erőteljes csillagszél formájában lefúvódnak az égitestről. A haldokló csillag izzó magja erős ionizáló hatású ultraibolya fénnyel világítja meg a levetett rétegek gázanyagát, ami ettől fényleni kezd. E folyamat eredményét szemlélhetjük meg a felvételen egy planetáris köd formájában. Nem más ez, mint a néhai csillag mulandó emlékműve.

FORRÁS: ESO

Ezt a káprázatos planetáris ködöt az 1950-es években fedezték fel a National Geographic Society  — Palomar Observatory Sky Survey égboltfelmérő program keretében. Az égitest 1966-ban került be az Abell Planetárisköd-katalógusba. A Földtől mintegy 1400 fényévre lévő, kísértetiesen ragyogó ESO 577-24 köd csak erős távcsővel figyelhető meg. A fehér törpe hűlésével a táguló köd is egyre halványodni fog, míg végül teljesen belevész a világűr sötétjébe.

Az ESO 577-24-et ábrázoló felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek (Cosmic Gems) programjának keretében készült. Ennek a tudomány-népszerűsítő és ismeretterjesztő kezdeményezésnek érdekes és látványos égitestek megörökítése a célja. A program az ESO távcsöveit használja ki olyankor, amikor a körülmények nem alkalmasak tudományos munkára. Ennek ellenére a felvételek később esetleg tudományos kutatásokban is felhasználhatóak lehetnek, ezért ezeket az ESO a Tudományos Archívumában megőrzi, és minden csillagász számára elérhetővé teszi.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Haldokló csillag által keltett lökéshullámokat figyeltek megRejtélyes plazmakilövellések egy haldokló csillag felől
Kategóriák: UFO

Száguldó hulladék lehet a csillagközi vándor

ParaHIR.HU - 2019, február 5 - 18:24
CsillagászatKategória: Mainstream

Számtalan elmélet látott már napvilágot az Oumuamua, a Naprendszer első „csillagközi bevándorlója” eredetét és származását illetően. Egy új elmélet szerint a különleges formájú égitest egy szétesett csillagközi üstökös hulladékfelhőjének maradványa lehet.

Zdenek Sekanina, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory híres csillagásza szerint az üstökös még az előtt esett szét, hogy elérte volna pályája Naphoz legközelebbi pontját, a perihéliont, és egy szivarformájú sziklás kőzettöredéket hagyott hátra – írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

A tudós szerint a 2017 októberében észlelt égitest csupán töredéke az eredeti objektumnak, amely abban az évben belépett a Naprendszerbe. Sekanina kutatásában John E. Bortle szintén elismert kutató vizsgálatára hivatkozik, amely szerint a szinte parabolikus pályán mozgó halvány üstökösök, amelyek a Naphoz egy csillagászati egységnél (1 AU) közelebb kerülnek, hajlamosak hirtelen szétesni röviddel az előtt, hogy elérnék a perihéliont. 1 AU a Nap és a Föld átlagos távolságának felel meg.

Sekanina szerint korábbi kutatások bizonyították, hogy néhány esetben méretes töredék maradhat hátra. A tudós tanulmányában kifejti: ez a töredék hasonlíthat „laza kötésű porszemek száraz összességére, mely különleges formát ölthet, különleges rotációs tulajdonságokkal rendelkezhet, szélsőségesen porózus lehet, mindez a szétesési folyamat eredményeként”. Ez a leírás pedig tökéletesen illik az Oumuamuára.

FORRÁS: AFP/M. KORNMESSER

A Naprendszerbe lépett Oumuamuát észlelő csillagászok pedig az elsők között az égitest különösen furcsa alakjára figyeltek fel. A Nagyon Nagy Teleszkóp (Very Large Telescope - VLT) adatai alapján a tudósok megállapították, hogy az Oumuamua egy sziklás anyagból álló, hosszúkás formájú objektum.
Ezt követően megállapították, hogy az Oumuamua forgása kaotikus. A kutatócsoport akkor azt állapította meg, hogy ez múltbéli összeütközések okozzák. Sekanina értékelése szerint azonban ezt az eredeti objektum szétesése is okozhatja.

Sekanina összehasonlításokat végzett két olyan üstökössel, amelyek szétestek, amikor elérték a perihéliont. Mindkét esetben robbanás történt, majd hatalmas porfelhő szabadult fel. Ebből a csillagász arra következtet, hogy az Oumuamua nem bocsát ki gázokat és a Napból érkező sugárzás hatása alatt áll.

A tudós szerint további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy meghatározzák, hol és mikor esett szét az üstökös, amelyből az Oumuamua „született”. A Hawaii Egyetem csillagászai 2017. október 19-én észlelték a Naprendszeren nagyon nagy sebességgel áthaladó objektumot. A kutatók Oumuamuának, hawaii nyelven "elsőként érkező távoli üzenetnek" nevezték el az égitestet. Felfedezése után mintegy 2,5 hónapon át volt látható nagy teljesítményű, földi bázisú teleszkópok segítségével. A kutatók folytathatták a munkát az összegyűjtött információk alapján, de a szivar-alakú égitestet nem láthatják többé.

2018-ban hivatalosan üstökösnek nyilvánították az Oumuamuát.

