UFO

Megkezdődött a Vatikán összeomlása?

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, március 3 - 09:37

Írta:Száraz György

Magdolna-mosodák, pedofília, gyermekeket megerőszakoló papok, Vatileaks-botrány, és most a brüsszeli Állami és Egyházi Bűnügyeket Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ITCCS) az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekben és bűnügyi összeesküvésekben való részvétel ügyei rázzák meg a katolikus egyházat. Vajon mindez minek a kezdete?

Josepf Ratzingert 1981-ben II. János Pál pápa kinevezte az egyházi tanítóhivatal, a Hittani Kongregáció prefektusának, ami lényegében az inkvizíció intézményének az utóda volt. Értsd jól: ez az intézmény 1542-től a Sacra Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis, azaz „a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja” néven, később, 1908-tól 1965-ig a Sacra Congregatio Sancti Officii, vagyis a Szent Hivatal Kongregációja névre átkeresztelve működött. Ezután kapta a Hittani Szent Kongregáció (Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei) nevet.


1542. július 21-én alapította III. Pál pápa a Licet ab initio konstitúció kihirdetésével abból a célból, hogy megvédje az egyházat az eretnekségekkel szemben. Ennek oka abban jelölhető meg, hogy a helyi inkvizíciós bíróságok már nem tudták betölteni a nekik szánt szerepet, gyakorlatilag hatástalanná váltak, így szükség volt egy keményebb, központosított és szélesebb jogkörökkel felruházott szervezetre. Ez lett a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja.

A középkori inkvizíció módszereit ugyan 2003-ban elítélte Ratzinger bíboros, de a pápa elismerte, hogy az inkvizíció a Gestapo, a KGB és a Stasi előfutára volt.

A pápa „náci” múltja már a megválasztásakor sokak szemében visszásnak tűnt, de ezt még sikerült valahogy kimagyarázni.

Íme: Josepf Ratzinger 1941-ben belépett a Hitlerjugendbe, mivel a tagság minden 14 éven felüli német fiúnak kötelező volt 1939 decembere után. Igaz, elmondása szerint a gyűléseken való részvételeket megtagadta. 1943-ban besorozták katonának, majd Magyarországra küldték, ahol tankcsapdákat kellett felállítania. Később dezertált. 1945-ben az ellenség fogságába esett. Kiszabadulását követően bátyjával együtt belépett a katolikus szemináriumba, mígnem a jó sorsa egészen a pápai trónszékig vezette.

Az egyház sötét oldalának leleplezésében a Magdolna-mosodák csak a kezdetet jelentették, s 60 évig szinte senki sem hallott róluk, aki ne érdeklődött kifejezetten az ilyen irányú információk iránt.

Azután sorra kipattantak a pedofília-botrányok, amelyek csorbáját azóta sem tudták kiköszörülni.

A főügyész, Robert W. Oliver atya, a papok kiskorúakon elkövetett szexuális visszaéléseit vizsgálva, kijelentette, hogy XVI. Benedek és a Hittani Kongregáció szigorral lép fel a pedofília ellen.

„Az egyháznak mély önismeretre van szüksége, hogy képes legyen a bűnt felismerni és kiirtani” –hangoztatta, hozzátéve, hogy a pedofíliabotrány okozta „válsághoz a papjelöltek nem megfelelő kiválasztása és a szemináriumok elégtelen felkészítése vezetett”.

Ehhez képest a kánonjogban járatos vatikáni főügyész elmondása szerint 2010 óta évi 600 pedofil esetről szereznek tudomást, előtte pedig volt már évi 800 is ez a szám!! De a lavina még csak ekkortájt kezdődött. (A be nem jelentett eseteket a hivatalosan bejelentettek tízszeresére(!!) becsülik.)

A Vatileaks-botrány Paolo Gabriele, a pápa komornyikja és bizalmasa, valamint Claudio Sciarpelletti informatikus nevéhez fűződik, mivel bizalmas dokumentumokat szivárogtattak ki az olasz sajtónak. A dokumentumok számos vatikáni korrupciót és üzelmet fednek fel. A Vatikáni Bíróság elítélte a tetteseket, de végül a pápa kegyelemben részesítette őket.

A szóban forgó dokumentáció arról tanúskodnak, hogy Szentszék berkein belül a legfelsőbb egyházi körökben komoly korrupciós problémák vannak, s lerántja a leplet a vatikáni gazdasági visszaélések soráról.

Az egyik nyilvánosságra hozott levélből például kiderül, hogy Carlo Maria Vigano érsek, a Vatikáni Kormányzóság egykori főtitkára, személyesen írt levelet a pápának, amelyben az általa tapasztalt hivatalai korrupciót méltatta és kifejezte abbéli félelmét, hogy egyes körök el akarják őt távolítani a pozíciójából, ami egyébiránt nem sokkal később meg is történt.

De úgy látszik, hogy a Vatikán polipjának a csápjai nem érnek el mindenhova, mivel a legmodernebb biztonsági rendszerek dacára a dokumentumokat kézben, illetve egy nyakba akasztható kis adathordozón (pendrive-on) vitték ki a Vatikán kapuján.

Ezután jelent meg Gianluigi Nuzzi Őszentsége: XVI. Benedek titkos dokumentumai című könyve 2012 májusában, amelyben egy sor „bizonyítékot” tár fel a szerző. Ezek újabb részletekkel: megvesztegetésekkel és kenőpénzekkel megspékelt történetekkel bővítik a vatikáni korrupciós botrányokat. Még a pápáról is leszedik a keresztvizet, amikor bemutatják, hogy Őszentsége nem is egyszer komoly összegeket fogadott el pápai audienciáért.

A pápa után a legrangosabbnak számító Tarcisio Bertone bíborost nevezik meg a visszásságok és a viszályok egyik fő gócpontjaként.

Tarcisio Bertone

A vatikáni bennfentesek a következőket állították: „bíborosok, monsignorék, kishalak, egyháziak és laikusok. A szentszéki államtitkárság tudja, de nem ismerheti el, ehelyett a komornyikot tartóztatta le”.

“Többen vagyunk és a pápa érdekében cselekszünk, hogy felszínre kerüljön az utóbbi évek szennyese”

“…közöttük vannak olyanok, akik a túl nagyhatalmú Tarcisio Bertone, szentszéki államtitkár ellenzői, olyanok, akik XVI. Benedeket túl gyengének tartják, olyanok, akik elérkezettnek látják az időt az előrelépésre. Ez mindenki háborúja mindenki ellen, de már senki sem tudja, ki ki ellen harcol….”.

Ezt követően a Vatikán pénzügyeivel az olasz jegybanknak is meggyűlt a baja. 2013 januárjában blokkolták az elektronikus tranzakciókat a Vatikán egész területén, mivel a pápai állam nem tett teljesen eleget az Európai Unió pénzmosás elleni irányelveinek.

2013. február 1-én elkészült a brüsszeli Állami és Egyházi Bűnügyeket Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ITCCS) hivatalos diplomáciai jegyzéke, amely arról szólt, hogy elfogatóparancsot foganatosítsanak Joseph Ratzinger, más néven XVI. Benedek pápával szemben, az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények és bűnügyi összeesküvésekben való részvétele miatt.

Ez az „elfogatóparancs” már 2013. február 4-én hétfőn kézbesítve lett Rómába Tarcisio Bertone bíboros részére. Február 10-én pedig „váratlanul” XVI. Benedek leköszönt, mondván, a péteri szolgálat olyan fizikai és szellemi erőfeszítéseket igényel tőle nap mint nap, amihez neki már nincs elég ereje. Beindultak a találgatások és újabb szakaszába lépett az egyház válsága.

Az iménti jegyzék egy olyan rendelkezést is tartalmazott, amely kereskedelmi zálogjog bejegyzését irányozza elő a nemzetek bíróságai által a Római Katolikus Egyház ingatlanjaira és vagyonára. Ez a zálogjog csatolva lett a közös és globális  „Húsvéti helyreállítási kampányhoz”, amely a „Katolikus egyház tulajdonait a polgárok részére lefoglalja mint közvagyont a nemzetközi jog és a Nemzetközi Büntetőbíróság Római alapokmánya alapján”.


Mennyire kell ezt komolyan venni? Nos, az biztos, hogy XVI. Benedek pápa 2013. február 23-án találkozott az olasz köztársasági elnökkel, Giorgio Napolitanoval. Egyes olasz médiaforrások szerint azért, hogy az olasz kormány biztosítsa őt a védelméről és a vizsgálattól való mentességéről. A Vatikán magától értetődően ezt nem erősítette meg, sőt kifejezetten megsértődött a sajtóban keringő szóbeszédek, tévhitek és rágalmak miatt.

