UFO

A 100. majom elmélete és a mindent összekötő energiamezők

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 4 - 14:06

Létezik valami olyasmi az emberekkel kapcsolatban is, amiről eddig nem volt tudomásunk. Az ausztrál bennszülöttek már hosszú ideje ismerik ezt az "ismeretlen" részünket. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy mindannyiunkat összefűző energiamező.

″A 100. majom″ elmélet egy 30 évet felölelő, a japán makákó majmon végzett megfigyelésen alapul.

Ezt a metaforát Lyall Watson alkotta a kritikus tömeg meghatározására (Életfolyam: a tudattalan biológiája). Később, ilyen címmel jelent meg Ken Keyes (A századik majom című) könyve, melyben magát a megfigyelést is leírja, és a 100. majom kifejezést metaforaként használja.

A Csendes-óceán Japán délnyugati partjainál lévő egy részét Hyūga-nada-tengernek nevezik. Itt (Miyazaki megyében) található Kōjima (japán írásmóddal: 幸島) sziget, a Kushima nevű település van hozzá legközelebb. Ez a sziget elsősorban a vadon élő japán makákó kolóniáiról ismert. Az állatok megfigyelése 1947-ben kezdődött, és 1952-től minden egyedet megjelölnek, hogy a szaporodást, az egyedek családi szálait nyomon lehessen követni.

A japán makákó (Macaca fuscata) igen értelmes faj, "hómajom"-nak is nevezik. Fürdőzésre használja a vulkánok melegítette kellemes hőmérsékeltű tavakat, illetve hógolyókat formál saját szórakoztatására. A Kiotói Egyetem Főemlős-kutató Intézete a főemlősök nemzeti kutatási központja is tanulmányozza az itt élő állatokat. A megfigyelések az állatok csoportos viselkedési szokásaira irányulnak, illetve kísérletek is zajlanak.

Az alábbi megfigyeléseket 1952 és 1958 között jegyezték fel (ezt a megfigyelést tartalmazza Ken Keyes könyve):

A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Az „Imo-nak nevezett tizennyolc hónapos nőstény megmosta a burgonyákat, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította. Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit, de csak a gyermekeiket utánzó felnőttek tanulták meg ezt a viselkedést. 1958 őszén az eképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, a szám nagyságrendjét Dr. Watson 100 egyedben határozta meg. Ekkor csaknem az összes, a szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre csak mosni kezdte a burgonyákat.

Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához. Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással.

Ez volt az első eset ilyen megfigyelésre. Feltételezték, hogy léteznie kell valamiféle, ezekre a szigetekre kiterjedő morfogenetikus struktúrának vagy mezőnek, amelyen keresztül a majmok képesek voltak egymással kapcsolatba lépni.


Sok embert gondolkodtatott el ″a századik majom″ jelensége. Néhány évvel később egy brit és egy ausztrál kutatócsoport azon tűnődött, hogy vajon az ember is rendelkezik-e a majmokéhoz hasonló hálóval. 1987-ben Sheldrake közreműködésével elvégeztek egy kísérletet. Készítettek egy fényképet, melyen emberarcok százai szerepeltek. Kicsik, nagyok, arcok a szemekben stb. A képen minden ezekből az arcokból épült fel. Első pillantásra csupán hat-hét arcot lehetett könnyedén felfedezni rajta, rendszerint valakinek meg kellett mutatnia, hogy hol rejtőzik a többi.

Elsőként Ausztráliába vitték a képet, és ott folytattak tanulmányokat a mezővel kapcsolatban. A népesség egy adott spektrumából kiválasztottak bizonyos számú embert, majd mindegyiküknek megmutatták a fotót, meghatározott időt hagyva a megtekintésére. A kiválasztott személy elé tartották a képet, majd feljegyezték, hogy hány arcot tud felfedezni a fényképen. A rendelkezésre álló idő alatt az alanyok általában hat, hét, nyolc, kilenc, esetleg tíz arcot láttak. Kevés ember ismert fel csak ennél többet.

Amikor néhány száz ember szerepelt már statisztikai kimutatás listáján, egy pár kutató átment Angliába, – a föld túlsó oldalára – és a képet bemutatták a BBC egyik kábeltelevíziós állomásán, amely kizárólag Anglia területén sugározza adását. Gondosan megmutattak a képben rejlő minden egyes arcot. Néhány perccel később a többi kutató Ausztráliában új alanyokkal megismételte az eredeti kísérletet. Az emberek hirtelenjében könnyedén fel tudták fedezni az arcok többségét.

Ettől a pillanattól kezdve biztosak voltak abban, hogy létezik valami olyasmi az emberekkel kapcsolatban is, amiről eddig nem volt tudomásunk. Az ausztrál bennszülöttek már hosszú ideje ismerik ezt az „ismeretlen″ részünket. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy mindannyiunkat összefűző energiamező.

Rupert Shaldrake

Rupert Sheldrake hasonló kísérletet végzett szintén emberekkel. Azt vizsgálta, hogy mennyi idő alatt tanulják meg olyan emberek a morze ábécét, akik korábban semmit nem tudtak arról. A használatban lévő morze ábécé mellé készített egy olyant is, amelynél a betűkhöz más jeleket rendelt. A vizsgált csoportban az emberek a használatban lévő ábécét lényegesen rövideb idő alatt tanulták meg, mint a kitalált ábécét.

Magunk is megfigyelhettünk olyan eseteket, hogy valaki a bolygó egyik felén feltalált valamilyen bonyolult dolgot, s szinte ugyanabban a pillanatban, ugyanazoktól az alapelvektől és ötletektől vezérelve, másvalaki a Föld túlsó oldalán felfedezte ugyanazt. Mindkét feltaláló azt állíthatta: „Elloptad tőlem. Az én ötletem volt. Én találtam meg először.” Számtalanszor megesett már ez.

Valami kétségkívül összekapcsol valamennyiünket! Nevezhetjük úgy is, hogy morfogenetikus mező ...

 

Forrás: A nyúl ürege, fenyportal.hu

Kategóriák: UFO

Rejtélyes lila gömbökat találtak

Paranormal.hu - 2013, február 4 - 11:29
70225.jpgEgy látogató fedezte fel a bizarr, lila jelenést a tusconi botanikus kertben. Geradine Vargas férjével tett látogatást a sivatagi kirándulóhelyen, mikor különös látvány tárult eléjük – írja a Daily Mail. A pár egy lila göbökből álló tóra lett figyelmes.

Vargas azonnal lefilmezte a rejtélyes jelenséget és otthon feltöltötte az internetre. Mivel a botanikus kert dolgozói sem tudták megmagyarázni a golyókat, a netezők találgatásokba bocsátkoztak. A jelenséget biológusok és tudósok is vizsgálják, azonban ezidáig senkinek nem sikerült megfejtenie sem azt, hogy honnan érkezhettek a lila gömbök, sem azt, hogy miből lehetnek.




70225.jpg

article-0-174bf78b000005dc-163_634x413.jpg





Kategóriák: UFO

Rejtélyes lila golyók

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 4 - 10:55

Egy látogató fedezte fel a bizarr, lila jelenést a tusconi botanikus kertben. Geradine Vargas férjével tett látogatás a sivatagi kirándulóhelyen, mikor különös látvány tárult eléjük – írja a Daily Mail. A pár egy lila göbökből álló tóra lett figyelmes.

Vargas azonnal lefilmezte a rejtélyes jelenséget és otthon feltöltötte az internetre. Mivel a botanikus kert dolgozói sem tudták megmagyarázni a golyókat, a netezők találgatásokba bocsátkoztak.


A jelenséget biológusok és tudósok is vizsgálják, azonban ezidáig senkinek nem sikerült megfejtenie sem azt, hogy honnan érkezhettek a lila gömbök, sem azt, hogy miből lehetnek.


/Daily Mail/

Kategóriák: UFO

A legjobb UFO észlelések | 2013. január

ParaHIR.HU - 2013, február 4 - 08:40
UFOKategória: U.F.O.

A legjobb 2013 januári észlelések videó válogatása az AnonymousFO.com-tól.


Forrás: AnonymousFO.com Megosztás
Kategóriák: UFO

Az amerikaiak fele hisz a szellemekben

Paranormal.hu - 2013, február 4 - 07:29
130203_szellemamerika01-e1359882659459.jpgBizonyára ott is elmondják a gyerekeknek hogy szellemek nem léteznek, azonban a lakosság nagy része mégis hisz a paranormális jelenségekben.

Egy nemrégiben elvégzett közvélemény kutatás szerint, Amerika 45 százaléka gondolja úgy, hogy léteznek szellemek. Egyfajta titokzatos túlvilág gondolata már az ókori Egyiptomban is létezett, azonban az lényegesen összetettebb volt a jelenlegi elképzeléseknél.


Az megkérdezettek 65 százaléka jelentette ki, hogy szerinte van élet a halál után. Ugyanakkor a válaszadók jelentős része nem gondolja hogy a másvilág képes lenne kapcsolatba lépni velük. Rengetek könyv foglalkozik a témával világszerte. Sosem lehet tudni, hogy mennyi a valóságalapja ezeknek, hisz döntő bizonyíték még sosem született.

“Már 60 éve kutatom paranormális jelenségek után. Amikor egy kísértetházban vagyok, sokat gondolkozom milyen szellem járhat arra. Elfogadom a létezésüket, tiszteletben tartom őket” – mondta el Brad Steiger, a “Valós szellemek” című könyv szerzője. Kutatásainak köszönhetően a szerző rengetek furcsa jelenséget tapasztalt már, állítása szerint egyszer egy titokzatos alak elvette revolverét és megpróbálta lelőni azzal.
“Beléptem az istállóba, és egy alakot pillantottam meg. Először csak furcsa fényeket láttam, majd kirajzolódott előttem egy férfi formája. Megdöbbenésemre elkezdett közelíteni felém, olyannyira hogy elérte a fegyverem és kivette a tartójából. Ezek a dolgok valódiak, nem csak kitalált mesék.” Azok az emberek akik hasonló élményeken mentek keresztül, szinte kivétel nélkül fénypontokról, füstös alakokról számoltak be. Egyesek szerint jelentős hőmérséklet ingadozás is tapasztalható volt a történtekkor. A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy a földönkívüliekről jelentősebb bizonyítékok vannak, mint a szellemvilág létezéséről.
Kategóriák: UFO

Az evolúciós csalás - 3.rész

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 3 - 18:27

Forrás:Adnan Oktar:Evolution Deceit - Utómunkálatok:Galactus

Evolúciós hamisítások

Nincs olyan konkrét lelet, ami azt a „majomember” képet támogatná, amelyet a média és az evolucionista tudományos körök folyamatosan sulykolnak a köztudatba. Ecsettel a kézben az evolucionisták képzeletbeli lényeket hoznak létre, de a tény, hogy ezeknek a rajzoknak egyáltalán nincs megfelelőjük a leletek között, kissé mégis zavarja őket. Az egyik érdekes módszer, amelyeta probléma áthidalására alkalmaznak az, hogy „legyártják” azokat a leleteket,amelyeket nem találnak. A piltdowni ember, az egyik legnagyobb botrány, enneka módszernek a tipikus példája.

Piltdowni ember: orángután-állkapocs és emberi koponya!

Egy jól ismert orvos és amatőr paleoantropológus, Charles Dawson állt elő a felfedezéssel 1912-ben, hogy egy állkapcsot és egy agykoponya-töredéket talált Piltdownban, Angliában. Bár az állkapocs inkább majoméhoz hasonlított, a fogak és a koponya olyanok voltak, mint egy emberé. A példányt „piltdowni embernek” neveztékel. Azt állították róla, hogy 500 ezer éves, és több múzeumban az emberi evolúció kétségbevonhatatlan bizonyítékaként állították ki. Több mint 40 éven keresztül rengeteg tudományos cikket írtak a piltdowni emberről, rekonstrukciókat és rajzokat készítettek, és a leletet az emberi evolúció fontos bizonyítékaként tálalták.A témáról ötszáznál is több doktori disszertáció született. A híres amerikai paleoantropológus, Henry Fairfield Osborn mondta, amikor 1935-ben meglátogatta a British Museumot: „újra és újra emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a Természet tele van paradoxonokkal, és hogy ez lenyűgöző lelet a korai emberről.”1949-ben a British Museum paleontológusa, Kenneth Oakley kipróbálta a leleten a „fluoros vizsgálatnak” nevezett eljárást, amely segítségével a leletek korát lehet megállapítani. Megdöbbentő eredményre jutott. A teszt során kiderült, hogya piltdowni ember állkapcsa egyáltalán nem tartalmaz fluort, ami azt jelenti, hogy néhány évnél tovább nem lehetett a földbe temetve. A koponyáról, amelyben csak kevés fluor volt, kiderült, hogy legfeljebb néhány ezer éves.Az újabb kronológiai vizsgálatok szerint a fogakat az állkapocsban, amely eredetileg egy orangutáné volt, mesterségesen csiszolták le, hogy régebbinek tűnjenek.A csontok mellett talált „primitív eszközök” pedig egyszerű hamisítványok, amelyeket acéleszközökkel élesítettek meg. Weiner részletes elemzéseinek köszönhetően ez a csalás 1953-ban végérvényesen kiderült. A koponya egy ötszáz évvel korábbanélt emberé, az állkapocs pedig egy nemrégiben elpusztult majomé volt! Afogakat sorba rendezték és bereszelték, hogy az emberi fogakra hasonlítsanak.Majd a darabokat kén-bikromát segítségével színezték be, hogy réginek tűnjenek.De sav hatására ez a színezés eltűnt. Le Gros Clark, aki benne volt a hamisítást leleplező csapatban, nem tudta elrejteni megdöbbenését, és azt mondta: „A mesterséges beavatkozás nyomai azonnal szembeszökők voltak. Annyira egyértelműen látszottak, hogy meg is kérdezhetnénk: miként kerülhették el ilyen sokáig mindenkifigyelmét?” Amikor mindez kiderült, a „piltdowni embert” sietve eltávolítottáka British Museumból, ahol a korábbi több mint 40 évet töltötte.