Forrás: MTIKapcsolódó: Kettős csillagrendszerből szökhetett el az 'OumuamuaLehetséges magyarázatot találtak az Oumuamua alakjáraMégse idegen űrhajó az OumuamuaMesterséges rádiójelek igazolhatják, hogy idegen űreszköz az Oumuamua
Kategóriák: UFO

Több mint tízezer fémben szegény csillagjelöltet találtak

ParaHIR.HU - 2019, február 4 - 19:25
CsillagászatKategória: Mainstream

Több mint tízezer, fémben szegény csillagjelöltet találtak kínai csillagászok. Ez segíthet megismerni a korai univerzumot és az első csillagok és galaxisok kialakulását.

A csillagászok fémnek a hidrogénnél és héliumnál nehezebb anyagokat nevezik. Ez a megnevezés eltér a szilárd fém szokásos fizikai definíciójától - mondta Hajning Li, a Kínai Tudományos Akadémia Állami Csillagvizsgáló Intézetének (NAOC) munkatársa.

A csillagászok szerint az univerzumban lévő, a hidrogénnél és héliumnál nehezebb anyagok többsége a csillagok magjában alakult ki azok formálódása során. Az idők során a csillagszelek és a szupernóvák hatására a fémek kikerülnek a környezetbe, gazdagítva a csillagközi teret és anyagot biztosítva az új csillagok születéséhez.

Ezek szerint minél alacsonyabb egy csillag fémtartalma, annál öregebb a csillag az univerzumban.
A fémben szegény csillagok kutatása segít megérteni a korai univerzumot, az elemek eredetét, valamint a csillagok és galaxisok első generációjának kialakulását és fejlődését. Ugyanakkor a fémben szegény csillagok nagyon ritkák és megfigyelésük bonyolult - mondta el Li.

FORRÁS: N.R.FULLER/NATIONAL SCIENCE FOUNDATION

A NAOC Kína Hopej tartományában lévő LAMOST (The Large Sky Area Multi-Object Fiber Spectroscopic Telescope) teleszkópja által gyűjtött adatok alapján a csillagászok több mint 10 ezer olyan, fémben szegény csillagjelöltet találtak, melyek fémtartalma kevesebb, mint a Napban lévő fém egy százaléka. A LAMOST több mint 4000 égitestet tud megfigyelni egyszerre. Ennek segítségével készítették el kínai csillagászok a világ legnagyobb csillagászati adatbankját.

A tudósok felfedezéseiket az Astrophysical Journal Supplement Series szaklapban mutatták be.

Forrás: MTIKapcsolódó: 200 ezer csillag fér el a TESS első fotójánA medveállatkák lehetnek az első csillagközi utazókA Tejútrendszer leggyorsabb csillagai a szomszédból szöktek megA valaha észlelt legkisebb csillagra bukkantak brit csillagászokAusztrál csillagászok szerint kannibál volt nagy Magellán-felhő
Kategóriák: UFO

Porózusabbak a Mars sziklái az eddig véltnél

ParaHIR.HU - 2019, február 3 - 13:38
MarsCuriosityKategória: Mainstream

Porózusabbak és kevésbé kompaktak a Mars sziklái az eddig véltnél a NASA Curiosity nevű marjárójának adatai szerint - közölte az Arizonai Állami Egyetem (ASU).

 

 

Csaknem a felével kisebb a kőzetek térfogatsűrűsége

Egy kutatócsoport megmérte a Marson lévő, 154 kilométer széles Gale-kráter kőzetrétegeinek sűrűségét. Eredményeiket a pénteken megjelent Science tudományos folyóiratban mutatták be.

A Sharp-hegység lejtője. A távolban a Gale-kráter pereme látszik

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/MSSS

A felfedezés révén új technikát tudnak kidolgozni a kutatók,

amelynek segítségével a marsjáró folytatni tudja útját a kráteren át,

majd fel a közepében lévő, 4,8 kilométer magas Sharp-hegyre - olvasható a szakértők közleményében. "Meg tudtuk mérni a Gale-kráterben lévő anyag térfogatsűrűségét" - mondta el Travis Gabriel, az ASU végzős diákja.

A Gale-kráter

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/ESA/DLR/FU

A NASA kémiai és ásványtani műszere szerint a sziklák ásványi anyagban bővelkednek, az ez alapján végzett korábbi becslések szerint az anyagsűrűség köbméterenként 2810 kilogramm.

Azonban az új kutatás által megállapított térfogatsűrűség sokkal kevesebb, köbméterenként 1680 kilogramm.

-  fejtette ki Gabriel. A kisebb számok arra utalnak, hogy kisebb sűrűségűek a kőzetek, valószínűleg porózusabb voltuk miatt.

A Curiosty a különleges Sharp hegy felé vette az irányt

A csillagászok régóta vitáznak a Sharp-hegy eredetéről. Az új leletek szerint a hegy alacsonyabb rétegei csak 1-2 kilométernyi anyagból állnak.

A Curiosity utolsó szelfije a Vera Rubin hegyvonulatánál

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/MSSS

Még mindig sok a megválaszolatlan kérdés arra, hogyan formálódott a Sharp-hegy, de ez az új kutatás fontos darabbal egészíti ki a kirakóst

- mondta Ashwin Vasavada, a Curiosity-projekt tudósa, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory munkatársa. A nukleáris energiával üzemelő Curiosity 2012 augusztusában landolt a Marson a Gale-kráterben és 2014-ben érte el a Sharp-hegy lábát.

