UFO

Mesterséges rádiójelek igazolhatják, hogy idegen űreszköz az Oumuamua

ParaHIR.HU - 2018, december 6 - 16:47
üstökösKategória: Mainstream

Mesterséges rádiójelek után is kutattak a tudósok, amikor az Oumuamuát, a Naprendszer egy éve felbukkant első "csillagközi bevándorlóját" vizsgálták.

Az Oumuamua 2017-es felfedezése óta a tudósok próbálják magyarázni különleges alakját és jellemzőit, pontosan meghatározni eredetét.

A kaliforniai Mountain View-ban működő, a Földön kívüli intelligens élet keresésére specializálódott SETI intézet tudósai az Allen Teleszkópsor (ATA) segítségével figyelték meg az Oumuamuát, amikor mintegy 278 millió kilométerre volt a Földtől.

Az ATA éjszakai képe

FORRÁS: SETI INSTITUTE

Céljuk az volt, hogy mesterséges rádiójeleket találjanak, amelyek bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy az objektum "nem a saját csillagrendszerében bekövetkezett véletlen gravitációs csúzli-hatás által az űrbe kilökődött egyszerű kőzet".

"Olyan jelek után kutattunk, amelyek bizonyítják, hogy az objektum valamilyen technológiát foglal magában, tehát mesterséges eredetű" - mondta Gerry Harp, a kutatásról készített tanulmány vezetője. A csillagászok eredményeiket az Acta Astronautica című szaklap 2019 februárjában megjelenő számában fogják bemutatni.

A tudósok nem találtak rádiójel-kibocsátást. "Megfigyeléseink nem zárják ki egyértelműen, hogy az Oumuamua mesterséges eredetű, de fontos adatokkal szolgálhatnak a felépítéséről" - tette hozzá Harp. Ezek az ismeretek eszköztárul szolgálhatnak a jövőben felfedezett csillagközi objektumok természetének megismeréséhez, vagy a Naprendszer más, kisebb objektumainak megismeréséhez. Régóta létező nézet, hogy ez utóbbiak is lehetnek csillagközi szondák: a rádiójelek megfigyelése új módot jelent ennek a fantáziadús, de nem lehetetlen elméletnek az ellenőrzésére - írta honlapján a SETI.

Az Oumuamua fantáziarajz

FORRÁS: AFP/M. KORNMESSER

A tudósok többsége szerint a hosszúkás, szivar alakú űrobjektum egy másik naprendszerből érkezett, pályája alapján nem származhat a miénkből. Kezdetben úgy vélték, üstökösről van szó, ám kiderült, hogy egyetlen tulajdonsága sem vall erre, porból és vízjégből álló csóvája sincsen.

Az Oumuamuáról feltételezték, hogy aszteroida, noha alakja rendkívül szokatlan, szivarhoz vagy uborkához hasonlítják, hossza 200 méternél is több.

A mesterséges eredetet tekintve a kutatók szerint az is egy lehetőség, hogy az Oumuamua egy napvitorlás, egy fejlett technológiájú műszerből származó törmelékként úszik a csillagközi térben. Az elmélet képviselői, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai szerint az objektumot a Nap sugárzása hajtja. Úgy vélik, az objektum nagy sebessége és szokatlan pályagörbéje annak következménye, hogy már nem működik.

A Hawaii Egyetem csillagászai 2017. október 19-én észlelték a Naprendszeren nagyon nagy sebességgel áthaladó objektumot. A kutatók Oumuamuának, hawaii nyelven "elsőként érkező távoli üzenetnek" nevezték el az égitestet.

Az Oumuamua rendkívül furcsa megnyúlt alakja miatt az aszteroida felfedezése után egyesek úgy vélték, hogy akár mesterséges tárgy is lehet

FORRÁS: ESO

Felfedezése után mintegy 2,5 hónapon át volt látható nagy teljesítményű, földi bázisú teleszkópok segítségével. A kutatók folytathatták a munkát az összegyűjtött információk alapján, de a szivar alakú égitestet nem láthatják többé.

A szakértők eddigi kutatásai szerint a 2015 BZ509 jelű égitest rögtön a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezése után csatlakozhatott bolygórendszerünkhöz egy másik csillagrendszerből. Júniusban hivatalosan üstökösnek nyilvánították az Oumuamuát.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Kettős csillagrendszerből szökhetett el az 'OumuamuaLehetséges magyarázatot találtak az Oumuamua alakjáraMégse idegen űrhajó az Oumuamua
Kategóriák: UFO

Óriási felfedezés: megtalálhatták az eddig bujkáló sötét anyagot

ParaHIR.HU - 2018, december 5 - 21:18
Csillagászatsötét anyagKategória: Mainstream

Az Oxfordi Egyetem kutatói megfejthették a modern fizika egyik legnagyobb rejtélyét. Új cikkükben egyetlen jelenséggé egyesítik a sötét anyagot a sötét energiával. Azt állítják, hogy ez egy „negatív tömeggel" bíró fluidum.

Az univerzumról alkotott, jelenleg legszélesebb körben elismert modell, az úgynevezett Lambda-CDM (Lambda Cold Dark Matter elmélet) semmit sem mond számunkra arról, hogy fizikailag mit jelent a sötét anyag és a sötét energia. Csak a más, általunk megfigyelhető objektumokra gyakorolt gravitációs hatásaik miatt tudunk egyáltalán a létezésükről. (Éppen azért nevezik őket sötétnek, mert közvetlenül észlelhetetlenek, nem azért mert valóban valami sötét dolgok lennének.)

Az Astronomy and Astrophysics folyóiratban publikált új modell azonban új magyarázatot kínál.

Azt gondoljuk, hogy mind a sötét anyag, mind a sötét energia egyetlen fluidummá egyesíthető, amely egyfajta 'negatív gravitációval' rendelkezik és eltaszít minden körülötte lévő más anyagot"– mondja a cikk vezető szerzője, Jamie Farnes, az oxfordi e-Research Center munkatársa.

A sötét energia művészi megközelítése

FORRÁS: SKA ORGANISATION/SWINBURNE ASTRONOMY

„Noha ez az anyag különös számunkra, arra utal, hogy a kozmoszunk szimmetrikus mind a pozitív, mind a negatív sajátosságok tekintetében."

A negatív anyag létezését korábban kizárták, mert azt gondolták, hogy ezen anyag sűrűsége csökken az univerzum tágulásával, ami ellentétben áll azokkal a megfigyeléseinkkel, amik arra utalnak, hogy a sötét energia nem „hígul fel" az idő múlásával.

Farnes kutatása azonban bevezet egy „kreációs tenzort", ami megengedi, hogy folytonosan keletkezzenek negatív tömegek.Így bemutatható, hogy miközben egyre több és több negatív tömeg jön létre folyamatosan, ez a negatív tömegű fluidum nem hígul a kozmosz tágulása folyamán. Igazából a „folyadék" azonosnak tűnik a negatív energiával.

Az ESO Nagyon Nagy Távcsövén működő FORS2 műszer a maga teljes pompájában örökítette meg az NGC 3981 jelű spirálgalaxist. A felvételt az ESO Kozmikus Gyöngyszemek (Cosmic Gems) nevű megfigyelési programja keretében készítették. Ebben a programban olyankor használják a távcsöveket, amikor a körülmények nem teszik lehetővé a tudományos megfigyeléseket. E látványos felvételek elkészítésével tökéletesen kihasználják az ESO távcsöveit

FORRÁS: ESO

Farnes elmélete először ad lehetőséget a sötétanyag-halók viselkedésének előrejelzésére. A galaxisok zöme olyan gyorsan forog, hogy emiatt szét kellene szakadniuk. Mivel ez nem történik meg, ez arra utal, hogy egy sötét anyagból álló, láthatatlan „halo" tartja össze őket.

A ma megjelent új kutatás magában foglalja a negatív tömeg tulajdonságainak egy olyan számítógépes szimulációját, amely megjósolja a sötétanyag-halók kialakulását, éppen olyanokét, amelyek létezését megerősítették a modern rádióteleszkópok használatával végzett megfigyelések.

Albert Einstein pont 100 évvel ezelőtt tett először célzást a sötét univerzumra, amikor felfedezte az egyenleteiben használt „kozmológiai állandót", amiről most már tudjuk, hogy a sötét energia szinonimája.

Einstein később élete „legnagyobb baklövésének" nevezte a kozmológiai állandót, noha a modern asztrofizikai megfigyelések azt bizonyítják, hogy valós jelenség.

A sötét energia létét Einstein kozmológiai állandója is előrevetítette

FORRÁS: TRENDINTECH

Einstein 1918-ból származó jegyzeteiben írta le a kozmológiai állandót, és hozzáfűzte, hogy az elmélet módosítása szükséges oly módon, hogy az „üres tér" átveszi a gravitációs hatású negatív tömeg szerepét, ami elterjedt az egész csillagközi térben. Így tehát úgy tűnik, hogy Einstein maga is megjósolta a negatív tömeggel töltött univerzumot.

„A sötét energiát és a sötét anyagot kombináló korábbi megközelítések megpróbálták módosítani Einstein általános relativitáselméletét, ám erről kiderült, hogy ez igen nagy kihívást jelent"

– mondta Farnes.

„Ez az új megközelítés két olyan régebbi gondolatot vesz – negatív tömegek és anyagkeletkezés –, amelyekről tudjuk, hogy kompatibilisek Einstein elméletével, és ezeket kombinálja össze."

Az eredmény meglehetősen tetszetős: a sötét energia és a sötét anyag egyetlen szubsztanciává egyesíthető úgy, hogy mindkét hatás egyszerűen megmagyarázható azzal, hogy a pozitív tömegű anyag a negatív tömegek tengerén szörfözik."