Wikimedia CommonsA piltdowni ember koponyájának rekonstrukciója (a sötét részek a megtalált darabok másolatai)

A nebraskai ember: disznófog

1922-ben Henry Fairfield Osborn, az Amerikai Természettudományi Múzeum igazgatója bejelentette, hogy Nyugat-Nebraskában, a Kígyó-patak közelében egy pleisztocén korból származó őrlőfogat talált. Ez a fog állítólag ötvözte az ember és a majom fogának jellemzőit. Átfogó tudományos vita bontakozott ki, amelyben egyesek a Pithecanthropus erectus, mások a mai emberhez közelebb álló ős fogának tartották a leletet. A heves vitát kiváltó lelet a „nebraskai ember” nevet kapta.Rögtön kapott „tudományos” elnevezést is: „Hesperopithecus haroldcooki”.Számos szaktekintély támogatta Osbornt. Ennek az egyetlen fognak az alapján megrajzolták a nebraskai ember fejének és testének rekonstrukcióját.Sőt, a nebraskai embert még felesége és gyermekei társaságában, teljes családi körben is ábrázolták.És ez mind egyetlen fogból bontakozott ki. Az evolucionista körök olyan mértékben elismerték ennek a „kísértetnek” a létezését, hogy amikor egy kutató, William Bryan felemelte a szavát az ellen, hogy ilyen önkényes következtetéseket vonjanak le egyetlen fogból, számos durva kritikát kapott.1927-ben a csontváz további részeit is megtalálták. Az újonnan felfedezett leletek szerint a fog nem emberé és nem is majomé volt. Rájöttek, hogy egy kihalt amerikai vaddisznófaj, a Prosthennops fogáról volt szó. William Gregory „Hesperopithecus:Úgy tűnik, nem ember, és nem is majom” címen írt cikket a Science folyóiratba, amelyben bejelentette a tévedést. A „nebraszkai emberről” és családjáról készült rajzokat sürgősen eltávolították az evolúciós szakirodalomból.

A kép egyetlen fogdarab alapján készült és az Illustrated London News című napilaptette közzé 1922. június 24-i számában. Nagy csalódást okozott azonban az evolucionistáknak,amikor kiderült, hogy a fog sem majomszerű lényé, sem emberé nem volt,hanem egy kihalt disznófaj egyik egyedének foga

Ota Benga: az afrikai a ketrecben

Miután Darwin Az ember származása című könyvében felvetette az elméletet,hogy az ember majomszerű élőlényekből fejlődött ki, elkezdett leleteket keresni,amelyek alátámaszthatták volna ezt a kijelentést. Egyes evolucionista tudósok azonban azt is hitték, hogy a „félig ember, félig majom” teremtmények nemcsaka régészeti leletek között, hanem a világ távoli tájain még elevenen is megtalálhatók.A huszadik század elején az „élő átmeneti alakok” keresése sajnálatos eseményekhez vezetett, amelyek közül a legkegyetlenebb az Ota Benga nevű pigmeusé volt.Ota Bengát 1904-ben ejtette fogságba Samuel Verner evolucionista kutató Kongóban. Ota Benga neve a saját nyelvén azt jelenti, jó barát. Felesége és két gyereke volt. Láncra verve, ketrecben szállították az USA-ba, ahol az evolucionista tudósok a majmok között állították ki őt a St. Louis-i Világkiállításon, mint „az emberhez legközelebbi átmeneti alakot”. Két évvel később a bronxi állatkertbe vitték, ahol „az ember ősei” között került bemutatásra, néhány csimpánz,a Dinah nevű gorilla és a Dohung nevű orangután társaságában. Az állatkert evolucionista igazgatója, dr. William T. Hornaday hosszan beszélt arról, milyen büszke rá, hogy az ő állatkertjének tulajdonában van ez az egyedülálló „átmeneti alak”, és a ketrecbe zárt Ota Bengát közönséges vadállatként kezelte. Ota Benga végül nem bírta tovább a bánásmódot és a körülményeket,és öngyilkosságot követett el.

Piltdowni ember, nebraskai ember, Ota Benga. Ezek a botrányos események mind azt bizonyítják, hogy az evolucionista tudósok nem haboznak felhasználni bármilyen módszert, hogy az elméletüket bizonyítsák. Ha ennek tudatában vizsgáljuk az „emberi evolúció” mítoszának állítólagos bizonyítékait, szintén hasonló helyzettel állunk szemben: teljesen valótlan történet és egy sereg önkéntes,aki mindent képes megtenni azért, hogy ezt a történetet alátámassza.

Kategóriák: UFO

UFO-t filmeztek Cosa Rica-ban?

Paranormal.hu - 2013, február 3 - 17:00
clipboard01458.jpgJosé Daniel Araya a naplementét szerette volna megörökíteni telefonjával.

A felvételt egy csillagász José Alberto Villalobos is megvizsgálta, aki az objektum sebességét 3600 km/h-ra becsülte, de sem ő sem Alexis Astúa UFO kutató nem biztosak abban, hogy a képen valóban UFO látható. A kutató véleménye szerint nagyon valószínű, hogy csak a fény játékát örökítette meg a pilóta.




Kategóriák: UFO

UFO-t fotózott Budapest felett egy webkamera

Ittvannak.hu - 2013, február 3 - 16:15

Klasszikus csészealjhoz hasonló alakú repülő tárgyat örökített meg Budapest felett a Lánchíd közelében néhány napja a citylive.hu oldal egyik webkamerája, adta hírül a firaizmus.com.

Kategóriák: UFO

Megvan a márciusi jubileumi UFO konferencia teljes programja (kuriózum értékű videóval)

Ittvannak.hu - 2013, február 2 - 19:33

Napra pontosan egy hónap múlva, 2013. március másodikán lesz az új évezred eddigi talán legjelentősebb hazai UFO kongresszusa Budapesten. A szervezeti keretek között zajló magyar UFO kutatás húsz éves évfordulójának apropóján megszervezett grandiózus eseménynek már összeállt a hivatalos programja is, amely ide kattintva megtekinthető.

Kategóriák: UFO

A Mary Celeste rejtélye

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 2 - 17:51

Minden idők leghíresebb kísértethajója a Mary Celeste. Amikor megtalálták, az Atlanti-óceánon hánykolódott, életnek semmi jelét nem mutatta. Több mint egy évszázaddal azután, hogy felbukkant sem tudta senki megfejteni a titkait.

A Mary Celeste, a négyszögletes vitorlájú brigantin, 1872 november 4-én, a New York-i East Riverről indult az olaszországi Genova felé, alkoholt szállított. Fedélzetén volt a hajó 37 éves amerikai kapitánya, Benjamin Spooner Briggs, első tisztje Albert Richardson, és a hét tagu  legénység. Az alsó fedélzeten tartózkodott még a kapitány felesége, Sarah és kétéves kislánya, Sophia.

November 24-én jegyezte be Briggs a hajónaplóba, hogy meglátta az Azori-szigeteket. Az időjárás viharos volt. A hajónapló utolsó bejegyzése november 25-ei.

Tiz nappal később a Dei Gratia britt brigantin vette észre a céltalanul sodródó Mary Celeste-t. David Moorehous kapitány három emberét küldte át a hajóra, akik sem élő, sem halott embereket nem találtak. A kapitány kabinjában látták Mrs.Briggs paliszanderfából készült harmóniumát, rajta egy kottával - mintha valaki egy darab lejátszása közben hagyta volna ott a hangszert. A varrógép az asztalon állt. A kis Sophia játékait gondosan elrakták... A legénység szálláshelyén kiteregetett ruhák lógtak a szárítókötélen, de ruhák hevertek a priccsen, szárazon és összehajtogatva. A hajó konyhájában pedig látták a reggeli előkészületeit.

Mary Celeste rejtélye

Moorehouse kapitány Gibraltár felé vontatta a Mary Celeste-t, miközben különböző elméleteket gyártott. Gondolt arra, hogy egy vihar miatt menekült el a legénység, ennek azonban ellentmondott a fedélzeten tapasztalt idilli rend. Talán lázadás történt? Semmilyen kűzdelemre utaló jelet nem találtak, ráadásul a lázadók miért hagyták volna el a hajót? Találtak kilenc érintetlen alkoholos hordót, a tizediket csapra verték - lehet,hogy a legénység tivornyába kezdett? De mindenhol rend volt... Pánikra vagy rémületre sem utalt semmilyen jel. Briggs kapitány egyik - talán - utolsó cselekedete az lehetett, hogy főtt tojásának a tetejét levágta. De a tányérján érintetlenül hagyta.

És mind közül a legrejtélyesebb kérdés: hogyan lehetséges az, hogy a Mary Celeste 5 napon át és tíz mérföldön keresztül megtartotta eredeti útvonalát? Amikor ugyanis a két hajó találkozott, Moorehous kapitány balcsapáson vitorlázott, a Mary Celeste-et pedig jobbról érte a szél. Elképzelhetetlen tehát, hogyan tarthatta az útvonalat a rejtélyes hajó,ha vitorlái ebben a helyzetben álltak. Vagyis a hajónapló utolsó bejegyzése után is kellett valakinek a hajón tartózkodnia...

They were off it

Moorehouse kapitány december 13-án vontatta be a Mary Celeste-t Gibraltár kikötőjébe. A történtek kiderítésére indított vizsgálat nem hozott eredményt, a kapitány és a legénység megkapta megérdemelt jutalmát. A hajót rendbe hozták és eladták.

De a balsors tovább üldözte. A tengerészek nem akartak rajta szolgálni, úgy hitték: a hajó el van átkozva. A Mary Celeste tizenhétszer cseréltgazdát, míg végül 1884-ben Haiti közelében korallzátonyra futott és elsüllyedt...

/anna.hu/

Kategóriák: UFO

Egy brit tudós azt állítja, bizonyítéka van, hogy az emberi élet a földönkívüliektől származik

Ittvannak.hu - 2013, február 2 - 13:35

A Cardiffi Egyetem Asztrobiológiai Központjának egyik tudósa egy Sri Lankáról származó meteoritdarab vizsgálata alapján úgy véli, a lelet egyértelmű bizonyítéka, hogy léteznek földönkívüliek, mi több, a 74 esztendős Chandra Wickramasinghe ennél is tovább megy, amikor azt mondja, a meteorit belsejében talált tengeri hínár fosszília arra utal, hogy a földi élet idegen beavatkozás eredménye lehet.

Kategóriák: UFO

A kristálykoponyák nyomában 15.rész - A kristályentitás

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 2 - 13:34

Írta: Chris Morton és Ceri Louise Thomas - Utómunkálatok: Galactus

Mialatt Chris felkereste a rekonstrukciós művészt, én "Agyroham professzort" látogattam meg. A férfit valójában Harry Oldfieldnek hívják, és olyan tudós, aki számtalan kísérletet végzett már a kristályokkal,bár néha meglehetősen vitatott eredményeket ért el.

Nyilvánvalóan nem tartozott a tudóstársadalom fő áramába, én mégis gyakorta eltöprengtem rajta, hogy ő talán tudna olyan eszközöket javasolni, melyekkel megtudhatjuk az igazságot a kristálykoponyákról.Nem voltam ugyan túlzottan bizakodó, de úgy éreztem,nincs mit veszítenünk. Így vagy úgy, de elhatároztuk magunkat,hogy felderítjük a kristálykoponyák rejtélyét.

Dr Harry Oldfield

Amikor megérkeztem Harry Oldfield "elektrokristály-terápiai" központjába, az északnyugat-londoni Ruislipben, egy, az 1930-asévek ikerházaiban helyet kapott klinikára bukkantam, mely zsúfolásig volt olyan betegekkel, akik elektródákkal hozzájuk kapcsolt dobozokat tartogattak. Harry elektromosan feltöltött kristályokat használt azon betegei gyógyítására, akiket az orvosi szakma már leírt. Bár jómagam szkeptikus voltam a kristályok gyógyító hatásával kapcsolatban, korábban már számos olyan embertől hallottam,hogy a kristály jótékony hatással van a szervezetére, akiknek a tulajdonában kristálykoponyák álltak. Mégis lehetséges tehát, hogy a kristály közvetlen hatást gyakorol az emberi szervezetre? Valamiért vonakodtam elfogadni a lehetőséget, hogy a kristály, nem is beszélve a kristálykoponyákról, birtokában lenne bármiféle gyógyerőnek.Talán azért voltam képtelen hinni mindebben, mert a kristályokra csak mint kövekre gondoltam, melyek irányában magatartásomat leginkább közömbösként lehetne jellemezni.Hajlamos voltam egyetérteni az akadémikus Dr. Linda Schelével, aki a kristálykoponyákat a "XX. század ereklyéinek" hívta. A halott szentek testrészeihez hasonlította őket, melyeknek a középkorban gyógyító hatalmakat tulajdonítottak. Kétségtelen,hogy ezeknek az ereklyéknek jelentős hányada hamis volt, az emberek mégis szilárdan hittek benne, hogy azok képesek a gyógyításra.Bizonyított, hogy amikor az emberek hisznek benne, valami segíteni fog rajtuk, akkor az gyakorta segít is. Ez a "placeboeffektus" kellőképpen dokumentált, és én mindig úgy gondoltam,hogy a koponyák egyedül ezen az elven fejthetnek ki bármiféle hatást.

