Háromszáz méter magas megacunami söpört végig a Marson

Kategória: 

Egy friss kutatás szerint nagyjából három és félmilliárd éve akkora aszteroida csapódott be az egy egykor volt marsi óceánba, hogy ennek nyomán háromszáz méter magas megacunami pusztított a vörös bolygón.

 

Kiterjedt óceán terpeszkedhetett a Mars északi féltekéjén

A tudósok körében ma már általánosan elfogadott, hogy a Mars egykor sokkal nedvesebb, vízben gazdagabb bolygó lehetett, és nem az a sivár, illetve száraz égitest volt, mint amilyennek napjainkban ismerjük.

Porvihar a Marson. A vörös bolygó felszíne napjainkban rendkívül száraz és és kopár vidék

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a múltban nemcsak folyók és tavak léteztek a Marson,

hanem a vörös bolygó északi féltekéjén egy kiterjedt óceán is lehetett.

Egy új, a Journal of Geophysical Research Planets szakmagazinban publikált kutatás szerint nagyjából 3,5 milliárd éve egy legalább 300 méter magas árhullám söpört végig a vörös bolygó északi féltekéjén található Arábia Terra nevű régión.

Egyre több a bizonyíték arra, hogy a múltban a Mars északi féltekéjén kiterjedt óceán volt

A marsi óceán létezését igazoló egykori megacunami lehetőségét először 2016-ban vetette fel néhány kutató,

a bolygó Thumbprint Terra (Hüvelykujj Föld) elnevezésű vidékén fekvő rendkívül furcsa alakzat analízise alapján, amely az ujjlenyomathoz hasonló keskeny koncentrikus gerincek sorozatából áll.

A Thumbrint Terra koncentrikus szökőár (cunami) képződményei

Francois Costard, a Francia Tudományos Kutatások Központjának (CNRS) szaktudósa illetve kollégái ezt az elméletet támogatva 2017-től hozzáfogtak a kérdéses terület – amely az északi Arábia Terra régió része – beható tanulmányozásához.

Sikerült azonosítani a hatalmas cunamit okozó becsapódás helyszínét

Costard és kollégái közlése szerint sikerült azonosítaniuk annak az aszteroidának a nyomát, amelynek becsapódása a Thumbprint Terra területén pusztító hatalmas cunamit okozta.

A kutatók megpróbálták behatárolni azt az irányt,

ahonnan az óriási szökőár a Thumbprint Terra síkságra érkezhetett. Vizsgálódásuk először tíz becsapódási kráterre terjedt ki, majd tovább szűkítve a kört, a számítások alapján végül a Lomonoszov-kráterhez jutottak el.

A Lomonoszov-kráter

A 120 kilométer széles kráternek mind a kora, mind pedig az átmérője jól egyezik egy akkora aszteroida becsapódási nyomával,

amely a Thumbprint Terra szökőár-alakzatait létrehozhatta.

A Lomonoszov-kráter szerkezeti felépítése pedig egyértelműen azt jelzi, hogy a kráter vízzel borított területen keletkezett.

Az eróziós nyomok, illetve az alacsony kráterperem és a környezet kőzettani összetétele is egyértelműen arra utal, hogy a Lomonoszov-krátert kivájó aszteroida óceáni területre csapódhatott be

A kráter szélessége és alacsony pereme, valamint az eróziós nyomok egyaránt azt bizonyítják, hogy a Lomonoszov-krátert kialakító becsapódás egy viszonylag sekély óceáni medencét érintett.

A Lomonoszov-kráter és az egykori óceáni környezet rekonstrukciós grafikája

„ A Lomonoszov-kráter valószínűsíthető tengeri eredete,

és korának egyezősége a Thumbprint Terra képződményeinek korával erősen arra utal, hogy ez volt a szökőár forrása

- nyilatkozta Francois Costard.

A hatalmas erejű becsapódás komoly hatással lehetett a marsi északi félteke sekély óceánjának további sorsára is.

Jóval tovább létezhetett a marsi hidroszféra az eddig feltételezetteknél

A június végén publikált felfedezés új megvilágításba helyezi az egykori marsi hidroszférára vonatkozó ismereteinket.

