UFO

NASAKategória: CímlapU.F.O.

Azonosítatlan repülő tárgyak formájában szondákat küldhet a Földre egy idegen anyahajó, éppen ugyanúgy, mint a NASA, amely kisebb hajókat használ a Naprendszer más bolygóinak felfedezésére.

A Pentagon tájékoztatása szerint egy idegen anyahajó juthatott a Naprendszerünkbe, ami a jelentések alapján szondákat küld a Földre. A Pentagon All-Domain Anomalia Resolution Office (AARO) igazgatója, Sean Kirkpatrick és a Harvard Egyetem csillagászati tanszékének elnöke, Abraham Loeb által írt jelentésben egy nagy méretű anyahajó lehetséges jelenlétére hívták fel a figyelmet.

A PENTAGON AZT ÁLLÍTJA, HOGY A KISEBB SZONDÁKAT HASONLÓ MÓDON HASZNÁLHATJÁK, MINT AHOGYAN A NASA MÁS BOLYGÓKAT KUTAT.

A tavaly létrehozott AARO feladata többek közt az, hogy minden ismeretlen jelenséget, körülményt vagy tárgyat megvizsgáljon és nyomon kövessen. A megfigyelések az égi, az űrben bekövetkező és a víz alatti történésekre is kiterjednek – írja a Daily Star.

A mostani jelentés szerzői szerint egy mesterséges csillagközi objektum potenciálisan olyan szülőhajó lehet, amely sok kis szondát bocsát ki a Földre, a működési konstrukciója pedig nem különbözik a NASA küldetéseitől.

Az Egyesült Államok Kongresszusa 2005-ben felkérte a NASA-t arra, hogy találja meg a 140 méternél nagyobb átmérőjű objektumok 90 százalékát. Ennek eredményeként megépültek a Pan–STARRS teleszkópok. Ez vezetett a hosszú, vékony, ceruza alakú Oumuamua bizarr felfedezéséhez, egy azonosítatlan csillagközi objektumhoz, amely nem hagyott üstökösnyomot, és amelyet sok tudós mesterséges jelenségnek nevezett.

A jelentésből kiderül az is, hogy megfelelő tervezéssel ezek az apró szondák elérnék a Földet vagy a Naprendszer más bolygóit feltárás céljából, úgy, hogy a csillagászok nem vennék észre a miniszondák kibocsátását, mert azok 

NEM VERNEK VISSZA ELÉG NAPFÉNYT AHHOZ, HOGY A JELENLEG HASZNÁLT TÁVCSÖVEK ÉSZREVEGYÉK ŐKET.

Nemrég az amerikai haditengerészet egyik tisztje arról számolt be, hogy a százada több tagjával is furcsa égi jelenségekre lettek figyelmesek.

 Az is lehet, hogy valamilyen ellenséges gépek voltak, és akkor ez nemzetbiztonsági kérdés – mondta a tiszt.

Hozzátette: az objektumok átlagosan 0,6-0,8 Mach sebességgel haladnak, ami körülbelül 250-350 csomónak felel meg. Azt mondta, a megfigyelt tárgyak látszólag egy irányba haladtak. „Ezek nem egyszerű léggömbök voltak. Az azonosítatlan légi jelenségek akár 1 Mach sebességgel, azaz hangsebességgel is képesek mozogni.”

 

Forrás: IndexKapcsolódó: 25 év után ismét bekapcsolódhat a NASA az idegen intelligencia keresésébeA Földön kívüli élet kutatására kell a NASA-nak koncentrálniaA NASA cáfolja, hogy gyerekrabszolgákat vinnének a Marsra

CsillagászatKategória: Mainstream

Egy Mars és a Jupiter között keringő földszerű bolygó képes lenne kilökni a Földet a Naprendszerből és ezáltal kiirtana minden életet – erre jutott a UC Riverside-i Kaliforniai Egyetem kísérlete.

Napjainkig nagyjából 4000 bolygórendszert azonosítottak a csillagászok, de egyik se néz ki úgy, mint a mi Naprendszerünk. Ennek egyik oka szimplán az lehet, hogy jelenleg nem vagyunk technológiailag annyira fejlettek, hogy ilyen rendszereket detektáljunk. Tény azonban, hogy rendkívül sokféle bolygórendszer van a galaxisunkban, és azon túl továbbá elég egy apró változtatás, hogy Naprendszerünk totális káoszba zuhanjon, elsöpörve minden életet a Földről.

Hogy a törékenységre rámutasson, Stephen Kane, a Riverside-i Kaliforniai Egyetem asztrofizikusa egy rendhagyó kísérletet folytatott; megnézte, mi történne, ha a Mars és a Jupiter közé betennénk egy planétát.

ENNEK A HIPOTETIKUS BOLYGÓNAK SZUPERFÖLDNEK VAGY MININEPTUNUSZNAK KELLENE LENNIE, EGY OLYAN VILÁGNAK, AMELY A FÖLD ÉS A NEPTUNUSZ KÖZÖTTI TÖMEGTARTOMÁNYBAN HELYEZKEDIK EL 17 FÖLDTÖMEGGEL.

Dacára annak, hogy a világegyetemben gyakorinak számítanak, a Naprendszer nem rendelkezik sem szuperfölddel, sem miniNeptunusszal. A kőzetbolygók (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars) és az óriás gázbolygók (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) között van tehát egy „tömegrés", amit nem tölt ki semmi. A Mars és Jupiter között csupán egy aszteroidaöv található rengeteg kisbolygóval.

"A bolygókutatók gyakran azt kívánják, bárcsak lenne valami e két bolygó között" - magyarázza Kane.

Pedig nagyon nem járnánk jól vele itt a Földön, és Kane azt is bemutatta, miért. A szimuláció során egy olyan égitestet illesztett az aszteroidaöv helyére, amelynek tömege a Mars és Jupiter tömege közé esik. Amint ez megtörtént, felfoghatatlan káosz szabadult el a Naprendszerben.

Ez a fiktív bolygó pont akkora lökést ad a Jupiternek, ami elég ahhoz, hogy minden más bolygót destabilizáljon. Szóval örüljünk, hogy ez az extra bolygó nem létezik

– mondta Kane.

A káosz nagysága természetesen függ a Mars és Jupiter közé illesztett világ tömegétől és elhelyezkedésétől. A legrosszabb forgatókönyv szerint a Vénusz, a Merkúr, a Föld, a Mars, az Uránusz és a Neptunusz egyszerűen „kirepülne" a Naprendszerből, de a kisebbik rossz sem tűnik túl biztatónak az élet szempontjából; a Föld pályája annyira megváltozna, hogy az tömeges kihalásokhoz vezetne.

A Jupiter, mint a Föld védőpajzsa és az egyensúly fenntartója
A tudomány elismeri, hogy a Jupiter egyfajta védőpajzs a Föld számára; védi bolygónkat az aszteroidáktól. Ezenkívül egy másik fontos szerepet is betölt a Naprendszerben: gravitációs ereje megakadályozza, hogy az aszteroidaövben található törmelék bolygóvá álljon össze, ami destabilizálhatná a többi planéta pályáját.