A nemrég készült felvétel, amelyen újra látható az Opportunity marsjáró

FORRÁS: NASA

Azóta változatos területeken haladt át, amelyeken víz és szél nyomaira is bukkant.

A marsjáró 2017 szeptembere óta a Vera Rubin hegyvonulatnál végzett kutatásokat és a napokban indult tovább egy agyagos terület felé a Sharp-hegytől délre lévő völgyben.

Marsi porvihar. A vörös bolygón megszokottak a viharok

FORRÁS: NEWS NATION

A Marson 2018 nyarán kitört porvihar a Curiosityval ellentétben a napelemmel működő Opportunity marsjárót elnémította, nem érkeznek tőle jelzések.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  A Curiosity búcsút vett a Vera Rubin hegyvonulattólBekapcsolták a Curiosity tartalék agyátMost már bármire lőhet lézerrel a CuriosityA Marson még hamarabb is lehetett élet, mint a FöldönA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára
Kategóriák: UFO

Újra nyomoznak a legnagyobb szovjet rejtély ügyében

ParaHIR.HU - 2019, február 2 - 18:20
SzovjetúniótörténelemKategória: MainstreamA Gyatlov-rejtély minden kétséget kizáróan a hidegháborús éra egyik legnagyobb megoldatlan kísértettörténete: a kilenc, kifejezetten furcsa körülmények között elhunyt túrázó esetével kapcsolatban milliónyi összeesküvés-elmélet született már, ami nem is csoda, hiszen nagyjából sehogy sem áll össze a történet. Az oroszok most újra megnyitják a szovjetek által titkosított aktákat, és nyomozni kezdenek.  

60 évvel ezelőtt történt a hidegháborús Szovjetunió egyik legrejtélyesebb tragédiája: az Urál-hegység északi részén kilenc túrázó vesztette életét több, mint furcsa körülmények között. Az összeesküvés-elméletek a KGB által eltitkolt akción keresztül a jetitámadáson át a földönkívüliek látogatásáig terjednek, és egyre több az elmosott, kitalált vagy felnagyolt részlet is a történetben. Az is rejtély, hogy miért gondolta úgy az orosz legfőbb ügyészség, hogy több mint fél évszázad távlatából majd jól megoldják az ügyet, de az biztos, hogy megpróbálják: az Index szúrta ki, hogy a szovjetek által korábban titkosított aktákat most újra leporolják, és három lehetséges magyarázatra kezdik el a nyomozást.

A SZOVJET X-AKTÁK

A Gyatlov-rejtélyt egyébként szokták hidegháborús X-aktákként is emlegetni, ami nem is csoda: 1959-ben a kilenc szóban forgó túrázó nagyon gyanús, sőt, inkább kifejezetten megmagyarázhatatlan körülmények között vesztette életét. Ha a történetet nagy vonalakban elmeséljük, sehogy sem áll össze: a teljesen profi, gyakorlott túrázók sátrat vertek egy hágónál, éjszaka viszont kivágták a sátruk oldalát, nagy részük szinte ruha nélkül, rendezett sorokban elsétált a közeli erdőig, ott tüzet gyújtott, majd lassan megfagyott.

A csapat másik felét teljesen más irányban, nagyjából 750 méternyire találták meg szétzúzva, de valószínűleg ők sem a sérüléseikbe, hanem inkább a hideg okozta kihűlésbe haltak bele. A sátorban minden érintetlenül, rendezetten maradt, idegen lábnyomokat a nyomozók nem találtak, és vadállat-támadásra utaló nyomokat sem. A helyzet még furcsább, ha tudjuk, hogy

két embernek radioaktív sugárzást mértek a ruháján,

az egyik áldozatnak pedig egész egyszerűen valami kitépte a nyelvét. Így, a részletek nélkül valóban inkább UFO-támadásnak tűnik a dolog, mint megmagyarázható, logikus katasztrófának.

Akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha ismerjük a történet részleteit. 1959. január 23-án kelt útra Szverdlovszkból egy csapat túrázó, akkor még tízen: Zinaida Kolmogorova, Jurij Dorosenko, Ljudmila Dubinyina, Alekszandr Kolevatov, Jurij Jugyin, Rusztyem Szlobogyin, Georgij Krivinyiscsenko, Nyikolaj Thibeaux-Brignolles és Igor Zolotarjov. Jurij Jugyin később betegség miatt visszafordult, ezzel ő az egyetlen, aki a hírhedtté vált túrát élve megúszta.

A csapat mindegyik tagja gyakorlott túrázó volt. Az expedíciót Igor Zolotarjov szervezte meg, aki az Uráli Műszaki Főiskola végzős diákja volt. Meghívta maga mellé nyolc egyetemista társát, valamint egy túravezetőt. A fiatalok nekivágtak az útnak, ami a tervek szerint 350 kilométert és 16 napot ölelt volna fel, közben pedig vonattal, lovasszánnal és gyalog haladtak volna. Február 1-jéig minden tökéletesen rendben is ment, ekkor azonban elérték a Holatcsahl-hágót, ami a helyi őslakos manysik nyelven annyit tesz: halottak hegye. Az immár 9 fősre fogyatkozott csapatra ráesteledett, ezért nem egy szélvédett helyen, hanem egy erdőtől nem messze ütötték le a sátrukat.

