UFO

CsillagászatKategória: Mainstream

2019-ben az Eseményhorizont Teleszkóp (EHT) csapata történelmi felvételt mutatott be: ez volt az első kép, amely egy fekete lyuk eseményhorizontjáról készült. A megörökített objektum az 55 millió fényévre, a Messier 87 galaxis magjában fekvő M87 jelű szupermasszív fekete lyuk.

A szakértők már akkor bejelentették, hogy idővel videót is létre akarnak hozni, a munka következő fázisa pedig hamarosan megkezdődhet – írja az IFLScience. A feladat nem lesz egyszerű, az adatgyűjtéshez egy bolygó méretű virtuális távcsőre van szükség.

A kutatáshoz ezúttal az Eseményhorizont Teleszkóp keretében 11 távcsövet kapcsolnak össze, a berendezések a világ különböző pontjain találhatóak. Az M87 mellett a Tejútrendszer közepén található Sagittarius A*-ot, illetve egyéb szupermasszív fekete lyukakat is tanulmányozni akarnak.

A legtávolabbi objektum 7 milliárd fényévre helyezkedik el.

Az EHT 2022-es megfigyelési kampánya múlt héten kezdődött el. Azt egyelőre nem tudni, hogy az első fekete lyukról készült videót mikor fogják publikálni, de az újabb adatgyűjtés bizakodásra ad okot.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Áprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukrólA fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittük Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetne

James WebbCsillagászatKategória: Mainstream

A tavaly decemberben felbocsátott James Webb űrteleszkóp összehangolta, és sikeresen tesztelte 18 tükörszegmensét.

A NASA szerdai közleménye szerint az űrteleszkóp csapata arra számít, hogy a James Webb optikai teljesítménye képes lesz elérni, vagy túlszárnyalni a tudományos célokat, amelyek miatt megépítették.

Mielőtt azonban a teleszkóp megkezdhetné a rendes működését, még további előkészítő munkálatokra van szükség, amelyek várhatóan néhány hónapot vesznek igénybe. Az űrteleszkóp már februárban elküldte első képeit a Földre, köztük egy csillag fotóját és egy szelfit. A képekkel, amelyek még kissé elmosódottak voltak, azt akarták ellenőrizni, hogy a kamera és a teleszkóp 18 tükörszegmense működik-e. Most a kutatók a csillagról készült különböző fotókat állították össze egyetlen képpé.

A James Webb december 25-én indult az űrbe egy Ariane hordozórakétával a Francia Guyana-i Kourou európai űrrepülőtérről. A négyhetes repülés közben kibontották a teleszkóp napellenzőjét és kinyitották a tükörrendszerét is. Januárban aztán a James Webb elérte a célját és pályára állt.

A James Webb űrtávcső tükre
FORRÁS: NASA

A tudósok azt remélik, hogy a teleszkóp képei betekintést nyújtanak majd az ősrobbanás utáni, mintegy 13,8 milliárd évvel ezelőtti időkbe. A tudományos megfigyeléseket júniusban kezdi meg a NASA második igazgatójáról elnevezett teleszkóp a Föld és a Nap közötti L2 Lagrange-pontból. Innen vizsgálja a Naprendszer objektumait, és öt-tíz éven keresztül készít korábban elérhetetlen érzékenységű és felbontású felvételeket.

A James Webb kifejlesztése mintegy 30 évig tartott, és körülbelül 10 milliárd dollárba került. A Hubble-teleszkópot fogja helyettesíteni, amely már több mint 30 éve működik.

A James Webb 6,5 méter átmérőjű főtükörrel és különösen terjedelmes - 21-szer 14 méteres - hővédő pajzzsal rendelkezik.

Forrás: MTIKapcsolódó: Végre felbocsátották a James Webb-űrteleszkópot

CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Ahhoz képest, hogy néhány évvel ezelőtt a fekete lyukak létezése még mindössze elmélet volt, ma már sokat tudunk róluk: egy friss kutatás például kimutatta, hogy a gravitációs hullámok segítségével megfigyelt egyik legnagyobb tömegű feketelyuk-páros miért nem körpályán ütközött össze. A Nature szakfolyóiratban megjelent tanulmány egy messzi-messzi galaxisban lejátszódó drámát ír le, aminek egy szupermasszív fekete lyuk körül formálódó óriási porkorong a főszereplője.

Egy nemzetközi kutatócsoport egy olyan kirakós utolsó darabját találhatták meg, amely segítségével kiderülhet, hogyan jönnek létre és egyesülnek ezek a fekete lyukak. A rejtély 2019-re nyúlik vissza, amikor a LIGO és a Virgo obszervatóriumok váratlan gravitációs hullámokat fedeztek fel. A GW190521 névre keresztelt eseményt két fekete lyuk egyesülésének gondolják, amelyek nemcsak nehezebbek voltak, mint azt korábban fizikailag lehetségesnek tartották, hanem optikai esemény is kísérte őket, vagyis fényvillanással jártak.

Az eseménynek egy harmadik meglepő eredménye is volt: az, hogy az egyesülés előtti pillanatokban a fekete lyukak nem kör alakú pályán keringtek egymás körül, hanem elnyújtott alakún. „A GW190521 esemény az eddigi legmeglepőbb felfedezésünk. A fekete lyukak tömege és forgása már eleve meglepő volt, de még meglepőbb volt, hogy úgy tűnt, nem körpályájuk volt az egyesülés során” – idézi a sajtóközlemény Bartos Imrét, a tanulmány társszerzőjét, a Floridai Egyetem professzorát.

A nem kör alakú pálya meglepő, mert a gravitációs hullámok alapvető természetéből adódik a forma, amely nemcsak közelebb hozza a fekete lyukpárt ahhoz, hogy végül egyesüljenek, hanem egyúttal körkörössé is teszi pályájukat – mondta el Haiman Zoltán, a Columbia Egyetem professzora.

A kutatócsoport elmélete szerint a lehetséges válasz a galaxisok középpontjában, a saját csillagunk tömegének milliószorosának megfelelő óriási fekete lyukat rejtő, lapos, forgó gázkoronggal körülvett zord környezetben keresendő. „Ezekben a környezetekben a fekete lyukak tipikus sebessége és sűrűsége olyan nagy, hogy a kisebb fekete lyukak ide-oda ugrálnak, mint egy óriási biliárdjátékban, és széles kör alakú pályán mozgó binárisok nem létezhetnek” – mutat rá Kocsis Bence társszerző, az Oxfordi Egyetem munkatársa.