Az SKA rádiótávcső-rendszer terve

FORRÁS: SKA ORGANISATION/SWINBURNE ASTRONOMY

Farnes abban bízik, hogy elméletét sikerül bebizonyítani a világ legnagyobb rádiótávcsövével, az úgynevezett Square Kilometre Array (SKA) rendszerrel, ha majd az elkészül.

Azt is hozzátette, hogy ha az elképzelése igaznak bizonyul, akkor az azt is jelenti, hogy egyszerű megoldást kínál arra, hol van a kozmosz jelenleg hiányzó 95 százaléka. Megvan, csak elfelejtettük elétenni a negatív előjelet.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Titokzatos sötét anyag az univerzumban: egy lépéssel közelebb jutottunk hozzáA sötét anyag megöli a galaxisokatAz eddigi legpontosabb térkép az univerzumban lévő sötét anyagrólAzt hitték megoldották a sötét anyag rejtélyét, de tévedtek
Kategóriák: UFO

A NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidát

ParaHIR.HU - 2018, december 4 - 17:18
AszteroidaNASAKategória: Mainstream Az amerikai űrügynökség sűrű heteknek nézett elébe: a múlt héten még annak örültünk, hogy biztonsággal landolt a Marson az InSight, most pedig már azt ünnepelhetjük, hogy a NASA 800 millió dolláros űrszondája, az OSIRIS-REx elért a Bennu kisbolygót. Bár a szonda nem fog leszállni az aszteroidán, majd 2020-ban kicsit megkarcolgatja, addig pedig körülötte fog keringeni, apró rakétáival korrigálva a pályát. Azért történelmi ez a pillanat, mert az aszteroida lesz a legkisebb objektum, ami köré valaha űreszköz pályára állt.  

Kétéves út után az OSIRIS REx végre odaért céljához, a Bennu aszteroidához – nem fog azonban leszállni rá, csak megközelíti, és keringeni kezd körülötte, hogy aztán majd 2020-ban kinyújthassa „karját”, amivel mintákat hoz a Földre az aszteroida felszínéről. A mai manőverrel csak a misszió első fele zárult le, az érkezés után még majdnem két évet kell várni ahhoz, hogy a szonda elindulhasson visszafelé a Földre.

MEGISMERHETJÜK A NAPRENDSZER TÖRTÉNETÉT

Az 500 méter átmérőjű Bennu igen kivételes objektum: a szakértők úgy vélik, hogy az aszteroida összetétele többé-kevésbé állandó maradt a Naprendszer megszületése óta – írja a Wired. Az égitest vizsgálata és a Bennuból vett minták ezért sokat segíthetnek a kutatóknak abban, hogy jobban megértsék rendszerünket. „Az aszteroida története a Naprendszer története is” – nyilatkozta korábban Bashar Rizk, aki az OSIRIS REx projekt egyik szenior kutatója. „Ha megértjük a Bennut, akkor megértünk valami nagyon fontosat a Naprendszerünkkel kapcsolatban is.”

A Bennu egyébként egy potenciálisan veszélyes kisbolygó a Földre nézve,

mert pályájának vannak pontjai, amelyek összeérnek a Föld keringési pályájával. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy valójában megtörténik az ütközés, és ha így is lenne, arra csak a 22. században kell számítani – de ez a misszió most segíthet megelőzni a katasztrófát, ha mégis megtörténne. Az OSIRIS REx tanulmányozni fogja az úgynevezett Jarkovszkij-hatást is, ez az erő a világűrben forgó testre hat az egyenetlen hősugárzás következtében – a mi esetünkben ez azért fontos, mert akár a kiszámított pályától el is térhet miatta a kisbolygó, és megnövelheti az esélyét egy esetleges ütközésnek. Az űrszonda méréseivel ezt kiszámíthatjuk, és jobban felkészülhetünk egy esetleges katasztrófára.

A gömbszerű objektum nagyjából úgy néz ki, mint egy fejére fordított búgócsiga, a keringési irányával ellentétesen forog a tengelye körül. A gravitációs vonzása gyenge, de ehhez képest viszonylag gyorsan forog a tengelye körül. A Bennut alkotó széntartalmú anyag szupernóvák és vörös csillagok maradéka, az aszteroida 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakulhatott ki valamikor a Naprendszer születésének idején.

Ennyit láttunk eddig a Bennuból – fotó: NASA

Az OSIRIS REx 2016 szeptember 8-án indult el a Bennu felé, méghozzá úgy, hogy kihasználta a bolygó gravitációs vonzását, és egy földkörüli kör után kezdte meg a távolodást tőlünk. Az elmúlt két évben még egyszer a közelünkbe került, most viszont már a Bennu felé tart, a terv pedig az, hogy nagyon furcsa módokon elkezdi majd megkerülni az aszteroidát, hogy felmérje az anyagát és a sűrűségét.

KÖRÖZ, VIZSGÁL, MINTÁT VESZ

A megközelítési szakasz 2018 augusztusában kezdődött, ekkor már csak 2 millió kilométer választotta el az eszközt az aszteroidától. A szonda először lelassított mintegy 0.53 km/s-os sebességre, majd mikor odaért, nekikezdett a manővereknek: többször elhúz majd a sarki területek fölött, és az egyenlítőt is megvizsgálja, hogy minél részletesebb képet kapjon már az előzetes felmérés során is. Ez azért fontos, mert a kutatóknak minél hamarabb, és minél pontosabban el kell dönteniük, hogy két év múlva honnan fognak mintát venni az objektumból – elengedhetetlen, hogy megfelelő helyet találjanak, ahonnan értékes mintha születhet, és ahol nem fenyegeti semmilyen veszély az űrszondát sem.

A tervek szerint az OSIRIS REx szilveszter környékén fogja tudni úgy megközelíteni az aszteroidát, hogy a gyenge gravitáció ellenére képes legyen pályára állni körülötte.

Fotó: NASA

De mi jön ezután pontosan? A megfigyelési fázis négy részből áll: az első során az OSIRIS REx természetes kürtők, kiemelkedések és az aszteroida körül keringő törmelék után kutat, aztán a kutatócsapat átáll a csillagokhoz mért navigációról a Bennu felszínéhez mért navigációra. Ezután következik, hogy az OSIRIS REx műszerei megvizsgálják a globális spektrális, termikus és geológiai tulajdonságait a kisbolygónak, majd egyre jobb minőségű képeket készít a felszínről, és kijelöli azt a helyet, ahol végül a mintavétel megtörténik majd.

Amennyiben minden az elvárásoknak megfelelően alakul, az OSIRIS-REx 2021 tavaszáig marad a Bennunál, ezt követően pedig megkezdi 2 és fél éves útját vissza a Földhöz. A misszió azért történelmi, mert soha ilyen kis objektum körül nem keringett még ember alkotta műszer, és nem is hoztunk ilyesmiből haza mintát – most végre lesz rá lehetőségünk.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Ma ismét űrtörténelmet írhat a NASA
Kategóriák: UFO

Ma ismét űrtörténelmet írhat a NASA

ParaHIR.HU - 2018, december 3 - 16:39
NASAAszteroidaKategória: MainstreamKét hónappal azután, hogy felbocsátották, a NASA 800 millió dolláros űrszondája, az OSIRIS-REx elérheti a Jupiter és a Mars között fekvő célpontját, a Bennu kisbolygót.  

Az 500 méter átmérőjű Bennu igen kivételes objektum: a szakértők úgy vélik, hogy az aszteroida összetétele többé-kevésbé állandó maradt a Naprendszer megszületése óta – írja a Wired. Az égitest vizsgálata és a Bennuból vett minták ezért sokat segíthetnek a kutatóknak abban, hogy jobban megértsék rendszerünket.

Remélhetőleg az OSIRIS-RExnek köszönhetően a szakértők végre elemezhetik az aszteroidát.

Az űreszköz a tervek alapján december 3-án 18:00 órakor fogja elérni a Bennut, ezt követően pedig hetekig kering majd az objektum körül.

Az űrszonda 19 kilométerről kezdi meg vizsgálatát, majd egészen 243 méterig ereszkedik. Amennyiben a NASA sikerrel jár, a Bennu lesz a legkisebb égitest, amely körül az űrhivatal valamelyik űreszköze valaha keringett.

Az OSIRIS-REx első feladata az lesz, hogy azonosítson egy mintavételre alkalmas helyet. Az űreszköz nem fog leszállni a kisbolygón, ehelyett a tervek alapján valamikor 2020-ban olyan közel ereszkedik majd a felszínhez, hogy fél méternél is rövidebb karjával elérje a talajt.

Amennyiben minden az elvárásoknak megfelelően alakul, az OSIRIS-REx 2021 tavaszáig marad a Bennunál, ezt követően pedig megkezdi 2 és fél éves útját vissza a Földhöz.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Az OSIRIS-Rex sikeresen katapultált a veszedelmes aszteroida felé
Kategóriák: UFO

Néhány évtized múlva magyar fejlesztésű űrszonda is a Marsra juthat

ParaHIR.HU - 2018, december 3 - 16:31
CsillagászatKategória: Mainstream

Néhány évtized múlva magyar fejlesztésű űrszonda is eljuthat a Marsra, a fiatal mérnököknek pedig már most sem kell külföldre menniük, ha érdekes csillagászati kutatásokhoz akarnak csatlakozni - mondta az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) tudományos főmunkatársa az M1 aktuális csatorna vasárnap esti műsorában.

Kereszturi Ákos fontosnak nevezte, hogy minél több lehetőséget kapjanak az űrkutatásban a magyar szakemberek. Tavaly óta, az Európai Űrügynökséghez (European Space Agency, ESA) csatlakozva erősödött Magyarország közreműködése a nemzetközi űrprojektekben, így a magyar mérnökök munkája kiterjed többek között a távközlésre, a földfigyelésre és az ExoMars programra is - tette hozzá.

Utóbbi - mint fogalmazott - a

Mars kutatásával segíthet megismerni a Föld történetének azt a korszakát, amikor az élet megjelenhetett.