Fotó: Artur Andrzej / WIkipedia

SZINTE MEZTELENÜL A -30 FOKBAN

A túrázóknak február 12-én kellett volna megérkezniük Vizsajba. Az egyetem, ahová Zolotarjovnak üzenetet kellett volna küzdenie, pár napig nem aggódott, hiszen a betegség miatt visszafordult Jugyin elmondta, hogy némi csúszásban voltak. Február 20-án azonban már sejteni lehetett, hogy baj van, ezért egy önkéntes, diákokból és tanárokból álló csapat elindult felkutatni a túrázókat, később pedig katonai gépekkel a hadsereg is nekiindult a keresésnek.

Február 26-án sikerült megtalálni a sátrat, és az első 5 holttestet. A vékony hóréteggel bevont sátor oldalát kivágták, benn a felszerelés tökéletes rendben állt. A közeli erdős részen azonban két, alsónadrágban és vékony pólóban megfagyott áldozatot találtak, egy kezdetleges tábortűz mellett, egy olyan fa előtt, amelynek letörték az alsó ágaikat. Három holttestet, szintén hiányos öltözetben, ettől nem messze találtak, a fák és a sátor közötti úton. Két hónappal később a 4 másik túrázó élettelen teste is meglett: ők olyan sérüléseket szenvedtek, amit a halottkém autóbalesethez hasonlított, és kizárta, hogy másik ember tehette volna.

Ebből a csoportból hiányzott az egyik nő nyelve.

VANNAK AZÉRT LOGIKUS MAGYARÁZATOK

Jelenleg két reális magyarázat létezik az eseményre: az egyik az úgynevezett Kármán-féle örvényhez kapcsolódik, ami erős hóviharban jöhet létre, igaz, elég ritka esemény. Óriási hangzavarral jár, és olyan infrahanggal, amit ugyan az emberi fül nem hall, de érzékel, és pánikrohamot, szürreális viselkedést válthat ki.

A másik magyarázat a sátorban található, összeácsolt kályhához kapcsolódik, ami rengeteg különös eshetőséget megmagyarázhat. Először is, indokolja, hogy miért volt szinte mindenki lenge öltözékben, másrészt azt is, hogy miért kellett olyan gyorsan elhagyni a sátrat, hogy nem volt idő megkeresni a kijáratot: ha esetleg elzáródott a kimeneti nyílás, a zárt helyiségben akkora füst alakulhatott ki, hogy gyorsan kellett lépni. Az alulöltözött túrázók közül ráadásul többen nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztottak, valószínűleg nem gondolták át, hogy a nagyjából mínusz 30 Celsius-fokos hidegbe másznak ki.

Emiatt lehetett, hogy az erdő széle felé vezető nyomok nem futásra vagy káoszra utalnak, hanem rendezett sétára: a túrázók valószínűleg elindultak menedéket keresni, tábortüzet rakni, fa után kutatni. A később megtalált négy elhunyt valószínűleg belecsúszott a folyószurdokba, és itt szétzúzta magát. Ez ráadásul megmagyarázza azt is, hogy miért találhatók enyhe égési sérülések néhányuk testén.

Az egyetlen kérdőjeles itt még mindig a hiányzó nyelv, és a radioaktív ruhák – bár az elsőre nincs meggyőző magyarázat (vadállatokat emlegetnek leggyakrabban, de furcsa volna, ha csak a nyelvet szakították volna ki), a második egybevág azzal, hogy a tulajdonosaik korábban radioaktív anyagokkal dolgoztak.

Ehhez képest az oroszok most három olyan szcenárióra kezdenek el vizsgálódni, ami a rejtélyesebb részletek egyikét sem magyarázza meg:

a lavinára, a hócsuszamlásra és a hóviharra.

Utóbbi legalább egybeeshet a Kármán-örvény megjelenésével, de a másik kettőnek nem sok realitása van – miért ne mentek volna vissza a sátorba az alulöltözött túrázók, ha egyszer rájöttek, hogy nincs lavina a környéken? És miért nem mentek ki egyszerűen a sátor ajtaján ahelyett, hogy tönkretették volna az egyetlen menedéküket?

Még mindig több a kérdés, mint a válasz a történettel kapcsolatban, a Szovjetunió pedig 1959-ben mindössze három hónap alatt lezárta a nyomozást. A végkifejlet az maradt, hogy a túrázók halálát “ismeretlen kényszerítő erő” okozta – jelentsen ez bármit is. Valószínűtlen, hogy 60 év távlatából bármi új információ is kiderülne az egészről.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Sosem derült ki az igazság a legdurvább szovjet X-akták-sztoribanUFO történetek a volt Szovjetunióból - válogatás a KGB titkos aktáibólA TASZSZ jelenti: Ufók a Szovjetunió felett
Kategóriák: UFO

Érthetetlenül hideg a Hold túloldala

ParaHIR.HU - 2019, február 1 - 18:26
KínaholdKategória: MainstreamAz eddig véltnél hidegebb az éjszaka a Hold távoli oldalán: a Csang'o-4 kínai űrszonda adatai szerint mínusz 190 Celsius-fokra csökken éjjel a hőmérséklet a Hold Földről nem látható oldalán.  

Ez az első alkalom, hogy kínai kutatók első kézből származó adatokat kaptak a Hold éjjeli felszíni hőmérsékletéről. A Csange-4 leszállóegységét és a holdjárót a napfény ébresztette hosszú „álmából” a Holdon töltött első extrém hideg éjszakája után – közölte a Kínai Nemzeti Űrügynökség.

