UFO

Kapaszkodjon meg, jelentős napvihar közeleg!

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 11 - 17:23
napszélCsillagászatKategória: Mainstream

Hatalmas lyuk nyílt a napkoronán, ami azt jelenti, hogy geomágneses vihar közeleg. A sarki fények szerelmesei most biztosan el lesznek kényeztetve.

A Nemzeti Óceáni és Légkör Szervezet (NOAA) adta ki a figyelmeztetést szeptember 11-én a G2-es erősségű napviharról. Ez az ötfokozatú skálán nagyjából egy közepes erősségű viharnak feleltethető meg.

Jelenleg a szoláris minimum felé tartunk, ami a Nap 11 éves ciklusának legkevésbé aktív periódusa. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő időszakban központi csillagunk tevékenysége a minimálisra szorul vissza, és a napfoltok száma is drasztikusan visszaesik.

Ennek ellenére lyukak továbbra is képződhetnek a napkoronán. A rések hűvösebb, kevésbé sűrű plazmarégiók a Nap atmoszférájában.A lyukak lehetővé teszik, hogy a napszél könnyebben kiszabaduljon, nagysebességű elektromágneses sugárzást bocsátva ki az űrbe.

Ha a lyuk a Föld felé tekint, a napszelek egyenesen felénk áramlanak.Sebességük egyes becslések szerint a 600 kilométer per másodpercet is elérheti.A szakértők szerint nem kell tartani attól, hogy a földi elektromos berendezésekben, illetve erőművekben a jelenség jelentősebb károkat okozzon. Ideiglenes zavarok egyes helyeken ugyanakkor előfordulhatnak.

A sarki fények azonban mindenképpen látványosak lesznek. Az aurora a Föld északi és déli pólusain egyaránt előforduló látványos magas légköri fényjelenség, amelyet a mágneses pólusoknál a magnetoszférába behatoló napszél töltött részecskéi (elsősorban protonok és elektronok) okoznak. A várakozások alapján mind az északi, mind a déli féltekén látni lehet majd a fényeket.

Az érintett régiók a NOAA térképén tekinthetők meg.

FORRÁS: NOAA

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Napviharok a semmiből?"Betyár" napfoltok gátolhatják az űridőjárás előrejelzésétEltűntek a napfoltok, újabb jégkorszak közelít?
Kategóriák: UFO

Lassan elveszítjük a rekorder űrszondát

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 10 - 16:18
CsillagászatKategória: MainstreamA Dawn két Földön kívüli objektum körül is keringett, feltérképezte a Ceres törpebolygót. Most kifogy az üzemanyagból.    

A NASA Dawn űrszondája várhatóan szeptember közepe és október közepe között fogy ki a hidrazinból, az egyik kulcsfontosságú üzemanyagból. A kutatók ekkortól nem fognak tudni kommunikálni az eszközzel, ám az még évtizedeken át a Ceres törpebolygó körüli jelenlegi pályáján marad.

Még ha szomorú is lesz búcsút venni a Dawntól, nagyon büszkék vagyunk mindarra, amit elért

– idéti az MTI Lori Glaze-t, a NASA menedzserét.

Ismeretlen világokat mutatott be

A Dawn 2015-ben a világon elsőként érte el egy törpebolygó röppályáját, azóta keringett a Ceres körül. Korábban összesen 470 millió dolláros (132 milliárd forintos) missziója keretében már meglátogatta a Vesta aszteroidát. Ezzel a teljesítményével ez az eddigi egyetlen szonda, amely két Földön kívüli objektum körül is keringett.

Olyan ismeretlen világokat mutatott nekünk a Dawn, amelyek két évszázadon át csak fénypontok voltak a csillagok között. És nagyon részletes, intim képet mutatott be, miközben egzotikus, titokzatos és összehasonlíthatatlan tájakat fedezett fel

– mondta Marc Rayman, a NASA kutatója.

A Mars és a Jupiter között

A Dawn űrszonda a NASA Discovery-programjának kilencedik űrszondája. 2007. szeptember 27-én indult a Földről, hogy közelről vizsgálja a Vesta kisbolygót és a Ceres törpebolygót. 2011 júliusában állt pályára a Vesta körül, és csaknem ötmilliárd kilométer megtétele és 7,5 évnyi utazás után 2015 márciusában érkezett a Cereshez.

Akkor azt tervezték, hogy mintegy 16 hónapon át vizsgálja, de a missziót többször meghosszabbították. 2015 októberében a Dawn felvételei segítségével a kutatók a törpebolygó legrészletesebb térképét készíthették el. A Ceres csaknem ezer kilométeres átmérőjével a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóöv legnagyobb égiteste, 1801-ben fedezték fel, a földművelés római istennőjéről nevezték el.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA meghosszabbította a Dawn űrszonda misszióját
Kategóriák: UFO

Kamu volt a neten keringő szenzációs NASA-felvétel

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 9 - 18:17
CsillagászatNASAKategória: Mainstream

Narancssárga színben tündöklő fényeket, bolyhos felhőket, már-már mennyei látképet mutat az a „felvétel”, ami a Cassini-űrszonda utolsó pillanataiban készült. Legalábbis így propagálják azt a képet, amiről utólag kiderült, művészi illusztráció csupán. Ennek ellenére az internet népének nagy része felült a megtévesztésnek.

Sok ezren osztották meg azt a művészi víziót, ami a Cassini halálos útját örökíti meg. A nemes szándék nem feltétlenül probléma, szükség van az űrkutatás népszerűsítésére, az egyetlen „aprócska” gond a tálalással van; a művet egyesek hiteles fotóként reklámozzák a nagyközönségnek.

„Nagyra értékelem a csillagászattal kapcsolatos műalkotásokat, és azt, hogy ezekkel igyekeznek közelebb hozni az emberekhez a tudományt, illetve az univerzumot.Baj akkor van, ha egy képet másnak állítanak be, mint ami, és helytelenül jelölik meg a valódi forrást– fakadt ki Twitteren dr. Katie Mack asztrofizikus, aki egyúttal arra kérte az internetezőket, hogy körültekintőbben népszerűsítsék a világhálón fellelhető illusztrációkat.

Az ehhez hasonló illusztrációk ugyan látványosak, mégis sokakat megtévesztenek

FORRÁS: NASA\JPL-CALTECH

A valódi képek nem ilyen látványosak, de rendkívül fontosak a tudomány számára

A Cassini még 2017 szeptemberében lehelte ki mechanikus lelkét, amikor a korábban végrehajtott pályamódosítások hatására belépett a Szaturnusz légkörébe. Az űreszköz meteoritként felizzva hullott darabjaira a gázóriás atmoszférájában.Megsemmisítésére azért volt szükség, mert a kutatók nem szerették volna beszennyezni a környező holdakat a szonda felületén megtelepedő esetleges földi organizmusokkal.A gigászi bolygó holdjai közül a legérdekesebb az Europa, ahol több szakértő is életet feltételez a jégpáncél alatt.

A Cassini valódi felvételei nem olyan drámaiak, mint a fenti képen ábrázolt felhőrengeteg, mégis fontos információkkal szolgálnak a Szaturnuszról. Utolsó képét akkor lőtte, amikor 634 000 kilométerre volt a bolygótól, ez nagyjából kétszerese a Föld-Hold távolságnak.

Az egyik utolsó - valódi, hiteles - kép a Cassinitől

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/SPACE SCIENCE INSTITUTE

Nem szabad elfelejteni, hogy a Szaturnusz kívülről rendkívül homályos, a látható fény tartományában nem lehet olyan művészi hatású felvételeket készíteni róla, mint amilyeneket a Juno űrszonda csinál a Jupiterről.Amennyiben viszont infravörös képek látnak napvilágot a gázóriásról, feltárulnak a hideg, sötét felhők, amik blokkolják a planéta belseje felől érkező hőt.

Infravörös tartományban előbukkannak a rejtőzködő felhők is

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/UNIVERSITY OF ARIZONA

A Szaturnuszról egyébként számtalan képet találni a NASA archívumában, az utolsó teljes portré két nappal a Cassini halála előtt készült a Naprendszer második legnagyobb bolygójáról.

A Szaturnusz teljes pompájában

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/SPACE SCIENCE INSTITUTE/JASON MAJOR

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Hatalmas óceán rejtőzik a Szaturnusz holdjának felszíne alatt Sarki fény ragyog délben a SzaturnuszonAz élet alapanyagait találták meg a Szaturnusz holdjánAz első képek a Szaturnusz gyűrűiben lubickoló CassinitőlBúcsú a Szaturnusztól: íme a Cassini egyik utolsó felvétele
Kategóriák: UFO

A Földön kívüli élet kutatására kell a NASA-nak koncentrálnia

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 8 - 12:10
CsillagászatNASAKategória: Mainstream A NASA-nak több pénzből nagyobb űrtávcsöveket kell építenie a jelenlegieknél a még hatékonyabb bolygókutatáshoz és a Földön kívüli élet felleléséhez – állapítja meg egy friss amerikai kongresszusi jelentés.    

