UFO

Fémes légkörű, ovális bolygót fedezett fel a Hubble

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 5 - 18:06
CsillagászatHubbleKategória: Mainstream

Földünktől 900 fényév távolságban lévő exobolygót vizsgált a Hubble űrteleszkóp egy 20 távoli bolygót érintő megfigyelési sorozatban. Ennek során a kiválasztott bolygókat több hullámhossztartományban is megfigyeli az űrteleszkóp, amint azok elvonulnak az anyacsillaguk előtt, e mérésekből többek közt a bolygók légköréről lehetett információt gyűjteni. Ez utóbbi szempontból különösen kedvező helyzetű volt a WASP-121b jelű, a mi Jupiterünknél kissé nagyobb tömegű égitest. A bolygó légköre elképesztően forró, a csillaga által megvilágított oldalán a 2500 Celsius-fokot is meghaladja a hőmérséklet, ám távolról sem ez a legfurcsább tulajdonsága.

Az ún. forró Jupiter kategóriába sorolható exobolygók általában még elég „hűvösek” ahhoz, hogy a légkörük alsó rétegeiben lévő fémek kicsapódjanak, a WASP-121b esetében azonban már annyira forró a légkör, hogy a magnézium és a vas a légkör legkülső rétegében is megtalálható. Több esetben láttak már fémeket a forró Jupiterek légkörében, de eddig minden esetben azok alsó rétegeiben. Ezzel szemben a mostani megfigyelésekből egyértelműen az derült ki, hogy olyan régióban vannak a bolygó körül e gáz állapotú fémek, ahol a bolygó gravitációja már nem köti őket, s kiszabadulnak a légköréből, számolt be a NASA.
A mérések alapján ez annak köszönhető, hogy a csillag a Napunknál jóval erősebb ultraibolya sugárzást bocsát ki, s ez forrósítja fel a bolygó felső légkörét annyira, hogy a fémek kiszabaduljanak belőle. Könnyen lehet, hogy e fémek forrósága adja magának a felső légkörnek is a rendkívüli hőmérsékletét.

A bolygó olyan közel kering a csillagához, hogy annak gravitációja hatására fellépő árapály erősen eltorzította a bolygó alakját, s így az sokkal inkább hasonlít egy, a csillag irányában megnyúlt, ovális amerikai futball labdára, mint gömbre, a csillag pedig folyamatosan tépi le a bolygó légkörét.

A forró Jupiterek leginkább hidrogénből állnak, s a Hubble különösen jól érzékeli e gáz jelenlétét, így alkalmas e bolygók légkörének vizsgálatára, s ezekből tudjuk, hogy e bolygók igen könnyen el is veszítik a légkörük hidrogénjét. Minél közelebb van a bolygó az anyacsillagához, annál könnyebben távoznak a légkörét alkotó gázok is, a WASP-121b esetében a hidrogén szinte folyamként ömlik ki a légkörből, s a forróság miatt magával rántja a külső légkörben lévő fémeket is, így a bolygó folyamatosan veszít a tömegéből. A Hubble megfigyeléseiből megismerhetjük azokat a folyamatokat, amelyekben a bolygók a kialakulásuk során összegyűjtött gázokból álló őslégkörüket elveszítik.

A WASP-121b a majdani James Webb Űrteleszkóp számára is izgalmas célpont lesz, ez a távcső az infravörös tartományban észlelheti majd a légkörét, így a Hubble mostani méréseit kiegészítve a bolygó teljes légköréről képet kapnak majd a csillagászok.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: A Hubble belepillantott egy kozmikus vihar belsejébeA Hubble kiszúrta az eddigi legtávolabbi galaxistElőször dokumentálta vihar keletkezését a Neptunuszon a HubbleLenyűgöző fotót készített a Hubble két galaxis összeolvadásárólPillantás a jövőbe: egymásba gabalyodó galaxisok a Hubble képén
Kategóriák: UFO

Hatalmas denevért fotóztak az űrben

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 4 - 18:16
CsillagászatKategória: Mainstream

Tőlünk kétezer fényév távolságban, az Orion csillagkép egyik legsötétebb szegletében megbújva terjeszti ködös szárnyait a csillagközi térbe az Űrdenevér. Bár a magjában elhelyezkedő fiatal csillagokat átlátszatlan porfelhők rejtik el előlünk, azok ragyogó sugárzása még így is megvilágítja a ködöt. Ahhoz túlságosan halvány, hogy szabad szemmel megpillanthassuk, azonban az ESO VLT távcsőegyüttesének ez idáig legrészletesebb felvételén az NGC 1788 felfedi lágy színeit.

Az ESO VLT távcsőegyüttesével is megörökítették az Orion (Vadász) csillagkép legsötétebb szegletében rejtőzködő, NGC 1788 katalógusjelű éteri ködöt, ismertebb nevén az Űrdenevért. Maga a denevért formázó reflexiós köd nem bocsát ki fényt, csak a magjában megbújó, a porfelhőkön keresztül csak homályosan sejthető fiatal csillagok halmazának fényét veri vissza.

Az NGC 1788 első leírása óta a műszerek nagyon sokat fejlődtek, a VLT-vel készített kép a valaha rögzített legrészletesebb felvétel az objektumról.

A kozmikus "denevér"

Bár úgy tűnik, hogy a kísérteties köd az Orion többi objektumától elszigetelt, a csillagászok mégis úgy vélik, hogy alakját a mögötte elhelyezkedő nagy tömegű csillagok intenzív csillagszele formálta. A nagyon forró plazmaáramok a légkörük külső részéből indulnak ki hihetetlenül nagy sebességgel, az Űrdenevér születő csillagait csapdába ejtő formára alakítva a ködöt.

Az NGC 1788-at elsőként a német–angol csillagász, William Herschel írta le, aki felvette az objektumot arra a listájára, amely később alapjául szolgált a mélyég-objektumok egyik legfontosabb katalógusának, az NGC-nek (New General Catalogue, Új Általános Katalógus). A kicsi és halvány ködről korábban már az ESO La Silla Obszervatóriumában működő MPG/ESO 2,2 méteres teleszkóppal is készült gyönyörű felvétel, az újhoz képest azonban az – ahogyan szokták mondani – a kanyarban sincs. Az Űrdenevér időtlenné merevedett poros szárnyainak legapróbb részleteit is megörökítő felvétel az ESO egyik legsokoldalúbb műszerével, az éppen húszéves FORS2-vel (Focal Reducer and low dispersion Spectrograph 2) készült.

A műszerek svájci bicskája

A FORS2 a Paranal Obszervatórium VLT távcsőegyüttese egyik 8,2 méteres egységének (Antu) műszere, amelyet az, hogy képes az égbolt nagy területének kivételes részletességű leképezésére, az ESO csúcstechnológiájú műszerflottájának egyik legkapósabb tagjává tett. A 20 évvel ezelőtti első fény óta a FORS2 a „műszerek svájci bicskája" néven vált ismertté. Az elnevezés alapja működési módjainak széles skálája. A FORS2 sokoldalúsága a tisztán tudományos célú felhasználáson túlra vezet – képessége a kiváló minőségű, gyönyörű felvételek készítésére különösen alkalmassá teszi a nagyközönség elérését célzó tevékenységre is.

A VLT

A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek programjának keretében készült, amelynek célja, hogy az ESO távcsöveivel érdekes, vizuálisan látványos objektumokról rögzítsenek az oktatási és népszerűsítő tevékenységben felhasználható képeket. A program során azokat az időszakokat használják ki, amikor a körülmények miatt a távcsövek nem tudnak tudományos célú észleléseket végezni, és – a FORS2 segítségével – ilyenkor lélegzetelállító felvételeket rögzítenek az éjszakai égbolt legérdekesebb objektumairól, mint például erről az összetett reflexiós ködről. Nem kizárt azonban, hogy az ekkor gyűjtött adatok tudományos célokra is alkalmasak lehetnek, ezért azokat az ESO archívumán keresztül a szakcsillagászok számára is elérhetővé teszik.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Hubble belepillantott egy kozmikus vihar belsejébeEgy lépéssel közelebb a kozmikus füttyszó forrásáhozIdegen űrhajókat hajthatnak a rejtélyes kozmikus felvillanásokKozmikus falat találhattak több milliárd fényévreKozmikus tűzijáték jelzi két galaxis összeolvadását - képen az ütközés pillanata!
Kategóriák: UFO

Újabb aszteroida suhan el a Föld mellett a jövő héten

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 3 - 18:11
CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

A 2006 QQ23 jelű aszteroida, amely várhatóan augusztus 10-én halad el a bolygó mellett, a becslések szerint 570 méter átmérőjű és a Földtől csaknem 8 millió kilométerre található.

