A Föld mágneses mezejéről gyűjtött műholdas adatokkal térképezték fel az óceánok fenekét.

"Mint egy szívverés", olyan periodikusan változik a mágneses mag felszíne, áramlásai révén pedig látható a pulzálása – közölték az Európai Űrügynökség (ESA) kutatói az Európai Geotudományos Unió (EGU) bécsi találkozóján.

A mágneses mező megvédi a Föld felszínét a világűrből érkező töltött részecskéktől, amelyek a napszél hatására sodródnak a Föld irányába. "E nélkül a védelem nélkül a légkör, ahogyan mi ismerjük, nem létezhetne, és lehetetlen lenne az élet a Földön" – mutatnak rá a kutatók. A mezőt nagyrészt a Föld belsejében "örvénylő folyékony jégóceán" képezi, amely úgy hat, mint egy kerékpár gigantikus dinamója. A mágneses mezőhöz hozzájárulnak a földkéreg sziklái, az ionoszféra elektromos áramlatai és az óceánok. Ereje és iránya állandó áramlásban van. Jelenleg sűrűsödnek a gyengülésére utaló jelek, ennek okai egyelőre ismeretlenek.

​ParaHír Könyvajánló: Nemere István: Csapás az űrből

Egy ​Magyarországon eléggé szokatlan műfaj: az űrhorror egyik alapvető művét tartja kezében az olvasó. Igaz, csak az eredet kozmikus – utána a történet már nagyon is a Földön játszódik. 

​Olyan haláloknak leszünk tanúi, amelyeket eddig sem filmekben nem láttunk, sem könyvben nem olvashattunk. Mindenki attól retteg, ami a lelkében lapul. És a „kő” pontosan ismeri minden tulajdonosa múltját, hajlamait és bűneit…

Érdekelne a könyv? << KATT >>

Az ESA a Swarm-misszió keretében 2013-ban három műholdat küldött az űrbe, melyek többek között azért keringtek a Föld körül, hogy pontosabban megvizsgálják mágneses mezejét. Két szonda először 460 kilométeres magasságban volt, jelenleg 300 kilométer magasan vannak, a harmadik 530 kilométer magasan kering. Különböző magnetométerekkel és más mérőműszerekkel azonosítják a Föld mágneses mezejéhez hozzájáruló különböző áramlatokat a Föld belsejében, illetve felszínén, és meghatározzák az erejüket is.