Az amerikai tudományos akadémia jelentése korszakváltást jelent a kommentárok szerint.

 

Az emberiség évszázadok vagy inkább évezredek óta szeretnék kifürkészni, hogy van-e élet a Földön kívül. Most itt a lehetőség, hogy húsz éven belül választ találjunk erre a kérdésre

– mondja David Charbonneau a Harvard Egyetem csillagásza.

A jelentés úgy fogalmazza meg a NASA előtt álló prioritásokat, hogy azok elsősorban ezt, az exobolygó-kutatást segítsék elő. Ennek érdekében olyan nagy hatótávolságú űrtávcsövek és földi távcsövek építését szorgalmazzák, melyekkel közvetlenül lehet megfigyelni a Naprendszeren kívüli bolygókat.

Ez rendkívül költséges, amit főleg annak fényében nehéz átverni az amerikai költségvetésen, hogy a mostani hasonló nagyprojekt, a Webb-űrtávcső építése jóval lassabban halad (most 2021 a céldátum) és jóval költségesebb az eredetileg tervezettnél.

A Webb-űrrtávcső egy látványterven

A Webb-űrrtávcső egy látványterven

Fotó: Astrium

A mostani jelentés a bolygókutatás tágabb céljai között kifejezetten szorgalmazza a földön kívüli élet, valamint a potenciálisan lakható bolygók keresését.

Forrás: IndexKapcsolódó: A NASA jégbe fagyasztotta a James Webb űrteleszkópotIsmét elhalasztották a James Webb űrtávcső felbocsátásátIsmét késhet a James Webb űrtávcső indításaMég tovább késik a James Webb űrtávcső indításaÚjabb problémák jelentkeztek a James Webb űrtávcső tesztelése során
Kategóriák: UFO

Különös folt terpeszkedik a holdon, ahol életet sejtenek

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 7 - 19:18
CsillagászatJupiterEuropaKategória: Mainstream

Kétségtelenül a Naprendszer egyik legizgalmasabb égiteste a Jupiter jeges holdja, az Europa. Főként azért terelődött rá az utóbbi időkben a figyelem, mert a jégpáncél alatt rejtőző globális óceán akár különböző életformákat is rejthet, nem csoda, ha egyre több küldetést, valamint kutatást terveznek alapos felderítésére. Nemrég elkészítették a jégvilág hőtérképét is, ami ugyancsak tartogat izgalmas meglepetéseket. Leginkább az a hatalmas, körülbelül 300 kilométeres kiterjedésű „hidegzóna” birizgálja a kutatók fantáziáját, aminek eredetére egyelőre nem találtak minden igényt kielégítő magyarázatot.

Samantha Trumbo, a Kaliforniai Műszaki Egyetem kutatója és kollégái az ALMA (Atacama Large Millimeter Array) nevű, 50 teleszkópot magába foglaló távcsőhálózattal vizsgálták az Europa felszíne által kisugárzott hőt. A műszerek négy, egymást átfedő hőképet szolgáltattak, amelyek együttesen kirajzolták az égitest teljes hőtérképét.

Nem igazán a hideg foltok érdekeltek minket, inkább a forrópontokra voltunk kíváncsiak, a hidegpontok ugyanis geológiai aktivitásra utalnak– mondta Trumbo. Akadt viszont egy hidegfolt, ami felkeltette a kutatók érdeklődését. A terület csupán 9 Celsius-fokkal volt hűvösebb, mint a környező régiók, a szakértők szerint az eltérés mégis jelentősnek mondható.

Az Europa felszíne egy művészi illusztráción

FORRÁS: LEEMAGE/©RON MILLER/NOVAPIX/LEEMAGE/RON MILLER

A hidegfoltot övező rejtélyt jelen pillanatban két elmélettel próbálják magyarázni:vagy egyszerűen arról van szó, hogy az itteni felszín kevesebb hőt sugároz ki, vagy tovább tart felmelegítenie a napfénynek, mint a hold többi részét.

Ott van-e a folt, vagy csupán „illúzió”?

A jelenség hátterében az állhat, hogy a 300 kilométeres kiterjedésű térség jegének összetétele markánsan eltér a hold többi részétől, emiatt pedig a hő nehezebben jut keresztül rajta. Egy másik teória szerint viszont a helyi felszín textúrája az, ami a jelet eredményezi.

„Ha a folt valódi, akkor egy nagyobb jégtakarónak kell lennie, talán fiatalabb is, mint a felszín többi része, mert még nem töredezett szét” – véli Jessica Noviello, az Arizonai Állami Egyetem munkatársa. „Az Europán inkább valami fiatalabb képződményt tanulmányoznék, mert az igen sokat elmondana a hold korábbi állapotáról, és annak változásáról” – tette hozzá a kutató.

A Trumbo és csapata által alkalmazott modell a Galileo-űrszonda limitált adatkészletén, valamint a hold felszínének albedóján, azaz fényvisszaverő képességén alapult.Éppen ezért több szakértő megkérdőjelezi a most detektált hidegfolt létezését.

Egy dolog azonban biztosra vehető: az eredmények megerősítéséhez további kutatásokra lesz szükség. A tanulmányról bővebben az alábbi linkre kattintva lehet olvasni.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA életet keres az EuropánAz Europa jobban hasonlíthat a Földre, mint gondoltákSzokatlan, radioaktív sugárzás jelent meg Európa felett - a forrás ismeretlen
Kategóriák: UFO

Csillagok háborúja a por ellen

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 6 - 18:19
CsillagászatKategória: Mainstream

Az éjszakai égbolt egyik legnagyobb és legfényesebb ködéről, a Carina-ködről az ESO chilei Paranal Obszervatóriumában működő VISTA távcsővel készítettek gyönyörű felvételt. Az infravörös tartományban észlelő VISTA a ködöt kitöltő forró gázon és sötét poron áthatolva csillagok miriádjait mutatja meg nekünk, éppen most születetteket és a haláltusájukat vívókat is.

A Carina (Hajógerinc) csillagkép irányában, tőlünk 7500 fényévre van egy köd, amelyben jól megférnek egymással az éppen születő és a pusztulásuk előtt álló csillagok.A drámai események által formált Carina-köd finoman szétterülő csillagközi gáz és por dinamikusan fejlődő egysége.

A kozmikus buborék belsejét uraló nagy tömegű csillagok intenzív ultraibolya sugárzást bocsátanak ki, ez készteti fénylésre a környező gázt. Ezzel szemben a köd más részeiben sötét poroszlopok figyelhetők meg, amelyek most született csillagokat takarnak. A Carina-ködben ádáz csata dúl a csillagok és a por között, amelyet az új csillagok nyernek – nagy energiájú sugárzásuk és csillagszelük elpárologtatja és szétoszlatja a csillagbölcsőt, amelyben megszülettek.

300 fényéves méretével a Carina-köd a Tejútrendszer egyik legnagyobb csillagkeletkezési területe, sötét égbolton szabad szemmel is könnyen megfigyelhető.Sajnos az északon élők számára nem, mivel az égi egyenlítőtől 60 fokkal délre fekszik, így csak a déli féltekéről látható.

A rendkívül érdekes köd belsejében trónol a legkülönösebb csillagrendszer, az éta Carinae. A csillaggigász – egy furcsa kettős – a terület legtöbb energiát kibocsátó csillagrendszere, az 1830-as években az égbolt egyik legfényesebb objektuma volt. Élete vége felé tartva azóta drámai módon elhalványodott, de továbbra is a Tejútrendszer egyik legnagyobb tömegű és luminozitású csillagrendszere.

A nagyobb látómezőben a Carina-ködöt övező zsúfolt szomszédság még több csillaga látható. A világ legnagyobb infravörös égboltfelmérő távcsöve, a VISTA által rögzített felvételen tanúi lehetünk a lüktető csillagváros drámai fejlődésének, amelyben egymás mellett születnek és pusztulnak el a csillagok

FORRÁS: ESO/J. EMERSON/M. IRWIN/J. LEWIS

A képen az éta Carinae a porködök által formált „V" feletti fényes folt részeként figyelhető meg. Közvetlenül az éta Carinae mellett jobbra látható a viszonylag kicsi Kulcslyuk-köd – hideg gázmolekulák alkotta apró, sűrű felhő a Carina-ködön belül –, amelyben több nagy tömegű csillag is van, és amelynek kinézete szintén drámai módon megváltozott az elmúlt évszázadok során.

