UFO

Megkezdte második Nap körüli körét a Parker űrszonda

ParaHIR.HU - 2019, január 29 - 19:07
CsillagászatKategória: Mainstream

A tervezett 24-ből második körét kezdte meg a Nap körül az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Parker Solar Probe napszondája, közölte a NASA hétfőn. A Parker január 19-én, fellövése után 161 nappal fejezte be első körét, elérve az apheliont, vagyis a pálya csillagtól legtávolabbi pontját. Második perihelionjára, azaz pályája Naphoz legközelebbi pontjára április 4-én jut el. Küldetése hét éve alatt 24 kört ír le a Nap körül.

Január elsején az űrszonda mind a négy műszerkészlete munkába állt, azóta folyamatosan küldi az adatokat a Földre a NASA Deep Space Network nevű űrkommunikációs hálózatán keresztül. Az űrkutatók eddig több mint 17 gigabit tudományos információt töltöttek le, a Nap körüli első kör teljes adatkészletét áprilisra kapják meg.

A Parker sebessége és helyzete január 28-án

A Parker sebessége és helyzete január 28-án

Fotó: NASA

"Lenyűgöző volt az első Napkör, sokat tanultunk belőle arról, hogyan működik az űrszonda, hogyan reagál a Nap körüli környezeti viszonyokra"

- mondta Andy Driesman, a Johns Hopkins Egyetem fizikusa, a Parker-misszió projektmenedzsere.

A következő kör Naphoz legközelebbi pontja a tervek szerint 24 millió kilométerre lesz, hasonlóan az első, novemberi perihelionhoz, ami alig több mint fele a korábbi rekordnak, melyet a Helios 2 állított fel 1976-ban. A Parker sebessége is rekordot döntött, elérte az óránként 375 ezer kilométert. A korábbi leggyorsabb űrjármű nagyjából legfeljebb 250 ezer kilométeres óránkénti sebességgel haladt.

Az autóméretű űreszközt augusztus 12-én bocsátotta fel a NASA a Nap koronájának, vagyis a légkörének tanulmányozására. A korona különös módon forróbb, mint a csillag "felszíne". Nem tudni pontosan, milyen mechanizmus okozza ezt a jelenséget.

2018. november 8-i fotó a Parkertől a Nap koronájának egyik kilövelléséről

2018. november 8-i fotó a Parkertől a Nap koronájának egyik kilövelléséről

Fotó: Naval Research Laboratory/Parker Solar Probe / NASA

A Parker Solar Probe csaknem 12 centiméteres hőpajzsának köszönhetően hatalmas hőt és sugárzást képes elviselni. A szonda segítségével olyan közelről tanulmányozzák majd a Napot, ahonnan ember alkotta objektum még nem végzett kutatásokat. Berepül a Nap koronájába, 6,1 millió kilométerre közelítve meg a felszínt, és ezzel hétszer közelebb jut, mint bármely korábbi szonda. (A Nap és a Föld átlagos távolsága 150 millió kilométer.) A NASA szerint a 2025-ig tervezett misszióval összegyűjtött adatok pontosíthatják a jövőbeli űridőjárás-előrejelzéseket. 

Forrás: MTIKapcsolódó: A Nap koronájába merült a NASA űrszondája
Kategóriák: UFO

Megvannak a földönkívüliek: mi vagyunk azok

ParaHIR.HU - 2019, január 28 - 18:46
földönkívülitudományemberiségKategória: Mainstream

Egy széles körben elfogadott elmélet szerint a Hold úgy született, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy másik égitest a Földnek csapódott, majd az így keletkezett törmelékből összeállt Földünk égi kísérője. Egy most megjelent vadonatúj tanulmány azt állítja, nem csak a Holdat felépítő anyagot, hanem az élethez szükséges alapvető hozzávalókat – szenet, nitrogént, ként - is megkaptuk a kozmikus karambolnak köszönhetően.

A texasi Rice Egyetem kutatócsoportja több kísérlettel és szimulációval is tesztelte, hogy ezek az illékony – alacsony forráspontú – elemek, származhatnak-e egy óriási erejű ütközésből.

Először szenet, nitrogént és ként tartalmazó ötvözetet tettek ki hatalmas, 7 GPa (gigapascal) nyomásnak, valamint 1800 Celsius-fokos hőmérsékletnek, hogy reprodukálják az extrém viszonyokat.

A betáplált adatokkal nagyjából egymilliárd szimulációt futtattak le különböző illékonyságú objektumokkal a főszerepben.

Azok a szimulációk, amiknek eredményei leginkább egybevágtak a kísérleti megfigyelésekkel és földtörténeti feljegyzésekkel, azt mutatták,

Földünknek egy olyan Mars-nagyságú objektum ütközött, amelynek anyaga bőségesen tartalmazott szenet és nitrogént, magja pedig gazdag volt kénben.

Nagy valószínűséggel a becsapódó test egy másik illékony összetevőt, vizet is hozott magával

– nyilatkozta a kutatócsoport egyik tagja, Rajdeep Dasgupta. Azok a bolygók, amik ennél is markánsabb becsapódást szenvedtek el, még nagyobb eséllyel hordoznak életet.

Vannak viszont olyan szakemberek is, akik nincsenek meggyőződve a szimuláció által szolgáltatott információk helytállóságáról.

Egyetlen gigantikus becsapódással is idehozhatjuk ezeket az illékony anyagokat, de sokkal valószínűbb, hogy ez fokozatosan, kisebb ütközésekkel valósult meg

– mondta Richard Greenwood, az Open University munkatársa.

Az új kutatásról bővebben a Science Advances tudományos folyóirat legújabb számában lehet olvasni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Hatalmas veszélyt jelenthet az emberiség a földönkívüliekreA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraEzer évet ad az emberiségnek Stephen HawkingIsmét egy ősi lelet, amely átírhatja az emberiség történetétÚjraírhatja az emberiség történetét egy 9,7 millió éves lelet
Kategóriák: UFO

Lehet, hogy a Földről származott a Holdon talált egyik kőzetminta

ParaHIR.HU - 2019, január 26 - 12:11
holdFöldKategória: Mainstream

A Holdról származó kőzetminták vizsgálatával foglalkozó ausztrál kutatócsoport szerint az egyik kőzetmintáról összetétele alapján erősen feltételezhető, hogy valójában a Földön képződött. Véleményük szerint elképzelhető, hogy a kőzet akkor került a Holdra, amikor egy aszteroida becsapódott a bolygóba több milliárd évvel ezelőtt.

Aszteroida-becsapódás révén kerülhetett a Holdra a kőzet

Korábban találtak már vélhetően aszteroida-becsapódás révén a Földre került holdkőzetet, az ellenkezőjét azonban eddig nem figyelték meg.

Krátermező a Hold déli sarkvidékén

FORRÁS: NASA

A nyugat-ausztráliai Curtin Egyetem kutatói az 1971-es Apollo 14 holdmisszió által gyűjtött és az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) által kölcsönadott kőzetmintákat tanulmányozták a Svéd Természettudományi Múzeum, az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Houstonban lévő Holdkutató és Planetáris Intézet szakértőivel együttműködve.

FORRÁS: SPACE.COM

Alexander Nemchin, a Curtin Egyetem tudósa pénteken elmondta: felfedezték, hogy

az egyik 1,8 grammos minta kőzettani hasonlóságot mutat a Földön gyakori, a Holdon azonban meglehetősen ritka gránittal.

"A minta kvarcot is tartalmaz, amely még ritkább a Holdon. Ráadásul ebben a mintában a cirkon kémiája nagyon különbözik a holdkőzetmintákban valaha elemzett cirkonszemcsékétől és jelentős hasonlóságot mutat a Földön talált cirkonokéhoz" - tette hozzá Nemchin.

A Föld a Hold túlsó oldaláról nézve

FORRÁS: NASA

 

Valószínűleg víz jelenlétében jöttek létre a kőzetminták

A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a minták alacsony hőmérsékleten formálódtak, valószínűleg víz jelenlétében és oxidálódott körülmények között. Ez még jobban valószínűsíti, hogy inkább alakult ki a Földön, mint a bolygó legnagyobb természetes kísérőjén.
A kutatók elmélete szerint az ősi kőzetdarab egy nagyjából akkora aszteroida becsapódása során lökődhetett ki a Földről, amekkora kiirthatta a dinoszauruszokat.

Egy nagy aszteroida becsapódása robbanthatta ki azt a közetdarabot, ami eljutott a Holdra

FORRÁS: NASA

A tudósok úgy vélik, hogy a Hold mintegy 4,5 milliárd éve alakult ki a Föld és egy másik, nagyjából Mars méretű csillagászati égitest összeütközésének eredményeként. A Hold ugyanakkor saját geológiai jellegzetességekkel formálódott,

így kőzete könnyen megkülönböztethető a Föld kőzetétől.

"Ez egy nagyon nagy energiájú formálódási folyamat, nem olyan, mintha csak letört volna egy darab, ami csendesen arrébb került és ebből lett a Hold."

A növekvő holdsarló teleszkópos képe

FORRÁS: SPACE.COM

Ez egy elég erőteljes folyamat, amelynek eredményeképpen megváltozik a kémia" - magyarázta Nemchin. Nemchin hangoztatta: ő és kollégái

nem állítják 100 százalékos bizonyossággal, hogy a minta a Földről származik, de a bizonyítékok erre utalnak.

"Lehetséges, hogy néhány szokatlan, az adott helyszínre rövid ideig jellemző körülmény eredményeként alakult ki ez a kőzet és a minta a normálistól való rövid eltérés eredménye."

Ugyanakkor egyszerűbb magyarázat az, hogy ez a darab a Földön alakult ki, és meteoritként került a Hold felszínére, amikor egy aszteroida a Földnek csapódott négy milliárd évvel ezelőtt és kőzetanyagot lökött ki az űrbe és a Holdra" - fejtette ki Nemchin.