Időközben arról is értesülhettünk, hogy „Kanadában a Római Katolikus Egyház és a vatikáni ügynökségek bűnösnek találtattak 50 000 bennszülött gyermek ellen elkövetett népirtás és gyilkosság vádjában a Jezsuiták által létrehozott indián bentlakásos iskolai rendszerben, amely 1996-ig működött.”

Nyilván később erre is reagálni fog a Vatikán és a közvélemény.

Most nagyjából ott tartunk, hogy pillanatokon belül formálisan is lemond XVI. Benedek pápa, aki mintha siettetni akarná az új pápa beiktatását, az utolsó pillanatában módosította a több mint 700 éves pápaválasztói hagyományt, miszerint a tervezettnél – március 15-nél – hamarabb is megválaszthatják az utódját.

Mire fel ez a nagy kapkodás? Sötét felhők gyülekeznek a törpeállam fölött? Megkezdődött volna a Vatikán összeomlása? Vagy ez csak a hattyú halála? Netán egy titkos hatalomváltás van folyamatban a kulisszák mögött?

/boldognapot.hu/

Kategóriák: UFO

Telt ház a légierő egykori vezérezredesének ózdi előadásán (az Ózdi TV videójával)

Ittvannak.hu - 2013, március 1 - 23:34

Hatalmas érdeklődés mellett rendezték meg csütörtök délután az Ózdi Szabadegyetem második évadának nyitó előadását - tájékoztatta portálunkat Kriston Endre főszervező. A Ryufor Alapítvány vezetője elmondta, a kétszáz fős nézőtérre harminc pótszéket kellett betenni, de még így is voltak, akik az ajtóban állva, vagy a falnál guggolva hallgatták végig az előadókat.

Kategóriák: UFO

A legdurvább UFO észlelések Februárban

Paranormal.hu - 2013, március 1 - 22:40

Kategóriák: UFO

A Magyar UFO Kutatási Központ közleménye a budapesti konferencia kapcsán

Ittvannak.hu - 2013, március 1 - 22:37

Az alábbiakban, a Ryufor Alapítvány vezetőjének kérésére, szó szerint közöljük a Magyar UFO Kutatási Központ hozzánk is eljuttatott közleményét, melynek címzettje, a fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő Magyar UFO Szövetség:

Kategóriák: UFO

Kanadai egyetemi professzor: "Földönkívüliek állnak az eltérítések mögött"

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, március 1 - 17:07

Nemcsak a közvéleményt, de tudóstársait is alaposan meglepte Don Crosbie Donderi, a pszichológiai tudományok doktora, ma már nyugalmazott egyetemi professzor, a kanadai McGill Egyetem korábbi dékánja, aki hamarosan megjelenő könyvében konkrét tényként szögezi le, földönkívüli civilizációk embereket rabolnak, hogy különböző vizsgálatokat végezzenek rajtuk.

A kanadai tudós 47 éven keresztül tanított az egyetemi katedrán, ahonnan négy évvel ezelőtt a pszichológiai kutatásokat végző kar dékánjaként vonult nyugdíjba. Tudományos munkásságát azonban továbbra sem adta fel, azóta is tevékenyen részt vesz az intézmény különböző projektjeiben, ezért nincs is semmi meglepő abban, ha azt halljuk, hogy a legfrissebb kutatási eredményeit egy újabb, immár sokadik, tudományos alapossággal megírt könyvében foglalja össze. Csakhogy ez a tanulmány, egy dologban mégis alapvetően eltér a professzor korábbi munkáitól, ennek tárgya ugyanis az UFO jelenségek és az idegenek kérdésköre.

Az 'UFOk, földönkívüliek és emberrablások, egy tudós a bizonyítékok nyomában' című könyv ugyan csak június elsejétől lesz kapható az Egyesült Államokban, de máris meglehetősen nagy visszhangot keltett. Donderi, február 25-én, az észak-amerikai ország egyik legolvasottabb napilapjának, online felületén megjelent interjújában indokolta témaválasztását.

- Hamarosan megjelenő könyvében tényként ír arról, hogy bizonyos embereket elraboltak a földönkívüliek. Vannak erre vonatkozó fizikai bizonyítékok a birtokában?

- Nincs a birtokomban ilyen jellegű bizonyíték. A könyvemben nem fizikai, hanem számos egyéb jellegű bizonyítékkal támasztom alá, hogy az UFO jelenséggel kapcsolatos beszámolók egy része, minden kétséget kizáróan intelligens földönkívüli civilizációkhoz köthető.

- Mondana néhány példát ezekre a bizonyítékokra?

- Az egyik fejezetben hat különböző eltérítéses esetet dolgozok fel. Ezek mindegyike, úgymond valódi mérföldkőnek számít. Valamennyi esetben az érintettek közvetlen közelről láttak földönkívüli űrhajókat és mindannyian szembesültek az úgynevezett kiesett idő jelenségével, vagyis legalább egy órával, de akad köztük olyan is, aki két-három órával egyszerűen nem tudnak elszámolni. Ez azt jelenti, hogy fogalmuk sincs, hogy az adott időben hol voltak és mit csináltak. Az utolsó, amire általában emlékeznek, hogy meglátnak valami furcsa jelenséget, a következő emlékük pedig már az, hogy egy kies úton vezetnek és fogalmuk sincs, miként kerültek oda. Nem ritka az sem, hogy később megmagyarázatlan sebhelyeket találnak magukon.

- Néhány szóban bemutatná magát, hogy az olvasók jobban megértsék, kicsoda ön?

- 1962 és 2009 között a McGill Egyetemen dolgoztam. Előbb tanársegéd lettem, majd egyetemi tanár végül a pszichológiai tudományok docense. Ez idő alatt száznál is több nagyobb pszichológiai tanulmányt felügyeltem a legkülönfélébb témákban. 1982-ben a társammal megalapítottunk egy kisebb tanácsadó céget, amely a munkaerő megfelelő kiválasztásában segíti üzletfeleinket. Büszkén mondhatom tehát, hogy egész életemben a pszichológia tudományos kutatásának élvonalában dolgoztam.

- Mióta és miért kezdett el foglalkozni az UFO jelenségek témakörével?

- Kisfiú voltam, amikor 1947-ben ez az egész hirtelen kipattant, de már el tudtam olvasni az újságokban a témával kapcsolatos írásokat. Kíváncsi természetű ember vagyok és az ezzel kapcsolatos információk meggyőztek arról, hogy ez egy nagyon érdekes jelenség. Harminc évvel később aztán tanári állást kaptam az egyetemen, ami azt jelentette, hogy úgy tudtam tanulmányozni a jelenséget, hogy nem kellett aggódnom, mit szólnak az emberek, hogy ilyesmivel foglalkozom. Ez hatalmas szabadságot adott, amivel igyekeztem élni is és ennek egyik gyümölcse lesz a júniusban boltokba kerülő könyv.

- Rengeteg tanulmány született már az emberi érzékelés határairól. Előfordul például, hogy az emberi teremtő képzelet a másoktól hallott történeteket egy idő után sajátjaként kezdi el megélni. Nem gondolja, hogy ezekben az esetekben is erről lehet szó?

- Ez szintén egy külön fejezetet képez majd a könyvben, hiszen ebben a témában is tudományosan megalapozott kutatásokat végeztem. De biztosíthatom önt, hogy azok a bizonyítékok, amelyeket az olvasók elé tárok, kiállják a valóság próbáját, szilárd bizonyítékok.

- Milyen bizonyítékokra gondol?

- Manapság már tele van az internet manipulált képekkel, így az ilyen bizonyítékok önmagukban már fabatkát sem érnek. De amikor olyan képeket látunk, amelyeket az UFO-t üldöző vadászgép beépített kamerája, vagy az őket követő radar készített, akkor azon nincs mit kétségbe vonni. És temérdek ilyen bizonyíték áll rendelkezésünkre.

- Persze, de pusztán azért, mert nem tudjuk, hogy mit ábrázolnak ezek a felvételek, még nem kiálthatjuk ki róluk, hogy ezek a földönkívüliek létezésének bizonyítékai.

- Nem, de vajon mi más lehet? Először minden lehetséges magyarázatot szépen sorban egyesével ki kell zárni és ha valóban nem marad más magyarázat..., de persze azt is tudom, hiába az egyértelmű bizonyítékok sora, vannak, akik csípőből mindenre azt mondják, hogy földönkívüliek nincsenek, tehát nem is lehetnek a képen.

- Amikor egy pszichológus azt hallja, hogy valakit elraboltak a földönkívüliek, nem az az első gondolata, hogy ez csupán a valószínűség határát jócskán átlépő képzelgés,és nem kezd el inkább sokkal elfogadhatóbb magyarázatokat keresni? Nem gondolja, hogy például a rémálmok okozta érzéki csalódás jóval magától értetődőbb válasz lenne, minthogy idegenek jönnek a Földre, hogy embereket raboljanak?