Szerencsére az aszteroidaövben jelenleg nincs elég anyag egy bolygó kialakulásához; az öv teljes tömege a becslések szerint a Föld tömegének mindössze 0,04 százalékát teszi ki. A Naprendszer történelmének korábbi szakaszában azonban az aszteroidaöv a feltételezések szerint lényegesen nagyobb tömegű volt.

A CSILLAGÁSZOK SZERINT A JUPITERHEZ HASONLÓ GÁZÓRIÁSOKAT TARTALMAZÓ BOLYGÓRENDSZEREKBEN VAN A LEGNAGYOBB ESÉLY AZ ÉLET KIALAKULÁSÁRA.

Kane szimulációja csak megerősítette ezt a hipotézist, és rámutatott arra is, milyen kényes kozmikus egyensúly fenntartása szükséges a földihez hasonló élet megjelenéséhez.

A kísérletről részletesebben a The Planetary Science Journal című csillagászati szakfolyóiratban olvashat.

Forrás: ORIGO

VénuszNASACsillagászatKategória: Mainstream

Választ találhattak a Vénuszt övező egyik nagy rejtélyre; kiderült, hogy veszít a bolygó jelentős hőmennyiséget. Eközben a bolygó felszíne drasztikusan átalakul.

A Vénusz méretét tekintve nagyjából akkora, mint a Föld, a hasonlóságok azonban itt véget is érnek. Bolygónk pokoli „ikertestvére" ugyanis élhetetlen világ, brutális hőmérséklet és nyomás tapasztalható a felszínén, amelyet még a legstrapabíróbb kutatóeszközeink sem bírnak elviselni. Régóta rejtélynek számított, hogy mi okozza a Vénusz hőveszteségét. Egy új kutatás szerint a válaszokat a bolygó talajában kell keresni.

A Föld hővesztesége szorosan összefügg a tektonikus lemezekkel. A hő a Föld forró magjából a köpenybe és végül a legkülső rétegbe, a litoszférába áramlik, és közben lehűl. Ez a konvekció (hőáramlás) hajtja a tektonikus folyamatokat a felszínen.

AZ EGYETLEN PROBLÉMA, HOGY A VÉNUSZ NEM RENDELKEZIK TEKTONIKUS LEMEZEKKEL, ÍGY EZ A MAGYARÁZAT NEM ALKALMAZHATÓ A SZOMSZÉDUNKRA.

A Vénusz egyik koronájának környéke (művészi kép)

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH/PETER RUBIN

 

Egy új tanulmány 65 ún. koronát vizsgált. A koronák kör alakú geológiai képződmények, nagy számban megtalálhatók a Vénuszon. Az eredmények alapján a koronák környékén a litoszféra sokkal vékonyabb volt, mint az égitest más részein.

A VÉKONY, ALIG 11 KILOMÉTER VASTAG LITOSZFÉRA PEDIG ÉRTELEMSZERŰEN TÖBB HŐT ENGED KI A BOLYGÓ BELSEJÉBŐL.

Átalakuló felszín
Az elmúlt évek során egyre több bizonyíték mutatott rá arra, hogy a Vénusz geológiailag sokkal aktívabb, mint gondolták, az átalakulásban pedig a koronáknak nagy szerepe van. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Vénusz a régmúltban egészen máshogy nézett ki, a változás pedig ma is zajlik.

A vizsgálat során a Magellán-misszió 1989 és 1994 között gyűjtött adatait nézték át. A bolygót radar segítségével térképezték fel, amely képes volt áthatolni a Vénusz felszínét eltakaró sűrű felhőrétegen. A NASA következő küldetése, a VERITAS során várhatóan újabb információkat szerezhetünk a közeli bolygóról.

A VERITAS-küldetés a Vénusz felszínét térképezné fel

FORRÁS: NASA/JPL-CALTECH

A VERITAS űrszonda a bolygó körüli pályáról fogja vizsgálni a Vénusz felszínét. Képes lesz beazonosítani a geológiailag aktív területeket és alaposabban fel tudja majd térképezni a litoszféra vastagságának változásait. Az adatokból a tudósok meg fogják tudni állapítani, hogy a vulkanizmus valóban eléggé „puhává” teszi-e a litoszférát ahhoz, hogy annyi hőt veszítsen, mint a Föld, vagy esetleg más folyamatok is lehetnek-e a háttérben.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A NASA vitorlázó gépet küldene a VénuszraA Vénusz eddig sosem látott arcát ismerhetjük meg gyönyörű képekenAminosavat találtak a Vénusz légkörébenEzzel az űreszközzel vizsgálhatnánk közelről a VénusztKísérteties hangok jönnek a Vénuszról

tudományFöldKategória: Mainstream

Mindezidáig a tudósok között konszenzus volt abban, hogy a kéreg alatt négy főbb földszerkezeti réteg található: a felső és az alsó köpeny, az alatt pedig a külső és belső mag. Most azonban ausztrál szeizmológusok az elmúlt évek jelentősebb földrengési adatainak elemzése után találtak egy ötödik réteget, a legbelső magot, ami olyan lehet, mint egy tömör vasgolyó – írja a CNN.

A legbelső mag létezését körülbelül 20 évvel ezelőtt feltételezték először, azonban Dr. Thanh-Son Phạm, az Ausztrál Nemzeti Egyetem Földtudományi Kutatóintézetének tagja szerint most újabb bizonyítékot találtak a hipotézis igazolására.

A kutatók mintegy 200, az elmúlt évtizedből származó, 6-os vagy annál nagyobb erősségű földrengés adatait elemezték.

E során olyan szeizmikus hullámokat elemeztek, amelyek közvetlenül a Föld középpontján haladnak keresztül, és a földgömb rengésekkel ellentétes oldalán csúcsosodnak ki. A hullámok ezt követően visszatérnek a rengés forrásához, a tudósok szerint nagyjából úgy, mint „egy oda-vissza pattogó pingponglabda.” A vizsgált földrengések egyike Alaszkából indult, a rengés által kiváltott szeizmikus hullámok pedig valahol az Atlanti-óceán déli részén „pattantak vissza”.

Ezt követően elemzésnek vetették alá a hullámok terjedési idejét, mely során változásra bukkantak, ami azt bizonyíthatja, hogy a belső mag legbelső régiójában más a kristályos szerkezet, mint a külső rétegben.

Mindez arra utalhat, hogy a Föld evolúciós idővonalának egy pontján történt valami jelentős, globális esemény, ami változást eredményezett a Föld belső magjának kristályszerkezetében.

Hrvoje Tkalčić professzor szerint a Föld belső magjáról szerzett új ismeretek rengeteg mindent árulhatnak el majd a bolygó múltjáról és fejlődéséről. A szakember szerint ez az újonnan felfedezett belső mag olyan, mint „a Föld evolúciós történetének időkapszulája.”

