Hibaüzenet

Deprecated function: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls menu_set_active_trail() függvényben (/var/www/clients/client1/web449/web/includes/menu.inc 2404 sor).

UFO

Az univerzum egyik legnagyobb robbanását észlelték

ParaHIR.HU - 2020, november 15 - 18:40
CsillagászatKategória: Mainstream

Több milliárd évvel ezelőtt egy objektum egy két másodperces gammasugár-kitörést produkált, melynek során több energia szabadult fel, mint amennyit a Nap egész élete során létrehozott. A GRB 200522A jelű esemény sugárzása 2020 májusában érte el a Földet, a jelet a NASA Neil Gehrels Swift műholdjának sikerült fognia. Utóbb a Hubble űrtávcső is észlelte a kitörést.

A szakértők szerint ez volt az univerzum történetének egyik legnagyobb robbanása.

Wen-fai Fong, az amerikai Északnyugati Egyetem munkatársa és kollégái friss tanulmányukban átfogóan vizsgálják az eseményt – írja a Sci News. A csapat szerint a robbanás egy fiatal, 5,5 milliárd fényévre fekvő galaxisban történt.

A kutatók azt feltételezik, hogy a hasonló, rövid gammasugár-kitöréseket úgynevezett kilonóvák idézik elő – ezek két neutroncsillag vagy egy neutroncsillag és egy fekete lyuk ütközésekor alakulnak ki. Az esemény közeli infravörös kibocsátása, melyet a Hubble észlelt, ugyanakkor nem volt összhangban a detonáció rádió- és röntgensugárzásával. Ez azt sugallta, hogy érdemes átgondolni a kilonóvákról kialakított képet.

Fongék szerint egy hagyományos kilonóva nem állhatott a háttérben, és talán egy új, korábban nem ismert eseménnyel van dolgunk. Lehetséges, hogy két neutroncsillag ütközését figyelték meg, a találkozás hatására azonban egy rendkívül erős a mágneses térrer rendelkező neutroncsillag, egy úgynevezett magnetár született. Ez az objektum aztán további energiát adott a kilonóva által kibocsátott anyaghoz. A csapat bízik benne, hogy a további megfigyelésekkel jobban megérthetik a különleges robbanást.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Földre is hathatnak a kozmikus robbanásokBrutális és robbanásszerű csillagszületést sikerült megfigyelniEgy második ősrobbanás hozza el a világegyetem pusztulásátEgyre több óriási robbanás kelt pánikotEgy új tanulmány szerint nem volt ősrobbanás
Kategóriák: UFO

Ez az aszteroida egy nap a Földbe csapódhat

ParaHIR.HU - 2020, november 13 - 19:06
AszteroidaKategória: Mainstream

A 340 méter széles Apophis nevű aszteroida a számítások alapján 2068-ban rendkívül közel fog elhaladni a Föld mellett, talán neki is ütközik. A napsugárzás hatására az objektum felmelegedhet, a kibocsátott hőenergia pedig lökést adhat az égitestnek, így csillagászati szempontból kisebb módosulások alakulhatnak ki pályájában. Ez az úgynevezett Jarkovszkij-gyorsulás.

A jelenséget korábban még nem mérték fel az Apophisnál, szakértők egy csoportja azonban most megvizsgálta – írja a Live Science. David Tholen, a Manoai Hawaii Egyetem munkatársa és a csapat vezetője szerint a sugárzás hatására az aszteroida jobban melegedő része nagyobb lökést fejt ki, ez pedig eltereli az objektumot a gravitációs pályától. A friss eredmények alapján az objektum évente nagyjából 170 méterrel sodródik el korábban jósolt pályájától.

Kép: ANDRZEJ WOJCICKI / Getty Images

Az eddigi becslések azt mutatták, hogy az Apophis 1:150000 aránnyal találhatja el bolygónkat 2068-ban. Bár az ütközés esélye továbbra is kicsi, az új adatok alapján a véltnél több a bizonytalanság az égitest körül.

Tholen szerint nem zárható ki teljesen a becsapódás, ezért érdemes tovább figyelni az objektumot.

2029-ben az Apophis biztonságos távolságban fog elszáguldani mellettünk, ekkor remélhetőleg többet kideríthetünk majd róla.

Az aszteroida 2004-es felfedezése óta különböző előrejelzések születtek esetleges becsapódásáról. Amennyiben utóbb bebizonyosodik, hogy az égitest valóban ütközőpályán halad, 2068-ra már talán lesznek módszereink a becsapódás kivédésére.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 800 millió éve hatalmas aszteroidák bombázták a FöldetA NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidátAszteroidabecsapódásoktól védené meg a Földet egy új rendszerAszteroida csapódott be Ausztráliánál
Kategóriák: UFO

A Földre is hathatnak a kozmikus robbanások

ParaHIR.HU - 2020, november 12 - 19:12
CsillagászatszupernovaKategória: Mainstream

Bizonyos csillagok életük végén hatalmas detonációt tapasztalnak, melynek során elképesztő mennyiségű energia szabadul fel. Ezek az úgynevezett szupernóvák, melyeknél kevés látványosabb esemény figyelhető meg a világegyetemben. A hasonló robbanások jellemzően igen távol történnek, ami szerencse, hiszen egy közeli detonáció akár bolygónkon is komoly pusztítást okozhatna.

Robert Brakenridge, a Boulderi Kaliforniai Egyetem munkatársa az vizsgálta, hogy az elmúlt 40 ezer év viszonylag közeli csillagrobbanásainak nyoma érzékelhető-e a Földön – írja a Space.com.

A szakértő arra jutott, hogy a fagyűrűkben ki lehet mutatni az ilyen eseményeket, melyek akár bolygónk éghajlatát is befolyásolhatták.

A kutató 18 robbanást vizsgált, melyek legfeljebb 4900 fényévre történtek. Az események adatait fák évgyűrűinek szén-14-szintjével vetette össze – az izotóp a bolygón természetsen nem alakul ki, hanem a világűrből érkező sugárzás hatására jelenik meg. Brakenridge szerint a C-14 szintje a fákban évről évre nagyjából stabil, bizonyos években azonban kilengés tapasztalható. Egyes szakértők korábban arra jutottak, hogy az eltérés hátterében a Nap kivételesen erős kitörései állnak, Brakenridge azonban szupernóvákra gyanakszik.

Kép: MARK GARLICK / Getty Images

A vizsgált robbanásokból nyolc a szén-14-szint emelkedésével esett egybe, a kapcsolat négy eseménynél kifejezetten erős volt. Fontos kiemelni, hogy az adatokban sok a bizonytalanság, a szupernóvák datálása például nem egyszerű, Brakenridge szerint ennek ellenére elképzelhető, hogy valóban a kozmikus detonációk nyomát észlelte.