Újabb kutatások kiderítették, hogy a galaxisok középpontjában található forró gázkorong nagy szerepet játszik abban, hogy a kisebb fekete lyukak odagyűljenek, és közelebb kerüljenek a középponthoz. Ez nemcsak azt jelenti, hogy találkoznak és párokat alkotnak, hanem azt is, hogy egy ilyen pár kölcsönhatásba léphet egy harmadik fekete lyukkal, ami gyakran kaotikus tangóhoz vezet, ahol három fekete lyuk forog körbe-körbe. A GW190521 megfigyeléséig az összes korábbi tanulmány azonban azt mutatta, hogy az excentrikus fekete lyukak egyesülése viszonylag ritka. A megoldás valószínűleg abban keresendő, hogy az egyesülés nem klasszikusan háromdimenzióban, hanem inkább egy kétdimenziós környezethez közelebb álló, lapos korongszerű környezetben történt –

a kutatók a számítások elvégzése után azt találták, hogy így az excentrikus egyesülések esélye százszorosára növekszik.

Ez a felfedezés jól illeszkedik a 2019-es megfigyeléshez, amely összességében most abba az irányba mutat, hogy a forrás további meglepő tulajdonságai megint nem olyan furcsák, ha a galaxismagban egy szupermasszív fekete lyukat körülvevő lapos gázkorongban jöttek létre.

Ez a felfedezés egy évszázados mechanikai probléma megoldásához is hozzájárulhat: a három objektum közötti kölcsönhatás a fizika egyik legrégebbi problémája, amelyet Newton, én és mások is intenzíven tanulmányoztak.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyuk

FöldKategória: Mainstream

A geológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy milyen is bolygónk legbelső része. Jü He, a Kínai Tudományos Akadémia munkatársa és kollégái friss tanulmányukban azt írják, a belső mag szuperionos állapotú lehet – számol be a Futurism.

He szerint ez a halmazzállapot meglehetősen rendellenes. Mint mondta, a belső mag határánál a vas megszilárdulása nem változtatja meg a könnyű elemek mozgékonyságát, a belső magban az anyagok áramlása pedig állandó marad.

A Föld legmélyére továbbra sem tudnak lefúrni, a kutatóknak ezért alternatív megoldásokat kell találniuk. A csapat a vizsgálathoz a belső mag extrém hőjét és nyomását szimulálta.

A szakértők arra jutottak, hogy a helyi hidrogén, oxigén és szén egy szuperionos keveréket képezhet a vastartalmú anyagban. Az oxigénionok szilárd halmazállapotúak lehetnek, míg a hidrogénionok körbe-körbe lebegve egyfajta folyadékot alkothatnak.

Mindez azt sugallja, hogy a belső mag nem hagyományos, normál szilárd halmazállapotú, hanem szuperionos lehet.

A modell összhangban van azon korábbi szeizmológiai megfigyelésekkel, melyek szerint a régió a véltnél lágyabb, és örvénylik.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)A Föld valójában két bolygóból áll

CsillagászatKategória: Mainstream

Azok a csillagászok, akik úgy vélték, felfedezték a legközelebbi fekete lyukat, most azt mondják, tévedtek: egy két csillagból álló rendszert találtak, a párosból az egyik egy csillagvámpír – írja az MTI.

A Telescopium csillagkép HR 6819 jelű rendszere 2020-ban került a hírek élére, amikor a csillagászok bejelentették, hogy fekete lyuk található benne.

A Földtől csak ezer fényévre lévő égitest volt az eddig azonosított fekete lyukak közül a legközelebbi.

A felfedezést tevő kutatócsoport akkor azt írta, a fekete lyuk léte szükséges volt, hogy értelme legyen a rendszer két csillaga mozgásának, ami arra utalt, hogy egymás körül kering a fekete lyuk és az egyik csillag, a másik csillag tágabb pályán mozog. A tudósok most azt írták, tévedtek, a fekete lyuk nem létezik.

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagásza, Dietrich Baade, a tanulmány társszerzője azt mondta, korábban csak egy fényfoltot észleltek, amely két csillagra utaló jegyeket tartalmazott. Mivel mindkét csillag fényessége és kora hasonló, a tömegük is hasonló lenne és nagy sebességgel keringenének egymás körül.

„Mivel csak azt a csillagot láttuk, amely körül nagy sebességgel keringett valamilyen nagy tömegű égitest, amit nem láttunk, feltételeztük, hogy ez a láthatatlan óriás egy harmadik objektum, egy fekete lyuk” – mondta Baade. Más kutatók azon a véleményen voltak, hogy a rendszerben csak két csillag van, egyikükből nemrégiben a másik kiszakított egy darabot, az ilyet néha csillagvámpírnak nevezik. A vámpír tömege ezután lényegesen megnőtt – írta a The Guardian online kiadása az Astronomy and Astrophysics című szaklap friss száma alapján.

Az új tanulmányban Baade és kutatótársai az ESO két teleszkópja, a VLT és a VLTI új adatait elemezték. Noha az eredmények alapján a fekete lyuk gondolatát elvetették, a kutatók bizakodnak.

„A lerabolt csillag még izgalmasabb, mint a fekete lyuk, mert olyan fázisban kapták el, ami a rendszer teljes élettartamának csak egy igen kis töredéke” – mondta Baade.

A lecsupaszított csillag megmutathatja az égitest belső részeit, mert a vámpírcsillag harapása eltávolította róla a vastag külső rétegek átláthatatlan függönyét, így közelebbről nézhetjük meg, hogy hozza létre a csillag az energiát, amelyet kisugároz, és hol szintetizálja az új elemeket – tette hozzá.

A tudós szerint amikor ilyen elemek lökődnek ki, a csillagpor nemcsak új csillagokat, hanem bolygókat és bolygólakókat is létrehozhat.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA elkapott egy vámpír csillagot

CsillagászatKategória: Mainstream

Egy kozmikus porban rejtőző szupermasszív fekete lyuk látható az Európai Déli Obszervatórium (ESO) új képén – írja a Space.com. A szupermasszív fekete lyukak az univerzum szörnyetegei, melyek akár több milliárd naptömegűek is lehetnek.

Az objektum a Messier 77 vagy NGC 1068 jelű küllős spirálgalaxisban fekszik, a rendszer a Földtől 47 millió fényévre, a Cet csillagképben található. A galaxis aktív magját a dél-chilei Very Large Telescope Interferometer (VLTI) segítségével örökítették meg. Az aktív galaxismagok (AGN-ek) jelentős sugárzását a legelfogadottabb elmélet szerint a környező anyagokat elnyelő szupermasszív fekete lyukak hozzák létre.

„Eredményeink az AGN-ek belső működésének jobb megértéséhez vezethetnek” – mondta Violeta Gámez Rosas, a Leideni Egyetem munkatársa és a vizsgálatról beszámoló tanulmány vezető szerzője. A szakértő hozzátette, a vizsgálat a Tejútrendszer fejlődésének megismerésében is segíthet, hiszen galaxisunk magjában is elhelyezkedik egy szupermasszív fekete lyuk, amely a múltban aktív lehetett.

