Mesterséges objektumok küldhették a rejtélyes földönkívüli jeleket

Kategória: 

Idén májusban különös jelek érkeztek egy 11 fényévnyi távolságban lévő csillag felől. A szignálok annyira különleges tulajdonságokkal rendelkeztek, hogy több kérdés is felmerült eredetüket illetően, így persze az is, hogy esetleg földönkívüli civilizáció küldhette őket. A további vizsgálatoknak köszönhetően azonban úgy tűnik, most kiderült az igazság, ami ismét lelombozhatja az ufóhívőket.

Hasonló izgalmakat utoljára egy 1977-es észlelés okozott, akkor szintén megmagyarázhatatlan jel érkezett a világűrből. A felfedezés annyira szenzációsnak számított, hogy a rejtélyes szignál a „hűha" nevet kapta. Évtizedekig keresték a tudósok a forrást, ám hosszú ideig nem jártak sikerrel. Végül a St. Petersburg College csillagásza, Antonio Paris – a sci-fi rajongók legnagyobb bánatára - azt találta, hogy a jel kibocsátásáért egy üstököspár (a 266P/Christensen és a 335P/Gibbs) a felelős.

Nagyjából hasonlóan kezdődött a mostani észlelés „karrierje": a különös, tízperces dinamikus spektrumban érkező rádiójelek – amelyek ezúttal a „Furcsa" nevet kapták - a Szűz csillagképbe tartozó Ross 128 nevű vörös törpe felől jöttek. A szignálok a leírás szerint szélessávú, kváziperiodikus, nem polarizált impulzusok, amelyek nagyon erős diszperziós jellegűek, vagyis egyáltalán nem olyan jellemzőket mutatnak, amiből arra lehetne következtetni, hogy az említett törpecsillag bocsájtja ki őket.

A tudósok három elméletet állítottak fel a jelekkel kapcsolatban. Eszerint a jeleket napkitöréshez hasonló jelenség okozhatja, vagy egy másik objektum bocsáthatja ki őket, amely a csillag látómezejében van. Egy harmadik opció is felvetődött, eszerint a szignálok egy szatellittől származhatnak. Az újabb vizsgálatok alapján ez utóbbi tűnik a legvalószínűbbnek.

Forrás: Danielle Futselaar

A rejtély megfejtése?

A napkitöréssel kapcsolatos teória azért problémás, mert ez a kozmikus esemény sokkal kisebb frekvencián jelentkezik, ráadásul a szóródás alapján úgy tűnt, a szignálnak távolabbi forrásból kellene érkeznie.

Az eredeti felfedezést tevő Abel Méndez és kutatótársainak további vizsgálataiból viszont az derült ki, hogy a jelek mégsem a mélyűrből érkeztek, hanem egy vagy több geostacionárius pályán keringő műholdtól.

Ez a pálya viszonylag messze, körülbelül 36 ezer kilométerre van a földfelszíntől és az itt keringő szatellitek a Föld bármely pontjáról mindig azonos helyen, látszólag mozdulatlannak látszanak. A kutatók az Arecibo Obszervatórium és a Green Bank Teleszkóp segítségével jutottak az eredményre.

Az Arecibói Obszervatórium

Forrás: Alessandro Cai

Több dolgot is megmagyaráz, de nem mindent

A geostacionárius pályán keringő szatellitekkel kapcsolatos elmélet több furcsaságot is megmagyaráz, például a különös frekvenciát, illetve azt, hogy miért tűnt úgy, hogy a jelek a távoli Ross 128 felől érkeztek (az égbolt e részén ugyanis sok geostacionárius műhold található).

Van olyan rejtély azonban, amely még megfejtésre vár. Az egyik, hogy miért látszott úgy, hogy a jelek a csillagközi téren keresztül utazva jutnak a Földre.A lehetséges magyarázat, hogy többszörös jelvisszaverődés okozta a torzulásokat, de még további lehetőségeket is vizsgálnunk kell"– áll a kutatócsoport által kiadott közleményben.

A földönkívüli civilizációval kapcsolatos hipotézist természetesen kizárták a szakemberek.

Forrás: 
ORIGO