A gravitációs árapály-hatás következtében a Hold forgási ritmusa megegyezik a keringési ritmusával, ezért mindig ugyanazon oldala fordul a Föld felé – írja az MTI. Ezért nevezzük a számunkra láthatatlan oldalt a Hold túlsó, sőt, néha sötét oldalának, annak ellenére, hogy azt is éri napfény, csak mi nem látjuk.

„A Csange-4 mérései szerint a Hold Földtől távol eső oldalán a talaj sekély rétege alacsonyabb hőmérsékletű, mint a Földhöz közelebbi oldalon, amelyet annak idején az amerikai Apollo misszió mért” – mondta He Csang, a Kínai Űrkutató Akadémia (CAST) munkatársa, a Csange-4 projekt vezetője. E mérések alapján a „Föld felöli” oldalon -160 fokig süllyed a hőmérséklet a hosszú holdi éjszakán.

A különbséget valószínűleg a talajösszetétel eltérései okozzák a Hold két különböző oldalán. De további elemzésekre van szükségünk.

A Holdon egy nap 14 földi napnak felel meg, egy holdi éjszaka szintén 14 földi napon át tart. A Csange-4 a napenergia hiánya miatt váltott alvó módozatba a holdi éjszaka során. A Hold nappalának és éjszakájának hőmérséklete között hatalmas az eltérés. Korábban a kínai tudósok nem rendelkeztek pontos adatokkal arról, milyen hideg is az éj.

2013 végén Kína útnak indította aCsange-3-at, az ország első űrszondáját, amely leszállást hajtott végre a Holdon. A holdjáró tudományos műszerei pedig még mindig üzemelnek, az elmúlt öt évben több mint 60 holdi éjszakát éltek meg. „Ez siker volt, de a Csange-3-at külföldi hőmérsékleti adatok alapján tervezték” – mondta Csang.

Fotó: Kínai Nemzeti Űrügynökség

A Hold nappala és éjszakája közötti hőmérsékletkülönbség megállapítása segíti a tudósokat abban, hogy megbecsüljék, mi jellemezheti a Hold talaját. A leszállóegység és a holdjáró egy rádióizotópos hőforrást is vitt magával, ennek segítségével tartja magát melegen a szonda a holdi éjszaka során.

A holdjárót egy izotópos termoelektromos cellával és hőmérsékleti adatokat gyűjtő tucatnyi műszerrel szerelték fel. Az izotópos termoelektromos cella olyan energiaellátást biztosít, amely nem függ a napfénytől és nem befolyásolja a környezetben lévő homok és por, amelyek a NASA Opportunity és a Spirit holdjárójának a munkáját nehezítik.

„Ezt a technológiát kell alkalmaznunk, ha el akarunk jutni a Hold sarkvidéki régióiba vagy a világűr távoli, Jupiteren túl lévő részeibe, ahol a napenergia nem használható elsődleges áramforrásként”

– fejtette ki Szun Cö-csou, a Csange-4 vezető tervezője.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdPályára állt a Hold "sötét oldalát" kutató kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kína missziót tervez a Hold sötét oldaláraKína virágot termesztene a Hold túlsó felén
Kategóriák: UFO

A Curiosity búcsút vett a Vera Rubin hegyvonulattól

ParaHIR.HU - 2019, január 31 - 19:01
MarsKategória: Mainstream

A Curiosity marsjáró elkészítette utolsó szelfijét a vörös bolygó Vera Rubin hegyvonulatánál, és elindult a Sharp-hegy irányában lévő agyagos terület felé – közölte a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory.

A szonda a robotkarja végén lévő Mars Hand Lens Imager kamerát használva készített el január 15-én egy 57 felvételből álló képsorozatot, amelyből összeállt a szelfi. A hegyvonulat több mint egy éve volt az autóméretű marsjáró otthona, mialatt új mintákat gyűjtött a kutatók számára.

Az utolsó, 19. mintavételt december 15-én végezte el a Rock Hall nevű hegygerincen. A furat a marsjáró mellett, balra lent látható a felvételen a missziót irányító csapat szerint. A táj helyi porviharok miatt jóval porosabbnak tűnik, mint amennyire az évnek ebben a szakában megszokott.

A Curiosity utolsó szelfije a Vera Rubin hegyvonulatánál

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/MSSS

A Curiosity 2017 szeptembere óta végez kutatásokat a hegyvonulatnál. Most egy agyagos terület felé tart a Sharp-hegytől délre lévő völgyben. Az agyagásványok több információval szolgálhatnak azokról az ősi tavakról, amelyek a Sharp-hegy alacsonyabban fekvő területeinek formálásában szerepet játszottak.

A nukleáris energiával üzemelő Curiosity 2012 augusztusában landolt a Marson a Gale-kráterben és 2014-ben érte el a hegy lábát. Azóta változatos területeken haladt át, amelyeken víz és szél nyomaira is bukkant.

A Marson 2018 nyarán kitört porvihar a Curiosityval ellentétben a napelemmel működő Opportunity marsjárót elnémította, nem érkeznek róla jelzések.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A "Sas" leszállt! Célba ért a Curiosity!A Curiosity kilenc hónapja egy percbenFöldszerű panorámát fotózott a Curiosity a MarsonMost már bármire lőhet lézerrel a CuriosityÚj fúrótechnikával gyűjt mintát a Mars kőzetéből a Curiosity
Kategóriák: UFO

Azonosítatlan, zsákszerű objektum kering a Föld körül

ParaHIR.HU - 2019, január 30 - 17:15
CsillagászatKategória: Mainstream

Titokzatos, „szemeteszsákra" emlékeztető objektum kering a Föld körül – írja a The Independent. A különös test több méter széles, viszont rendkívül könnyű, állítják az objektumot megpillantó asztronauták.