Az új felvételen a vastag, kozmikus porból és gázból álló gyűrű egy szupermasszív fekete lyukat rejt.

Az adatok összhangban vannak az AGN-ek egységes modelljével, amely alapján az aktív galaxismagok struktúrája azonos, a Földről nézve viszont eltérőnek tűnhetnek.

Gámez Rosas szerint az elmúlt 30 évben az AGN-ek kutatása során központi kérdés volt, hogy a körülöttük lévő porfelhők természete, illetve a galaxismagok etetésében és megjelenésének befolyásolásában betöltött szerepe. Bár az új eredmények egyértelműen egyik kérdést sem válaszolják meg, fontos lépést jelenthetnek az AGN-ek működésének megértése felé.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólElnevezték a megörökített fekete lyukat

NapKategória: Mainstream

Hatalmas koronakidobódást észleltek február 15-én éjszaka – írja az Időkép. A keletkezett napszél szerencsére nem bolygónk felé irányul, az esemény csillagunk túlsó oldalán történt.

A koronakidobódás során a naplégkör ritka, kiterjedt részének egy darabja kilökődik.

A kilépő plazma bolygóközi mágneses felhőt hoz létre.

A naptevékenység az űridőjárás befolyásolásával bolygónkra is képes hatni. A csillagunkból származó nagy mennyiségű töltött részecske például a légkörrel interakcióba lépve kifejezetten látványos sarki fényeket alakíthat ki, de a geomágneses viharok az űreszközöket és űrhajósokat is veszélyeztethetik. A SpaceX például a közelmúltban több műholdat is elveszített egy ilyen esemény miatt.

A naptevékenység egy nagyjából 11 éves ciklust követ, a jelenlegi 2019 végén kezdődött. A ciklusnak vannak nyugodtabb és aktívabb időszakai, a mostani csúcsot 2025-ben fogjuk elérni.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Földet is megsemmisítené ez a NapkitörésHatalmas ősi napkitörés árnyéka vetül a leendő Mars-misszióraIdegen napkitörés suhant el a Mars mellettMilliók is áldozatul eshetnek egy igazán brutális napkitörésnek

CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

Egy új tanulmányban egy olyan trójai objektumot mutatnak be, amely évezredekig fogja követni a Földet – írja a CBS. A trójai csoportba olyan aszteroidák tartoznak, amelyek az adott bolygó, jelen esetben a Föld pályájánál keringenek. Toni Santana-Ros, a Barcelonai Egyetem munkatársa és kollégái a 2020 XL5 jelű égitest létezését igazolták.

Az objektum csupán a második ismert tagja a Föld trójai csoportjának.

Az elsőt nagyjából egy évtizede fedezték fel. Az aszteroida a becslések alapján 1,1 kilométer széles, tehát jóval nagyobb az első trójainál, a 0,3 kilométer átmérőjű 2010 TK7-nél. Az égitest az elkövetkező mintegy 4 ezer évben a Föld pályájához közel kering majd a Nap körül.

A csillagászok évtizedek óta tudnak a trójai aszteroidák létezéséről, az objektumokat a Vénusznál, a Marsnál, a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusznál is észlelték. Santana-Ros szerint korábban többször is próbálkoztak, hogy földi trójaiakat találjanak, eddig azonban a szakértők nem jártak sikerrel.

A probléma az ilyen aszteroidák elhelyezkedésében rejlik: általában közel fekszenek a Naphoz, ezért a megfigyelésükre nagyon kevés idő áll rendelkezésre. Az észlelést napfelkeltekor, megfelelő légköri viszonyok között kell végezni. A kutatók most egy arizonai és egy chilei teleszkópot hívtak segítségül.

A trójai aszteroidák felfedezése azért fontos, mert olyan időkapszulaként foghatóak fel, amelyek megmutatják, hogy milyenek voltak a körülmények a Naprendszer korai története során. A NASA 2021 októberében el is indított egy űrszondát, hogy közelről is megvizsgálhassa a Jupiter hét trójai kisbolygóját. A Lucy 2027-ben érkezhet meg.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA megpróbál eltéríteni egy aszteroidátA NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidátA tudósokat is megdöbbentette a Földre legveszélyesebb aszteroidaAszteroida lépett a Föld légkörébe, de megsemmisült

CsillagászatKategória: Mainstream

18 percenként egy percig jelentős energiát bocsát ki rádiófrekvencián az a különös égitest, amelyet ausztrál csillagászok fedeztek fel 2018 márciusában a Tejútrendszerben. A felfedezésről szóló beszámolót szerdán közölte a Nature.

A különös jelenséget a Curtin Egyetem hallgatója, Tyrone O'Doherty fedezte fel a nyugat-ausztráliai Murchison Widefield Array rádióteleszkóppal, egy általa fejlesztett új eljárás alkalmazásával.

A világegyetemet pulzáló energiával bombázó égitestek általában jól dokumentáltak, ez azonban nem hasonlított semmi korábban ismerthez.

A megfigyelések során pár órán keresztül rendszeresen feltűnt, és eltűnt. Ez teljesen váratlan volt, és kicsit ijesztő, nincs semmi, ami ilyesmit művel az égen

– mondta a felfedezésről dr. Natasha Hurley-Walker, a Curtin rádiócsillagász csapatának vezetője.

A tranzienseknek nevezett, változó jelenségként mutatkozó égitestek közül eddig lassúakat és gyorsakat ismertünk. A lassúak több hónap kihagyással pár napig aktívak, a gyorsak (pulzárok) másodpercekre vagy ezredmásodpercekre villannak fel.

A Tejút rádiófrekvenciás képe, a fehér csillag a titokzatos égitest helyét jelöli
Fotó: Dr. Natasha Hurley-Walker (ICRAR/Curtin) and the GLEAM Team

A csapat a korábbi évek adatait elemezve megállapította, hogy a szóban forgó objektum 4000 fényévre található a Földtől, nagyon fényes, és extrém erejű mágneses mezeje van. Több elmélet is létezik arra, hogy mi lehet: neutroncsillag, egy összeomlott csillag magja, de legesélyesebb, hogy egy ultrahosszú periódusú magnetár.

Egyfajta pörgő neutroncsillag lehet, amit az elmélet megjósolt, de senki sem számított rá, hogy közvetlenül megfigyelhetünk ilyet, mert nem számítottunk rá, hogy ennyire fényes. Valamiért sokkal hatékonyabban alakítja rádióhullámokká a mágneses energiát, mint bármi, amit eddig ismertünk

– mutatott rá Hurley-Walker.

