UFO

A szemünk előtt párolog el egy bolygó

ParaHIR.HU - 2018, december 15 - 15:34
CsillagászatKategória: Mainstream A GJ 3470b százszor gyorsabban párolog, mint a többi hozzá hasonló bolygó - a Hubble űrteleszkóp által kiszúrt planéta viselkedése magyarázatot adhat arra, hogy miért megy ilyen nehezen az úgynevezett forró Neptunuszok észlelése.  

Csillagászok eddig nagyjából 4000 exobolygót fedeztek fel, közöttük találtak a Földhöz hasonló méretűt vagy kicsit nagyobbat (úgynevezett szuperföldeket), és óriási gázbolygókat is, amelyeket forró Jupitereknek neveztek el. A közepes méretű gézbolygók viszont kimaradtak – a Hubble űrteleszkóp felfedezése most segíthet rávilágítani, hogy pontosan mi ennek az oka.

A GJ 3470b névre keresztelt bolygó 97 fényév távolságra van a Földtől, és nagyjából százszor olyan gyorsan párolog, vagyis veszít a tömegéből. A kutatók szerint valószínűleg túl közel kering a csillagához, és olyan mértékben veszít az atmoszférájából, hogy hamarosan sokkal kisebb bolygó lehet belőle. Ez lehet az oka annak, hogy eddig forró Neptunuszokat nem találtunk:

mire észrevennénk őket, már akkorák lesznek, mint egy szuperföld.

A méréseket végző Johns Hopkins Egyetem kutatói szerint a GJ 3470b néhány milliárd év múlva már elveszítheti a tömegének nagy részét, és nagyjából fele ekkorára zsugorodhat – ez az idő pedig csillagászati léptékben mérve egyáltalán nem hosszú. A számításaik szerint már most is nagyjából a tömege 35 százaléka elszökött, és mivel fiatal, aktív csillag körül kering, hamarosan egy sziklás, kietlen világ lesz.

A csapat most azt tervezi, hogy megpróbál felkutatni hasonló forró Neptunuszokat, és segítségükkel tovább kutathatja, hogyan csökken a méretük olyan mértékben, hogy ilyen nehéz legyen őket detektálni. A Hubble űrteleszkóp mellett hamarosan a James Webb bolygóvadász űrteleszkóp is a segítségükre lesz.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  Lefényképezhettek egy 1200 fényévre lévő bolygótElőször próbálnak lefotózni egy Naprendszeren kívüli bolygótFöldhöz hasonló bolygót találtak a legközelebbi csillagnálHárom kölyökbolygót észleltek egy újonnan született csillag körülKét új bolygót fedezett fel a NASA exobolygóvadász űrszondája
Kategóriák: UFO

Így lövi ki a plazmát a Nap

ParaHIR.HU - 2018, december 13 - 16:23
CsillagászatNapKategória: Mainstream

Elkezdte küldeni az adatokat az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Parker Solar Probe űrszondája, amely november elején ért a legközelebb a Naphoz - írta a BBC hírportálja.

Az elküldött adatok között szerepel egy felvétel, amelyen a csillagból nagy energiával kilövellt gáz - a plazma - látható, a gázcsóva alatti fénylő pont a Jupiter bolygó. A képen feltűnő kis sötét foltok oka a kép készítésének módja.

A Parker űrszonda WISPR (Wide-Field Imager for Solar Probe Plus) elnevezésű kamerája a Nap felszínétől 27,7 millió kilométerről készítette a felvételt november 8-án, az űrszonda vastag, csaknem 12 centiméteres hőpajzsa mögül fotózva.

Plazmakilövellés a Napon (fényes pötty a kép közepe táján a Jupiter, a sötét foltok a háttérkorrekció eredményei)

FORRÁS: NASA/NAVAL RESEARCH LABORATORY/PARKER SOLAR PROBE

Az autó méretű űrjárművet augusztus elején bocsátotta fel a NASA a Nap koronájának, vagyis a légkörének tanulmányozására. A korona különös módon forróbb, mint a csillag "felszíne". Nem tudni pontosan, milyen mechanizmus okozza ezt a jelenséget.

A Parker november 5-én közelebb került a Naphoz, mint bármely más eddigi űreszköz. Sebessége is rekordot döntött, elérte az óránként 375 ezer kilométert. A korábbi leggyorsabb űrjármű nagyjából legfeljebb 250 ezer kilométeres óránkénti sebességgel haladt.

A NASA szerint a 2025-ig tervezett misszióval összegyűjtött adatok pontosíthatják a jövőbeli időjárás-előrejelzéseket.

A misszió legfrissebb adatait az Amerikai Geofizikai Unió jelenleg is folyó, őszi tanácskozásán ismertették.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Nap koronájába merült a NASA űrszondája2050-re jelentősen lehűlhet a Nap350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitA Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződményt
Kategóriák: UFO

Mikroalgákkal oldhatják meg a levegőellátást az űrhajókon

ParaHIR.HU - 2018, december 12 - 16:37
MarsKategória: Mainstream

Mikroalgák cirkulálhatják a levegőt az űrhajók fedélzetén: az Európai Űrügynökség (ESA) megbízásából a Ruag Space svájci vállalkozás készíti el a mikroalgákkal működő levegőcirkuláló rendszer prototípusát.

 

Bioreaktorban tenyésztenak algákat az űrhajósok számára

A hosszú űrutazások alkalmával, mint amilyen a Marsra induló legénységgel rendelkező misszió is lesz, zárt körforgásban kell működnie a levegő-, a víz-, sőt a táplálékellátásnak is. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén az elhasznált levegőt kémiai úton újra feldolgozzák.

Spirulina microalga, melyet az Európai Űrügynökségnél tenyésztenek az űrhajósok számára, hogy ellássák őket oxigénnel és táplálékkal.

FORRÁS: RUAG.COM

Ehhez kínálnak alternatívát az algák, amelyek a fotoszintézissel elhasználják a kilélegzett szén-dioxidot, és oxigént termelnek.Az ESA Biorat nevű projektje keretében a Ruag Space egy bioreaktort fejleszt, amelyben

mikroalgákat tenyésztenek nagyon kis mértékű gravitáció mellett,

és amelyek funkciói alkalmazkodnak az űrhajó fedélzetének levegőfogyasztásához. Ha növekszik a levegőfogyasztás, a bioreaktornak megfelelően kell növelnie az algák megvilágítását, és gondoskodni arról, hogy megfelelő mennyiségű oxigént termeljenek.

Nem csak levegőt, de táplálékot is biztosítanak az űrhajósoknak

Azt, hogy ez megvalósítható, korábbi kísérletek tanúsították. A Biorat projekt keretében az ötletet továbbfejlesztik, hatékonyabbá teszik, végül egy űrhajó valódi kabinlevegőjén tesztelik.

Mars-bázis tervezet

FORRÁS: RUAG.COM

A bioreaktor prototípusát a tervek szerint 2024-ben mutatják be az ISS fedélzetén. Azalgatenyészet melléktermékeként táplálék is képződikaz űrutazók számára: a Spirulina nevű alga, amely jelenleg táplálékkiegészítőként is kapható kereskedelmi forgalomban.

Forrás: MTIKapcsolódó: A Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigént
Kategóriák: UFO

Újraalkották az ősrobbanás első teremtményét

ParaHIR.HU - 2018, december 12 - 16:30
CsillagászattudományKategória: Mainstream

Kutatók egy csoportja olyan apró, ultraforró anyagcseppeket hozott létre, amik a korai univerzumot építették fel. Háromféle alakzatban és méretben sikerült előállítani őket: körökként, ellipszisekként és háromszögekként.

A tudomány jelenlegi állása szerint a tágabb otthonunkként szolgáló világmindenség 12-14 milliárd évvel ezelőtt, az ősrobbanásnak nevezett esemény során látta meg a napvilágot. Eszerint az univerzumot születése pillanatában még a szingularitás jellemezte, azaz egy végtelenül sűrű és forró „dolog" volt, amit nem lehet az általunk ismert fizikával leírni. Aztán egészen váratlan esemény történt: az emberi elme számára felfoghatatlanul gyors tágulás, majd lehűlés következett be.

A létezés első pillanataiban a hőmérséklet még túlságosan magasnak bizonyult ahhoz, hogy a hétköznapi részecskék összeálljanak, létrehozva ezzel az atomokat.Helyette egészen más, „folyadékszerű" anyag töltött ki mindent, ezt a kutatók kvark-gluon plazmának nevezték el.

Részecskeütköztetővel „pillantottak bele" a korai univerzumba

A Boulderi Colorado Egyetem munkatársai Jamie Nagle professzor vezetésével ennek az egzotikus matériának az előállításával kísérleteztek. A PHENIX projekt keretén belül egy részecskeütköztető berendezést helyeztek üzembe.Az eszközzel protonok és neutronok „csomagjait" ütköztették egymással különböző kombinációkban, melyek eredményeként változatos, jóval nagyobb atommagok álltak össze.

A fizikusok azt találták, hogy a körülményeket gondosan variálva, kvark-gluon plazma parányi cseppecskéit tudják előállítani három egymástól eltérő geometriai mintázatban.

Kísérletezésünk eredményei alapján közelebb jutottunk annak megválaszolásához, hogy mi lehet a korai univerzum anyagának legkisebb mennyisége, ami létezhet"– írta Nagle a kiadott közleményben.