Habár egyelőre nem sikerült azonosítani, többen úgy vélik, egy régebben felküldött rakéta egyik darabkája kering az űrben. Az objektumot az A10bMLz katalógusjel jelöli. Nemcsak a test, hanem mozgása is meglehetősen szokatlan, pályája magas elliptikus – van, amikor mindössze 600 kilométerre van a Földtől, máskor a Hold-Föld távolság 1,4-szeresére kering tőlünk.

Mivel a test tömege nagyon kicsi, ki van téve a sugárzási nyomásnak, ez is felelős lehet azért, hogy a pálya meglehetősen kaotikusan változik. Nagyon nehéz megbecsülni, merre is repül, a szakértők szerint olyan, mintha egy műanyagzacskó sodródna a szélben.

Az objektum néhány hónapon belül beléphet a bolygó atmoszférájába, de az sem kizárható, hogy tovább sodródik az űrben.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Tényleg léteznek a titokzatos kazah Nazca-vonalak Titokzatos objektumot találtak az űrben15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisbólAlaposabban megfigyelték a Föld titokzatos kísérőjétEgy titokzatos bolygó keringhet a Naprendszerben
Kategóriák: UFO

Megkezdte második Nap körüli körét a Parker űrszonda

ParaHIR.HU - 2019, január 29 - 19:07
CsillagászatKategória: Mainstream

A tervezett 24-ből második körét kezdte meg a Nap körül az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Parker Solar Probe napszondája, közölte a NASA hétfőn. A Parker január 19-én, fellövése után 161 nappal fejezte be első körét, elérve az apheliont, vagyis a pálya csillagtól legtávolabbi pontját. Második perihelionjára, azaz pályája Naphoz legközelebbi pontjára április 4-én jut el. Küldetése hét éve alatt 24 kört ír le a Nap körül.

Január elsején az űrszonda mind a négy műszerkészlete munkába állt, azóta folyamatosan küldi az adatokat a Földre a NASA Deep Space Network nevű űrkommunikációs hálózatán keresztül. Az űrkutatók eddig több mint 17 gigabit tudományos információt töltöttek le, a Nap körüli első kör teljes adatkészletét áprilisra kapják meg.

A Parker sebessége és helyzete január 28-án

A Parker sebessége és helyzete január 28-án

Fotó: NASA

"Lenyűgöző volt az első Napkör, sokat tanultunk belőle arról, hogyan működik az űrszonda, hogyan reagál a Nap körüli környezeti viszonyokra"

- mondta Andy Driesman, a Johns Hopkins Egyetem fizikusa, a Parker-misszió projektmenedzsere.

A következő kör Naphoz legközelebbi pontja a tervek szerint 24 millió kilométerre lesz, hasonlóan az első, novemberi perihelionhoz, ami alig több mint fele a korábbi rekordnak, melyet a Helios 2 állított fel 1976-ban. A Parker sebessége is rekordot döntött, elérte az óránként 375 ezer kilométert. A korábbi leggyorsabb űrjármű nagyjából legfeljebb 250 ezer kilométeres óránkénti sebességgel haladt.

Az autóméretű űreszközt augusztus 12-én bocsátotta fel a NASA a Nap koronájának, vagyis a légkörének tanulmányozására. A korona különös módon forróbb, mint a csillag "felszíne". Nem tudni pontosan, milyen mechanizmus okozza ezt a jelenséget.

2018. november 8-i fotó a Parkertől a Nap koronájának egyik kilövelléséről

2018. november 8-i fotó a Parkertől a Nap koronájának egyik kilövelléséről

Fotó: Naval Research Laboratory/Parker Solar Probe / NASA

A Parker Solar Probe csaknem 12 centiméteres hőpajzsának köszönhetően hatalmas hőt és sugárzást képes elviselni. A szonda segítségével olyan közelről tanulmányozzák majd a Napot, ahonnan ember alkotta objektum még nem végzett kutatásokat. Berepül a Nap koronájába, 6,1 millió kilométerre közelítve meg a felszínt, és ezzel hétszer közelebb jut, mint bármely korábbi szonda. (A Nap és a Föld átlagos távolsága 150 millió kilométer.) A NASA szerint a 2025-ig tervezett misszióval összegyűjtött adatok pontosíthatják a jövőbeli űridőjárás-előrejelzéseket. 

Forrás: MTIKapcsolódó: A Nap koronájába merült a NASA űrszondája
Kategóriák: UFO

Megvannak a földönkívüliek: mi vagyunk azok

ParaHIR.HU - 2019, január 28 - 18:46
földönkívülitudományemberiségKategória: Mainstream

Egy széles körben elfogadott elmélet szerint a Hold úgy született, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy másik égitest a Földnek csapódott, majd az így keletkezett törmelékből összeállt Földünk égi kísérője. Egy most megjelent vadonatúj tanulmány azt állítja, nem csak a Holdat felépítő anyagot, hanem az élethez szükséges alapvető hozzávalókat – szenet, nitrogént, ként - is megkaptuk a kozmikus karambolnak köszönhetően.