Forrás: MTIKapcsolódó: 285 milliót ér egy darab a HoldbólA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?
Kategóriák: UFO

Soha nem néztünk még ilyen mélyre a világűrben

ParaHIR.HU - 2019, január 25 - 18:09
CsillagászatHubbleKategória: Mainstream A Hubble űrteleszkóp megint új rekordot döntött: a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet kutatóinak sikerült több millió, eddig nem látott csillag fényét visszahozniuk az eszköz fotójáról.  

Az eddigi legtávolabbi kép a világűrről még 2012-ben készült, szintén a Hubble űrteleszkóppal: az XDF (eXtreme Deep Field) az univerzum korábban nem ismert mélységeibe engedett betekintést, és 13,2 milliárd évvel repített minket vissza az időben is. Ennél most még távolabbi és régebbi helyekre kerülhetünk, ha megnézzük a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet (Instituto de Astrofísica de Canarias, IAC) által elemzett és újra életre hívott képet. Alejandro S. Borlaff és kutatócsapata a korábbi fotókat vizsgálta át, és

előhívta olyan csillagok fényét is, amelyekét korábban nem sikerült.

A kutatók a nyers képeket vizsgálták át, és újrakombinálták őket modernebb, pontosabb módszerekkel. A kép ezért is néz ki ilyen furcsán: a szürke plecsnik mutatják az új csillagok helyét a fotókon. Sikerült annyi csillagot felfedezniük a kutatóknak, hogy néhány korábban is megfigyelt galaxisról kiderült: kétszer akkorák, mint eddig gondoltuk.

Fotó: NASA / ESA / Hubble

A Wide Field Camera 3 (WFC3), amellyel ezeket a képeket készítették, már régóta a Hubble része, de csak 2009 májusában egészítették ki vele az űrtávcsövet, amikor az már 19 éve működött – írja az IAC weboldalán.

A spanyol kutatók bárki számára elérhetővé tették az adatokat, így csillagászok nyugodtan dolgozhatnak velük.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Látványos felvétellel ünnepli a NASA a Hubble születésnapjátA Hubble belepillantott egy kozmikus vihar belsejébeA Hubble benézett a Tejút csomópontjábaA Hubble kiszúrta az eddigi legtávolabbi galaxistA Hubble végigfényképezte egy üstökös szétesését
Kategóriák: UFO

Trump lehetetlen küldetéssel akarta megbízni a NASA-t

ParaHIR.HU - 2019, január 24 - 20:34
TrumpUSAMarsKategória: Mainstream2017-ben Peggy Whitson, a NASA asztronautája megdöntötte az űrben eltöltött idő rekordját. Azon a napon, amikor felállította az új csúcsot, egy videohívást kapott Donald Trumptól. Az amerikai elnök a beszélgetés során azt mondta, már 2020-ra szeretne embereket juttatni a Marsra.  

Egy új, Donald Trump Fehér Házát bemutató könyvből, a Team of Vipersből (A viperák csapata) most újabb részletek derülnek ki a videohívásról – írja az IFLScience. A könyv szerzője Cliff Sims, a Fehér Ház korábbi üzenetstratégiai igazgatója.

Az amerikai elnök a beszélgetés során ígéretet tett arra, hogy korlátlan forrásokat biztosít a NASA-nak ahhoz, hogy 2020-ig asztronautákat küldjenek a Marsra.

A beszélgetésben Robert Lightfoot Jr. is részt vett, aki akkor a NASA megbízott igazgatója volt.

Sims szerint Lightfoot elmagyarázta Trumpnak, hogy az elnök által aláírt javaslat szerint a NASA-nak 2020-ig robotizált, a 2030-as években pedig emberes missziót kell küldenie a vörös bolygóra. Trump erre megkérdezte, hogy lenne-e lehetőség már 2020-ban asztronautákat juttatni a Marsra.

Lightfoot erre azt válaszolta, hogy rendkívül bonyolult lenne megvalósítani ezt a tervet, mire az elnök felajánlotta a korlátlan forrásokat. Az űrhivatal megbízott igazgatója azt mondta, így sem teljesíthető az elképzelés.

A Föld és a vörös bolygó mintegy 225 millió kilométerre fekszik egymástól, ez 590-szer nagyobb távolság, mint amilyen messze ember valaha jutott. Az út két évig tartana, ráadásul még rengeteg technikai fejlesztésre van szükség egy ilyen küldetéshez.

  Forrás: 24.huKapcsolódó: Hold körül keringő űrállomást akar TrumpStephen Hawking: Trump a szakadék szélére sodorta a FöldetTrump amerikai űrhaderőt állítana felTrump azt akarja, hogy a NASA ne támogassa tovább a Nemzetközi Űrállomást
Kategóriák: UFO

Rejtélyes óriásgyűrű lehet a Naprendszerben?

ParaHIR.HU - 2019, január 23 - 19:38
naprendszerCsillagászatKategória: Mainstream

Tudósok egy csoportja úgy gondolja, nem a Naprendszer kilencedik bolygója, hanem egészen más okozza több, Neptunuszon túli objektum mozgásának furcsaságait.

Miután a Plutót visszaminősítették törpebolygóvá, Naprendszerünkben mindössze nyolc bolygó maradt. 2016-ban azonban két csillagász - Konstantin Batygin és Michael E. Brown – bejelentette, hogy bizonyítékaik vannak egy kilencedik bolygó létezésére.

Ezek a bizonyítékok nem megfigyelésen, hanem matematikai modelleken alapulnak. Batygin és kutatótársa olyan gravitációs nyomot fedezett fel, ami arra enged következtetni, hogy egy hatalmas égitest van a Naprendszer külső részén.

Ez a feltételezett objektum a tudósok szerint hatással van a Kuiper-öv számos tagjának mozgására. A Kuiper-öv a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygóöv, jelenleg körülbelül 800 objektumát ismerik a csillagászok.

Egy most megjelent új tanulmány azonban vitatja a Naprendszer rejtőzködő planétájának létét – azt feltételezi, a Neptunuszon túli objektumoknál tapasztalt anomáliákat nem egy szuperföld, hanem számos kisebb jeges égitest idézheti elő. Ezek össztömege tízszerese lehet a Föld tömegének.

A kilencedik bolygó illusztrációja

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

„A kilencedik bolygó hipotézise egészen lenyűgöző, de ha létezik is, ez idáig elkerülte a figyelmünket" – mondta az új kutatás egyik társszerzője, Antranik Sefilian (Cambridge's Department of Applied Mathematics and Theoretical Physics). –Meg akartuk vizsgálni, hogy létezik-e egy kevésbé drámai, és talán természetesebb magyarázat azokra a pályákra, amiket egyes Neptunuszon túli objektumoknál láttunk."

Anyaggyűrű a Naprendszer peremén

Sefilian és munkatársai úgy gondolták, ahelyett, hogy egy kilencedik bolygó különös keletkezésére és pályájára keresnének görcsösen magyarázatot, inkább a Neptunusz pályáján túli kisebb testekből összeálló gyűrű gravitációs hatásait veszik górcső alá. Ha számításaik beigazolódnak ezek is magyarázhatják a Kuiper-öv objektumainak szokatlanul elliptikus pályáját.

Eredményeik alapján az anyaggyűrű gravitációs ereje nagyon is képes a tapasztalt pályaformák kialakítására.

„Ha a kilencedik bolygót kivesszük a modellből, és nagy területen szétszóródó, kisebb objektumokat teszünk a helyére, a köztük lévő vonzóerő összessége képes olyan excentrikus pályák kialakítására, amiket egyes Neptunuszon túli objektumoknál tapasztaltunk" – magyarázta Sefilian.

Az új modellel a kutatók az anyagkorong tömegét, alakját, valamint orientációját is meg tudták határozni.Ahhoz, hogy az elmélet helytálljon, a korongot alkotó égitestek össztömegének el kell érnie legalább a 10 földtömeget.

Természetesen sem az anyagkorong, sem a kilencedik bolygó létezéséről nem léteznek még megfigyelésen alapuló bizonyítékok. Sőt, azt sem tartják a csillagászok kizártnak, hogy mindkét teória végül helyesnek bizonyul. Ehhez azonban újabb Neptunuszon túli objektumok felfedezésére és leírására lenne szükség.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Naprendszeren kívülről származhat a kilencedik bolygóEgy új kutatás szerint nincs bizonyíték a kilencedik bolygó létezéséreHa nem létezik a kilencedik bolygó, sok jelenséget nehéz lesz megmagyarázniÍgy nézhet ki a rejtélyes kilencedik bolygóKözépkori feljegyzések igazolhatják a kilencedik bolygó létezésétÚjabb bizonyítékot találtak a titokzatos kilencedik bolygó létezésére
Kategóriák: UFO

Mégis tele lehet a világegyetem élhető bolygókkal

ParaHIR.HU - 2019, január 21 - 17:01
CsillagászatÉletföldönkívüliKategória: Mainstream

Az MTA CSFK Csillagászati Intézet munkatársai csaknem 400 csillag spektrumadatait vizsgálva statisztikai adatokat gyűjtöttek a Napon egyébként jól ismert jelenségről. Eredményeik alapján elképzelhető, hogy az eddig véltnél nagyobb az élet kialakulásának esélye az exobolygókon.

A flerek és koronaanyag-kidobódások (coronal mass ejection, CME) a csillagaktivitás talán leglátványosabb megjelenési formái. Ezek során a csillag mágneses terének gyors átrendeződésével energia szabadul fel, ami a csillag gyors felfényesedésével, majd fokozatos elhalványodásával, ún. flerekkel jár. A flereket a Napon egyes esetekben töltött részecskékből álló plazmafelhő kidobódása is követheti (ez a CME).