Kereszturi Ákos kifejtette, hogy a Marson lehetett víz, de a bolygó már régóta száraz. A kutatók ezért nem az élet jeleit, hanem az életfeltételek nyomait keresik rajta - hangsúlyozta.

Forrás: MTIKapcsolódó: Eddig ismeretlen holdat fedeztek fel magyar kutatókIdegen galaxist vizsgál a magyar kutatócsoport a Kepler-űrtávcsővelMagyar kutatás magyarázhatja a rejtélyes csillagközi aszteroida formájátMagyar kutatók azonosították a legnagyobb, név nélküli égitestetMagyar kutatók úttörő eredménye a bolygórendszerek születéséről
Kategóriák: UFO

Megmérték a valaha kibocsátott összes csillagfény mennyiségét

ParaHIR.HU - 2018, december 2 - 14:30
CsillagászatKategória: Mainstream

Először mérték meg a összes csillagfény mennyiségét, amelyet valaha az égitestek kibocsátottak.

 

 

Extragalaktikus háttérfényt mérnek

A nemzetközi kutatócsoport ehhez a Fermi űrteleszkóp által gyűjtött adatokat használta. Úgy vélik, a kutatás segíthet jobban megérteni a csillagok fejlődésének folyamatát - írták a Science című tudományos folyóiratban.A tudósok abból indulnak ki, hogy az univerzum 13,7 milliárd éves, és több mint tíz trilliárd (tízszer tíz a 21.-en) csillag létezik.Ezek közül az elsők már akkor kialakultak, amikor az univerzum még csak néhány millió éves volt.

Kiszámolták, hogyan épült fel az idő során az extragalaktikus háttérfény

FORRÁS: ESA/HUBBLE & NASA

A Föld körül 2008 óta keringő Fermi űrteleszkóp egyik fő célja az úgynevezett extragalaktikus háttérfény mérése.Ez egy diffúz sugárzás, amely az univerzum történelme során keletkezett.Az összes ultraibolya, látható és infravörös fény hullámhosszaiból tevődik össze.

A gammasugarak forrásait használták

Mivel fényt is tartalmaz, amely a már régen kihunyt csillagokból származik és százmillió évek óta a kozmoszban kering, az extragalaktikus háttérfény a csillagképződés és -fejlődés vizsgálatára is használható, ráadásul a csillagoktól függetlenül.
A Fermi teleszkóppal gyűjtött adatokból közvetlen módon tudjuk mérni az összes csillagfényt, amely valaha kibocsátódott"- mondta Marco Ajello, vezető kutató, a dél-karolinai Clemson Egyetem munkatársa.
Az extragalaktikus háttérfény szondájaként a kutatók a gammasugarak forrásait használták.Ez a fény energiában leggazdagabb formája: olyannyira, hogy szokatlan következményei vannak, ha a gammasugarak kölcsönhatásba lépnek a csillagfénnyel.Ezeknek a kölcsönhatásoknak a jelzését a Fermi felismeri egyik műszerével.

Minden forrás csillagfényét tartalmazza

A kilenc éven át tartó projekt során 739 úgynevezett blazár gammasugár jeleit figyelték meg.A blazárok hatalmas elliptikus galaxismagok, belsejükben egy masszív, gyorsan forgó fekete lyukkal. Ezekből az adatokból számolták ki, hogyan épült fel az idő során az extragalaktikus háttérfény, és mi vezetett tízmilliárd évvel ezelőtt a kozmikus csillagkeletkezés csúcspontjához.A mérések szerint a csillagok általi kibocsátás után az űrbe kikerült fotonok (látható fényrészecskék) mennyisége 4-szer 10 a 84.-en.

Az extragalaktikus háttérfény minden forrás csillagfényét tartalmazza

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA & OLGA CUCCIATI ET AL.

A csillagok keletkezésének korábbi elemzései például a Hubble űrteleszkóp segítségével gyakran elkerülték a gyengébb csillagokat vagy galaxisokat, és nem tudták figyelembe venni az intergalaktikus térben zajlott csillagkeletkezéseket. Ezeket a hiányzó részeket eddig csak megbecsülni tudták.Az extragalaktikus háttérfény azonban minden forrás csillagfényét tartalmazza, a Fermi eredményei így korrigálják a korábbi méréseket.A kutatók remélik, hogy ennek segítségével a missziók jövőbeli megfigyeléseit is javítani lehet.

Forrás: MTIKapcsolódó: Csillagok háborúja a por ellenCsoportosan keletkeznek fiatal csillagok az Orion-ködbenMasszív csillagokkal van tele a világegyetemMegvan a neutroncsillagok maximális tömegeMiért nincsenek csillagok az Apollo-11 fotóin?
Kategóriák: UFO

Úgy tűnik, a NASA végre visszamegy a Holdra

ParaHIR.HU - 2018, november 30 - 18:11
holdNASAKategória: Mainstream Az ismert összeesküvés-elméletekkel ellentétben a NASA többször járt már a Holdon, ez viszont nem akadályozza meg abban, hogy újra visszatérjen: kiválasztotta azt a kilenc amerikai kereskedelmi vállalatot, amelyek közül kikerül majd végül az a partner, akivel a NASA szerződésesen együtt dolgozik majd a következő holdmisszió megvalósításán.  

Megindult a verseny a Holdra: a NASA kilenc amerikai kereskedelmi vállalattal kötött szerződést arra, hogy azok elkezdhessenek egy olyan robotűrhajót fejleszteni, ami képes a NASA rakományát a Holdra szállítani.

A kilenc kiválasztott cég között van az Astrobotic, a Deep Space Systems, a Firefly Aerospace, az Intuitive Machines, a Lockheed Martin, a Mastern Space Systems, a Moon Express, a Draper és az Orbit Beyond. Ezek a vállalatok pályázhatnak majd arra, hogy az összesen 2,6 milliárd dollárosra rúgó NASA-szerződéseket megkössék.

A concept illustration of Lockheed Martin's McCandless lunar lnader for NASA's Commercial Lunar Payloads Services (CLPS) program.

A Lockheed Martin holdraszálló egységének terve – fotó: Lockheed Martin

A NASA számára ez fontos lépés, és mutatja, hogy a Mars mellett a Holddal is ugyanúgy foglalkozik még mindig – ez a két desztináció osztja meg ugyanis a tudományos szakmát jelenleg. Van, aki szerint azonnal a Marsra kellene mennie az emberiségnek, és nem vesztegethetünk több időt, de van, aki amellett kardoskodik, hogy egy holdi bázis kiépítésével sokkal olcsóbban járhatnánk a vörös bolygóra a későbbiekben.

Az űrügynökség sajtóközleménye szerint akár már 2019-ben megköthetik az első szerződéseket, de a tervek szerint legalább 2023-ban meg akarják kezdeni az amerikai űreszközök Hold körüli pályára állítását, aztán utána az emberes űrmissziókat is.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdA Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?
Kategóriák: UFO

Magyarok is segítenek a marsi élet kutatásában

ParaHIR.HU - 2018, november 29 - 18:57
CsillagászatMarsNASAKategória: MainstreamAz MTA szakemberei is részt vesznek az ExoMars programban, a kutatók a földtani adottságok megértésében és az üledékes szemcsék várható jellemzőinek becslésében működnek közre. A szakértők Dél-Spanyolországban október végén tesztelték az űrexpedíció marsjáróját.  

Az európai marsjáró tesztelésébe Kereszturi Ákos, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársa kapcsolódott be -írja az MTI.

Az Európai Űrügynökség (ESA) 2020-ban induló ExoMars rovere 2 méter mélyre lesz képes lefúrni a vörös bolygó talajába. A marsjáró által gyűjtött mintákat elemezve az ExoMars következtetni tud majd arra, hogy lakható volt-e az égitest a távoli múltban. Mivel ez az a mélység, ahová a kozmikus sugárzás részecskéi sem érnek le, ezen rétegben változatlan állapotban lehetnek jelen az egykori szerves molekulák, illetve a potenciális élet maradványai.

Kereszturi Ákos és kollégái október végén majdnem két héten át végeztek kísérleteket a dél-spanyolországi Tabernas-sivatagban.

A mérések alapján sikerült a célkőzet szemcseméretét azonosítani, a három fúrás közül az egyik helyszínen rétegeket elkülöníteni, és azok viszonyát jellemezni. A tesztek során gyűjtött adatok később nagyban segíthetik a Marson kapott mérési eredmények értelmezését.

Magyarország a programban a földi analógiák, vagyis a marsihoz sok tekintetben hasonló körülmények vizsgálatával, illetve laboratóriumi mérésekkel vesz részt. A szakértők többek közt az elemezték, hogy miként ismerné fel a rover a rendelkezésre álló műszerekkel, hogy egy egykori tómedret vagy folyóvízi anyagot, esetleg gleccserek vagy szél szállította törmeléket fúr meg épp.

A programba Kereszturi Ákos vezetésével magyar kutatók, mérnökök és diákok kapcsolódtak be. A magyar közreműködés fontos része egy speciális furatlyukfal-térképező műszer elkészítése, melynek képességeit és működését földi laborok mellett korábban a Szaharában, illetve az Atacama-sivatagban is felmérték.

A csapatmunka eredményei alapján javaslatok születnek az ExoMars terepi munkájának tervezésére, optimalizálására és utólagos értelmezésére.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Leszállt a Marsra InSight-űrszonda és már lőtt is egy képet
Kategóriák: UFO

Hatalmas aszteroida csapódhat a Földbe néhány éven belül

ParaHIR.HU - 2018, november 28 - 17:22
AszteroidaCsillagászatKategória: MainstreamEgy hatalmas aszteroida tart a Föld felé, amely a számítások alapján 2023-ban akár bolygónkkal is találkozhat.  