 

Több mint 900, egy kilométernél nagyobb aszteroida kering a Föld közelében

Lindley Johnson és Kelly Fast a NASA szakértői elmondták, hogy az ilyen "földközeli objektumoknak" nevezett égitestek, mint az aszteroidák és üstökösök a bolygókkal együtt a Nap körül keringenek.

A 2006 QQ23 jelű aszteroidáról készített fantáziakép

A 2006 QQ23 aszteroidához hasonló objektumok évente nagyjából féltucatszor suhannak el a Föld mellett

- mondta Johnson. Ez az aszteroida ugyan csak 570 méter átmérőjű, a Nap körül keringő legnagyobb eddig ismert hasonló objektum azonban 33 kilométeres.

A 2006 QQ23 aszteroidáról készített fotó

A Naprendszerben mintegy 900 olyan aszteroida kering a Föld közelében, amelynek átmérője több mint egy kilométer - olvasható a CNN amerikai hírtelevízió honlapján.

Országnyi területet pusztítana el egy ekkora objektum becsapódása

A szakemberek szerint a Föld pályáját metsző aszteroidák közül a legkisebbeket a bolygó légköre elégeti. Ez azonban még nem mindig azt jelenti, hogy ezek ne okozhatnának kárt.

A cseljabinszki meteor füstcsóvája az égen 2013. február 15-én

2013-ban egy 17 méter átmérőjű aszteroida lépett be a Föld légkörébe az oroszországi Cseljabinszk felett. Bár becsapódás nem történt, a robbanás így is több mint ezer embert megsebesített.

Ha egy a 2006 QQ23 aszteroidához hasonló méretű objektum csapódna be a Földbe, az országnyi területet rombolna le.

Egy a 2006 QQ23 jelű aszteroidához hasonló méretű kozmikus objektum becsapódása országnyi terület pusztulását okozhatná

A becsapódás azonban meglehetősen ritka, 200-300 évente lehet ilyen eseményre számítani - mondta Johnson.

Folyamatosan figyelemmel kísérik a földsúroló aszteroidákat

A NASA rendelkezik azzal a technológiával,

amelynek segítségével nyomon követhetik ezeket az úgynevezett földsúroló aszteroidákat,

és pontosan ki tudják számítani, hogy mikor haladnak el a Föld közelében.

A 2006 QQ23 pályáját ábrázoló grafika

A 2006 QQ23 aszteroida pályájának adatait 1901 óta rögzítik és már egészen 2200-ig meghatározták az aszteroida pályaelemeit.

A 2006 QQ23 pályaelemeit egészen 2200-ig meghatározták

Ha azonban olyan aszteroida közelítené meg a Földet, amely közvetlen veszélyt jelenthet, a NASA missziót indítana az objektum pályájának eltérítésére.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákrólA jövő nagy reménysége az aszteroidabányászatAszteroida csapódott be AusztráliánálAszteroida lépett a Föld légkörébe, de megsemmisültAszteroidákból faragnának űrhajókat
Kategóriák: UFO

Szuperföldre bukkantak a szomszédban

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 2 - 19:17
NASACsillagászatKategória: Mainstream

A GJ 357 törpecsillag körül keringő GJ 357 d nagyjából hatszor nagyobb a Földnél – írja a USA Today. Az exobolygó 55,7 nap alatt kerüli meg gazdacsillagát. Lisa Kaltenegger, a Cornell Egyetem Carl Sagan Intézetének munkatársa szerint ha a GJ 357 d atmoszférája kellően vastag, felszínén fennmaradhat folyékony állapotban a víz. Ez azt jelenti, hogy akár az élet is jelen lehet az égitesten, melynek jeleit rövidesen kimutathatják az új generációs távcsövek.

A NASA számításai alapján amennyiben az objektumhoz nem tartozik számottevő légkör, felszínén mínusz 64 Celsius-fok lehet. Ebben az esetben, ha van is víz a bolygón, az bizonyosan fagyott.

Kép: NASA's Goddard Space Flight Center/Chris Smith

Kaltenegger és kollégái 2019 elején a Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) űrszonda adatait elemezve vizsgálták GJ 357 b-t, egy Földnél jóval forróbb exobolygót. A kutatás során aztán további égitesteket találtak a rendszerben, többek közt a GJ 357 d-t. Mivel az objektum csillaga lakható zónájában fekszik, ezért elvileg fennmaradhat rajta a folyékony víz.

Kaltenegger szerint 2021-2025-ben két új teleszkópot is üzembe helyeznek, melyekkel már keresni kezdhetik az életre utaló nyomokat az exobolygókon. Mivel a GJ 357 d meglehetősen közel található, valószínűleg sok kutató fogja majd vizsgálni.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: 20 új földszerű exobolygóra bukkanhattak1284 új exobolygót talált a Kepler-űrteleszkópEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívülFöldihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónak
Kategóriák: UFO

Kibontotta vitorláját a jövő űrhajója

ParaHIR.HU - 2019, augusztus 1 - 18:24
űrkutatásKategória: Mainstream

A napenergiával hajtott Lightsail 2 műhold saját erejéből magasabb Föld körüli pályára emelkedett - jelentette a projektet elindító kaliforniai magánvállalkozás, a Planetary Society.

A cipónyi méretű Lightsail 2-t júniusban indították Föld körüli pályára. Sikerült kibontania alufóliaszerű napvitorláját, mely a Napból sugárzó apró fényrészecskék, a fotonok mozgását használva löki előre a műszert.

A technológia gyakorlatilag kimeríthetetlen forrást ígér az űrhajózás számára. Helyettesítheti a rakéta-üzemanyagok véges készletét, amelyre az űrhajók jelenlegi generációja a repülés során, manőverezés közben támaszkodik.

Boldogan jelentjük be, hogy a Lightsail 2 misszió sikeres"- mondta Bruce Betts programmenedzser, miután közölték, hogy a műhold 1,6 kilométerrel magasabban lévő pályára emelkedett a Napból érkező fény nyomása alatt vitorlázva.

Bill Nye, a Planetary Society elnöke szerint ez a módszer leginkább a rakományok űrbe juttatásában játszhat szerepet, vagy olyan kis műholdak esetében, melyeknél még elegendő hely van a nagyobb és erőteljesebb napvitorlák szállítására.

FORRÁS: THE PLANETARY SOCIETY

Hiszünk abban, hogy a Lightsail 2-höz hasonló missziók demokratizálják az űrt, a világon egyre több embernek, több szervezetnek teszik lehetővé, hogy űrhajót küldjenek a Naprendszer izgalmas és fontos pontjaira. Ez pedig segíthet megválaszolni a kérdést, hogy honnan jöttünk"- fogalmazott Nye.

A Lightsail projekt még az 1990-es években kezdődött, az első, Cosmos 1 nevet viselő prototípus azonban egy hibás kilövéskor megsemmisült egy orosz rakétán 2005-ben. Második prototípusát, a Lightsail 1-et a Planetary Society 2015-ben juttatta az űrbe, technikai problémák miatt azonban nem tudott elég magasra jutni, hogy a napfény energiáját használja a mozgásra.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 600 napnál tart a rejtélyes katonai űrhajó küldetéseA jövő magánűrhajóiAszteroidákból faragnának űrhajókatAz oroszok elkezdték építeni a Holdra utazó űrhajójukat
Kategóriák: UFO

Három új bolygót fedezett fel a NASA planétavadásza

ParaHIR.HU - 2019, július 31 - 19:19
CsillagászatNASAKategória: Mainstream

Egy szomszédos törpecsillag körül keringő három új bolygót fedezett fel az amerikai űrkutatási hivatal exobolygóvadász űrszondája. A TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) által felfedezett TOI-270 nevű csillagrendszerben lévő három exobolygó, vagyis Naprendszeren kívüli planéták egyike szilárd felszínű és valamivel nagyobb a Földnél, míg a másik kettő gáz halmazállapotú és méretét tekintve nagyjából kétszerese a Földnek.