Hogy pontosan mi a különös objektum, továbbra is rejtély.

Forrás: IndexKapcsolódó: Halott csillag pulzál egy különleges csillagrendszerbenMegvan az eddig ismert legfényesebb és legtávolabbi pulzárMint egy szívverés, úgy pulzál a Föld mágneses mezeje, amit egy örvénylő jégóceán kelt – videóSzupernóvából menekülő pulzárt találtak (+videó)

NASACsillagászatKategória: Mainstream

Csillagunkon jelenleg mintegy 60 napfolt található, az utóbbi időkben ezek közül egy különösen aktívnak bizonyult – írja az IFLScience.

 

Az AR2929 jelű folt rövid idő alatt két flert produkált, melyeket koronakidobódások is követtek.

A folyamatot a NASA Solar Dynamics Observatory (SDO) napműholdja dokumentálta.

A fler a Nap légkörének hirtelen kifényesedése, míg a koronakidobódás a korona egy darabjának kilökődése. Az első észlelt fler M1,5-es kategóriájú volt, és január 18-án történt, a második pedig két nappal később következett, és jóval erősebb, M5,5-ös volt. A jelenségek kisebb, rövid ideig tartó rövidhullámú rádiókimaradást okoztak Dél-Amerikában és az Indiai-óceán felett.

A hasonló események az űridőjárás befolyásolásával bolygónkra is hatnak, a naptevékenység bizonyos formái például megzavarhatják a műholdakat, és kifejezetten látványos sarki fényeket okozhatnak. A szakértők arra számítanak, hogy január 22-23-án kissé növekedhet a sarki fények aktivitása.

Az SDO-hoz hasonló űreszközök folyamatosan figyelik csillagunkat, adataiknak köszönhetően pedig egyre alaposabban megismerjük a Nap viselkedését. Az űridőjárás felmérése segíthet jobban felkészülni a potenciálisan veszélyes naptevékenységre.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 2050-re jelentősen lehűlhet a Nap350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitA Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződménytA Nap rejtélyes hullámait figyelték meg magyar kutatók

CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja a NASA Chandra űrtávcső adatait elemezve egy 200 ezer naptömegű fekte lyukra bukkant az Mrk 462 jelű törpegalaxis magjában – számol be a Space.com. Noha az objektum tömege hatalmas, Jack Parker, a Dartmouth College munkatársa szerint így is az egyik legkisebb szupermasszív fekete lyuk, amelyet valaha találtak.

A nagyon nagy tömegű vagy szupermasszív fekete lyukak az univerzum szörnyetegei, tömegük akár a Nap tízmilliárdszorosa is lehet.

A kategória legkönnyebb objektumait kifejezetten nehéz észlelni.

Az Mrk 462-ben „csak” százmilliós nagyságrendben találhatóak csillagok. Összehasonlításképp: a Tejútrendszerben néhány száz milliárd csillag van.

Egészen mostanáig a fekete lyukat nem tudták megfigyelni az azt takaró portól és gáztól. Egy nagyobb galaxisban a középpont körül gyorsan mozgó csillagok révén következtetni lehetne a szupermasszív fekete lyuk jelenlétére, de egy ilyen kis rendszerben ez nem lehetséges. A csapat ehelyett a Chandra röntgenes megfigyeléseit hívta segítségül, az adatokból pedig kirajzolódott az objektum által elnyelt gáz sugárzása.

Ryan Hickox, a csapat tagja szerint a hasonló, eltemetett fekete lyukak észlelése nehéz. A felfedezés azt sugallja, hogy sok objektum várhat még a megtalálásra a törpegalaxisokban. A szakértők bíznak benne, hogy a friss eredmények hozzájárulhatnak annak megértéséhez, hogy a szupermasszív fekete lyukak miként tudtak az univerzum korai története során olyan nagyra nőni.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénA szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneAz eddig ismert legközelebbi fekete lyukat fedezték fel

CsillagászatKategória: Mainstream

A Föld egy ezer fényév széles, több ezer fiatal csillaggal körülvett üregben fekszik, egy új tanulmányban ezen struktúra kialakulását vizsgálják  – írja a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ oldala. Catherine Zucker, a Space Telescope Science Institute munkatársa és kollégái galaktikus szomszédságunk evolúcióját rekonstruálták, bemutatva, hogy egy láncreakció 14 millió éve miként vezetett el egy hatalmas, a közeli fiatal csillagok kialakulásáért felelős buborék megjelenéséhez.

„Ez egy igazi eredettörténet, most először tudjuk megmagyarázni, hogy miként kezdődött az összes közeli csillag képződése” – mondta Zucker. Az új vizsgálat egyik központi eleme egy 3D-s téridő animáció, amely megmutatja, hogy a Föld 500 fényéves környezetében a fiatal csillagok és csillagformáló régiók a Lokális Buborék nevű térrészen fekszenek. A Lokális Buborék létezéséről eddig is tudtak a csillagászok, de csak most írták le kialakulását.

A friss eredmények alapján 14 millió éve egy sor szupernóva miatt a csillagközi gáz kifelé kezdett el áramlani, létrehozva egy buborékszerű struktúrát. Ma hét csillagközi régió vagy molekuláris felhő fekszik ezen buborék felszínén.

A kutatók úgy vélik, hogy a furcsa alakú struktúra lassan, de folyamatosan nő.

A vizsgálathoz a szakértők az Európai Űrügynökség Gaia űrtávcsövének adatait elemezték.

João Alves, a Bécsi Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint amikor az első szupernóvák létrehozták a Lokális Buborékot, a Nap még messze járt. Mintegy 5 millió éve viszont csillagunk megérkezett a Tejútrendszer azon részébe, ahol a struktúra van, és most nagyjából a közepén helyezkedik el.

A kutatók már közel 50 éve felvetették, hogy galaxisunkban számos hasonló buborék lehet. Az új eredmények alátámasztják ezt az elképzelést, úgy tűnik, hogy a Tejútrendszer egy ementálihoz hasonlóan üregekkel van tele. A csapat azt tervezi, hogy folytatja a projektet, hogy kiderüljön, miként hatnak egymásra ezek a buborékok.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénA Hubble kiszúrta az eddigi legtávolabbi galaxistA sötét anyag megöli a galaxisokatA legtávolabbi galaxiscsoportot fedezték fel csillagászok

NASAKategória: Mainstream

A NASA, az amerikai űrkutatási és űrrepülési kormányzati ügynökség lelkészeket és teológusokat vesz fel, hogy segítsenek megértetni, hogyan reagálhatnak az emberek arra az esetleges bejelentésre, hogy más bolygókon is találtak intelligens élet nyomaira - írja többek között a The Times. Azaz, ami tulajdonképpen a lényeg: a NASA egyáltalán nem zárja ki, hogy úgymond földönkívülieket találhatnak.

