Mégsem vízfolyások nyomait találták a Marson
Kategória:
Kis mennyiségben, de valóban lehet víz a Mars visszatérő lejtősávjain – derült ki a NASA legfrissebb elemzéséből. Korábban feltételezték, hogy akár vízfolyamokat is rejthetnek ezek a területek, most azonban kiderült, hogy valószínűleg itt sincs sokkal több folyadék, mint a Föld legszárazabb sivatagjaiban.
A Mars körül 2001 óta keringő Mars Odyssey kutatószonda adatainak elemzése alapján valóban van víz a vörös bolygón – csak nagyon kevés. Egy tavalyi bejelentés szerint az úgynevezett visszatérő lejtősávok (recurring slope lineae, röviden RSL) akár vízfolyásokat is rejthettek volna, ha az újabb adatok nem cáfoltak volna rá a teóriára – írja a NASA egy sajtóközleményben.
Egy fiatal marsi kráter fekete lejtősávokkal
Forrás: NASA/JPL/University of Arizona
A legszárazabb földi területekhez hasonlíthat
Az űrszonda megmérte a felszíni hőmérséklet változásait, amiből kiderülhet, mennyi nedvességet rejt a talaj. Az Odyssey Hőmérséklet-kibocsátási Képalkotó Rendszere (Thermal Emission Imaging System, THEMIS) segítségével a kutatók megállapíthatják, mennyire gyorsan nő a nedvesnek hitt talaj hőmérséklete, ez pedig árulkodhat arról, mennyi víz található benne, és milyen mélyen.
A kutatók a marsi Grand Canyonnak is nevezett Valles Marineris kráterein található RLS-eket vizsgálták, és megfigyelték a THEMIS által rögzített adatokat az elmúlt néhány évből. Kiderült, hogy a felső talajrétegek esetében a víz mennyisége mindössze 3 tömegszázalék, ami nagyjából megegyezik az Atacama-sivatag vagy az Antarktiszon található Dry Valleys víztartalmával – ezek pedig a legszárazabb területek a Földön.
Hidratált sók biztosan vannak a talajban
Annyiban a mostani adatok is összecsengenek a 2015-ös kutatások eredményeivel, hogy az RLS-ekben valóban ásványi (hidratált) sókat találtak, amelyek vízből csapódtak ki.
Visszatérő lejtősávok nyomai
Forrás: NASA/JPL/University of Arizona
"Az a helyzet, hogy hidratált sók akkor is megjelenhetnek a talajban, ha nincs nagyobb mennyiségű víz a környéken" – mondta el Christopher Edwards, az Észak-arizonai Egyetem fizika karának professzora, és a kutatásról készült tanulmány egyik szerzője. "Úgy is létrejöhetnek, hogy az atmoszférában található párából csapódnak ki, nincs szükség hozzá talaji vízmennyiségre."
A korábban vízmosásoknak hitt RLS-ek a bolygó több területén is megjelennek, általában a marsi tavasszal és nyáron alakulnak ki, az év többi részében pedig elhalványulnak. A mostani felfedezés még nem jelenti, hogy egyáltalán nincs köze a víznek a lejtősávok kialakulásához, csupán azt, hogy nem lehet biztosra mondani: folyékony vagy fagyott víz a felelős a sötét foltok megjelenéséért – ugyanúgy okolható érte olyan folyamat, amelynek semmi köze nincs a talaj víztartalmához.
Forrás:
ORIGO