A Carina-ködöt az 1750-es években fedezte fel Nicolas Louis de Lacaille a Jóreménység fokáról, a csillagászati fényképezés kezdetei óta pedig rengeteg felvétel készült róla.A VISTA (Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy) különlegessége, hogy nagy területről szolgáltat példátlan részletességű képeket, infravörös képességeinek köszönhetően pedig tökéletes eszköz, hogy felfedje a Carina-köd porkígyóiban rejtőző fiatal csillagokat.

2014-ben a VISTA közel ötmillió egyedi infravörös forrást mutatott ki a ködben, ebben a hatalmas „csillagtenyészetben". A VISTA a világ legnagyobb, égboltfelmérésekre épített infravörös távcsöve, nagy tükre, széles látómezeje, rendkívüli érzékenységű detektorai lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy a déli égbolt teljesen új képét rajzolják fel.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Megoldották a hiányzó csillagpor rejtélyétŐsi csillagpor vall az első csillagok keletkezéséről és haláláról
Kategóriák: UFO

Magyar fizikusok szerint egy fekete lyukakból álló korong rejlik a galaxis közepén

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 5 - 16:24
CsillagászatfizikaKategória: Mainstream A galaxismagban hemzsegnek a fekete lyukak: az idei év elején röntgencsillagászati módszerekkel 12 feketelyuk-kettős jelöltet fedeztek fel. Valószínűsíthető azonban, hogy ennél jóval több, akár több ezer fekete lyuk is keringhet galaxisunk magjában. Az ELTE kutatói egy most közzétett tanulmányban rámutattak, hogy ezek a fekete lyukak várhatóan egy korongba rendeződve keringenek a központi szupernehéz fekete lyuk körül.    

Csillagászati megfigyelések alapján tudjuk, hogy a legtöbb galaxis közepén található egy szupernehéz fekete lyuk. Ezen égitestek roppant gravitációjának hatására csillagok milliói és naptömegű fekete lyukak ezrei gyülemlenek össze egy sűrű, mindössze néhány fényév sugarú gömbbe. Az asztrofizikusok a galaxismagban keringő csillagok pályáinak kölcsönhatásait szimulálták, és azt találták, hogy a fekete lyukak pályái eddig nem várt módon rendeződnek. Az eredmények azt mutatják, hogy a nehezebb égitestek egy vastag korongot alkotva keringenek a központi szupernehéz fekete lyuk körül.

Korábban azt gondolták, hogy a kisebb és nagyobb tömegű objektumok egyaránt tetszőleges irányban keringhetnek a központi nagy fekete lyuk körül. Kutatásaink azonban azt igazolják, hogy a nehezebb csillagok és a fekete lyukak egyetlen korongba rendeződnek

– mondja Szölgyén Ákos, az ELTE PhD-hallgatója, aki a Physical Review Lettersben, az egyik legrangosabb fizikai szaklapban publikált kutatást vezette.

Szölgyén Ákos és témavezetője, Kocsis Bence, az ELTE Atomfizikai Tanszékén működő GALNUC ERC kutatócsoport vezetője, a most megjelent munkájuk során egy eddig nem vizsgált effektust, az ún. vektor rezonáns relaxációt is számításba vették a galaxismag numerikus szimulációjában. Ez az effektus leírja az égitestek pályái között fellépő gravitációs forgatónyomatékot, ami hosszú idő alatt összeadódik, és azt eredményezi, hogy évmilliók alatt a keringési pályák síkja fokozatosan elfordul.

Ellentétben egy méhkas körül hemzsegő méhrajjal, a csillagok sokkal rendezettebb módon keringenek a központi szupernehéz fekete lyuk körül: pályáik síkban precesszáló ellipszisek. A pályák közötti kölcsönhatás következtében a pályasíkok évmilliók alatt elfordulnak

– magyarázza Kocsis Bence.

Fantáziarajz egy gravitációs árapály erők miatt széteső csillag halmazról NASA/JPL-Caltech/R. Hurt (SSC/Caltech) munkája és a Hubble Deep Field felvétele alapján.

Fantáziarajz egy gravitációs árapály erők miatt széteső csillag halmazról NASA/JPL-Caltech/R. Hurt (SSC/Caltech) munkája és a Hubble Deep Field felvétele alapján.

Grafika: Szölgyén Ákos

Mivel a galaxismagban több millió csillag és akár több ezer fekete lyuk is keringhet, ez a hatás nagyon jelentős lehet, és alapvetően befolyásolja azt, hogy hosszú idő után milyen pályákon keringenek az égitestek. A kutatók az egyes égitestek pályáinak kölcsönhatásait a galaxismag kialakulásának pillanatától kezdték szimulálni.

„Jelenlegi ismereteink szerint a galaxisok magját alkotó sűrű csillaghalmaz alapvetően két fő módon keletkezhetett. Az egyik szerint gáz áramlott a galaxis távolabbi régióiból a középpontban lévő szupernehéz fekete lyuk közelébe. A besűrűsödő gázból pedig idővel csillagok keletkeztek. A másik modell szerint ősi csillaghalmazok hullottak be a galaxis centrumába, és ahogy bespiráloztak, majd a szupermasszív fekete lyuk árapályerejének hatására széthullottak, csillagaik benépesítették a galaxismagot. Valószínűsíthető, hogy mind a két folyamat egyaránt szerepet játszott a kialakulásban” – mondja Szölgyén Ákos.

Közös ezekben a modellekben, hogy a csillagok pályája kezdetben szintén korongokat alkothatott attól függően, hogy a gázfelhők vagy épp a behulló csillaghalmazok milyen irányból érkeztek és spiráloztak befelé a központba. Korábbi elképzelés szerint idővel ezek a csillagkorongok a gravitációs kölcsönhatás miatt elkeveredtek egymással. Azonban a nehezebb csillagok, amelyekből később a fekete lyukak keletkeznek, a gravitáció hatására lesüllyednek egy korongba úgy, ahogy a nehezebb részecskék leülepednek egy tartályban. A magyar fizikusok ezt a jelenséget fedezték fel az adatokban, és azt találták, hogy ezek a korongok hosszú ideig megmaradhatnak.

A csillaghalmazok fejlődésük során megpróbálják maximálisan kitölteni a rendelkezésükre álló teret, akárcsak a gázok egy tartályban. Azonban a nehezebb égitestekből álló komponens nem tudja elérni ezt a legrendezetlenebb, gömbszimmetrikus állapotot. Ezek a nagy tömegű objektumok a gravitáció hatására „leülepednek” és egy alacsony entrópiájú állapotot, egy korongot hoznak létre

– magyarázza Kocsis Bence. Bár még csak egy tucat fekete lyukat észleltek a galaxismagban, ezek populációja várhatóan a nehéz csillagok által alkotott korongban rejtőzik. A felfedezésnek nagy jelentősége lehet a galaxisfejlődésnek a megértésében és a gravitációshullám-források eredetének értelmezésében.

„Ha több száz vagy ezer fekete lyuk korongba rendeződik a központi szupernehéz fekete lyuk körül, akkor ezek együttesen erősen meghajlíthatják és kilyukaszthatják a gázfelhőket, amiből megfigyeljük a nagyenergiás kiáramlásokat. Ez több ezer fényévre is képes megváltoztatni a galaxis nagyskálás szerkezetét” – mondja Kocsis Bence. „A legérdekesebb kérdés, hogy vajon a most megjósolt eloszlása a fekete lyukanak megmagyarázza-e a LIGO/VIRGO detektorokkal észlelt gravitációshullám-jelek magas gyakoriságát.”

Forrás: IndexKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólBolygóméretű gázcsomókat dobálhat a központi fekete lyukElőször találtak szökött fekete lyukatGigantikus fekete lyukat találtak - az új mérőszám 7 milliárd naptömegHawking szerint másik univerzumokba vezetnek a fekete lyukak
Kategóriák: UFO

Eddig ismeretlen bolygó bujkálhat a Naprendszerben

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 4 - 18:58
CsillagászatnaprendszerKategória: MainstreamCsillagászok egy csoportja még 2016-ban vetette fel, hogy léteznie kell egy eddig azonosítatlan bolygónak a Naprendszerben. Az elmúlt időszakban egyre több közvetett bizonyítékot találtak ezen égitest létezésére, magát az objektumot azonban még nem sikerült megpillantani.  

Egy új tanulmányban a szakértők egy olyan objektumot mutatnak be, amely véleményük szerint a kilencedik bolygó létezésének újabb bizonyítéka – írja a Daily Mail. A kutatók úgy gondolják, hogy az égitestet az eddig azonosítatlan bolygó terelte jelenlegi pályájára.

Mikor 2016-ban Konstantin Batygin és Michael E. Brown felvetették, hogy léteznie kell a kilencedik naprendszerbeli bolygónak, ők is távoli, a Neptunusz pályáján túli objektumok mozgására alapoztak. Az érintett égitestek pályája azt sugallja, hogy egy nagyobb objektum gravitációja hat rájuk.

A közelmúltban bemutatott objektumot 2014-ben fedezték fel a Michigani Egyetem munkatársai. A kutatók úgy vélik, hogy az érintett égitest nagyjából akkora lehet, mint egy törpebolygó.

A 2015 BP519 jelű objektum azért keltette fel a csillagászok figyelmét, mert a legtöbb naprendszerbeli égitest síkjához képest tengelye döntött. A szakértők utóbb szimuláció segítségével mérték fel, hogy mi állhat a jelenség hátterében. Az eredmények azt mutatták, hogy a 2015 BP519 semmilyen módon sem billenhetett el, ha a Naprendszerben csak nyolc bolygó kering.

Amikor azonban a rendszerhez a kutatók hozzáadták a feltételezett kilencedik bolygót, a szimulációban a 2015 BP519 hasonlóan viselkedett, mint a valóságban.

David Gerdes, a csapat tagja szerint felfedezésük megerősíti a kilencedik bolygó létezésének elméletét.

A hipotézis alátámasztását egyelőre nehezíti, hogy a feltételezett égitest a Naprendszer peremén, egy mai műszerekkel nehezen vizsgálható régióban helyezkedhet el. Az elmúlt két évben ugyanakkor rengeteg olyan adat került elő, melyek a bolygó létezését igazolják. A Neptunusz pályáján túl például sorra bukkannak fel a különös pályán mozgó objektumok, sőt, még egyes középkori feljegyzések is azt sugallják, hogy léteznie kell a feltételezett kilencedik bolygónak.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Naprendszeren kívülről származhat a kilencedik bolygóEgy új kutatás szerint nincs bizonyíték a kilencedik bolygó létezéséreHa nem létezik a kilencedik bolygó, sok jelenséget nehéz lesz megmagyarázniÍgy nézhet ki a rejtélyes kilencedik bolygóKözépkori feljegyzések igazolhatják a kilencedik bolygó létezését
Kategóriák: UFO

Hatalmas sarki fény ragyogja be a Szaturnusz északi pólusát

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 3 - 17:31
SzaturnuszKategória: Mainstream

A Földön megfigyelhetőeknél sokkal nagyobb kiterjedésű sarki fény ragyogja be a Szaturnusz északi pólusát – derült ki a Hubble-űrtávcső által készített új felvételekből.

Az Európai Űrügynökség (ESA) közleménye szerint a felvételek, amelyek 2017-ben készültek a Szaturnusz nyári napfordulóját és az azt követő időszakot felölelő hét hónapban, „az eddigi legátfogóbb képet adják a Szaturnusz északi-sarki fényéről”.

A Földön akkor jelentkezik sarki fény, vagyis auróra, amikor a Napon napkitörések keletkeznek, és az ebből származó mágneses mező töltött részecskéinek egy része a mágneses pólusok körüli tartományban bejut a Föld légkörébe. Ezek a részecskék a légkör atomjaival ütköznek, ionizálják és gerjesztik azokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba.

Sarki fény a Földön az északi sarkkörtől északra, valamint a déli sarkkörtől délre látható. A Földdel ellentétben azonban a Szaturnusz légkörét döntően hidrogén alkotja, amely ultraibolya (UV) fényt termel, amikor interakcióba lép a napszélben lévő részecskékkel.Ezt a fényt sem szabad szemmel, sem földi távcsővel nem lehet látni, csupán a Hubble-űrtávcsővel lehet lencsevégre kapni az űrből.

Szaturnusz

FORRÁS: ESA/HUBBLE, NASA, A. SIMON (GSFC) AND THE OPAL TEAM, J. DEPASQUALE (STSCI), L. LAMY (OBSERVATOIRE DE PARIS)

Az ESA szerint a felvételek új információkkal szolgálnak a Szaturnusz sarki fényeiről, például kiderült, hogy azok hajnalban és éjfél előtt a legfényesebbek. A Földön és a Szaturnuszon kívül a Jupiteren, a Neptunuszon, az Uránuszon és Merkúron is megfigyeltek már sarki fényt. 

Az eredményeket a Geophysical Research Letters című folyóiratban publikálták a kutatók. 

Forrás: MTIKapcsolódó:  Sarki fény ragyog délben a SzaturnuszonAranyszínűvé vált a Szaturnusz híres légköri képződményeAz első képek a Szaturnusz gyűrűiben lubickoló CassinitőlBúcsú a Szaturnusztól: íme a Cassini egyik utolsó felvételeFantasztikus közeli fotó a Szaturnusz külső gyűrűjéről
Kategóriák: UFO

Enyhült a porvihar a Marson, 45 napja lesz hazatelefonálni az Opportunitynek

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 2 - 18:24
MarsKategória: Mainstream

A NASA megfigyelése szerint az Opportunity 3000 km-es körzetében már nincs porvihar, így csak idő kérdése, hogy kitisztuljon felette az ég és újra használni tudja a napelemeit.

Kétség kívül állíthatjuk, hogy a NASA eddigi történetének egyik legnagyobb sikere az Opportunity nevű marsjáró küldetése. Az amerikai tudósok által útnak indított rover 2004. január 25-én landolt a Mars felszínén, és az eredeti tervek alapján 90 napig tartott volna a szolgálata – a számítások szerint ugyanis ennyi idő alatt lepte volna be annyira a marsi por a napelemeit, hogy ne tudja tölteni az egységeit. Csakhogy a bolygó légköri aktivitása újra és újra megtisztította a paneleket, így már több mint 14 éve járja a Mars felszínét. Most azonban komoly gondban van vele a NASA.

Az Opportunity még a májusban került bajba, a Mars felszínének jelentős részét ugyanis egy 2007 óta nem látott porvihar borította be. Emiatt elsötétült az ég a marsjáró felett, ami miatt a napelemeivel nem tudja feltölteni magát. Utoljára június 10-én érkezett üzenet az Opportunitytől, ami miatt félő, hogy örökre elveszik a kapcsolat a roverrel. Jó hír azonban, hogy a NASA megfigyelése szerint a marsjáró 3000 km-es körzetében nincs aktív vihartevékenység, így már csak azt kell megvárni, hogy a légkör átlátszatlanságot jellemző τ (tau) értéke 1,5 alá csökkenjen. Ha ez megtörténik, a marsjárónak 45 napja lesz rá, hogy ismét felvegye a kapcsolatot a földi irányítással.

A tau-szint a marsi légkörben található por- és egyéb részecskék mennyiségével függ össze. Az 1,5-es tau-érték alatt már kellően tiszta lenne az ég ahhoz, hogy a marsjáró napeleme elkezdjen áramot termelni, ezért a szaekmberek bíznak benne, hogy az említett 45 napos időablakon belül bejelentkezik majd az eszköz. Ellenkező esetben viszont le kell állítaniuk az aktív megfigyelését. Ez nem azt jelenti, hogy végleg lemondanánk az Opportunityről, csupán azt, hogy nem küldenek neki több üzenetet, inkább arra várnak majd néhány hónapig, hogy a marsjáró jelentkezzen be.

Persze az is lehet, hogy a marsi légkör hiába fújja majd le a port a napelemekről, mert az eszköz más rendszerei is kritikus károkat szenvedtek. Ha ez így van, akkor valószínűleg örökre elhallgat majd az Opportunity, és csak akkor hallunk majd felőle legközelebb, amikor az első ember landol a Marson.

Forrás: HVGKapcsolódó: Már az egész Marsot beborítja a pokoli porviharHeves hóviharok dúlnak éjszakánként a Marson
Kategóriák: UFO

Betömték a lyukat az űrállomáson

ParaHIR.HU - 2018, szeptember 1 - 16:33
ISSKategória: Mainstream

Helyreállították a légnyomás normális szintjét a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), amely egyik orosz modulján "hajszálrepedés" keletkezett feltehetően egy mikrometeorit becsapódása miatt - közölte pénteken az orosz Roszkoszmosz űrkutatási hivatal.

A légnyomás az előírt értékek között van, és semmi sem fenyegeti a legénység életét vagy biztonságát.

Dmitrij Rogozin, a Roszkoszmosz vezérigazgatója elmondta: feltételezések szerint az ISS-el nemrég összekapcsolt Szojuz MSZ-09 személyszállító űrhajó falán keletkezett parányi repedést feltehetően egy mikrometeorit becsapódása idézhette elő.

Az orosz űrkutatási vállalat Ria Novosztyi orosz hírügynökségnek névtelenül nyilatkozó tisztségviselője szerint valóban a külső behatás a legvalószínűbb, mivel sem a Földön végrehajtott tesztek, sem a Föld körüli pályán az elmúlt két hónapban végrehajtott kíséreltek során nem tapasztaltak problémát a hajó légzáró képességével.

 

 

A Nemzetközi Űrállomás az ISS-hez csatlakozott Endaveour űrsiklóval

FORRÁS: NASA

Ugyanakkor számos egyéb verziót is vizsgálnak, hogy mi okozhatta a rést. Az illetékes hozzátette: egy különbizottság foglalkozik a legénység által a sérülésről készített fotók és videofelvételek elemzésével. Mint mondta, egyelőre még nem világos, hogy mikrometeorit, űrszemét, vagy más hulladék idézte-e elő a történteket. A tisztségviselő felhívta a figyelmet arra, hogy az alacsony Föld körüli pályán keringő ISS repülési sebessége nyolc kilométer másodpercenként, így egy kisebb test becsapódásának ereje is olyan, mint egy lövedéké.

Szergej Prokopjev orosz űrhajós epoxigyantával átitatott anyaggal tömte be a repedést - közölte a NASA. A szivárgás ellensúlyozására az ISS-hez csatolt teherűrhajóról használt fel oxigént.

A mintegy 2 milliméteres hajszálrepedés szerda éjjel keletkezett.

A Szojuz júniusban érkezett az állomásra három asztronautával, és a terv szerint decemberben azzal is térnek majd vissza a Földre.

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szóvivője csütörtökön azt mondta, hogy korai találgatni, hogy az űrhajósok korábban visszatérnek-e, ha a léket nem sikerül megnyugtató módon lezárni. Jelenleg hat asztronauta dolgozik az állomáson, amely mintegy 400 kilométer magasban kering a Föld körül.

Forrás: MTIKapcsolódó: Kilyukadt a Nemzetközi Űrállomás űrhajója
Kategóriák: UFO

Kilyukadt a Nemzetközi Űrállomás űrhajója

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 31 - 15:09
ISSKategória: Mainstream

Kisebb lyuk keletkezett a Nemzetközi Űrállomáson, feltehetően mikrometeor becsapódása okozta – közölte csütörtökön az amerikai és orosz űrközpont. Mindkét forrás hangsúlyozta, hogy az űrhajósok nem kerültek veszélybe, de levegő szökött el az állomással nemrég összekapcsolt Szojuz személyszállító űrhajón keresztül, ahol a lék keletkezett. A baleset szerda éjjel történt. A lyuk mintegy 2 milliméteres volt, de már lezárták ideiglenesen. A repülésirányító szakemberek dolgoznak a tartós javításon.

A léket kapott Szojuz júniusban érkezett az állomásra három asztronautával, és a terv szerint decemberben azzal is térnek majd vissza a Földre. Addig egy másikkal együtt mentőkabinként tartják készenlétben rendkívüli helyzet esetére.

A NASA felvételén orosz Szojuz űrhajó látható a Nemzetközi Űrállomásról

A NASA felvételén orosz Szojuz űrhajó látható a Nemzetközi Űrállomásról

Fotó: NASA

A NASA szóvivője azt mondta, hogy korai találgatni, hogy az űrhajósok korábban visszatérnek-e, ha a léket nem sikerül megnyugtató módon lezárni. Jelenleg hatan dolgoznak az állomáson, amely mintegy 400 kilométer magasban kering a Föld körül. Az útja során állandó veszélyt jelent rá az űrszemét, így az űrhivatalok fel vannak készülve ilyen helyzetekre.

Forrás: MTIKapcsolódó: A NASA végleg lekapcsolja a Nemzetközi Űrállomás élő közvetítésétHalálos szuperbaktériumokat küldenek a Nemzetközi ŰrállomásraIsmét UFO-t filmezett a Nemzetközi ŰrállomásIzgalmas újítás a Google Street View-n: most már benézhet a Nemzetközi Űrállomásra is
Kategóriák: UFO

Egyes vízbolygókon élet is lehet

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 30 - 19:17
CsillagászatKategória: Mainstream

A legtöbb bolygó, amely tartalmaz vizet, túl meleg ahhoz, hogy élni lehessen rajta, de a csillagoktól távolabbiak egy részét sűrűbb óceán alkothatja, és ott élet is lehet - közölte Molnár László csillagász az M1 aktuális csatorna műsorában kedden.

Mint mondta, a sok vizet tartalmazó bolygók hőmérséklete néhány száz és nulla Celsius-fok között van, de a csillagokhoz legközelebb talált bolygókon akár több ezer fok is lehet. A jelenleg ismert vízbolygók néhány száztól több ezer fényévre vannak a Földtől, jelentőségük leginkább az, hogy az új információkkal kontextusba helyezzék a saját Naprendszerünket - tette hozzá.

Exobolygó óceánnal

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

Ahhoz, hogy megtudják, hogy egy bolygó tartalmaz-e vizet, meg kell mérni, hogy mekkora és milyen nehéz a bolygó. Ezután ki lehet számolni a sűrűségét, és ha gyanús, akkor a csillagászok távcsövekkel figyelik és modellezik azokat - mutatott rá a csillagász.

Kitért arra is, hogy 1990 óta folyamatosan gyorsul az új bolygók felfedezésének üteme. Ennek az is az oka, hogy új, egyre fejlettebb távcsövekkel dolgoznak.

Forrás: MTIKapcsolódó: 63 fényévnyire lévő bolygóról készült felvétel (+videó) Százmilliárd Föld-szerű bolygó létezhet a TejútonA bolygó, amelynek nem is szabadna léteznieHidrogént találtak egy szuperföld légkörébenHidrogént találtak egy szuperföld légkörében
Kategóriák: UFO

Újabb mérföldkő az "isteni részecske" kutatásában

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 28 - 18:54
CsillagászatfizikaCernKategória: Mainstream

Újabb mérföldkőhöz értek az európai részecskefizikai kutatóintézet, a CERN tudósai az isteni részecskeként emlegetett Higgs-bozon vizsgálatában: először sikerült bizonyítaniuk a szétbomlását úgynevezett b-kvarkokra.

 

A standard modell újabb megerősítése

A genfi intézmény keddi tájékoztatása szerint eredményeik a részecskefizika standard modelljének újabb megerősítését jelentik.

Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN új, LIinac 4 lineáris részecskegyorsítója

FORRÁS: MTI/EPA/KEYSTONE/VALENTIN FLAURAUD

A nagy hadronütköztető (LHC) ATLAS kísérletének vezetője,

Karl Jakobs mérföldkőnek nevezte a megfigyelésüket a Higgs-bozon kutatásában.

A projektben a nagy hadronütköztető CMS kísérlete is részt vett, a két kísérlet egymástól függetlenül dolgozott.

A Higgs-bozon felel a részecskék tömegéért

A többi részecske tömegéért felelős Higgs-bozon létezését 2012-ben, csaknem ötven évvel az után sikerült igazolniuk a CERN kutatóinak, hogy a részecske létezését megjósolta Peter Higgs elméleti fizikus.

Peter Higgs, Nobel-díjas brit fizikus, aki elméleti úton megjósolta az  "isteni részecske" létezését

FORRÁS: AFP/GRAHAM STUART

B-kvarkokra való szétesését azonban eddig nem sikerült bizonyítani. A kvarkok az univerzum építőkövei.

A kvarkok az univerzum építőkövei

FORRÁS: NASA

Hat ízük (típusuk) van: u, d, c, s, t és b. A b, azaz a bottom (alsó) kvark a második legnehezebb közülük. A nagy hadronütköztető tette lehetővé a felfedezést A részecskefizika standard modellje szerint az esetek 60 százalékában a Higgs-bozon két b-kvarkra esik szét.

A nagy hadronütköztető gyűrű (LHC) fizikusai szimulálták, hogy milyen képet kell kapnunk a gyorsítóban, ha a fizikai elképzelésünk helyes a Higgs-bozonról. Ez egy lehetséges kép a CMS-kísérletben egy olyan eseményről, amelyben Higgs-bozon keletkezett

FORRÁS: HTTP://CDS.CERN.CH/ LUCAS TAYLOR

B-kvarkok azonban más úton is keletkezhetnek a részecskék ütköztetése során,

így annak megkülönböztetése, hogy Higgs-bozonok szétbomlásából vagy más módon keletkeztek, nehézséget okozott a tudósoknak, és csak a nagy hadronütköztető teljesítményének növelése és a fejlesztések révén vált lehetővé - mutatott rá Joel Butler, a CMS kísérlet vezetője.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Újabb magyar siker: Magyar részvétellel ért el áttörést a CERN antianyaggyára
Kategóriák: UFO

Leleplezték a Jupiter titkát

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 28 - 18:43
CsillagászatKategória: Mainstream

Feltárták a Jupiter titkát: kétmillió év alatt csak lassan fejlődött a bolygó, erre utalnak meteoritokon végzett kutatások. Utána azonban óriási növekedés következett be.

 

A Berni és Zürichi Egyetem, valamint a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) csillagászai egy új modell segítségével jártak utána a gázóriás keletkezésének, és megfejtették a rejtélyt.

"Kiderült, hogy a Jupiter különböző fázisokon keresztül alakult ki" - foglalta össze az eredményeket Julia Venturini, a Zürichi Egyetem munkatársa, aki kollégáival a Nature című tudományos lapban mutatta be a kutatást.

Ezekben a szakaszokban a gázóriásnak nem egyenletesen növekedett a tömege.

Először a bolygóembrió csak alig néhány centiméteres köveket gyűjtött, és az első egymillió évben gyorsan formálódott a bolygó magja - közölte a Berni Egyetem hétfőn.

A Jupiter légkörének változásai a NASA montázsán

FORRÁS: AFP/HO

A második fázisban, a következő kétmillió évben a növekedés lassabban zajlott: ennek oka, hogy a több kilométer nagyságú kőzetekkel való összeütközések csak lassan növelték a tömegét, ellenben sok energiát szolgáltattak.

Az ezekkel a kőzetekkel való ütközések hőt szabadítottak fel. Ez a hő melegítette a fiatal Jupiter gázból álló légkörét, és ezáltal megakadályozta a gyors lehűlést, összehúzódást és a további gázfelhalmozódást.

Ezzel magyarázható, miért töltött a Jupiter viszonylag hosszú időszakot 15 és 50 földtömegnyi súlytartományban

- vélik a kutatók.

A Jupiter látképe egyik holdjáról, az Ióról (fantáziarajz)

FORRÁS: LEEMAGE/©RON MILLER/NOVAPIX/LEEMAGE/RON MILLER

Csak a harmadik fázisban halmozódtak fel a gázok, és ekkor vált a Jupiter akkora gázóriássá, melynek tömege 300-szorosa a Földének, átmérője pedig 143 ezer kilométer. A tanulmányt a meteoritok összetételére vonatkozó új mérések indították el. Ezekből kiderült, hogy a fiatal Naprendszer, amikor még csak egy porból és gázból álló korong volt, két régióra oszlott. Egyértelműen a Jupiter jelentette a két régió közötti gátat.

Az alatt a kétmillió év alatt, amikor a Jupiter 20 földtömegűről 50 földtömegűre növekedett, nyilvánvalóan megzavarta a porkorongot, és túlsűrűsödést okozott. Ennek következtében a körpályáján kívüli anyag nem tudott a körpályáján belüli anyaggal keveredni.

A Föld eltörpül a Jupiter mellett

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

Ez a kettéválasztás addig állt fenn, amíg a Jupiter elég nagy tömegű nem lett ahhoz, hogy kőzeteket térítsen el, és azokat a Naprendszer belső régióiba szórja.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Jupiter elbújhat a most felfedezett gázóriás mögöttAlvilági lávajáték a Jupiter tüzes holdjánCsodálatos örvények rejlenek a Jupiter felhői alattElképesztő felvételek a Jupiterről - sarki fény az óriásbolygón (+videó)Először figyelhetik meg közelről a Jupiter Nagy Vörös Foltját
Kategóriák: UFO

Azt is vizsgálják, lesz-e Armageddon a következő évszázadban

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 27 - 18:58
AszteroidaCsillagászatKategória: Mainstream

Először fotózta le úti célját, a Bennu aszteroidát az OSIRIS-REx, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) űrszondája - számoltak be róla a missziót irányító kutatók egy sajtókonferencián.

 

Már is sikerült lencsevégre kapni

Nagyjából két évvel ezelőtt indult útjára az űrszonda, de csak augusztus közepén került látótávolságba úti céljától.

Az első öt képet augusztus 17-én készítette 2,18 millió kilométerre a mintegy 500 méter átmérőjű égitesttől

- mondta Dante Lauretta, az Arizonai Egyetem kutatója pénteken.

Sokan tartanak a Bennu becsapódásától, amelynek regionálisan katasztrofális, és globálisan is súlyos kihatásai lennének

FORRÁS: SOTT.NET

"Tudom, hogy a Bennu csak egy halvány fénypont a képeken, de nekünk, akik éveken át dolgoztunk azért, hogy ezek a fotók elkészülhessenek, igen sokat jelent, egy nagyszabású tudományos expedíció kezdetét képviseli"

- tette hozzá.

A Bennu optikai és rádióteleszkópok megfigyelései alapján összeállított képe

FORRÁS: UNIVERSITY OF ARIZONA

A tervek szerint az OSIRIS-REx az év utolsó napján áll a Bennu körüli pályára,

ezután felvételeket készít a kisbolygó felszínéről és feltérképezi azt,

hogy a szakemberek jobban megértsék annak kémiai és ásványi összetételét, valamint kiválasztja azt a helyszínt, ahol mintát fog venni.

Két év múlva jön el a várva várt randevú időpontja

A napenergiával működő űreszköz 2020 júliusában fogja három másodpercre megközelíteni az aszteroida felszínét, és egy robotkar segítségével megpróbál legalább 60 gramm kőzettörmeléket begyűjteni.

A Bennu kisbolygó felszíne fölött, már kinyújtott mintavevő karral repülő OSIRIS-REx űrszonda

FORRÁS: DANTE LAURETTA

Az űrszonda 2021 márciusában hagyja el a Bennu térségét,

hogy 2023 szeptemberében a kőzetmintákat szállító kapszulája hatmilliárd kilométeres űrutazás után visszatérjen a Földre.

Az amerikai űrkutatási hivatal szerint a Bennu kőzeteinek elemzése segítheti a tudósokat abban, hogy jobban megértésék a naprendszer több mint 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulását.

Azt is vizsgálják, esélyes-e az ütközés

A kutatók a kisbolygó pontos útvonalát is meg akarják határozni, hogy választ kapjanak arra, mekkora az esélye annak,

hogy a kisbolygó 2182-ben a Föld közelében haladva összeütközik bolygónkkal.

Egy az ezerhez annak az esélye, hogy a Bennu a jövő században ütközni fog a Földdel

FORRÁS: PINTEREST

Az 500 méter átmérőjű Bennu kisbolygó minden hatodik évben elhalad a Föld mellett, mivel a bolygónkhoz hasonló távolságban kering a Nap körül.

Forrás: MTIKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákról2018-ban visszatér a hírhedt koponyaformájú aszteroida6 kilométeres aszteroida fenyegeti a FöldetA jövő nagy reménysége az aszteroidabányászatAszteroidabecsapódástól fél egy cseh kutatócsoport
Kategóriák: UFO

Megtalálták a júniusban becsapódott meteorit egyik darabkáját

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 25 - 16:27
CsillagászatKategória: Mainstream A júniusban fölfedezett, 2018 LA nevű égitest órákkal az első észlelése után tűzgömbként robbant föl Botswana fölött. Egy nemzetközi expedíció megtalálta a földre hullott törmelék egy részét.  

2018. június 2-án Richard Kowalski és munkatársai egy földközeli kisbolygót (meteoroidot) észleltek az arizonai Catalina Égboltfelmérő Programhoz (CSS) tartozó másfél méteres Mount Lemmon teleszkóppal. A kisbolygóról kiderült, hogy néhány óra múlva ütközni fog a Földdel.

Az égitest be is lépett a Föld légkörébe. A kőtömb átmérője csak 2-3 méter volt, így a Föld légköre megvédett tőle. A látványos tűzgömböt, egyben a 2018 LA utolsó pillanatait viszont több helyen is észlelték Afrika déli részén. Így sikerült behatárolni, hogy hol csapódhatott be a meteorit.

A 2018 LA tűzgömbjét több helyről is megfigyelték Dél-Afrikában Botswanától Namíbiai határáig. Az esetlegesen talajt érő meteoritdarabok valószínű helyét ellipszis határolja be

A 2018 LA tűzgömbjét több helyről is megfigyelték Dél-Afrikában Botswanától Namíbiai határáig. Az esetlegesen talajt érő meteoritdarabok valószínű helyét ellipszis határolja be

Fotó: Sky and Telescope online

Peter Jenniskens, a kaliforniai SETI intézet, valamint Esko Lyytinen és Jarmo Moilanen, a Finn Tűzgömb-észlelő Hálózat (FFN) kutatói független elemzéseik összevetése után határozták meg a kutatás célterületét. Botswanai, dél-afrikai, finn és amerikai kutatókból álló nemzetközi kutatóexpedíciót indítottak, amihez több helyi és nemzetközi szervezet is csatlakozott.

Az expedíció mellé a Botswanai Vad- és Nemzeti Parkok Hivatala biztosította a fegyveres kíséretet, akik biztosították a kutatás zavartalanságát. A  térségben élő és vadászó afrikai nagyvadakra, illetve a veszélyes mérgű kígyók ugyanis nagy kockázatot jelentenek. A vadőrök és a rezervátum más dolgozói ugyancsak részt vettek a meteoritok felkutatásában.

VÉGÜL, HÁROM HÉTTEL A BECSAPÓDÁS UTÁN, 2018. JÚNIUS 23-ÁN AZ EXPEDÍCIÓ MEGTALÁLTA AZ ASZTEROIDA ELSŐ DARABJÁT A KUTATÁSRA KIJELÖLT TERÜLETEN.

Mivel a botswanai törvények szerint az ország területén talált meteoritok az ország, illetve a Botswanai Nemzeti Múzeum tulajdonát képezik, a kőzetet egy nemzetközi kutatócsoport fogja részletesen tanulmányozni a Botswanai Földtudományi Intézet (BGI) koordinálásában.

Egy darabka a 2018 LA maradványaiból

Egy darabka a 2018 LA maradványaiból

Fotó: SETI Intézet

A 2018 LA a harmadik olyan kis égitest, amit a földi légkörbe való belépése előtt észlelnek. 2014. január 1-jén a 2014 AA nevű égitest lépett be a Föld légkörébe az Atlanti-óceán felett, 2008. október 7-én a 2008 TC3 semmisült meg Észak-Szudán felett. Ez utóbbi földre hullott darabjaiból sokat meg is találtak a sivatagban.

Forrás: csillagaszat.huKapcsolódó: 60 millió éves meteoritot fedeztek fel SkóciábanA világ legkülönlegesebb kristályát találták meg egy meteoritbanAz egész tájat bevilágította egy meteor Finnországban (+videó)Ezért nem bombáznak szét minket a meteorokGyémántokat rejtő meteorit jött a Naprendszer elveszett bolygójáról
Kategóriák: UFO

Kolosszális katasztrófa után jelent meg LUCA, mindannyiunk ősanyja

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 24 - 17:19
FöldKategória: Mainstream

A Bristoli Egyetem tudósai a mai élőlények genetikai anyagának összehasonlításával arra jutottak, hogy valamennyi földi életforma közös őse már 4,5 milliárd évvel ezelőtt létezett.

A kutatók a genomikai és fosszilis adatok összevetésével kísérelték meg a földi élet történetét egészen a kezdetekig visszakövetni. A paleontológusok régóta fáradoznak az ősi létformák feltárásán és az élet mint olyan evolúciós történetének felgöngyölítésén. A korai létformákról ránk maradt fosszilis emlékek azonban rendkívül töredezettek, és minőségük ugrásszerűen romlik, ahogy haladunk visszafelé az időben. Szinte semmi nem maradt ránk a 2,5 milliárd évvel ezelőtt véget ért földtörténeti előidőből, az archaikumból. A Föld kérge ennek az időszaknak a végére hűlt le eléggé ahhoz, hogy belőle kontinensek formálódhassanak, és az életet ekkor még kizárólag egysejtű létformák képviselték.

„Eleve kevés fosszília maradt ránk az archaikumból, és általában azokat sem tudjuk egyértelműen valamely ma ismert leszármazási vonalhoz, például a kékeszöld algákéhoz vagy a sós hőforrásokat világszerte rózsásra színező archaebaktériumokéhoz hozzárendelni – mondta el Holly Betts, a tanulmány vezető szerzője, a Bristoli Egyetem Földtudományi Tanszékének munkatársa. – Az élet korai fosszilis nyomaival az a gond, hogy alig akad belőlük, és nagyon nehéz őket értelmezni.A legrégibb ősmaradványok némelyikéről a gondos újraelemzés kiderítette, hogy nem is fosszíliák, csak kristályok."

Az élet korai történetéről tanúskodó ősleletek annyira fragmentáltak és nehezen értékelhetők, hogy az új kövületek felfedezése és az ismert fosszíliák újraértelmezése nyomán egymással versengő hipotézisek egész sora került forgalomba az élet őstörténetének időskáláját illetően. Szerencsére azonban nem egyedül a fosszíliák állnak a rendelkezésünkre a múlt megértéséhez. „Az élet történetét egy másik, párhuzamos krónikában is feljegyezték – abban, amelyet minden élőlény genomja őriz" – emeli ki Philip Donoghue professzor, szintén a Bristoli Egyetem Földtudományi Tanszékéről.

A fiatal Föld

FORRÁS: MGA / SCIENCE PHOTO LIBRARY

Dr. Tom Williams, a tanulmány társszerzője és a bristoli Biológiai Tanszék munkatársa elmagyarázta: „A fosszilis és genomikai információ kombinálásával hasznát vehetjük a „molekuláris óra" néven ismert megközelítésnek. Ennek az alapgondolata nagy vonalakban az, hogy bármely két ma élő élőlény – teszem azt, egy baktérium és egy ember – genomjai közti különbségek száma arányos az azóta eltelt idővel, amióta kettejük evolúciós leszármazási fája egy közös ősből kiindulva kettévált".

Alig fiatalabb az élet, mint a Föld maga

Ennek az elvnek a felhasználásával a bristoli csoport a Bath-i Egyetem munkatársával, Mark Puttickkal együttműködve felállította a földi élet történetének egy olyan idővonalát, amely nem függ attól, ki mennyi idősnek gondolja az épp legrégibbnek elfogadott fosszilis emléket.E megközelítés segítségével sikerült megmutatnunk, hogy valamennyi ma élő sejtes létforma közös őse, a 'LUCA' (betűszó a Last Universal Common Ancestor, vagyis az 'utolsó közös ős' szavak kezdőbetűiből) a Föld történetének nagyon korai szakaszában, csaknem 4,5 milliárd évvel ezelőtt létezett – vagyis nem sokkal az után, hogy a Földbe csapódó Theia bolygó kiszakította a Hold anyagát, s egyben kiirtotta bármely lehetséges élet minden csíráját"– nyilatkozta Davide Pisani professzor, a közlemény társszerzője, hozzátéve: „Ez a dátum lényegesen korábbi annál, mint amit a pillanatnyilag elfogadott legősibb fosszilis bizonyítékok alapján sejtenénk."

FORRÁS: LEEMAGE/©RON MILLER/NOVAPIX/LEEMAGE/RON MILLER

A földi élet kezdeteit pusztán a fosszilis emléknyomokra alapozva korábban nagyjából 4 milliárd évvel ezelőttre tették. Az élet legrégebbi fosszilis nyomai a sztromatolitoknak nevezett réteges kőképződmények, amelyek sekély vizekben épültek fel oly módon, hogy a baktériumok egymásra növekvő rétegeibe berakódtak és összecementálódtak a kőzetüledék morzsái. A legöregebb ma ismert sztromatolitokat 2016-ban fedte fel az olvadó hó Grönladon; az Isua-övezet fosszíliái 3,7 milliárd éves becsült korukkal több száz millió évet rávernek a korábban legrégibbnek vélt kövületekre.

Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy az élet két fő ága, az eubaktériumoké és az archaebaktériumoké mintegy egymilliárd évvel a LUCA után vált szét– folytatta Pisani. – Ez a munka kitűnően demonstrálja a genomikai információ erejét, hiszen kizárólag a rendelkezésre álló fosszilis adatok alapján lehetetlen volna az eubaktériumok és archaebaktériumok legrégebbi nyomait egymástól megkülönböztetni."

A tanulmány további hitelt kölcsönöz annak a kurrens nézetnek, miszerint az eukarióta leszármazási vonal – az életnek az az ága, amelyhez a növényekkel és gombákkal együtt az emberi faj is sorolható – nem tartozik az elsődlegesen létrejött létformák közé.Az 1960-as évek óta elfogadott elmélet szerint az eukarióta sejtek úgy jöttek létre, hogy egyes ősi archaebaktériumok belsejébe eubakteriális szimbionták költöztek, s bár ezzel az ún. endoszimbiontikus kapcsolattal az élet minőségileg új formája jött létre, az „összebútorozás" mégiscsak két már létező létforma sorsát kapcsolta össze, s nem teljesen újat hozott létre.

FORRÁS: BSIP/JACOPIN / BSIP/JACOPIN

Kellő szerénységre int minket az a gondolat, hogy egy olyan leszármazási vonalhoz tartozunk, amely évmilliárdokkal fiatalabb, mint az élet maga"– tette hozzá Pisani.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)A Föld valójában két bolygóból áll
Kategóriák: UFO

Hatalmas aszteroida közelíti meg a Földet

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 23 - 15:55
AszteroidaCsillagászatKategória: MainstreamA 2016 NF23 jelű aszteroida a jövő héten fog elszáguldani bolygónk mellett. Az objektum meglehetősen nagy, a becslések alapján nagyjából akkora, mint egy Boeing 747.  

A 2016 NF23 a számítások alapján augusztus 29-én mintegy 4.8 millió kilométerre lesz a Földtől – írja a Daily Mail. Ez 00,3 csillagászati egységnek (CsE) felel meg. (Egy csillagászati egység a Nap és a Föld átlagos távolságával egyenlő.)

Az égitest nagyjából 32 ezer kilométer per órás sebességgel halad, és a potenciálisan veszélyes objektumok közé tartozik. Ebbe a kategóriában olyan égitesteket sorolnak be, melyek keringésük során 0,05 CsE-nél közelebb kerülnek bolygónkhoz, fényességük pedig eléri a 22 magnitúdót. Az augusztus végén érkező objektum fényessége 22,9 magnitúdó, így megfelel a kategóriának.

Az űrhivatal folyamatosan figyeli az aszteroidát a többi földközeli objektummal együtt, hogy kiderítsék, valóban veszélyeztetik-e a Földet.

A NASA szerint a 2016 NF23 70-160 méter széles lehet.

Átmérője tehát legalább akkora, mint egy Boeing 747 hossza. Az égitest egyébként az Aten aszteroidaosztályba tartozik.

A NASA az elmúlt időszakban nagy hangsúlyt fektet a 2016 NF23-hoz hasonló földközeli objektumok megfigyelésére. A becslések alapján ugyanis a legnagyobb, 1 kilométernél szélesebb égitestek 90 százalékát már azonosították. Ezzel szemben a kisebb potenciálisan veszélyes aszteroidák csupán 10 százaléka ismert.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákról2018-ban visszatér a hírhedt koponyaformájú aszteroida6 kilométeres aszteroida fenyegeti a FöldetA jövő nagy reménysége az aszteroidabányászatAz OSIRIS-Rex sikeresen katapultált a veszedelmes aszteroida felé
Kategóriák: UFO

A szemünk előtt tárulnak fel egy rejtett világ titkai

ParaHIR.HU - 2018, augusztus 22 - 18:43
tudományfizikaKategória: Mainstream

Kvantum-fluktuációkat – a semmiből előtűnő, majd elenyésző részecskepárokat – tettek láthatóvá az izraeli Bar-Ilan Egyetem kutatói, ezzel megalapozva a kvantumtechnológia további fejlődését.

A kvantumtechnológia ma a fizikai és mérnöki tudományok egyik rohamosan fejlődő ága, amely a kvantummechanika rejtélyes tulajdonságait olyan gyakorlati alkalmazások szolgálatába állítja, mint a kvantumszámítógépek, a különféle érzékelők, az információfeldolgozás, a kommunikáció vagy az orvoslás.

A kvantumtulajdonságok kihasználása olyan technológiák eljövetelét ígéri, amilyenekről álmodni sem tudtunk korábban.

Nemcsak a számítógépek teljesítménye növekszik majd a sokszorosára, de az orvosi kezelések is kisebb beavatkozással és kevesebb kockázattal járnak majd, és akár a teleportálás is átkerülhet a tudományos fantasztikumból a valóság birodalmába.

Kvantum-fázisátmenetek

A kvantumtechnológia fejlődésének egyik központi eleme a kvantum-fázisátmenetnek nevezett jelenség. Klasszikus fázisátmenetekkel lépten-nyomon találkozunk mindennapi életünk során, a reggeli teánkhoz felforralt víztől kezdve az üdítőnkben megolvadó jégkockáig. A szilárd, folyékony és gáz halmazállapotok közti fázisátmenetek esetében a változás egyes vonatkozásait közvetlenül, puszta szemmel is meg tudjuk figyelni. Látjuk, ahogy az egyik fázis buborékjai megjelennek a másikban – például a gőzbuborékok a forrásba jövő vízben, vagy a vízcseppek az olvadó jégkásában. E klasszikus, mindannyiunk számára ismerős fázisátmeneteknek közös jellemzője az, hogy hajtóerejük a hőmérséklet változása. A jég nulla fokon olvadni kezd, a víz pedig száz fokon gőzzé válik. Izgalmas lenne, ha a teánkhoz nem vízforralóval, hanem egy mágnes segítségével forralhatnánk a vizet, de a mi makroszkopikus világunkban ez nem lehetséges –a kvantumvilágban viszont igen.

A tudományos közvélemény élénk érdeklődést tanúsít az utóbbi időben a fázisátmenetek számunkra nem megszokott formái, a kvantum-fázisátmenetek iránt, amelyek az abszolút nulla fok, vagyis -273°C környékén játszódnak le. Ezeket a fázisátmeneteket nem a hőmérséklet, hanem valamilyen másik fizikai tulajdonság – például mechanikai nyomás vagy mágneses térerősség – változása vezérli.

A klasszikus fázisátmenetekhez hasonlóan a kvantumátmenetek is úgy jelennek meg, mint az egyik fázis buborékai a másikban, csak ezeknek a buborékoknak van egy tudományos neve is: kvantumfluktuáció.

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

S míg a klasszikus esetben a buborékok a hőmérséklet változása hatására jelennek meg, a kvantumos esetben a kvantumfizika egyik alapvető törvényének, a határozatlansági elvnek köszönhetik létüket.

A Werner Heisenberg német fizikus által megfogalmazott elv szerint – az intuíciónkkal ellentétes módon –valójában a tökéletes vákuum sem üres, hanem bármely kicsiny térfogatában időlegesen megváltozhat az ott tartalmazott energia mennyisége.Ezek az energiamennyiség-fluktuációk még abszolút nulla fokon is jelentkeznek, és úgy képzelhetők el, mint az egyik fázis másikba zárt buboréka.

Először sikerült látni a kvantumfluktuációkat

Azonban ezekről a kvantumfluktuációkról mindmáig lehetetlen volt bármilyen képet készíteni. Nagyon alacsony hőmérsékleten jelentkeznek, és gyakran olyan fizikai fázisokat érintenek, amelyek egy szokványos mikroszkóppal nem láthatók. Bár számos mérés szolgáltatott közvetett bizonyítékot a létezésükre, igazából még senki sem látta őket. Most a Bar-Ilan Egyetem (Izrael) fizika tanszékének és Nanotechnológiai Intézetének együttműködésével a Beena Kalisky és Aviad Frydman professzorok által vezetett nemzetközi kutatócsoport végre valódi felvételeket készített a kvantumfluktuációkról.

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

A Nature Physics folyóiratban leírt kísérletük során nemcsak vizualizálniuk sikerült a kvantumfluktuációkat, de új információkat szereztek a méretükről, időtartamukról és eloszlásukról is.

A kutatók egy sajátos mikroszkópot alkalmaztak, amely nagyon alacsony hőmérsékleten is képes működni, így a segítségével vizsgálhatók a kvantum-fázisátmenetet mutató anyagok.A pásztázó SQUID-nek (Superconducting Quantum Interference Device – szupravezető kvantum-interferenciás eszköz) nevezett mikroszkóp egészen apró mágneses jeleket is érzékel, és a helyüket a mikrométernél (a milliméter ezredrészénél) kisebb felbontással feltérképezi.A mikroszkóp kvantumhatások révén alakítja a mágneses jeleket feszültséggé, s ez ideális eszközzé teszi a komplex kvantumjelenségek nanoléptékben történő tanulmányozásához.

A SQUID mikroszkóp

FORRÁS: YIFTACH FRENKEL

A kísérleteket Anna Kremen doktorandusz hallgató végezte, aki az érzékeny mágneses mérések segítségével követte nyomon az anyagban végbemenő kvantum-fázisátmeneteket. Az abszolút nullát megközelítő, extrém alacsony hőmérsékleten a vizsgált mintát olyan állapotba hozták, ahol a kvantumos viselkedésre számítani lehet, s eközben a SQUID mikroszkóppal képeket készítettek róla.

Az elmélet jóslatainak megfelelően a kvantumbuborékok véletlenszerű helyeken bukkantak fel: sporadikus módon megjelentek, majd eltűntek a minta különböző pontjain.

Szokva vagyunk hozzá, hogy a forrásban lévő vizet megfigyeljük e viselkedése közben, de az anyag kvantumállapotában még senki sem látott hasonló buborékokat.

Ezek a kísérletek a kvantumos események részletes vizsgálata felé nyitnak kaput.A felvételekből olyan fizikai mennyiségekre lehet következtetni, mint a kvantumbuborékok mérete, dinamikája, eloszlása, és más jelenségekkel fellépő kölcsönhatásai.A kvantumfluktuációk leképezésének most megszerzett képessége alapvető eszközzé válhat a kvantumtechnológia jövőbeni fejlődésében.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Kvantumkommunikációs kapcsolatot hoztak létre a kínai műholddalFizikai Nobel-díjat ért a gravitációs hullámok megfigyeléseMa 75 éves a modern fizika egyik meghatározó alakja, Stephen HawkingTudományos szenzáció - Magyar fizikusok elmélete forgathatja fel a fizika világátÚj korszak kezdődött az asztrofizikában: újra gravitációs hullámot észleltek
Kategóriák: UFO

Oldalak