Nem a kutató az első, aki úgy gondolja, hogy a közeli szupernóvák képesek befolyásolni a földi életet. Egy idén nyáron bemutatott tanulmány alapján egy ilyen esemény idézhetett elő tömegkihalást 359 millió évvel ezelőtt.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 447 éve robbant fel a szupernóva - mindig fantasztikus látványt nyújtEgy lépéssel közelebb a szuperfényes szupernóvák megértéséhezGigantikus szupernóvák és az univerzum tágulásának rejtélyeMilyen távolról lehet veszélyes egy szupernóva a Földre?
Kategóriák: UFO

Talán jobb is, ha sosem fedezzük fel az idegen életet

ParaHIR.HU - 2020, november 10 - 20:35
CsillagászatIdegenekKategória: Mainstream

Az olasz fizikus, Enrico Fermi 1950-ben egy híres kérdést fogalmazott meg: „Hol van mindenki?”, később pedig ebből született meg az úgynevezett Fermi-paradoxon. Az ellentmondás lényege, hogy elméletileg a földön kívüli élet általánosan elterjedt lehet, ennek ellenére még semmilyen nyomot nem találtunk, amely az idegenek létezését bizonyította volna. A paradoxonra az évtizedek során rengeteg lehetséges válasz született.

Az egyik potenciális feloldás az úgynevezett nagy filter elmélete, mely szerint minden idegen létforma valamilyen oknál fogva megtorpan, mielőtt elég fejletté válna saját csillagrendszere elhagyásához, mi pedig emiatt nem tudunk a nyomukra bukkanni. Egyes égitesteken a megtorpanás nem sokkal az egysejtűek kialakulása után megtörténhet, míg más helyeken több millárd évnyi bonyolult evolúció után állhat meg a fejlődés.

Ha valóban így van, kérdés, hogy mi képesek leszünk-e átjutni a nagy szűrőn.

Lehetséges, hogy létezett már nálunk fejlettebb civilizáció, amely végül összeomlott, és talán ránk is ez a sors vár.

Nick Bostrom, az Oxfordi Egyetem filozófusa úgy gondolja, hogy amennyiben a nagy filter hipotézise igaz, a legjobb az, ha sosem fedezzük fel az idegen életet – írja az IFLScience. A tudós egy 2008-as cikkében arra jutott, ha egysejtű idegeneket találnánk, az azt jelentené, hogy a szűrő valamikor az élet megjelenése után aktiválódik. Amennyiben viszont összetettebb létformákat azonosítanánk, az tovább szűkítené a fejlődés megtorpanásának időpontját.

Kép: NASA/JPL-Caltech

Bostrom szerint az állatokból az emberek geológiai szempontból gyorsan fejlődtek ki, ez a periódus ezért kis valószínűséggel lehet a nagy filter ideje. Ha valaha gerinceseket találnánk egy égitesten, az azt sugallhatná, hogy a szűrővel még nem kellett szembenéznie a földi intelligenciának, és hogy a jövőben még vár ránk egy kihívás, amely végül elhozhatja fajunk bukását. Éppen ezért a filozófus bízik benne, hogy sosem találjuk meg az idegen élet nyomait.

A Fermi-paradoxonra természetesen számos egyéb magyarázat létezik. Egyes kutatók szerint például egyelőre mi nem vagyunk elég fejlettek az idegen civilizáció felismerésére.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Azért nem válaszolnak az idegenek, mert már halottak?10 millió csillagot vizsgáltak át idegeneket keresve, megvan az eredmény70 év után szólalt meg a nyugalmazott rendőr, aki találkozott az idegenekkelA NASA szerint hamarosan megtaláljuk az idegeneketAz idegenek már kereshetnek minket
Kategóriák: UFO

Pokoli bolygóra bukkantak

ParaHIR.HU - 2020, november 7 - 19:44
CsillagászatKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja egy pokoli, vulkanikus bolygóra bukkanhatott – írja a Live Science. A K2-141b jelű, Naprendszeren kívüli égitestet még 2017-ben fedezték fel, az objektum nagyjából feleakkora, mint a Föld. A bolygó rendkívül közel kering csillagához, ráadásul mindig egyazon oldala néz csillaga felé.

Egy friss tanulmányban a szerzők azt írják, az égitest felszínének kétharmadát folyamatosan érheti a sugárzás.

Az elképesztő hő hatására a felszínen lávaóceánok alakulnak ki, a kőzetek egy része pedig elpárolog, és a légkörbe kerül.

Nicolas Cowan, a McGill Egyetem munkatársa szerint minden kőzetbolygó, így a Föld is olvadt objektumként kezdi, majd fokozatosan hűl le. A szakértő hozzátette, a lávabolygók segíthetnek megérteni az égitestek evolúciójának korai stádiumát.

Kép: Julie Roussy, McGill Graphic Design and Getty Images

A csapat arra volt kíváncsi, hogy milyen légköre is lehet a K2-141b-nek. A kutatók először a korábbi tanulmányok adatait elemezték, majd a felszíni tulajdonságokat modellezték. Az objektumon egy több tíz kilométer mélységű lávaóceán lehet, a légkörben pedig elképesztő, a földi hangsebességnél is gyorsabbb, 1,75 kilométer per másodperces szelek tombolhatnak. Az atmoszféra peremén az olvadt anyagok eléggé lehűlhetnek ahhoz, hogy visszahulljanak a mélybe.

A szakértők bíznak benne, hogy lassan tényleg elindul a régóta késlekedő James Webb űrtávcső. Az űrteleszkóp segítségével a kutatók minden korábbinál részletesebb adatokat gyűjthetnek majd az exobolygókról.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Földihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónakMég a fémek is elpárolognak a pokoli exobolygónPokoli hely lehet a Földhöz legjobban hasonlító exobolygóPokoli napja volt a legközelebbi ismert exobolygónak
Kategóriák: UFO

Különös jel érkezett a Tejútrendszerből

ParaHIR.HU - 2020, november 5 - 18:34
CsillagászatTejútKategória: Mainstream

Átfogó vizsgálat alá vetették az első ismert gyors rádiókitörést (FRB), amely a Tejútrendszerből érkezett – írja az IFLScience. A jelet már korábban észlelték, de most három elemzéssel újabb adatokat derítettek ki róla.

Az FRB-k rendkívül gyors, néhány milliszekundumos rádiójelek, melyek a világűr távoli régióiból érik el a Földet. Az első kitörést kevesebb mint egy évtizede fedezték fel, és bár azóta több jelet is azonosítottak, még mindig nem tudni, hogy pontosan mi hozza létre őket. Egyes kutatók szerint akár idegen civilizációk is állhatnak a háttérben, a természetes magyarázat, például a fekete lyukak vagy a neutroncsillagok tevékenysége azonban sokkal reálisabb.

Fotó: Rebecca L. Latson / Getty Images

Az FRB-ket korábban mindig idegen galaxisokhoz kötötték, idén nyáron azonban bejelentették, hogy a Tejútrendszerben lehet az egyik jel forrása. Most három tanulmánnyal igazolják a korábbi eredményeket, többek közt azt is, hogy a jel forrása egy magnetár, azaz egy rendkívül erős mágneses mezővel rendelkező neutroncsillag.

Az első tanulmány alapján az idén árpilisban észlelt FRB 200428 jelű esemény a 30 ezer fényévre fekvő, SGR 1935+2154 jelű magnetárhoz köthető.