- Számos esetben valóban ez a magyarázat, de koránt sem minden esetben. Amikor az embert felkeresi valaki azzal, hogy eltérítették, előbb itt is minden lehetséges magyarázatot sorban ki kell zárni és még ezek után is nagyon óvatosan kell felállítani a diagnózist, de ismétlem, vannak esetek - nem is kevés - amikor minden kétséget kizáróan ez az egyértelmű magyarázat.

Forrás:ittvannak.hu, Nationalpost.com

Kategóriák: UFO

Kanadai egyetemi professzor: "Földönkívüliek állnak az eltérítések mögött"

Ittvannak.hu - 2013, március 1 - 15:29

Nemcsak a közvéleményt, de tudóstársait is alaposan meglepte Don Crosbie Donderi, a pszichológiai tudományok doktora, ma már nyugalmazott egyetemi professzor, a kanadai McGill Egyetem korábbi dékánja, aki hamarosan megjelenő könyvében konkrét tényként szögezi le, földönkívüli civilizációk embereket rabolnak, hogy különböző vizsgálatokat végezzenek rajtuk.

Kategóriák: UFO

Szeretetre van szükséged - Az indigókék lét megtapasztalása

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 28 - 14:18

Írta:Candice Creelman - Szerkesztette: Galactus

Már az elejétől fogva tudtam, hogy különbözöm a többiektől,de nem tudtam miért. Emlékszem az első óvodai napomra, amikor odamentem az óvónő körül álló csoporthoz. A csoportban valami furcsát éreztem, és tudtam, hogy nem tartozom közéjük.

A többi gyermek az első naptól kezdve nagyon durván bánt velem, mintha földönkívüli lettem volna. Már nem emlékszem, hogy miket mondtak rám, csak arra,hogy azt az érzést keltették bennem, hogy értéktelen vagyok és nem tartozom a csoportba. Ugyanez  folytatódott az iskolában, a főiskolán és a mindennapi életben is .Az iskola nagy nehézséget okozott a számomra, nem csak azért, mert különcnek néztek, hanem mert tisztában voltam vele, hogy a tanult anyag többsége fölösleges és semmi köze a valósághoz. Mindvégig tudtam, hogy abból, amit tanítottak,semmit sem fogok felhasználni majd az életben.


Tudtam, hogy az iskolában tanultak csupán viszonylagos haszonnal járnak. Az alapvető olvasási, írásbeli, számtani és a külvilágra vonatkozó ismereteken kívül csupán haszontalanul terheltek le bennünket. Akkoriban ezeket az érzéseimet nem tudtam teljességgel megfogalmazni, de alapjában véve mostanra beigazolódtak. Ami igazán bosszantott az érettségi vizsga közeledtekor az volt, hogy csupán arra tanítottak meg bennünket, hogyan mondjuk vissza kifejtés nélkül vagy minden egyéni gondolatot mellőzve azt, amit leadtak a számunkra. Mi haszna lehet ennek az életben? Az iskolára vonatkozó efféle gondolataim miatt nagyon sokat unatkoztam, és egyáltalán nem voltam jó tanuló. Sőt éppen csak átevickéltem. Az érettségit a leggyengébb osztályzattal tettem le csak azért, hogy végre megszabaduljakaz iskolától és ne érezzék több fájdalmat azért, hogy a többiek kiközösítenek. Ennek ellenére a főiskolán is folytatódtak ezek a problémák, sőt még a mai napig is hozzátartoznak az életemhez. Bár szüleim nagyon szerettek, fogalmuk sem volt arról,hogy mi bajom lehet. Anyám ilyeneket mondott: „Mindenkit ugratnak az iskolában", és hogy: „A gyerekek gonoszak néha". A legjobb talán ez volt, amin ma már nevetek: „Ne vedd őket figyelembe, és majd békén hagynak." Ami persze nem volt igaz, és amit sokkal könnyebb volt kimondani, mint megtenni. Nem hogy nem hagytak békén, de még jobban csúfolódtak, ha a sarokba menekültem előlük.

Ahelyett, hogy a gyerekkoromat más gyerekekkel játszva töltöttem volna, a szüleim lakásában zenét hallgattam, ami átsegített a kellemetlen hangulataimon. Ez nagyon szerencsés dolognak bizonyult, mert később a zene lett a szakmám.Szükségtelen mondanom, hogy olyan kevés önbecsüléssel nőttem fel, hogy még mind a mai napig küzdenem kell azokkal a hangokkal, amelyek elmémben azt zengik,hogy vesztes vagyok, ne is próbálkozzam semmivel. Aztán mostanában egy nyugalmas időszakban „visszamentem" oda, ahová úgy éreztem, hogy nem tartoztam soha: az iskolába.A sebek még jelen vannak, de szerencsére módját találtam annak, hogy úgy közelítek feléjük, hogy keresem azokokat. így most már be tudom gyógyítani őket. Az érettségi előtt bátorságot gyűjtöttem és elhatároztam,hogy megkérdezek valakit, miért bántak velem az iskolai évek alatt úgy, ahogy bántak. A kisvárosom iskolájához mentem és egyik osztálytársamat, egy lányt pillantottam meg, akivel az első naptól kezdve együtt jártunk iskolába. Ránéztem, hirtelen nekibátorodva, mielőtt még észbekaptam volna, kiszaladt a számból: „Emlékszel, hogy bántatok velem éveken keresztül?" Csak bámult rám megjátszva,hogy semmiről sem tud. De tovább erősködtem: „Miért? Mit vétettem én valaha is ellenetek, hogy ezt érdemeltem?Mit követhettem el, hogy ilyen borzalmas kiközösítésben részesültem?"

A lány körbenézett, megpróbált kitérni a kérdés elől. Amikor rájött, hogy nem tud menekülni, gondolkodóba esett. Az egyetlen, amit mondani tudott, az volt: „Te annyira más voltál." Mire én: „Miről beszélsz? Mi az, hogy más voltam? Még ha tényleg más is vagyok, miért kellett ezért azokat a megalázó dolgokat mondani?"

Akkoriban nem tudtam, hogy miben különbözöm a többiektől, de az utóbbi pár hónapban egyre nagyobb belelátásom van ebbe. Most már örülök, hogy ezek a tapasztalatok erősebbé tettek, még akkor is, ha ez akkoriban borzalmasnak hatott. Gyermekkoromat és tinédzserkoromat magányban töltöttem. Nem volt senki, akihez valóban tartozhattam volna. Ezért azután az ország másik végébe,Torontóba költöztem két és fél évre. A múlt nyáron édesanyám betegsége miatt arra kényszerültem, hogy hazamenjek.Ez volt azonban életem legszebb nyara. A múltat magam mögött tudtam hagyni.Meg tudtam tenni, mert képessé váltam erre. Végre találtam egy csoportot, ahol megtaláltam a helyemet; addig sohasem éreztem, hogy valahová tartozom. Barátaim új célt, bizodalmat jelentenek a számomra. Most tanulom meg, hogy ne rejtsem el igazi valómat, mivel az ember igazi valója gyönyörű. Most, hogy ismét Torontóban vagyok,sokkal teljesebbnek és sokkal erősebbnek érzem magam, mint előtte.Tulajdonképpen nehéz volt visszamenni, mert otthonomhoz soha sem éreztem kötődést, és itt Torontóban elfoglaltságom volt. Megtanultam, hogy nem futhatunk el:előbb vagy utóbb szembe kell néznünk önmagunkkal,mint ahogy a nyáron odahaza ez velem is megtörtént. Sokat tanultam a múltamról és arról is hogy ez mit jelentett a számomra.Az indigókék jelenség felismerése, a hozzá tartozó magyarázatok sok mindent megvilágítottak a számomra abból,hogy ki vagyok és miért is kell itt lennem valójában. Ez megadta nekem az erőt, hogy a múlt sebeit be tudjam gyógyítani,és mint egy erőteljes, önbizalommal felvértezett ember, folytatni tudjam életemet. Úgy határoztam, hogy mindezt az energiát a zenémbe helyezem, és az élet igazán fontos dolgairól írok majd.Sokszor találkoztam rosszallással, amikor arról beszéltem,hogy mennyire úgy érzem, hogy mások előtt járok,hogy a korhoz képest előrehaladottabb vagyok.