A NASA adatai alapján az objektum 62 potenciális pályán haladva találkozhat a Földdel – írja a Express. Az elkövetkező 100 év során rendkívül kis valószínűséggel ugyan, de az aszteroida valamelyik útvonalon haladva bolygónk légkörét is elérheti.

A 213 méter széles, 2018 LF16 jelű égitestet legutóbb idén júniusban figyelték meg. Az akkor gyűjtött adatok alapján a NASA Jet Propulsion Laboratory csapata megállapította, hogy az objektum fenyegetést jelenthet a Földre. A becslések alapján a 2018 LF16 napjaink és 2117 között több tucat potenciális pályán csapódhat bolygónkba.

Az első lehetséges ütközés 2023 augusztus 8-án következhet be.

A közeli jövőben a további lehetséges becsapódások 2024. augusztus 3-án, illetve 2025. augusztus 1-én jöhetnek el.

Bár van lehetőség a találkozásra, az ütközés valószínűsége így is igen csekély: 1 a 30 millióhoz az esély arra, hogy az égitest valamelyik pályán eltalálja bolygónkat. A sok lehetséges ütközési útvonal miatt azonban a 2018 LF16 így is potenciálisan veszélyesnek számít.

Amennyiben az aszteroida eltalálná a Földet, 50 megatonnás robbanást idézne elő. Ez minden idők legpusztítóbb nukleáris fegyverének, a szovjet Cár-bomba erejének felel meg. Ahhoz, hogy egy kisbolygó globális pusztítást idézzen elő, az objektumnak legalább 10 kilométer szélesnek kéne lennie.

  Forrás: 24.huKapcsolódó: Aszteroidabecsapódástól fél egy cseh kutatócsoportGigantikus becsapódás nyomaira bukkantakKözeledik a végzet kisbolygója, semmi nem élné túl a becsapódásátMeteoritbecsapódás hozta el a dinoszauruszok uralmátTudod melyik a legnagyobb becsapódási kráter a Földön?
Kategóriák: UFO

Leszállt a Marsra InSight-űrszonda és már lőtt is egy képet

ParaHIR.HU - 2018, november 27 - 16:43
MarsKategória: Mainstream Utoljára több mint hat évvel ezelőtt hajtott végre olyan bravúrt a NASA, ami most újra sikerült: robotot juttatott a Marsra, így már két működő eszközünk dekkol a vörös bolygón. Az InSight feladata elsősorban a marsi talaj megfigyelése lesz, és a kutatók a bolygó tengelyének dőlését is tanulmányozzák majd a segítségével.  

Újra történelmi pillanatnak lehettünk szemtanúi: a NASA InSight nevű eszköze landolt a Marson, ezzel nyolcra emelve a felszínen állomásozó földi robotok mennyiségét. Jelenleg csak az új lander és a Curiosity működik teljesen, a legutóbb Marsot ért eszközök közül a Spirit és az Opportunity nem, a Phoenixnek pedig már lejárt a küldetése. Az InSight egyébként a Phoenix technológiáján alapul, de annak egy kicsit továbbfejlesztett változata, így tényleg kipróbált technológiát alkalmaztak a NASA kutatói.

MÉLYEBBRE FÚR, MINT EDDIG BÁRMI

Az InSight feladatai első blikkre nem tűnnek olyan izgalmasnak, pedig sokat segítenek abban, hogy megértsük a vörös bolygó tektonikáját és felszíni helyzetét. A szerkezet a talajt fogja vizsgálni, méghozzá két eszközzel: egy lefúrható hőérzékelővel és egy igen érzékeny szeizmométerrel, utóbbi az úgynevezett marsrengéseket figyeli majd meg, amelyek segítségével elemezheti a talaj összetételét. Emellett a szakértők az InSight kommunikációs eszközét is elemezni fogják, hogy tanulmányozhassák a Mars tengelyének enyhe dőlését. A kutatók bíznak benne, hogy a leszállóegységnek köszönhetően nemcsak a Marsot, hanem a kőzetbolygók kialakulását és fejlődését is jobban megismerhetik.

Így fog dolgozni az InSight – fotó: Wikimedia Commons

Az InSight idén májusban indult útnak a Mars felé a Vandenberg Légierő Bázisról, ami már csak azért különleges, mert ez az első űreszköz, amit nem a keleti partról indítottak az amerikaiak. A cserére azért volt szükség, mert így volt a legkedvezőbb a vörös bolygó felé vezető útvonal. Nem sokkal a kilövés után két mélyűri műholdat is elindítottak az InSight után: a MARCO-A és MARCO-B amellett, hogy szintén vizsgálja majd a Marsot, a leszállóegység landolása során az adatok továbbításában is segített.

Az InSight név valójában egy rövidítés, az Interior Exploration using Seismic Investigations, Geodesy, and Heat Transport (Belső Felfedezés Szeizmikus Vizsgálatok, Geodézia és Hőszállítás segítségével) kicsit emészthetőbb változata. Ez az első olyan eszköz, ami kifejezetten a bolygó belső szerkezetét fogja vizsgálni – a Curiosity, az Opportunity és a Spirit már elég információt küldött kutatóknak a felszíni formációkról, itt az ideje, hogy, szó szerint, mélyebbre ássunk.

A NASA kutatói úgy emlegetik, hogy az InSight meg fogja mérni a bolygó életjeleit: a pulzusát, vagyis a marsrengéseket, a hőmérsékletét, vagyis a hőelosztását és hőszállítását,valamint a reflexeit, vagyis hogy mennyire dől meg a bolygó, ahogyan a Nap körül kering.

KOMOLY KIHÍVÁS VOLT A HAT PERCNYI TERROR

Az eszköz Marsra juttatása egyáltalán nem volt gyaloggalopp, amit az is szépen mutat, hogy a vörös bolygó felszínére küldött landerek mindössze 40 százaléka érte el azt sikeresen, ráadásul egyelőre egyedül csak az Egyesült Államok egységeinek sikerült a bravúr. Az InSight mindössze hat és fél perc alatt lezavarta a leszállást, annak ellenére, hogy nagyon kockázatos és nehéz vállalkozásról beszélünk: a marsi atmoszféra ugyanis olyan vékony, hogy nagyon minimálisan lassítja csak le a másodpercenként 5,5 kilométeres sebességgel haladó egységet, a kutatóknak ráadásul nagyon pontosan kellett kiszámítaniuk, milyen szögben lépjenek be a légkörbe, különben az eszköz eléghetett volna, vagy lepattanhatott volna az egyik sűrűbb légrétegről. Éppen ezért az InSight vastagabb hőpajzsot kapott, ezzel előre lépett be az atmoszférába, ahol 1600 Celsius-fokra forrósodott, majd ejtőernyője és apró fékezőrakétái segítségével lassította le magát.

A robot egyébként 608 kilogrammot nyom, és a Elysium Planitia nevű területen landolt, ami nincs messze a Curiosity leszállóhelyétől.

A MARCO-A és MARCO-B – fotó: NASA / JPL

A helyszín vizuálisan kevésbé izgalmas, de az eszköznek tökéletes: itt ugyanis nincsenek nagyobb kőformációk, a környék lapos, nyugodt, pontosan olyan, amilyenre az InSightnak szüksége van. A lander nagy előnye egyébként az, hogy az eszközeinek hála gyakorlatilag bárhol elvégezheti a méréseit, így a landolási helyszín kiválasztásánál csak arra kellett figyelni, hogy a legbiztonságosabb területet találják meg a kutatók.

A NASA kutatói azonban most még nem nyugodhatnak meg: nagyjából öt óra múlva derül majd ki, hogy az InSightnak sikerül-e megfelelően befordítania a napelemeit a Nap felé, az eszköz ugyanis kizárólag napenergiával működik.

Máris elküldte az első fotót a Marsról az InSight

Kicsit homályos, kicsit furcsa, de a miénk - vagyis a NASA-é, akik alig manőverezték le az InSight landert a Marsra, máris megkapták tőle az első fotót a vörös bolygóról.  

A kép persze nem olyan, mint amihez hozzászokhattunk a Curiosity megszerkesztett és utómunkával megdolgozott fotói után, de nagyon gyors és ügyes helyzetjelentés a vörös bolygóról. A kutatóknak külön csemege, hogy nem látszanak rajta nagyobb kövek, ami kifejezetten jó jel arra nézve, hogy az InSight jó helyen szállt le, és valószínűleg stabil talajra érkezett.

A fekete foltok az InSight kamerájára ragadt kosz miatt vannak ott, ez hamarosan eltűnik majd onnan.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Milyen hangja van egy marsi leszállásnak?
Kategóriák: UFO

Milyen hangja van egy marsi leszállásnak?

ParaHIR.HU - 2018, november 26 - 16:22
MarsNASAKategória: Mainstream

Mielőtt a NASA legújabb Mars-szondája, az InSight elérné a bolygó felszínét, az űrügynökség különböző űreszközök egész arzenáljával, illetve kisebb rádióteleszkópokkal fogja hallgatni a leszállóegység jeleit.

 

A 146 millió kilométerre lévő jeleket különböző eszközökről gyűjtik be, így ezek más-más módon és időben érkeznek a Földre. A küldetést irányító csapat vagy azonnal értesül a sikeres landolásról, vagy órákon át várhatnak. A landolás menetét a NASA ebben a videóban mutatta be:

Most pedig lássuk, milyen eszközökkel követik a landolást.

  • Rádióteleszkópok

Ahogyan az InSight leszállóegysége a Mars légkörébe ereszkedik, egyszerű rádiójeleket fog a Föld felé sugározni. A mérnökök ezt a nyugat-virginiai Green Bank Obszervatóriumból, illetve a németországi Max Planck Institute Rádiócsillagászati Központjából figyelik. A beérkező adatokat a denveri Lockheed Martin Space Station JPL irányítóközpontjába továbbítják.

Ezek az egyszerű jelek nem hordoznak túl sok információt, de a rádiómérnökök ezekkel nyomon követhetik  a leszállóegységet a belépés, ereszkedés és landolás (EDL) során. Például amikor az InSight kinyitja ejtőernyőjét, a sebességváltozás hatására megváltozik a kibocsátott rádiójel frekvenciája a Doppler-effektus miatt.

  • Mars Cube One (MarCO)

A kis méretű MarCO CubeSatok apró műholdak, amik az InSight mögött repülve megkísérlik a leszállás közben kiadott jeleket a Földre továbbítani. Az egyszerű, táskánál alig nagyobb eszközök mostani küldetése a jövőbeli Mars-missziók EDL-jeltovábbítási tesztje lesz. A MarCO-k még kísérleti technológiának számítanak, de ha jól működnek, a páros a teljes leszállás folyamatát közvetíteni fogja – akár fényképet is készíthetnek a Mars felszínéről, rajta a már leszállt InSighttal.

 ez az animáció azt mutatja be, ahogy a MarCO CubeSat-ok fogják továbbítani az InSight leszállóegység jeleit.   A MarCO továbbítja az InSight adatait: ez az animáció azt mutatja be, ahogy a MarCO CubeSat-ok fogják továbbítani az InSight leszállóegység jeleit. Fotó: NASA/JPL-Caltech
  • InSight

Landolás után az InSight egy jelet továbbít a Földre, tudatva, hogy megérkezett, majd megismétli ezt – kicsit hangosabban és tisztábban. Az első alkalommal egy egyszerű rádiójelet (tone beacon) fog kibocsátani, amit a rádióteleszkópok is megpróbálnak észlelni. Másodszorra az addigra pozícióba helyezett erőteljesebb, X sávú antennával egy úgynevezett beep jelet fog küldeni. Ez a jel kicsit több információt tartalmaz, és csak akkor lesz hallható, ha az InSight ép és működőképes. Ha a NASA Deep Space Network hálózata észleli ezt a jelet, az egy elég jó mutatója lesz annak, hogy az eszköz túlélte a leszállást. A mérnököknek viszont a marsi kora estig kell majd várnia, hogy kiderüljön, megfelelően működnek-e az InSight napelemei.

  • Mars Reconnaissance Orbiter (MRO)

A MarCO CubeSat-ok mellett a NASA MRO keringőegysége is rögzíteni fogja az InSight leszállás közben sugárzott adatait. Ezeket eltárolja, miközben eltűnik a marsi horizont alatt. Miután ismét előkerül a másik oldalról, az MRO vissza fogja játszani az adatokat a földi mérnököknek. Magyar idő szerint éjfélre elvileg össze tudják rakni a teljes MRO felvételt a landolásról. Az MRO észlelése hasonló lesz egy repülőgép fekete dobozához – azaz akkor is fontos lesz, ha az InSightnak esetleg nem sikerül leszállnia.

  • 2001 Mars Odyssey

A NASA leghosszabb életű űreszköze szintén közvetíteni fogja az InSight adatait, miután landolt. Az Odyssey az ereszkedés egészét rögzíti és továbbítja, illetve néhány képet is csatolni fog. Arról is küldhet információkat, hogy sikeres volt-e az InSight túléléséhez elengedhetetlen napelemek üzembe helyezése. Az adatok beérkezése magyar idő szerint hajnali fél 3 körül várható.

Az Odyssey az InSight felszíni működése során gyűjtött adatok közvetítésében is részt vesz, akárcsak az MRO, a NASA Mars Atmosphere and Volatile Evolution (MAVEN), valamint az ESA Trace Gas Orbiter keringőegysége. Kis túlzással:

AMI ÉL ÉS MOZOG A MARS KÖRÜL, SEGÍTENI FOGJA A HÉTFŐN ÉRKEZŐ TÁRSÁT.

Az InSight leszállásának aktuális státuszát a NASA oldalán lehet követni.

Forrás: IndexKapcsolódó: Bejelentették, mikor landol a Marson a NASA űrszondájaÉlőben tudósítják a legújabb Mars-szonda landolásátA Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigént
Kategóriák: UFO

Ezért nem hallhattunk még a földönkívüliekről

ParaHIR.HU - 2018, november 25 - 18:37
CsillagászatföldönkívüliKategória: MainstreamEgy brit tudós a Fermi-paradoxonra próbált megoldást találni. Az ellentmondás lényege, hogy az Univerzum végtelenségében bizonyosan lennie kell még értelmes civilizációknak, mi viszont képtelenek vagyunk olyan bizonyítékot találni, amely igazolná létezésüket.  

David Clements, a London’s Imperial College munkatársa az 1950-ben született Fermi-paradoxonra adott egy lehetséges választ – írja az IFLScience. A kutató szerint az élet kialakulásának követelményei, azaz a folyékony víz és az energia, meglehetősen gyakoriak a Naprendszerben. A legtöbb élet számára potenciálisan alkalmas hely azonban jeges felszínű holdak mélyén található.

A kutató szerint bolygónk vizeiben több olyan faj is él, amely magas intelligenciával rendelkezik, éppen ezért máshol is hasonló lehet a helyzet.

Az ugyanakkor probléma, hogy amennyiben galaxisunkban máshol is vannak lakható jeges objektumok, úgy még ha ki is fejlődött valamiféle értelmes létforma rajtuk, az a jég alatt van elzárva, és így képtelen kommunikálni a külvilággal.

Tanulmányában Clements azt írja, a víz elengedhetetlen az élet számára. A szakértő szerint a folyadék olyan égitestek mélyén lehet jelen, mint amilyen a Jupiter holdja, az Európé, vagy a Szaturnusz körül keringő Enceladus. Ezen felszín alatti víztömegekben a földi óceánok ökoszisztémájánál is összetettebb élővilág alakulhatott ki.

A kutató szerint izgalmas felfedezések várhatnak ránk. Az elkövetkező 10-20 évben több olyan misszió is indul majd, amely közvetlen módon ugyan nehezen bukkanhat az idegen élet nyomaira, de segíthet jobban megérteni a potenciálisan lakható égitestek tulajdonságait.

Forrás: 24.huKapcsolódó: "Halálos ágyán" vallott a földönkívüliekről az egykori CIA tiszt (magyar videóval) A NASA vezetője kijelentette: létezik földönkívüli életFöldönkívüli bázist találtak Észak-Amerikában?Földönkívüli lény Obama testőrségében? (magyar videóval)Földönkívüliről találtak fényképeket Arizónában?
Kategóriák: UFO

Idegenek takarhatják el a távoli csillagot

ParaHIR.HU - 2018, november 24 - 18:30
CsillagászatKategória: MainstreamA Föld és galaxisunk közepe között található egy különös csillag, amely bizonyos időközönként hirtelen elhalványul. A kutatók egyelőre nem tudtak magyarázatot találni a jelenségre.  

A Roberto Kalbusch Saito, a brazíliai Santa Catarina-i Szövetségi Egyetem munkatársa által vezetett csapat 2012-ben figyelt fel a VVV-WIT-07 jelű objektum különös viselkedésére – írja a ScienceAlert. A csillag azért érdekes, mert bizonyos időközönként megmagyarázhatatlan mértékben halványul el.

Az égen található objektumok fénye nem stabil, szerkezetük, illetve az előttük elhaladó egyéb objektumok miatt látszólagos fényerejük periodikusan változik. Bizonyos esetekben ugyanakkor a szakértők nem tudják megmagyarázni fényingadozás ütemét vagy mértékét. Így van ez többek közt a Tabby csillaga nevű égitesttel is, melyet egyes elképzelések szerint egy idegen civilizáció befolyásol egy energiát elnyelő eszközzel, egy úgynevezett Dyson-gömbbel.

2012-ben a VVV-WIT-07 amplitúdója 11 napon át lassan csökkent, majd az elkövetkező 48 nap során szinte teljesen elsötétült. A folyamat végére a csillag mérhető fényének közel 80 százaléka eltűnt, a kutatók pedig nem tudták értelmezni jelenséget. A VVV-WIT-07 és a Tabby csillaga közt fontos eltérés, hogy bármi is halad el utóbbi égitest előtt, az csak a fénye 20 százalékát blokkolja.

Az efféle, hirtelen elhalványuló csillagokkal kapcsolatban a szakértők már több elmélettel is előálltak. A legelterjedtebb elképzelések szerint hatalmas porgyűrűk, meteoroidrajok vagy éppen földönkívüliek által épített erőművek állhatnak a furcsa fényingadozások mögött.

A VVV-WIT-07 esetében nem valószínű, hogy idegenek okoznák az elhalványulást. Ilyen szintű ingadozáshoz ugyanis egy több mint egymillió kilométer széles szerkezetre lenne szükség. Igaz, egyelőre olyan természetes objektumot sem sikerült modellezni, amely megmagyarázhatná a csillag különös viselkedését.

A brazil szakértők bíznak benne, hogy az elkövetkező egy évben további elhalványulásokat figyelhetnek meg a VVV-WIT-07-nél, és így még több adatot gyűjthetnek a folyamatról.

  Forrás: 24.huKapcsolódó: 25 év után ismét bekapcsolódhat a NASA az idegen intelligencia keresésébe70 év után szólalt meg a nyugalmazott rendőr, aki találkozott az idegenekkelA Földnél is fiatalabb a legközelebbi idegen galaxisA klímaváltozás az idegen civilizációkat is elpusztíthatjaAnonymus: A NASA hamarosan bejelenti, hogy megtalálták az idegeneket
Kategóriák: UFO

Galaktikus szökőkutat találtak

ParaHIR.HU - 2018, november 23 - 18:31
CsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok az ALMA távcsőrendszer felvételei és az ESO VLT MUSE spektrográfjának adatai alapján egy fekete lyuk által működtetett grandiózus gázszökőkutat azonosítottak az Abell 2597 galaxishalmaz legfényesebb galaxisában. A hatalmas kozmikus szökőkutat ki- és beáramló gázok alkotják. Ilyen teljes áramlási ciklust egyetlen rendszeren belül korábban még nem figyeltek meg a kutatók.

Tőlünk egymilliárd fényévre, az Abell 2597 katalógusjelű galaxishalmazban kolosszális méretű galaktikus szökőkút működik. Egy távoli galaxis szívét jelentő nagy tömegű fekete lyuk hideg molekulafelhőket pumpál az extragalaktikus térbe, az anyag pedig özönvízszerű galaktikus esőzéshez hasonlóan hullik vissza a fekete lyukra.Egy ilyen hatalmas kozmikus szökőkútban működő ki- és beáramlásokat egyszerre még sosem figyeltek meg máshol.A jelenség forrása az Abell 2597 halmaz legfényesebb galaxisának belső 100 ezer fényéves régiójában található.

Ez lehet az első olyan rendszer, amelyben egyértelműen észleltük mind a fekete lyuk felé beáramló hűvös molekulafelhőket, mind pedig a ki- vagy feláramló anyagsugarakat, amelyeket a fekete lyuk lövell ki magából"– magyarázza Grant Tremblay, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics jelenlegi, illetve az ESO korábbi munkatársa, a kutatócsoport vezetője. –A hatalmas galaxis közepén ülő szupernagy tömegű fekete lyuk úgy működik, mint egy szökőkút mechanikus pumpája."

Tremblay és csapata az ALMA rádiótávcső-rendszer segítségével tárta fel a molekulafelhőkben megtalálható szén-monoxid elhelyezkedését és mozgásait. Ezek a –250 – –260 °C hőmérsékletű hideg molekulafelhők a jelek szerint mind a fekete lyuk felé hullanak. A kutatócsoport továbbá az ESO Nagyon Nagy Távcsövén (Very Large Telescope – VLT) működő MUSE spektrográf segítségével a fekete lyukból kiáramló, melegebb gázok által alkotott anyagnyalábokat, jeteket is kimutatott.

Az Abell 2597 galaxishalmazról készült kompozitfelvételen megfigyelhetjük a központi galaxis centrumában található szupernagy tömegű fekete lyuk által működtetett szökőkútszerű gázáramlást. Sárga színnel az ALMA által érzékelhető hideg gázok láthatóak. A vöröses árnyalatok pedig az előzővel azonos területen az ESO Nagyon Nagy távcsövének MUSE műszerével kimutatott forró hidrogéngázt jelzik. A kék és bíbor színnel ábrázolt képződmények kiterjedt, forró, ionizált gázokból állnak, ezeket a Chandra röntgenobszervatórium örökítette meg

FORRÁS: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO), TREMBLAY ET AL.; NRAO/AUI/NSF, B. SAXTON; NASA/CHANDRA; ESO/VLT/NRAO/AUI/NSF

Munkánk különlegessége a jelenség részletes, együttes vizsgálata az ALMA és MUSE kombinált adatai révén

– folytatja Tremblay. –

A két eszköz rendkívül eredményesen használható együtt.

A kombinált adathalmaz teljes képet ad a folyamatról; hideg gáz hullik a fekete lyukra, ez beindítja az anyagbefogást, ami pedig fénylő plazmanyalábok gyors kiáramlásával jár együtt. Ezek a plazmanyalábok egy látványos szökőkút vízsugarához hasonlóan spriccelnek széjjel. A gáznak azonban esélye sincs elszökni a galaxis gravitációjának fogságából, így kihűl és lelassul, végül pedig esőhöz hasonlóan hullik vissza a fekete lyukra, ahol a körfolyamat önmagába zárul.

Ez a megfigyelés a galaxisok életciklusára is új fényt vethet. A kutatók gyanúja szerint az általuk feltárt folyamat nem csak általános, de valószínűleg a galaxiskeletkezés megértése szempontjából kulcsfontosságú is lehet.Habár a hideg molekuláris gázoknak mind a ki-, mind a beáramlását korábban is megfigyelték már, ám most először észlelték ezeket egyszerre, egyetlen rendszeren belül. Ezzel igazolást nyert, hogy e kettő jelenség egyazon gigantikus körfolyamat két része.

Az Abell 2597 a Vízöntő csillagkép irányában látható, elnevezése pedig a népesebb galaxishalmazokat összegyűjtő Abell-katalógusból származik. Ez a katalógus tartalmazza többek közt a Fornax-halmazt, a Herkules-halmazt, és a Pandora-halmazt is.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A fekete lyukak nagyobb étvágyúak, mint hittükA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukatÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukrólAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólElőször találtak szökött fekete lyukat
Kategóriák: UFO

Bejelentették, mikor landol a Marson a NASA űrszondája

ParaHIR.HU - 2018, november 21 - 18:28
MarsNASAKategória: Mainstream

November 26-án közép-európai idő szerint 21 óra körül landol a Marson az InSight űrszonda, az érdeklődők az amerikai űrkutatási hivatal honlapján és a közösségi médiaplatformokon élőben követhetik figyelemmel a műveletet - jelentette be a NASA honlapján.

A május 5-én útjára indított InSight lesz az első űrszonda, amely a Curiosity 2012-es Marsra érkezése óta leszáll a vörös bolygóra. A landolással megkezdődik a robotgeológus űrszonda két évre tervezett missziója, az InSight lesz az első űrszonda, amely a Mars mélyét vizsgálja, és megméri a bolygó hőmérsékletét.

Az egymilliárd dolláros amerikai-európai misszió kutatásának célja, hogy pontosabb képet kapjon a tudomány arról, hogy keletkezett 4,5 milliárd éve a Mars és a Naprendszer többi sziklás bolygója, köztük a Föld is.

Az InSightot két mini műhold kíséri, amelyeken keresztül kommunikálni fognak az űrszondával, amint az a vörös bolygó atmoszférájába lép, majd landol. A 694 kilogrammos űrszonda mintegy 485 millió kilométeres utat megtéve érkezik a Marsra. Az Insight a Phoenix és a Viking marsjárók mintájára épült háromlábú leszállóegység, amely nem közlekedik, hanem stabilan egy helyben áll.

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

Ha a leszállás sikeres lesz, geofizikai obszervatóriumként fog működni. Majdnem öt méter mélyre fog fúrni a bolygó talajába, ezt a HP3 (Heat Flow and Physical Properties Package) német-lengyel gyártmányú robot végzi majd.

Forrás: MTIKapcsolódó: Egy hét múlva újra leszállunk a MarsonA NASA ezzel a bitang videóval készül a MarsraEgymillió embert juttatna el a Marsra Elon MuskTörvénybe iktatták - A NASA embert küld a Marsra
Kategóriák: UFO

Hatalmas robbanás várható a galaxisunkban, eltalálhatja a Földet

ParaHIR.HU - 2018, november 20 - 16:08
CsillagászatKategória: Mainstream

Tudósok nemzetközi csoportja egy tőlünk alig 8000 fényévre található, nagytömegű, szélkerék formájú csillagrendszert fedezett fel a Tejútrendszeren belül. Az új eredmény megkérdőjelezi a nagyobb csillagok pusztulását leíró jelenlegi elméleteket, továbbá az sem elképzelhetetlen, hogy első ízben fog lejátszódni gammakitörés a Tejúton belül.

Hasonló rendszert még nem találtunk a galaxisunkban – nyilatkozta az Origónak a vadonatúj tanulmány egyik szerzője, Benjamin Pope, aki a New York Egyetem Kozmológiai és Részecskefizikai Központjának munkatársa.

Pope szerint a rendszer megtalálását egy másik kutatómunka előzte meg, melyben különböző teleszkópok adatait fésülték át és vetették össze. A cél az volt, hogy olyan forrásokat találjanak, amelyek mind röntgen-, mind rádiótartományban egyaránt erős jeleket bocsátanak ki.

Amikor a Joe Callingham vezette csillagászcsoport rábukkant az erősen fénylő, korábban nem tanulmányozott objektumra, további kutatóműszereket állítottak rá.

Az Európai Déli Obszervatórium chilei Nagyon Nagy Távcsöve (VLT) infravörösben, az Ausztrál Csillagászati Obszervatórium (AAO), valamint az Angol-Ausztrál Teleszkóp (AAT) a látható fény spektrumában kezdte figyelni a kozmikus képződményt.

Mint a kerti locsoló

„A VLT képein tisztán kivehető volt a szélkerékre hasonlító spirálforma. Emlékszem, egy nappal az oxfordi PhD-védésem előtt Joe odajött hozzám, és azt mondta, »nem fogod elhinni, miként néz ki a REX-1 (a csillagrendszer eredeti katalógusjele, az Apep elnevezést a sárkány alakban ténykedő egyiptomi káoszisten ihlette) 10 mikronos nagyításban«. Elővette a laptopját, és amikor rápillantottam a képernyőre, szó szerint elállt a lélegzetem.

Mi csillagászok számos spirált láttunk már, de ennyire összetettet még nem

– mondta Pope.

Az Apep infravörös felvétele

FORRÁS: UNIVERSITY OF SYDNEY/EUROPEAN SOUTHERN OBSERVATORY

A kutató szerint a színkép alapján a rendszer egy vagy több sebesen pörgő, úgynevezett „Wolf-Rayet típusú csillagot” tartalmaz. Ez egy erős anyagkibocsátást mutató forró, 30-50 ezer Kelvin felszíni hőmérsékletű, nagytömegű csillag, amely hidrogénben gazdag külső rétegét elvesztette.

A Wolf-Rayet-csillag rendkívül erős szele ütközik egy másik nagytömegű csillag szelével, a „karambol” röntgenfényt és rádióhullámokat produkál, továbbá por is keletkezik, ami infravörös tartományban mutatható ki.

A kettős csillag forgása során az anyag arkhimédészi spirálba kerül, vagyis úgy vetődik ki, mint a víz a kerti locsolóból.

Az Apep csillagrendszer mozgásának animációja

FORRÁS: PETER TUTHILL/UNIVERSITY OF SYDNEY/ESO

A hidegháború műholdjainak döbbenetes felfedezése

A szakértők azt is kiderítették, hogy a csillag gyors forgása miatt a szélkerék csillagrendszerből hamarosan egy gammakitörés indulhat ki.

A gammakitörések (röviden GRB-k) a szupernóva-robbanások közé tartoznak, létezésükről a véletlennek köszönhetően értesültek a csillagászok. A hidegháború idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió műholdakkal figyeltette egymást, hogy idejében tudomást szerezzenek egy-egy nukleáris kísérletről. Ehhez olyanfajta szatellitekre volt szükség, amik gammasugarakat detektálnak.

Csakhamar jöttek is az eredmények, ám a várakozásokkal ellentétben nem földi atomrobbantásokat, hanem az ég különböző pontjain megjelenő, távoli galaxisokból származó, gigászi energiakibocsátással járó, rövid ideig tartó gammafelvillanásokat észleltek.

Hosszú évekig tartó kutatómunkának köszönhető, hogy sikerült néhány fontos információt megtudni e nagy erejű csillagászati folyamatokról. Eszerint a gammakitöréseknek két fajtáját különböztetjük meg: a rövid gammakitörések a másodperc törtrésze alatt lejátszódnak, és a jelenlegi teóriák szerint neutroncsillagok ütközései keltik őket (ahogy ezt a közelmúltban a gravitációs-hullámok érzékelésével foglalkozó LIGO is megerősítette). A hosszú gammakitörések is csak a nevükben tűnnek „hosszúnak", pár másodpercig tartanak mindössze és masszív csillagok összeomlásai idézik elő az elképesztő detonációkat.

Egy gammakitörés illusztrációja

FORRÁS: AFP/ESO

„Évtizedekig tartó részletes megfigyeléseknek hála, már sejtjük, hogy a gammakitörések nem átlagos szupernóva-robbanások, hanem keskeny nyalábok formájában sugárzódnak ki a megsemmisülő csillagok pólusaitól” – magyarázta Pope.

Ez csak úgy lehetséges, ha az adott csillag nagyon gyorsan forog. Azt is tudjuk, hogy e szupernóva-fajta színképe rendszerint nem mutatja hidrogén jelenlétét, és mivel a Wolf-Rayet-csillag is elveszti hidrogénburkát, erős a gyanúnk, hogy egy ilyenfajta csillag leheli ki lelkét gammakitörés formájában.

Miért nem láttunk még ehhez hasonlót a saját galaxisunkban?

A kutatók nem számítottak arra, hogy efféle csillagrendszer jelen lehet a Tejútrendszerben, ezek ugyanis tipikusan távolabbi, fiatalabb galaxisokban fordulnak elő.

Nem figyeltünk még meg hosszú gammakitörést vagy erre emlékeztető szupernóvát a Tejútrendszerben illetve a galaxisunkra hajazó csillagvárosokban. Ennek okai egyelőre tisztázatlanok, de arra gyanakszunk, az észlelés hiányának hátterében a metallicitás – vagyis a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb elemek aránya állhat

– mondta Pope.

Egy galaxis az öregedése során számos különböző, haldokló csillagokból származó elemmel szennyeződik, amikor pedig a fémekben gazdag gázból (a csillagászatban fémek alatt a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemeket értik a kutatók) új csillagok születnek, fémekben szegény társaiktól markánsan eltérő struktúrájú égitestek jöhetnek létre.

Úgy hisszük, a fémekben gazdag Wolf-Rayet-csillagoknak – függetlenül attól, kezdetben milyen gyorsan pörögnek – idővel veszíteniük kell forgási sebességükből

– magyarázta Pope.

FORRÁS: AFP

Kétféle csillagszél tombol az Apep belsejében?

A felfedezés egyik legmeglepőbb megállapítása, hogymíg a csillagszélben utazó gáz sebessége iszonyatosan gyors, addig a csillagszelek ütközésével formálódó poranyag áramlása ennél ötször-tízszer lassabb.Mi lehet a jelentős eltérés magyarázata?

A sebességkülönbség arra enged következtetni, hogy valójában kétféle szelet látunk – egy pólusok felől érkező gyorsat és egy egyenlítői lassút.

– mondta Pope. „Maga a por a lassabb csillagszélben alakul ki, de a spektroszkópia nekünk a gyorsat mutatja. A pólusoknál sebesebb, egyenlítőnél lomhább csillagszelek mintázata más rendszerek esetében gyorsan forgó csillagok jelenlétére utal."

Pope természetesen hozzátette, hogy akár tévedhetnek is, de a rendszer viselkedése egészen biztosan szokatlannak számít, az eltérő gyorsaságú csillagszeleken kívül pedig jelen pillanatban nincs más kielégítő magyarázat.

A szélsebességgel kapcsolatos problémák egy csapásra eltűnnének, ha kiderülne, hogy a távolságot eltévesztették a szakemberek, és a rendszer valójában sokkal messzebb van tőlünk, mint ahogyan azt az eredeti számítások leírják. Ebben az esetben azonban a csillagpáros fényességével kapcsolatban merülnek fel gondok, a Tejút legfényesebb égitesteinek kellene lenniük, ami Pope szerint majdnem lehetetlen. A válaszok megtalálásához további kutatásokra van szükség.

Ahogyan azt korábban említettük, ha a fürgén pörgő objektum létezik, nem zárható ki, hogy a rendszerből hosszú gammakitörés fog kiin ulni.

Momentán nem tudjuk, mi okozza ezt a gyors forgást, így azt sem, hogy idővel a folyamat lassulhat-e

– mondta Pope.

FORRÁS: UNIVERSITY OF SYDNEY/EUROPEAN SOUTHERN OBSERVATORY

Mik a következő lépések?

„A legfontosabb, hogy pontosan megállapítsuk az Apep távolságát, ennek ismeretében már precízen meg tudnánk határozni a por sebességét és a fényességet. Már most is viszonylag jónak mondható becslésekkel rendelkezünk, de sajnálatos módon a megfigyelést az Európai Űrügynökség Gaia űrteleszkópjával nehezen lehet kivitelezni, így onnan nem kaptunk igazán megbízható adatokat. Mindemellett a rendszer obszervációját folytatni kell rádió- és röntgentartományban, hogy a csillagok pályájában bekövetkező esetleges változásokról is értesüljünk. Persze infravörös hullámhosszon készült felvételekre is szükségünk lesz, ha a spirál kiterjedésének időbeli alakulásáról képet akarunk kapni” – vázolta a további terveket Pope.

A prioritást az ALMA (Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat) rádiótávcső-rendszer munkába állítása jelenti.Amennyiben a spirál keletkezése már nagyon hosszú ideje tart, egy óriási hideg porfelhőnek kellett létrejönnie az infravörös tartományban sugárzó poranyag körül. Ha ezt sikerrel feltérképezik, megismerhető lesz a rendszer története. A poranyag mozgásait szintén pontosan meghatározhatják, ha a felhő valamely spektrális vonalát – például szén-monoxidét – kiemelik és megmérik a Doppler-eltolódásait.

Az Apepet egyedül milliméteres hullámhosszon nem vizsgáltuk még meg, így most ennek kivitelezése a legfontosabb feladat

– mondta Pope.

Mi történik a Földdel, ha a rendszerben gammakitörés következik be?

Ha az Apepet szupernóva-robbanás formájában éri a vég, az a Földről egészen biztosan érzékelhető lesz. Hogy a jelenlegi adatok alapján ez mikor következik be, nem deríthető ki, de valószínűleg több ezer évig még nem kell aggódnunk miatta. Egy ilyen közeli szupernóva viszont már szabad szemmel is látható lenne.

Hogy a robbanás gammakitörés formájában éri-e el a bolygónkat, az elsősorban attól függ, milyen irányba lövellnek ki a sugárnyalábok.

Tegyük fel, hogy pechesek vagyunk, és pont a kitörés útjába esünk. Pope szerint ebben az esetben sem feltétlenül kell komoly katasztrófával számolni, az azonban elképzelhető, hogy a Föld atmoszférájában jól kimutatható változások következnek be. Erre kiváló példa az ordovícium–szilur kihalási esemény, amikor a feltételezések alapján a távoli múltban egy, a Földhöz közeli gammakitörés drámai klímaváltozást indíthatott el.

FORRÁS: MGA / SCIENCE PHOTO LIBRARY

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez még egy folyamatban lévő vizsgálat tárgya, és elég kicsi a valószínűsége, hogy az Apep ilyen méretű kihalási hullámot idézne elő

– emelte ki Pope.

Az eredményeket a kutatók a Nature Astronomy című rangos csillagászati szakfolyóiratban ismertették.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A hónap videója - egy szupernóva robbanás testközelből (videó)Egy lépéssel közelebb a szuperfényes szupernóvák megértéséhezGigantikus szupernóvák és az univerzum tágulásának rejtélyeKis tömegű szupernóva indíthatta el a Naprendszer keletkezésétMilyen távolról lehet veszélyes egy szupernóva a Földre?
Kategóriák: UFO

Egy hét múlva újra leszállunk a Marson

ParaHIR.HU - 2018, november 19 - 17:08
MarsKategória: Mainstream Több mint hat éve nem landolt leszállóegység a Marson, egy hét múlva azonban újabb szerkezet kezdhet misszióba az égitesten.  

A NASA 850 millió dolláros leszállóegysége, az InSight november 26-án érkezik meg a Marsra – írja a Space.com. Az űrhivatal munkatársai bíznak a sikerben, a leszállás azonban nem lesz zökkenőmentes.