A Nap esetében a koronakidobódások szinte minden esetben flerekhez kötődnek. Ezek az események a földi életre is közvetlen hatással lehetnek, hiszen a kidobódott plazmafelhő és a Föld mágneses terének kölcsönhatása a szemet gyönyörködtető sarki fények mellett mágneses viharokat is okozhat, megzavarva a navigációs rendszereket vagy az áramszolgáltatást, illetve ezek károsíthatják a műholdakat is (lásd az alábbi ábrán).

Más, aktívabb csillagok esetében a kitörésekkel járó nagyenergiás sugárzás és részecskeáram megváltoztathatja a bolygók légkörének összetételét, ahogy azt a például a TRAPPIST-1 rendszer esetében is feltételezik, de hosszú távon ezek akár a csillag körül keringő exobolygók légkörének erodálásához vagy teljes elvesztéséhez is vezethetnek.

A Nap esetében a koronakidobódásokat a kutatók részletesen tanulmányozzák megfigyelések és modellezés segítségével egyaránt. Bár a Napon naponta 0,5-6 CME-t látunk (az aktivitási ciklustól függően), más csillagokon jóval nehezebb a kimutatásuk. Ez leginkább a kidobódott hidrogén Balmer-vonalainak Doppler-eltolódása segítségével történik, amihez viszonylag jó felbontású spektrumidősorra van szükség.

Koronakidobódást más csillagokon mindössze néhány esetben sikerült megfigyelni, az esetek többségében mindössze egy-egy esemény véletlenszerű észleléséről van szó, ami azonban kevés statisztikai vizsgálatokhoz.

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

Magyar kutatók a távoli koronakidobódások nyomában

Az MTA CSFK CSI kutatói Vida Krisztián vezetésével a Grazi Egyetem és a szintén Grazban működő űrkutatási intézet (Space Research Institute) munkatársaival a legnagyobb nyilvánosan elérhető adatbázisban, a Virtuális Obszervatóriumban található adatokban kerestek CME-kre utaló nyomokat.

Csaknem 400 hideg, közeli csillagról vizsgáltak meg mintegy 5500 spektrumot – ez 1200 órányi, vagyis 50 napnyi mérést jelent. A mérések és a keresett jel tulajdonságai miatt ez a vizsgálat nehezen automatizálható, ezért a keresést kézzel kellett elvégezni. A kutatók 25 csillagon 478 mérésen találtak aszimmetriákat a Balmer-vonalakon (köztük kilenc jelentősebb eseménnyel), amelyek koronakidobódásokra utalhatnak (elképzelhető más lehetséges magyarázat, pl. kromoszféra-kondenzáció is, bár ezek jellemző sebessége a Napon kisebb). Ezek alapján megbecsülték a kidobódott anyag sebességét és tömegét is.

A statisztikai elemzés arra utal, hogy ezek az események gyakoribbak azokon a hidegebb csillagokon, amelyek erősebb aktivitást mutatnak.Ez az eredmény első ránézésre kézenfekvőnek tűnik, hiszen az aktívabb csillagok eleve gyakrabban flereznek, ám egyes modellek alapján elképzelhető, hogy épp az erős mágneses tér lehet az, ami meggátolja a töltött részecskék távozását a felszínről (az ún. mágneses befagyási tétel miatt ugyanis a plazma szeret a mágneses tér mentén mozogni), és csak a legerősebb kitörésekből – a szimulációt ismertető cikk szóhasználatával CME-szörnyetegekből – lehetnek valódi CME-k.

Azokon a csillagokon, amelyeknél vonalaszimmetria volt megfigyelhető, azok gyakorisága napi 1-20 közé esett. Ez az érték kisebb, mint amit a Napon megfigyeltek alapján várható volna: 15-20 esemény lenne naponta, bár az ilyen összehasonlításokkal óvatosan kell bánni, hiszen a Napon más a megfigyelés módja, és természetesen az detektálás érzékenysége is. A mért maximális látóirányú sebességek jellemzően 100-300 km/s közé estek, vagyis az esetek túlnyomó részében, mintegy 90-98%-ban a csillagra jellemző felszíni szökési sebesség (kb. 600km/s) alatt voltak (a Napon a CME-k sebessége 250-500km/s körül van). Ezek a viszonylag alacsony sebességek adódhatnak abból, hogy a kutatók csak a látóirányú vetületet tudják megmérni, de az is elképzelhető, hogy csak az események egy korai szakaszát látják (mivel a mérések eredetileg nem ilyen vizsgálathoz készültek, nem mindig volt spektrumidősoruk a teljes eseményről), és az anyag a Napon látottakhoz hasonlóan folyamatosan gyorsul a csillagkorona alsó szakaszában. Így később ugyan elérheti a szökési sebességet, ám ekkor, mivel közben ritkul is, már nem lehet megfigyelni.

A megfigyelt események egy részénél elérhető volt a csillagokról Zeeman-Doppler-térkép is, amely rekonstruálja a mágneses tér nagy léptékű szerkezetét nagy felbontású spektropolarimetriai mérésekből. Így elsőként nyílt lehetőség arra, hogy a koronakidobódásokat a csillagok mágneses terének ismeretében lehessen tanulmányozni, például az események valódi sebességét megbecsülni.

A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy úgy tűnik, még az igen aktív csillagok esetében is viszonylag ritkák a sikeres koronakidobódások, amelyek a bolygóközi térbe juthatnak . Ez utalhat arra, hogy a csillag erős mágneses tere segíthet megvédeni a körülötte keringő exobolygókat azáltal, hogy nem hagyja „kiszabadulni" a kidobódásokat. Ennek egyik következménye, hogy a bolygó-csillag kölcsönhatások (pl. atmoszféravesztés) esetében a nagyenergiás sugárzás szerepe a koronakidobódásnál fontosabb szerepet játszik. Továbbá reménykedhetünk abban, hogy

még a fiatalabb, aktívabb csillagok is a korábban feltételezettnél stabilabb, biztonságosabb környezetet kínálhatnak, és az ilyen csillagok körül keringő bolygók légköre is nagyobb eséllyel élheti túl a csillag fiatalkori aktív életszakaszát, lehetőséget nyújtva így az élet kialakulására.

Az eredményeket ismertető szakcikk az Astronomy & Astrophysics folyóiratban fog megjelenni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Magyar kutatók szerint két bolygó is lakható lehet a TRAPPIST-1 rendszerébenKőzetbolygó a TRAPPIST-1 hóhatárán túlLehet, hogy van víz a TRAPPIST-1 bolygóinSaját csillaga rontja a TRAPPIST-1 rendszer lakhatóságátTúl öreg lehet a TRAPPIST-1, hogy élet legyen rajta
Kategóriák: UFO

Újabb részletek derültek ki Amerika titkos UFO-kutató programjáról

ParaHIR.HU - 2019, január 20 - 19:11
UFOkutatásNASAKategória: Mainstream2017-ben derült ki, hogy az Egyesült Államoknak volt olyan projektje, amelynek feladata az azonosítatlan repülő tárgyak (UFO-k) és a megmagyarázatlan légköri jelenségek (UAP-ok) vizsgálata volt. 2008 és 2011 között a teljes 600 milliárd dolláros éves védelmi költségvetéséből 22 milliót fordítottak a programra.  

Újabb részletek derültek ki az Advanced Aerospace Threat Identification Programról (AATIP) – írja az IFLScience. Az amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökség 38 olyan, 2018 nyarán benyújtott kutatási tételtmutatott be, amelyek vizsgálatával a projektet akarták megbízni.

Az ötoldalas dokumentum nem túl részletes, így a témák a címén kívül nem sok derül ki belőle. Egyes információkat ráadásul a személyes adatok védelme miatt tartanak vissza.

Annyi bizonyos, hogy az AATIP többek közt az űrutazás kérdéseivel, így az űrbarát anyagokkal, meghajtási rendszerekkel és az energiatárolás kérdésével foglalkozott.

Ezen kívül olyan témákat kutattak, mint a nagy energiájú lézerek, a térhajtómű, a sötét anyag, az extra dimenziók manipulálása, illetve a léthatatlanság. Az AATIP szakértői azon civilekkel és katonákkal is foglalkoztak, akik UFO-észlelésről számoltak be.

A titkos projekt létezésére azután derült fény, hogy a program egykori vezetője, Luis Elizondo lemondott tisztségéről. Magáról az AATIP-ről nagyjából annyit tudni, hogy egy korábbi demokrata szenátor, Harry Reid támogatta, és a költségvetése egy jelentős részét egy Las Vegas-i központú magáncég, a Bigelow Aerospace kapta. A vállalat feladata az volt, hogy felújítsa azokat az épületeket, amelyekben az UFO-kból származó anyagokat tárolják.

A program 2011-ben ért véget, miután a döntéshozók arra jutottak, hogy nem hozza az elvárt eredményeket. Egyes források szerint ugyanakkor a projekt egykori szakértői továbbra is foglalkoznak az UFO-khoz és UAP-okhoz köthető témákkal.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Beismerték: titokban UFO-k után kutatott a PentagonKannibál műholdat épít a Pentagon
Kategóriák: UFO

Eltűnnek a Szaturnusz gyűrűi

ParaHIR.HU - 2019, január 19 - 14:39
CsillagászatSzaturnuszKategória: Mainstream

A Szaturnusz gyűrűi, melyek a Naprendszer legkülönlegesebb látványosságai közé tartoznak, a NASA kutatói szerint nagyon fiatalok: 10-100 millió évesek lehetnek. Eközben maga a Szaturnusz a Naprendszer többi bolygójához hasonlóan 4,5 milliárd éves, tehát a gyűrűk kialakulása a Naprendszer történetében „a tegnapi napnak számít”.