Amit megfigyeltem,megtapasztaltam és éreztem, messze meghaladja azt, amit a legtöbb ember megtapasztalni képes. Nagyon kétségbeejtőnek bizonyult, néha letaglózott, amikor azt a hibát követtem el, hogy ezeknek az érzéseimnek hangot ad-tam olyan emberek jelenlétében, akik ezt nem értették meg. Azt mondták ilyenkor, hogy túl fiatal vagyok, hogy ilyen mély tapasztalatokkal rendelkezzem, hogy egoizmusra vall,amikor azt mondom, hogy másoknál előbbre jutottam a tapasztalataim terén.Azt kell mondanom, hogy a fizikai tapasztalatoknak nem sok közük van a bölcsességhez. Mindenkinek, attól függetlenül, hogy hány éves, hozzáférése van ehhez a bölcsességhez:ez attól függ, hogy nyitottak vagyunk-e,hagyjuk-e, hogy áthasson bennünket. A kornak nem sokköze van ehhez.

Azon a nyáron lelki szempontból nagyon sokat fejlődtem. A Reiki-kurzus mesterfokozatán tudtam, hogy évekkel előrébb vagyok a legtöbb ott lévő emberhez képest, azokat is beleszámítva, akik már évek óta gyakoroltak. Mielőtt még tudtam volna, hogy mi is az, egy év alatt képes is voltam rá. A hiba az volt, hogy erről beszéltem. Tudtam, hogy a legtöbben nagyon mérgesek rám, mert elmondtam nekik,hogy milyen előrehaladottnak éreztem magamat és hogy a kurzus gyerekjáték volt a számomra. Sokan azt próbálták nekem elmagyarázni, hogy kihagytam a kurzus finomságait, de tisztában voltam azzal, hogy ez nem így van. Végig élveztem a kurzus örömeit, de a téma, amiről beszéltünk, számomra már alapvetőnek számított. Persze az emberek, amikor ezeket elmondom, automatikusan azt gondolják, hogy ezt az egoizmus mondatja velem. Ezt egy tanárral is megtapasztaltam már, aki ki is jelentette,hogy egoista vagyok. Elég erősen letámadott, és letörte a bizalmamat. Ennek ellenére amit tudok, azt tudom, és nincs módomban bebizonyítani. Csak csinálom.

Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget annak, hogy indigókék vagyok csak rá akartam világítani arra, hogy milyen érzései vannakegy indigókék gyereknek és felnőttnek. Az indigókék jelenség csupán arra tanít, hogy megértsem, min mentem és megyek keresztül. A múltban tehernek éreztem a különbözőséget, de most inkább kalandnak tekintem. Minden nap úgy ébredek, mint karácsony reggelén, soha nem hittem volna, hogy ezt az érzést visszakapom. De itt vagyok és szeretettel tekintek minden nap elé. Élek és a mindenség csodájában találtam menedéket. Mindenkinek megvan erre a lehetősége,annak ellenére, hogy úgy tűnik, az indigókék gyerekeknek ez korábban adatik meg, mint a legtöbb embernek.Ezért tapasztalataim alapján a legtöbb, amit tanácsolni tudok, hogy legyünk megértők az indigókék gyerekekkel. Az indigókék gyerekeknek egyszerűen az igaz szeretetre és támogatásra van szükségük, de nem lehetnek boldogok, ha elkülönítik, vagy kiközösítik őket.

Szükségük van arra,hogy érezzék a támogatottságot, és a szeretetet. Ezt tudomásul véve erőnk megnő és azzá válhatunk, akivé válnunk kell, anélkül, hogy ezért szégyenkeznünk kellene. Nem is tudom, hányszor vágytam arra, hogy valaki azt mondja,hogy szeret, és hogy támogasson azért, mert én más vagyok,mint a többiek. Ismétlem, nem sajnálkozásra, hanem támogatásra lett volna szükségem, ami céltudatosságomat megerősíthette volna. Nem segítség a számunkra, ha ujjal mutogatnak ránk, és azt mondják: „Na ez egy indigókék! Gyerünk, tegyük próbára, lássuk mit tud!" Ehelyett inkább beszéljünk arról, hogy tényleg azért vagyunk-e itt, hogy megismerjük létünk célját. „A szeretet az, amire szükséged van!" („All you need is love" Beatles-szám címe) Ezt nem csak az indigókék gyerekek és felnőttek számára üzenem, hanem minden ember számára. Ez a zenei szöveg kellene a világ központi témája legyen, mivel azért vagyunk itt, hogy megtapasztaljuk ezt. A földi mennyország több, mint a gyermeki képzelet szüleménye.A képzelettel kezdődik minden! A földi mennyország valóság, még ha sokan nem is látják egyelőre. Az indigókék gyerekek részei annak a csoportnak, akik ezt tudják. Higgyük el, hogy ez így van!

/Forrás: Lee Carroll - Jan Tober: Indigó gyerekek/

Kategóriák: UFO

"Harminchat éven át hazudtam, nem földönkívüliek voltak" - állítja a leghíresebb chilei eltérítéses eset főszereplője

Paranormal.hu - 2013, február 28 - 03:35
corporal_valdes_on_television_chile.pngA dél-amerikai ország legismertebb negyedik típusú találkozását nemcsak Chile, de az egész ufológia egyik legkülönlegesebb elrablásos eseteként tartják számon a szakértők. Ez legalábbis a közelmúltig biztosan így volt, ugyanis Armando Valdés Garrido, a chilei hadsereg egykori tizedese, a harminchat évvel ezelőtti események főszereplője, a 24 Horas nevű állami televízió egyik műsorában néhány napja már azt nyilatkozta, a földönkívüliekről szóló történetből semmi sem igaz. Az eset kapcsán éveken át UFO-król és idegenekről beszélő tiszthelyettes hirtelen pálfordulása futótűzként terjedt el az interneten, amit ugyanakkor sokan fenntartásokkal fogadnak.