A portál arról tudósít, hogy az ügynökség az ausztrál származású Andrew Davison lelkészt vette fel, továbbá 23 teológust vett állományba.

Davison lelkész - akinek Asztrobiológia és keresztény doktrína című könyve 2022-ben jelenik meg - a teológusokkal együtt részt vesz a NASA és a Princeton Egyetem közös projektjében, amely a földön kívüli élet esetleges azonosításakor várható emberi és egyházi reakciókat vizsgálja.

Az Európai Űrügynökség (ESA) által közreadott képen az Arianespace európai űrkutatási vállalat Ariane 5-ös hordozórakétájával felbocsátják a James Webb-űrteleszkópot az ESA Francia Guyana-i Kourouban lévő indítóállomásáról 2021. december 25-én. Az amerikai űrhajózási és űrkutatási hivatal, a NASA második igazgatójáról elnevezett James Webb a valaha tervezett legnagyobb űrteleszkóp. Az 1990-ben indított Hubble űrteleszkóp utódjának szánt eszköz a világegyetem legkorábbi korszakát fogja feltárni.

FORRÁS: MTI/EPA/ESA/CNES/ARIANESPACE/JM GUILLON

 

A Western Times hírportál szerint a projekt időszerű. A James Webb űrteleszkópnak, amelyet karácsonykor lőttek fel sikeresen, megvan a képessége arra, hogy nagyon távoli csillagokat és bolygórendszereket, valamint az élet eredetét tanulmányozza és elemezze, abból a szempontból is, hogy vajon alkalmasak-e emberi életre.

A portál idézi Carl Pilchert, a NASA asztrobiológiai intézetének volt vezetőjét, aki szerint annak a feltételezése, hogy a világegyetemben sehol másutt nincs élet,
elfogadhatatlan, amikor több mint százmilliárd csillag van csak ebben a galaxisban, és több mint százmilliárd galaxis van a világegyetemben".

A lelkészek és teológusok segítségével most a NASA és a Princeton Egyetem azt is vizsgálja, hogy a különböző vallások hogyan tehetik magukévá és illeszthetik tanításaikba a földön kívüli élet lehetőségét.

A munkában keresztény, muszlim és zsidó vallástudósok és gyakorló papok vesznek részt.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 25 év után ismét bekapcsolódhat a NASA az idegen intelligencia keresésébe47 éve érintetlen holdkőzetmintát nyitott fel a NASAA Merkúrba csapódik a NASA űrszondájaA NASA életet keres az EuropánA NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidát

CsillagászatJames WebbKategória: Mainstream

Többszöri halasztás után felbocsátották szombaton a James Webb-űrteleszkópot az Európai Űrügynökségnek (ESA) a Francia Guyana-i Kourouban lévő indítóállomásáról egy Ariane-5 rakéta fedélzetén. A rakéta indítását a Le Monde francia napilap honlapján élőben közvetítette.

Az amerikai űrhajózási és űrkutatási hivatal, a NASA második igazgatójáról elnevezett James Webb a valaha tervezett legnagyobb űrteleszkóp. A 9 milliárd dolláros (2937,6 milliárd forint) teleszkóp egy rendkívül összetett műszaki berendezés, amelyet az Egyesült Államokban építettek a NASA irányításával és amely az európai és kanadai űrügynökségek műszereit is tartalmazza.

AZ 1990-BEN INDÍTOTT HUBBLE ŰRTELESZKÓP UTÓDJAKÉNT BEHARANGOZOTT ESZKÖZ A VILÁGEGYETEM LEGKORÁBBI KORSZAKÁT FOGJA FELTÁRNI.

Miután eléri a világűrt, a NASA legnagyobb hatékonyságú és legösszetettebb űrteleszkópja infravörös fény segítségével kutatja a következő évtizedekben a kozmoszt, a Naprendszeren belüli bolygókat és holdakat, a legősibb és a legtávolabbi galaxisokat.

A JAMES WEBB A FÖLDTŐL MINTEGY MÁSFÉL MILLIÓ KILOMÉTERRE, A FÖLD-NAP RENDSZER L2 LAGRANGE-PONTJÁBÓL FOGJA MEGFIGYELNI A NAPRENDSZER OBJEKTUMAIT,

és öt-tíz éven keresztül készít korábban elérhetetlen érzékenységű és felbontású felvételeket.
Teljesítménye százszor nagyobb lesz, mint a Hubble űrteleszkópé, így nagy tükörátmérőjének és az infravörös tartományban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a világegyetem hőskorába kalauzol el.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA jégbe fagyasztotta a James Webb űrteleszkópotIsmét elhalasztották a James Webb űrtávcső felbocsátásátMég tovább késik a James Webb űrtávcső indításaÚjabb problémák jelentkeztek a James Webb űrtávcső tesztelése során

CsillagászatKategória: Mainstream

Amerikai csillagászok egy fiatal, napszerű csillag óriásvillanását figyelték meg. Ha a Nap produkálna ilyet, az csúnyán leégetné a hajunkat. Még szerencse, hogy saját csillagunk már nem bakfiskorú.

A University of Colorado (Boulder, USA) csillagászai egy a Földtől pár tucat fényévre lévő csillagrendszert kémleltek éppen, amikor egyszer csak látványos tűzijátéknak váltak szemtanúivá. Az EK Draconis nevű csillag töltött részecskék zápora kíséretében masszív energialöketet küldött ki magából – lényegesen nagyobbat, mint amilyet a saját naprendszerünkben valaha is láttak a tudósok. A kutatók Yuta Notsu asztrofizikussal az élen a Nature Astronomy decemberi számában adnak hírt az eseményről.

A tanulmány a koronakidobódás (coronal mass ejection) nevű, néha napviharként is emlegetett jelenséget vizsgálta. Notsu elmagyarázta: a csillagok meglehetős rendszerességgel bocsátanak ki ehhez hasonló anyagkilövelléseket. Az extrém forró, plazmaállapotú részecskékből álló felhők óránként több millió kilométeres sebességgel száguldanak át a világűrön. És ez akár rossz hír is lehet a számunkra:

HA A FÖLDET ÉRNÉ EL EGY KORONAKIDOBÓDÁS, OTT HELYBEN MEGSÜTNÉ AZ ÖSSZES MŰHOLDUNKAT, ÉS KOMPLETT NAGYVÁROSOK ÁRAMELLÁTÁSÁT ÁLLÍTANÁ LE.