A kutatók a Cassini űrszonda által küldött adatokat elemezve jutottak erre a következtetésre. A robot még azelőtt gyűjtötte az adatokat, hogy 2017-ben kifogyva az üzemanyagból, a gázóriás légkörébe zuhanva megsemmisült. A kutatók a bolygó gravitációs mérései alapján kalkulálták a gyűrűk tömegét.

Az eredmények ellentmondanak annak az elméletétnek, mely szerint a gyűrűk nem sokkal a Szaturnusz kialakulása után alakultak ki.Mások szerint a gyűrűk sokkal fiatalabbak, eddig azonban hiányoztak lényeges – többek között a tömegre vonatkozó – adatok, melyek alapján megbízhatóan meghatározható lehet a gyűrűk kora.

Szeretem a gyűrűket és káprázatos dinamikájukat, akár fiatalok, akár idősek– mondta Luciano Iess, a római Sapienza Egyetem kutatója, a Science című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A Szaturnusz a Naptól számított hatodik bolygó, a Naprendszerben a Jupiter után a második legnagyobb. Mind a négy gázbolygó – Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz – rendelkezik gyűrűkkel, de a Szaturnusz gyűrűi a legnagyobbak és leglátványosabbak. Átmérőjük mintegy 282 ezer kilométer. A számtalan vékony gyűrű 99 százalékban jégből és egy százalékban a bolygóközi törmelékből származó szilikátrészecskékből áll.

Tömegük 45 százalékkal kevesebbnek mutatkozik, mint ahogyan korábban a NASA Voyager űrhajójának 1980-as évekbeli adatai alapján becsülték. A kisebb tömeg fiatalabb korra utal, a most is fényes gyűrűk a törmelék hatására már sötétebbekké váltak volna hosszabb időszak elteltével – közölték a kutatók.A tudósok úgy vélik, hogy a gyűrűk akkor alakulhattak ki, amikor egy nagy, jeges üstökös vagy hold túl közel került a Szaturnuszhoz, és a gravitációs erő összezúzta azt, vagy a röppályán holdak ütköztek egymásnak.A Szaturnusznak 62 ismert holdja van.

A gyűrű eredetéről és koráról nem létezik pontos válasz addig, amíg a kutatók nem tudnak a gyűrűk anyagából vett mintákat laboratóriumukban vizsgálni és a radioaktív bomlás révén meghatározni a korukat – fejtette ki Phil Nicholson, a Cornell Egyetem csillagásza, a tanulmány társszerzője. A Cassini missziója betekintést nyújtott a Szaturnusz belső szerkezetébe, ezen belül a magjába is, mely 15-18-szor nagyobb tömegű, mint a Földé.

Eltűnőben vannak a gyűrűk

A kutatócsoport kalkulációi egybecsengenek azokkal az eredményekkel, melyekre egy másik szakértői vizsgálat jutott az elmúlt hónapban.E szerint a Szaturnusz mágneses mezeje lassan felemészti a jéggyűrűket, melyek eltűnőben vannak.A „gyűrűeső” annyi csapadékot bocsát ki, amennyi fél óra alatt megtöltene egy olimpiai méretű úszómedencét.

A szakértők szerint a teljes gyűrűrendszer 300 millió év alatt eltűnik, és tekintve a bolygó egyenlítőjére hulló anyagmennyiséget, melyet a Cassini űrszonda észlelt, maguknak a gyűrűknek akár kevesebb mint 100 millió évük lehet hátra. Az apró részecskék, melyek korábban stabil helyzetben voltak a gravitációnak és saját keringési sebességüknek köszönhetően, a Napból érkező ibolyántúli fény vagy a kis meteoritbombázásokból érkező plazmafelhő hatására elektromosan feltöltődhetnek, ami drámaian megváltoztatja az egyensúlyt – olvasható a tanulmányban.

A gyűrű részecskéi így belezuhannak a Szaturnusz felső légkörébe, ahol elpárolognak, a víz pedig kémiai reakcióba lép a Szaturnusz ionoszférájával.Ez a reakció megnöveli az elektromosan töltött részecskék élettartamát. A napfény által energizált ionok infravörös fényben ragyognak.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Sarki fény ragyog délben a SzaturnuszonA felhők fölé magasodhat a Szaturnusz híres hexagonjaAranyszínűvé vált a Szaturnusz híres légköri képződményeBúcsú a Szaturnusztól: íme a Cassini egyik utolsó felvételeFelfalt égitestek maradványai lehetnek a Szaturnusz gyűrűi
Kategóriák: UFO

Kristálygömbbé fog dermedni a Nap

ParaHIR.HU - 2019, január 18 - 17:24
CsillagászatNapKategória: Mainstream

Életük vége felé fémes oxigénből és szénből álló kristállyá alakul a csillagok belseje – bizonyították elsőként brit csillagászok. A mi Napunkra is ez vár tízmilliárd év múlva.

Éppen ötven évvel azután, hogy csillagászok megjósolták a jelenséget, a Warwick-i Egyetem kutatói most először találtak közvetlen bizonyítékot arra, hogy a fehér törpék – tüzelőanyagukat elhasznált, kiégett és összeroskadt csillagok – magja valóban kristállyá szilárdul. És ez nem valamiféle egzotikum a galaxisban:az ég tele van ezekkel a megdermedt kristálygömbökkel.Mintegy tízmillárd év múlva a mi Napunk is így végzi majd.

A felfedezés fontos aspektusa, hogy a kristályosodási folyamat lassítja a lehűlést, ezért a kristályosodáson átesett csillagok évmilliárdokkal idősebbek lehetnek, mint ahogy korábban gondoltuk.A legidősebb fehér törpék, amelyek csaknem egykorúak a Tejúttal, valószínűleg majdnem teljes egészükben kristályosak.A fázisátalakulás, amely a csillagok életciklusának vége felé történik, és a szénből és oxigénből álló magot érinti, némiképp hasonló a víz fagyásához, csak sokkal magasabb hőmérsékleten és nyomáson megy végbe.

A felfedezést a Warwick-i Egyetem fizika tanszékének Pier-Emmanuel Tremblay vezette csoportja a Nature-ben publikálta, és az alapjául szolgáló megfigyelések jobbára az Európai Űrkutatási Ügynökség Gaia műholdjától származnak.

Fehér törpe kristályosodásának megindulása

FORRÁS: DR MARK A. GARLICK / SPL/ALL RIGHTS RESERVED. COPYRIGHT MARK A. GARLICK./DR MARK A. GARLICK

50 éve megjósolt kikristályosodás

Világegyetemünk legidősebb égitestjeinek némelyike a fehér törpék közül kerül ki. E csillagmaradványok rendkívül praktikusak a csillagászok számára, mert kiszámítható életciklusuknak köszönhetően nagy pontosságú kozmikus óraként használhatók az őket magukba foglaló csillagcsoportosulások életkorának meghatározásához. A fehér törpék valójában néhai vörös óriások – tüzelőanyaguk végét felemésztő, felfúvódó csillagok – visszamaradt magjai.A pusztuló vörös óriások levetik magukról külső rétegeiket, és csak lassan kihűlő magjukat hagyják hátra, amely évmilliárdok alatt fokozatosan kisugározza a benne tárolt hőt.

A csillagászok a Gaia által készített felvételekből 15000 feltételezett fehér törpét választottak ki, amelyek a Föld mintegy 300 fényéves körzetében találhatók, és elemezték a csillagok fényességét és színét. Azt találták, hogy a fényesség és szín egy bizonyos tartományában több csillag tartózkodik a vártnál, és az ilyen jellegzetességet mutató csillagok nem köthetők egyetlen mérethez vagy korosztályhoz. A csillagok életciklus-modelljével összevetve a felhalmozódás egy olyan állapotnak felel meg, amelyben a modell jóslata szerint a csillagokban nagy mennyiségű látens hő szabadul fel, ami lassítja a lehűlési folyamatot. Egyes esetekben a lassulás mértéke elérheti a 2 milliárd évet, vagyis galaxisunk életkorának 15 százalékát.

Ez az első közvetlen bizonyíték arra, hogy a fehér törpék kikristályosodnak, vagyis folyékonyból szilárd halmazállapotúba mennek át– jelentette ki Tremblay. „Pont ötven éve jósolták meg, hogy egy bizonyos fényesség- és színértéknél felhalmozódást kellene tapasztalnunk a fehér törpék körében, de most először sikerült ezt megfigyelésekkel is alátámasztani.”

Illusztráció egy fehér törpéről, a csillagmaradvány körül törmelékmező látható

FORRÁS: NASA, ESA, STSCI, AND G. BACON (STSCI)

Milliárdnyi kristálygömb

„Fejlődése valamely pontján minden fehér törpének át kell esnie a kristályosodáson, bár a nagyobb tömegűekkel ez hamarabb történik– folytatta a kutató. –Ez azt jelenti, hogy a mi galaxisunkban már milliárdnyi fehér törpe fejezte be ezt az átalakulást, így ezek lényegében kristálygömbök az égen.Maga a Nap is kristályos fehér törpeként végzi majd mintegy 10 milliárd év múlva.”

A kristályosodás az a folyamat, melynek során az anyag halmazállapota folyékonyról szilárdra vált, s ennek során atomjai szabályos szerkezetbe rendeződnek. A fehér törpék magjában uralkodó extrém nyomásviszonyok közepette az atomok annyira szorosan egymáshoz préselődnek, hogy elektronjaik szabaddá válnak, és a kvantumfizika szabályainak engedelmeskedő áramvezető elektron-gázként hatják át a pozitív töltésű atommagok alkotta folyadékot. Amint azonban a mag nagyjából 10 millió fokosra hűl, a kisugárzott energia már elég ahhoz, hogy a folyadék szilárdulni kezdjen, s belőle szénben dús köpeny által körülvett fémes mag alakul.