Most azonban olyan kutatási eredményekbe botlottam, melyek alapjaiban kérdőjelezték meg eddigi fenntartásaimat. A kristályok esetleges gyógyító hatásaival kapcsolatos tudományos tanulmányt az Egyesült Államokban C. Norman Shealy végezte el, aki tapasztalatait közzé is tette, Csodák pedig történnek című könyvében.Shealy megvizsgálta a kristályok depresszióra gyakorolt hatásait.Az előre kiválasztott 141 krónikus depresszióban szenvedő betegnek egy darab üveget, illetve egy darab kvarckristályt adtak, hogy azt a nyakukban viseljék. Az alanyokkal nem közölték, mit adtak nekik. Két hét elteltével az alanyok 85 százalékának esetében lehetett javulásról beszámolni, minden valószínűség szerint a "placebo-effektus" eredményeképpen. Hat hónap után azonbanmár csak az üveget viselők 28 százaléka érezte úgy, hogy jobban van; ugyanakkor azok 80 százaléka, akik a kristályt viselték, még mindig jobbnak ítélték meg saját állapotukat. Tehát, legalábbis a depresszió esetében, a kristály többnek bizonyult egyszerű placebónál.De mi a helyzet azokkal az állításokkal, melyek szerint a kristály hatást gyakorol a fizikai kondícióra is?

Harry Oldfield állítja, hogy a kristály gyógyító erejét segítségül híva sikeresen kezelt többféle olyan megbetegedést is, mint a rák,a szívbetegségek vagy az ízületi gyulladás. A férfi erőteljes kézszorítással üdvözölt. Bár a negyvenes évei közepén járhatott, meglehetősen kisfiús volt a megjelenése. Elmagyarázta, hogy érdeklődése a kristályok iránt csak kerülőutakon át érett meg.Mint egy nyüzsgő londoni általános középiskola tanára, Harry mindig arról álmodott, hogy tudomány iránti rajongását diákjaiba is beoltsa, ezért egy napon bemutatott egy aura-fényképezőgépet is az osztályában.Az aura-fényképezőgép a testet körülvevő elektromágneses energiahullámokat jeleníti meg különböző színek formájában a "Kirlian-fényképezés" technikáját felhasználva, melyet még az 1930-as években találtak fel, a Vasfüggöny mögött. A keleti filozófia és az alternatív gyógyászat felismerte, hogy a test különböző energiacentrumokból áll, melyeken keresztül elektromágneses energia áramlik, bár ezt a feltevést a Nyugat legtöbb tudósa minda mai napig elveti. Visszaemlékeztem azonban Dorland teóriájára,hogy a test hihetetlenül finom energiamezőt hoz létre, és ezt a kristállyal való kontaktus képes befolyásolni. Pontosan ugyanez az elmélet Harry Oldfield munkájának alapja is.

Visszatérve az osztályterembe, Harry diákjai kipróbálták a Kirlian-féle fényképészeti technikát, és felfigyeltek rá, hogy apróbb eltérések figyelhetőek meg azoknak az energiamezőiben,akik influenzásak. Harry azonnal felismerte a Kirlian fényképezőgépben egy diagnosztikai eszköz lehetőségét, és kifejlesztette annak videón alapuló változatát, melyet PIP, vagyis "poly contrastinterface" fényképezésnek nevezett el; és ennek segítségével képes volt kimutatni az energiamezőben mutatkozó zavarokat. Ezek a zavarok előbb megmutatkoztak, mint az adott betegség fizikai tünetei,a különféle mintázatok ráadásul utaltak az egészségügyi probléma gócpontjának elhelyezkedésére is.Bár Harry kezdetben szoros kapcsolatban állt az orvosi szakmával,hamar ráébredt, hogy a szakma gyakorlói már kevésbé lelkesedtek,amikor a diagnózis helyett rátért a gyógyítás gyakorlatára.Harry korábban, miután diagnosztizálta a pácienst, javaslatot tett annak kórházi kezelésére is, de egyre inkább úgy érezte, hogy a konvencionális gyógymódok az olyan betegségek esetében, mint amilyen a rák is, gyakorta nem célravezetők. Úgy tartotta, hogy a szokványos "kivágni és kiégetni" megközelítés túlságosan is nyers eljárás a test számára, és nekilátott, hogy kidolgozza a gyógyítás szelídebb módozatát.Harry egy olyan berendezés kifejlesztésébe fogott, mely a test saját természetes energiafrekvenciáival működik együtt. Rengeteg munkát ölt az eljárás kidolgozásába, de úgy érezte, valami még mindig hiányzik.

Egy barátja volt az, aki javasolta, hogy talán kristályt kellene használnia. Harry kísérletezni kezdett, és rájött, hogy valóban ez a kirakójáték hiányzó darabja.Harry elektromos áram segítségével stimulálja a kristályokat és a rezgést a páciens testébe vezeti. Szerinte a kristályokat kézzel is működésre lehet serkenteni, ugyanakkor még a legjobb kristálygyógyász sem lehet mindig csúcsformában. Harry meg van róla győződve, hogy amikor egy kvarckristályt stimulál, a test saját elektromos erőit használja fel a gyógyításra. Úgy tekint munkájára,mint a test egyensúlyának visszaadására, és szereti ahhoz a zongorahangolóhoz hasonlítani magát, aki "egy lehangolódott Steinway pianínót hangol fel". A kristályok szolgálnak beállítóeszközök gyanánt. Ahogy Harry mondja: - Nem teszek mást, mint meghúzom a húrokat, egyeseket egy kicsit tovább feszítek, másokat visszaeresztek, a többit békén hagyom, és minden oké.Harry azt is kifejtette, hogy a kristállyal történő gyógyítás nem új dolog; az őslakos amerikaiak ezer éve ismerik már. Állítása szerint egy olyan felfedezést is sikerült tennie, mely igazolta azt a tradicionális ősamerikai hitet: a kristályok valójában nem mozdulatlan tárgyak, hanem tartalmaznak egy élő jelenlétet.Harry a továbbiakban részletesen is felidézte a felfedezését,melyet a videorendszer kifejlesztése során tett. Egy napon a kamera éppen egy páciens energiamezőjének változásait rögzítette,amikor a tekintetét az a kristály vonta magára, amit a nő a kezében tartott.

Egy különös, fehér, éteri anyag szivárgott elő belőle.Szabad szemmel ugyan nem volt látható, de a videorendszer képernyőjén feltűnt. A kristály felszíne mentén mozgott, és olyannak tűnt, mint egy kosárból kiemelkedő kígyó.- Szentséges isten, ezt nézd meg! - kiáltott fel Harry, mire a"jelenlét" elenyészett. Harry ezt hívja "kristályentitásnak"; a lénynek,mely a kristályban él. Miután először megfigyelhette a jelenséget,számos más alkalommal is látta, és több videofelvétellel is rendelkezik róla.Számomra hihetetlennek tűnt az egész, de Harry hívott, hogy nézzem meg a saját szememmel is. Leültem, ő pedig kiválasztott egy nagyobb kristálydarabot a számomra. Az entitást sehol sem lehetett látni. Tartottam a kristályt, mialatt Harry elindította a kamerát. Figyeltem a képernyőt, mely engem mutatott, kezemben a kristállyal. Miután néhány perc eltelt, és a kristály mozdulatlanul feküdt a kezemben, egy különös, kígyószerű formát láttam kiemelkedni a kristályból. Bár mindebből semmit sem láttam, amikor lepillantottam a kezemre, a képernyőn én is láthattam egy fehér,félig áttetsző alakot, szinte mint egy füstfoszlányt.Ahogy ott ültem, mozdulatlanságba dermedten, az ősi maja faragvány jutott eszembe, melyen Xoc úrhölgy a kígyó alakú látomásra mered, mely egy koponyából bújik elő. Ez volt az, amit ő is látott? Ez volt az a látomás? Ez az elektromos szerkezet lehetővé tette számomra, hogy azt lássam, amit rendes körülmények között csak egy megváltozott tudati állapotban láthattam volna? Vagy ez semmi más, csak kifinomult videotrükk?Kissé megmozdítottam a kezem. Bármi is volt az, amire idáig meredtem, abban a pillanatban eltűnt, szinte mintha visszahúzódott volna a kristályba.- Szeretik az emberi kéz melegét, de nem szeretik a mozdulatokat- magyarázta Harry lelkesen.Letettem a kristályt. Mégis mit keresek én itt?

Becsapva érezzem magam, vagy valóban láttam ezt az "entitást" a kristály belsejéből?Harry hevesen gesztikulálva beszélt. Láthatóan izgalomba hozta saját felfedezése. - Mindenki odakint keresi az idegen életformákat,mikor pedig itt van előttünk - mondta. - Olyan életforma ez, melyhez nincs hasonló ezen a bolygón. Nem a szénen alapul.Vajon Harry valóban azonosított egy nem szén alapú életformát,vagy csak túl élénk a képzelőereje?

Amikor magam mögött hagytam Ruislip fagyalsövényeit és rózsabokrait, még mindig nem tudtam eldönteni. Az őslakos amerikaiak valóban azt hitték, hogy a kristály valamiképpen él? Ez olyan különösnek tűnt. Visszagondoltam Star Johnsen-Moserre, és találkozására a koponyán belüli jelenléttel". Ez volt tehát a kristály entitása? Vagy az egész csak a tudományos fantasztikum témakörébe tartozik?

 

Kategóriák: UFO

Létrehozhatja-e az agy a gondolatokat?

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 1 - 16:43

Írta: Balogh Béla - Utómunkálatok: Galactus

Bármilyen nehéz dolog is gondolkodásmódunkon változtatni, a tudományos kutatásnak ez az ára.Nem tűnik veszélyesnek, és talán könnyen elfogadható gondolat, hogy esetleg létezhetnek magasabb kozmikus energiák, amiket még nem sikerült mérnünk.

Az a feltételezés azonban, hogy magasabb energiaszinteken létezhet élet, sőt mi több, saját életünk sem csupán a földi létre korlátozott, már merőben más természetű.Annyi bizonyos, hogy csodálatos fantáziával rendelkezünk. Ha el tudjuk képzelni a magasabb szférákat, akkor ezek létezhetnek. Ez persze szigorú feltételhez kötött dolog. Ahhoz, hogy egy magasabb szférát el tudjunk képzelni, léteznie kell bennünk valaminek, ami ennek a magasabb szférának megfelel, azaz rendelkeznünk kell olyan magasabb energiaszintű testtel, ami egy magasabb energiaszinten létező szférához tartozik. Egy kétdimenziós lény nem képes fogalmat alkotni egy háromdimenziós világról, mert az a bizonyos harmadik koordináta az ő „agyában" nem létezik.

Balogh BélaBalogh Béla

Ugyanígy mi sem tudnánk elképzelni magasabb kozmikus szférákat, ha létünk a földi világ hullámtartományára lenne korlátozva.Az emberi agy rendkívül bonyolult, de végső soron viszonylag alacsony energiaszintű, egyszerű, „földi" anyagokból áll. Amennyiben létünket és lehetőségeinket agyunk viszonylag alacsony frekvenciái, azaz az agyunkat alkotó anyag határozná meg, akkor egyáltalán nem nyílna lehetőségünk arra, hogy bármit is felfogjunk, vagy feltételezzünk ezen a frekvenciasávon kívül. Az anyag leírható állóhullámok halmazaként, és érzékelésünk számára ezek frekvenciája a látható fény és a gammasugárzás felső határa között van. Ha bennünk nem léteznének ennél magasabb energiaszintek és frekvenciák, akkor az olyan energiákat, mint a kozmikus sugárzás, sem mérni, sem vizsgálni nem tudnánk, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy puszta létükről sem volnánk képesek fogalmat alkotni.Ez persze rendkívül izgalmas és érdekfeszítő kérdéshez vezet: vajon valóban megfelel a valóságnak az az elképzelés, miszerint gondolatainkat az anyagból álló agy hozza létre?

E=mc2. Einstein képletének értelmében az anyag is energia. Ezért is tudunk anyagot energiává alakítani, és fordítva. Az egész Világegyetem, a bolygókat, csillagokat, galaxisokat, pulzárokat, quazárokat és misztikus fekete lyukakat beleértve, nem más, mint energia. Semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy a gondolat esetleg valami más lenne.Csakhogy amennyiben a gondolat is energia, léteznie kellene valamilyen hozzárendelhető frekvenciának. Más szóval: amit az anyagi világ bocsát ki, annak anyagi műszerekkel mérhetőnek kellene lennie.A gondolattal viszont nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a kozmikus sugárzással. Csak közvetett hatásai alapján tudjuk mérni, közvetlen módon nem. Amennyiben gondolatainkat „agyunk termékének" tekintjük, a gondolatoknak megfelelő elektromágneses hullámokat műszereink segítségével meg kellene találnunk valahol a rádióhullámok és a gammasugárzás felső határa közötti intervallumban.Az agyműködés mérésénél az EEG (Elektro-Encefalo-Gram) adja az eddig elért legjobb eredményt. A műszert elektródák segítségével a fejbőrhöz kapcsolják, és ezek az elektródák regisztrálják az agy elektromágneses hullámainak változását. Az eredményt aztán egy kiíró szerkezet grafikus formában jeleníti meg.Ki lehet-e olvasni ebből a grafikonból, hogy ki mire gondol?Szó sincs róla. A gép jelzi, hogy van valami aktivitás, de hogy a vizsgált személy egérre, vagy elefántra gondol-e, azt csak ő tudja.Az utóbbi években orvosokkal együttműködő fizikusok kifejlesztettek egy „hazugságvizsgáló" gépet, aminek segítségével nagy valószínűséggel megállapítható, hogy valaki igazat mond, vagy hazudik. A műszer azonban félrevezethető, ezért sok bíróság nem is fogadja el bizonyíték gyanánt.