A szakértők bíznak benne, hogy a viszonylagos közelség segíthet jobban megérteni a hasonló jeleket.

A második cikkben a szerzők a FRB 200428 erejét vizsgálják, míg a harmadikban azt mérik fel, hogy a gyors rádiókitörések milyen egyéb nagy energiájú eseményekhez kapcsolódhatnak.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósokFöldönkívüliek üzenhetnek a titokzatos rádiójelekkelMegtalálták egy gyors rádiókitörés származási helyétMeghatározták kozmikus rádióhullámok kitörésének pontos helyét
Kategóriák: UFO

A Hold egy darabja üldözi a Marsot

ParaHIR.HU - 2020, november 4 - 21:09
holdMarsKategória: Mainstream A Naprendszer történetének egyik brutális epizódjára derülhetett fény.

Az észak-írországi Armagh Obszervatórium és Planetáriumban (AOP) dolgozó olasz, bolgár és amerikai csillagászokból álló csapat a Mars trójai csoportját vizsgálva bukkant a különös objektumra. Trójai csoportnak azokat az aszteroidákat nevezik, amelyek pályája egy bolygó körül Lagrange-pontoknak nevezett gravitációs nyugvópontokon stabilizálódik. 

Ezek az égitestek a bolygóval együtt mozogva követik azt, és azért tartanak számot komoly tudományos érdeklődésre, mert hátramaradt anyagként a Naprendszer történetének egy korábbi korszakát lehet megismerni általuk. Több ezer trójai csoporthoz tartozó aszteroida ismert.

A nemzetközi csapat az Európai Déli Obeszervatórium chilei VLT-re épített X-Shooter nevű spektrográfjával vizsgálta a (101429)1198 VF31 nevű Mars trójai csoportjához tartozó aszteroidát. A korábbi mérések alapján anyagát tekintve közönséges kondrit meteoritnak gondolták a 101429-et, a VLT (Nagyon Nagy Teleszkóp) azonban sokkal jobb minőségű méréseket készített. Meglepetésükre a kiderült, hogy a aszteroida a Holdhoz megszólalásig hasonló.

Sok olyan spektrum van, ami nem sokban különbözik a Holdétól, de ha alaposabba megnézzük, feltűnnek a különbségek. Ez az adott aszteroida azonban gyakorlatilag azonos a kráterek belsejében és hegyeken felbukkanó holdi alapkőzettel.

– mutatott rá dr. Galin Borisov, a spektroszkópos mérés végző kutató.

Mozgalmas múlt

A lehetséges magyarázatok egyike, hogy a 101429 egy teljesen közönséges aszteroida, amely a napszél millió éves hatása nyomán vált a holdi kőzethez hasonlóvá. A másik lehetőség, hogy azért olyan amilyen, mert a Hold egy darabja.

A korai Naprendszer nagyon más volt, mint a mai. Az újonnan létrejött bolygók közötti űr tele volt törmelékkel. A Holdba és a bolygókba folyamatosan kisbolygók ütköztek. Az egyik ilyenből származó szilánk érhette el a Mars pályáját.

– magyarázza dr. Apostolos Christou, az AOP munkatársa. A harmadik lehetőség, hogy az égitest magáról a Marsot ért becsapódásból származik, összetétele piroxénben gazdag, azonban nem illik az ismert marsi aszteroidák sorába, amelyek a bolygó kérgében található olivinből állnak.

A GAIA űrtávcső

A GAIA űrtávcső

Fotó: esa.int

A történet szempontjából a Föld trójai csoportjának megismerése lenne a legérdekesebb, ezeket azonban nemcsak felderíteni, de megfigyelni is nehéz, mivel az L2 Lagrange-pont a Nap felé néz. Ezeknek felderítése a chilei Vera C. Rubin Obszervatórium (korábbi nevén LSST) és az L2 ponton található GAIA műhold feladata lesz.

Forrás: IndexKapcsolódó: A Hold déli sarkán landol a következő expedíció2024-ben újra ember léphet a Holdra47 éve érintetlen holdkőzetmintát nyitott fel a NASAA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA felszín közelében találtak jeget a Marson
Kategóriák: UFO

Elveszhetett egy bolygó a Naprendszerből

ParaHIR.HU - 2020, november 2 - 19:08
CsillagászatnaprendszerKategória: Mainstream

Matt Clement, a Carnegie Tudományos Intézet szakértője csapatával új tanulmányában a Szaturnusz és a Jupiter eredeti feltételezett helyét mutatja be – számol be a SciTech Daily.

Az eredményekből az is kiderült, hogy a Szaturnusz és az Uránusz között korábban még egy jégóriás volt, amely idővel kilökődött a Naprendszerből.

A fiatal nap körül egy porból és gázból álló korong képződött, melyből aztán a bolygók születtek. A korai bolygók pályájáról úgy vélik, hogy közeliek és körkörösek voltak, a gravitációs kölcsönhatások azonban idővel megzavarták a rendszert, és kialakították a mai pályákat. Clement és kollégái mintegy 6 ezer szimulációt futtattak le, hogy felmérjék a Naprendszer evolúcióját.

A szakértők eddig úgy vélték, hogy a fiatal Jupiter háromszor kerülte meg a Napot, amíg a Szaturnusz kétszer, az új vizsgálat ugyanakkor azt mutatja, hogy az arány valójában 2:1 volt. Clement szerint az ismert rendszerek alapján megállapítható, hogy a miénk különleges az elrendeződését tekintve, a friss eredmények alapján viszont kijelenthető, hogy nem mindig volt ilyen különc. A szakértő hozzátette, mivel már meghatározták modelljük pontosságát, már arra is fel tudják majd használni, hogy a kőzetbolygók formálódását is megvizsgálják vele.

Az elemzés azt is felfedte, hogy az Uránusz és a Neptunusz pozícióját nagyban befolyásolta a Kuiper-öv tömege. Ez a régió a Naprendszer külső részén található, és fagyos törpebolygók, illetve aszteroidák alkotják. A modell alapján úgy tűnik, hogy a két bolygóra egy hatalmas, jeges égitest is hatott, amelyet utóbb kilökött magából rendszerünk.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Földnél tízszer nagyobb, eddig felfedezetlen bolygó a Naprendszerben?A Naprendszeren kívülről származhat a kilencedik bolygóAzonosítatlan bolygó rejtőzhet a NaprendszerbenA Naprendszert kétmilliárd év múlva kilökhetik a galaxisából
Kategóriák: UFO

Példátlan anyagot találtak egy égitest légkörében

ParaHIR.HU - 2020, október 31 - 19:06
CsillagászatTitánKategória: Mainstream

Egy egyszerű, mégis ritka vegyületet, ciklopropenilidént azonosítottak a Titan, a Szaturnusz legnagyobb holdjának légkörében – írja az IFLScience.

Ez az első alkalom, amikor az anyagot megtalálják egy égitest atmoszférájában, igaz, korábban már észlelték a csillagközi űr hatalmas felhőiben.