Egy fehér törpe belseje (illusztráció)

FORRÁS: STÉPHANE CHARPINET

Nemcsak hogy bizonyítékot találtunk a szilárdulás során zajló hőkibocsátásra, de lényegesen nagyobb hőkibocsátást kell feltételeznünk ahhoz, hogy a tényleges megfigyeléseinket megmagyarázzuk– tette hozzá Tremblay. – Úgy véljük, ez a többlet onnan származik, hogy először az oxigén kristályosodik ki, majd lesüllyed a mag mélyére, olyasformán, ahogy a földi folyók medrében lesüllyed az üledék. A mélybe szálló oxigén felfelé nyomja a szenet, és ez a szétválás gravitációs energiát szabadít fel."

Nagy lépést tettünk a hidegebb fehér törpék, s velük a Tejút összes öreg csillagának pontos kormeghatározása felé– foglalta össze a tudós. „A felfedezést jelentős részben a Gaia megfigyeléseinek köszönhetjük. Hála azoknak a precíz méréseknek, amelyekre ez a műhold képes, soha nem remélt alapossággal sikerült megértenünk a fehér törpék belső szerveződését. A Gaia előtt úgvy 100-200 fehér törpének ismertük a pontos távolságát és fényességét; ez a szám immár 200 ezerre gyarapodott. Ami a fehér törpékben zajlik, az egy olyan kísérlet az ultrasűrű anyaggal, amilyet földi laboratóriumban egyszerűen lehetetlen lenne elvégezni.”

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2050-re jelentősen lehűlhet a Nap350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitA Nap koronájába merült a NASA űrszondája
Kategóriák: UFO

Földönkívüliek üzenhetnek a titokzatos rádiójelekkel

ParaHIR.HU - 2019, január 17 - 18:32
CsillagászatRádióKategória: Mainstream Időről időre felbukkannak olyan hírek, amelyekben a kutatók idegen galaxisokból érkező gyors rádiókitörések észleléséről számolnak be, ami nagyon misztikusan hangzik - de vajon tényleg az is? Az igazság az, hogy egyelőre nagyon keveset tudunk a szaknyelvben csak FRB-knek nevezett kitörésekről, de az biztos, hogy olyan erőteljes forrásból kell érkezniük, amely egy ezredmásodperc alatt termel annyi energiát, mint a Nap 80 év alatt. Ez pedig, bármilyen furcsán is hangzik, még a szakma szerint is lehet akár földönkívüli civilizáció.  

Valahol, több millió, sőt, több milliárd fényévnyire tőlünk egy idegen civilizációnak sikerült rendkívül erős mágneses energiamezőt fejlesztenie, amely segítségével olyan erőteljes rádióhullámokat tudnak kibocsájtani, hogy azok még a mi Földünket is elérik. Az idegenek szeretnék megtudni, hogy egyedül vannak-e az univerzumban, ezért mindenféle irányba elindítanak ilyen ismétlődő rádiókitöréseket, hátha valaki válaszol majd rájuk, talán egy olyan fejlett társadalom, mint amilyen az övék is. A rádiójelek elindulnak a világűrben, és egyszer csak elérik a Földet, ahol a rádióteleszkópok fogják az adást.

Ez a történet nem egyszerű sci-fi: az eshetőség tényleg szerepel a csillagászok listáján, amikor arról vitáznak, hogy mi okozhatja azokat a nagy energiájú gyors rádiókitöréseket, amelyeket csak az elmúlt néhány évben kezdtünk el tömegesebben felfedezni. Ezeket a hullámokat egészen 2007-ig egyszerű anomáliaként kezelték, és senki nem is foglalkozott velük, ma viszont az űrkutatás egyik legnagyobb rejtélyeként tartják őket számon,

hiszen egyelőre fogalmunk sincs, hogy mi okozza őket. Elméletek persze azért vannak.

MINDENHONNAN JÖNNEK RÁDIÓHULLÁMOK, CSAK NEM ILYEN FURCSÁK

A gyors rádiókitörések (angolul fast radio bursts, azaz FRB-k) kozmikus rádióhullámok gyors, de nagyon erőteljes löketeit jelentik. Rádióhullámnak azt az elektromágneses sugárzást nevezzük, amelynek a frekvenciája 3 Hz-nél nagyobb és 300 GHz-nél kisebb. Egész tudományág épül az űrből érkező ilyen hullámok detektálására: a rádiócsillagászat, amely a kozmikus rádiósugárzást vizsgálja olyan forrásokból, mint például a csillagok, galaxisok, rádiógalaxisok, kvazárok, pulzárok vagy csillagászati mézerek. A rádiócsillagászatnak köszönhető a kozmikus háttérsugárzás felfedezése, amely a Nagy Bumm elmélet kialakulásához vezetett.

Landscape of Very Large Array of Radio Telescopes in New Mexico, USA.

Fotó: Thinkstock

Az FRB-k azonban még a tudományág szakértői számára is óriási rejtélyt jelentenek. A lökések mindössze néhány ezredmásodpercig tartanak, viszont rendkívül erőteljesek, egy lökésben például lehet annyi energia, amennyit a saját Napunk termel egy egész nap. Pontosan rövidségük miatt senki nem is figyelt rájuk, egészen 2007-ig, amikor a Nyugat-Virginiai Egyetem kutatója, Duncan Lorimer átnézte a Parkes rádióteleszkóp archívumát, és észrevett egy szokatlan jelet – az első FRB-t, amit valaha azonosítottak.

Korábban senkinek nem tűnt fel ilyesmi, minden jelet apró hibának vagy lényegtelen rádióhullámnak gondoltak, Lorimer viszont látta, amit más nem: a kitörések forrásai nagy energiájú asztrofizikai folyamatok kell, hogy legyenek. Azt viszont senki nem tudta, és nem tudja a mai napig sem, hogy pontosan milyen folyamatok ezek.

An FRB’s journey to Earth from ICRAR on Vimeo.

 

AZ EGYIKRŐL AZT IS TUDJUK, HOGY PONTOSAN HONNAN ÉRKEZIK

A következő néhány évben több FRB-t azonosítottak korábbi adatok átvizsgálása során, 2015-ben aztán az ausztrál Közösségi Tudományos és Ipari Kutatószervezet (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation, CSIRO) először élőben is detektált ilyen kitörést. Ennél viszont nagyobb hír, hogy kicsit korábban, 2012-ben sikerült felfedezni az első ismétlődő FRB-t, ami lehetővé tette, hogy komolyabban megfigyeljük ezeket a furcsa, nagy energiájú kitöréseket és azok forrását is.

Néhány elkapott kitöréssel ugyanis nem igazán tudnak mit kezdeni a kutatók, hiszen véletlenszerűen bukkannak fel, és teljesen különböző irányokból érkeznek a Földre. Mivel nem lehetett megjósolni, hogy honnan jön a következő, az eget kémlelő rádióteleszkópokat nem lehetett egy adott helyre irányítani, egészen 2012-ig, amikor

a Puerto Ricó-i Arecibo teleszkóp el nem fogta az azóta világhíressé vált FRB 121102 névre keresztelt, szabálytalanul ismétlődő kitörést.

Később ez az FRB lett az első, amelynek kutatók képesek voltak meghatározni a forrását. A nagy áttörés 2018 elején érkezett el, amikor a Holland Rádiócsillagászati Intézet gondozásában egy nemzetközi kutatócsoport visszavezette az FRB 121102 forrását egy távoli, hárommilliárd fényévnyire lévő törpegalaxisig. Az igazán elképesztő mégis az, hogy a kutatók meg tudták mondani, hogy ebben a nagyon messzi galaxisban milyen tíz négyzetkilométeres (!) területről érkezhetnek a jelek. A környékről ráadásul tudják a csillagászok, hogy tele van extrém mágneses forró gázokkal, amelyek gyakran találhatók meg fekete lyukak környékén. A kutatók úgy vélik, hogy az FRB 121102 egy fiatal neutroncsillag által kiadott jel lehet, amit egy korábbi szupernóva-robbanás során keletkezett gáz és por vesz körül.

2012 óta csak egyetlen másik ismétlődő FRB-t sikerült felfedezni: pár napja jelentette be a Brit Columbiai Egyetem, hogy kutatócsoportjuk 13 új rádiókitörést észlelt, közöttük egy olyat, amely az FRB 121102-höz hasonlóan szabálytalanul ugyan, de ismétlődik. A felfedezést a CHIME (Canadian Hydrogen Intensity Mapping Experiment) névre hallgató kanadai teleszkóppal tették, nagyjából 20 százalékkal megemelve a ma ismert FRB-k számát. A nem túl laikusbarát nevű FRB 180814.J0422+73 ismétlődő rádiólökés a szakértők szerint 1,5 milliárd fényévre található forrásból ered, de egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen történés következménye – a legtöbben azt gyanítják, hogy neutroncsillagokból, azaz nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagokból származhat.

MÉG NEM KELL TEMETNI A FÖLDÖNKÍVÜLI ELMÉLETET

A földönkívüliek mellett a neutroncsillagokra voksolnak egyébként is a legtöbben, ha az FRB-k forrását kell megnevezni. Amikor nem ismétlődő kitörésekről van szó, sokkal nagyobb a lehetőségek tárháza: ilyenkor két nagyon nagy tömegű objektum összeütközése is okozhat ilyen nagy energiájú rádiólöketet, de pulzárok összeomlására, Kerr-Newman fekete lyukakra, sötét anyagra, magnetárokra és szupernóvákra is voksolnak kutatók. A legegzotikusabb elképzelés, az idegen civilizáció által kibocsájtott FRB-k esélye azonban felfedezésről felfedezésre csökken, hiszen minél gyakrabban fordul elő valami a világűrben, annál kisebb az esélye, hogy mesterséges eredete legyen.