„A koronakidobódások súlyos következményekkel bírhatnak a Földre és az emberi társadalomra nézve" – hangsúlyozta Notsu, a Coloradói Egyetem Légkör- és Űrfizikai Laboratóriumának kutatója és az Egyesült Államok Nemzeti Napobszervatóriumának munkatársa. Kosuke Namekata, a kutatás vezetője, a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium csillagásza és a boulderi kampusz korábbi vendégkutatója szintén kiemelte, hogy az eddig megtapasztaltnál nagyobb koronakidobódások komoly veszélyt jelenthetnének ránk.

Vizsgálódásaik során Namekata és munkatársai földi és űrteleszkópok segítségével figyelték meg az EK Draconist, amely sok szempontból a mi Napunk fiatalabb kiadásának tekinthető. 2020 áprilisában a csoport teleszkópvégre kapta, amint az EK Draconis izzó plazmafelhőt dob le magáról, melynek tömegét kvadrillió kilogrammos nagyságrendűnek becsülték.

EZ TÖBB MINT TÍZSZERESE A NAPSZERŰ CSILLAGOK KÖRÉBEN VALAHA MEGFIGYELT LEGNAGYOBB KORONAKIDOBÓDÁSNAK.

Az eseményt figyelmeztetésnek is vehetjük arra nézve, milyen veszedelmes is tud lenni az űridőjárás. „Egy ehhez hasonló léptékű koronakidobódást elméletileg a mi Napunk is produkálhatott a múltban – jegyezte meg Notsu. – Megfigyelésünk hozzásegíthet annak jobb megértéséhez, hogyan hathattak az efféle történések az évmilliárdok során a Földre, de még a Marsra is."

A kutató elmagyarázta: a koronakidobódások rendszerint a napkitöréseket követik, melyek során a csillag hirtelen heves fényfelvillanás kíséretében nagy mennyiségű sugárzást bocsát ki, ami messze hatol az űrben. A legfrissebb kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy a mi Napunk már higgadtabb annál, semhogy ilyen eseményláncolatot produkáljon. 2019-ben Notsu és munkatársai közreadtak egy tanulmányt, melyben megmutatják, hogy a fiatal napszerű csillagok galaxisszerte gyakran mutatnak be szupervillanásokat, óriás napkitöréseket, amelyek tízszer-százszor erőteljesebbek a mi Napunk kitöréseinél. Ezzel együtt megvan az elméleti lehetősége annak, hogy a Nap is villantson egy óriáskitörést – igaz, nem túl gyakran, talán pár ezer évente egyszer. Notsu csoportját az érdekelte, hogy vajon egy ilyen szupervillanás, egy óriás napkitörés szükségszerűen óriási koronakidobódást is eredményezne-e.

„A szuperkitörések jóval nagyobbak azoknál a napkitöréseknél, amelyeket a saját csillagunkon megfigyelhetünk – mondta el Notsu. – Így azt gyanítottuk, hogy jóval nagyobb koronakidobódást is hoznak magukkal. Ám eddig ez csak egy sejtés volt." Hogy végére járjanak a feltételezésnek, a tudósok az EK Draconisra irányították figyelmüket. Ez a csillag azért érdekes, mert bár méretre nagyjából megegyezik a mi Napunkkal, az életkora csupán 100 millió év, vagyis kozmikus léptékkel kifejezett sihedernek számít.

A Nap nézhetett ki így 4.5 milliárd évvel ezelőtt" – teszi hozzá Notsu.

A kutatók 2020-ban összesen 32 téli és tavaszi éjszakán át szegezték tekintetüket az EK Draconisra a NASA Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) űrteleszkópja, valamint a Kiotói Egyetem SEIMEI teleszkópja segítségével. Türelmüket április 5-én koronázta szerencse: az EK Draconis igazán nagy szuperkitörést adott le, majd nagyjából 30 perccel később a csoport szemtanúja lehetett annak, ahogy egy koronakidobódás létrejön, majd sebesen eltávolodik a csillag felszínétől. Sajnos csak a kidobódás kezdeti szakaszát, az ún. filamentkitörés-fázist sikerült elcsípniük, de azt így is megállapíthatták, hogy

VALÓDI ÓRIÁSSAL VAN DOLGUK, AMELY CSÚCSSEBESSÉGÉNÉL DURVÁN ÓRÁNKÉNT 1.6 MILLIÓ KILOMÉTERES SEBESSÉGGEL SZÁGULDOTT AZ ŰRBEN.

Hogy effajta óriások születhetnek, az nem sok jót ígér a földi életre nézve, ugyanis a csoport számításai szerint a Nap is ragadtathatja magát ilyen szélsőségekre. Pánikra még sincs ok, hiszen – ahogy arra a kutatók szintén rámutatnak – a szuperméretű koronakidobódások a szuperkitörésekhez hasonlóan igen ritkán esnek meg a Napunk-korabeli idősödő csillagokkal. Közönségesek lehettek ugyanakkor a naprendszer hajnalán, ezért valószínű, hogy a néhai óriás koronakidobódások is formálták a Föld és a Mars mai képét.

„A mai Mars légköre a Földéhez képest vékonyka, de úgy véljük, a múltban sokkal vastagabb lehetett – mondta el Notsu. - A koronakidobódások magyarázatot adhatnak arra, mi történt a vörös bolygó légkörével az évmilliárdok alatt."

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Földre is hatással volt az elmúlt 12 év legnagyobb napkitöréseEgy óriási napkitörés a sötét középkorba küldhet minketHatalmas ősi napkitörés árnyéka vetül a leendő Mars-misszióraKifigyelték, hogyan alakul ki egy napkitörés

CsillagászatKategória: Mainstream

Az Európai Déli Obszervatórium VLT távcsőegyüttesével felfedező felvétel készült a szabad szemmel is megfigyelhető kettőscsillag, a b Centauri körül keringő bolygóról. A b Centauri az eddigi legforróbb és legnagyobb tömegű a bolygógazda rendszerek között, a planétát pedig a központi csillagpártól százszor akkora távolságban kapták „lencsevégre", mint amilyen messze a Jupiter kering a Nap körül. Sok csillagász – legalábbis eddig – úgy gondolta, hogy ilyen nagy tömegű és ennyire forró csillagok körül nem is létezhetnek bolygók.

A b Centauri bolygójának felfedezése rendkívül izgalmas, hiszen alapvetően változtatja meg a nagy tömegű csillagokról mint bolygógazdákról kialakított képünket" 
– magyarázza Markus Janson, a stockholmi egyetem csillagásza, a Naturemagazin online felületén ma megjelent tanulmány vezető szerzője.