Conor Nixon, a NASA Goddard Űrközpont munkatársa és kollégái friss tanulmányukban azt írják, a kis mennyiségű ciklopropenilidént az objektum felső légkörében fedezték fel. Mivel a molekula igen reaktív, nem túl valószínű, hogy a Titan atmoszférájának sűrűbb részein is fellelhető.

Kép: NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute

Nixon meglepődött, amikor kimutatták a ciklopropenilidént. Mint mondta, a Titan nagyon különleges a Naprendszerben, és az új molekulák kincsesbányájának bizonyult az évek során.

A felfedezés az ALMA (Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat) segítségével született meg. A hold egy igen figyelemreméltó objektum, felszínén tavak és folyók találhatóak, igaz, ezek nem vízből, hanem folyékony szénhidrogénekből, főként metánból és etánból állnak. A szakértők nem zárják ki, hogy az égitesten az élet is kifejlődhetett. A NASA a tervek szerint 2027-ben indítja el Dragonfly nevű szondáját a Titánhoz, ez remélhetőleg többet is kiderít majd az objektum kémiájáról.a

Forrás: 24.huKapcsolódó: A nyári metánfelhők vonulása a Titánon (+videó)Elárasztott kanyonokat figyeltek meg a Titán felszínénFurcsa felhők forognak a TitánonFurcsa lények élhetnek a TitánonHatalmas esőzések formálják a Titán felszínét
Kategóriák: UFO

Szerves anyagokat találtak egy ősi meteoritban

ParaHIR.HU - 2020, október 28 - 18:35
CsillagászatKategória: Mainstream

Ősi, szerves vegyületeket találtak egy objektumban, amely 2018 januárjában csapódott be egy fagyott michigani tóba – írja a Live Science.

A szakértők szerint a felfedezés az élet eredetéről is árulkodik.

A tűzgömböt Kanada és az amerikai Közép-Nyugat több területéről is látták, az objektum mozgását és megsemmisülését ráadásul a radarok is észlelték, ez pedig megkönnyítette a meteoritvadászok munkáját. Az objektum egy dió méretű darabját egy nemzetközi csapat nem sokkal a becsapódást követően vizsgálta meg. Jennika Greer, a Chicagói Egyetem geológusa szerint a kőzet rendkívül jó állapotú, olyan, mintha egyenesen az űrből gyűjtötték volna be.

A szakértők mintegy 2600 szerves vegyületet találtak a kőzetben. Az objektum a Naprendszer korai időszakából származik, anyaaszteroidája nagyjából 4,5 milliárd éves, összetétele pedig megközelítőleg 3 milliárd éve nem változott. 12 millió évvel ezelőtt az aszteroidával egy másik objektum ütközött, és levált az utóbb bolygónkba csapódó kisebb darab. A szakértők szerint a magas vastartalmú, termikus metamorfizmuson átesett, H4 besorolású objektum igen ritka, csupán a földi meteoritok 4 százaléka tartozik ebbe a kategóriába.

Nem ez az első alkalom, amikor szerves vegyületeket észlelnek egy meteoritban. A kutatók úgy gondolják, hogy a hasonló objektumok a távoli múltban elősegítették a mikrobiális élet kialakulását a Földön.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 60 millió éves meteoritot fedeztek fel SkóciábanA világ legkülönlegesebb kristályát találták meg egy meteoritbanAzt hitte, hogy aranyrögöt talált, ám egy szuper ritka meteorit voltHarminctonnás meteoritot találtak Argentínában
Kategóriák: UFO

Vizet találtak a Hold napsütötte részén

ParaHIR.HU - 2020, október 26 - 20:41
holdNASAKategória: Mainstream

Most először sikerült vízmolekulákat felfedezni a Hold olyan felszínén, amit ér napsütés is – jelentette be a NASA egy online sajtótájékoztatón. A felfedezést az űrügynökség SOFIA infravörös távcsövével (Stratospheric Observatory For Infrared Observatory) sikerült megtenni, ez egy olyan különleges távcső, amely egy Boeing 747SP sugárhajtású repülőgépen kering a levegőben. A légi obszervatórium előnye az, hogy képes kiszűrni a földi vízmolekulák több mint 99 százalékát.

A felfedezés a SOFIA egyik tesztútján történt.

Az eredmény azért ilyen különleges, mert szakértők eddig azt hitték, hogy a víz csak a Hold felszínének azon részein maradhat meg a regolitban, amit nem ér napfény. Ez a felfedezés rengeteg kérdést felvet: először is azt, hogy milyen formában lehet pontosan a víz a felszínen, mivel a SOFIA csak vízmolekulákat érzékelt – nem tudni, hogy pontosan milyen formában van jelen. „Az is kérdéses, hogy a víz hogyan formálódik a Hold felszínén, valamint az is, hogy hogyan képes megmaradni a kietlen környezeti körülmények között” – mondta el a sajtótájékoztatón dr. Paul Hertz, a NASA asztrofizikai osztályának igazgatója.

Hidrogént már korábban is sikerült felfedezni a Hold megvilágított felszínén is, de eddig nem volt tiszta, hogy ez vajon magában álló hidrogénatomokat jelent, vagy ténylegesen a víz jelenlétét. Most kiderült, hogy a hidrogénatomok nem állnak egyedül: vízmolekulaként lelhető fel a felszínen.

A vízmolekulákat egyébként a Clavius-kráterben találták, amely a legnagyobb Földről is látható kráter a kísérőnkön, a Hold déli féltekéjén található. „A Clavius-kráter ugyan a legnagyobb Földről is látható kráter, de összességében nem olyan nagy. Csak a felszín nagyon kis részét figyeltük meg. Fontos azt is megjegyezni, hogy a vízmolekulák különállnak egymástól, nem jég vagy folyadék formájában találhatók meg, ezekből 100-412 ppm mennyiséget találtunk” – mondta el C. I. Honniball, a Nature Astronomy tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője. A mennyiség egyébként nagyjából 12 milliliternek felel meg.

Ez a felfedezés azonban még nem azt jelenti, hogy biztosan használható vízről van szó – bár könnyen lehet, hogy a NASA következő emberes Hold-missziójánál is lehet majd használni in-situ erőforrásként, de az is fontos, hogy mit mondhat el a Naprendszer történetéről tudományos szempontból. Egyelőre nem tudunk annyit róla, hogy biztosra mondhassuk, képes lesz komolyan segíteni az emberes űrmissziók munkáját.

Több elmélet született már most arra, hogy hogyan kerülhetett vízmolekula a Hold felszínére: az egyik lehetőség például az, hogy víztartalmú mikrometeoritok hozták a felszínre, a másik pedig az, hogy a napszél hidrogénmolekulákat sodor a felszínre, ami aztán reakcióba lép az oxigéntartalmú ásványokkal, ebből pedig hidroxilcsoport jön létre. A Hold felszínét érő sugárzás csinál ebből végül vízmolekulát.