Még a földönkívülieket sem szabad kizárni a lehetőségek közül, bár egyre kisebb a valószínűségük – forrás: Pixabay

Ettől függetlenül az UFO-hívők se temessék azonnal a lehetőséget, hiszen jelenleg nagyon nincs más olyan jelenség a világűrben, amit ismerünk, és ami a földönkívüliek munkájára utalhatna – ezeken kívül. Persze nagyobb a valószínűsége annak, hogy valami olyan természetes folyamat eredményei, amely elképesztő energiákat szabadít fel – elég abba belegondolni, hogy egy ilyen kitörés forrása ezredmásodperc alatt annyi energiát generál, mint a Nap 80 év alatt.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA vezetője kijelentette: létezik földönkívüli életEzért nem hallhattunk még a földönkívüliekrőlFöldönkívüliről találtak fényképeket Arizónában?Földönkívüli vasat találtak Tutanhamon fáraó tőrjében1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósok
Kategóriák: UFO

Ilyen lehet az első találkozásunk a földönkívüliekkel

ParaHIR.HU - 2019, január 16 - 16:32
tudományföldönkívüliKategória: Mainstream Avi Loeb fizikus nem kispályás, ha a csillagászatról van szó: ő a Harvard csillagászati tanszékének elnöke, és igencsak otthon van az asztrofizikában és a kozmológiában. A professzor a német Der Spiegelnek fejtette ki, mi fog történni szerinte, ha először találkozunk földönkívüli életformákkal.  

Loeb korábban már kifejtette a véleményét a távoli galaxisokból érkező titokzatos rádiójelekről, a különleges, földönkívülieknek is tulajdonított megastruktúráról, és amellett foglalt állást, hogy a Naprendszerünket átszelő furcsa objektum valójában idegen életforma műve volt. Most a német Der Spiegelnek arról mesélt, szerinte milyen lenne egy földönkívüliekkel való találkozás.

A kutató kifejtette, hogy valójában a földönkívüli életforma felfedezése lenne a logikus következő lépés az emberiség fejlődésében. „Ha az emberi történelemre gondolok, a perspektívánk mindig változott, ahogyan fejlődtünk” – nyilatkozta. „Az egyéntől eljutottunk a családig, a törzsig, aztán az országig, majd végül találtunk olyan kontinenseket, amelyekről nem tudtunk korábban, és ahol szintén éltek emberek.

Ha a Földön kívül is találnánk élőlényeket, az lenne az eddigi legnagyobb lépés.

A kutató szerint amekkora lépés, akkora sokk is lenne egy ilyen találkozás, hiszen nagyon korlátolt az elképzelésünk arról, hogyan milyenek is lehetnek ezek a földönkívüliek. Nagyjából lehetetlen megjósolni, hogyan nézhetnek ki ezek a lények, mert a bolygónkon kívül annyiféleképpen fejlődhettek – ezeknek a lehetőségeknek a nagy részét még csak el sem tudjuk képzelni.

“Úgy gondoljuk, hogy az idegen lények hasonlítanak hozzánk” – nyilatkozta. “De könnyen lehet, hogy radikálisan mások.”

Így az első találkozás valószínűleg egy olyan élmény lesz számunkra, amit lehetetlen előre felfesteni: a saját tapasztalataink és tudásunk limitálják, hogy el tudjuk képzelni, mennyiféle élőlény létezhet a bolygónkon kívül.

  Forrás: 24.huKapcsolódó: "Halálos ágyán" vallott a földönkívüliekről az egykori CIA tiszt (magyar videóval) A NASA vezetője kijelentette: létezik földönkívüli életEgy brit hacker állítja: a NASA egy földönkívüli háborúra készülEzért nem hallhattunk még a földönkívüliekrőlFöldönkívüli bázist találtak Észak-Amerikában?
Kategóriák: UFO

Növények teremnek a Holdon

ParaHIR.HU - 2019, január 15 - 17:11
holdKínaKategória: Mainstream A kínai lander, a Csange-4 nemcsak azzal írt történelmet, hogy elsőként leszállt a Hold túlsó oldalán, majd fotókat is küldött vissza róla, hanem azzal is, hogy életet vitt a kísérőnkre: egy dobozban mesterséges ökoszisztémát akar kialakítani növényekkel és selyemhernyókkal, ami, egyelőre, sikeresnek bizonyul. Az egyik gyapot ugyanis kihajtott, és rügyezni kezdett.  

Ez az első eset, hogy bármilyen biológiai élőlény növekedni kezdett a Holdon: a kínaiak Csange-4 holdlandere egy olyan dobozkát rejt, amiben jelenleg egy gyapotnövény nődögél – írja a BBC. Kína ezzel kétszer is történelmet írt: ők voltak az elsők, akik leszálltak a Hold túlsó oldalán, és működő robotot is indítottak a felszínen; és abban is megelőztek mindenkit, hogy növényeket termesszenek a kísérőnkön.

A Csange-4 leszállóegységhez tartozó apró, 0,8 literes dobozban mesterséges ökoszisztéma található, amelyben burgonya- és virágmagvakat, élesztőgombákat, illetve selyemhernyópetéket tárolnak. Az egyik ilyen virágmag kezdett most el nőni, jól látszik a Kínai Nemzeti Űrügynökség által nyilvánosságra hozott fotón.

A tartályba egyébként egy csövön keresztül juttatják a napfényt, benne pedig vizet, termőföldet és tápanyagokat is elhelyeztek. A növényeket azért rakták a dobozba, hogy oxigént biztosítsanak a hernyóknak, a rovarok pedig anyagcseréjük révén állítják majd elő a növényeknek nélkülözhetetlen szén-dioxidot és tápanyagokat.

This handout photograph taken on January 12, 2019 and received from Chongqing University on January 15 shows a cotton sprout (L) growing in an experiment inside the Chang'e-4 moon probe on the far side of the moon. - Cotton seeds carried by China's Chang'e-4 lunar lander have germinated inside the probe on the far side of the moon, becoming the first shoots to grow on Earth's natural satellite, a scientist on the project said on January 15. (Photo by HANDOUT / CHONGQING UNIVERSITY / AFP) / RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT "AFP PHOTO / CHONGQING UNIVERSITY" - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS == NO ARCHIVE

A bal oldalon ott nődögél a kis gyapot – fotó: HANDOUT / CHONGQING UNIVERSITY / AFP

A kutatók azért döntöttek a burgonya mellett, mert a jövő űrmissziói során ez a növény alapvető élelmiszerré válhat. Az ökoszisztémában megtalálható egyik virágra, az Arabidopsis thalianára pedig azért esett a választás, mert gyorsan fejlődik és könnyű megfigyelni a növekedését.

A kísérlet elsődleges célja az, hogy a kutatók rájöjjenek: van-e valami akadálya annak, hogy a világűrben, elzárt környezetben növényeket termesszünk, amelyek később elengedhetetlenek lehetnek egy emberes űrmisszióhoz. Egyelőre úgy tűnik, hogy nincs semmiféle akadálya a hagyományos termesztésnek – a burgonya persze még nem szakadt szárba, pedig ez lenne a legfontosabb, így a teljes siker elkönyveléséig még várni kell.

A Hold tökéletes kísérleti állomás lehet a későbbi, távolabbi űrmissziókhoz az emberiség számára, mivel közel van a Földhöz, ugyanakkor tökéletesen lehet rajta modellezni, hogy mihez kezdhetünk egy szinte semmiféle légkörrel nem rendelkező égitest felszínén a túlélésünk érdekében.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Kína virágot termesztene a Hold túlsó felénA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kínai kutatók megdöntötték a teleportálás rekordját
Kategóriák: UFO

Valami nagyon furcsa történik a Föld mágneses mezejével

ParaHIR.HU - 2019, január 14 - 19:26
FöldKategória: MainstreamA szakértőknek példátlanul korán, a tervezettnél egy évvel előbb kell frissíteniük a hajók, repülők és tengeralattjárók navigációját segítő mágneses modellt az Északi-sarkvidéken a Föld északi mágneses pólusának gyors vándorlása miatt.  

A száz évvel ezelőtt még az észak-kanadai partoknál lévő pont napjainkra elmozdult a Jeges-tenger közepe felé – írja az MTI. A pont folyamatosan halad tovább Oroszország irányába.

Nagyjából 50 kilométert mozdul el évente. 1900 és 1980 között nem vándorolt sokat, ám az elmúlt 40 évben nagyon felgyorsult”

– nyilatkozta Ciaran Beggan, az edinburgh-i Brit Földtudományi Központ (British Geological Survey) munkatársa.

Az ötévenként módosított Mágneses Világmodellt (World Magnetic Model) eredetileg 2020-ban kellett volna módosítani, ám az Egyesült Államok hadereje nemrég a modell példátlanul korai aktualizálását kérte. A BGS és az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) mágneses modelljét többek közt a NATO, illetve az amerikai és a brit haderő is használja. A vándorló pólust a Föld belsejében lévő olvadt vas megjósolhatatlan változásai irányítják.

Beggan szerint az északi mágneses sarok elmozdulása befolyásolja a navigációt, elsősorban a Jeges-tenger Kanadától északra eső részén. Arnaud Chulliat, a Coloradói Egyetem szakértője hozzátette, a pólus gyors mozgása miatt ebben a régióban nagyobb az esély a jelentős navigációs hibákra.

Beggan szerint az északi mágneses sarok mostani elmozdulásait nem fogja észlelni az Északi-sarkvidéken kívül élők többsége, például ha New Yorkban, Pekingben vagy Londonban okostelefont használnak, mivel az autókban és mobiltelefonokban lévő navigációs rendszerek a műholdakból érkező rádióhullámokra épülnek.