A Nature Astronomy című folyóirat online kiadásában elérhető tanulmány szerint a kisebb bolygó az úgynevezett lakható zónában található - ez azt a távolságot jelenti egy csillag körül, ahol a hőmérséklet lehetővé teszi, hogy a víz folyékony halmazállapotú maradjon a bolygó felszínén -, maga a TOI-270 csillag pedig olyan közel van a Földhöz, hogy sokkal fényesebbnek látszik, mint a hasonló rendszerek gazdacsillagai.

A halvány, hideg törpecsillag méretét és tömegét tekintve is nagyjából 40 százalékkal kisebb a Napnál, felszíni hőmérséklete pedig csaknem egyharmaddal hűvösebb a központi csillagunkénál. Emellett "csendes" is, ami azt jelenti, hogy ritkán jelentkezik flerjelenség, így a kutatók könnyebben megfigyelhetik a csillagot és a körülötte keringő bolygókat.

Nagyon kevés ilyen planétát találtunk eddig lakható zónában, és ezek közül is csak néhányat egy csendes csillag körül, szóval ez egy ritka felfedezés"- mondta Stephen Kane, a Kaliforniai Egyetem riverside-i campusának munkatársa. Hozzátette: "a Naprendszerünkben nincsen ehhez hasonló bolygó".

"A TOI-270 lehetővé teszi számunkra a Föld-típusú bolygók és a gázok dominálta mini-Neptunuszok közötti +hiányzó láncszem+ tanulmányozását, mivel ebben a rendszerben mindegyik előbb említett típus megtalálható" - magyarázta Maximilian Günther, a Massachusettsi Műszaki Egyetem Kavli Asztrofizikai és Űrkutatási Intézetének kutatója.

Alaposabb megfigyelések révén hamarosan képesek leszünk meghatározni ezeknek a bolygóknak az összetételét, továbbá azt, hogy van-e légkörük és azt milyen gázok alkotják"- fejtette ki Günther.

Az új bolygók távolsága a csillaguktól. A Föld ilyen távolságra lenne a törpétől

Kane szerint a tervezett megfigyelések révén meg lehet mondani, hogy egy bolygón volt-e valaha folyékony halmazállapotú víz, és, hogy a planéták valamelyikén alkalmasak-e a körülmények a földi értelemben vett élet támogatására.

A csillagrendszer a Földtől nagyjából 73 fényévre található a Festő (Pictor) csillagképben, ami csillagászati léptékkel közelinek számít, ám a gyakorlatban olyan messze van, hogy élő ember valószínűleg soha nem fog eljutni oda.

Günther szerint a TESS-t egyébként kifejezetten az ilyen rendszerek, vagyis az inaktív gazdacsillag előtt elhaladó kisméretű bolygók felkutatására tervezték. A TESS az úgynevezett tranzitmódszerrel vizsgálja az égboltot. A fedélzetén működő detektorok a csillagok fényességét mérik, és azt az átmeneti elhalványodást keresik, ami olyankor következik be, amikor a csillag körül keringő bolygó éppen a csillag előtt halad át.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 200 ezer csillag fér el a TESS első fotóján1284 új exobolygót talált a Kepler-űrteleszkóp20 új földszerű exobolygóra bukkanhattakEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életElőször azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörében
Kategóriák: UFO

Három nap nyugszik le egyszerre a közeli bolygó egén

ParaHIR.HU - 2019, július 30 - 18:57
CsillagászatKategória: Mainstream

A szakértők a NASA TESS műholdjának adatait elemezve találták meg a LTT 1445Ab jelű égitestet – írja a Space.com. Az exobolygó egy hármas csillagrendszer egyik objektuma körül kering, a csillagok mind vörös törpék. A rendszer viszonylag közel, mintegy 22,5 fényévre fekszik.

Jennifer Winters, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa és a csapat tagja szerint ha az ember a bolygó felszínén állna, három napot is láthatna, igaz, ezek közül kettő igen távoli. A TESS adatai alapján a kutatók úgy vélik, hogy az égitest egy kőzetbolygó, és nyolc földtömegű.

Az objektum felszínén elképesztő forróság uralkodhat, az átlaghőmérséklet a 160 Celsius-fokot is elérheti. A LTT 1445Ab rendkívül közel kering gazdacsillagához, nagyjából öt nap alatt kerüli meg.

Az exobolygó egyik fő különlegessége légköre lehet, melyet egyelőre nem tudtak tanulmányozni. Az égitest viszonylag közel található a Földhöz, a bolygó pedig a keringése során, a Földről nézve, elhalad a csillagok előtt, ez jó lehetőséget biztosít arra, hogy atmoszféra-vizsgálatot folytathassanak. A szakértők bíznak benne, hogy felmérhetik majd, hogy milyen gázok is alkotják a bolygó légkörét.

Forrás: NatGEOKapcsolódó: Kettős csillagrendszerből szökhetett el az 'OumuamuaMagyar kutató vezetésével azonosítottak egy négyes csillagrendszertNASA-műszerekkel lesték ki egy csillagrendszer titkait magyar kutatók Szokatlan csillagrendszert találtak a tudósok
Kategóriák: UFO

Ismét igazolták Einstein elméletét

ParaHIR.HU - 2019, július 29 - 18:45
tudományfizikaFekete lyukKategória: Mainstream

A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatói a Tejútrendszer közepén fekvő szupermasszív fekete lyuk körül keringő csillag vizsgálatával igazolták Albert Einstein 1915-ös relativitáselméletét – írja az MTI. A kutatók az SO-2 jelű, tíz naptömegű égitestet elemezték, amint ellipszis alakú pályáján 16 év alatt megkerüli a Sagittarius A*-t.

A csapat arra jutott, hogy a fekete lyuk óriási gravitációs vonzását elkerülő csillagfény viselkedése egybevág azzal, amit Einstein elmélete alapján várni lehet.

Bár Einstein elméletét teljesen alátámasztja az égitest megfigyelése, Andrea Ghez, a UCLA munkatársa szerint maga a hipotézis nem ad teljes magyarázatot arra, hogy mi történik a legszélsőségesebb gravitációs körülmények között.

A kutatók 24 éven át figyelték meg a csillag mozgását. Eközben kimutatták az úgynevezett gravitációs vöröseltolódás jelenségét is, ez az általános relativitáselmélet jellegzetessége. A fekete lyuk szélsőségesen nagy gravitációs ereje vörösessé alakítja a csillag fényét, Einstein szerint ugyanis a fény a hatalmas gravitációval szemben a fekete lyuk közelében extra nagy munkát végez, és eközben hullámhossza a vörös tartományba tolódik.

Einsteinnek igaza van, legalábbis most. Teóriája azonban határozottan sebezhető. Nem tudja teljesen megmagyarázni egy fekete lyuk gravitációs erejét, és valamikor ki kell alakítani egy Einstein elméletén túlmutató, átfogóbb gravitációs elméletet, amely megmagyarázza, mi is egy fekete lyuk”

– mondta Ghez.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Cáfolja Einstein elméletét utolsó munkájában HawkingEinstein azt mondta, lehetetlen, most megcsináltákEinsteinnek megint igaza voltGigantikus galaxisgyűrű kérdőjelezi meg Einstein elméletét
Kategóriák: UFO

Szabályosan csuklik az öregedéstől egy vörös óriás

ParaHIR.HU - 2019, július 28 - 17:53
CsillagászatKategória: Mainstream

Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) munkatársainak sikerült az öregedés jeleit kimutatniuk egy vörös óriáscsillagnál. A kutatók által vizsgált Kis Medve csillagképben található égitest hamarosan 1,2 milliárd éves élete végére ér, és éppen utolsó nukleáris "csuklásait", termális pulzusait éli át.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapján olvasható beszámoló szerint a csillagok élete nagyon lassan telik, a legtöbbször túl lassan ahhoz, hogy emberi léptékkel észlelhető legyen az idő múlása egy-egy égitestnél. Ez alól legfeljebb a szupernóva-robbanások kivételek, de a legtöbb csillag sosem válik szupernóvává. A Naphoz hasonló csillagok jóval csendesebben érik el életük végét: néhány milliárd év után vörös óriáscsillaggá, majd végül planetáris köddé válnak, egy apró fehér törpecsillagot hátrahagyva. Ezt a történetet a csillagászok sok-sok különböző korú csillag megfigyeléséből és csillagmodellek kiszámolásából állították össze. Ugyanakkor nagyon nehéz ténylegesen is bebizonyítani, hogy egy-egy csillag valóban követi-e ezt az "átlagos" életutat.