Forrás: 24.huKapcsolódó: 800 millió éve hatalmas aszteroidák bombázták a FöldetA Föld valójában két bolygóból állA Föld eredeti kérgének nyomaira bukkantak - a kőzet 4,3 milliárd éves! (+videó)

CsillagászatKategória: Mainstream

A csillagászok új gyűrűrendszert fedeztek fel egy törpebolygó körül a Naprendszer peremén - vagyis kozmikus értelemben a Föld közelében. A gyűrűrendszer sokkal távolabb kering bolygójától, mint ami a hasonló gyűrűrendszerekre jellemző, ez pedig ellentmond a jelenlegi elméleteknek.

A gyűrűrendszer egy Quaoar nevű törpebolygó körül található, amely nagyjából fele akkora, mint a Plútó, és a Neptunuszon túl kering a Nap körül. A felfedezés a HiPERCAM nevű rendkívül érzékeny, nagy sebességű kamerának köszönhető, amelyet a világ legnagyobb optikai távcsövére, a 10,4 méter tányérátmérőjű Gran Telescopio Canariasra (GTC) szereltek.

A gyűrűk túl kicsik és halványak ahhoz, hogy közvetlenül láthatók legyenek a képeken. Ehelyett a kutatók az ún. okkultáció segítségével tanulmányozták az objektumot. Az okkultáció egy csillagászati szakkifejezés, fedést jelent, azaz a Nap körül keringő Quaoar kitakarta egy háttércsillag fényét.

AZ ESEMÉNY KEVESEBB MINT EGY PERCIG TARTOTT, DE A FÉNYVÁLTOZÁS ALAPJÁN A TUDÓSOK MEG TUDTÁK ÁLLAPÍTANI, HOGY A TÖRPEBOLYGÓT EGY SZOKATLAN GYŰRŰRENDSZER VESZI KÖRÜL.

A Quaoar és gyűrűjeFORRÁS: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO

A gyűrűrendszerek viszonylag ritkák a Naprendszerben. A Szaturnusz, a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz óriásbolygók körüli jól ismert gyűrűkön kívül csak két másik kisebb égitest rendelkezik gyűrűkkel - a Chariklo és a Haumea. Az ismert gyűrűrendszerek mindegyike azért maradhat fenn, mert közel keringenek az adott égitesthez, így az árapályerők megakadályozzák a gyűrűk anyagának felhalmozódását és a holdak kialakulását.

A QUAOAR KÖRÜLI GYŰRŰRENDSZERT AZ TESZI FIGYELEMRE MÉLTÓVÁ, HOGY TÖBB MINT HÉT BOLYGÓSUGÁRNYI TÁVOLSÁGRA VAN - KÉTSZER OLYAN MESSZE, MINT AMIT KORÁBBAN AZ ÚGYNEVEZETT ROCHE-HATÁR MAXIMÁLIS SUGARÁNAK GONDOLTAK.

Mi az a Roche-határ?
A Roche-határ, vagy más néven Roche-sugár egy csillag vagy bolygó gravitációs középpontjától mért kritikus távolság, amelyen belül a gravitáció által összetartott kísérőt az árapályerők keltette feszültségek feldarabolnak, mert azok túllépik a kísérő gravitációját.

A Roche-határt először Édouard Roche francia matematikus és csillagász határozta meg 1848-ban. Bebizonyította, hogy minden bolygó körül létezik egy veszélyes zóna, amelyen belül egy kísérő sem maradhat meg tartósan, hanem a bolygó árapálykeltő erejének hatására darabokra szakad szét.

A Roche-határ bármilyen égitestre meghatározható, ami számottevő gravitációs mezővel bír, ilyenek a csillagok, a bolygók és egyéb égi objektumok.

Összehasonlításképpen: a Szaturnusz körüli fő gyűrűk három bolygósugáron belül találhatók. Az új felfedezés miatt tehát újra kell gondolni azokat az elméleteket, amik a gyűrűrendszerek kialakulását magyarázzák.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Szaturnusz felemészti saját jéggyűrűitAz első képek a Szaturnusz gyűrűiben lubickoló CassinitőlFelfalt égitestek maradványai lehetnek a Szaturnusz gyűrűiGigantikus galaxisgyűrű kérdőjelezi meg Einstein elméletét

CsillagászatNASAKategória: Mainstream

Egy hatalmas, kilométernyi széles aszteroidát tart szemmel a NASA: földközeli objektumnak minősítettek, és potenciális veszélyt jelent.

Napokon belül megközelítheti a Földet a 199145 (2005 YY128) elnevezésű aszteroida, amelyet a NASA szakemberei földközeli objektumként tartanak számon, és potenciális veszélyt jelent.

A TUDÓSOK BECSLÉSE SZERINT AZ ASZTEROIDA TÖBB MINT EGY KILOMÉTER SZÉLES LEHET.

Az égitest február 16-án körülbelül 3,5 millió kilométerre közelítheti meg a Földet, és a bolygó pályájára is beléphet. Egyelőre a NASA szakemberei sem tudják megítélni, hogy az aszteroida behatolhat-e a Föld légkörébe, és ha igen, akkor mekkora károkat okozhat. 

A NASA szerint a 25 méternél kisebb átmérőjű aszteroidák nagy valószínűséggel elégnek, amikor belépnek a Föld légkörébe, így a Földön legfeljebb minimális kárt okoznak. A mostani aszteroida viszont ennél sokkal-sokkal nagyobb, emiatt jelenthet veszélyt – írja a Daily Star.

A közelmúltban is nagyon közel járt egy aszteroida
Mint megírtuk, nemrégiben egy teherautónyi méretű aszteroida haladt el a Föld mellett, amely a valaha feljegyzett egyik legközelebbi találkozás volt: a legtöbb kommunikációs műhold pályájának tizedénél közelebb került a Földhöz. A NASA akkor az aszteroida érkezése előtt nem sokkal azt közölte: nem áll fenn a veszélye annak, hogy az égitest a Földbe csapódik.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidát6 kilométeres aszteroida fenyegeti a Földet800 millió éve hatalmas aszteroidák bombázták a Földet10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákról

CsillagászatexobolygóKategória: Mainstream

Az elmúlt években hatalmas energiát fektettek az űrhivatalok az exobolygók felkutatásába, melynek eredményeként már több mint 5200 Naprendszeren kívüli bolygót találtak. Ezeknek azonban mindössze másfél százaléka hasonló súlyú, mint a Föld, és alig néhány olyan van, ami biztonságos távolságban kering a csillagától ahhoz, hogy folyékony víz lehessen a felszínén.

