A Hubble-űrtávcső öt évnyi archív spektroszkópiai adatai szerint az Androméda-ködöt övező szinte láthatatlan haló mérete hatszor, tömege pedig mintegy ezerszer akkora, mint azt a korábbi megfigyelések alapján gondolták.
A kutatás vezetője, Nicolas Lehner (University of Notre Dame, Indiana) szerint a halók a galaxisok légkörei. A galaxisok kialakulására vonatkozó modellek alapján tulajdonságaik kontrollálják a galaxisokban zajló csillagkeletkezés ütemét. Az új eredmény szerint az Androméda-köd óriási méretű, diffúz, forró gázból álló halója körülbelül fele akkora tömegű, mint a galaxis maga. Ha szabad szemmel is láthatnánk, látszó mérete a teliholdénak 100-szorosa lenne. Ez két, kinyújtott karjainkban tartott kosárlabda látszó átmérőjének felel meg. Az Androméda-köd (M31) 2,5 millió fényévre van tőlünk, halvány, a teliholdnál hatszor nagyobb orsóként figyelhető meg az Androméda csillagképben. A galaxist sokan a Tejútrendszer ikertestvérének tekintik.
Mivel az Androméda-köd halóját alkotó gáz sötét, közvetlen érzékelésére nincs mód, a kutatóknak a háttérben található objektumok halón áthaladó fényének változását kell megfigyelniük, hogy következtetni tudjanak a gáz tulajdonságaira. Ideális háttérvilágítást szolgáltatnak a kvazárok, nagyon távoli aktív galaxisok fényes, fekete lyukak által “gerjesztett” magjai. Lehner és munkatársai 18, az Androméda-ködnél sokkal messzebb lévő kvazár fényét használták fel arra a célra, hogy meghatározzák a galaxis látható korongját övező anyag eloszlását a diszktől nagy távolságban is.
A Hubble korábbi COS-Halo (Cosmic Origins Spectrograph) programja keretében 44 távoli galaxist vizsgáltak és mindegyik körül az Androméda-ködéhez hasonló halót detektáltak, de soha nem találtak még akkora tömegűt, mint szomszéd galaxisunk esetében. Mivel a korábban tanulmányozott galaxisok sokkal messzebb vannak, sokkal kisebbnek is látszanak az égen, ezért mindegyik közelében csak egy kvazárt sikerült találni, amelynek fényét a haló méretének és tömegének meghatározásához használhatták. Közelsége, nagy látszó mérete miatt az Androméda-köd közelében sokkal több megfelelő háttérkvazár található.
A kutatócsoport egyik tagja, J. Christopher Howk (University of Notre Dame) magyarázata szerint amint a kvazár Hubble felé tartó fénye áthalad a halón, az elnyeli a fény egy részét, ezért a kvazár egy szűk hullámhossz-tartományban kicsit halványabbnak tűnik. Az adott tartományban megmérve a halványodás mértékét, meg lehet határozni, hogy az M31 halójában mennyi gáz van a kvazár és közöttünk, ezt különböző irányokban elvégezve pedig az eloszlás is feltérképezhető.
Lehner és kollégái a kvazárok ultraibolya sugárzását vizsgálták a HST-vel és műszereivel. Az UV sugárzást bolygónk légköre jórészt elnyeli, ezért földi távcsövekkel gyakorlatilag lehetetlen tanulmányozni ezt a hullámhossz-tartományt. Nem így a világűrből. A kutatók következtetéseiket a Hubble-űrtávcső öt év alatt összegyűjtött és archivált adatai alapján vonták le. Számos korábbi projekt során vizsgálták az intergalaktikus gázt kvazárok segítségével – az Androméda-ködnél sokkal messzebb, de nagyjából annak irányában, így a most felhasznált adatok már rendelkezésre álltak, új megfigyelésekre nem volt szükség.
