Tűz hozza el a világ pusztulását

Kategória: 

Amióta ember az ember, a kezdet és a vég foglalkoztatja leginkább. Szellemvilág, gonosz és jó erők harca, istenek, teremtés, végítélet – az évezredek során megannyi válasz született. Ma, a tudomány mindenhatóságának korában a világvége-jóslatok megalapozottabbak, de mintha fajunk ösztönös vágyat érezne a rettegésre: a pusztulás forgatókönyvei még mindig hihetetlenül változatosak.

A földi élet folyamatosan fejlődik, megújul, akár saját hamvaiból újjászületik, jelen tudásunk alapján koránt sincs benne kódolva a végzet. Még az emberi tevékenységgel együtt sem, azzal legfeljebb saját ma ismert civilációnkat semmisítjük meg, előidézzük a hatodik nagy kihalási hullámot, de magát az életet nem tudjuk eltörölni.

Ha tehát a „világvége” utáni állapotot úgy képzeljük el, mint a Mars kietlen sivatagjait vagy a Vénusz csaknem 500 Celsius-fokos felszínét – ahol ha van is bármilyen legfeljebb néhány mikroszkopikus létformára számíthatunk egy-egy védett zugban –, ahhoz valamilyen váratlan tragédiának kell történnie. Néhány példa:

Szupervulkánok kitörése nyomán a légkörben feldúsuló üvegházhatású gázok a Vénuszéhoz hasonló klímát eredményeznek.

  • Kozmikus ütközés hatására földünk kilökődik a végtelen, jéghideg űrbe.
  • Egy aszteroida becsapódása világméretű kataklizmát indít.
  • Az üvegházhatású gázok mennyiségének drasztikus lecsökkenése miatt az egész földfelszínt vastag jégpáncél borítja.

Folytathatnánk még hosszan, de ebből is látszik, hogy elméleteink szerint a globális tragédiát nem várt események, mondjuk úgy „balesetek” okozzák majd.

Egyelőre adott a mérete

Ha viszont biztosra akarunk menni, tekintetünket a Nap felé érdemes emelni. A tudomány mai állása szerint készpénznek vehetjük: csillagunk néhány milliárd éven belül elpusztítja a földi életet, a kék bolygóból nem marad más, mint egy felperzselt és halott szikladarab. Kezdjük az elején.

A computer manipulated image of solar eclipse, how earth, moon and sun come into straight line. (Picture by Avantis/Manuel Cohen)

AVANTIS / MANUEL COHEN

Az űrben kavargó gáz- és porfelhőből körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőtt kialakult a Nap, nem sokkal később a Föld és a többi bolygó, megszületett a Naprendszer. Csillagunk közepén a roppant nyomás hatására már ebben az első szakaszban beindult a hidrogén fúziója, amelynek során a csillag magjában lévő hidrogén atommagok összepréselődnek hélium atommagokká. Ezalatt rettentő mennyiségű energia szabadul fel, gondoljunk csak a hidrogén bombára, amely ugyanezen az elven működik.

Ez adja meg Napunk számunkra most legfontosabb paramétereit: légkörének, pontosabban fotoszférájának 6000 Celsius-fokos hőmérsékletét és az égitest méretét.

A fúzió és a gravitáció gigászi harca

A belül uralkodó csaknem 16 millió fok olyan kifelé irányuló nyomást idéz elő, amely ellensúlyozza a roppant test gravitációs erejét, magyarán a Napot saját gravitációja a mostaninál jóval kisebb gömbbé préselné, ám a magfúzióból keletkező nyomás és energia ezt meggátolja

– magyarázza a 24.hu-nak Szölgyén Ákos fizikus, az ELTE Atomfizikai Tanszékének doktorandusza.

Ám ez nem maradhat így örökre, egy idő után – körülbelül ötmilliárd év múlva – a hidrogén elfogy a Nap magjában, csökken az energiatermelés és a hatalmas gravitációs nyomás elkezd felülkerekedni. Azonban csillagunk feleszmél, hogy a magon kívül is vannak még „rejtett” hidrogéntartalékai a külsőbb rétegekben.

Ahogy a saját gravitációja egyre jobban préseli, ezek a rétegek is elkezdenek hidrogént fuzionálni, amitől csillagunk új erőre kap és szembeszállva a gravitációval felfúvódik: ezt az állapotot nevezik vörös óriásnak. Mindeközben a magban olyan elképzelhetetlen forróság kezd eluralkodni, hogy maga az égéstermék, a hélium is meggyullad, azaz elkezdődik a hélium atommagok fúziója.

A Naphoz hasonló csillagok élettartamát 10 milliárd évre teszik a tudósok, születésük után ennyivel kezdődik meg haláltusájuk, amely során többször vörös óriássá fúvódnak.

Felperzseli a Földet

A halálához közeledve, nagyjából 5 milliárd év múlva Napunk vörös óriásként olyan hatalmas lesz, hogy egészen a Föld pályájáig kitágul, felperzseli, megolvasztja majd bekebelezi a körülötte keringő bolygónkat.

Bekebelezi, de nem emészti fel: Napunk akkor egy óriási, de ritka, izzó gázgömbbé válik: a Föld pályája szó szerint a Napon „belül” lesz, de továbbra is kering, csak az űr helyett a ritka, forró gázban.

The Sun as a red giant. Earth begins to melt as the red-giant Sun swells and approaches our planet's orbit. Eventually the melting may penetrate throughout Earth's crust, leaving the planet molten from surface to core. The fate of the Earth is unclear. It may become engulfed by the Sun, or it may move to a safe orbit as the Sun sheds mass at the end of its life.

MARK GARLICK / SCIENCE PHOTO LIBRARY

Nem nehéz elképzelni, ahogy egyre melegebb lesz, a forróság megöl növényt és állatot, tüzek pusztítanak, majd elillan a légkör, elpárolog a víz, a talaj felforrósodik, míg végül a Föld az izzó gázgömbbe kerülve jókora, olvadt kőzetgolyóbissá válik. Amikor a hélium elfogy, a Nap élete is véget ér.

Végezetül Napunk ledobja az összes külső rétegét és csak az apróra zsugorodott magja marad hátra. Nagyobb tömegű csillagoknál ekkor újabb és újabb magfúzió indulhat be a kezdeti tömeg függvényében, ezek a csillagok ciklikusan gyártják le az újabb és újabb kémiai elemeket a periódusos rendszerből egészen a vasig. De a Nap erre nem lesz képes, kihűl és úgynevezett fehér törpévé válik

– mondja a szakember.

Ekkor a Föld ismét „kívülre” kerül, a halott bolygó hűségesen rója köreit halott csillaga körül.

Teljes sötétség lesz a vége

Sok milliárd év múlva a galaxis közepére „süllyedt” fekete lyukak valószínűleg összeolvadnak, a távolabb keringő objektumokat, mint a mi fehér törpénket és egykori bolygónkat a gravitáció kilökheti a végtelen űrbe, ezt nevezzük parittyahatásnak.

Később a Tejút közepén található szupernehéz fekete lyuk valószínűleg elnyeli a kisebb fekete lyukakat, és sok-sok száz milliárd év elteltével a világegyetemben kihuny minden fény, a valódi „világ végén” teljes lesz a sötétség. Nem lesznek csillagok, bolygók, gáz- és porfelhők, az univerzumot számunkra felfoghatatlan pontszerű, de elképesztő tömegű fekete lyukak alkotják majd.

Forrás: 
ORIGO