Most azonban a lakható övezetben sikerült rábukkanni egy olyan rendkívül ritka bolygóra, amely akár életre is alkalmas lehet – írja a Science Alert. A németországi Max Planck Csillagászati Intézet (MPIA) Diana Kossakowski által vezetett csoportja csillagászati szempontból rendkívül közel, mindössze 31 fényévnyire azonosított egy vörös törpecsillagot, ami a Wolf 1069b nevet kapta.

A Föld tömegének 1,36-szorosát kitevő exobolygó a számítások szerint nagyjából 15-ször közelebb van a csillagához, mint a Föld a Naphoz.

Ennek ellenére a sugárzás mértéke, amit a bolygó kap, csak körülbelül 65 százaléka annak, ami a Földre jut a Napból. A csupasz, sziklás bolygón nagyjából mínusz 23 Celsius-fok körüli lehet a hőmérséklet, ami természetesen túl hideg a folyékony víz számára. Ugyanakkor a szimulációk szerint a bolygó csillaggal szemközti részén fellelhető lehet folyékony halmazállapotú víz.

Légkör nélkül azonban a folyékony víz amúgy is gőzzé változna. Márpedig a bolygónak nem túl erős a légköre, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a Földnél jóval gyengébb a mag által generált mágneses mező.

A kutatók végül felfedeztek még egy hibát, az árapály-záródást. Mint ismert, a Holdnak mindig ugyanaz az oldala néz a Föld felé. És mivel a vörös törpecsillagok lakható övezete rendkívül közel van a csillaghoz, a legtöbb ilyen, potenciálisan lakható exobolygó árapály-záródással bír. Így az egyik oldalon állandó nappal, míg a másikon folyamatosan éjszaka van. A további kutatások azonban egyelőre váratnak magukra, tíz éven belül ugyanis nem lesz olyan helyzetben, amelyben meg tudnánk figyelni.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Csak igen későn vált lakható bolygóvá a FöldJégkunyhóban lakhatnak az első Mars-telepesekKét bolygó egy kettőscsillag körül - egyikük a lakhatósági zónában!Lakható lehet a legközelebbi exobolygó

CsillagászatgalaxisokKategória: Mainstream

A japán Nagoya Egyetem tudósai egy olyan galaxist vizsgáltak a James Webb űrteleszkóp segítségével, ami az ősrobbanás után 367 millió évvel keletkezett.

Rengeteg megfigyelést végeztek már az elmúlt hónapokban a tudósok a James Webb űrteleszkóp (JWST) segítségével. Az egyik ezek közül a GHZ2/GLASS-z12, ami már önmagában is érdekes, most pedig kiderült, még annál is különlegesebb, mint azt eredetileg gondolták.

Az objektum rendkívül idős: a JWST által érzékelt fénye alapján úgy számítják, hogy az ősrobbanás után csupán 367 millió évvel alakult ki, vagyis egyike az első, ősi galaxisoknak. A japán Nagoya Egyetem kutatói most alaposabban tanulmányozták a galaxisról rögzített adatokat, és kiderült, oxigén található benne.

Ezzel ez lett a valaha volt legtávolabbi észlelése ennek a kémiai elemnek

– számolt be a felfedezésről az IFLScience.

Az oxigén jelenléte sokat elárul az ilyen távoli galaxisokról. Az univerzumban először létrejött csillagok csupán hidrogénből és héliumból álltak, a magjukban lezajlott nukleáris folyamatoknak köszönhetően azonban sok más elem alakult ki. Ezek a csillagok öregedésével és tágulásával szétszóródtak, és (egyes esetekben) végül felrobbantak.

Tom Bakx, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című tudományos lapban megjelent publikáció szerzője szerint az ősi galaxisokban lévő első csillagok megértése elengedhetetlen a galaxisfejlődés jelenlegi képének teljessé tételéhez. A JWST-nek köszönhetően pedig megismerhetjük ezeket az ősi objektumokat.

A kutatók szerint a GHZ2/GLASS-z12-ben viszonylag gyorsan megjelentek a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb elemek, ami ad némi támpontot a csillagok első generációjának kialakulásáról és fejlődéséről, valamint az életciklusukról is. Az adatok arra utalhatnak, hogy heves robbanások játszódtak le a galaxisban, amelyek az oxigént a galaxis középpontjából a galaxist körülvevő régióba, valamint azon túl lökték ki.

Forrás: HVGKapcsolódó: Az ősrobbanásban kialakult gázfelhőt azonosítottakA legtávolabbi galaxiscsoportot fedezték fel csillagászokA sötét anyag megöli a galaxisokatA Naprendszert kétmilliárd év múlva kilökhetik a galaxisából

CsillagászatKategória: Mainstream

Február elején ér földközelbe a zöldes fényben derengő C/2022 E3 (ZTF) nevű üstökös, amely Magyarországról is látható lesz.

Az égitest várhatóan 4,5 magnitúdós fényessége már elég ahhoz, hogy sötét, fényszennyezéstől mentes égbolton akár még szabad szemmel is megpillantható legyen, egy kis kézi távcsővel pedig biztosan látszik majd − írta meg az MTI. 

A Svábhegyi Csillagvizsgáló MTI-hez eljuttatott csütörtöki közleménye szerint az üstökös most még csak hajnalban emelkedik magasra, de február elsejei földközelségekor már este is jól látszik. Február 7–8-án kora este pedig a holdfény sem zavarja megfigyelését.

Február 6-án a Szekeres csillagkép szélén, az igen fényes Capella csillaghoz lesz viszonylag közel, magasan a fejünk felett. Ezután napról napra közeledik a vöröses színű Mars felé, amelyhez február 11-én ér a legközelebb. A vörös bolygótól egy fokra járó üstökös egészen különleges látványt nyújt majd egy egyszerű kézi távcsővel is. Február 13–15. között az üstökös a Bika csillagkép Hyádok halmaza előtt vonul el, csodálatos együttállást alkotva a Bika szarvai között.

Comet C/2022 E3 (ZTF) as observed from Mount Fuji, Japan.
SpaceWeatherGallery.com/Akihiro Yamazaki

A C/2022 E3 (ZTF) periodikus üstökös, legutóbb körülbelül ötvenezer éve járt a Föld közelében. A kométa a Zwicky Transient Facility égboltfelmérésről kapta a nevét, amelyet a Caltech kaliforniai Palomar Obszervatóriumban végeznek.

A kométa alakja és színe különleges: a mag körül kiterjedt, zöld színű üstököslégkör, úgynevezett kóma alakult ki, amely meghatározza kinézetét. A kómából jelenleg szélesre nyílt, legyező alakú, rövid, sárgásfehér porcsóva ered, amelynek széle a nagy felbontású felvételeken szálas. A széles, tömzsi porcsóva mellett egy rendkívül hosszú, halvány, egyenes ioncsóva is kiindul az üstökösből, amely mint egy fejsze nyele, tartja a széles baltafejet magán.

A tájékoztatás szerint a Svábhegyi Csillagvizsgáló február első három hétvégéjét az üstökös megfigyelésének szenteli. A csillagvizsgáló programjaira az intézmény honlapján lehet jelentkezni.