Arról pedig, hogy a műszer kimutatná, ki mire gondol, még csak szó sincs.Gyakran találkoztam azzal a nézettel is, hogy a gondolatok rendkívül kis energiájú elektromágneses hullámok, és még nem sikerült kifejlesztenünk olyan érzékeny műszert, ami ezek regisztrálására képes. Ez engem is kíváncsivá tett, vajon valóban így van-e?„Már az 1800-as évek vége felé is feltételezték, hogy a gondolatok az agy által kibocsátott információhordozó elektromágneses hullámok. A 30-as években szovjet kutatók, Leonid Vassíliev fiziológus vezetésével, gondosan ellenőrizték ezt a hipotézist. (Természetesen az 1930-as évekről van szó. A szerző megj.) Három kísérleti alannyal dolgoztak, akiket távolról, telepatikus szuggesztió révén hipnotikus álomba tudtak hozni, és ugyancsak telepatikus parancs segítségével a hipnózist fel is tudták oldani. Miután ez az úgy nevezett „hypnogén" módszer sorozatosan sikeresnek bizonyult, az adót is, a vevőt is ólomkamrába zárták, ami egy Faraday-kalitkához hasonlóan arra volt hivatott, hogy a feltételezett elektromágneses hullámok útjába akadályt állítson. Nagy meglepetésükre a kísérletek továbbra is sikeresnek bizonyultak. Ezeket az eredményeket először 1959-ben, a politikai enyhülés idején hozták nyilvánosságra. Az érdeklődés hallatlanul nagy volt, annál is inkább, mert a kutatók olyan sikeres kísérletekről is beszámoltak, ahol az adó és a vevő között 1700 km-es távolság volt (Sebastopol és Leningrád között). A szovjet kutatók igazolták ezzel egy bizonyos pszichikai távhatás létét, amit ők , "bioinformációnak" neveztek, de kihangsúlyozták, hogy ők, mint materialisták, a gondolatátvitelt kizárólag, mint valamilyen energetikai folyamatot tudják elképzelni. Azt azonban beismerték, hogy az a hipotézis, miszerint az agy rádióként működik, ki van zárva. Röviddel az után, hogy a kutatók nyilvánosságra hozták eredményeiket, a leningrádi egyetemen alakult egy bioinformáció-tanszék, ahol azt kutatták, lehet-e a telepátiát információ átadására használni.

Ezzel a gyakorlati kérdéssel foglalkozott az Apolló 14 kapitánya, dr. Mitchell is, aki telepatikus adóként négy Chicagóban lévő érzékeny személynek próbált gondolatokat közvetíteni." A szovjet kutatók kísérletei szerint a gondolat áthalad az ólomkamrák falán, és az 1.700 km távolságra lévő „vevőt" is eléri. Az Apollo 14 esetében, dr. Edgar D. Mitchell kísérleteiben az áthidalt távolság 250.000 km volt.

Ólomkamrát jelen időkben nagy energiájú radioaktív sugárzás elleni védelemre használnak.Amennyiben a gondolat ezen áthatol, az vagy lényegesen alacsonyabb energiaszintre utal, pl. infravörös sugárzás, azaz hő, ami viszont nem elegendő az 1700 km távolságra lévő „vevő" eléréséhez, vagy a radioaktív sugárzásnál lényegesen magasabb energiaszintről van szó. Az a feltevés, miszerint a gondolatok gyenge, kis energiájú elektromágneses hullámok lennének, ezennel végérvényesen kizárható. A gondolati hullámokat bárminek nevezhetjük, csak gyengéknek nem.Így nem marad más hátra, mint módszeresen átvizsgálni az általunk ismert elektromágneses spektrum minden szegmensét, hogy lássuk, melyik is az, ami a gondolatok frekvenciáinak megfelel.— A szovjet kutatók eredményeinek alapján kizárható a spektrum alsó része, tehát a rádió, TV- és radarhullámok szegmense, mert ezek nem képesek áthatolni az ólomkamra falain. Amennyiben a gondolatok frekvenciái mégis ebben a szegmensben volnának, akkor valószínű, hogy már sikerült volna valamilyen műszerrel érzékelni, majd hanggá és képpé alakítani, ugyanúgy, ahogy azt a rádió és TV-adásokkal tesszük. Ebben a szegmensben sajnos nem sikerült a gondolataink mérésekkel bizonyítható nyomára bukkanni.— A következő szegmens az infravörös fény, vagy hősugárzás területe. Ugyanarról az infravörös fényről van szó, amit elektronikus készülékeink távirányítóiban is használunk. Ha gondolataink ebben a hullámsávban helyezkednének el, talán sikerülne pusztán a gondolat erejével TV csatornát váltani, vagy legalábbis megzavarni a távirányítót. Az persze igaz, hogy a gondolkodás együtt jár az agy bizonyos részeinek hőfejlesztésével. Ugyanúgy a számítógépek processzorai is hőt fejlesztenek, amint feladatokkal terheljük meg őket. A kisugárzott hőből viszont lehetetlen megállapítani, hogy a processzor, vagy az agy milyen feladaton dolgozik.— Mi a helyzet a látható fény hullámsávjával?

Nos, ez az. Látható. Mégsem látunk egyetlen gondolatot sem.— Amennyiben a gondolatok az ibolyántúli hullámsávban helyezkednének el, talán soha nem kellene napoznunk ahhoz, hogy bőrünk csokoládébarna legyen. Másrészt ezt a hullámsávot ma már nagyszerűen tudjuk mérni és fényképezni, de a gondolatoknak itt sem akadtunk a nyomára.— A röntgensugárzást Geiger-Müller mérővel, sőt más módon is mérni tudjuk, de agyunk nem bocsát ki radioaktív sugárzást. A röntgensugárzás káros az élő szervezetre, így talán különös is volna, ha az agy olyan frekvencián hozna létre gondolatokat, amik az élő anyagot, tehát végső soron önmagát rombolják.— A gammasugárzás szintén káros lehet a szervezetre, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy az agy ilyeneket hozzon létre.Az anyagnak tekintett állóhullámok komplex halmaza tulajdonképpen egybeesik azzal a szegmenssel, ami a látható fénytől a gammasugárzás felső határáig terjed. Ezt is ki lehet zárni, hiszen ellenkező esetben gondolatainknak szilárd anyagi tárgyakként kellene távozniuk agyunkból.— A kozmikus sugárzás energiája magasabb annál, amit mi hétköznapi értelemben anyagnak tekintünk. A Földön egyetlen olyan elem sincs, ami képes lenne kozmikus sugárzás kibocsátására. Nevetséges dolog lenne azt feltételezni, hogy az agy képes olyan frekvenciák kibocsátására, ami bizonyos esetekben még a csillagok képességét is meghaladja.Nos, ha valaki titokban szeretné tartani gondolatait, annak semmi akadálya. Ha a gondolatok mérhetőek lennének, ugyan mi szükség volna kínvallatásra, vagy igazságszérumra?

A gondolat viszont létezik, még akkor is, ha minden erre vonatkozó mérési kísérletünk csődöt mond. Nem holmi homályos, zavaros belső eszmélés, hanem részletekben és színekben gazdag belső képek, briliáns megoldások formájában jelentkezik, amik aztán könnyedén tárgyakká, gépekké, irodalommá, művészetté és filozófiává alakíthatók. Mindezt kifejezésre tudjuk juttatni, ha akarjuk. Különben úgy tűnik, nincs rá lehetőség, hogy minden kétséget kizáróan megállapítsuk, ki mire gondol.A gondolat kutatásának során a tudósok már minden frekvenciasávot végigpásztáztak, nem utolsó sorban katonai célokból. Minden általunk ismert szegmens nagy biztonsággal kizárható.Milyen irányban kutathatnánk tovább? Merre keressük a gondolat forrását? Úgy vélem, egyetlen lehetőség marad, éspedig az, hogy a gondolat magasabb frekvencián létezik, mint amit mérőműszereink segítségével el tudunk érni. Valószínű, hogy a szovjet kutatók helyesen fogalmaztak, amikor azt mondták, hogy a telepatikus információátadás valamilyen fajta energetikai folyamat, hiszen amit ismerünk, az mind energia. A gondolat mérésére tett sikertelen kísérletek viszont arra utalnak, hogy a gondolatot - mint szervező, irányító, rendszerező erőt - az általunk ismert elektromágneses spektrumon kívül kellene keresnünk.Kíváncsi voltam, milyen eredményre jutottak az orvosok és agykutatók, így hát átböngésztem néhány agykutatással foglalkozó szakkönyvet. Mérnökként hozzászoktam a precíz számításokhoz. Ha kiszámoltam egy híd tartóelemeinek teherbírását, soha nem mertem volna azt mondani, hogy „talán elbírja" ezt vagy azt a megterhelést. Minden bizonnyal ennek tulajdonítható, hogy nagyon meglepődtem az agykutatásról szóló könyvekben talált, állandóan ismétlődő talán, esetleg, valószínűleg, még nem tudjuk, de a kutatás folyik megfogalmazás láttán. Lassan persze megértettem, milyen hatalmas feladatot vállaltak magukra a kutatók, amikor megkísérelték feltárni az agy működési módját.

Lars Olsson professzor, a stockholmi Karolinska egyetem neurobiológusa az alábbi módon vélekedik az agykutatásról:„Módszereink, amivel az agy struktúráját, biokémiáját és működését vizsgáltuk, elég durvák voltak. Mindezt egy rádióhoz lehetne hasonlítani. Képzeljük el, hogy első alkalommal kerül a kezünkbe egy rádió, és mi úgy próbálnánk megvizsgálni, ahogy azt az aggyal tesszük. Egy biokémikus darabokra törné, és finom porrá őrölné, hogy megállapíthassa, mennyi rezet, vasat, alumíniumot, szilikont, műanyagot, stb. tartalmaz. Egy fiziológus belenyomna egy telefonpózna-vastagságú elektródát és az elektromágneses zavarokat vizsgálná. Én hisztológus vagyok, azaz szövettani kutató. Én talán megtölteném a rádiót parafinnal, mikrométer vékonyságú szeletekre vágnám, és ezeket mikroszkóppal vizsgálnám meg. Biztos, hogy a közös munka eredményeként sokat tanulnánk, de aligha érthetnénk meg, hogy a rádió kívülről kapja az információt, hullámok formájában, és ezeket alakítja át beszéddé és zenévé." Nos, úgy tűnik, másokban is felmerült már a gondolat, hogy az agy „kívülről" kapja az információt. Miért ne működhetne úgy, mint egy antenna? Ebből a szempontból Lars Olsson professzor hasonlata zseniális. Persze ebben az esetben körülbelül akkora eséllyel találhatnánk meg a gondolatok forrását az agyban, mint magát a rádióriportert egy vevőkészülék antennájában.Az agykutatás szinte naponta új eredményekkel és új hipotézisekkel gazdagítja a tudományt. Annak ellenére, hogy sok olyan kérdés van, amiben a kutatók még nem egyeztek meg, úgy tűnik, van néhány olyan terület, ahol teljes egyetértés uralkodik:— Jelen idejű tudományos álláspont szerint a gondolat az agyban nem lokalizálható. Csupán aktívabb vagy kevésbé aktív területek kijelölése lehetséges. (Luria, Alexander Romanovich: Higher Cortical Functions in Man. 25. old. Consultants Bureau Enterprises, 1980)— Nem lehet azt állítani, hogy az agy bizonyos részei bizonyos testi funkciókat irányítanak. Nem létezik az idegrendszernek olyan része, ami önmaga látna el egy bizonyos funkciót. Bizonyos körülmények között az egyik idegszövet részt vehet egy egészen más funkció irányításában. Azt mondják, az agyi struktúrák átfedik egymás funkcióit. Sérülés esetén az épen maradt rész gyakran át tudja venni a sérült rész szerepét. (Filimonov, I. N.: Localization of functions in the cerebral cortex and Pavlov's theory of higher nervous activity. 1951,; Hess, WR.: Diencefalon; Automatic and Extrapyramidal functions. Monnographs in Biology and Medicine. No. 3., Grune & Stratton; 1954; Luria, 1980;)— Az agysejtek bizonyos kor után nem szaporodnak. Húszéves kor után nem alakulnak ki újabb sejtek, amik az elpusztult sejteket helyettesíthetnék. Egy emberi agy 50 év alatt mintegy 200 grammot veszít eredeti, kb. 1.400 g-os súlyából. (Kb. 14%)— Az agysejtek számát tízmilliárdra becsülik. Ebből minden nap nullától 50.000-ig terjedő számú neuron pusztul el. A pusztulás fiatal korban lassúbb, idős korban gyorsabb. 70 éves korunkra a neuronoknak mintegy 90%-a marad életben. (Sjöden, Stellan: Hjárnan; Brain-books AB, Malmö, 1995.)A neuronok pusztulása napi átlag 25.000 agysejt pusztulását jelenti, azaz mintegy kilencmillió agysejtünk pusztul el évente. Mégsem felejtjük el nevünket vagy lakcímünket. Ha az információt az agy tárolná, akkor minden bizonnyal pótolhatatlan hiányok mutatkoznának, valahányszor egy sejt elpusztul.

Tálán hétköznapi dolog lenne, hogy valaki, aki pl. a 17 szám alatt lakik, hirtelen és végleg elfelejt egy számjegyet, és az l-es, vagy a 7-es szám alatt keresné otthonát. Lehet, hogy ez nem a helyes megközelítési mód, de ettől függetlenül, ha az információ olyan sejtekben tárolódik, amik elpusztulnak, akkor nem volna lehetőség arra, hogy később mégis felidézzük a kiesett információt. Persze létezhetnek „biztonsági másolatok", vagyis tételezzük fel, hogy ugyanaz az információ több helyen is elraktározható. Ez sok mindent megmagyarázna. Az információ költöztetése, mentése és az egészséges sejtekbe való áttelepítése feltételezi egy magasan fejlett szervező-program jelenlétét. (A számítógépek világában már létezik hasonló.) Ez sem kizárt, viszont feltételezi, hogy az agy önmaga írja meg a „rendfenntartó programot", amit aztán végrehajt azért, hogy önmagát és az egész fizikai testet a lehető legjobb állapotban tartsa.Ha most megpróbálunk nem elveszni a részletekben, és nagy vonalakban áttekinteni az egész materialista világnézet által felvázolt folyamatot, az alábbi képet kapjuk:Élettelen anyagból a véletlen és az evolúció hatására létrejön az élet, ami aztán olyan komplex sejtegyüttesekké fejlődik, mint például az emberi agy. Ez az agy megírja saját programjait, sőt végre is hajtja őket. Fejlődik, gyarapodik, de bizonyos idő elteltével furcsa módon lebontja magát és elpusztul. Más szóval egy önfejlesztő rendszerrel állunk szemben, ami a termodinamika második alaptételével, az entrópia princípiumával ellentétes irányban halad. Mindezt csak azért, hogy egy idő után „meggondolja magát", alávesse magát az entrópia törvényének és elpusztuljon.Ha valószínűségek alapján számolunk, talán elfogadhatónak tűnik, hogy az élet élettelen anyagból szerveződik élő sejtekké. Az is elfogadható, hogy ez a fejlődés ellentmond az entrópia princípiumának, azzal a kitétellel, hogy mindez az Univerzumban csak helyi megnyilvánulás, és az egységes egészre egyáltalán nem jellemző. Sőt mi több, az élet ilyen fajta megjelenésének esélyét valószínűség-számítással ki is lehet számítani.Csakhogy itt is akad egy-két probléma.