Mindeddig az volt az általános vélemény, hogy a Mars 3,7 milliárd éve végleg elvesztette a felszíni vizeit,

de a francia kutatók vizsgálati eredménye azt mutatja, hogy 3,5 milliárd éve még létezett a vörös bolygón óceán.

Ma már bizonyított, hogy egykoron a Mars vízben gazdag bolygó volt

Az egykorvolt marsi élet lehetősége szempontjából pedig egyáltalán nem közömbös, hogy az eddigi feltételezésekkel szemben, akár még több száz millió évig létezhetett egybefüggő víztömeg a Marson. Ezzel kapcsolatosan Alexis Rodriguez, az arizonai Tucsonban található Bolygótudományi Intézet (Planetary Science Institute, PSI) Mars-geomorfológusa megjegyezte,

hogy az óceán üledékei új irányt nyithatnak az esetleges életnyomok felszín alatti kutatásához.

Még mindig nagyon sok a nyitott kérdés a múltbeli Mars víztakarójáról, és éghajlati viszonyairól.

Még mindig sok a nyitott kérdés a Mars egykori óceánjáról és éghajlatáról

Ahogyan Paul Byrne, az Észak-Karolinai Állami Egyetem bolygógeológusa elmondta:

Még távolról sem állíthatjuk, hogy teljesen ismernénk a Mars éghajlatának történetét, és az erre vonatkozó klímaelméleteket minden bizonnyal tovább fogjuk fejleszteni.

Kiterjedt víztömeg jelenlétére utaló üledékes kőzetek a Marson

Noha a Mars északi óceánjára vonatkozó bizonyítékok még korántsem teljeskörűek, de a Thumbprint Terra szökőár-képződményei

új és fontos bizonyítékot jelentenek az egykori óceán létezésére.

Mert óceán nélkül hogyan is jöhetne létre egy megacunami?

Elképesztő látványt nyújthatott a hatalmas marsi szökőár

Ami az óceánnal kapcsolatos kérdések mellett már egészen bizonyos, hogy a Mars több mint hárommilliárd éve rendkívül nedves bolygó volt, sok esővel, folyókkal, tavakkal és jelentős mennyiségű talajvízzel rendelkezett.

A korai Mars így sok szempontból sokkal inkább hasonlított a Földre, mint mostani önmagára.

A Mars ma kietlen fagyos pusztaságokkal tarkított bolygó

A bolygó akkor száradt ki, amikor – mind a mai napig kérdéses és vitatott okok miatt – a Mars elvesztette atmoszférája legnagyobb részét.

A Mars északi pólusán elterülő jégsapka

Nemrégiben arra vonatkozó jeleket találtak, hogy mélyen a felszín alatt víztartó, folyékony vizet tartalmazó rétegek vannak, és az Egyenlítő közelében fekvő néhány lejtőn a visszatérő vízszintes rétegek (RSL) jellemzői is bizonyítékul szolgálhatnak az egykori felszíni sós víztömeg jelenlétére.

A marsi óceán még három és fél milliárd éve is létezhetett, a cunaminyomok alapján

A Mars jelenlegi vízkészlete legnagyobb részt jég formájában létezik a pólusoknál,

illetve a felszín alatti rétegekben.

A vörös bolygót elért leszállóegységek illetve a roverek is megfigyelték a fagyot, a havat, és a vízgőz illetve szén-dioxid típusú felhőket, a bolygó körül keringő szondák pedig lefényképezték a kanyonokban és a mélyebb kráterekben időnként megjelenő ködöt.

A Curiosity szelfije a Vera Rubin hegyvonulatánál. A vörös bolygó felszínére jutott roverek is megörökítették a jég, a hó, a felhők, valamint a szelek jelenlétét

De a néhány milliárd évvel ezelőtti állapotához képest a Mars most sokkal szárazabb és hidegebb, mint amilyen régen volt.

Elképesztő látványt nyújthatott a marsi megacunami

Talán ezért is nehéz elképzelni azt a látványt,

ahogy a Lomonoszov-krátert létrehozó aszteroida becsapódásakor több mint negyed kilométer magas hullámfal indult el szédítő sebességgel a Thumbprint Terra akkoriban valószínűleg még korántsem kopár tájai felé.

Forrás: 
ORIGO