Arról is vannak elméletek, hogy milyen formában lehetnek jelen ezek a vízmolekulák a felszínen:

lehet, hogy apró gyöngyökként maradtak meg a regolitban, amelyek a mikrometeoritok becsapódása okozta magas hőmérséklet miatt formálódtak ilyenné. Aztán az is előfordulhat, hogy a felszínbe ágyazva találhatók a molekulák, ahol valamilyen szinten védve vannak a napsütés ellen.

A SOFIA következő missziói több területet is meg fognak vizsgálni, de azt fontos kijelenteni, hogy az eszközzel csak a felszín felső rétegeit lehet vizsgálni, az alsóbb rétegek víztartalmáról nem fogunk többet megtudni. A kutatók kijelentették azt is, hogy az Artemis-program leszállási helyének kiválasztásánál biztosan figyelembe fogják venni a mostani eredményeket is. A NASA következő Hold-missziója, a VIPER is megerősítheti majd a vízmolekulák jelenlétét a napos felszíni területeken is.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA talált valamit a Holdon, bejelentésre készülnek2024-ben újra ember léphet a Holdra285 milliót ér egy darab a HoldbólA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára
Kategóriák: UFO

A NASA talált valamit a Holdon, bejelentésre készülnek

ParaHIR.HU - 2020, október 25 - 18:59
holdNASAKategória: Mainstream

Fox News információi szerint az izgalmasnak ígérkező felfedezés hatással lesz a 2024-re tervezett emberes holdmisszióra, az Artemis programra.

bejelentésről - amire október 26-án kerül sor - egyelőre nem árultak el részleteket, mindössze annyi ismert, hogy a Holddal kapcsolatban találtak valamit, ami nem csak égi kísérőnk felfedezését, hanem a űrkutatás más területeit is befolyásolhatja.

A híroldal szerint a felfedezés a NASA repülő obszervatóriumához, a SOFIA-hoz (Stratospheric Observatory for Infrared Astronomy) köthető. Ez egy átalakított Boeing 747-es repülőgép, ami a földi atmoszféra felső részében repül, és egy közel 3 méteres teleszkóppal van felszerelve.

TÁVCSŐJE INFRAVÖRÖSBEN OLYAN DOLGOKAT IS ÉSZREVESZ, AMI A LÁTHATÓ FÉNY TARTOMÁNYÁBAN ÉRZÉKELHETETLEN.

Az Artemis program keretében a NASA 2024-re két asztronautát, egy férfit és egy nőt juttatna a Holdra.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2024-ben újra ember léphet a Holdra285 milliót ér egy darab a Holdból47 éve érintetlen holdkőzetmintát nyitott fel a NASAA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára
Kategóriák: UFO

Képek bizonyítják, hogy sikeres volt a NASA történelmi manővere

ParaHIR.HU - 2020, október 23 - 18:39
CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

Valószínűleg sikeres volt az Egyesült Államok első mintagyűjtése egy aszteroida felszínéről: a keddi manőverről készült felvételek tanúsága szerint az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Osiris-Rex kisbolygókutató űrszondája teljesítette feladatát a Bennun.

A kutatók csak a jövő héten fogják megtudni, hogy mennyi kőzetmintát sikerült begyűjteni a földközeli kisbolygó felszínéről, a küldetés sikeréhez legkevesebb 60 grammra van szükség. A keddi manőverről készült közeli képek és videofelvételek alapján a kutatók bízna a sikerben.

Tényleg felkavartuk a port az aszteroida felszínén, de ez egy jófajta zűrzavar, pont olyan, amilyenben reménykedtünk"- mondta Dante Lauretta, az Arizonai Egyetem kutatója.

A szakember szerint a képek alapján nagyon jól sikerült a manőver, pontosan olyan jól, ahogy elképzelték, és nagyon valószínű, hogy sikerült megtölteni a mintagyűjtőt. Miután a kisteherautó-méretű űrszonda kilépett a Bennutól 0,75 kilométeres távolságban lévő keringési pályájáról, néhány órán át tartó manőverezéssel megközelítette a teniszpálya-méretű Nightingale (Fülemüle) kráter viszonylag sík közepének felszínét.

AZ OSIRIS-REX 3,4 MÉTER HOSSZÚ ROBOTKARJÁNAK VÉGÉN LÉVŐ MINTAGYŰJTŐ LEGKEVESEBB KÉT CENTIMÉTERRE BEFÚRÓDOTT A TALAJBA, ÖSSZEZÚZVA EGY MÉRETES SZIKLÁT, MAJD A TERVEKNEK MEGFELELŐEN AZ ŰRESZKÖZ NYOMÁS ALATT LÉVŐ NITROGÉNGÁZT IRÁNYÍTOTT A FELSZÍNRE, HOGY A FELCSAPÓDÓ PORBÓL ÉS KŐZETBŐL MINTÁT VEGYEN.

A NASA által közreadott, videofelvételről készült képen az Osiris-Rex kisbolygókutató űrszonda mintavétel céljából megérinti a Bennu aszteroida felszínét

FORRÁS: MTI/AP/NASA/GODDARD/UNIVERSITY OF ARIZONA/

A procedúrát követően az űreszköz visszaállt a Bennu körüli keringési pályájára. A felvételek csak órákkal a manőver után kezdtek beérkezni a földi irányításhoz. A következő néhány napban az űrszonda kamerája a robotkar végén lévő mintagyűjtőt fogja fürkészni, és megfelelő fényviszonyok között talán még a mintatartályba is sikerül "belesnie".

Amennyiben kevesebb mint 60 gramm mintát sikerült begyűjteni, a kutatóknak október 30-ig kell eldönteniük, hogy újra próbálkoznak-e a mintavétellel, erre azonban csak januárban lesz lehetőség, egy másik helyszínen. A tervek szerint az Osiris-Rex márciusban int búcsút a Bennunak, a begyűjtött minták pedig 2023-ban érkeznek meg a Földre.

A NASA soha ezelőtt nem próbált még meg mintát begyűjteni a Naprendszerünkben lévő csaknem egymillió ismert aszteroida egyikéről sem. Japán ezzel szemben decemberre várja a Ryugu kisbolygóról érkező mintákat, tíz évvel azután, hogy a Hajabusza japán űrszonda sikeresen mintát vett az Itokawa aszteroidáról, majd leszállóegységével leküldte azt a Földre.

Miért fontos a Bennu?

A kutatók szerint az 1999 szeptemberében felfedezett Bennu olyan építőköveket őrizhet a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának idejéből, amelyek magyarázatot adhatnak arra,

HOGY MIKÉNT ALAKULT KI AZ ÉLET A FÖLDÖN ÉS TALÁN MÁSHOL IS.

A szénben gazdag, nagyjából 550 méteres égitest minden hatodik évben elhalad a Föld mellett, mivel ahhoz hasonló távolságban kering a Nap körül.

A Bennu a Földre veszélyes űrobjektumok közé tartozik.

A NASA SZAKEMBEREI SZERINT 1 A 2700-HOZ AZ ESÉLYE ANNAK, HOGY AZ ASZTEROIDA ÖSSZEÜTKÖZIK A FÖLDDEL A KÖVETKEZŐ ÉVSZÁZAD VÉGÉN.

Minél többet megtudnak a kutatók a Bennuhoz hasonló aszteroidákról, annál nagyobb biztonságban lesz a Föld.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Rekordközelségbe került a Bennu kisbolygóhoz az OSIRIS-REx űrszondaVizet találtak a Bennu aszteroidán
Kategóriák: UFO

Valami váratlant talált a Naprendszert elhagyó űrszonda

ParaHIR.HU - 2020, október 21 - 19:32
CsillagászatVoyagerKategória: Mainstream

Több részecskét talált a Voyager-2 a csillagközi térben, mint amire a kutatók számítottak – írja a Science Alert tudományos portál.

41 évig tartó utazást követően, 2018 novemberében a NASA Voyager-2 néven ismert űrszondája elhagyta a Naprendszert és a csillagközi térbe lépett. Küldetése azonban nem ért véget, folyamatosan küldi az adatokat arról, mi található ezen a teljesen ismeretlen vidéken.

Az első eredmények mindenképp meglepők:

AHOGY AZ ESZKÖZ TÁVOLODIK A NAPTÓL, ÉS ANNAK BEFOLYÁSÁTÓL, EGYRE SŰRŰBB PLAZMÁBA BOTLIK.

A csillagközi tér egy másik részén hasonlót érzékelt a Naprendszert 2012-ben elhagyó Voyager-1 is.

MINDEZ ARRA ENGED KÖVETKEZTETNI, HOGY A PLAZMASŰRŰSÉG-NÖVEKEDÉS EGY ÁLTALÁNOS TENDENCIA LEHET A KÖZELI CSILLAGKÖZI TÉRBEN.

Helioszféra és heliopauza

A bolygóközi teret - és azon túl is egy hatalmas térrészt - a Napból kiáramló plazma tölti ki. Ez az áramlás a napszél, amely nagy energiájú, elektromosan töltött részecskékből áll. A plazma által kitöltött térrészt nevezzük helioszférának, vagyis a Nap szférájának. A helioszférán kívül már a csillagközi térről beszélünk, a kettő között pedig valamilyen határréteg, a heliopauza helyezkedik el.

A heliopauzán túl a napszél nyomása már nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a csillagközi térből érkező szélnek.

A VOYAGEREKNEK EZT A HATÁRRÉTEGET SIKERÜLT ÁTLÉPNIÜK.

A napszél plazmája találkozik a csillagközi térrel

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Váratlan sűrűségnövekedés

A világűrt vákuumként szokták elképzelni, de nagyon kis sűrűségben tartalmaz anyagot. A Naprendszeren belül a napszél átlagos proton és elektronsűrűsége 3-10 részecske köbcentiméterenként, de ez az érték a Naptól távolodva egyre csökken.

A korábbi becslések úgy vélték, a Tejútrendszer csillagközi terében 0,037 elektron/cm3 a plazmasűrűség, míg a külső helioszférában ez az érték 0,002 elektron/cm3.

A Voyagerek a várakozásokkal szemben nagyobb plazmasűrűségről számoltak be: 2013-ban a Voyager-1 0,055 elektron/cm3-t mért 18,3 milliárd kilométeres távolságban. Hasonló eredményekre jutott évekkel később, 2019 januárjában a Voyager-2 is, amely 0,039-es értéket jelzett, a szonda ekkor 17,8 milliárd kilométerre járt a Naptól.

Ahogy tovább haladtak a csillagközi térben, mindkét eszköz meredek sűrűségemelkedésről küldött adatokat. A 21,2 milliárd kilométerre járó Voyager-1 műszere 0,13 elektron/cm3-t, a 18,5 milliárd kilométerre lévő Voyager-2 érzékelője 0,12 elektron/cm3-t mutatott.

A Voyager-2 űrszonda illusztrációja

FORRÁS: MARK GARLICK

Mi lehet a háttérben?

Jelen pillanatban két elmélet létezik, az egyik, hogy a csillagközi mágneses tér okozza a jelenséget. A teória összhangban van a Voyager-2 megfigyelésével, ami a vártnál erősebb mágneses mezőről számolt be a heliopauza átszelésekor.

Egy másik elmélet a csillagközi szelet teszi felelőssé, ami a heliopauzánál lelassul és „feltorlódik". A New Horizons szonda 2018-ban halvány ultraibolya fénnyel világító semleges hidrogénatomok felhalmozódását észlelte a heliopauzánál, ez alátámaszthatja az utóbbi elképzelést. Természetesen könnyen lehet, hogy mindkét elgondolás helyes, a csillagászok ezért folytatják a vizsgálatokat.

A Voyager-2 eredményeit bemutató tanulmány a The Astrophysical Journal Letters című asztrofizikai szakfolyóiratban jelent meg.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  A Naprendszer határához közeledik a Voyager-1 űrszonda40 éve indult el, most 21 000 000 000 km-re van tőlünk a Voyager-1Elhagyta a Naprendszert a Voyager 2 isVoyager-1: 37 év után begyújtotta a hajtóműveit
Kategóriák: UFO

Egy nappal az amerikai elnökválasztás előtt meteorit találhatja el a Földet

ParaHIR.HU - 2020, október 20 - 18:49
CsillagászatKategória: Mainstream

A híres asztrofizikus, Neil deGrasse Tyson szerint november 2-án - egy nappal az amerikai elnökválasztás előtt - egy meteorit léphet a Föld légkörébe. Szerencsére az objektum csupán hűtőgép nagyságú, nem fog komoly károkat okozni.

A 2018VP1 kódjelű meteor több mint 11 000 méter per szekundumos sebességgel száguld a Föld felé - írja a Fox News.  A NASA kutatói már korábban azonosították az objektumot, az akkori becslések szerint kevesebb mint 1 százalék a becsapódás esélye.

Ha az ütközés megtörténik, akkor sincs baj, az objektum elég a légkörben, közölte az asztrofizikus.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2,1 kilotonna TNT erejével robbant fel egy meteor Grönland felett még júliusbanAz egész tájat bevilágította egy meteor Finnországban (+videó)
Kategóriák: UFO

Először kísérelnek meg mintát venni egy kisbolygóból

ParaHIR.HU - 2020, október 19 - 18:42
CsillagászatkisbolygóKategória: Mainstream

Először kísérel meg mintát begyűjteni egy aszteroida felszínéről az Egyesült Államok: az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) OSIRIS-Rex kisbolygókutató űrszondája kedden közelíti meg a Bennut.

Az űreszköz legkevesebb 60 gramm kőzettörmeléket fog begyűjteni a földközeli kisbolygó felszínéről. Miután a kisteherautó méretű űrszonda kilép a Bennutól 0,75 kilométeres távolságban lévő keringési pályájáról, négy órán át tartó manőverezéssel közelíti meg a teniszpálya-méretű Nightingale (Fülemüle) kráter viszonylag sík közepének felszínét.

Az Osiris-Rex ezután 3,4 méter hosszú karjával fog kinyúlni és megérinteni a kisbolygót. A mindössze 5-10 másodperces procedúra során talaj- és kőzetmintát gyűjt be az aszteroida felszínéről. Az űrszondát előre beprogramozták a mintagyűjtésre, mivel a rádiós kommunikáció késése miatt a manőver során a földi irányítók nem lesznek kapcsolatban az űreszközzel.

Az Osiris-Rexnek három lehetősége lesz a mintavételre. Az űreszköz automatikusan "visszavonul", ha váratlan veszélyt érzékel, például nagyméretű sziklákat, amelyek miatt felborulhat, és az sem kizárt, hogy sikeresen megközelíti az aszteroidát, de nem sikerül elegendő mintát begyűjtenie. Bárhogy is alakuljon, az űreszköz visszaáll a Bennu körüli keringési pályájára, és januárban újra próbálkozik egy másik helyszínen.

A begyűjtött minták csak 2023-ban érkeznek meg a Földre.

Az OSIRIS-REx űrszonda fotója a Bennu aszteroidáról

FORRÁS: AFP/HO

A NASA soha ezelőtt nem próbált még meg mintát begyűjteni a Naprendszerünkben lévő csaknem egymillió ismert aszteroida egyikéről sem. Japán ezzel szemben decemberre várja a Ryugu kisbolygóról érkező mintákat, tíz évvel azután, hogy a Hajabusza japán űrszonda sikeresen mintát vett az Itokawa aszteroidáról, majd leszállóegységével leküldte azt a Földre.

A kutatók szerint az 1999 szeptemberében felfedezett Bennu olyan építőköveket őrizhet a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának idejéből, amelyek magyarázatot adhatnak arra, hogy miként alakult ki az élet a Földön és talán máshol is. A szénben gazdag, nagyjából 550 méteres égitest minden hatodik évben elhalad a Föld mellett, mivel ahhoz hasonló távolságban kering a Nap körül.

A Bennu a Földre veszélyes űrobjektumok közé tartozik. A NASA szakemberei szerint 1 a 2700-hoz az esélye annak, hogy az aszteroida összeütközik a Földdel a következő évszázad végén. Minél többet megtudnak a kutatók a Bennuhoz hasonló aszteroidákról, annál nagyobb biztonságban lesz a Föld.

Forrás: MTIKapcsolódó: Felvétel készült az egyik legveszélyesebb kisbolygórólFiatalabb lehet a Ryugu kisbolygó, mint hittékKözeledik a végzet kisbolygója, semmi nem élné túl a becsapódásátKét holdja is van a Florence kisbolygónak
Kategóriák: UFO

Aminosavat találtak a Vénusz légkörében

ParaHIR.HU - 2020, október 17 - 19:04
VénuszKategória: Mainstream

Szeptember közepén bejelentették, hogy az élet egyik potenciális nyomát, foszfint észleltek a Vénuszon. Egy friss tanulmányban egy másik csapat újabb, a bolygóhoz köthető izgalmas felfedezést mutat be – írja az IFLScience.

 

Úgy tűnik, a glicin nevű fehérjealkotó aminosavra bukkantak a Vénusz légkörében.

Az aminosavak nem feltétlenül az élet jelei, korábban üstökösökön is észleltek már hasonló anyagokat. A felfedezés ennek ellenére érdekes, hiszen ez az első alkalom, amikor egy idegen bolygón mutatnak ki egy aminosavat.

Arijit Manna, az indiai Medinipuri Városi Főiskola munkatársa és kollégái arra jutottak, hogy a glicin eloszlása a foszfinéhoz igazodik, ugyanakkor magasabban található az atmoszférában. Fontos kiemelni, hogy az eredmények igazolásához további vizsgálatokra lesz szükség.

Kép: NASA/JPL

A foszfin észlelése óta sokan felvetették, hogy érdemes lenne űreszközt indítani a Vénuszhoz – a misszióra a Calypso nevű szerkezet például megfelelhet. Bár egyelőre konkrét terv nincs ilyen küldetésre, a Merkúr felé haladó BepiColombo csütörtökön elhaladt az égitest mellett. A kutatók bíznak benne, hogy a manőver során a szonda értékes adatokat gyűjtött a bolygóról.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Élet nyomaira bukkanhattak a VénusználA NASA vitorlázó gépet küldene a VénuszraHatalmas jelenséget figyeltek meg a VénuszonNASA-kutatók embert küldenének a Vénuszra
Kategóriák: UFO

Nem kell félnünk a legközelebbi óriáscsillagtól

ParaHIR.HU - 2020, október 16 - 18:44
CsillagászatKategória: Mainstream

Kisebb és közelebb van hozzánk a Betelgeuse óriáscsillag, mint azt korábban gondoltuk, de így is biztonságban vagyunk, mert még akár százezer évbe is telhet, mire szupernóvaként felrobban - állapította meg egy magyar csillagászt is a tagjai között tudó nemzetközi kutatócsoport.

A Betelgeuse a téli égbolt egyik jellegzetes csillaga, az Orion csillagkép bal vállát jelöli ki. Egy nemzetközi kutatócsoport Molnár László, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársának részvételével most részletes vizsgálatnak vetette alá az égitestet.

A CSILLAGÁSZOK AZ ASTROPHYSICAL JOURNAL FOLYÓIRATBAN MOST MEGJELENT MUNKÁJUKBAN ARRA JUTOTTAK, HOGY A VÖRÖS ÓRIÁSCSILLAG KISEBB ÉS KÖZELEBB IS TALÁLHATÓ A FÖLDHÖZ, MINT AMIRE A KORÁBBI MEGFIGYELÉSEK ENGEDTEK KÖVETKEZTETNI.

A jellegzetes, fényesvörösen világító égitest régóta foglalkoztatta a kutatókat, de az érdeklődés új lendületet kapott, amikor a csillag a közelmúltban furcsán kezdett viselkedni. – „Normál esetben ez az egyik legfényesebb csillag az égbolton, de 2019 óta két elhalványodását is megfigyeltük" – mondta el Meridith Joyce, a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) posztdoktor kutatója, aki a munkát vezette, és többször volt már a CSFK vendégkutatója. –Többen máris arról kezdtek spekulálni, hogy esetleg felrobbanni készül. Az eredményeink azonban más magyarázattal szolgálnak. Ma már tudjuk, hogy az első, nagy halványodást egy porfelhő váltotta ki. Mi pedig arra jutottunk, hogy a következőt valószínűleg a csillag pulzációja okozta."

A Betelgeuse felszíne az ESO Nagyon Nagy Távcsövével készült közvetlen felvételeken. A 2019. decemberi képen látható a csillagot részben eltakaró porfelhő hatása

FORRÁS: ESO/M. MONTARGÈS ÉS MTSAI.

A kutatók csillagfejlődési, hidrodinamikai és szeizmikus csillagmodellek segítségével mélyebb betekintést nyertek a pulzációt hajtó fizikai folyamatokba, és egyben pontosabb képet kaptak arról is, hogy életének melyik fázisában jár a csillag. Shing-Chi Leung, a Tokiói Egyetem munkatársának szavaival élve: „megerősítettük, hogy nyomáshullámok, vagyis lényegében hanghullámok okozzák a csillag pulzációját".