A CSFK Csillagászati Intézetének munkatársai, Molnár László és Kiss László, az Australian National University posztdoktor kutatójával, Meridith Joyce-szal közös munkájukban azonban bizonyítékot találtak erre, kihasználva a kisebb csillagok életének vége felé zajló események láncolatát.

A T Ursae Minorishoz hasonló haldokló vörös óriás

Mint írják, a vörös óriástól a fehér törpe fázisig tartó, utolsó néhány millió év során a csillag már nem termel stabilan energiát. Időnként lökésszerűen megugrik a belsejében a magfúzió: ezek a "csuklások", a termális pulzusok jelentős változásokat okoznak a csillag méretében és fényességében is, ráadásul nagyon gyorsan, évszázadok-évezredek alatt lezajlanak. Vagyis egy-egy ilyen termális pulzus akár észre is vehető néhány emberöltő alatt, ehhez azonban tudni kell hol és hogyan keressék a nyomait.

Az azonosításban nagy segítséget jelent, hogy ezek az öreg csillagok egyben változócsillagok is. A bennük gerjesztődő hanghullámok hatására pulzálnak is, vagyis ciklikusan összehúzódnak és tágulnak, egy év körüli periódusokkal. Ezeket a lassú, de nagyon feltűnő fényváltozásokat számos változócsillagban, köztük a T Ursae Minoris (T UMi) nevűben is már több mint egy évszázada nyomon követik profi és amatőr csillagászok. A névbeli hasonlóság ellenére két különböző jelenségről van szó, és a pulzáció az a nyomjelző, ami elárulhatja a termális pulzus beindulását. Ahogy ugyanis a csillag zsugorodni kezd, a hanghullámok hamarabb átérnek rajta, lerövidítve ezeket az éves ciklusokat.

A T UMi sokáig egy volt a számtalan másik változócsillag közül, de aztán, az 1980-as években rohamosan elkezdett csökkenni a periódusa. Ezt a gyors változást már a 2000-es évek elején összefüggésbe hozták egy esetleges termális pulzussal szegedi csillagászok, Szatmáry Károly, Kiss László és Bebesi Zsófia, de csak az utóbbi években jelentek meg olyan csillagfejlődési modellek, amelyek már alkalmasak arra, hogy segítségükkel a kutatók kellő pontossággal végigszámolhassák az eseményeket.

A magyar kutatók már régóta tervezték, hogy újabb adatok és fejlettebb eszközök segítségével ismét megvizsgálják a csillagot. Az utóbbi tíz évben gyűjtött megfigyelések kulcsfontosságúnak bizonyultak: kiderült, hogy egy második pulzáció is megjelent a csillagban. A két különböző hanghullám és elhangolódásuk megfigyelése a csillag zsugorodása során lehetővé tette, hogy sokkal pontosabban meghatározhassák, milyen csillaggal is van dolguk.

A részletes fizikai modellezés kivitelezéséhez csatlakozott Meridith Joyce. Az együttműködés keretében a rendelkezésre álló legfejlettebb csillagfejlődési és pulzációs numerikus kódok segítségével reprodukálták a T UMi viselkedését. A feladat bonyolultságát jól mutatja, hogy a csillagmodelleket arra találták ki, hogy a csillagok évmilliárdokban mért fejlődését kövesse végig, azt viszont 5-10 éves pontossággal kellett meghatározni, pontosan mikor számolják ki ez alatt az idő alatt a pulzációs periódusokat.

A T Ursae Minoris fényváltozásai az elmúlt közel egy évszázad során. A színskála a ciklusok periódusát jelzi: a csillag lényegében változatlanul működött kb. 1980-ig, majd a fényváltozás periódusa gyors csökkenésbe kezdett, a 2000-es évekre pedig már teljesen más formát öltött

De a modellszámítások végül sikeresen igazolták, hogy a T UMi éppen egy termális pulzuson megy át, és az is kiderült, hogy a csillag a Nap tömegének kétszeresével született meg 1,2 milliárd évvel ezelőtt. Ez idáig messze a legpontosabb kor- és tömegbecslés egy ilyen, élete vége felé járó, egyedülálló csillagra.

A részletes modelleknek köszönhetően pedig nemcsak a csillag múltját, hanem a közeljövőjét is meg lehet jósolni: a kutatók arra jutottak, hogy a pulzus miatti zsugorodás összesen 80-100 évig, tehát még további 40-60 évig fog tartani, mielőtt a csillag mérete újra növekedni kezdene.

Ráadásul a csillag vélhetően már az utolsó termális pulzusainál jár, és néhány tíz- vagy százezer éven belül fehér törpévé fog válni.

A termális pulzus közvetlen megfigyelése nem csak azért fontos, hogy tesztelni lehessen a csillagok fejlődését leíró modelleket. Ezek az események ugyanis az egész univerzumot gazdagítják. Több könnyű és nehéz elem, mint a szén és nitrogén vagy az ón és ólom, nem szupernóvákban, hanem a T UMi-hoz hasonló, öreg csillagok mélyén keletkezik. Onnan egy-egy termális pulzus során keveredik fel a csillag felszínére, majd pedig apró porszemekké összeállva tud távozni a csillagszéllel. Ezek a porszemek később bekerülhetnek a csillagok következő generációjának építőanyagába, amiből a csillagok körüli bolygók keletkezhetnek, és azokon szénalapú élet is létrejöhet - olvasható a pénteken közzétett beszámolóban.

Az eredményeket bemutató szakcikk az Astrophysical Journal szakfolyóiratban jelent meg, szabadon olvasható változata elérhető az arXiv dokumentumgyűjteményben.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Így fortyog egy vörös óriáscsillag a Daru csillagképben
Kategóriák: UFO

Az USA-t és Indiát is meteoritok érték el

ParaHIR.HU - 2019, július 26 - 19:14
MeteorIndiaUSAKategória: Mainstream

Egy futball-labda nagyságú meteorit érhette el a felszínt Indiában – írja a USA Today. Az objektum Kelet-Indiában, a Bihar állambeli Mahadeva közelében csapódott be helyi idő szerint hétfő délután. Eközben  a Föld másik felén, helyi idő szerint szerda hajnalban hatalmas tűzgömb tűnt fel az ontariói Bancroft közelében.

Meteorit csapódott be Indiában

Egy futball-labda nagyságú meteorit érhette el a felszínt Indiában – írja a USA Today. Az objektum Kelet-Indiában, a Bihar állambeli Mahadeva közelében csapódott be helyi idő szerint hétfő délután. Az állítólagos meteorit által kialakított kráterről kép is készült.

Fotó: STR / AFP

A Bihari Főminiszteri Hivatal közleménye alapján a kőzet nagyjából 13 kilogrammos, és mágneses. Nitis Kumar főminiszter szerint a meteoritot a Bihari Múzeumban tárolják, de át fogják szállítani a Szrikrisna Tudományos Központba, hogy jobban tanulmányozhassák.

Meteoritoknak azokat az űrobjektumokat nevezzük, amelyek képesek áthaladni a légkörön, és elérni a felszínt. A meteoritok vizsgálata hozzájárulhat a Naprendszer fejlődésének alaposabb megismeréséhez.

Hatalmas tűzgömb világította meg az eget

Helyi idő szerint szerda hajnalban hatalmas tűzgömb tűnt fel az ontariói Bancroft közelében – írja a Live Science. Az eseményt a Nyugat-Ontariói Egyetem kamerarendszere rögzítette. A látványos meteor nagyjából 400 ezerszer volt halványabb a Napnál, tehát megközelítőleg olyan fényes lehetett, mint a telihold.

Bár a tűzgömb hatalmas volt, az elégő objektum a becslések alapján csupán 30 centiméter átmérőjű lehetett.

Peter Brown, az egyetem szakértője szerint a felrobbanó meteorból számos kisebb törmelék érhette el Bancroft környékén a felszínt.

A kutatók szerint a tűzgömb meglehetősen alacsonyan, 93 kilométeres magasságban jelent meg az Ontario-tó fölött. A meteor végül Bancroft közelében égett el teljesen. A szakértők arra kérik a lakosságot, hogy amennyiben meteoritokra bukkannak, értesítsék az egyetemet.

Forrás: 24.hu nyomán ParaHírKapcsolódó: Új galaktikus szuperhalmazt fedeztek fel indiai csillagászok60 millió éves meteoritot fedeztek fel SkóciábanCsodaszép látvány: meteor hasított át az égen Magyarország felett (+videó)Féldrágakőre bukkantak az antarktiszi meteoritbanGyémántokat rejtő meteorit jött a Naprendszer elveszett bolygójáról
Kategóriák: UFO

Átírhatja az univerzumról alkotott ismereteinket egy új számítás

ParaHIR.HU - 2019, július 25 - 19:03
CsillagászatNASAKategória: Mainstream

A Hubble állandót arra szoktuk használni, hogy megállapítsuk, milyen sebességgel tágul a világegyetem. Az állandó azonban most megváltozhat, méghozzá a Chicagói Egyetem egyik kutatója, Wendy Freedmanszámításai alapján, aki ezúttal nem a korábban szokásos módszerekkel, hanem az úgynevezett vörös óriások távolsága szerint állapította meg az univerzum tágulásának sebességét.

Ezek a csillagok mindig ugyanakkorák és ugyanolyan fényesek, ezért megbízhatóbban lehet velük számolni, mint más csillagfélékkel. A kutatásról a The Astrophysical Journal tudományos folyóiratban fog megjelenni egy tanulmány, amelyet már elfogadtak, de még nem adtak ki. Ebben az szerepel, hogy a kutatócsapat számításai szerint 69,8 kilométer másodpercenként megaparszek(km/s/Mpc) a tágulási sebesség. A megaparszek a csillagászatban használt egyik legnagyobb távolságmérték,

a csillagászok általában a szomszédos galaxisok és galaxishalmazok távolságát mérik megaparszekben.

Ez a sebesség egyébként valahol két friss számítás között áll meg, az egyik egy szintén még publikálatlan kutatás, ami másik csillagfajtával számolt, a másik pedig a kozmikus háttérsugárzást vette alapul. Freedman azt remélte, hogy az ő kutatása majd eldönti, melyik a kettő közül a hiteles, de ehelyett egy harmadik eredményt kapott, ami így még jobban bonyolította a helyzetet.

Univerzum Kép: NASA/ESA

A kutató szerint az új számítások azt mutatják, hogy van valami alapvető hiba abban, ahogyan az univerzumot szemléljük, hiszen a Hubble állandó segítségével számolható, hogy mekkora és milyen öreg az univerzumunk.

A Hubble állandót először Edwin Hubble amerikai csillagász mutatta ki távoli galaxisok megfigyelésével. Vizsgálatai szerint a galaxisok távolodási sebessége egyenesen arányos azok távolságával – a két mennyiséget összekötő állandó értékét az utókor az amerikai tudósról nevezte el.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 2 billió galaxisból áll az univerzumA barna törpék - az univerzum máig megfejtetlen rejtélyeAz eddigi legpontosabb térkép az univerzumban lévő sötét anyagrólAz univerzum fekete szörnyei felzabálják a nagytömegű galaxisokatEgy miénknél ősibb univerzum nyomaira találhattak rá
Kategóriák: UFO

Megfejtették a rejtélyes űrobjektumok titkát

ParaHIR.HU - 2019, július 24 - 19:38
MeteorCsillagászatKategória: Mainstream

A Földön megtalálható meteoritok többsége szabálytalan alakú, nem elhanyagolható részük, mintegy 25 százalékuk ugyanakkor a darabkák összeillesztése után kúp formát ölt. Egy új vizsgálattal most választ találhattak az úgynevezett orientált meteoritok rejtélyére: úgy tűnik, formájukat a légkör alakítja ki – írja a Live Science.

Leif Ristroph, a New York-i Egyetem munkatársa és kollégái két kísérletet végeztek.

A szakértők úgy vélik, hogy a légkörben a meteoritokra olyan erők hatnak, amitől az objektumok megolvadnak, és új, kúpszerű alakot öltenek.

Meglehetősen nehéz rekonstruálni, hogy miként érik el a meteoritok a felszínt. Az atmoszférában az objektumok elképesztő súrlódást tapasztalnak, amit nehéz laboratóriumban pontosan szimulálni. A kutatók a tesztsorozat első részében agyagból készült labdákat helyeztek áramló vízbe, ezzel modellezve a légkörben száguldó objektumokat. A vízben az agyaggömbök szép lassan elkezdtek deformálódni.

A második kísérletben különböző alakú kúpokat dobtak a vízbe, hogy felmérjék süllyedésüket. A szakértők arra jutottak, hogy van egy olyan átmeneti vastagság, amelynél a kúpok szabályosan zuhannak.

A vizsgálat azt sugallja, hogy megfelelő körülmények között a meteoritok képesek kúpformát ölteni az atmoszférában, a különleges alak pedig a stabilizációban is segíthet.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 2,1 kilotonna TNT erejével robbant fel egy meteor Grönland felett még júliusban60 millió éves meteoritot fedeztek fel SkóciábanA világ legkülönlegesebb kristályát találták meg egy meteoritbanAz egész tájat bevilágította egy meteor Finnországban (+videó)Azt hitte, hogy aranyrögöt talált, ám egy szuper ritka meteorit volt
Kategóriák: UFO

Elképesztő fotót lőtt a NASA

ParaHIR.HU - 2019, július 23 - 18:34
NASACsillagászatNapKategória: Mainstream

A NASA által közzétett képen nem egy napfolt látható, hanem a Nemzetközi Űrállomás (ISS), ahogy elhalad csillagunk előtt. Az ISS 278-460 kilométerrel a földfelszín felett kering. Az űreszköz 90 perc alatt kerüli meg bolygónkat, így gyakran tűnik fel a Nap előtt, ilyen jó minőségű kép azonban ritkán készül a folyamatról.

A felvételt két fotó kombinálásával hozták létre, az egyiken az űrállomás elhaladása, a másikon pedig a Nap felszínének részletei voltak láthatóak. A képen csillagunk meglehetősen tiszta, egyetlen napfolt sem rajzolódik ki rajta.

Mostanában napfoltok meglehetősen ritkán alakulnak ki. Csillagunk nemrég érte el a szoláris minimumot, a napciklus ezen szakaszában a csillag kevésbé aktív.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 2050-re jelentősen lehűlhet a NapA Nap koronájába merült a NASA űrszondája
Kategóriák: UFO

Föld körüli pályára állították az indiai holdszondát

ParaHIR.HU - 2019, július 22 - 18:56
IndiaűrkutatásKategória: Mainstream

Egy héttel indításának elhalasztása után, hétfőn sikeresen pályára állították a Csandraján-2 (Chandrayaan-2) indiai űrszondát fedélzetén egy Holdon landoló modullal - jelentette be az Indiai Űrkutatási Szervezet.

A hordozórakéta közép-európai idő szerint 11 óra 13 perckor indult a dél-indiai Madrásztól 80 kilométerre északra fekvő Szriharikóta űrközpontból. A csandraján szanszkrit nyelven holdjárművet jelent, az lesz a feladata, hogy szeptembertől a Hold déli sarkán landolva a víz nyomai után kutasson, amelynek jelenlétét az előző indiai Hold-misszió, a Csandraján-1 már megerősítette. A Csandraján-2 fellövését egy héttel ezelőtt elhalasztották technikai probléma miatt.