Bár már korábban is csináltuk, nehéz a Marson landolni, és ez a mostani küldetésnél sincs másként

– mondta Rob Manning, a NASA Jet Propulsion Laboratory főmérnöke. A szakértő hozzátette, az atmoszféra tetejétől a felszínig több ezer lépést kell megtenni, és mindegyiknek megfelelőnek kell lennie, hogy a misszió is sikeres legyen.

Az InSightnak 6 perce lesz, hogy biztonságban átverekedje magát a marsi légkörön. A leszállóegység nagyjából ugyan ott, az Elysium Planitia nevű régióban fog landolni, ahol 2012-ben a Curiosity marsjáró.

Az Elysium Planitia nem a vörös bolygó legizgalmasabb tája, igaz, a NASA kutatóit ez nem is zavarja, hiszen az InSight nem a felszínt, hanem a talaj mélyét fogja tanulmányozni. A szerkezet két eszközzel vizsgálja majd a talajt: egy lefúrható hőérzékelővel és egy igen érzékeny szeizmométerrel. Emellett a szakértők az InSight kommunikációs eszközét is elemezni fogják, hogy tanulmányozhassák a Mars tengelyének enyhe dőlését.

A kutatók bíznak benne, hogy a leszállóegységnek köszönhetően nemcsak a Marsot, hanem a kőzetbolygók kialakulását és fejlődését is jobban megismerhetik.

Az InSightot idén májusban bocsátották fel, nem sokkal később pedig két mélyűri műholdat is elindítottak a vörös bolygóhoz. Utóbbi eszközök amellett, hogy megvizsgálják a Marsot, a leszállóegység landolása során az adatok továbbításában is segítenek.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Landolt a Marson az ExoMars űrexpedíció leszállóegységeMegsemmisült az európai Mars-leszállóegységÚjabb képek a tönkrement európai Mars-leszállóegységről
Kategóriák: UFO

A NASA ezzel a bitang videóval készül a Marsra

ParaHIR.HU - 2018, november 18 - 17:48
MarsNASAKategória: Mainstream

A NASA teljes erővel a Marsra készül, erről árulkodik legalábbis ez az újonnan feltöltött videó, ami egyszerre lenyűgöző, megdöbbentő, hajmeresztő, felspannoló és persze tagadhatatlanul amerikai. 

A tényleg megkapó felvételek alatt olyan mondatok hangzanak el, minthogy

Itt az idő, hogy megtegyük a következő lépést,

egyértelműen utalva a mindenki által már fejből fújt "Kis lépés az embernek, nagy ugrás az emberiségnek" Amstrong-szállóigének.

Utána rögtön el is hangzik, hogy már javában készítik elő a dolgokat a háttérben, edzenek, tesztelgetnek, mindezt azért, hogy 

visszamenjünk a Holdra, és ott is maradjunk. Hogy aztán még tovább mehessünk: a Marsra. MEGYÜNK! És ez nem a zászlókitűzésekről vagy lábnyomokról szól.

A videó végén pedig megjegyzik, hogy hatvan év után még csak most lendültek bele igazán. Idén volt ugyanis hatvan éves a NASA.

Szakértők egyébként azt mondják, az ember 25 éven belül léphet a Marsra, "a jelenlegi költségvetéssel vagy valamivel nagyobbal 25 év alatt lehet megoldani ezeket a problémákat." A problémák márpedig valóban jelentősek: a Földtől 225 millió kilométerre található Marsig kilenc hónapig tart az utazás. Ez az űrhajósoknak kilenc hónapi súlytalanságot jelent, holott a tudósok óvnak a túl hosszú időn át tartó súlytalansági szakaszoktól, mert azok rongálhatják a retina véredényeit, rontva a látást. A hosszú világűrbeli tartózkodás a csontok kalciumvesztésével is jár.

 NASA YouTube Forrás: NASA YouTube

Az emberes Mars-utazás előkészítése jegyében a NASA májusban elindította az InSight nevű szondát, amely várhatóan november 26-án száll le a Marsra. A 993 millió dolláros (284,5 milliárd forintos) küldetés célja a Mars belső szerkezetének tanulmányozása, hogy jobban megértsük, hogyan formálódnak a Naprendszer sziklás bolygói. 2020-ban egy újabb járművet indítanak a Marsra, amellyel a marsi környezet nyújtotta életlehetőségek és az ősi élet jelei után kutatnak.

Donald Trump majdnem egy éve, 2017 decemberében jelentette be, hogy Amerika ismét embert akar küldeni a Holdra, és aztán idővel a Marsra is. A Holdon egyébként 45 éve járt utoljára amerikai az Appolo 17-misszió keretében. Trump a választási kampánya alatt is többször elmondta, hogy a Holdra visszatérés lesz az űrprogram egyik legfontosabb célja. 

Forrás: IndexKapcsolódó: A marsi egyenlítőhöz küldhetik az ExoMars űrexpedíció kutatórobotjátMarsi mintákat szállítana a Földre a NASA és az ESACsontokat találhattak a NASA marsról készült fotóin
Kategóriák: UFO

Százmillió fokot csináltak a Földön

ParaHIR.HU - 2018, november 17 - 12:26
tudományKínaKategória: MainstreamKínai kutatók kulcsfontosságú tesztet hajtottak végre egy fejlesztés alatt álló fúziós reaktorral. A kísérlet során a Nap belső hőmérsékleténél több mint 6,5-szer nagyobb forróságot hoztak létre.  

A szakértők a Kínai Tudományos Akadémia Hofeji Fizikatudományi Intézetéhez tartozó EAST (Experimental Advanced Superconducting Tokamak, azaz Kísérleti Fejlett Szupervezető Tokamak) segítségével hajtották végre a történelmi kísérletet – írja az IFLScience.

A berendezésben több mint 100 millió Celsius-fokos hőmérséklet keletkezett,

korábban egyetlen kutatócsapatnak sem sikerült ilyen forróságot létrehoznia.

Az EAST egy tokamak, az efféle fánk alakú reaktorok olyan mágneses mezővel rendelkeznek, amely alkalmas a forró plazma tárolására. Az elmúlt évek során a kutatók több olyan reaktort is építettek, melyek rövid ideig, nagyjából egy percig képesek voltak fenntartani a plazmát.

Az új kínai kísérlet azért lenyűgöző, mert elképesztő forróságot sikerült létrehozniuk. A Nap belső hőmérséklete mintegy 15 millió Celsius-fok, a Földön azonban nagyjából hétszer magasabb hőmérsékletre van szükség a magfúzió beindításához.

Amennyiben sikerülne elérnünk ezt a forróságot, az rendkívül kifizetődő lenne. A maghasadással ellentétben a fúzió során ugyanis meglehetősen kevés radioaktív hulladék keletkezik.

A kínai tudósok tavaly már felállítottak egy rekordot, amikor 101,2 másodpercig tároltak plazmát, mostanában azonban inkább az anyag hőmérsékletének növelésére koncentrálnak. Ha a forróságot és a tárolás idejét is sikerülne stabilizálniuk, igen tiszta és gyakorlatilag kifogyhatatlan energiaforráshoz juthatnának.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kína missziót tervez a Hold sötét oldaláraKína nem szórakozik: felküldtek az űrbe egy röntgenteleszkópotKínai kutatók megdöntötték a teleportálás rekordját
Kategóriák: UFO

Városnagyságú meteoritkráter rejtőzött a jég alatt

ParaHIR.HU - 2018, november 16 - 16:44
CsillagászatMeteorKategória: Mainstream

Kutatók 31 kilométer átmérőjű meteoritbecsapódási krátert fedeztek fel a grönlandi jégtakaró alatt. Párizs-méretű felszínével ez a világ 25 legnagyobb becsapódási kráterének egyike.

A szakértők a Science Advances című szaklapban számoltak be felfedezésükről. A tanulmány szerint még soha nem fedeztek fel ilyen krátert a Föld kontinentális jégtakarói alatt.

Valószínűleg egy több kilométeres vasmeteorit csapódott be a helyen. Egyelőre nem tudják megállapítani az egy kilométerrel a jég alatt fekvő kráter pontos korát - közölte Kurt Kjaer, a Koppenhágai Egyetem Természettudományi Múzeumának kutatója.

A becsapódás idejének pontos meghatározása döntő fontosságú lenne annak megértéséhez, milyen hatással volt az esemény a földi életre. A nagy meteoritbecsapódások hosszú távon befolyásolhatják a klímát - fejtette ki Kjaer.

FORRÁS: THE NATURAL HISTORY MUSEUM OF DENMARK

Mindazonáltal a kutató szerint az a körülmény, hogy a kráter jó állapotban őrződött meg, arra utal, hogy a becsapódás akkor történt, amikor már jégtakaró fedte Grönlandot, vagyis az utolsó jégkorszak vége felé, körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt.

A Grönland északi részén lévő Hiawatha-gleccser alatt először 2015-ben találták meg a kráter körvonalait. A jégtakaró külső peremén egy hatalmas köralakú mélyedés volt, a kutatók azonban nem lehettek benne biztosak, hogy valóban egy becsapódás nyomait látják. A bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (AWI) csapata repülőgéppel, nagy teljesítményű jégradarral végzett kutatása igazolta a gyanút.
Az elmúlt két évben mintákat vettek az üledékből és a gleccser lábánál lévő kőzetben tektonikai szerkezeteket vizsgáltak a szakértők.

FORRÁS: THE NATURAL HISTORY MUSEUM OF DENMARK

Valószínűleg egy 66 millió évvel ezelőtt Észak-Amerikába becsapódó aszteroida járult hozzá a dinoszauruszok kihalásához. A becsapódási kráter átmérője 180 kilométer lehetett.

Forrás: MTIKapcsolódó: Gigantikus becsapódás nyomaira bukkantakMeteoritbecsapódás hozta el a dinoszauruszok uralmátTudod melyik a legnagyobb becsapódási kráter a Földön?
Kategóriák: UFO

Oldalak