Azt egyelőre nem sikerült kideríteni, hogy mi is áll a szokatlanul gyors pólusvándorlás hátterében.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)A Föld valójában két bolygóból áll
Kategóriák: UFO

Elállt a kutatók szava, mikor kiderült, mi villant fel az égen

ParaHIR.HU - 2019, január 13 - 18:23
CsillagászatKategória: Mainstream

Először sikerülhetett megfigyelni egy fekete lyuk születését. Tavaly nyáron egy titokzatos, fényes objektum ragyogta be az éjszakai égboltot, a kutatók szerint a jelenség valójában egy fekete lyuk vagy neutroncsillag születése lehetett. Az erős fény – ami a Földtől 200 millió fényévre található régióból érkezett – nagy valószínűséggel egy nagyobb csillag maradványa, ami egy fekete lyuk szélén örvénylik.

A váratlanul felbukkanó, majd eltűnő anomáliát a tudósok még júniusban figyelték meg először. Az objektum az AT2018cow nevet kapta. A „cow" vagyis a tehén végződés pusztán a véletlen műve – először az Astronomer's Telegram című weboldalon tették közzé, itt a jelenségek három betűből álló címkét kapnak, és az ábécésorrend alapján a felvillanásnak ez az elnevezés jutott.

Kezdetben a csillagászok nem voltak tisztában vele, pontosan mire is sikerült rátalálni, úgy gondolták, egy csillag szupernóva robbanással lehelte ki a lelkét. Az adatok hosszas elemzése és kombinálása alapján végül a NASA kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy valójában egy csillag kompakt objektummá történő összeomlásának lehettek tanúi.Ez az objektum pedig véleményük szerint két dolog lehet – vagy egy fekete lyuk, vagy egy neutroncsillag.

A felfedezés azért is jelentős, mert hasonló eseményt még nem sikerült élesben megfigyelni, így tanulmányozásával jelentős lépést tehet a tudomány a hasonló égitestek keletkezésének megértése felé.Eddig csak az elméletek mutatták, hogy egy csillag halálával fekete lyukak és neutroncsillagok keletkezhetnek, de születésüket még sosem láthattuk saját szemeinkkel. Soha"– nyilatkozta Raffaella Margutti, a kutatás vezetője, a Northwestern University munkatársa.

FORRÁS: RAFFAELLA MARGUTTI/NORTHWESTERN UNIVERSITY

Belepillantani egy fekete lyuk centrumába

Már a kezdetek kezdetén gyanús volt, hogy a képződmény nem viselkedett hagyományos csillagként – 100-szor fényesebben ragyogott, mint ahogy a szupernóvák szoktak, ráadásul rövid idő alatt fénylett fel, majd tűnt el. Az egész esemény nem tartott 16 napnál tovább.

Azonnal tudtuk, hogy a forrás az inaktivitástól a csúcsfényességig mindössze néhány nap alatt jutott el"– mondta Margutti. Hozzátette: ez rendkívül szokatlan és csillagászati mértékkel mérve viszonylag közeli esemény volt.

A látható hullámhosszokon túl röntgentartományban is megvizsgálták az objektumot, hogy az eltűnése után visszamaradt jeleket is tanulmányozni tudják.

Rendszerint a fiatal fekete lyukak fontos, központi részét az anyag eltakarja a kíváncsi szemek elől,a „tehén" esetében ugyanakkor ez a régió viszonylag tiszta, emiatt pedig a kutatók képesek egyenesen belepillantani a fekete lyuk szívébe.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukFekete lyukak vetnek véget a ma ismert univerzumnak
Kategóriák: UFO

A laposföldesek megint mellényúltak

ParaHIR.HU - 2019, január 12 - 14:54
laposföldKategória: MainstreamA laposföldesek 2019-es találkozóját egy hajón fogják megrendezni, a helyszínválasztással azonban van egy kis gond.  

A Nemzetközi Lapos Föld Konferenciát (Flat Earth International Conference, azaz FEIC) idén novemberben fogják megtartani egy hajón – írja az IFLScience. A rendezvény független a hírhedt Lapos Föld Társaságtól, célja pedig az, hogy felfedjék és eloszlassák a „pszeudo-tudományos” megállapításokat, és bemutassák a „valódi” tényeket.

Eltekintve a laposföldesek elméleteitől, az összejövetellel van még egy probléma: a helyszínválasztás.

A hajók navigációja azon az elven alapszik, hogy a Föld gömbölyű

– nyilatkozta Henk Keijer veterán kapitány. A férfi hozzátette, eleve a tengerészeti térképeket is ezen felfogás alapján készítették.

Keijer szerint a GPS-ek már önmagukban bizonyítják, hogy bolygónk gömbölyű. A navigációs rendszerek működéséhez alacsony Föld körüli pályán keringő műholdakra van szükség. Amennyiben bolygónk lapos lenne, már három műhold elég lenne a GPS-ek üzemeléséhez – ehhez képest csak az Egyesült Államoknak legalább 24 GPS-műholdja van.

Az ellentmondásra az FEIC szervezői egyelőre nem reagáltak.

Az egyszeri laposföldes fejében persze az is megfordulhat, hogy veszélyes egy hajóra szervezni a találkozót, hiszen a jármű a bolygó pereméhez érve lezuhanhat. Szerencsére az FEIC legelfogadottabb álláspontja, amely szerint a Föld peremét a tudomány által csak sarkoknak nevezett jégtakaró öleli körbe, megóvva a hajókat a leeséstől, megnyugtathatja az aggódókat.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A laposföldesek kiakadtak az űrben lebegő autó miattPénteken (most már tényleg) elkezdik bebizonyítani, hogy a Föld laposVége a dalnak: nekiállnak bebizonyítani, hogy mégis lapos a Föld
Kategóriák: UFO

Teóriák: Hogyan lesz vége a világnak?

ParaHIR.HU - 2019, január 11 - 16:27
tudományKategória: Mainstream

Mert hogy vége lesz, ez nagyjából biztos. Szinte az összes kozmológiai modell arra a következtetésre jut, hogy az univerzumot vezérlő folyamatok nem tarthatják fenn örökké az általunk ismert világot, így egyszer csak mindennek csúnya vége lesz. Ezt pedig az univerzum egyetlen atomja sem élheti túl, így mind meg fogunk halni. De szerencsére a totális világvégétől nem kell félnünk, hiszen a földi élet már sokkal korábban ki fog pusztulni.

Az univerzum nem holnap, hanem milliárd évek múlva fog véget érni. Ugyanakkor nem nehéz olyan kozmikus eseményeket sorolni, amelyek - ha eléggé pechesek vagyunk - egy csapásra eltörölhetik a földi életet. Okozhatja ezt egy különösen cudar napvihar, gammasugár-kitörések, szupernóva-robbanás, vagy Hollywood kedvence, a kisbolygó-becsapódás is. De még csak efféle előreláthatatlan események sem kellenek hozzá. A Nap sugárzása ugyanis egymilliárd év alatt 10 százalékot növekszik. Márpedig egy 10 százalékkal fényesebb Nap uralta Naprendszerben a bolygók lakható zónája (ahol nincs sem túl meleg, sem túl hideg ahhoz, hogy a felszínen folyékony víz lehessen) is kijjebb tolódik, és a Föld kikerül belőle (viszont eljöhet a marsi élet aranykora).

A NASA Nap- és Helioszférikus Megfigyelőközpontja által 2003. november 18-án rögzített felvétel egy napkitörésről

A NASA Nap- és Helioszférikus Megfigyelőközpontja által 2003. november 18-án rögzített felvétel egy napkitörésről

Fotó: Nasa

Tehát – hacsak nem települünk át más bolygóra, vagy inkább más naprendszerbe – minket az alábbi események már nem érintenek. Mégsem érdektelen kérdés, hogy hogyan ér majd véget az univerzum története. Alapvetően négy forgatókönyv mutatkozik lehetségesnek, sajnos azonban népszerű elnevezéseik (amelyek az ősrobbanás angol elnevezése, a nagy bumm kaptafájára születtek) csalódáskeltően fantáziátlanok.

A nagy szétszakadás (Big Rip)

Talán ez a legnépszerűbb modell, amiben jelentős szerepet játszik az is, hogy nevében a nyugodj békében angol rövidítése is felfedezhető. Az elmélet azon alapszik, hogy az univerzum egyre gyorsulva tágul, és e gyorsulás hátterében a rejtélyes sötét energiát sejtik. Ha e gyorsuló tágulás a végtelenségig folytatódik, akkor egy idő (nagyjából 22 milliárd év) múlva a csillagok, az égitestek, illetve maguk az anyagot alkotó atomok is olyan távol kerülnek már egymástól, hogy nem lesznek képesek együttmaradni. Minden szét fog szakadni, az atomok elemi részecskékre esnek szét. Napunk már jóval ezelőtt átesik a vörösóriás-fázison, és porrá égeti a Földet.

A nagy fagyás (Big Freeze)

Másutt fagyhalálnak is nevezik e forgatókönyvet, de ezt a nevet ritkán használják, hiszen nem naggyal kezdődik. Sok elemében hasonlít a nagy szétszakadáshoz, de azt jövendöli, hogy az egymástól túlságosan eltávolodó égitestek miatt az univerzumban eloszló hő sűrűsége végletesen lecsökken. A csillagok fénye már nem jut el a szomszédos bolygókra sem, így ha akkoriban felnéz majd valaki az égre, csak a teljes, vak sötétséget látja majd. Végül az újonnan születendő csillagokhoz szükséges anyag sem lesz többé elérhető, így a fény végleg megszűnik. A világ pedig sötét, hideg, halott hely lesz mindörökre. Sok kutató ezt tartja a legvalószínűbbnek.

A nagy reccs (Big Crunch)

Vannak szcenáriók, amelyek azt feltételezik, hogy az univerzum tágulása nem tarthat örökké. Elérkezik majd (talán több billió év múlva) egy pont, amikor megfordul a tágulás, és a világmindenség - az ősrobbanás folyamatát visszafelé megismételve - összezuhan egy hihetetlen tömegű szingularitássá. Egyes elméletek szerint mindez a múltban már számtalanszor lejátszódott, és a mi ősrobbanásunk csak egy korábbi világmindenség megsemmisülése után vált lehetségessé.

DevotedElectricGypsymoth-size restricted.gif   A nagy szürcsölés (Big Slurp)

Ez a legfiatalabb armageddonelmélet mind közül, mindössze hat évvel ezelőtt publikálták kifejlesztői. Ők a Higgs-bozon felfedezése kapcsán jutottak arra a következtetésre, hogy az univerzumban uralkodó vákuum állandó metastabil állapotban leledzik. Ez azt jelenti, hogy könnyen kibillenthető stabil állapotából, amelynek a teljes megsemmisülés lehet a következménye. A teória szerint bárhol létrejöhet egy másfajta stabil állapotot felvevő alternatív univerzum alkotta buborék (évmilliárdok múlva, ha egyáltalán), amely fénysebességgel fog tágulni, és minden útjába eső protont lebont majd. És ez nagyon nem jó hír.

Forrás: IndexKapcsolódó: Megint elmaradt egy világvégeKészülj, pár napod van még a világvégéig - de komolyan!Két és fél perc múlva világvégeEgy új megfigyelés megkérdőjelezi, amit az univerzum keletkezéséről gondolunkKis tömegű szupernóva indíthatta el a Naprendszer keletkezésétŐsi csillagpor vall az első csillagok keletkezéséről és haláláról
Kategóriák: UFO

1.5 milliárd fényévről érkező, rejtélyes rádiójeleket fogtak a tudósok

ParaHIR.HU - 2019, január 10 - 18:24
CsillagászatKategória: Mainstream

Egy csillagászcsapat immár másodszor detektált a Tejútrendszeren kívülről érkező rádiójeleket. A rövid, de ismétlődő frekvenciákat még tavaly nyáron azonosították tudósok a CHIME névre hallgató kanadai teleszkóppal, de az eredményeket csak szerdán publikálták a Nature nevű tudományos magazinban, írja a Mashable.

A rádiójelek rendkívül távolról, körülbelül 1.5 milliárd fényévről érkeznek, de a forrásuk egyelőre rejtély. Az új felfedezés további kérdéseket vet fel az úgynevezett gyors rádiókitörésekkel (Fast Radio Bursts, azaz FRB) kapcsolatban. Ezek a néhány milliszekundumos jelek hatalmas távolságot tesznek meg az űrben, mire elérik a Földet. A tudósok egyelőre nem tudják, hogy a következő FRB-k pontosan honnan, miért és mikor érkeznek majd, de rendszeresen észlelik őket.

Bár a csillagászok mostanáig több mint 60 alkalommal azonosítottak ezredmásodpercekig tartó rádiófrekvenciákat, ez mindössze a második jel, amely ismétlődött. A legtöbben azt gyanítják, hogy neutroncsillagokból, azaz nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagokból származhatnak.

Az űrben rengeteg dolog tud rádiójeleket kibocsátani, és közülük sok el is éri a Földet. Például a Nap és a fekete lyukak is rádióhullámokat bocsátanak a kozmoszba.

A CHIME feladata, hogy feltérképezze a leggyakoribb elem, a hidrogén eloszlását a világűrben. A távcső 16 000 különböző frekvencián fogja a rádiókibocsátást, így másodpercenként 130 milliárd bit adatot vizsgálhat. Mikor a teleszkóp gyanús jeleket azonosít, az információkat továbbítja a kutatóknak, akik alaposabban is elemzik az adatokat.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Megtalálhatták a rejtélyes mikrohullámú sugárzás forrásátMesterséges rádiójelek igazolhatják, hogy idegen űreszköz az Oumuamua
Kategóriák: UFO

Pokoli szökőárat okozott a hatalmas aszteroida

ParaHIR.HU - 2019, január 9 - 18:49
CsillagászatKategória: MainstreamMikor 65 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokat kipusztító aszteroida a Földbe csapódott, pokoli láncreakciót indított el. Az esemény hatására többek közt egy óriási, kezdetekben 1,5 kilométer magas szökőár is kialakult.  

Az új kutatásban a szakértők elsőként modellezték, hogy mekkora lehetett az objektum által elindított szökőár – írja a Live Science.

A Chicxulub aszteroida a becslések alapján 14 kilométer széles volt, és a Mexikói-öbölben ért földet nagyjából 65 millió évvel ezelőtt. A katasztrófa hatására pusztító láncreakció indult el, a légkörbe áramló korom miatt például több mint egy évre elsötétült az ég.

Molly Range, a Michigani Egyetem munkatársa kollégáival elsőként mérte fel a becsapódás egyik kevéssé tanulmányozott következményét, a hatalmas cunamit.

A szakértők először azt vizsgálták, hogy mi is történt percekkel a becsapódást követően. A kutatók tudták, hogy az aszteroida viszonylag sekély vízbe hullott, és nemcsak magával a becsapódással, hanem a kéreg eldeformálódásával, a kialakult kaotikus hullámokkal, illetve a visszahulló törmelék erejével is számolniuk kell.

Az ütközés olyan erővel bírt, hogy még 10 perccel a becsapódást követően sem volt víz a kialakult kráterben.

A számítások alapján az aszteroida pokoli szökőárat idézett elő.

A cunami eredetileg az 1,5 kilométeres magasságot is elérhette, és 143 kilométer per órával haladhatott. A szökőár idővel a világ minden óceánján áthaladt, igaz, a Csendes-óceán északi részére érve már „csak” 4 méteres volt.

A szakértők szerint ehhez hasonló cunami nem alakult ki a modern történelemben. Az esemény erejét nehéz meghatározni, de a 2004-es, legalább 225 ezer halálos áldozatot követelő indiai-óceáni szökőárnál akár 29 ezerszer is pusztítóbb lehetett.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Hatalmas pechjük volt a dinoszauruszoknak az óriási aszteroidávalMeteoritbecsapódás hozta el a dinoszauruszok uralmátCunamik tombolhattak az ősi Marson
Kategóriák: UFO

Létezik a világunknak egy tükörképe, ahol az idő visszafelé halad

ParaHIR.HU - 2019, január 8 - 19:02
CsillagászatKategória: Mainstream

Az univerzumnak létezik egy tükörképe, ahol az idő nem előrefelé, hanem visszafelé halad – írja egy most megjelent új tanulmány. Ez az anti-univerzum az ősrobbanás előtt létezett.

Bizonyos nézőpontból szemlélve a világegyetem olyan, mintha aszimmetrikus lenne; ahogy az univerzum tágul, az idő előrefelé halad, és a mindenséget az anyag tölti ki. Ez a tapasztalat ugyanakkor ellentmondani látszik az úgynevezett CPT-szimmetria elvének. A CPT-szimmetria érvényesülése azt jelenti, hogy az anyagot antianyagra cserélve, a világegyetemet tükörben nézve és az idő irányát megfordítva a fizikai kísérletek ugyanahhoz az eredményhez vezetnek, mint valódi világunkban.

Hogy a kozmosz egyensúlyba kerüljön, három kanadai kutató, Latham Boyle, Kieran Finn, és Neil Turok azt feltételezi, az ősrobbanás nemcsak a világunknak, hanem egy antivilágnak is a kezdőpontja volt.Ebben az antivilágban az idő visszafelé halad és az antianyag domináns.Azt is kimutatták, hogy a CPT-szimmetrikus modell nemcsak összhangban van a kozmosz tágulásának ismert történetével, de egyszersmind világos magyarázattal szolgál a sötét anyagra is.

Nem kell új fizikát feltalálni hozzá

A CPT-szimmetria az inflációs elmélet egy alternatívája. Utóbbi azt mondja ki, hogy az univerzum rögtön az ősrobbanás után exponenciális táguláson ment keresztül. A teóriával magyarázni lehet egy sor megfigyelést, ugyanakkor bizonyításához hipotetikus kvantumterek létezésének igazolására lenne szükség, ami egyelőre nem történt meg. Boyle és társainak elmélete azért is nagyszerű – áll a kiadott közleményben-, mert a korai kozmikus evolúció magyarázatához nincs szükség ismeretlen fizikai tényezőkre.A CPT-szimmetria modellje szerint idő és tér folytonosan áramlik az ősrobbanáson keresztül, és az anti-világegyetem, ami az ellentétes időirányba halad pontosan úgy viselkedik, mint a mi univerzumunk tükörképe.

A kutatócsoportnak modelljükkel természetesen reprodukálnia kell ugyanazokat a megfigyeléseket, amiket az inflációs-teória magyaráz – ilyen például a kozmikus uniformitás.

A CPT-szimmetria nagy előnye, hogy magyarázatot ad a sötét anyag létezésére: egy CPT-szimmetrikus univerzum jelentős mennyiségű nagytömegű steril neutrínó otthonául szolgálna. Az ilyen szupernehéz neutrínók lehetnek a nemrégiben megfigyelt nagyenergiájú részecskezáporok forrásai is.

A publikáció a Physical Review Letters folyóiratban jelent meg.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Fejünk fölött kering az Univerzum leghidegebb helyeElkészült az univerzum legrészletesebb szimulációja (+videó)Egy új kutatás szerint az élet gyakori lehet az UniverzumbanAz univerzum fekete szörnyei felzabálják a nagytömegű galaxisokat
Kategóriák: UFO

Oldalak