A körülbelül 325 fényév távolságban lévő, a Centaurus csillagkép irányában megfigyelhető b Centauri (egyik katalógusjele HIP 71865) kettőscsillag komponenseinek össztömege legalább hatszorosa a Napénak, ezzel messze a legnagyobb tömegű rendszer, amely körül bolygót detektáltak, eddig ugyanis a Napét legfeljebb háromszorosan meghaladó tömegű csillagok körül azonosítottak planétákat.

A legnagyobb tömegű csillagok nagyon forrók is egyben, ezalól ez a rendszer sem kivétel: 

A B SZÍNKÉPTÍPUSÚ FŐKOMPONENS HŐMÉRSÉKLETE A NAPÉNAK TÖBB MINT HÁROMSZOROSA. 

A nagy hőmérséklet miatt sugárzásának túlnyomó része az ultraibolya és a röntgentartományba esik.

A kép az eddigi legnagyobb tömegű bolygógazda csillagpárost, a b Centaurit és óriásbolygóját, a b Centauri b-t mutatja. Ez az első alkalom, hogy a csillagászoknak sikerült közvetlenül észlelniük egy nagy tömegű és forró csillagpáros körül keringő bolygót

FORRÁS: ESO/JANSON ET AL.

 

Az ilyen típusú csillagok nagy tömege és intenzív sugárzása jelentős hatást gyakorol a környezetükben található gázra, ennek pedig a bolygókeletkezés ellen kellene hatnia. Minél forróbb a csillag, annál nagyobb energiájú sugárzást bocsát ki, ami gyorsabban párologtatja el a környező anyagot. „Általánosan elfogadott nézet, hogy a B színképtípusú csillagok környezete nagyon veszélyes, romboló hatású, így mindenki azt gondolta, hogy nagy bolygók csak rendkívül nehezen alakulhatnak ki körülöttük" – mondja Janson. 

AZ ÚJ FELFEDEZÉS AZONBAN AZT JELZI, HOGY BOLYGÓK VALÓJÁBAN ILYEN RENDKÍVÜL BARÁTSÁGTALAN KÖRNYEZETBEN IS LÉTREJÖHETNEK. 

„A b Centauri kísérője idegen világ egy olyan környezetben, amely teljesen különbözik attól, amit itt a Földön, de akár a Naprendszerben is tapasztalhatunk" – magyarázza a tanulmány társszerzője, a stockholmi egyetem PhD-hallgatója, Gayathri Viswanath. „Szélsőségesen intenzív sugárzás által dominált goromba környezet, ahol minden, a csillagok, a bolygó és a távolságok is sokkal, de sokkal nagyobbak."

Valóban, a b Centauri (AB)b vagy b Centauri b jelöléssel ellátott új bolygó jellemzői is szélsőségesek. 

TÖMEGE A JUPITERÉNEK TÍZSZERESE, EZZEL AZ EDDIG TALÁLT EXOBOLYGÓK KÖZÖTT AZ EGYIK LEGNAGYOBB TÖMEGŰ. 

Ráadásul a valaha megfigyelt egyik legnagyobb méretű pályán kering, csillagait a Nap és a Jupiter közötti távolságot százszorosan meghaladó messzeségben járja körül. A központi csillagpártól mért nagy távolság lehet a kulcsa a túlélésének is.

Fantáziarajz a b Centauriról és óriásbolygójáról, a b Centauri b-rő

lFORRÁS: ESO/L. CALÇADA

 

Az eredmények meghatározó mértékben az ESO chilei VLT távcsőegyüttesén működő kifinomult SPHERE (Spectro-Polarimetric High-contrast Exoplanet Research) műszernek köszönhetők. A SPHERE már korábban is sikeresen fényképezett le bolygókat más csillagok körül, például hozzá fűződik az első felvétel egy Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygópárról.

Valójában azonban nem a SPHERE volt ez első műszer, amely képet rögzített a bolygóról. A vizsgálat részeként a csoport átnézte a b Centauri rendszeréről készült korábbi észleléseket is, és felfedezte, hogy 

A BOLYGÓT MÁR TÖBB MINT HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT IS LEFÉNYKÉPEZTÉK AZ ESO 3,6 MÉTERES TÁVCSÖVÉVEL, DE AKKOR MÉG NEM ISMERTÉK FEL, HOGY BOLYGÓRÓL VAN SZÓ. 

A tervek szerint az évtized vége felé munkába álló ESO Rendkívül Nagy Távcső (ELT), illetve a VLT fejlesztései lehetővé teszik majd, hogy a csillagászok sokkal többet tudjanak meg a bolygó kialakulásáról és tulajdonságairól. 

Most még teljes rejtély, ezért érdekfeszítő feladat lesz kitalálni, hogy miként alakulhatott ki"  – tekint előre Janson.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2069-ben elindulhatunk az Alpha Centauri feléAz Alpha Centaurinál keres bolygókat a chilei óriásteleszkópHogyan lassítsunk le egy űrszondát az alfa Centaurinál?

CsillagászatKategória: Mainstream

Az eddig ismert egyik legkisebb,"pehelysúlyú" bolygót fedezték fel a Naprendszeren kívül. A vörös törpe körül keringő égitest tömege a Földének 55 százaléka, egy napja 8 óránál rövidebb ideig tart.

A GJ 367 b jelű bolygó egy kis tömegű kőzetplanéta, átmérője pedig a Föld átmérőjének 72 százaléka. A tudósok szerint ez a ma ismert közel ötezer exobolygó közül az egyik legkisebb tömegű.

A felfedezést a Német Űrkutató Központ (DLR) Bolygókutató Intézete irányítása alatt egy nemzetközi kutatócsoport tette. Az intézet munkatársa, a kutatást vezető Csizmadia Szilárd szerint nagy sűrűsége miatt feltételezhető, hogy a bolygó vasból álló belső maggal rendelkezik. Becsléseik szerint a bolygó 86 százaléka lehet vas.

A GJ 367 b a Földtől 31 fényévnyi távolságra van, 7,7 óra alatt kerüli meg anyacsillagát, a GJ 367 nevű vörös törpét, mely nagyjából fele akkora, mint a Nap, emellett jóval hűvösebb és kevésbé fényes.
Úgy tűnik, több hasonlóságot mutat a bolygó a Merkúrral. A Földnél kisebb méretű kőzetbolygók közé tartozik, felfedezése egy lépéssel közelebb vihet a "második Föld" megtalálásához - véli Kristine Lam, a DLR vezető szakembere.

A bolygó azonban semmiképpen sem lehet második Föld, mivel nagyon nagy mértékű sugárzásnak van kitéve, 500-szor erősebbnek, mint a Föld - fejtette ki Csizmadia. A GJ 367 b felszíni hőmérséklete azon az oldalon, mely állandóan csillaga felé fordul, elérheti az 1500 Celsius-fokot - ezen a hőmérsékleten minden kőzet és fém megolvad.