 

Forrás: IndexKapcsolódó: A Hubble kamerái előtt haldoklik az Atlas-üstökösAz élet építőköveit találták az üstökösönEgyre fényesebb a Naprendszeren keresztülszáguldó csillagközi üstökös

CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Sikerült megörökítenie a Hubble űrtávcsőnek, ahogy egy szupermasszív fekete lyuk éppen felszív egy csillagot – írja a Live Science. Az érintett fekete lyuk mintegy 300 millió fényévre, az ESO 583-G004 galaxis magjában található. Az objektumhoz túl közel került egy csillag, a találkozás következtében a pórul járt égitest anyaga nagy energiájú sugárzást bocsátott ki.

Amikor egy csillag egy fekete lyuk közelébe kerül, elképesztő gravitáció hat közelebbi oldalára.

Ilyenkor elkezdődik az úgynevezett spagettifikáció: az égitest szép lassan egy hosszú, tésztaszerű szállá alakul, amely úgy tekereg a fekete lyuk körül, mint spagetti a villán.

Végül az anyag fánkszerű formát ölt, és ahogy kering, nagy, optikai, röntgen- és rádióhullámú teleszkópok által megfigyelhető kitörést okoz.

A mostani vizsgálat különlegessége, hogy a szokásosnál hosszabb ideig tudták figyelni a folyamatot, ami segíthet a jelenség alaposabb megértésében. Peter Maksym, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa és a csapat tagja szerint sikerült egy, a fekete lyukból kiáramló csillagszelet észlelni, amely nagyjából 32 millió kilométer per órával száguld.

Bár a fekete lyukak igen falánk objektumok hírében állnak, a széttépet csillagok anyagának nagy része képes elszökni. Csupán a tipikus csillagok 1 százalékát nyeli el fekete lyuk.

Forrás: 24.huKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénA szakértők sem értik, mi történik ennél a fekete lyuknálAz első valódi felvétel egy csillagot bekebelező fekete lyukrólAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetne

CsillagászatKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja több mint 200, a Tejútrendszer pereméhez tartozó csillagra bukkant – írja a Gizmodo.

A legtávolabbi objektum több mint 1 millió fényévre fekszik, nagyjából félúton bolygónk és az Androméda-galaxis között.

Az érintett 208 égitest úgynevezett RR Lyrae típusú csillag, ezen objektumok fényereje a Földről nézve változik. Az ilyen csillagok jellemzően ősiek, és rendszeresen kivilágosodnak, majd elhalványulnak. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy kiszámítsák, milyen távol vannak. A friss eredmények alapján a peremen lévő objektumok nagyjából félúton helyezkednek el a Föld és galaktikus szomszédunk, az Androméda-galaxis között.

„Ez a tanulmány újradefiniálja, mi képezi galaxisunk külső határait” – mondta Raja GuhaThakurta, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem munkatársa és a csapat tagja. Mint hozzátette, a Tejútrendszer és az Androméda olyan hatalmas, hogy alig van tér a két galaxis között.

A Tejútrendszer különböző részekből épül fel, a központi elem egy vékony, spirális korong, amely megközelítőleg 100 ezer fényév átmérőjű. A Naprendszer az egyik erre kapcsolódó karban található. A korongot külső és belső haló veszi körbe, ezekben fekszenek a galaxis legősibb csillagai.

Korábbi publikációk a külső haló szélét 1 millió fényévnyire helyezték el a Tejútrendszer középpontjától, az új vizsgálat alapján a határ széle valamivel távolabb, körülbelül 1,04 millió fényévnyire van a galaxis közepétől. Az eredmények megerősítik a haló méretére vonatkozó elméleti becsléseket.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Óriási halót detektált a Hubble az Androméda-köd körül Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélén15 titokzatos jel érkezett egy távoli galaxisból2 billió galaxisból áll az univerzum

CsillagászatKategória: Mainstream

Az amerikai kutatók szerint van rá esély, hogy ha valaki áthalad egy féreglyukon, és az ott uralkodó erők nem pusztítják el őt, még tud visszaküldeni egy üzenetet azelőtt, hogy összeomlana a járat.

Hosszú ideje foglalkoznak már a kutatók azzal, hogy vajon milyen lenne egy féreglyukon át utazni a galaxis egy másik pontjára. A felvetés inkább csak elméleti, ám ez nem jelenti azt, hogy a szakemberek ne foglalkoznának vele komolyabban. Nemrég például sikerült egy féregjáratot szimulálni, és egy üzenetet is keresztül tudtak küldeni rajta.

Most egy újabb amerikai tudóscsapat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet üzenetet továbbítani egy féregjáraton keresztül akkor, ha a tömeg épp az ellenkező irányba halad. Az ezzel kapcsolatos tanulmányt a Physical Review D című tudományos lapban jelentették meg.

A történet onnan indul, hogy több évtizeden át tartó vita után Mike Morris és a Nobel-díjas Kip Thorne 1988-ban publikált egy tanulmányt, amely sok fizikust meggyőzött arról, hogy az általános relativitáselmélet elméletileg lehetővé teszi, hogy az anyag áthaladjon a féreglyukakon, és máshol jelenjen meg ebben vagy másik univerzumban.

Azóta a vita olyan kérdésekre terelődött, mint például, hogy a féreglyukakban lévő erők elpusztítják-e azokat az élőlényeket, amelyek bekerülnek oda, illetve, hogy lehetséges-e oda-vissza utazni vele. Szintén sokat vitatott kérdés, hogy miként lehet információt átjuttatni egyik oldalról a másikra.

A szakemberek erre a kérdésre keresték a választ. Az ilyen féregjáratok közös jellemzője – a feltételezések szerint –, hogy ideiglenesek, vagyis előbb-utóbb összeomlanak. Az eddigi tanulmányok szerint az Ellis–Bronnikov–Morris–Thorne féreglyukak automatikusan összeomlanak, amint áthalad rajtuk az anyag. Emiatt viszont aki áthalad rajta, az nem fog tudni visszafelé üzenetet küldeni.

A fent említett, most megjelent tanulmányban azonban a kutatók azt állítják, hogy ez az elképzelés nem egészen helytálló. A számítások alapján arra jutottak, hogy az Ellis–Bronnikov–Morris–Thorne féreglyuk torka ugyan valóban összeomlik, miután egy anyagimpulzus áthalad rajta, ugyanakkor van idő fényjelzést – vagyis üzenetet – küldeni, mielőtt ez megtörténne.

A szakemberek azt sem tartják kizártnak, hogy léteznek másfajta féregjáratok, amik elég sokáig nyitva maradnak ahhoz, hogy akár vissza is lehessen utazni rajtuk.

Hogy valaha is találunk-e féregjáratot, egyelőre nem tudni. Egy tavaly megjelent tanulmány szerint azonban bizonyos szögből nézve a féreglyukak olyanok lehetnek, mint a fekete lyukak, így nem biztos, hogy észrevennénk, ha valóban azzal van dolgunk.