A texasi Rice Egyetem kutatócsoportja több kísérlettel és szimulációval is tesztelte, hogy ezek az illékony – alacsony forráspontú – elemek, származhatnak-e egy óriási erejű ütközésből.

Először szenet, nitrogént és ként tartalmazó ötvözetet tettek ki hatalmas, 7 GPa (gigapascal) nyomásnak, valamint 1800 Celsius-fokos hőmérsékletnek, hogy reprodukálják az extrém viszonyokat.

A betáplált adatokkal nagyjából egymilliárd szimulációt futtattak le különböző illékonyságú objektumokkal a főszerepben.

Azok a szimulációk, amiknek eredményei leginkább egybevágtak a kísérleti megfigyelésekkel és földtörténeti feljegyzésekkel, azt mutatták,

Földünknek egy olyan Mars-nagyságú objektum ütközött, amelynek anyaga bőségesen tartalmazott szenet és nitrogént, magja pedig gazdag volt kénben.

Nagy valószínűséggel a becsapódó test egy másik illékony összetevőt, vizet is hozott magával

– nyilatkozta a kutatócsoport egyik tagja, Rajdeep Dasgupta. Azok a bolygók, amik ennél is markánsabb becsapódást szenvedtek el, még nagyobb eséllyel hordoznak életet.

Vannak viszont olyan szakemberek is, akik nincsenek meggyőződve a szimuláció által szolgáltatott információk helytállóságáról.

Egyetlen gigantikus becsapódással is idehozhatjuk ezeket az illékony anyagokat, de sokkal valószínűbb, hogy ez fokozatosan, kisebb ütközésekkel valósult meg

– mondta Richard Greenwood, az Open University munkatársa.

Az új kutatásról bővebben a Science Advances tudományos folyóirat legújabb számában lehet olvasni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Hatalmas veszélyt jelenthet az emberiség a földönkívüliekreA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraEzer évet ad az emberiségnek Stephen HawkingIsmét egy ősi lelet, amely átírhatja az emberiség történetétÚjraírhatja az emberiség történetét egy 9,7 millió éves lelet
Kategóriák: UFO

Lehet, hogy a Földről származott a Holdon talált egyik kőzetminta

ParaHIR.HU - 2019, január 26 - 12:11
holdFöldKategória: Mainstream

A Holdról származó kőzetminták vizsgálatával foglalkozó ausztrál kutatócsoport szerint az egyik kőzetmintáról összetétele alapján erősen feltételezhető, hogy valójában a Földön képződött. Véleményük szerint elképzelhető, hogy a kőzet akkor került a Holdra, amikor egy aszteroida becsapódott a bolygóba több milliárd évvel ezelőtt.

Aszteroida-becsapódás révén kerülhetett a Holdra a kőzet

Korábban találtak már vélhetően aszteroida-becsapódás révén a Földre került holdkőzetet, az ellenkezőjét azonban eddig nem figyelték meg.

Krátermező a Hold déli sarkvidékén

FORRÁS: NASA

A nyugat-ausztráliai Curtin Egyetem kutatói az 1971-es Apollo 14 holdmisszió által gyűjtött és az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) által kölcsönadott kőzetmintákat tanulmányozták a Svéd Természettudományi Múzeum, az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Houstonban lévő Holdkutató és Planetáris Intézet szakértőivel együttműködve.

FORRÁS: SPACE.COM

Alexander Nemchin, a Curtin Egyetem tudósa pénteken elmondta: felfedezték, hogy

az egyik 1,8 grammos minta kőzettani hasonlóságot mutat a Földön gyakori, a Holdon azonban meglehetősen ritka gránittal.

"A minta kvarcot is tartalmaz, amely még ritkább a Holdon. Ráadásul ebben a mintában a cirkon kémiája nagyon különbözik a holdkőzetmintákban valaha elemzett cirkonszemcsékétől és jelentős hasonlóságot mutat a Földön talált cirkonokéhoz" - tette hozzá Nemchin.

A Föld a Hold túlsó oldaláról nézve

FORRÁS: NASA

 

Valószínűleg víz jelenlétében jöttek létre a kőzetminták

A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a minták alacsony hőmérsékleten formálódtak, valószínűleg víz jelenlétében és oxidálódott körülmények között. Ez még jobban valószínűsíti, hogy inkább alakult ki a Földön, mint a bolygó legnagyobb természetes kísérőjén.
A kutatók elmélete szerint az ősi kőzetdarab egy nagyjából akkora aszteroida becsapódása során lökődhetett ki a Földről, amekkora kiirthatta a dinoszauruszokat.

Egy nagy aszteroida becsapódása robbanthatta ki azt a közetdarabot, ami eljutott a Holdra

FORRÁS: NASA

A tudósok úgy vélik, hogy a Hold mintegy 4,5 milliárd éve alakult ki a Föld és egy másik, nagyjából Mars méretű csillagászati égitest összeütközésének eredményeként. A Hold ugyanakkor saját geológiai jellegzetességekkel formálódott,

így kőzete könnyen megkülönböztethető a Föld kőzetétől.

"Ez egy nagyon nagy energiájú formálódási folyamat, nem olyan, mintha csak letört volna egy darab, ami csendesen arrébb került és ebből lett a Hold."

A növekvő holdsarló teleszkópos képe

FORRÁS: SPACE.COM

Ez egy elég erőteljes folyamat, amelynek eredményeképpen megváltozik a kémia" - magyarázta Nemchin. Nemchin hangoztatta: ő és kollégái

nem állítják 100 százalékos bizonyossággal, hogy a minta a Földről származik, de a bizonyítékok erre utalnak.

