„Tudni fogod, ha itt az ideje.”
Láttam, hogy három „kis szürke” áll az ágyam mellett.
Azt mondták, ha nem mozogsz nem fog fájni, és soha nem bántanánk. Lebegő érzés volt, olyan mintha átlebegtünk volna az ablakon az ágyamról. Egy asztalon fekszem ez a következő emlékem.
Ez rendszeresen megtörtént évente három-négy alkalommal. Volt olyan, hogy tudom, hogy jönnek.
Szerettem volna látni, hogy jönnek át a falakokon, hogy jönnek be az ablakon, de annyi mondtak mindig, neked ezt mentálisan kell átélned, ameddig nem fáj.
Négy évvel ezelőtt teljesen belefáradtam. Azt mondtam nekik, nézzétek srácok, ez így nem mehet tovább, ez így nem jó. Állandóan a genitáliákimat a beleimet piszkáljátok, belefáradtam.
Erre azt mondták:
- Jogunk van hozzá.
Nem fogadtam el amint mondott, de mégis úgy tűnt neki van igaza. Belenéztem a mellettem álló legmagasabb óriási fekete szemébe és megkérdeztem:
- Miért csináljátok ezt?
- Tudni fogod ha eljön az ideje. –felelte.
Ez volt az utolsó üzenet, amit kaptam tőlük. Ez után az eset után nem is jöttek el többet értem. Csalódott vagyok, mert tetszett, hogy jöttek.
Azt reméltem, hogy megtudok tőlük valamit, de valójában egy üzenetük volt a számomra.
Az üzenet alapvetően az volt: fogd be.
Terrance