Még a legegyszerűbb, primitív szaporodási móddal rendelkező egysejtű életformában is fellelhető egy dupla DNS-spirál, ami mintegy 100.000 nukleotidából áll. Minden nukleotidát precíz rend szerint elhelyezkedő 30-50 atom alkot. Hozzá jön még néhány protein, ami a táplálék felvételéhez szükséges, valamint egy kettős sejtfal.Egy ilyen eredmény eléréséhez nagyszámú kémiai reakció szükséges, ami minden alkalommal a rendetlenség csökkenéséhez, a nagyobb rend kialakulásához vezet, és ily módon állandóan csökkenti a rendszer belső entrópiáját. Ha mindezt a véletlen irányítja (hiszen mindaddig, amíg a sejt nem jött létre és nem vált működőképessé, nehéz volna önfejlesztésről beszélni) feltehetjük a kérdést:- Mekkora a valószínűsége annak, hogy egy ilyen sorozat kémiai reakció a véletlen hatására ilyen pontos sorrendben végbemenjen? Matematikusok és fizikusok szerint rendkívül csekély. Fred Hoyle* szerint: „Annak a valószínűsége, hogy élettelen anyagból egy élő sejt alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen, és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet." (Fred Hoyle, rádióinterjú, 1980)

Az a feltételezés, hogy az élet élettelen anyagból és a véletlen hatására jön létre egyrészt nem bizonyított, másrészt igen csekély valószínűséggel rendelkező premissza. Giuseppe Sermonti* olasz biológus szerint a további építmény is gyanús, hiszen alig hihető, hogy a véletlen és a természetes kiválasztás dinoszauruszt alakíthatna ki egy amőbából.De ez még nem minden. Fogadjuk el egyelőre ezt a premisszát, hogy az élő sejt a véletlen hatására is létrejöhet, és lássuk, hova vezet az út?Minden élő szervezet belső rendje egyetlen sejtből alakul ki, ami osztódik. Ezek az osztódó sejtek elérhetik a szervezettségnek és rendnek azt a fokozatát, amit mi emberi agyként csodálunk. Ma azt tanítják, hogy minden információ a sejt DNS-struktúrájában van kódolva. Az élettelen anyag élő szervezetté állt össze, kifejlődött, és kialakult az öntudata, tehát olyan valami, ami az alkotóelemekből hiányzik. Az élőlény kialakított egy életösztönt is, hiszen nem létezik olyan élőlény, ami meg szeretne halni.És most szembe kell néznünk egy rejtéllyel!Hogy létezik az, hogy ennek a csodálatos struktúrának, aminek sikerült elhagyni az élettelen anyag stádiumát, és önmagát az agy és a fizikai test komplexitásáig eljuttatni, időben nem sikerül fenntartania ezt a komplexitást?


Az anyagot alkotó állóhullámok nem ismerik az öregedés fogalmát. Az öregedés titkát tehát a szervező princípiumban, a létfenntartó programban kell keresnünk. Az élni akarás és az életösztön ellenére minden élőlény megöregszik és elpusztul! Egy öntudattal, erős életösztönnel és halálfélelemmel rendelkező lény miért nem programozza magát örök életre? Ha nem is sikerülne minden egyednek ez a bravúr, de legalább itt-ott mégiscsak fel kellene bukkannia néhány - ilyen szempontból sikeresen alkalmazkodó - lénynek.Persze lehet, hogy mindezt nem az egyed határozza meg, hanem a kialakuló ökológiai rendszer, a közösség és a társadalom. Csakhogy akkor léteznie kell egy olyan „parancsnoki hídnak" ami az egyén érdekei fölött áll, olyan átfogó gondolati irányításnak, aminek az egyedek nincsenek tudatában (tisztelet a kivételnek).Mindent egybevetve, úgy tűnik, az evolúció elmélete - legalábbis mai formájában - elég bizonytalan alapokon áll.Ugyanakkor jelenségek hosszú sora utal arra, hogy a tudat nem anyagtól függő, és nem anyaghoz kötött jelenség. Ide tartozik pl. a telepátia, a hipnózis, és a távolbalátás.Ahhoz, hogy ezek a jelenségek megtapasztalhatók legyenek, feltétlenül magas energiaszint szükséges. Ezekhez egyszerűen nem elég az az energia, ami az agyban lejátszódó kémiai folyamatok következtében szabadul fel.A hipnózis jól ismert jelenség. Hivatkozhatnék orvosokra, vagy pszichológusok leírásaira, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rendelkezem egyéni tapasztalatokkal.

Mindössze huszonhat éves voltam, amikor frissen végzett mérnökként Nagykárolyba kerültem. Itt ismerkedtem össze Busca Doru val, a velem egykorú judo-edzővel, aki - mint utóbb kiderült - nagyszerűen értett a hipnózishoz. Bizonyos idő elteltével engem is megtanított a módszereire. Először a jelenség valódiságáról győződtem meg. Később - féktelen kísérletező kedvemnek köszönhetően - a hipnózisban rejlő lehetőségekről és veszélyekről is gyakorlati tapasztalatot gyűjtöttem.Annyi bizonyos, hogy a hipnotizőr és a hipnózis alatt lévő személy közötti telepátia, vagy gondolatátvitel játszi könnyedséggel, minden kétséget kizáróan bizonyítható.A telepátia létét ma már világszerte több ezer sikeres kísérlet igazolja, és pozitív eredmények érkeztek többek között az amerikai, Princeton University kutatóitól, de más forrásokban is bőven válogathatunk.A távolbalátással kapcsolatban Harold Putthoff és Russel Targ, - a Stanford Research Institute két fizikusa - végzett sikeres kísérleteket. (Putthoff & Targ: Mind-Reach, New York, Delacorte Press, 1977)A távolbalátás jelensége az a képesség, ami egyesek számára lehetővé teszi, hogy távoli helyeket, eseményeket és személyeket érzékeljenek. Nem kell tehát rábíznunk magunkat az amatőrök állításaira, a megkérdőjelezhető médiumok ellenőrizhetetlen képességeire, hiszen ezek az eredmények egyetemi kutatólaboratóriumok ismert fizikusaitól származnak.Még ha Putthoff és Targ sikeres kísérletsorozatát valahogy sikerülne figyelmen kívül hagyni (ez általában elég jól sikerül azoknak, akik gondolkodásmódjukon nem hajlandók változtatni) akkor is ott van Edgar Cayce esete, aki precíz diagnózisaival az egész orvosi világot zavarba hozta.Edgar Cayce mindössze hat évig járt iskolába, és anatómiáról vagy orvostudományról fogalma sem volt. Álomhoz hasonló megváltozott tudatállapotban mégis képes volt a feljegyzések szerint több mint 6.000 pontos diagnózist felállítani.

Edgar Cayce

Sok esetben a kezelés módját és a szükséges gyógyszer nevét is megadta. Tette mindezt pusztán a beteg nevének és címének ismeretében. A betegek eközben több száz vagy több ezer kilométer távolságban voltak, és Edgar Cayce ezekkel a betegekkel személyesen nem is találkozott. (Stearn, Jess:Edgar Cayce, the Sleeping Prophet, Bantam Books, 1990)Putthoff és Targ kísérleteit, valamint Edgar Cayce különös képességét leszámítva rendelkezésünkre áll még több könyvre való anyag azoknak a betegeknek a beszámolóiból, akik túlélték a klinikai halál állapotát.A telepátia minden jel szerint az állatvilágra is jellemző, sőt, talán még jobban érvényre jut, mint az emberek között. Mindig szívesen néztem a tengeralatti világról készült szebbnél szebb felvételeket és dokumentumfilmeket. Nagyon csodálkoztam azon, amikor láttam, hogy több tízezer halból álló rajok képesek egyszerre, teljes szinkronban irányt változtatni. Vajon hogy sikerülhet ez nekik ilyen gyakran és ilyen precizitással? Az azért nem valószínű, hogy megbeszélik... Az is előfordul, hogy apróbb halak százai - sőt ezrei - olyan alakzatban úsznak, ami egyetlen nagy halra emlékeztet. Ezek szerint minden egyednek a tudatában ott van a védelmet biztosító „nagy hal" képe, és ezen belül minden egyednek ismernie kell a „nagy halban" elfoglalt helyét.Mindezek figyelembevételével elég egyszerűnek látszik a logikai egyenlet, ami három pontban foglalható össze:—A gondolatátvitelhez és telepátiához nem elegendő az az elektronvolt nagyságrendű, kémiai reakciókból származó energia, amit az agysejtek produkálni képesek.—Ha a gondolat magasabb energiaszintekből tevődik össze, és ezek a hullámok az anyag termékei, akkor ezt anyagi műszerekkel tudnunk kellene mérni.—Ha pedig magas energiaszintről van szó, és ezt anyagi műszerrel mérni mégsem lehet, akkor nem marad más hátra, mint feltételezni, hogy a gondolat energiája még a kozmikus sugárzás energiájánál is magasabb.

A kísérleti eredmények, a bennünket körülvevő jelenségek, valamint a logika ugyanabba az irányba mutatnak:

Sem az agy, sem más biológiai szerv nem képes gondolatot létrehozni!!!

A gondolkodás képessége és a tudat nem anyaghoz kötött. A magyarázatot - ugyanúgy, mint az anyagot alkotó állóhullámok esetében - magasabb energiaszinten, magasabb szférákban kell keresnünk.Ebben az esetben viszont az evolúcióról alkotott jelen elképzeléseink tarthatatlanná válnak, és egy meglepő fordulattal kell szembenéznünk:Ha a gondolatok és érzések nem a fizikai test termékei, akkor ezeknek a léte nem függ a fizikai test lététől, annak életétől vagy halálától! A test és az agy csupán „vevőkészülék". Az adás folytatódik akkor is, ha a vevőkészülék tönkre megy. A magas energiaszinten létező gondolat léte nem függ az alacsony energiaszinten létező agy állapotától. Gondolataink és érzéseink „túlélik" tehát a fizikai testet. Ugyanez érvényes emlékeinkre is, hiszen azok is gondolatok.Most már nem az a kérdés, hogy „ha az agy nem képes létrehozni a gondolatot, akkor ugyan mi az, ami létrehozza?"Ha alacsonyabb energiaminőség nem képes önmagától magasabb energiaminőséget létrehozni - és még emberi segítséggel is csak úgy, hogy közben az egész rendszer energiaminősége csökken -, de ez a magas energiaszint és energia-minőség mégis létezik, akkor itt mindennek fordítva kell történnie!

Ebben az esetben a magasabb frekvencia, a magasabb energiaminőség az, ami képes létrehozni az alacsonyabbat és annak változásait.Más szóval: Nem az agy képes gondolatot teremteni. Az agy csak elektromágneses hullámokat és hőt képes termelni, és ezt a műszereink segítségével fel is ismertük.Itt pontosan az ellenkezőjének kell történnie.Valójában a gondolat az, ami képes megteremteni az anyagot alkotó állóhullámokat, az anyagi világként ismert teljes elektromágneses spektrumot, és persze a fizikai testet és az agyat is.

Ennek felismerése váratlan, drámai fordulatot jelent minden anyagelvű világkép számára, hiszen egy csapásra érvényteleníti az élet véletlenszerű kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos minden elképzelésünket, sőt, az Univerzum kialakulásáról szóló elméleteink is értéktelenné válnak. Paradigmaváltás előtt állunk tehát, azaz régi elképzeléseinket és elméleteinket újabbakkal fogjuk helyettesíteni. Az ilyen jellegű változás soha nem megy könnyen, és eleinte bizonyára sokkal több ellenzője lesz, mint híve. Csakhogy ez alkalommal nem az újabb elméletek életképességének vitatásáról és bizonyításáról van szó, hanem arról, hogy az eddigiek a fizika törvényeinek értelmében tarthatatlanná válnak.De nézzük inkább a dolgokat az új szemléletből adódó lehetőségek szempontjából: ha a gondolat teremti az anyagot, akkor könnyen érthetővé válik, hogy a gondolat segítségével hatni tudunk az alacsonyabb energiaminőségekre, és alakítani tudjuk a fizikai világot. Fény derülhet a megértés mechanizmusára is. Értelmes magyarázatot kap az a jelenség, hogy egyes távolkeleti jógik képesek napokra felfüggeszteni, vagy legalábbis rendkívüli mértékben lelassítani minden életműködésüket. Szerintük is a tudat uralja a testet, és nem fordítva. A tibeti szerzetesek azon képessége is érthetővé válik, hogy olyan hőt képesek fejleszteni testükben, ami megszárít egy csupasz bőrükre terített vizes lepedőt, miközben ők mozdulatlanul ülnek a jóval fagypont alatti éjszakában.