De mindenekelőtt nézzük mi is történt 1977. április 25-én, azon a fagyos vasárnapi éjszakán. A chilei hadsereg egy katonai járőr egységének nyolc sorkatonája Armando Valdés Garrido vezetésével a bolíviai és a perui határ közelében teljesített szolgálatot. A táboruk mintegy háromszáz kilométerre lehetett Arica városától, de Putre, a legközelebbi lakott település is több, mint öt kilométerre volt tőlük.
Az éjszaka nagyon hideg volt, a mínusz húsz fokot is megközelítette a hőmérséklet, ezért a katonák a csontig hatoló fagy elől, a 360 lónak állandó szállást biztosító hatalmas katonai istállóba húzódtak be, ahol kisebb tűzet is raktak.
Ketten közülük folyamatosan az istálló kapujában őrködtek, nehogy a lovak megszökjenek. A többi katona az őröktől mintegy tíz méterre, a tábortűz mellett ülve beszélgetett, énekelgetett.
Hajnali négy óra előtt nem sokkal Juan Reyes és Pedro Rosales Arancibia volt a soros, amikor Rosales hirtelen ordítva rohant be a tűznél melegedő társaihoz: "Tizedes úr,...egy nagyon  fényes dolog ereszkedik le az égből!" A fény annyira erős volt, a környéken szinte nappali világosságot okozott.
Mindannyian kirohantak az istálló kapujába és a furcsa fényt kezdték bámulni, amely mintha a közeli domb mögött leszállt volna. A tizedes ekkor úgy döntött, hogy néhány sorkatonával együtt lóháton odamennek és utánanéznek a különös jelenségnek. Miközben a lovaikat nyergelték, egyikük ijedten kiáltott fel: "Tizedes úr, nézze, idejött a fény!" Ekkor az addig háttal álló tizedes megfordult és tőle mintegy ötszáz méterre meglátta a hatalmas, fénylő objektumot. A katonák elmondása alapján, ez nem ugyanaz a fény volt, amit a dombról láttak lejönni. A lila színű, ovális alakú, mintegy huszonöt méter átmérőjű lebegő tárgyon két mélyvörös villogó fény látszott, hasonlóan a repülőgépek helyzetjelzőihez.
Valdés azonnal elrendelte, hogy a katonák oltsák el a tábortüzet, majd egymás karjaiba kapaszkodva alkossanak sorfalat. Ekkor a fény előbb távolodni kezdett, majd hirtelen visszaindult és a levegőben úszva némán a közvetlen közelükbe lebegett. Volt olyan sorkatona, aki imádkozni kezdett, mások a pániktól sírva fakadtak.
Ekkor a tizedes elindult a tárgy felé, majd amikor már csak körülbelül 15 méterre lehetett tőle, a helyzettől feldúlt lelkiállapotban így kiáltott: "A mindenható nevében igazolják magukat!" Válasz azonban nem érkezett. Ekkor megint odakiáltott: "Igazolják magukat!", de megint nem történt semmi. Ahogy a tizedes lassan egyre közelebb lépkedett az objektum felé, az időközben leereszkedett nagy köd és a tárgy hatalmas fénye miatt a többiek egyszer csak szem elöl tévesztették elöljárójukat. Ekkor pontosan hajnali 4:15 perc volt. A katonák kiabálva próbálták hívni Valdést, aki nem felelt, ezért kétségbeesésükben keresni kezdték, ám sehol sem találták.
Tizenöt perccel később (4:30-kor), ugyanabból az irányból, ahol eltűnt, egy tompa puffanást hallottak. Elmondásuk szerint olyan volt, mintha valamit magasról ledobták volna a földre. A következő pillanatban meglátták Valdést, amint botorkálva előtűnik a ködből és elkezd beszélni hozzájuk: "Fiúk...!" Ám, ekkor elcsuklott a hangja, majd magatehetetlenül összecsuklott. A sorkatonák odarohantak hozzá, felsegítették és bevitték a még mindig parázsló tábortűzhöz.
Miközben lefektették és betakarták egy kabáttal, észrevették, hogy néhány milliméteres borosta van az arcán, annak ellenére, hogy - az előírásoknak megfelelően - mindannyian aznap borotválkoztak.
Valdés ekkor sokkos állapotban volt, üveges szemekkel bámult maga elé, majd tőle teljesen szokatlan hangtónusban a következőket motyogta: "Te nem tudod, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, de most vissza kell mennünk." A tizedes ezután szinte azonnal elaludt.
Reggel hét óra körül, amikor felébredt, a tiszthelyettes már láthatóan sokkal jobban érezte magát. A borostáján kívül azonban még egy furcsaságot tapasztalt, amit nem tudott megmagyarázni. A karóráján az analóg mutatók pontban 4:15-kor megálltak, az órán lévő digitális naptár viszont április 30-át, vagyis öt nappal későbbi időpontot mutatott.
Néhány héttel az események után, Armando Valdés Garridot elküldték az egyik Santiagoban, Chile fővárosában található katonai kórházba, ahol különféle pszichiátriai teszteknek vetették alá. A napokig tartó vizsgálatokat végző Raúl Molina Bravo pszichiáter, azonban az orvosi titoktartásra hivatkozva soha nem hozta nyilvánosságra vizsgálata eredményeit.
Az elmúlt harminchat év alatt az eset az egyik legismertebb és legkülönlegesebb eltérítéses esetként került be az UFO kutatás történetébe. Az események főszereplője és a sorkatonák is, többször újra és újra elmesélték az esetet, mindannyiszor pontosan ugyanezt a történetet előadva.
Néhány napja azonban, a chilei állami tévé műsorának vendége volt Valdés, aki teljesen váratlanul kijelentette, az eltérítéses történet földönkívüliekről szóló része színtiszta hazugság.
corporal_valdes_on_television_chile.png
A mára evangélikus presbiterré lett Valdés a műsorvezető kérdésére azt állította, valójában sohasem hitte, hogy aznap este földönkívüli betolakodókat láttak volna. Azt elismerte, hogy volt ott valami, ami megijesztette őket, de sosem gondolta komolyan, hogy idegenek lettek volna. A műsorvezető kérdésére, hogy hol volt abban a tizenöt percben, amíg nem találták a katonák, azt felelte, elment, hogy könnyítsen magán, a borostát pedig azzal magyarázta, hogy valójában ő akkor már napok óta nem borotválkozott.
A műsor adásba kerülését követően több média is megpróbálta szóra bírni az egykori sorkatonákat, de a korábban többször is készséggel nyilatkozó szemtanúk, ezúttal nem akartak kamera elé állni. Egyikük azonban neve elhallgatását kérve az egyik újságírónak azt mondta, biztosak benne, hogy egykori felettesük nem ok nélkül változtatta meg ilyen hirtelen a véleményét, de ők továbbra is ragaszkodnak hozzá, hogy amit láttak, az nem e világból való.
Forrás: ittvannak.hu
Kategóriák: UFO

A Vatikán már készül, hogy éveken belül bebizonyosodhat az intelligens földönkívüli élet létezése?

Paranormal.hu - 2013, február 27 - 16:03
balducci.jpgCorrado Balducci atya, a Vatikáni Kúria (a vatikáni központi szervek összessége) egyik vezető teológusa korábban már több alkalommal is kinyilvánította mélyreható és személyes vizsgálatokon alapuló véleményét, miszerint a különböző eltérítésekről szóló beszámolók minden bizonnyal földönkívüli lényekkel történt kapcsolatfelvételeken alapulnak.

Balducci atya magas egyházi beosztásánál fogva közeli kapcsolatban áll a mindenkori pápával és tagja egy olyan szűk körű csoportnak is, amely számos, az emberi hitvilágot érintő témával kapcsolatban ad tanácsot a Vatikán döntéshozóinak, dogmatikusainak. A katolikus egyházi tisztviselő már többször szerepelt az olasz állami tévében, legutóbb pár héttel ezelőtt, amikor ismét hangot adott azon véleményének, hogy a földönkívülieknek tulajdonított emberrablások valóban idegen civilizációk képviselőihez köthetők.
Balducci egy részletes tanulmányt is készített a témáról, amelyben igyekezett konkrét érvekkel alátámasztani, hogy az idegenek létezése teljes mértékben összeegyeztethető a katolikus egyház tanításaival. A démonológiában is jártas tiszteletes hangsúlyozta, hogy a földönkívüliekkel való találkozások nem démoni eredetűek és azt is kizárta, hogy az ilyen jellegű élmények pszichiátriai betegségek tünetei lennének, majd ismét felhívta a figyelmet, hogy itt lenne az ideje végre a világi szervezeteknek is komolyan venni és alaposan áttanulmányozni az ilyen eseteket.

Balducci elmondta még, hogy a Vatikán titokban meglehetősen komoly figyelmet fordít a negyedik típusú találkozásokról szóló beszámolókra és utalt arra is, hogy rengeteg ilyen jellegű információhoz jutnak a katolikus mini állam különböző országokban működő úgynevezett nunciatúráiról (nagykövetségeiről) is. Balducci kijelentésével párhuzamosan Dr. Michael Wolf, a Nemzeti Biztonsági Tanács (National Security Council) UFO jelenségeket tanulmányozó bizottságának tagja, illetve Malachi Martin atya, Vatikán szakértő is utalt rá, hogy a Vatikán a legnagyobb titokban teljes gőzzel dolgozik azon, hogy az egyház főbb doktrínáit a földönkívüli intelligens élet létezéséhez igazítsa. Mindketten megerősítették, hogy erre azért van szükség, mert a Vatikán már arra készül, hogy a következő néhány évben a világ kormányai be fogják jelenteni az idegenek létezését.

ittvannak
Kategóriák: UFO

A Dylatov incidensre keresi a választ egy új mozifilm (magyar előzetessel)

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 27 - 11:22

1959. január 27-én Igor Dyatlov nyolc fős csapatával az Ortofen Hegy meghódítására indult, de végül sosem érték el céljukat. A jól dokumentált tényekből kiderül, hogy február 1-én hóviharba kerültek és sátrat vertek egy hegygerincen. Ami viszont ezután történt, azt máig teljes homály fedi.

Mivel nem adtak életjelt magukról, február 20-án egy kereső csapat indul értük, akik február 26-án meg is találják Kholat Syakhl mellett a csapat elhagyott sátrát, melyet jól láthatóan belülről szaggattak szét. Tisztán kivehető lábnyomok vezettek az erdő felé a hóban, melyek 500 méter után azonban hirtelen eltűntek.

Az első két holttestet az erdő szélénél találják meg, akik cipő és ruha nélkül, alsóneműben fekszenek. Nem messze tőlük újabb három holttestre bukkannak, köztük Dyatlovéra, ők valószínűleg a sátorhoz akartak visszatérni. A többi holttestet már csak hónapokkal később, május 4-én találják meg, a több, mint négy méter vastag hóréteg alatt, az erdős terület mélyén.

A vizsgálatok az első holttestek esetében kihűlést állapítottak meg, de a többi testen súlyos sérülések voltak. Főként koponya- és mellkasi zúzódások, melyek mind óriási erőbehatások következtében keletkeztek.

Rekonstruálható volt, hogy a csoport az éjszaka folyamán gyakorlatilag hanyatt-homlok menekülve hagyta el a tábort. Belülről kivágták a sátrakat, és a mínusz 17 fokos hidegben, zokniban és alsóneműben rohantak az erdő felé.

Az esetre a mai napig nincs semmiféle magyarázat, ugyanakkor több feltételezés is létezik, melyek közül az egyik leggyakrabban emlegetett, hogy a hegymászók egy ellenséges szándékú földönkívüli civilizáció képviselőivel akadtak össze a fagyos hegyoldalban.

Az incidenst már több dokumentumfilmen is feldolgozták, egyebek mellett a History Channel: Ősi idegenek (Ancient Aliens) című sorozata, 3. évadának 10. epizódja is részletesen foglalkozik vele. Most először azonban, játékfilm készült a történet alapján, amely azonban sajnos nem az eredeti sztorit dolgozza fel. A napjainkban játszódó történet ugyanis néhány fiatalról szól, akik saját expedíciót indítanak a több, mint fél évszázados rejtély megoldására...

A filmet március 14-től vetítik a hazai mozik, a magyar feliratos előzetest viszont már most bárki megnézheti:

 

Forrás: ittvannak.hu

Kategóriák: UFO

A Dylatov incidensre keresi a választ egy új mozifilm (magyar előzetessel)

Ittvannak.hu - 2013, február 27 - 07:28

1959. január 27-én Igor Dyatlov nyolc fős csapatával az Ortofen Hegy meghódítására indult, de végül sosem érték el céljukat. A jól dokumentált tényekből kiderül, hogy február 1-én hóviharba kerültek és sátrat vertek egy hegygerincen. Ami viszont ezután történt, azt máig teljes homály fedi.

Kategóriák: UFO

Japánok vagy ufók támadtak Amerikára?

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 26 - 08:57

Hetvenegy évvel ezelőtt, 1942. február 25-én különös légi csata bontakozott ki Los Angeles légterében. Dominic Sandbrook angol történész, a BBC History állandó szerzője idézi fel, hogyan zajlott le a második világháború talán legrejtélyesebb epizódja.

1942 elején Los Angeles városa ádáz eltökéltséggel várta az elkerülhetetlen támadást. Néhány héttel korábban, 1941. december 7-én a japánok súlyos csapást mértek a Pearl Harborban állomásozó amerikai hadiflottára.

Mindennaposak voltak a japán előretörésről szóló hadijelentések, amelyek szerint a japánok Indokínán, illetve a Maláj-félszigeten keresztül feltartóztathatatlanul nyomulnak Burma és Szingapúr felé.

A Kalifornia állam part menti területein élők ijedten osztották meg egymással a rémhíreket: Tokió támadást tervez Amerika ellen, méghozzá az Aranyállam lakónegyedeiben elszórt alvóügynökök segítségével.

79657005

„Van rá esély, hogy megkísérlik a támadást csendes-óceáni partjainknál – jelentette ki 1942. február 19-én a Santa Cruz-i Morning Sentinel. – A felkelő nap doktrínájától feltüzelt, itt élő japánok valójában egy potenciális hadsereg tagjai, amely már behatolt az amerikai vonalak mögé.”

Hat nappal később megkezdődött az invázió. A támadás első jelei február 24-én este hétkor érkeztek, amikor a haditengerészeti hírszerzés olyan kósza hírekről számolt be, melyek szerint az Egyesült Államok nyugati partjainál már küszöbön áll a támadás.Aztán jöttek a fellobbanó és villódzó fényekről szóló jelentések a katonai létesítmények és olajtárolók környékén – az adott helyzetben nyilvánvalónak tűnt, hogy a japán ügynökök jeleztek így a tenger felől érkező ellenséges csapatoknak.

Néhány órával később különös célpont tűnt fel egy radarernyőn, s az óceán irányából egyenesen Los Angeles felé tartott. Rögtön ezután (hajnali kettő körül) teljes készültségbe helyezték a légelhárítást. Hajnali 2 óra 26 perckor a célpont már öt kilométerre megközelítette a várost. Majd „Los Angeles ege kitört, mint egy vulkán” – legalábbis a szolgálatot teljesítő egyik katonatiszt szerint.


A következő két órában Los Angeles lakossága rémülten figyelte a város légterében kirobbanó ütközetet. A reflektorokkal pásztázott eget a légvédelmi ütegek több mint1400 lövedékkel szórták tele, újabb és újabb lökéshullámokkal rázkódtatva meg a környéket. A másnapi Los Angeles Times híradása szerint a lövedékek úgy hasították az eget, mint egy tűzijáték. A tilalom ellenére apák, anyák és gyermekeik álltak ki a tornácokra vagy gyűltek össze az elsötétített utcákon. Gyereksírás, kutyaugatás és ajtócsapkodás visszhangzott. Ám az égbolton feltűnő objektumok lassú ütemben mozogtak tovább a reflektorok karéjában, mintha csak egy bicikli kerékagyát körbevevő csillogó küllők lennének.

Csupán reggel hét órakor fújták le a légiriadót és szüntették meg az elsötétítést. A légvédelmi gránátok szétszóródó repeszei öt civilt öltek meg, további három szívrohamban hunyt el. A másnapi újságok izgatottan számoltak be a légi csatáról, a Long Beach Independent szerint például „két hullámban jött az ellenséges repülőraj Los Angeles ellen”.


Mindössze egyetlen tévedés volt az egészben: egyáltalán nem voltak japán repülők a térségben. Az úgynevezett Los Angeles-i csata után alig néhány órával Frank Knox haditengerészeti miniszter Washingtonban újságírók előtt kijelentette, hogy mindez egy hatalmas vaklárma volt, amelynek oka „a háborús idegfeszültségben” keresendő. A helyi katonai egységek azonban furcsa módon megerősítették, hogy igenis voltak „azonosítatlan repülő járművek” Dél-Kalifornia fölött, és számos lakos is – dacolva a kormány nyilatkozataival – rendíthetetlenül hajtogatta, hogy ők bizony láttak japán vadászrepülőket Los Angeles légterében.

A hivatalos megerősítés hiányában természetesen rögtön beindult az összeesküvés-elméletek gyártása. „Rejtélyes tartózkodással kezelik ezt az ügyet – jelentette ki az Independent. – Úgy tűnik, valamiféle cenzúrával igyekeznek elhallgattatni azokat, akik beszélni szeretnének.”

Egyesek szerint a japánok egy titkos bázisról indultak ki a mexikói határ túloldaláról; mások a kaliforniai partoktól nem messze rejtőző, speciálisan felszerelt, repülőgép-hordozásra is alkalmas ellenséges tengeralattjárókra tippeltek. Helyi politikusok egy része pedig azzal riogatott, hogy mindez egy ördögi terv része, amelynek célja a kaliforniai gazdaság szétzilálása.


Santa Monica republikánus képviselője, Leland Ford kijelentette: „Az eddig hallott magyarázatok egyike sem más, mint porhintés. Akár hadgyakorlatról, akár kétmillió lakost rémületbe ejtő támadásról, akár elterelő hadműveletről van szó, vagy arról, hogy politikai muníciót adjanak a dél-kaliforniai hadiipari létesítmények eltávolításához.”
A négy évtizeddel később lezajlott hivatalos felülvizsgálat eredménye szerint a „támadás” legvalószínűbb magyarázata az, hogy a háborús hisztéria miatt kissé túlreagálták a Los Angeles fölé sodródó meteorológiai léggömbök jelentette „veszélyt”. (bruhaha... csak a szokásos...- RSZ)

Ennek ellenére még ma is nagyon sokan hisznek abban, hogy földönkívüli űrhajók portyáztak a térségben. Sőt 2011-ben még egy hollywoodi filmet is kreáltak ebből az elméletből (amelyet A Föld inváziója – Csata: Los Angeles címen mutattak be Magyarországon). A főszereplő, Aaron Eckhart szavaival ez a produkció nem más, mint egy „dokumentumfilm stílusú háborús film – csak épp földönkívüliekkel”.

Forrás: index, BBC History Magazin

Kategóriák: UFO

Országos horderejű bejelentésre készül a Magyar UFO Szövetség a szombati kongresszuson

Ittvannak.hu - 2013, február 26 - 08:28

Hosszú-hosszú évek óta nem tartottak olyan jelentőségű rendezvényt Magyarországon az UFO jelenségek témakörében, mint a szombati konferencia lesz Budapesten. A kiemelkedő esemény mottója és apropója is, hogy 20 éves a szervezett magyar UFO kutatás, amelyet Pusztay Sándor, az Ufómagazin főszerkesztője, a rendezvény egyik szervezője külön is hangsúlyozott portálunknak:

Kategóriák: UFO

A Vatikán már készül, hogy éveken belül bebizonyosodhat az intelligens földönkívüli élet létezése?

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 25 - 23:21

Corrado Balducci atya, a Vatikáni Kúria (a vatikáni központi szervek összessége) egyik vezető teológusa korábban már több alkalommal is kinyilvánította mélyreható és személyes vizsgálatokon alapuló véleményét, miszerint a különböző eltérítésekről szóló beszámolók minden bizonnyal földönkívüli lényekkel történt kapcsolatfelvételeken alapulnak.

Balducci atya magas egyházi beosztásánál fogva közeli kapcsolatban áll a mindenkori pápával és tagja egy olyan szűk körű csoportnak is, amely számos, az emberi hitvilágot érintő témával kapcsolatban ad tanácsot a Vatikán döntéshozóinak, dogmatikusainak. A katolikus egyházi tisztviselő már többször szerepelt az olasz állami tévében, legutóbb pár héttel ezelőtt, amikor ismét hangot adott azon véleményének, hogy a földönkívülieknek tulajdonított emberrablások valóban idegen civilizációk képviselőihez köthetők.

Balducci egy részletes tanulmányt is készített a témáról, amelyben igyekezett konkrét érvekkel alátámasztani, hogy az idegenek létezése teljes mértékben összeegyeztethető a katolikus egyház tanításaival. A démonológiában is jártas tiszteletes hangsúlyozta, hogy a földönkívüliekkel való találkozások nem démoni eredetűek és azt is kizárta, hogy az ilyen jellegű élmények pszichiátriai betegségek tünetei lennének, majd ismét felhívta a figyelmet, hogy itt lenne az ideje végre a világi szervezeteknek is komolyan venni és alaposan áttanulmányozni az ilyen eseteket.

Balducci elmondta még, hogy a Vatikán titokban meglehetősen komoly figyelmet fordít a negyedik típusú találkozásokról szóló beszámolókra és utalt arra is, hogy rengeteg ilyen jellegű információhoz jutnak a katolikus mini állam különböző országokban működő úgynevezett nunciatúráiról (nagykövetségeiről) is.

Balducci kijelentésével párhuzamosan Dr. Michael Wolf, a Nemzeti Biztonsági Tanács (National Security Council) UFO jelenségeket tanulmányozó bizottságának tagja, illetve Malachi Martin atya, Vatikán szakértő is utalt rá, hogy a Vatikán a legnagyobb titokban teljes gőzzel dolgozik azon, hogy az egyház főbb doktrínáit a földönkívüli intelligens élet létezéséhez igazítsa. Mindketten megerősítették, hogy erre azért van szükség, mert a Vatikán már arra készül, hogy a következő néhány évben a világ kormányai be fogják jelenteni az idegenek létezését.

Forrás: ittvannak.hu,  cedarridge2007.wordpress.com

Kategóriák: UFO

A Vatikán már készül, hogy éveken belül bebizonyosodhat az intelligens földönkívüli élet létezése?

Ittvannak.hu - 2013, február 25 - 20:21

Corrado Balducci atya, a Vatikáni Kúria (a vatikáni központi szervek összessége) egyik vezető teológusa korábban már több alkalommal is kinyilvánította mélyreható és személyes vizsgálatokon alapuló véleményét, miszerint a különböző eltérítésekről szóló beszámolók minden bizonnyal földönkívüli lényekkel történt kapcsolatfelvételeken alapulnak.

Kategóriák: UFO

A telepátia, telekinézis és gondolatolvasás felé elektromos tetoválással

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 25 - 15:07

Az új fejlesztésű elektromos tetoválások segítségével az emberek hamarosan képesek lehetnek irányítani a pilóta nélküli repülőket vagy a telepátiához hasonló módon beszélni mobiltelefonon, anélkül, hogy egy hangot is kiadnának.

Todd Coleman, a San Diego-i California Egyetem kutatómérnöke olyan kevésbé tolakodó eszközök kifejlesztésén dolgozik, amelyekkel az ember idővel képes lesz a gépeket gondolataival irányítani. A gépek gondolattal történő vezérlése már nem a tudományos fantasztikum birodalmába tartozik. Az elmúlt években számos olyan agyi implantátumot fejlesztettek ki, amiknek segítségével az ember képes erre. Az elsődleges kutatási terület jelenleg a mozgáskorlátozottak segítése, akik így gondolataikkal tudnák irányítani művégtagjaikat.

Az agyi implantátumok elhelyezése azonban komoly orvosi procedúra, így felhasználásuk egyelőre tényleg csak orvosi céllal történne. Coleman és csapata éppen ezért olyan vezetéknélküli flexibilis technológiát próbál kifejleszteni, amit egy tetováláshoz hasonló módszerrel lehet elhelyezni a homlokon és mégis képes a gondolatolvasásra.

A homlokon elhelyezve

 

„Olyan eszközt akarunk kifejleszteni, amit egy szórakozóhelyen is lehet használni,” mondja Coleman. Az eszköz csupán 100 mikron vastagságú, ami megegyezik az átlagos emberi haj átmérőjével. A tetováláson elhelyezett áramkörök gumi állagú poliészterből készülnek, így rendkívüli mértékben képesek nyúlni, hajlani vagy gyűrődni, anélkül, hogy megsérülnének. A bőrön elhelyezve alig látható, így viselése szinte észrevétlen.

Az eszköz képes észlelni az agyhullámokhoz köthető elektromos jeleket, azonkívül napelemekkel és antennákkal is felszerelhető, a vezeték nélküli kommunikáció létrehozásához. További tartozékok lehetnek a hőérzékelő a bőr hőmérsékletének mérésére, vagy a fényérzékelő a vér oxigéntartalmának mérésére.

Coleman és kollégái rájöttek, hogy a tetoválás segítségével képesek érzékelni az agy által kibocsátott, az ember érzelmi állapotát tükröző hullámokat. Ennek egyik felhasználási területe lehet például a koraszülött csecsemők megfigyelése, hogy időben észlelhessék az esetleges rohamok érkezését.

Az MC10 cégmegalapításával eszköz kereskedelmi marketingje már elkezdődött, a digitális egészségügy, orvosi szolgáltatások, ipari és katonai területeken.

Az elektromos telekinézis, digitális telepátia és gondolatolvasás felé

Mivel az eszköz képes észlelni bizonyos agyhullámokat, ezen a területen semmivel sem marad alul a hagyományos elektródákkal szemben, viszont nincs szükség vezetékekre és egyéb tolakodó eszközökre a testen.

A fejlesztés eredményeként lehetővé válhat egy olyan számítógépes program kifejlesztése, ami a tetováláson keresztül érkező digitális jeleket értelmezni tudja és képes lehet megmondani, hogy a viselője mire gondol.

Coleman csapata korábbi kísérletekben elérte már, hogy elektródákkal ellátott önkéntesek repülőket irányítsanak Illinois-i kukoricaföldek felett. Az elektromos tetoválások erre még nem alkalmasak, de „aktívan dolgozunk azon, hogy ez is sikerüljön,” mondja Coleman.

Az eszközt a test más részein, például a nyakon is el lehet helyezni. Amikor az ember gondolatban mond valamit, a torok izmai működésbe lépnek, akkor is, ha nem mondja ki a szavakat. A jelenséget szubvokalizációnak hívják. A nyakon elhelyezett elektromos tetoválások így szubvokális mikrofonként működhetnek, lehetővé téve a néma, vezeték nélküli kommunikációt.

„Demonstráltuk, hogy érzékelőink képesek venni a torok izomzata által kibocsátott elektromos jeleket, így az emberek képesek lesznek gondolatban kommunikálni,” mondja Coleman. A torkon elhelyezett elektromos tetoválások segíthetnek az okostelefonoknak a beszédfelismerésben, tette hozzá.

Coleman megjegyezte, hogy az agyimplantátumok egyelőre jobban tudják olvasni az agyhullámokat, azonban több kutató, például Miguel Nicolelis, a Duke Egyetem ideggyógyász professzora is megjegyezte, hogy nagy szükség van kevésbé tolakodó technológiákra. „Az emberek szeretnének csupán gondolataik segítségével navigálni saját környezetükben, vagy gondolattal irányított játékokat játszani,” mondta Nicolelis, aki nem vett részt a kutatásban.

Forrás: io9.com, idokjelei.hu

Kategóriák: UFO

UFO észlelés Dél-Oregonban (magyar videóval)

Ittvannak.hu - 2013, február 25 - 08:36
Az Egyesült Államok nyugati partjai közelében élő amerikai pár szokatlanul mozgó fémes korongot vett videóra a saját házuk hátsó teraszáról. Az eset 2013. február 15-én, este fél tizenegykor történt, egy Grants Pass nevű kisvárosban. A szemtanúk két nappal később az televízió kamerái előtt elevenítették fel a történteket.
Kategóriák: UFO

"Harminchat éven át hazudtam, nem földönkívüliek voltak" - állítja a leghíresebb chilei eltérítéses eset főszereplője

Rejtelyekszigete.blogger.hu - 2013, február 24 - 09:54

A dél-amerikai ország legismertebb negyedik típusú találkozását nemcsak Chile, de az egész ufológia egyik legkülönlegesebb elrablásos eseteként tartják számon a szakértők. Ez legalábbis a közelmúltig biztosan így volt, ugyanis Armando Valdés Garrido, a chilei hadsereg egykori tizedese, a harminchat évvel ezelőtti események főszereplője, a 24 Horas nevű állami televízió egyik műsorában néhány napja már azt nyilatkozta, a földönkívüliekről szóló történetből semmi sem igaz. Az eset kapcsán éveken át UFO-król és idegenekről beszélő tiszthelyettes hirtelen pálfordulása futótűzként terjedt el az interneten, amit ugyanakkor sokan fenntartásokkal fogadnak.

