UFO

A tudósokat is megdöbbentette a Földre legveszélyesebb aszteroida

ParaHIR.HU - 2019, március 21 - 16:19
AszteroidabennuKategória: Mainstream

Nemrég arról írtunk, hogy a Földre jelenleg egyik legveszélyesebb aszteroida, a Bennu rejtélyes módon egyre gyorsabban pörög, ráadásul a tudósok azt sem tudják, pontosan miért, most újabb furcsaságra derült fény a kisbolygóval kapcsolatban: a felszínén gejzírszerű részecskekitöréseket találtak. Egyelőre a NASA kutatóinak fogalmuk sincs, hogy milyen részecskékről van szó, és arról sem, hogy pontosan hogyan zajlanak ezek a kitörések, de az biztos, hogy egy részük nem tudja elhagyni a kisbolygót, míg egy részük a világűrbe távozik. Sőt, olyan részecskéket is találtak, amelyek egy ideig a Bennu körül keringenek, majd visszatérnek az aszteroida felszínére.

A kitörések felfedezése az egyik legnagyobb meglepetés a tudományos karrieremben

– írta egy sajtóközleményben az Arizonai Egyetem kutatója és az OSIRIS-REx misszió egyik fő irányítója, Dante Lauretta. „És a sziklás felszín is ellentmondott minden korábbi számításnak. A Bennu már most meglepetést okozott, és még csak most kezdjük a kutatását.”

A kisbolygóról korábban úgy gondolták, hogy nagyrészt sima a felszíne, és csak néhány szikla emelkedik ki belőle, ehhez képest szinte az egész objektum sziklás. Ez megnehezíti majd a NASA szondájának, az OSIRIS-RExnek a munkáját, hiszen az eredeti tervek szerint az űrszondának, amely egyelőre csak a kisbolygó körül kering, 2020-ban mintát kell vennie róla, méghozzá úgy, hogy kinyújtja az egyik robotkarját, és megkarcolja a felszínt. A szonda 2023-ra hozná vissza a Földre a mintákat.

A sziklás felszín azonban kicsit átírja a számításokat, de a NASA kutatói szerint nem teszi lehetetlenné, hiszen az OSIRIS-REx már többször bebizonyította, hogy többre képes, mint amire tervezték.

Az űrszonda a korábban említett részecskéket először a keringési magasságában, vagyis nagyjából 1,6 kilométeren fedezte fel, később kiderült, hogy ezek visszakerülnek az aszteroida felszínére. A következő lépés az, hogy az OSIRIS-REx megvizsgálja, pontosan milyen részecskékről van szó (az már tiszta, hogy nem veszélyesek az eszközre), és hogy mi okozza a kitöréseket.

Az 500 méter átmérőjű Bennu igen kivételes objektum: a szakértők úgy vélik, hogy az aszteroida összetétele többé-kevésbé állandó maradt a Naprendszer megszületése óta. Az égitest vizsgálata és a Bennuból vett minták ezért sokat segíthetnek a kutatóknak abban, hogy jobban megértsék rendszerünket. A Bennu egyébként egy potenciálisan veszélyes kisbolygó a Földre nézve, mert pályájának vannak pontjai, amelyek összeérnek a Föld keringési pályájával. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy valójában megtörténik az ütközés, és ha így is lenne, arra csak a 22. században kell számítani – de

ez a misszió most segíthet megelőzni a katasztrófát, ha mégis megtörténne.

Az OSIRIS REx tanulmányozni fogja az úgynevezett Jarkovszkij-hatást is, ez az erő a világűrben forgó testre hat az egyenetlen hősugárzás következtében – a mi esetünkben ez azért fontos, mert akár a kiszámított pályától el is térhet miatta a kisbolygó, és megnövelheti az esélyét egy esetleges ütközésnek. Az űrszonda méréseivel ezt kiszámíthatjuk, és jobban felkészülhetünk egy esetleges katasztrófára.

A gömbszerű objektum nagyjából úgy néz ki, mint egy fejére fordított búgócsiga, a keringési irányával ellentétesen forog a tengelye körül. A gravitációs vonzása gyenge, de ehhez képest viszonylag gyorsan forog a tengelye körül. A Bennut alkotó széntartalmú anyag szupernóvák és vörös csillagok maradéka, az aszteroida 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakulhatott ki valamikor a Naprendszer születésének idején.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Nagyon furcsán viselkedik a Földre legveszélyesebb aszteroida
Kategóriák: UFO

Ilyen égi jelenséget 19 éve nem láttunk

ParaHIR.HU - 2019, március 20 - 16:31
CsillagászatholdKategória: Mainstream

Aki március 20-21-e fordulóján felnéz az éjszakai égboltra, az különösen látványos, a szokásosnál jóval nagyobb és fényesebb holdat fog látni – írja az IFLScience. Az úgynevezett teljes giliszta-szuperhold kifejezetten ritka (legutóbb 19 éve fordult elő), igaz, elnevezése nem igazán takarja a valódi látványát. A szuperhold különlegessége az lesz, hogy a napéjegyenlőséggel nagyjából egy időben jelenik meg.

Az égitest azért tűnik majd nagyobbnak, mert pályája Földhöz legközelebbi pontján lesz. Mikor a Hold a legtávolabb van tőlünk, nagyjából 407 ezer kilométerre fekszik, a legközelebb pedig mintegy 363 ezer kilométerre helyezkedik el.

A telihold Magyarországról nézve március 21-én 2:43-kor fog kialakulni. Ez lesz az év utolsó szuperholdja, ezért érdemes megcsodálni.

Full Moon rising from the horizon with tree silhouettes and stars. My astronomy work.

Maga a gilisztahold kifejezés az amerikai őslakosoktól származik. A helyiek a márciusi teliholdat nevezték így, ezzel utalva a tavasz kezdetére, amikor a talaj elkezd felengedni, és előbukkannak az első földigiliszták. A márciusi teliholdra egyéb elnevezéseket is használnak, többek közt nagyböjti holdnak is nevezik.

Forrás: 24.huKapcsolódó: 150 éve nem látott jelenséggel búcsúzik januártól a Hold285 milliót ér egy darab a HoldbólA Hold és a Mars lehet az emberiség mentsvára
Kategóriák: UFO

Elveszett marsi tengerre bukkantak

ParaHIR.HU - 2019, március 19 - 19:00
MarsNASAKategória: Mainstream

Szakértők egy csoportja a NASA első marsjárójának adatait elemezve egy ősi marsi tenger maradványait azonosította – számol be az IFLScience. A Sojourner 1997-ben landolt a vörös bolygón, és küldetése az volt, hogy tesztelje a megaáradás elméletét, mely szerint a Mars hatalmas csatornái (melyeknél nagyobb nincs a Naprendszerben) egy óriási áradás során alakultak ki 3,4 milliárd éve.

A Sojourner vizsgálatai során kiderült, hogy a csatornák valójában jóval sekélyebbek a vártnál. Sok kutató ekkor arra jutott, hogy a formációk nem egy áradás, hanem láva- vagy törmelékfolyamok hatására alakultak ki. Az új tanulmányban ugyanakkor a szerzők azt írják, hogy az eredeti hipotézis volt helyes, az ősi Marson valóban lezajlott egy megaáradás.

Alexis Rodriguez, az arizonai Bolygótudomány Intézet munkatársa és a csapat vezetője szerint egy nagyjából Kalifornia nagyságú medencét fedeztek fel a Sojourner leszállási helyénél, a formáció pedig elkülönül a marsi hegyek csatornáitól. A kutatók úgy vélik, hogy a láva vagy egyéb anyag feltöltötte volna az érintett medencét is.

A helyi üledéklerakódások egyidősek a feltételezett áradással. Ez azt jelenti, hogy a hatalmas tenger a megaáradás korában megakadályozta, hogy medencéjében csatornák alakuljanak ki, a víz elvonulása során azonban a környéken létrejöttek a mély árkok.

A tény, hogy a távoli múltban a vörös bolygón nagy mennyiségű víz volt, alátámasztja azt a hipotézist, mely szerint az élet is jelen lehetett egykor az égitesten.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A marsi bór azt bizonyítja, hogy kialakulhatott az élet a vörös bolygónFurcsa marsi kőkör a Curiosity felvételénMarsi meteoritokban is találtak metántA Mars kérgéből származhat a bolygó légkörének egy részeA Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigént
Kategóriák: UFO

NASA: óriási meteor robbant fel a tenger fölött

ParaHIR.HU - 2019, március 18 - 16:20
NASAMeteorKategória: Mainstream

Az oroszországi Cseljabinszk fölött hat évvel ezelőtt felrobbant meteor óta a legnagyobb űrszikla égett el a közelmúltban a Bering-tenger fölött Kamcsatka félszigete közelében.

A december 18-án, helyi idő szerint nagyjából délben bekövetkezett eseményről, amely az elmúlt 30 év második legnagyobb meteorrobbanása volt, csak most számolt be a NASA.

Az űrszikla felrobbanásakor tízszer annyi energia szabadult fel, mint a hirosimai atombomba megsemmisülésekor.A többméteres meteorit másodpercenként 32 kilométeres sebességgel süvített át a Föld légkörén, és végül 25,6 kilométer magasan égett el, mint egy óriási tűzgolyó. A robbanás hatóereje 173 kilotonna volt.

Ez a cseljabinszki meteor hatóerejének 40 százaléka volt, de mivel a robbanás ezúttal a Bering-tenger fölött történt, következményei nem voltak ugyanolyanok, a hírekbe sem került bele"- mondta Kelly Fast, a NASA munkatársa, aki rámutatott, hogy a bolygó hatalmas vízfelületei komoly védelmet biztosítanak. Lindley Johnson, a NASA munkatársa szerintilyen méretű tűzgolyó százévente mindössze 2-3 alkalommal fordul elő.

Az oroszországi Cseljabinszk fölött 2013 februárjában semmisült meg egy meteor, annak hatóereje 500 ezer tonna TNT energiájával vetekedett. Az akkori robbanás miatt több mint ezren sebesültek meg, a legtöbb sérülést a kitörő ablaküvegek szilánkjai okozták.

A kutatók a Texas állambeli The Woodlandsban zajló 50. Hold- és Bolygótudományi Konferencián számoltak be a decemberi meteorrobbanásról. A robbanást katonai műholdak rögzítették, a NASA-t az Egyesült Államok légiereje értesítette. Johnson szerint a tűzgolyó olyan terület fölött lépett be a földi légkörbe, amelynek közelében Észak-Amerika és Ázsia között közlekedő utas- és áruszállító repülőgépek légi útvonalai húzódnak.

 

Forrás: ORIGOKapcsolódó: 2,1 kilotonna TNT erejével robbant fel egy meteor Grönland felett még júliusbanCsodaszép látvány: meteor hasított át az égen Magyarország felett (+videó)Harminctonnás meteoritot találtak Argentínában
Kategóriák: UFO

Nagyon furcsán viselkedik a Földre legveszélyesebb aszteroida

ParaHIR.HU - 2019, március 17 - 18:19
CsillagászatAszteroidaKategória: Mainstream

Fogalmunk sincs, mi történik a Bennuval, a Földre potenciálisan jelenleg egyik legveszélyesebb aszteroidával: egyre rövidebbek a napok rajta, és kutatóknak fogalmuk sincs, hogy miért van ez így. A kisbolygót megközelítő űrszonda jelenleg azt is vizsgálja, mi lehet az oka ennek a különös változásnak, ami emberi léptékkel mérve lassúnak tűnhet, de kozmikus szinten igencsak gyors.

A Bennu sebessége ugyanis olyan tempóban változik, hogy nagyjából százévente egy másodperccel rövidebbek rajta a napok. Hiába látogatta meg az aszteroidát a NASA OSIRIS-REx nevű űrszondája, egyelőre nem sikerült rájönni, hogy pontosan miért is van ez a rövidülés, illetve a forgás felgyorsulása.

Az 500 méter átmérőjű Bennu igen kivételes objektum: a szakértők úgy vélik, hogy az aszteroida összetétele többé-kevésbé állandó maradt a Naprendszer megszületése óta. Az égitest vizsgálata és a Bennuból vett minták ezért sokat segíthetnek a kutatóknak abban, hogy jobban megértsék rendszerünket. „Az aszteroida története a Naprendszer története is” – nyilatkozta korábban Bashar Rizk, aki az OSIRIS REx projekt egyik szenior kutatója.

Ha megértjük a Bennut, akkor megértünk valami nagyon fontosat a Naprendszerünkkel kapcsolatban is.

A Bennu egyébként egy potenciálisan veszélyes objektum a Földre nézve,mert pályájának vannak pontjai, amelyek összeérnek a Föld keringési pályájával. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy valójában megtörténik az ütközés, és ha így is lenne, arra csak a 22. században kell számítani – de ez a misszió most segíthet megelőzni a katasztrófát, ha mégis megtörténne.

Az objektum 110 millió kilométerre van a Földtől, és jelenleg 101 ezer kilométer per órás sebességgel halad a világűrben. Egyelőre 4,3 óra alatt tesz meg egy teljes kört, ami azt jelenti, hogy a Bennu felszínén eddig tart egy nap. Bár a gyorsulás nem tűnhet soknak, hosszú idő alatt komoly változásokat hozhat az űrkavics összetételében és felszínében is.

A Bennu és az OSIRIS-REx – fotó: NASA

A gyorsulást egyébként földi teleszkópok és a Hubble űrtávcső által mért adatok összehasonlításából következtették ki: észrevették, hogy a forgási sebesség nem egyezik meg az 1999-ben, 2005-ben, majd 2012-ben mért értékek során.

Jelenleg a legjobb ötlet arra, hogy miért is változhat kozmikus léptékkel ilyen gyorsan a forgási sebesség, az aszteroida alakjában rejlik: a NASA kutatói úgy magyarázzák, hogy a jégtáncosok pörgéséhez hasonlóan a kisbolygó speciális formája segíti a gyorsulást. A hosszú távú következménye ennek az lehet, hogy a Bennu elveszíthet magából részeket, vagy egyszerűen széteshet.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Vizet találtak a Bennu aszteroidán
Kategóriák: UFO

Futóáramlatokat hoz létre a Jupiter az Európa óceánjában

ParaHIR.HU - 2019, március 15 - 14:48
CsillagászatEuropaKategória: Mainstream

A Jupiter mágneses mezeje áramlatokat idéz elő Európa nevű holdjának óceánjában - állapította meg egy francia kutatócsoport.

 

 

Jupiter holdjának sós vízű óceánja mágneses mező hatására veztheti az áramot

Az École Normale Supérieure, az egyik legrangosabb francia felsőoktatási intézmény kutatói találtak bizonyítékot arra, hogy

a Jupiter mágneses mezeje futóáramlatokat okoz az Európa felszín alatti óceánjában

- olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. A Nature Astronomy című szaklapban közölt tanulmányban Christophe Gissinger és Ludovic Petitdemange a Galileo űrszonda adatait elemezték és mutatták be eredményeiket.

A Galileo űrszonda az Ió  nevű hold mellett repül el,a háttérben a Jupiter látható

FORRÁS: NASA

A tudósok azt észlelték,hogy a Jupiter különösen erős mágneses mezővel rendelkezik, ami elég erős ahhoz, hogy elérje és befolyásolja az óriásbolygó holdjait. Azt is kimutatták, hogy az Európa felszín alatti óceánja - a földi óceánokhoz hasonlóan - sós vizű. A sós tengervíz mágneses mező hatására vezetheti az áramot, és ez a hatás futóáramlatokat hozhat létre az óceánban.

Az Európa áramlatai ellentétes irányúak a hold forgásával

Annak felkutatására, milyen mozgások keletkezhetnek és hogy a mágneses mezőnek a hold óceánjaira gyakorolt egyéb lehetséges hatásait megismerjék, a tudósok numerikus szimulációkat végeztek. A szimulációk szerint

a futóáramlatok valahol a hold egyenlítője környékén keletkeznek,

másodpercenként néhány centiméteres sebességgel mozognak.

Az Europa felszíne egy művészi illusztráción. A vastag jégkéreg alatt sósvízű óceán rejtőzik

FORRÁS: LEEMAGE/©RON MILLER/NOVAPIX/LEEMAGE/RON MILLER

Áramlásuk iránya a hold forgásával ellentétes. Az ilyen ellentétes áramlás a kutatók szerint a holdfelszín feszültségének eredménye, amely esetenként repedéseket is okozhat. Ez pedig megmagyarázza a hold felszínének jellegét, amelyet más kutatók figyeltek meg az Európán.

Az Európán vízkitöréseket is megfigyeltek

Hozzátették: a mágneses mezőből származó energia nem tevődik át teljes mértékben az óceánba, bizonyos része szétoszlik a holdon, többnyire a sarkpontok körül. Amennyiben ez történik, ennek bizonyítékaként

a hold jégtakarója elvékonyodik és felszínre tör az olvadt víz.

Az Európán ezt is megfigyelték: a sarkpontok közelében vízkitöréseket észleltek.

A Jupiter Europa nevű holdja felszínét jégpáncél borítja. A jégkéreg alatt azonban folyékony víz alkotta óceánt tételeznek fel a tudósok.
FORRÁS: NASA/JPL/TED STRYKFORRÁS: NASA

A tudósok szerint az Európa futóáramlatai a Golf-áramlathoz hasonlatosak, amely a Földön az élet számára kiemelt fontosságú vegyülékeket szállít. Ha az Európán van élet, az áramlatok ugyanezt a célt szolgálhatják.

Forrás: MTIKapcsolódó: A NASA életet keres az EuropánAz Europa jobban hasonlíthat a Földre, mint gondoltákElkészítették a Jupiter Europa holdjának hőtérképét
Kategóriák: UFO

Ha hisz az idegenekben, van egy rossz hírünk

ParaHIR.HU - 2019, március 14 - 16:23
IdegenekKategória: Mainstream

Egy friss tanulmány szerint a váltnál sokkal kevesebb égitesten adottak a körülmények az élet számára – számol be az IFLScience. Sarah McIntyre, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa szerint a szakértők eddig gyakran megfeledkeztek egy fontos faktorról, a mágneses mező erősségéről, amikor potenciálisan lakható égitesteket kerestek.

A kutatók úgy gondolják, hogy a távoli múltban a Mars és a Vénusz sok szempontból hasonlított a Földre, és hatalmas mennyiségű vizet tartalmazott. Idővel azonban a bolygók mágneses tere drámaian elgyengült, így a felszíni folyadék már nem volt védve a veszélyes napsugárzástól. A víz elillant, az égitestek pedig pusztaságokká váltak.

McIntyre nagyjából 500, csillaguk lakható zónájában keringő exobolygót elemzett. (A csillagok lakható zónája azt a régiót jelöli, ahol képes fennmaradni egy égitestek felszínén a folyékony víz.) Bár közvetlen módszerünk nincs az exobolygók mágneses mezejének felmérésére, van egy formula, amellyel bizonyos tényezők, például az érintett égitest átmérője és külső magjának mérete alapján következtetni lehet a mágneses tér adataira.

McIntyre arra jutott, hogy a tanulmányozott mintegy 500 objektum közül csupán egynek lehet kellően erős mágneses mezeje.

Az idegen élet szempontjából további problémát jelent, hogy az elemzett bolygók 99 százaléka kötött tengelyforgású, azaz mindig ugyanazt az oldalát fordítja csillaga felé. Az égitestek egyik oldalán így pokoli forróság alakul ki. Sőt az objektumok többnyire M színképtípusú csillagoknál feküdtek, az ilyen csillagok pedig nagy energiájú, a helyi bolygók számára káros kitöréseket produkálhatnak.

Az új tanulmány azt jelenti, hogy a véltnél jóval kisebb eséllyel alakulhatott ki az élet idegen égitesteken. Ennek ellenére nem szabad feladni a keresést, hiszen a Naprendszerben is akadnak olyan objektumok, amelyeken jelen lehetnek a földön kívüli létformák.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Földnél is fiatalabb a legközelebbi idegen galaxisA klímaváltozás az idegen civilizációkat is elpusztíthatjaAz Apollo küldetés űrhajósa állítja: "az idegenek köztünk vannak és békepártiak"Az idegenek már kereshetnek minketAzért nem válaszolnak az idegenek, mert már halottak?
Kategóriák: UFO

Bármikor elérheti a Földet egy pusztító napvihar

ParaHIR.HU - 2019, március 13 - 16:25
CsillagászatnapkitörésKategória: Mainstream

2600 évvel ezelőtt egy pusztító napvihar csapott le a Földre, az esemény tízszer erősebb volt, mint bármely 20-21. századi napvihar – írja a Live Science. A szakértők úgy vélik, hogy hasonló jelenségek ismétlődően fordulhatnak elő a bolygó története során.

Ha napjainkban történne egy ilyen esemény, az súlyos hatással lenne az elektromos hálózatokra és az egész civilizációra.

A Napból származó töltött részecskék képesek elérni a Földet, ezek az úgynevezett szoláris proton események. Az esetek túlnyomó többségében semmit sem érzékelünk a részecskék érkezéséből, néha azonban olyan erejű az esemény, hogy látványos geomágneses vihart idéz elő. 1989-ben például egy napkitörés a kanadai Québec tartomány egész területén áramkimaradást okozott, de a transzformátorok még New Jersey-nél is károsodtak.

A kutatók nagyjából egy évszázada kezdték el tanulmányozni a szoláris proton eseményeket, ezért viszonylag keveset tudni a távoli múltban bekövetkezett jelenségekről.

Napkitörés 2012. aug. 31-én

Fotó: NASA/Goddard Space Flight Center Derivative work including multiple wavelength data blending: Julian Herzog

Az új vizsgálatban Raimund Muscheler, a Lund Egyetem munkatársa és kollégái a grönlandi jégben rekedt radioaktív izotópokat (berillium-10 és klór-36) elemezték, és az adatok alapján arra jutottak, hogy időszámítás előtt 660 körül egy, a hírhedt Carrington-eseménynél is erősebb kitörés érhette el a Földet.

A Carrington-esemény 1859-ben történt, és a becslések alapján tízszer nagyobb energiájú volt, mint az 1989-es québeci áramkimaradást okozó jelenség. Bár a 19. század közepén az elektromos rendszerek messze nem voltak olyan fejlettek és elterjedtek, mint napjainkban, a geomágneses vihar így is komoly pusztítást vitt végbe (többek közt távírópóznákat borított szikrákba).

A friss eredmények összhangban vannak egy korábbi kutatással, melyben a szakértők fagyűrűket tanulmányozva mutatták ki a mintegy 2 600 évvel ezelőtti geomágneses vihar nyomait. Sőt korábbi vizsgálatok azt is felfedték, hogy időszámítás szerint 774-775-ben és 993-994-ben is történt egy-egy jelentős esemény.

Az adatok azt sugallják, hogy az efféle hatalmas geomágneses viharok visszatérően fordulnak elő, és könnyen elképzelhető, hogy még a vártnál is gyakoribbak. Hogy pontosan milyen hatással lenne a modern társadalomra egy ilyen esemény, azt nehéz megjósolni.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Egy óriási napkitörés a sötét középkorba küldhet minketKifigyelték, hogyan alakul ki egy napkitörésA 2016-os év eddigi legnagyobb napkitöréseA Földre is hatással volt az elmúlt 12 év legnagyobb napkitöréseGYORSHÍR: Tíz éve nem volt ekkora napkitörés
Kategóriák: UFO

Új kísérlettel bővül a nagy hadronütköztető

ParaHIR.HU - 2019, március 12 - 16:17
tudományfizikaKategória: Mainstream

Új kísérlettel bővül az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN nagy hadronütköztetőjének (LHC) programja. A Faser (Forward Search Experiment) kísérletben könnyű, extrém gyenge kölcsönhatású új részecskékre vadásznak majd, amelyek tanulmányozására eddig azért nem volt mód, mert az LHC négy nagy detektora nem tudja felismerni őket.

A keresett részecskék között vannak például a sötét fotonok, a hagyományos fényrészecskék kvázi hasonmásai, amelyeket a sötét anyaggal hoznak összefüggésbe. A sötét anyag alkotja az univerzum hozzávetőleg 80 százalékát, tulajdonságai azonban rendkívül rejtélyesek: még sosem sikerült közvetlenül kimutatni és laboratóriumban megvizsgálni.

A 'sötét anyag probléma' bizonyítja, hogy még mindig nem tudjuk, miből áll a világegyetem nagy része

- fogalmazott Jonathan Feng, a Faser kísérlet társvezetője, a Kaliforniai Egyetem tudósa az intézmény közleményében. Hozzátette, biztosak abban, hogy eddig ismeretlen részecskék is felfedezésre várnak.

A Faser detektort az ATLAS-tól 480 méterre építik meg. Az ATLAS detektorral mutatták ki a többi részecske tömegéért felelős Higgs-bozont a CERN kutatói. A tudósok abban bíznak, hogy amikor a protonnyalábok ütköznek az ATLAS-nál, keletkezhetnek újonnan keresendő részecskék.

Eltérően a protonoktól, amelyeket az LHC mágnesei egy kör alakú pályán vezetnek, a könnyű, gyenge kölcsönhatású részecskék egyenes pályán mozognak, és a Faser a "bomlástermékeket" fogja vizsgálni, minden alkalommal, amikor az ATLAS üzemel.

Az új részecskék vélhetően csak kis mértékben szóródnak, így lehetséges, hogy egy relatíve kicsi és költséghatékony, ámde rendkívül érzékeny detektorral észleljék őket

- közölte a Genf mellett működő intézmény. A Faser detektor kevesebb mint ötméteres lesz, átmérője is csak egy méter, vagyis meglehetősen kompakt az óriási ATLAS-hoz képest.

Az új szerkezetet az LHC jelenlegi leállásakor építik meg, és 2021 és 2023 között fog adatokat gyűjteni. Az LHC egy későbbi, 2024 és 2026 közötti leállása során a tervek szerint megépül egy nagyobb változata, a Faser 2, amely szélesebb skálán fogja keresni az ismeretlen részecskéket.

Forrás: MTIKapcsolódó: Újabb magyar siker: Magyar részvétellel ért el áttörést a CERN antianyaggyára
Kategóriák: UFO

Kifigyelték, hogyan alakul ki egy napkitörés

ParaHIR.HU - 2019, március 11 - 17:26
CsillagászatNapKategória: Mainstream

A Nap robbanékony tömegkidobódása felelős a kozmikus időjárás legerősebb zavaraiért. Egy kutatócsoport most azt elemezte, hogyan alakul ki egy ilyen napkitörés úgynevezett mágneses fluxuscső formájában jelentkező, nagyon kicsi plazmaszerkezetek sokaságából. A tudósok eredményeikről a Science Advances című szaklap legújabb kiadásában számoltak be.

A Napból folyamatosan elektromosan töltött részecskék áramlanak az űrbe. Ezek alkotják a napszelet. Olykor az áramló napszelet megszakítják a mágneses napanyag hatalmas kilökődései, ez a koronakidobódás (CME). "Eközben mágneses napplazma hatalmas felhői lökődnek ki az űrtérbe, ahol akár egymillió kilométer per óránkénti sebességgel is terjedhetnek" – magyarázta Astrid Veronig, a Grazi Egyetem kutatója.

Veronig évek óta figyeli a Napon zajló jelenségeket. Célja, hogy a nagy energiájú folyamatok megértése révén pontosabb előrejelzéseket készítsenek arról, milyen hatása lesz ezeknek a Földre. A koronakidobódásnak ugyanis rengeteg következménye lehet. Ha a napviharok a Föld közelébe kerülnek, a bolygó mágneses mezeje eltéríti őket, de a töltött részecskék elaprózódva behatolnak a Föld légkörébe és elektromágneses zavarokat okoznak, melyek károsíthatják a transzformátorokat és a légiközlekedést, az energia- és kommunikációs rendszereket.

Veronig és munkatársa, Tingyu Gou, a Kínai Tudományos és Műszaki Egyetem kutatója kollégáival 2013-as NASA-adatokat használt, amelyek egy koronakidobódást rögzítettek. A napplazma sűrűségéről, hőmérsékletéről és mágneses mezejéről szerzett információkból rekonstruálni és szimulálni tudták egy ilyen CME születésekor lejátszódó fizikai folyamatokat.

A koronakidobódás kialakulása néhány ezer kilométer átmérőjű, "kis" mágneses fluxuscsövekkel veszi kezdetét. A mágneses fúzió révén egyre nagyobb kiterjedésű szerkezetek keletkeznek, amelyek akár harminc percen belül elérhetik a több millió kilométeres kiterjedést is – fejtette ki Veronig.

Az, hogy a fluxuscsövek a napkitörés elején keletkeznek, nem újdonság, de az új megfigyelések mélyebb betekintést engednek a történésekbe, a robbanékony napkitörések precízebb megjóslásához is hozzájárulhatnak.

Forrás: HVGKapcsolódó: 580 év után most sikerült megfejteni a rejtélyt: mi volt az a 14 napon át látható csillagrobbanás?A Földre is hatással volt az elmúlt 12 év legnagyobb napkitöréseEgy óriási napkitörés a sötét középkorba küldhet minketMilliók is áldozatul eshetnek egy igazán brutális napkitörésnek
Kategóriák: UFO

Nem biztos, hogy érdemes felrobbantani egy aszteroidát

ParaHIR.HU - 2019, március 10 - 19:04
AszteroidaCsillagászatKategória: Mainstream

Egy friss kutatás szerint elképzelhető, hogy semmi értelme felrobbantani egy aszteroidát, írja a New York Times. Tudósok számítógépes szimulációval tesztelték, hogy mi történne, ha egy 4000 láb átmérőjű aszteroida nekimenne egy 15,5 mérföld átmérőjű másik aszteroidának 11200 mérföld per órás sebességgel.

A teszt szerint a nagyobb aszteroida azonnal megrepedt az ütközés után, a leszakadó darabok pedig pingponglabdaként repültek szét minden irányba. A komoly sérülés ellenére azonban az aszteroida magja része érintetlen maradt.

Az idő múlásával azonban arra lettek figyelmesek, hogy az aszteroida magja képes visszavonzani a leszakadt darabokat, amit azt jelenti, hogy

NEM CSAK ELKÉPESZTŐ MÉRTÉKŰ SÉRÜLÉST TUD ELNYELNI, HANEM KÉPES ÚJRAÉPÍTENI MAGÁT.

Az esetleges aszteroidás becsapodásokat vizsgáló kutató szerint az új felfedezés arra jó lehet, hogy átgondoljuk azokat a terveket, amelyek szerint egy olyan esetben, ha egy aszteroida a Föld felé közeleg, akkor nem feltétlenül az a legjobb védekezési megoldás, ha egy nukleáris rakétával felrobbantjuk, hiszen a mostani szimuláció szerint az aszteroida képes lehet a leszakadó darabokat visszaépíteni önmagába.

A NASA Bolygóvédelmi Koordinációs Irodája korábban már utalt arra, hogy ha a Föld elpusztítására alkalmas aszteroida közeleg, akkor nem a szétrobbantás a legjobb megoldás, hanem csak egy "kicsit" lökni kell rajta, hogy elkerülje a pályája a bolygónkat. A NASA a tervek szerint 2022-ben tesztelné is ezt az elméletet a gyakorlatban is.

Forrás: IndexKapcsolódó: 10 dolog, amit csak kevesen tudnak az aszteroidákrólA jövő nagy reménysége az aszteroidabányászatA NASA elérte a Földre jelenleg legveszélyesebb aszteroidátAz OSIRIS-Rex sikeresen katapultált a veszedelmes aszteroida felé
Kategóriák: UFO

Megmérték a Tejútrendszer tömegét

ParaHIR.HU - 2019, március 9 - 14:36
CsillagászatKategória: Mainstream

Megmérte a Tejútrendszer tömegét a Hubble és a Gaia űrteleszkóp: több misszió eredményeként szerzett információk szerint a Földnek otthont adó galaxis becsült tömege 1,5 ezer milliárd Napénak felel meg.

 

A sötét anyagot nem tudják megmérni, ezért korábban bizonytalan eredmények születtek

A Tejútrendszer tömege az egyik legalapvetőbb mérés, amelyet a csillagászok elvégezhetnek a galaxissal kapcsolatban. Az évtizedeken át tartó intenzív próbálkozások ellenére azonban a tömegre vonatkozó legjobb becslések között is eltérések mutatkoznak. Most, az Európai Űrügynökség (ESA)

Gaia-missziója keretében az ESA és a NASA közös Hubble űrteleszkópjával végzett megfigyelések

alapján a tudósok arra jutottak, hogy a Tejútrendszer a galaxis középpontjától mért 129 ezer fényévnyi sugárban 1,5 ezer milliárd naptömeget nyom.

A Tejútrendszer centrumának képe

FORRÁS: SUSAN STOLOVY (SSC/CALTECH) ET AL., JPL-CALTECH, NASA

A korábbi becslések 500 millió és 3000 milliárd naptömeg közötti értéket állapítottak meg. A hatalmas eltérés elsősorban a sötét anyag eloszlásának mérésére használt módszerek különbözőségeiből adódott.

A sötét anyag akár a galaxis 90 százalékát is alkothatja.

"Nem tudjuk közvetlenül megmérni a sötét anyagot. Ez vezet a Tejútrendszer tömegét övező bizonytalansághoz, hiszen azt nem tudod pontosan megmérni, amit nem látsz" - idézi Laura Watkinst, az Európai Déli Obszervatórium munkatársát, az elemzést végző kutatócsoport vezetőjét a PhysOrg tudományos-ismeretterjesző hírportál.

A gömbhalmazok sebessége alapján végezték a számítást

Mivel a sötét anyag nehezen megfogható, a kutatóknak különleges módszert kellett alkalmazniuk a

Tejútrendszer megméréshez, amelyhez a gömbhalmazok sebességét vették alapul.

Ezek a sűrű csillaghalmazok nagy távolságban keringenek a galaxis spirális lemeze körül. "Minél nagyobb tömegű egy galaxis, annál gyorsabban mozognak a csillaghalmazok a gravitáció hatására" - magyarázta N. Wyn Evans, a Cambridge-i Egyetem munkatársa.

A mérési eredményeket a Gaia szolgáltatta

FORRÁS: ESA

A legprecízebb mérésekkel megállapították a sebességet, amellyel a halmazok távolodnak vagy közelednek a Földhöz képest, ez a látótér vonala mentén észlelhető sebesség. Ugyanakkor meg tudták mérni a gömbhalmazok oldalirányú mozgását is, melyből már kikalkulálható volt a teljes sebesség és ebből következően a galaxis tömege - fejtette ki a tudós.

A Gaia és a Hubble teleszkópokkal gyűjtötték az adatokat

A mérések alapját a Gaia által szolgáltatott második adattömege adta. A Gaia feladata az volt, hogy precíz, háromdimenziós térképet készítsen a Tejútrendszer csillagászati objektumairól és kövesse mozgásukat. Az általa gyűjtött második adathalmaz a Földtől mintegy 65 ezer fényévnyi távolságra lévő gömbhalmazokról készített méréseket is tartalmazott.

A Hubble-űrtávcső

FORRÁS: NASA

Ezeket az adatokat kombinálták a Hubble páratlan érzékenységével és megfigyeléseivel. Segítségével halvány és távoli, a Földtől akár 130 ezer fényévnyi távolságra lévő gömbhalmazokat is be tudtak vonni a kutatásba.

Egy gömbhalmaz fotója

FORRÁS: NASA, ESA, HUBBLE, HPOW

"Szerencsénk volt, hogy ilyen remek adatkombinációval rendelkeztünk. A Gaia 34 gömbhalmazról készített méréseit a Hubble 12 további távoli halmazról feljegyzett adataival kombinálva meg tudtuk határozni a Tejútrendszer tömegét olyan módon,  melye két teleszkóp nélkül lehetetlen lett volna"

- mondta Roeland P. van der Marel, az amerikai Space Telescope Science Institute (STScI/Űrcsillagászati Kutatóintézet) munkatársa.

Forrás: MTIKapcsolódó: Megmérték a valaha kibocsátott összes csillagfény mennyiségétMegmérték az egyik legősibb űrbéli objektum távolságátMegdöbbentek, amikor kiszámították a Tejútrendszer tömegétMegvan a neutroncsillagok maximális tömege
Kategóriák: UFO

Jelentős mérföldkőhöz érkezett az űrutazás

ParaHIR.HU - 2019, március 8 - 16:29
SpaceXKategória: Mainstream

Nagyjából egy hetet töltött a Nemzetközi Űrállomáshoz dokkolva a Space X Crew Dragon kapszulája, amely most ért földet – egészen pontosan vizet, mert az Atlanti-óceánban végezte, az előzetes terveknek megfelelően. Ezzel ismét mérföldkőhöz érkezett a magán-űrutazás – írja a The Verge.

A Crew Dragonnak sikeresen el kellett végeznie az úgynevezett DM-1 tesztet, hogy a NASA alkalmasnak tartsa arra, hogy embereket is a fedélzetére engedjen. A kísérletet nagyon sokáig halasztották, és a kapszulának olyan parancsokat is végre kellett hajtania, amit eddig lehetetlen volt begyakorolni: ilyen például a Nemzetközi Űrállomásra történő dokkolás. Az űreszköz ezt a múlt hét vasárnap végezte el, az ISS legénysége be is tudott lépni a kapszulába, ami majdnem egy hétig volt az állomáshoz csatlakozva.

Ez egy nagyon fontos lépés volt az emberes űrmissziók felé vezető úton.

Ugyanekkora volt a jelentősége annak is, hogy a kapszula képes volt épségben, az előzetes terveknek megfelelően a Florida partjaitól néhány száz kilométerre az Atlanti-óceánba csapódni. A szakértők szerint a leszállás volt a legrizikósabb része az egész projektnek. Ugyan a kapszulában nem utaztak emberek, a Crew Dragon egy szenzorokkal felszerelt bábut mégis magával vitt, amelyen így láthatják a Space X kutatói, hogy mennyire volt megterhelő a landolás.

A kapszula sikeres landolása azért ekkora mérföldkő, mert 2011 óta nem utazott űrhajós a világűrbe amerikai járművön, akkor az utolsó űrsiklós expedíció zajlott le. A Crew Dragon sikere egyúttal óriási lépés a magáncégek uralta űrpiac sikere felé vezető úton is.

  Forrás: 24.huKapcsolódó: Az "idegenek" okozták a SpaceX katasztrófáját? (+videó)Február hatodikán indul a SpaceX óriás Mars-rakétájaKészen áll a kilövésre az új SpaceX rakétaLélegzetelállító videó készült a SpaceX hordozórakétájának landolásárólSikerrel tesztelték a SpaceX Mars-rakétáját (+videó)
Kategóriák: UFO

Megmagyarázhatatlan, ami ennél a csillagnál történik

ParaHIR.HU - 2019, március 7 - 16:38
CsillagászatKategória: Mainstream

Olyan csillagot fedeztek fel a kutatók galaxisunkban, amely időnként megmagyarázhatatlan okból elhalványul – írja az IFLScience. Hasonló égitestet találtak már, ez a Tabby csillaga, amelynél 2016-ban különös, 22 százalékos fényingadozást figyeltek meg.

Az új csillag, az EPIC 204376071 sokkal látványosabb elhalványulást produkált, akár 80 százalékkal is csökkenhetett fényereje a vizsgálat alatt. Az égitest meglehetősen hirtelen halványult el, majd fokozatosan tért vissza normál állapotába. A szakértők két lehetséges magyarázatot találtak a jelenségre: a csillag fényét egy poros anyag vagy egy ott keringő gyűrűs bolygó porlemeze blokkolta.

Igaz, egyik elmélet sem magyaráz meg minden adatot.

Mivel az EPIC 204376071 még fiatal, mintegy 10 millió éves, feltételezhetően elnyeli a közelébe kerülő anyagok többségét. Éppen ezért a kutatók úgy gondolják, hogy a csillag fényingadozása egyszeri esemény volt, az azt okozó objektum már nem létezik.

A kutatók nem tervezik tovább figyelni az égitestet, ezért a közeljövőben biztosan nem tudjuk meg, hogy mi is zajlik a csillagnál.

Forrás: 24.huKapcsolódó: Így fortyog egy vörös óriáscsillag a Daru csillagképbenA barna törpék - az univerzum máig megfejtetlen rejtélyeBolygó lehet a legközelebbi barna törpének vélt objektumMegtalálták az eddigi legmasszívabb barna törpét
Kategóriák: UFO

A titokzatos kilencedik bolygó sokkal nagyobb is lehet a Földnél

ParaHIR.HU - 2019, március 6 - 16:28
CsillagászatKategória: Mainstream

A Naprendszer titokzatos kilencedik bolygója ötször-tízszer nagyobb is lehet a Földnél – derült ki egy új kutatásból. A Physics Reports című szaklap aktuális számában megjelent tanulmány újabb részleteket közöl arról, hogy nézhet ki – ha valóban létezik – a Naprendszer távoli határainál rejtőző égitest.

A kilencedik bolygó akár ötször-tízszer is nagyobb lehet, mint a Föld. Feltételezhetően hosszított elliptikus pályán mozog, melynek két legtávolabbi pontja 400-szorosa a Nap és a Föld távolságának. A röppálya emellett 15-25 fokban eltérhet a Naprendszer fő pályasíkjától, amelyen a legtöbb bolygó kering – írja a LiveScience.com.

A Naprendszer peremvidékén húzódó Kuiper-öv

FORRÁS: ORIGO

A kilencedik bolygó létének elmélete 2014 óta vált igazán népszerűvé a csillagászok körében, amikor először kezdtek komolyabban foglalkozni a témával. A tudósok a Kuiper-övben lévő objektumok csoportosulásai alapján kezdték gyanítani, hogy létezik a bolygó.

A Kuiper-öv a Naprendszer külső részén lévő törmelékgyűrű. Objektumai úgy csoportosulnak, hogy annak alapján feltételezhető, valami nagy dolog gravitációja vonzza őket.

A The Astronomical Journal című szaklapban nemrég megjelent tanulmányban kutatók úgy becsülték, hogy annak valószínűsége, hogy a kilencedik bolygó nem létezik, mindössze egy az ötszázhoz. Létezését azonban egyelőre nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.

Kilencedik bolygó illusztrációja

FORRÁS: SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA

Az új kutatások alapján ugyanakkor erősen feltételezhető, hogy a kilencedik bolygó lényegesen közelebb van, mint korábban vélték. A csillagászoknak azonban az űrben rengeteg helyet kell még átkutatniuk a megtalálásához. A tanulmány szerzői kiemelték: fennáll a lehetősége, hogy egyáltalán nincsen kilencedik bolygó, és bármilyen szilárdak is a jelenlegi bizonyítékok, ezt az eshetőséget „komolyan kell venni”.

A megfigyelt jelenség egyik legelfogadhatóbb alternatív magyarázata az lehet, hogy az emberiségnek a Kuiper-övről alkotott képe nem teljes, és az objektumok azért tűnnek csoportoknak, mert észlelésükben torzulások, hibák történtek.

Hozzátették: az is lehetséges, hogy a halmozódás a Kuiper-öv saját gravitációjának az eredménye, nem pedig egy rejtett bolygó hatása.

Forrás: ORIGOKapcsolódó: A Naprendszeren kívülről származhat a kilencedik bolygóEgy új kutatás szerint nincs bizonyíték a kilencedik bolygó létezéséreHa nem létezik a kilencedik bolygó, sok jelenséget nehéz lesz megmagyarázniÍgy nézhet ki a rejtélyes kilencedik bolygóKözépkori feljegyzések igazolhatják a kilencedik bolygó létezését
Kategóriák: UFO

Kínának már nem elég a Hold

ParaHIR.HU - 2019, március 5 - 16:11
MarsKínaKategória: Mainstream A sikeres holdi misszió után a projekt egyik vezető kutatója bejelentette, hogy Kína szintet lépne, és most már a Mars felé kacsintgat - és nem is hosszú távban gondolkozik, mindezt jövőre szeretné megvalósítani.  

Felzárkózna nagy vetélytársai mellé a Kínai Nemzeti Űrügynökség: Wu Weiren, a Csange-4 egyik vezető kutatója a pekingi Kínai Népi Politikai Tanácsadó Konferencia előtt kijelentette, hogy az ország a sikeres Hold-misszió után most már a Marsra készül, méghozzá már jövőre – írja a CNN.

A kutató szerint, bár Kína nagyot fejlődött az elmúlt években az űrkutatás területén, még mindig nem tart sehol a nagy űrkutató országokhoz képest. Éppen ezért 2020-ban Mars-szondát akar elindítani, ami ugyan nem fog leszállni a vörös bolygó felszínére, de keringeni fog körülötte, különböző tudományos méréseket készítve.

A későbbi tervek között szerepel egy olyan eszköz is, amely viszont már landolni fog a Marson, és mintákat hoz majd onnan a Földre. Ha ez Kínának sikerül majd, akkor

a harmadik ország lesz, amely valaha leszállt a vörös bolygón az Egyesült Államok és Oroszország után.

A bejelentés azután érkezett, hogy megnyílt a kínai kísérleti Mars-bázis a Qaidam-medencében, ahol az országban, sőt, talán az egész bolygón a leginkább hasonlítanak a körülmények a marsi tájhoz. A szimulációt nagyjából 22 millió dollárból építették és működtetik, több mint 53 ezer négyzetméteren. A lakókapszulákban 60 embert képes elszállásolni, a környező sátrakban pedig több százan elférnek még.

Kína alapvetően elkésett az űrversenyben, az első műholdját is csak 1970-ben engedte fel. Nem csoda, hogy most magasabb fokozatra kapcsoltak: ők voltak az első ország, amely leszállt a Hold túlsó felén a Csange-4-gyel, és landert is elindított az eddig érintetlen területen.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Hold sötét oldalát fogja kutatni az új kínai műholdEmberes holdmisszióra készül Kína - Kína fogja gyarmatosítani égi kísérőnk?Kína virágot termesztene a Hold túlsó felénÖnfenntartó űrállomásra tervezett technológiákat tesztelnek Kínában
Kategóriák: UFO

Felszín alatti tórendszer lehetett a Marson

ParaHIR.HU - 2019, március 4 - 18:19
MarsKategória: Mainstream

Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) és az Európai Űrügynökség (ESA) Mars körüli pályán lévő űrszondái az első geológiai bizonyítékot szolgáltatták egy ősi felszín alatti vízrendszer létéről a vörös bolygón – írták olasz és holland kutatók a Journal of Geophysical Research című folyóiratban közzétett tanulmányukban.

Medrek, völgyek

A víz jelenléte a Marson régóta foglalkoztatja a tudósokat, mivel a vörös bolygón egykoron esetleg olyan feltételek uralkodhattak, amelyek a földi élet kialakulásához is vezettek. A Marson korábban észlelt jégfoltok arra utalnak, hogy lehetett vizes múlt ebben a sivár világban – emlékeztet az MTI.

A kutatók szerint a Mars északi féltekéjén lévő tucatnyi, több kilométer mély kráterben észlelt medrek, tóformájú völgyek és legyező alakú üledék-lerakódások kialakulásához szükség lett volna víz jelenlétére.

Óceánnal kapcsolódhatott össze

Gian Gabriele Ori, a tanulmány társszerzője elmondta: egyes tudósok szerint a Marson mintegy három-négy milliárd éve létezett óceán felszín alatti tavakkal kapcsolódhatott össze. A kutatók látták agyag nyomait a bolygón, ami szintén arra utal, hogy formálódásához hosszú időn át szükség lett volna víz jelenlétére. Ralf Jaumann, a Német Űrkutatási Központ bolygókutatója szerint az ilyen helyek jó kiindulópontok lennének az ősi élet nyomait kutató, Marsra leszálló szondák számára.

Jack Mustard, a Brown Egyetem professzora, aki nem vett részt a kutatásban, megkérdőjelezte annak állításait, mondván ő nem látott bizonyítékot az adatokban felszín alatti tavakra. „Én azonban valószínűleg egy szkeptikus marslakó vagyok” – tette hozzá.

Forrás: 24.huKapcsolódó: A Marson még hamarabb is lehetett élet, mint a FöldönA Marson akár helyben előállíthatjuk az oxigéntAz élet bölcsőjére bukkanhattak a MarsonAlagútfúrással kezdődhet az élet a Marson
Kategóriák: UFO

Ismeretlen létformákat talált a chilei sivatagban a NASA marsjárója

ParaHIR.HU - 2019, február 28 - 21:12
tudományMarsKategória: Mainstream Marsi környezethez hasonló körülmények miatt a chilei Atacama-sivatagban tesztelt Nasa marsáró ismeretlen, a szélsőséges viszonyokhoz alkalmazkodó mikrobákat talált a földfelszín alatt. A felfedezés a földönkívüli mikrobák felfedezésében is segíthet.  

Az Európai Űrügynökség és a NASA egyaránt 2020-ban akarja megkezdeni a felszín alatti kutatásokat marsjáró robotokkal a vörös bolygón. Az űreszközök két méter mélyre is képesek lesznek lefúrni, ami az egyszerűbb életformák keresésében is kardinális, hiszen a Mars felszínén már csak a kozmikus sugárzás miatt sem nagyon lehet számítani életre.

Nasa Zoe nevű roverje az Atacama-sivatagban

Nasa Zoe nevű roverje az Atacama-sivatagban

Fotó: NASA

A marsi fúrórobotokat a NASA jelenleg Chilében, a Föld egyik legszárazabb helyén, az Atacama-sivatagban teszteli. Egyelőre 80 centi mélységig tudtak lefúrni, és a felszín alatti minták elemzése után derült ki, hogy olyan, idáig ismeretlen mikrobákra bukkantak, amelyek jól adaptálódtak a nagyon kevés tápanyaghoz, a szárazsághoz és a nagy sómennyiséghez. Ezek emlékeztetnek a marsi körülményekre, így a feltételezések szerint nem lehetetlen, hogy a Marson is hasonló egysejtűek éljenek a felszín alatt – írja az Independent. 

Forrás: IndexKapcsolódó: Halottnak nyilvánította a NASA az Opportunity marsjárótÖtezer napja vizsgálja a vörös bolygót a kitartó marsjáró
Kategóriák: UFO

A fizika évtizedes rejtélyét oldották meg részecskekutatók

ParaHIR.HU - 2019, február 28 - 21:07
tudományfizikaKategória: Mainstream A nyolcvanas évek eleje óta ismert megfigyelés, de magyarázatát az elmúlt 35 évben nem sikerült megtalálni: a protonok és a neutronok, pontosabban az őket alkotó kvarkok más sebességgel mozognak az atommagon belül, mint „szabadon lebegve” az űrben. Egészen mostanáig: az EMC-effektus néven ismert jelenségnek, úgy tűnik, megvan a kísérleti próbákat kiálló elmélete.  

A kvarkok sebességváltozása és vele összefüggő méretcsökkenése érvényes magyarázat híján jelentős zavaró tényező volt idáig az elméleti fizikában is. A felfedezőiről EMC-nek (a betűszó az Európai Müon-Együttműködésre utal) nevezett jelenség azért számított anomáliának, mert az ismert erőhatások alapján nem lehetett jól megmagyarázni. A problémát az jelentette, hogy a kvarkok sebességét nagyrészt a köztük lévő erős kölcsönhatás határozza meg, az pedig ugyanolyan mértékű atommagon belül és kívül egyaránt.

A Nature-ben publikált tanulmány nemzetközi szerzőgárdája most megtalálta a megoldást a problémára. Kísérleteik eredménye szerint a kvarkok állapotváltozása jellegzetes mintát követ, és nem minden szubatomi részecskénél fordul elő, csak azoknál, amelyeknél a proton és a neutron szorosan összekapcsolódik.

Ez a neutron-proton párkölcsönhatásnak nevezett jelenség az összes nukleonnak csak kb. az ötödénél megy végbe, azoknál azonban, ahol ez megtörténik, az érintett kvarkok között óriási erőhatások mennek végbe. Valójában tehát csak a kvarkok egy részének változik meg jelentősen az állapota, ez azonban összességében jelentős mértékben befolyásolja az atommag egészét.

Az új elméletet tesztelő kísérletek egyelőre elég meggyőzőek, így a jelek szerint az EMC-effektus anomáliája ezennel kikerül a fizika megoldatlan rejtélyei közül.

Forrás: IndexKapcsolódó: Jégkockával találták meg a rejtélyes részecskék keletkezési helyétMagyarok kutatják a rejtélyes részecskétÚj elemi részecske létezését sikerült bizonyítaniÚjabb mérföldkő az "isteni részecske" kutatásában
Kategóriák: UFO

Térkép készült a Pluto holdjáról

ParaHIR.HU - 2019, február 28 - 18:11
CsillagászatNew horizonsPlutoKategória: Mainstream

Először készült a Plutó Charon nevű holdjának geológiáját és történelmét feltáró térkép. Az új térképhez szükséges adatokat és felvételeket a New Horizons űrszonda gyűjtötte és készítette 2015-ben, amikor elrepült a Charon mellett. A New Horizons elegendő információt gyűjtött a holdfelszín egyharmadának feltérképezéséhez.

Ezen a területen a tudósok 16 különböző típusú geológiai egységet, vagyis hasonló típusú területet azonosítottak, köztük tíz kilométer magas szirtekkel, több mint ezer árokkal és más hosszúkás, lineáris képződménnyel.

A szirtek, árkok, kráterek és egyéb képződmények magasságának és mélységének megállapításához a kutatók azokat a felvételeket használták, amelyeket az űrszonda a sztereó 3D-s képek alkotásához a hold felett elrepülve készített. Ezek a képek különböző pozícióban készültek, így ugyanúgy használhatók, ahogyan agyunk a két szem alkotta képet felhasználja a mélység észleléséhez.

A térkép olyan lehetséges világot mutat be, amely egykor meghasadt, "mint egy kicserepesedett száj", és jeges anyagot bocsátott ki belsejéből, nagy területeket elöntve. Ezek az úgynevezett krioáramlatok, vagyis ősi jeges áramlatok. A kutatók meg vannak győződve arról, hogy a Charonon találhatók a Naprendszerben eddig talált legmeggyőzőbb bizonyítékai a nagy krioáramlatoknak.

Feltárták a Charon krátereit is.Meglepő módon nagyon-nagyon kevés koptatott krátert látunk. A Marson régi (koptatott) és új kráterek is láthatóak, a Charonon viszont szinte minden kráter úgy néz ki, mintha nemrég jött volna létre"- mondta Stuart Robbins, a San Antonióban lévő Délnyugati Kutatóintézet munkatársa, a Journal of Geophysical Research: Planets című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A kráterek vagy újak, vagy már régóta jelen vannak anélkül, hogy bármi megváltoztatta volna őket - tette hozzá a kutató.Az elkopott kráterek hiányára magyarázat lehet az is, hogy valamilyen folyamat eltűntette a régi krátereket.Ilyenek lehetnek a krioáramlatok, melyek a Charon felszínén lévő repedésekből törtek fel és maguk alá temették a régi krátereket.

Nagy felbontású kép a Pluto égi kísérőjéről. A látható tartományban működő, nagy felbontású LORRI kamera fotóit az MVIC (Multispectral Visible Imaging Camera)kamera színes felvételével dolgozták össze. A felbontás 0,8 kilométer képpontonként

FORRÁS: ORIGO

Ebben az esetben a Charon belsejének a múltban fel kellett melegednie és olyan kémiai vagy fizikai változáson kellett átmennie, amelynek hatására kissé megnőtt a kiterjedése, emiatt pedig megrepedt a felszíne. Már az így feltört meleg anyag is maga alá rejthette a Charon eredeti felszíni képződményeit.

A krioáramlatok alapján a kutatók három fő korszakot írtak le a Charon történelmében. Robbins azonban kiemelte: elméletük csak egyetlen lehetséges forgatókönyv a Charon fejlődésére. "Az is lehet, hogy az egész tévedés" - mondta a krioáramlatokról. Az elméletek kiegészítésére még sokáig várhatnak a tudósok, ugyanis egyelőre nincs folyamatban újabb misszió, amely a Naprendszernek ezen távoli pontját kutatná.

Forrás: MTIKapcsolódó: Saját holdja lehet a New Horizons űrszonda új célpontjánakAz eddigi legjobb képek érkeztek a PlútórólEgy fizikus szerint élet lehet a Plútó felszín alatti óceánjaibanFolyékony óceán rejtőzhet a Pluto jeges felszíne alattIlyen lenne a Plútón landolni (videó)
Kategóriák: UFO

Oldalak