A tudósok sokat foglalkoztak ezekkel a jelenségekkel, rádió és TV érdekességként mutatta be őket, de elfogadható magyarázattal mindeddig nem találkoztam.Érthetővé válik az is, hogy képesek vagyunk az anyag energiaszintjénél magasabb energiák létét feltételezni. Ehhez ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy létezzen bennünk valami, ami ezeknek a magas frekvenciáknak megfelel.Milyen érdekes is a világ! Kétségbeesetten kutatjuk a külső energiaforrásokat, és nem vesszük észre, nem értjük meg, milyen hatalmas erőforrás van bennünk.Nem szükséges holmi emberfeletti, természetfeletti erőnek a feltételezése, hiszen úgy tűnik, ez az erő bennünk van, és használni is tudjuk (az más kérdés, hogy hogyan és mire).A gondolatnak tulajdonképpen ott kellene lennie az anyagi világ minden manifesztációja mögött. Minden ásvány, minden élőlény és minden ember „mögött" ott kellene lennie a magasabb szférához tartozó „irányító egységnek", hiszen csak ennek a szférának az energiaszintje képes az anyagi világ megteremtésére és fenntartására.*Egy magasabb szféra - egy univerzum, ami magasabb frekvenciájú elektromágneses hullámokból áll, minden szépségével, galaxisaival, csillagaival, és bolygóival együtt - nem fikció tehát, hanem az anyagi világ létezésének szükséges és elengedhetetlen feltétele!

/Forrás:Balogh Béla: Végső Valóság című könyve/

Kategóriák: UFO

A legdurvább UFO észlelések Januárban

Paranormal.hu - 2013, január 31 - 19:01

Kategóriák: UFO

Jön az ISON üstökös és vele együtt a veszedelem - a történelmi feljegyzések szerint

Paranormal.hu - 2013, január 31 - 15:01
155405_270817076373801_2100467048_n.jpg„Nyolc dolgot hoz a magasan száguldó üstökös: szelet, éhezést, járványt, királyok halálát, háborút, földrengést, áradást és súlyos változást.” (régi német költemény)

Idén novemberben szemtanúi lehetünk a nemrég felfedezett ISON-üstökös megjelenésének, amint a telehold fényességével áthalad az égbolton. A fehérorosz és orosz amatőrcsillagászok által szeptember 21-én felfedezett ISON-üstökös jövő novemberben minden idők legfényesebb üstököse lesz, fényessége elérheti, sőt meg is haladhatja a teleholdét.


A jelenlegi számítások szerint a folyamatosan fényesedő üstökös jövő november elejétől lesz szabad szemmel is látható a hajnali égen. Eleinte még csak fényszennyezéstől mentes, hegyvidéki égről látszik szabad szemmel, de gyorsan fog fényesedni. Egy héttel a november 28-i napközelség előtt már mindenkinek érdemes lesz az ég alatt töltenie a derült hajnalokat, az üstökös feje ekkor már a legfényesebb csillagok fényével fog vetekedni, csóvája pedig több csillagképen is átívelhet. A napközelség idején majd nagyon kell vigyázni, hogy az üstökös nappali megfigyelésénél a Napot kitakarjuk, kizárjuk a látómezőnkből. Az igazi látványosságot az immáron távolodó üstököstől várjuk decemberben, hiszen a kométa a hónap végéig még közeledik bolygónkhoz (legkisebb távolsága mintegy 65 millió km lesz), csóvájára pedig pontosan oldalról fogunk rálátni, amely az intenzív anyagkibocsátásnak köszönhetően akár a fél égbolton is átívelhet.

155405_270817076373801_2100467048_n.jpg
Megtörténhet azonban, hogy az üstökös magja széthullik, elporlad, ami az égitest végét jelenti, hiszen a több millió km hosszú csóvának nem marad anyagutánpótlása.

Nem tudjuk, hogy az üstökös megjelenésének mi a jelentősége, amennyiben lesz ilyen, de a múlt tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a legtöbb nagy üstökös valamilyen komoly változás beharangozója volt. A Halley üstökös első feljegyzett megjelenése 1066-ban például több fontos eseménnyel is egybeesett, mint például Hódító Vilmos győzelmével Anglia királya felett, vagy az Oszmán-török birodalom újjászületésével, ami egész Európára nézve komoly veszélyt jelentett.

76 évenkénti megjelenése mindig valamilyen fontos eseményt jelölt, a keresztes háborúktól, a Magna Carta aláírásán vagy Dzsingisz Kán felemelkedésén keresztül, az európai fekete himlő járvány felbukkanásáig vagy az Újvilág felfedezéséig.

1910-ben, közvetlenül az I. Világháború kirobbanása és a legtöbb monarchia vagy uralkodóház végső bukása előtt érkezett.

Számos ókori történetíró számolt be az üstökösök jelentette figyelmeztetésekről. Számukra egy üstökös megjelenése egyet jelentett a természeti csapások megjelenésével, uralkodók halálával vagy új királyok születésével.

Üstökös adta hírül például Attila, Valentinian, Vespasianus vagy I. Nagy Károly halálát. Vespasianus például kifejezetten kigúnyolta az érkező üstökös állítólagos jelentőségét, azonban még abban az évben meghalt. Josephus, a híres zsidó történetíró „tűzkardként” jellemezte a Halley-üstökös i.sz. 66-os megjelenését, ahogy áthaladt Jeruzsálem felett néhány évvel a város elpusztítása előtt. Ugyanez az üstökös jelezte Konstantinápoly elestét és Anglia legyőzését a normannok által.

Az 1528-as „nagy üstököst” olyan rémisztőnek tartották Európában, hogy néhányan szó szerint szörnyethaltak az ijedtségtől, mások pedig ámultak az üstökös hatalmas vérvörös csóvája láttán.

1860-ban Increase Mather, Boston városának híres prédikátorra arról beszélt, hogy az égen megjelenő üstökös „a menny figyelmeztetése a bűnös világnak” és nagy változások hírnöke.

Ezek az égi jelenségek sokszor valóban egybeesnek fontos földi eseményekkel és a nagy üstökösök megjelenése általában különleges történelmi eseményekkel kapcsolódik össze.

Negyven évvel ezelőtt, 1973-74-ben a Kohoutek-üstökös a Yom Kippur háborút hozta magával, amikor Egyiptom és Szíria megtámadta Izraelt. Ezzel egy időben a feltörekvő OPEC országok olajembargót hirdettek, ami egészen 1974-ig tartott. Az olaj ára néhány hónap leforgása alatt megnégyszereződött, tőzsdei összeomlást okozva abban a két évben. Az üstökös 1974. januári távozása után hét hónappal Richard Nixon lemondott hivataláról a Watergate botrány miatt.

Sok esetben azt látjuk, hogy fontos események négy évvel az üstökös megjelenését követően következtek be, mivel egyes sorsdöntő változások a színfalak mögött indulnak, a harc a lélekvilágban kezdődik és az asztronómiai események ezeket is jelezhetik, mielőtt azok hatása a fizikai világban látható lenne. (Lukács 21:11, 25) Erre lehet példa a 2001. szeptember 11-i szerencsétlenségsorozat, ami négy évvel a Hale-Bopp-üstökös 1997-es megjelenését követően következett be és, ami folyamatosan erősödő kontrolt és a rendőrállami módszerek terjedését eredményezte az Egyesült Államokban és ezen keresztül szinte az egész világon.

Isten használhat ilyen jeleket, hogy felébressze a világot vagy figyelmünket az „idők jeleire” irányítsa. Vajon az ISON-üstökös is ilyen lesz? Vajon az üstökös megjelenése jelzi majd a dollár vagy más valuták összeomlásának idejét, netán a globális káosz kialakulásának kezdetét vagy a közel-keleti válság elmélyülését? Esetleg természeti csapásokat hoz? Az eget szemlélve újra és újra megbizonyosodhatunk a világegyetem tökéletességéről, ahol minden égitest a neki szánt úton halad és ez alól az üstökösök sem kivételek. Emlékezzünk, hogy a világ sorsának alakulása is ugyanilyen tökéletességgel folyik. Talán az új üstökös megjelenése sokak figyelmét irányítja majd Isten és a világ sorsának alakulása felé.
Kategóriák: UFO

300 millió éves alumínium fogaslécet találtak Oroszországban

ParaHIR.HU - 2013, január 31 - 07:58
fémbizonyítottKategória: Mainstream

Az elmúlt héten több független orosz hírforrás is megerősítette, hogy Vlagyivosztok környékén egy ugyancsak szokatlan, könnyűfémből készült szerkezetet találtak. Yulia Zamanskaya, a Voice of Russia újságírójának tudósításából kiderül, hogy a különös leletre egy vlagyivosztoki lakos bukkant, miközben az egyik hideg éjszakán szenet lapátolt a kandallójába. A fűtéshez használt nagy halom feketeszénből került elő a furcsa tárgy.

A férfit nem hagyta nyugodni a maroknyi fémdarab, ezért néhány nappal később az egyik közeli kutatóintézethez fordult, hátha ott segítenek neki beazonosítani a különös tárgyat. Miután az intézet munkatársai alaposan áttanulmányozták a leletet, kiderült, hogy az alumíniumból készült eszköz hozzávetőleg háromszáz millió éves és az első tesztek azt valószínűsítik, hogy szó sincs természeti képződményről, a különös szerkezetet minden bizonnyal valaki mesterségesen hozta létre.

- Hihetetlenül hangzik, de ez az alumíniumdarab leginkább egy olyan fogasléchez hasonlít, amelyet különféle mechanikus, vagy elektromechanikus berendezéseknél használnak - mondja a vizsgálatot végző egyik kutató.


A szén, amelyben a különös tárgyat megtalálták, a közelben fekvő Khakasia régióban lévő Csernogordski bányákból származik. A környék geológusai előtt ismert tény, hogy az ottani földben lévő szénkészlet mintegy háromszáz millió éves lehet, amely alátámasztani látszik a szénizotópos kormeghatározás eredményeit.

Valerij Brier biológus és anomáliakutató, a fémdarabból kapott apró mintán végzett röntgenvizsgálatot, amelynek eredménye szerint a lelet anyaga igen nagy tisztaságú alumínium, de néhány százalékban magnéziumot is tartalmaz, vagyis elképzelhető, hogy a tárgy annak idején a világűrből érkezett a Földre.

Létezik ugyanis az alumíniumnak egy földönkívüli, úgynevezett 26-os izotópja, amely a Föld légkörébe jutva 26-os magnézium izotóppá bomlik le. Ha ez a magnézium izotóp akár csak két százalékban is megtalálható egy adott ötvözetben, akkor az igen nagy valószínűséggel a világűrből érkezhetett.

A Szentpétervári Atomfizikai Intézet is hozzájutott egy, az alumíniumtárgyból származó kisebb mintához, amelyen Igor Okunev, az intézet egyik vezető munkatársa mindenekelőtt a korának meghatározására irányuló teszteket végzett. Ezeknek az eredményei egyértelműen megerősítették, hogy a különös szerkezet körülbelül háromszázmillió éves lehet.

Egyáltalán nem példa nélküli, hogy a föld mélyéből kibányászott széndarabok közül különös tárgyak kerülnek elő. 1851-ben az egyik Massachusetts környéki bányában dolgozó munkások egy cinkkel és ezüsttel bevont vázát hoztak a felszínre. A világ legrégebbi vázájaként számon tartott lelet keletkezését a szakértők a kambriumi korszakra teszik, vagyis körülbelül 534 millió éves lehet.

1974-ben egy romániai kőfejtőből került elő egy ismeretlen eredetű alumínium eszközdarab, amely kalapácsra, vagy még inkább az Apollo űrhajók egyik "lábára" emlékeztet azok szerint, akik közelről látták.

Az alábbi képen látható mechanikus eszközre pedig Jurij Golubev régész vezetésével a Szentpétervári Egyetem kutatói bukkantak, egy négyszáz millió évesre becsült vulkanikus kőzetben, a távoli Kamcsatka-félsziget, Peninsula nevű tartományában, egy Tigil nevű falucskától kétszázötven kilométerre. A lelet valódiságát később több tudós is megerősítette.

Forrás: Ittvannak.hukp.uaKapcsolódó: Oroszország felszólította Obamát: Beszéljetek a Világnak a Földönkívüliekről, vagy mi fogunk! Megosztás
Kategóriák: UFO

UFO-t filmezett a kereskedelmi pilóta Costa Rica-ban (videóval)

Ittvannak.hu - 2013, január 31 - 06:50

2013. január 23-án, Costa Rica déli részén haladt a menetrend szerinti repülőgép, amikor hirtelen egy gyorsan mozgó azonosítatlan repülő tárgy tűnt fel a közvetlen közelében. A váratlan jelenséget José Daniel Araya, a gép egyik pilótája teljesen véletlenül vette videóra, néhány nappal később pedig már a közép-amerikai ország egyik legnézettebb televíziós csatornája, a Canal 7 (Teletica) kamerája előtt elevenítette fel a történteket:

Kategóriák: UFO

Szellemnek tettette magát, hogy ne kelljen kifizetnie a parkolási díjat (videóval)

Paranormal.hu - 2013, január 30 - 21:47
clipboard147.jpgEgy elképesztő felvétel kering az interneten, amelyen egy kínai hölgy szellemnek tetteti magát és egyben autóját is, csupán azért hogy ne kelljen kifizetnie a körülbelül 4 ezer forintnak megfelelő parkolási díjat.

A felvételen láthatjuk, ahogyan az autó közeledik a kijárathoz majd a portás realizálja, hogy a gépjárműben nem ül senki. Néhány pillanattal később a portás észreveszi hogy valami felkapaszkodik az autó tetejére, aki nem más mint a történet főszereplője, az autó sofőrje, aki azonban annyira hitelesen imitálja egy szörny mozgását, hogy a férfi szinte halálra rémül és elmenekül.
Felmerülhet a kérdés, hogyan volt képes a sofőr irányítani az autót? A válasz nem túl bonyolult, a hölgy nem használt semmilyen fekete mágiát még csak varázslatot sem. A megoldás egy speciális távirányítóban rejlik, amely egy szintén kínai cég a BYD Su Rui fejlesztése. Az eszköz segítségével gyakorlatilag úgy irányíthatjuk autónkat, mintha csak a volán mögött ülnénk.   A videót kommentáló felhasználók felvetették a kérdés, vajon ez egy spontán esemény volt, vagy a készüléket gyártó cég ilyen módon kívánta reklámozni az új termékét?