A PHENIX-projekt adatait a Boulderi Colorado Egyetem és a szintén amerikai Vanderbilt Egyetem kutatói közösen elemezték, publikációjuk a Nature Physics legfrissebb számában jelent meg.

A PHENIX ütköztetője

FORRÁS: JOSEPH RUBINO PHOTOGRAPHY/JOSEPH RUBINO PHOTOGRAPHY

Egy 2014-es kísérlet eredményét is sikerülhetett igazolni

Nem most kísérleteznek először ilyen egzotikus anyag tanulmányozásával. 2000-ben a Brookhaveni Nemzeti Laboratórium területén funkcionáló relativisztikus nehézion-ütköztetővel aranyatomok nagytömegű magjait csapatták egymásnak, a heves folyamat pedig több billió Celsius-fokos hőt generált. A szó szerint izzasztó körülmények hatására az atomi kötések felszakadtak, és a protonokat, valamint neutronokat felépítő elemi részecskék, kvarkok és gluonok jelentek meg.

A tudomány képviselői természetesen nem elégedtek meg az elért eredményekkel, hanem még tovább mentek.Néhány évvel később, 2014-ben úgy tűnt, egy másik kutatócsoport rátalált az újszülött világegyetem alapmatériájára, a kvark-gluon plazmára.Ehhez nem atomokat, hanem protonokat ütköztettek egymással. A felfedezés az egész tudóstársadalmat meglepte, mivel egészen odáig nem gondolták volna, hogy két magányos proton találkozása olyan mennyiségű energiát tud szolgáltatni, amitől a keletkező anyag "folyadékként" áramolhat.

Ezt találta a PHENIX

Végül Nagle kollégáival megtalálta a módszert, amivel ellenőrizheti a korábbi kutatás eredményeit;feltételezése szerint, ha az ilyenfajta apró cseppek valóban folyadékként viselkednek, akkor képesek alakjuk megtartására.

„Képzeljünk el két cseppet, amint vákuumban tágulnak. Ha a két csepp nagyon közel kerül egymáshoz, akkor a kifelé tágulás közben egymásba futnak, egymáshoz nyomódnak, és ez az, ami létrehozza ezt a mintázatot"

– magyarázta Nagle.

Más szóval, ha két követ dobunk egymáshoz közel egy pocsolyába, akkor a becsapódások által keltett hullámok találkozásakor ellipszisre hajazó forma keletkezik. Ugyanez igaz lehet akkor is, amennyiben proton-neutron párokat, úgynevezett deuteronokat ütköztetünk egymással, ezáltal valami nagyobbat hozva létre, érveltek a kutatók. Hasonlóképpen két proton és egy neutron találkozásakor létrejövő hélium-3 háromszög formájúvá tágulhat.

Pontosan ezt mutatta ki a PHENIX kísérlete: míg a deuteronok ütközésekor rövid ideig létező ellipszisek jöttek létre, addig a hélium-3 formálódásakor háromszög keletkezett, egyetlen proton robbanása pedig kört formált.

FORRÁS: JAVIER ORJUELA KOOP, UNIVERSITY OF COLORADO, BOULDER

A gyakorlati eredmények a kutatók szerint segíthetik az elméleti szakembereket abban, hogy kiderítsék, a világegyetem eredeti kvark-gluon plazmája miként tudott lehűlni milliszekundumok leforgása alatt, életet adva ezzel az első atomoknak.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Egy második ősrobbanás hozza el a világegyetem pusztulásátEgy új tanulmány szerint nem volt ősrobbanásMi volt az ősrobbanás előtt? Hawking szerint tök mindegyTúl a határokon: az Ősrobbanás-elmélet titokzatos kérdései I.rész
Kategóriák: UFO

Elhagyta a Naprendszert a Voyager 2 is

ParaHIR.HU - 2018, december 11 - 17:28
CsillagászatVoyager 2Kategória: Mainstream

Ikertestvére, a Voyager 1 hat évvel ezelőtt lépett át a csillagközi térbe, és már nem küld adatokat a Földre. A Voyager 2 viszont még működik, és példátlan adatokkal látja el a kutatókat a Naprendszer határáról.

A misszió vezető kutatója, Edward Stone szerint a Voyager 2 űrszonda november 5-én lépett át a csillagközi térbe.

A szakemberek szerint noha az űrszonda ikertestvére, a Voyager 1 már hat évvel ezelőtt átlépett ezen a határon, a Voyager 2 áthaladásának különlegessége, hogy még van olyan működő műszer az űreszköz fedélzetén, amely "példátlan információkkal szolgál a csillagközi térbe való átlépés milyenségéről".

A Voyager 1-et 1977. szeptember 5-én indították útnak a floridai Cape Canaveralból, tizenhat nappal testvérszondája, a Voyager 2 fellövése után.Bár a Voyager 1 indult másodikként, gyorsabban halad. 2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe. Jelenleg 61 ezer kilométeres óránkénti sebességgel halad, és 22 milliárd kilométerre jár kiindulópontjától.

Illusztráció a Voyager 2-ről

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

A Voyager 2 csaknem 18 milliárd kilométerre van a Földtől, és nagyjából 54 ezer kilométer per órás sebességgel halad.

A NASA szakemberei szerint az ikerszondák technikailag még mindig a Naprendszeren belül vannak. A kutatók ugyanis úgy vélik, hogy a Naprendszer az úgynevezett Oort-felhő külső pereméig nyúlik. A két űreszköznek még évezredekbe fog telni, mire áthalad ezen az üstököszónán.

A hatalmas távolság ellenére a repülésirányítók mégmindig kapcsolatban vannak a Voyager 2-vel.

A két űrszonda eredeti küldetése a Naprendszer külső bolygóinak - a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak - a megfigyelése volt. Eredeti missziójukat már 1989-ben befejezték.

Forrás: MTIKapcsolódó: Voyager-1: 37 év után begyújtotta a hajtóműveit40 éve indult el, most 21 000 000 000 km-re van tőlünk a Voyager-1 A Naprendszer határához közeledik a Voyager-1 űrszondaHamarosan elhagyja a Naprendszert a Voyager-2
Kategóriák: UFO

Vizet találtak a Bennu aszteroidán

ParaHIR.HU - 2018, december 11 - 17:22
bennuAszteroidaNASAKategória: Mainstream

Az aszteroida a fiatal Naprendszer maradványa, amelyhez hasonló után már régóta kutatnak a tudósok. A mintákból pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan alakult ki a földi élet.

Az OSIRIS-REx december 3-án haladt el a felhőkarcoló nagyságú égitest mellett. A tőlünk 2,25 millió kilométerre található aszteroida felszínén hidrogén- és oxigénmolekulák nyomait találta az űrszonda.

Az űrjárművet, melynek küldetése, hogy kutatási mintákat küldjön a Földre a Bennuról, 2016-ban bocsátották fel. Az aszteroida nagyjából a Földdel azonos távolságra kering a Nap körül, és a tudósok attól tartanak,az égitest a Földnek ütközhet a 22. század végén.

"A Naprendszer korai időszakának vízben gazdag ásványait találtuk meg, pontosan ilyen minták után kutattunk"

- mondta Dante Lauretta, az Arizonai Egyetem bolygókutatója, az OSIRIS-REx misszió vezető tudósa a Reutersnek adott telefoninterjúban.

Az OSIRIS-REx űrszonda fotója a Bennu aszteroidáról

FORRÁS: AFP/HO

Az aszteroidák a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának idejéből itt maradt törmelékek. A tudósok úgy vélik, a földtörténet hajnalána bolygónknak ütköző aszteroidák és üstökösök hozhattak szerves vegyületeket és vizet, amelyek az élet keletkezését lehetővé tették.Az elméletet a Bennuról származó minták atomi szintű elemzése támaszthatja alá.

"Amikor a misszió hazahozza az anyagmintákat 2023-ban, a tudósok a Naprendszer történetének és evolúciójának információs kincsesbányájához jutnak"

- írta közleményében Amy Simon, a NASA marylandi Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa.

Az OSIRIS-REx robotkarja 2020 júliusában éri el az aszteroidát, akkor konkrét mintákat is tud venni. Az űrszonda ezután visszaindul a Földre, kibocsátja a kapszulát, ami a mintákat szállítja, és 2023-ban a utah-i sivatagba érkezik meg.

Forrás: MTIKapcsolódó: Az OSIRIS-Rex sikeresen katapultált a veszedelmes aszteroida felé
Kategóriák: UFO

Nagy menetelés, ami új fejezetet nyit a Hold kutatásában

ParaHIR.HU - 2018, december 10 - 14:32
holdKínaKategória: Mainstream

Útnak indították Kínából helyi idő szerint szombat hajnalban a Csang'o-4 kínai űrszondát, amely a világűr kutatásában először fog landolni a Hold Földről nem látható túloldalán.

 

Az ókori kínai holdistennő nevét viseli

A Nagy Menetelés-3B rakétával útnak indított űrszonda egy leszálló egységből és egy holdjáróból áll. A Csang'o-4 új fejezetet fog nyitni a holdkutatásában - közölték a szakemberek.

A Csang'o-4 egy leszálló egységből valamint egy holdjáróból áll

FORRÁS: 新华通讯社/余晓洁

A Csang'o-4 indulását június közepén megelőzte a Csüecsiao (Szarka-híd) nevet viselő adóvevő műhold pályára állítása, amely az űrszonda kommunikációját biztosítja.

Földkelte a Holdon

FORRÁS: NASA

Az űrszonda Csang-o holdistennő nevét viseli az ókori kínai mitológiából,

aki a Holdra repült az után, hogy ivott az örökéletet biztosító varázslatos elixírből.

A Csang'o-4 a Hold túlsó oldalát kutatja

A Csang'o-4 tudományos feladata lesz alacsony frekvenciájú rádiócsillagászati megfigyelés, a Hold felszínének és felszíni formáinak vizsgálata, a Hold ásványi összetételének kimutatása, a neutron sugárzás mérése, azaz a Hold túloldala környezetének tanulmányozása - közölte a Kínai Nemzeti Űrügynökség.

A Hold túlsó, a Földről sohasem látható oldala

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A kínai holdkutatási program nemzetközi együttműködésben valósul meg.

A Föld a Hold túlsó oldaláról nézve

FORRÁS: NASA

A misszió négy tudományos programjának műszereit holland, német, svéd és szaúd-arábiai kutatók fejlesztették.

Forrás: ORIGOMTIKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kína nem szórakozik: felküldtek az űrbe egy röntgenteleszkópot
Kategóriák: UFO

Végre hallhatjuk, milyen a szél hangja a Marson

ParaHIR.HU - 2018, december 9 - 18:15
MarsKategória: MainstreamAz Insight űrszondának, amely november 26-án landolt a Marson, először sikerült észlelnie a vörös bolygó felszínén fújó szelek hangját - jelentette be az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA.     A robotgeológus űrszonda érzékelői december elsején észlelték azt a „kísérteties mély zúgást”, amelyet a másodpercenként 4,5-6,7 méter sebességű, északnyugat-délkeleti irányú szél vibrálása okozott. A szél iránya megegyezik azoknak a portölcséreknek az irányával, amelyeket még az űrből figyeltek meg a leszállóhely térségében. „Ez az első eset, hogy olyan műszerek vannak a Mars felszínén, amelyek az emberi fül számára is hallható frekvenciában képesek észlelni a zajokat” − mondta Thomas Pike, a projekt szenzorokkal foglalkozó tudósa. Az Imperial College London kutatója szerint a felvett zaj kissé hasonlít egy szélben lobogó zászló hangjára.  

A hangfelvétel rögzítése nem tervezett siker. A misszió egyik fő célja a Marson történő mozgások mérése, és ezek része a hanghullámok okozta rezgés is − mondta Bruce Banerdt, a NASA audioklipeket közzétevő kaliforniai központjának (Jet Propulsion Laboratory, Pasdena) főkutatója.  „Nekem ezek a hangok igazán földönkívülinek hatnak. Mintha az ember a szél vagy egy háttérben morajló óceán hangját hallaná, mindenesetre van egy nem evilági érzete” – fejtette ki Banerdt.

A űrszonda napelemei körül süvítő szél hangját az Insight két nagyon érzékeny szenzora, egy beépített légnyomásérzékelő és egy fedélzeti szeizmográf észlelte és rögzítette. Az előbbi, amely meteorológiai adatokat gyűjt, közvetlenül érzékeli a légköri vibrálást, a szeizmográf pedig, amelynek 2,2 méter átmérőjű kiterjesztett szárnyai két nagy elálló fülre emlékeztetnek, az űrszonda szél okozta rezgését észlelte.

A kaliforniai Vandenberg légi támaszpontról május 5-én útnak indított Insight két éven át fog a Marson kutatásokat végezni, alapvetően a bolygó mélyét vizsgálva. Az egymilliárd dolláros amerikai-európai misszió kutatásának célja, hogy pontosabb képet kapjon a tudomány, miként keletkezett 4,5 milliárd éve a Mars és a Naprendszer többi kőzetbolygója, köztük a Föld is.

Forrás: MTIKapcsolódó: Leszállt a Marsra InSight-űrszonda és már lőtt is egy képetA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónFurcsán kéklő foltok a marsi kráterekbenMarsi meteoritokban is találtak metánt
Kategóriák: UFO

Héliumcsóvájú gázóriást fedeztek fel a csillagászok

ParaHIR.HU - 2018, december 7 - 22:55
CsillagászatKategória: Mainstream

Genfi csillagászok egy olyan exobolygót fedeztek fel, aminek felhevült légköre szinte ballonszerűen felfújódott héliummal. Ezt a gázt fújja el egy közeli csillag sugárzása óránkénti 10 ezer kilométeres sebességgel.

Bár a Földön ritka,az univerzumban a hélium a hidrogén után a második leggyakoribb elem.2000 óta ez a nemesgáz számít a Naprendszeren kívüli bolygók légkörének legvalószínűbb indikátorának. A tényleges bizonyítás csak nemrég sikerült a csillagászoknak.

A Science című tudományos folyóiratban mutatta be a Genfi Egyetem vezetésével végzett vizsgálatait egy nemzetközi kutatócsoport.
A HAT-P-11b gázóriás egy „meleg Neptunusz”. Mérete a Naprendszerünkben lévő gázbolygóéhoz hasonlatos, központi csillagához való közelsége miatt azonban550 Celsius-fok uralkodik rajta.A Neptunusz hőmérséklete mintegy mínusz 223 Celsius-fok.

Az exobolygók légkörében a hélium jelenlétének bizonyítása eddig azért volt olyan nehéz, merta gáz színképi spektruma az infravörös tartományban,így a legtöbb műszer tartományán kívül van – olvasható az egyetem csütörtöki közleményében.

A Hubble űrteleszkóp és egy másik, egy speciális spektrográffal rendelkező, földbázisú teleszkóp segítségével jutottak a tudósok a HAT-P-11b-n lévő hélium nyomára. A spektrográf a különböző hullámhosszú fényt különböző színekre bontja szét, és detektorokkal megméri.

Azt feltételeztük, hogy a csillagához való közelsége befolyásolhatja ennek az exobolygónak a légkörét– mondta Romain Allart, a tanulmány vezetője, a Genfi Egyetem kutatója. Az új mérések egyértelműen megmutatták, hogy a csillag sugárzásának hatására a légkör felfúvódott, és az űrbe szökik – tette hozzá a szakértő.

Ezt a felismerést egy szimulációval is alátámasztották, amelynek segítségével végigkövették a héliumatomok mozgását.
„A hélium 10 ezer kilométer per órás sebességgel fújódik a nappali oldalról az éjszakai oldalra” – mondta Vincent Bourrier kutató.
Mivel a hélium egy nagyon könnyű gáz, gyorsan kiszabadul a bolygó gravitációs erejének hatása alól, és egy nagy felhőt képez.Ettől van a HAT-P-11b-nek olyan alakja, mint egy felfújt héliumballon.

Az eredmények új lehetőségeket nyitnak az exobolygók légkörének kutatásában. Megmutatják, hogy ezeknek a légköröknek a jelzései jobban kutathatóak földbázisú teleszkópokkal, mint olyan űrteleszkópokkal, mint a Hubble – amennyiben megfelelő spektrográffal vannak felszerelve.

A közeli jövőben további ilyen műszerrel ellátott földbázisú teleszkópot kell építeni – vonták le a következtetést a tudósok.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Először azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörében
Kategóriák: UFO

NASA-tudós: A földönkívüliek már jártak itt

ParaHIR.HU - 2018, december 7 - 17:24
IdegenekKategória: Mainstream

Silvano P. Colombano, a NASA egyik tudósa nem kevesebbet állít, minthogy a földönkívüliek jártak már a Földön, annak pedig, hogy nem vettük észre őket, egészen prózai oka van – számol be a Daily Mail. 

A tudós szerint jártak már földönkívüliek a Földön, csak apró termetük miatt nem vettük észre őket – fejtette ki a lapnak Silvano P. Colombano. A földönkívüliek termete csak az egyik indok, a tudós szerint azzal is számolnunk kell, hogy a földön kívüli élet – a mienktől eltérően – nem szénalapú. 

Colombano szerint a földönkívüliek jóval fejlettebbek nálunk, nyilván birtokukban van a csillagközi utazáshoz szükséges technológia, mindezek miatt újra kell gondolnunk azt az eszköztárat, amit eddig a földön kívüli élet kutatásához használtunk, vagyismit és hogyan keresünk.

 E.T. akar egyáltalán találkozni velünk?

A már említett eltérő életfeltételeken túl azt is problémának találta, hogy a kutatásokban túlzottan az „emberi technológiához hasonló” jeleket próbálunk azonosítani egy másik bolygón, és mivel a földön kívüli élet egyáltalán nem ilyen, így nem csoda, ha nem találjuk meg.

Az is lehet, hogya földönkívüliek emberi szemmel alig észrevehető, szuperintelligens lények– állítja a tudós. Mindez azt is jelenti, hogygyökeresen meg kell változtatnunk a földönkívüliekkel kapcsolatos elképzeléseinket, és a velük kapcsolatos kutatásokat.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Az Apollo küldetés űrhajósa állítja: "az idegenek köztünk vannak és békepártiak"Azért nem válaszolnak az idegenek, mert már halottak?Egy új kutatás szerint kizárható, hogy idegenek takarják Tabby csillagátEgy kozmológus szerint átlagosan 300 kilogrammot nyomnak az idegenek
Kategóriák: UFO

Döbbenetes jelenségekről üzennek a gravitációs hullámok

ParaHIR.HU - 2018, december 7 - 17:12
gravitációs hullámCsillagászatKategória: Mainstream

Futótűzként járta be a világot a hír, amikor 2016 februárjában bejelentették, hogy kereken száz évvel Albert Einstein jóslata után, először sikerült bebizonyítani a téridő fodrozódását, azaz a gravitációs hullámok létét. Az elmúlt két évben újabb öt alkalommal üzent ismét az univerzum a műszerek által elfogott gravitációs hullámok útján. Az új felfedezések soha nem látott új perspektívát nyitnak a világegyetem eddig még alig ismert jelenségeinek elmélyültebb megértéséhez, amiről Frei Zsolt, az ELTE Széchenyi-díjas fizikusprofesszora és a gravitációs hullámok kutatásának nemzetközi hírű művelője exkluzívan nyilatkozott az Origónak.

Ez volt az évszázad egyik legjelentősebb felfedezése

2016 februárjában hozták nyilvánosságra, hogy az asztrofizika történetében először sikerült gravitációs hullámokat detektálni, amelyek létét Albert Einstein 1916-ban, az általános relativitáselmélet publikálásakor már elméletben megjósolta.

Albert Einstein már 1916-ban, az általános relativitáselmélet publikálásakor megjósolta a gravitációs hullámok létét

FORRÁS: ORIGO

E tudománytörténeti jelentőségű észlelést méltán tartják az évszázad egyik legnagyobb felfedezésének,

ami két egymással összeolvadó fekete lyuk megfigyeléséhez kapcsolódott.

A nemrég felfedezett gravitációs hullámok tanulmányozása az asztronómia egy új tudományágát nyitja meg

FORRÁS: ORIGO

2015 szeptemberéig - amikor az észlelés megtörtént – még sohasem sikerült megfigyelni a természetben ekkora energiájú folyamatot, hiszen a megfigyelt két fekete lyuk összeolvadása során felszabaduló energia

3000 szupernova-robbanás energiájának felelt meg.

Művészi illusztráció ütköző fekete lyukakról

FORRÁS: NASA

Albert Einstein óta tudjuk, hogy az univerzumban a látható fény terjedési sebessége abszolút érték, azaz bármilyen sugárzás, illetve energia, így a gravitációs hullámok is csak fénysebességgel terjedhetnek.

Einstein óta tudjuk, hogy az univerzumban a látható fény terjedési sebessége abszolút érték

FORRÁS: POPPERFOTO/GETTY IMAGES

A gravitációs hullámok számára – az elektromágneses hullámokkal szemben – az univerzum teljesen átlátszónak számít,

azaz mindenen akadálytalanul áthatolnak, és az anyag érdemben nem befolyásolja a terjedésüket.

Ez teszi lehetővé, hogy a gravitációs hullámok segítségével olyan objektumok is felfedezhetővé váljanak, amelyek a hagyományos megfigyelési módszerekkel láthatatlanok maradnának.

A tér görbülését szemléltető ábra

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A gravitációs hullámokat a gyorsuló tömegek keletkeztetik, ám ezek az észlelhetőség szempontjából roppant gyenge jelek, amelyeket csak az erre a célra kifejlesztett speciális, rendkívül nagy érzékenységű detektorok képesek érzékelni.

Gravitációshullám-detektor

FORRÁS: ELTE

Jelenleg a legnagyobb mérőeszköz az amerikai CalTech és MIT által épített LIGO,

ami két, egymástól 3000 kilométer távolságra fekvő detektor együttese, és amelyek egyenként négy kilométer hosszúságú L formájú karokkal rendelkeznek.

Az egyik LIGO érzékelő - mindegyiknek két kiálló karja van, a téridő hullámzása az egyiket megnyújtja, a másikat pedig összenyomja. Ezt a változást lézerek érzékelik

FORRÁS: CALTECH/MIT/LIGO LAB

Jelenleg is megvan a potenciál ahhoz, hogy ez a gigantikus mérőeszköz-együttes tízszer érzékenyebbé váljon az eredeti LIGO felbontásához képest, kaput nyitva az újabb izgalmas felfedezések előtt.

Nemzetközileg elismert a magyar közreműködés a gravitációs hullámok kutatásában

A detektor-együttes üzemeltetését, valamint az észlelések kiértékelését a LIGO Scientific Collaboration (LSC) szervezet végzi, amelynek 90 kutatócsoport, köztük az ELTE Eötvös Gravitációs Kutatócsoportja, valamint a Szegedi Tudományegyetem Gergely Árpád László által vezetett csoportja is tagja.

Frei Zsolt Széchenyi-díjas fizikusprofesszor, az MTA doktora és az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára nemzetközi elismerést szerzett a gravitációs hullámok kutatásában

FORRÁS: RANGEFINDER KFT/COLORLAB

Frei Zsolt professzor, az MTA doktora és az ELTE Természettudományi Tanszék Fizikai Intézetének igazgatója, aki 2017-től az MTA-ELTE Extragalaktikus Asztrofizikai Kutatócsoport vezetője is,

kollégáival együtt rendkívül fontos és nemzetközileg elismert szerepet játszik az LSC munkájában.

Frei Zsolt és kollégái a gravitációshullám-kutatásban:

Nagy Dávid (ATOMKI), Bécsy Bence (ELTE), Molnár József (ATMOKI), Dálya Gergely (ELTE), Fenyvesi Edit (ATOMKI), Gondán László, Raffai Péter, Frei Zsolt, és Szölgyén Ákos (ELTE)

FORRÁS: MTA

A magyar kutatók állították össze többek között azt a galaxiskatalógust,

ami jelenleg a legfontosabb „térkép" a gravitációs hullámforrások azonosításához,

de ugyancsak magyar szaktudósok konstruálták meg LIGO infrahang mikrofonját, valamint részt vesznek a LIGO szoftverjeinek fejlesztésében is.

A LIGO kutatója az egyik mikrohullámfrekvencia-mérő tükrét vizsgálja

FORRÁS: MATT HEINTZE/CALTECH/MIT/LIGO LAB

Frei professzorral a gravitációs hullámok kutatásának új eredményeiről, a közeljövő perspektíváiról, továbbá a magyar tudósoknak a projektben játszott szerepéről beszélgettünk.

2017-ben sikerült ötödik alkalommal gravitációs hullámot észlelni. Mitől vált különösen jelentőssé ez az észlelés?

A legelső és forradalminak tekinthető 2015. szeptemberi gravitációshullám-detektálás két fekete lyuk összeolvadásához volt köthető. A fekete lyukak – ahogyan az az elnevezésükből is következik – olyan szupersűrű anyagból álló objektumok,

amelyek rendkívüli gravitációs erejük miatt a fényt is foglyul ejtik,

tehát nem köthetők fényjelenségek hozzájuk.

A fekete lyuk az anyag elfajult állapota

FORRÁS: JOSH VALENZUELA / UNM

2017-ben két neutroncsillag egymásba olvadása keletkeztetett gravitációs hullámot,

és mivel a fekete lyukakkal szemben a neutroncsillagok világító égitestek, így először nyílt lehetőség arra, hogy optikai észleléssel is azonosítsunk egy gravitációs hullámforrást.

Egy neutroncsillag illusztrációja. Szemben a fekete lyukakkal, a neutroncsillagok világító, tehát optikailag is észlelhető égitestek

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Probléma viszont, hogy ezeknek az égitesteknek jóval gyengébbek a gravitációs hullámai,

ezért a sikeres detektáláshoz tovább kell érzékenyíteni a műszereket, vagy olyan szerencsés helyzetre van szükség, ami 2017-ben történt, amikor is csillagászati értelemben egészen közel, hozzánk „mindössze" 130 millió fényévre következett be a gravitációs hullámot keletkeztető jelenség.

FORRÁS: ICRAR/UNIVERSITY OF AMSTERDAM

Csak példaként, az elsőként megfigyelt gravitációs hullámot olyan összeolvadó feketelyukpáros bocsátotta ki, ami 1,2 milliárd fényév távolságra van tőlünk.

Miért jelent fokozott problémát a gravitációs hullámot kibocsátó objektumok azonosítása?

Az a legfőbb gond, hogy önmagában a gravitációs hullám észleléséből még nem határolható be a forrás helye. A jelből a tömeg meghatározható, ám az objektum lokalizálásához legalább három detektor szükséges, mivel a jel forrását csak háromszögeléssel lehet behatárolni.

Frei Zsolt fizikusprofesszornak a gravitációs hullámok kutatása terén végzett eddigi munkássága már jelentős nemzetközi elismerést váltott ki

FORRÁS: ALL RIGHTS RESERVED/ZSOLT FREI

Ekkor azonban még mindig csak az égbolt egy bizonyos része határolható be

a jel forrásának további azonosításához. A másik probléma, hogy noha jelenleg adott három mérőeszköz, az amerikai LIGO kettő detektora, valamint az olaszországi VIRGO, azonban a LIGO detektorai kétszer érzékenyebbek az olaszországi berendezésnél.

A Pisa mellett található Virgo gravitációshullám-detektor légi felvétele

FORRÁS: ESA

A további keresés szűkítésénél kap fontos szerepet az ELTE általam vezetett kutatócsoportja által összeállított galaxiskatalógus, amely munkában Raffai Péter és Dálya Gergely játszott fontos szerepet,

és ami 3,2 millió olyan galaxis adatait tartalmazza, amelyek a LIGO észlelési tartományába esnek.

Ha sikerül leszűkíteni az esemény helyét, a katalógus segítségével még tovább mehetünk, és meghatározhatjuk azt a néhány száz galaxist, amelyeket elég megfigyelni az adott területen belül.

Az NGC 3981 jelű spirálgalaxis. Az ELTE galaxiskatalógusa jelentős hozzájárulást jelent a gravitációs hullámforrások detektálásához

FORRÁS: ESO

Ha már tudjuk, hogy melyek a szóba jöhető galaxisok, akkor azt is megbecsülhetjük,

ezek közül melyek azok, amelyeknél megtörténhet a felvillanás.

Az ELTE galaxiskatalógusának segítségével tavaly már a 14.-nél sikerült megtalálni a vizsgáltak közül a jelforrás galaxisát.

A gravitációs hullámot és fényt is kibocsátó objektumok azonosításához azonban nyilván optikai, tehát teleszkópos megfigyelés is szükséges. Hozott-e új eredményt a tavaly optikailag is azonosított gravitációs hullámforrás, a két összeolvadó neutroncsillag megfigyelése?

Az LSC, azaz a LIGO kutatócsoportja 60 obszervatóriummal áll kooperációban. Ha megtörténik a gravitációs hullám detektálása, és a felvillanás helyének az előzőekben ismertettek szerinti leszűkítése,

akkor az obszervatóriumok egy időben az égbolt azonos pontjáról gyűjtenek adatokat,

ami adott esetben, mint például a neutroncsillagoknál, lehetővé teszi a gravitációs hullámot kibocsátó objektum optikai azonosítását is.

Az azonosításban a hagyományos optikai teleszkópok is részt vesznek (a kép illusztráció)

FORRÁS: ORIGO

Megjegyzendő, hogy a velünk kooperáló intézetek nem csak optikai műszerekkel felszereltek, mert vannak köztük rádióteleszkóp-obszervatóriumok is. A tavalyi megfigyeléseknek volt egy nagyon érdekes eredménye.

Rádióteleszkópok

FORRÁS: ALEX CHERNEY/CSIRO

Az összeolvadó neutroncsillagokban színképelemzéssel rendkívül nagy arányban sikerült kimutatni a vasnál nehezebb elemek, köztük például az arany jelenlétét.

Felrobbanó szupernova az NGC 4526 jelű galaxisban. A szuper tömegű óriáscsillagok életük végén egyetlen gigantikus termonukleáris robbanás során anyaguk egy részét szétsugározzák, a megmaradó rész pedig a gravitációs kollapszus miatt bizonyos esetekben fekete lyukká változhat

FORRÁS: NASA/JPL

Eddig úgy gondoltuk, hogy a nehézelemek leginkább a csillagfejlődés egy viszonylag ritka és speciális végstádiumában, a rendkívül nagy energia felszabadulással járó szupernóva-robbanáskor jöhetnek létre,

ám most bebizonyosodott, hogy nemcsak szupernova,

hanem az úgynevezett kilonóva eseménynél is jelentős mennyiségben keletkeznek nehézelemek.

Kanyarodjunk vissza az észlelhetőség, pontosabban a gravitációs hullámdetektálás nehézségeihez. Úgy tudom, hogy a magyar tudósoknak van egy olyan zseniális és viszonylag könnyen kivitelezhető ötlete, ami kiválóan hozzájárulhat a gravitációs hullámok további kutatásához, illetve a kibocsátó objektumok azonosításához.

Amint már említettem, jelenleg három mérőeszköz üzemel, a LIGO, illetve a VIRGO detektorai, ám a VIRGO nem olyan érzékeny, mint az amerikai detektorok, ez pedig jelentősen leszűkíti a pillanatnyilag adott észlelési lehetőségeket.

A LIGO detektoraival sikerült elsőként észlelni a gravitációs hullámokat

FORRÁS: ELTE

A LIGO India üzembe állításával azonban körvonalazódik a megoldás.

Ennek már elkezdték az építését, és várhatóan 2025 után megkezdheti a működését is. A mi ötletünk, hogy alacsony földkörüli pályára állított mikroszatellitekkel is végezzünk méréseket.

Az ELTE kutatói, középen Frei professzorral

FORRÁS: ELTE

Ezek az apró műholdak nem közvetlenül a gravitációs hullámokat, hanem ezek kísérőjelenségeit, a gammafelvillanásokat észlelik.

A terveink szerint összesen 9 úgynevezett „cube satellite" azaz mikroszatellitet állítanánk orbitális pályára.

Ez a műholdszám már elegendő lesz ahhoz, hogy bármilyen irányból észlelhetővé váljanak a gammafelvillanások, és pontosan meghatározható legyen a forrásuk helye is.

Gamma-kitörés illusztrációja

FORRÁS: B. SAXTON, NRAO/AUI/NSF/HTTPS://PUBLIC.NRAO.EDU/MEDIAUSE/NRAO/AUI/NSF

A műholdakat az első magyar mikroszatellit, a MASZAT műegyetemi konstruktőreivel közösen fejlesztjük ki,

és terveink szerint 2022-re már mind a kilenc üzemelni fog. A műholdak fedélzeti gammadetektorait Japánból szerezzük be.

Apró, úgynevezett pocket vagy cube szatellitek (a kép illusztráció)

FORRÁS: ESA

A kutatócsoporton belül Werner Norbert e nagyszabású projekt koordinátora, szoros együttműködésben Kiss Lászlóval és Pál Andrással, az MTA CSFKI Csillagászati Intézetéből. Ezzel a módszerrel már a LIGO India üzembeállítása előtt is hatékonyan folytathatjuk a gravitációs hullámok kutatását, ami meggyőződésem szerint még számos nagyhorderejű felfedezéssel kecsegteti a tudományt.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Beszállunk a gravitációs hullámok megfigyelésébeFizikai Nobel-díjat ért a gravitációs hullámok megfigyeléseFontos rejtélyre deríthetnek fényt az új gravitációs hullámokKiderült, hogy hol érdemes keresni a gravitációs hullámok forrásaitMegvan az első Európában észlelt gravitációs hullám
Kategóriák: UFO

Mesterséges rádiójelek igazolhatják, hogy idegen űreszköz az Oumuamua

ParaHIR.HU - 2018, december 6 - 16:47
üstökösKategória: Mainstream

Mesterséges rádiójelek után is kutattak a tudósok, amikor az Oumuamuát, a Naprendszer egy éve felbukkant első "csillagközi bevándorlóját" vizsgálták.

Az Oumuamua 2017-es felfedezése óta a tudósok próbálják magyarázni különleges alakját és jellemzőit, pontosan meghatározni eredetét.

A kaliforniai Mountain View-ban működő, a Földön kívüli intelligens élet keresésére specializálódott SETI intézet tudósai az Allen Teleszkópsor (ATA) segítségével figyelték meg az Oumuamuát, amikor mintegy 278 millió kilométerre volt a Földtől.

Az ATA éjszakai képe

FORRÁS: SETI INSTITUTE

Céljuk az volt, hogy mesterséges rádiójeleket találjanak, amelyek bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy az objektum "nem a saját csillagrendszerében bekövetkezett véletlen gravitációs csúzli-hatás által az űrbe kilökődött egyszerű kőzet".

"Olyan jelek után kutattunk, amelyek bizonyítják, hogy az objektum valamilyen technológiát foglal magában, tehát mesterséges eredetű" - mondta Gerry Harp, a kutatásról készített tanulmány vezetője. A csillagászok eredményeiket az Acta Astronautica című szaklap 2019 februárjában megjelenő számában fogják bemutatni.

A tudósok nem találtak rádiójel-kibocsátást. "Megfigyeléseink nem zárják ki egyértelműen, hogy az Oumuamua mesterséges eredetű, de fontos adatokkal szolgálhatnak a felépítéséről" - tette hozzá Harp. Ezek az ismeretek eszköztárul szolgálhatnak a jövőben felfedezett csillagközi objektumok természetének megismeréséhez, vagy a Naprendszer más, kisebb objektumainak megismeréséhez. Régóta létező nézet, hogy ez utóbbiak is lehetnek csillagközi szondák: a rádiójelek megfigyelése új módot jelent ennek a fantáziadús, de nem lehetetlen elméletnek az ellenőrzésére - írta honlapján a SETI.

Az Oumuamua fantáziarajz

FORRÁS: AFP/M. KORNMESSER

A tudósok többsége szerint a hosszúkás, szivar alakú űrobjektum egy másik naprendszerből érkezett, pályája alapján nem származhat a miénkből. Kezdetben úgy vélték, üstökösről van szó, ám kiderült, hogy egyetlen tulajdonsága sem vall erre, porból és vízjégből álló csóvája sincsen.

Az Oumuamuáról feltételezték, hogy aszteroida, noha alakja rendkívül szokatlan, szivarhoz vagy uborkához hasonlítják, hossza 200 méternél is több.

A mesterséges eredetet tekintve a kutatók szerint az is egy lehetőség, hogy az Oumuamua egy napvitorlás, egy fejlett technológiájú műszerből származó törmelékként úszik a csillagközi térben. Az elmélet képviselői, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai szerint az objektumot a Nap sugárzása hajtja. Úgy vélik, az objektum nagy sebessége és szokatlan pályagörbéje annak következménye, hogy már nem működik.

A Hawaii Egyetem csillagászai 2017. október 19-én észlelték a Naprendszeren nagyon nagy sebességgel áthaladó objektumot. A kutatók Oumuamuának, hawaii nyelven "elsőként érkező távoli üzenetnek" nevezték el az égitestet.

Az Oumuamua rendkívül furcsa megnyúlt alakja miatt az aszteroida felfedezése után egyesek úgy vélték, hogy akár mesterséges tárgy is lehet

FORRÁS: ESO

Felfedezése után mintegy 2,5 hónapon át volt látható nagy teljesítményű, földi bázisú teleszkópok segítségével. A kutatók folytathatták a munkát az összegyűjtött információk alapján, de a szivar alakú égitestet nem láthatják többé.

A szakértők eddigi kutatásai szerint a 2015 BZ509 jelű égitest rögtön a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezése után csatlakozhatott bolygórendszerünkhöz egy másik csillagrendszerből. Júniusban hivatalosan üstökösnek nyilvánították az Oumuamuát.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Kettős csillagrendszerből szökhetett el az 'OumuamuaLehetséges magyarázatot találtak az Oumuamua alakjáraMégse idegen űrhajó az Oumuamua
Kategóriák: UFO

Óriási felfedezés: megtalálhatták az eddig bujkáló sötét anyagot

ParaHIR.HU - 2018, december 5 - 21:18
Csillagászatsötét anyagKategória: Mainstream

Az Oxfordi Egyetem kutatói megfejthették a modern fizika egyik legnagyobb rejtélyét. Új cikkükben egyetlen jelenséggé egyesítik a sötét anyagot a sötét energiával. Azt állítják, hogy ez egy „negatív tömeggel" bíró fluidum.

Az univerzumról alkotott, jelenleg legszélesebb körben elismert modell, az úgynevezett Lambda-CDM (Lambda Cold Dark Matter elmélet) semmit sem mond számunkra arról, hogy fizikailag mit jelent a sötét anyag és a sötét energia. Csak a más, általunk megfigyelhető objektumokra gyakorolt gravitációs hatásaik miatt tudunk egyáltalán a létezésükről. (Éppen azért nevezik őket sötétnek, mert közvetlenül észlelhetetlenek, nem azért mert valóban valami sötét dolgok lennének.)

Az Astronomy and Astrophysics folyóiratban publikált új modell azonban új magyarázatot kínál.

Azt gondoljuk, hogy mind a sötét anyag, mind a sötét energia egyetlen fluidummá egyesíthető, amely egyfajta 'negatív gravitációval' rendelkezik és eltaszít minden körülötte lévő más anyagot"– mondja a cikk vezető szerzője, Jamie Farnes, az oxfordi e-Research Center munkatársa.

A sötét energia művészi megközelítése

FORRÁS: SKA ORGANISATION/SWINBURNE ASTRONOMY

„Noha ez az anyag különös számunkra, arra utal, hogy a kozmoszunk szimmetrikus mind a pozitív, mind a negatív sajátosságok tekintetében."

A negatív anyag létezését korábban kizárták, mert azt gondolták, hogy ezen anyag sűrűsége csökken az univerzum tágulásával, ami ellentétben áll azokkal a megfigyeléseinkkel, amik arra utalnak, hogy a sötét energia nem „hígul fel" az idő múlásával.

Farnes kutatása azonban bevezet egy „kreációs tenzort", ami megengedi, hogy folytonosan keletkezzenek negatív tömegek.Így bemutatható, hogy miközben egyre több és több negatív tömeg jön létre folyamatosan, ez a negatív tömegű fluidum nem hígul a kozmosz tágulása folyamán. Igazából a „folyadék" azonosnak tűnik a negatív energiával.

Az ESO Nagyon Nagy Távcsövén működő FORS2 műszer a maga teljes pompájában örökítette meg az NGC 3981 jelű spirálgalaxist. A felvételt az ESO Kozmikus Gyöngyszemek (Cosmic Gems) nevű megfigyelési programja keretében készítették. Ebben a programban olyankor használják a távcsöveket, amikor a körülmények nem teszik lehetővé a tudományos megfigyeléseket. E látványos felvételek elkészítésével tökéletesen kihasználják az ESO távcsöveit

FORRÁS: ESO

Farnes elmélete először ad lehetőséget a sötétanyag-halók viselkedésének előrejelzésére. A galaxisok zöme olyan gyorsan forog, hogy emiatt szét kellene szakadniuk. Mivel ez nem történik meg, ez arra utal, hogy egy sötét anyagból álló, láthatatlan „halo" tartja össze őket.

A ma megjelent új kutatás magában foglalja a negatív tömeg tulajdonságainak egy olyan számítógépes szimulációját, amely megjósolja a sötétanyag-halók kialakulását, éppen olyanokét, amelyek létezését megerősítették a modern rádióteleszkópok használatával végzett megfigyelések.

Albert Einstein pont 100 évvel ezelőtt tett először célzást a sötét univerzumra, amikor felfedezte az egyenleteiben használt „kozmológiai állandót", amiről most már tudjuk, hogy a sötét energia szinonimája.

Einstein később élete „legnagyobb baklövésének" nevezte a kozmológiai állandót, noha a modern asztrofizikai megfigyelések azt bizonyítják, hogy valós jelenség.

A sötét energia létét Einstein kozmológiai állandója is előrevetítette

FORRÁS: TRENDINTECH

Einstein 1918-ból származó jegyzeteiben írta le a kozmológiai állandót, és hozzáfűzte, hogy az elmélet módosítása szükséges oly módon, hogy az „üres tér" átveszi a gravitációs hatású negatív tömeg szerepét, ami elterjedt az egész csillagközi térben. Így tehát úgy tűnik, hogy Einstein maga is megjósolta a negatív tömeggel töltött univerzumot.

„A sötét energiát és a sötét anyagot kombináló korábbi megközelítések megpróbálták módosítani Einstein általános relativitáselméletét, ám erről kiderült, hogy ez igen nagy kihívást jelent"

– mondta Farnes.

„Ez az új megközelítés két olyan régebbi gondolatot vesz – negatív tömegek és anyagkeletkezés –, amelyekről tudjuk, hogy kompatibilisek Einstein elméletével, és ezeket kombinálja össze."

Az eredmény meglehetősen tetszetős: a sötét energia és a sötét anyag egyetlen szubsztanciává egyesíthető úgy, hogy mindkét hatás egyszerűen megmagyarázható azzal, hogy a pozitív tömegű anyag a negatív tömegek tengerén szörfözik."

Az SKA rádiótávcső-rendszer terve

FORRÁS: SKA ORGANISATION/SWINBURNE ASTRONOMY

Farnes abban bízik, hogy elméletét sikerül bebizonyítani a világ legnagyobb rádiótávcsövével, az úgynevezett Square Kilometre Array (SKA) rendszerrel, ha majd az elkészül.

Azt is hozzátette, hogy ha az elképzelése igaznak bizonyul, akkor az azt is jelenti, hogy egyszerű megoldást kínál arra, hol van a kozmosz jelenleg hiányzó 95 százaléka. Megvan, csak elfelejtettük elétenni a negatív előjelet.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Titokzatos sötét anyag az univerzumban: egy lépéssel közelebb jutottunk hozzáA sötét anyag megöli a galaxisokatAz eddigi legpontosabb térkép az univerzumban lévő sötét anyagrólAzt hitték megoldották a sötét anyag rejtélyét, de tévedtek
Kategóriák: UFO

A NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidát

ParaHIR.HU - 2018, december 4 - 17:18
AszteroidaNASAKategória: Mainstream Az amerikai űrügynökség sűrű heteknek nézett elébe: a múlt héten még annak örültünk, hogy biztonsággal landolt a Marson az InSight, most pedig már azt ünnepelhetjük, hogy a NASA 800 millió dolláros űrszondája, az OSIRIS-REx elért a Bennu kisbolygót. Bár a szonda nem fog leszállni az aszteroidán, majd 2020-ban kicsit megkarcolgatja, addig pedig körülötte fog keringeni, apró rakétáival korrigálva a pályát. Azért történelmi ez a pillanat, mert az aszteroida lesz a legkisebb objektum, ami köré valaha űreszköz pályára állt.  

Kétéves út után az OSIRIS REx végre odaért céljához, a Bennu aszteroidához – nem fog azonban leszállni rá, csak megközelíti, és keringeni kezd körülötte, hogy aztán majd 2020-ban kinyújthassa „karját”, amivel mintákat hoz a Földre az aszteroida felszínéről. A mai manőverrel csak a misszió első fele zárult le, az érkezés után még majdnem két évet kell várni ahhoz, hogy a szonda elindulhasson visszafelé a Földre.

MEGISMERHETJÜK A NAPRENDSZER TÖRTÉNETÉT

Az 500 méter átmérőjű Bennu igen kivételes objektum: a szakértők úgy vélik, hogy az aszteroida összetétele többé-kevésbé állandó maradt a Naprendszer megszületése óta – írja a Wired. Az égitest vizsgálata és a Bennuból vett minták ezért sokat segíthetnek a kutatóknak abban, hogy jobban megértsék rendszerünket. „Az aszteroida története a Naprendszer története is” – nyilatkozta korábban Bashar Rizk, aki az OSIRIS REx projekt egyik szenior kutatója. „Ha megértjük a Bennut, akkor megértünk valami nagyon fontosat a Naprendszerünkkel kapcsolatban is.”

A Bennu egyébként egy potenciálisan veszélyes kisbolygó a Földre nézve,

mert pályájának vannak pontjai, amelyek összeérnek a Föld keringési pályájával. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy valójában megtörténik az ütközés, és ha így is lenne, arra csak a 22. században kell számítani – de ez a misszió most segíthet megelőzni a katasztrófát, ha mégis megtörténne. Az OSIRIS REx tanulmányozni fogja az úgynevezett Jarkovszkij-hatást is, ez az erő a világűrben forgó testre hat az egyenetlen hősugárzás következtében – a mi esetünkben ez azért fontos, mert akár a kiszámított pályától el is térhet miatta a kisbolygó, és megnövelheti az esélyét egy esetleges ütközésnek. Az űrszonda méréseivel ezt kiszámíthatjuk, és jobban felkészülhetünk egy esetleges katasztrófára.

A gömbszerű objektum nagyjából úgy néz ki, mint egy fejére fordított búgócsiga, a keringési irányával ellentétesen forog a tengelye körül. A gravitációs vonzása gyenge, de ehhez képest viszonylag gyorsan forog a tengelye körül. A Bennut alkotó széntartalmú anyag szupernóvák és vörös csillagok maradéka, az aszteroida 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakulhatott ki valamikor a Naprendszer születésének idején.

Ennyit láttunk eddig a Bennuból – fotó: NASA

Az OSIRIS REx 2016 szeptember 8-án indult el a Bennu felé, méghozzá úgy, hogy kihasználta a bolygó gravitációs vonzását, és egy földkörüli kör után kezdte meg a távolodást tőlünk. Az elmúlt két évben még egyszer a közelünkbe került, most viszont már a Bennu felé tart, a terv pedig az, hogy nagyon furcsa módokon elkezdi majd megkerülni az aszteroidát, hogy felmérje az anyagát és a sűrűségét.

KÖRÖZ, VIZSGÁL, MINTÁT VESZ

A megközelítési szakasz 2018 augusztusában kezdődött, ekkor már csak 2 millió kilométer választotta el az eszközt az aszteroidától. A szonda először lelassított mintegy 0.53 km/s-os sebességre, majd mikor odaért, nekikezdett a manővereknek: többször elhúz majd a sarki területek fölött, és az egyenlítőt is megvizsgálja, hogy minél részletesebb képet kapjon már az előzetes felmérés során is. Ez azért fontos, mert a kutatóknak minél hamarabb, és minél pontosabban el kell dönteniük, hogy két év múlva honnan fognak mintát venni az objektumból – elengedhetetlen, hogy megfelelő helyet találjanak, ahonnan értékes mintha születhet, és ahol nem fenyegeti semmilyen veszély az űrszondát sem.

A tervek szerint az OSIRIS REx szilveszter környékén fogja tudni úgy megközelíteni az aszteroidát, hogy a gyenge gravitáció ellenére képes legyen pályára állni körülötte.

Fotó: NASA

De mi jön ezután pontosan? A megfigyelési fázis négy részből áll: az első során az OSIRIS REx természetes kürtők, kiemelkedések és az aszteroida körül keringő törmelék után kutat, aztán a kutatócsapat átáll a csillagokhoz mért navigációról a Bennu felszínéhez mért navigációra. Ezután következik, hogy az OSIRIS REx műszerei megvizsgálják a globális spektrális, termikus és geológiai tulajdonságait a kisbolygónak, majd egyre jobb minőségű képeket készít a felszínről, és kijelöli azt a helyet, ahol végül a mintavétel megtörténik majd.

Amennyiben minden az elvárásoknak megfelelően alakul, az OSIRIS-REx 2021 tavaszáig marad a Bennunál, ezt követően pedig megkezdi 2 és fél éves útját vissza a Földhöz. A misszió azért történelmi, mert soha ilyen kis objektum körül nem keringett még ember alkotta műszer, és nem is hoztunk ilyesmiből haza mintát – most végre lesz rá lehetőségünk.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Ma ismét űrtörténelmet írhat a NASA
Kategóriák: UFO

Ma ismét űrtörténelmet írhat a NASA

ParaHIR.HU - 2018, december 3 - 16:39
NASAAszteroidaKategória: MainstreamKét hónappal azután, hogy felbocsátották, a NASA 800 millió dolláros űrszondája, az OSIRIS-REx elérheti a Jupiter és a Mars között fekvő célpontját, a Bennu kisbolygót.  

Az 500 méter átmérőjű Bennu igen kivételes objektum: a szakértők úgy vélik, hogy az aszteroida összetétele többé-kevésbé állandó maradt a Naprendszer megszületése óta – írja a Wired. Az égitest vizsgálata és a Bennuból vett minták ezért sokat segíthetnek a kutatóknak abban, hogy jobban megértsék rendszerünket.

Remélhetőleg az OSIRIS-RExnek köszönhetően a szakértők végre elemezhetik az aszteroidát.

Az űreszköz a tervek alapján december 3-án 18:00 órakor fogja elérni a Bennut, ezt követően pedig hetekig kering majd az objektum körül.

Az űrszonda 19 kilométerről kezdi meg vizsgálatát, majd egészen 243 méterig ereszkedik. Amennyiben a NASA sikerrel jár, a Bennu lesz a legkisebb égitest, amely körül az űrhivatal valamelyik űreszköze valaha keringett.

Az OSIRIS-REx első feladata az lesz, hogy azonosítson egy mintavételre alkalmas helyet. Az űreszköz nem fog leszállni a kisbolygón, ehelyett a tervek alapján valamikor 2020-ban olyan közel ereszkedik majd a felszínhez, hogy fél méternél is rövidebb karjával elérje a talajt.

Amennyiben minden az elvárásoknak megfelelően alakul, az OSIRIS-REx 2021 tavaszáig marad a Bennunál, ezt követően pedig megkezdi 2 és fél éves útját vissza a Földhöz.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az OSIRIS-Rex sikeresen katapultált a veszedelmes aszteroida felé
Kategóriák: UFO

Néhány évtized múlva magyar fejlesztésű űrszonda is a Marsra juthat

ParaHIR.HU - 2018, december 3 - 16:31
CsillagászatKategória: Mainstream

Néhány évtized múlva magyar fejlesztésű űrszonda is eljuthat a Marsra, a fiatal mérnököknek pedig már most sem kell külföldre menniük, ha érdekes csillagászati kutatásokhoz akarnak csatlakozni - mondta az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) tudományos főmunkatársa az M1 aktuális csatorna vasárnap esti műsorában.

Kereszturi Ákos fontosnak nevezte, hogy minél több lehetőséget kapjanak az űrkutatásban a magyar szakemberek. Tavaly óta, az Európai Űrügynökséghez (European Space Agency, ESA) csatlakozva erősödött Magyarország közreműködése a nemzetközi űrprojektekben, így a magyar mérnökök munkája kiterjed többek között a távközlésre, a földfigyelésre és az ExoMars programra is - tette hozzá.

Utóbbi - mint fogalmazott - a

Mars kutatásával segíthet megismerni a Föld történetének azt a korszakát, amikor az élet megjelenhetett.

Kereszturi Ákos kifejtette, hogy a Marson lehetett víz, de a bolygó már régóta száraz. A kutatók ezért nem az élet jeleit, hanem az életfeltételek nyomait keresik rajta - hangsúlyozta.

Forrás: MTIKapcsolódó: Eddig ismeretlen holdat fedeztek fel magyar kutatókIdegen galaxist vizsgál a magyar kutatócsoport a Kepler-űrtávcsővelMagyar kutatás magyarázhatja a rejtélyes csillagközi aszteroida formájátMagyar kutatók azonosították a legnagyobb, név nélküli égitestetMagyar kutatók úttörő eredménye a bolygórendszerek születéséről
Kategóriák: UFO

Megmérték a valaha kibocsátott összes csillagfény mennyiségét

ParaHIR.HU - 2018, december 2 - 14:30
CsillagászatKategória: Mainstream

Először mérték meg a összes csillagfény mennyiségét, amelyet valaha az égitestek kibocsátottak.

 

 

Extragalaktikus háttérfényt mérnek

A nemzetközi kutatócsoport ehhez a Fermi űrteleszkóp által gyűjtött adatokat használta. Úgy vélik, a kutatás segíthet jobban megérteni a csillagok fejlődésének folyamatát - írták a Science című tudományos folyóiratban.A tudósok abból indulnak ki, hogy az univerzum 13,7 milliárd éves, és több mint tíz trilliárd (tízszer tíz a 21.-en) csillag létezik.Ezek közül az elsők már akkor kialakultak, amikor az univerzum még csak néhány millió éves volt.

Kiszámolták, hogyan épült fel az idő során az extragalaktikus háttérfény

FORRÁS: ESA/HUBBLE & NASA

A Föld körül 2008 óta keringő Fermi űrteleszkóp egyik fő célja az úgynevezett extragalaktikus háttérfény mérése.Ez egy diffúz sugárzás, amely az univerzum történelme során keletkezett.Az összes ultraibolya, látható és infravörös fény hullámhosszaiból tevődik össze.

A gammasugarak forrásait használták

Mivel fényt is tartalmaz, amely a már régen kihunyt csillagokból származik és százmillió évek óta a kozmoszban kering, az extragalaktikus háttérfény a csillagképződés és -fejlődés vizsgálatára is használható, ráadásul a csillagoktól függetlenül.
A Fermi teleszkóppal gyűjtött adatokból közvetlen módon tudjuk mérni az összes csillagfényt, amely valaha kibocsátódott"- mondta Marco Ajello, vezető kutató, a dél-karolinai Clemson Egyetem munkatársa.
Az extragalaktikus háttérfény szondájaként a kutatók a gammasugarak forrásait használták.Ez a fény energiában leggazdagabb formája: olyannyira, hogy szokatlan következményei vannak, ha a gammasugarak kölcsönhatásba lépnek a csillagfénnyel.Ezeknek a kölcsönhatásoknak a jelzését a Fermi felismeri egyik műszerével.

Minden forrás csillagfényét tartalmazza

A kilenc éven át tartó projekt során 739 úgynevezett blazár gammasugár jeleit figyelték meg.A blazárok hatalmas elliptikus galaxismagok, belsejükben egy masszív, gyorsan forgó fekete lyukkal. Ezekből az adatokból számolták ki, hogyan épült fel az idő során az extragalaktikus háttérfény, és mi vezetett tízmilliárd évvel ezelőtt a kozmikus csillagkeletkezés csúcspontjához.A mérések szerint a csillagok általi kibocsátás után az űrbe kikerült fotonok (látható fényrészecskék) mennyisége 4-szer 10 a 84.-en.

Az extragalaktikus háttérfény minden forrás csillagfényét tartalmazza

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA & OLGA CUCCIATI ET AL.

A csillagok keletkezésének korábbi elemzései például a Hubble űrteleszkóp segítségével gyakran elkerülték a gyengébb csillagokat vagy galaxisokat, és nem tudták figyelembe venni az intergalaktikus térben zajlott csillagkeletkezéseket. Ezeket a hiányzó részeket eddig csak megbecsülni tudták.Az extragalaktikus háttérfény azonban minden forrás csillagfényét tartalmazza, a Fermi eredményei így korrigálják a korábbi méréseket.A kutatók remélik, hogy ennek segítségével a missziók jövőbeli megfigyeléseit is javítani lehet.

Forrás: MTIKapcsolódó: Csillagok háborúja a por ellenCsoportosan keletkeznek fiatal csillagok az Orion-ködbenMasszív csillagokkal van tele a világegyetemMegvan a neutroncsillagok maximális tömegeMiért nincsenek csillagok az Apollo-11 fotóin?
Kategóriák: UFO

Úgy tűnik, a NASA végre visszamegy a Holdra

ParaHIR.HU - 2018, november 30 - 18:11
holdNASAKategória: Mainstream Az ismert összeesküvés-elméletekkel ellentétben a NASA többször járt már a Holdon, ez viszont nem akadályozza meg abban, hogy újra visszatérjen: kiválasztotta azt a kilenc amerikai kereskedelmi vállalatot, amelyek közül kikerül majd végül az a partner, akivel a NASA szerződésesen együtt dolgozik majd a következő holdmisszió megvalósításán.  

Megindult a verseny a Holdra: a NASA kilenc amerikai kereskedelmi vállalattal kötött szerződést arra, hogy azok elkezdhessenek egy olyan robotűrhajót fejleszteni, ami képes a NASA rakományát a Holdra szállítani.

A kilenc kiválasztott cég között van az Astrobotic, a Deep Space Systems, a Firefly Aerospace, az Intuitive Machines, a Lockheed Martin, a Mastern Space Systems, a Moon Express, a Draper és az Orbit Beyond. Ezek a vállalatok pályázhatnak majd arra, hogy az összesen 2,6 milliárd dollárosra rúgó NASA-szerződéseket megkössék.

A concept illustration of Lockheed Martin's McCandless lunar lnader for NASA's Commercial Lunar Payloads Services (CLPS) program.

A Lockheed Martin holdraszálló egységének terve – fotó: Lockheed Martin

A NASA számára ez fontos lépés, és mutatja, hogy a Mars mellett a Holddal is ugyanúgy foglalkozik még mindig – ez a két desztináció osztja meg ugyanis a tudományos szakmát jelenleg. Van, aki szerint azonnal a Marsra kellene mennie az emberiségnek, és nem vesztegethetünk több időt, de van, aki amellett kardoskodik, hogy egy holdi bázis kiépítésével sokkal olcsóbban járhatnánk a vörös bolygóra a későbbiekben.

Az űrügynökség sajtóközleménye szerint akár már 2019-ben megköthetik az első szerződéseket, de a tervek szerint legalább 2023-ban meg akarják kezdeni az amerikai űreszközök Hold körüli pályára állítását, aztán utána az emberes űrmissziókat is.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?
Kategóriák: UFO

Magyarok is segítenek a marsi élet kutatásában

ParaHIR.HU - 2018, november 29 - 18:57
CsillagászatMarsNASAKategória: MainstreamAz MTA szakemberei is részt vesznek az ExoMars programban, a kutatók a földtani adottságok megértésében és az üledékes szemcsék várható jellemzőinek becslésében működnek közre. A szakértők Dél-Spanyolországban október végén tesztelték az űrexpedíció marsjáróját.  

Az európai marsjáró tesztelésébe Kereszturi Ákos, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársa kapcsolódott be -írja az MTI.

Az Európai Űrügynökség (ESA) 2020-ban induló ExoMars rovere 2 méter mélyre lesz képes lefúrni a vörös bolygó talajába. A marsjáró által gyűjtött mintákat elemezve az ExoMars következtetni tud majd arra, hogy lakható volt-e az égitest a távoli múltban. Mivel ez az a mélység, ahová a kozmikus sugárzás részecskéi sem érnek le, ezen rétegben változatlan állapotban lehetnek jelen az egykori szerves molekulák, illetve a potenciális élet maradványai.

Kereszturi Ákos és kollégái október végén majdnem két héten át végeztek kísérleteket a dél-spanyolországi Tabernas-sivatagban.

A mérések alapján sikerült a célkőzet szemcseméretét azonosítani, a három fúrás közül az egyik helyszínen rétegeket elkülöníteni, és azok viszonyát jellemezni. A tesztek során gyűjtött adatok később nagyban segíthetik a Marson kapott mérési eredmények értelmezését.

Magyarország a programban a földi analógiák, vagyis a marsihoz sok tekintetben hasonló körülmények vizsgálatával, illetve laboratóriumi mérésekkel vesz részt. A szakértők többek közt az elemezték, hogy miként ismerné fel a rover a rendelkezésre álló műszerekkel, hogy egy egykori tómedret vagy folyóvízi anyagot, esetleg gleccserek vagy szél szállította törmeléket fúr meg épp.

A programba Kereszturi Ákos vezetésével magyar kutatók, mérnökök és diákok kapcsolódtak be. A magyar közreműködés fontos része egy speciális furatlyukfal-térképező műszer elkészítése, melynek képességeit és működését földi laborok mellett korábban a Szaharában, illetve az Atacama-sivatagban is felmérték.

A csapatmunka eredményei alapján javaslatok születnek az ExoMars terepi munkájának tervezésére, optimalizálására és utólagos értelmezésére.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Leszállt a Marsra InSight-űrszonda és már lőtt is egy képet
Kategóriák: UFO

Hatalmas aszteroida csapódhat a Földbe néhány éven belül

ParaHIR.HU - 2018, november 28 - 17:22
AszteroidaCsillagászatKategória: MainstreamEgy hatalmas aszteroida tart a Föld felé, amely a számítások alapján 2023-ban akár bolygónkkal is találkozhat.  

A NASA adatai alapján az objektum 62 potenciális pályán haladva találkozhat a Földdel – írja a Express. Az elkövetkező 100 év során rendkívül kis valószínűséggel ugyan, de az aszteroida valamelyik útvonalon haladva bolygónk légkörét is elérheti.

A 213 méter széles, 2018 LF16 jelű égitestet legutóbb idén júniusban figyelték meg. Az akkor gyűjtött adatok alapján a NASA Jet Propulsion Laboratory csapata megállapította, hogy az objektum fenyegetést jelenthet a Földre. A becslések alapján a 2018 LF16 napjaink és 2117 között több tucat potenciális pályán csapódhat bolygónkba.

Az első lehetséges ütközés 2023 augusztus 8-án következhet be.

A közeli jövőben a további lehetséges becsapódások 2024. augusztus 3-án, illetve 2025. augusztus 1-én jöhetnek el.

Bár van lehetőség a találkozásra, az ütközés valószínűsége így is igen csekély: 1 a 30 millióhoz az esély arra, hogy az égitest valamelyik pályán eltalálja bolygónkat. A sok lehetséges ütközési útvonal miatt azonban a 2018 LF16 így is potenciálisan veszélyesnek számít.

Amennyiben az aszteroida eltalálná a Földet, 50 megatonnás robbanást idézne elő. Ez minden idők legpusztítóbb nukleáris fegyverének, a szovjet Cár-bomba erejének felel meg. Ahhoz, hogy egy kisbolygó globális pusztítást idézzen elő, az objektumnak legalább 10 kilométer szélesnek kéne lennie.

  Forrás: 24.huKapcsolódó: Aszteroidabecsapódástól fél egy cseh kutatócsoportGigantikus becsapódás nyomaira bukkantakKözeledik a végzet kisbolygója, semmi nem élné túl a becsapódásátMeteoritbecsapódás hozta el a dinoszauruszok uralmátTudod melyik a legnagyobb becsapódási kráter a Földön?
Kategóriák: UFO

Oldalak