A legénység nélküli űrszonda missziója mintegy 10 milliárd rúpiába (42 milliárd forintba) kerül. Ha a Csandraján-2 sikeresen végrehajtja küldetését, India a negyedik ország lesz az Egyesült Államok, Oroszország és Kína után, amely megveti lábát a Holdon.

A GSLV-Mk-III rakéta vitte a világűrbe a Csandraján-2-t, amely majd a Hold körül kering, és a Vikram holdraszálló egységet, valamint a Pradzsán holdjárót. A mintegy 50 napig tartó út után a leszállóegység "puha", irányított landolást hajt végre szeptember elején a Hold felszínén. A landolás időpontját nem tolják későbbre a misszió indításának elhalasztása miatt.

"A landolás előtti utolsó 15 perc lesz a legizgalmasabb számunkra" - mondta K. Sivan, az Indiai Űrkutató Szervezet (ISRO) vezetője. "Ez az ISRO valaha végrehajtott legkomplexebb missziója"

- tette hozzá.

Az indiai holdraszálló egység és a holdjáró az égitest olyan pontjára érkezik, ahol korábban nem szállt le űrmisszió. Az indiai lesz az idei harmadik landolási kísérlet a Holdon, miután a kínai Csang'o-4 sikeresen teljesítette a tervet, az izraeli Beresit viszont végül a Holdra zuhant áprilisban.

A Csandraján-1, India első Hold-missziója 2008-ban indult útnak. Az indiai űrszonda igazolta, hogy van víz a Holdon. A Csandraján-2 küldetését eredetileg az orosz Roszkoszmosszal együttműködve tervezték megvalósítani, 2013-ban azonban India a technikai különbségek miatt megszakította az együttműködést.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Megtalálták az elveszett indiai űrszondátIndia is megy a HoldraÚj galaktikus szuperhalmazt fedeztek fel indiai csillagászok
Kategóriák: UFO

Elektronikus bőrt fejlesztettek ki szingapúri kutatók

ParaHIR.HU - 2019, július 21 - 18:13
tudományrobotikaKategória: Mainstream

Szingapúri kutatók elektronikus bőrt fejlesztettek ki, hogy megadják az érintés érzését a robotoknak és a művégtagoknak.

 

Ezerszer érzékenyebb, mint az emberi bőr

Az aszinkron kódolt elektronikus bőrt (ACES) Benjamin Tee, a Szingapúri Egyetem (NUS) adjunktusa és kutatócsoportja fejlesztette ki, az egyetem közleménye szerint a mesterséges idegrendszer ezerszer gyorsabban reagál az érintésre, mint az emberi idegrendszer.

Az új találmány a robotikát is forradalmasíthatja

A Science Robotics című folyóiratban bemutatott tanulmány szerint

az új elektronikus bőr ultraérzékeny, és igen jól tűri a sérüléseket.

"Az emberek az érzékelést a mindennapi feladatok ellátásában használják, mint egy csésze megfogása vagy egy kézfogás. Érzékelés nélkül elveszítenénk az egyensúlyérzetünket is, ha sétálunk.

Az elektronikus bőr sokkal gyorsabban vezeti az ingereket az agyba, mint a valódi

Hasonló módon a robotoknak is szükségük van érzékelésre, hogy jobban együttműködjenek az emberekkel,

de a robotok manapság nem igazán képesek érezni a tárgyakat" - idézte Benjamin Teet a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

Az idegrendszer volt a modell, amit tökéletesítettek

Az emberi érzékelő idegrendszerből merítve a szingapúri kutatók másfél éven át fejlesztettek egy olyan szenzorrendszert, amely képes annál jobban működni.

A robotok ma még nem képesek tapintással érzékelni a tárgyakat

Az ACES elektronikus idegrendszer,

amely ugyanúgy érzékeli a jeleket, mint az emberi érzékelő idegrendszer,

szenzorok hálózatából áll, amelyet összekapcsoltak egy elektromos vezetőn keresztül.

Idegsejtek (neuronok)

"Az ember érzékelő idegrendszere nagyon hatékony, minden pillanatban működik oly mértékben, amelyet gyakran természetesnek veszünk. Ugyanakkor nagyon robusztus a sérülésekkel szemben. Érzékelésünk például nem sérül, ha megvágjuk magunkat. Ha képesek vagyunk leképezni, miként működik biológiai rendszerünk, sőt azt jobbá tenni, hatalmas előrelépést tehetünk a robotika területén, akol az elektronikus bőrt leginkább alkalmazzuk"

- magyarázta Tee.

Számos területen alkalmazhatják majd

Ez a fajta elektronikus bőr többek között jóval valósághűbb művégtagok fejlesztésére lesz felhasználható, és segítheti a fogyatékosokat is az érzékelés helyreállításában.

Áttörést hozhat a robotikában

Másik lehetséges alkalmazása a robotika területe, jóval intelligensebb robotok fejlesztése,

amelyek képesek lehetnek mentési feladatok ellátására katasztrófákban vagy átvesznek olyan tevékenységeket is, mint amilyen például a csomagolás a raktárakban.

Forrás: MTIKapcsolódó: A jövő elkezdődött: robotok javítják a műholdakatKét robottávcső épül MagyarországonRobotvakond vájkál a Marson
Kategóriák: UFO

Holdra szállás story: embernyelő homok, űrbéli kórságok, fullasztó holdpor

ParaHIR.HU - 2019, július 20 - 14:52
holdNASAKategória: Mainstream

A holdra szállás 50. évfordulója mutatja csak igazán, mekkora kihívás volt embert juttatni a szomszédos égitestre. Más kérdés, hogy a nehézségek bizonyos része csupán hajmeresztő teóriákon alapult, melyek aztán nem mutatkoztak jogos félelemnek.

A holdra szállás 50. évfordulója nem csak egy újabb jeles esemény a sorban. Most derülnek ki az igazán fontos részletek a műveletről, melyek nagy részét a közvélemény valószínűleg soha nem hallotta.

A Hold meghódítása kapcsán indított cikksorozatának új részében a Gizmodopéldául arról ír, hogy a NASA sokáig nem volt biztos benne, hogy az égitest képes elbírni az űrhajósok súlyát, és persze a kabint, amellyel majd leszállnak rá. Attól tartottak ugyanis, hogy a Hold felszínén lévő homok elnyeli őket.

Az űrügynökség külön programot is indított a Hold felszínének feltérképezésére. Ennek keretében hét szondát irányítottak az égitestre, ám közülük ötnek sikerült célba érnie. Az űreszközöket mindössze egyetlen feladatra készítették fel: ellenőrizzék, elég biztonságos-e a talaj, amire az űrhajósok majd rálépnek.

A biztató eredmények ellenére az űrhajósok egyike, Buzz Aldrin saját bevallása szerint mindvégig rettegett, a félelem pedig csak erősebb lett, amikor megérkeztek az égitestre. Aldrin Return to Earth című könyvében meg is magyarázta a félelem okát: a 16. században úgy tartották, a Hold idegen teremtmények otthona, felszínét pedig a földihez hasonló folyós homok borítja, amely egy pillanat alatt beszippanthatja az embert.

A tudósok azonban nem csak az ismeretlen felszíni körülmények miatt aggódtak. Széles körben elterjedt, hogy a Holdat a más szilárd kérgű égitestek felszínén is megtalálható regolit, másnéven holdi por borítja. Az egyáltalán nem veszélytelen anyagot hozták már kapcsolatba légzőszervi megbetegedéssel, kis dózisban viszont "csak" gyulladást okozhat. Utóbbit az Apollo-12 asztronautái is megtapasztalták, mikor a Földre visszatérve valamennyien szemirritációra panaszkodtak. Hamar kiderült, hogy a jelenséget a finom por okozza, amely hosszabb távon az űrruhának sem tesz jót.

A NASA részéről az is felmerült, hogy a por esetleg statikus hatással rendelkezik, amely komoly problémát okozhat egy-egy misszió alkalmával. A félelmek ellenére Aldrint és Armstrongot arra is felkészítették, hogy egy esetleges vészhelyzet esetén el ne jöjjenek minták nélkül, így egy speciális zsákot is kaptak a felszerelésük mellé. Ebbe lapátolhatták a holdi port, ha úgy adódik, hogy pucolniuk kell, de azért szuvenírt is jó lenne vinni.

Bár a felszínnel kapcsolatos teóriák nagy része soha nem igazolódott be, a NASA egy dolog mellett nem tudott elmenni: nagyon féltek, hogy a Holdon valamilyen azonosítatlan kórokozókat szednek össze az űrhajósok, amiből itthonra is jut, ha hazatérnek. 1963-ban az amerikai National Academy of Sciences kutatóhálózat speciális albizottságot hozott létre, hogy megvitassák a valószínűtlen, de akár létező gondokat, illetve azt is, hogyan kezeljék a Földre került, esetleg szennyezett anyagokat, és mi legyen az űrhajósokkal, ha elkaptak valami kórságot.

Mindez manapság őrültségnek hangzik, de a tudomány akkori állása miatt a tudósoknak minden eshetőséggel számolniuk kellett. Az albizottság egy speciális karaténprogram elrendelését tűzte ki, amely baj esetén védelmet nyújt az űrhajósoknak, a Földnek, valamint a bolygó ökológiájának is. A program eltervezése után a szakemberek a szennyeződés felszámolására vonatkozó protokollt dolgoztak ki, és meghatározták, mi legyen az első lépés, ha olyan dolog jut vissza a Földre, aminek nagyon nem lenne szabad.

Ehhez kapcsolódó óvintézkedés volt, hogy a legénység földet érése után valamennyiüket megfürdették. A művelet azonban nem ment könnyen, a tudósok egy dologgal ugyanis nem számoltak: az űrhajósokat ki kellett szedni az űrhajóból, de féltek, hogy a jármű ajtajának kinyitásával a baktériumok elszabadulnak. Ilyesmire végül persze nem került sor. Aldrin elmondása szerint a tisztítás se ment valami fényesen, miután ugyanis lemosták a ruháját, az ahhoz használt rongyokat egyszerűen a vízbe dobták – mázli, hogy a kórokozók végül a Holdon maradtak.

A triónak ettől függetlenül speciális öltözékben kellett járnia a misszió után, és még napokkal a visszatérés után is karaténban tartották őket. Aldrin elmondása szerint 21 napot voltak "bezárva", az orvosi személyzet pedig mindvégig készen állt, ha az űrhajósok esetleg megbetegszenek. Erre aztán szintén nem került sor, a három amerikai végül egészségesen, de immár hősként tért haza családjához.

Forrás: HVGKapcsolódó: A Holdra szállhat egy magáncég - Eljött a nagy cégek ideje az űrkutatásban?Az oroszok elkezdték építeni a Holdra utazó űrhajójukatExpressz indul a HoldraEzzel az űrhajóval térünk vissza a HoldraIndia is megy a HoldraJapán embert küld a Holdra
Kategóriák: UFO

Szivárog a földmag, és a szakértők nem értik az okát

ParaHIR.HU - 2019, július 19 - 16:50
FöldKategória: Mainstream

A kutatók már évtizedek óta vitatkoznak azon, hogy áramlik-e anyag a Föld mélyének rétegei, a földmag és a földköpeny között. Egy új tanulmány eldöntheti a kérdést: kanadai kutatók megállapították, hogy a mag 2,5 milliárd éve szivárogtat köpenyhőoszlopokon keresztül, és ennek az anyagnak egy része a felszínre is eljut – írja a Live Science.

Az anyagáramlás azonosításához a magban nagy mennyiségben megtalálható volfrámot, pontosabban annak 182W és 184W izotópjait hívták segítségül. Illetve egy másik elemet, a hafniumot, amelyből pedig a köpenyben van sok, és a 8,9 millió éves felezési idejű 182Hf izotópja 182W izotóppá bomlik. A kutatók ezért azt feltételezték, hogy a köpenyben ebből a 182-es volfrámizotópból a köpenyben többnek kellene lennie, mint a magban. Így a mag és a köpeny közötti anyagáramlás feltérképezésében segíthet a 182-es és a 184-es volfrámizotóp arányának, illetve az arányuk változásának meghatározása.

Mivel a 2900 kilométeres mélységben kezdődő mag közvetlenül hozzáférhetetlen, az izotópok mennyiségét a köpenyhőoszlopokon a felszínre jutott óceáni szigeti bazalt kőzetekben mérték meg a világ három pontján: a Pilbara ősföldnél, Réunionnél és a Kerguelen-szigeteknél.

Az eredményekből az tűnt ki, hogy a Föld története során nagy változás következett be a volfrámizotópok arányában: a legősibb kőzetekben magasabb a 182W aránya, mint a legtöbb modern koriban. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a volfrám hosszú ideje szivárog a magból a köpenybe. De nem volt ez mindig így: a Föld 4,5 milliárd éves, de 2,7 milliárd évvel ezelőttig nem nagyon volt anyagmozgás. Az elmúlt 2,5 milliárd évben viszont jelentős változás következett be.

Ennek a változásnak az okát egyelőre a kutatók is csak találgatják. Két elképzelésük van arról, mi okozhatja a volfrámizotópok arányának változását:

  • Lehetséges, hogy a felszínről származó anyagok leszivárognak a köpeny alsó rétegeibe, a mag-köpeny határ közelébe, ahol a magas oxigéntartalmuk olyan folyamatot indít be, amely hatására a mag volfrámtartalma kiválik és felszivárog a köpenybe.
  • A másik lehetőség, hogy amikor a Föld keletkezése után a belső mag megszilárdult, a külső magnak megnőtt az oxigénkoncentrációja, és ez vezetett a volfrám megindulásához.

Ez utóbbi forgatókönyv esetében az anyagáramlás segíthet jobban megérteni magának a magnak az evolúcióját, így például a Föld mágnesességének kialakulását is.

Forrás: IndexKapcsolódó: A Föld belsejében lassabb az idő, mint a felszínénA Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)A Föld valójában két bolygóból állA Földön eddig sose látott jégtípust találtak gyémántba zárva
Kategóriák: UFO

Azt hitte, hogy aranyrögöt talált, ám egy szuper ritka meteorit volt

ParaHIR.HU - 2019, július 18 - 19:38
CsillagászatMeteorAusztráliaKategória: Mainstream

Négy évvel ezelőtt David Hole az ausztráliai Maryborough Regional Parkban, a 19. századi aranyláz helyszínén kutatott a fémdetektorával, amikor valami szokatlanra bukkant. A rendkívül nehéz, vöröses színű sziklát sárga agyag borította és igencsak hasonlított egy megtermett aranyrögre. Csak egy véletlennek köszönhetően derül ki róla most, hogy egy igen ritka meteorit egy darabja.

Néhány tulajdonság alapján le lehet ellenőrizni a valódiságát

A férfi az elmúlt négy évben többször megpróbálta felnyitni az aranyrögnek vélt sziklát, amihez sziklafűrészt, sarokcsiszolót és fúrót is használt, de egyszer sem járt sikerrel. Savval is próbálkozott, ám a szikla meg sem repedt. Egy véletlennek köszönhetően most kapott választ a sikertelenségének okára: a leletről kiderült ugyanis, hogy egy szuper ritka meteorit egy darabja.

Igencsak hasonlított egy megtermett aranyrögre

Erre utalt a szikla faragott, horpadásokkal teli, gödrös megjelenése, ami akkor alakul ki, amikor a meteoritek belépnek a légkörbe és kívülről elkezdenek olvadni

– magyarázta Dermot Henry, a Melbourne Múzeum geológusa, aki azonosította a ritka darabot.

Hangsúlyozta, hogy az összetételben és a szerkezetben meglévő különbségek miatt a meteoritoknak rengeteg altípusa van, mindazonáltal

van néhány általános tulajdonság, amik alapján le lehet ellenőrizni a meteorit valódiságát. Ilyenek például a mágneses teszt, a súly, a megolvadt kéreg, az alak és a belső szerkezet.

Bill Birch, a múzeum másik geológusa szerint sokat elárul az, amikor egy ilyen sziklát felemelünk a földről, mert ha az érezzük, hogy az szokatlanul nehéz, akkor szinte biztosan egy meteorittel van dolgunk.

A legolcsóbb űrkutatási formát jelentik

Maryborough városa közelében a kutatók már több meteoritre bukkantak. Az egyik kisebb objektum például nem kevesebb, mint 17 kilogrammot nyomott és nagy mennyiségű vasat tartalmazott.

A meteoritek a legolcsóbb űrkutatási formát jelentik, segítségükkel visszautazhatunk az időben és nyomokat mutatnak a Naprendszerünk koráról és kialakulásáról

– magyarázta Henry. – Más, ritka meteoritek pedig olyan szerves molekulákat tartalmaznak, mint amilyenek az aminosavak, az élet építőkövei, ezért is olyan fontosak.

Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük. Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt bocsát ki

Bár a kutatók még nem tudják, honnan jöhetett pontosan és mennyi ideig lehetett a Földön a David Hole által felfedezett darab, már van néhány ötletük. Szerintük

valószínűleg a Mars és a Jupiter közötti aszteroida övből került a Földre,

ahová a szén-dioxid-kibocsátás alapján úgy tűnik, hogy 100-1000 éve érkezett. A kutatók hangsúlyozták, hogy 1889 és 1951 között számos meteor-észlelés történt a területen.

A második legnagyobb meteorit lehet

A meteoritek becsapódási sebessége kb. 200 méter percenként, ami azt jelenti, hogy a földet érés során gödröket, krátereket hoznak létre. Ráadásul a vizsgálatok szerint a Maryborough-meteorit sokkal ritkább, mint az arany.

Egyike lehet annak a 17 meteoritnek, amit valaha feljegyeztek Ausztrália Viktória államában, és ennek az objektumnak van a második legnagyobb tömege és sűrűsége (az első helyen egy 55 kilogrammos meteorit áll 2003-ból).

Választ adhatnak a korai Naprendszerrel kapcsolatos kérdésekre

Nincs két egyforma meteorit és minden új példány tartalmaz olyan, eddig ismeretlen elemet, nyomot, mely a korai Naprendszer jobb megismeréséhez szükséges

– mutatott rá a geológus. – Minden új megtalált meteorit, mint ahogy ez a szuper ritka példány is, tudományos jelentőséggel bír.

A kutatók eredményeiket a Proceedings of the Royal Society of Victoria lapban publikálták.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2,1 kilotonna TNT erejével robbant fel egy meteor Grönland felett még júliusban60 millió éves meteoritot fedeztek fel SkóciábanA világ legkülönlegesebb kristályát találták meg egy meteoritbanElképesztő felvételt adott ki a NASA az óriási felrobbanó meteorrólFéldrágakőre bukkantak az antarktiszi meteoritban
Kategóriák: UFO

Megtalálhatták a Mars meghódításának titkát

ParaHIR.HU - 2019, július 17 - 16:41
MarsKategória: Mainstream

A marsi körülmények kifejezetten megnehezítik a kolonizálást: a gravitáció nem kedvez a csontoknak és az izmoknak, alig van védelem az űrből érkező sugárzással szemben, a felszínen pedig rendkívüli hideg uralkodik. Egy nemzetközi kutatócsapat szerint ugyanakkor a szilikagél részben hozzájárulhat a bolygó meghódításához – írja a CNET. A szakértők szerint az anyagból olyan réteget lehet kialakítani, amely kellő meleget adhat, és a sugárzástól is véd. A rendkívül könnyű gélt már napjainkban is használják a marsjárókban.

A kutatók laboratóriumban szimulálták a marsi környezetet. Robin Wordsworth, a tanulmány vezető szerzője szerint a felszínt elérő napsugárzást modellezték, miután egy szilikagélréteget adtak hozzá a rendszerhez. A csapat arra volt kíváncsi, hogy mennyi UV-sugárzás jut át a gélpajzson, illetve hogy milyen hőmérséklet alakul ki mögötte.

A Földön a légkör az üvegházhatás segítségével tartja meg a meleget, az ózonréteggel pedig óv a sugárzás ellen. A kutatók célja egy ilyen rendszer létrehozása volt. A friss eredmények alapján egy vékony gélréteg – amely leginkább egy fagyott felhőre emlékeztet – hasonló védelmet nyújthat a Marson. Adataikat számítógépes modellezéssel is megerősítették.

A szakértők úgy vélik, hogy az anyaggal a marsi év nagy részében földi hőmérsékletet biztosíthatnának a vörös bolygón.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy készen állunk a Mars meghódítására. Az égitest kolonizálásának nemcsak további technikai akadályai vannak, hanem etikaiak is. Elképzelhető, hogy a Marson ma is előfordulnak bizonyos létformák, melyekre a földi élet megérkezése súlyos hatással lenne. Ennek ellenére a szilikagéllel kialakíthatnának kisebb telepeket, melyeken kívül a potenciális helyi élet zavartalanul fennmaradhatna.

A csapat következő célja az, hogy további szimulációkkal, illetve a marsiakhoz hasonló földi környezetekben is teszteljék a gél hatékonyságát.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A marsi élet nyomaira bukkanhattak a magyar kutatókA marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónA NASA ezzel a bitang videóval készül a MarsraEgymillió embert juttatna el a Marsra Elon MuskNéhány évtized múlva magyar fejlesztésű űrszonda is a Marsra juthat
Kategóriák: UFO

Kiadott egy videót a NASA – 4000 bolygó van rajta

ParaHIR.HU - 2019, július 16 - 19:40
NASACsillagászatKategória: Mainstream

Ma már hihetetlennek tűnik, de ha belegondolunk, volt idő, amikor fogalmunk sem volt, hogy Naprendszerünkön kívül is vannak bolygók. Ezek felfedezésének állít emléket egy hangulatos videó.

A NASA és más űrkutatással foglalkozó hivatalok is egyre többet tudnak az úgynevezett exobolygókról, vagyis olyan planétákról, amelyek Naprendszerünkön kívül keringenek. Pedig volt idő, és nem is kevés, amikor az exobolygók létezése pusztán tudományos feltételezés volt.

A fejlődő technológia, illetve az annak hatására indult űrprogramok tettek róla, hogy ilyen irányú ismereteink is bővüljenek, s mind több Naprendszeren kívüli planétát fedezzünk fel – főleg a Hubble-nek hála. Az idős teleszkóp tavaly decemberben egy olyan bolygóra akadt, ami szó szerint elpárolog. Idén pedig egy 4000 Celsius-fokos planéta keltette fel a tudósok figyelmét.

A legizgalmasabb felfedezés kétségkívül a NASA 2017-ben tett bejelentéséhez kapcsolódik, amikor is közölték: a Google mesterséges intelligenciájával együtt dolgozva olyan naprendszerre bukkantak a Kepler-misszió során,

ami pont annyi bolygóból áll, mint a miénk.

 

Bár az exobolygók utáni kutatás lelassult, ez nem jelenti azt, hogy az összeset felfedeztük volna. Erre utal az a videó, amelyet az eddig megtalált exobolygók kapcsán adott ki a NASA, és amely egyben az eddigi eredmények megünneplésének is tekinthető. A felvétel az 1991-es esztendővel indul, de az első exobolygók felfedezésére egy évvel később, 1992-ben került sor. Az ezredforduló után felgyorsultak az események, 2001-ben már 44 exobolygó létezéséről tudtunk, 2010-re pedig közel 500-at regisztráltunk.

Mivel az űrhivatalok birtokában lévő teleszkópok továbbra is remekül működnek (ráadásul újabb eszközöket is hadrendbe állítanak majd), csak idő kérdése, mikor történik a 2017-es hasonló volumenű felfedezés

Forrás: HVGKapcsolódó: A Naprendszeren kívüli bolygók után itt az első exoholdAz Alpha Centaurinál keres bolygókat a chilei óriásteleszkópAz évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátAzonosították azokat a bolygókat, ahol élet lehetEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet életEgyes vízbolygókon élet is lehet
Kategóriák: UFO

Oldalak