Forrás: HVGKapcsolódó:  Hatalmas fekete lyukak vándorolhatnak galaxisunk szélénA fekete lyukról készült első fotó után újabb jelentős eredményről számoltak be csillagászokAkkora fekete lyukat találtak a kutatók, amekkora nem is létezhetneÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukról

CsillagászatKategória: Mainstream

Az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA közleménye szerint két távoli vízből álló exobolygót fedeztek fel a Hubble és a Spitzer űrteleszkópok segítségével. A Kepler-138 katalógusszámot kapott rendszer bizarr bolygói merőben mások, mint a Naprendszer planétái.

Egy vörös törpe körül fedezték fel a különleges exobolygókat
A két távoli vízből álló bolygót a Lant (Lyra) csillagképben fedezték fel a NASA exobolygó-kutatási programjának keretén belül. Az űrkutatási szervezet közleménye szerint a két szokatlan égitest egy, a Földtől 218 fényévre fekvő vörös törpe körül kering.

A vörös törpék kicsi és viszonylag hideg csillagok, amelyek tömege a Nap tömegének 7,5 százalékától maximum a feléig terjedhet. (A 7,5 naptömegnél kisebb csillagokat barna törpéknek nevezik, a szerk.) A vörös törpék felszíni hőmérséklete kevesebb 3500 kelvinnél,

EZÉRT A FÉNYÜK IS LEGFELJEBB 1/10 EZREDE A NAP FÉNYEREJÉNEK,

és a többségük elsősorban csak infratartományban észlelhető.

A NASA közleménye szerint a vörös törpe körül keringő vizes világok egyáltalán nem hasonlítanak a Naprendszer földtípusú bolygóihoz.

A Nature Astronomy tudományos szakfolyóiratban december 15-én megjelent tanulmány szerint a Kepler-138-as katalógusszámot kapott bolygórendszer tagjai vízből állnak, és nem rendelkeznek szilárd kéreggel.

Bizarr vízi világok, amelyeknek nagynyomású vízréteg alkotja a vastag kérgét
A Kepler-138-as rendszert a Montréali Egyetem Exobolygó-kutató Intézetének Caroline Piaulet által vezetett kutatócsoportja figyelte meg az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA két űrteleszkópja, a Hubble és a Spitzer segítségével.

A Kepler-138-as rendszer három exobolygójáról már korábban is tudtak,

DE CSAK MOST FEDEZTÉK FEL, HOGY EZEKBŐL KETTŐ VÍZBŐL ÁLL.

A kutatók modellezése szerint mindkét bolygó rendelkezhet egy-egy nagyobb, fémekből és sziklából felépülő maggal, amely felett egy nagynyomású vastag vízkéreg található.

A NASA elemzése szerint a bolygók magas felszíni hőmérséklete arra utal,

HOGY AZ ATMOSZFÉRÁJUK FORRÓ VÍZGŐZBŐL ÁLLHAT.

Ezek az elsőként felfedezett olyan szokatlan planéták, amelyek tömegének jelentős részét a víz építi fel. A NASA az idén fedezte fel az ötezredik exobolygót, amelyek száma az év végéig 5200 fölé emelkedett.

Extraszoláris, vagy rövidítve exobolygóknak nevezzük azokat a planétákat, amelyek a Naprendszeren kívül más csillagok körül keringenek.

Mivel sokáig nem létezett megfelelő technika a felfedezésükre, egészen az 1990-es évekig csak hipotetikus volt a létezésük. A nagy teljesítményű teleszkópoknak illetve űrtávcsöveknek, továbbá az egyre pontosabb észlelési technikáknak köszönhetően azonban folyamatosan gyarapszik az újonnan felfedezett exobolygók száma.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A szemünk előtt tárulnak fel egy rejtett világ titkaiIlyen az ősi Mars vizzelAz évszázad projektje: láthatjuk a távoli exobolygók atmoszférájátElőször azonosítottak héliumot egy exobolygó légkörébenEgy új kutatás szerint a fagyos exobolygókon is lehet élet

naprendszerCsillagászatKategória: Mainstream

A tudósok úgy gondolják, azért mérnek fénytöbbletet az űrben a távcsöveink, mert a Naprendszer porának nevezett anyag visszaverheti a napfényt.

A Hubble űrtávcső adatainak új elemzése rávilágított, hogy túl sok fény van a Naprendszer körüli térben. Nem sok extra fény – jegyzi meg a Science Alert – csak egy kevés többlet, amit nem lehet a többi fényt kibocsátó objektum összeadása után elszámolni.

Egy SKYSURF nevű, nemzetközi együttműködés keretein belül a Hubble 20 000 fotóját elemezték, valamint több ezer mérést is végeztek. Rájöttek: ez a „többlet” fény valódi. Egyelőre azonban nem tudnak elszámolni vele.

A legvalószínűbb, hogy ez a Naprendszer pora, amit még közvetlenül nem fedeztünk fel: kicsi, porból és jégből álló részecskék, melyek a Naprendszer sötét részeiről érkező üstökösökből származnak. Ezek pedig visszaverik a napfényt, fényes ragyogást eredményezve.

Ez kicsivel közelebb állna hozzánk, mint a New Horizons űrszonda által észlelt „extra” fény, ami egy optikai fénytöbbletet talált túl a Plútón, a Naprendszeren kívüli térben.

„Ha az elemzéseink helytállóak, van még egy porkomponens köztünk és aközött, ahol a New Horizons végezte a méréseket. Ennek értelmében ez a fajta „extra” fény a Naprendszerünkön belülről érkezik” – mondta Tim Carleton, az Arizonai Állami Egyetem csillagásza.

Forrás: HVG.huKapcsolódó: A Naprendszer legtávolabbi tagja furább, mint gondoltákA Naprendszeren kívül is találtak vízfelhőketA Naprendszert kétmilliárd év múlva kilökhetik a galaxisából

James WebbTitánKategória: Mainstream

A James Webb űrtávcső (JWST) és a hawaii W. M. Keck Obszervatórium fényképeken rögzítette a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán felhőinek mozgását – írja a New Scientist. A Titan az egyetlen olyan hold a Naprendszerben, amelynek sűrű légköre van, és jelenlegi tudásunk szerint ez az egyetlen olyan égitest a Földön kívül, amely folyókkal, tavakkal és tengerekkel bír.

A felszínén található folyadékok azonban nem vízből, hanem metánból, etánból és más szénhidrogénekből állnak.

A tudósok abban bíznak, a friss fotók segítenek majd megérteni és tanulmányozni az égitest időjárási mintáit és gázösszetételét. A JWST által november 4-én készített képen látható a Titan legnagyobb tengere, a Kraken Mare, valamint több fehér felhő is.