"Lehetséges, hogy néhány szokatlan, az adott helyszínre rövid ideig jellemző körülmény eredményeként alakult ki ez a kőzet és a minta a normálistól való rövid eltérés eredménye."

Ugyanakkor egyszerűbb magyarázat az, hogy ez a darab a Földön alakult ki, és meteoritként került a Hold felszínére, amikor egy aszteroida a Földnek csapódott négy milliárd évvel ezelőtt és kőzetanyagot lökött ki az űrbe és a Holdra" - fejtette ki Nemchin.

Forrás: MTIKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a HoldbólA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?
Kategóriák: UFO

Soha nem néztünk még ilyen mélyre a világűrben

ParaHIR.HU - 2019, január 25 - 18:09
CsillagászatHubbleKategória: Mainstream A Hubble űrteleszkóp megint új rekordot döntött: a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet kutatóinak sikerült több millió, eddig nem látott csillag fényét visszahozniuk az eszköz fotójáról.  

Az eddigi legtávolabbi kép a világűrről még 2012-ben készült, szintén a Hubble űrteleszkóppal: az XDF (eXtreme Deep Field) az univerzum korábban nem ismert mélységeibe engedett betekintést, és 13,2 milliárd évvel repített minket vissza az időben is. Ennél most még távolabbi és régebbi helyekre kerülhetünk, ha megnézzük a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet (Instituto de Astrofísica de Canarias, IAC) által elemzett és újra életre hívott képet. Alejandro S. Borlaff és kutatócsapata a korábbi fotókat vizsgálta át, és

előhívta olyan csillagok fényét is, amelyekét korábban nem sikerült.

A kutatók a nyers képeket vizsgálták át, és újrakombinálták őket modernebb, pontosabb módszerekkel. A kép ezért is néz ki ilyen furcsán: a szürke plecsnik mutatják az új csillagok helyét a fotókon. Sikerült annyi csillagot felfedezniük a kutatóknak, hogy néhány korábban is megfigyelt galaxisról kiderült: kétszer akkorák, mint eddig gondoltuk.

Fotó: NASA / ESA / Hubble

A Wide Field Camera 3 (WFC3), amellyel ezeket a képeket készítették, már régóta a Hubble része, de csak 2009 májusában egészítették ki vele az űrtávcsövet, amikor az már 19 éve működött – írja az IAC weboldalán.

A spanyol kutatók bárki számára elérhetővé tették az adatokat, így csillagászok nyugodtan dolgozhatnak velük.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Látványos felvétellel ünnepli a NASA a Hubble születésnapjátA Hubble belepillantott egy kozmikus vihar belsejébeA Hubble benézett a Tejút csomópontjábaA Hubble kiszúrta az eddigi legtávolabbi galaxistA Hubble végigfényképezte egy üstökös szétesését
Kategóriák: UFO

Trump lehetetlen küldetéssel akarta megbízni a NASA-t

ParaHIR.HU - 2019, január 24 - 20:34
TrumpUSAMarsKategória: Mainstream2017-ben Peggy Whitson, a NASA asztronautája megdöntötte az űrben eltöltött idő rekordját. Azon a napon, amikor felállította az új csúcsot, egy videohívást kapott Donald Trumptól. Az amerikai elnök a beszélgetés során azt mondta, már 2020-ra szeretne embereket juttatni a Marsra.  

Egy új, Donald Trump Fehér Házát bemutató könyvből, a Team of Vipersből (A viperák csapata) most újabb részletek derülnek ki a videohívásról – írja az IFLScience. A könyv szerzője Cliff Sims, a Fehér Ház korábbi üzenetstratégiai igazgatója.

Az amerikai elnök a beszélgetés során ígéretet tett arra, hogy korlátlan forrásokat biztosít a NASA-nak ahhoz, hogy 2020-ig asztronautákat küldjenek a Marsra.

A beszélgetésben Robert Lightfoot Jr. is részt vett, aki akkor a NASA megbízott igazgatója volt.

Sims szerint Lightfoot elmagyarázta Trumpnak, hogy az elnök által aláírt javaslat szerint a NASA-nak 2020-ig robotizált, a 2030-as években pedig emberes missziót kell küldenie a vörös bolygóra. Trump erre megkérdezte, hogy lenne-e lehetőség már 2020-ban asztronautákat juttatni a Marsra.

Lightfoot erre azt válaszolta, hogy rendkívül bonyolult lenne megvalósítani ezt a tervet, mire az elnök felajánlotta a korlátlan forrásokat. Az űrhivatal megbízott igazgatója azt mondta, így sem teljesíthető az elképzelés.

A Föld és a vörös bolygó mintegy 225 millió kilométerre fekszik egymástól, ez 590-szer nagyobb távolság, mint amilyen messze ember valaha jutott. Az út két évig tartana, ráadásul még rengeteg technikai fejlesztésre van szükség egy ilyen küldetéshez.

  Forrás: 24.huKapcsolódó: Hold körül keringő űrállomást akar TrumpStephen Hawking: Trump a szakadék szélére sodorta a FöldetTrump amerikai űrhaderőt állítana felTrump azt akarja, hogy a NASA ne támogassa tovább a Nemzetközi Űrállomást
Kategóriák: UFO

Oldalak