Kategóriák: UFO

Az elfogott technológiák mérnöki visszafejtéséről tartanak előadást az 51-es Körzet egykori munkatársai Amerikában

Paranormal.hu - 2013, január 30 - 21:42
area51_reverse_engineering_13_02_09.jpgA tavaly szeptemberi, kifejezetten UFO témájú előadássorozat után, hamarosan újabb rendkívül érdekesnek ígérkező eseménynek ad otthont Las Vegas-ban, az Egyesült Államok Nemzeti Atomenergetikai Kísérleti Múzeuma (National Atomic Testing Museum). A szervezők ígéretei szerint ugyanis, február kilencedikén a rejtélyes nevadai 51-es Körzet néhány eddig nem ismert titkáról is fellebbentik a fátylat a rendezvény előadói.

A "Reverse Engineering at Area 51" (Mérnöki visszafejtés az 51-es Körzetben) című panel két előadója, T.D. Barnes, tesztpilóta és Gail Peck, a Légierő nyugalmazott ezredese évtizedekig az USA birtokába került ismeretlen technológiák megfejtésén dolgozott Amerika legjobban őrzött katonai bázisán. Azoknak, akik ellátogatnak a februári rendezvényre, olyan eddig nem ismert tényeket ígérnek, amelyekről eddig sehol nem lehetett hallani.
Katonai pályafutásuk során mindketten olyan szigorúan titkos, úgynevezett "fekete" projektekben vettek részt a Las Vegas-tól mintegy 160 km-re, északra található példátlanul őrzött létesítményben, amelyek keretében több ma is használt és a legkorszerűbbnek számító katonai repülőgép tervezési, kivitelezési és tesztelési munkálatai zajlottak. Ehhez pedig, állítólag a birtokukba került földönkívüli technológiák visszafejtéséből nyert adatokat is felhasználhatták. Barnes volt a vezetője a Project Oxcart és a Project Have Blue nevű titkos tudományos projekteknek, Peck pedig a Red Eagle tesztcsapat egyik első tagja volt. A legendás Vörös Sasok hivatalos feladata volt többek között megtalálni a megszerzett ellenséges (pl.: szovjet) gépek gyenge pontjait. Szolgálata során Peck számos titkos küldetésben is részt vett, amelyekről részletes beszámolót ígér az nyugalmazott pilóta.

area51_reverse_engineering_13_02_09.jpg


Habár, a múzeum elsősorban a különböző kísérleti atombomba robbantások titkosítás alól feloldott adatait, iratait, történeteit hivatott bemutatni, az intézménynek létezik egy kisebb állandó kiállítása is, amely a misztikus 51-es Körzetet járja körül. Amit hivatalosan tudni lehet a világ legtitkosabb katonai támaszpontjáról, azt be is mutatja a kiállítás, azonban - ahogy az a múzeum honlapján is olvasható - "alig áll rendelkezésünkre konkrét adat arról, hogy valójában mi is folyik az 51-es Körzet titkos létesítményeiben." A mostani előadás talán újabb adalékokkal szolgálhat a rejtélyekkel jócskán körülölelt nevadai létesítmény valódi funkcióját illetően, ezért természetesen igyekszünk mi is részletesen beszámolni a februári előadásokról.
ittvannak
Kategóriák: UFO

Az evolúciós csalás - 2.rész

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, január 30 - 17:34

Forrás:Adnan Oktar:Evolution Deceit - Utómunkálatok:Galactus

Darwin képzelete

Az az ember, aki a mai formájában előterjesztette az evolúció elméletét, egy amatőr angol természetbúvár, Charles Robert Darwin volt.Darwin sohasem részesült biológiai képzésben.

Csak mint amatőrt érdekelte a természet és az élőlények kérdése. Érdeklődésearra sarkallta, hogy önkénteskéntcsatlakozzék egy expedícióhoz, amely a H. M. S. Beagle nevű hajó fedélzetén vágott neki 1832-ben, hogy öt éven át utazzék a világ különböző tájain. Az ifjú Darwint rendkívül lenyűgözték a különböző élőlények, főleg egy bizonyos pintyfaj egyedei, amelyeket a Galápagos-szigeteken látott. Úgy gondolta, hogy a madarak csőrformájában tapasztalható eltérések annak köszönhetők, hogy alkalmazkodtak az élőhelyükhöz. Ezt az ötletet tartva szem előtt, feltételezte, hogy az élet és a fajok eredete a környezethez való alkalmazkodásban keresendő.

Darwin szerint az egyes fajokat nem külön-külön teremtette Isten, hanem egyetlen közös őstől származnak, és a természeti hatások következtében különültek el egymástól.Darwin feltételezése nem tudományos felfedezésen vagy kísérleteken alapult,az idő múltával azonban megalkotta belőle megalapozatlan elméletét, amely lelkes támogatókra talált a kor materialista biológusainak körében. Az alapötlet az volt, hogy a környezetéhez legjobban alkalmazkodó egyed örökítette tovább előnyös tulajdonságait a következő generációra, és ezek az időközben felhalmozódó tulajdonságok végül teljesen különálló fajt alakítottak ki. (Hogy ezek az „előnyös tulajdonságok” honnan származtak, azt nem tisztázta.) Darwin szerint ennek a mechanizmusnak a legfejlettebb terméke az ember.

Darwin ezt a kitalált folyamatot a „természetes kiválasztódás útján bekövetkező evolúció” névvel illette. Úgy vélte, hogy megtalálta a fajok eredetét: minden faj egy másik fajból alakult ki. Nézeteit 1859-ben tette közzé, A fajok eredete természetes kiválasztódás útján című könyvében.Darwin nagyon is tudta, hogy elmélete rengeteg problémával találja szemben magát. Ezt be is vallotta A fajok eredete című könyvében, Az elmélet nehézségei(Difficulties on Theory) fejezetben. Ezek a nehézségek elsősorban a régészeti maradványok,az élőlények bonyolult szervei, amelyek egyszerűen nem jöhettek létre véletlenszerűen (például a szem), és az élőlények ösztönei voltak. Darwin remélte, hogy ezeket a nehézségeket előbb-utóbb legyőzik majd az újabb felfedezések,de ez nem tartotta vissza őt attól, hogy némelyikre saját maga elő ne álljon valami teljesen pontatlan magyarázattal.

Az amerikai fizikus, Lipson, a következő kommentárt fűzi Darwin „nehézségeihez”:

A fajok eredetét olvasva úgy találtam, hogy Darwin sokkal kevésbé biztos magában,mint ahogy azt láttatják, Az elmélet nehézségei című fejezet például figyelemreméltó kételkedést tükröz. Fizikusként különösen megragadtak megjegyzései,hogy hogyan jöhetett létre a szem.Darwin legnagyobb baja az lett, hogy a tudomány, melytől azt remélte, hogy megválaszolja tézisének problémás pontjait, valójában óriási méretűre növelte azokat. Elméletének kidolgozása közben számos evolucionista biológus volt nagy hatással Darwinra, kiváltképp a francia Lamarck.Lamarck szerint az élőlények átörökítették az életük során megszerzett tulajdonságokat, és így fejlődtek. Például a zsiráfok antilopszerű állatokból fejlődtek ki úgy, hogy generációkon keresztül egyre tovább és tovább nyújtották ki nyakukat, ahogy egyre magasabb ágakat akartak elérni. Darwin a tulajdonságok átadásának ezt az elméletét tette az élőlények fejlődésének alapvető tényezőjévé. De Darwin és Lamarck is tévedtek, mertaz ő idejükben az életet még csak nagyon primitív eszközökkel, nagyon alacsony színvonalon lehetett tanulmányozni. Sok tudományos területnek, például a genetikának és a biokémiának még a neve sem létezett akkoriban.

Elméleteik ezért teljesen a képzelet erejére hagyatkoztak.Miközben még hallatszott Darwin könyvének visszhangja, egy osztrák botanikus,Gregor Mendel felfedezte az öröklődés szabályait 1865-ben. Mendel felfedezéséről nem sokan hallottak az évszázad végéig, de az 1900-as évek elején nagyon fontossá vált. Ez jelentette a genetika tudományának megszületését. Később a gének és kromoszómák szerkezetét is megismerték. Az 1950-es évek felfedezése, a genetikai információt tartalmazó DNS-molekula nagy krízist jelentett az evolúciós elmélet számára.Ennek oka az élet hihetetlen bonyolultsága és a Darwin által előterjesztett evolúciós mechanizmus érvénytelensége volt.Mindeme fejlődésnek azt kellett volna eredményeznie, hogy Darwin elmélete eltűnik a történelem szemétvödrében. Ez mégsem következett be, mert bizonyos körök ragaszkodtak az elmélet megújításához,átdolgozásához és tudományos fórumokon való előterjesztéséhez. Ezeket az erőfeszítéseket csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy nem tudományos, hanem ideológiai szándékok rejlenek mögötte.


A neodarwinista modell, ami ma az evolúció „élvonalának” számít, azzal érvel,hogy az élet két természetes mechanizmus: a „természetes kiválasztódás” és a „mutáció” révén jött létre. Az elmélet alapja a következő: „a természetes kiválasztódás és a mutáció egymást kiegészítő folyamatok. Az evolúciós változások forrása a véletlen mutáció, amely az élőlények genetikai szerkezetében következik be. A mutáció által kialakított tulajdonságok a természetes kiválasztódás révén maradnak meg vagy tűnnek el, és ez által fejlődnek az élőlények.”Amikor közelebbről is megvizsgáljuk ezt az elméletet, láthatjuk, hogy egyáltalán nem létezik ilyen evolúciós mechanizmus, mert sem a természetes kiválasztódás,sem a mutáció nem támasztja alá azt, hogy az élőlények különböző fajai egymásból fejlődtek volna ki.

Természetes kiválasztódás

A természetes kiválasztódást, a természet egyik folyamatát már Darwin előtt is ismerték a biológusok, és úgy határozták meg: „olyan mechanizmus, amely változatlan állapotukban tartja fenn a fajokat, és megakadályozza leromlásukat”. Darwin volt az első ember, aki feltételezte, hogy ez a folyamat evolúciós erővel bír,és aztán egész elméletét erre a feltételezésre építette fel. A könyvének adott cím is mutatja, hogy a természetes kiválasztódás volt Darwin elméletének alapja: A fajok eredete, természetes kiválasztódás útján. Azonban Darwin óta egyetlen apró bizonyíték sem merült fel arra, hogy az élőlények a természetes kiválasztódás segítségével fejlődtek ki. Colin Patterson, az angliai Természettudományi Múzeum vezető paleontológusa, aki mellesleg tekintélyes evolucionista, hangsúlyozza,hogy a természetes kiválasztódásról sohasem bizonyították be, hogy lenne ereje az élőlények fejlődését előidézni:„Soha senkinek sem sikerült új fajt létrehoznia természetes kiválasztódás révén.Még csak a közelébe sem jutottak soha, és a neodarwinizmusban erről zajlik a legtöbb vita”.A természetes kiválasztódás elve szerint azok az egyedek, amelyek a legalkalmasabbak az adott környezetben való túlélésre, fennmaradnak azáltal, hogy a túlélésre képesebb utódaik lesznek, míg azok, amelyek nem alkalmasak a túlélésre,elpusztulnak.

Például ha van egy szarvascsorda, amelyet vadállatok fenyegetnek,akkor természetesen azok az egyedek fognak életben maradni, amelyek gyorsabban tudnak futni. De akármeddig is folytatódik ez a folyamat, a szarvasokat nem fogja új fajjá változtatni. Lehet, hogy gyorsabban fognak futni, de a szarvasok akkor is szarvasok maradnak.Ha megvizsgáljuk azt a néhány példát, amelyet az evolucionisták hoztak fel a természetes kiválasztódásra, akkor látni fogjuk, hogy ezek nem mások, mint puszta megtévesztési kísérletek.

„Ipari melanizmus”

Douglas Futuyma 1986-ban kiadott egy könyvet, Az evolúció biológiája címmel,amelyet az egyik olyan forrásként tartanak számon, amely a legegyértelműbben magyarázza a természetes kiválasztódás útján végbemenő evolúciót. A leghíresebb példa ebben a témában az éjjeli lepkék pigmentációja, ami jelentősen sötétebbé vált az angliai ipari forradalom során. Ezt a történetet számtalan biológia könyvben megtaláljuk, nemcsak Douglas Futuyma könyvében.A történet a brit fizikus és biológus, Bernard Kettlewell 1950-es években végzett kísérletein alapul. A beszámoló szerint, az ipari forradalom kezdetén a Manchester környéki fák kérge meglehetősen világos volt. Emiatt a fakérgen pihenő sötét pigmentációjú(melanisztikus) éjjeli lepkéket könnyen észrevették a velük táplálkozó madarak, és ezért nagyon kevés esélyük volt a túlélésre. Ötven évvel később, azokban az erdőségekben,amelyekben az ipari szennyezés kiirtotta a zuzmókat, a fák törzse sötétebbé vált,és ezért a világos színezetű lepkék kerültek nagyobb veszélybe. Ennek eredményeként csökkent a világos színű lepkék populációja, ám növekedett a sötét színűeké. Az evolucionisták szerint ez hatalmas bizonyíték az ő elméletükre. Az evolucionisták ebben a történetben keresnek menedéket, és ezt használják kirakatként annak bizonyítására,hogy a világos színű lepkékből hogyan „fejlődtek ki” a sötét színűek.