Mivel a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a felhők mozognak-e, illetve változik-e a formájuk, megkérték a W. M. Keck Obszervatórium szakembereit, hogy két nappal később készítsenek ők is egy felvételt a holdról. A november 6-ai képekkel összevetve megállapítható, hogy a felhők alakja valóban megváltozott, de ugyanazon a helyen maradtak.

A JWST segítségével 2023-ban tovább szeretnék vizsgálni a Titant, hogy megállapítsák légkörének és felszínének pontos összetételét, illetve ki szeretnék deríteni, miért ennyire fényes az égitest déli sarka a fényképeken.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A nyári metánfelhők vonulása a Titánon (+videó)Elárasztott kanyonokat figyeltek meg a Titán felszínénFurcsa felhők forognak a TitánonHatalmas esőzések formálják a Titán felszínét

tudományfizikaKategória: Mainstream

A bulgáriai Szófiai Egyetem fizikusainak egy csoportja szerint a féreglyukak, azaz az univerzum egyik részét a másikkal összekötő hipotetikus alagutak a szemünk előtt rejtőzhetnek – írja a New Scientist.

A fekete lyukak régóta fejtörést okoznak a tudósoknak, mivel elnyelik az anyagot, és nem engednek ki magukból semmit. A legérdekesebb kérdés, hogy hová tűnik az elnyelt anyag, mi lesz vele?

Létezik egy teória, hogy ezek a fekete lyukak ún. „fehér lyukakhoz" vezetnek, vagyis olyan képződményekhez, amelyek részecskéket és sugárzást bocsátanak ki magukból.

Ez a két végpont együtt egy féregjáratot, pontosabban egy Einstein-Rosen-hidat képezhet, amely egyes fizikusok szerint bármekkora teret és időt megnyújthat. Ez egy olyan izgalmas elmélet, amely átírhatja a téridő mai értelemben vett törvényeit.

A kutatók elmélete szerint a féreglyuk "torka" nagyon hasonlíthat a korábban felfedezett fekete lyukakra, például a Sagittarius A* nevű masszív objektumra, amelyről úgy gondolják, hogy galaxisunk középpontjában rejtőzik.

Tíz évvel ezelőtt a féreglyukak a tudományos fantasztikum témakörébe tartoztak. A helyzet azóta megváltozott, már a tudományos közösség képviselői is aktívan foglalkoznak velük"
- mondta a New Scientistnek a szófiai egyetem kutatócsoportjának vezetője, Petya Nedkova.

A kutatócsoport újonnan kifejlesztett számítógépes modellje, amelyet a Physical Review D folyóiratban megjelent új tanulmányban részleteztek, azt sugallja, hogy a féreglyukak szélei körül kavargó anyagkorongokból származó sugárzást szinte lehetetlen megkülönböztetni a fekete lyukakat körülvevő sugárzástól.

VALÓJÁBAN A FEKETE LYUK ÉS A FÉREGLYUK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT FÉNY POLARIZÁCIÓJA KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG - LEGALÁBBIS A MODELL SZERINT - KEVESEBB MINT NÉGY SZÁZALÉK.

"A jelenlegi megfigyelések alapján nem lehet különbséget tenni egy fekete lyuk és egy féreglyuk között. Ezért kerestünk valami mást, ami alapján meg tudjuk különböztetni őket egymástól" - mondta Nedkova a New Scientistnek.

Nedkova és kollégái szerint a jövőbeli megfigyelések sokat segíthetnek, például a féregjárat egyik végénél a beáramló fényt a fekete lyukaknál fénygyűrűk formájában lehetne észlelni. Ennek detektálására azonban jelen pillanatban nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök; az eddigieknél is nagyobb felbontású távcsövek fejlesztésére lenne szükség.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: Fénylő, gömbszerű dimenziókapu nyílt a szibériai égen

CsillagászatexobolygóKategória: Mainstream

Egy friss tanulmányban a szerzők egy szuperföld típusú exobolygót mutatnak be – írja a ScienceAlert. Az égitest kozmológiai szempontból a közelben van, csupán 200 fényévre fekszik. A TOI-1075b sugara 1,8-szerese a földinek, ezzel ez az egyik legnagyobb ismert szuperföld.

Érdekes módon eddig csak nagyon kevés olyan bolygót észleltek, amelynek sugara 1,5 és 2 földsugár közé esik. A most detektált égitest emiatt különösen izgalmas. A TOI-1075b 9,95 földtömegű, ami egy gázbolygóhoz képest túl nagy sűrűséget jelent. Éppen ezért Zahra Essack, az MIT Kavli Intézet PhD-hallgatója és kollégái úgy gondolják, hogy az objektum egy kőzetbolygó, akárcsak a Merkúr, a Föld, a Mars vagy a Vénusz.

A sugarak terén megfigyelhető hiányra 2017-ben figyeltek fel a csillagászok. Az 1,5 és 2 földsugár közé eső égitestek ritkaságára több magyarázatot is kidolgoztak azóta.

MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY / GETTY IMAGES

 

A TOI-1075b-t a NASA exobolygó-vadász teleszkópja, a TESS révén találták meg. Az adatok arról árulkodtak, hogy a TOI-1075 jelű narancs törpe körül egy 1,72 földsugaró objektum kering. Az égitest igen gyorsan, 14,5 nap alatt kerüli meg csillagát. Essack és társai utóbb további számításokat végeztek, és megállapították, hogy a bolygó majdnem kétszer sűrűbb a Földnél.

A csapat azt feltételezi, hogy az égitestnek vagy nincs légköre, vagy az atmoszféra szilikátgőzből, esetleg hidrogénből és héliumból vagy szén-dioxidból áll. Lehetséges, hogy az objektum felszínét egy hatalmas magmaóceán borítja. A kutatók abban bíznak, hogy a későbbi megfigyelések révén jobban megismerhetik az égitestet. A vizsgálatok egyik eszköze a James Webb űrtávcső lehet, amellyel akár az exobolygók légkörét is tanulmányozni lehet.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 20 új földszerű exobolygóra bukkanhattakElkészült az első kép egy idegen exobolygórólElőször fedezhettek fel exobolygókat a galaxisunkon kívülFöldihez hasonló légköre lehet a pokoli exobolygónak

CsillagászatFekete lyukKategória: Mainstream

Egy új tanulmányban a szerzők egy olyan köztes tömegű fekete lyukat mutatnak be, amely épp egy csillagot tép szét – írja a Live Science. A felfedezés segíthet annak megértésében, hogy miként születnek a fekete lyukak.

Az érintett objektum 850 millió fényévre fekszik a Földtől az SDSS J152120.07+140410.5 jelű galaxisban. A csillag megsemmisülése során rengeteg sugárzást bocsátott ki, ennek következtében fedezhették fel a kutatók. Az eseményt a Young Supernova Experiment program keretében észlelték, amelyben kozmikus események, így szupernóva-robbanások rövid villanásait keresték. Charlotte Angus, a Koppenhágai Egyetem asztrofizikusa és a csapat tagja szerint óriási lehetőség volt, hogy a fekete lyukat a csillag elnyelése közben találták meg, így új, eddig nem ismert folyamatokat ismerhetnek meg.