De mindenekelőtt nézzük mi is történt 1977. április 25-én, azon a fagyos vasárnapi éjszakán. A chilei hadsereg egy katonai járőr egységének nyolc sorkatonája Armando Valdés Garrido vezetésével a bolíviai és a perui határ közelében teljesített szolgálatot. A táboruk mintegy háromszáz kilométerre lehetett Arica városától, de Putre, a legközelebbi lakott település is több, mint öt kilométerre volt tőlük.

Az éjszaka nagyon hideg volt, a mínusz húsz fokot is megközelítette a hőmérséklet, ezért a katonák a csontig hatoló fagy elől, a 360 lónak állandó szállást biztosító hatalmas katonai istállóba húzódtak be, ahol kisebb tűzet is raktak.

Ketten közülük folyamatosan az istálló kapujában őrködtek, nehogy a lovak megszökjenek. A többi katona az őröktől mintegy tíz méterre, a tábortűz mellett ülve beszélgetett, énekelgetett.

Hajnali négy óra előtt nem sokkal Juan Reyes és Pedro Rosales Arancibia volt a soros, amikor Rosales hirtelen ordítva rohant be a tűznél melegedő társaihoz: "Tizedes úr,...egy nagyon  fényes dolog ereszkedik le az égből!" A fény annyira erős volt, a környéken szinte nappali világosságot okozott.

Mindannyian kirohantak az istálló kapujába és a furcsa fényt kezdték bámulni, amely mintha a közeli domb mögött leszállt volna. A tizedes ekkor úgy döntött, hogy néhány sorkatonával együtt lóháton odamennek és utánanéznek a különös jelenségnek. Miközben a lovaikat nyergelték, egyikük ijedten kiáltott fel: "Tizedes úr, nézze, idejött a fény!" Ekkor az addig háttal álló tizedes megfordult és tőle mintegy ötszáz méterre meglátta a hatalmas, fénylő objektumot. A katonák elmondása alapján, ez nem ugyanaz a fény volt, amit a dombról láttak lejönni. A lila színű, ovális alakú, mintegy huszonöt méter átmérőjű lebegő tárgyon két mélyvörös villogó fény látszott, hasonlóan a repülőgépek helyzetjelzőihez.

Valdés azonnal elrendelte, hogy a katonák oltsák el a tábortüzet, majd egymás karjaiba kapaszkodva alkossanak sorfalat. Ekkor a fény előbb távolodni kezdett, majd hirtelen visszaindult és a levegőben úszva némán a közvetlen közelükbe lebegett. Volt olyan sorkatona, aki imádkozni kezdett, mások a pániktól sírva fakadtak.

Ekkor a tizedes elindult a tárgy felé, majd amikor már csak körülbelül 15 méterre lehetett tőle, a helyzettől feldúlt lelkiállapotban így kiáltott: "A mindenható nevében igazolják magukat!" Válasz azonban nem érkezett. Ekkor megint odakiáltott: "Igazolják magukat!", de megint nem történt semmi. Ahogy a tizedes lassan egyre közelebb lépkedett az objektum felé, az időközben leereszkedett nagy köd és a tárgy hatalmas fénye miatt a többiek egyszer csak szem elöl tévesztették elöljárójukat. Ekkor pontosan hajnali 4:15 perc volt. A katonák kiabálva próbálták hívni Valdést, aki nem felelt, ezért kétségbeesésükben keresni kezdték, ám sehol sem találták.

Tizenöt perccel később (4:30-kor), ugyanabból az irányból, ahol eltűnt, egy tompa puffanást hallottak. Elmondásuk szerint olyan volt, mintha valamit magasról ledobták volna a földre. A következő pillanatban meglátták Valdést, amint botorkálva előtűnik a ködből és elkezd beszélni hozzájuk: "Fiúk...!" Ám, ekkor elcsuklott a hangja, majd magatehetetlenül összecsuklott. A sorkatonák odarohantak hozzá, felsegítették és bevitték a még mindig parázsló tábortűzhöz.

Miközben lefektették és betakarták egy kabáttal, észrevették, hogy néhány milliméteres borosta van az arcán, annak ellenére, hogy - az előírásoknak megfelelően - mindannyian aznap borotválkoztak.

Valdés ekkor sokkos állapotban volt, üveges szemekkel bámult maga elé, majd tőle teljesen szokatlan hangtónusban a következőket motyogta: "Te nem tudod, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, de most vissza kell mennünk." A tizedes ezután szinte azonnal elaludt.

Reggel hét óra körül, amikor felébredt, a tiszthelyettes már láthatóan sokkal jobban érezte magát. A borostáján kívül azonban még egy furcsaságot tapasztalt, amit nem tudott megmagyarázni. A karóráján az analóg mutatók pontban 4:15-kor megálltak, az órán lévő digitális naptár viszont április 30-át, vagyis öt nappal későbbi időpontot mutatott.

Néhány héttel az események után, Armando Valdés Garridot elküldték az egyik Santiagoban, Chile fővárosában található katonai kórházba, ahol különféle pszichiátriai teszteknek vetették alá. A napokig tartó vizsgálatokat végző Raúl Molina Bravo pszichiáter, azonban az orvosi titoktartásra hivatkozva soha nem hozta nyilvánosságra vizsgálata eredményeit.

Az elmúlt harminchat év alatt az eset az egyik legismertebb és legkülönlegesebb eltérítéses esetként került be az UFO kutatás történetébe. Az események főszereplője és a sorkatonák is, többször újra és újra elmesélték az esetet, mindannyiszor pontosan ugyanezt a történetet előadva.

Néhány napja azonban, a chilei állami tévé műsorának vendége volt Valdés, aki teljesen váratlanul kijelentette, az eltérítéses történet földönkívüliekről szóló része színtiszta hazugság.

A mára evangélikus presbiterré lett Valdés a műsorvezető kérdésére azt állította, valójában sohasem hitte, hogy aznap este földönkívüli betolakodókat láttak volna. Azt elismerte, hogy volt ott valami, ami megijesztette őket, de sosem gondolta komolyan, hogy idegenek lettek volna. A műsorvezető kérdésére, hogy hol volt abban a tizenöt percben, amíg nem találták a katonák, azt felelte, elment, hogy könnyítsen magán, a borostát pedig azzal magyarázta, hogy valójában ő akkor már napok óta nem borotválkozott.

A műsor adásba kerülését követően több média is megpróbálta szóra bírni az egykori sorkatonákat, de a korábban többször is készséggel nyilatkozó szemtanúk, ezúttal nem akartak kamera elé állni. Egyikük azonban neve elhallgatását kérve az egyik újságírónak azt mondta, biztosak benne, hogy egykori felettesük nem ok nélkül változtatta meg ilyen hirtelen a véleményét, de ők továbbra is ragaszkodnak hozzá, hogy amit láttak, az nem e világból való.

Forrás: ittvannak.hu

Kategóriák: UFO

Magyar katonai x-aktákkal érkezhet Ózdra a Honvédség egykori vezérkari főnöke

Ittvannak.hu - 2013, február 24 - 09:39

Rejtélyek és mítoszok földön-égen címmel, az UFO jelenségekről szóló előadássorozat veszi kezdetét február 28-án, csütörtökön, Ózdon, a Gyár út 4. szám alatt található művelődési házban. A Magyar X-akták alcímet viselő rendezvény főszervezője az egykori kohászvárosban székelő Ryufor Alapítvány, melynek vezetője már több évtizede foglalkozik a földönkívüliek kutatásával.

Kategóriák: UFO

"Harminchat éven át hazudtam, nem földönkívüliek voltak" - állítja a leghíresebb chilei eltérítéses eset főszereplője

Ittvannak.hu - 2013, február 23 - 22:03

A dél-amerikai ország legismertebb negyedik típusú találkozását nemcsak Chile, de az egész ufológia egyik legkülönlegesebb elrablásos eseteként tartják számon a szakértők. Ez legalábbis a közelmúltig biztosan így volt, ugyanis Armando Valdés Garrido, a chilei hadsereg egykori tizedese, a harminchat évvel ezelőtti események főszereplője, a 24 Horas nevű állami televízió egyik műsorában néhány napja már azt nyilatkozta, a földönkívüliekről szóló történetből semmi sem igaz. Az eset kapcsán éveken át UFO-król és idegenekről beszélő tiszthelyettes hirtelen pálfordulása futótűzként terjedt el az interneten, amit ugyanakkor sokan fenntartásokkal fogadnak.

Kategóriák: UFO

Oldalak