Pedig egyértelmű, hogy ezt a jelenséget nem lehet az evolúciós elmélet bizonyítékaként felhasználni, hiszen a természetes kiválasztódás nem hoz létre olyan új formát, amely nem létezett korábban. A sötét színű lepkék ott voltak a lepkepopulációban már az ipari forradalom előtt is. Csak a különböző színű egyedek aránya változott a populáción belül. A lepkéknek nem fejlődött ki új tulajdonságuk vagy új szervük, amely által új faj jöhetne létre. Ha egy lepkét valamilyen más fajjá akarnánk változtatni, például madárrá, akkor meg kellene változtatnunk a génállományát.Vagyis teljesen új genetikai programot kellene létrehozni számára,amely tartalmazza a madár fizikai jellemzőit.Ezt a választ adhatjuk az evolucionisták történetére az „ipari melanizmusról”.Van azonban a történetnek egy másik, érdekesebb oldala is: nemcsak maga a magyarázat, hanem a történet is hamis!

Ahogy a molekuláris biológus, Jonathan Wells magyarázza Icons of Evolution (Az evolúció ikonjai) című könyvében, a sötét színű lepke története, amely minden evolúciós szemléletű könyvben megtalálható,és ezért maga is az evolúció egyik „ikonjává” vált, nem tükrözi a valóságot.Wells leírja könyvében, hogy Bernard Kettlewell kísérlete, amelyet az elmélet „tudományos bizonyítékának” neveznek, valójában tudományos botrány. Ennek a botránynak néhány lényeges pontja van.Számos, Kettlewell után végzett megfigyelés bizonyította, hogy ennek a lepkefajnak csupán egy típusa pihent a fakérgen, a többség jobban szeretett kis vízszintes ágak alá húzódni.

1980 óta nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a lepkefajnak az egyedei normális esetben nem időznek a fakérgen. 25 éves kutatómunka után számos tudós, köztük Cyril Clarke és Rory Howlett, Michael Majerus, TonyLiebert, és Paul Brakefield vonta le a következtetést: „Kettlewell kísérletében a lepkéket arra kényszerítették, hogy a normálistól eltérő, atipikus módon viselkedjenek,ezért az eredmények tudományos szempontból nem elfogadhatóak”.A Kettlewell eredményeit felülvizsgáló tudósok még ennél is érdekesebb eredményekre jutottak! Jogosan várhatnánk el, hogy a kevésbé szennyezett vidéken a világos színű lepkék legyenek többségben. Ezzel épp ellenkezőleg, Anglia szenynyezetlen vidékein négyszer annyi sötét színű lepkét találtak, mint világosat. Ez azt jelenti, hogy a fatörzsek és a lepkék színe között semmiféle összefüggés nincs,hiába állítja ezt Kettlewell és csaknem minden evolucionista forrás.

A további kutatások felfedték a tudományos botrány mélyebb dimenzióit: a„fatörzsön pihenő lepkék”, amelyeket Kettlewell fotózott le, valójában nem is éltek.Kettlewell elhullott példányokat ragasztott vagy tűzött fel a fatörzsekre, ésúgy fotózta le őket. Valójában nagyon kevés esélye lett volna arra, hogy ilyen fényképeket készítsen, hiszen a lepkék nem a fatörzsön szeretnek pihenni, hanem a kis ágak és levelek alatt.Ezekre a tényekre csak az 1990-es évek végén jött rá a világ tudományos közössége.Az ipari melanizmus mítoszának összeomlása, amely addig az egyik legértékesebb forrása volt a „bevezetés az evolúcióba” témájú előadásoknak,igencsak kiábrándította az evolucionistákat. Egyikük, Jerry Coyne, meg is jegyezte:„Saját reakcióm arra a kiábrándultságra emlékeztetett, amikor hatéves koromban rájöttem, hogy az ajándékokat nem a Mikulás hozza, hanem az apám.”

Így hát a „természetes kiválasztódás leghíresebb példája” a történelem szemétdombjára került, amikor kiderült róla, hogy nem más, mint tudományos botrány.És ez elkerülhetetlen volt, mert a természetes kiválasztódás nem az „evolúció működése”, bármit állítsanak is az evolucionisták. Nem képes új szervet teremteni egy élőlényben, eltávolítani egy meglévőt, vagy az élőlényt más fajjá alakítani.

Miért nem természetes az élőlények kiválasztódása?

A természetes kiválasztódás egyáltalán nem támogatja az evolúció elméletét,mert ez a mechanizmus soha nem képes bővíteni vagy javítani egy faj genetikai információit. Arra sem képes, hogy egy fajt egy másik fajjá alakítson át: a tengeri csillagot hallá, a halat békává, a békát krokodillá, vagy a krokodilt madárrá.Az ugrásszerű evolúció legnagyobb védelmezője, Gould, az alábbiakat írta a természetes kiválasztódás zsákutcájáról:

„A darwinizmus lényege egyetlen jelmondaton alapszik: a természetes kiválasztódás az evolúció folyamatát előrevivő alkotóerő. Azt senki sem tagadja,hogy a természetes kiválasztódásnak megvan a negatív szerepe, amennyiben kiküszöböli a nem életrevaló egyedeket. A darwini elmélet feltételezi és megkívánja,hogy ugyanez az erő létrehozza az életrevalókat is.”

A másik félrevezető módszer, amit az evolucionisták alkalmaznak a természetes kiválasztódással kapcsolatban az, hogy próbálják úgy beállítani, mintha tudatos tervező erő lenne. A természetes kiválasztódásnak azonban nincs tudata. Nincs akarata, amellyel el tudná dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz az élőlényeknek.

Ezért a természetes kiválasztódással nem magyarázható a biológiai rendszerek és szervek elképzelhetetlen bonyolultsága. Az említett rendszerek és szervek nagyszámú részegységből állnak, és ha akárcsak egyetlen egység hiányzik vagy működésképtelen, akkor használhatatlanná válnak. Ezeket a rendszereket „leegyszerűsíthetetlen komplexitás” jellemzi. Például az emberi szem nem működik, ha nincs minden részlete pontosan a helyén. Ebből következik, hogy annak az akaratnak, amely összeállítja ezeket az egységeket,előre kell tudnia a jövőt, és már kezdettől azt az előnyös tulajdonságot kell szem előtt tartania, amely a végén ki fog alakulni.

Mivel a természeti folyamatoknak nincs tudatuk vagy akaratuk, ilyesmire nem is képesek. Ez a tény, amely egyben az evolúciós elmélet alapjait is lerombolja, Darwint is aggasztotta:„Ha be lehetne bizonyítani, hogy bármilyen komplex szerv létezett,amely nem jöhetett létre számos, egymást követő apró változás útján, elméletem teljesen összeomlana”. A természetes kiválasztódás által csak a torz, gyenge vagy életképtelen egyedek tűnnek el egy adott fajból. Nem képes új fajt, új genetikai információt vagy új szerveket létrehozni. Vagyis természetes kiválasztódás útján az élőlények nem tudnak kifejlődni. Darwin elfogadta ezt az igazságot, amikor azt írta: „A természetes kiválasztódás semmit nem tehet, amíg új, kedvezőbb változatok nem bukkannakfel”. Ezért volt szükség arra, hogy a neodarwinizmus a mutációt tegye meg a természetes kiválasztódás mellett az evolúció másik fő előmozdítójának, mint„az előnyös változatok felbukkanásának okát”. Azonban, ahogy azt hamarosan látni fogjuk, a mutáció csak káros változásoknak lehet az oka.

Mutációk

A mutáció nem más, mint törés vagy hibás információ a DNS-molekulában,amely a sejt magjában található, és az összes genetikai információ hordozója. Ez a törés vagy hibás molekulaszakasz külső hatások eredménye, például a sugárzásé vagy a kémiai hatásoké. Minden mutáció véletlen, és vagy a DNS-molekula alkotórészeit károsítja, vagy a helyüket változtatja meg. A legtöbb esetben a károsodás olyan súlyos, hogy a sejt nem tudja kijavítani.A mutáció, amely mögé oly gyakran bújnak el az evolucionisták, nem az a varázspálca,amely az élőlényeket fejlettebb és előnyösebb formára alakítja. A mutációk közvetlen hatása káros. A mutáció által létrejött változások csak olyanok lehetnek,amilyeneket az emberek Hirosimában, Nagaszakiban és Csernobilban is tapasztaltak: halál, nyomorékság és torzszülöttek...Ennek oka igen egyszerű: a DNS szerkezete nagyon bonyolult, és a véletlenszerű hatások csak ronthatnak rajta. B. G. Ranganathan azt írja:A mutációk kicsik, véletlenszerűek és károsak. Ritkán fordulnak elő, és a legtöbb esetben nincs semmilyen hatásuk. Ezek a jellemzők is mutatják, hogy a mutációk nem vezethetnek evolúciós fejlődéshez. Egy magas fejlettségi fokú élőlényben a véletlen változás vagy eredménytelen, vagy káros. Ha egy óra szerkezetét véletlenszerűen megváltoztatjuk, azzal nem tudjuk jobbá tenni. A legjobb esetben semmi sem történik, de a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy elrontjuk az órát. Egy földrengés nem javít a városképen, hanem pusztulást hoz.Eddig tulajdonképpen semmiféle hasznos mutációt nem sikerült felfedezni.Minden mutáció károsnak bizonyult. Az evolucionista tudós, Warren Weawer így kommentálta a Radioaktív Sugárzás Genetikai Hatását Vizsgáló Bizottság(Committee on Genetic Effects of Atomic Radiation) jelentését, amely azzal foglalkozott,hogy milyen mutációkat okoztak a második világháborúban használt atomfegyverek:„Sokakat meglep a kijelentés, hogy gyakorlatilag minden mutáns gén káros hatású.Hiszen a mutáció az evolúció szükséges része. Hogyan származhat pozitív hatás – vagyis a magasabb rendű életformák kifejlődése – olyan mutációkból,amelyeknek gyakorlatilag mindegyike káros?”

Minden arra irányuló erőfeszítés, hogy „hasznos mutációt” hozzanak létre, kudarcot vallott. Az evolucionisták évtizedeken át kísérleteztek muslicákkal, mivel ezek az apró rovarok nagyon gyorsan szaporodnak, és a mutációk is gyorsan megmutatkoznak.Generációkon keresztül hozták létre szándékosan a mutációkat, de soha, egyetlenegy hasznos mutációt sem sikerült megfigyelni. Az evolucionista genetikus, Gordon Taylor így írt:Rendkívül meglepő dolog ez, mégis mennyire elkerüli az emberek figyelmét:hatvan esztendeje a világ minden táján tenyésztenek muslicákat a genetikusok, hogy bebizonyítsák az evolúciót. Eddig azonban nemhogy új faj, egyetlen új enzim létrejöttét sem figyelték meg.

Egy másik kutató, Michael Pitman, szintén a muslicákon végrehajtott kísérletekkudarcát kommentálja:„Számtalan genetikus szélsőséges hatásoknak, melegnek, hidegnek, fénynek,sötétnek tette ki a muslicákat, vegyszerekkel és sugárzással kezelték őket.Mindenféle mutáció előfordult a kísérleti állatok körében, gyakorlatilag a mutációk teljes skálája, a szinte észrevehetetlentől a rémálomszerűig. Ember által előidézett evolúció? Nem igazán. A genetikusok szörnyszülöttei közül nagyon kevés volt képes életben maradni a tenyésztőlombikon kívül. A gyakorlatban az összes mutáns elpusztul, terméketlen, vagy visszafajzik a tenyésztés előtti ősi típusra”. Ugyanez igaz az emberekre is. Az emberi lényeken megfigyelt valamennyi mutációnak rémálomba illő hatása van. A kérdéssel kapcsolatban az evolucionisták erősen ködösítenek, amikor még ezeket a torz mutánsokat is „az evolúció bizonyítékaként” emlegetik. Az emberek körében megfigyelhető összes mutáció deformitást jelent: olyan torzulásokat, mint a mongol idiotizmus, a Down szindróma,az albinizmus, a törpe növés vagy a rák. Ezek azok a mutációk, amelyeket az evolucionista tankönyvek az „evolúció működésére” hoznak fel példának. Szükségtelen magyarázni, hogy egy olyan folyamat, ami beteggé és nyomorékká teszi az embereket, nem lehet a „fejlődés hajtóereje” – hiszen az evolúciónak éppen az a lényege, hogy fejlettebb élőlényeket hozzon létre, amelyek alkalmasabbak a túlélésre.Három pontban foglalhatjuk össze, hogy a mutáció miért nem támogatja az evolucionisták feltételezéseit:

1. A mutáció mindig káros: Mivel véletlenszerűen fordul elő, csaknem mindig károsítja azt az élőlényt, amelyben végbemegy. A józan ész azt mutatja, hogy egy tökéletesen működő szervezetbe történő véletlen közbeavatkozás nem javít,hanem ront azon a szervezeten. A mai napig nem sikerült „hasznos mutációt” felfedezni.

2. A mutáció nem ad hozzá új információt az élőlény DNS-molekulájának szerkezetéhez: A genetikai információt hordozó alkotóelemek kiszakadnak a helyükről,eltorzulnak, vagy más helyre kerülnek. A mutáció révén egy élőlénynek nem alakulhatnak ki új szervei vagy új tulajdonságai, csak abnormitások jöhetnek létre.

3. Ahhoz, hogy a mutáció átöröklődjék a következő generációra is, az élőlény szaporítósejtjeiben kell változásnak bekövetkeznie: Egy akármilyen sejtben bekövetkező véletlenszerű változás nem öröklődik át a következő generációra.Például ha az emberi szemet megváltoztatja a sugárzás vagy valamilyen más hatás, az nem öröklődik át az utódokra.Nem lehetséges az, hogy az élőlények az evolúció által fejlődtek volna ki, mert nincs a természetben olyan erő vagy mechanizmus, ami az evolúciót előidézhette volna. Ezt alátámasztják azok a régészeti leletek is, amelyek azt mutatják, hogy az evolúció elmélete igencsak messze áll a valóságtól.

Kategóriák: UFO

Oldalak