A tudósok eredményeikről a Science című tudományos lapban számoltak be.

Az exobolygók felfedezése azért kiemelt jelentőségű a kutatók számára, mivel ezeken elképzelhető az élet. A GJ 367 b felfedezéséhez használt módszer segíthet a megfelelő jelöltek feltárásában. Mintegy negyed évszázaddal az első exobolygó felfedezése után a tudósok egyre precízebben tudják megállapítani az égitestek jellemzőit, ezáltal több információt szereznek különböző változataikról.

"A gázóriásokkal ellentétben a Földhöz hasonlatos sziklás világok jóval mérsékeltebb hőmérsékletűek és fontos összetevőket tartalmaznak, például folyékony vizet és oxigént. Bár nem minden kőzetbolygó élhető, a kisebb égitestek keresése és típusuk meghatározása segíthet megérteni, hogyan alakultak ki, mi tesz élhetővé egy bolygót és segít megállapítani, vajon egyedülálló-e a Naprendszer" - fejtette ki Lam.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Felfedezték a Naprendszer legkisebb törpebolygójátGyűrűt fedeztek fel a Haumea törpebolygó körülÚj törpebolygóval gyarapodott a NaprendszerEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet élet

NASAholdKategória: Mainstream

Az Európai Űrügynökség (ESA) vezetője még ebben az évtizedben európai űrhajóst akar a Holdra juttatni. Josef Aschbacher szerint ennek szimbolikus jelentősége lenne.

Az ESA vezetője pénteken Párizsban arról beszélt: hisz benne, hogy ez a cél elérhető. Mint mondta: arra számít, hogy a Hold a jövőben egy új gazdasági területté, új kontinenssé válhat.

Az európai Hold-küldetésről azonban még nincsenek konkrét tervek, ezzel kapcsolatban az amerikai űrhivatallal tárgyal az ESA.

A NASA az Artemis-misszióval 2025-ig akar űrhajóst küldeni a Holdra, mintegy 50 évvel az után, hogy amerikai asztronauták először jártak ott. Az Apolló-missziók során 1969 és 1972 között hat alkalommal landoltak amerikai űrhajósok a Holdon.

Aschbacher hangsúlyozta, hogy az Artemis-küldetésben az ESA is nagy szerepet vállal. Ennek a projektnek a következő fázisában a NASA és az ESA a Hold körül keringő Gateway bázis létrehozásán dolgozik majd.

Természetesen más vállalatok is részt vesznek az Artemis-küldetésben, de jó látni, hogy a NASA megbízható partnerként támaszkodik Európára - emelte ki Aschbacher, hozzátéve: hogy "minden bizonnyal ez lehet a közös utunk a Holdra."

Korábbi híradások szerint a Gateway kisebb lesz a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomásnál (ISS), és nem lesz állandóan lakott, azonban fontos szerepe lesz a Hold felszínére leszálló újabb emberes küldetésekben, a Hold körüli térségben gyűjtött tapasztalatokat pedig a szakemberek a jövő Mars-küldetéseiben is hasznosítani akarják. A csaknem 40 tonnásra tervezett űrállomáson a TRITEL sugárzásmérő magyar műszer is helyet kap.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2024-ben újra ember léphet a Holdra47 éve érintetlen holdkőzetmintát nyitott fel a NASAA Hold déli sarkán landol a következő expedícióA Hold egy darabja üldözi a MarsotA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára

NASAKategória: Mainstream

November 24-én, magyar idő szerint 19:20-kor indíthatják el a kaliforniai Vandenberg légitámaszpontról a Double Asteroid Redirection Test (DART) űrszondát – írja a Space.com. A NASA élőben fogja közvetíteni az esemény YouTube-csatornáján, a kapcsolódó oldalon történő regisztrációval pedig virtuálisan részt is lehet venni a felbocsátáson.

A DART feladata az, hogy becsapódva megváltoztassa egy égitest mozgását. Ez lesz az első ilyen típusú küldetés a történelemben.

Az űreszköz a tervek szerint 2022 őszén fogja elérni a Dimorphost, a Didymos nevű aszteroida körül keringő kváziholdat. A becsapódást a földi távcsövekkel is elemezhetik majd, az Európai Űrügynökség Hera űrszondája pedig 2026-ban a Didymost felkeresve további adatokat gyűjthet az eseményről.

A NASA és partnerei folyamatosan keresik azokat az objektumokat, amelyek tényleges fenyegetést jelentenek a Földre. Bár egyelőre nem azonosítottak ilyen égitestet, nem árt felkészülni a védekezésre, egyelőre ugyanis nincs biztos módszerünk a veszély elkerülésére.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA megpróbál eltéríteni egy aszteroidát

IdegenekKategória: Mainstream

Ahogy az űrkutatás és annak kereskedelmi felhasználása egyre fejlődik, fel kell készülnünk rá, hogy eddig nem ismert életformákat hurcolhatunk be a Földre – írja a BioScience, az Amerikai Biológiai Tudományok Intézete által kiadott folyóirat. A veszély abban áll, hogy olyan mikrobák kerülnek a földre, amelyek nem őshonosak, és ezért nincs ellenük védettségünk, vagy épp ellenkezőleg, mi vihetünk el olyan mikroszkopikus élőlényeket, amelyek a máshol esetlegesen meglévő életet elpusztíthatják.

Tennünk kell annak érdekében, hogy csökkentsük a veszélyeket. Bár ezeknek kicsi az esélyük, lehetséges, hogy a hatásuk extrém lehet. Ha ugyanis megtörténik a baj, az nagyon nagy lesz

– jelezte Phil Cassey, a tanulmány egyik szerzője, az Adelaide-i Egyetem ökológiai és evolúciós biológiai tanszékének vezetője egy sajtóközleményben.

Cassey szerint szorosabb együttműködésre volna szükség az invazív fajokkal foglalkozó biológusok és az asztrobiológusok között, hogy erősíthessék a meglévő nemzetközi biológiai biztonsági protokollokat.

Lehetséges, hogy a Naprendszer többi része teljesen élettelen, tehát nincs semmi, ami fenyegetne minket, vagy amit mi fenyegetnénk. Azonban ha egy űrmisszió halálos vírussal térne vissza, annak mindenki megérezné a következményeit.

Forrás: IndexKapcsolódó: 10 millió csillagot vizsgáltak át idegeneket keresve, megvan az eredmény70 év után szólalt meg a nyugalmazott rendőr, aki találkozott az idegenekkelA NASA szerint hamarosan megtaláljuk az idegeneketAz Apollo küldetés űrhajósa állítja: "az idegenek köztünk vannak és békepártiak"Az idegenek már kereshetnek minket