Jelenleg héliumot éget a magjában, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem áll közel a felrobbanáshoz. Akár 100 000 év is eltelhet, mire a szupernóva-robbanás bekövetkezik"– tette hozzá Dr. Joyce.

A modellek felhasználásával meg lehetett becsülni a csillag fizikai méretét és távolságát is. – „A Betelgeuse méretéről nem volt teljes egyetértés: korábbi kutatások alapján a Jupiter pályájánál is nagyobbnak vélték. Mi viszont arra jutottunk, hogy csak annak kétharmadáig tart, az átmérője a Napénak kb. 750-szerese" – mondta el Molnár László, a CSFK Csillagászati Intézetének kutatója. – „A fizikai mérettel a kezünkben már ki tudtuk számolni a Földtől mért távolságát. Ez mindössze 530 fényévnek adódott, tehát kb. 25 százalékkal közelebb van, mint a korábban elfogadott érték."

A Betelgeuse fényességének változásai az elmúlt 15 évben. A csillag a pulzáció hatására folyamatosan fényesedik-halványodik, de a 2020 eleji nagy halványodás példa nélküli. Az adatok az Amerikai Változócsillag-észlelők Egyesülete (AAVSO) tagjai által gyűjtött mérésekből és a Solar Mass Ejection Imager nevű űrműszertől származnak, utóbbit Molnár László dolgozta fel

FORRÁS: MOLNÁR LÁSZLÓ, AAVSO, UCSD/SMEI, NASA/STEREO/HI

A jó hír, hogy a Betelgeuse még mindig messze van ahhoz, hogy a felrobbanása hatással legyen a Földre. „A szupernóva-robbanások mindig izgalmas események, és ez rá a legközelebbi jelöltünk.Egyedülálló lehetőséget biztosít arra, hogy figyelhessük, mi történik az ilyen csillagokkal a felrobbanásuk előtt"– összegezte Dr. Joyce.

Molnár László munkáját az MTA Prémium posztdoktori kutatói programja támogatja. A kutatást emellett támogatta a Tokiói Egyetem Kavli Intézete és az ANU DV vendégkutatói program. A munkában ausztrál, magyar, amerikai, japán és hongkongi kutatók vettek részt.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Felfalhatta társcsillagát a BetelgeuseÍgy fog ragyogni a nappali égbolton a szupernóvaként felvillanó Betelgeuse
Kategóriák: UFO

Titkos washingtoni UFO-aktákról beszél egy volt amerikai szenátor

ParaHIR.HU - 2020, október 15 - 18:41
UFOKategória: Mainstream

Évek óta titkol fontos információkat a földönkívüliek létezéséről az Egyesült Államok kormánya, mondta egy most megjelent dokumentumfilmben Harry Reid egykori nevadai szenátor. A demokrata politikus 2017-ben vonult nyugdíjba, azóta pedig egyre gyakrabban szólal meg a témában – most például James Fox új UFO-történelmi témájú filmjében, írja a Huffpost

„Nagyon-nagyon rosszat tesz hazánknak az, hogy a szövetségi kormány évek óta elfedi az ügyet, fékezi és leállítja az ezzel kapcsolatos kutatásokat” – mondta Reid, aki viszont bizonyítékokat nem tud felmutatni a földönkívüli életformák létezésére. Augusztusi Twitter-bejegyzésében azt írta, tudományosan kell hozzáállni a kérdéshez, „nem holmi mesékkel mindenféle kicsi zöld emberkékről”. 

„Nem kell egyetértenünk abban, miért léteznek ezek. De nem lenne szükségünk némi pénzt a jelenség tanulmányozására fordítani? A válasz az, hogy ‘de.’" 

Reid szerint a földönkívüliek létezésének legtöbb bizonyítékára „még mindig nem derült fény”. Példaként felhoz egy 1967-es esetet, amikor egy amerikai rakétabázis felett jelent meg egy azonosítatlan repülő objektum – amivel egy időben a bázis tíz rakétája működésképtelenné vált. „Ha az elnök parancsot adott volna a rakéták indítására, nem tudták volna teljesíteni" – mondta Reid, aki szenátorként a washingtoni kormányzat egyik UFO-ügyi programján is dolgozott.

Lee Speigel, a film koproducere szerint hét évig dolgoztak James Fox-szal a filmen: „Legyen az ember akár UFO-hívő, akár leleplező, akár a kettő közt valahol, vagy egyik sem, fontos bemutatni azokat az információkat, amelyek befolyásolhatják a világ minden országának nemzetbiztonságát, és bolygónk minden polgárának életét.”

Forrás: TelexKapcsolódó: Hillary Clinton megnyitná az UFO aktákatSosem derült ki az igazság a legdurvább szovjet X-akták-sztoribanWikileaks X-akták: Clinton kampányfőnöke és Soros György is hisz a földönkívüliekben
Kategóriák: UFO

Kiderült, miért borítja hó a Pluto hegyeit

ParaHIR.HU - 2020, október 14 - 18:54
PlutoCsillagászatKategória: Mainstream

Magyarázatot találtak arra, hogy mi alakítja ki a Pluto hegyeit borító hószerű anyagot – írja az MTI. Úgy tűnik, nem jég, hanem fagyott metán alkotja a hósapkákat. A NASA New Horizon űrszondája 2015-ben fedezte fel a havasnak tűnő hegyeket a törpebolygón.

Hasonló vidéket még sehol máshol nem figyeltek meg a Naprendszeren belül, csak a Földön.

Míg bolygónkon a légköri hőmérséklet a magassággal arányosan fokozatosan csökken, a Plutón fokozatosan emelkedik a Napból érkező sugárzás hatására.

Kép: NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Southwest Research Institute/Alex Parker

A Francia Nemzeti Tudományos Kutatóintézet (CNRS) vezette nemzetközi csoport elsőként állapította meg, hogy a Pluto hegyein a hó tulajdonképpen fagyott metánból áll. A gáz nyomai jelen vannak a törpebolygó légkörében is, csakúgy, mint ahogyan a vízpára is megtalálható a Földön.

A szakértők egy klímamodell segítségével vizsgálták, hogy miként alakulhat ki ennyire különböző körülmények között ilyen hasonló táj. A kutatók arra jutottak, hogy különleges dinamikája miatt a Pluto légköre nagy magasságokban gázállapotú metánban gazdag, emiatt pedig csak a hegyek csúcsa van olyan magasságban, ahol a légkör elég metánt tartalmaz ahhoz, hogy kondenzálódjon. Kisebb magasságokban az atmoszférában túl kevés a metán ahhoz, hogy jég alakuljon ki.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az eddigi legjobb képek érkeztek a PlútórólCsinált egy videót a NASA: ilyen látvány lesz leszállni a PlútóraElküldte az utolsó adatokat a Plutóról a NASA űrszondájaFolyékony óceán rejtőzhet a Pluto jeges felszíne alattFurcsa megfigyelés: röntgensugarakat bocsát ki a Plútó
Kategóriák: UFO

Oldalak