A fekete lyukakban olyan erős a gravitáció, hogy még a fény sem képes kijutni belőlük. Maguk az objektumok nem detektálhatóak, környezetükre gyakorolt hatásuk, illetve a körülöttük lévő anyag viszont észlelhető.

Amikor egy fekete lyuk felemészt egy csillagot, árapály-katasztrófáról beszélhetünk.

Ha egy fekete lyuk tömegvonzása befog egy csillagot, az fokozatosan egyre közelebb kerül, majd rétegenként lebomlik, és végül beszippantja a nagyobb tömegű objektum. A csillag egy spagettihez hasonló hosszú plazma-füzérré alakul, amely az őt vonzó fekete lyuk körül kering, végül pedig a hatalmas massza egy óriási villanást bocsát ki. Ez az a jel, amelyet aztán a kutatók optikai, röntgen- és rádióteleszkópok segítségével észlelhetnek.

Ritka objektum
A közelmúltban megtalált fekete lyuk további különlegessége, hogy egy ritka típusba, a köztes tömegű objektumok közé tartozik. Az ilyen fekete lyukak tömege 100 és 10 ezer naptömeg közé esik. A szakértők szerint ezek az égitestek gázt, port, csillagokat és még más fekete lyukakat is elnyelhetnek, így alakulva szupermasszívvá.

Enrico Ramirez-Ruiz, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem munkatársa és a csapat tagja lehetőséget lát arra, hogy a felfedezés révén ellenőrizzék, helytálló-e a szupermasszív fekete lyukakról eddig kialakított tudományos kép. Az ilyen objektumok akár több milliárd naptömegűek is lehetnek, így afféle horgonyként funkcionálnak a körülöttük keringő anyag számára. Hogy valóban köztes tömegű fekete lyukakból alakulnak-e ki, az nem bizonyított.

Ha megértjük a köztes tömegű fekete lyukak populációját – mennyi van belőlük és hol találhatóak – akkor az segíthet megtudni, hogy helytállóak-e a szupermasszív fekete lyukak keletkezésére vonatkozó elméleteink

– nyilatkozta Ramirez-Ruiz a Live Science-nek.

Az egyik ilyen hipotézis alapján a korai univerzumban rengeteg törpegalaxis volt, amelyek köztes tömegű fekete lyukakból fejlődtek ki. Végül ezek egyesültek a mai nagyobb rendszerekké és fekete lyukakká.

(Szerző: Tabajdi Boróka.)

Forrás: 24.huKapcsolódó: 8000 km/s sebességgel repeszt egy csillag a Tejútrendszer közepén lévő szupermasszív fekete lyuk körülA fekete lyukról készült első fotó után újabb jelentős eredményről számoltak be csillagászokÁprilisban elkészülhet az első kép egy fekete lyukrólA szomszédos csillag buktatta le a rejtőzködő fekete lyukat

NASAholdKategória: Mainstream

A NASA már többször volt kénytelen elhalasztani az Artemis I indítását, a jelek szerint azonban erre még a hónapban sort tudna keríteni a szervezet.

Az elmúlt hónapokban már többször csúszott, a NASA szakemberei azonban mégis azt remélik, hogy november 14-én végre összejöhet az Artemis I startja. A küldetés során a Space Launch System (SLS) rakétával a világűrbe juttatja az Orion űrhajót. Ez egy ember nélküli tesztrepülés lesz, és a tervek szerint megkerüli majd vele a Holdat – emlékeztet a Space.com.

Az indításra a tervek szerint november 14-én, magyar idő szerint hajnali 5 óra 7 perckor kerülhet sor. Jim Free, az Artemis-program munkatársa szerint a repülésre azért van szükség, hogy lássák, hogyan tudnak összehangoltan dolgozni a küldetést irányító rendszerek. Ez az, amit nem tudnak modellezni.

Legutóbb az Ian hurrikán miatt kellett elhalasztani az indítást. Ekkor a NASA biztonságos helyre szállította az eszközt, hogy ne essen baja a vihar alatt. A várakozás során kicserélték a repülésvezérlő rendszer hardverét, valamint újratöltötték az Orion akkumulátorait is.

Ez az első küldetés a NASA Artemis holdkutatási programjában, amelynek célja, hogy 2025-ben vagy 2026-ban emberek szállhassanak le a Hold déli sarkánál. Ezután az évtized végére fenntartható környezetet szeretnének kialakítani az emberek számára.

Forrás: HVGKapcsolódó: Nem áll túl jól a NASA holdprogramja

CsillagászatMarsKategória: Mainstream

Új térképek bizonyítják, hogy egykor egy hatalmas óceán terült el a Mars északi féltekének egyik térségében – írja a Pennsylvaniai Állami Egyetem oldala. Az adatok alapján a bolygó tengerszint-emelkedést is tapasztalt, ami összhangban van a feltételezett nedves és meleg éghajlattal. Ma az égitest rendkívül barátságtalan, száraz és hideg, a távoli múltban viszont egészen más lehetett a környezete.

Ami az egyik legfontosabb pontként azonnal eszembe jut, az az, hogy egy ekkora óceán létezése nagyobb lehetőséget jelent az élet szempontjából

– mondta Benjamin Cardenas, a Pennsylvaniai Állami Egyetem munkatársa és az eredményeket bemutató tanulmány egyik szerzője. A szakértő hozzátette, a felfedezések azt mutatják, volt olyan időszak, amikor a Mars elég meleg, a légköre pedig elég sűrű volt ahhoz, hogy egyszerre ennyi folyékony víz legyen rajta.

A kutatók régóta vitatkoznak arról, hogy lehetett-e óceán a bolygó északi, alacsony emelkedésű részén. A csapat a közelmúltban topográfia adatok révén igazolta, hogy 3,5 milliárd éve létezett egy partvonal, amelynél legalább 900 méter vastagon, több ezer négyzetkilométeren halmozódott fel az üledék.

A vizsgálat újdonsága, hogy a Marsot rétegződése és üledékképződése alapján elemezték. A kutatók az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának szoftverét és a NASA adatait használták fel. A szakértők 6500 kilométer hosszan találtak folyódelták vagy tengerfenéki csatornák által kialakított gerinceket, a formációk az ősi partvonal maradványai.

Az elveszett óceán helyén ma az Aeolis Dorsának nevezett régió fekszik, Cardenas szerint a helyi kőzetek sokat elárulnak a dinamikus víztömegről. Amennyiben a Marson kialakult az élet, az Aeolis Dorsa ideális helyszín lehet a létformák maradványainak azonosítására. A NASA Curiosity marsjárójának egyik fő célja éppen az, hogy felfedezze a potenciális organizmusok nyomait.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold egy darabja üldözi a MarsotA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA felszín közelében találtak jeget a MarsonA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára