UFO

Saját gyilkosával táncol a halálraítélt csillag

ParaHIR.HU - 2018, december 25 - 18:55
CsillagászatKategória: Mainstream

A SPHERE bolygóvadász műszer egyik új alrendszerének tesztelése során az ESO Nagyon Nagy Távcsövének csillagászai minden korábbit, köztük még a Hubble-űrtávcsövet is felülmúlóan éles felvételt készítettek az R Aquariiról. A fotó megdöbbentő részleteket tár fel a kettőscsillag tagjainak különleges viszonyáról.

Ennek a látványos képnek a megjelenése az ESO R Aquarii-hetének második eseménye. A felvétel feltárja az R Aquarii nevű különleges kettőscsillag környezetének rejtett titkait. Míg a legtöbb kettőscsillag az őket összekapcsoló gravitációs vonzásnak köszönhetően elegáns táncot lejt egymás körül, az R Aquarii csillagainak kapcsolata messze nem ilyen békés.Elenyészően kicsiny mérete ellenére a páros kisebbik tagja folyamatosan anyagot szippant el a haldokló kísérőjétől – egy vörös óriástól.

A sok éves folyamatos megfigyelések feltárták az R Aquarii felvétel közepén látható két csillagának különleges történetét. A kettős nagyobbik, vörös óriás tagja egy Mira típusú változócsillag. Ezek az életük végén járó csillagok, miközben a Napénak ezerszeresére fényesednek, pulzálni kezdenek.Levetve táguló külső burkukat, anyagot juttatnak a csillagközi térbe.

Ennek a hatalmas csillagnak a haláltusája már önmagában is lenyűgöző, ám a kísérő fehér törpecsillag hatása ezt az érdekes csillagászati eseményt baljóslatú kozmikus látványosságba fordítja. A vörös óriásnál sokkal kisebb, sűrűbb és forróbb fehér törpe lenyúzza az anyagot nagyobb társa felszínéről. A felvételen a csillagok kölcsönhatása következtében az R Aquariiból kilövellő anyagnyalábokat is szemügyre vehetjük.

Időnként kellő mennyiségű friss anyag gyűlik össze a fehér törpe felszínén ahhoz, hogy beindulhasson egy termonukleáris nóvarobbanás. Ez a rendkívül energikus esemény rengeteg anyagot repít ki a világűrbe. A fotón korábbi nóvarobbanásokból származó anyagmaradványokat is láthatunk a középpontból kiáramló finom anyagfelhők formájában.

A felvételt a SPHERE/ZIMPOL műszeregyüttessel készítették az R Aquariiról. A képen látható maga a kettőscsillag, valamint a csillagpáros által kilövellt anyagsugarak.

FORRÁS: ESO/SCHMID ET AL.

Az R Aquarii mindössze 650 fényév távol van tőlünk – csillagászati értelemben szinte a szomszédunk, – így ez az egyik legközelebbi szimbiotikus kettős. Ennélfogva ez az érdekfeszítő csillagpár évtizedek óta élvezi a csillagászok kitüntetett figyelmét. Az R Aquarii különleges részleteinek miriádjait rögzítő felvétel elkészítése jó választásnak bizonyult a SPHERE nevű bolygóvadász műszer egy részegysége, a Zurich IMaging POLarimeter (ZIMPOL) nevű eszköz képességeinek kipróbálása gyanánt.Az eredmény a jól ismert NASA/ESA Hubble-űrtávcső korábbi felvételénél is élesebb fotó lett.

A több évnyi fejlesztés eredményeként létrejött SPHERE műszer a csillagászat egyik legnagyobb kihívást jelentő izgalmas területe, az exobolygók utáni kutatás céljaira készült. Csúcstechnológiájú adaptív optikája és speciális műszerei, köztük a ZIMPOL segítségével az eszköz közvetlen leképezéssel képes exobolygókat észlelni. A SPHERE képességei azonban nem korlátozódnak a rejtőzködő exobolygók felkutatására. Az eszköz segítségével számos egyéb égitesttípus is eredményesen tanulmányozható, amint azt az R Aquarii különleges részleteiről készült, itt bemutatott felvétel is igazolja.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Két bolygó egy kettőscsillag körül - egyikük a lakhatósági zónában!Kettős csillagrendszerből szökhetett el az 'Oumuamua350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreit
Kategóriák: UFO

Megfejtették az Uránusz különleges titkát

ParaHIR.HU - 2018, december 23 - 14:54
UránuszCsillagászatKategória: Mainstream

A Durhami Egyetem kutatói számítógépes szimulációval kimutatták, hogyan jött létre az Uránusz szokatlanul nagy tengelyferdesége.

 

 

 

 

Kilencven százalékhoz közelít a tengelyferdesége

Az Uránusz a Naprendszer egyetlen bolygója, amelynek igen nagy, 90 százalékhoz közeli a tengelyferdesége.

A Uránusz és gyűrűi

FORRÁS: NASA, ESA, SHOWALTER

A csillagászok szerint ez egy korai bolygóméretű objektummal való ütközés során jöhetett létre több milliárd évvel ezelőtt. Brit asztronómusok úgy vélik, rájöttek, hogyan jött létre ez a különös tengelyferdeség:

a Naprendszer hetedik bolygója legalább kétszer ütközött egy földméretű hatalmas objektummal.

Részletes számítógépes szimulációk megmutatták, hogy egy óriási kőzetobjektum csapódott be a naprendszer hetedik bolygójába - hangoztatta Jacob Kegerreis, a Durhami Egyetem csillagásza, aki egy amerikai űrtudományi konferencián mutatta be eredményeiket.

Unikum a Naprendszerben

Az Uránusz a maga nemében páratlan bolygó a Naprendszerben. A bolygónak, csak úgy, mint öt holdjának a tengelyferdesége nagyon közelít 90 fokhoz,a mágneses tér erőssége az északi féltekén pedig tízszer annyi, mint a délin.Az Uránusz mágneses tengelye 60 fokkal eltér a forgási tengelytől, ezért a napszél lökéshullám frontja erősen eltolja, mintegy a bolygó mögé csavarja és spirálba rendezi a mágneses erővonalakat.

A Voyager-2 képe az Uránuszról

FORRÁS: NASA\JPL

A magban nagy nyomású, átalakult kristályszerkezetű sós-ionos víz áramlik, amely gyenge mágneses erőteret kelt. A számítógépes szimulációk szerint az összeütközés és az Uránusz átformálása órák alatt megtörtént - magyarázta Kegerreis, aki animációs filmen mutatta be a hirtelen ütközést és annak következményeit.

Évmilliárdokkal ezelőtt történt a borzasztó erejű ütközés

A csillagász valószínűnek tartja, hogy ez az Uránusszal ütköző nagy objektum még mindig valahol a Naprendszerben nagyon távol bolyong. Ez megmagyarázná a bolygó keringésével kapcsolatos bizonyos kérdéseket,és bele illik abba az elméletbe, hogy egy tizedik bolygó is létezik a Naprendszerben, valahol a Plútón túl- vélte Jim Green, a NASA vezető tudósa, aki nem vett részt a tanulmány elkészítésében. Green elképzelhetőnek mondta, hogy több kisebb - Pluto méretű - űrkőzet lökte fel az Uránuszt, de Kegerreis csoportjának kutatása egyetlen nagy ismeretlen objektumra mutat.

Az Uránusz és gyűrűi

FORRÁS: NASA/JPL/STSCI

Az összeütközés a szakemberek szerint 3-4 milliárd évvel ezelőtt történt, még az előtt, hogy az Uránusz nagyobb holdjai nem alakultak ki.

Forrás: MTIKapcsolódó: A nap híre: Egy új kutatás szerint az Uránusz szellentésszagúAz Uránuszon és a Neptunuszon gyémántok hullanak az égbőlElőször sikerült laboratóriumban előállítani az Uránusz szuperjegétMegtalálták az Uránusz rég elvesztett sarkaitSötét égitestek rejtőzködhetnek az Uránusznál
Kategóriák: UFO

Piramisszerű objektumot találtak a Marson

ParaHIR.HU - 2018, december 22 - 13:35
MarsKategória: MainstreamA Mars Reconnaissance Orbiter még tíz évvel ezelőtt készítette ezt a fotót a marsi felszínről, de valamiért most került újra elő, és a laikusok rögtön piramis alakú ufóépítményt sejtenek rajta. Persze nem meglepő, de egyáltalán nem erről van szó.  

A képet a Daily Express beszámolója szerint az ufóvadász Scott C Waring találta meg, aki rögtön elő is hozakodott egy teóriával: a piramis alakú épület valójában tényleg egy piramis, amit földönkívüliek hoztak létre azért, hogy a letelepedési területükön gyakorolhassák a vallásukat.

Bár Waring szerint a piramis két oldala erősen erodálódott az évek során, azért még mindig egyértelmű, hogy valóban mesterséges építmény. 

Az objektum egyébként nagyjából 30-40 méter széles, és a Candor Chasma régióban található. És itt is a megoldás: ez a terület a legnagyobb kanyonvonal az egyébként is a Naprendszer második legmélyebb kanyonrendszerén, a Valles Marinerisen belül, éles sziklákkal és csúcsokkal. Az objektum, ha nem ragadjuk ki a környezetéből, pontosan beleillik a Valles Marineris többi természetes képződményei közé.

Fotó: NASA / JPL / University of Arizona

Nem meglepő, hogy természetes képződményről van szó, és az sem, hogy az ufóvadászok rögtön rákattantak: azért be kell ismernünk, tényleg úgy fest, mintha egy kicsit megviselt piramis volna.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Furcsa marsi kőkör a Curiosity felvételénMarsi mintákat szállítana a Földre a NASA és az ESAMilyen hangja van egy marsi leszállásnak?A Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződményt
Kategóriák: UFO

Az ősrobbanásban kialakult gázfelhőt azonosítottak

ParaHIR.HU - 2018, december 21 - 16:08
CsillagászatKategória: Mainstream

Az ősrobbanásból visszamaradt emléket, egy ősi gázfelhőt fedeztek fel ausztrál csillagászok.

 

 

Ilyen csillagászati ereklye eddig még nem volt ismert

A különleges csillagászati ereklye bepillantást enged a 13,7 milliárd évvel ezelőtti múltba - közölték a kutatók kedden.

A táguló univerzum modellje az ősrobbanástól napjainkig

FORRÁS: NASA

A világ legerősebb optikai teleszkópjának használatával a melbourne-i Swinburne Műszaki Egyetem (SUT) kutatói azonosították az ősi gázfelhőt,

amely állapota alapján az ősrobbanás alatt, vagy ahhoz időben nagyon közel alakulhatott ki.

Az ősrobbanás művészi ábrázolása

FORRÁS: SOLAR STORY

"Akármerre nézünk, az univerzumban lévő gáz felrobbant csillagokból származó nehéz elemekkel szennyezett. De ez a bizonyos felhő ősinek tűnik, ha van benne bármilyen nehéz elem, az kevesebb lehet, mint a Napban lévő ilyen anyagok arányának egy tízezred része" - mondta Fred Robert, az SUT tudósa.

Több mint tizenhárommilliárd éves ugrás a múltba

A nehéz elemeknek ez a mennyisége nagyon alacsony, és ez döntő bizonyíték arra, hogy az ősrobbanásból őrződött meg a felhő.

A hawaii W.M. Keck Obszervatórium tíz méteres tükrösteleszkópjainak kupolái

FORRÁS:LIBRARY OF CONGRESS/PHOTOGRAPHY/ETHAN TWEEDIE

A Hawaiion lévő W.M. Keck Csillagvizsgáló tízméteres ikerteleszkópjainak használatával a tudósok meg tudták vizsgálni a felhő tulajdonságait egy szuperfényes kvazár háttérfénye segítségével,

amely lehetővé tette, hogy a gázfelhőben lévő hidrogén felismerhetővé váljon.

Kozmikus por- illetve gázköd  képe

FORRÁS: NASA

A felfedezés segítheti a csillagászokat annak megértésében, hogy az ősrobbanás után miért formálódtak egyes csillagok és galaxisok és mások miért pusztultak el.

Forrás: MTIKapcsolódó: Egy második ősrobbanás hozza el a világegyetem pusztulásátEgy új tanulmány szerint nem volt ősrobbanásTúl a határokon: az Ősrobbanás-elmélet titokzatos kérdései I.részMi volt az ősrobbanás előtt? Hawking szerint tök mindegy
Kategóriák: UFO

Parányi porszemcsékből viharos gyorsasággal nőtt bolygóvá a Föld

ParaHIR.HU - 2018, december 20 - 16:25
CsillagászatFöldKategória: Mainstream

Régóta foglalkoztatja a kutatókat az a kérdés, hogy vajon hogyan és mennyi idő alatt alakulhatott ki tágabb szülőhazánk, a Föld. Bolygónk kialakulására három elmélet létezik: az úgynevezett „Nap-ködös”, a „besugárzott részecskés” valamint a „kései akkréciós” modell. Egy nemrég elvégzett kutatás szerint a földköpeny és a mélyűr izotópösszetételének összevetése az első változatot támasztja alá.

Az árulkodó neon

A Föld viszonylag gyorsan alakult ki a Nap körüli por- és gázfelhőből, formálódó köpenyében csapdába ejtve a vizet és a gázokat – állítják a Kaliforniai Egyetem davisi kampuszának (UC Davis) kutatói a Nature legfrissebb számában.

Földkelte a Holdon. A legfrisebb kutatások szerint bolygónk sokkal gyorsabban alakult ki, mint ahogy azt eddig feltételezték

FORRÁS: NASA

Az eredmények azon túl, hogy hozzájárulnak a Föld eredetének tisztázásához,

segítenek az olyan távoli naprendszerek azonosításában, ahol esetleg lakható bolygó található.

Egy Földhöz hasonló exobolygó illusztrációja

FORRÁS: LEEMAGE/©RON MILLER/NOVAPIX/LEEMAGE/RON MILLER

A UC Davis professzora, Sujoy Mukhopadhyay és posztdoktor kutatója, Curtis Williams úgy jutottak erre a következtetésre,

hogy a neon izotópösszetételét elemezték a Föld mélységeiben,

és ezt vetették össze a világűrből származó különböző minták hasonló adataival.

Az eredmények segítenek az olyan távoli naprendszerek azonosításában, ahol esetleg lakható bolygó található.

FORRÁS: ESO/M. KORNMESSER

Azt próbáljuk megérteni, honnan és miként került a neon a Föld köpenyébe. Ez elárulja nekünk, milyen gyorsan és milyen körülmények között formálódott a bolygó

– nyilatkozta Williams, majd kifejtette: a neon egyfajta indikátorként árulkodik arról, hogy más gázok, mint a víz alkotói, illetve a szén-dioxid és a nitrogén honnan érkeztek.

A Föld a Hold túlsó oldaláról nézve. Eldőlni látszik a kérdés, hogyan alakulhatott ki a Föld

FORRÁS: NASA

Míg az utóbbi elemek és vegyületek az élő anyag alkotói, a neon inert nemesgáz, amely nem vesz részt a Földön zajló kémiai és biológiai folyamatokban, így a neon még négy és fél milliárd év múltán is őrzi eredetének emlékét.

Becsapódások hizlalták-e hatalmasra a Földet?

Három versengő elmélet forog közkézen arról, hogyan alakult ki a Föld a Nap körüli, por és gáz alkotta ún. protoplanetáris korongból a Naprendszer hajnalán, és hogyan kebelezte be növekvő bolygónk a vizet és a gázokat.

Egy fiatal csillag és az azt körülvevő protoplanetáris korong művészi illusztrációja

FORRÁS: ESO/L. CALÇADA

Az első, „Nap-köd” elmélet szerint a növekedés viszonylag gyorsan, 2-5 millió év alatt zajlott le,

és a gyarapodó Föld közvetlenül a fiatal Nap körüli nebulából – a csillag körül keringő por- és gázkorongból – gyűjtötte anyagát.

Az ALMA felvétele a HL Tauri körül formálódó protoplanetáris korongról, amiből bolygók alakulhatnak ki. Ilyen képet mutathatott több mint négy és fél milliárd éve a Naprendszer is

FORRÁS: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)

A második elmélet azt feltételezi, hogy először parányi porszemcsék formálódtak, amelyeket a Nap egy ideig intenzív sugárzással bombázott, mielőtt miniatűr testekké, ún. planetezimálisokká álltak volna össze, s a növekvő Földet ezek becsapódásai hizlalták.

A korai Naprendszert bemutató illusztráción szaggatott vonal jelzi azt a sávot, amelyen kívül a vízjég nem olvad el. A Naprendszer belsejébe két úton kerülhet víz: vagy a porszemcsékhez tapadó vízmolekulákkal, vagy olyan szenes kondrit típusú meteoritokkal, amelyek a korai Jupiter gravitációjának hatására érik el a Naprendszer belső részein az objektumokat

FORRÁS: ORIGO

Ha viszont a harmadik verzió igaz, a Föld relatíve lassan alakult ki, és a gázokat vízben, szénben és nitrogénben gazdag kondritos meteoritok szállították.

Ezt a forgatókönyvet „kései akkréciós” modellként szokás emlegetni

(az akkréció mint kifejezés a növekvő égitest anyagbefogásának folyamatára utal).

A Föld jelenlegi tömege a Naprendszer keletkezésének hajnalán viszonylag gyorsan állt össze

FORRÁS: LEEMAGE/©P.CARRIL/NOVAPIX/LEEMAGE/P.CARRIL

Mukhopadhyay elmondta: az egyes modellek eltérő képet festenek a korai Föld állapotáról,

például ha a Föld gyorsan alakult ki a Nap körüli nebulából, sok hidrogén lehetett a felszínén

vagy ahhoz közel, ellenben ha a széntartalmú kondritok építették, a hidrogén oxidált formában, vagyis vízként érkezhetett rá.

A választ az óceán aljzata rejti

Hogy igazságot tegyenek, vajon a versengő modellek melyike állhat a legközelebb a valósághoz, Williams és Mukhopadhyay pontos méréseket végeztek a Föld keletkezésének idején a bolygó köpenyanyagába bezáródott neon izotóparányának meghatározására.

A neon spektruma (színképe)

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS/DEO FAVENTE

A neonnak három izotópja létezik: a 20-as, 21-es és 22-es tömegszámú.

Mindhárom stabil és nem radioaktív, azonban a neon-21 az uránium radioaktív bomlása során keletkezik.

Így a neon-20 és -22 mennyisége a Földön állandó a bolygó keletkezése óta, és az is marad örökre, ellenben a neon-21 idővel lassan felhalmozódik.

A neon gázkisülése egy üvegcsőben

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS/ALCHEMIST-HP

A Föld keletkezését magyarázó három elmélet a neon-20 és a neon-22 más és más arányát jósolja, s e neonizotópok állandósága miatt az akkor beállt viszonyok máig változatlanok maradtak.

A kutatók úgy juthattak legközelebb a földköpenyhez, hogy megvizsgálták az óceánfenék bazaltpárnának nevezett kőzeteit.

Párnaláva formáció a mélytengeri közép-atlanti hátság riftvölgyében

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Ezek az üveges sziklák a Föld mélyéről felbugyogó olvadt kőzetek maradványai, amelyek az óceán vizével érintkezve dermedtek meg, és a Rhode Island-i Egyetem fúróexpedíciója hozta őket a felszínre.

Az óceán felszíne alatt bukkantak rá a válaszra a kutatók

FORRÁS: ELTER TAMÁS

A bazalt apró buborékok formájában gázzárványokat tartalmaz.

Williams egy légmentesen lezárt kamrában, prés segítségével zúzta össze a bazalt darabkáit, s az így kiszabadult gázt érzékeny tömegspektrométerbe vezette.

A neon azt bizonyítja, hogy nagyon gyorsan hízott a Föld

Ami a világűrt illeti, korábbi kutatások a Genesis-űrmisszió során a napszélből gyűjtött részecskék elemzésével megállapították, milyen neonizotóp-arány tartozna az első elmélethez, vagyis a „Nap-nebula” változathoz.

A Lófej-köd az Orion csillagképben. A csillagok és a bolygók az ehhez hasonló nebulákból, a csillagközi por és gázfelhőkből alakulnak ki

FORRÁS: NOAO/TRAVIS RECTOR

A „besugárzott részecskés” modellnek megfelelő izotópösszetételre a holdbéli talaj- és meteoritminták elemzéséből lehetett következtetni. Végül a „kései akkréciós” modellhez a széntartalmú kondritos meteoritok analízise szolgáltatott adatokat.

Az Almahata Sitta meteorit a lelőhelyén. A teóriák közül az egyik elmélet szerint a meteoroidok tömeges becsapódása miatt nőtt a mai méretére a Föld tömege, ám ezt az elméletet az új kutatások fényében véglegesen el lehet vetni

FORRÁS: PETER JENNISKENS (SETI INSTITUTE/NASA AMES)

Mivel a földmélyi bazalt gázzárványaiból felszabadított neon izotóparánya nem felelt meg sem a besugárzott részecskés, sem a kései akkréciós modell jóslatainak,

az új adatok a gyors korai kialakulás, vagyis a Nap-nebulából való közvetlen anyaggyűjtés modelljét támasztják alá.

A Nap felszíne

FORRÁS: AFP/NASA

Világosan látszik, hogy a mély földköpeny anyagában a nebulából származó neon található

– szögezte le Williams. Emlékezzünk: a neon remek helyettes indikátora a többi illékony anyagnak, hiszen ugyanakkor került a Földre, viszont azokkal ellentétben nem ment át számtalan átalakuláson.

A kihűlő ősi Föld művészi illusztrációja

FORRÁS: NASA/EARTH

Így a neon eredetéből nyugodtan következtethetünk arra, hogy a hidrogén, a víz, a széndioxid és a nitrogén – vagyis azok az anyagok, amelyek a mai ismereteink szerint lakhatóvá tesznek egy bolygót – szintén ugyanakkor kerültek a gyarapodó Föld birtokába.

Más csillagok körül is így keletkezhetnek a Föld-típusú bolygók

Az eredményekből egyebek mellett az is következik, hogy a létfontosságú elemek és vegyületek begyűjtéséhez a formálódó bolygóknak el kellett érniük egy bizonyos alsó mérethatárt – nagyjából a Marsét, vagy annál kicsit nagyobbat –, még mielőtt a Nap-nebula szerteoszlott.

Egy protoplanetáris korong művészi illusztrációja

FORRÁS: B. SAXTON (NRAO/AUI/NSF)

Más naprendszerek megfigyelése arról tanúskodik, hogy ehhez körülbelül két-hárommillió évre van szükség

– ismertette Williams. Ez azt is jelenti, hogy egy lakható bolygó aligha lehet kisebb ennél.Vajon más csillagok körül is hasonlóképpen zajlanak ezek a történések?

Az ALMA felvétele a CI Tau-ról. Jól megfigyelhető a fiatal csillagot körülvevő protoplanetáris korong

FORRÁS: UNIVERSITY OF CAMBRIDGE

A chilei sivatagban található Atacama Large Millimeter Array (ALMA) obszervatórium megfigyelései szerint igen – állítják a tudósok.

Az ALMA 66 rádiótávcső jeleit egyesítve a világegyetem por- és gázfelhőit képezi le,

és néhány közeli csillag körül megfigyelte a bolygóformálódáshoz szükséges, porból és gázból álló korongokat.

Az ALMA (Atacama Large Millimeter Array) rádióteleszkópjai a csillagos eget fürkészik

FORRÁS: YOUTUBE

E korongokban olykor sötét gyűrűk látszanak, ahol a por eltűnt belőlük.

Van néhány módja annak, hogyan tűnhet el a korongból a por, ezek egyike az, ha a porból éppen bolygó alakul

– mondta el Williams.

Egy távoli csillagrendszer exobolygójának felszíne, művészi illusztráción

FORRÁS: (IAU/L. CALÇADA)

Más naprendszerekben látjuk, amint a gázkorongból bolygók képződnek, és a mi Földünk belseje is ennek a folyamatnak az emlékét őrzi

– foglalta össze Mukhopadhyay.

Valószínűleg mindenütt máshol a világegyetemben is gyakori formája ez a bolygóképződésnek.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Megkérdőjeleződhet minden, amit a bolygók keletkezéséről tudunkÚj katasztrófaelmélet a Hold keletkezésérőlA Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)A Föld valójában két bolygóból áll
Kategóriák: UFO

A Szaturnusz felemészti saját jéggyűrűit

ParaHIR.HU - 2018, december 19 - 19:07
SzaturnuszCsillagászatKategória: Mainstream

Felemészti jéggyűrűit a Szaturnusz saját mágneses mezeje - közölte a NASA, az amerikai űrügynökség.

Az Icarus című tudományos lapban bemutatott tanulmány szerint a Szaturnusz gravitációja bevonzza az ikonikus gyűrűket jégrészecskékből álló, ködös eső formájában.

A Szaturnusz gyűrűi a bolygó körül keringő gyűrűrendszert alkotnak. Apró, szinte teljesen vízjégből álló részecskék alkotják őket, de nyomokban sziklás anyag is fellelhető a gyűrűkben. Eredetük vitatott, mindenesetre most eltűnőben vannak.

A "gyűrűeső" annyi csapadékot bocsát ki, amennyi fél óra alatt megtöltene egy olimpiai méretű úszómedencét - mondta el James O'Donoghue, a NASA Goddard Space Flight Center nevű intézményének munkatársa.

Szaturnusz

FORRÁS: ESA/HUBBLE, NASA, A. SIMON (GSFC) AND THE OPAL TEAM, J. DEPASQUALE (STSCI), L. LAMY (OBSERVATOIRE DE PARIS)

A szakértők szerint a teljes gyűrűrendszer 300 millió év alatt eltűnik, és tekintve a bolygó egyenlítőjére hulló anyagmennyiséget, melyet a Cassini űrszonda észlelt, maguknak a gyűrűknek akár kevesebb mint 100 millió évük lehet hátra.

"Ez viszonylag rövid idő ahhoz képest, hogy a Szaturnusz kora több mint négy milliárd év"

- mondta O'Donoghue.

Az apró részecskék, melyek korábban kiegyensúlyozott helyzetben voltak a gravitációnak és saját keringési sebességüknek köszönhetően, a Napból érkező ibolyántúli fény vagy a kis meteoritbombázásokból érkező plazmafelhő hatására elektromosan feltöltődhetnek, ami drámai módon megváltoztatja az egyensúlyt - olvasható a tanulmányban.

A gyűrű részecskéi így belezuhannak a Szaturnusz felső légkörébe, ahol elpárolognak, a víz pedig kémiai reakcióba lép a Szaturnusz ionoszférájával. Ez a reakció megnöveli az elektromosan töltött részecskék, a H3+ ionok élettartamát. A napfény által energizált ionok infravörös fényben ragyognak.

A NASA kutatói ezt az infravörös fényt figyelték meg a Keck teleszkóp segítségével.

"Szerencsések vagyunk, hogy a Szaturnusz gyűrűrendszere közelében vagyunk, amely úgy tűnik, élettartama közepén jár. A gyűrűi azonban ideiglenesek. Lehetséges, hogy csak lemaradtunk a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz hatalmas gyűrűrendszereiről - ma már csak vékony kis gyűrűjük van" -

fejtette ki O'Donoghue.

Forrás: ORIGOKapcsolódó:  Hatalmas óceán rejtőzik a Szaturnusz holdjának felszíne alatt Sarki fény ragyog délben a SzaturnuszonAz élet alapanyagait találták meg a Szaturnusz holdjánFantasztikus közeli fotó a Szaturnusz külső gyűrűjérőlGyönyörű kép a Szaturnusz gyűrűjéről
Kategóriák: UFO

Fura rózsaszínű objektum a Naprendszer legtávolabbi égitestje

ParaHIR.HU - 2018, december 18 - 16:18
CsillagászatnaprendszerKategória: Mainstream

A valószínűleg golyóformájú objektum a 2018 VG18 jelet és a Farout (Távoli messzeség) becenevet kapta. Az IAU nemzetközi csillagászegyesület Minor Planet Központja hétfőn jelentette be a felfedezést.

Becslések szerint átmérője 500 kilométer, ami a Merkúr, a Naprendszer legkisebb bolygója egytizedének felel meg. A Farout így törpebolygó lehet, mint a Plútó, amelynek átmérője mintegy 2400 kilométer. Színe rózsaszín, ami többnyire jég jelenlétével hozható összefüggésbe.Hatalmas távolsága miatt a Faroutnak több mint ezer évre lehet szüksége ahhoz, hogy egyszer megkerülje a Napot. 

FORRÁS: ROBERTO MOLAR CANDANOSA/CARNEGIE INSTITUTION FOR SCIENCE

A Nap és a Föld közötti távolságot a csillagászati egységgel (Au) jelölik, amely 150 millió kilométernek felel meg. A Farout mintegy 120 Au, az Erisz törpebolygó 96 Au, a Plútó 34 Au távolságra van.
Az eddig ismeretlen objektumot egy washingtoni, egy hawaii és egy arizonai csillagász fedezte fel. Az első felvételeket egy Hawaiin lévő teleszkóp készítette, majd egy chilei csillagvizsgálóban figyelték meg az objektumot.

Végre felkutatjuk Naprendszerünk peremét, messze a Plutón túl"- mondta Chad Trujillo, az egyik felfedező csillagász.

Forrás: MTIKapcsolódó:  A Naprendszer határához közeledik a Voyager-1 űrszondaA Naprendszeren kívül is találtak vízfelhőketA Naprendszeren kívülről származhat a kilencedik bolygó
Kategóriák: UFO

Magyar kutatók is vizsgálják majd az idegen bolygókat

ParaHIR.HU - 2018, december 17 - 18:17
CsillagászattudományMagyarországKategória: MainstreamMagyar kutatók is részt vesznek az Európai Űrügynökség ARIEL-küldetésének tudományos programjában, amely az idegen naprendszerekben lévő exobolygók légkörét vizsgálja majd.  

Az Európai Űrügynökség ARIEL küldetése ezer távoli csillag bolygóit fogja megfigyelni – közölte a Magyar Tudományos Akadémia az MTI-vel. Ez lesz az első olyan kiterjedt vizsgálat, amely az exobolygólégkörök kémiáját fogja tanulmányozni. A várhatóan 2028-ban induló misszió konzorciuma a napokban Dublinban tartotta negyedéves találkozóját, ahol a technikai és tervezésben elért előrehaladást, valamint a tudományos lehetőségeket tekintették át.

Az exobolygók – azaz a távoli csillagok körül keringő bolygók – kutatása hatalmasat fejlődött az elmúlt évtizedben, elsősorban az erre a célra épített űrteleszkópoknak köszönhetően. Mára több ezer exobolygót ismerünk, és sok további felfedezése várható, de a következő fontos lépés ezen égitestek jobb megértése lesz. Ezt a célt szolgálja majd az Európai Űrügynökség (ESA) ARIEL nevű űrtávcsöve, mely infravörös spektroszkópia és nagysebességű fotometria révén több ezer exobolygó légkörének vizsgálatát, kémiai összetételének meghatározását, keletkezésének, időjárásának, fizikai viszonyainak felderítését és statisztikai vizsgálatokat tesz majd lehetővé – ismertette a közlemény.

Fotó: ESA

Az innovatív teleszkóp egyméteres átmérőjű tükörrel lesz felszerelve, ami a távoli naprendszerek látható és infravörös sugárzását gyűjti. Egy spektrométer a „szivárvány színeire” bontja a fényt, és kimutatja a bolygók légkörének kémiai „ujjlenyomatát”, ami a bolygó csillag előtti vagy mögötti elhaladása során rakódik rá a csillag fényére. Egy fényességmérő eszköz az exobolygók légkörében található felhőket fogja megfigyelni, míg a pontos követést lehetővé tevő irányító rendszer az űreszköz stabil célra tartását fogja garantálni nagy pontossággal.

A közlemény szerint az ARIEL tudományos programjának számos részkérdésébe bekapcsolódtak az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának Csillagászati Intézetében dolgozó és az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium munkatársai.

Az exoholdak és gyűrűk keresésétől, a műszer kalibrálásán keresztül a méréseket zavaró asztrofizikai zajforrások azonosításáig és kiküszöböléséig jó néhány területen van nélkülözhetetlen tapasztalatunk, amit az ARIEL misszióban is kamatoztatni fogunk. A csillagok aktivitásának és a planétákkal való kölcsönhatásának tanulmányozásával és jobb megértésével szintén a misszió alapvető céljához fogunk hozzájárulni. Az egyes célpontok megfigyelései között rövid holtidőben pedig további célobjektumok, például fiatal, keletkezőfélben lévő csillagok megfigyelésének kidolgozását is a magyar kutatók vállalták”

– idézte a közlemény el a hazai tudományos hozzájárulást koordináló Szabó Róbertet.

Az ARIEL programban 15 ESA-tagországból 60 intézet vesz részt, többek között a konzorciumot vezető Egyesült Királyság, továbbá Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Dánia, Írország, Magyarország, Svédország, a Cseh Köztársaság, Németország, Portugália, valamint egy NASA-hozzájárulás révén az Egyesült Államok.

  Forrás: MTIKapcsolódó: Eddig ismeretlen holdat fedeztek fel magyar kutatókEgy magyar csillagász 1 éven át készített egy különleges felvételt a Napról (videó)Idegen galaxist vizsgál a magyar kutatócsoport a Kepler-űrtávcsővelMagyar kutató vezetésével azonosítottak egy négyes csillagrendszertMagyar kutatók úttörő eredménye a bolygórendszerek születéséről
Kategóriák: UFO

2,1 kilotonna TNT erejével robbant fel egy meteor Grönland felett még júliusban

ParaHIR.HU - 2018, december 16 - 18:25
CsillagászatMeteorKategória: Mainstream

Július 25-én, helyi idő szerint este nyolc körül földrengés rázta meg a 665 lelkes északnyugat-grönlandi Qaanaaq települést, amelynek zömmel inuit lakói nem sokkal korábban az égbolton felizzó tűzgömböt észleltek. Mint nem sokkal később kiderült, a fejük felett 43 kilométerrel történt meteoritrobbanás lökéshullámai rengették meg alattuk a talajt. 

Az esemény nemrégiben lezárult tudományos vizsgálatáról beszámoló LiveScience szerint a Föld légkörébe – a hangsebesség 74-szeresét jelentő – óránként 87 ezer kilométeres sebességgel belépő kozmikus szikla detonációja 2,1 kilotonna TNT felrobbanásával ért fel, és a 350 kilométerrel távolabbi szeizmográfok is érzékelték.

A meteor az Egyesült Államok légierőjének úgynevezett korai rakétariasztó lokátorokkal is felszerelt Thule Légibázisa fölötti légtérben robbant fel, így az első jelentéseket is a hadsereg és a NASA szakemberi tették az eseményről. Az alábbi Twitter-bejegyzés is a NASA-kötelékében dolgozó amerikai aszteroidavadászé:  

Nem látták jönni

A hadsereg szerint az idei év második legnagyobb erejű meteorrobbanása nem okozott kárt a személyi állományban, de a berendezésekben sem. És az is viszonylag gyorsan kiderült, hogy a megsemmisült „hulló csillag” túlságosan is apró, alig pár méter átmérőjű aszteroida volt, ezért nem vették észre a NASA földközeli objektumok megfigyelésére létrehozott Near Earth Object (NEO) programjának műholdjai és földi teleszkópjai. 

Összehasonlításul: 2013. február 15-én hajnalban a szibériai Cseljabinszk közelében egy 17 méter átmérőjű objektum robbant fel 29,7 kilométeres magasságban, megközelítőleg 500 kilotonna TNT detonációjának megfelelő energiával. A csillagaszat.hu összefoglalója szerint a lökéshullámok a „város környékén legkevesebb 7200 épületet rongáltak meg, a beomlott tetők, kitört ablakkeretek és tömegével betört ablaküvegek miatt 1491 személy sérült meg, ebből 112 fő került kórházba komolyabb sérülésekkel, de szerencsére halálos áldozatokat nem jelentettek”. 

Meteorit Cseljabinszk felett

Fotó: Wikipédia

A grönlandi eseményről nem készült a fentihez hasonló fénykép. A robbanást azonban a légibázis lokátorai, valamint az Arizona Egyetem programjaként a jégmezők és az óceánok struktúráit vizsgáló SIIOS (Seismometer to Investigate Ice and Ocean Structure) által telepített, illetve a dán földrengéskutató-hálózathoz tartozó szeizmográfok is észlelték, így precízen sikerült rekonstruálni a történteket. 

Kozmikus tanulságok

A jelenleg még többnyire több kilométer vastag jéggel borított Grönland szeizmológiai vizsgálata nem csupán a földi folyamatok miatt érdekes. Az USA-n kívül további 136 ország 60 ezer tudósát tömörítő Amerikai Geofizikai Unió (AGU) december közepi közgyűlésén ismertetett eredmények szerint az ilyesfajta kozmikus eseménynek elhelyezkedése miatt nagy valószínűséggel kitett fagyos sziget megfelelő terepe az olyan kutatásoknak, amelyeket a SIIOS is végez. Az amerikai planetológiai projekt célja ugyanis elsősorban az, hogy kiderítse, milyen hatással vannak, illetve voltak és lesznek a meteorzáporok és aszteroidabecsapódások az olyan földönkívüli jégvilágokra, mint amilyen a Jupiter-hold Európa, vagy a Szaturnusz körül keringő Enceladus. A nyári meteorrobbanás volt az első, amelyet a megfelelő műszerezettséggel sikerült dokumentálni. 

Forrás: qubit.huKapcsolódó: 60 millió éves meteoritot fedeztek fel SkóciábanA világ legkülönlegesebb kristályát találták meg egy meteoritbanAz egész tájat bevilágította egy meteor Finnországban (+videó)Csodaszép látvány: meteor hasított át az égen Magyarország felett (+videó)Harminctonnás meteoritot találtak Argentínában
Kategóriák: UFO

A szemünk előtt párolog el egy bolygó

ParaHIR.HU - 2018, december 15 - 15:34
CsillagászatKategória: Mainstream A GJ 3470b százszor gyorsabban párolog, mint a többi hozzá hasonló bolygó - a Hubble űrteleszkóp által kiszúrt planéta viselkedése magyarázatot adhat arra, hogy miért megy ilyen nehezen az úgynevezett forró Neptunuszok észlelése.  

Csillagászok eddig nagyjából 4000 exobolygót fedeztek fel, közöttük találtak a Földhöz hasonló méretűt vagy kicsit nagyobbat (úgynevezett szuperföldeket), és óriási gázbolygókat is, amelyeket forró Jupitereknek neveztek el. A közepes méretű gézbolygók viszont kimaradtak – a Hubble űrteleszkóp felfedezése most segíthet rávilágítani, hogy pontosan mi ennek az oka.

A GJ 3470b névre keresztelt bolygó 97 fényév távolságra van a Földtől, és nagyjából százszor olyan gyorsan párolog, vagyis veszít a tömegéből. A kutatók szerint valószínűleg túl közel kering a csillagához, és olyan mértékben veszít az atmoszférájából, hogy hamarosan sokkal kisebb bolygó lehet belőle. Ez lehet az oka annak, hogy eddig forró Neptunuszokat nem találtunk:

mire észrevennénk őket, már akkorák lesznek, mint egy szuperföld.

A méréseket végző Johns Hopkins Egyetem kutatói szerint a GJ 3470b néhány milliárd év múlva már elveszítheti a tömegének nagy részét, és nagyjából fele ekkorára zsugorodhat – ez az idő pedig csillagászati léptékben mérve egyáltalán nem hosszú. A számításaik szerint már most is nagyjából a tömege 35 százaléka elszökött, és mivel fiatal, aktív csillag körül kering, hamarosan egy sziklás, kietlen világ lesz.

A csapat most azt tervezi, hogy megpróbál felkutatni hasonló forró Neptunuszokat, és segítségükkel tovább kutathatja, hogyan csökken a méretük olyan mértékben, hogy ilyen nehéz legyen őket detektálni. A Hubble űrteleszkóp mellett hamarosan a James Webb bolygóvadász űrteleszkóp is a segítségükre lesz.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  Lefényképezhettek egy 1200 fényévre lévő bolygótElőször próbálnak lefotózni egy Naprendszeren kívüli bolygótFöldhöz hasonló bolygót találtak a legközelebbi csillagnálHárom kölyökbolygót észleltek egy újonnan született csillag körülKét új bolygót fedezett fel a NASA exobolygóvadász űrszondája
Kategóriák: UFO

Így lövi ki a plazmát a Nap

ParaHIR.HU - 2018, december 13 - 16:23
CsillagászatNapKategória: Mainstream

Elkezdte küldeni az adatokat az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Parker Solar Probe űrszondája, amely november elején ért a legközelebb a Naphoz - írta a BBC hírportálja.

Az elküldött adatok között szerepel egy felvétel, amelyen a csillagból nagy energiával kilövellt gáz - a plazma - látható, a gázcsóva alatti fénylő pont a Jupiter bolygó. A képen feltűnő kis sötét foltok oka a kép készítésének módja.

A Parker űrszonda WISPR (Wide-Field Imager for Solar Probe Plus) elnevezésű kamerája a Nap felszínétől 27,7 millió kilométerről készítette a felvételt november 8-án, az űrszonda vastag, csaknem 12 centiméteres hőpajzsa mögül fotózva.

Plazmakilövellés a Napon (fényes pötty a kép közepe táján a Jupiter, a sötét foltok a háttérkorrekció eredményei)

FORRÁS: NASA/NAVAL RESEARCH LABORATORY/PARKER SOLAR PROBE

Az autó méretű űrjárművet augusztus elején bocsátotta fel a NASA a Nap koronájának, vagyis a légkörének tanulmányozására. A korona különös módon forróbb, mint a csillag "felszíne". Nem tudni pontosan, milyen mechanizmus okozza ezt a jelenséget.

A Parker november 5-én közelebb került a Naphoz, mint bármely más eddigi űreszköz. Sebessége is rekordot döntött, elérte az óránként 375 ezer kilométert. A korábbi leggyorsabb űrjármű nagyjából legfeljebb 250 ezer kilométeres óránkénti sebességgel haladt.

A NASA szerint a 2025-ig tervezett misszióval összegyűjtött adatok pontosíthatják a jövőbeli időjárás-előrejelzéseket.

A misszió legfrissebb adatait az Amerikai Geofizikai Unió jelenleg is folyó, őszi tanácskozásán ismertették.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Nap koronájába merült a NASA űrszondája2050-re jelentősen lehűlhet a Nap350 ezer csillag segítségével keresik a Nap elveszett testvéreitA Nap hívhatta életre a furcsa marsi képződményt
Kategóriák: UFO

Mikroalgákkal oldhatják meg a levegőellátást az űrhajókon

ParaHIR.HU - 2018, december 12 - 16:37
MarsKategória: Mainstream

Mikroalgák cirkulálhatják a levegőt az űrhajók fedélzetén: az Európai Űrügynökség (ESA) megbízásából a Ruag Space svájci vállalkozás készíti el a mikroalgákkal működő levegőcirkuláló rendszer prototípusát.

 

Bioreaktorban tenyésztenak algákat az űrhajósok számára

A hosszú űrutazások alkalmával, mint amilyen a Marsra induló legénységgel rendelkező misszió is lesz, zárt körforgásban kell működnie a levegő-, a víz-, sőt a táplálékellátásnak is. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén az elhasznált levegőt kémiai úton újra feldolgozzák.

Spirulina microalga, melyet az Európai Űrügynökségnél tenyésztenek az űrhajósok számára, hogy ellássák őket oxigénnel és táplálékkal.

FORRÁS: RUAG.COM

Ehhez kínálnak alternatívát az algák, amelyek a fotoszintézissel elhasználják a kilélegzett szén-dioxidot, és oxigént termelnek.Az ESA Biorat nevű projektje keretében a Ruag Space egy bioreaktort fejleszt, amelyben

mikroalgákat tenyésztenek nagyon kis mértékű gravitáció mellett,

és amelyek funkciói alkalmazkodnak az űrhajó fedélzetének levegőfogyasztásához. Ha növekszik a levegőfogyasztás, a bioreaktornak megfelelően kell növelnie az algák megvilágítását, és gondoskodni arról, hogy megfelelő mennyiségű oxigént termeljenek.

Nem csak levegőt, de táplálékot is biztosítanak az űrhajósoknak

Azt, hogy ez megvalósítható, korábbi kísérletek tanúsították. A Biorat projekt keretében az ötletet továbbfejlesztik, hatékonyabbá teszik, végül egy űrhajó valódi kabinlevegőjén tesztelik.

Mars-bázis tervezet

FORRÁS: RUAG.COM

A bioreaktor prototípusát a tervek szerint 2024-ben mutatják be az ISS fedélzetén. Azalgatenyészet melléktermékeként táplálék is képződikaz űrutazók számára: a Spirulina nevű alga, amely jelenleg táplálékkiegészítőként is kapható kereskedelmi forgalomban.

Forrás: MTIKapcsolódó: A Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigént
Kategóriák: UFO

Újraalkották az ősrobbanás első teremtményét

ParaHIR.HU - 2018, december 12 - 16:30
CsillagászattudományKategória: Mainstream

Kutatók egy csoportja olyan apró, ultraforró anyagcseppeket hozott létre, amik a korai univerzumot építették fel. Háromféle alakzatban és méretben sikerült előállítani őket: körökként, ellipszisekként és háromszögekként.

A tudomány jelenlegi állása szerint a tágabb otthonunkként szolgáló világmindenség 12-14 milliárd évvel ezelőtt, az ősrobbanásnak nevezett esemény során látta meg a napvilágot. Eszerint az univerzumot születése pillanatában még a szingularitás jellemezte, azaz egy végtelenül sűrű és forró „dolog" volt, amit nem lehet az általunk ismert fizikával leírni. Aztán egészen váratlan esemény történt: az emberi elme számára felfoghatatlanul gyors tágulás, majd lehűlés következett be.

A létezés első pillanataiban a hőmérséklet még túlságosan magasnak bizonyult ahhoz, hogy a hétköznapi részecskék összeálljanak, létrehozva ezzel az atomokat.Helyette egészen más, „folyadékszerű" anyag töltött ki mindent, ezt a kutatók kvark-gluon plazmának nevezték el.

Részecskeütköztetővel „pillantottak bele" a korai univerzumba

A Boulderi Colorado Egyetem munkatársai Jamie Nagle professzor vezetésével ennek az egzotikus matériának az előállításával kísérleteztek. A PHENIX projekt keretén belül egy részecskeütköztető berendezést helyeztek üzembe.Az eszközzel protonok és neutronok „csomagjait" ütköztették egymással különböző kombinációkban, melyek eredményeként változatos, jóval nagyobb atommagok álltak össze.

A fizikusok azt találták, hogy a körülményeket gondosan variálva, kvark-gluon plazma parányi cseppecskéit tudják előállítani három egymástól eltérő geometriai mintázatban.

Kísérletezésünk eredményei alapján közelebb jutottunk annak megválaszolásához, hogy mi lehet a korai univerzum anyagának legkisebb mennyisége, ami létezhet"– írta Nagle a kiadott közleményben.

A PHENIX-projekt adatait a Boulderi Colorado Egyetem és a szintén amerikai Vanderbilt Egyetem kutatói közösen elemezték, publikációjuk a Nature Physics legfrissebb számában jelent meg.

A PHENIX ütköztetője

FORRÁS: JOSEPH RUBINO PHOTOGRAPHY/JOSEPH RUBINO PHOTOGRAPHY

Egy 2014-es kísérlet eredményét is sikerülhetett igazolni

Nem most kísérleteznek először ilyen egzotikus anyag tanulmányozásával. 2000-ben a Brookhaveni Nemzeti Laboratórium területén funkcionáló relativisztikus nehézion-ütköztetővel aranyatomok nagytömegű magjait csapatták egymásnak, a heves folyamat pedig több billió Celsius-fokos hőt generált. A szó szerint izzasztó körülmények hatására az atomi kötések felszakadtak, és a protonokat, valamint neutronokat felépítő elemi részecskék, kvarkok és gluonok jelentek meg.

A tudomány képviselői természetesen nem elégedtek meg az elért eredményekkel, hanem még tovább mentek.Néhány évvel később, 2014-ben úgy tűnt, egy másik kutatócsoport rátalált az újszülött világegyetem alapmatériájára, a kvark-gluon plazmára.Ehhez nem atomokat, hanem protonokat ütköztettek egymással. A felfedezés az egész tudóstársadalmat meglepte, mivel egészen odáig nem gondolták volna, hogy két magányos proton találkozása olyan mennyiségű energiát tud szolgáltatni, amitől a keletkező anyag "folyadékként" áramolhat.

Ezt találta a PHENIX

Végül Nagle kollégáival megtalálta a módszert, amivel ellenőrizheti a korábbi kutatás eredményeit;feltételezése szerint, ha az ilyenfajta apró cseppek valóban folyadékként viselkednek, akkor képesek alakjuk megtartására.

„Képzeljünk el két cseppet, amint vákuumban tágulnak. Ha a két csepp nagyon közel kerül egymáshoz, akkor a kifelé tágulás közben egymásba futnak, egymáshoz nyomódnak, és ez az, ami létrehozza ezt a mintázatot"

– magyarázta Nagle.

Más szóval, ha két követ dobunk egymáshoz közel egy pocsolyába, akkor a becsapódások által keltett hullámok találkozásakor ellipszisre hajazó forma keletkezik. Ugyanez igaz lehet akkor is, amennyiben proton-neutron párokat, úgynevezett deuteronokat ütköztetünk egymással, ezáltal valami nagyobbat hozva létre, érveltek a kutatók. Hasonlóképpen két proton és egy neutron találkozásakor létrejövő hélium-3 háromszög formájúvá tágulhat.

Pontosan ezt mutatta ki a PHENIX kísérlete: míg a deuteronok ütközésekor rövid ideig létező ellipszisek jöttek létre, addig a hélium-3 formálódásakor háromszög keletkezett, egyetlen proton robbanása pedig kört formált.

FORRÁS: JAVIER ORJUELA KOOP, UNIVERSITY OF COLORADO, BOULDER

A gyakorlati eredmények a kutatók szerint segíthetik az elméleti szakembereket abban, hogy kiderítsék, a világegyetem eredeti kvark-gluon plazmája miként tudott lehűlni milliszekundumok leforgása alatt, életet adva ezzel az első atomoknak.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Egy második ősrobbanás hozza el a világegyetem pusztulásátEgy új tanulmány szerint nem volt ősrobbanásMi volt az ősrobbanás előtt? Hawking szerint tök mindegyTúl a határokon: az Ősrobbanás-elmélet titokzatos kérdései I.rész
Kategóriák: UFO

Elhagyta a Naprendszert a Voyager 2 is

ParaHIR.HU - 2018, december 11 - 17:28
CsillagászatVoyager 2Kategória: Mainstream

Ikertestvére, a Voyager 1 hat évvel ezelőtt lépett át a csillagközi térbe, és már nem küld adatokat a Földre. A Voyager 2 viszont még működik, és példátlan adatokkal látja el a kutatókat a Naprendszer határáról.

A misszió vezető kutatója, Edward Stone szerint a Voyager 2 űrszonda november 5-én lépett át a csillagközi térbe.

A szakemberek szerint noha az űrszonda ikertestvére, a Voyager 1 már hat évvel ezelőtt átlépett ezen a határon, a Voyager 2 áthaladásának különlegessége, hogy még van olyan működő műszer az űreszköz fedélzetén, amely "példátlan információkkal szolgál a csillagközi térbe való átlépés milyenségéről".

A Voyager 1-et 1977. szeptember 5-én indították útnak a floridai Cape Canaveralból, tizenhat nappal testvérszondája, a Voyager 2 fellövése után.Bár a Voyager 1 indult másodikként, gyorsabban halad. 2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe. Jelenleg 61 ezer kilométeres óránkénti sebességgel halad, és 22 milliárd kilométerre jár kiindulópontjától.

Illusztráció a Voyager 2-ről

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

A Voyager 2 csaknem 18 milliárd kilométerre van a Földtől, és nagyjából 54 ezer kilométer per órás sebességgel halad.

A NASA szakemberei szerint az ikerszondák technikailag még mindig a Naprendszeren belül vannak. A kutatók ugyanis úgy vélik, hogy a Naprendszer az úgynevezett Oort-felhő külső pereméig nyúlik. A két űreszköznek még évezredekbe fog telni, mire áthalad ezen az üstököszónán.

A hatalmas távolság ellenére a repülésirányítók mégmindig kapcsolatban vannak a Voyager 2-vel.

A két űrszonda eredeti küldetése a Naprendszer külső bolygóinak - a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak - a megfigyelése volt. Eredeti missziójukat már 1989-ben befejezték.

Forrás: MTIKapcsolódó: Voyager-1: 37 év után begyújtotta a hajtóműveit40 éve indult el, most 21 000 000 000 km-re van tőlünk a Voyager-1 A Naprendszer határához közeledik a Voyager-1 űrszondaHamarosan elhagyja a Naprendszert a Voyager-2
Kategóriák: UFO

Vizet találtak a Bennu aszteroidán

ParaHIR.HU - 2018, december 11 - 17:22
bennuAszteroidaNASAKategória: Mainstream

Az aszteroida a fiatal Naprendszer maradványa, amelyhez hasonló után már régóta kutatnak a tudósok. A mintákból pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan alakult ki a földi élet.

Az OSIRIS-REx december 3-án haladt el a felhőkarcoló nagyságú égitest mellett. A tőlünk 2,25 millió kilométerre található aszteroida felszínén hidrogén- és oxigénmolekulák nyomait találta az űrszonda.

Az űrjárművet, melynek küldetése, hogy kutatási mintákat küldjön a Földre a Bennuról, 2016-ban bocsátották fel. Az aszteroida nagyjából a Földdel azonos távolságra kering a Nap körül, és a tudósok attól tartanak,az égitest a Földnek ütközhet a 22. század végén.

"A Naprendszer korai időszakának vízben gazdag ásványait találtuk meg, pontosan ilyen minták után kutattunk"

- mondta Dante Lauretta, az Arizonai Egyetem bolygókutatója, az OSIRIS-REx misszió vezető tudósa a Reutersnek adott telefoninterjúban.

Az OSIRIS-REx űrszonda fotója a Bennu aszteroidáról

FORRÁS: AFP/HO

Az aszteroidák a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának idejéből itt maradt törmelékek. A tudósok úgy vélik, a földtörténet hajnalána bolygónknak ütköző aszteroidák és üstökösök hozhattak szerves vegyületeket és vizet, amelyek az élet keletkezését lehetővé tették.Az elméletet a Bennuról származó minták atomi szintű elemzése támaszthatja alá.

"Amikor a misszió hazahozza az anyagmintákat 2023-ban, a tudósok a Naprendszer történetének és evolúciójának információs kincsesbányájához jutnak"

- írta közleményében Amy Simon, a NASA marylandi Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa.

Az OSIRIS-REx robotkarja 2020 júliusában éri el az aszteroidát, akkor konkrét mintákat is tud venni. Az űrszonda ezután visszaindul a Földre, kibocsátja a kapszulát, ami a mintákat szállítja, és 2023-ban a utah-i sivatagba érkezik meg.

Forrás: MTIKapcsolódó: Az OSIRIS-Rex sikeresen katapultált a veszedelmes aszteroida felé
Kategóriák: UFO

Nagy menetelés, ami új fejezetet nyit a Hold kutatásában

ParaHIR.HU - 2018, december 10 - 14:32
holdKínaKategória: Mainstream

Útnak indították Kínából helyi idő szerint szombat hajnalban a Csang'o-4 kínai űrszondát, amely a világűr kutatásában először fog landolni a Hold Földről nem látható túloldalán.

 

Az ókori kínai holdistennő nevét viseli

A Nagy Menetelés-3B rakétával útnak indított űrszonda egy leszálló egységből és egy holdjáróból áll. A Csang'o-4 új fejezetet fog nyitni a holdkutatásában - közölték a szakemberek.

A Csang'o-4 egy leszálló egységből valamint egy holdjáróból áll

FORRÁS: 新华通讯社/余晓洁

A Csang'o-4 indulását június közepén megelőzte a Csüecsiao (Szarka-híd) nevet viselő adóvevő műhold pályára állítása, amely az űrszonda kommunikációját biztosítja.

Földkelte a Holdon

FORRÁS: NASA

Az űrszonda Csang-o holdistennő nevét viseli az ókori kínai mitológiából,

aki a Holdra repült az után, hogy ivott az örökéletet biztosító varázslatos elixírből.

A Csang'o-4 a Hold túlsó oldalát kutatja

A Csang'o-4 tudományos feladata lesz alacsony frekvenciájú rádiócsillagászati megfigyelés, a Hold felszínének és felszíni formáinak vizsgálata, a Hold ásványi összetételének kimutatása, a neutron sugárzás mérése, azaz a Hold túloldala környezetének tanulmányozása - közölte a Kínai Nemzeti Űrügynökség.

A Hold túlsó, a Földről sohasem látható oldala

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A kínai holdkutatási program nemzetközi együttműködésben valósul meg.

A Föld a Hold túlsó oldaláról nézve

FORRÁS: NASA

A misszió négy tudományos programjának műszereit holland, német, svéd és szaúd-arábiai kutatók fejlesztették.

Forrás: ORIGOMTIKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kína nem szórakozik: felküldtek az űrbe egy röntgenteleszkópot
Kategóriák: UFO

Végre hallhatjuk, milyen a szél hangja a Marson

ParaHIR.HU - 2018, december 9 - 18:15
MarsKategória: MainstreamAz Insight űrszondának, amely november 26-án landolt a Marson, először sikerült észlelnie a vörös bolygó felszínén fújó szelek hangját - jelentette be az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA.     A robotgeológus űrszonda érzékelői december elsején észlelték azt a „kísérteties mély zúgást”, amelyet a másodpercenként 4,5-6,7 méter sebességű, északnyugat-délkeleti irányú szél vibrálása okozott. A szél iránya megegyezik azoknak a portölcséreknek az irányával, amelyeket még az űrből figyeltek meg a leszállóhely térségében. „Ez az első eset, hogy olyan műszerek vannak a Mars felszínén, amelyek az emberi fül számára is hallható frekvenciában képesek észlelni a zajokat” − mondta Thomas Pike, a projekt szenzorokkal foglalkozó tudósa. Az Imperial College London kutatója szerint a felvett zaj kissé hasonlít egy szélben lobogó zászló hangjára.  

A hangfelvétel rögzítése nem tervezett siker. A misszió egyik fő célja a Marson történő mozgások mérése, és ezek része a hanghullámok okozta rezgés is − mondta Bruce Banerdt, a NASA audioklipeket közzétevő kaliforniai központjának (Jet Propulsion Laboratory, Pasdena) főkutatója.  „Nekem ezek a hangok igazán földönkívülinek hatnak. Mintha az ember a szél vagy egy háttérben morajló óceán hangját hallaná, mindenesetre van egy nem evilági érzete” – fejtette ki Banerdt.

A űrszonda napelemei körül süvítő szél hangját az Insight két nagyon érzékeny szenzora, egy beépített légnyomásérzékelő és egy fedélzeti szeizmográf észlelte és rögzítette. Az előbbi, amely meteorológiai adatokat gyűjt, közvetlenül érzékeli a légköri vibrálást, a szeizmográf pedig, amelynek 2,2 méter átmérőjű kiterjesztett szárnyai két nagy elálló fülre emlékeztetnek, az űrszonda szél okozta rezgését észlelte.

A kaliforniai Vandenberg légi támaszpontról május 5-én útnak indított Insight két éven át fog a Marson kutatásokat végezni, alapvetően a bolygó mélyét vizsgálva. Az egymilliárd dolláros amerikai-európai misszió kutatásának célja, hogy pontosabb képet kapjon a tudomány, miként keletkezett 4,5 milliárd éve a Mars és a Naprendszer többi kőzetbolygója, köztük a Föld is.

Forrás: MTIKapcsolódó: Leszállt a Marsra InSight-űrszonda és már lőtt is egy képetA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsváraA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónFurcsán kéklő foltok a marsi kráterekbenMarsi meteoritokban is találtak metánt
Kategóriák: UFO

Héliumcsóvájú gázóriást fedeztek fel a csillagászok

ParaHIR.HU - 2018, december 7 - 22:55
CsillagászatKategória: Mainstream

Genfi csillagászok egy olyan exobolygót fedeztek fel, aminek felhevült légköre szinte ballonszerűen felfújódott héliummal. Ezt a gázt fújja el egy közeli csillag sugárzása óránkénti 10 ezer kilométeres sebességgel.

Bár a Földön ritka,az univerzumban a hélium a hidrogén után a második leggyakoribb elem.2000 óta ez a nemesgáz számít a Naprendszeren kívüli bolygók légkörének legvalószínűbb indikátorának. A tényleges bizonyítás csak nemrég sikerült a csillagászoknak.

A Science című tudományos folyóiratban mutatta be a Genfi Egyetem vezetésével végzett vizsgálatait egy nemzetközi kutatócsoport.
A HAT-P-11b gázóriás egy „meleg Neptunusz”. Mérete a Naprendszerünkben lévő gázbolygóéhoz hasonlatos, központi csillagához való közelsége miatt azonban550 Celsius-fok uralkodik rajta.A Neptunusz hőmérséklete mintegy mínusz 223 Celsius-fok.

Az exobolygók légkörében a hélium jelenlétének bizonyítása eddig azért volt olyan nehéz, merta gáz színképi spektruma az infravörös tartományban,így a legtöbb műszer tartományán kívül van – olvasható az egyetem csütörtöki közleményében.

A Hubble űrteleszkóp és egy másik, egy speciális spektrográffal rendelkező, földbázisú teleszkóp segítségével jutottak a tudósok a HAT-P-11b-n lévő hélium nyomára. A spektrográf a különböző hullámhosszú fényt különböző színekre bontja szét, és detektorokkal megméri.

Azt feltételeztük, hogy a csillagához való közelsége befolyásolhatja ennek az exobolygónak a légkörét– mondta Romain Allart, a tanulmány vezetője, a Genfi Egyetem kutatója. Az új mérések egyértelműen megmutatták, hogy a csillag sugárzásának hatására a légkör felfúvódott, és az űrbe szökik – tette hozzá a szakértő.

Ezt a felismerést egy szimulációval is alátámasztották, amelynek segítségével végigkövették a héliumatomok mozgását.
„A hélium 10 ezer kilométer per órás sebességgel fújódik a nappali oldalról az éjszakai oldalra” – mondta Vincent Bourrier kutató.
Mivel a hélium egy nagyon könnyű gáz, gyorsan kiszabadul a bolygó gravitációs erejének hatása alól, és egy nagy felhőt képez.Ettől van a HAT-P-11b-nek olyan alakja, mint egy felfújt héliumballon.

Az eredmények új lehetőségeket nyitnak az exobolygók légkörének kutatásában. Megmutatják, hogy ezeknek a légköröknek a jelzései jobban kutathatóak földbázisú teleszkópokkal, mint olyan űrteleszkópokkal, mint a Hubble – amennyiben megfelelő spektrográffal vannak felszerelve.

A közeli jövőben további ilyen műszerrel ellátott földbázisú teleszkópot kell építeni – vonták le a következtetést a tudósok.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Először azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörében
Kategóriák: UFO

NASA-tudós: A földönkívüliek már jártak itt

ParaHIR.HU - 2018, december 7 - 17:24
IdegenekKategória: Mainstream

Silvano P. Colombano, a NASA egyik tudósa nem kevesebbet állít, minthogy a földönkívüliek jártak már a Földön, annak pedig, hogy nem vettük észre őket, egészen prózai oka van – számol be a Daily Mail. 

A tudós szerint jártak már földönkívüliek a Földön, csak apró termetük miatt nem vettük észre őket – fejtette ki a lapnak Silvano P. Colombano. A földönkívüliek termete csak az egyik indok, a tudós szerint azzal is számolnunk kell, hogy a földön kívüli élet – a mienktől eltérően – nem szénalapú. 

Colombano szerint a földönkívüliek jóval fejlettebbek nálunk, nyilván birtokukban van a csillagközi utazáshoz szükséges technológia, mindezek miatt újra kell gondolnunk azt az eszköztárat, amit eddig a földön kívüli élet kutatásához használtunk, vagyismit és hogyan keresünk.

 E.T. akar egyáltalán találkozni velünk?

A már említett eltérő életfeltételeken túl azt is problémának találta, hogy a kutatásokban túlzottan az „emberi technológiához hasonló” jeleket próbálunk azonosítani egy másik bolygón, és mivel a földön kívüli élet egyáltalán nem ilyen, így nem csoda, ha nem találjuk meg.

Az is lehet, hogya földönkívüliek emberi szemmel alig észrevehető, szuperintelligens lények– állítja a tudós. Mindez azt is jelenti, hogygyökeresen meg kell változtatnunk a földönkívüliekkel kapcsolatos elképzeléseinket, és a velük kapcsolatos kutatásokat.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Az Apollo küldetés űrhajósa állítja: "az idegenek köztünk vannak és békepártiak"Azért nem válaszolnak az idegenek, mert már halottak?Egy új kutatás szerint kizárható, hogy idegenek takarják Tabby csillagátEgy kozmológus szerint átlagosan 300 kilogrammot nyomnak az idegenek
Kategóriák: UFO

Döbbenetes jelenségekről üzennek a gravitációs hullámok

ParaHIR.HU - 2018, december 7 - 17:12
gravitációs hullámCsillagászatKategória: Mainstream

Futótűzként járta be a világot a hír, amikor 2016 februárjában bejelentették, hogy kereken száz évvel Albert Einstein jóslata után, először sikerült bebizonyítani a téridő fodrozódását, azaz a gravitációs hullámok létét. Az elmúlt két évben újabb öt alkalommal üzent ismét az univerzum a műszerek által elfogott gravitációs hullámok útján. Az új felfedezések soha nem látott új perspektívát nyitnak a világegyetem eddig még alig ismert jelenségeinek elmélyültebb megértéséhez, amiről Frei Zsolt, az ELTE Széchenyi-díjas fizikusprofesszora és a gravitációs hullámok kutatásának nemzetközi hírű művelője exkluzívan nyilatkozott az Origónak.

Ez volt az évszázad egyik legjelentősebb felfedezése

2016 februárjában hozták nyilvánosságra, hogy az asztrofizika történetében először sikerült gravitációs hullámokat detektálni, amelyek létét Albert Einstein 1916-ban, az általános relativitáselmélet publikálásakor már elméletben megjósolta.

Albert Einstein már 1916-ban, az általános relativitáselmélet publikálásakor megjósolta a gravitációs hullámok létét

FORRÁS: ORIGO

E tudománytörténeti jelentőségű észlelést méltán tartják az évszázad egyik legnagyobb felfedezésének,

ami két egymással összeolvadó fekete lyuk megfigyeléséhez kapcsolódott.

A nemrég felfedezett gravitációs hullámok tanulmányozása az asztronómia egy új tudományágát nyitja meg

FORRÁS: ORIGO

2015 szeptemberéig - amikor az észlelés megtörtént – még sohasem sikerült megfigyelni a természetben ekkora energiájú folyamatot, hiszen a megfigyelt két fekete lyuk összeolvadása során felszabaduló energia

3000 szupernova-robbanás energiájának felelt meg.

Művészi illusztráció ütköző fekete lyukakról

FORRÁS: NASA

Albert Einstein óta tudjuk, hogy az univerzumban a látható fény terjedési sebessége abszolút érték, azaz bármilyen sugárzás, illetve energia, így a gravitációs hullámok is csak fénysebességgel terjedhetnek.

Einstein óta tudjuk, hogy az univerzumban a látható fény terjedési sebessége abszolút érték

FORRÁS: POPPERFOTO/GETTY IMAGES

A gravitációs hullámok számára – az elektromágneses hullámokkal szemben – az univerzum teljesen átlátszónak számít,

azaz mindenen akadálytalanul áthatolnak, és az anyag érdemben nem befolyásolja a terjedésüket.

Ez teszi lehetővé, hogy a gravitációs hullámok segítségével olyan objektumok is felfedezhetővé váljanak, amelyek a hagyományos megfigyelési módszerekkel láthatatlanok maradnának.

A tér görbülését szemléltető ábra

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A gravitációs hullámokat a gyorsuló tömegek keletkeztetik, ám ezek az észlelhetőség szempontjából roppant gyenge jelek, amelyeket csak az erre a célra kifejlesztett speciális, rendkívül nagy érzékenységű detektorok képesek érzékelni.

Gravitációshullám-detektor

FORRÁS: ELTE

Jelenleg a legnagyobb mérőeszköz az amerikai CalTech és MIT által épített LIGO,

ami két, egymástól 3000 kilométer távolságra fekvő detektor együttese, és amelyek egyenként négy kilométer hosszúságú L formájú karokkal rendelkeznek.

Az egyik LIGO érzékelő - mindegyiknek két kiálló karja van, a téridő hullámzása az egyiket megnyújtja, a másikat pedig összenyomja. Ezt a változást lézerek érzékelik

FORRÁS: CALTECH/MIT/LIGO LAB

Jelenleg is megvan a potenciál ahhoz, hogy ez a gigantikus mérőeszköz-együttes tízszer érzékenyebbé váljon az eredeti LIGO felbontásához képest, kaput nyitva az újabb izgalmas felfedezések előtt.

Nemzetközileg elismert a magyar közreműködés a gravitációs hullámok kutatásában

A detektor-együttes üzemeltetését, valamint az észlelések kiértékelését a LIGO Scientific Collaboration (LSC) szervezet végzi, amelynek 90 kutatócsoport, köztük az ELTE Eötvös Gravitációs Kutatócsoportja, valamint a Szegedi Tudományegyetem Gergely Árpád László által vezetett csoportja is tagja.

Frei Zsolt Széchenyi-díjas fizikusprofesszor, az MTA doktora és az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára nemzetközi elismerést szerzett a gravitációs hullámok kutatásában

FORRÁS: RANGEFINDER KFT/COLORLAB

Frei Zsolt professzor, az MTA doktora és az ELTE Természettudományi Tanszék Fizikai Intézetének igazgatója, aki 2017-től az MTA-ELTE Extragalaktikus Asztrofizikai Kutatócsoport vezetője is,

kollégáival együtt rendkívül fontos és nemzetközileg elismert szerepet játszik az LSC munkájában.

Frei Zsolt és kollégái a gravitációshullám-kutatásban:

Nagy Dávid (ATOMKI), Bécsy Bence (ELTE), Molnár József (ATMOKI), Dálya Gergely (ELTE), Fenyvesi Edit (ATOMKI), Gondán László, Raffai Péter, Frei Zsolt, és Szölgyén Ákos (ELTE)

FORRÁS: MTA

A magyar kutatók állították össze többek között azt a galaxiskatalógust,

ami jelenleg a legfontosabb „térkép" a gravitációs hullámforrások azonosításához,

de ugyancsak magyar szaktudósok konstruálták meg LIGO infrahang mikrofonját, valamint részt vesznek a LIGO szoftverjeinek fejlesztésében is.

A LIGO kutatója az egyik mikrohullámfrekvencia-mérő tükrét vizsgálja

FORRÁS: MATT HEINTZE/CALTECH/MIT/LIGO LAB

Frei professzorral a gravitációs hullámok kutatásának új eredményeiről, a közeljövő perspektíváiról, továbbá a magyar tudósoknak a projektben játszott szerepéről beszélgettünk.

2017-ben sikerült ötödik alkalommal gravitációs hullámot észlelni. Mitől vált különösen jelentőssé ez az észlelés?

A legelső és forradalminak tekinthető 2015. szeptemberi gravitációshullám-detektálás két fekete lyuk összeolvadásához volt köthető. A fekete lyukak – ahogyan az az elnevezésükből is következik – olyan szupersűrű anyagból álló objektumok,

amelyek rendkívüli gravitációs erejük miatt a fényt is foglyul ejtik,

tehát nem köthetők fényjelenségek hozzájuk.

A fekete lyuk az anyag elfajult állapota

FORRÁS: JOSH VALENZUELA / UNM

2017-ben két neutroncsillag egymásba olvadása keletkeztetett gravitációs hullámot,

és mivel a fekete lyukakkal szemben a neutroncsillagok világító égitestek, így először nyílt lehetőség arra, hogy optikai észleléssel is azonosítsunk egy gravitációs hullámforrást.

Egy neutroncsillag illusztrációja. Szemben a fekete lyukakkal, a neutroncsillagok világító, tehát optikailag is észlelhető égitestek

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Probléma viszont, hogy ezeknek az égitesteknek jóval gyengébbek a gravitációs hullámai,

ezért a sikeres detektáláshoz tovább kell érzékenyíteni a műszereket, vagy olyan szerencsés helyzetre van szükség, ami 2017-ben történt, amikor is csillagászati értelemben egészen közel, hozzánk „mindössze" 130 millió fényévre következett be a gravitációs hullámot keletkeztető jelenség.

FORRÁS: ICRAR/UNIVERSITY OF AMSTERDAM

Csak példaként, az elsőként megfigyelt gravitációs hullámot olyan összeolvadó feketelyukpáros bocsátotta ki, ami 1,2 milliárd fényév távolságra van tőlünk.

Miért jelent fokozott problémát a gravitációs hullámot kibocsátó objektumok azonosítása?

Az a legfőbb gond, hogy önmagában a gravitációs hullám észleléséből még nem határolható be a forrás helye. A jelből a tömeg meghatározható, ám az objektum lokalizálásához legalább három detektor szükséges, mivel a jel forrását csak háromszögeléssel lehet behatárolni.

Frei Zsolt fizikusprofesszornak a gravitációs hullámok kutatása terén végzett eddigi munkássága már jelentős nemzetközi elismerést váltott ki

FORRÁS: ALL RIGHTS RESERVED/ZSOLT FREI

Ekkor azonban még mindig csak az égbolt egy bizonyos része határolható be

a jel forrásának további azonosításához. A másik probléma, hogy noha jelenleg adott három mérőeszköz, az amerikai LIGO kettő detektora, valamint az olaszországi VIRGO, azonban a LIGO detektorai kétszer érzékenyebbek az olaszországi berendezésnél.

A Pisa mellett található Virgo gravitációshullám-detektor légi felvétele

FORRÁS: ESA

A további keresés szűkítésénél kap fontos szerepet az ELTE általam vezetett kutatócsoportja által összeállított galaxiskatalógus, amely munkában Raffai Péter és Dálya Gergely játszott fontos szerepet,

és ami 3,2 millió olyan galaxis adatait tartalmazza, amelyek a LIGO észlelési tartományába esnek.

Ha sikerül leszűkíteni az esemény helyét, a katalógus segítségével még tovább mehetünk, és meghatározhatjuk azt a néhány száz galaxist, amelyeket elég megfigyelni az adott területen belül.

Az NGC 3981 jelű spirálgalaxis. Az ELTE galaxiskatalógusa jelentős hozzájárulást jelent a gravitációs hullámforrások detektálásához

FORRÁS: ESO

Ha már tudjuk, hogy melyek a szóba jöhető galaxisok, akkor azt is megbecsülhetjük,

ezek közül melyek azok, amelyeknél megtörténhet a felvillanás.

Az ELTE galaxiskatalógusának segítségével tavaly már a 14.-nél sikerült megtalálni a vizsgáltak közül a jelforrás galaxisát.

A gravitációs hullámot és fényt is kibocsátó objektumok azonosításához azonban nyilván optikai, tehát teleszkópos megfigyelés is szükséges. Hozott-e új eredményt a tavaly optikailag is azonosított gravitációs hullámforrás, a két összeolvadó neutroncsillag megfigyelése?

Az LSC, azaz a LIGO kutatócsoportja 60 obszervatóriummal áll kooperációban. Ha megtörténik a gravitációs hullám detektálása, és a felvillanás helyének az előzőekben ismertettek szerinti leszűkítése,

akkor az obszervatóriumok egy időben az égbolt azonos pontjáról gyűjtenek adatokat,

ami adott esetben, mint például a neutroncsillagoknál, lehetővé teszi a gravitációs hullámot kibocsátó objektum optikai azonosítását is.

Az azonosításban a hagyományos optikai teleszkópok is részt vesznek (a kép illusztráció)

FORRÁS: ORIGO

Megjegyzendő, hogy a velünk kooperáló intézetek nem csak optikai műszerekkel felszereltek, mert vannak köztük rádióteleszkóp-obszervatóriumok is. A tavalyi megfigyeléseknek volt egy nagyon érdekes eredménye.

Rádióteleszkópok

FORRÁS: ALEX CHERNEY/CSIRO

Az összeolvadó neutroncsillagokban színképelemzéssel rendkívül nagy arányban sikerült kimutatni a vasnál nehezebb elemek, köztük például az arany jelenlétét.

Felrobbanó szupernova az NGC 4526 jelű galaxisban. A szuper tömegű óriáscsillagok életük végén egyetlen gigantikus termonukleáris robbanás során anyaguk egy részét szétsugározzák, a megmaradó rész pedig a gravitációs kollapszus miatt bizonyos esetekben fekete lyukká változhat

FORRÁS: NASA/JPL

Eddig úgy gondoltuk, hogy a nehézelemek leginkább a csillagfejlődés egy viszonylag ritka és speciális végstádiumában, a rendkívül nagy energia felszabadulással járó szupernóva-robbanáskor jöhetnek létre,

ám most bebizonyosodott, hogy nemcsak szupernova,

hanem az úgynevezett kilonóva eseménynél is jelentős mennyiségben keletkeznek nehézelemek.

Kanyarodjunk vissza az észlelhetőség, pontosabban a gravitációs hullámdetektálás nehézségeihez. Úgy tudom, hogy a magyar tudósoknak van egy olyan zseniális és viszonylag könnyen kivitelezhető ötlete, ami kiválóan hozzájárulhat a gravitációs hullámok további kutatásához, illetve a kibocsátó objektumok azonosításához.

Amint már említettem, jelenleg három mérőeszköz üzemel, a LIGO, illetve a VIRGO detektorai, ám a VIRGO nem olyan érzékeny, mint az amerikai detektorok, ez pedig jelentősen leszűkíti a pillanatnyilag adott észlelési lehetőségeket.

A LIGO detektoraival sikerült elsőként észlelni a gravitációs hullámokat

FORRÁS: ELTE

A LIGO India üzembe állításával azonban körvonalazódik a megoldás.

Ennek már elkezdték az építését, és várhatóan 2025 után megkezdheti a működését is. A mi ötletünk, hogy alacsony földkörüli pályára állított mikroszatellitekkel is végezzünk méréseket.

Az ELTE kutatói, középen Frei professzorral

FORRÁS: ELTE

Ezek az apró műholdak nem közvetlenül a gravitációs hullámokat, hanem ezek kísérőjelenségeit, a gammafelvillanásokat észlelik.

A terveink szerint összesen 9 úgynevezett „cube satellite" azaz mikroszatellitet állítanánk orbitális pályára.

Ez a műholdszám már elegendő lesz ahhoz, hogy bármilyen irányból észlelhetővé váljanak a gammafelvillanások, és pontosan meghatározható legyen a forrásuk helye is.

Gamma-kitörés illusztrációja

FORRÁS: B. SAXTON, NRAO/AUI/NSF/HTTPS://PUBLIC.NRAO.EDU/MEDIAUSE/NRAO/AUI/NSF

A műholdakat az első magyar mikroszatellit, a MASZAT műegyetemi konstruktőreivel közösen fejlesztjük ki,

és terveink szerint 2022-re már mind a kilenc üzemelni fog. A műholdak fedélzeti gammadetektorait Japánból szerezzük be.

Apró, úgynevezett pocket vagy cube szatellitek (a kép illusztráció)

FORRÁS: ESA

A kutatócsoporton belül Werner Norbert e nagyszabású projekt koordinátora, szoros együttműködésben Kiss Lászlóval és Pál Andrással, az MTA CSFKI Csillagászati Intézetéből. Ezzel a módszerrel már a LIGO India üzembeállítása előtt is hatékonyan folytathatjuk a gravitációs hullámok kutatását, ami meggyőződésem szerint még számos nagyhorderejű felfedezéssel kecsegteti a tudományt.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Beszállunk a gravitációs hullámok megfigyelésébeFizikai Nobel-díjat ért a gravitációs hullámok megfigyeléseFontos rejtélyre deríthetnek fényt az új gravitációs hullámokKiderült, hogy hol érdemes keresni a gravitációs hullámok forrásaitMegvan az első Európában észlelt gravitációs hullám
Kategóriák: UFO

Oldalak